Re: Nyukingou falva

**Kenshiro Erisa** Szer. Márc. 02 2016, 20:55

Hogy milyen stílus járt az eszemben? Igazából csak a körvonalait láttam. Ha ilyen elképesztő pusztítást tudok végezni egy falevélen, vajon ha eleget gyakorlom, ugyanezt embereken is végre tudom hajtani? Egy tökéletes stílus lenne számomra, kiegészítené a taijutsus hátrányaimat. Hisz nem kellene más, csak hogy hozzámérjenek és bumm... Milyen jó is lenne... De még ezzel a falevéllel is csak félsikert értem el. Látszódott a levélen a vágás, és az is hogy kört próbálna képezni, de csak félig tudtam kivágni, maga a síkidom még mindig a levél testéhez tartozott, illetve azon lógott. Még mindig nem elég, de már érzem hogy közel járok.
- Nem, még nem jártam sikerrel. - Válaszoltam a senseinek. Úgy tűnik ő ezt sikernek könyvelte el. Lehet ha tudná mit szeretnék elérni tudna segíteni?
Próbálok felkelni igen kevés sikerrel. Rettenetesen fáj a bokám, és ezen a fájdalmon az sem segít hogy a sensei molesztálja. Ahogy egy ujjal hozzáér, ösztönösen ráütök a kezére hogy hagyja békén. Persze egyből kérnék tőle bocsánatot azonban mire kettőt pisloghatnék már a hátán vagyok, kicsit sem kényelmes pózban. Ekkor azonban feltűnik valami. Semmi kétség, nem csak Koizumo, de a sensei is árasztja magából a szagokat. Legszívesebben leszállnék a hátáról, de valószínű hogy egy ideig nem tenne jót ha erőltetném a bokám. Valahogy megpróbálom kibírni amíg visz a hátán.
- Sensei? Kérdezhetek valamit? - szólaltam fel - Amit az imént a levelekkel műveltem, illetve amit múltkor a papírokkal... A szintemen el tudnám ugyanezt a hatást érni, emberi testrészekkel? - Mondtam, kicsi bűntudattal. Amire készülni próbálok rettenetes az emberi test szétroncsolása. Fogalmam sincs, ha sikerrel járnék, milyen eredményeket érnék el... Ha sikerülne a szél belefúródna az ellenségem testébe, belül szétroncsolná a húsát, kifordítaná a csontjait, széthúzná az ereket. Ha elég ügyes lennék a szél behatolna a többi testüregbe is, és elég nagy nyomáson felrobbantaná az egész testet... Kinyomná a belső szerveket... Persze az már nem szimpla vágás, hanem egy komolyabb művelet de így is... Ha sikerülne egy tenyérnyi lyukat ütnöm a testbe, vérveszteségből biztosan meghalna... Viszont az is biztos hogy rettenetes fájdalmakat kellene átélnie... Viszont kell egy fegyver amivel támadhatok, és jelenleg ez tűnik a legerősebbnek...

**Kenta Koizumo** Vas. Márc. 06 2016, 21:53

- Yare-yare... - sóhajtozott magában Koizumo-kun, miközben az Erisát cipelő (igen, a lányra nézve a cipelő szó helytálló lehet ^^) sensei mellett haladt a szirt felé. A szeme még korábban megakadt a földre került csapattársa kezében lévő tárgyon, a félig-meddig kilyukasztott falevélen.

- Vajon mit tervezhetett? - tanakodott magában, majd eszébe jutott az edzés, amikor lyukat kellett égetnie egy papírfecnibe. A levélen vágások voltak, és tudta, hogy Erisának szél eleme van. Emlékezetében élt még az a nem is olyan régi kép, amikor a sensei kunaival támadta őket, és ahogy a lány próbált védekezni. Tudta, mit akart csapattársa bevetni, és az eredménnyel is tisztában volt, de azon kívül, hogy az egy szem kunai kivédésére való chakrát eleve elvesztegetettnek találta a megannyi alternatív mozdulat mellett, az is világossá vált számára, hogy a lány chakrakontrollja még nem az igazi. Erre edzhetett útközben azzal a levéllel.

Kicsivel később Erisa halkan Mugo-senseit kérdezte a technikájáról.

- Tanácsot kér - gondolta a fiú. - Talán rám is rám férne egy jel. Elég, ha valaki megmutatja az irányt, amerre el kell indulnom, hogy véghez vihessem ezt a technikát. Furcsa lehet, de a háború nem hoz lázba. Ha részt veszek benne, csak a küldetésemet teljesítem. A fő célom most már Amaimon legyőzése, és ehhez szükségem van erre a jutsura. Chh.. Lassan unom magam, annyit hajtogatom ezt. Amíg vándoroltam, végig csak Konohagakurébe akartam eljutni, de messze nem adtam bele mindent. Vajon ez most is így lesz? Ha hosszútávú célról van szó, sosem adok bele mindent, ilyen a természetem. Mindig úgy gondoltam, az idő majd megoldja. De vajon ha teljes erőmből küzdenék, mennyivel hamarabb sikerülne minden? Egy próbát megér. Akkor én is segítséget kérek a senseitől. Mondjuk... Holnap reggel.

Mindeközben a csapat megérkezett a szirtre, ahol a sensei javaslatára letáboroztak. Alant hatalmas erdő terült el, mely kiterjedt egészen a horizont peremét meghódító, fennségesen csipkézett hegyormokig. A fák között több rétegből álló fallal körülvéve Nyukingou falva állt, tökéletesen érzékeltetve az Avarrejtektől való elszeparáltságát. Valójában ebből a látószögből sok mindenben hasonlított a ninja falura. Szinte teljesen megegyezett azzal a képpel, ami akkor tárul az emberek szeme elé, amikor egy kemény edzés keretében felküzdik magukat a Yondaime Hokage feje búbjára, hogy aztán fáradtságuk gyümölcse a számukra odafentről minden részletét kitáró falu képében mutatkozzék.

Koizumo elővette ninjatoit, és gyors bemelegítés után gyakorolni kezdett. Edzés közben nem hagyta nyugodni a gondolat: hogy fognak tovább haladni, ha Erisának megsérült a lába?

Jiraiya Szer. Márc. 09 2016, 14:50

Kellemes ez a kis hegyi levegő, eddig talán az erdő sűrűjében fel sem tűnt ez senkinek. De most, itt a látvány és a szabad szél, teljesen magával ragadó. Ezen kívül pedig, ez a hely remek lehetőségekkel szolgál a két Genin képességeinek továbbfejlesztésére. Így Erisát Mugo-sensei egy nagyobb és kellő képen kényelmes sziklára ültette le, míg Koizumo nekikezdett az edzésnek.
Mugo-sensei hagyta kibontakozni a fiút, így egy darabig nem is szólt hozzá, hanem Erisával foglalkozott. Persze ennek is meg van az oka.
- Ez a gondolat foszlány meglepett, de örülök neki, hogy ilyesmin gondolkodsz.
Furcsa, hiszen ez nem éppen kellemes és kedves dolog, az emberi jósággal teljesen ellentétben áll ez a kijelentés.
- A jelenlegi szinteden, valószínűleg nem lennél erre képes. De azért van a gyakorlás, hogy egyre feljebb és feljebb emelhesd a mércét. Ezért foglak téged megtanítani a Genjutsu Művészetére.
Mondta Mugo, majd megformált egy kézjelet, amely teljesen ismeretlen volt Erisa számára. A kézjel hatására egy kisebb pukkanás és egy kevés füst kíséretében egy másik Mugo-sensei állt az eredeti mellett, aki intett Erisának és elindult arra, ahol Koizumo edz...

Koi

Elvonult a csapattól és eltelt körülbelül 10 perc. Persze nem volt annyira messze, még látható helyen is volt, ám teljesen el volt merülve gondolataiba és az edzésbe, így nem vette észre, hogy figyelik őt már egy jó ideje. Amikor pedig egy pillanatra megállt, a Sensei mély hangjára lett figyelmes.
- Tegnap este egy technikát akartál megvalósítani. Mi volt a terved?
Tette fel a kérdését, miközben érdeklődő tekintettel dőlt egy vastagabb fának a vállával, miközben karjait elől összekulcsolta.

**Kenshiro Erisa** Szer. Márc. 16 2016, 16:38

Kissé kirázott a hideg mikor meghallottam a sensei válaszát. A feje tetejére állt a világ bennem. Minden amit eddig tanultam a társadalomról, hogy mit szabad és mit nem, mit illik és mit nem, szertefoszlott a fejemben, mintha nem is ugyanabban a világban lennék most, mint néhány éve voltam. Talán nem is tévedek ebben. Egy teljesen más világ, amihez alkalmazkodnom kell...
- Milyen messze állok attól a bizonyos szinttől? - kérdeztem vissza kapásból, annak ellenére hogy kicsit sem éreztem magamat a saját bőrömben. Ilyet régen soha nem kérdeztem volna, most viszont gondolkodás nélkül megtettem. Félelmetes hogy milyen gyorsan változok, szinte magamra sem ismerek már.. Jól van ez így?...

Egy ideig fel sem fogtam a táj szépségét, a levegő tisztaságát, a nap melegét. Talán hamarabb is kizökkentett volna, de végül is jobb később mint soha. Pár momentumra megengedtem magamnak hogy gyönyörködjek a kilátásban, és megpihentessem az elmém. Viszont ez sem tartott sokáig ugyanis a sensei egy új feladat elé állított minket, egy feladat elé, ami hatalmas falatnak tűnik...
- Genjutsu?.. - kérdeztem vissza kicsit meglepődötten. Azt hittem hogy a sensei az én általam kigondolt technika tökéletesítésében fog segíteni. Kicsit fura, hisz soha nem gondoltam még bele abba, hogy valaha is genjutsut fogok tanulni. - Miért pont genjutsu? - Jött az újabb kérdés, ami igazából arra irányult hogy megtudjam milyen tulajdonságom az ami előnyösség tesz engem a genjutsu-tanulásban.

//Bocsesz, kicsit rövid lett és gagyi, de fáradt vagyok kicsit, annak ellenére is hogy volt négy nap szünet//

**Kenta Koizumo** Vas. Márc. 20 2016, 21:38

// De fura megint gépről írni //

Koizumo nagy kedvvel, de visszafogottan és precízen egyensúlyozta kardjait mérlegállásban a két tenyerén. A fegyverek hegyükkel az égnek meredtek, a napfény sugarai szikrákat hánytak kidolgozott, és rendszeresen ápolt élükön, és a fiú arcának szabályos éleiről legördülő izzadtságcseppeken.

~ A önkontroll fejlesztése révén a chakránk feletti uralmunk is nő, technikáink precízek és létrehozást tekintve gazdaságosak lesznek. ~ idézte a fiú az egykoron vándorló mesterétől hallottakat. Az eddigi próbálkozásokat tekintve igencsak fejlesztenie kellett az energiái feletti uralmát, ami elengedhetetlennek tűnt a Senei Jatsu létrehozásához. Sikereket akart elérni, és még az eddigi - igencsak sivár - eredmények sem tudták letörni vagy megakadályozni. Az ezerszer ismételt ok arra, hogy ezt a jutsut választotta valami új kenjutsu vagy tűz technika helyett nem csak az, hogy legyőzze Amaimont. Ez a technika minél több szempontból vizsgáljuk, annál hasznosabbnak tűnik. Fel lehet vele kapaszkodni egy magas falra, magához tud húzni vele dolgokat, és el tudja őket lökni, és még rengeteg egyéb hasznos adottságokkal bír.

Koizumo kissé megdöntötte a tenyereit, és a kardok az ujjai felé kezdtek csúszni. Miközben tartást váltott, a két ninjato megállt a mutatóujja hegyén. Mint egy tánc. Elegáns mozdulatok sorozata. A kardokat egyik tenyeréről a másikra tette, végig csúsztatta őket az alkarján, majd vissza. Minden erejével erre koncentrált, amikor Mugo-sensei hangja szólalt meg mellette. A fiú összerezdült, kiesett a transzból, és a pengék pörögve leestek a talajba szúródva.
- Tegnap este egy technikát akartál megvalósítani. Mi volt a terved?

