Utcák/terek

És még esze is van! Egy személyben család anya lehetséges, hogy klánvezető, és még jó stratéga is! Érdekes egy ember azt meg kell hagyni! Felálltam és közben beláttam azt is, hogy valóban fölösleges lenne fenntartani addig két vízklónt mert csak fogyasztanák a chakrámat!
- Rendben nekem megfelel a terv... akár indulhatunk is, mert a határidőnk szűkös. Legyen egy jelzés mondjuk üvöltök egyet 'Suiton'...
Nem tudhatom, hogy minket is el akarnak-e tenni láb alól vagy figyeltetni fogja-e a környéket esetleg több shinobival!
Azt hiszem lelkileg és készen állok talán valami jót is cselekedni.

A kis csapat összeszedte minden cuccát a küldetéshez, majd maguk mögött hagyták a házat és csendben indultak el Kusagakure hajnalodó utcáján. Kurayami csöndben zsebre dugott kézzel sétált legelöl, ezután jöttél te, a sort pedig a két újonnan megismert shinobi zárta. Mindannyian a csatára vártatok, a fecsegésnek lejárt az ideje, gondolataitok már a jutsukon, a véren, és a halálhörgéseken jártak. Nemsokára aztán elértétek a falu határát, innentől már vszélyes lett volna a közös haladás, az erdőbe. -Tessék, ezt a vázát a Genjutsummal átalakítottam, hogy úgy nézzen ki, mint a levágott fejem. Innentől ketté válunk, a jelzésig nem is fogtok látni minket. Sok sikert!- Mondta Kimo, majd Mosukéval eltüntek a ködös reggeli messzeségben. Ti is neki indultatok az erdőnek, te kezedben szorítottad a kapott fejet, ami ugye nem is fej volt. Tíz perc múlva a messzeségben feltűnt az öreg csuklyás és két testőre. A múltkori nagydaraés egy vékony korotokbeli szőke shinobi. -Megjöttek főnök!-Mondta a nagydarab, mire a csuklyás csak hümmögött egyet, megvárta míg közelebb értek, addig nem pazarolta az idejét felesleges szavakra.

Lopva körülnézek a környéken mielőtt halló távolságba érnénk. Szólok Kurayaminak, hogy én fogok beszélni.
Remélem van a környéken valami víz esetleg egy patak a fák között! Megint itt van a nagydarab a fenébe ez a csávó nem lesz piskóta.
Ahogy közelebb érünk előveszem a becsomagolt 'fejet' majd egy 15 méteres távolságban megállok megbízónktól. Számítok Kurayamira, hogy fedezi a hátamat.
- Elhoztuk a nő fejét... A gyerekeket is megöltük, ahogy megállapodtunk. Időben vagyunk még, úgyhogy lássuk a fizetség másik felét!
Észrevétlenül becsúsztatok a bal kezem ruha ujjába egy kunai kést majd megteszem az első bizonytalan lépést. Mindenre fel vagyok készülve, és tisztában vagyok vele, hogy itt most vér fog folyni. Kinek a vére? Erre a kérdésre inkább majd csak a csata után válaszolnék magamnak! Most már minden hiába választottunk egy utat, és elindultunk rajta nincs is miért húzni az időt. Valószínűleg azért jött két testőrrel, mert nem akarja, hogy élve elhagyjuk a terepet. Gondolom nem csak hárman jöttek. Akkor viszont használjuk ki a meglepetés erejét.
Hirtelen felindulásból elhajítom egyenesen megbízónk felé a vázát. Majd elindítok utána két shurikent is!
Megformázom a kézjeleket és elkiáltom magam...
- SUITON: Mizu Bushin no Jutsu

