Re: A Végtelen sivatag

Inuzuka Tsume Vas. Május 15 2016, 16:50

Hőség - Doshiri Asuka kalandja

A drótok lassan, milliméterről milliméterre mozdulnak, miközben társad leguggol a test mellé. Bár nem számít semmi jóra, kezével mégis kinyúl, hogy a pulzusa után tapogasson. Enyhén elkerekednek a szemei, majd egy mosoly jelenik meg az arcán és biccent. Egész tartása megváltozik, ahogy egy újfajta elszántság költözik a szívébe.
A háló pedig egyre szorosabbá válik.
Gyorsan döntesz és előveszed a hangszert. A dallam csakhamar kicsusszan a fuvolán és azzal a technikád is működésbe lép. A dotonos fickó felkapja a fejét és rád néz, de már nincs lehetősége cselekedni. A láncok máris körbetekerik, s most először látod megjelenni az arcán a bizonytalanságot, ahogy kiáltva próbál ellenszegülni a technikádnak.
Gyönyörűen rajzolódnak ki az izmai, ahogy megfeszülnek a láncok alatt, melyek lassan el is emelik a földtől, s így a jelenet teljes sötét gyönyörűsége szemed elé tárul. A nyakán kidagad egy ér, melyben szaporán, mint egy madárka szívverése, pumpálódik a vér. Látod a melegben lecsurranni a gyöngyöző izzadtságot a homlokán, és a szemét, mely most el van telve annak a tudatával, hogy valaki más hatalmában van.. a tiédben. Itt és most, azt tehetsz vele, amit akarsz.

Társad is felkapja a fejét a dallamra, és ez menti meg az életét. Amint észreveszi a lendülő drótokat, máris ugrik, és a háló csak a levegőt fogja, éles vágással ugorva össze a hűlt helyén. Hihetetlen akrobatikus mozgással tér ki a lendülő drótok elől.
A láncok pedig újra mozgásba lendülnek. Eddigi nyögései ordításba csapnak át. Mellkasa kiemelkedik, hogy még megpróbál ellenállni a változásnak. Hallod és látod, ahogy a vállai kiugranak a helyükből, s ez a fájdalom már elég ahhoz hogy feladja a küzdelmet. Így törik meg az ember, aki kemény. Könnyek patakzanak az arcán, és nincs módja hogy gátat szabjon nekik, mert a lobogó fájdalom felemészti az akaratát...
Két éles szúrást érzel a lapockáidnál. Két pontszerű, kis szúrást, semmi mást. Majd egészen közelről liheg valaki a füledbe a hátad mögül.
- Tépd szét!- másik ellenfeled, aki eltűnt a robbanásban, még mindig pörkölődött füst szagot áraszt, de úgy tűnik sokkal nagyobb élvezetet talál abban, hogy az eseményeket figyeli, minthogy megöljön e pillanatban. Érzed ahogy furcsán papírszerű, ösztövér teste a tiédnek nyomódik, mintha át akarna karolni, és úgy élvezni a társa szenvedését.

Társad mindeközben folyamatosan tér ki a drótok elől... Már sejtheted kinek a játékszerei.

**Doshiri Asuka** Csüt. Jún. 02 2016, 22:17

Amint a számhoz emelem a fuvolámat, azonnal elkezdem a szükséges dalt. Végig a célpontomat figyelem, aki meglepődik a zene hallatán, majd hirtelen megjelennek a láncok és gúzsba kötik. A férfi nem tud mit kezdeni, próbál ellenszegülni, de a technikám nagyon is szorosan tartja. Látszik rajta, hogy hatalmas erőfeszítéssel próbál kitörni, de én azt nem engedem. Folytatom a játékot, majd magasabb hangokra váltok. Ennek hatására a fickó teste még jobban megfeszül. Hirtelen egy új hangot szövök a dalba, amitől úgy tűnik, mintha hibáztam volna. Azonban ennek hatására nem a technika szűnik meg, hanem egy újabb lánc tekeredik az áldozatomra, egyenesen a fejére, a homloka körül. Ekkor már egy "trallalát" kezdek játszani, aminek hatására felordít az ellenfelem. Kicsit még eljátszadozok vele, amit ő már annyira nem élvez. ~ Ezt Tenshiért! ~
A következő pillanatban a fickó vállai kiugranak a helyükről, majd két szúrásra leszek figyelmes. Az orromat azonnal megcsapja a füst szag, ami a másik shinobiból árad. Úgy néz ki, nem végeztem elég jó munkát... Viszont ebben a helyzetben nem tudok mást tenni... A fuvolából kihozok egy disszonáns hangot, aminek hatására az iwagakure testét hátra roppantom. A zavaró hang sajnos még így sem tudja elnyomni a csontok ropogását, a halál zenéjét. Ezt követően igyekszek megfordulni miközben a könyökömmel megpróbálom arcon csapni. Ha a támadásom és a fordulás sikerül, akkor megpróbálok ütéseket és rúgásokat bevinni a fickó testére. Legvégső esetben pedig lefejelem.
Ha a fordulás és a támadás nem jön össze, akkor igyekszek addig ficánkolni amíg ki nem szabadulok a fogságából.

Inuzuka Tsume Szomb. Jún. 04 2016, 22:30

Hőség - Doshiri Asuka kalandja

Technikád rabságában a dotonos fickó tovább vergődik. Szinte nem is tudsz mást róla. Se a nevét, se az, hogy ki is ő valójában, nem tudod, hogy korábban igazán meg akart-e ölni, vagy csak feltartani titeket... csak annyit hogy ő most a légy a hálódban, s élete a kezedben függ. Az igencsak rövid hátra lévő élete.
Újabb lánc tekeredik a homloka köré. Disszonáns váltásaid pedig tovább kínozzák.
Vajon el tudsz majd számolni a lelkiismereteddel?
Nyakán, s már a homlokán is erek dagadnak, izmai kezdik feladni. Szája halálsikolyra nyílik, szeme egészen befordult, s most már csak a fehérje látszik.. Hamarosan az ép eszét is elveszíti, ahogy a testét feszíted... Ennek a fájdalomnak lehetetlen ellenállni.
Aztán bevégzed.
Talán kicsit túl gyorsan is. Hatna az érzéseidre és a tettedre a másik közelsége?
A férfi teste hatalmas roppanással törik ketté. De nem csak a gerince roppan el.
A lágyabb szövetek is megadják magukat, s nem is akármilyen módon hasadnak el: egy rántás az egész, és az izomrostok, inak, eltépett erek máris a külvilág felé meredeznek. Vér, nyirokváladék, és béltartalom... Minden ami az emberi testet hajtja, vagy kiválasztásra kerül, kiszakad a tépett résen, és összemocskolja a földet maga körül. Szerencsére messze vagy. A bűz mégis megcsapja az orrod.
Az üvöltés megszakad, és súlyos, nagyon súlyos csend telepedik rátok.

Nincs módod megfordulni olyan könnyedséggel, mint tervezed, mert a másik fickó egyik csontos keze átkarolja a derekad, s mikozben kénytelen vagy nézni a tetted, csak a másik ellenség izgatott zihálását hallod a füledben.
-Jó... jó! Ú de jóóó vaaaagy!- egész közelről lihegi a füledbe, és szinte természetellenes testmelege e lihegéssel a nyakad csiklandozza.
-Mos öld meg a másikat! - fordít valamivel arrébb, hogy lásd amint a saját társad, aki az eredeti helyétől már meglehetősen messzire került, elvéti a lépést, és egy drót megragadja a karját. Egy kupac drót pedig formát ölt: egy lándzsa mered a társadra.
-Neked adom őt.. - szabad keze a tiédért nyúl, és egy szál drótot ad a kezedbe. Nem kell mondania, tudod hogy ez irányítja a lándzsát.
-öld meg, mint azt a másikat... tudom, hogy élvezed... érzem a testeden... Hm... micsoda finom test... neked kellene lenni a következőnek.. de te... túlságosan... hm... - szagol bele a hajadba.
- öld meg!

**Yonmare Abuso** Kedd Júl. 19 2016, 01:31

Vajas tábornok

Vér terítette be az aranyló homokot. A tűző melegben négy holttest hevert, három még mindig egymás ellen viaskodva azonban, talpon állt. Ugyan kettő közülük, kik barna mellényt viseltek, s Iwagakure jelképe díszelgett fejükön, sérültek voltak, egyiküknek kunai lógott ki a lábából, míg a másiknak a jobb karja szakadt le. De még mindig talpon voltak. A hőség, a sivatagi hőség pedig...lehetetlenné teszi szinte bárki számára a harcot. De nem annak, aki a homokban él. Ki egész életében az apró szemcsék között feküdt. Kinek a hőség volt a tanára, s a kegyetlen végtelen hőség. Abuso ilyen férfi volt. Ha harctéren nem is, bölcsebb, s érettebb volt, mint a két iwagakurei. Az újoncok talán az áttelepítés után kaptak rangot, még épp, arcuk fiatal volt, s a bőrök redőzéséből láthatóan féltek. Alig öt perce még nagy bőszen rugdosták a víz és élelem hiányától, a homokban kúszó sunagakurei civileket, majd egyszer a semmiből, kiemelkedett ez a csontvázálarcos idegen, és egyesével elkezdte levágni a csapat tagjait. Veszedelmes és nyers.

A tűző nap egyre inkább tette lehetetlenné az életben maradást, nem hogy a harcot. Végül az egyik iwagakurei feladta a küzdelmet, s vérző lába megrogyva, a homokba hullott, s nem mozdult. Abuso gyakran alkalmazza a hazai pálya előnyeit, s játszik a kivárásra, kevesen bírják oly hosszú ideig a napon mint ahogy egy valódi sunagakurei. Miután kellően megsebesítette ellenfeleit, könnyebb volt megtörni egyikük akaratát.

- Úgy látom, csak te maradtál - mosolyodott el az álarca mögött a fásliba rejtőző chunnin.

- Iwagakure akkor sem fog veszíteni. El fog tiporni - mondta büszkén, majd remegő teste előrébb lépett, s a kezében lévő kardot maga elé emelte. Abusonak remegni kezdett a jobb keze.

- Még egyszer...- szemei ideges remegésbe kezdtek - Nem engedem! - kiáltotta, majd rárontott a férfira, miközben keze köré formázva a homokot egy hosszú és éles dárdát alkotott, mely befelé ütötte a felé forduló kardot, majd miután átlyuggatta mellkasát, egészen a földbe szúrta. Kezének és szemeinek remegése elmúlt, ahogy érezte, a test lehúzza a kezében lévő fegyvert. A férfi még egyszer utoljára felköhög, ezzel újabb vértócsát generálva az aranyló homok szemcséin.

