A Végtelen sivatag
+26
Osumi Hiroto
Hyuuga Hanabi
Baku
Ago
Ootsutsuki Kaguya
Nanja
Uzumaki Kushina
Yonmare Abuso
Jiraiya
Senju Tobirama
Inuzuka Tsume
Fuu
Doshiri Asuka
Obake Kaito
Deidara
Hinata
Hiro Oyama
Tobi
Sanagi Natsu
Shikaku
Obotsu Ryu
Hazukage Kurono
Unazaki Hitomi
Sai
Nigori Soyakusha
Kanmiru
30 posters
6 / 9 oldal
6 / 9 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
Re: A Végtelen sivatag
/Abuso/
//Elfogadva! Nem gond, nem lett túl rövid. Azonban remélem nem bánod, ha a végébe kicsit belevágok.//
A sunagakurei chunnin már épp indult volna útjára, elhatározva, hogy magával cipeli a lányt, ám ekkor bogarai jeleztek. Öt ember közeledtére lett figyelmes Abuso, segítői révén, kiknek eredete és szándéka ismeretlen volt. Ekkor pillantotta meg alaposabban, a lány nyakán, a ruha takarásából egy pecsét részlete látszódott ki. Gondolhatott a chunnin arra, hogy csapda volt, meg is indíthatta a támadását, ahogy maradhatott a helyén is. Azonban mindkét verzió egyként végződött. Sunagakurei shinobikat, számszerint négyet pillantott meg, akik meglátva a férfit vizet ajánlottak némi biztos fedélért cserébe a fejük felett. Amennyiben a chunnin a barlanghoz vitte őket, vagy ott várta meg őket, a shinobik felismerték az ápoltját. Elmondták, hogy az ő társuk volt, aki az egyik felderítés során tűnt el, és hogy egy akciót terveznek, amely során bejutnak a Homok Falvába. Ez a társaság talán pont kapóra jön a chunninnak. Amennyiben érdeklődését fejezi ki a dolgokkal kapcsolatban, beavatják a tervbe.
-Itt és Itt- Bökött rá a vélhetőleg csapat kapitánya a gyorsan előhalászott térképre.
Látszólag csak a sivatag volt a megjelölt helyszíneken, több száz méterre a falu méretes védelmi vonalaitól. Természetesen azonban folytatta.
- Ezeken a pontokon evakuációs pontok vannak elrejtve. A különlegessége, hogy a belsőrészeken is rejtve vannak, hogy ne tudják követni a civil lakosságot, ha támadás éri a falut. Ha szerencsénk van azok a szarháziak még nem találtak rá a másik oldalon, és sikerülhet beszivárogni, javarészt anélkül, hogy észrevennének. Persze számolni kell azzal, hogy szenzorok is őrködhetnek. Azonban nincs akció kockázat nélkül. -
Amennyiben -akár előbb is- rákérdez nevükre Abuso, meghökkentő választ kap rá. A shinobik elmondják neki, hogy a nevüket nem használják, mióta elesett a falu, úgyérzik csak akkor lesznek méltóak rá, ha legalább a Kazekage megmenekülhet. Addig is egytől ötig terjedő számokkal jelölték meg egymást. Erejükhöz mérten a csapat kapitánya az egyes, a lány a kettes, a másik három igazából egy szinten van, így sorsolással döntöttek. Miután elmagyarázták a terveket várják az esetleges kérdéseket, melyeket megválaszolnak. //De csak a következő posztban//
//Elfogadva! Nem gond, nem lett túl rövid. Azonban remélem nem bánod, ha a végébe kicsit belevágok.//
A sunagakurei chunnin már épp indult volna útjára, elhatározva, hogy magával cipeli a lányt, ám ekkor bogarai jeleztek. Öt ember közeledtére lett figyelmes Abuso, segítői révén, kiknek eredete és szándéka ismeretlen volt. Ekkor pillantotta meg alaposabban, a lány nyakán, a ruha takarásából egy pecsét részlete látszódott ki. Gondolhatott a chunnin arra, hogy csapda volt, meg is indíthatta a támadását, ahogy maradhatott a helyén is. Azonban mindkét verzió egyként végződött. Sunagakurei shinobikat, számszerint négyet pillantott meg, akik meglátva a férfit vizet ajánlottak némi biztos fedélért cserébe a fejük felett. Amennyiben a chunnin a barlanghoz vitte őket, vagy ott várta meg őket, a shinobik felismerték az ápoltját. Elmondták, hogy az ő társuk volt, aki az egyik felderítés során tűnt el, és hogy egy akciót terveznek, amely során bejutnak a Homok Falvába. Ez a társaság talán pont kapóra jön a chunninnak. Amennyiben érdeklődését fejezi ki a dolgokkal kapcsolatban, beavatják a tervbe.
-Itt és Itt- Bökött rá a vélhetőleg csapat kapitánya a gyorsan előhalászott térképre.
Látszólag csak a sivatag volt a megjelölt helyszíneken, több száz méterre a falu méretes védelmi vonalaitól. Természetesen azonban folytatta.
- Ezeken a pontokon evakuációs pontok vannak elrejtve. A különlegessége, hogy a belsőrészeken is rejtve vannak, hogy ne tudják követni a civil lakosságot, ha támadás éri a falut. Ha szerencsénk van azok a szarháziak még nem találtak rá a másik oldalon, és sikerülhet beszivárogni, javarészt anélkül, hogy észrevennének. Persze számolni kell azzal, hogy szenzorok is őrködhetnek. Azonban nincs akció kockázat nélkül. -
Amennyiben -akár előbb is- rákérdez nevükre Abuso, meghökkentő választ kap rá. A shinobik elmondják neki, hogy a nevüket nem használják, mióta elesett a falu, úgyérzik csak akkor lesznek méltóak rá, ha legalább a Kazekage megmenekülhet. Addig is egytől ötig terjedő számokkal jelölték meg egymást. Erejükhöz mérten a csapat kapitánya az egyes, a lány a kettes, a másik három igazából egy szinten van, így sorsolással döntöttek. Miután elmagyarázták a terveket várják az esetleges kérdéseket, melyeket megválaszolnak. //De csak a következő posztban//
_________________
Senju Tobirama- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: E
Rang: Hokake
Chakraszint: Halálütés
Re: A Végtelen sivatag
[Nanja]
A fiatal kunoichi terhével megrogyva, megtört testét nem kímélve halad előre. A kezdeti biztosnak mondható léptei már fáradtságtól elcsigázott, monoton meneteléssé ritmizálódtak – nem szárnyal a madár, mely épp most szabadult ocsmány, véráztatta kőkalitkájából. Szárnyának tollai nem ékeskednek a napfény meleg sugarainak érintése alatt, hiszen az valójában oly' forró, hogy csoda, nem porlasztja el megviselt tollait.
Bőre vörösre ég, helyenként fel is reped a kegyetlen hőségben; dehidratált ajkai felszakadnak, de nem véreznek, hiszen a teste mintha tudná, mindennemű folyadékra szüksége lehet – és van is – a túléléshez.
Az adrenalin viszont olyan drog, mely a testet elképesztő teljesítményekre sarkallhatja, nem is csoda, hogy ilyen messzire jutott – viszont véges termék ez és ilyen hőségben halálos veszélyeket is rejt. Talán jobb is, hogy a végét járja a tartaléka, hiszen a tehertől, a folyamatos mozgástól és az elképesztő hőségtől talán nem is bírná tovább az így is hevesen zakatoló szíve.
Talán megváltás, s nem pedig kegyetlen átok, mikor a fiatal kunoichi lábai megrogynak, majd pedig összecsuklanak.
A tűzforró homok szinte hűvös selyemlepedővel borított vízágynak tűnhet delíriumában; a meggyötört ajkait elhagyó sóhaj különös táncra kelti a homokágy aranyszemcséit – vajon ilyen lehet a danse macabre?
A különös látványt mintha egy földöntúli hang is kísérné; talán sikoly lehet, ami a túlvilági fátyol mögül érkezve egyhangú síp hangjává szépül – s mintha maga a Halál tornyosulna fölé, hosszú árnyékot vetve halandó testére. Az alak érintése viszont nem végzetes, nem túlvilági hidegséggel érkezik tűzforró vállára, nem a lelkét ragadja meg vészes határozottsággal, habár talán van ennyire kegyetlen a mozdulat, mikor hátára fordítja megtört testét, arccal egyenesen a könyörtelen Nap felé.
Az égbolt királya – vagy éppen királynője, hiszen talán túl szeszélyes ahhoz, hogy hímnemű legyen – egy pillanatra elvakítja a lilás tekintetet, viszont hamarosan egy sötét alak kezd kikörvonalazódni, ami nem rendelkezik sem sötét csuklyával, sem pedig méretes kaszával.
– No és te ki volnál? Hogy kerülsz ide, drága gyermekem? – Kérdezi egy mély, egyértelműen férfi hang, mely szinte egy földrengés erejével rázhatja meg a fiatal nőt, aki a sivatag sivár némaságához szokott.
Repedt és hámló ajkainál bőrkulacs száját érezheti, melynek peremén hűsítő vízcseppek jelzik tárolójuk tartalmát.
Bőre vörösre ég, helyenként fel is reped a kegyetlen hőségben; dehidratált ajkai felszakadnak, de nem véreznek, hiszen a teste mintha tudná, mindennemű folyadékra szüksége lehet – és van is – a túléléshez.
Az adrenalin viszont olyan drog, mely a testet elképesztő teljesítményekre sarkallhatja, nem is csoda, hogy ilyen messzire jutott – viszont véges termék ez és ilyen hőségben halálos veszélyeket is rejt. Talán jobb is, hogy a végét járja a tartaléka, hiszen a tehertől, a folyamatos mozgástól és az elképesztő hőségtől talán nem is bírná tovább az így is hevesen zakatoló szíve.
Talán megváltás, s nem pedig kegyetlen átok, mikor a fiatal kunoichi lábai megrogynak, majd pedig összecsuklanak.
A tűzforró homok szinte hűvös selyemlepedővel borított vízágynak tűnhet delíriumában; a meggyötört ajkait elhagyó sóhaj különös táncra kelti a homokágy aranyszemcséit – vajon ilyen lehet a danse macabre?
A különös látványt mintha egy földöntúli hang is kísérné; talán sikoly lehet, ami a túlvilági fátyol mögül érkezve egyhangú síp hangjává szépül – s mintha maga a Halál tornyosulna fölé, hosszú árnyékot vetve halandó testére. Az alak érintése viszont nem végzetes, nem túlvilági hidegséggel érkezik tűzforró vállára, nem a lelkét ragadja meg vészes határozottsággal, habár talán van ennyire kegyetlen a mozdulat, mikor hátára fordítja megtört testét, arccal egyenesen a könyörtelen Nap felé.
Az égbolt királya – vagy éppen királynője, hiszen talán túl szeszélyes ahhoz, hogy hímnemű legyen – egy pillanatra elvakítja a lilás tekintetet, viszont hamarosan egy sötét alak kezd kikörvonalazódni, ami nem rendelkezik sem sötét csuklyával, sem pedig méretes kaszával.
– No és te ki volnál? Hogy kerülsz ide, drága gyermekem? – Kérdezi egy mély, egyértelműen férfi hang, mely szinte egy földrengés erejével rázhatja meg a fiatal nőt, aki a sivatag sivár némaságához szokott.
Repedt és hámló ajkainál bőrkulacs száját érezheti, melynek peremén hűsítő vízcseppek jelzik tárolójuk tartalmát.
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: A Végtelen sivatag
Végre kijutott. Most már csak annyi a bibi, hogy egy: pokoli meleg van, kettő : nincs vize, három : Fuumai cipelése egyre csak fogyasztja az energiáját. Az nagy mázli, hogy az iwagakure-i lánynak helyén volt a szíve, - mert hát ugye, ha az eszére hallgat, akkor vélhetőleg megtámadta volna Nanja-t .... - így kijuthatott a faluból. Még a harc heve benne volt, így eleinte gyorsan tudta szedni lábait, amit kénytelen is volt, hiszen nem kockáztathatta meg, hogy ismét elkapják. Valószínűleg meg is ölték volna. Sokáig csak szaladt, de csak egyszer nézett hátra, de akkor már a falu nem volt a látókörében. Útját folytatva haladt amerre lábai vitték. Ám a lendület kezdett alább hagyni, és míg eddig csak arra összpontosított, hogy fusson, most elkezdtek pörögni azok a kis kerekek a fejében. Teljesen összefüggéstelenül, csak úgy egymás után jutottak eszébe az eddig történtek.
~ Mai egyre nehezebb... De meginnék vagy két liter vizet! Vagy inkább magamra önteném... Az a sok rab milyen szörnyű halált halt... Vajon az, aki elejetette azt a fém ízét, vajon még életben van? Uhh, az a sok rizs.. Többet nem eszek! Az a csóka eléggé öntelt volt.. Gatz remélem végleg kilehelte a lelkét! Ó a Bo-m! Senki se merészelje rátenni a kezét! Bár ez is megteszi. Milyen csend van... Gaara-sama biztos örülne ennek! Hm.. Gaara...!
Nos.. Igen. A Nap nincs jó hatással az emberre, ha az hetek, hónapok óta nincs megfelelő ellátásban, plusz még kellett küzdenie a szabadságért, meg aztán cipelni társát aki még mindig ájult állapotban van.. Nameg a víz hiánya persze. Fogalma sincs mióta lehet odakint. Fizikailag és lelkileg is meg van törve, de még küzd. Meg van rá az oka. Nem is egy. Mint Sunagakure Ninja-ja nem engedheti meg magának, hogy meghaljon. Ott van Fuumai is, meg persze a Kazekage. Szemei kezdtek lecsukódni, mozdulatai is gyengék lettek, de Ő.. Az Ő neve, meg ahogy bevillant az arca... Az a régi mosoly. Ez ösztökélte újra, hogy összeszedje magát. De a helyett, hogy előre haladt volna, vissza akart fordulni. És ekkor.. Ekkor tört meg a teste. Fuumai ki tudja milyen pozícióban ért földet, de Nanja először térdre és tenyereire esett, végül pedig teljesen elterült a homokban. Különös érzés volt ez számára. Régen nem volt túlságosan oda a homokért. Haját minden nap meg kellett mosnia szinte, na meg a ruhái is tele volt homokkal. Most viszont kellemesen puhának érezte. Érezte, ahogy a Nap süti, szinte égeti a hátát, a lábait meg a karjait. Nagyokat pislogott, próbált mélyeket lélegezni. Minden homályos volt. Csak a homokot látta, ami meg-megmozdult ahogy kifujta orrán a levegőt.
~ Azt hiszem ennyi volt. Sajnálom Fuumai.. Gaara-sama... Gaara...
Szemeit végleg be készült csukni. Nem akarta, de elhasználta utolsó tartalékait is. A szerencse viszont rátalált. Ugyan elsőre nem fogta fel a helyzetet, csak amikor valaki megfordította és fölé hajolva eltakarva a Napot hozzászólt. Ez most egyszerre ijesztette meg illetve ébresztette fel. Mikor pedig megérezte a vizet ajkain, kapkodva rántotta magához azzal a céllal, hogy mind megigya. Milyen jó is újra vizet inni. Ennyire talán még sosem becsülte meg ezt a folyadékot.
-... Mai!
Eszmélt fel hamar, és a maradékot az ájult lánynak akarta adni, de alig akart inni. Az a kunai nagyobb kárt okozhatott, mint gondolta. A férfi felé fordult, aki még mindig arra kíváncsi, hogy kik ők és miként kerültek ide. A hirtelen ivástól most kicsit kapkodva veszi ugyan a levegőt, de pár másodpercen belül lábára ülve és lehajtott fejjel illedelmesen bemutatkozik.
- N-Nanja vagyok, uram! Nagyon köszönöm, hogy megmentett!
Folytatta volna, hogy honnan jött, de nem tudja, hogy ki is ez az alak. Csak reménykedik, hogy nem ellenség..
~ Mai egyre nehezebb... De meginnék vagy két liter vizet! Vagy inkább magamra önteném... Az a sok rab milyen szörnyű halált halt... Vajon az, aki elejetette azt a fém ízét, vajon még életben van? Uhh, az a sok rizs.. Többet nem eszek! Az a csóka eléggé öntelt volt.. Gatz remélem végleg kilehelte a lelkét! Ó a Bo-m! Senki se merészelje rátenni a kezét! Bár ez is megteszi. Milyen csend van... Gaara-sama biztos örülne ennek! Hm.. Gaara...!