/Temuri Mei-nek/
Miután rákérdeztem, meg tudná-e mondani, milyen típusú a chakrám, elővett egy pár tekercset a táskájából, majd mondta, ezek kellenek hozzá, hogy megállapítsa, ám előtte el kell jussunk egy helyre, amit nem osztott meg velünk. Azzal, mintha megfagyott volna egy pár pillanatra, valami eszébe jutott, majd mosolyogva mondta, hogy mennünk kell. Ahogy kiértünk a kiképzőterepről, elkezdődött életünk első nagy küldetése. Már nagyon izgatott voltam. Mikor alig egy órája rohantam innen ki, akkor hazamentem, de most nem fogok egy ideig. Vajon hová indulunk, hol van az A hely, amit annyira emleget, hogy oda kell érnünk, és ne késsünk el. Nagyon kíváncsivá tett. Táskámmal a hátunkon elindultunk mesterünk után a nagy útnak. Kusagakure utcáira tévedtünk, ahol nem kevés ember járt-kelt a különböző boltokban, épületekbe. Nagyon körültekintően mentem végig, követve Hana-mestert. Már alig vártam, hogy elérjük A helyet, ahol megtudhatom, milyen típusú a chakrám. A nagy tömegben kissé nehéz volt folyamatosan szem előtt tartani Hana-t, de erőszakosan tolakodtunk előre, nehogy elveszítsük. Így kezdődött életünk első kalandja, amiről semmit se tudtunk, hová megyünk, miért megyünk, mennyi ideig megyünk, csupán annyit, hogy megyünk. És ez volt az a tudat, ami hajtott, hogy részt veszek első küldetésemen. Majd tovább nyomulva az utcákon haladtunk Hana-mester mögött.

//Terumi Mei-nek//
A nap már magasan járt amikor kikászálódtam az ágyból. Ránéztem az órára és...
ÚRISTEN ELKÉSTEM!!!
Egy gyors mosakodás kis reggeli és már úton is vagyok. A biztonság kedvéért magammal hoztam a felszerelésemet is meg egy kis enni valót hátha nekivágunk már ma valaminek. Az biztos, hogy az újdonsült tanítóm nem fog örülni a késésemnek. Egy kis szerencsével talán megúszom a dolgot. Ahogy szaladtam az úton az edző terek felé hirtelen megpillantottam szembe egy furcsa kis társaságot és úgy meglepődtem, hogy gyorsan le is lassítottam...
Szemlátomást ezek az én rokonaim, és egy furcsa kisugárzású nő... de ki a fene ez? Soha nem láttam még a faluban. És mit keres az én két rokonom egy ilyen bomba nővel?
Egyre lassabban sétálok feléjük és bámulom ezt a kis csapatot.
Ezt a két mázlistát, nem hiszem el mekkora szerencséjük van...
Nem törődhetek, most ilyen kicsinyes dolgokkal. Oda kell érnem az edző helyhez, de a nagy urak akkor igazán nagy urak ha késnek egy kicsit... Esetemben ez egy jó pár órának felel meg de kit érdekel? Nem fognak belehalni. Azzal szépen nyugodtan sétáltam a kis csapat felé a helyes irányba!

Ahogy Hana felvette a táskáját ki vezényelt minket a közeli utcába. Az utca tele volt furcsábbnál-furcsa emberekel, de mi csak egy szűk körbe álltunk meg, egy közeli bolttal szembe. A küldetésre pontos helyét illetve a pontos feladatott még nem tudtuk meg, de kíváncsian várjuk, hogy vajon mi is lesz a feladatunk.
Nem nagyon szóltam senkihez inkább csak az utcán lévő boltokat és az emberek figyeltem akik mellettünk sétáltak el. Ahogy a távolba néztem egy furcsa alakot vettem ki a többi ember közt. Amióta itt állunk végig minket nézz. Miután tekintünk össze akadt, elkezdett felénk sétálni.
- Nézd Kodomo ki az a gyerek aki ott jön felénk? - mutatok rá elég agresszív tekintettel.
Te ismered valahonnan vagy talán Hana valami barátja ?- kérdeztem tőle eléggé izgatottan.