Abuso az első számlására kilenc, megkötözött és megkínzott rab felé sétál, majd eloldja béklyóit. A nála lévő víz, habár igen csak kevés ennyi emberre, mégis, megosztja velük, s mindenkinek egy kortyot enged, hogy juthasson mindannyiuk számára.

- Innen alig fél órányira észak-keleti fele van egy oázis, ott fel tudják tölteni a tartalékokat. Addig magukkal megyek, s megvédem önöket. - mutatta Abuso az irányt, majd a csapat élére állva, megindult az oázis irányába. Rég állt meg ő is, s ugyan a harc alatt nem sérült meg, testét mégis kezdi kikezdeni a meleg.

Inuzuka Tsume Pént. Júl. 22 2016, 00:17

Hőség - Doshiri Asuka kalandja

Játékosi kérésre zárom a kalandot.

Asuka rendkívül szorult helyzetben volt, de érezte, hogy míg hezitál, fogy a férfi türelme. Leginkább a légzése mutatta, s az, hogy az izgatottságtól remegő teste megnyugodott, és szinte kőszerűen halottá vált.. Aztán a lány közvetlenül a füle mellett hallotta, hogy az öreg sípolva levegőt vesz. Talán elhatározásra jutott. Talán már nem szórakoztatod...
Aztán egészen más hang ütötte meg a füled. Hirtelen volt és undorító. Nedves cuppanást, izmok, inak ropogását hallottad közvetlen közelről, majd arcodra fröccsent valami sűrű és meleg... a szaga, az állaga egyértelművé tette: vér.
Majd meghallottad ahogy a férfi levegő után próbál kapni, de már nem képes levegőt venni... Ha oldalra fordítod a fejed, látod, amint a torkában egy penge elfordul, és visszahúzódik fokozva a roncsolást.. valahol a férfi teste mögött ott állt a penge tulajdonosa.
Mikor az öreg teste a tiédre rogyott, majd lassan csúszni kezdett lefelé, már láttad az ismerős arcot. Az a vad nőszemély volt az, aki azt ígérte, gyorsan visszatér. Tekintete kegyetlenül kíméletlen volt, majd ahogy elkapta a pillantásod, megtelt jókedvvel.
- Bocs a késésért. Volt egy harmadik, de már nem lesz láb alatt.-törölte le a pengét az öreg gúnyájában, miközben az tompa puffanással végleg földet ért. A nő még biztos ami biztos alapon megbökte a lábával, majd rád kacsintott.
- Ahogy nézem, a barátod se. Na.. menjünk.. szedjük össze a többieket..- már nem volt nevetés a tekintetében. Némán nézte, ahogy társatok kihámozza magát a drótokból, majd újra vállára veszi a köpenybe burkolt testet.
- Asuka... ha akarsz.. gyere velünk. Elkél a segítséged a határvidéken. De ha.. nem akarsz csatlakozni, nem fogunk haraggal elválni. A mi fájdalmunk, a mi küzdelmünk nem a tiéd és ezt mi elfogadjuk... de ha kell egy hely.. mi kinn vagyunk a sivatagban. Hiszem, hogy megtalálsz minket.- ha nem tultakoztál, a válladra tette a kezét, majd bajtársiasan megszorította. A döntés a tiéd, ha csatlakozol, velük, ha nem csatlakozol, nélküled indulnak el, hogy a csapat többi tagjához csatlakozzanak.

// Köszönöm a játékot!
Meglepően jól kezeled Asukát. Talán a legjobb karid, akinek eddig meséltem. Okos, tettre kész és kitartó.. Vele érdemes lesz tovább játszani, ha kedvet érzel majd rá. Az íráshosszon érdemes még tovább fejlesztened.

A bábod összetört, így pótolnod kell majd, de ezúttal lehetőség is, ahogyan szeretted volna, hogy az emberi bábok irányába fejlessz.

A jutalmad a következők szerint állapítom meg:
A nagyszerű játékért, bár nem vitted végig a kalandot:
Ch: 25
Tekintve hogy kizsebelhetted az áldozataitokat:
Ryo: 15.000

Mivel beáldoztad a bábod a szerepjáték oltárán a további célok érdekében, mindenképp tegyél utalást erre a kalandra az élményedben, vagy játékodban, ahol az új irányvonalat kezded felépíteni.

---------------------------------------------------------------------------
Tobirama, Xil, tiétek a pálya ^^//

**Senju Tobirama** Vas. Júl. 24 2016, 20:34

//Abuso//
Nem rég még megkötözött honfitársaid követtek téged, ám erősen érezhető volt, hogy néhányan tartanak Abusotól. Utatokon nem ütköztetek semmiféle nehézégbe, ám egy kislány, nagyjából 13 éves -egy azok közül, kik shinobinknak köszönhetik életüket- az út végén oda rohant, s köszönetet mondott.
-Uram, köszönök mindent, nem tudom hogyan hálálhatnám meg, nincs semmink csupán....- Szakadt félbe szava, miközben turkálni kezdett a zsebében. -Tessék, fogd! Ez segíteni fog és megvéd. Engem is megvédett az imént, tehát működik, megjelentél. Meghát... Anyu sosem hazudik.- Nyújt át egy medált. Láthatóan, nem egy olcsó bóvli, hanem egy szépen kidolgozott, arany ékszer, melyet nonfiguratív ábrák díszítenek körben, a közepén pedig Sunagakure jelzése látható. A kislány tekintete szomorúra változott.
-Vagyis talán, inkább sosem hazudott. Ez az egyetlen ami megmaradt tőle...- Hullott le egy apró könnycsepp. Ám ekkor egy harmadik hang szól közbe, egy öregebb férfi hangja.
-Ria!- Indul feléjük szapora léptekkel. - Sajnálom uram, az anyját megölték mikor elfogtak. Ő is shinobi volt, a lányom. Minden esetleges veszélyforrást kiiktattak, ám reménykedünk, hogy életben vannak azok akiket a másik csapat hurcolt el, bár tenni nem tudunk semmit értük.-
-Viszont, kérem ezt fogadja el! -Mondta a kislány.- Segítsen magának a harcokban! Magának nagyobb szüksége van rá. Mi már biztonságban vagyunk, hála magának.- Azzal szinte Sasayaki kezébe nyomta a medált, várva tágra nyílt, hálálkodó szemekkel, hogy elvegye azt.
Közben a többiek az oázis felé haladtak, ami már egy köpésnyire volt csupán, ott még több sunagakureit láthatott hősünk, köztük néhány shinobit kik sérüléseik miatt harcképtelenek. Volt akinek hiányzott a lába, s volt akinek a karja szakadt le tőből. Nem volt szép látvány ez tény. Ekkor megpillant egy temetkezési helyet, nem messze az oázistól, ahol nem túl igényesen eltemetett holttestek, jelöletlen sírokban fekszenek. Egy tábla volt odatéve, "Iwagakurei kutyák" felirattal. Most Abuso előtt kérdések merülnek fel. Mit tesz most? Elfogadja a kislány ajándékát? Nem sokára kiderül.

**Yonmare Abuso** Hétf. Aug. 01 2016, 02:15

Abuso csendesen sétált a csoport mellett, végignézett fáradt arcukon, megfáradt testüket figyelve pedig még inkább erőt vett magán. A sunagakurei menekültcsoport nagy nehézségek árán, de elérte a közelben lévő oázist, ahol Abuso is szinte vízhez rohant, s feltöltve készleteit, nagy kortyokat ivott. Habár megedződött a sivatagban, szervezetének igényeire nem tudott nemet mondani, maximum késleltetni a kívánt hatásokat. Ilyen volt például az ivás.
Az idős chunnint végül egy aprócska lány meglepetése kényszerítette pihenőre, mikor is egy különleges ajándékot adott át a számára. Abuso elmosolyodott, majd megsimogatva a lány fejét, felkelt, majd kezében összeszorítva az amulettet a lány felé fordult.
- Édesanyád halála, nem volt hiába. Az országuk nevéért haltak meg. Ez éljen benned, s viseld büszkén. - megsimogatta még egyszer a fejét, miközben szemei gyengébb rángásba kezdtek, majd továbbállt. Az ő dolga még nem ért véget.
Hősünk továbbhaladt, a közelben lévő iwagakurei temető felé. Elvégre ahol hullák vannak, ott élőlények, leginkább dögevők és egyéb veszélyes fajok tanyázhatnak. Abuso tenyerére hívatta leghűségesebb társainak egyikét, míg a skaraichu többi tagja a homokban mozogva kezdték el felkutatni a hullákat, és a közelükben lévő élőlényeket. Talán Abuso képes lehet bővíteni kis családját, s talán egyéb hasznos eszközök, vagy információk birtokába is juthat a hulláktól.
- Iwagakurei kutyák. Roppant találó. - mosolyogta el magát, majd visszaállva a standard komor tekintete, elkezdte felkutatni a temetőben rejtett kincseket. Bármit elvett, amiről úgy érezte, szükséges lehet a sivatagban, valamint iwagakure ellen.