Nos.. Igen. A Nap nincs jó hatással az emberre, ha az hetek, hónapok óta nincs megfelelő ellátásban, plusz még kellett küzdenie a szabadságért, meg aztán cipelni társát aki még mindig ájult állapotban van.. Nameg a víz hiánya persze. Fogalma sincs mióta lehet odakint. Fizikailag és lelkileg is meg van törve, de még küzd. Meg van rá az oka. Nem is egy. Mint Sunagakure Ninja-ja nem engedheti meg magának, hogy meghaljon. Ott van Fuumai is, meg persze a Kazekage. Szemei kezdtek lecsukódni, mozdulatai is gyengék lettek, de Ő.. Az Ő neve, meg ahogy bevillant az arca... Az a régi mosoly. Ez ösztökélte újra, hogy összeszedje magát. De a helyett, hogy előre haladt volna, vissza akart fordulni. És ekkor.. Ekkor tört meg a teste. Fuumai ki tudja milyen pozícióban ért földet, de Nanja először térdre és tenyereire esett, végül pedig teljesen elterült a homokban. Különös érzés volt ez számára. Régen nem volt túlságosan oda a homokért. Haját minden nap meg kellett mosnia szinte, na meg a ruhái is tele volt homokkal. Most viszont kellemesen puhának érezte. Érezte, ahogy a Nap süti, szinte égeti a hátát, a lábait meg a karjait. Nagyokat pislogott, próbált mélyeket lélegezni. Minden homályos volt. Csak a homokot látta, ami meg-megmozdult ahogy kifujta orrán a levegőt.
~ Azt hiszem ennyi volt. Sajnálom Fuumai.. Gaara-sama... Gaara...
Szemeit végleg be készült csukni. Nem akarta, de elhasználta utolsó tartalékait is. A szerencse viszont rátalált. Ugyan elsőre nem fogta fel a helyzetet, csak amikor valaki megfordította és fölé hajolva eltakarva a Napot hozzászólt. Ez most egyszerre ijesztette meg illetve ébresztette fel. Mikor pedig megérezte a vizet ajkain, kapkodva rántotta magához azzal a céllal, hogy mind megigya. Milyen jó is újra vizet inni. Ennyire talán még sosem becsülte meg ezt a folyadékot.
-... Mai!
Eszmélt fel hamar, és a maradékot az ájult lánynak akarta adni, de alig akart inni. Az a kunai nagyobb kárt okozhatott, mint gondolta. A férfi felé fordult, aki még mindig arra kíváncsi, hogy kik ők és miként kerültek ide. A hirtelen ivástól most kicsit kapkodva veszi ugyan a levegőt, de pár másodpercen belül lábára ülve és lehajtott fejjel illedelmesen bemutatkozik.
- N-Nanja vagyok, uram! Nagyon köszönöm, hogy megmentett!
Folytatta volna, hogy honnan jött, de nem tudja, hogy ki is ez az alak. Csak reménykedik, hogy nem ellenség..
Nanja- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 109
Tartózkodási hely : Sunagakure
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450
Re: A Végtelen sivatag
[Nanja]
A hűsítő és egyben életmentő italt átnyújtó férfi a vállánál megtámasztva támogatja a fiatal hősnőnket ülő helyzetbe. A Nap fényének vakítása ebben a szögben megszűnni tűnik, ugyanis így már könnyedén ki tudja venni megmentőjének vonásait: a marcona férfi széles és erős vállakkal rendelkezik, mint egy ereje teljében lévő bika. A testtartásán és testfelépítésén kívül az arcán húzódó hosszú sebhely is arra enged következtetni, hogy shinobiról van szó, az arcát borító szakáll, valamint a nyugodtan, óvatos barátságosságtól csillogó szemei enyhítik marcona kiállását.
– Na nehogy ennek a vénembernek köszönd a sorsod, hanem sokkal inkább neki! – Szólal meg egy női hang, aminek forrását a fiatal Nanja könnyedén megpillanthatja, amennyiben a férfi válla fölött elpillant. A hanghoz egy apró termetű, ébenfekete hajú nőszemély alakja párosul, aki éppen a magasba mutat és valóban: a korábban földöntúli sikolyként hallatott hang tulajdonosa a magasban köröző keselyű.
– Megmondtam, hogy ne gyere ki. – Dörmögi a férfi némileg elfordítva a fejét, egyértelműen az idegen nőt célozva.
– Megmondtam, hogy ne gyere ki. – Dörmögi a férfi némileg elfordítva a fejét, egyértelműen az idegen nőt célozva.
– Ugyan már; Yuu követte őket, szóval azt akarta, hogy rájuk találjunk. – A nő hangja dallamos és barátságos, ámbár a férfival kapcsolatban mintha némi lekezelő gúny is csilingelne. Mindenesetre Fuumai fölé hajolva felnyitja a lány szemhéját, valamint megvizsgálja a pulzusát, Nanja felé fordulva viszont majdhogynem egy pillantással képes nyugtázni a tüneteket és a problémákat, hiszen minden eléggé látható. – Hát... Ti lányok bizony megjártátok a poklot. – Sóhajt mélyet, majd arcán szomorúsággal simít egy kósza tincset Nanja füle mögé. – Az egyetlen szerencsétek, hogy mi találtunk rátok. A nevem Rina, az egykori Sunagakure főnővére vagyok, ez itt pedig Kinto – int a férfi irányába –, aki Chuunin rangnak örvendhetett, még kiküldetésünk előtt, viszont semmi bizonyítékkal nem tudok Neked szolgálni erre vonatkozóan. Nyilván nem fejpántban járjuk eme okkupált vidéket. El tudjuk látni a kis barátnődet, persze kérdés lehet, hogy egész pontosan mi is történt veletek... vagy megpróbálhatjátok a szerencséteket a sivatagban.
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: A Végtelen sivatag
Szó szerint vaktában köszönte meg a jóleső vizet. Nem csak mert a Nap fény ereje kissé elvakította, hanem mert látszólag nem ez a férfi találta meg őket elsőre. Hamar kiderül, hogy egyrészt nincs egyedül, másrészt egy Nanja számára igen csak nem kedvelt madár volt az, aki hozzájuk vezette a két idegent. Igaz alig egy perce, hogy összefutottak, de az a kis kétely ami óvatosságra intette eleinte, kezd szertefoszlani. Látása most mást visszanyerte élességét, így jobban szemügyre tudta venni a segítőkész idegent. Egyszerre volt ijesztő a termete, de ugyan akkor még is nyugtatta. Elég nagy darab ahhoz, hogy a továbbiakban segítsen a két lánynak, vagy legalábbis megvédeni őket, míg arra maguktól nem képesek. Aki felhomályosította az előbb, egy igencsak, első látásra aranyos lány volt. Haja ebben a napfényben elképesztően szép. Legalábbis Nanja szerint.
~ Bár csak az én vörös hajam fénylene így.. u.u
Az is kiderült, hogy a lány orvosi Ninja, és Sunagakurei! Gyorsan megállapította a tényt, hogy nem volt valami rózsás az elmúlt pár órájuk. Az viszont megütötte a fülét, hogy Rina mintha lemondott volna otthonáról, mert akkor miért másért mondta volna, hogy "egykori Sunagakure"? Az, hogy okkal nem viselik falujuk fejpántját még nem ad okot arra, hogy legalább a táskájában ne tartsák. Aztán ki tudja, lehet csak azért valják magukat Sunagakure-inek, mert Nanja és Fuumai nagy valószínűséggel onnan jöttek. Na az az előbbi kétely csak visszatért. Csak az a baj, hogy jelen pillanatban nem válogathat, nincs abban az állapotban, Mai-ról nem is beszélve.
- Egyedül esélyünk sincs. De az biztos, hogy amint rendbe jövünk azonnal megyek vissza a faluba! Számomra ugyan ismeretlenek, de egy csapat sunagakurei shinobi éppen azon vannak, hogy kiszabadítsák a Kazekage-! Mindenféleképpen vissza kell mennünk, hogy segítsünk nekik!
Ülő helyzetből lábszáraira helyezkedett, és annyira izgalomba jött annak hatására, hogy van esély kiszabadítani Gaara-t, hogy még is feledkezett pár dologról. Ugye nem biztos, hogy ezek ketten Sunagakure shinobi-jai. És sikerült elszólnia magát egy igen lényeges információval kapcsolatban. De csak folytatta tovább lelkesen.
- Biztos vagyok benne, hogy még sok falunkhoz hű ninja járja a sivatagot, és vágyakozik haza! Azokról sem szabad megfeledkezni, akik még a cellában vannak. Mi vagyunk az egyetlen esélyük, hogy kihozzuk őket!
Bizakodva fürkeszi megmentői tekintetét, bízva abban, hogy ők is ezt akarják. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy mi van, ha még sem? Tekintete is megszilárdul olyannyira, hogy egy gyengébb akaratu személy nem igazán tudna ellent mondani Nanja-nak. De ugye ezek ketten nem pont ilyenek.
~ Bár csak az én vörös hajam fénylene így.. u.u
Az is kiderült, hogy a lány orvosi Ninja, és Sunagakurei! Gyorsan megállapította a tényt, hogy nem volt valami rózsás az elmúlt pár órájuk. Az viszont megütötte a fülét, hogy Rina mintha lemondott volna otthonáról, mert akkor miért másért mondta volna, hogy "egykori Sunagakure"? Az, hogy okkal nem viselik falujuk fejpántját még nem ad okot arra, hogy legalább a táskájában ne tartsák. Aztán ki tudja, lehet csak azért valják magukat Sunagakure-inek, mert Nanja és Fuumai nagy valószínűséggel onnan jöttek. Na az az előbbi kétely csak visszatért. Csak az a baj, hogy jelen pillanatban nem válogathat, nincs abban az állapotban, Mai-ról nem is beszélve.
- Egyedül esélyünk sincs. De az biztos, hogy amint rendbe jövünk azonnal megyek vissza a faluba! Számomra ugyan ismeretlenek, de egy csapat sunagakurei shinobi éppen azon vannak, hogy kiszabadítsák a Kazekage-! Mindenféleképpen vissza kell mennünk, hogy segítsünk nekik!
Ülő helyzetből lábszáraira helyezkedett, és annyira izgalomba jött annak hatására, hogy van esély kiszabadítani Gaara-t, hogy még is feledkezett pár dologról. Ugye nem biztos, hogy ezek ketten Sunagakure shinobi-jai. És sikerült elszólnia magát egy igen lényeges információval kapcsolatban. De csak folytatta tovább lelkesen.
- Biztos vagyok benne, hogy még sok falunkhoz hű ninja járja a sivatagot, és vágyakozik haza! Azokról sem szabad megfeledkezni, akik még a cellában vannak. Mi vagyunk az egyetlen esélyük, hogy kihozzuk őket!
Bizakodva fürkeszi megmentői tekintetét, bízva abban, hogy ők is ezt akarják. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy mi van, ha még sem? Tekintete is megszilárdul olyannyira, hogy egy gyengébb akaratu személy nem igazán tudna ellent mondani Nanja-nak. De ugye ezek ketten nem pont ilyenek.
Nanja- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 109
Tartózkodási hely : Sunagakure
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450
Re: A Végtelen sivatag
[Nanja]
– A hajad színe tökéletesen párosul hazaszeretetedhez és szenvedélyes szavaidhoz, ifjú kunoichi... – Dörmögi a férfi, miközben vállán átemeli a lány egyik karját, felsegítve őt egy álló pocíciónak mondható helyzetbe, már amennyiben megtartják testét a kimerültségtől remegő lábai. – Azonban ildomos volna előbb megfelelő állapotba kerülni, hiszen így nem sokra mész... Szavaid viszont a Szél szellemiségét tükrözik, ami számomra kifejezetten üdítő, még így az észveszejtő kánikulában is, főleg úgy, hogy tudom, hányan dezertálták büszke nemzetünket szükségének órájában... Mondj el minden információt, aminek birtokában vagy, hogy együtt tervezhessük meg elkövetkező óráink, napjaink lépéseit.
Míg a fiatal kunoichi magyaráz, addig a támogatást nyújtó férfi Nanjával, míg az ébenfekete hajú nő az eszméletét vesztett fiatal kunoichivel a hátán indul meg a sivatag mélye felé. Egy darabig úgy tűnhet a hősnőnknek, hogy céltalanul eredtek neki a végeláthatatlan aranyszínű halálnak, de könnyen feltűnhet neki az a pillanat, mikor az égbolton keringő madár egy hangos, mégis ritmikus sikollyal eliramodik.
A madár távoztát követő pár perc elteltével a távolban mintha egy oázis bukkanna fel, mely nem illúzió: három pálmafa ékeskedik egy apró, szinte tócsaszerű tavacska szélén – a megtépázott levelek gyatra árnyékot vetnek a tűzforró homokágyra, mégis eleget ahhoz, hogy Nanja jobban érezhesse itt magát.
A fiatal nő a tópart közelében felvert sátorból egy használt, kopottas dobozkával tér vissza, melynek fedelét felnyitva feltárja annak tartalmát: gyógyszerek, gyógynövények és kötszer, bár rögtön feltűnhet fiatal hősnőnknek, hogy nem éppen a legmodernebb a kiszerelése, ahogyan az is, hogy igencsak fogytán van a készletük – ennek ellenére mégis segítenek a bajbajutottakon.
– Na szépségem, dalold el, hogy mit is csináltak veletek egész pontosan, hogy tudjam, mivel van dolgom. – Szól a nő, miközben Nanja és Mai előtt térdel le a homokban.
//A következő postodban akár fel is vetheted, hogy szívesen tanulnál, így nem lesz az a tipikus klisé felállás, amit látni lehet helyenként. Elvégre van egy közvetlen célja a karakternek.
Míg a fiatal kunoichi magyaráz, addig a támogatást nyújtó férfi Nanjával, míg az ébenfekete hajú nő az eszméletét vesztett fiatal kunoichivel a hátán indul meg a sivatag mélye felé. Egy darabig úgy tűnhet a hősnőnknek, hogy céltalanul eredtek neki a végeláthatatlan aranyszínű halálnak, de könnyen feltűnhet neki az a pillanat, mikor az égbolton keringő madár egy hangos, mégis ritmikus sikollyal eliramodik.
A madár távoztát követő pár perc elteltével a távolban mintha egy oázis bukkanna fel, mely nem illúzió: három pálmafa ékeskedik egy apró, szinte tócsaszerű tavacska szélén – a megtépázott levelek gyatra árnyékot vetnek a tűzforró homokágyra, mégis eleget ahhoz, hogy Nanja jobban érezhesse itt magát.
A fiatal nő a tópart közelében felvert sátorból egy használt, kopottas dobozkával tér vissza, melynek fedelét felnyitva feltárja annak tartalmát: gyógyszerek, gyógynövények és kötszer, bár rögtön feltűnhet fiatal hősnőnknek, hogy nem éppen a legmodernebb a kiszerelése, ahogyan az is, hogy igencsak fogytán van a készletük – ennek ellenére mégis segítenek a bajbajutottakon.
– Na szépségem, dalold el, hogy mit is csináltak veletek egész pontosan, hogy tudjam, mivel van dolgom. – Szól a nő, miközben Nanja és Mai előtt térdel le a homokban.
//A következő postodban akár fel is vetheted, hogy szívesen tanulnál, így nem lesz az a tipikus klisé felállás, amit látni lehet helyenként. Elvégre van egy közvetlen célja a karakternek.
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: A Végtelen sivatag
Megindultak tehát. Nanja-nak kellett 1-2 perc mire biztosan meg tudott állni a lábain, de még így is szüksége volt segítségre. Az a kis víz nem rendelkezett semmilyen különleges összetevővel, ami be tudta volna gyógyítani a sebeit, vagy plusz energiát adott volna. Annyira volt elég, hogy újra tudatánál legyen és ne haljon szomjan. Kinto szavai kezdték ismét megszilárdítani benne a gondolatot, hogy megbízhat bennük. Agya továbbra is azon járt, hogy vissza kell menniük és fél kell szabadítsák otthonukat. Beszédhetnéke nem csappant meg, csupán míg nem érezte azt, hogy gondtalanul képes járni, illetve ájulás nem kerülgeti, addig csak elismerően hümmögött a férfi szavain. Egy árnyék suhant át felette, és ahogy annak irányába fordult, meglátta az életét megmentő keselyűt. Még mindig nehezen hiszi el, hogy ez a madár segített rajtuk. Viszont ideje válaszolnia Kinto-nak.
