Re: Nyukingou falva

**Bengonin Kazuma** Szomb. Márc. 05 2011, 19:24

- Hm. Elég kicsit lehettél akkor, mert én nagyjából nyolc éve minden nap kint jártam legalább egyszer a főkapunál, hogy a jelentéseket bevigyem a Dojoba - jegyeztem meg.
Az az egy kilométer hamarosan eltelt. Ahogy sétáltunk, lassan előtűnt a földből egy település... ami egyre nagyobb és nagyobb lett. Végül eltűnt az utolsó méter is... és mi ott álltunk Nyukingou impozáns kőkapuja előtt. A kapu előtt három harcművész állt, akik árgus szemekkel néztek rám. Amikor odaértünk, odaléptem a középen álló őr előtt.
- Triei-senpai, meghoztam Miyagi O. Misát. Belépési engedélyt kérek a faluba.
A középkorú nő köpenye takarásából előhúzott egy papírt, amit most elkezdett átolvasni. Utána ránézett Misára, mintegy egyeztetve valamit.
- Rendben van, beléphet.
Bólintottam, ahogy jeleztem a lánynak, hogy jöjjön. Közben előhúztam egy papírfecnit az egyik zsebemből. Elolvastam, ami rajta van, majd haladtunk tovább. Misának valószínűleg nagyjából ismerős lehetett a falu főutcája, ahol most haladtunk. Nem sok változáson esett át a falu az elmúlt években. Még ha volt is változtatás, az nem a főutcát, hanem a külsöbb területeket érintette, ahol új házakat húztak fel. De a főutca maradt, amilyen: archaikus, boltokkal és hivatali épületekkel teletűzdelt. A járókelők forgalma is elég nagy volt, nem egy szekeret láthattunk, amit a közeli piactér felé húztak a kufárok.

- Nos, itt is volnánk - torpantam meg úgy tíz percet követően az egyik utcában, majd szembefordultam a lánnyal. - Hakusho-tér 4. Innen a feladatom véget ért. Akkor remélem, látjuk még egymást - mosolyogtam, bár egy kis keserűség vegyült abba a vigyorba.

**Miyagi O. Misa** Szomb. Márc. 05 2011, 20:00

Hát, biztos kicsi lehettem. 8 évvel ezelőtt még csak 9 éves voltam, szóval... már nem emlékszem. Talán olyan 5-6 lehettem. Akkor még nem néztem ki így, mint most. Most már büszkélkedhetek mire... jó, nem, nem vagyok egoista.
S örültem annak, hogy végre itt lehetek. Csakhogy ellenőrizni is kellett, hogy én én vagyok e. Úristen, ez de idiótaság. Be tudom bizonyítani, hogy én én vagyok... na jó, nekik nem igazán, mert nem biztos, hogy el is hiszik. Mindegy, szerencsére én még nem felejtettem el a kilétemet. De sikeresen áthaladtunk, s amint áthaladtunk, jól szemügyre vehettem az utcát. Néhány emlékem beugrott, amikor itt játszadoztam a nővéremmel, de többre nem nagyon emlékeztem. Vidám voltam, és ennek nyomát is mutattam: úgy vigyorogtam, mint a vad tök. Azért annyira mégsem, mert nem tudom, az hogy néz ki. Mindenesetre csak csillogott a szemem, és igen, mosolyogtam.
Aztán megérkeztünk oda, ahova eleve indultam: a nagybácsikám házához. Ránéztem a házra, aztán Kazumára. Egy bátorító mosolyt küldtem meg felé.
- Köszönöm a kíséretet. - az egyik cuccosom még mindig nála volt, és éppen nyúltam felé, miközben a törzsemmel is előrehajoltam. Egy apró puszit adtam Kazuma arcára, s úgy vettem át tőle a holmimat. Aztán egyenesen beindultam, de mielőtt beléptem volna, még hátrafordultam és intettem.
- Még találkozunk... valamikor... vagy mi. - tipikus én, megint.

**Bengonin Kazuma** Szomb. Márc. 05 2011, 20:18

Éppen a vállamról vettem le a táskámat, amikor előre megfontolt szándékkal egy gaztettet követtek el ellenem. Igazából... nem is gaztett volt... de amilyen hatással volt rám ezzel, az beért volna egy olyannal. Ugyanis nem kicsit illetődtem meg, amikor Misa odahajolt hozzám és egy puszit nyomott köszönésként az arcomra. Megilletődve néztem azokba a kiismerhetetlen zöld szemekbe az elkövetkezendő néhány másodpercben. Szerencsére annyira szorosan nem fogtam Misa táskájának a szíját, így könnyen ki tudta venni a kezemből, hogy elindulhasson befelé. Erre már magamhoz tértem, ahogy bambán mosolyogtam egyet.
- Nincs mit, máskor is - mondtam.
A lány már félig bent volt az ajtón, amikor én már fordultam volna el, hogy elinduljak, amikor még kiszólt az ajtón. Kissé felvontam a szemöldökömet... de aztán csak nevettem egyet.
- Na szia - mondtam mosolyogva, ahogy elfordultam, de még hátraintettem egyet neki.
Pár méter múlva hallottam az ajtó csapódását. Bár kissé lelohadt ettől a jókedvem, azért a mosoly nem tűnt el az arcomról. Nem tudom miért, de valahogy az odafent sütő Nap most még fényesebbnek tűnt, mint eddig... sokkal fényesebb... ez pedig, hát, nem voltam babonás típus, de azért jó ómennek tűnt egy ilyen laikusnak, mint nekem.