//Gyász hosszúság, nagyon sok mindent kell még fejlődni vele//

**Senju Tobirama** Szomb. Aug. 13 2016, 20:27

Közelebb érve a "temetkezésihelyhez" Abuso orrát dögszag csapta meg. Ez jó jel, mivel szándékában állt rovarokat gyűjteni, azonban rossz abból a szempontból, hogy információra bukkanjon. A papírt, a ruhát és a hasonló anyagokat könnyen elkezdhették már bontani apró célpontjai. Szerencsére mégsem történt ilyen formájú szerencsétlenség. Visszatérő társai, eddigi létszámuk duplájával tértek vissza. Pár dögevőről is tudomást szerezett, ám ezek egyáltalán nem jelentettek veszélyt. Ami talán az eddigieknél is értékesebb, az egy papírformában alkotott jelentés, egy közeli börtönből. Hozzávetőlegesen hatóra járásra van északra, ahová számos shinobit és civilt szállítottak. Majdnem mind sunagakurei, ám van köztük pár parancs ellen fordult iwa-i ninja. Kutatásának azonban nem ez volt az egyetlen eredménye. Abuso talált pár személyes holmit, használhatatlan dolgokat, ám shinobi eszközöket is. Szám szerint hat darab robbanójegyzetet, tizenkét shurikent, hét kunait, egy ninjato-t és egy katana-t. Némi pénz is új gazdára lelt, ám csupán hatszáz ryo-ról beszélhetünk. Továbbá szerzeményei közt volt két kétliteres üveg, mely csordultig volt vízzel, és egy, ami félig, de inkább negyedig. Ahogy végzett hű homok shinobink zsákmánya elpakolásával, a távolból mozgást vett észre. Kiélesedett érzékeivel nem volt nehéz megállapítania, hogy egy Iwagakurei osztag. Valószínűleg az előző csapat keresésére indulhattak. Még nem látták meg Abusot, azonban egyenesen felé haladnak. Shinobi tempóban -melyet az említettek közül csupán Abuso tud tartani huzamosabb ideig, mivel ő van a környezethez szokva- nagyjából ötpercre lehet egymástól a pár Iwai és a hős Sunai. Az összetalálkozás csupán idő kérdése, amennyiben shinobink nem áll arrébb. Amennyiben így tesz, az ellenséges csapat rátalál az oázisban rejtőző sunagakureiekre, kik nem képesek harcba szállni velük. Pár civiltől és egy maréknyi súlyosan sérült, lábadozó sunagakurei shinobitól, ezt nem is várhatja el senki. Mégis... döntést kell hoznia Abusonak. Kerüli a konfrontációt ezzel magára hagyva ezeket az embereket, vagy szembe száll az Iwagakureiekkel, akiket, ha legyőz, akár további információkhoz is juttathatják.

**Yonmare Abuso** Hétf. Aug. 15 2016, 22:21

Abuso lassan lépkedett előre a homokban, lábával maga előtt rugdosva a szemcsék ezreit. Eközben testéből a bogarak folyamatosan áramoltak ki, s beásva magukat a homokba, elkezdték a temető felkutatását, újabb bogarak után kutatva. A temetkezési helyeken gyakran megfordulnak a szkarabeuszok, így jóeséllyel bővítheti majd kis családját, az egyetlen, mely megmaradt még.
Megremegett a feje, s válla, fogai erősebb szorításba kezdtek, miközben a családon kezdett el gondolkodni, s a hogy egyre közelebb ért a halottakhoz, úgy fokozódott a dühe, látván Iwagakure felségjelzését a fejpántokon. Jobb keze gyengédebb, mégis, véletlenszerű remegésbe kezdett. A sivatag megtanította Abusot a túlélésre, s itt nem csupán a meleggel való csatározást jelentette, hanem arra is, hogy bármi, amit talál útja alatt, segíthet számára túlélni a mát és frissülve indulhat a holnapnak.
A chunnin számos eszközre lelt a homokban heverő testek zsebeiben és táskáikban. Több fegyver, segédeszköz, valamint némi pénzre is lelt az ifjú. Egy különleges papíros is a keze ügyébe került, méghozzá egy nem is oly távoli börtön leírásáról, melybe több sunagakurei raboskodik. Ki kell őket szabadítania. A rovarok azonban nem csupán az eszközök és rovarok lootolását segítették elő, de néhány tagjukat távolabb küldve, megtudta, hogy egy kisebb iwagakurei különítmény is a temető felé tart.
- Ha azok az iwaga... - kezdett el ismét remegni a keze - férgek megtalálják az oázist, mindenkit le fognak mészárolni. Nem hagyhatom őket magukra.
Abuso talán nem a legmegfontoltabb lépéssel állt elő, mikor úgy érezte, képes megállítani egy különítményt, de a leghelyesebbel, az biztos. Ugyan régebb óta menetelt, számára a homokdűnék otthont jelentett, nem úgy a hegyekhez szokott támadó csapat számára. Néhány jegyzetet (4) vett elő, majd a homokra helyezte.
- Vigyétek oda - mutatott ujjával a hullák felé, majd bogarainak egy nagyobb részét kivezényelte bőre alól, s a homokba küldte őket, a hulláktól körülbelül tíz méter sugarú köralakba. Abuso maga pedig a jól bevált módszer segítségével, nemes egyszerűséggel dőlt el és ásta be magát a homokba, köpenyével és az akadémián elsajátított technika segítségével felvette egy, a homokban heverő kisebb szikla formáját, s megvárta, amíg a különítmény el nem éri a tetemeket.
tervezetében megvárja, amíg az iwagakureiak - az a rohadt, rángatózó kéz... - megközelítik a hullákat, s akkor aktiválja a jegyzeteket. Akik a robbanás hatótávon kívül állnak ekkor, vagy nem ment túlságosan is közel, azokra pedig a homokba rejtett bogarakkal csap le. A Suttogó csupán az utolsó embereknél bukkan elő a homokból, hogy a tenyeréből előtörő bogarakkal fel nem falatja őket. Remélhetőleg nem fognak számítani ilyen gyors támadásra, s Abuso képes lesz az egész különítményt egyszerre képes lesz felmorzsolni.

**Senju Tobirama** Vas. Okt. 02 2016, 14:53

Elnézést a megkésésekért. Kompenzációként 15 chakrát írok fel. (Majd 2hónap..)

Abuso önmagát nem meghazudtolva, ismét briliáns tervvel rukkolt elő, ami egy gépezet megépítéséhez kellő precizitással lett kigondolva. Csak ne jusson homokszem a gépezetbe... Ahogy azt Ő gondolta, a temető és az oázis felé indultak ellenségei. Mikor már közelebb értek, egészen a temető területére, meglepetésként érte őket a robbanójegyzetek fülsüketítő robbanása. Ahogy már mondhatni egész közel voltak chuninunkhoz láthatta, hogy összesen 6 főt számláló alakulatról beszélhetünk. Valószínűleg két három fős csapat, akik a megfelelő ponton szétválnak és elindulnak saját feladatukra. Mindenesetre a jegyzetek 3 főt rángattak magukkal a megsemmisülésbe. Maradék három emberünkből viszont sajnos egy sem maradt a sunai chuninnak. Túl jó munkát végeztek a bogarak. Talán az könnyítette meg dolgukat, hogy nem túl okosan - ha egy rovar használó ellen megy az ember - egymás hátának szegeződtek, várva az esetleges támadást. Jólszervezettek voltak a meleg ellenére is. Hibátlanul végezték el az alakzat felvételét, csak ugye... egy ilyen csapdára, ha nem számít akár egy jounin is ráfázik. Abuso jogosan döbbenhetett le bogarai és tervezési képességei együttes erejét látva. Bár köztudott, hogy a rovarhasználók nagyon veszélyesek.
Egyik ellenfele irányába nézve, emberünk egy papírdarabot, egy tekercsből letépett foszlányt figyelhetett meg. Valószínűleg az egyikük ejthette el, miközben rátámadtak a bogarak.

Ha elolvassa Abuso:

Kérdés azonban, hogy most mit fog tenni Shinobink és vajon mi vár még rá...?

**Yonmare Abuso** Kedd Okt. 11 2016, 23:19

Hatalmas por került a levegőbe, ahogy a homok megremegett, s a robbanások következtében a shinobik talpa alatt, valósággal megremegett a föld. Mikor pedig leülepedni látszott a kavargó felhő, nem hagyott mást hátra, mint húscafatokat, s véres foltokat a homokba vésve. Majd ezt követte a második hullám. Abuso, bogarait felhasználva, kellő közelségbe kerülhetett ellenfeleihez, majd egy egyszerűbb, mégis végzetes lépéssel, eldöntötte a találkozót. A bogarak tucatjaival másztak fel a megmaradt shinobik lábain, voltak, s kezdték valósággal felfalni azokat. A katonák teste elfeketedett, a megannyi bogártól. A skarabeuszok kíméletlenül szedték áldozataikat, nem mérlegelve az életben hagyás lehetőségét. Egyszerre akartak végezni Abuso minden ellenségével, s ez, így is történt. A sunagakurei remete örömmel nézte, ahogyan a homokba hamar néhány csontdarab, és szakadt ruhanemű hullik, ellenfelei pedig, kik néhány perce még a menekültek életére törhettek volna, teljességgel megsemmisültek.
Abuso közelebb lép az egyik maradványhoz, kinek ruhája egy tekercset rejtett. A papíros tartalmából a férfi hamar felismerte a lehetőséget, miszerint egy kisebb börtönt alakítottak ki iwagakure katonái a környéken, s több csoporttal együttesen gyűjtik össze az életben maradt sunagakureiket. Abusonak nem volt ideje mérlegelni, s ha lett is volna, nem tette meg. Segíteni akart társain, s tudta, ő most talán az egyetlen esélyük. A tekercsen lévő instrukciókat ismerve, tudta, melyik csapat épp merre állomásozik, s mivel a sivatagot úgy ismeri, akárcsak a tenyerét, így könnyebben össze tudta állítani a helyben improvizált tervet.
Be kell hatolnia ebbe a börtönbe, talán ha sikerül kiszabadítani a foglyokat, közösen elindulhatnak a Kazekage felkutatásának. Az iwagakurei osztagok elosztását tekintve nem lesz könnyű dolga, ám a háború sohasem erről szólt. Abuso pedig olyan ember, aki megélte már több ízben is a háború keserves valóságát. Gyökerestül szakította őt el mindattól, ami egykoron a legfontosabbnak számított. Családja és barátai halottak, az otthonát elpusztították, s most idegen kezek tartják erős pórázon szeretett otthonát. Ezt megelégelve a férfi magához ragadta a tekercset, s közelebb lépett az egyik halotthoz. Fejpántja felé nyúlt, majd leemelte hófehér homlokáról. Mikor meglátta a szimbólumot, a fejpántot tartó jobbosa remegésbe kezdett, majd a homokba hajította a pántot.
- Megtörhetnek ezerszer, nem fogom Iw...iw...ezeknek a senkiháziknak a jelét viselni - dühöngött, majd rátaposva a fémlemezre, gyors tempót kezdett el diktálni, hogy elérhesse az erődöt. A megszerzett információk alapján képes lehet elkerülni az osztagokat, ám így is számol azzal, hogy előbb vagy utóbb, de meg kell mérkőznie velük. S talán célszerűbb még most az elején, mintsem a rokkantakkal és megkínzott, sérült társai cipelése közben.

