Utcák/terek

Nos, szótlan voltam. Nem számítottam a mai nap küldetésre, pedig voltak árulkodó jelek. Mikor felébredtem a meglepetésemből, én is megláttam a szomszéd utca kövén fekvő doboz lakóját. 
- Én már készen is állok! - mondtam és halvány mosollyal az arcomon a doboz felé indultam. A kezemben lévő adóvevőt a nadrágom zsebébe tettem. És, hirtelen megtorpantam. 
- El is felejtettem - gondoltam, és a táskámba kezdtem kotorászni addig, amíg egy kék fejpántot nem húztam elő. Egy másodpercig néztem, aztán a fejemre kötöttem. Ha már küldetésen vagyok, akkor ez legyen rajtam. Újra elkezdtem a doboz felé lépkedni. Intettem a társaimnak, hogy kövessenek. Sajnos talán túl hangosan lépkedtem, mert a macska megijedt, és a dobozból kiugorva futásba kezdett. Én, mint a villám, utána.
- Siessetek! - kiáltottam a társaimnak, és közben megpróbáltam gyorsabban futni.

Néhány pillanatig néztem a macska után meglepetten. Csak futó pillanatok voltak, de mire magamhoz tértem, már nem is láttam a macskát.
Attól még nekiiramodtam. Rohantam, rohantam, ahogy tudtam. Háztetőről háztetőre. Össze-vissza néztem, de nem láttam. Csak akkor, amikor kiscica ásítását hallottam meg az egyik épület ablakpárkányáról. 
- Szóval a frontális támadás, sőt, semmi fajta támadás sem segít. Akkor próbáljuk meg kedvesen - gondoltam. És hirtelen eszembe jutottak a csapattársaim. Hol is vannak? Néztem jobbra balra, sehol sem láttam őket. Beletúrtam a zsebembe. 
- És most jössz te, adóvevő - mondtam halkan, és mereven a macskát nézve bekapcsoltam a készüléket. Szintén halkan beleszóltam.
- Hiro, Sayu, hallotok? Megvan a kis macska szökevényünk - gondoltam, de sejtettem, már megint elszalasztjuk. De erre is volt tervem.

Az első ami feltűnt az a lány barátja volt aki furcsa megjegyzéseket tett. Az még nem is zavart annyira, hogy morgott meg tette rám a megjegyzéseket az viszont azonnal feltűnt, hogy a lányt két fickó kereste és egyáltalán nem baráti szándékkal. Vajon milyen életet élhetnek ezek a kalmárok ha még itt az isten háta mögötti kis kusagakuréban is van rossz akarójuk? A lányt látszólag nem érdekelte ez a téma és hamar megemésztette mintha mindennapos lenne. Szerintem erre még a későbbiekben vissza fogunk térni. Ugyan azt rendeltem mint Rin mert a szemem előtt próbálta ki és mert nem találtam étlapot sem más ehető ételt ebben a kis csehóban. A férfi bárdját még akkor is sasoltam fél szemmel amikor már az asztalnál ültünk. Aztán Rin belekezdett a történetébe. Ebből csupán annyi derül ki ami számomra hasznos információ, hogy egy kereskedő aki járja a világot és rendelkezhet némi hasznos információval számomra. Lényegében nem akartam kifaggatni de ha már le öntött azt hiszem ennyit simán megtehetek. 
-De ha ilyen kíváncsi vagy a hírekre, köthetünk üzletet is. Engem is érdekelnének hírek a városról és a környékről. 
Azt hittem sikerül kikerülni ezt a részt, de így talán nem is tűnhet annyira faggatásnak a következő pár perc. Gondoltam magamban és közben elkezdtem majszolni az elém került ételt. Vajon azok az emberek mit akarhattak, ettől az egyszerű kis kereskedő lánytól. Elgondolkodtató, hogy vajon kiknek tett keresztbe. Bár amikor megvillant a szemében az indulat egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy érdemes-e vele tartanom. Lehet, hogy csak újabb bajokba keverem magam...
- Hát ha már így állunk akkor végül is üzletelhetünk rajtam ne múljon. - Igyekeztem olyan dolgokról mesélni amikben Kazuya például nem szerepel mert így is iszonyatos kockázatot vállalt azzal, hogy beleszólt a dolgokba. - Akkor megegyezhetünk abban, hogy én is mesélek neked az itt történtekről és te is mesélsz nekem a nagyvilágban történtekről. Szerencsédre én ott voltam amikor az Iwagakurei haderő támadott kusagakuréra és meg kell, hogy mondjam a pletykák igazak. Mi csak egy kisebb részével találkoztunk az iwagakurei seregnek, de csak a szerencsén múlott és nem egy önfeláldozáson, hogy sikerült végül visszavernünk őket amíg Enraku meg nem érkezett a felmentő sereggel. Szóval a pletykák igazak az iwa hadsereg talán a legnagyobb és legszervezettebb. Ezek mellett nem félnek alkalmazni olyan zsoldosokat akiket csak úgy felbérelnek egy egy támadás erejéig. A végső összecsapásnál egy olyan ellenfelem volt akinek a testét valamiféle kristály borította. Nem hiszem, hogy kekkei genkai lett volna, de nagyon erős volt és nem kellett sok, hogy én is ott hagyjam a fogam. Meg kell mondanom, hogy sok vér tapad a kezemhez, de legalább sikerült megvédenem a klánomat és azokat az embereket akik fontosak számomra. - Itt egy pillanatra elméláztam és eszembe jutott Emi aki jelen pillanatban valószínűleg a birtokon lehet. - Miután visszavertük az ellenséget megérkezett Enraku a felmentő sereggel és azóta annyit tudunk róla, hogy konohai támogatással sikerült vissza szorítani őket egészen a határig. Én ennyit tudok a környéken folyó eseményekről... Azt hiszem nem hagytam ki semmit. Viszont most te következel. Mesélj merre jártatok és tudsz-e valami jó kis ropogós pletykát?