**Miyagi O. Misa** Szomb. Márc. 05 2011, 20:33

1 héttel később... vagy micsoda ez a nem csoda

Igen. Megmondtam én, hogy 1 hét múlva már úgy lesz, hogy kikötünk az edzőteremben, és végre megélhetek egy mérkőzést is... élesben, ráadásul. Eddig még nem volt arra idő, hogy csak úgy rögtön kiszúrjunk a másikkal... mert mindkettőnknek volt valami más dolga. Például én a nagybácsikámmal és a nénikémmel voltam, másrészről persze Kazuval elbeszélgettünk erről-arról, szokásokról, satöbbi. Szóval, Kazu már nem csak kísérőm lehetett, hanem egyben barátom is.
- Várjál egy picit, még be kell melegíteni... nem megy csak úgy! - álltam neki ezzel az egy mondattal, miközben ténylegesen nyújtottam, hogy erőt gyűjtsek, és könnyebben menjen. Egy fehér atléta volt rajtam, valamint egy testhez simuló fekete térdig érő nadrág. Ebben könnyebb volt mozogni, hiszen lazább volt az öltözködés.
- Na, azt hiszem megvagyok. - tettem ölbe a kezemet egy kicsit terpeszállásban állva. Aztán rájöttem, valami nincs itt jól.
- Ja, hogy el is kellene kezdeni. Értem, jó. - bólogattam. - Akkor azt hiszem, hogy rád hagyom a kezdeteket. És mint mondtam, mindent bele! - ez most úgy hangzott, mintha valami vizsgán lennénk, én pedig egy szado-mazo társaságba keveredtem. Nem mintha olyannyira foglalkoznék most ezzel. Egyszerűen csak nem tudtam belekezdeni az egészbe... ja, persze kikötés annyi volt, hogy csak puszta kéz, semmi fegyver. Itt csak a végtagjainkat vethetjük be... vagy a testünk olyan részét, ami használ is. Példának okáért, kihúzom az egyik hajszálam és felhasználom Kazuma ellen, ha csikis. Na jó, olyat azért mégsem.

**Bengonin Kazuma** Szomb. Márc. 05 2011, 21:13

Nyukingou Dojoja viszonylag nagy helynek számított a falun belül. Nem is csoda, több száz harcművész számára kellett biztosítani az állandó gyakorlást és a más, hasonló dolgokat. Mi most az egyik kisebb, pár személyre készített edzőteremben voltunk. A földön levő tatamin kívül egy bordásfal és néhány edzőszerszám volt odabent a padokat leszámítva. Csak mi ketten voltunk, Edogawa sensei szerencsére biztosította nekünk ezt a helyet a mai napra. Szerencsére nem volt gond belőle, ebben a tájban általában a pihenőket töltik a harcművészek, ezért volt néhány szabad terem.

Mondhatjuk, hogy egy kellemes héten vagyok túl. Szerencsére nem zargatták a földműveseket, így csend volt a határban. A napjaim rendre véget értek az edzések után, így ki tudtam kapcsolódni valamelyest. Az idejét se tudom, hányszor voltam annyiszor a gőzfürdőben egyhuzamban, mint mostanában. De... hát, nem csak azzal ment az idő. Bizony, társaságom volt az elmúlt napokban, egy zöld szemű leányzó személyében. Misával elég sok időt töltöttünk együtt... nem félreérteni hé! A napjaink abból teltek, hogy sétálgattunk a faluban pár órát, miután végeztem a munkával. Nem tévedtem vele kapcsolatban, arra rájöttem. Valóban kellemes társaság volt, nem csak az első találkozás után volt az. Főleg azután, hogy elég sok mindent ki tudtunk mi ketten beszélni.

Köztük azt is, hogy ma megejtjük a csete-patét, meg persze a játékszabályokat is tisztáztuk. Eszembe sem volt visszalépni. Mondjuk... amikor a lány megjelent a dojoban, éreztem, hogy ez nem lesz könnyű meccs. Két dologból jöttem rá: egyrészt, hogy a végtagjai egyáltalán nem voltak vékonyak. Nem volt egy testépítő, de látszott a tagjain, hogy foglalkozik velük. Másrészt meg... hát a ruhája. Reménykedtem benne, hogy nem ebben fog kiállni ellenem, de tévedtem. Szóval beletelt néhány kellemetlen percembe, mire hozzászoktam a lány eléggé... hááát... el tudjátok képzelni. Mindenesetre amikor Misa elkezdett bemelegíteni, követtem a példáját. Gi-mben sorra átmozgattam magam, mígnem én is készen álltam. Beálltunk egymással szemben.
- Rendben, mindent bele - mosolyogtam.
Láthatta, hogy igyekszek csak az arcára figyelni és nem a testére. Mert az azért eléggé meg tudna zavarni, ha a figyelmem mondjuk a mellkasára terelődik. Na mindegy. Szertartásosan meghajoltam a lány előtt, majd felvettem az alapállást. A fejemmel bólintottam, jelezve, hogy mehet. Minden idegszálam megfeszült innentől fogva, ahogy csak Misára és a küzdelmünkre koncentráltam.