**Senju Tobirama** Hétf. Okt. 17 2016, 11:33

Hű Sunagakurei shinobink gyors tempóban közeledett célja felé, s egyre tisztábban látta már magát az épületet. Nem volt egy apró börtön. Nagyjából 6 emelet magas lehetett és majd négyszer szélesebb, mint a Kazekage rezidenciája. Haladva a már jólismert sivatagban, az iwagakureieknek ismeretlen sebességgel, Abuso hamar megpillantotta a külső őröket. A kaput ketten őrizték. A falak mentén további három-három ninja őrjáratozott egymástól éppen látótávolságra. Az építményen két őrtorony volt, mi hősünk felé nézett, ebben kettő-kettő őrszem pásztázta a tájat kétirányba. Sunagakure felszabadítóját, talán szerencsére, talán profizmusa révén, de nem szúrták ki még. Nincs mit tenni, elő kell állni egy jó tervvel, hisz ki tudja mennyien lehetnek még odabent. Nem lenne jó egy esetleges riasztás. Illetve az őrökről már ebben a távolságban is jól megfigyelhető, hogy fel vannak szerelkezve. Jutsukterén birtokolt tudásuk pedig még ismeretlen. Lehetnek erősebbek az előzőknél, ám lehetnek gyengébbek is. A kérdés, hogy mihez kezd most az ember, ki szívén viseli népe sorsát, s mindent megtesz népéért, főleg az Iwagakurei kutyák ellen... Abuso jelenleg a homokdűnék takarásában van, ám fogy az idő, cselekednie kell. Addig kell kihasználnia a meglepetés erejét, amíg rendelkezésére áll.

Művészi rajz a helyzetről.:

**Yonmare Abuso** Szer. Okt. 19 2016, 00:07

Abuso talán egy órája indulhatott el az oázistól, s a sivatagban nem megszokott tempót diktálva, lassan elérte a végtelen sivatag hatalmas dűnéit. A dombok takarásában pedig megpillantotta az egykoron sunagakurei erődöt, mely most saját népének fogolytáboraként szolgál. Lassan kúszott a dűnék szélére, hogy megfelelő távolságból tekinthesse meg és részletezhesse ki az erődöt, és az őrséget. Abuso összesen tizenkét őrt számolt, ebből ketten a kapuban álltak, négyen pedig a kapu két szélére épített őrtoronyban állomásozott. Csendben biztos, hogy nem fog tudni átjutni a kapukon, így más módszert kellett találnia. Való igaz, felvetődött a terv, miszerint önként feladva magát, s ily módon bejut. Nem hiszi, hogy iwagakure túlságosan is sokféleképp szortírozhatják a rabokat, így valószínűleg társai mellé jutna. valamint nem egy fogolytáborban raboskodott már ő maga sem, így képes lenne elviselni néhány napot, míg ki nem ötöl egy tervet. Hiszen, ha már bejutott, már csak ki kell jutni. Az ötlet talán túl jónak is tűnt, ám Abuso nem az a fajta volt, aki harc nélkül feladja magát. Főleg nem Iwagakure ellen. Keze már csak a gondolattól is remegésbe kezdett, melyet sikerült lecsillapítania és újból a feladatra koncentrálni.
Először is elküldött néhány bogarat, hogy nézzenek körül odabenn, elvégre a sivatagban néhány szkarabeusz csak nem tűnik fel az őrök számára. A bogarak jelentését mindenképp megvárta, addig azonban a bejutáson kezdett el dolgozni. Majd ráér később hozzátenni a benn lévő problémák kiküszöbölését.
Kezével a homokba rajzolta a terület egy egyszerűbb skiccét, majd néhány behatolási ötletet vázolt fel. A falak mentén állomásozó őrök helyzete tűnt a legkézenfekvőbbnek a chunnin számára. A lenti őrök alig látótávolságra vannak egymástól, s ha elég gyors, talán képes megoldani, hogy ne tűnjön fel a többieknek az egyikük eltűnése. Vagy talán...
- Ez lesz az! - mondja kissé hangosan, majd előkészített mindent a tervhez. Miután bogarai ellátták őt a megfelelő információkkal, Abuso a benti őrség függvényében választja meg az oldalát, majd néhány követ szedve a homokból, melyek szét voltak szórva a területen, egy kawarimihez használható teste alkotott. a rajzot pedig szétsöpörte, eltüntetve ezzel minden nyomot. A dűnék szélére sietve belevetette magát a homokba, majd köpenyét magára húzva lassú kúszásba kezdett. A Kakuremino technika segítségével az éveken át alkalmazott rejtőző technikájának segíatségvel a lehető leglassabban, kúszni kezdett a szélső őr felé. Mikor elég közel ért hozzá, megállt és várt. Várta, hogy ellenfele megfordulva, háttal állhasson neki. Abuso pedig türelmes volt.
Mikor elérkezett a megfelelő idő, egyszerűen kitörve a homokból, felegyenesedett, a lepergő homok pedig mielőtt még porfelhőt kavarna maga körül, kezei között fegyverré váltak, s egy egyszerű vágással próbálták elmetszeni az őr torkát.
Amennyiben sikerül a merénylet, a kawariminek felállított hasonmást állítja az őr helyére, azt pedig a skarabeuszokra bízva, hamar eltünteti. Így, hacsak nem térnek át a falnál állomásozó őrök egymáshoz társalogni, senkinek sem tűnhet fel a valódi őr eltűnése. Abuso ezután a falnak tapadva, a lehető leggyorsabban fut fel és terül el a tetején. Az őrtornyokból lehetőleg az előttük lévő végtelen sivatagot nézik, nem pedig a falakat. Amennyiben Abuso feljutott, a bogaraktól kapott információkat felhasználva, a fal túloldalán lejut a táborba, s megkezdi a börtönbe zártak felkutatását. Mindeközben a terv második szakaszát is megkezdi, s talán egy tucatnyi rovart felhasználva, néhány robbanójegyzetet helyez a kapuban állomásozó őrök talpa alá, valamint az erőd falainak szélének lábaihoz, egyelőre deaktivált állapotukban (összesen 8 jegyzet 4-2-2). Ezen jegyzetek a későbbiekben fognak szerepet kapni.
Amennyiben a benti részen ládák és sátrak állomásoznak, Abusonak lesz elegendő rejtekhelye, hogy bogaraival feltérképezhesse az egész területet, majd a börtönblokádba jutva, kiszabadíthassa a foglyokat.

Jiraiya Szomb. Okt. 22 2016, 15:51

// Történt egy kis kavarodás. Ez nem Sunagakure no Sato börtöne, hanem a falun kívüli börtönök. Abusho ezekről nem tudott, pedig már egy ideje Sunagakurei, így valószínűsítheti, hogy ezeket a börtönöket az Iwagakureiek húzták fel, ugyanis teljesen kőből és földből állnak, valamint pecsétekkel vannak megerősítve. Az is valószínűsíthető, hogy ezek a börtönök csak az összeszedett menekültek eltárolására jöttek létre, innen pedig Sunagakuréba szállítják őket a falu belső Börtönébe, ahol Nanja és Fuumai is vannak. Ezt mind kilogikázhatja a karaktered ^^ //

Abuso terve készen volt, minden el volt tervezve, ám ekkor váratlan dologra lett figyelmes. A kapu mozogni kezdett, kattanással, kattogva emelkedett fel. Kettő Iwagakurei shinobi tűnt fel a sötétben, - ugyanis éjszaka volt - majd mögötte kettő teve, akiknek hátára egy-egy fából készült rúd volt erősítve. A rudak egy kerékkel rendelkező Doton ketrechez voltak kapcsolva, a ketrecen pedig több tucat pecsétjegyzet volt elhelyezve. Ha ez nem lett volna elég, akkor a fogoly, - egy férfi - meg is volt kötözve, gúzsba volt kötve láncokkal, amiken szintén pecsétjegyzetek voltak elhelyezve.

Eközben megérkezett a bogarak felderítése is. Ebben az épületben összesen három rabot tartanak fogva ezzel a férfival együtt, akit most valahova visznek. Abusonak nem tartott sokáig, hogy kitalálja, Sunagakure no Sato irányába vették az irányt, a férfi pedig innen nézve egy Szerzetes Ninja. Valószínűleg ez a börtön van a legközelebb a faluhoz, itt pedig kevés embert "raktároznak" el. Az is biztos, hogy a védelmük függ az erejüktől is.

Az új fejlemények hatására újabb ajtó nyílt meg a Sunagakurei előtt, ráadásul ez a lehetőség talán még jobb esélyekkel kecsegtet, hiszen a "karaván" láthatóan összesen négy Iwagakurei őr védelemmel volt ellátva. Ők lassan de biztosan távolodtak a börtöntől.

1.) Ha Abuso úgy dönt, hogy inkább a Sunagakuréba tartó rabot szabadítja ki, akkor megkerülve a börtönt, tudja őket követni. Egy óra elteltével elég messzire kerültek a börtöntől, hogy akcióba lépjen. Azonban a távolban már látszik Sunagakure no Sato falai. Itt az idő cselekedni! --> Kalandod Nanja és Fuumai kalandjához közelít ezzel.

2.) Ha Abuso úgy dönt, hogy itt marad, akkor végrehajthatja az előző tervet, vagy megmásíthatja azt. (Ha ugyanazt teszed, amit előbb, akkor csak annyit kérek, hogy írd le, hogy miért ezt a lehetőséget választotta) --> Kalandod egy másik irányba terelődik.

**Yonmare Abuso** Pént. Nov. 04 2016, 00:39

A férfi csak hevert a homokban, s várta, hogy bogarai elvégezzék az előmunkálatokat az erőd körül. Ahogy teltek a percek, miközben Abuso mozgásra lett figyelmes. Megnyílt a kapu, s néhány férfi indult el a dűnék völgyében, két tevével, s egy igen csak felszerelt szekérrel. A chunninak nem volt nehéz kiszúrnia, még az éjszaka ellenére sem a fáklyafényben megvilágított kocsiban raboskodót, kit épp most helyeznek át egy másik helyszínre. Abuso pontosan tudta, hogy Sunagakure innen igen csak közel esik, talán oda akarják átszállítani a férfit. Az őrség, bármennyi is legyen még odabenn, úgy tűnt, négy személlyel megcsappant, kik épp most indultak el a kocsival, vélhetőleg a chunnin hazájába. Legszívesebben utánuk indult volna azonnal, ám a terv már készen állt, s odabenn még mindig két másik honfitársa raboskodik. Így kénytelen lesz maradni még egy kis időre.
Két tucatnyi bogarat indít a homokban a szekér irányába, hogy kövessék, s figyeljék az irányukat, esetlegesen egyéb információkat szerezhessenek a chunnin számára.
Addig Abuso pedig, miután a kocsi némileg elhagyta a területet, nekikezd a tervnek.
A sötétet kihasználva, könnyebben volt képes a homokban megközelíteni a legtávolabbi őrt, s lehetőleg gyorsan végezhet vele a homokfegyverek segítségével. A hasonmást felállítva, felvette az őr alakját, majd mereven megállt, s fenntartotta a szükséges illúziót, amíg Abuso ki nem jut a börtönből. A chunnin ezután néhány szökkenéssel próbált meg feljutni a falon, majd a sötét takarásban szökkent a fal túloldalának tövébe, s a lehető leghamarabb búvóhelyet keresett, ahonnan megindíthatja a bogarait a táboron belül.