~ Nem az utca közepén nem fogom. Mást kel kitalálnom igen már meg is van.~
Járt az agyam miközben kitaláltam valami meg felelő büntetést Mikomminak. Aki elkéset a meg beszélt találkozóról de mellette szóljon, hogy felkészült minden eshetőségre.
Mikor a kis csapatunk elég közel ért Mikommihoz megálltam és hangosan rá kiabáltam.
- Késtél te kis***( *** helyén káromkodás valami csípős és sértőt képzeljetek.), hogy merészelted ezt mi?
Látszik legszívesebben akkorát lekevernék neki, hogy egy hónapos kényszer pihenőt venne ki a kórházban, de sikerül uralkodnom magamon.
- Büntetésed, hogy az én csomagom is vinned kell.
Leveszem a hátamról a hátitáskát és felemelem jobb kezemmel majd elengedem. Az a földbe csapódik nem kis sebességgel a puszta súlya miatt. Míg a ti csomagotok nagyjából húsz kiló körüli lehet a táska amit a földre dobtam meg volt simán hatvan kiló is. Arcomon gonosz mosoly villant meg.
- Most majd megtanulod, hogy legközelebb ne merj elkésni.
Ha vissza szolnál Mikommi és nem vállalod a büntetést könnyed mozdulattal nyitott tenyérrel mellkason vág az előtted álló jounin. Az ütés erélyétől hátra esel és két méterrel odébb érsz földet.

( Karakter bemutatása itt : KATT
Mizuri olvasd el újra mert a ti csapat vezetőtök neve Hana. Én csak öt irányítom.)

Az egyik utca közepén áltunk meg, majd Hana elkezdett valamin gondolkodni. Láttam a fején, valami nem tetszik neki. Majd megszólalt, szinte üvöltve. A fiú, akit Mizuri is mutatott, odajött hozzánk, majd mikor közelebb jött, Hana ráordított. Nagyot néztem, hisz úgy indultunk, hogy ketten elszünk hana mellett. Ki lehet ez a srác, honnan jött, és mit keres itt? Nem tudtam a válaszokat, csak annyit, hogy késett. Hana egyből megmutatta neki, vele nem lehet szórakozni, amit mi már tapasztaltunk. Megfogta táskáját, majd a földre vágta. Ráparancsolt az újoncra, hogy vigye az ő cuccát is, ha már elkésett. Ez azt jelenti, hogy velünk jön? Végignézve a fiút, nem tudtam, hogy ki az, de ismerős volt valahonnan. Valahol biztosan láttam. De csak sötét emlékek maradtak meg. A fiú, szintén genin volt, valamint nála is volt már egy, illetve most már két hátitáska, melyet cipelhetett. Ezek szerint egy új taggal bővült a csapat. Még mindig nem hagyott a fejembe a gondolat vajon ki lehet ő. Az arca...annyira ismerős...de nem tudom honnan.
- Üdvözöllek, Djuka Sendo vagyok. - nyújtottam a kezem az új srác felé

Egy ideig gondolkoztam előnyös lenne-e hátat fordítani a kis csapatnak és hazamenni aludni, de ha már eljöttem otthonról annyit megér az egész hogy most 'megbüntetnek'!!!
Hmm milyen kis harcias a mi 'mesterünk' először azt hittem leüvöltöm a haját, de nem érdemes ujjat húzni egy juninnal főleg azzal nem aki életben fog tartani a közeli jövőben. Bár ezekből a mozdulatokból látszik, hogy idegbeteg ezt inkább nem közölném vele lehet lecsavarna egy olyan maflást, hogy a fal adná a másikat... és a fal elég messze van... Minden esetre okosabb leszek én annál, minthogy most beadjam a derekam az első pofonnál... Nem fog engem megtörni senki. Ezek a bugyuták meg mit állnak itt... na nesze nekem két újabb stréber!
Ilyesmi gondolatokkal a fejemben igyekeztem megbánó arcot vágni és a lehető leg lazábban felvenni ezt a sértést.
- Értettem... a nevem Djuka Mikomi... Ígérem többet nem fordul elő!
Azzal felvettem a 'nehéz táskát' majd a hátamra vettem és kérdően néztem a többiekre.
Az sem érdekel ha nem mutatkoznak be, ők csak eszközök... Az eszközei annak, hogy magasabbra jussak, mint bármelyik Djuka valaha ezen a világon!
Az egyik srác kezet nyújtott és nézd csak ahogy gondoltam hiszen ismerős is volt ő is Djuka... Kezet ráztam vele!