- Huhh, hol is kezdjem.. Elég sok minden történt amióta ki tudtam szabadulni a cellából. Az is érdekes story. A lényeg, hogy amennyire én tudom, azokat a shinobi-kat akiket elkaptak és úgy ítélték meg, hogy a későbbiekben veszélyt jelentenének azokat vagy erősen őrizték, vagy megölték. Kazekage sama-t is egy külön cellában tárják fogva, minden féle pecséttel ellátva. A többi ninja is külön cellában van. Van aki csak láncok kötik a falhoz, de másokat, köztük engem is Doton jutsu-val temettek a falba, szó szerint. Csak akkor hagyhattuk el a cellát, ha étkezési idő volt, vagy könnyíteni kellett...
Szóba hozva hogyan is teltek a napjai, kicsit kirázta a hideg. Modjuk úgy, hogy friss még ez a nem éppen kellemetlen élmény, így nem csoda, hogy kicsit elhalkult. Nem is figyelte, hogy merre mennek, de ez most nem számított míg beszélt.
- Mielőtt kiszöktünk Mai-val, addig meg volt a rendszerük miként is ellenőriztek minket, vittek az börtön étkezőjébe. Ez most biztos megváltozott. Aztán Mai egy bizonyos Shiburu segítségével jutott ki a cellájából. Azt hittük, hogy ANBU, de ő azt állította, hogy nem az. Aztán ahogy haladtunk tovább, majdnem elkaptak minket, de egy nagyon elmeroggyant pszichopata alak egy csapásra lemészárolta őket. Nevét nem tudom, de nem is számít, mert egy másik tag, valami.. Valami.. Mi is volt... Shitatsu.. Shisasu... Shisatsu! Igen, Shisatsu valószínűleg megölte. Meg is érdemli az az átkozott! Nem csak az Iwagakure-i ninja-kat, hanem a mieinket is kinyírta... Borzalmas volt.. Még mindig hallom a sikolyokat... A kétségbeesett segélykiáltásokat..
Itt ismét elakadt a hangja, szinte sírásba is kezdett. Valahol mélyen legbelül magát hibáztatja a történtek miatt. Az biztos, hogy az az őrült megérdemelte a halált. Ilyen ember nem való Sunagakure-be. Lassan kezdett megnyugodni, és folytatta mondókáját.
- Tehát ez a Shitatsu azt mondta, hogy ki fogják szabadítani a Kazekage-t. Azt nem tudom mikor és hogyan, mert megparancsolták, hogy hagyjuk el a falut. Shiburu hátra maradt, de nekünk is meg kellett küzdenünk azért, hogy el tudjunk menni a faluból. Három Iwagakure-i genin támadt ránk, de szerencsére le tudtuk őket győzni.
Bevillant a lány képe, aki végül is engedte őket elmenni. És ezzel be is fejezte amit mondani tudott. Talán lesznek még kérdések, de most a keselyű hangja szinte csendre intette. Szinte azonnal egy oázis körvonalai rajzolódtak ki. Nanja-t segítette a férfi leülni az árnyékba. Olyan nagy hőmérséklet különbséget nem biztosított, de ez is sokat segített. Rina is kiváncsiskodott, de inkább a sebei felől,míg egy rongyos dobozt vett elő, benne mintha gyógyszerek lettek volna, meg gyógyfüvek. Nem volt már sok, és mégis most rájuk használják.
- Ano.. Ahogy említettem, mielőtt sikerült volna megszöknünk, három Iwagakure-i ninja állta utunkat. Két fiú meg egy lány. Tipikus felállás, a fiúk harcoltak, a lány meg a háttérben várt. Ezek a sebek kunai meg shuriken okozta sebek. Aztán a zúzódások azért vannak, mert az őr aki rám volt állítva mindig túl erősen temetett be a falba. Illetve a bilincsek amiket a kezünkre tettek, azok is okoztak kellemetlen sebeket. Na meg a kaja.. Minden nap rizs.. Jól megutáltatták azt velem egy életre! Remélem nem fecsegtem túl sokat feleslegesen.. Nem nagyon lehett ugye beszélni ott.. Azt viszont had kérdezzem meg, az előbb amikor mondtad, hogy ezen információk alapján meg tudnánk szervezni a következő lépéseket.. Akkor az azt is jelenti hogy némi edzés is szóba jöhet? Jól értettem így? Most tudatosult bennem, hogy elhagytam a fegyverem, viszont az alap jutsu-kon kívül nem igen vagyok képes sokra..
- Huhh, hol is kezdjem.. Elég sok minden történt amióta ki tudtam szabadulni a cellából. Az is érdekes story. A lényeg, hogy amennyire én tudom, azokat a shinobi-kat akiket elkaptak és úgy ítélték meg, hogy a későbbiekben veszélyt jelentenének azokat vagy erősen őrizték, vagy megölték. Kazekage sama-t is egy külön cellában tárják fogva, minden féle pecséttel ellátva. A többi ninja is külön cellában van. Van aki csak láncok kötik a falhoz, de másokat, köztük engem is Doton jutsu-val temettek a falba, szó szerint. Csak akkor hagyhattuk el a cellát, ha étkezési idő volt, vagy könnyíteni kellett...
Szóba hozva hogyan is teltek a napjai, kicsit kirázta a hideg. Modjuk úgy, hogy friss még ez a nem éppen kellemetlen élmény, így nem csoda, hogy kicsit elhalkult. Nem is figyelte, hogy merre mennek, de ez most nem számított míg beszélt.
- Mielőtt kiszöktünk Mai-val, addig meg volt a rendszerük miként is ellenőriztek minket, vittek az börtön étkezőjébe. Ez most biztos megváltozott. Aztán Mai egy bizonyos Shiburu segítségével jutott ki a cellájából. Azt hittük, hogy ANBU, de ő azt állította, hogy nem az. Aztán ahogy haladtunk tovább, majdnem elkaptak minket, de egy nagyon elmeroggyant pszichopata alak egy csapásra lemészárolta őket. Nevét nem tudom, de nem is számít, mert egy másik tag, valami.. Valami.. Mi is volt... Shitatsu.. Shisasu... Shisatsu! Igen, Shisatsu valószínűleg megölte. Meg is érdemli az az átkozott! Nem csak az Iwagakure-i ninja-kat, hanem a mieinket is kinyírta... Borzalmas volt.. Még mindig hallom a sikolyokat... A kétségbeesett segélykiáltásokat..
Itt ismét elakadt a hangja, szinte sírásba is kezdett. Valahol mélyen legbelül magát hibáztatja a történtek miatt. Az biztos, hogy az az őrült megérdemelte a halált. Ilyen ember nem való Sunagakure-be. Lassan kezdett megnyugodni, és folytatta mondókáját.
- Tehát ez a Shitatsu azt mondta, hogy ki fogják szabadítani a Kazekage-t. Azt nem tudom mikor és hogyan, mert megparancsolták, hogy hagyjuk el a falut. Shiburu hátra maradt, de nekünk is meg kellett küzdenünk azért, hogy el tudjunk menni a faluból. Három Iwagakure-i genin támadt ránk, de szerencsére le tudtuk őket győzni.
Bevillant a lány képe, aki végül is engedte őket elmenni. És ezzel be is fejezte amit mondani tudott. Talán lesznek még kérdések, de most a keselyű hangja szinte csendre intette. Szinte azonnal egy oázis körvonalai rajzolódtak ki. Nanja-t segítette a férfi leülni az árnyékba. Olyan nagy hőmérséklet különbséget nem biztosított, de ez is sokat segített. Rina is kiváncsiskodott, de inkább a sebei felől,míg egy rongyos dobozt vett elő, benne mintha gyógyszerek lettek volna, meg gyógyfüvek. Nem volt már sok, és mégis most rájuk használják.
- Ano.. Ahogy említettem, mielőtt sikerült volna megszöknünk, három Iwagakure-i ninja állta utunkat. Két fiú meg egy lány. Tipikus felállás, a fiúk harcoltak, a lány meg a háttérben várt. Ezek a sebek kunai meg shuriken okozta sebek. Aztán a zúzódások azért vannak, mert az őr aki rám volt állítva mindig túl erősen temetett be a falba. Illetve a bilincsek amiket a kezünkre tettek, azok is okoztak kellemetlen sebeket. Na meg a kaja.. Minden nap rizs.. Jól megutáltatták azt velem egy életre! Remélem nem fecsegtem túl sokat feleslegesen.. Nem nagyon lehett ugye beszélni ott.. Azt viszont had kérdezzem meg, az előbb amikor mondtad, hogy ezen információk alapján meg tudnánk szervezni a következő lépéseket.. Akkor az azt is jelenti hogy némi edzés is szóba jöhet? Jól értettem így? Most tudatosult bennem, hogy elhagytam a fegyverem, viszont az alap jutsu-kon kívül nem igen vagyok képes sokra..
Nanja- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 109
Tartózkodási hely : Sunagakure
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450
Re: A Végtelen sivatag
[Nanja]
– Hát ez aztán nem semmi, lánykák. Ami azt illeti, kész csoda, hogy élve kijutottatok. – Kommentálja a nő, miközben mindkét tenyerét a sérült, zúzódott részek fölé helyezi. A következő pillanatban kezeit egy zöldes árnyalatú aura veszi körül, mely lesápasztja mindkét kunoichi arcát, viszont egészen olyan érzést kelt Nanjában, mintha hűsítő patakba helyezte volna sérült porcikáit. Érezheti, amint az idegen, de egyáltalán nem ártó szándékú chakra a bőrén keresztül a sejtjei közé hatolva csillapítja a kellemetlen fájdalmat, majd pedig pár perc alatt a sérülések fizikai manifesztációit is.
Mindeközben a férfi pár lépésre áll tőlük, a madár pedig a fölöttük lévő fára száll le, értelmes szemeivel kiszúrva magának Nanját.
– Hát igen... – Kezdi a férfi állát vakargatva. – A pecsétek jelenthetik ott most a legnagyobb veszélyt. Kérdéses persze, hogy mi maradt meg az eredeti építményrendszerből és infrastruktúrából. Épp elég gondot jelenthet, ha feltárták a falu honos pecsétrendszerét, hát még ha installálták a sajátjukat, ami számunkra teljesen ismeretlen. Viszont ha a rabok kaptak még enni, akkor kitartanak a készleteik, de jó lenne megfigyelni, merről kapják az utánpótlást; talán az lehet az egyedüli járható út befelé... – Mereng hangosan.
– És valószínűleg ezt is óvják a leginkább! – Sziszegi a nő. – Talán előbb arra kellene koncentrálnunk, hogy felkaparjuk a lányokat; együtt többre mehetünk. – Villant egy éles mosolyt a jobb állapotot is megélt Nanja felé. – Egy tanulás mondjuk valóban jó kezdés lenne, de semmi olyan, ami a chakrahálózatot leterheli. Na de eredj utadra, kimerültségen kívül már semmi bajod.
Az ébenfekete hajú nő legyintve tessékeli arrébb a fiatal kunoichit, hogy a társa fölé hajolva vizsgálhassa meg őt: szemhéját felnyitva, állkapcsát lenyitva, pulzusát megmérve és légzését meghallgatva bökdösi őt, majd pedig kezei körül ismét felizzik a zöldes aura. Mindeközben a férfi int, hogy az eszméleténél lévő lány kövesse őt.
– Nos, ha a túlzott chakrahasználat kilőve és jelenleg fegyvered sincs, akkor marad a taijutsu. Szóval – feltartja a dereka elé a karját, tenyérrel a lány felé – térdelj ide és adj bele mindent, amit csak tudsz. Lássuk, mit tudsz ilyen állapotban!
//Ha van a karakternek megjegyzése a férfi behatolós gondolataihoz, tegye meg nyugodtan. Plusz biztos láttad, hogy nincs netem, azt július 13. napján fogják bekötni, de igyekszem úgy intézni a dolgaimat, hogy ez ne okozzon gondot – annyi, hogy valahol netet kell keresnem, csak meló után kicsit nehézkes.
Mindeközben a férfi pár lépésre áll tőlük, a madár pedig a fölöttük lévő fára száll le, értelmes szemeivel kiszúrva magának Nanját.
– Hát igen... – Kezdi a férfi állát vakargatva. – A pecsétek jelenthetik ott most a legnagyobb veszélyt. Kérdéses persze, hogy mi maradt meg az eredeti építményrendszerből és infrastruktúrából. Épp elég gondot jelenthet, ha feltárták a falu honos pecsétrendszerét, hát még ha installálták a sajátjukat, ami számunkra teljesen ismeretlen. Viszont ha a rabok kaptak még enni, akkor kitartanak a készleteik, de jó lenne megfigyelni, merről kapják az utánpótlást; talán az lehet az egyedüli járható út befelé... – Mereng hangosan.
– És valószínűleg ezt is óvják a leginkább! – Sziszegi a nő. – Talán előbb arra kellene koncentrálnunk, hogy felkaparjuk a lányokat; együtt többre mehetünk. – Villant egy éles mosolyt a jobb állapotot is megélt Nanja felé. – Egy tanulás mondjuk valóban jó kezdés lenne, de semmi olyan, ami a chakrahálózatot leterheli. Na de eredj utadra, kimerültségen kívül már semmi bajod.
Az ébenfekete hajú nő legyintve tessékeli arrébb a fiatal kunoichit, hogy a társa fölé hajolva vizsgálhassa meg őt: szemhéját felnyitva, állkapcsát lenyitva, pulzusát megmérve és légzését meghallgatva bökdösi őt, majd pedig kezei körül ismét felizzik a zöldes aura. Mindeközben a férfi int, hogy az eszméleténél lévő lány kövesse őt.
– Nos, ha a túlzott chakrahasználat kilőve és jelenleg fegyvered sincs, akkor marad a taijutsu. Szóval – feltartja a dereka elé a karját, tenyérrel a lány felé – térdelj ide és adj bele mindent, amit csak tudsz. Lássuk, mit tudsz ilyen állapotban!
//Ha van a karakternek megjegyzése a férfi behatolós gondolataihoz, tegye meg nyugodtan. Plusz biztos láttad, hogy nincs netem, azt július 13. napján fogják bekötni, de igyekszem úgy intézni a dolgaimat, hogy ez ne okozzon gondot – annyi, hogy valahol netet kell keresnem, csak meló után kicsit nehézkes.
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: A Végtelen sivatag
Vesz egy mély levegőt miután befejezte mondókáját. Nem is gondolta, hogy a beszéd is le tudja fárasztani. Rina közben kezelésbe vette. Nézegette jobbról balról, bökdöste, majd szabadjára engedte gyógyító erejű chakra-ját. Már maga a zöldes fény látványa is nyugtató hatással bírt Nanja-ra, na meg miután az a chakra elkezdte őt regenerálni, na az az érzés felért egy kiadós alvással. Persze nem száz százalékban, de majdnem. Érezte, ahogy a karjaiban, a lábaiban meg persze teste többi részében amolyan hűvös, de ellazulást adó érzés lepi el. Nem is emlékszik mikor volt ennyire nyugodt. Szemeit becsukva élvezte, ahogy Rina gyógyítja. Pár pillanatra elszakadt a valóságtól, így a férfi szavait nem is hallotta teljesen, csupán mikor az utánpótlással kapcsolatban hozta szóba az esetleges bejutas lehetőségét.
~ Az azért nem olyan egyszerű..
Ugyan megerősíteni nem tudta a férfi gondolat menetelét, meg ellene sem tudott mit mondani, de egyenlőre ez lehetne az egyetlen megoldás. Rina befejezte Nanja kezelését, majd arrébb tessékelte, majd 'nekilátott' Mai-nak, aki nem nagyon akar magához térni.
~ Ha egy ilyen fejbekoppintástól nem képes magához térni, akkor alapból is jó alvókája lehet. Nédda, ez akar valamit.
Kinto intett, hogy kövesse, de csak egy pár lépést mentek arrébb. Nanja tett némi célzást, miszerint a részéről nem ártana némi edzés, hiszen oly rég óta nem volt benne része, és ha valóban vissza akarnak menni Sunagakure-be, akkor helyre kell pofoznia magát. Rina is jó ötletnek tartotta, viszont a ninjutsu és a genjutsu kilőve, így marad a taijutsu. A termetes férfi fel is vett egy alapállást, ami arra szolgált, hogy Nanja a felé tartott tenyérbe a lehető legerősebbet térdelje. Csupán csak pislogni tudott. Sorra jutottak eszébe bizonyos szavak, mint ez hülye Oo illetve és még nekem kellett orvosi segítség.. Kinto még mindig ugyan úgy állt, így Nanja egy nagy sóhajtással adta tudtára, hogy belemegy a játékba. Közelebb lépett hozzá, felmérte a távolságot, kicsit oldalsan helyezkedett el, majd jobb lábát először hátra, majd amennyi csak futott erejéből, térdével belerugott a férfi tenyerébe.
(Jobb is, ha nem szoktatsz hozzá a napi postokhoz, különben nem bírnál velem a későbbiekben )
~ Az azért nem olyan egyszerű..