//ezer bocsánat, de nem nagyon tudtam írni mást, még egyszer meg nem akartam kivesézni. Remélhetőleg hamar kiszabadítom a két férfit, és még idejében elérhetem a kocsit//

**Senju Tobirama** Szer. Jan. 04 2017, 21:55

/Abuso/
// A késedelmekért, amiért November eleje óta vársz, kárpótlásul 20 chakrát írtam fel. Elnézést érte! (Mármint a késésért.) ^^"//

Abuso terve szinte pontosan úgy zajlott, ahogy eltervezte. Épphogy a kisebb mozdulatok nem pontosan úgy néztek ki, ahogy megálmodta azokat, hatásuk viszont ugyanannak bizonyultak. Az akció akkor kezdődött meg, mikor a szekér már kicsit távolabb járt. Az őrt gond nélkül hatástalanította, majd a bejutás és a robbanójegyzetek elhelyezése is tökéletesen úgy ment, ahogy azt tervezte. Belépésekor sátrak fogadták, s kisebb cellák, melyek feltehetőleg valamiféle doton jutsu eredményeképp lettek kreálva. Az épületen belül semmi mozgás. Látszólag kívülre öszpontosították erejük, melyet shinobink azonban apró nehézségként kezelt, s a benti őrök sem vették észre. Tőle nem messze, egy jobb keze irányában pár méterre, s egy cella pedig közvetlen előtte, ám kicsivel messzebb helyezkedett el, melyekben öt-öt ember raboskodott. Pár másodpercre rá, mire beért a falak közé, s fedezékbevonult az egyik, előtte lévő őr a rabokra kezdett figyelni, kik valamit halkan kezdtek beszélni. A reakció az őrtől erős ütlegelést formájában merült ki, melyet kezében lévő husángjával mért rájuk. Inkább csak valami fadarab, amit talált. A másik őr erre ügyet sem vetve számolgatta át ryo tartalékait, melyeket a jelek szerint frissen szerzett. -Elvégre ki számolná át a saját pénzét feltűnően, ha arról tudja mennyi volt.- Egyik őr sem figyelt, itt volt a lehetőség az akcióra. Abusonak lehetősége van gyors, hangtalan mészárlásra, amennyiben fedezékből fedezékbevonulva kerül a jobboldali mögé, s aztán leszedi célpontját, vagy pedig dobófegyvereket használva ártalmatlanítja azokat. Bogaraiból azonban jelenleg csak keveset tud használni, mivel egy nagyobb adag még mindig a hullát tűnteti el, egy másik pedig a kocsi után ment. Kettőt egyszerre semmiképpen sem fog tudni gyors tempóval kiiktatni. Mi legyen hát? Hogy hogy dönt Sunagakure felszabadítója, az csak rajta áll...

**Yonmare Abuso** Szer. Jan. 04 2017, 23:24

A homok égette a chunnin hátát, ő azonban már rég megszokta azt a durva, forró, s mindenhova bejutó homok kellemetlen hatásait, így könyörtelen akarattal maga mögött tudva fájdalmait, az iwagakurei shinobi felé kúszott a homokban. Iwagakurei...még csak a puszta gondolattól is remegésbe kezd a keze. A vadász végleg megállt, s várta, hogy prédája még egyszer, lehunyhassa szemét. A pislogás pillanatában a sunagakurei remete előtört a homokból, s egy gyors mozdulattal felvágta a férfi nyakát, s félig lemetszette a fejét. Gyorsan állt a helyére az előre elkészített bunshin, s máris helyettesítette a látványt a távolban járőrözők számára. Abuso pedig továbbindult. A mgas fal oldlaán felfutva, kezeiben még mindig a homokból készült fegyvereket tartva, egy másodpercig megtorpant, végül felszökkenve a falon, szinte azonnal továbbugrott a belső udvarra.
A falon túli terület sátrakkal és kőoszlopokból készült ketrecektől volt zsúfolt, így Abusonak nem esett nehezére gyors menedéket találnia. Megnyugodott, mikor bebizonyosodott, hogy a belső területen alig tartózkodnak ellenfelek. Nem túl távol a rejtekhelyétől fedezett fel egy ketrecet, benne összesen tíz raboskodó honfitársával. Abusot elkapta az indulat, ám mielőtt még forrófejűen nekirontott volna a tétlenkedő őrökön, alaposabb tervet kezdett kigondolni. A börtön talán nyolc-tíz méterre lehetett, az úton azonban két iwagakurei is állomásozott. A skarabeuszok nagy része még kint munkálkodik, így a shinobinak saját kezébe véve az irányítást kell megoldani a helyzetet.
Három bogarat küldött csupán a chunnin a homokban, ebből egy a kapu felé indult, míg a másik kettő egészen a ketrecig. Aki hallotta már Abuso nevét, talán felismeri a különlegesen sárgás-aranyszínű kitinpáncélú bogarat. Úgy tűnt, a rabok kiszúrták az alig pár méterre settenkedő férfit. Ám az egyik őr felfigyelt a rabok hirtelen összebújására és suttogására. Szerencsére nem vette komolyan a jeleket. A bogarak egy kunait cipeltek magukkal, melyet az egyik rab mellé ástak. A harmadik bogár is megjelent a helyén, így a terv végleg készen állt.
Ugyan Abuso érezte, nem lesz egyszerű, s ha egyszer a terv elindul, már nem lesz megállás mindaddig, amíg a rabokkal együtt el nem hagyja a területet. Vagy épp fel nem számolja azt. A tétlenkedő őrök nem adhattak volna jobb lehetőséget a férfinak, így az rejtekből rejtekbe sietve, hozta be méterről méterre a távolságot, s végül néhány bogarat felhasználva figyelemelterelésként, a földből előmászva magukra vonva a két őr figyelmét, Abuso a két kezébe vett tantokkal döfi le egyszerre a két őrt. A tarkóra mért erős, gyors és kíméletlen döfést remélhetőleg halkan szenvedik végig. Ha a suttogó terve beválik, a két őr összeesik, s kellő takarásba lehet őket húzni a falon tartózkodók végett. Amennyiben kidönti a két őrt, a sátrak takarásába húzza a lehető leggyorsabban. Végül a terület másik végére érő bogárral elciepltetett füstbomba aktiválódik, a kitörő füst pedig kellőképp elvonja a figyelmet, még ha cska néhány másodpercre is a tábor keleti részéről. Ez pont elég idő Abuso számára, hogy egy nagyobb lendületet vehessen, s két-három nagyobb, erős csapást mérve a homokfegyverekkel, megpróbálta megbomlasztani a vékonyabbnak tűnő kőoszlopokat. A chakraval és homokkal kevert fegyver talán megteszi a magáét és segít a chunninnak megbomlasztani a börtön falát. Végül egy erőteljes taposással próbál akkora lyukat kreálni a falon, hogy ha nem is kényelmesen, de kiférjenek rajta a rabok.
Mire a lyuk kész, az őrök valószínűleg a füst után a börtön felé fordulnak, ellenőrizve a rabokat. Ha meglátják, hogy épp szökni próbálnak, szinte azonnal riasztják a lenti egységeket. Itt indul be a terv második fele. Abuso minden kijutottnak ad egy-egy senbont, hogy mégis csak...legyen valami a kezük ügyében, majd a kapu felé veszi az irányt. Addigra a bogarak, legalábbis a kapuban állomásozók már visszahúzódtak, s megkezdték a falak bevételét. A külső és belső peremen egyaránt mászva a magas falon, a lehető legtöbb őrt próbálják ártalmatlanítani és a földre kényszeríteni. A kapuból bevonuló csapatok pedig hamarosan érezhetik, ahogy talpuk alatt a talaj, egyre forrósodik, végül több robbanást követően az egész bejárat a levegőbe száll. Abuso ebben a pillanatban indítja útjának a tízfős csapatot, s az élen haladva, kihasználva a robbanást és a megtévesztést, a megmaradt katonákra ront. A rabokban felgyülemlő gyűlölet talán elegendő ahhoz, hogy fegyverrel a kezükben, a megilletődött, s a robbanást talán túlélő, s megsebesült fogva tartóik torkának ugorhasson. A Suttogó remélte, hogy nem lesz vérontás, pontosabban a saját oldalát illetően. A terv már elindult, és innen, nincs már megállás.

**Senju Tobirama** Hétf. Jan. 30 2017, 16:36

Feszlült fordulatot vettek ismét az események, de Abuso nem esett pánikba. Tervét készen tartva indította meg akcióját. A kinti őr szinte együtt dolgozott vele, oly könnyedén söpörte el útjából, majd egy klónt formálva a képére, máris tovább indult. Szerencséjére légvonalban mérve maximum tizenöt-húsz métert kellett megtennie, így a bunshin nem oldódott fel magától, valamint számításai is beigazolódni látszottak, mik szerint kellően el tudja terelni az őrök figyelmét a kreált hasonmás. Beérve a férfi földketreceket talált, melyekben honfitársai raboskodtak. Férfi nő, s gyermek is akadt a nagyjából tíz főt számláló csoportban. A helyzetet a chunnin azonban könnyedén oldotta meg ismét.. az előzőleg már bekészített robbanójegyzetek is tették a dolguk, majd a kiszabadított emberek, vadállatok módjára vetették rá magukat a túlélőkre. A csapdának köszönhetően pedig a börtön alatti, egy kisebb járat is feltárult, melynek mennyezete a robbanástól omlott le. Odalent még több rab volt fogva tartva, ezt azonban a korábban kiszabadított férfiak és nők már kellőképpen kezelésbe vették.

A korábban látott szekér már nem volt látható, ám nyomai még mindig tökéletesen kiolvashatóak voltak a homokból. Négy kerék nyoma, egyenesen sunagakure felé tartott. A sivatagi chunninnak ismét döntenie kell. Követi a nyomokat és megpróbálja megállítani a kocsit, vagy marad, hogy segítse a további harcban az amúgy nagy létszámfölényben lévő sunagakurei rabokat. Hogy mi a helyes döntés? Azt egyenlőre még senki sem tudja.