Miután az utcákon megálltunk, Hana elkezdett gondolkodni, valamint nagyon gondolkodott. Majd a távolból a srác, akit egy ideje nézek, elkezdett közeledni. Majd mikor egy méterre érkezett, Hana ráordibált, hogy miért késett annyira. A srác arcán láttam, nagyon nem érdekli a dolog. Majd mikor Hana levágta elé a táskáját, hogy mostantól ő fogja cipelni, láttam, valamit akar mondani, de inkább benn tartja. Mikor Hana szólt, hogy indulunk a srác felvette a táskát, majd miután Sendo bemutatkozott, a srác válaszolt neki. DJUKA Mikommi. Ő is egy Djuka lenne? Láttam Sendo-n valamin nagyon gondolkodik, de mikor a srác válaszolt, láttam rajta, hogy a szemei kitágultak. Én is csodálkoztam rajta, hgy van még rajtunk kívül Djuka ebben az országban. Majd eléálltam és én is bemutatkoztam
- Üdv a nevem Djuka Mizuri. - majd kezet nyújtottam felé. Három Djuka egy csapatban. Ilyet se hallottam még. Érdekes utunk lesz, az biztos. Bár Hana-n láttam , nem nagyon szívleli az új tagot, lehet, hogy rólunk most leszáll egy ideig, elég volt, amit a kiképzőterepen kaptunk tőle

Kis csapat tehát végre ki teljesedet. Igaz késve, de végül még is össze jöttünk mi négyen a három geninke és a jouninka. Csak most jutott eszembe, hogy valamit majdnem el felejtettem, de most már lényegtelen. Úgyse lesz rá szükségem ezen az úton. Szó nélkül vezettem a csapatott az utcán. Néha bólintottam egy két ismerősnek. A geninek csak a hátam láthatják és rajta a hegtetoválást. Ami tanúskodik arról, hogy sensei kissé mazochista hajlamokkal is rendelkezik.
- Warui Hana (gonosz virág) vagyok egyébként. Lényegtelen, hogy nevezel, ennek nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget, de soha ne merj tiszteletlen lenni és a nevemmel viccelődni.
Nem is beszélek, tovább a csapatot egyenesen kapuk felé vezetem, céltudatosan haladok laza séta legalább is a számomra. Genineknek meg egy kaland. Még most is azon gondolkodom, hogy miért kellett ez nekem 3 ilyen shinobi palántát nyakamba venni. Vállam főlőt hátra pillantok a három fiúra. Mind hárman egy családból származnak, de még is látszik ritkán találkoztak. Nem ismerték fel egymást elsőre. nekem legalább is így eset le a helyzet.

//Köv.post ide.:Katt
Mivel sokan lettünk köv. helyzet van: Sendo, Mikommi, Mizuri az írási sorrend. //

// Karu //

A zűrzavar, amit alkottál a jel megadásával, hamar felfokozódott. Az említett jel után Mosuke a levegőből, egy föld jusuval, melynek lényege az volt, hogy karját kővel vonta be és feltöltötte chakrával, támadt az öregre, aki éppen hogy kitért, majd egy gyors rúgással arrébb küldte ellenfelét. Kurayami, Katanáját kirántva támadt a vékony testőrnek, aki szintén nem volt rest és egy kunai-al vágott vissza. Közelharcuk kiegyenlített volt. A nagydarab testőr feléd közeledett és egy ütést próbált intézni a klón felé, hogy után veled végezhessen. Nyilvánvaló volt már a lendületéből is hogy ereje emberfeletti. Kimo, egyenlőre nem lépet akcióba, vészhelyzet esetére tartogatta az illúziókat, viszont figyelte a harc kimenetelét és készenlétben állt az egyik vastagabb bambuszfa mögött.