Kenta felnézett, és látta, ahogy mestere egy fának dőlve fürkészi őt. Talán segíteni akar? Az ifjú shinobi nem akarta, hogy a csapat bármely másik tagja megtudja, mire is készül, de a sensei talán kapóra jöhet. Az csak természetes, hogy kifigyelte az este gyakorló tanítványát anélkül, hogy az észrevette volna, és ki segíthetne többet egy ellenség legyőzésében annál, aki kitanította őt.

- A jutsu, amit Amaimon használt... - motyogta Koizumo lehajtott fejjel. - Amikor kígyók jöttek ki a kezéből... Úgy gondolom, legjobban a saját fegyvereivel tudom őt legyőzni. Ezért próbálom megtanulni azt a technikát.

// Részemről is gyenge lett, nem vagyok formában.. semmilyen téren... //

Jiraiya Kedd Márc. 29 2016, 15:59

Erisa

Mugo-sensei eltűnődött egy kicsit, majd megszólalt.
- Még nagyon messze. De, ahogy látom, gyorsan fejlődsz, így ez a táv leküzdhető a gyorsaságoddal. Ha időben kellene meghatároznom, akkor azt mondanám, hogy az ANBU képzésetek megkezdésére már képes leszel efféle dologra. Talán még többre is.
Eközben létrehozta a klónt, majd Erisa újabb kérdést tett fel. Az eredeti Mugo pedig válaszolt.
- Azért, mert a Genjutsu segít fejleszteni a chakrakontrollodat. Ezáltal közelebb kerülsz ahhoz a szinthez, amit elvárok tőled. De ez nem ilyen egyszerű. A Genjutsu használatához mindenképpen szükséges egy átlagon felüli érzék, azt is mondhatnánk, hogy kifinomult chakrakontroll. Ami általánosan igaz, hogy a nők chakrakontrollja jobb, mint a férfiaké. Sokkal jobban képesek koncentrálni és több felé figyelni. Így alkalmasnak tartalak rá, ha pedig nem vagy rá képes, akkor sincs minden veszve. Most pedig mond el, hogy mit tanultál az Akadémián a Genjutsuról és hogy azóta bővült e a tudásod?

Koizumo

Mugo-sensei erre a válaszra számított, így meg sem lepődött. Voltaképpen csak beszélgetésbe akart kezdeni és tudni akarta, hogy a tanítványa hogy áll a technikához.
- Ez a technika egy nagyon magas szintű Ninjutsu. Sokkal nehezebb technika, mint a Katon technika amit tanultál vagy bármelyik Ninjutsu, amit ismersz. Itt egy fizikai, élőnek mondható anyagot kell létrehoznod, amit több felé figyelve irányítasz, miközben arra is figyelsz, hogy az anyag ne egy egyszerű Chakratömeg legyen. Tudod, hogy mit jelent ez?
Tette fel kérdését, amire voltaképpen bármilyen alternatív válasz megfelel.

// A Hari Jizou technikát Mugo nem ismeri, mármint nem tudja, hogy Koi a birtokában van. //

**Kenshiro Erisa** Csüt. Márc. 31 2016, 22:06

Figyelmesen végighallgattam a senseit. Igyekeztem nem lemaradni egy kis részletről sem. Kicsit persze elszomorodtam, hogy a technikám még csak a távoli jövőben létezik. Nem tudom hogy a sensei mire gondolt azzal hogy gyorsan fejlődök, mert én igazán nem érzem magamon hogy annyival erősebb lennék a régi énemtől. Persze van egy pár új technikám, de félek, harci tapasztalat híján ezeket nem biztos hogy megfelelő időben megfelelő módon tudnám használni. Még mindig rettegek belegondolni hogy valóban a frontra megyek. Márpedig ha oda küldenek az azt jelenti hogy lesz egy feladatom, amit rám bíznak, és ha elrontom, akkor nem egy szimpla szidást fogok kapni, hanem ember életek veszhetnek oda.
A sensei második kérdése kicsit elgondolkodtatott. Emlékszem a genjutsu alapjaira, de ha nem tévedek nem mentünk bele komolyabban a dolgokba, sőt, szerintem néhány igen fontos dolgot ki is hagytunk.
- Igazából csak az alapokról tanultunk. Arról hogy gyakorlatilag illúziókeltés, illetve hogy milyen módon lehet kiszabadulni egy ilyen genjutsuból. Az egyik ugye a genjutsu kai, a másik pedig, hogy valaki a chakrájával "besegít". Ja igen, meg a fájdalom érzet az ami kizökkentheti az áldozatot. - Nem igazán hangozhattam úgy mint egy éltanuló, de legkeményebb próbálkozásaimmal sem tudtam többet előbányászni az Akadémiai éveimből, ami a genjutsura vonatkozna. Ami kellemetlenebb, hogy mivel sosem terveztem, hogy genjutsut fogok tanulni, nem is igazán néztem utána. Csak annyit tartottam fontosnak, hogy hogyan lehet belőle kiszabadulni, de mást nem.
- És azóta nem is bővítettem e téren a tudásomat. - Közöltem kicsit szomorúan. Bár ekkor merült fel bennem elsőnek hogy talán jól is jönne nekem ez a fegyver. Ha a Hana Ninpou technikáimmal kombinálni tudnám... Így belegondolva rengeteg potenciál lehet ebben a stílusban.

**Kenta Koizumo** Pént. Ápr. 01 2016, 20:20

Igen, Koizumonak kétsége sem volt afelől, hogy ez egy bonyolult ninjutsu. De ő már tanult hasonlót - elég jó eredménnyel. A Hari Jizou-t alig pár óra alatt elsajátította annak ellenére, hogy Emi napokat tippelt a tanulási időre. Erről persze a sensei nem tudott. Mint a jó ninjáknak, Koizumonak éppen úgy megvoltak a titkai, rejtett technikái, amiket nem mutatott meg senkinek, csak azoknak, akiktől tanulta őket. Ilyen volt például a Goukakyuu no Jutsu, vagy a Kumo Ryu: Uragiri is, ezeket soha senkinek nem mutatta meg, és eredetileg a Senei Jashu is ilyen sorsra volt hivatva. Azonban Mugo-sensei - ahogy az egy mestertől természetes - lefülelte Koizumot, így eggyel kevesebb titkos technikája lehetett repertoárjában. Az úgymond "publikus" technikáiból azonban egész szép repertoárja volt. A Katon: Housenka no Jutsu mindig is nagy kedvence volt, emellett volt még egy tűz technikája, a Kasumi Enbu, amit még a sensei tanított neki. Az Ayatsuito no Jutsuval remekül tudta irányítani a drótokat, így azokat is, amiket a sensei adott neki ajándékba, valamint az első Amaimonnal való összecsapás során felfedett Iaigiri is rendelkezésére állt, amit Gonzától tanult.

- Szinte reméltem, hogy nehéz technika legyen, ellenkező esetben neki sem látnék - mondta a fiú határozottan senseiének. - De hogy mit jelent az élő és fizikai testtel rendelkező chakratömeg létrehozása és irányítása, arról csak homályos elképzeléseim vannak. Bár ha úgy nézzük, hogy tulajdonképpen támadásra képes kígyókat kell megalkotnom, valamivel érthetőbb. Azonban ötletem sincs, hogy kéne létrehoznom egy kígyó testét chakrából. Arról nem is beszélve, hogy kissé személyre akartam szabni, hogy az általam ismert mérgeket létre tudjam hozni, és a kígyó méregfogába juttatni. Gondolom ez már egy pár szinttel feljebb lévő művelet.

~ Hopp, közben kikotyogtam, hogy konyítok a mérgekhez, ezt még titokban akartam tartani. A közönséges ninjutsukat és kenjutsukat a frontra tartogattam, de azokat a képességeket, amik meghatározóvá válhatnak az Amaimon elleni harcban, nem akartam a küzdelemig a nyilvánosság elé tárni. Nem baj, még nem mondtam, milyen mérgeket ismerek. ~ suhant át az agyán, majd kérdést intézett Mugo felé.

- Tehát hogy kezdjünk neki?

Jiraiya Vas. Ápr. 10 2016, 12:11

Koizumo

Mugo-sensei hallgatta a fiút, és elmosolyodott a válaszon. Ám ez a mosoly büszkeséggel és némi iróniával volt keverve. Talán valóban tud annyit a fiú, amennyit gondol magáról? Esetleg tényleg képes felülkerekedni a nehézségeken? Valószínűleg ehhez hasonló gondolatok szöktek Mugo agyába...

- A technika neve: Senei Jashu! Egy magas szintű elfogó technika, amit többrétűen is lehet használni. Amaimon kedvenc technikái közé tartozik, amit Orochimarut figyelve sajátított el. Precíz chakrakontrollt igényel, ez nem vitás és ahhoz, hogy tökéletes elterelésként vagy védelemként funkcionáljon, a kígyók pontos mozgását kell előidézned.

Kezdte el Mugo, majd jobb kezével megformálta fél Kos kézjelet és egy pillanatra becsukta a szemét, ezután pedig megindult az erdő sűrűjébe, intve Koizumonak, hogy kövesse. Persze eközben hasznosan töltötték az időt.

- A legtöbb technika lényege a megtévesztés és az ezzel járó lehetőségek növelése. A megtévesztésre a Genjutsut a legalkalmasabb, de sok más Klón és támadónak vélt technika is van, amit hogyha okosan használ valaki, akkor könnyen az ellenfél fölé kerekedhet. Ilyen ez a technika is. A lényege nem más, mint a Bunshin no Jutsu. A sima Bunshinoknak nincs fizikai kiterjedésük, olyanok, mint a szellemek. Ha valaki nem tökéletesen leplezi a Bunshint, akkor egy Akadémiai Tanuló is kiszúrja, hogy az a klón nem a földön jár és azért mozog a lába, hanem csak siklik a térben és a lába a megtévesztés miatt mozog. Ugye ezek a klónok tudattal sem rendelkeznek. Viszont, azt jó ha tudod, hogy a Chakra magában hordozza az egyén minden információját: DNS-képét, Emlékeit, Tanulásait, Titkait és mindent, amit csak el tudsz képzelni. Így mondhatjuk azt, hogy a Chakra személyenként önmagában hordozza a tudatot is. Ebben persze nem vagyok biztos, de sokat megéltem és sok mesterem volt az életem során, akiktől lehetett tanulni. Legfőképpen a Tűz Templomának papjai voltak ők...

Ekkor érkeztek meg oda, ahova Mugo-sensei indult. Egy mellmagasságig érő bokornál álltak meg, majd Mugo belenyúlt. Koizumo azonnal sziszegő hangot hallott, majd a Sensei egy barna kígyót húzott ki a bokorból, ami a kezébe harapott. Nagyjából egy méter hosszú és másfél centi vastag lehetett.

- Ne aggódj, nem mérges kígyó. Vele fogsz gyakorolni. Az első feladatod, hogy létrehozz egy kígyó kinézetű Bunshint. Egy chakra képet, színekkel és mintázatokkal. Ne aggódj az emlékeid alapján könnyedén fel fogja venni a chakra ennek a kígyónak a kinézetét, de a képzeleteddel is játszhatsz. A lényeg, hogy egy egyszerű chakrakivetülés legyen a kígyó, amivel leutánozhatod a mozgását. Addig próbálkozz, amíg nem sikerül egy tökéletes kígyó mozgást leutánozni! Képzeld el és figyelj oda!

Fejezte be a Sensei, majd átnyújtotta Koinak a kígyót.

// 30 Sor. Fél óra alatt tökéletes kígyó mozgást érsz el. //

Erisa

Mugo eltűnődik Erisa szavain.

- Rendben. Akkor figyelj, mert most megkapod a Genjutsu száraz elméleti részét. De ne aggódj, ez a gyakorlatban teljesen más lesz.

Kezdett bele, majd elővette az egyik kisebb kunaiját és a homokba kezdett el írni és rajzolni, ami Erisa és közte terült el.

- A Genjutsu Művészete egy külön chakrahasználati ágazat a Ninják körében. A Chakrahasználati ágak, amik egy-egy specializálódási irányzatot jelölnek meg a következők: Taijutsu, Ninjutsu, Kenjutsu és a Genjutsu.