**Yonmare Abuso** Hétf. Jan. 30 2017, 19:59

A kiszabaduló rabok fegyverhez jutottak, Abuso pedig elhozhatta ismét a remény sugarait. Sunagakure reményvesztett és szolgasorba taszított népe talán újból talpra tud állni? Vajon képesek ennyi fájdalom és kín után még egyszer fegyvert fogni, hogy megóvhassák mindazt, amijük maradt, az életüket? Természetesen igen. Az emberek sorra vették el a férfi eszközeit, volt kinek kardját, vagy egy kunaiát adta. Az ugyan nem túlságosan is tervezett, mégis, stabil lábakon álló terve úgy tűnt, működik. A robbantások meglepték az őrséget, és mindenkit aki a tábor környékén szorgoskodott. A felrepülő homokfelhő elrejtette a menekülő csapatot a kíváncsi szemek elől, ezzel újabb lehetőségeket biztosítva a számukra. A robbantások azonban nem csupán az ellenséget tizedelte, hanem egyben a föld alá rejtett vermet is feltárta, ahol még több ember volt bezárva. Abuso képtelen volt mindenki kezébe fegyvert adni, de reményt támasztott bennük, s a fogságukból kiszabadított személyek a puszta kezükkel rontottak rá az őrökre. Már akik megmaradtak. Abuso nem mehetett el. Addig nem, amíg egyetlen iwagakurei féreg is ebben a létesítményben tartózkodik.
- Sunagakureért! - kiáltotta a férfi, majd bogarait felhasználva, tovább aprította a meglepett és igen csak alacsony létszámú őrséget. Sikerülnie kellett, a civilek dühe elsöpörte a hátrányban harcoló őröket. Abuso leginkább azokat vette célba, akik túlságosan is veszélyesnek tűnhetnek, mind erőt, mind a helyzetet tekintve. A kapu majdhogy nem teljesen megsemmisült, s az ott állomásozó őrök is. Ha sikerül is elfoglalni az állást, akkor sem lesz képes Abuso mindenkire figyelni. Sok a sérült és a legyengült személy, akik nem lesznek képesek tovább harcolni.
Amennyiben felmorzsolják az őrséget, Abuso a tömeg felé tekint.
- Szükség lesz az erődben egy orvosra, vagy legalább aki ért a sebesültek ellátására. Segítsen neki valaki. Egy társatok elvitték innen, feltehetőleg egészen Sunagakureig. Miért vitték őt el? És miért volt ilyen bonyolult szerkezetű zárkában? Minden információra szükségem lesz, hogy kiszabadíthassam őt. Amennyiben akad köztetek shinobi, s nem szenvedett túlságosan nagy sebesüléseket, az egyen és készüljön, mert kiszabadítjuk a férfit. Aztán hamarosan egész Sunagakuret. Visszavesszük a Szél országát. Iwaga... - kezd remegni keze, miközben kisebb beszédet tart - Azok a hódítók megtanulják, hogy rossz országba tették be a lábukat. A kiszabadított testvéreinkkel vissza fogjuk venni a várost. Kerüljön bármibe is.
A chunnin összesen fél órát vár, majd az addig falapokkal bereteszelt kapun átsétálva megindul a szekér nyomait követve. Idő közben bogarait használja, hogy a kocsi után küldött nőstény bogár enzimét követve juthassanak el a célig. Abuso még Sunagakure előtt akarta megállítani a járatot. Először azonban elegendő információra lesz szükséges ahhoz, hogy kellően rátámadhasson a kocsira. Azok a pecsétek nem véletlenül kerültek oda, így mindenképp veszélyes személy lehet aki a kocsiban ül. S az, aki rátette a pecsétet.

**Senju Tobirama** Csüt. Márc. 02 2017, 19:04

/Abuso/

Abuso sikerrel végződött, az őrök saját rabjaik keze által leltek halálukra. A sunagakurei hívására, melyben orvosokat és shinobikat szólított fel, ketten léptek elé. Állításuk szerint ápolók voltak egy kórházban, nem orvosok, hasznuk mégis páratlannak bizonyulhat még. Shinobi azonban egy sem akadt, hisz ha lett volna, talán már hamarabb is törve találta volna a ketreceket megmentőjük, s nem egyedül hajtotta volna végre az egész akciót. Mindenesetre a civileket kiszabadítva, a megadott félóra leteltével elindult, s a szekér után vetette magát. Pár lépést sem tudott azonban megtenni, négy férfi állt elé, fegyverrel kezükben.
-Ugyan mi nem vagyunk shinobik, de készek vagyunk harcolni. Városőrökként szolgáltunk, tehát értünk a harchoz!- Szólalt fel az egyikük elszántan a férfi szemébe nézve.
Tekintetük rendíthetetlen volt. Tükröződött belőlük a tenni akarás, a bosszúvágy. A chunnin döntése innentől, hogy magával viszi-e őket, vagy otthagyja a harcosokat, illetve az, hogy mit is fog tenni velük vagy nélkülük...

// A kalandot a megbeszéltek alapján lezártnak tekinthetjük, jutalmad 30 chakra és 6 TJP, tekintve a kaland időbeni hosszúságára, ám szemelőtt tartva a posztok számát. Írásod tökéletes volt, ám néhol elírások azért voltak. A Chakrát és TJP-t felírtam, további jó játékot! //

**Yonmare Abuso** Szer. Márc. 08 2017, 10:02

Absuo körbetekintett. Az őrök utolsó halálhörgései nem jutottak túlságosan messze az erőd falain túlra, a kiszabadított sunagakurei lakosság pedig kegyetlenül megtorolta a bebörtönzést. Az emberekben elnyomott fájdalom, kín és szenvedés mostanra formát öltött, s vad szörnyetegként hasította szét még a kiáltásokat is. Fenevadként ugrott az iwagakurei...ezt a nevet, a kezem is beleremeg...katonáknak, akik a meglepődéstől és a túlerőtől nem tudtak időben reagálni. A dühös tömeg elsöpörte a maréknyi őrséget, ezzel visszavéve az erőddé alakított határvidéki falut. A chunnin elégedetten nézett végig a civileken, akik életüket kockáztatva, megragadták az esélyt a túléléshez és saját kézbe véve sorsukat, döntöttek az életükről. Abuso szinte egyesével ment körbe, és veregette meg vállaikat az embereknek, majd az ápolókkal kiegészülve, segített felállítani egy egyszerűbb rendelőt és vízszintesbe helyezni azokat, akik segítségre szorulnak. Talán némi élelem és víz, valamint pihenés segíteni fog a gyógyulásukban. Azonban hősünk története még nem ért véget. Éppen indulni akart, mikor néhány férfi állt elé.
- Megtisztelő a felajánlás, de ahova készülök, ott sajnos az önök ereje kevés lesz. Védelmezzék ezt a falut, amíg vissza nem térek. Mert vissza fogok térni. Sunagakureba indulok, hogy kiszabadíthassam az oda bezártakat. Ki fogom szabadítani a Kazekaget, még ha az életem is múlik rajta. Ez az én utam. Indulnom kell. Arra kérném önöket, hogy oltalmazzák eme erődöt és készítsék elő a Kazekage fogadására. - Abuso ezután elsétált mellettük, majd gyorsabb tempóban futni kezdett a homokon át.
A szekér után küldött nőstény skarabeusz által bocsátott enzimeket kilóméteres távolságokból is kiszimatolták a faj hím tagjai, s segítettek Abusonak rálelni a szekérre.
Amennyiben idejében eléri az iwagakurei osztagot, akkor a skarabeuszok segítségével körbeveszi a térséget és az Enyou // Óceán technikát hazsnálva a homokból skarabeuszok tucatjait ereszti rá az őrökre. Egyet hagy csupán életben, de nem teljesen sértetlenül. A bogárfelhő a homokból törne elő, s annyi tapadna az emberek testére, hogy teljes mértékben befedhesse, majd áthatolva bőrükön felzabálhassák belülről. Az egyetlen, életben hagyott férfi testébe is juttatna bogarakat, ám parancsba adná, hogy fontosabb szerveket csak sebesítsenek, de ne tüntessenek el azonnal. Ki kell faggatnia a ketrecben lévő rabról, a pecsétekről, valamint Sunagakure állapotáról az iwagakureit. Abuso egy homokdűne mögött rejtőzne, amíg az akció tart, majd csak azután jelenne meg és kezdené a vallatást.

**Senju Tobirama** Pént. Márc. 10 2017, 16:48

A chunnin szavai nem sértették meg, az előtte felsorakozó férfiakat. Tudomásul vették a tényeket, s elfogadták megmentőjük szavait. Egyikük, ki láthatóan parancsnoki pozícióban tevékenykedett, őrségbe állította azonnal a többit. Egyik égtáj felől sem közelíthették meg az erődöt anélkül, hogy ők azt észre ne vették volna.
Abuso szavainak hatása azonban nem ennyiben mutatkozott meg. Merész kijelentésére, mi szerint a Kazekage megmentésére siet, sokan felnéztek. Ki bizakodva, ki sajnálkozva. Nem hibáztathatóak érte, hisz megannyi shinobi veszett oda, miért pont ez az egy lenne az, ki sikerrel is jár? Nem csak a jelenlévők közt volt olyan, ki szerint egyedül egy közel falunyi ember ellen a harc egyet jelentene az öngyilkossággal. Talán pont ezért nem járt még senki sikerrel, s Abuso pont ezért fog. Ezt senki sem fogja még megmondani, erre csak az idő tudja a választ.
Megindulva a shinobi, maga mögött hagyva a börtönt, húsz-harminc percnyi shinobihoz illő tempóban megtett út után érte be a kívánt szekeret. Nem érkezett még el céljához, de egész közel volt már. Ugyan nem volt látótávolságban sem, Abuso jól tudta, Sunagakure no Sato, már nincs messze. Gyorsan kellett cselekednie ahhoz, hogy észrevétlenül tudjon bejutni. Első célpontja pedig a szekér volt. Nem őrizték oly sokan, mint azt elvárnánk egy ilyen szinten elzárt rakománytól. Könnyelműségre vall, hogy csak így szállítgatnak mindent, mintha Sunagakure teljesen az övék lenne már. Joggal háborodhatott fel a chunnin ezen a gondolaton, de hamar kielégíthette vérszomját. Míg a homokbuckák mögött ő megbújt, bogarai a homok takarásában özönlötték el a területet, s céltudatosan indultak meg az őrzők felé. Abusonak csak egy jelet kellett adnia és elszabadult a földi pokol. Természetesen csak számukra. A sárga homok lassan feketére színeződött, s ekkor a rég körbezárt férfiak nem tudtak menekülni. Ketten próbálták Katon jutsuval visszatartani a bogár sereget, ám minden irányból nem tudtak védekezni ők sem. A sivatag csendjét kínnal teli ordítások törték meg. Az iwagakureiek arca -már amíg kilátszott- kifejezte az érzést, mikor apró bogarak százai kezdik rágni a húsát az embernek, majd áttérve a főbb szervekre, belefognak az igazi lakomába. Hamar azonban a skarabeuszok nem hagytak már több nyílt felöletet, se zártat a célszemélyeken. Egyedül egyet, a shinobink kiszemeltjét hagyták életben, ám őt is borzalmas kínokközt tartották. Kevés alkalmasabb pillanat lehet a vallatásra, mit tesz most a sunagakurei chunnin?