// Erdőkbe írj. //

Amikor elértük a falut igyekeztem csöndben maradni. Ahogy Mosuke mondta közel voltam hozzájuk, és befogtam a számat. Mindig elfelejtem, hogy még mindig szökevény vagyok. Hiába nyerem el egy klán támogatását azzal nem az egész falu támogatását szerzem meg. Valahogy meg kéne oldani, hogy beálljak Fű falusi shinobinak. Remélem el tudják intézni nekem. Azt mondták ha befolyás kell akkor abban is jók. Talán sikerül rávennem őket, hogy én legyek egy elveszett unokatesó. Így talán sikerülhetne eljutnom konohába. De ez még messze van, mert előbb azt kell megoldanom, hogy a Fű országában elismerjenek. Kíváncsi leszek, vajon milyen áron válhatok elismert shinobivá ebben az országban.
Ilyen gondolatokkal a fejemben haladtam az utcákon a genjutsu védelme alatt. Amikor elértünk a klán házához, és már biztonságos közegben leszünk megkérdezem Mosuké:
- Szerinted megoldható lenne, hogy elismerjenek engem Kusagakurei shinobiként? Vagy hogyan ismernének el ebben az országban, esetleg, hogy a vezetőségben is elismerjenek, szerinted milyen ára van ennek, vagy meg lehet egyáltalán oldani valahogy?

Gondtalanul jutottatok át az őrökön, majd jutottatok be a házba. Ekkor Kimo szólalt meg, aki miután kivégezte férje gyilkosát, nagyon csendes volt. -A gyerekeket egy jó barátunkra bíztuk, ezt még neked sem akartam elmondani, de már bízom benned. Elmegyek értük, aztán jövök vissza. - Mondta kellemesen, majd meghajolt és távozott. Mosuke egy ideig vakargatta a fejét, majd ledőlt egy székre, te pedig vele szembe és feltetted neki az újabb kérdésedet. -Nos, mivel a háború bármelyik pillanatban kitörhet, minden shinobinak örül a vezetőnk, de nagyon ügyel a megbízhatóságra és persze az árulókat hamar kiszűri. Csak őszinteséggel és komoly szándékkal tudsz csatlakozni a falunkhoz, még szerencse, hogy itt nem követtél el komoly bűntényt. Persze, ha sikerülne csatlakoznod, az öcsédet ez még nem menti fel, ő továbbra is elveszett shinobi maradna. -Itt tartott egy kis szünetet, amíg elővett egy üveget és két poharat majd töltött neked és magának. -Igyál csak, biztos kiszáradtál. Szóval, mi Fű falusiak, engedéllyel beléphetünk Konohába, de persze csak ha jó indokunk van rá, vagy ha küldetést teljesítünk. Amúgy miért akarsz odamenni? És én is hamar kiszűröm az árulókat figyelmeztetlek!- Mondta az utolsó mondatot, kicsit komolyabb arckifejezéssel.