**Miyagi O. Misa** Szomb. Márc. 05 2011, 22:10

Még egy kicsit megvártam, amíg mind a ketten felkészülünk így lelkileg is, nem csak fizikailag, aztán látván, hogy nekem kell elkezdenem mindent, sóhajtottam. Lassan haladtam előre, úgy, hogy fél lépés köztem és Kazuma között. Megengedtem magamnak egy vigyort, aztán hátráltam két lépést, hogy meg tudjak előtte hajolni. Ugyebár mindenféle harcstílus megköveteli, hogy meghajoljunk "ellenfelünk" előtt, már ha persze nem olyan küzdelemről van szó, ami alapból sérüléseket kíván maga után. Ez csak egy amolyan játék. Amint meghajoltam, már rögtön léptem is: mivel alattunk valamennyire csúszott a padlózat, ezért térdre kényszerültem, úgy csúsztam Kazuma elé, megfogva a két lábát, és a padlóra fektettem. Illetve, a ju-jitsuban is vannak ilyenek, hogy földharc küzdelmi technika, és én most ennek segítségével vezettem le ezt a levitelt. Már amennyire sikerült is, mert lehet, hogy azonnal kitalál valami olyasmit, amit hárítanom kell, így előre kell cselekednem. De nem akartam még így nagyon az elején a földön tartani, ezért távolabb kerültem tőle, és vártam a további fejleményeket. Nem ostoroztam addig a csapásokkal, még csak éppen, hogy bemelegítettem. Meg mint mondta 1 héttel ezelőtt, nem fogja bemutatni minden ütőkártyáját. Nos, én sem leszek ilyen, még annak ellenére sem, ha ismerem, mert azt se akarom, hogy nagyon kiismerjenek abban, mi a gyengém. Hát... a gyengémet még én sem tudom. Majd talán Kazuma megtalálja, és akkor rájövök, hogy mi az.

**Bengonin Kazuma** Szomb. Márc. 05 2011, 22:25

Na erre nem számítottam. Misa azonnal a meghajlás után már támadt is. Csak a reflexeimnek köszönhettem, hogy hátra tudtam lépni... illetve, nem teljesen. Mert az egyik lábamat el tudta kapni és a rántás következtében féltérdre kényszerültem. Már éppen készültem volna rá, hogy védekezzek, de Misa nem támadt le, hanem hátrébb ugrott azonnal a rántást követően. Halvány mosoly futott végig erre az arcomon.
,,Ravasz kislány"
De nem hagytam, hogy nagyon el tudjon helyezkedni. Alighogy hátraugrott, már ugrottam is utána, így pár másodperccel utána érkeztem földre, immáron álló állásban. Rögtön előre is léptem, ahogy egy ütés érkezett lány jobb válla irányába. Ha eltalálja, akkor azt tapasztalja, hogy a szükséges erőnél nincs nagyobb benne. Rendben, megígértem neki, hogy nem fogom visszafogni magam, de azt azért nem akartam, hogy istenigazából megrázzam a pofonfát. Meg különben is: erővel támadni nem pont egy harcművész tárházába tartozik. Most egy kombináció első felét csináltam, és nagyban meg fogja határozni a végkifejletet, hogy hogyan reagálja le a lépésemet.

**Miyagi O. Misa** Szomb. Márc. 05 2011, 22:35

Gondoltam azért, hogy nem fogja csak úgy hagyni magát. Hát... igen, azért nem becsültem alá, hogy csak úgy minden simán fog menni. Azért valóban olyas valakivel van dolgom, akinek köze volt a dojo-hoz, de valljuk be... neki pedig olyannal van dolga, akinek az apja katona, és szintúgy tanult ju-jitsut. Szóval... egyáltalán nem lepett meg az, amikor velem együtt lépett. Nyugodtan álltam hozzá, elvégre nem szabad feszültnek lennem, még egy éles küzdelemben sem. Amikor felém lendítette az öklét, kicsit oldalra hajoltam, hogy jobban elérhessem a karját. Megfogtam a csuklójánál, az egyik lábammal megálltam stabilan, míg a másikat közvetlenül a bokájához csúsztattam, és megint megpróbáltam levinni a földre az által, hogy úgy, mintha egy homokozóban játszanánk, kibuktatom.
Nem tudom, hogy mennyire járok sikerrel, de ha ez sikerül, akkor megint csak az a tervem, hogy nem teszek semmit se. Hagyom, hogy ő intézze a támadásokat, én csak védekezek... illetve, ezekkel a védekezésekkel egyben támadok is, ha úgy tetszik.
Ez is benne volt a pakliban. Már csak az a kérdés, hogy meddig fogom így elhúzni, és hogyan tovább. Mert tényleg előrébb kellene lépni. De nem akarok semmit sem elsietni, és nem akarom kihúzni az összes kártyámat a paklimból. Minimum a negyede elég lesz ahhoz, hogy kiegyezzünk egy döntetlenben.

**Bengonin Kazuma** Szomb. Márc. 05 2011, 22:50

*csatt*
Na most egy az egyben elfeküdtem a földön. De ezúttal sem volt folytatása a támadásának, így simán talpra tudtam ugrani néhány pillanat múlva. Másokat valószínűleg zavart volna, hogy ilyen könnyen a földre kerülnek az ellenkező nem egyik tagja által. De minket megtanítottak arra, hogy ne foglalkozzunk az ilyen felesleges dolgokkal. Csak felidegesíti magát vele az ember, teljesen feleslegesen, ráadásul az megbontja a koncentrációt is. Így hát teljesen semleges arckifejezéssel álltam hamarosan újra a lány előtt. Illetve... annyira nem, mert egy elismerő mosolyt láthatott megjelenni az arcomon a sikeres akciója után. Viszont leszűrtem valamit az elmúlt pár másodperc történése után.
,,A jelek szerint a technikája jórészt arra megy ki, hogy valahogy a földre vigye az ellenfelét és ott adja meg a kegyelemdöfést. Mivel ez csak egy barátságos meccs, érthető, hogy nem akar agyonverni a földön. Biztosan nem csak ezen alapszik a technikája, de... próbáljunk ki valami mást."
Újfent előreléptem, most a baloldalát támadtam egy ütéssel. De az ütés csak csel volt. Amint megpróbál ellene tenni valamit, már lendül is a nem támaszkodó lábam, ami az ö lábait próbálja meg elseperni, hogy visszaadja neki az előzőt. Egyenlőre én se akarok földharcolni, ezért ha sikerül, azonnal hátralépek. De ha nem... nos, akkor megpróbálom kivédekezni, amit hirtelen kitalál.