**Yonmare Abuso** Pént. Márc. 17 2017, 22:28

A végtelen sivatag dűnéi közt futó shinobi gyorsan haladt előre. A chunnin kezén egy tenyérnyi, fekete bogár jelent meg. Abuso fejet hajtott, majd némiképp kelet felé véve az irányt folytatta a homokdűnéken való átjutást. A tikkasztó meleg, a végtelennek tűnő homoktenger, a halált hozó meleg sem volt képes megakadályozni őt, hogy bogarainak nyomába eredve elérhesse a Sunagakure városába szállítandó rabot. Túlságosan is fontos személy lehet ahhoz, hogy engedje elveszni. Biztosra véli, hogy shinobi, méghozzá igen erős. Máskülönben nem lett volna tele a teste a különböző pecsétekkel. Vajon mire készülhet Iwagakure? Mit akarnak még elvenni tőlük?
Abuso tudta, hogy a férfiban egy esetleges leendő szövetségesre lelhet, aki segíthet bejutnia a városba, és ezzel elősegíthetve a feladatában, ami nem más, mint a Kazekage kimentése.
- Gaara-senpai. Hamarosan kiszabadítalak. - mondta az ég felé Abuso, mikor egy pillanatra megállt pihenni. Ígéretének kimondáskakor újult erőt érzett végigfutni a testében, adrenalinszintje az egekig szökött, ahogy a Kazekgae nevét felelevenítette. Abuso az elmúlt években túlságosan is sokat veszített már el. A szüleit. A feleségét. A gyermekét. Az otthonát. Gaara talán az utolsó, ami összeköti őt a fejpántján lévő szimbólummal.
A sunagakurei remete végól egy dűne tetején megállt, majd a lehető leggyorsabban feküdt a homokba. Testét beépítette az apró szemcsékkel, ahogy megkezdte a kisebb vájatának kiásását. A Kakuremino no jutsut használva fedte el végleg magát, mikor köpenyébe burkolva, eltűnt a homokban. A bika koponyája, melyet a sivatagban ölt meg évekkel ezelőtt, mostanra kilógott a homokból, kellő láthatóságot biztosítva a számára, miközben az álarc elrejti őt a kíváncsi tekintetek elől. Majd megkezdte az akciót.
Az iwagakureiek alatt elfeketedett a homok, amikor a több tucatnyi bogár egyszerre jelent meg a talpuk alatt, s kezdték meg a testükbe való beásást a lábukon át. A férfiak felüvöltöttek fájdalmukban, vagy talán kínszenvedésük közepette, ahogy a skarabeuszok egyre beljebb hatolnak a testébe s egyre nagyobb részét kezdik felfalni belőlük.
Az iwagakureiek hamar ellentámadásba lendültek. Többük kezdték meg különböző tűztechnikákkval hátráltatásra bírni a bogarakat. Az egyikük tüze hirtelen elakadt, amikor a szájából bogarak másztak elő, s nem hagytak maguk után semmit, csak vérzivatart, egyenesen a torkából. Egy másiknak az orrán és a szeme helyén másztak elő a testbe fúródó bogarak. A fekete élőlények hamar felmorzsolták a shinobikat. Egyet azonban életben hagytak. Ugyan ő is közelebb járt már a halálhoz, mégsem érte létfontosságú szervét támadás. Pontosabban...megmaradtak a létfontosságú szervei, egyelőre. Ahogy a bogarak térdre kényszerítették az utolsó személyt is, Abuso előbújt rejtekhelyéről, majd közelebb lépett. A fekete sereg kettényílt, ezzel egyenes utat biztosítva kettejük között a shinobinak.
- Lám lám... - lép egyre közelebb, ám arca korántsem oly vidám. Komor arccal tekint a földön fekvő férfi felé. Azonban nem ment teljesen elé. A földre eső ketrec felé indult. - Testvérem, hamarosan kiszabadítalak innen. Tudod, mégis miféle pecsétek ezek? Talán ő majd tudja - fordul ekkor el ismét az iwagakurei felé. Abuso megáll a férfi felett.
- Most pedig dalolj madárka, de rohadt gyorsan. Miként lehet feltörni azt a ketrecet? S hova is indultatok? Talán csak nem, Sunagakureba? - hangja némiképp félelmetessé vált, miközben ő maga egyre vidámabb arcát vette fel. Vagy inkább őrültet. - odaugrik a férfihoz, majd a nyakánál fogva megemeli - Beszéljél! Hány ilyen hozzád hasonló féreg van a városunkban?! Halljam?! Nem beszélsz? Majd a bogaraim megtanítanak beszélni - Abuso dühében arcon köpte az iwagakureit, majd a földre hajította, s várta, hogy a bogarak újabb részének habzsolásába kezdjenek. Létfontosságú szervet még most sem támadnak, ám ez nem azt jelenti, hogy veszélytelen és kellemes a beavatkozásuk. Az apró rágóikkal kitépett és felfalt testdarabjainak hiánya hamar az őrületbe kergetheti őt. Abuso addig nem hagyja abba a kínvallatást, amíg meg nem tudja, miként is szabadíthatja ki társát, s hogy nagyságrendileg hányan őrzik a várost.

**Senju Tobirama** Csüt. Május 18 2017, 08:59

/Abuso/

A rajtaütés sikeressége nem maradt el, Abuso a földi pokolba száműzte ellenfeleit apró társainak segítségével. A kalitkát azonban nem tudta még kinyitni, nem ismerte az azt zárva tartó pecséteket, azok oldásának módját. Az egyik utolsó élő áldozatához fordult hát több kevesebb udvariassággal megérdeklődni, hogyan nyithatja fel. Nyomatékosítva szándékait, skarabeuszokkal lepte el, a kínjait tovább fokozva. Beletelt egy kis időbe, mire szónak eredt a férfi, nem tanúskodott könnyen törhető akaratról. Talán percek múlva azonban kinyögte. Összeszorítot fogsora, most ellazult, gúnyos vigyorra váltott.
-A kocsi alján van egy összetartó pecsét. Ha azt feloldod, a többi is erejét veszti. Persze ez már mind felesleges. Azt a kocsit, ami valós értéket vonszolt, már rég célba juttatták, míg te itt szórakoztál velünk. A sivatagi csapatokat mindig megfigyeli, egy jóval távolibb csapattárs és jelent ha gond van. Tudtunk arról is, hogy egy konkrét csapat esett el a sivatag közepén az egyik oázistól nem messze. Biztonsági intézkedéseket tettünk. Hogy mi van ebben és mi az eredetiben? Fogalmam sincs, de lényegtelen. A faludat egy készenlétben álló haderő védi, esélyed sincs kimenteni onnan a társaid, vagy tudom is én mit keresel... Vesztettél sivatagi ninja, vége!- Hadarta szinte mondandóját néhány fájdalom által kikényszerített üvöltéssel.
Eztán szájából fehéres, habszerű nyál bugyogott rövidesen ki, s nagyobb rángások közepette, kiszállt belőle az élet. Valamiféle méregkapszula lehetett, melyet fogába rejtett vagy lenyelt. Esetleg a támadás pillanatában vette be, s csak most hatott.

Amennyiben Abuso megpróbálta leszedni a pecsétet, kezdte felismerni, hogy igazat mondott az Iwai. Oly könnyen tudta "túltölteni" saját chakrájával, s letépni a lapot, mintha csak egy akadémiás kísérleteinek eredményét próbálná meg hatástalanítani. Mikor leszedte, a szekérszerű jármű négy oldala szét esett, s benne egy eszméletlen, taktikai mellényes, sunagakurei fejpántos lányt talált, néhány irattal. Érdekesnek hathatott maga a helyzet, hisz a shinobi úgy beszélt a szállítmányról, mintha semmit sem érő dolgok lennének. Ilyenkor két opcióra gondolhat egy átlag shinobi. Blöffölt, vagy egy chunninnál -vagy jouninnál- értékesebb, fontosabb dolgokat tartalmazott az a másik szekér. Továbbá az is érdekes, hogy Abuso ezt csupán a börtönnél találta meg, szinte a véletlen műve volt, hogy utána eredt. Akkor tehát lehet, hogy nem is róla volt szó? Kísérteties hasonlóságot mutatott azonban az, hogy az oázisi mészárlást meg tudták mondani. Sok kérdés maradt, melyeket meg kell még válaszolni, azonban itt nem állnak meg cselekményeink. Az iratokat átkutatva, Feljegyzéseket talál, több technika részletes kifejtése, elemzése, melyeket ellenfeleiktől, tehát Abuso népétől, a Sunagakureiektől láttak. A nap azonban kezdett lassan alább szállni, valamint egy eszméletlen, feltehetőleg sérült társa is akadt. Talán biztosabbnak tűnhet eltennie magát mára, így alkalma nyílhat tanulmányozni a tekercseket.

