Re: Nyukingou falva

**Yamato** Szomb. Ápr. 30 2016, 14:26

Egy 6 éves kislány, aki el tud számolni tízig és erre büszke olyan dolgokat mond, amiket egy felnőtt sem biztos, hogy tudna. A gyerek vagy egy zseni vagy nem tudom. Olyan, mintha arra várt volna, hogy valakik segítenek neki és már az elüldözés előtt is erre készült volna. Nem, ez lehetetlen, hülyeség. Egy 6 éves kislányról beszélünk, aki azzal henceg, hogy el tud számolni tízig, mig a többi gyerek örült, ha hatig ment neki. Figyelem a kislány mondandóját és gondolkodom.
- Ha nem ijednek meg, akkor kérdezzük ki őket, talán ha az egyiket halálos helyzetbe hozzuk, természetesen nem megölni akarom őket, akkor talán a másik elmond még néhány dolgot, amit tudni akarunk.
Természetesen tisztában vagyok a lány aggodalmával az ötlettel kapcsolatban, de csak hangosan gondolkodom.
- Harangnak hívják!
Javítom ki a kislányt. A mondatra, hogy ninjának akar állni elröhögöm magam, majd folytatom.
- Mi tart vissza? Konohában szerintem kiképeznek ninjának és korban már jóval fölötte jársz annak, hogy elkezdjék a képzésedet.
Örülök, hogy itt van a kislány, mert így jó pár dolgot megtudtunk, viszont lassan itt az ideje a támadásnak és a kislányt biztonságba kéne tudni.
- Mi kitaláljuk Kaitoval, hogy mi legyen, te viszont veszélybe vagy. Menj vissza Konohába és három napon belül keresd fel az akadémiát. Ott találkozunk!
Remélem hallgat a parancsra és távozik és ekkor Kaito felé fordulok?
- Van ötleted? Talán eljátszhatnánk, hogy mi találtuk meg a két ájult favágot és akár segíthetnénk nekik fát keresni. Vagy engedjük el őket és hadd szóljanak a falusiaknak, hogy valami készül, mi pedig, mint vándorok, akik eltévedtek szállást kérünk a faluban és éjszaka lecsapunk a papra.
Nem tudom, hogy Kaito mit talált ki, de lassan itt van az este és el kéne kezdeni a támadás első fázisát.

**Kenshiro Erisa** Vas. Május 01 2016, 23:39

Szinte fájdalmas volt nézni ahogy a három genin próbál felfelé úszni egy vízesésen. Éreztem, hogy nagy baj van, s azt is, hogy ennek olyan vége lesz, amit nem biztos hogy akarok látni. Ekkor már reflexből is becsuktam volna a szemem, s eltakartam volna a fülem, de nem tudtam, Mugo nem engedte. Mindent látnom és hallanom kellett, az utolsó részletig. Nem úgy mondanám, mintha külső nézetből, mint valami megfigyelő láttam volna, mert mindig azt láttam, amit Mugo akart hogy lássak, csak azokat az apróságokat. Olyan érzés volt, mintha a környezet végig homályos lett volna, ugyanúgy, ahogy a támadók arca és mindig csak az került fókuszpontba, ami a leglényegesebb volt. Nem kellet hozzá sok idő, hogy tudjam: ezt nem akarom végignézni. Ahogy a földön fekvő sensei képe kirajzolódott, s láthatóvá váltak a sérülései, egyszerűen elborzongtam. Sosem éreztem még ilyet ezelőtt. Tudtam hogy ennek az embernek is megvan a saját története, talán pont hasonló mint Mugoé. Ő is hasonlóan kedvesen bánhat a geninjeivel, az is lehet, hogy van kedvese aki otthon várja... Lehet mosolyogva búcsúztak el nemrég, s egymásnak ígérgették, hogy ha majd visszajön a férfi, elmennek együtt vacsorázni, vagy egy szabadnapot kivéve kirándulni. És most, a férfi a földön fekszik, s talán már meg is halt, csak a kósza idegszálak működnek még ösztönösen, így keltve a külső szemlélőnek azt az érzést, hogy még van benne élet.
Fájdalmas volt végignézni a képsorokat. Fájdalmas volt látni, ahogy mindhárman küzdenek az életükért, egymás életéért. De a legrosszabb az volt, hogy nem tudtam nem oda figyelni. S bár nem tudom mennyi igaz ebből a történetből, és mennyi az, amit Mugo csak kitalált, igazából nem is akarok belegondolni. Felüdülés volt a pillanat, mikor a sensei egy csettintéssel visszahozott a valóságba. Egy ideig csak kómában voltam, szinte fel sem fogtam a sensei szavait. Alig láttam valamit, valószínűleg eléggé kitágult a pupillám. De ahogy minden eljutott az agyamba, amit nemrég észleltem, egy furcsa görcs indult meg a hasamban, amitől a számhoz kellett hogy tegyem a kezem. A reggeli volt az, amit igazából nem tudtam magamban tartani. Letérdelve kiengedtem magamból az ételt, egyenesen le a szirt széléről, majd megtöröltem a számat, és megpróbáltam mondani valamit, akármit, de nem tudtam. Teljesen kifogytam a szavakból. Nem volt olyan mondat, amit mondani lehetett volna egy ilyen eseményre. Egyszerűen nem. Vagy legalábbis én nem tudtam... Még mindig reszketett a testem a látottaktól. Mugo most elérte amit akart. Szinte éreztem ahogy a fejében csupán egy szót alkot meg; "Bingo"