Fű alatt lappangó titkok
Kenshiro Karu kalandja

Ahogy megszólalsz, Rin szinte bocsánatkérően néz rád. Úgy tűnik, ő már megszokta, hogy néha fel kell szívódnia. Most viszont láthatóan vívódott. Jól tudta, mi a feladata, ám a régi társ veszélybe kerülése nem szerepelt a terveiben. Ahogy felvázoltad a tiédet, halványan biccentett. Tisztában volt vele, hogy a küldetés szempontjából az lenne a legjobb megoldás, ha elmenne. Aztán hirtelen, mint aki akkor ocsúdott a bűvöletből, megrázta a fejét. Tiltakozni kezdett, még ha komoly szavaid meggyőzőek voltak is.
-Nem mehetek. Az én hibám, hogy bajba került..- közben az idézés tökéletesen lezajlott. Egy termetes, idős teknős nyújtogatta a nyakát felétek. Páncélja már itt-ott megkopott, lelapult, csorba tüskék meredeztek belőle, sőt, ahogy jobban megnézted, láthattad, hogy itt-ott árkok szabdalták. Mintha korábbi csaták emlékeként viselné őket. Bemutatkozásodra lassan feléd fordítja sok színben örvénylő szemét, majd bajsza megrezdül, ahogy megszólal.
-Kenshiro.. emlékezni fogunk a kérésedre. Gyere.-néz Rinre, és felé nyújtja egyik lábát, ám a lány láthatóan más véleményen van.
-Nem mehetek veled, ő Hatalmas, ám kérésem lenne, amennyiben az megfelel Keshiro Karunak is.-meglepően szertartásossá vált, a teknős jelenlétében, és mielőtt előadta volna a kérését, rád nézett, majd ruhája alá nyúlva egy színes, furcsa motívumú, csomózott kendőbe tekert kisméretű tekercset húzott elő.
-Ez az üzenet Enrakunak szól. –nyújtotta aztán a teknős felé.
-Kérlek, vidd el a Kenshiro birtokra, és mondd meg nekik, hogy erősen őrizzék. -nyújtotta a teknős felé, aki érdeklődve pislogott rá, majd átvette.
-Ennyi lenne? Egyetlen üzenet? –mintha kissé csalódott lett volna az öreg, de amint megerősítetted ebben, késlekedés nélkül távozott is. Rin pedig egy pillanatra elmosolyodott.
-Akkor hát.. ez kész. -futott ki a száján. Letette terhét, és már csak az új kaland állt előtte. Vagyis volt, még valami..
-Karu. Ha valami történne.. vagy Enraku nem térne vissza rövid időn belül, olvassátok el. Te tudni fogod miként bogozd ki az információt és mit kezdj vele.- talán szólt volna még, de tettvágyban és tettrekészségben messze megelőzted, s ezúttal hajlandó volt követni.
Ahogy az üldözőket kezdet keresni, ki is szúrsz két gyanús alakot valamivel távolabb. Egyikük hórihorgas, a másik tömzsi volt, nem kevés kötéssel. Bár egyszerű, hétköznapinak tűnő barna köpenyt viselnek, amint észreveszik, hogy tekinteted őket vizslatja, konokul visszanéznek rád. Tisztában vannak vele, hogy lebuktak, s ez ékesebben bizonyítja rossz szándékukat, mint bármiféle beismerés.  
Szavaidra a tömzsi alak megrázkódik, és száraz köhögés-szerű hangot hallat. A kötések alól előbukkannak a fogai. Úgy tűnik roppant humorosnak találta a szavaid. A másik viszont, vörös haja alól savanyú arccal, de élénk, éber szemekkel néz végig rajtad.
-Amíg beszél, nem esik baja. -vont vállat végül
-Ha viszont átengeded a lányt, elengedjük. - még akár hihetőnek is tűnhetett a dolog, bár neked már merőben más terveid vannak. Ahogy előkerül a shuriken, az idióták nem vigyorognak tovább. Minden pillanatok alatt zajlik. A technika létrejön és megsokszorozza a shurikened, mely veszett iramban, gyilkos fénnyel száguld a fickók felé. Az utca megremeg, és szinte érzed, ahogy a talaj kifut a lábad alól, és a fickók előtt felgyűrődik, és magasra emelkedik. Aztán a shurikenek becsapódnak, és törmelék repül szerteszét, porfelhőt hagyva maga után. A fickók pedig már nincsenek ott, bár az egyiküket úgy tűnik sikerült megsebezni, néhány csepp vér szennyezi a földet.
-Micsoda modortalanság.- hallod a vörös hajú panaszos hangját, és a por mögül feldereng az arca, melyen egyenes, éles vágás fut, frissen csorgó vérrel.
-Kár hogy nem maradhatunk, hogy néhány leckét adjunk. –morogta.
-Kiscsaj.. ha kell az öreg. Keress meg minket. Ha lehet, a szépfiú nélkül. -címezte eztán Rinnek a szavait abban a biztos tudatban, hogy meg akarja menteni. És ezzel a porfelhő újra sűrűvé válik, a fickók pedig eltűnnek.
-A fenébe-hallod a lány ideges hangját magad mögül, ahogy előrébb lép, majd nekiiramodik, egyenesen bele a porfelhőbe, de már nincs ott senki, akit követhetne.
-Utánuk kell mennünk. –mormolja, és belerúg egy darab kőbe, majd lehajol a vérnyomokhoz, és ujjával megérinti az egyiket. Valószínűsíthető, hogy a fickók már valami módon elhagyták a falut.