// Abusonak az este alatt mindkét említett és megbeszélt technika menni fog, mivel hasonló felépítésű technikákkal már dolgozott, nem sok új van számára bennük, csupán a másmilyen anyaggal való kivitelezés. (Sabaku Kyū - Sivatagi Koporsó (300/B), Hijutsu: Mushi Dama - Titkos technika: Bogár Gömb (280/B) //

**Yonmare Abuso** Vas. Május 28 2017, 02:23

A skarabeuszok megállíthatatlanul törtek előre a homokban. Megszállva az ellenséget, kíméletlenül lepték el a homokban álló lábaikat, s ruházatukon átrágva magukat, a testükbe hatolva lepték el az iwagakurei katonákat. Kiáltásaikat elnyelte a végtelen sivatag, nem érhették el az élőket. Egyetlen katona maradt csupán életben, már ha mondható ez rá. Haldokló köhögése satyna és hitvány életének végét jelezte, miközben az sunagakurei shinobi egyre csak közeledett. S a halál úgy tűnt, jelen pillanatban ő maga volt. Megtartotta a férfit azon a halvány vonalon, mely elválasztotta az életet az elmúlástól, s képes volt mindaddig húzni ezt a pillanatot, míg végül meg nem eredt a férfi nyelve.
- Hmm...Majd az meglátjuk. De, miért is foglalkoztatna ez téged? Hiszen úgy sem éled meg a bukásotok.
Abuso közelebb hajolt, majd megragadta a férfi nyakát, s erősen megszorította. - Egyesével fogom levágni azoknak a húsát, akik élve maradnak a városban. Ki lesztek űzve innen, kutyák! - ám nem volt képes megölni az iwagakureit. Saját magával végzett. Valamiféle méregkapszulát vehetett be, nem várta meg, míg a sunagakurei végez vele. Abuso a földnek dobta a habzó szájú shinobit, majd a megszerzett információkat felhasználva, felnyitotta a ketrecet körülölelő pecsétet. Papírosok és egy fiatalabb, taktikai mellényes kunoichi esett ki a ketrec fogságából. Abuso azonnal közelebb ugrott, s kezeivel felemelve a lány fejét, megmérte a pulzusát. A kunoichi életben volt, de pihenésre és vízre lesz szüksége. Abuso a nála lévő kulacsból vizet töltött kezébe, majd megmosta a lány arcát. Vízszintesbe fektette, méghozzá a kocsi alján, miután ruháinak egy részével kiterítette azt, majd a nála lévő eszközökkel és ha talál a ketrecen fából álló részt, akkor felhasználva azokat is, tüzet rakott. Abusonál mindig volt egy két praktikus eszköz tűz gyújtásra, s igen csak lassan égő anyagok, ugyanis a sivatagban az ember nem minden nap találkozhat kivágandó fákkal.
Egy sziklásabb részen felállítva hát a kis tábort, a remélhetőleg fényes tűznél sorra elővette a tekercseket és jegyzeteket, majd részletesen áttanulmányozta az iwagakureiek által zsákmányolt iratokat. Miket akartak ellopni tőlük?
Feljegyzések, ismertetők, s néhol egy-egy olyan technikai leírással találkozott, mely roppant mód felkeltette a figyelmét. A skarabeuszok szétszórtan figyelték a dűne térségét, így időben jelezhettek egy esetleges behatoló érkezéséről, így Abuso nyugodtan tanulmányozhatta át őket. Az egyik leírás roppant mód ismerős volt a számára. Alkalmazott már hasonlót az elmúlt időszakban, nem is olyan rég. Nem is tudta, hogy egy létező képességet fedezett fel ösztönösen, miközben behatolt a határ menti táborba. Ugyan bogaraival képes volt már körbefogni az ellenségét, a homokkal még sohasem próbálta. Ugyan képes a fuuton elemét arra használni, hogy a homok szemeit sodorva fegyvereket alkothasson, de hogy közvetlen a homokot irányítva az alapját adja a támadásának, még nem jutott eszébe. A homok, számára mindig is a körülmény, nem pedig a konkrét eszköz volt a számára eddig. Rejtőzködésre, s a bogarainak észrevétlen mozgásához eddig annyiszor használta fel a hazai pálya előnyének betudható homokot. Most itt az idő, hogy megtanulja a sivatagot magát is uralni. Ennyi idő után most jött el a pillanat, amikor Sunagakure meggyötört és megtört férfija újból erőt gyűjthessen és a sivatag erejével állhasson bosszút szerettein és a hazáján. Nem kis célt tűzött maga elé, ám az iwagakurei elmondása szerint nem ő az egyetlen. Abusot képtelenség volt kiszúrni a kocsi közelében, ugyanis jóval a távozásuk után indult csak el, s a kocsira is csak a puszta véletlen miatt bukkanhatott. Ha csak tíz perccel később érkezett volna, már csak a nyomait láthatta volna néhány embernek, akik az erődből kifelé haladtak.
Abuso a tűz mellett ülve koncentrált, miközben gondolatait elengedve, kitisztította az elméjét. Chakraját a testében forgatva kezdett neki a koncentrálásnak, majd a kiterjesztésének. Ismerte már, látta már a homok használók erejét, ahogy megtapasztalhatta már néhányszor Gaara erejét is. A fiatal démonból cseperedő fiúból mégis a falu hőse lett, mikor életét kockáztatta az Akatsuki megjelenésénél, s most is a végsőkig harcolt népéért, mint egy igazi vezető. Ha még él, Abusonak mindenképp meg kell találni a módját arra, hogy kiszabadíthassa.
A férfi chakraját kiterjesztette, majd kezdetben a fuuton chakrajával szórta nagyobb távolságra. Próbálta egyesíteni az őt körülölelő homokkal a chakraját, masszaként bevonni vele minden egyes szemét. A fuutonnal nem volt nehéz dolga, ám ahogy egyre inkább csökkentette a szélchakra mennyiségét, úgy váltak egyre instabilabbá a kiemelt homokfoltok, s szűntek végül meg. Újra próbálta. Bár a napja hosszúra sikeredett a vándor shinobinak, chakrajával egészen jól bánt, így kellő energiája maradt ahhoz, hogy még számtalan alkalommal újrapróbálhassa. Mentális energiái azonban igen csak megcsappantak, kellőképp kifáradt a hosszú nap után. Csupán a tudat, melyet az erődben felszabaduló emberek nyújtottak számára, csak az ő lelkesedésük, a szabadság és a remény szikrájának csillogása tartotta még most is ébren őt. A sivatagban nevelkedett férfi megtanult élni a homokban. Győzködte magát a sikerről, szinte már kényszerítette magát az újabb próbálkozásra. Az évek megedzették őt, s habár az élet már számtalanszor hátba rúgta, mindig is képes volt küzdeni. Addig nem pihenhet, amíg az ország nem szabadult fel. Úgysem tudna egy ilyen országban rendesen pihenni. Akkor meg már felesleges is.
Abuso talán egy órája ülhetett a tűz mellett mozdulatlanul, mire sikerült a chakraját kellőképp szétosztani az őt körülölelő homokban, s masszaként szétterítve azt, egységesen kiemelni és némiképp mozgatni. Lenyűgözte a látvány, melyet az átlátható homokfátyol nyújtott a számára. Nem gondolta volna, hogy valaha is a homokot fogja manipulálni, akár csak hőn szeretett vezetőjük. Talán az akarat, vagy a benne lévő, mindez idáig fel nem bukkanó képesség, nem tudhatta. csak azt, hogy a hazája, az országa, s annak minden egyes homokszeme csatlakozott a rekonkvisztájához. Immáron a sivatag is a férfit támogatja.
Abuso néhány bogara hívatott magához, melyek sűrűn egymásra tornyosulva álltak fel. A chunnin erősen koncentrálni kezdett, majd a tekercsből megismert jeleket alkalmazva megpróbálta körbezárni a homokkal a bogárgumót. Ugyan nem akart nekik ártani, az első próbálkozások alkalmával azonban nem is tűnt biztosnak a sikere. A homok inkább csak rászóródott a bogarakra, mintsem áttörhetetlen börtönként zárult volna rájuk. Azonban, ahogy Abuso egyre jobban érzett rá a chakramennyiség, és az ezáltal bevonható homok mennyiségének kapcsolatára, úgy volt képes újabb és újabb rétegeket emelni a bogarak köré. A rovarok mozgolódni kezdtek, ahogy a rések egyre jobban szűkültek, s az oxigén mennyisége is egyre jobban megcsappanni látszott a homokban. Abuso végül elengedte társait, mielőtt azok megfulladtak volna. Két skorpió és néhány hiéna azonban nem járt oly nagy szerencsével, mikor túl közel merészkedtek az ájult kunoichihez. A skorpiót képes volt teljesen megölni. A hiénák támadása azonban túlságosan is veszélyes volt ahhoz, hogy csak a technikán kísérletezhessen, s amíg az ötből három elmenekült, kettőt sikerült megfognia a homokkal. Az első azonban kiásta magát a burokból, mielőtt az teljesen összezárulhatott volna. Az utolsó hiéna azonban mintha nem is akart volna menekülni. Habzó szájával vadul vicsorgott a férfira, mielőtt az alkalmazhatta volna a homok technikát. A vadállat végül teljesen a burok fogságába került, majd mikor az acsargó vonyítása végleg megszűnt, Abuso a burok felé küldte a skarabeuszokat, hogy táplálkozhassanak belőle. A burok peremén némiképp lazítani kezdett, hogy a skrabaeuszok átjuthassanak a homokfalon, majd mikor a sárgás burok feketévé vált, feloldotta a homoktechnikát, s ráeresztette az állatra a több tucatnyi bogarat. Fekete gubó esett a földre, miután a homok kiszűrődött a bogarak közül, s véres tócsával jelezte, az állat megsemmisült.
Abuso egészen napnyugtáig gyakorolta a homok kiemelését és a burok létrehozását. Oly keményre próbálta alkotni, hogy még a skarabeuszok se lehessenek képesek átjutni rajta, csak ha enged a szemek sűrűségén. Remélhetőleg a kunoichi nem fog itt meghalni, s magához tér. Abuso az éjszaka többször is cserélt vizes rongyokat a nő homlokán, hátha ezzel elősegítheti a gyógyulását. Egykori családapaként ugyan megtanult egy két fontosabb ellátási praktikát, de jelen helyzetben nem tudhatta, hogy a nő csupán elájult, vagy valami komolyabb problémája is lehet. Egy biztos, így képtelen lesz eljutni a faluig, ha a nőt a vállán kell vinnie. De itt sem hagyhatta a sivatag közepén, ájultan. Amint felkel a Nap, Abuso útnak indul. Sunagakureig még van elvétve egy-egy oázis, talán segít ott valaki. A városba semmiképp sem törhet be egy ájult nővel a vállán, így a chunnin sorsáról most az égiek döntenek.

//Hát nem lett olyan hosszú, mint ahogy terveztem, remélem azért elfogadható//

Ajánlott tartalom