**Obake Kaito** Hétf. Május 02 2016, 17:49

A helyzet továbbra sem változik... Mi kitalálunk valamit, de a lánynak az nem tetszik és más dolgot kell kitalálnunk. Újra előáll az okoskodásával, de megint nem jutunk közös nevezőre a bejutással kapcsolatban. Amikor elcsendesedik a kislány, meghallgatom Yamato-t is.
- Nos, csak hogy én is hozzászóljak a dologhoz... - szólalok meg türelmetlenül. - Menj vissza Konohába és majd ott értesülsz arról, hogy a küldetésünk sikerült-e vagy sem. A bejutást és a pap eltávolítását bízd ránk. Nem ígérem hogy nem fog rajta kívül más megsérülni, mert ha véletlenül idő előtt lejutunk és valaki az utamba áll, nem fogom hagyni, hogy megöljön... Ha gondolod, most már távozhatsz és akkor megyünk teljesíteni a feladatunkat...
Ezután pedig, ha a lány távozik, marad a megbeszélés Yamatoval:
- Szerintem egyszerűen csak törjünk be a falon keresztül... - mondom. - Elintézünk egy őrt, átmászunk a falon, majd elmegyünk megkeresni a papot és végzünk vele. Én azt mondom, cselekedjünk minél hamarabb, mert kezd elegem lenni az egészből. Mit szólsz hozzá?
Ha a lány mégsem távozna, akkor én lelépek és elindulok a fal irányába, hogy betörjek.

**Ishihara Aki** Hétf. Május 02 2016, 20:49

Láthatóan nehezen sikerül közös nevezőre jutnotok. A kislány, korát meghazudtoló módon próbált nektek segíteni, de láthatóan ő is kifogyott az ötletekből és ti is kezdtek türelmetlenné válni. Ez nem csoda, hiszen már régóta tervezgettek bármiféle eredmény nélkül. Hosszú idő után először azonban végre valamiben egyetértetek, mégpedig, hogy jobb lenne a kislányt visszaküldeni Konohába. Természetesen a hazaút közel sem biztonságos, illetve hamarosan sötétedik is. Azonban ha a helyzet rosszra fordul, akkor itt még annyira sincs biztonságban, mint a sötét erdőben. A szavak hallatán arcaán dacosság jelenik meg, azonban válasza meglepő módon pont az ellenkezőjéről árulkodik.
- Rendben, láthatóan csak a terhetekre vagyok. Remélhetőleg nem kap el semmi gonosz ember útközben. Sok szerencsét és viszlát shinobi urak.
Azzal elindult a falut övező erdő sűrűjébe. Néha-néha visszapillantott reményteljes szemekkel, majd végül eltűnt a fák rengetegébe. Eljött az idő, hogy kivitelezzétek a terveteket legyen az bármi. A faluba való betörés lehetősége még mindig fenn áll, amit láthatóan Kaito rendkívül preferál, míg Yamato inkább valami furfangosabb ötlettel próbálna bejutni. Beszélgetéseteket, azonban egy nem várt hang törte meg. Harang kongást hallhattatok. Pontos okát ekkor még na tudhattátok, így joggal feltételezhettétek volna, hogy esetleg riadó is lehet, hiszen a favágók már rég eltűntek. Szerencsétekre azonban hamarosan a fal túloldaláról hangokat kezdtetek el hallani, ami minden kételyeteket eloszlatta. Riadó helyett sokkal inkább a nép összehívása volt a cél. Tömeg hangját hallhattátok, hogy bent, egymást túlkiabálva próbáltak beszélni.
- Na végre, hogy elkezdődik!
- Ja, milyen rég is volt már, hogy részt vehettünk egy jó kis égetésen?
- He? Mi az, hogy nincs elég fa a máglyára? Hova tűnt az a két barom? Mindegy, hozzatok a télire félretett tartalékok közül, még mielött az Atya meglátja! Az a két idióta, majd megkapja a magáét, hetekig éjjel-nappal csak fát fognak vágni.
A tömeg hangereje egyre magasabb lett. Láthatóan bármi is készül az valami nagy ünnepség lehet itt. Ekkor a zsibongó tömeg egy pillanat alatt lecsöndesedett, majd egy idős, de tekintélyt parancsoló hang harsant fel.
- Híveim! Örülök, hogy mindenki eljött eme csodás napon. Mint azt már tudjátok a mai nap egy égetést fogunk csinálni, hogy ezzel isteneinket megbékítsük és elűzzük a gonoszt a faluból. Ez a szerencsétlen ember kísértésbe esett a démonok szavától és megtébolyult. Sajnos már az én hatalmam se elég, hogy megszabadítsam a gonosztól, így legyen ez intő példa mindenki számára, hogy aki a démonokra hallgat az erre a sorsra fog jutni. Kezdődjék hát az ünnepség!
A nyitóbeszéd elhangzása után rögtön újra feltámadt a tömeg és hangos kiabálásokkal éltették az Atyát. Ekkor sűrű fekete füst kezdett felszállni a magasba, majd egy hangos női sikítás hangzott fel, ahogy testét szép lassan marták szét a lángok. Nem is kellet látni, tudtátok pontosan, hogy mi történik a fal túloldalán. Bár a nőt már semmiféleképpen nem tudjátok megmenteni, ugyanakkor ez jó lehetőséget ad arra, hogy bejuthassatok. a Falu népe, illetve nagy valószínűséggel még a falon járőröző őrök is ezt az eseményt figyelik, ami nagyba megkönnyíti a dolgotokat. Azonban nincs több időtök gondolkozni. Gyorsan kell cselekedni, különben hamar elillan a lehetőség.