Kezdett bele, majd a következő ábrát rajzolta fel a Kunai hegyével a talajba:

Taijutsu
- Taijutsu Alapfok --> Testi Edzés, Állóképesség Fejlesztés, Harcművészet Gyakorlás, Meditáció, Ismétlés --> Chakra Indirekt felhasználása
- Taijutsu Középfok --> D-B Szintű Technikák, Taijutsu Felerősítése Chakrával (Chakra Direkt Felhasználása), Test Teljesítőképességének Kiaknázása
- Taijutsu Felsőfok --> A-S Szintű Technikák, Test Végső Határainak Feszegetése, Tudatos Chakrahasználat

Ninjutsu
- Ninjutsu Alapfok --> E Szintű Technikák, Chakraelméleti Alapok Elsajátítása
- Ninjutsu Középfok --> D-B Szintű Ninjutsuk, Elemi Technikák, Irio (Orvosi) Ninjutsuk Alapjai
- Ninjutsu Felsőfok --> A-S Szintű Ninjutsuk, Elemi Technikák, Irio Ninjutsuk, Fuuin (Pecsét) Jutsuk, Különleges Chakrás Technikák, Tér-idő Technikák, Chakraformázási Technikák

Kenjutsu
- Kenjutsu Alapfok --> D Szintű Technikák, Chakra Testen Kívüli Tárgyban Való / ÖnállóIrányítása (Chakrairáníytási Alapműveletek)
- Kenjutsu Középfok --> C-B Szintű Technikák, Chakra Testen Kívüli Önálló Irányításával létrehozott Támadások
- Kenjutsu Felsőfok --> A-S Szintű Technikák, Chakra Testen Belüli / Testfelületi Irányításával Létrejövő Kombinált Technikák

Genjutsu
- Genjutsu Alapfok -- > Egyszerű Genjutsuk (1-2 Érzékszervi befolyás)
- Genjutsu Középfok --> Haladó Genjutsuk (2-4 Érzékszervi befolyás)
- Genjutsu Felsőfok --> Bonyolult Genjutsuk (5 Érzékszervi befolyás)

Miután felrajzolta, beszédbe kezdett.

- Ezek a Chakrahasználati Ágazatok, vagyis inkább Specializálódási Ágazatok több csoportra bomlanak. A legnagyobb csoportot a Ninjutsuk képviselik, ahol rengeteg alágazatra bomlanak és az alágazatokat is külön bontjuk Chakrairányítási módok szerint. De nem tárgyaljuk ki ezeket, csak a chakrafejlődési alapokat. Fentről lefelé haladva nehezednek az irányzatok. Amint látjátok első helyen a Taijutsu áll. A Taijutsu a legfontosabb ami az alapokat illeti és több fokozata is van, ám a legtöbb shinobi megáll az alapoknál. A Taijutsu a testtel való harc, amikor nem közvetlenül a chakrád a fegyvered, hanem a saját tested. A Taijutsu Alapfoka megadja a testi alapot a pusztakezes harchoz, ezen kívül pedig a folyamatos testi edzésekkel a fel nem szabadított, irányítatlan chakra ami kering egy shinobi testében, idomul a használó mozdulataihoz, és felerősíti az ütéseket, pontosabban az izmokat. A Chakra voltaképpen egy a testet védő reflex-el van kódolva, így a sok gyakorlás és testedzés során, a chakra akaratlanul is fokozza az izmok teljesítményét. Így vagyunk képesek órákig, esetleg napokig tartó feszített tempóban haladni, hatalmasakat ugrani és erősen elhajítani a fegyvereinket. Aki nem sajátítja el a Taijutsu alapjait, az csak nagyon nagy csodával határos módon lesz képes később Ninjutsut használni. A Taijutsu alapok után jönnek a Ninjutsu alapok. A Taijutsu edzések során a chakránk felszabadítatlan állapotban, irányítatlanul cselekszik, magától erősíti fel az izmokat, fokozza a test gyorsaságát és hasonlók. A Ninjutsunál viszont, minden egyes technikát a chakránkal direkt módon végzünk el. Ezek alapjai az E Szintű Ninjutsuk, amiket itt az Akadémián tanultok meg. Ezek mind magukba foglalják a Chakraelméleti alapokat, amikről már tanultatok. Ezeket az alapokat továbbfejlesztve lehettek képesek precízebb, több chakrát és nagyobb odafigyelést igénylő technikák létrehozására, mint például a Yondaime-sama Tér-Idő technikája, vagy a Nidaime-sama Suiton Technikái. Ezeken a szinteken válik el az is, hogy egy Ninjának milyen jó a Chakrakontrollja.

Itt egy szusszanásnyi szünet, majd tovább.

- A chakrakontroll nem mást jelöl, mint a chakrátok minél precízebb irányításának készségét. Pontosabban: Minél jobb valakinek a chakrakontrollja, annál kevesebb chakrával lesz képes létrehozni egy tökéletes minőségű technikát és annál precízebb és bonyolultabb technikákat képes majd kivitelezni a lehető legcsekélyebb chakraveszteséggel. Ilyen ágazatai a Ninjutsunak az Orvosi, vagyis Irio Ninjutsuk és a Pecsét technikák. Ezek mind nagy szakértelmet igényelnek. De térjünk vissza az alapokhoz. A Ninjutsu tehát a legnagyobb halmaza a technikáknak és a chakrairányítási módozatoknak, minden területe külön szakértelmet igényel. Azonban egy önmagában bonyolultabb ágazat a Kenjutsu, ami mostanság már nem annyira használatos. A Kenjutsu a Taijutsu és Ninjutsu ismereteiteket használja alapul. A neve is mutatja, hogy egy eszközre támaszkodva harcol a ninja, ezen az eszközön pedig különböző chakrairányítási műveleteket használva idéz elő komoly változásokat. Nagyon nagy szakértelmet és nagyon jó chakrakontrollt igényel. Azonban van még egy Ágazat, ami a legbonyolultabb az összes közül és az előző ágazatok mindegyikére szükség van a létrehozásához. Már ami a tapasztalatokat illeti. Genjutsu! A Genjutsu a megtévesztés, a test és elme tökéletes kontrollját foglalja magába, a tudomány, ami már-már művészet a Ninják Világában. A Genjutsu technikákhoz elegendő csak nagyon kevés chakra, viszont elengedhetetlen a tökéletes chakrakontroll. Akár egy Akadémiai tanuló szintjén lévő ninja is képes lehet a Genjutsu használatára, ha elég intelligens, elég nagy a tudása és elég jó a chakrakontrollja. Hogy miért? Egészen egyszerű. A Genjutsu nem más, mint a saját chakránk eljuttatása egy idegen testbe, ahol többféleképpen fejthet ki hatást: Átveheti az áldozat chakrahálózata felett az uralmat és azon keresztül hamis érzetet küldhet. Fizikai nyomással fájdalmat generálhat és ami a legfontosabb, Érzékszerveket csaphat be. Ez így mind nagyon könnyűnek hangzik ám roppant bonyolult. Magához a Genjutsu létrehozásához is rengeteg ismeretet kell megtanulni, ami az Orvosi ismeretektől a pszichológiai ismeretekig terjed ki. Ha pedig valaki képes létrehozni egy Genjutsut, akkor még mindig csak fél sikert ért el, mivel tökéletesen tisztában kell lenni azzal, hogy egy Genjutsut mikor és milyen körülmények között használhat fel valaki azért, hogy az adott szituációból a számára legjobb helyzetet hozhassa ki.

Ekkor Mugo felállt, majd kicsit megmozgatta a lábait.

- Tehát a Genjutsu nem más, mint egy illúzió, egy álom, amely nem csak az érzéseket, az érzékelést és így az ellenfelet csapja be, hanem elmossa a határokat a valóság és a képzelet között. Egy Genjutsuban bármi megtörténhet. Egy Genjutsu azért Genjutsu mert nem a valóságot mutatja, de mégis minden érzékünk azt jelzi, hogy ez a közvetlen valóság. Amikor valaki részese ennek az illúziónak, akkor csak a Chakrája rendellenes működése által következtethet arra, hogy Genjutsut használnak ellene, ám erre csak kevesen képesek. A másik módja pedig az, hogyha a Genjutsut használó nem elég körültekintő, ezért a Genjutsuval létrehozott hatásban hiba történik, így pedig az áldozat rájön, hogy a világ nem stimmel. Ám az agya ettől függetlenül valóságnak fogja érzékelni a világot. Elvégre ha egy álomról tudjátok, hogy csak álom, attól még tovább tudjátok élni azt az álmot és továbbra is mindent valóságnak fogtok fel. Ez így világos, Erisa-chan?

Kérdi ez után a tömör, tüdőt nem kímélő beszéd után, miközben tartja magát, de a lány látja, hogy hatalmas levegőket vesz.

**Kenshiro Erisa** Hétf. Ápr. 11 2016, 16:41

Csodálkozással hallgattam az információtömkeleget. Szinte szégyelltem magam amiért csak az a pár szó jutott az eszembe akkor. Mugo gyakorlatilag fejből felolvasott egy könyvet. Bár volt a közlendőjében jó pár olyan dolog, amit már eddig is ismertem, például a taijutsus részt, s a ninjutsusat, azonban kenjutsuról nem sokat tanultunk, bár annyit tudtam eddig is róla, hogy piszok nehéz. A genjutsu pedig, a sensei állítása szerint még ennél is nehezebb. És talán ennél a pontnál akadtam meg. Eddig is rengeteget küszködtem ezekkel a jutsukkal, amiket eddig tudok, az elemem feloldásával, mindennel. De a genjutsu még ennél is nehezebb lesz. Vajon milyen jó a chakrakontrollom? Mennyivel vagyok lemaradva az elvárttól? Mennyit fogok szenvedni amíg elsajátítom a genjutsut?...
Rengeteg gyakorlás és kudarc fog következni ha nem mondok nemet a sensei ajánlatának. Rengeteg szenvedés, és idő árán fogom tudni elsajátítani a genjutsu művészetét, de még az sem biztos hogy sikerülhet. Ennyire bízik bennem a sensei? Hisz nemsoká a frontra kell érnünk, mégis mennyi időm van elsajátítani ezt? Lehetséges egyáltalán?

Mugo nagyon lelkesen magyarázott, mondhatni fuldokolt a szavaktól amik egymást félrelökve szökdöstek ki a szájából. Úgy tűnik hisz benne hogy sikerülhet nekem. Ráadásul annyira bízik a képességeimben, hogy bízik benne hogy a frontra érés előtt sikerülni fog. Félelmetes. Hiszen, elég ha csak egy kicsit téved, kicsit becsüli felé a képességeimet és akár emberek is meghalhatnak. Vajon, akkor az az én hibám lesz? Az én hibám lesz, mert egy ember azt hitte hogy egy olyan ember vagyok aki valójában nem? Valamilyeen szinten biztosan, de én leszek az, aki végül kudarcot vall, én leszek az, akit a felelősség terhelni fog. Mégis hogy képzeli hogy ekkora terhet rak a vállamra? Kellemetlen helyzetbe sodor... De nem akarok ilyen helyzetbe kerülni... Nem akarok.
- Igen... Értem... - Mondtam gondterhelten, miután a sensei végül szünetet tartott. Kicsit haboztam a beszéddel, tudtam hogy akár komolyabb következményei is lehetnek annak amit mondok, de nem láttam más kiutat. Nem tudok elszökni, főleg most nem, hogy kibicsaklott a bokám. Nem tudok semmit sem csinálni. De muszáj..
- Én... Én Nem akarok kimenni a frontra... - Kezdtem bele, megtört hanggal, s ha nem sírtam volna már eleget a múltnapokban, talán még könny is szökött volna a szememben, azonban most csak egy kis enyhe csillogás volt észrevehető.
- Kérem ne vigyen ki...

**Kenta Koizumo** Hétf. Ápr. 11 2016, 21:59

Miközben beszélt, Koizumo hű szokásához híven odafigyelt beszélgetőpartnere mimikájára is, így látta, hogy mestere elmosolyodik szavai hallatán. A fiú büszkének, ugyanakkor titokzatosnak látta ezt a mosolyt, egy tapasztalt veterán fáradt arckifejezésének, aki megmosolyogja tanítványa élénkségét, és heves magabiztosságát. Az ifjú shinobi minél többet akart megtudni Mugo-senseiről, mert mostanra száz százalékig biztos volt benne, ettől a férfitól csak tanulni tud. Fokozottan odafigyelt hát minden részletre, és a lehető legtöbb információt sajtolta ki belőlük, ahogy azt a vándor évei alatt történt rengeteg idegennel való találkozása során tette. Mostanra már egész jó volt ebben. Megfigyelte többek közt azt is, hogy amikor elindultak még mélyebbre az erdőben, a sensei két ujját felemelve chakrát használt, de nem történt látható változás. Mugo-sensei feltehetőleg érzékelő technikákat is képes volt használni.