Ugyan megerősíteni nem tudta a férfi gondolat menetelét, meg ellene sem tudott mit mondani, de egyenlőre ez lehetne az egyetlen megoldás. Rina befejezte Nanja kezelését, majd arrébb tessékelte, majd 'nekilátott' Mai-nak, aki nem nagyon akar magához térni.
~ Ha egy ilyen fejbekoppintástól nem képes magához térni, akkor alapból is jó alvókája lehet. Nédda, ez akar valamit.
Kinto intett, hogy kövesse, de csak egy pár lépést mentek arrébb. Nanja tett némi célzást, miszerint a részéről nem ártana némi edzés, hiszen oly rég óta nem volt benne része, és ha valóban vissza akarnak menni Sunagakure-be, akkor helyre kell pofoznia magát. Rina is jó ötletnek tartotta, viszont a ninjutsu és a genjutsu kilőve, így marad a taijutsu. A termetes férfi fel is vett egy alapállást, ami arra szolgált, hogy Nanja a felé tartott tenyérbe a lehető legerősebbet térdelje. Csupán csak pislogni tudott. Sorra jutottak eszébe bizonyos szavak, mint ez hülye Oo illetve és még nekem kellett orvosi segítség.. Kinto még mindig ugyan úgy állt, így Nanja egy nagy sóhajtással adta tudtára, hogy belemegy a játékba. Közelebb lépett hozzá, felmérte a távolságot, kicsit oldalsan helyezkedett el, majd jobb lábát először hátra, majd amennyi csak futott erejéből, térdével belerugott a férfi tenyerébe.
(Jobb is, ha nem szoktatsz hozzá a napi postokhoz, különben nem bírnál velem a későbbiekben )
Nanja- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 109
Tartózkodási hely : Sunagakure
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450
Re: A Végtelen sivatag
[Nanja]
Tompa csattanás hangja hallatszik, mikor a fiatal kunoichi térde eléri Kinto kinyújtott tenyerét.
– Na igen, ezen van még mit csiszolni. – Jegyzi meg felvont szemöldökkel. – A shinobi-lét alkotóeleme és kulcsfontosságú sarokköve a chakrahasználat. Elvégre chakrával az összes érzékszervünket élesíteni tudjuk, az összes mozdulatunkat gyorsabbá és erősebbé vagyunk képesek tenni; ez jellemző a taijutsura is, és akkor még nem is beszéltem a ninjutsu, valamint a genjutsu által nyújtott hókuszpókuszról. A taijutsu nem csak fizikai mozdulatok sorozata, hanem ezek spirituális energiával való fúziója: már az Akadémia előtt megtanulunk futni, ütni, rúgni, de valójában a chakrával erősítjük fel azt, amit egész életünkben tanulunk. Hatalmas különbség van egy chakrával átitatott ütés és egy sima, mezei ütés között, ahogyan igaz ez az összes mozdulatra. – Magyarázza nyakát ropogtatva. Mindeközben egy fél lépést hátrálva vesz fel ő maga is egy lendületvételre alkalmas pozíciót
– Így most azt kell próbálgatnod, miként tudod a chakrát a térdedbe vezetni, ott felhalmozni, hogy egészen olyan legyen, mint egy feszülő húr, ami bármelyik pillanatban elpattanhat. Ezt követően ezt a feszülő húrt el kell szakítanod a kellő pillanatban: avagy amikor a térded szilárd felülettel találkozik. Egyrészt megfelelő időzítés, másfelől chakrakontroll szükséges hozzá, hiszen mindezek elengedhetetlen kellékei annak, hogy te magad ne sérülj meg. Még azt javasolnám, hogy fokozatosan építsd fel a térdedbe irányított chakramennyiséget, hogy ne dőlj ki az esetlegesen elpazarolt chakrádtól. No meg persze irányíts valamennyi chakrát a másik lábadba, tehát abba a talpadba, amivel a talajon maradsz, hogy legyen némi rátartása és stabil pontja a testednek, mikor a térdeddel ellenállásba ütközöl. – Ugyan demonstrálja a mozdulatot, de valójában a chakraáramlatból de semmit nem láthatsz.
Mindezt követően ismét kinyújtja maga elé a tenyerét.
//A negyedik próbálkozásra sikerül az összes komponens. Kérlek, írd le a próbálkozásokat.
– Helyes... Kezd alakulni, de nem csak a levegő és egy húsos tenyér lesz majd az ellenfeled. Attól tartok, a legtöbb esetben jóval kigyúrtabb személyekkel találhatod majd szemben magadat, akiknek mondjuk vasból van a hasizma, ami aztán tényleg olyan, mint megtérdelni a betont. Épp ezért szépen fokozatosan fel kell építeni az erődet és a fájdalomküszöbödet. – Magyarázza, miközben hümmögve néz körül. Tekintete a fán akad meg, végigmérve annak törzsét; nem csoda, hiszen ez az egyetlen, amin gyakorolni lehetne és nem ember. – A terv tehát az, hogy addig rúgd a fa törzsét, míg szinte nem is érzed, sőt, tovább megyek: addig rúgd, míg a fa sem érzi, mert kidőlt!
//A próbálkozások számát rád bízom. Mivel nem volt netem és nem tudtam írni: +5 ch (361+5=366). Következő posztod után zárás.
– Na igen, ezen van még mit csiszolni. – Jegyzi meg felvont szemöldökkel. – A shinobi-lét alkotóeleme és kulcsfontosságú sarokköve a chakrahasználat. Elvégre chakrával az összes érzékszervünket élesíteni tudjuk, az összes mozdulatunkat gyorsabbá és erősebbé vagyunk képesek tenni; ez jellemző a taijutsura is, és akkor még nem is beszéltem a ninjutsu, valamint a genjutsu által nyújtott hókuszpókuszról. A taijutsu nem csak fizikai mozdulatok sorozata, hanem ezek spirituális energiával való fúziója: már az Akadémia előtt megtanulunk futni, ütni, rúgni, de valójában a chakrával erősítjük fel azt, amit egész életünkben tanulunk. Hatalmas különbség van egy chakrával átitatott ütés és egy sima, mezei ütés között, ahogyan igaz ez az összes mozdulatra. – Magyarázza nyakát ropogtatva. Mindeközben egy fél lépést hátrálva vesz fel ő maga is egy lendületvételre alkalmas pozíciót
– Így most azt kell próbálgatnod, miként tudod a chakrát a térdedbe vezetni, ott felhalmozni, hogy egészen olyan legyen, mint egy feszülő húr, ami bármelyik pillanatban elpattanhat. Ezt követően ezt a feszülő húrt el kell szakítanod a kellő pillanatban: avagy amikor a térded szilárd felülettel találkozik. Egyrészt megfelelő időzítés, másfelől chakrakontroll szükséges hozzá, hiszen mindezek elengedhetetlen kellékei annak, hogy te magad ne sérülj meg. Még azt javasolnám, hogy fokozatosan építsd fel a térdedbe irányított chakramennyiséget, hogy ne dőlj ki az esetlegesen elpazarolt chakrádtól. No meg persze irányíts valamennyi chakrát a másik lábadba, tehát abba a talpadba, amivel a talajon maradsz, hogy legyen némi rátartása és stabil pontja a testednek, mikor a térdeddel ellenállásba ütközöl. – Ugyan demonstrálja a mozdulatot, de valójában a chakraáramlatból de semmit nem láthatsz.
Mindezt követően ismét kinyújtja maga elé a tenyerét.
//A negyedik próbálkozásra sikerül az összes komponens. Kérlek, írd le a próbálkozásokat.
– Helyes... Kezd alakulni, de nem csak a levegő és egy húsos tenyér lesz majd az ellenfeled. Attól tartok, a legtöbb esetben jóval kigyúrtabb személyekkel találhatod majd szemben magadat, akiknek mondjuk vasból van a hasizma, ami aztán tényleg olyan, mint megtérdelni a betont. Épp ezért szépen fokozatosan fel kell építeni az erődet és a fájdalomküszöbödet. – Magyarázza, miközben hümmögve néz körül. Tekintete a fán akad meg, végigmérve annak törzsét; nem csoda, hiszen ez az egyetlen, amin gyakorolni lehetne és nem ember. – A terv tehát az, hogy addig rúgd a fa törzsét, míg szinte nem is érzed, sőt, tovább megyek: addig rúgd, míg a fa sem érzi, mert kidőlt!
//A próbálkozások számát rád bízom. Mivel nem volt netem és nem tudtam írni: +5 ch (361+5=366). Következő posztod után zárás.
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: A Végtelen sivatag
Ahogyan az várható volt, nincs ereje teljében. De mire is számíthattak? Börtön plusz nem normális kaja, plusz nuku mozgás, majd harc a szabadságért. Valamiért Nanja bizakodott abban, hogy mégis tud majd mutatni valamit, de be kellett látnia, hogy ez a mozdulat maximum egy törékeny gyermeket tudna csak elbillenteni az egyensúlyáról. Majd jött egy kis okítás, nem is értette mire fel, hiszen már genin, ergo ezeket tudja. Mondjuk nem az akadémiából, de persze mikor visszakerült, akkor is kapott némi elméleti felhomályosítást, csak a pontosság kedvéért.
~ Most akkor csak kell chakra-t használnom? Nem úgy volt, hogy az kímélni kellene? Na mindegy.
Elsőre könnyűnek hangzott minden amit Kinto mondott, de aztán mikor a chakra-ját a talpába is meg a térdébe is kellett egyszerre összpontosítania, na az úgy már nem ment egyről a kettőre. Főleg, hogy nem csak simán arról van szó, hogy akkor most a chakra-t ide kell áramoltatni, meg ide oda amoda, hanem azt az energiát a térdéből úgymond aztán ki is kell engednia, hogy az bármiféle hatást gyakoroljon az ellenfélre. Így ismét felvette a támadó alapállást olyan közel a férfihoz, amikor a rúgást intézi akkor ne kelljen felesleges lépést tennie még, egyszóval pont megfelelő távolságban legyen. Tehát, jobb lábával hajtja végre a műveletet. Bal lábának talpába belevezeti chakra-ját, ezzel segítve magát, hogy ne essen hátra, vagy bármerre máshova. Következő lett a legfontosabb, hogy némi chakra-t jobb lábának térdébe vezeti, majd azonnal intézte a rúgást is. Természetesen nem sikerült. Ugyan is minden szertefoszlott a térdében, amint az találkozott Kinto tenyerével. Visszaállt az előző helyzetébe, megismételte amit az előbb is, majd rúgott. Na ezt most nagyon elsiette, de annyira, hogy túlságosan is a térdére koncentrált, így bal lábával nem tudott egy helyben megmaradni, és seggre esett.
~ Na bakker...ez nem esett jól..
Feltápászkodott, de nem nézett a férfira egyszer sem. Talán csak nem állt érdekében, vagy csak szégyenlős volt, vagy csak mert nem látta értelmét bárminemű kontaktusnak, míg gyakorol. Most inkább lassabban, összeszedettebben teszi meg lépéseit. Szóval, bal lábával a földhöz ragasztja magát, jobb térdébe chakra-t áramoltat, majd meglendíti azt Kinto tenyere felé. Éééés majdnem. Talán ráérzett a dologra. Az más kérdés, hogy már olyan sokszor nem lesz alkalma ezt gyakorolnia, hiszen folyamatosan fogy ki tartalékaiból. Jött a következő próbálkozás most már sokkal magabiztosabban állva hozzá. Bal talp tapasztva a földhöz, jobb térd most kicsivel több chakra-val, és nagyobb lendülettel indul a tenyér felé...sikerrel! Kinto hátrahuppan, ami egyértelmű jele a sikernek. Nanja szája mosolyra húzódik, de amint segítője újfent kiadja a feladatot, az a mosoly hamar eltűnik.
~ Na de jó..
Remélte, hogy kicsi leülhet megpihenni, de amit muszáj, azt muszáj. Nincs idő lazulni. Ha hasznára akar válni a falujának, akkor kénytelen lesz megtenni amit kell. Rápillant az eszméletlen Mai-ra, amitől elszántsága ismét előtör. Odalép a kijelölt fához jól szemügyre veszi, majd kicsit oldalasan állva neki nekikezd a fájdalomküszöb szint kialakításához.
~ Áucs...ez el fog tartani egy darabig. u.u
Csak rúgta, és rúgta azt a fát. Nem volt ez olyan egyszer. A fa érdes volt, meg persze kemény is, és ezek együttesen nem nagyon segítettek Nanja-n. Meg persze a többi sem, ami a testi kimerültségére adnak okot. Eleinte nem fektetett sok erőt rúgásaiba, majd ahogy elkapta a lendületet, úgy fokozta azt. Egy idő után már száján keresztül kellett a levegőt vennie, ezzel együtt pedig némi hangot is adott lendületeinek. Azt meg kell említeni, hogy attól függetlenül, hogy nem ereje teljéből rúg, már kezd látszani térdének lenyomata a fa törzsén. És még alig öt perc telt csak el. Látva az eredmény még több erőt adott bele. Újabb öt perc, még több látszatja van, ami még jobban motiválja Nanja-t, és egyre gyorsabban, és erősebben rúgja a fatörzset, ami most már egyre intenzívebben dől előre hátra. Mind-e közben Nanja gondolatai azokon a kétségbeesett társain van, akik lehet, hogy már meghaltak, vagy olyan kegyetlen kínzásban van részük, amit nem is tud elképzelni. Némi düh is kezd közrejátszani, amiből erőt is merít, nem foglalkozva azzal sem, hogy térde kezdni pirosra festeni a fát. Ahogy Kinto mondta, el kell érnie azt a szintet, amikor már a fájdalom már nem fájdalom. Talán már el is jutott odáig, de mind-e közben sok érzés is kavargott benne, ami elvonta figyelmét is. Egy szónak is száz a vége, a fa majd' tizenöt, húsz perc után végre megadta magát. Vele együtt a lány is a földre esett, szinte ugyan olyan testtartásban, mint álló helyzetében. Verejték csak úgy folyt az arcáról, a homok pedig rendesen hozzátapadt testéhez is. Jobb lábát kinyújtani sem tudta, de a fájdalmat már kezdte érezni.
~ Most akkor csak kell chakra-t használnom? Nem úgy volt, hogy az kímélni kellene? Na mindegy.
Elsőre könnyűnek hangzott minden amit Kinto mondott, de aztán mikor a chakra-ját a talpába is meg a térdébe is kellett egyszerre összpontosítania, na az úgy már nem ment egyről a kettőre. Főleg, hogy nem csak simán arról van szó, hogy akkor most a chakra-t ide kell áramoltatni, meg ide oda amoda, hanem azt az energiát a térdéből úgymond aztán ki is kell engednia, hogy az bármiféle hatást gyakoroljon az ellenfélre. Így ismét felvette a támadó alapállást olyan közel a férfihoz, amikor a rúgást intézi akkor ne kelljen felesleges lépést tennie még, egyszóval pont megfelelő távolságban legyen. Tehát, jobb lábával hajtja végre a műveletet. Bal lábának talpába belevezeti chakra-ját, ezzel segítve magát, hogy ne essen hátra, vagy bármerre máshova. Következő lett a legfontosabb, hogy némi chakra-t jobb lábának térdébe vezeti, majd azonnal intézte a rúgást is. Természetesen nem sikerült. Ugyan is minden szertefoszlott a térdében, amint az találkozott Kinto tenyerével. Visszaállt az előző helyzetébe, megismételte amit az előbb is, majd rúgott. Na ezt most nagyon elsiette, de annyira, hogy túlságosan is a térdére koncentrált, így bal lábával nem tudott egy helyben megmaradni, és seggre esett.
~ Na bakker...ez nem esett jól..
Feltápászkodott, de nem nézett a férfira egyszer sem. Talán csak nem állt érdekében, vagy csak szégyenlős volt, vagy csak mert nem látta értelmét bárminemű kontaktusnak, míg gyakorol. Most inkább lassabban, összeszedettebben teszi meg lépéseit. Szóval, bal lábával a földhöz ragasztja magát, jobb térdébe chakra-t áramoltat, majd meglendíti azt Kinto tenyere felé. Éééés majdnem. Talán ráérzett a dologra. Az más kérdés, hogy már olyan sokszor nem lesz alkalma ezt gyakorolnia, hiszen folyamatosan fogy ki tartalékaiból. Jött a következő próbálkozás most már sokkal magabiztosabban állva hozzá. Bal talp tapasztva a földhöz, jobb térd most kicsivel több chakra-val, és nagyobb lendülettel indul a tenyér felé...sikerrel! Kinto hátrahuppan, ami egyértelmű jele a sikernek. Nanja szája mosolyra húzódik, de amint segítője újfent kiadja a feladatot, az a mosoly hamar eltűnik.