//Ha kell beszéljétek meg a játéktéren kívül, hogy mit csináltok és a következő körbe kezdjetek bele annak kivitelezésébe//

Jiraiya Hétf. Május 16 2016, 18:24

// 14-es Csapat //

Erisa

Miért mutatta meg mindezt a Sensei? Pusztán kegyetlenségből? Haragból? Azt akarta, hogy a lány megtörjön? Nos, igen... Mindez közrejátszott. De ennél több is volt ez. A sokk amit most Erisa külső szemmel, majd Mugo szemével látott, talán kizökkenti őt a tétlenségből és ösztönzi majd, hogy edzeni kezdjen. Ösztönzi majd, hogy a Fronton harcolva erőt szerezzen. Ám a másik véglet is játszik. Előfordulhat, hogy Erisa nem elég erős, és a sokk ami érte fóbiává nőheti ki magát. Lehetséges, hogy a félelem a háborútól a harctól, most erősödött a szívében és nem pedig az érzelmi ráhatást érte el a Sensei. Ebben az esetben, nagyot hibázott volna...

Mugo hagyja, hogy Erisa kedve szerint cselekedjen. Hagyta, hogy kiürítse gyomra tartalmát, majd kissé összeszedje magát. Az arca ezer s ezer kifejezést és kérdést fogalmaz meg, a szájára azonban nem jönnek szavak, így Mugo töri meg a csendet és lép a tettek mezejére.

- Most már érted, hogy miért kell túlmenned mindezen? Nem akarsz kimenni a frontra, ezt mondtad nekem... Majd azt, hogy a célod, hogy megöld a Hokagét, EGYMAGAD. Hogy megdöntsd a Hokage címet, ami szerinted nem az erő és a béke, hanem az elnyomás és a mások feletti hatalommal való visszaélés jelképe. De a hatalom egy bölcs és igaz ember kezében nem a békét jelenti? Azt hiheted, hogy a Rokudaime Hokage gonosz ember, lehet igazad is van. De ez nem jelent egyet a címmel. A hatalom pusztíthat és építhet egyaránt.

Kezd bele Mugo, majd leül a sziklára, amire nemrég még Erisát ültette.

- Úgy gondolod, hogy az gyenge, aki a társaiban hisz és aki a társaira támaszkodik. Nos láthattad: Igazad van. Mind gyengék voltunk és a szemeim láttára mészárolták le a csapatomat. A Sensei az életét adta értünk, én pedig egy mozdulatommal sem tudtam hozzájárulni ahhoz, hogy a csapatom számára csak egy fikarcnyi esélye is legyen a győzelemre, vagyis inkább a túlélésre. Mégis egymásra támaszkodtunk. Úgy tűnik hiba volt... Ha a társam ott hagyott volna minket és elfutott volna mentve a saját bőrét, akkor túlélhette volna, csakúgy, ahogyan a Sensei is. De nem tette és nem tettük. Tudtuk, hogy meghalunk hogyha a Senseit védjük, de megtettük egymásért és a senseiért. Mi lett a vége? Halál. És miért? Mert nem voltunk elég erősek... Nem éri meg tehát magunkat feláldozni a társaink szeretetéért? Nem éri meg a barátságért és a színtiszta szeretetért meghalni? De. De én nem fogom ezt átélni többet. Akkor és ott eldöntöttem, hogy egy társamat sem hagyom meghalni többé. Erőre akartam szeret tenni és még keményebben edzettem. Átléptem a Sötétség Kapuját és belevetettem magam a Sötétségbe. Fürödtem az emberiség mocskában, mindeközben pedig még jobban meggyűlöltem a világot. Láttam jókat és rosszakat is egyaránt elbukni, egyedül ez a kettősség tartotta bennem a lelket, míg végül azon kaptam magam, hogy az erős lettem. De nem egyedül, hanem az újdonsült társaimmal, barátaimmal, akiknek céljuk van az életben. Isami számára a cél, hogy jobbá tegye ezt a világot, hogy olyan Hokage lehessen aki követi a Shodaime eszméit és békét teremt majd a világban. De egyenlőre nem léphet, mert nem elég erős... De együtt a társaival elég erős lehet ahhoz, hogy megdöntse a hatalmat. Mit gondolsz? Isami bolond? Én bolond vagyok, mert erőre vágytam, hogy megvédhessek mindenkit? Te vajon bolond vagy, mert félsz a Fronttól, félsz erőt és tapasztalatot szerezni? Mi motiválhatna jobban téged a fejlődésben, mintsem a saját eszméid?