**Miyagi O. Misa** Szomb. Márc. 05 2011, 23:00

Nos, ez a technika is sikerült. És megint csak ráhagytam a többi mozzanatot... ami megint csak abból állt ki, hogy ő támadt, én pedig védekezek. Igen, most is támadt, de amikor megpróbáltam kivédeni... nos, az ütést még valamilyen szinten sikerült is, de azzal most ő vitt a földre, hogy szépen kitalálta, hogyan vegyen le a lábamról. Mármint, nem olyan értelemben. Hanem úgy, hogy nem tudtam most stabilan megállni, és ekkor nekem lett egy nagy csett a padlón. Ami persze nem fájt, mert hozzászoktam ezekhez. Apámmal eléggé sűrűn gyakoroltunk, s ami azt illeti, nem volt ennyire gyenge a küzdelem. Sőt, apám mindig is arra törekedett, hogy a lehető legerősebb ütéseket is el tudjam hárítani. Szóval ellene nehezebb volt, mint most Kazuma ellen. Gyorsan kitaláltam valamit arra az esetre, ha ő nem olyan lenne mint én, hogy időt ad, amikor a földre kerülök. Szóval, amint a földre kerültem, megint megindultam felé, hogy a földre vigyem, és ott most már véglegesen lenyomjam. Persze, már ekkor nem gondoltam bele, hogy annyira nem megfelelő helyzetben vagyunk ahhoz, hogy sikerüljön is. Így inkább gyorsan felálltam, és álló helyzetből próbáltam meg leteríteni, de... mit mondjak?
Sajnálatomra kicsit rosszul mozdultam. Nem számoltam a padló csúszási problémáival. Ezt fel kell jegyeznem valahová, hogy legközelebb eszemben legyen.

**Bengonin Kazuma** Szomb. Márc. 05 2011, 23:20

Hozzám hasonlóan a lány se zavartatta magát sokáig. Azonnal talpra ugrott és jött utánam. Támadásba is lendült, ahogy védekező állást vettem fel. A jelek szerint most egy kis szerepcsere következik és ő fog támadni. Sebaj, gyakorolni kell a védelmet is. Misa felém lendült... de aztán feltűnt valami. Hallottam egy érdekes hangot... egy olyan hangot, mint amikor valaki megcsúszik ilyenkor. Amikor pedig a felém lendülő lány szemébe néztem, egy riadt fényt láttam benne megcsillanni. Egy pillanat alatt rájöttem, miről lehet szó, ahogy ugyanebben a pillanatban be is szüntettem a csatát. Kicsit előre léptem, ahogy a lány felé nyúltam, hogy elkapjam, mielőtt eltaknyol... de valamit kihagytam a számításból. A lépés és a hirtelen mozdulat sikerült... ám most engem viccelt meg a padló. Ugyanis a lábam egy az egyben kicsúszott alólam és hanyatt vágódtam... de nem csak a hátamon éreztem ütést... hanem elöl is.

Misa-t sikerült magamra rántanom, így most rajtam pihegett a földön.
- Jól vagy? - kérdeztem.
Ezt még meg tudtam kérdezni, de aztán rádöbbentem a dolgok milyenségével. A lány arca ugyanis pont egy vonalban volt az enyémmel. Homlok, szem, orr, száj, áll... minden együtt, alig pár milire egymástól. Ráadásul a karjaim rá voltak tekeredve Misa hátára. A jelek szerint reflexből magamhoz öleltem, mint ha meg akartam volna védeni az ütődéstől... na de azzal, hogy átöleltem, magamhoz is szorítottam... ami... nos, érdekes érzéseket váltott ki, főleg a mellkas magasságában tapasztaltak miatt. Nem ez volt az első, hogy egy lány rajtam landolt, kellemetlen helyzetben. Viszonylag hozzászoktam... vagyis nem igazán, mert ahogy a tekintetünk találkozott, láthatta a lány, hogy most kissé zavarban érzem magam a kialakult helyzettől... és talán, ha nem is annyira észrevehetően, de láttam, hogy ő is így van vele.

**Miyagi O. Misa** Szomb. Márc. 05 2011, 23:50

Szerencsére nem volt annyira vészes ez az esés, mert annyit vettem észre, hogy Kazuma felhagy a küzdelemmel, és arra törekszik, hogy minél hamarabb el tudjon kapni, és biztonságba állítani. Ami azt illeti, ez sikerült is neki, nem is akárhogyan. Most két oldalról is érezhetett egy kis fájdalmat. Háttájékon azért, mert egy nagyot esett, elölről pedig azért, mert én rajta landoltam. Egyrészről jó is volt, mert én legalább valamilyen szinten puhára estem, de másrészről neki nem lehetett valami fényes.
Pont úgy érkeztem, hogy két kezem a mellkasán volt, és... köhm... megvolt az a szemkontaktus is, szóval minden egy szintben. Amikor kérdezett, csak mélán bólogattam, hogy igen, minden rendben van. Kicsit elbambultam és csillogó szemekkel figyeltem mélyen az ő szemét.
- Mondták már, hogy gyönyörű szép barna szemed van? - kérdésem közben bociszemekkel néztem rá, miközben sűrűn pislogtam. Ez valahogy mégis csak véletlenül jött ki, nem szándékosan tettem. Na jó, részben azért igen, de csak mert jól esett. Habár, kicsit zavarba ejtő volt ez a helyzet nekem is, mert némileg egy kis pírt csalt az arcomra, ugyanakkor Kazuma azt is érezhette, ahogyan felgyorsul a szívverésem, és egyre erősebben ver. De... semmi kedvem nem volt leszállni.