~ Van egyáltalán olyan, amihez nem ért? Eddig bármire, amit kérdeztem, tudta a választ, és mindemellett kiválóan oktatja Erisát is, akinek teljesen más az eleme, és a stílusa? Hogy csinálja? Biztos rengeteg tapasztalatot szerzett a csatatéren.

Ahogy egyre beljebb haladtak az erdőben, úgy fokozódott a fiú senseie iránt érzett tisztelete, és közben Erisáéktól is egyre távolabb kerültek, végül bőven látó- és hallótávolságon kívülre értek. Koizumoban megfogalmazódott egy kérdés.

- Amaimon Orochimarutól leste el ezt a technikát? Mit keresett ő Otogakure alapítójának, a Godaime egyik legfőbb ellenségének a közvetlen közelében? - érdeklődött nagy mennyiségű birtokolt háttér-információit fitogtatva, persze az idegesítő tudálékosság határain bőven belül. Mindeközben feszülten figyelt, szinte itta Mugo minden szavát, hogy még hatékonyabban, és lenyűgözőbben dolgozhasson a gyakorlati tanulási folyamat közben.

Tehát voltaképpen csak klónokat kellett létrehoznia. Akadémián nem tanulta ugyan, hiszen nem járt Akadémiára, de a Vándor tökéletesen átadta neki a szükséges tudást. Még mindig tisztán emlékezett azokra a gondtalan napokra, amikor még csak apróbb mitugrász volt, és a mohás kövön ülve magolta az idős idegen ismeretanyagát, ami végül katasztrófák sorozatával, úgymond páros lábbal a ninja útra rúgta őt az út mindkét értelmében. Sok idő telt el azóta, de még megvoltak az emlékképek.

[...]
- Figyelj! Figyelj már! Büdös kölke! Ingyen órákat kapsz, és rám se bagózol? A Bunshin no Jutsu jön. Igen, klónokat fogunk csinálni. Már ha jó ötlet még többet csinálni belőled...
- Aztaa...! De menő!! - ámult a kis Koi, amikor a Vándor kézjelei hatására öt újabb vándor jelent meg a tó tükrén.
A Vándor és klónjai össze-vissza rohangálni kezdtek a tavon, miközben a kavarodásból a férfi kiáltott ki.
- Na, melyikünk az igazi?
Az alakok egy csapásra mind megálltak egymás mellett, és egy apró rezdülés sem árulhatta volna el egy átlagos ember számára, melyikek is lehetnek hamisítványok. De a kis Kenta rafináltabb volt igen sok embernél, és felfigyelt az apró kis különbségekre. Egy határozott mozdulattal rámutatott az egyik alakra, és a klónok egy füstfelhőben eltűntek, hátrahagyva az igazit, egyenesen a fiú ujjával szemben.
- Remek! Mondd, honnan tudtad?
- Könnyű volt. Egyedül alattad fodrozódott a víz.
- Valóban? Nos, ezzel remekül rávilágítottál a technika egyik hátrányára. A Bunshinok nem rendelkeznek fizikai testtel, ennél fogva nem fog fodrozódni alattuk a víz, ha ráállnak, kivéve ha a használó nagyon ügyes, és profi a megtévesztésben. Ahhoz, hogy az élethű kinézet mellett élethű mozgást is kölcsönözz neki, felettébb gyakorlottnak kell lenned, ellenkező esetben az ellenfél rájön, hogy nem te állsz előtte. Na és most te jössz próbáld meg a chakrádat a testeden kívül alakba tömöríteni. Ha ügyes vagy, talán még az idén végzel. Kis tökmag.
Az utolsó mondatot már csak magában tette hozzá a monológhoz.
[...]

A régi és a mostani feladat között nem sok különbség volt, csak más kinézetet kellett adni a klónnak, mint a megszokott. Voltaképpen a Sexy Jutsut kellett megcsinálnia kígyókkal, bár az utóbbi kevésbé attraktív. Nehézség azonban egy szál se - eddig a pontig. Bemelegítésként Koizumo elkezdett az alakkal kísérletezni, újra meg újra létrehozva egy kígyó pontos mását. Az első próbálkozás természetesen sikertelen volt, de a feladat egyszerűsége lévén már másodszorra sikerült egy egyszerű, zöld kígyót megformálni. Koizumo azonban egyediségre törekedett. Egy közönséges zöld csúszómászó neki nem volt elég, valami olyan kellett, ami kifejezetten alkalmas a technika figyelemelterelő feladatára. Egy fókuszt magára irányító külső. Lassan képet öltött a fiúban a végső kinézet, amelyet végül alkalmasnak titulált.
Nyukingou falva - Page 6 Images?q=tbn:ANd9GcT1QqXjuGtMmIqEfQ8PAjSk5KY5h8t2oh6K11l96bumVJh8QRiNZg

Nyukingou falva - Page 6 Images?q=tbn:ANd9GcT1QqXjuGtMmIqEfQ8PAjSk5KY5h8t2oh6K11l96bumVJh8QRiNZg

Pár perc kellett csupán ahhoz, hogy ezzel a külsővel is kész legyen, és teljesen kifinomítsa, már-már a tökélyre, de minimum az elvárásainak megfelelő szintre hozza. De a dolgok neheze csak most következett. A mozgást kellett szimulálnia, mégpedig a legélethűbben. Ugyan egy humanoid forma, az átlagos klón a végzett mozgások sokféleségét tekintve egy csöppet összetettebb, itt a nehézséget az állati ösztönök mozgásban való megformálódását kellett élethűen rekreálnia. Ez pedig a benne rejlő ösztönök nélkül kivitelezhetetlen volt. Hogy egy kígyó ösztönösségét, a tekergések önmagukban logikátlan, de összetéve iszonyúan hatékony egységét képezhesse, kígyóként kellett viselkednie. Mert könnyű kivédeni sematikus támadások sorozatát, de ami irányíthatatlansága miatt még egy képzett shinobinak is gondot okozhat, az az ösztön. Ezzel az egyszerű adottsággal bárkit le lehet győzni - szinte bárkit. Maga a gyakorlás intenzív volt, de átgondolt. Koizumo a saját, jól bevált módszerét alkalmazta, a legkisebb lépéstől a legnagyobbig haladt. Aktuális célkitűzésében egyelőre csak egy kígyó tökéletes mozgatása szerepelt, aztán ha a sensei kéri, majd többel is foglalkozik. Először simán előre csúsztatta a kígyót. Nem törődött még azzal sem, hogy a földhöz érjen a kép, a chakraforma nyílegyenes, merev testtel mozgott a feje után. Ez után Koizumo egy kisebb kanyart kísérelt meg, ami még nem is volt olyan bonyolult. Párszor neki kellett futnia, és erősen koncentrált közben, de sikerült. Az ifjú energiabomba nem ismert akadályt. Jöhetett ugyanez az ellenkező irányba, majd egyre élesebben, vagy éppen nagyobb ívvel. A fiú hosszan, legalább tíz percen keresztül követte saját chakrateremtményét a környező bokrok között, mígnem bele mert vágni egy valamivel gyorsabb, rugalmasabb irányváltásba. Végül ez is sikerült. Azonban az egyes kanyarok között még mindig sok szünet volt, így a következő ezek felgyorsítása lett. A fiú apró kanyarokkal kezdett, így a kígyó pár perc után mintha aprókat rezegve ment volna előre, miközben a sebessége is nőtt. A fiú erre is figyelt. Ha majd élethű kígyókat kell egy éles harcban használnia, fontos lesz a sebesség szabályozása. Az utolsó előtti lépés a cél eléréséig a nagyobb kanyarok felgyorsítása egyenletes sebességen. Ezen belül Koizumo először köröket írt le lábai körül a kígyóval, majd nyolcasokat. Ez is igénybe vett jó pár értékes percet, de siker koronázta. Koizumo alig huszonöt perc leforgása alatt elérte, hogy az általa alkotott chakrakígyó a lehető leginkább hasonlítson egy békésen csúszkáló hüllőhöz. De ez még nem egy támadó kígyó alakja volt. Ahhoz a mozgási sebességet impulzusszerűen manipulálni kell, illetve az irányt a lehető legvéletlenszerűbb módon változtatni. Ez lesz majd egy támadó féreg végső formája.
~ Hamarosan kész vagyok, már nincs sok hátra... ~ törölte meg verejtéktől gyöngyöző homlokát az ifjú shinobi, és chakráját összegyűjtve neki is látott. A sebességen nem kellett sokat növelni, de fárasztó volt ingadozásokat létrehozni benne, illetve több éles, teljesen váratlannak ható fordulást is be kellett gyakorolni, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a technika, de természetesen ez is sikerült körülbelül öt perc kimerítő gyakorlás után. Igaz, még nem volt tökéletes, és csak egy kígyó, de Koizumo lelkiismeret furdalás nélkül mondhatta a senseinek, teljesítette a kvótát.

// Tudom, a képen látható kisfickó nem kígyó, hanem egy vörös királysikló, de csak a kinézet számít. //

**Obake Kaito** Kedd Ápr. 12 2016, 21:26

//Megkésve, de itt vagyok! //

Miután úgy döntünk, később csapunk le, elhagyjuk a terepet és távolabb tábort ütünk. A lány újra előadja amit tud, illetve amit javasol, de a döntést ránk bízza. Nem igazán van ötletem, ráadásul már unom az egészet. Végül Yamato áll elő valamivel. Nem igazán értek egyet az ötletével, de azt hiszem felhasználható.
- Mi lenne, ha csak ti mennétek? - kérdezem. - Mármint Yamato elhiteti a favágókkal, hogy valaki megtámadta őket és hogy ő egy elveszett ninja, aki munkát keres. Így akár a fickó közelébe is kerülhet. Addig én az éjszaka leple alatt megölök egy strázsáló őrt a falon. Néhány ággal megcsinálom, hogy nagyjából állva maradjon. Ha tényleg ötven méterenként van egy-egy őr, akkor nem lesz feltűnő a fickó. Ezt követően én is behatolok a településbe és megkeresem ezt a tüzet. Ezután pedig támadok... Yamato eljátszhatná, hogy velük van, majd orvul megtámadhatná az Atyát. Ha nem jó az ötletem, akkor rátok bízom a dolgot, azt csinálom amit mondtok - fejezem be a mondandómat.
Nem tudom mi fog kisülni ebből az egészből, de nagyon jó lenne már haladni valamerre és közös nevezőre jutni.

Jiraiya Szomb. Ápr. 16 2016, 17:13

// 14-es Csapat //

Erisa

Mugo-sensei most a távolban elterülő erdőre tekint le fentről, valamint a falura, ahová az eredeti küldetésük szólt volna és így hallgatja Erisa szavait. Nem lepődik meg, nem gyengül el és nem szól egy szót sem... Csak a távolba réved...

A szél a sziklaszirt köveinek rohanva süvítve járja át a vidéket, ahogyan a fák táncoló levelei is zenélnek, egymásnak ütközve adnak kis súrlódó hangot. A távolban madarak csicseregtek eddig, de most ők is elhallgattak. Csak a kellemesen hűs szellő hangja hallatszik a fákon és köveken... A természet zenéje ez, mely a vízesés csobogásával egyetemben, arra hivatott, hogy ellazítsa az embert és a meditáció állapotába terelje. Ám ezúttal ez a csend nem ellazító volt.

- Mi a célod, Erisa?

Mugo-sensei mély, férfias hangja hallatszik, felülkerekedve a természet zajain. Nem volt benne sem harag, sem csalódottság. Egy egyszerű kérdést tett fel.