Fejezte be Mugo ezt a végtelenségbemenő szónoklatot.

Koizumo //+5 Chakra, a jutsut még nem tanultad el ^^ Mugo-tól kérdezz bátran.//

Mugo elismerően bólintott, majd egy újabb Kunait vett elő, amit a kígyóba vágott. Ekkor a kígyó teste felszakadt, majd kettévált és a kígyó "fájdalmasan" vonaglani kezdett, majd egy pukkanás kíséretében eltűnt.

- Remek. Ez így igazi kígyó volt. Persze amennyire igazi lehet egy Chakralény... Most menjünk vissza Erisához, bizonyára már vár.

Mondta, majd megindult visszafelé, remélve, hogy Koizumo követi.

- Az előbbi amit kérdeztél Amaimonról. Nos, már említettem, hogy köze volt a Legendás Sennin egy tagjához. Ő volt Orochimaru. Tőle lesett el jó néhány trükköt és technikát, így veszélyes ellenféllé képezte ki magát. Elvégre Orochimaru akkor még bőven a falu nagyra becsült tagja volt. Remek képességű Shinobi. Később lett csak Otogakure első vezetője. Amikor ez megtörtént, akkor Amaimon már nem volt sem az Ő sem pedig az Én tanítványom. Akkorra már Jounin volt. Egy Orochimaruhoz hasonló Jounin a falu kezében, akit sokkal jobban engedelmességre lehetett bírni, mint anno Orochimarut.

Mondta Mugo. Biztos lenne még mondanivalója, és rengeteg mindenre tud válaszolni, viszont feleslegesen nem beszél. Koizumo viszont tehet fel kérdéseket...

**Kenta Koizumo** Kedd Május 24 2016, 12:17

// Gomen, nem vagyok túl jól mostanában (értsd: mindjárt lef*som a bokám) //

Koizumo próbálkozásait siker koronázta végre. Már régóta ahhoz az elvhez tartotta magát, amihez a tisztességes pékek - amikor az orrodról az első csöpp verejték a dagasztott tésztába esik, beteheted sülni a cipót. Azt hiszem, most már könnyen kikövetkeztethette a kedves olvasó, mi adja a jó kenyér kellemesen sós zamatát. Az ifjú shinobi is a tanulás során megtermelt izzadtsághoz viszonyított, igaz shinobi mivoltából kifolyólag sokkal több kihívással kellett szembenéznie munkája során, mint egy péknek. De úgy tűnik, eleget tett senseie elvárásainak, és létrehozta a kért kígyót, immáron valós fizikai testtel, és élethű küllemmel. Mugo-sensei egy kunait hajított a kígyó felé, ami átszúrta azt. A teremtmény kettéhasadt, majd eltűnt, a sensei pedig dícsérő szavakkal illette tanítványát. Koizumo örült, hogy eleget tett az elvárásoknak. Időközben választ is kapott a nemrégiben feltett, és akkor még szóra sem méltatott kérdésére is, de ez a válasz értetlenséggel töltötte el.
~ Konoha ilyen közel engedi magához egyik legveszélyesebb ellenségének neveltjét? Ez meggondolatlanság. Orochimaru ugyanazokat az eszméket táplálta Amaimonba, amiket ő is hangoztat. Könnyen manipulálhatja tanítványát, és így belülről támadhatja a falut. Háború van, a külső fenyegetések száma mérhetetlen, a Hokage pedig nem foglalkozik a belső veszélyforrásokkal? Ha Amaimon elborul, rendelkezésére állhat az az erő, amivel könnyedén legyőzheti a falu értékes harcosainak nagy részét. Ki kell őt iktatni, még mielőtt tényleg tenne valamit.. ~ spekulált Koizumu. Közben senseiét követve visszaindult Erisához.