**Bengonin Kazuma** Vas. Márc. 06 2011, 00:09

Kicsit megnyugtatott, hogy nem ütötte meg magát, de jelenleg sovány vigasznak is számíthatott. Ha meg is próbált volna leszállni, akkor nem igen sikerült neki, mert a karjaim még mindig a hátán időztek... és a tény, hogy kissé le voltam most blokkolva, azt eredményezte, hogy talán még magamon is tartottam vele így. Ami azt illeti, valahogy én se örültem volna neki, ha lemászik rólam. Alig mertem bevallani magamnak, de élveztem a lány közelségét, ahogy vöröslő arccal, gyakorlatilag egy ütemre verő szívvel viszonoztam Misa tekintetét. Nem tudom, mi történt velem, mint ha kikapcsolt volna a testem, meg se mozdultam. Csak feküdtem ott a lány alatt és hallgattam a lélegzetvételét. Persze, nem kerülte el a figyelmem, hogy feltesz nekem egy kérdést, amitől kicsit rátett a dolgokra.
,,Igen, édesanyám" - ezt akartam mondani.
- És neked, hogy a tiéd pedig igézően szép zöld? - ez lett belőle.
Igazából csak szépen lassan fogtam fel, hogy mit is mondtam az előbb, de most már ennél jobban nem tudtam zavarba jönni. Elég csúnyán elvesztem a zöld szempárban, ahogy vártam, hogy most ebből mi lesz... de ahogy Mistán néztem, szinte érzetem, hogy ha rajtunk múlik, itt bizony nem lesz változás... és ki mertem jelenteni, hogy egyikünknek se lenne az ínyére a jelenlegi állapotunkban.

**Miyagi O. Misa** Vas. Márc. 06 2011, 00:21

Be kell valljam, most tényleg nagyon zavarba ejtő volt ez a pillanat, és tényleg nem szálltam volna le, de meg kellene tennem. Akármennyire is tart a karjai között Kazuma, fel kell tápászkodnom. Csakhogy mielőtt tettem volna bármit is, tőle is hallottam egy bókot. Nem is az, hogy most jobban belevörösödtem volna, hanem elmosolyodtam. A szememre ugyanis eléggé büszke voltam. Mindig is zöld szemeket szerettem volna, és meg is adta nekem az ég. Szerencse, hogy a családunkban nincsenek olyan erős génűek, mint a barnák. Ezért is jó az, ha az ember családjában csak kék és zöld szeműek találhatóak meg.
De nem ez a lényeg.
- Köszi. - ezzel az egy szóval kifejeztem köszönetemet, aztán... hát aztán volt egy olyan célom, hogy kicsit jobban rákvörössé tegyem Kazumát. Itt pedig most kaphattam az alkalmon, mert ez a helyzet megfelelő volt, másrészről már így is rátettünk a lapátra egy kicsit... szóval lassan egy ugyanolyan aprócska puszit leheltem az arcára, mint az első napon, amikor elköszöntem tőle. Aztán, mintha mi sem történt volna, játékosan elmosolyodtam. Amúgy is játékos kedvemben voltam, ha tőlem telne, még egy fogócskát is szívesen játszanék. Na jó, annyira nem vagyok gyerek.
- Na, tápászkodjunk fel. - ezzel a mondattal megpróbáltam felállni, s amikor ezzel megvoltam, nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem Kazumát is.
- Azt hiszem, legyen vége ennek a mi kis küzdelmünknek, és egyezzünk ki egy döntetlenben.

**Bengonin Kazuma** Vas. Márc. 06 2011, 00:37

Ahogy ott feküdtem, észrevettem valamit. Játékos fény csillant Misa szemében. Hirtelen nem tudtam mire venni a dolgot. De aztán rájöttem. Ugyanis a lány arca hirtelen még jobban elkezdett közeledni. Ha akartam volna, se tudtam volna ellenkezni. Bár... igazság szerint, nem is akartam. Mondjuk hozzátartozik a dologhoz, hogy a testem gyakorlatilag el volt most zsibbadva, de ha nem is lett volna így, akkor is kivárom, hogy mi lesz belőle. Meg is tudtam, amikor a lány puha ajka az arcomon csattant. Oké, elismerem, tévedtem, sikerült még jobban zavarba hoznia ezzel. Láttam is a gonosz fényt a szemében. Ez volt a célja, nem kizárt. Mondjuk, nem volt okom panaszra... de azért ez a gondolat formálódott meg a fejemben:
,,Na megállj csak"

Amikor Misa felvetette, hogy ideje lenne felállni, csak bólintottam óvatosan. De nem az történt, amit a lány várt. Ugyanis a következő pillanatban, kihasználva, hogy még a karjaim között van, egy lendülettel átfordítottam a hátára. Igyekeztem nem ránehezedni, de azért elég volt ahhoz, hogy ne tudjon megszökni. Hagytam neki néhány másodpercet, hogy tudatosuljon benne a helyzetváltozás... aztán eljátszottam vele azt, amit ő az imént. Közelebb hajoltam az arcához, ahogy érezte a puszit a szeme alatt.
- Illik visszaadni a kölcsön - vigyorogtam ravaszul, ahogy kihúztam alóla a karjaimat.
Aztán... bár nagyon nagy erőfeszítésembe telt, de elkezdtem lehámozni magam róla... hogy utána felsegítsem... már ha eljutok addig, hogy fel tudok állni...