~ Na de jó..
Remélte, hogy kicsi leülhet megpihenni, de amit muszáj, azt muszáj. Nincs idő lazulni. Ha hasznára akar válni a falujának, akkor kénytelen lesz megtenni amit kell. Rápillant az eszméletlen Mai-ra, amitől elszántsága ismét előtör. Odalép a kijelölt fához jól szemügyre veszi, majd kicsit oldalasan állva neki nekikezd a fájdalomküszöb szint kialakításához.
~ Áucs...ez el fog tartani egy darabig. u.u
Csak rúgta, és rúgta azt a fát. Nem volt ez olyan egyszer. A fa érdes volt, meg persze kemény is, és ezek együttesen nem nagyon segítettek Nanja-n. Meg persze a többi sem, ami a testi kimerültségére adnak okot. Eleinte nem fektetett sok erőt rúgásaiba, majd ahogy elkapta a lendületet, úgy fokozta azt. Egy idő után már száján keresztül kellett a levegőt vennie, ezzel együtt pedig némi hangot is adott lendületeinek. Azt meg kell említeni, hogy attól függetlenül, hogy nem ereje teljéből rúg, már kezd látszani térdének lenyomata a fa törzsén. És még alig öt perc telt csak el. Látva az eredmény még több erőt adott bele. Újabb öt perc, még több látszatja van, ami még jobban motiválja Nanja-t, és egyre gyorsabban, és erősebben rúgja a fatörzset, ami most már egyre intenzívebben dől előre hátra. Mind-e közben Nanja gondolatai azokon a kétségbeesett társain van, akik lehet, hogy már meghaltak, vagy olyan kegyetlen kínzásban van részük, amit nem is tud elképzelni. Némi düh is kezd közrejátszani, amiből erőt is merít, nem foglalkozva azzal sem, hogy térde kezdni pirosra festeni a fát. Ahogy Kinto mondta, el kell érnie azt a szintet, amikor már a fájdalom már nem fájdalom. Talán már el is jutott odáig, de mind-e közben sok érzés is kavargott benne, ami elvonta figyelmét is. Egy szónak is száz a vége, a fa majd' tizenöt, húsz perc után végre megadta magát. Vele együtt a lány is a földre esett, szinte ugyan olyan testtartásban, mint álló helyzetében. Verejték csak úgy folyt az arcáról, a homok pedig rendesen hozzátapadt testéhez is. Jobb lábát kinyújtani sem tudta, de a fájdalmat már kezdte érezni.
Nanja- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 109
Tartózkodási hely : Sunagakure
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450
Re: A Végtelen sivatag
[Nanja]
– Kiváló tanítványnak minősülsz, Nan-chan! – Örvend a férfi, miközben becenevet aggat a fiatal kunoichira. A nő ezzel szemben egyáltalán nem boldog, mikor fiatal főhősnőnk kirúgja az egyetlen árnyékot szolgáltató objektumot, ugyanis talán csak mérföldekre innen található a legközelebbi fa.
– Hát ezt aztán tényleg feltétlenül szükségesnek érezted, igaz, Kinto?! – Förmed fel a nő, miközben kénytelen elhúzni az ájult lányt a homokfelhő elől. – Ne hidd, hogy nem vettem észre, mennyire belemászott a skorpió a seggedhez; már mióta le akarsz innen lépni... Persze, a sivatagban céltalanul megmaradni nem rossz, csak aránylag szar, de azért igazán viselhetted volna ezt a sorsot férfiként! – Kiabál a nő, miközben Nanja fölé hajolva gyógyítja be a rugdalózásból eredő sebeit.
Az ébenfekete hajú nő dühösen a sátorhoz csörtet és egyenesen letépi a ponyvát a rozoga támasztókról. Kiteregeti a tekercseket és egyenesen azokat felpofozva pecsételi el az eszközöket.
– Ó... ja hogy te már pakolsz is? Nem tudtam, hogy ennyire sietős a dolgunk... – Jegyzi meg a világ legártatlanabb arckifejezésével a férfi, fordítva a helyzetükön; de a nő hangulatán nem, sőt, inkább csak fokozva indulatait.
– Vén fasz, inkább szedd össze a szarjaidat és menjünk, mielőtt még téged döntelek ki! – A férfihoz vágva az egyik méretes tekercset fordul Mai irányába, s felnyalábolva a lányt indul meg az egyik irányba. Pár másodperc szünet után – nyilván hagyva, hogy a fortyogó nő biztonságos távolságba kerüljön –, a férfi maga is követi, s ha minden igaz, talán így teszi Nanja is.
//A technikát felírhatod, +9 ch-t írok Neked jóvá. 366+9=375. Köszönöm a játékot! Ha minden igaz, innen átvesznek; kérlek, egyeztess az illetékes mesélővel, amennyiben ezt még nem tetted meg, hogy hova kell majd írnod. További jó játékot, csak így tovább!
[/justify]
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: A Végtelen sivatag
Tobirama
A chunnin lassan fektette el a lányt, majd némi vízzel mosta meg az arcán. Miután megvizsgálta pulzusát, kissé bizakodva nyugtázhatta, hogy a kunoichi még életben van, csupán ki van ütve. A testén lévő pecsétek nem jelentettek túlságosan jót, de ez talán most nem számít. A kérdés, mihez kezd most a shinobi. Egyedül akar egy ájult nővel a vállán betörni a városba és felszabadítani a lakókat? Őrültségnek hangzott, az is volt, ezzel Abuso tisztában volt. Ám valahol talán hajthatta őt a siker utáni vágy. A szent cél, a Kazekage és a civil lakosság láncainak letörése. Vagy talán egyszerűen túlságosan is sokat veszített már ahhoz, hogy bármiféle kockázattal is számolni tudjon. Mind a szülei, mind pedig saját családja odaveszett a háborúkban. A vér már meg annyiszor mosta vörösre a homokot körülötte, hogy szinte már elfelejtette, miért is harcol.
Mikor a nő arcára tekintett, s meglátta a sunagakure fejpántot, szíve ismét erős ritmusba kezdett, s dobogásával együttesen adrenalin terjedt szét testében. Meg kell védenie mindazt, aki ehhez az országhoz tartozik. Nem engedheti, hogy népe láncon tartva éljen, mint az állatok. Fel kell szabadítania őket ahhoz, hogy új életet kezdhessenek.
A jövőről szőtt békés elmélkedését egy furcsa érzés zavarta meg. A körülötte tanyázó bogarak idegen személyek jelenlétére lettek figyelmesek, s ezt a lehető leghamarabb tudatták a shinobival. Abuso szinte a másodperc töredéke alatt ásta bele magát a homokba, némi fuuton chakraval betakartatva magát, a skarabeuszokat pedig a homokban rejtve várakoztatta.
Ahogy az első idegen megjelent, bogarak törtek elő a homokból, ám hamar megálljt parancsolt nekik a férfi.
- Igazoljátok magatokat. Nem ajánlom, hogy hazudjatok. - ekkor a többiek körül is megjelennének a skarabeuszok. Az öt shinobi sunagakurei felszerelésben volt, s hamar igazolva magukat engedték táborukba a shinobit és ájult társát. A kunoichiről kiderült, hogy a csapat elveszett tagja volt, s mikor állapotáról esett néhány szó, Abuso jellemezte a látottakat, majd orvosi segítséget kért. Vizet és árnyékot biztosítottak egymásnak, majd a shinobik egy tervrajz fölé görnyedve kezdtek bele a tervezésekbe.
- Ezen a járaton menekített meg engem az anyám, még a III. háború idején. talán még nem vették észre, ám számolnunk kell minden eshetőséggel. Sunagakure kész erőd, nehéz lesz bejutnunk. Ha még sikerül is, a kijutás, ami a legrizikósabb lesz. Valakinek kinn kellene maradnia, hogy a járatoz őrizhesse, s a másik oldalról segédkezhessen, amíg a többiek benn vannak.
Abuso ugyan nem kapta meg az Egyes sorszámot, kora és tapasztalata nem hagyott benne elfojtott szót. Annyi idő után végre honfitársakkal találkozott, méghozzá shinobikkal. S ugyan létszámuk eltörpülően nevetségesnek hat az iwagakurei őrshöz képest, a háborút nem mindig a számok döntötték el. Számos alkalommal volt, hogy a józan ész és a furfangosság döntött el egy veszni látszó eseményt. Sunagakure pedig mindig is elszánt és kemény fiakat faragott.
Abuso jelentkezne a csapat felderítő tagjaként, hátha tudása és a bogaraival képes lehet beférkőzni és bejuttatni a többieket, hogy közös erővel kihozhassák hőn szeretett vezérüket.
A chunnin lassan fektette el a lányt, majd némi vízzel mosta meg az arcán. Miután megvizsgálta pulzusát, kissé bizakodva nyugtázhatta, hogy a kunoichi még életben van, csupán ki van ütve. A testén lévő pecsétek nem jelentettek túlságosan jót, de ez talán most nem számít. A kérdés, mihez kezd most a shinobi. Egyedül akar egy ájult nővel a vállán betörni a városba és felszabadítani a lakókat? Őrültségnek hangzott, az is volt, ezzel Abuso tisztában volt. Ám valahol talán hajthatta őt a siker utáni vágy. A szent cél, a Kazekage és a civil lakosság láncainak letörése. Vagy talán egyszerűen túlságosan is sokat veszített már ahhoz, hogy bármiféle kockázattal is számolni tudjon. Mind a szülei, mind pedig saját családja odaveszett a háborúkban. A vér már meg annyiszor mosta vörösre a homokot körülötte, hogy szinte már elfelejtette, miért is harcol.
Mikor a nő arcára tekintett, s meglátta a sunagakure fejpántot, szíve ismét erős ritmusba kezdett, s dobogásával együttesen adrenalin terjedt szét testében. Meg kell védenie mindazt, aki ehhez az országhoz tartozik. Nem engedheti, hogy népe láncon tartva éljen, mint az állatok. Fel kell szabadítania őket ahhoz, hogy új életet kezdhessenek.
A jövőről szőtt békés elmélkedését egy furcsa érzés zavarta meg. A körülötte tanyázó bogarak idegen személyek jelenlétére lettek figyelmesek, s ezt a lehető leghamarabb tudatták a shinobival. Abuso szinte a másodperc töredéke alatt ásta bele magát a homokba, némi fuuton chakraval betakartatva magát, a skarabeuszokat pedig a homokban rejtve várakoztatta.
Ahogy az első idegen megjelent, bogarak törtek elő a homokból, ám hamar megálljt parancsolt nekik a férfi.
- Igazoljátok magatokat. Nem ajánlom, hogy hazudjatok. - ekkor a többiek körül is megjelennének a skarabeuszok. Az öt shinobi sunagakurei felszerelésben volt, s hamar igazolva magukat engedték táborukba a shinobit és ájult társát. A kunoichiről kiderült, hogy a csapat elveszett tagja volt, s mikor állapotáról esett néhány szó, Abuso jellemezte a látottakat, majd orvosi segítséget kért. Vizet és árnyékot biztosítottak egymásnak, majd a shinobik egy tervrajz fölé görnyedve kezdtek bele a tervezésekbe.
- Ezen a járaton menekített meg engem az anyám, még a III. háború idején. talán még nem vették észre, ám számolnunk kell minden eshetőséggel. Sunagakure kész erőd, nehéz lesz bejutnunk. Ha még sikerül is, a kijutás, ami a legrizikósabb lesz. Valakinek kinn kellene maradnia, hogy a járatoz őrizhesse, s a másik oldalról segédkezhessen, amíg a többiek benn vannak.
Abuso ugyan nem kapta meg az Egyes sorszámot, kora és tapasztalata nem hagyott benne elfojtott szót. Annyi idő után végre honfitársakkal találkozott, méghozzá shinobikkal. S ugyan létszámuk eltörpülően nevetségesnek hat az iwagakurei őrshöz képest, a háborút nem mindig a számok döntötték el. Számos alkalommal volt, hogy a józan ész és a furfangosság döntött el egy veszni látszó eseményt. Sunagakure pedig mindig is elszánt és kemény fiakat faragott.
Abuso jelentkezne a csapat felderítő tagjaként, hátha tudása és a bogaraival képes lehet beférkőzni és bejuttatni a többieket, hogy közös erővel kihozhassák hőn szeretett vezérüket.
Yonmare Abuso- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 96
Adatlap
Szint: A
Rang: Chunnin
Chakraszint: 528
Re: A Végtelen sivatag
A Kazekage Megmentése
Résztvevők: Nanja és Abuso
Nanja:
- Na szóval, most, hogy sikerült valamennyire összeszedned magad, a barátnődet itt hagyjuk, de ne aggódj, jó kezekben lesz. - mondja Kinto, miközben meg is jelent egy újabb nő, vállán egy szanitéc-szimbólummal.
Nanja:
- Na szóval, most, hogy sikerült valamennyire összeszedned magad, a barátnődet itt hagyjuk, de ne aggódj, jó kezekben lesz. - mondja Kinto, miközben meg is jelent egy újabb nő, vállán egy szanitéc-szimbólummal.
Nem gyógyító ninja, de bizonyára orvos, így biztos lehetsz abban, hogy Fuumai-nak semmi baja sem lesz. Rina még gyorsan ellátja a sebeidet, így majd kicsattansz az erőtől, úgy érzed a chakra-készleted is helyreállt, olyan, mintha tíz órát aludtál volna.
- Na, tudomásom szerint... van egy csapat a sivatagban, akikkel találkoznunk kell. Ők segíthetnek bejutni Sunagakuréba, ahol kiszabadíthatjuk végre Gaara-samát. - mondja Kinto, majd amennyiben további kérdéseid nincsenek, amikre még válaszolnak, mind elindultok előre.
A végtelen sivatagban bóklászva, nagyon óvatosan (itt szembetűnhet neked az is, hogy Kinto és Rina remek shinobik) végül csak megláttok négy férfit és egy nőt a távolban, akik éppen egy térkép fölött ücsörögnek.
Abuso:
Abuso:
A társaid bólintanak, azonban a felderítő szerepedre nemet mondanak, az a feladat ugyanis a csapat legtapasztaltabb tagjára, azaz az 1-es számúra hárul, a kapitányra. Kiegyeztek abban, hogy használjátok az evakuációs pontokat, méghozzá a legkevésbé rizikósabbat. A célotok pedig az, hogy eljussatok Sunagakure börtönéig, majd kiszabadíthassátok a Kazekagét. Ekkor azonban, három alakot láttok magatok felé közeledni, és amennyiben irányukba néztek, láthatjátok, hogy egy vörös és egy fekete hajú nő, valamint egy termetes, nagy darab férfi közelít felétek. Már távolról is kiszúrhatjátok sunagakurei fejpántjaikat, így egy biztos: szövetségesek.
Nanja és Abuso:
Nanja és Abuso:
A kis csapataitok odaérnek egymáshoz, az egyes számú és Kinto pedig kezet ráznak, vélhetőleg ismerik egymást.
- Nem tudtam, hogy még életben vagytok. - jegyzi meg Egyes, majd Kinto mosolyogva válaszolna, ekkor azonban egy meglepő dolog történik.
Mivel Nanja és Abuso nagyjából egymás mellett állnak, ők észrevehetik a semmiből jött földtömeget a fejük fölött, és elugorhatnak, vagy időben figyelmeztethetik a többieket. Akár el is tudják ragadni Egyest, hiszen ő áll a legközelebb hozzájuk, azonban a hatalmas, semmiből jött szikladarab ráesik a szedett-vetett csapat többi tagjára, és azonnal összezúzza őket. Ahogy a sivatag egy része vérvörös oázissá változik, a kődarab ismét a levegőbe repül, és ezúttal Abuso-t és Nanját veszi célba, amennyiben elugrottak, ha elragadták Egyest, akkor őt is.
- A sunagakurei kurvaanyátokat! - hangzik egy kiáltás a távolból, ezzel pedig ellenségetek felfedte helyzetét. - Azt hiszitek nem követtünk?!