Az elmúlt hónapban, nagyon keményen dolgoztam, és ennek eredménye meg is született. Sikerült több technikát is elsajátítanom, valamint egy újszövetséget létrehoznom a kígyók oldalán.
Itanshinak valóban sokat köszönhetek, és mostanra már biztos, hogy jó döntést hoztam, azzal, hogy becsatlakoztam a szervezethez.
A tanulásom után, Itanashinak el kellet, hagyni a kis birodalmát, azonban nem hagyott itt feladat nélkül. Rám bízta a rabok ellenőrzését, valamint én sem fogok tétlenkedni.
 Távollétében is folytatni akarom a kémény edzést.
 Amint elhagyta a börtönnek a területét, már el is kezdtem a feladatomat, és körbenéztem a fogda területét. Szerencsére mindent rendben találta, és látszott a foglyokon, hogy nagy szigorral vannak tartva. Nem is volt semmi gond. Azonban a folyosón lévő utolsó zárkában, egy igen furcsa dolgot tapasztaltam. Két fogoly nagyon furán viselkedett, piszegtek és suttogtak, valamint ha rákérdeztem, hogy mégis mi folyik itt, akkor egyszerűen elküldtek a jó büdös francba.
Erre kicsit bedühödtem, hiszen arra gondoltam, hogy szökést terveznek, hisz Itanashi épp most hagyta el a börtönt, és ennél jobb alkalom nem is lehetne egy jól kitervezett szökésre.
Nem hagyhattam, hogy ez bekövetkezzen ezért egy kicsit durva módszerhez folyamodtam.  Odaálltam a rácsok elé, és kezemet felemeltem a magasba, köpenyem alól, egy kígyó kúszott ki, egyenesen az egyik rab felé, majd miután felkúszott rajta egészen a nyakáig, egy erős mozdulattal megrántottam a kezem, így a fogoly nekicsapódott a rácsnak. 
A kígyó igen hosszú volt, így képes volt még rátekeredni a rácsokra. A rab feje így egy satuba volt szorítva.
-      Kérem, ne bántson, elmondok mindent, csak engedjen el.
Nem akartam bántani, így visszahívtam a kígyót és a rab, hogy tényleg ne kerüljön nagyobb bajba, beszélni kezdet.
-      Szóval én csak annyit tudok, hogy van az erdőbe, valamiféle bázis, ahol nagyobb kincseket rejtettek el. Hogy pontosan mit őriznek ott, azt nem tudom. Az is lehet, hogy aranyat, vagy talán ősrégi tekercseket, de az is előfordulhat, hogy semmit, és csak babona az egész.
Azonban vagy egy fickó a városba, akinek a neve Hayate, övé az a fogadó, ahol a legfinomabb Ramen készül. Ö még többe tud arról a helyről, érdemes lenne őt kifaggatnod az erről az egészről. - mondta a rab, majd visszaült az fémkeretes ágyára, jelezve, hogy befejezte mondanivalóját.