Koizumo

A Sensei figyelemmel kísérte a fiú mindegy próbálkozását, ahogyan a sima kígyóból lett egy igazán hihető példány. Ám tudta, hogy előtte még nagyon sok idő áll, nem lesz ilyen könnyű a technika. Elvégre, ez a kígyó még nem egy teljes értékű kígyó. Hogy miért? Mugo-sensei meg is mutatja. Ahogyan Koizumo tökéletesítette, Ő egy kunait dobott a kígyóba. Ám azzal nem történt semmi... Egyszerűen átment rajta a fegyver, a kígyó pedig mozgott tovább, majd elhomályosult.

- A mozgás és a kinézet jó, ám minél egyszerűbb a kígyó kinézete, annál könnyebb létrehozni. Én a helyedben egy színű kígyókat használnék, de ha szereted a kihívásokat, akkor maradjon így... Viszont tudod, hogy mi történt? Miért fúródott a penge a talajba és siklott át rajta a kígyó, majd oszlott szét?

Tette fel kérdését, majd várt.

// Ha a pontos kérdést egy pontos válasszal megválaszolod, akkor +1 chakrát kapsz. Very Happy

Mugo nem véletlenül nem válaszolt az Amaimonos kérdésre. //

**Kenshiro Erisa** Szomb. Ápr. 16 2016, 17:36

Hihetetlenül nyomasztó csönd állt be. El sem mertem hinni hogy tényleg feltettem ezt az abszurd kérdést. Mégis, mit gondolok? Hogy hagyhatta el ehhez hasonló dolog a számat? Ez nem Shinobihoz méltó.. Hogy féltse a saját életét, mikor valami fontosat kell csinálni, például kimenni a frontra a falu védelméért. Mégis, most, hogy tudom mi lenne a helyes válasz Mugo kérdésére, habozok, nem merem azt mondani, hogy minden rendben, és csak véletlen kicsúszott a számon, mert nem lenne igaz. De ha folytatom az előbbit, akkor annak súlyos következményei lehetnek.
Hosszú másodpercekig csak nézem Mugot, mint a gyerek, aki nem meri magára vállalni a felelősséget, de tudja hogy neki kellene, és igazából fel is fogja, egyszerűen csak húzza az időt, és élvezi a megmaradt momentumokat, amikor még "szabad" volt, és nem nyomta semmilyen súly a vállát. Ám ez az idő lassan a végéhez ér. S bár hiába ezen egyszerű kérdés, egy szót sem merek szólni, de ha mernék sem tudnék mit. "Mi a célom?". Vajon mi a célom? Hogy a legerősebb legyek a faluban, hogy tekintélyem legyen, és befolyásom? Azt hiszem a múltkor ezt mondtam a rámenezőben. Igazából ez a múltkor, mindössze pár napot tesz ki, mégis homályosulnak a gondolataim, az érzéseim, amiket akkor éreztem, mikor azokat a mondatokat kimondtam. Naiv voltam, nem kétséges. S utána mit is fogadtam meg? Hogy hű leszek a faluhoz, s mindent megteszek a biztonságáért. Kezd úgy tűnni, hogy az is csak egy olyan cél volt, amit felett túl hamar döntöttem, hisz itt vagyok, itt a lehetőség hogy megvédjem a falut, mégsem megy. Mégsem akarom megtenni. Lehet mások azt mondanák erre, hogy gyenge az akaraterőm, de én azt mondom, hogy ez a cél nem az én célom, csak magamra aggattam. De akkor mi az igazi? Mi az amiért küzdenék? Mi az amit annyira utálok, hogy megérje megdönteni, vagy annyira imádok, hogy megérje az életem árán is megvédeni?
Ekkor eszembe jut, hogy miért vagyok most itt. Miért szenvedek, és mi is az oka, amiért százezrek hallnak meg ebben a háborúban. Hisz ez történik, mikor néhány Kage unatkozik egy kellemes tavaszi délutánon nem? Háború tör ki, hatalomért, területért, pénzért, egy csomó olyan dologért, amiből pont annak nem jut, aki feláldozta magát érte. Milyen önző magaviselet, milyen káros gondolkodás, és döntéshozatal. Mért ezek az emberek állnak felettünk, miért ezek irányítanak minket?... És miért ezek küldenek ki gyerekeket a frontra, maguk helyett?..

Ekkor körvonalazódik bennem valami, amibe bár nem vagyok biztos, érzem a gyűlöletet, amiért érdemes küzdeni. Tudom, hogy szavaim most akár az életembe is kerülnek, de most érzem talán először azt, hogy olyan célom van, ami nem csak éltet, hanem értelmet is ad nekem, az életemnek, a létezésemnek.
Hosszan ránézek Mugora. Fogalmam sincs mi járhat a fejében, fogalmam sincs mit gondolhat rólam, de őszintén, lassan már nem is kezd érdekelni. Ugyanolyan megtört hanggal szólalok meg mint az előbb, ám ezúttal ez a megtört hang sokkal határozottabb és eltökéltebb mint valaha.
- Meg akarom ölni a Hokagét, és az összes többi Kagét.

Jiraiya Szomb. Ápr. 16 2016, 17:52

// Koi: Mi a párbeszéd miatt haladunk //

Erisa

Mugo erőteljes hangja semmi nem volt ahhoz a fagyott hangulathoz képest, amit Erisa csilingelő, megtört hangja okozott... Persze nem a hang energiája volt ilyen hatású, hanem a dolog amit kiejtett a száján. Meggondolatlan és buta dolog, ám valószínűleg, vagyis inkább remélhetőleg tudja, hogy Mugo-sensei számára fontos Ő is és Koizumo is. Éppen ezért nem járhat súlyos következményekkel ez a kijelentés. Vagy mégis?
Mugo még mindig háttal állt Erisának, ahogyan csak egy centire állt a szakadéktól... Alatta a sűrű erdő és a már korábban lefestett táj. A kijelentés után némi csend állt be, majd Mugo lassan elfordította fejét a bal válla felé, majd a válla fölött, mélységes barna szemével Erisára nézett...
- Ezt már hallottam valakitől. De Ő elszántabb volt. Hitt magában, még akkor is, amikor tudta, hogy egy Kage ellen semmi esélye sem lehet. Mégis hitt az erejében. Én lenéztem őt ezért. Nem értettem, hogy miért csinálja. Ő pedig ezt mondta nekem: Ha valamit szívvel-lélekkel csinálunk, akkor megsokszorozódik az energiánk, szinte kifogyhatatlanná válik. De ha kételyeink vannak, és nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor szorongani kezdünk. Az a fizikai és érzelmi energia, amelyet a szorongás emészt fel, elképesztő mértékű. Ebbe emberek rokkannak bele. Egy Shinobi számára pedig a legfontosabb, hogy higgyen magában és a társaiban...
Fejezte be, majd megfordult és mélyen Erisa szemébe nézett.
- HA végezni akarsz a Hokagéval, akkor edz! Legyél erős, teljesítsd a Vizsgádat! Kerülj a Hokage közelébe, férkőzz a bizalmába és csapj le rá akkor, amikor nem számít rá! De ne is reméld, hogy egymagad képes lehetsz őt legyőzni. Ez a Harmadik Lecke: Ha képzett ellenféllel találod szemben magad, akkor használj túlerőt a legyőzéséhez! Ezt vésd az eszedbe! És most pedig, készen állsz a Genjutsu tanulására?

**Kenshiro Erisa** Szomb. Ápr. 16 2016, 21:11

Ha a legerősebb akarnék lenni, hatalmat akarnék szerezni, ugyanolyan lennék mint a Kagék, kik élvezve a korlátlan erőt és befolyást, játszanak más emberek életével. Ha pedig lojális akarok maradni a faluhoz, megvédeni azt, akkor egy újabb tökéletes bábuja lennék a Hokagénak, egy bábu, amit kedve szerint kijátszhat. Ha akármit is el akarok élni az életemben, ha azt akarom, hogy halálom után is emlegessék a nevem, akkor egy dolgot tehetek csak: Megdönteni ezt a mocskos, undorító, hibás rendszert.

Szavaim után újabb csönd állt be. Másabb volt mint az azelőtti. Sokkal durvább, sűrűbb, szinte a fülembe súgta, hogy rossz választ adtam, s ez a rossz válasz akár az életembe is kerülhet. Tudtam, hogy a sensei megtehetné, hogy itt és most megöljön, sőt talán a kötelessége is lenne. Akkor meg miért nem lép? Miért gondolkodik? Min gondolkodhat? MIN KELL EZEN GONDOLKODNI? Talán nem veszi komolyan a szavaimat? Vagy miért? Mennyit gondolkodik még ezen? Életemben először végre nem féltem (annyira) hogy meg fogok halni, sőt az előbbi mondattal, gyakorlatilag épphogy magam választottam ezt. De a sensei csak áll. Végül megfordul. Szemei rettegéssel töltöttek el, arra a pár pillanatra amíg csak engem nézett, és nem szólalt meg. Nem tudom mire kellett volna számítanom. Talán egy kés a szívbe? Eltöri a nyakam? Igazából számtalanféle módon meg tudna ölni, hisz még csak menekülni sem tudok a bokám miatt, vagy harcolni a hatalmas szintkülönbségnek köszönhetően. Egészen addig a pontig biztos voltam benne, hogy most meghalok, amíg meg nem szólalt. Hisz minek beszélne egy halotthoz? De aztán ahogy lassan összeálltak a mondatok, egyre nagyobb meglepődöttség ért. Miért mondja ezt? Ki volt az az ember? De talán a legizgatóbb kérdés mégis az volt, hogy mi lehet ezzel a célja, mit akar ezzel elérni. S ahogy szépen lassan kialakult a fejemben a teória, mely igazából korántsem volt biztos, egyre idegesebb lettem, fojtogatott a düh, mely a hangomra is kivetült.
- Maga azt hiszi, hogy nem mondom komolyan... - Kezdtem el halkan, szinte suttogva. - Azt hiszi, hogy ez csak egy gyermeki álom, amit ki fogok nőni, igaz? - A kérdésre persze nem vártam meg a választ, egyből folytattam, egyre emelkedő hangerővel - Azt HISZI, hogy ugyanolyan hülyeség, mint amit a ramenezőben mondtam. Másképp nem értem miért élek még.. - Mondtam s mélyen a szemébe néztem, s bátran, vagy inkább vakmerően folytattam. - Úgy gondolja, hogy majd idővel úgyis kinövöm ezt a "célt" és hű szolgája leszek a mindenható Danzou-nak. De tudja mit? Nem. Elegem van ebből. Elegem van, hogy mindig a fejem felett intézkednek, hogy sosem tudok semmiről, hogy minden titok. Elegem van, hogy sosem néznek komolyan. - Mondtam, szinte dühöngve, lassan már kiabálva. - Nem vagyok elég elszánt? - Ekkor előrébb lépek egy lépéssel, rá a fájós lábamra. - Az az ember nem volt elég elszánt aki belátta hogy nem tudja egyedül megölni! Annyira beleivódott mindenkibe ezeknek az embereknek a felsőbbrendűsége, hogy azt hiszik az átlagemberek, hogy valami istenek, sebezhetetlenek. De ők is emberek, mi is elérhetünk az ő szintjükre! Az az ember aki arra jutott hogy nem tudja egyedül megölni, ő nem volt elég elszánt! - Rettenetesen éreztem magam, s egyszerre remekül. Hosszú napok óta gyülemlett bennem a feszültség, a stressz, jó érzés volt mindet kiadni egyszerre, vagy legalábbis egy részét. Pedig már tényleg kezdtem úgy érezni hogy meg fogok őrülni... Túl sok minden történik hirtelen.. Túl sok... De amiket mondtam, nem csak azét mondtam, hogy levezessem a feszültséget, hiszem hogy szavaimnak jelentősége is van. S már épp befejeztem volna, mikor eszembe jutott még egy gondolat. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet, nem voltam biztos, hogy mondhatok-e ilyet Mugonak, hisz messze ő áll legközelebb hozzám Isami után... De elragadott a hév, és anélkül hogy gondolkodtam volna, egyszerűen kicsúszott a számon...
- És maga miért nem segített annak a valakinek? - Kérdeztem, újra nyugodt, ám mégis erős, felelősségre-vonó, agresszív hanggal - Vagy talán úgy gondolja, hogy nincs igazunk? Sensei, maga szerint úgy ahogy minden most van, úgy a jó? Vagy magam még annyira sem volt elszánt mint én, hogy nyiltan ki merje mondani az igazat.