Kiáltja a férfi, majd a levegőben még darabjaira bontja a hatalmas sziklát, és egyből útnak indítja darabjait. A támadó férfi, kinek iwagakurei fejpántja megcsillan a sivatagi nap fényében, vélhetőleg úgy 100 méter távolságra, egy homokbuckán van körülöttetek. Nem tudhatjátok, vannak-e még társai, de egy biztos: a küldetésetek most jóval nehezebbé vált, hiszen a legtöbb társatok kínkeserves halált halt, és még a térképeteknek is lőttek. Úgy néz ki, még is csak Abuso lehet a felderítő, Nanja pedig cseberből-vödörbe került. Tennie kell azért, hogy ne fogolyként kerüljön vissza Sunagakure börtönébe, az itt leselkedő iwagakureiket (vagy csak ezt az egyet) pedig el kell tenni láb alól, mielőtt bármit is tehetnek. Ahogy a kődarabok fenyegetően megindulnak felétek, hogy ezzel az iwagakurei ninja végezhessen veletek, nem sok időtök van cselekedni, de tennetek kell valamit.
//1: Abuso, az előző kalandodat lezártnak tekintem, 30 chakra üti a markod.
2: Elnézést a bitang pusztulatosan fostos (és rövid) posztért, de bőven ideje volt már titeket összemesélni, és belevágni a közepébe. A továbbiakban garantálhatom a minőségbeli ugrást, oszt ha ez a kis szösszenet megvan, mehettek Gaara-t menteni. Annak is idejevót.//
//1: Abuso, az előző kalandodat lezártnak tekintem, 30 chakra üti a markod.
2: Elnézést a bitang pusztulatosan fostos (és rövid) posztért, de bőven ideje volt már titeket összemesélni, és belevágni a közepébe. A továbbiakban garantálhatom a minőségbeli ugrást, oszt ha ez a kis szösszenet megvan, mehettek Gaara-t menteni. Annak is idejevót.//
Ootsutsuki Kaguya- Mesélő
- Specializálódás : Szadizmus
Tartózkodási hely : A Holdon Napozom
Adatlap
Szint: S
Rang: LvL99
Chakraszint: Forthehorde
Re: A Végtelen sivatag
A kis csapat hamar tervet szőtt a bejutásra és a bosszúra, ám az idősebb chunnin nem szerezhette meg a vezetői szerepet. Bánta is meg nem is ezt a döntést. Ugyan megjárt két háborút, s tapasztalatai talán mindannyiuknál több volt, mégis, eddig túlságosan is sokat vesztett s nem biztos, hogy képes lett volna elviselni egy újabb csapat elvesztését. Évek óta visszavonult, renegátként élte meg az elmúlt időszak keserűségeit. Mióta hontalan harcossá vált, jellemében teljesen elfordult a közös harcoktól, s a magányos harcosként próbált elégtételt venni egy nép nevében. Most azonban tudta jól, egyedül nem lesz képes arra, amit meg kell tennie. Amit megkíván a haza.
A kis csapat, nem sokkal indulásuk után újabb személyeket véltek felfedezni, méghozzá a város irányából. Formációjukon azonban hamar engedtek, amint meglátták Sunagakure jelzését a fejpántjukon. Állapotukból adódóan a városból menekülhettek ki, feltehetőleg azon az úton, amelyen ők be akarnak éppen jutni.
Úgy tűnt, a két csapat vezetője ismerte egymást, így kibővítve a felszabadító csapatot, tovább indultak Sunagakure irányába.
Abuso végigmérte társait, s azok állapotát, hátha szükségük lenne orvosi ellátásra, ám úgy tűnt, a menekülők még mindig harcképesek. Mialatt a vörös hajú lányra nézett, a Nap sugarát egy pillanatra eltakarta valami. Abuso feltekintett, mire egy nagyobb árnyékot szemelt ki.
- Vigyázz. - rugaszkodott neki társainak, s chakraval a talpában gyors mozgásba kezdve ragadta meg a közelében álló vörös hajú lányt és az Egyest. Az árny lecsapott, a földre érkező hatalmas szikla pedig magával sodort jó néhány embert. Abuso a földre tiporta a két magával ragadott személyt. Szemei először a csapat többi tagja felé tekintett, kiknek nagy részéből csak csonkok maradtak, miközben vérük vörösre festette az aranyló homokot. Pupillái kitágultak a félelmetes látványtól, még a sokadik alkalom ellenére is. Könnyek csillantak meg, majd gyorsan végigfolytak a poros arcán. Ölésre képes tekintete tovább tekintett a tájon át, míg ki nem szúrta az egyik távoli dűnén álló alakot. A férfi hamar megszólította, s megadásra kényszerítette a csapat megmaradt tagjait. Hangjából és szavaiból azonnal tisztázódott a shinobiban a tudat, egy iwagakurei az. Szemei tikkelni kezdtek, mikor az imént látottak emlékképeket hoztak fel, méghozzá családjáról és a városról, amikor felrobbant. Nem fogja hagyni, hogy saját országának rabja legyen, s hogy saját országa rab legyen.
Abuso hamar pattant fel a földről, majd felkészült az újabb támadásra. Az iwagakurei nem habozott újabb sziklákat repíteni feléjük, s amíg ez a távolság fennállt, nem is tehettek ellene semmit.
- Közelebb kell kerülnünk. Három irányból. Nem engedhetjük, hogy mindannyiunkat egyszerre vehessen célba. El kell terelnünk a figyelmét.
Abuso választotta a középső utat, mely nyílegyenest vezetett az iwagakurei felé. A shunshint alkalmazva térne ki a becsapódó sziklák elől, miközben folyamatosan indítja a skarabeuszokat a férfi felé, méghozzá a homokban elrejtve. A három futó alak elterelheti oly mértékben az iwagakurei figyelmét, hogy a bogarak könnyű szerrel körbevehessék őt és feltételezhető társait, amennyiben a közelben tartózkodnak. Nem kímélnék a férfit, a bogarak sorra másznának talpain keresztül a testébe és belülről falnák fel. A homokban kúszó raj tovább indulna, feltérképezni a térséget, újabb ellenségek után kutatva. A megmaradt sunagakurei csapat nem veszíthet több embert a városig. Abuso előre törve indulna tovább a város felé, miközben Nanjatól kérne segítséget és útmutatást, kiszabadulásuk helyszíne felé.
A kis csapat, nem sokkal indulásuk után újabb személyeket véltek felfedezni, méghozzá a város irányából. Formációjukon azonban hamar engedtek, amint meglátták Sunagakure jelzését a fejpántjukon. Állapotukból adódóan a városból menekülhettek ki, feltehetőleg azon az úton, amelyen ők be akarnak éppen jutni.
Úgy tűnt, a két csapat vezetője ismerte egymást, így kibővítve a felszabadító csapatot, tovább indultak Sunagakure irányába.
Abuso végigmérte társait, s azok állapotát, hátha szükségük lenne orvosi ellátásra, ám úgy tűnt, a menekülők még mindig harcképesek. Mialatt a vörös hajú lányra nézett, a Nap sugarát egy pillanatra eltakarta valami. Abuso feltekintett, mire egy nagyobb árnyékot szemelt ki.
- Vigyázz. - rugaszkodott neki társainak, s chakraval a talpában gyors mozgásba kezdve ragadta meg a közelében álló vörös hajú lányt és az Egyest. Az árny lecsapott, a földre érkező hatalmas szikla pedig magával sodort jó néhány embert. Abuso a földre tiporta a két magával ragadott személyt. Szemei először a csapat többi tagja felé tekintett, kiknek nagy részéből csak csonkok maradtak, miközben vérük vörösre festette az aranyló homokot. Pupillái kitágultak a félelmetes látványtól, még a sokadik alkalom ellenére is. Könnyek csillantak meg, majd gyorsan végigfolytak a poros arcán. Ölésre képes tekintete tovább tekintett a tájon át, míg ki nem szúrta az egyik távoli dűnén álló alakot. A férfi hamar megszólította, s megadásra kényszerítette a csapat megmaradt tagjait. Hangjából és szavaiból azonnal tisztázódott a shinobiban a tudat, egy iwagakurei az. Szemei tikkelni kezdtek, mikor az imént látottak emlékképeket hoztak fel, méghozzá családjáról és a városról, amikor felrobbant. Nem fogja hagyni, hogy saját országának rabja legyen, s hogy saját országa rab legyen.
Abuso hamar pattant fel a földről, majd felkészült az újabb támadásra. Az iwagakurei nem habozott újabb sziklákat repíteni feléjük, s amíg ez a távolság fennállt, nem is tehettek ellene semmit.
- Közelebb kell kerülnünk. Három irányból. Nem engedhetjük, hogy mindannyiunkat egyszerre vehessen célba. El kell terelnünk a figyelmét.
Abuso választotta a középső utat, mely nyílegyenest vezetett az iwagakurei felé. A shunshint alkalmazva térne ki a becsapódó sziklák elől, miközben folyamatosan indítja a skarabeuszokat a férfi felé, méghozzá a homokban elrejtve. A három futó alak elterelheti oly mértékben az iwagakurei figyelmét, hogy a bogarak könnyű szerrel körbevehessék őt és feltételezhető társait, amennyiben a közelben tartózkodnak. Nem kímélnék a férfit, a bogarak sorra másznának talpain keresztül a testébe és belülről falnák fel. A homokban kúszó raj tovább indulna, feltérképezni a térséget, újabb ellenségek után kutatva. A megmaradt sunagakurei csapat nem veszíthet több embert a városig. Abuso előre törve indulna tovább a város felé, miközben Nanjatól kérne segítséget és útmutatást, kiszabadulásuk helyszíne felé.
Yonmare Abuso- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 96
Adatlap
Szint: A
Rang: Chunnin
Chakraszint: 528
Re: A Végtelen sivatag
Nanja új technikára tehetett szert, de ennek csak Kinto és jó maga tudott örülni. Az orvos kunoichi jól ráförmed a férfira, majd némi vita után elkezd pakolni, illetve közli, hogy még mindig ájult társukat itt fogják hagyni, de mielőtt még Nanja tiltakozni tudott volna, egy másik nő érkezett pont időben. Ugyan nem olyan orvosi ninja mint Rina, de vele Mai jó kezekben maradhat. Ennek tudatában a három Sunagakure-i ninja útnak eredt, hogy találkozhassanak társaikkal, akik szintén ki akarják szabadítani a Kazekage-t.
~ Kazekage-sama... tartson ki még egy kicsit!
Érzések, emlékek árasztották el nyomban, és amint Rina teljesen végzett sebei ellátásával, erőben is majd kicsattant, mint ha hosszú órákat aludhatott volna. Ezekkel így együttesen készen állt arra, hogy ismét harcolhasson otthonáért, barátaiért. Elmélyedve gondolataiban idézte fel a falu állapotát, hogy amint eljön az idő, pontos információkkal tudjon szolgálni. Alig, hogy elindultak, összefutottak az említett személyekkel. Látszódott rajtuk minden ami kellett. Nem kétséges, hogy Sunagakure ninja-i, nem csak a fejpántjuk bizonyította ezt. Kinto és az érkezők közül az egyik barátilag köszöntötték egymást, így most már minden kétség elhárul a felől, hogy megbízhatóak-e vagy sem. Azonban van egy kis gond. Nincsenek egyedül. Míg Nanja a többiek arcát fürkészte és tekintete a mellette lévő férfira irányult, szemei kikerekedtek. A shinobi felkiáltása után már a földön találhatta magát, azt követően pedig nagy puffanás, a homok is nagy területen felkavaródott. Mihelyst adódott az alkalom, féltérdre állt fel, a látvány ami pedig fogadta, nem kicsit kavarta fel a gyomrát. Kezeit szája elé kellett tennie, fejét pedig lehajtotta, hogy meg tudjon nyugodni, amit gyorsan kellett tennie. Megszólalt támadójuk is. Az indulatos beszéd, illetve a támadás jellege, valamint a fejpánt is bizonyítja, hogy Iwakagure ninja-ja.
~ Ezek csak nem akarják feladni! >.<
A hatalmas szikla már a levegőben van, irányítója pedig több tucat darabra bontotta, ami egyenesen feléjük zuhan. Abuso nem tétlenkedik, mondja is a tervet, amit Nanja habozás nélkül követ. Míg a férfi a középső utat válsztotta, Nanja jobbra tért ki, és széles ívben futott ellenségük felé. A szikla darabok árnyéka egyre hatalmasodott, ahogy közeledtek a földhöz. Figyelnie kellett nehogy egy is eltalálja, illetve cikk-cakkban is futott, hogy ne legyen könnyű célpont. Bo-ját jobb kezében tartva készült támadni Abuso után, méghozzá elterelés gyanánt. Bo-ját ellenfelük irányába hajítja, annak fejét megcélozva. Meg nem áll, továbbra is cikk-cakkban fut.
~ Kazekage-sama... tartson ki még egy kicsit!
Érzések, emlékek árasztották el nyomban, és amint Rina teljesen végzett sebei ellátásával, erőben is majd kicsattant, mint ha hosszú órákat aludhatott volna. Ezekkel így együttesen készen állt arra, hogy ismét harcolhasson otthonáért, barátaiért. Elmélyedve gondolataiban idézte fel a falu állapotát, hogy amint eljön az idő, pontos információkkal tudjon szolgálni. Alig, hogy elindultak, összefutottak az említett személyekkel. Látszódott rajtuk minden ami kellett. Nem kétséges, hogy Sunagakure ninja-i, nem csak a fejpántjuk bizonyította ezt. Kinto és az érkezők közül az egyik barátilag köszöntötték egymást, így most már minden kétség elhárul a felől, hogy megbízhatóak-e vagy sem. Azonban van egy kis gond. Nincsenek egyedül. Míg Nanja a többiek arcát fürkészte és tekintete a mellette lévő férfira irányult, szemei kikerekedtek. A shinobi felkiáltása után már a földön találhatta magát, azt követően pedig nagy puffanás, a homok is nagy területen felkavaródott. Mihelyst adódott az alkalom, féltérdre állt fel, a látvány ami pedig fogadta, nem kicsit kavarta fel a gyomrát. Kezeit szája elé kellett tennie, fejét pedig lehajtotta, hogy meg tudjon nyugodni, amit gyorsan kellett tennie. Megszólalt támadójuk is. Az indulatos beszéd, illetve a támadás jellege, valamint a fejpánt is bizonyítja, hogy Iwakagure ninja-ja.
~ Ezek csak nem akarják feladni! >.<
A hatalmas szikla már a levegőben van, irányítója pedig több tucat darabra bontotta, ami egyenesen feléjük zuhan. Abuso nem tétlenkedik, mondja is a tervet, amit Nanja habozás nélkül követ. Míg a férfi a középső utat válsztotta, Nanja jobbra tért ki, és széles ívben futott ellenségük felé. A szikla darabok árnyéka egyre hatalmasodott, ahogy közeledtek a földhöz. Figyelnie kellett nehogy egy is eltalálja, illetve cikk-cakkban is futott, hogy ne legyen könnyű célpont. Bo-ját jobb kezében tartva készült támadni Abuso után, méghozzá elterelés gyanánt. Bo-ját ellenfelük irányába hajítja, annak fejét megcélozva. Meg nem áll, továbbra is cikk-cakkban fut.
Nanja- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 109
Tartózkodási hely : Sunagakure
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450
Re: A Végtelen sivatag
A Kazekage Megmentése
Résztvevők: Nanja és Abuso
Hála Abuso gyors reflexeinek és cselekvőkészségének (na meg annak köszönhetően, hogy közel álltak hozzá), képes arrébb rántani két társát, névszerint Nanját és Egyest. De sajnos csak két keze van, így a többieknek befellegzett. Ám ez nem tántorítja el sem Abuso-t, sem Nanját a cselekvéstől, és attól sem tántorodnak el, hogy ellentámadásba lendüljenek, azonnal. Mivel Egyest is sikerült megmenteni, a férfi, négykézláb a földön, meglepetten bólint Abuso felvetésére, miszerint több oldalról támadják meg az iwai-t. Neki is látnak.
Abuso indul meg középről, Nanja jobbról, Egyes pedig balról. Közben Abuso folyamatos shunshinozással kerüli el a felé tartó kődarabokat, míg Nanja cikk-cakkos irányban fut előlük, hogy összezavarja használójukat, Egyes pedig akrobatikus, shinobihoz illő mozdulatokkal, kecsesen kerüli el őket. Az iwai arcára fagy önelégült mosolya, mikor meglátja, hogy ilyen gyorsan kihoztátok a maximumot az egyébként, majdnem reménytelenné vált szituációból. Azonban...
Amint Nanja az iwai felé dobja a bo-ját, a fegyver csak nemes egyszerűséggel lepattan róla, egyenesen vissza, Nanja felé. Amennyiben elkerüli, a közelben ér földet, a homokban. A férfi arcára sátáni mosoly ül ki. Az előbbi, lehervadt arckifejezés, csak színjáték volt. Abuso, miközben közeledik, láthatja, hogy a férfi bőrén megcsillan a fény. Bizonyára már tudja is, mivel van dolga, talán Nanja is. Ekkor jelennek meg Abuso bogarai, melyek képtelenek átrágni az Iwa no Yoroi-t, de azért próbálkoznak. A férfi ekkor, eredeti helyéről még mindig nem mozdulva, egy homokbucka tetejéről állva, miközben próbálja lesöpörni magáról a bogarakat, elkiáltja magát.