Érdeklődésemet igen megerősödött eme hely iránt, főleg, ha valóban van ott arany, valamint tekercsek. Azonban mivel, már szökött shinobi vagyok muszáj lesz valami álruhát felvennem, és megvárnom a sötétedést. Ennek érdekében olyan ruhákat vettem fel, ami takarta az arcomat valamint, a szervezetes köpenyemet itthon hagytam, hogy tényleg ne ismerjenek fel.
Az utcákon sétálva, csupa ürességet tapasztaltam, jól látszott, hogy már későre járt, így az emberek nagyja már otthon volt, sőt biztos voltam benne, hogy többségük már mélyen aludt.
Az utat jól ismertem, és pontosan tudtam, hogy melyik az a fogadó, amiről a rab beszélt. Talán még Hayatet is láthattam párszor, mikor ott ebédeltem. Megpróbáltam, minél feltűnésmentesen közlekedni. Szívesebben választottam a szűk sikátorokat, mint a nyílt utcákat, és gyakran néztem hátra, hogy nem követ-e senki.
A fogadóba érve, is a nagy üresség köszöntött. Igaz volt pár vendég, de ők is épp távoztak. Szóval a két felszolgálón, valamint a pultoson kívül, aki szerintem Hayate lehetett nem volt senki más.
Az épületbe nem mentem be, csak az ablakon néztem be és figyeltem az eseményeket.
Amint az a maradék vendég is távozott, a két felszolgáló, elkezdte letakarítani az asztalok, majd felrakni a székeket.
-      Héj, lányok, nem baj, ha kicsit előbb hazamennék, hulla fáradt vagyok, és holnap előbb akarok bejönni, mivel hozzák a heti italszállítmányt. - szólalt meg a férfi egyenesen a pult mögül,
-      Nem baj, persze menj csak, Hayate- mondták mosolyogva a felszolgáló hölgyek, majd a férfi beledobta a mosogatóba a koszos rongyot, fölkapta a kabátját, és elindult az ajtó felé.
Hogy ne vegyen észre a fickó, egy bokorba bújtam, és amint elindult elkezdtem követni őt.
 Nagyon óvatosan mentem utána, hogy véletlenül se vegyen észre. Végig a legjobb alkalomra vártam, mikor is végre előbújhatok. Ez szerencsére, hamarosan be is következett.
Hayate, hamarosan egy kis sikátorba ért, mikor is a tetőről elé ugrottam, A fickó nagyon meglepődött, megpróbált megfordulni, de rájött, hogy sarokba szorítottam.
-      Nincs nálam semmi pénz, kérem, ne bántson.
-      Nem akarok magától semmit, nem fogom bántani, ha elárulja, hogy mit tud az erdőben lévő titkos bázisról.
Hogy minél hatásosabb legyek, egy kígyót hívtam elő, akik végigtekeredve a nyakán ejtette teljes rémületébe Hayatet. Ha esetleg ennek ellenére sem válaszol, akkor, a kígyó erős szorításba kezd, amíg el nem árulja a pontos helyet. Semmiképp nem akarom megölni a fickót, azonban ha ez nem segít, akkor újabb módszerek fogok bevetni a rátekeredett kígyóval.