Mosuke nem bízik bennem ez egyértelmű volt számomra. Bár felajánlotta a segítségét, nem nagyon tűrne meg sokáig engem ami nem éppen jó hír a terveim szempontjából. Tudtam, hogyha eljön az ideje elválnak az útjaink Kurayamival és úgy érzem most van itt ennek az ideje. Lassan készítettem már fel magam erre az utóbbi hónapokban, de nem hittem, hogy ennyire egyszerű lesz. Felnőttek vagyunk már mindketten ő is tud gondoskodni magáról ahogy én is, és neki is vannak tervei ahogy nekem is. Minden esetre most meg kellene oldanom ezt a Fű shinobiságot, mert a háborúban jobb valahova tartozni mint sehova. Ezt megtanultam az évek során. És az ember inkább a kutyák királya mint a királyok kutyája. Ezt a shinobi háborút úgy is a nagy hatalmak mint a tűz vagy a víz esetleg a homok fogják eldönteni. Egy ilyen kis nemzetnek, mint a Fű országa nem nagyon lesz beleszólása.
Ezenkívül nekem jobb lesz ha lesz egykét barátom itt mielőtt elindulnék. Kurayami úgyis tudja a terveimet és úgyis meg fog találni előbb utóbb ebben biztos vagyok. Megoldja ő magának az ilyesmi fajta gondokat.
- Nézd Mosuke megértem, hogy te nem bízol bennem el is hiszem... Valóban nem tudsz rólam sokat. Viszont van amit te sem akarsz megosztani velem a múltadból. Legyen elég annyi, hogy én a Víz országából származom, és nem azért lettem elveszett shinobi, mert elkövettem egy olyan bűntényt, hanem azért mert levegőt veszek még most is. Ezért vagyok rajta azon a listán amin nem ajánlatos rajta lenni ott ahonnan én származom. Én valóban az életemért futok, és próbálok alkalmazkodni. Ami egy olyan testvérrel mint Kurayami elég nehéz. Nem mentegetőzöm vannak nekem is vétségeim mostanra elég sok hogy ne érdemeljek meg semmilyen kegyelmet, de amióta megszülettem az életem egy nagy kiképzés és menekülés. Szeretnék végre a saját lábamra állni és felmutatni valamit. Azért szeretnék eljutni Konohába mert sokat hallottam arról a faluról és látni szeretném a saját szememmel. Nevezheted ezt álomnak is vagy akárminek. Én be szeretném járni az egész világot és annyi mindent tapasztalni amennyit csak lehet. Szeretnék bepótolni mindent ami eddig kimaradt az életemből. Viszont most akkor szeretnélek megkérni, hogy holnap ha tudsz segíts nekem miután kipihentük magunkat ebben a jutsuban, mert azt hiszem szükségem lesz a segítségedre. És még szeretnélek megkérni arra is, hogyha tudsz akkor szervezz meg nekem egy találkozót a falutok vezetőjével. Szeretnék vele beszélni, ha nem nyerem el a bizalmát az úgyis kiderül. Akkor valóban nincs maradásom. Viszont az alku rám eső részét teljesítettem itt az idő, hogy egy kicsit kérjem a segítségeteket, Kimo amúgy is azt mondta, hogy nagy befolyásotok van a faluban tehát ezt nem lehet gond elintézni amint kész vagyunk a jutsuval. Remélem nem megterhelő amit kérek. Végül is én a véremet adtam volna alaptalanul értetek ez nem ér annyit hogy megbízz bennem?
Miután az utolsó kérdés is elhagyta a számat leültem ittam, és hagytam, hogy Mosuke meg eméssze amit az imént hallott tőlem. Végül is ha már itt vagyunk egykét lapomat kijátszhatom. Talán megér annyit az egész, hogy a végén bevesznek engem is...

Mosuke összekulcsolt kézzel hallgatott végig illedelmesen nem zavarta meg a nagy beszédedet. Miután befejezted a férfi megvakarta az arcát, majd válaszolt.
-Az hogy Kirigakurei vagy legalább akkora előnyünk lesz, mint amekkora hátrány a találkozó során. A vezetőnk kíváncsi lesz mit tudsz majd a faludról és annak titkairól. Persze én elfogom mondani, mit tettél értünk, ami szintén segíteni fogja az ügyünket.
Azonban egy saját jutsut nem egy napig tart kifejleszteni. Előbb el kell érnünk, hogy elfogadjanak a faluban, mint Kusagakurei shinobit, úgy nem kell rejtegetnünk és sokkal több eszközt tudunk bevetni a tanulásod alatt, esetleg mások is tudnak majd segíteni nekünk. Ja és persze csak úgy juthatsz majd el Konohába. - Vázolta fel a lehetőségeket Mosuke, majd kortyolt egy nagyot.- Holnapra le is szervezem a találkozót, addig pihend ki magad és szedd össze a gondolataidat. Most ezen fog múlni a további sorsod! Ha nem akarsz a falunkhoz tartozni, még most visszakozz.- Emlékeztetett téged az árulás következményeire, de már látszott az arcán, hogy hisz neked.