**Kenshiro Erisa** Kedd Május 24 2016, 16:50

- Egy szóval sem mondtam hogy akárki is bolond! - szólaltam fel, miután gondosan meghallgattam Mugot. - Nem tudom mi a helyes válasz, vagy hogy létezik-e egyáltalán ilyen.. A csapattársakban bízni, vagy saját magadban, meghalni a "szeretetért", ami kézzel meg sem fogható, és minden bizonnyal nem nyer háborúkat, vagy megszökni, túlélni és összeszedni magunkat. - folytattam - De úgy látom a saját szemeimmel, hogy Danzou ül jelenleg a trónon, és nem látok mellette egy társat sem. Lehet tévedek, de mintha már ő sem támaszkodna túlzottan a csapattársaira. - Fejeztem be, majd egy kis szünetet tartottam. Valamiért, számomra megmagyarázhatatlan okok miatt úgy éreztem, mintha Mugo nem bízna, nem hinne bennem, mintha úgy látná, gyenge vagyok. Mindezt az is megerősíti hogy igazából szemtől-szembe ki is mondta, hogy sosem leszek olyan erős mint a Hokage... Bár igazából megértem, hisz eddig nem is csináltam semmit, amivel bizonyíthattam volna. Nem is igazán volt rá lehetőségem. Sőt, mindeddig úgy gondoltam ez nem is zavar, nem is érdekel, gondoljanak amit csak akarnak, megbújok majd az árnyékban, mint azt mindig is tettem, és figyelek, várok... De most, szinte a testem vágyik a fényre.. Vágyik rá, hogy kilépjek az árnyékból, és ne legyek többi az a félénk, szótlan lányka, aki eddig is voltam. Mégis mi ez az érzés?.. Lehet Koizumo is ezt érzi? Ezért akar mindenáron megütközni Amaimonnal? Életemben most érzem először ezt..
- De tudja mit? Ha nem bízik bennem, nem bízik a képességeimben, hogy valaha is elérem a Hokage szintjét, csak közlöm hogy már én is elkezdtem olyan keményen edzeni, mint azt maga mondta! - Mondtam, s ekkor már eldöntöttem magamban mi lesz a következő lépésem. Nagy mennyiségű elemi chakrát koncentráltam a karjaimba, mint ahogy azt már az előző napokban kigyakoroltam. "Most megmutatom neki" Talán ez járt a fejemben, mikor a Mugo melletti erdő felé irányítottam a jelenlegi legerősebb jutsumat, a Kami Oroshit amit természetesen el is sütöttem.

**Obake Kaito** Kedd Május 24 2016, 22:19

//Ishihara Aki és Yamato//

Miután eltűnik előlünk a lány, elkezdem a készületeket a harcra. Öt robbanócetlit ráerősítek öt kunaira, majd azokat betöltöm Utena kunai kilövő szerkezetébe. Ezt követően előveszem még a könnygáz bombát is. Ezután pedig magamra öltöm a bábpáncélt.
- Én azt mondom váljunk külön. Ha egyikünknek nem sikerül, hátha a másik elintézi a csókát... Szóval, ha gondolod, akkor te csak próbálkozz a csellel. Én viszont ajtóstól rontok rájuk. Viszont , ha velem jössz, akkor úgy készülj, hogy könnygázt vetek be a tömeg ellen. A kavarodásban akarok végezni az öreggel - adom elő az ötletemet Yamatonak.
Lassan a helyére rakom az utolsó illesztéseket, majd a chakrafonalaimmal behálózom a bábpáncélt. Gyorsan még leellenőrzöm a mechanizmusokat: a fegyvereimet aktiválom, majd visszahúzom, de nem lövök velük. Úgy néz ki, minden kész.
Hirtelen harang szóra leszek figyelmes. Először azt hiszem, hogy riasztanak, de szerencsére hamar kiderül, hogy gyülekező van. Úgy néz ki, kezdődik az esti szertartás. Akkor hát itt az idő. A fejembe húzom a sisakot, majd utoljára Yamatora nézek.
- Biztos nem jössz velem? - kérdezem. Ezután pedig vele, vagy nélküle elindulok.
Majd hirtelen egy női sikolyt hallok, majd a tömeg üvöltését. Nagyon nem tetszik ez nekem. Fogom a könnygáz bombát, majd egy shunshinnal megindulok. Nagyon gyorsan átugrom a falat, majd nagy sebességgel rohanok tovább. Sajnos a báb miatt nem vagyok annyira gyors, mint nélküle, de ez még így is elég nagy sebesség ahhoz, hogy ne vegyenek észre. Megkeresem a tumultust, majd elbújok az egyik épület árnyékában. Alaposan kifigyelem, hogy ki a célszemély, majd amikor meg van, bedobom a tömegbe a könnygázt. Ezt követően a bal karomon aktiválom a senbonlövő szerkezetet és becélzom a fickót. A következő pillanatban leadok egy sorozat az irányába, majd felugrok az épület tetejére. Amikor már fent vagyok, nekifutok és onnan elrugaszkodva ugrok egy hatalmasat, egyenesen az öreg irányába. Eközben a fegyveremből újabb senbonokat lövök ki rá. Sajnos mérgem az nincs, a tűk pedig nem okoznak igazán komoly károkat neki... Viszont, ha a közelébe érek, akkor aztán jól ellátom a baját!

Jiraiya Vas. Május 29 2016, 12:59

// 14-es Csapat //

Koizumo nagy lépéseket tett technikája elsajátítása irányába, majd visszaindult Mugo-val és mintha csak Koizumo saját magában felvetett kérdéseire, megjegyzéseire reagálna, folytatta a beszédet.