- Most! - üvölti.
Egyeshez közel, azaz bal oldalt szélen, és Nanjához közel, azaz jobb oldalt szélen, ninják törnek elő. Négy-négy, mindkét oldalon, egyenesen a homokból bukkantak elő, és mind egy kész armadányi kunai-t, és shuriken-t dobálnak Nanja és Egyes felé. Miután azokból kifogytak, kődárdákhoz folyamodnak. Eközben, a hatalmas "homokdomb" felé tartó Abuso szemtől szembe találhatja magát a férfival, aki az Iwa no Yoroi-val védi magát. Amint elég közel van hozzá, a fickó shunshinnel Abuso elé lép, majd egy hatalmas ütést mér az állcsúcsára. Amennyiben Abuso nem tompítja, vagy hárítja valahogy az ütést, a kunai-k, shurikenek, vagy kődárdák tűzvonalába zuhanhat. Miután az iwaiak nem bírják elég gyorsan dobálni a kődárdákat, az egykoron hatalmas sziklatömeg darabjait kezdik mozgatni, egyenesen felétek, közben egész végig, félig be vannak temetve a homokba. Lehet, hogy az Iwagakure no Jutsu segítségével teszik ezt meg?
Az ennél fontosabb kérdés azonban már csak az: el tudtok-e jutni Sunába, mielőtt végeznek veletek?
//Abuso, nem egészen értettem, hogy mit csinálsz azután, hogy a férfi felé küldted a bogaraidat, tehát elküldted őket és futottál felé? Mivel nem írtad az ellenkezőjét, úgy veszem, hogy még így tettél. Még megjegyezném, hogy ne igyál ennyire előre a medve bőrére, nem tudhatod mit tervez a mesélőd, így ne gondold, hogy egy cselekvés mindenképpen sikerülni fog. Egyelőre csak egy észrevétel. //
Ootsutsuki Kaguya- Mesélő
- Specializálódás : Szadizmus
Tartózkodási hely : A Holdon Napozom
Adatlap
Szint: S
Rang: LvL99
Chakraszint: Forthehorde
Re: A Végtelen sivatag
Nem állt túlságosan jól a mentőcsapat szénája. Nem elég, hogy egyetlen támadással képes volt az ellenség megharmadolni a csapatot, hirtelen még többen lettek, s átfordították a létszám előnyt a saját oldalukra. A dombon álló férfi parancsára ugyanis több iwagakurei emelkedett ki a homokból, s kezdtek bele az ellentámadásba. Abuso azonban nem állhatott meg, nem fordulhatott társai irányába, mert azzal veszélybe sodorná a saját életét. Bíznia kell a megmaradtak képességeiben és kitartásában. Neki most más ellenfele van. Az a valaki pedig ott áll egyenesen előtte.
Ahogy Abuso kerülgette a sziklákat a shunshin segítségével, gyors pozícióváltásokkal, s egyre nagyobb lendülettel tudhatta háta mögött a kettejük közti távolságot az iwagakureivel. Abuso bogarai már a fiú előtt jártak, s megkezdték a férfi bekebelezését. Pontosabban kezdték volna. Az iwagakurei különleges védőburok alá vette a testét, mely ideiglenesen megakadályozta a skarabeuszokat abban, hogy végezzenek vele. Abuso cska akkor láthatta meg a védelmét, mikor a férfi testének egésze megcsillant a fényben. Tudta jól, mivel áll szemben. S azt is, hogy hogyan győzheti le. Iwagakure hírhedt védelme, az Iwa no Yoroi már számtalan alkalommal megmutatkozott, s csupán a sokadik alkalomra volt képes a chunnin működő ellentervet szőni a védelem ellen. Ez azonban beválhatott. Miután Abuso látta, ellenfelének védelmét a bogarak nem fogják átharapni, kezei körül chakrat kezdett el koncentrálni, az iwagakurei hirtelen termett a férfi előtt, majd kezével gyors csapásba kezdett. Abuso nem torpanhatott meg. Megpróbálná lendületét kihasználni, s szó szerint eldobni magát, hogy teste a homokba érve, tovább csúszhasson. Megpróbálna a homokban elcsúszni az iwagakure mellett, majd hirtelen talpra állva, a háta mögül kezdene támadásba. Ökleit homokkal venné körbe, melyeket a Saganken segítségével változtatna éles és széles pengévé. Ha képes lenne ellentámadásában megsérteni a páncélzatot, újabb csapással próbálkozna, miután törzsét némiképp elforgatná, a lendület és a mozgékonyság megtartása érdekében. Amennyiben nem sikerül időben elcsúsznia, hanem saját kezeivel kell hárítani a támadást, akkor is ezt lépné meg. Az iwagakureiek nem menekülhetnek innen. Így is túl sokan lettek, nem hiányzik még egy erősítés.
Abuso ha sikerül sebet ejtenie a férfin, ha nem, az ütések után hátrébb ugrana, Sunagakure irányába, tehát az össztűztől távolabb, s ugrása alatt két kunait hajítana a férfi felé. Az elsőt egyenesen az iwagakureinek, míg a másikat némiképp a feje fölött. Ha beleáll a dobásba, bízva védelmében, ha hátrébb ugrana, a kunaiokra erősített jegyzetet aktiválná a sunagakurei chunnin, mely ha betalál, képes felsebezni a védelmet. Abuso bogarai pedig csak arra várnak, hogy a prédájuk tökéletes védelmén rés nyílhasson.
Ahogy Abuso kerülgette a sziklákat a shunshin segítségével, gyors pozícióváltásokkal, s egyre nagyobb lendülettel tudhatta háta mögött a kettejük közti távolságot az iwagakureivel. Abuso bogarai már a fiú előtt jártak, s megkezdték a férfi bekebelezését. Pontosabban kezdték volna. Az iwagakurei különleges védőburok alá vette a testét, mely ideiglenesen megakadályozta a skarabeuszokat abban, hogy végezzenek vele. Abuso cska akkor láthatta meg a védelmét, mikor a férfi testének egésze megcsillant a fényben. Tudta jól, mivel áll szemben. S azt is, hogy hogyan győzheti le. Iwagakure hírhedt védelme, az Iwa no Yoroi már számtalan alkalommal megmutatkozott, s csupán a sokadik alkalomra volt képes a chunnin működő ellentervet szőni a védelem ellen. Ez azonban beválhatott. Miután Abuso látta, ellenfelének védelmét a bogarak nem fogják átharapni, kezei körül chakrat kezdett el koncentrálni, az iwagakurei hirtelen termett a férfi előtt, majd kezével gyors csapásba kezdett. Abuso nem torpanhatott meg. Megpróbálná lendületét kihasználni, s szó szerint eldobni magát, hogy teste a homokba érve, tovább csúszhasson. Megpróbálna a homokban elcsúszni az iwagakure mellett, majd hirtelen talpra állva, a háta mögül kezdene támadásba. Ökleit homokkal venné körbe, melyeket a Saganken segítségével változtatna éles és széles pengévé. Ha képes lenne ellentámadásában megsérteni a páncélzatot, újabb csapással próbálkozna, miután törzsét némiképp elforgatná, a lendület és a mozgékonyság megtartása érdekében. Amennyiben nem sikerül időben elcsúsznia, hanem saját kezeivel kell hárítani a támadást, akkor is ezt lépné meg. Az iwagakureiek nem menekülhetnek innen. Így is túl sokan lettek, nem hiányzik még egy erősítés.
Abuso ha sikerül sebet ejtenie a férfin, ha nem, az ütések után hátrébb ugrana, Sunagakure irányába, tehát az össztűztől távolabb, s ugrása alatt két kunait hajítana a férfi felé. Az elsőt egyenesen az iwagakureinek, míg a másikat némiképp a feje fölött. Ha beleáll a dobásba, bízva védelmében, ha hátrébb ugrana, a kunaiokra erősített jegyzetet aktiválná a sunagakurei chunnin, mely ha betalál, képes felsebezni a védelmet. Abuso bogarai pedig csak arra várnak, hogy a prédájuk tökéletes védelmén rés nyílhasson.
Yonmare Abuso- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 96
Adatlap
Szint: A
Rang: Chunnin
Chakraszint: 528
Re: A Végtelen sivatag
~ Na bakker...
A lelkesedés, az elszántság és minden ami még ezzel jár mind megvolt Nanja-ban, de mégis a tény, hogy teste nem volt folyamatos mozgásban hosszú hosszú ideig, az nem elkerülendő. Nem jött be sajnos az elterelés, első sorban azért nem, mert szinte el sem jutott a célpontig, másrészt pedig, mert szinte azonnal beterítette a testét egy igen csak masszív páncéllal mondjuk így, amit Nanja csak egyszer látott. Még pedig Sunagakure elesésének napján.
~ Na bakker!
Abuso-bak is volt hátra néhány méter mielőtt elérte volna, de most azzal a kettővel nem foglalkozhatott többet. Ugyan is, mint ahogy az várható volt egy Iwa kutya nem elég ahhoz, hogy elrontsa a napjukat. De nem hogy kettő, hanem plusz nyolc! Négy jutott Nanja-nak, négy pedig a másik férfinak, akit Abuso elrántott magával.
~ Na...hú Bakker!!! Ezek csak nem hagynak minket élni u.u
Nem is tétlenkedtek, több tucat kunai-t és shuriken-t dobáltak feléjük. Nanja a homokban heverő kődarabok mögé bújt, de mivel szemből és a háta mögül is érkeztek a fegyverek, nem tudott egy helyben maradni. Bo-ja hiányában, amint ezek befejezték a dobálózást a földről és a kődarabokból magához vesz egy-egy kunai-t, amikkel a késöbbiekben támadhat, vagy védekezhet, ami egy darabig fenn is áll, ugyan is most valamiféle kődárdákat hajigálnak, de sokkal lassabban. Nanja kap is az alkalmon, mindazok ellenére, hogy a másik oldalon láthatják, megpróbál egy olyan kő mögé bújni, ahol nem tudják kivenni, mit is csinál. Amit pedig tenni szeretne, az egy Bunshin. Szépen otthagyja a földtömeg mögött - ugye ez a mögött az ö hozzá közelebb levő iwagakure-i ninja-hoz értendő-, majd átszalad amilyen gyorsan csak tud egy másikhoz, ott is létrehoz egy Bunshin-t, majd egy harmadikhoz is gyorsan átszalad, és ott is létrehoz egy Bunshin-t. Most van három Bunshin, plusz az eredeti Nanja. Mire ezzel végzett, a kődárdák hajigálása abbamarad, majd a homokban lévő törmelékek kezdenek el mozogni. Persze megint feléjük. Mert miért is ne.. De ezzel most négy Nanja-t láthatnak elvileg, és ha mázlija van, akkor nem tudják melyik az eredeti, illetve, hogy ezek csak sima Bunshin-ok, vagy Kage Bunshin. Nanja csak az utolsó pillanatban ugrik el, amennyiben felé közeledne bármi is.
~ Hajjaj, most mit tegyek, mit tegyek...
Nagyon nem egyszerü a helyzet, a létszámfölény sosem kedvező. Viszont ezeknek a földdaraboknak a mozgatása, meg az elöbbi dárdák létrehozása, irányítása azért pazarol némi chakra-t. Ha továbbra is csak így harcolnak, elöbb utóbb csak kifáradnak. Igaz sokan vannak, de személyenként is limitált a chakra készletük. Nanja ennek tudatában elkezdt a levegőbe emelt szikladarabokra ugrálni, talpába chakra-t koncentrált, hogy ne essen le róla. Valószinüleg majd össze akarják roppantani azokat, így csak folyamatosan ugrál egyikről a másikra. Nanja egy sok mindent megtapasztalt fiatal ninja, aki minden áron ki akarja szabadítani a Kazekage-t, és ezzel együtt felszabadítani otthonát. Ezek a mihaszna senkiházi dinka marhák nem akadályozhatják meg ebben.
A lelkesedés, az elszántság és minden ami még ezzel jár mind megvolt Nanja-ban, de mégis a tény, hogy teste nem volt folyamatos mozgásban hosszú hosszú ideig, az nem elkerülendő. Nem jött be sajnos az elterelés, első sorban azért nem, mert szinte el sem jutott a célpontig, másrészt pedig, mert szinte azonnal beterítette a testét egy igen csak masszív páncéllal mondjuk így, amit Nanja csak egyszer látott. Még pedig Sunagakure elesésének napján.
~ Na bakker!
Abuso-bak is volt hátra néhány méter mielőtt elérte volna, de most azzal a kettővel nem foglalkozhatott többet. Ugyan is, mint ahogy az várható volt egy Iwa kutya nem elég ahhoz, hogy elrontsa a napjukat. De nem hogy kettő, hanem plusz nyolc! Négy jutott Nanja-nak, négy pedig a másik férfinak, akit Abuso elrántott magával.
~ Na...hú Bakker!!! Ezek csak nem hagynak minket élni u.u
Nem is tétlenkedtek, több tucat kunai-t és shuriken-t dobáltak feléjük. Nanja a homokban heverő kődarabok mögé bújt, de mivel szemből és a háta mögül is érkeztek a fegyverek, nem tudott egy helyben maradni. Bo-ja hiányában, amint ezek befejezték a dobálózást a földről és a kődarabokból magához vesz egy-egy kunai-t, amikkel a késöbbiekben támadhat, vagy védekezhet, ami egy darabig fenn is áll, ugyan is most valamiféle kődárdákat hajigálnak, de sokkal lassabban. Nanja kap is az alkalmon, mindazok ellenére, hogy a másik oldalon láthatják, megpróbál egy olyan kő mögé bújni, ahol nem tudják kivenni, mit is csinál. Amit pedig tenni szeretne, az egy Bunshin. Szépen otthagyja a földtömeg mögött - ugye ez a mögött az ö hozzá közelebb levő iwagakure-i ninja-hoz értendő-, majd átszalad amilyen gyorsan csak tud egy másikhoz, ott is létrehoz egy Bunshin-t, majd egy harmadikhoz is gyorsan átszalad, és ott is létrehoz egy Bunshin-t. Most van három Bunshin, plusz az eredeti Nanja. Mire ezzel végzett, a kődárdák hajigálása abbamarad, majd a homokban lévő törmelékek kezdenek el mozogni. Persze megint feléjük. Mert miért is ne.. De ezzel most négy Nanja-t láthatnak elvileg, és ha mázlija van, akkor nem tudják melyik az eredeti, illetve, hogy ezek csak sima Bunshin-ok, vagy Kage Bunshin. Nanja csak az utolsó pillanatban ugrik el, amennyiben felé közeledne bármi is.
~ Hajjaj, most mit tegyek, mit tegyek...
Nagyon nem egyszerü a helyzet, a létszámfölény sosem kedvező. Viszont ezeknek a földdaraboknak a mozgatása, meg az elöbbi dárdák létrehozása, irányítása azért pazarol némi chakra-t. Ha továbbra is csak így harcolnak, elöbb utóbb csak kifáradnak. Igaz sokan vannak, de személyenként is limitált a chakra készletük. Nanja ennek tudatában elkezdt a levegőbe emelt szikladarabokra ugrálni, talpába chakra-t koncentrált, hogy ne essen le róla. Valószinüleg majd össze akarják roppantani azokat, így csak folyamatosan ugrál egyikről a másikra. Nanja egy sok mindent megtapasztalt fiatal ninja, aki minden áron ki akarja szabadítani a Kazekage-t, és ezzel együtt felszabadítani otthonát. Ezek a mihaszna senkiházi dinka marhák nem akadályozhatják meg ebben.