**Miyagi O. Misa** Vas. Márc. 06 2011, 01:00

Hoppá. A számításaim is csaltak egy kicsit, mert most én kerültem alulra, ő pedig felülre. Aztán éreztem egy puszit tőle.
- Hát most mi ez, kérem szépen? Cirkuszba keveredtem, hogy egyik pillanatban én vagyok felül, a másikban pedig alul? Vagy még jobban megközelíthetően: egy szerelmes drámába csöppentem? - mert akkor szó se róla, szívesen eljátszanám a saját szerepemet... de szerintem már ez a jelenet maga egy színjáték. Mármint... hát az élet is. Az élet maga egy nagy színjáték. De erre nem vártam válaszokat, hiszen úgy vigyorogtam, mint a tejbetök. Hogy ezt is honnan szedtem, az már legyen mindegy.
Amikor Kazuma ténylegesen felállt, nyújtottam a kezem, hogy felsegítsen. Ezzel meg is voltunk.
- A továbbiakban pedig... nem tudom, de most olyan jól esne valami meleg. Egy fürdő. Vagy egy... nem is tudom, micsoda. - meg vagyok áldva a fürdőkkel. Pedig már ezen a héten nem is egyszer voltam. A nagybácsim is azt mondja, meg fog ártani, és ha továbbra is megyek, el fognak nyúlni a sejtjeim. Hát, az biztos, hogy tud hülyeségeket beszélni!
- Vagy nem tudom... mondj már valamit, Kazuma! Megrág itt engem a tehetetlenség. - de jó, új kifejezés. Valamit azért én is csak tudok felvillantani. Mindenesetre egy helyben toporogtam, hogy kitaláljak valamit... habár tudom, hogy úgyis lesz valami, hiszen eddig mindig az volt, hogy sétáltunk Kazuval, meg hülyéskedtünk. És... gondolom, ez megint csak így lesz valahogy.
- Tudod mit? Úgy táncolnék egyet. - ez is csak úgy jött.

**Bengonin Kazuma** Vas. Márc. 06 2011, 01:16

Csak vigyorogtam egy jót Misa ,,felháborodásán" a kis akciómmal kapcsolatban. Jól tudtam, hogy tetszett neki az, amit csináltam, ezért nem vettem fel a dolgot. Legalább is úgy nem, hogy felháborodok rajta.
- Hát ki tudja, lehet, hogy abban vagy - vigyorogtam még mindig.
Közben visszasétáltam a padokhoz, ahonnan felkaptam a törülközőmet és letöröltem az arcomat. Kissé megizzadtam így az elmúlt percekben. Persze nem pont abban, amiért előzőleg kihelyeztem a törülközőt, de hát ez van, ki az, aki előre ki tudja számítani az élet apróbb bukásait, akár szó szerint, ahogy azt mi láthattuk. Misa felvetette időközben a következő kérdését. Elgondolkoztam rajta, ahogy kinéztem az ablakon. Már majdnem beesteledett.
- Az esti fürdők ilyenkor nyitnak, elmehetünk, ha gondolod - mondtam, minden hátsó szándék nélkül.
Közben felvetődött egy másik kérdés is, amiután erre reagált a lány... nekem pedig eszembe jutott róla valami... valami, amit már pár napja meg akartam kérdezni.
- Erről a táncról jut eszembe - fordultam szembe vele. - Tudod, említettem már neked azt a bizonyos ünnepélyt, amit a hétvégén tartanak. Nos, lesz egy bálrésze is, ahová a bejutás egy kritériumhoz kötött: hogy csak párokban lehet belépni. Azt szeretném kérdezni, hogy... - na itt kicsit megakadt a szalag, ahogy összeszedtem minden bátorságom is: - ... eljönnél velem?

**Miyagi O. Misa** Vas. Márc. 06 2011, 01:28

Fürdő. Akkor oké, ezt megbeszéltük. Csak akkor még haza kell mennem... illetve "haza" kell mennem, hogy felkapjak magamra valami olyasmit, amivel beléphetek a fürdőbe. Mert azért így sportruházatban nem fogok vízbe lépni, ugyanakkor meztelenül sem, hogy majd mindenki rám szegezze a tekintetét. Na nem!
Ekkor persze jött egy kérdés, amivel Kazuma egy kicsit habozott, de végül kibökte. És meg kell, hogy mondjam, eléggé meglepett. Nem gondoltam volna, hogy pont engem fog elhívni. De hát, akkor...
- Persze, hogy veled megyek. - álltam ott és néztem rá szintén mélán, megint csak sűrűn pislogva. Úgy tűnik, egy nap alatt sokszor meg tud lepni. De megráztam a fejem, hogy eltereljem a gondolataimat a témáról.
- Akkor szerintem hazaugrok, és felkapok magamra valamit, aztán mehetünk fürdőzni. Megfelel így? - kérdeztem, bár ha nem felelne meg neki, én akkor is hazaugranék. Mert csak úgy semmi nélkül nem lesz jó. Aztán meg útközben be is kapok pár falatot, mert kezdek kiürülni teljesen. Ezért is én is megtöröltem a kendőmben az arcom, aztán magamra kaptam a felsőmet, hogyha kilépek innen, még akkor se fázzak meg. Mert valljuk be, nincsen olyan jó idő... még. Majd egyszer egy szép napon kisüt a Nap! Hű... azt hiszem, ez megy az idézetgyűjteményembe. Tetszik ez a gondolat.
- Na, majd... jössz velem, vagy hazaugrasz te is, és akkor majd eljössz értem, vagy hogy?

**Bengonin Kazuma** Vas. Márc. 06 2011, 01:39

Egy boldog mosoly terült el az arcomon, amikor Misa igent mondott a hívásomra.
- Arigatou - kicsit zavartan félrenéztem.
Viszonylag hamar összeszedtem magam és elkezdtem pakolgatni a padon levő táskámban. Közben Misa igyekezett egyeztetni a ma esti programot.
- Menj csak nyugodtan. Az én cuccaim egy része itt van elzárva a Dojoban, szóval én még itt leszek egy kicsit. Meg szólnom kell a sensei-nek is, hogy elmentünk. De ha itt végeztem, akkor elszaladok érted és mehetünk a fürdőbe. Tudok egy elég jó helyet. Ott nem csak gőzfürdő van, hanem sima medencék is, ha éppen ahhoz lenne kedved - magyaráztam.
Hamarosan kisétáltunk az edzőterem ajtaján, amit én csúsztattam vissza a helyére.
- Rendben. Akkor egy óra múlva nálatok leszek, hogy mindent el tudj intézni, ami szükséges. Sietek - kacsintottam, majd megvártam, míg elindul és én csak akkor indultam el az öltözők felé, amikor Misa eltűnt a folyosó végén.