- Amaimon miután elhagyta minden mesterét, irányítható eszközzé vált a falu számára. Persze sosem lehet tudni, hogy kikkel áll kapcsolatban, de az biztos, hogy a Hokagék, főleg a jelenlegi Hokage erős megfigyelés alatt tartja.

Eközben végig, sétálva mozogtak Erisáék felé.

- Ami pedig téged illet, nos elég tehetségesnek bizonyulsz. Az a célod, hogy felülkerekedj Amaimonon, amihez az első lépések a Háborún keresztül vezetnek. De fogadj el tőlem egy jó tanácsot... A Harmadik Lecke: Ha Képzett ellenséggel találod szemben magad, akkor használj túlerőt a legyőzéséhez! Ez a Konohai ANBU egyik legfontosabb szabályai közé tartozik... A Háborúban nem tudhatod, hogy kivel vagy kikkel állsz majd szembe. Nagy eséllyel, nálatok sokkal képzettebb ninjákkal is szembe fogjátok magatokat majd találni a Fronton. Ha ez történne, akkor tartsátok szemelőtt azokat, amiket az utunk során tanultatok és csak a legvégső esetben kerüljetek szemtől-szembeni harcba! Így lehet túlélni.

Fejezte be Mugo, majd a következő pillanatban egy hatalmas széllökést érezhetett Koizumo és Mugo is.

Erisa talán most össze van zavarodva, nem tud semmit vagyis inkább nem biztos semmiben. Ám ez egyenlőre teljesen normális dolog, hiszen Mugo rendkívül jól ért a lélek leamortizálásához, Erisa pedig ebben az esetben rendkívül jó alanynak bizonyult. Ám ami ez után történt, az meglepte a Senseit. A hatalmas széllökést először felfogta, szinte érezte, hogy a két karja között gyűlik össze a támadás energiája, ám nem bírta tovább, a lába a talajba mélyedve csúszott hátra, majd amikor ez a folyamat felgyorsult, Mugo kicsit felugrott, felemelkedett és a már gyengülni látszó támadás szele egy fának nyomta volna, hogyha lábával nem fogja fel a csapódást és rugaszkodik el, majd ugrik le a földre...

Eközben Mugo látja, hogy Koizumo és a Klónja érkezik, így feloldja a Kage Bunshint. Ezután pedig kiegyenesedik, a por pedig, amit a támadás kavart elült, így a feketés bőrruháját most le tudja kicsit tisztogatni.

- Yare-yare... Erisa-chan. Úgy látom, hogy nem csak Koizumo halad jó úton. Hol rejtegetted eddig ezt a technikádat?

Mosolyodik el, miközben hangja kissé magas volt ezúttal, amolyan "jófiús" hang.

- De nagyon sajnálom, nem játszadozhatunk itt tovább. Shinku-sensei és a többiek már várnak ránk.

Mondta, majd odasétált Erisához.

- Tudod tartani a tempót? Ha nem akkor számítok rád Koizumo! Felváltva fogjuk vinni Erisát.

Mondta, majd várja a lány válaszát. Amint pedig megkapja, eldöntik, hogy hogy mozogjanak, majd kimennek a főútra, ami levezet a völgybe és Nyukingou no Sato mellette elosonva mennek tovább.

// Ide kérem a következő posztot: http://narutohun.niceboard.org/t2967-tengu-szentely Két nap alatt ér el a kis csapat ide.

Határidő: 2016.06.10. //

**Yamato** Kedd Május 31 2016, 17:10

A tudálékos kisasszony végre eltűnik, amikor Kaito készülődni kezd. Felveszi a páncélját és a bábjait is elkészíti. Úgy döntök, hogy csatlakozom hozzá. Kiveszem a hátizsákomból a páncélom és én is felöltözöm. A bábjaim készen vannak és nagyjából mindennel kész vagyok.
- Veled megyek!
A könnygáz említésére előveszem a maszkomat, amit a szám elé kötök, igaz a szememet nem védi, de belélegezni nem fogom. Harangszó egy pillanatra megijeszt, de a hangokból kivehető, hogy csak gyülekezőt hívják össze, majd egy női sikoly hallatszik fel. Newm nagyon kérdés, hogy mi történik, de már segíteni nem tudunk rajta. Mivel minden kész van, így követem Kaitot. Valamivel gyorsabb vagyok a társamnál, hiszen rajtam csak egy könnyű fapáncél van, míg rajta egy konkrét báb. Követem a falon keresztül és a tervei szerint járok el. Én is kifigyelem a célszemélyt, majd elindítom a chakrafonalakat a két bábom felé, amik ki is törnek a tartóból és megindulnak. Egyelőre nem használom a halálos képességeiket, csak elkapni és lebénítani akarom a társaságot, így amint a tömegben vannak kieresztem az 5 érzék zürzavara technikából fakadó füstöt, hogy egy kicsit megzavarodjon a tömeg, mert nem elég a könnygáz bomba.