Amint Hayate kilépett az üzletének ajtajából,már a bokor mögött vártam rá. Egy teljesen átlagos férfinak nézett ki,
s már azt hittem, hogy a börtönbe lévő rabok hazudtak nekem, de megakartam bizonyosodni róla, így követni kezdtem.
A sötét utcák teljesen kivoltak halva, így senki sem vett észre. Kopógos fapapucsával aprókat lépkedett a macskaköves utakon,
s egyáltalán észre sem vette, hogy valaki követi.Hóna alatt táska, kezében nagy egy zacskó. Néha-néha megáll, de tudomást sem vesz rólam,
hisz egyszerűen csak tovább megy. Hayate, hogy lerövíditse útját, egy kis sikátorba vette az irányt, ami nekem igen kedvező volt, főleg, hogy az egyik oldala felújítás miatt
le volt zárva, csak erről ő még nem tudott. Így könnyedén sarokba tudtam szorítani, és a kígyók segítsségével, szóra is bírtam.
Hayate nagyon meg volt réműlte, így kissé dadogva kezdet bele mondanivalójába.Azt állította, hogy valami régi tekercsben olvasott róla, amiben a következő állt.

"Vándor ki az ösvényt keresed, eme sorokat el ne feledd


Mélyen az sűrűben lappang a kincs, sötét árnyak között egy ajtón, melyen nincs kilincs.


Betérni ugyan nem nehéz, a kijutásról szól az egész.


Az ajtó megannyi veszélyt rejteget, csonthalmok torlaszolják a vermeket.


Az ajtót az élőlény belsejében leled, az élelőny, mely nem lombbal született.

Azonban, az ajtó előtt még, találd meg a lény fejét.

Ott keresd a jelet, mely a kincshez vezet." 

Ez a találóskérdés roppant különös volt, és érdekes. A fickóról eltűntettem a kígyókat, majd egy hirtelen mozdulattal elillantam.
A sötét utcákat járva végig a találóskérdésen gondolkoztam, melyet elejétől a végéig alaposan átelemeztem.

Mélyen az sűrűben lappang a kincs, sötét árnyak között egy ajtón, melyen nincs kilincs.- Úgy vélem, hogy az első része arra utalhat, hogy ez a kincs, nem a főutcán van valahol nyiltan elrejtve,
hanem valahol nagyon mélyen, esetleg a sűrű erdőben, vagy valami hasonló terepen. A mondat második része, pedig valami félelmetes, sötét helyre utal, ahol a bejárat ajtaja nem kilincses.
Az utóbbi lehet esetleg egy barlang, bánya, vagy valami tikos kapu.