Jiraiya Szomb. Ápr. 16 2016, 21:46

   A lány úgy kel egyre durvább hangnemre, mint a készülő vihar. Először csendes, csak az előszél érződik, majd kitör és kő kövön nem marad. Elszántságában talán észre sem veszi, hogy a fájdalomtól telt lábára lép, vagy talán pont, hogy igen? Ezzel demonstrálja az elszántságát? Bizony az érzelmek képesek bármire. Képesek mennyé változtatni magát a poklot, képesek erőt adni... Ez történt most Erisával is.
   Ám az érzelmeitől elvakult lány, nem veszi észre, hogy maga ellen beszél... Egyedül harcolni egy sokkal erősebb egyén ellen, vagy éppen elérni a szintjét a fejlődéssel és úgy megküzdeni vele... Ezután pedig kérdőre vonni Mugot, hogy Ő miért nem segített. Nem tett akkor ezzel jót, hogy hagyta járni a saját útját, hogy egymaga végezhessen vele?
   Mugo csak rezzenéstelen arccal nézi és hallgatja Erisát, ahogyan elönti a méreg és kifakad. Talán bántó dolgokat mond és a Jouninnak nincsenek kötélből az idegei. Halántékánál kidagad egy ér, de nem adja jelét a haragnak. Megvárja a míg a lány lecsendesedik, így Erisa is észre veheti, hogy Mugo jobb keze már ökölbe van szorulva...
- Ő a valóságban élt és nem táplált hiú reményeket. Idővel pedig megtanulod majd, hogy a nyílt beszéd a Shinobik világában csak halálhoz vezet. A névtelen hősöké a világ és nem azoké, akiket piedesztálra emelve mutogatnak a nemzetek. Ők csak bábok a hatalmasok kezében, ezek a névtelen hősök pedig a köz szemében nem is lennének hősök. Te az Ördögöt látod a Hokagéban, mások akik a családjukat féltik, ők a megmentőt.
Ekkor Mugo ökle elgyengült és néhány pillanatnyi szünetet tartott.
- Ha eljön az ideje, akkor segíteni fogok. De egyenlőre mindenki tudja, hogy várnunk kell. A személyes bosszú nem megoldás ezekben az időkben. A Hokage nem csak egy személy. A Hokage egy cím, amely az erőt és a védelmet jelképezi a falu számára. Ha a Hokage elesik, akkor a Rejtett Falu is gyengének látszik. Ha gyengének látszunk akkor a lakosok és a shinobik szívébe a félelem költözik, míg a többi nemzetébe a láng, amellyel fel akarják perzselni a falvainkat. Neked talán nincs mit veszítened, de mit fogsz majd tenni, hogyha látod a harctéren meghalni Koizumot, Sayurit, Yuu-t vagy éppen Isamit? Gyűlölni fogsz. Megvetni, vagy összetörni és abban a pillanatban megszűnsz emberkén létezni, egészen addig, amíg fel nem állsz. Gyűlölni fogod a társaidat, mert magadra hagytak és mert meghaltak, gyűlölni fogod az ellenséged, annak a társait és a családját, gyűlölni fogod a saját falud és a Hokagét. Választanod kell, hogy mit teszel a gyűlöleteddel. Beteljesíted a személyes bosszúd, vagy egy nagyobb jó érdekében aláhelyezed magad valaminek? Ha már most az a célod, hogy megöld a Hokagét, akkor pedig miért hezitálsz? Az ember háborúban edződik. Azt mondod a társak nem számítanak... Egyedül is képes lehetsz megölni a Hokagét, mert nem Istenek. Valóban nem. De ha figyelsz rám, akkor hallhatod, hogy nem hiszek abban, hogy valaha is eléred a Hokage szintjét...
Szörnyű lehet ezt hallani... Egy tanár, aki nyíltan kimondja, hogy a tanítványa egy bizonyos szintet soha nem lehet képes megütni... Fájdalmas lehet.
- Most pedig, ha még mindig nem érzed magad elég motiváltnak ahhoz, hogy edzeni kezdj, akkor megmutatom neked azt az utat, amit én jártam be. Látni akarod? Látni akarod a Sötétséget? Látni akarod azt, amin neked is és Koizumonak is keresztül kell majd mennie? Látni akarod azt az utat, amit kijelöltek számotokra? Látni akarod azt, hogy miért gondolkozom úgy, ahogyan? Miért fontosabb számomra a béke, mintsem az erő és a harc? Akkor csak bólints...
Szemei már-már szikrákat szórtak, ám arca nem tükrözött haragot. Ilyen egy igazi profi.

**Kenshiro Erisa** Szomb. Ápr. 16 2016, 22:39

Soha nem történt még hasonló. Soha nem keveredtem még ilyen vitába. És bár vereségem szinte biztos volt, tekintve az életkorban, és tapasztalatban rejlő különbségeket, én mégis ki mertem állni. Talán még saját magamtól is megijedtem akkor. Magamat mindig is nyugodtan láttam kívülről, sosem tudtam magam elképzelni dühösen. És most mégis... Olyan volt, mintha a maszk, ami eddig az arcomat takarta, megtört volna néhány helyen. Még egyben maradt, de megrepedt, kisebb darabok kezdtek lehullani róla. Úgy éreztem, végre kiálltam magamért, és kiléptem mások árnyékából, hogy hangot adtam a véleményemnek. Egy pillanatra teljesnek éreztem magam, és egyszerűen túl jó érzés volt ahhoz, hogy egyik napról a másikra le tudjam felejteni. Úgy éreztem, mintha eddig nem is éltem volna, s még csak most születtem volna meg. Mintha végre meglátták volna az arcom, az ezernyi másik arc között...
Végig a sensei szemébe néztem, miközben beszéltem. Látni akartam az érzelmeit, a gondolatait, de szemeiben csak a tükörképemet láttam, egy lányt, aki meg sem tud állni a két lábán a sebesült bokája miatt, egy erőtlen gyereket, aki próbálja érvényesíteni akaratát a felnőttek világában. Csak egy dolgot láttam Mugoban: Hogy nem hisz bennem, s ez, ahogy átadtam a szót, bizonyossá is vált. Kezdetben csak hallgattam, érzelmek nélkül, ahogy ő is hallgatott engem. Próbáltam úgy viselkedni mint ő, mint egy felnőtt érett ember, aki éppen egy másik felnőtt érett emberrel folytat egy fontos vitát. De hamar be kellett látnom, hogy Mugo sokkal komolyabb "játékos", ha lehet ilyet mondani. A sok évnyi tapasztalat és élmény lehetővé tette számára, hogy sokkal tisztább képet alkosson a világról, sőt, magát a világot lássa meg. Olyan sok mindenbe volt része, hogy az én érveim olyanok voltak, mintha valami mesevilágból idézték volna őket.
S ahogy szépen lassan elért Koizumohoz, Sayurihoz, Yuuhoz és... Isamihoz... Egyenként elképzeltem holttestüket a hideg földön, vérben ázva. Kirázott a hideg. Éreztem, mekkora felelősséget készülök magamra venni. De ez nem volt elég Mugonak, tovább ment, s mikor kimondta képességeim határát... Megállt a szívem. Úgy éreztem, elzsibbadt a testem. Kerek szemekkel néztem Mugora, aki láthatta, hogy teljesen elkapott, mint egy kígyó, aki hosszú testével körülfonja áldozatát, majd szépen lassan megfojtja. Ha ebből indulunk ki, akkor körém akkor kezdett csavarodni ez a kígyó, mikor elkezdtem beszélni, akkor kezdett el fojtogatni, mikor azt mondta, hogy a társaim meghalnak, s akkor fojtott meg, mikor azt mondta, hogy gyenge vagyok, és nem is leszek erős, hogy érvényesítsem szándékaimat. Azok a szavak annyira elkaptak, hogy a következő mondatait már nem is hallottam... Csak a sensei visszhangját hallottam fülemben, amik kérdéseket tettek fel, de a kérdéseket magukat nem hallottam... Készen voltam rá ismét, hogy letérdeljek, amit már annyiszor tettem... Hisz nyert...
Ekkor már újra elkezdtem érezni jobb bokámban a fájdalmat. Belerezdült a testem, látni lehetett, mikor tér vissza az élet az idegsejtjeimbe, vagyis hogy mikor száll ki belőlem az elszántság. Reflexből, levettem róla a sújt, s már húztam is vissza, mikor eszembe jutott valami. Az érzés, mikor felszólaltam. Ami annyira jó volt. Most pedig, épp azt akarom elhagyni. Azt mondta a sensei, hogy a nyílt beszéd halálhoz vezet. De ha nem beszélek nyíltan soha.. Az olyan mintha nem is éltem volna.
Visszahelyeztem a súlyt a jobb lábamra, és ballal léptem még egyet Mugo felé. Már csak pár centi választott el minket egymástól, mikor újra megszólaltam, ám hangom, most teljesen más volt. Sokkal elszántabb, magabiztosabb és... Tettre készebb.
- Téved. - kezdtem el, egy közepes hangerőn, és most ügyeltem rá, hogy hangom ne is változzon, ugyanilyen maradjon. A heves érzelmek nem mindig hasznosak. - Ha valaha is történni fog hasonló, senkit sem fogok gyűlölni. Ha ez megtörténik, az azt jelentené, hogy kész voltam tenni, döntést hozni, amit addig nem tettem meg soha. Ha valóban gyűlölettel menekülnék el a döntésem felelőssége alól, az azt jelentené, hogy sosem lett volna erőm ahhoz sem, hogy valaha is meghozzak egy ilyen döntést. - Újból a szemébe nézek Mugonak, keresem benne a történetet, az érzelmeket. - Maga bizonyára úgy gondolja hogy előnyben van velem szemben, mert sok mindent látott a világból, és látja a világ igazi formáját, de ez nem igaz. Nincs semmilyen előnye. Mert azt hiszi hogy nekem a hátrányom hogy "mesevilágban" élek. De pont emiatt a mesevilág miatt tudom, hogy mit kell megváltoztatnom annak érdekében hogy jobb legyen ez, a valóság. Azok az emberek, akik csak a valósággal vannak tisztában, sosem fognak tudni maradandót alkotni, változtatni. Ha pedig a Hokage egy cím, akkor a címet kell megdönteni. Nem nevetséges talán, hogy egy ekkora országban egy embernek szinte tejhatalma van? Miért nem több ember vezeti az országot, miért nem szavazással döntik el a dolgokat? Miért van fenntartva egy hivatalos rang olyanoknak, akik istent akarnak játszani? És tudja mit? Itt és most a szavamat adom, hogy abban a pillanatban, amikor lehetőségem van megtámadni a Hokgaét, meg fogom tenni. Még ha az életembe is kerül. - Egy újabb meggondolatlan kijelentés, de ezzel bizonyítani akarom, hogy komoly vagyok, elszánt, és nem szegem meg a szavam pusztán félelemből. De mielőtt továbbmentem volna, nyeltem egyet. Még mindig éreztem a keserűséget a torkomban, amit Mugo szavai váltottak ki bennem. Bizonyára igaza van... De most az egyszer, csak most, nem vagyok hajlandó elfogadni az igazságot.
- És ha figyel rám, akkor hallhatja, hogy én leszek az, aki erősebb lesz a Hokagénál. - Ekkor pedig, bár szemeim tükrözték a választ a sensei utolsó kérdésére, de bólintottam egyet a fejemmel.