Hidan Szer. Júl. 13 2016, 05:55

A lány távozását követően a két shinobi újfent egymástól eltérő módon próbálná rendezni a faluba való bejutás kérdését, Kaito eltökélt kijelentése - miszerint nekimegy a falunak, mint vak bálna a tengeralattjárónak - azonban hamar pontot tesz ennek a dilemmának a végére is. Miután a homokfalusiak előkészítették felszerelésüket a rajtaütéshez, nem is vesztegetik tovább az idejüket.
A chakra számos csuda dologra képes. Megerősítheti annyira például egy ember izomzatát olyannyira, hogy képes legyen hatalmasakat ugrani, vagy fürgén mozogni egy chakrafonalakkal könnyített teljes vértezetben. Azonban hacsak nincs a delikvens repertoárjában ilyen irányú ninjutsu, kicsit sem képes egy több méteres szökkenés után egy közel egymázsás bádogdoboz éktelen csörömpölésének hangját tompítani. A falon ötven méterenként állomásozó íjászok közül azonban így is csak egy veszi észre a fal felett átnyikorgó bábmestert, majd az őt követő társát. A másik valószínűleg süket mint az ágyú. A párost észlelő őrszem első dolga - persze csak miután cifra vonalkóddal látta el alsóruházatát ijedtében - a mögötte felharsanó zajra, hogy veszett kétségbeeséssel kezdi el rángatni a posztja mellett felállított vészkolomp zsinórját. Erre persze már a távolabb álló őrök is a felfordulás felé igyekeznek, azonban mire odaérnek, a betolakodók már messze az apró zsúpfedeles házikók labirintusában suhanva igyekeznek a főtér felé.
Mire odaérnek, a riadó hangjától idegesen morajló tömeg már tétován toporog, de nem ocsúdtak fel még annyira a páni döbbenetből, hogy az óvóhelyek vagy házaik biztonsága felé vegyék az irányt. Miközben az öles termetű, szálkás munkásemberek óvón maguk mögé terelik asszonyaikat, az Atya mintha mi sem történt volna, továbbra is állhatatosan szónokol a máglyára feszített nő mellé emelt katedrán. A férfit szinte el sem lehetne téveszteni: sápadt, barázdás arcát és őszezüst haját sötét csuha és vérvörös reverenda ellensúlyozza. Öblös hangja nem hangos, mégis betölti a teret, csontos kezeivel minden egyes szónál vadul hadonászik.
Yamato könnyebb felszerelésének köszönhetően a némi előnnyel induló Kaitoval egy időben ér a főtérre vezető utcácska torkolatához, így könnyen össze tudják hangolni támadásaikat. A csődület közepére hajított könnygáz, illetve légméreg szinte egyszerre eresztik ki tartalmukat, hogy teljes legyen a hatás. A tömeg epicentruma rövid úton harcképtelen lesz: ki fulladozva, könnyezve és öklendezve, ki pedig érzékeitől megfosztottan - esetleg a kettő együtt... - próbálja a földön kúszva megtalálni a kiutat a rájuk taposó lábak erdejéből. Azok, akik csupán az egymásba keveredő gázfelhők szélén állnak, ruhájukat az arcukra tapasztva próbálnak minél távolabb kerülni a mérges szubsztanciáktól, a bátrabbak pedig maszkot rögtönözve rongyokból a visszamaradottak segítségére sietnek. Egyikük egy karonülő csecsemővel tér vissza.
Az Atya oldalán álló hat testőrszerűség - egyszerű, szerzetesi kabátot viselő, borotvált fejű férfiak - próbálja minél szorosabban közrevenni az eseményekről tudomást sem vevő vezetőt, sötéten csillogó szemük pedig árgusan kutat bármiféle fenyegetés után. A falura boruló sötétséget csak a máglya baljós fénye töri meg, így túl későn veszik észre a vallási vezetőt tűvetővel célzó ninját. Az első senbon a vén szerzetes vállát éri, litániájába kínkeserves tónus keveredik, de hangja nem gyengül, nem remeg meg. A sorozat hátramaradó része azonban az egyik önfeláldozó akolitát változtatja sündisznóvá, mert az első találat után habozás nélkül az öregember elé vetette magát, hogy saját testével védje őt.
Kaito ezenután felugrik a mellettük levő parasztház tetejére, de legfőbb védelme ismét árulójává válik: a szegényes viskó gyenge tetőszerkezete úgy omlik be alatta, mintha csak nádból lenne. Ennek lehet az az oka, hogy abból van. Így sajnos a kitervelt nekifutás helyett gipszvakolat és bambuszforgács esőben a papírfalakkal elválasztott nappaliba.
Miközben személyes kísérete az Atyát támogatja vissza a kápolnájába, addig a balul sült ugrás robaja az összes téren tartózkodó falusi figyelmét magának követeli, minden figyelmet a közvetlenül a zajforrás mellett található Yamatora vonzva. Ahogy a fiú előveszi két bábját //kérlek majd pontosítsd, hogy melyik kettőt//, addig a nők próbálják az időseket minél távolabb támogatni a veszélytől, addig a férfiak egy pillanatnyi hezitálás nélkül kapják fel, ami a kezük ügyébe kerül. Főképp szerszámok, balták, kalapácsok, láncok, de a seprűnyéltől a felkapott égő máglyafáig minden megtalálható. Nagyjából harmincan maradhattak harcképesek, de ebbe még nincs beleszámolva a falat védők száma, akik a jelek szerint még nem kockáztatták meg, hogy otthagyják a posztjukat. Bár Oyanashigo elmondása szerint a legjobbak is legfeljebb harcművészetekben jeleskednek, nem pedig ninjutsuban, a számok semmiképp sem a két shinobi javára szólnak. A kérdés csak az, hogy képesek lesznek-e megállni a helyüket, úgy hogy még a küldetésük is teljesíthessék?