Betérni ugyan nem nehéz, a kijutásról szól az egész. - ezek a sorok egyértelműek, könnyű bejutni, de kijútni már nehéz. Óvatosnak kell lennem, hisz tele van csapdával az út, és valami nagy és szörnyű dolog is várhat rám. 

Az ajtó megannyi veszélyt rejteget, csonthalmok torlaszolják a vermeket. - Ez a hely tele van veszéllyel, valamit a csonthalmak utalhatnak arra is, hogy itt esetleg töretént valami balesett, amitő már sokan meghalltak,vagy, hogy sokan próbáltak már bejutni, de már akkor elbuktak, mikor beakrtak volna lépni.

Az ajtót az élőlény belsejében leled, az élelőny, mely nem lombbal született.- Ez a sor kissé már zavaros.Nem hiszem, hogy az élőlény valóban egy létező állat, vagy akár egy személy lenni. Szerintem itt valami természeti
dologra gondolnak, esetleg egy barlang, vulkán, vagy bánya vagy talán  valami növény, gomba vagy valamihasonló.Az meg, hogy nem lobbal született, az talán arra utalhat, hogy nem fa, és valószinűleg nem is a föld alatt lesz. Számomra ez a sor is a gombára utalhat.

Azonban, az ajtó előtt még, találd meg a lény fejét.- mielőtt belépek alaposan nézzek körbe, hisz találnom kell valamit ami tovább vezet a kincshez. Esetleg egy térkép, vagy egy hasonló rejtvény.

Elég izgalmasnak tűnik ez a kaland, és valóban igazuk volt a raboknak, hogy Hayate tud valamit.Sokat gondolkodtam, hogy mégis hol lehet ez a hely, mikor is eszembe jutott a régi elhagyatott bánya, ami már egy jó ideje nem üzemel, vagy esetleg a bambusz és gomba földek, ahol ezek a növények valóban hatlamas méretüek.
Legjobb lenne, ha egyből a bambusz földeken kezdeném a nyomozást. Azonbam mielött elindúlnék szükségem lesz néhány felszerelésre, amit magammal kell vinnem, mint pl: kötél, élelem, víz, fáklyáK(5-6db), gyufa vagy öngyűjtó és egy kisebb orvosi láda.
Amint ezeket beszereztem már indulok is a bányához. Úgy vélem, hogy ezeket a dolgokat könnyedén megtudom szerezni, akár egy boltban, vagy talán a szállásomról ahol Itanashi is él. Sajnos mivel szökött vagyok, így a bolti vásárlás az ki van zárva. Ahogy említettem a vizet, a gyúfát, a fáklyát, a kötelet és az élelmet, azt a börtömből is összetudnám szedni. Azonban, szeretném fejleszteni, felszerelésemet is.
Szükségem lenne, még néhány fém pántra, valamint egy láncvértre.
Van a közelbe egy igen kicsi bolt, ahol tudtommal tartanak ilyenek. Mivel késő este van, így biztos, hogy nincs ott a tulaja. Így hát utam a kicsi bolt felé vezetett. A sötét utcákon szerencsére nem találkoztam senkivel. A bolt nem volt valami nagy, tényleg egy kicsi és szegényes épület volt. Az ablakon bekukucskálva, jól láttam, hogy valóban ürés. A nálam lévő szerszámok segítségével, pillanatok alatt letudtam vágni az ablakon lévő rozoga lakatott, és az ablak benyomása után már az épületbe voltam. Nem akartam sok időt eltölteni bennt, így tényleg csak azt vittem amiért jöttem:  
-1db tetsubo
-1dbLáncing, láncvértek
-Pántolások, vértdarabok: vállra, alkara, sípcsontra

Amint végeztem, gyorsan kimásztam az ablakon és visszamentem a börtönbe, ahol a mardék holmiz összeszedtem, majd elindúltam végre a bambusz és gomba földekre. Hogy minnél pontosabb legyek, a gombaerdők felé vettem az irányt, azon belűl is az északi részeré, vagyis az erdő fejének irányában. Szerencsémre egy régebbi kaland során egy jó barátom, egy iránytűvel ajándékozott meg, így talán a tájékozódás nem fog akkora gondot jelenteni.