Egy óra múlva már ott támasztottam a falat Misa nagybátyjának ajtaja előtt. Valamelyest frissítettem magamon, mert gyorsan lezuhanyoztam a Dojoban, emellett át is öltöztem. A gi helyett most csak egy laza tréningruha volt rajtam, amilyet általában szabadidőmben viselni szoktam. Alig vártam már, hogy Misa kijöjjön és egy kellemes estét tölthessünk együtt... na, nem úgy értendő hé! Meg valszeg nem az egész estét. Megtámasztottam a falat, ahogy a fejemet felemeltem és az eget néztem. Így vártam a zöld szemű leányzóra.

**Miyagi O. Misa** Vas. Márc. 06 2011, 01:56

1 óra múlva talán még sötétebb lesz, de ez nem is volt baj, hiszen én ez alatt az idő alatt szépen teletömtem magam, amivel csak tudtam, lezuhanyoztam, átöltöztem, és még arra is volt időm, hogy üljek olyan 5-10 percig a fenekemen. Nagybátyám csak azzal a mondatával engedett tovább, hogy vigyázzak magamra. Igen, mindig ezt mondja, de tudja, hogy tudok magamra vigyázni. Meg amúgy sem eshetne itt semmi bajom... vagy legalábbis azt hiszem. De ekkor már ki is léptem az ajtón, és Kazuma kint várt. Remek.
- Akkor mehetünk is, én megvagyok. - kezdtem rögtön ezzel, aztán leesett, hogy megintcsak rosszul kezdtem. - Ja, izé, szia, vagy mi. - köszönnöm is kellett volna, nem? Habár ma már láttuk egymást, szóval felesleges... de a biztonság kedvéért azért csak mégis.
- Egyenesen előre! - mutatok a távolba, és valóban egyenesen előre, de aztán. - Egyenesen előre? Arra kell menni? - leesett, hogy nem biztos, hogy arra van a helyes út, ezért rákérdeztem. Ez így szokott menni. Mostanában olyan butus vagyok... vagy csak annak tettetem magam. De legalább nekem jól áll... ha már színésznő vagyok. Jaj, mindig ezzel jövök. Mostantól kezdve nem vagyok magamnak senki sem, csak akkor, ha rájövök, hogy mi vagyok valójában.

**Bengonin Kazuma** Vas. Márc. 06 2011, 02:12

Boldog mosoly jelent meg az arcomon, amikor kinyílt az ajtó és megjelent a várakozásom tárgya, valamelyest más ruházatban... bár ha belegondolok, hogy ez hamarosan lekerül róla... ah, én meg a perverz gondolataim. Felkaptam a hátamra a táskámat.
- Szia neked is.
Már éppen indultam volna, amikor Misa egy csatakiáltással nekiindult, majd meg is torpant, amikor rájött, hogy azt se tudja, merre kell menni. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, ahogy odaléptem mellé. Egyik kezemet átfontam a válla körül.
- Jó fele indultál - mondtam. - Gyere.
Csak pár másodpercig sétáltam úgy, hogy a hátán van a kezem, utána le is vettem, mert csak meg akartam indítani ezzel a mozdulattal. Utána már csak lógó karokkal sétálgattam mellette, mutatva neki az utat a most már valamelyest kiürült utcákon. Valahogy rá se lehet ismerni ilyenkor Nyukingoura. Sehol se volt az a tolongás, amit a kereskedők képesek voltak leművelni fényes nappal.
- Na és, eldöntötted már, hogy milyen medencében szeretnél mártózni az elkövetkezendő órákban? - kérdeztem úgy nagyjából félúton.
Mondjuk összesen van négy-öt, szal annyira nem fogunk tudni válogatni. De hát ez csak egy esti fürdőzésre használt terület, azok sose a méreteikről voltak híresek.

**Miyagi O. Misa** Vas. Márc. 06 2011, 02:49

Szerencsére jó úton indultam el, pedig azt hittem, hogy nem. De ennek ellenére is Kazuma úgy próbált meg vezetni előre, hogy egy ideig a vállamon érezhettem a kezét... ez pedig úgy hatott, mintha azt sugallná felém, hogy ugyan már, tök hideg van, majd én felmelegítelek. Oké, köszi. Nos, mindenesetre jó volt magamat biztonságban érezni... mert tudtam, hogy Kazuma mellett abban vagyok, így nem féltem semmi rossztól, ami jöhetne. Már, ha egyáltalán jöhetne. Az a maximum, hogy valaki belóg az ablakomon, mikor éppen öltözök. De erre se fog sor kerülni, vagy legalábbis remélem.
- Hát azt hiszem, este a legjobb a meleg fürdő. Érted, nem a túl forró, ugyanakkor nem is a hideg, és nem is a langyos. Hanem... valami meleg. - magyaráztam, miközben megintcsak mutogatni kezdtem. Szokásommá válik, hogyha valamit mondok, akkor megpróbálom elmutogatni. Ennyi erővel kitéphetnék a nyelvemet, és lehetnék néma is. De ha az lennék, nem tudnék elmondani rengeteg olyan dolgot, amit szeretnék. Például, a szeretteimnek ki fogja megmondani helyettem, hogy szeretem őket? Vagy ki lesz olyan bátor, hogy olyan megjegyzéseket tegyen Kazumának, mint én? Jut eszembe, megjegyzések!
- És azt mondták már neked, hogy jól áll az éjszaka? - thöh. Mik nem ütnek belém? Pedig nem is villámlik, ráadásul még kövekkel sem bombáznak messziről... itt bókolgatok... de hát, mint azt mondtam, megjegyzések... ezek hozzájárulnak a mindennapi életemhez. Addig is lesz mivel feldobni az éjszakát, míg odaérünk a fürdőkhöz.