A gondolat, hogy holnap fogok tárgyalni Fű rejtek vezetőjével a maradásomról nem nagyon hagyott aludni az éjszaka. Más különben meg amúgy is mostanában rémálmok gyötörtek nem nagyon tudtam nyugodtan aludni. Remélem Kurayamival minden rendben és nem keveredett túl nagy bajba.
Az éjszakám nem telt túl kellemesen annak ellenére, hogy végre egy puha ágyban aludhattam normális tetővel a fejem felett. Hajnalban korán keltem és igyekeztem összeszedni minden gondolatomat. Vajon mit jelenthet, hogy nagy előny és hátrány egyben, hogy a Víz országából jöttem. Minden esetre örülnék neki, ha a tárgyalás jól sikerülne. Egy háborúban jobb ha összegyűjtöm a szövetségeseket.
Ahogy felkeltem igyekeztem minden hangzavar nélkül meg mosakodni, és a ruhámat amennyire tőlem telt kitisztítottam. Kíváncsi leszek a falu vezetőjére, vajon öreg megfontolt shinobi? Vagy fiatal és ambiciózus? Abban minden esetre igaza van Mosukénak, hogy ettől a tárgyalástól fog eldőlni a sorsom!

Hamar álomba merültél a vacsora után, a vendégszobában, amely a ház első emeltének leghátsó szobája volt. Nem volt túl tágas de roppant kényelmes és kellemesen árnyékos volt. Reggel egy ismerős hangra ébredtél, Mosuke nyitott be a szobába és keltett fel téged. - Jó reggelt. Bocs hogy ilyen hamar felkeltelek, de a vezetőnk ideje eléggé be van osztva. Állítólag fontos vendégei fognak érkezni, gy csak reggel tud minket fogadni. Reggeli után az utunk oda fog vezetni egyből, ha készen állsz. Hagylak magadhoz térni, aztán lent várunk az étkezőben. -Mondta el kis monológját, majd kiment a szobából és becsukta maga mögött az ajtót. Te felkeltél, felöltöztél, majd kimentél a szobából és elindultál lefelé a reggeliző családhoz. Már fentről hallottad a két kisgyerek boldog zsivaját, és Kimo kioktató szavait, hogy üljenek le enni.

Amint végeztem a mosakodással és egy kicsit rendbe szedtem magamat csatlakoztam a többiekhez az étkezőben. Az étel nagyon jól esett, és gondoltam rendes dolog a házigazdáktól, hogy ennyire odafigyelnek rám. Miután végeztünk még egyszer gyorsan átgondoltam mit is fogok mondani a vezetőnek. Remélem minden gördülékeny lesz.
Ez a fontos vendégek egy kicsit új dolog remélem nem lesz semmi probléma most, hogy idejöttem...
- Mosuke... Köszönöm, hogy elintézted nekem ezt a kis tárgyalást tényleg hálás vagyok érte.
Vajon ha elfogadnak engem milyen rangban fognak alkalmazni. Lehet, hogy egy geninként fognak kezelni. Vagy talán nem is kapok besorolást... Mi lesz ha nem fogadnak be akkor hogyan tovább?
Ilyen gondolatok tolongtak a fejemben ahogy kiléptünk az ajtón. Mosukeval elindultunk a falu vezetőjének irodájába...

A reggeli valóban kellemesen telt, az ételek ízletesek voltak és a gyerekek is illemtudóak voltak. Kimo kislánya még egy kis ajándékkal is meglepett. -A mami mondta, hogy segítettél neki a küldetésében! Ezért ez neked csináltam!- Mondta sipítozva, majd átadott egy rajzot, amin egy daliás lovag volt, hasonlított is rád egy kicsit, egész ügyes munka volt a kölyök korához képest. Te pedig már idejét sem tudtad mikor kaptál ajándékot utoljára, mikor kezdtél el tartozni valahová igazából. Persze ez még nagyban függ a találkozódtól. Mosuke felöltötte taktikai mellényét és homlokára kötötte fejpántját. -Nem szeretem a hivatalos öltözetet, de ez is segíteni fogja az ügyünket. Nos induljunk is és ne izgulj, amíg veled vagyok.-Mondta a férfi egy hátveregetéssel is bátorítva téged. Te bólintottál egyet és lassú határozott léptekkel elindultatok a vezető irodája felé.