Jiraiya Vas. Ápr. 17 2016, 11:23

// Koi: Ne aggódj, ha ráérsz, akkor mehet neked is a rege Amaimonról Very Happy

//

Vajon mit gondolhat Mugo? Mi járhat a fejében, amikor Erisát hallgatja? Érdekes lenne belelátni, nem de bár? Vajon a halálba kívánja? Esetleg boldog, örül, hogy a kis Erisa kiáll magáért? Érdekes lenne belelátni a fejébe... Ám ezúttal Mugo elmosolyodik Erisa szavain...
- Uralkodás? Hokage? Önkényuralom? Valóság?
Teszi fel sorba a kérdéseket, melyek mögött hatalmas bonyolultság rejlik.
- Ninja Tanács; Vének Tanácsa; Jouninok Tanácsa... Daimyou. Csak néhány társaság és egy igazán teljhatalmú személy, akik kordában tarthatják a Hokagét. Az egyetlen teljhatalmú úr itt a Daimyou, akié az egész Ország. Hogy miért övé? Mert neki van a legtöbb befolyása a legtöbb pénze és a legnagyobb hatalma ezek által. De még Ő sem tehet azt, amit akar, mivel a többi földesúr, a klánok és a legtöbb pénzes üzletember megkötik a kezét. Ettől függetlenül Háború dúl. Javában zajlik a Negyedik Nagy Ninja Világháború. A Godaime Hokage, Tsunade nem akart részt venni ezekben a harcokban, mindvégig a védekezéssel törődött. De akkor oda szúrtak, ahol a legjobban fáj és a Godaime harcképtelenné vált. A Rokudaime, Danzou pedig minden erejével a falut akarja megvédeni, ahogyan az Országot. Szerinted mi történne, hogyha végét akarná venni a háborúnak, ahogyan a Godaime? Már elözönlötték volna Tűz Országát az ellenséges nemzetek. Halomra ölték volna az embereket. És itt most nem csak a mijeinkről van szó, hanem Emberek védelméről. Ha a Rokudaime és a többi nemzet nem veszi fel a harcot, akkor mások uralkodnak majd felettük és ártatlan emberek halnak majd meg. Háború... Igen. A Ninják vére árán vívják meg, de a civilek, a nagyobb hányada az Országoknak így békében élhet. Ha ezt pedig a Ninják nem lépnék meg, akkor nem csak őket, hanem a szeretteiket is lemészárolnák... A probléma gyökerei nem a falvakban burjánzanak, nem a Hokagéban, hanem az Emberekben és az Emberek önzőségében. A harcot nem egy ember indítja, hanem egy Nemzet... Tévedsz ha azt hiszed, hogy egy ember kénye-kedvére történik ennyi ember feláldozása. Maguk az emberek az ostobák és az önzőek, így Nincs Értelme Egészségről beszélni, egy alapjaiban romlott Társadalomban... Cselekedni kell... Mert ha nem reagálunk az emberi önzőségre, ha nem leszünk ennek a gépezetnek a tagjai, akkor mi is és a szeretteink is elhullanak. Most pedig...
Kezd bele Mugo, majd jobb kezével megformálta a fél Kos kézpecsétet, a bal kezét pedig ráhelyezte Erisa fejére.
- Emma-o no Jigoku! // Emma-o Pokla!
Mondta ki technikája nevét, mire a lány szemei előtt, egy szempillantás alatt a sötétség lett urrá. Hogy komolyabban részletezzem az érzést, úgy írnám le, hogy Erisa teste és elméje megszűnt létezni ezen a síkon, és mintha csak álmodna, teljes tudata eltompult. A következő pillanatban, viszont egy Bambuszerdőben találja magát. Ő maga nem létezik, nincs teste, csupán elméje szárnyalja körbe az erdőt, majd megállapodik egy helyen.
Három fiatal, Geninnek látszó személy áll körbe a bambuszerdő közepén egy több sebből vérző, Konohai egyenruhás férfit. Háttal állnak a holttestnek és kunait elővéve védik azt. Körülöttük öten állnak, kivont karddal és Iwagakurei fejpánttal. Arcukról zord kegyetlenség áradt, ahogyan összeráncolt szemöldökkel állják körbe az ellenséget. Gyűlölet... Ez látszik bennük. Mégis, hogyan lehet gyűlölni három gyermeket? Az egyik közülük egy hosszabb, fekete hajú fiú, sötét bőr öltözetben. A másik, egy rövid hajú lány, akinek a jobb karján egy hatalmas vágás van és végül még egy fiú, akinek lófarokba font haja volt és éles szemei, éppen a Patkány kézpecsétet formálja meg guggoló állásban... Ha kíváncsi lenne valaki a nevükre, akkor elmondom, hogy a lány neve Inuzuka Hirokichi, a lófarkas neve Nara Shiroken és a hosszú, fekete hajú gyermek neve Kumori Mugo.

// Innen folytatjuk. Kíváncsi vagyok Erisa gondolataira, de Mugo Genjutsuja előtt nem tud reagálni //

**Kenshiro Erisa** Vas. Ápr. 17 2016, 11:45

Az emberek önzősége... Mily furcsa, de jobban belegondolva, Mugonak igaza van. Ha nem utálnák egymást az emberek, nem mennének háborúba, csak a Kage parancsára. Nem, valójában, itt mindenki csak a Kage parancsára várt, hogy végre megindulhassanak fegyverekkel, és eltiporhassák a másikat. Lehet tévedek, és Mugonak van igaza: A Hokagét felesleges lenne megölni. De miért olyan biztos ez? Hogy lehet, hogy akármit próbál tenni az ember, mindig egy olyan akadályba ütközik amit nem lehet megváltoztatni, jelen esetben az emberi tényezőt? // OFF: Nem hagyhattam ki, Mirubi erre azt mondaná, hogy mert minden baj forrása az ember Very Happy

~ Ji. //
Kellett volna még legalább egy perc, amíg felfogom a mondottakat, és válaszolni tudtam volna rájuk, ám az idő nem engedte meg, ugyanis ahogy Mugo befejezte mondandóját, kezét a homlokomhoz érintette, s elvesztettem az irányítást a testem felett. Eltűnt a fájdalom a bokámból, a kezemből, s könnyednek éreztem magam. Mindez talán kellemes érzést kölcsönözhetne, ha nem éreztem volna a sötétséget, s az atmoszférát fojtogatónak körülöttem. Valami genjutsu lehet az, amiben benne vagyok, efelől semmi kétség. Aggódok a sensei szándékaival kapcsolatban. A sokat emlegetett sötétség, az ismeretlen, most hirtelen éppen itt van előttem.

Egy kellemes bambuszerdő elevenedik meg a szemem előtt. Testem még most sem érzem, olyan, mintha valami szellem lennék, aki végtelen sebességgel száll végig a bambuszok között. Egyszer csak megáll, s a fókuszpontba egy genin-csapat kerül, kiket ellenséges ninják fogtak körbe. Az arcuk ismeretlen, ám az egyik geninre ösztönösen beugrik Mugo. Ekkor már érzem, hogy Mugo egy történetet akar elmesélni, aminek már ekkor meg tudom mondani, hogy nem lesz kellemes vége. De ugyanakkor abban sem vagyok biztos, hogy Mugo csak kitalálta ezeket az emlékeket, hisz megteheti, ez az ő genjutsuja, én pedig irányítva vagyok általa, semmit sem tehetek, még ha akarnék sem. Így nem tehetek mást, minthogy figyelmesen nézem az eseményeket, s gyötröm magamat a tudattal, hogy a három geninből csak Mugo az, aki biztosan életben fog maradni...

**Kenta Koizumo** Vas. Ápr. 17 2016, 13:39

// Na nézzenek oda.. Egy meccsre megyek el, erre a csapattársam Kagegyilkos lesz xD //

Koizumo kész lett a kiszabott feladattal, és a senseire nézett, aki kunaiért nyúlt. Koizumo óvatosan a combján lévő tároló felé nyúlt egy rezdülésnyi mozdulattal. Ma már egyszer rájuk támadott a sensei, ezért óvatosnak kellett lennie. Nem mintha nem bízott volna Mugoban, benne pont megbízott. Az emberekben nem hitt.

~ Kenta ne legyél hülye... Senki nem lehet itt a sensei helyett, ahhoz le kellett volna őt győznie... ~ gondolta, majd inkább zsebre vágta a kezét. A sensei felől érkező kunai a chakrakígyón keresztül a földbe szúródott, és a chakrakép szertefoszlott. A kérdés egyszerű volt: miért?

~ Nem szeretem az egyszerű kérdéseket, mert azokra csak bonyolult választ lehet adni. Miért tűnt el a kígyó? A sensei megdobta egy kunaival, tehát anyaggal érintkezett. Maga az érintkezés nem lehet nagy probléma, elvégre miközben irányítottam, igyekeztem a földön tartani, arról nem is beszélve, hogy pillanatnyilag ez a kígyó csak látható chakra volt. A klón is eltűnik, ha lecsapják, nem? De voltaképpen megformázott klónt hoztam létre. Az miért tűnik el? A mélyebb fizikai behatás szétzilálhatja a képben áramló chakrát, ami nem áll össze, csak ha folyamatosan kapcsolatban van az animátorral. Talán szimplán nem koncentráltam eléggé? Arra is figyelmet fordítottam, hogy ne érjen meglepetés, és állítólag egy ilyen kinézetű kígyót nehezebb egyben tartani. Ez lenne a helyes válasz?

- Nem koncentráltam eléggé? Nem voltam kontaktusban a teremtményemmel, ezért nem tudtam fenntartani az alakját. - kérdezte a fiú kissé határozatlanul.

// Ez Koizumo ötlete, de voltaképpen mivel az eddig megtanultak csak a mozgásra irányultak, a kígyónak hiányzott a tényleges teste, ezért nem volt olyan nehéz megtörni..//

#okos

**Ishihara Aki** Szer. Ápr. 20 2016, 19:25

//Yamato, Kaito: A kalandotokat én veszem át Hidan távollétében. Tudom, hogy gyorsan végezni akartok és menni tovább, így nem szándékozok szívózni, de egy kicsit erőltessük meg azokat az agytekervényeket//

Az ideiglenes táborban a lány elmesélt gyakorlatilag mindent, amit csak tudott. Rég nem járt erre és mint mondta sokat változott a hely, így nem minden információja napra kész, azonban még így is sokkal többet tud a falu felépítéséről, mint ti. Az új ismeretek birtokában elkezdtek újabb terveket szőni. Először Yamato kezd bele, azonban a kislány fejének ingatásával jelzi, hogy nem ért túlzottan egyet vele.
- Még ha a favágók nem is láttak téged, akkor se hiszem, hogy segítenének. Mióta az Atya megjelent a faluba az emberek egyre jobban a megszállottai lettek. Sajnos már a tűzbe is képesek lennének besétálni érte, így kétlem, hogy a megfélemlítés működne. Erre igazán jó példa, hogy a falusiak képesek voltak saját gyermekeiket is elüldözni, mert ő ezt mondta. Látsz... látszik a szemükbe, ho... hogy nem önmaguk - mondta miközben utolsó mondatánál már erősen küzdött a könnyeivel.
- Tehát ezért ha nem muszáj, akkor ne bántsatok senkit túlzottan az Atyán kívül. Biztos vagyok benne, hogy valami fekete mágiát használ, amivel befolyásolja az embereket.
Ezt az utolsó pár mondatát már inkább Kaitohoz intézte, aki kész tömegmészárlást rendezett volna a falu főterén és ebből senki nem jönne ki győztesen. Rá kellet jönnötök, hogy ez nem egy banditatelep. A lány szeretné visszakapni a régi életét, otthonát és családját, de ez nem történhet meg ha őrül módon betörtök és levágtok mindenkit.
- Titeket elvileg úgy képeztek, hogy be tudjatok lopakodni. A legjobb esélyetek az lenne ha el tudnátok jutni a kápolnába észrevétlenül és kivárni, míg ő egyedül lesz.
Amint ezt kimondta hirtelen felkapta a fejét és szemei felcsillantak, mint aki az évszázad felfedezését tette.
- A torony! - kiáltotta. - A kápolnának van egy tornya, ahol van az a nagy... tudjátok... a BIM-BAM. Ha feljuttok oda észrevétlenül, akkor ott kell lennie valami lejárónak és bejuthattok. Hmm talán nekem is ninjának kéne tanulnom - mondta kicsit pimaszul.
Azonban tagadhatatlan, hogy az ötlete jó volt. Persze a tervnek csak annyi hibája volt, hogy az odajutás részre még nincs ötlet, de ez már a ti feladatok kell, hogy legyen, hiszen ahhoz képes, hogy egy tíz éves falusi kislányról beszélünk már így is elég sokat segített nektek. A másik gond a favágókkal van. Mivel hallottátok a beszélgetést könnyen rá lehet jönni, hogy hamarosan vissza kell érniük, azonban a jelenlegi állapotukba ez nem nagyon fog sikerülni. Ha a falusiak gyanakodni kezdenek, akkor lehet kereső osztagokat küldenek az erdőbe, ami nagyban megnehezíti az eddig is elég kicsi esélyeteket a bejutásra. Ha felkelnek, akkor még rosszabb, mert annyit még ők is tudnak, hogy megtámadták őket, így rögtön riadózni kezd a falu. Tehát vagy valami okos ötlettel kell előállnotok, vagy pedig gyorsan kell megkezdeni a beszivárgást.