**Bengonin Kazuma** Vas. Márc. 06 2011, 03:03

- Hm - elgondolkodtam. - Akkor azt hiszem, a B medence lesz a nyerő. Viszonylag nagy, és az a legmelegebb a gőzfürdő után. Igazából annyira nem is meleg, hanem kellemes. Emellett úgy van kialakítva, hogy egyik oldalról a másik felé mélyül. Szóval míg az egyik oldalon negyedméter, a túloldalon majdnem kettő. Szóval ne lepődj meg, ha hirtelen eltűnsz a benne - mosolyogtam.
Hamarosan ráfordultunk a főútra, innen pedig északra indultunk, végig az utcán. Itt már valamelyest többen voltak, de még mindig nem az a hű de nagy tömeg. Sebaj, most valahogy nem is hiányzik. Örültem annak, hogy kettesben sétálgathatok a lánnyal és nincs semmi zavaró tényező a közelben. Majd jött egy szokásos megjegyzés, én meg elvigyorodtam rajta.
- Izé... igen, mondták már. Csak nem szokványos környezetben. Egyszer este voltunk szolgálatban két társammal és az erdőnél rejtőztünk el, várva, hátha feltűnnek a rossz arcúak. Nem történt semmi atrocitás, de ahogy ott lapultunk a bokrok alatt, az egyik női társam, akiről tudni kell, hogy elég jól lát a sötétben, unalmában közölte ezt velem... aztán alig bírtuk ki a srácokkal, hogy ne a mi nevetésünktől zengjen az erdő.
Elmosolyodtam a régi emléken. Hiába, három éve volt és még mindig nevetek rajta.
- De azért köszönöm. Ami azt illeti, neked is elég jól áll. Ez a kis árny a sötét miatt kissé sejtelmesebbé tesz téged.

**Miyagi O. Misa** Szomb. Márc. 12 2011, 19:39

A kis sztoriján én is csak nevetni tudtam. Még hogy csak úgy megjegyezni, hogy valakinek jól áll a sötétség! Habár...én is ezt tettem, szóval most már elképzelhető, és elhihető. Az utolsó megjegyzésén csak mosolyogtam. Végülis mondták már nekem, hogy jól áll nekem a sötét, főleg az, amikor elhaladok a kivilágítások mellett. Na, igen, ehhez hozzászokhattam, elvégre a nézőtér is le van sötétítve, és a színészeknek jut a rivaldafény. De ez mégis más. Nem tudom, hogy most közel vagyunk e, vagy kell még gyalogolni egy keveset, de megfogtam Kazuma kezét, és szó szerint visszaraktam a vállamra. Aztán ránéztem amolyan ártatlan képet vágva.
- Most mivan? Így magabiztosabb vagyok. - jó kifogás. Végülis, így sokkal jobban tudok tájékozódni, mert úgy érzem, ezzel Kazu vezet engem. Olyan, mintha táncolnánk, s ugyebár ott a férfi vezeti a nőt. Na, ez most pont olyan volt, csak mi nem táncoltunk.
De valahogy azért mégiscsak a szemem elé került az épület, hisz nem volt nehéz megkülönböztetni a többitől. Remek. Minden nálam, amire szükségem van, már csak annyi kell, hogy szépen bevánszorogjunk, és fürdőfelszerelésbe át, na meg a legfontosabb: vízbe be.

**Bengonin Kazuma** Szomb. Márc. 12 2011, 20:01

Amikor éreztem, hogy Misa a kezemmel babrál, kissé megilletődötten néztem rá, hogy mit csinál. Mire felfogtam, hogy mi van, már a vállán volt a karom. Jött a magyarázat, amit ugyan kissé ködösnek véltem, de végül is.
- Hát ennyi erővel a kezemet is megfoghattad volna, de ha ragaszkodsz hozzá, akkor legyen - azzal határozottabban ráfogtam Misa vállára és így vezettem.
Na ha most látna valamelyik ismerősöm, biztosan eléggé kaljánul nézne rám. Pedig most nem csináltam mást, csak vezettem a zöld szemű leányzót... még ha a helyzet eléggé félreérthető is volt. Na mindegy, hamarosan megláttam tekintetemmel a fürdő elő épületét. Most, hogy megláttam az épületet, hirtelen nekem is eléggé nagy kedvem támadt hozzá, hogy beugorjak valamely medencébe. Pont Misának, ez eléggé jó időtöltésnek ígérkezik. Az ajtóhoz érve most már levettem a válláról a kezét. Odabent eléggé egyértelmű lesz, hogy mi merre hány méter. Belépve foglaltattunk két szekrényt, majd mentünk is tovább.
- Oké, itt találkozzunk, ha átöltöztél - mondtam a lánynak, amikor elértük a férfi és női öltözők elágazását.
A férfi részlegbe érve megkerestem a szekrényemet és nekiálltam átöltözni. Nem volt nagy kunszt, csak ledobáltam magamról a melegítőmet, a kék fürdőnadrág már rajtam volt alapvetően. A nyakamba terítettem a törülközőmet, majd bezártam a szekrényt. Utána visszaindultam az elágazáshoz, miközben azzal bíbelődtem, hogy a lehető legszorosabbra húzzam a kulcsra erősített szíjat a kezemen. Nem kellene elhagyni.

Ajánlott tartalom