// Oda írj. //

Egyenest a nagykapuhoz futottunk. Aztán nekiálltam vizsgálgatni. Kerestem az újabb nyomot. De valahogy nem találtam.
- Taka, nincs errefelé valami zug, amiben lehet valami levél? Nem találok semmit, de szerintem biztosan itt kell lennie. Ájj, nem hiszem el! Valahol itt kell lennie! - mondtam. Valami rejtett zugot kerestem, ahol könnyen elrejthetnek valami levelet.

Ahogy elértük a nagykaput jött a parancs arra, hogy rejtett zugokat kell keresni, ahol elfér egy levél. Kis dolgokhoz a szakártő szerintem Kender. Kender nem egy vadászkopó, ámbár annyira ismerem, hogy meglelje a zsákmányt. Miután elkértem a levelet és Kender megkapta az illat anyagot, máris elkezdett keresgélni. Hamarosan egy út menti nem túl nagy kő felé vette az irányt, ami alá beásott és hozta is már a kis levelünket. Bontás nélkül adtam át Hirokunak a levelet, az eszeskedés az ő reszortja. Addig Kendernek adtam valami fényeset jutalomként, mivel ez volt a mániája és gazdagabb lett a szép ezüst kanállal, amivel elrohant a rejtekére ahova tenni szokta, tudtam pár perc és jön vissza. Egyszer meg kell találnom. Biztos rejteget néhány szép értékes dolgot...

//Shikamaru//

Az események fel is gyorsultak nem gyenge szinten. Amikor a hivatalnok berontott Enraku irodájába majdnem elkapott a szívbaj. Már már azt hittem a vezetőnk sem tud segíteni nekem, amikor hirtelen egy kis szerencsével megspékelve sikerült kitalálni egy hozzám illő feladatot. Igyekeztem felfogni mindent mivel az eligazítás nem tarthatott 2 percnél tovább. Igazából hozzám senki sem beszélt, de megértettem a feladatot. Egy Fui csoport nevű bűnöző csoport megszökött és betettek két chuunin mellé, hogy elkapjuk őket és visszahozzuk.
Ez aztán nekem való feladat... Gyorsan elköszöntem Enraku samatól és már úton is voltunk a hivatalnokkal aki elkalauzolt engem a kommunikációs központban ahol felvettük a kapcsolatot Daiwouval és Kirokával a két chuunin sráccal akik a csapat társaim lesznek. Kíváncsi vagyok rájuk. Vajon, hogy fognak fogadni engem? Remélem nem akarnak velem szórakozni.
Amikor már sétáltunk az egyik utcai ramenes felé ahol a találkozó meg volt beszélve eszembe jutott hirtelen, hogy vennem kéne még valamit mielőtt elindulunk. Mikor megpillantottam a két shinobit az egyből leesett, hogy ők aztán nem játszanak kicsiben. Persze az erőltetést már én is megszoktam Hana miatt, de mégis vajon mi lesz most velük? A szívem egy pillanatra a torkomig felugrott, de közben igyekeztem nyugalmat színlelni. Mire odaértünk már teljesen nyugodt voltam. Ösztönösen lenyugtattam magam. A hivatalnok mikor már odaértünk szinte egy pillanat alatt sehol sem volt. Biztos sietős neki.
- Sziasztok az én nevem Djuka Mikommi és erre a küldetésre az útitársatok leszek... Egy kérésem lenne mielőtt elindulnánk! Nekem el kell mennem még venni kis apró tűket. (és lehetőség szerint szerezni, valami mérget) Remélem nem jelent problémát pár perc alatt megvagyok szerintem!