Jiraiya Szer. Ápr. 27 2016, 19:08

// 14-es csapat! Még nem tudok írni nektek, de már nincs arcom tovább húzni ennyi ígérgetés után, így leadom a játékotokat....... Hahh remélem szívroham Very Happy

Szóval. Nem adom le, hanem holnap remélhetőleg írok mindenkinek, most viszont az eddigi játékaitokért megkapjátok a jutalmat. Egy éve nem kaptatok jutalmat, aktívak vagytok, jól játszotok, jó a szerepjáték is és jól is írtok. Éppen ezért megkapjátok a +65 Chakrát és a késedelmek miatt még +5 Chakrát. Nemsokára írok nektek! //

Jiraiya Csüt. Ápr. 28 2016, 14:20

// 14-es Csapat //

Erisa

   A Genjutsuban Erisa tudata eltompult, akár egy álom, úgy élte meg az eseményeket. A Bambuszerdő közepén a földön fekvő, vérbe fagyott férfi még nehezen lélegzik. Meglepően részletesen hallani és látni minden egyes momentumot... A sensei szemüvege eltört, félre csúszott a fején. Bal karja le van szakadva, a mellkasán pedig egy szörnyen nagy lyuk tátong, arca mindkét oldalán pedig a nyállal keveredett vér folyik és bűzlik lefelé... A tekintetére zord köd ült ki, miközben ajkai a fájdalomtól remegve nyílnának szóra, de a belső vérzések miatt, már csak hörögve és sípolva tud lélegezni.
   Mindhárom tanítvány elszánt. Arcukon a harag és a gyűlölet látszik, visszatükrözik az Iwagakurei haderő képét. Ám ahogyan a sensei köhécselni kezd a teljes öntudatlanság állapotában és a mellkasában tátongó lyukból, valamint az orrából egyszerre fröccsen fel a vér, a Yamanak lány megrezzen és hátrapillant. Megtört a figyelem, bár néhány Geninnel még könnyedén elbánna néhány Iwagakurei Chuunin és Jounin. Ám jó ninjához mérten kihasználták a pillanatot és az egyik krumpliorrú fickó máris a lány előtt termett, megragadva annak nyakát és az ég felé emelte.
   A lány mellett álló Mugo összeszorított fogakkal mozdult megy egyből, kunaiával a férfi oldala felé indítva egy szúrást, ám a megelőző támadás előbb érkezett egy Shuriken formájában, ami beleállt a kunait tartó kézbe. Eközben a Nara megbéklyózta a maradék ellenséget, ám egész testében remegett a koncentráció miatt... Fárad nagyon is fárad és nem tudta mindet lefogni az a kettő még él. Mugo szemében elkeseredett harag látszott, hiszen tudta, hogy nem képes tenni ezek ellen az emebrek ellen semmit. Miközben a szőkés hajú lány arca egyre vörösebbé vált, már a könnye is kicsordult a férfi szorításától. Fuldokolt. Vékony, kis kezeivel és lábaival kapálózott, de nem tehetett semmit. Mugo persze nem maradt tétlen.
   Kitépve a kézfejéből a shurikent, a közeledő Iwagakurei felé dobta, majd egy Konohai Taijutsu technikát vetett be a társát tartó Iwagakurei ellen. Egy lentről jövő pörgőrúgás, méghozzá az ellenfél leggyengébb pontjára, a lábára. Ezzel kibillenti az egyensúlyból és elengedi a lányt. A rúgást végre is hajtotta egy profi pontosságával, ám a lába elakadt... Mintha egy szilába ütközött volna, úgy érezte. Az Iwagakurei meg se moccant, csak dühösen lenézett a neki derékmagasságig érő Mugora, majd arcon köpte és azzal a lendülettel mint egy almát, úgy roppantotta össze a lány torkát. Rá sem nézett, egyenesen Mugo szemeibe bámult, aki sokkolva vette tudomásul társa halálát. A lány vöröses, pánikba esett arca most ellágyult, a szemei kidülledtek és a megfeszült izmai elernyedtek. Úgy lógott a hatalmas markú Iwagakurei férfi szorításában, mint egy rongydarab. A férfi pedig csak lendített rajta egyet, majd Mugo-nak vágta aki a dobás erősségétől és a lány súlyától hátra esett.
   Minden erejével azon volt, hogy az esés közben átkarolva a lány testét megóvja őt az eséstől, bár tudta, hogy már oly mindegy... De mégis. Az esés pillanatában megremegett a kép Erisa előtt... Most Mugo szemével látta a világot, ahogyan homályos képek mozgolódnak körülötte. Rajta a lány még meleg holtteste, saját maga pedig balra néz a talajon fekve. Ám ahogyan kiélesedik a világ, láthatja ahogyan a Nara fiú levágott feje néz vele farkasszemet. Az izmok elvágva, így a száj tátva van. Az ajkak elhülten borulnak levendulaszínbe, miközben a levágott fej tekintete ugyanolyan üveges és üres, akárcsak a senseié...
   A barna, üveges szemet felváltotta Mugo mogyoró színű, csillogó szempárja, majd egy csettintés hangja... Erisa visszatért a valóságba. Mugo arcán egy kevés érzelem sem látszott.
- Ekkor léptem át a Sötétség Küszöbét. Ami pedig ez után jött, az nem tenne jót neked, különösképpen most, a háború előtt...

Koizumo // +1 Ch Razz

//

- Nem. A helyes válasz nem ez. A kígyó csak egy Bunshin testével rendelkezett. A teste teljesen hiányzott, csupán egy mozgó chakrakivetülés volt. Most pedig el kell érned, hogy a teste fizikálisan is megjelenjen. Próbáld meg annyi chakrát koncentrálni és sűríteni a kígyóba, amennyit csak tudsz, majd képzeld el a teljes testét. Tapintsd meg az igazi kígyót, jegyezd meg, hogy mit érzel. A Chakrádba pedig vezesd bele ezeket a tapasztalatokat. Koncentrálj! Egy technikánál a legfontosabb a vizualizáció! Anélkül a chakrád nem fog reagálni!
Mondta Mugo, majd Koizumo kezébe adta a kígyót.

// 20 Sort kérek a tanulásról. A kígyónak most már súlya és tényleges teste is lesz. A tanulás után majd beszélget Mugo és Koi Amaimonról. //

**Kenta Koizumo** Pént. Ápr. 29 2016, 00:57

Koizumo annyira bosszús lett a válasz hallatán, hogy legszívesebben ököllel verte volna fejét a falba. Megint túlkomplikálta a dolgot, pedig Mugo válasza halál egyszerű volt.

~ És tényleg.. nem volt fizikai teste, mindössze olyan tartós volt, mint egy Bunshin... Így elég volt hozzá egy kunai, hogy megtörje. Amit pedig most el kell érnem az az, hogy rendes teste legyen. De ha megdobják kunaival a fizikai testtel rendelkező kígyót, akkor nem tűnik el ugyanúgy? Gondolom igen, Mugo-sensei árnyékklónjainak is van teste, mégis ha jól sejtem, egy halálos seb hatására ugyanúgy füstté válnak.

Ehhez hasonló gondolatok futottak le a fiú fejében, miközben a sensei folytatta a beszédet.

- Most pedig el kell érned, hogy a teste fizikálisan is megjelenjen. Próbáld meg annyi chakrát koncentrálni és sűríteni a kígyóba, amennyit csak tudsz, majd képzeld el a teljes testét.

A fiú tehát eljutott a technika tanulásának második fázisáig. Ez volt tulajdonképpen a lényege az egésznek. Ahogy a sensei az imént elmondta, a bonyolultabb kinézetű kígyókat nehezebb irányítani, szóval Koizumo ezúttal egyszerű fekete kígyókkal kívánt kezdeni. Az elég könnyen létrehozható szín, ideális a gyakorláshoz. Mugo Koizumo kezébe adta az igazi kígyót, aki rövid hezitálást követően át is vette.

~ Nemrég azt mondta, hogy nem veszélyes, tehát nem kell tartanom tőle. ~ gondolta. A kígyó meglepően nehéz volt, pedig nem is volt annyira vastag. Tömör, izmos teste volt, ami mozgásformáját tekintve logikusnak tűnt. Csúszós, simára kopott pikkelyek borították, amiken könnyedén csúszhatott az állat. Koizumo kicsit megemelgette az állatot, hogy még jobban érezze annak teljes súlyát. A kígyó nem tiltakozott. Semmi jelét nem mutatta annak, hogy el akart volna menni, elég békés állat volt. Támadó szándékot sem mutatott, így a fiú könnyedén a nyakába kapta, és törökülésbe ült, ahogy meditáláskor szokott. Kezével a madár pecsétet formázva elcsitította chakráját, lassan hömpölygő folyóként elképzelve. Ő irányította most ezt a folyót. Ő szabott gátat neki, egyengette partvonalát, mélyítette medrét, ha kellett, más irányba terelte, amerre kényelmesebb. Ez a folyó most hasonlóan kanyarogva folyt, mint egy kígyó. A csúszómászó ott lógott a fiú nyakában, hűvös bőre hozzáért Kenta fedetlen nyakához, kellemesen lehűtve őt, nyugtatóan hatva idegrendszerére.

~ A kulcs tehát a vizualizáció. Ha a kígyónak teste van, hat rá a gravitáció, és nyomot hagy a földön. Ha megérintem, érzem, hogy ott van. Ha átszúrom egy kunaival, füstfelhőben eltűnik - gondolom. Behatóbban kéne foglalkoznom a chakrával, nem ismerem eléggé. Pedig valójában érdekel is. Ha visszatértem a frontról, talán kutatok egy kicsit a témában, hátha felfedezek valami hasznosat. ~ kalandozott el egy csöppet, de nyomban visszaterelte gondolatait a folyó medrébe. ~ Kígyó, Kenta, kígyó! Koncentrálj! Építsd fel a testet, aztán engedd szabadon a chakrád! Egy igazi testet kell létrehoznod, ahhoz pedig koncentrálnod kell.

A fiú a lehető legtöbb chakrát koncentrálta a kezébe. A sensei utasítását követve igyekezett annyi energiát összesűríteni a kígyóba, amennyire képes volt. A kísérlet közben azon gondolkodott, hogy lehet, hogy az összesűrített chakra a laza energiatömeggel ellenben hogy lehet tömör? Ehhez a chakrának atomokból kell állnia, tehát kémiai elemek alkotják. Létrehozott egy ugyanolyan lényt, mint az előző fázisban, csak sokkal több chakrából. Az eredmény messze nem volt a tökéletes, a létrejött állat ugyan sűrűbb volt, de sokkal inkább masszaszerű.

~ Ez még nem elég, de könnyebb, mint vártam.

A következő pár perc gyakorlással ment el. Koizumonak volt tehetsége, és minden bizonnyal nagyon hamar meg tudott volna tanulni egy ilyen jutsut, de ő a tökéletességre hajtott. Minél ügyesebben tudja kivitelezni a technikát, annál kevesebb chakrát vesz igénybe, és annál hatékonyabb is lesz. Koizumo jó tizenöt percig a földön meditált, és időnként folyamatosan javuló minőségű kígyókat küldött maga elé, egyenként tesztelve őket. Nagyjából a tizenhatodik percben a kígyó anyaga még rugalmasabb volt, de a tapintása már stimmelt. Koizumo hallgatott a senseire, és fokozatosan építette fel a kígyót, kívülről befelé haladva. Már nem választotta el sok a sikertől, így fújt egy kicsit, majd folytatta a tanulást. Négy próbálkozáson belül jelentőset fejlődött a teremtmény, és az ötödikre már egész kígyószerű volt. Hamarosan büszkén jelenthette be, hogy élethű, fizikai testtel rendelkező kígyót tud létrehozni.

- Sensei! Kész vagyok. - mondta büszkén, és letörölte homlokáról az izzadtságcseppeket.

// Ez fárasztó volt //

Ajánlott tartalom