//A késésért 5-5 chakra a kompenzációtok, elnézést érte. Ez az utolsó esély a visszavonulásra és a jutalomchakra begyűjtésére. Ha maradtok, jutalmatok nagyobb lesz, viszont minden felelőtlen akcióval jelentősen nő a karakterhalál, csonkolás, vagy fogság esélye.//

**Yamato** Hétf. Aug. 15 2016, 19:17

Kaito nem sok esélyt adott a döntésre, hogy a békés vagy erőszakos megoldást válasszuk. Ő az erőszakos megoldást választotta, így követtem. Beérkezésünket hangos harangjáték jelezte. Kaito elindult már, valamivel előbb, de mégis együtt értünk a főtérre. A falusiak egyelőre tétlenül állnak, amikor mi bevetjük a füstöt és egyből támadok a pap felé a senbon vetővel. Az első senbon eltalálja a papot, de a többi az egyik testőrét lyukkasztja ki. A senbonok mérgezettek, ha nem is öli meg a papot, a testőrt egy időre lebénítja és a papot is megsebesítettem. Nem akarom a falu teljes lakosságát lerohanni és amikor észreveszem, hogy azok, akik a füst szélén voltak és még néhány kitartóbb, fegyvert ragadott, már ha a szedett- vedett szerszámokat annak lehet nevezni. Gyorsan kellett döntenem. Most menekülök vagy megyek a pap után. Társamra nézek és ha ő menekül, akkor én is követem, ha támad, akkor menjen, én eleve nem akartam ennyire drasztikus megoldást, így a bábjaimmal együtt (Pókrák és Korall kígyó) menekülök a falu kapujához, majd egyre távolabb a falutól.Egy másik időpontban majd megpróbálkozom.

Hidan Kedd Aug. 30 2016, 05:45

Yamato a kialakult zűrzavarban bölcsen felismeri, hogy az erőviszonyok egyáltalán nem neki is társának kedveznek. A közte és a dühödt csőcselék közti távolság vészjóslóan csökken pillanatról pillanatra, így menekülőre kell fognia, ha nem akar kelepcébe kerülni. Kaitot a zsuptető leszakadása óta szem elől veszítette és nem hall semmiféle mozgolódást a fal túloldaláról. Támadásra - elvégre mi lenne jobb védekezés? - bekészítve bábjait a falu határa felé kezd sprintelni. Ezt szerencsére könnyen tudja kivitelezni, mert annak a sikátornak a szájánál állt, amikor elkezdett menekülni, amin kívülről érkeztek. Azonban a falakon sorakozó íjászok számát megkettőzték, mióta betört, feltehetően a település másik oldaláról sereglettek ide a vészriadó hangjára. A pácból sebesen inaló bábmestert kisebbfajta nyílzáport fogadja, de szerencsére páncélja és bábjai hárítják a lövedékzuhatag túlnyomó részét, már amennyiben szerencsének lehet nevezni azt, hogy csak egyetlen vessző sebesítette meg a vállán, az illesztékesek között befúródva. Persze még mindig jobb, mint felvenni a Sünike becenevet.
A fiú bábjaival szerencsére meg tudja annyira zavarni az őrszemeket, hogy át tudjon a soraik között ugrani, át a fal felett, egyenesen ki a tisztásra, majd a sűrű rengeteg fáinak takarásába. Ahogy megvizsgálja a sebet, láthatja, hogy a nyíl okozta seb nem túl mély, a deltaizom felületes kötőszöveteit találták el. Az biztos hogy nem fog belehalni, s maradandó károsodást sem okoz, ha nem fertőződik el, de valahogy kezelnie kell sérülését, mert így nem vonulhat harcba egyelőre. Addig is, amíg gondoskodik a károsodott végtagról, legalább lesz ideje kigondolni valami újabb stratégiát, ami talán több sikerrel kecsegtet majd.

//A kaland eddigi részéért, egy kis extrát a sok komplikáció miatt beleszámolva: 35 chakra, 1 tjp.//

Ajánlott tartalom