Nanja- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 109
Tartózkodási hely : Sunagakure
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450
Re: A Végtelen sivatag
A Kazekage Megmentése
Résztvevők: Nanja és Abuso
Abuso ugyan képtelen lenne a dombon fölfelé csúszni, de ez a harc hevében megbocsátható, emberi hiba, főleg, hogy nem került az életébe, hiszen sikerül kézzel hárítania a támadást, az alkarvédője épphogy kibírta. Hirtelen reflexeit és reakciókészségét pedig harci tapasztalatának köszönhette, ahogy gyors gondolkodását is. Egy jól irányzott Sagankennel sikerül rést ütnie az ellenfele védelmén, melyen az iwai annyira meglepődik, hogy hirtelen reagálni sem tud, ezalatt pedig Abuso hátra ugrik, és két kunai-t ereszt útjának. Az ellenfele, azonban nem elugrik, hanem elhajol, és mögötte robbanó pecsétek robbannak. A bogarak és a Saganken együttes ereje azonban elég volt egy apró rés nyílásához az Iwa no Yoroi-n, és ezzel a páncél elvesztette minden előnyét Abuso teremtményeinek támadásával szemben. Ahogy a páncélon keletkezett apró résen átverekedve magukat a bogarak húshoz jutnak, úgy hatolnak át a férfi bensőségein, mint kés a vajon. A vér szinte utat tör magának kőpáncélon keletkezett repedéseken keresztül, ami, ahogy a férfi szép lassan eltávozik az élők sorából, szépen-lassan megszűnni látszik, esetleg darabjaira hullani. Abuso azonban nem tétlenkedhet, a bogarai pedig jelenleg foglaltak. Ha oldalra néz, láthatja Nanját, aki éppen el van foglalva a védekezéssel, és kikerüléssel, és egyáltalán nem képes támadni. Egyessel a másik oldalon ugyanez a helyzet, azonban shunshinek és kunai-s ellentámadások kombinációjával próbálja sakkban tartani az ellenfeleit, de szépen-lassan ő sem bírja tovább, és szintén a törmelékek mögé menekül, melyeket tömegével kapnak fel az iwaiak és próbálják összezúzni csapatotok tagjait.
Ami Nanját illeti, szerencsére, nem tudni, hogy a halálfélelemtől-e, de eddig sikerült minden támadást elkerülnie, és a törmelékeken ugrálva is megmenekült a biztos haláltól. Bár próbálták összeroppantani, a gyorsaságára nem lehetett panasz, és bizonyára az iwaiaknak is nehéz nem hazai terepen koncentrálni. Ami pedig a bunshinokat illeti, mind majdhogynem keletkezésük pillanatában megsemmisültek, de legalább megkímélték az eredetit az elmúlástól, így a nekik szánt szerepet betöltötték. Abuso bogarainak lehet, hogy másodpercek kellenek a páncélos iwai ellenfele teljes bekebelezéséhez, de jelenleg azok a másodpercek is kritikusnak számítanak, hiszen a dobálózó iwaiak észrevették, hogy a bogarak ellen nem alakulna jól a szénájuk, így az összes megmaradt követ egyszerre felétek dobva elterelésként (nem akarnak megölni velük, szóval a többségük biztosan mellé megy), mind szinte egyszerre állnak fel, és Iwa no Yoroi-t aktiválnak magukon, megnehezítve Abuso dolgát.
Aztán pedig, mind a nyolcan egyszerre, aktiválják titkos fegyverüket, az Abuso által kivégzett iwai férfi homokdombja alá rejtett hatalmas szikladarabot, melyet darabjaira bontva küldenek felétek, hihetetlen sebességgel. Ahogy a nagyobb szikla darabjai útnak indultak, a kisebbeket is sorra kapják fel, és dobálják felétek. Kettő meg is indul Nanja felé, még kettő pedig Abuso felé, kivont kunai-val. Egyes pedig úgy néz ki... eltűnt? A hűlt helyén nem található semmi, ami arra utalt volna, hogy meghalt, szóval lehet, hogy készül valamire. Vajon mire?
Ami pedig Nanja bo-ját illeti, még mindig valahol a közelében van, a homokban. Lehet, hogy szüksége lenne rá, és jelenleg könnyen fel tudná kapni, bár lehet, hogy erre a folyamatos támadás miatt nem lesz esélye.
Ootsutsuki Kaguya- Mesélő
- Specializálódás : Szadizmus
Tartózkodási hely : A Holdon Napozom
Adatlap
Szint: S
Rang: LvL99
Chakraszint: Forthehorde
Re: A Végtelen sivatag
A sunagakureinek döntenie kellett, mikor ellenfele szinte a semmiből termett előtte, s kezeit támadásra emelte. Abuso némiképp berogyasztva, döntötte előre testét, s így testének súlyát használva hajolt rá az érkező ütésnek, melyet alkarvédőjével fogott fel. Kihasználva azt a néhány másodpercnyi időt, míg a két test egymásnak feszülése után megáll, a felkavart homokkal vonja körbe kezét, majd csapást mér a férfi derekára. A homokból épített és chakraval erősített penge megtörte a páncélt, felcsillant, mikor törés vonala jelent meg rajta, s némi töredék hullott alá. Abuso azonnal hátraugrott, s két kunait hajított a férfi felé. A fegyverekre robbanójegyzeteket erősített, hogy azok robbanása még nagyobb lyukat törhessen a páncélon. A robbanás azonban az elterelés fő része volt. Ugyanis a férfit épp elegendő ideig kötötte le a két dobófegyver és a robbanás, hogy a skarabeuszok körbevehették őt a homok alól, s a résen átfúrva magukat, sorra lepték el a férfi testét. Az iwagakurei megállt, s vérzett páncéljának résén.
- Csontváz marad a páncélod alatt, te féreg. - köpött a földre, mikor látta, ahogy az iwagakurei összeesik. Azonban a chunnin nem ünnepelhetett. Bárhova néz, iwagakurei shinobikat lát. Két megmaradt társa kereszttűzbe keveredett. Az iwagakureiek nem kímélték a középső területeket. Abusot is majdnem eltalálta egy kósza szikla, még szerencse, hogy időben észrevette, s idejében odébb lépett.
A középen harcoló lány bunshinokat hozott létre a harctér közepén, melyek ugyan másodpercig, de megzavarhatták ellenfeleiket a célzásban. A bunshinok sorra hullottak, Abuso pedig csak remélte, hogy a száguldó sziklák nem a lány testét zúzzák össze.
~Megzavarja az ellenséget, egyenlítve a hátrányát, ügyes kislány. - Abuso elmosolyodott, s valahol mélyen előtört benne az óvás vágya. Az előtte küzdő lány fiatal kora ellenére vakmerően próbált időt nyerni magának, hogy valami stratégiát állíthasson fel. A chunnin nem hagyhatta őt egyedül. Egyes helye felé fordulva azonban Abuso furcsállóan nézte a férfit, pontosabban annak előző helyzete felé. Egyes nyom nélkül eltűnt, meghalt vajon? A sziklatömeg nyomot hagy maga után, talán elrejtőzött.
Abuso mögött megremegett a domb, melyen néhány másodperce még az iwagakurei állt diadalittasan. A homok leperegni látszott róla, majd megmutatta a szilárd kőtömb felszínét. A vastag homokréteg biztos, hogy hátráltatja őket a föld elemű technikáik kivitelezésében. Nincs értelme a sziklával foglalkoznia, ugyanis az ellenfél bármilyen méretében képes felhasználni ellenük. Ezt hamar bizonyították is, mikor kisebb és nagyobb törmelékeket kezdtek kiemelni és a megmaradt csapat felé hajítani. A megmaradt sziklák is az égbe emelkedtek, s az első löketben a szélrózsa szinte minden irányából indították a sunagakureiek felé. A sziklák azonban nem érték el őket, Abuso mikor pedig ellenfeleire tekintett, szomorúan látta, ahogy sorra megcsillannak a Nap fényében. Elterelésként használhatták a sziklákat, hogy felvértezzék magukat. Nem fognak változtatni ezek szerint a pozíciójukon, ez pedig olyan tény, amely engedte Abusot tervezni. Ki kell kerülniük ebből a húsdarálóból, mielőtt egy szikla az összes csontjukból levest csinál.
Keze körül a homokot kiterjesztette, s egyfajta pajzsként tartotta maga elé. A shunshinnal rontana a felé közeledő ellenfelek, miközben a chakraval erősített pajzzsal próbálná felfogni az esetleges támadásokat. Ellenfelétől ellesett módon aktiválná a shnunshint, mikor ellenfelétől alig pár méterre lenne. A pajzzsal lökné a távolba az egyiket, mely ha betalál, nagy valószínűséggel üti ki. Amennyiben sikerül, másik kezét is körbefogva a homokkal, s pengévé alakítaná, majd egy fordulatból, testét a pajzzsal védve intézne egy átlós vágást. Ha nem sikerül kiiktatnia ellenfelét/ellenfeleit, a pajzsot és a pengét felváltva használná, s közelharcban próbálna újabb réseket ütni a pajzsokon. Bogarai már itt lehetnek alatta, hogy segíthessék őt a túlélésben és az újabb résekbe mászva iktathatnák ki az újabb két iwagakureit. Abuso csak reméli, hogy sikerül ezzel a módszerrel kiiktatnia őket, s nem keveredik még nagyobb bajba.
- Csontváz marad a páncélod alatt, te féreg. - köpött a földre, mikor látta, ahogy az iwagakurei összeesik. Azonban a chunnin nem ünnepelhetett. Bárhova néz, iwagakurei shinobikat lát. Két megmaradt társa kereszttűzbe keveredett. Az iwagakureiek nem kímélték a középső területeket. Abusot is majdnem eltalálta egy kósza szikla, még szerencse, hogy időben észrevette, s idejében odébb lépett.
A középen harcoló lány bunshinokat hozott létre a harctér közepén, melyek ugyan másodpercig, de megzavarhatták ellenfeleiket a célzásban. A bunshinok sorra hullottak, Abuso pedig csak remélte, hogy a száguldó sziklák nem a lány testét zúzzák össze.
~Megzavarja az ellenséget, egyenlítve a hátrányát, ügyes kislány. - Abuso elmosolyodott, s valahol mélyen előtört benne az óvás vágya. Az előtte küzdő lány fiatal kora ellenére vakmerően próbált időt nyerni magának, hogy valami stratégiát állíthasson fel. A chunnin nem hagyhatta őt egyedül. Egyes helye felé fordulva azonban Abuso furcsállóan nézte a férfit, pontosabban annak előző helyzete felé. Egyes nyom nélkül eltűnt, meghalt vajon? A sziklatömeg nyomot hagy maga után, talán elrejtőzött.
Abuso mögött megremegett a domb, melyen néhány másodperce még az iwagakurei állt diadalittasan. A homok leperegni látszott róla, majd megmutatta a szilárd kőtömb felszínét. A vastag homokréteg biztos, hogy hátráltatja őket a föld elemű technikáik kivitelezésében. Nincs értelme a sziklával foglalkoznia, ugyanis az ellenfél bármilyen méretében képes felhasználni ellenük. Ezt hamar bizonyították is, mikor kisebb és nagyobb törmelékeket kezdtek kiemelni és a megmaradt csapat felé hajítani. A megmaradt sziklák is az égbe emelkedtek, s az első löketben a szélrózsa szinte minden irányából indították a sunagakureiek felé. A sziklák azonban nem érték el őket, Abuso mikor pedig ellenfeleire tekintett, szomorúan látta, ahogy sorra megcsillannak a Nap fényében. Elterelésként használhatták a sziklákat, hogy felvértezzék magukat. Nem fognak változtatni ezek szerint a pozíciójukon, ez pedig olyan tény, amely engedte Abusot tervezni. Ki kell kerülniük ebből a húsdarálóból, mielőtt egy szikla az összes csontjukból levest csinál.
Keze körül a homokot kiterjesztette, s egyfajta pajzsként tartotta maga elé. A shunshinnal rontana a felé közeledő ellenfelek, miközben a chakraval erősített pajzzsal próbálná felfogni az esetleges támadásokat. Ellenfelétől ellesett módon aktiválná a shnunshint, mikor ellenfelétől alig pár méterre lenne. A pajzzsal lökné a távolba az egyiket, mely ha betalál, nagy valószínűséggel üti ki. Amennyiben sikerül, másik kezét is körbefogva a homokkal, s pengévé alakítaná, majd egy fordulatból, testét a pajzzsal védve intézne egy átlós vágást. Ha nem sikerül kiiktatnia ellenfelét/ellenfeleit, a pajzsot és a pengét felváltva használná, s közelharcban próbálna újabb réseket ütni a pajzsokon. Bogarai már itt lehetnek alatta, hogy segíthessék őt a túlélésben és az újabb résekbe mászva iktathatnák ki az újabb két iwagakureit. Abuso csak reméli, hogy sikerül ezzel a módszerrel kiiktatnia őket, s nem keveredik még nagyobb bajba.
Yonmare Abuso- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 96
Adatlap
Szint: A
Rang: Chunnin
Chakraszint: 528
Re: A Végtelen sivatag
Ennyi kavicsot, földet, sziklát, vagy bárminek is nevezzük ami most fenyegetően körbeveszi a rossz helyzetben lévő Sunagakure-i shinobi-kat, nem sűrűn látni a sivatagban. Roppant idegesítő, és elkeserítő is. Nanja régen volt már olyan helyzetben, amikor is gyorsan kellett cselekednie. Bunshin-ok használata eléggé egyszerű, de ugyan akkor hatásos is. Lehet, Nanja nem rendelkezik sok jutsu-val, de nem mindig a legerősebb és leglátványosabb technika a megoldás akár védekezésre, vagy támadásra. A meg nem szűnni vágyó sziladarabok sorra célozzák őket, alig pár centire képesek csak kikerülni azokat. Fölég, hogy kisebb darabokra is szedik, amiket gyorsabban is tudnak mozgatni, na azokat kunai-val nem éppen a legjobb elhárítani.
~ Nem ugrándozhatok itt egész nap... ideje másik tervet szőni. Na lássuk..
A terv igen egyszerű volt, de ugyan akkor veszélyes is. Mivel egyre több és több, valamint gyorsabban száguldózó kődarabok fenyegették, csak egyetlen kiút maradt. Még pedig egyenesen nekimenni az iwagakure-ieknek. Nanja elöször Bo-ja után kutatva, majd meg is látja. Szökdelve, néha megtorpanva elengedi az előtte elhaladó kődarabokat, majd lehajolva, a homokban pörögve, vagy bukfencezve, de eljut valahogy a fegyveréig. Pont akkor, mikor az a nyolc dinka valami nagyra készül. Szinte az orra előtt emelkedik ki a homokból egy hatalmas nagy szikla tömb.
~ Hát ez meg, hogy a rákba került ide? Oo
Míg azt kiemelik, Nanja gyorsan elsprintel onnan, szeme sarkából látta, hogy Abuso végzett ellenfelével, de a másik tagot sehol se látja. Ahol lennie kellene, nincs egy milliliternyi vér sem, ez pedig egyből gyanakvásra készteti a lányt.
~ Most vagy nagyon pro, vagy mégsem az akinek mutatta magát.
Ezen elmélkedni nincs ideje, ugyan is az a bitang nagy szikla már a levegőben van, illetve darabokban, amik nem meglepő módon felé és Abuso felé indultak baromi gyorsan. Nanja-nak több sem kellett, megindult egyenesen az ellenség irányába. Ezzel magukat is veszélyeztethetik, hiszen Nanja-t üldözik a sziklákkal, de ö meg pont feléjük tart. Meglepetésére viszont kettő közülük pont hasonlóra gondolt, vagy legalábbis arra, hogy megközelítsék Nanja-t. Jobb kezében Bo-ja, balban kettö kunai, hiszen nem dobta el egyiket sem, mikor fegyveréhez jutott. Most viszont megteszi. Mind a kettöt csak az egyik iwagakure-i irányába, hogy ne egyszerre érkezzenek Nanja ellen. Így könnyebb neki is védekeznie. Gondolnia kell arra is, hogy apróbb köveket még nyugodt szívvel tudnak felé hajítani. Ebben az esetben mindent az utolsó pillanatra hagy. Persze nem lát a háta mögé, de amikor a közelebb levö ninja odaér hozzá, akkor Nanja szempillantás alatt leguggol, jobb lábát kinyújtja, kicsit oldalra dönti testét és megpróbálja kirúgni a férfi lábait, miközben megtesz egy 360 fokos mozdulatot, ezzel megadva a lehetöséget magának, hogy akár egy másodpercre is, de lássa mi van a háta mögött. A következökben csupán Bo-jával hárítja a második iwa ninja támadását.
~ Nem ugrándozhatok itt egész nap... ideje másik tervet szőni. Na lássuk..
A terv igen egyszerű volt, de ugyan akkor veszélyes is. Mivel egyre több és több, valamint gyorsabban száguldózó kődarabok fenyegették, csak egyetlen kiút maradt. Még pedig egyenesen nekimenni az iwagakure-ieknek. Nanja elöször Bo-ja után kutatva, majd meg is látja. Szökdelve, néha megtorpanva elengedi az előtte elhaladó kődarabokat, majd lehajolva, a homokban pörögve, vagy bukfencezve, de eljut valahogy a fegyveréig. Pont akkor, mikor az a nyolc dinka valami nagyra készül. Szinte az orra előtt emelkedik ki a homokból egy hatalmas nagy szikla tömb.
~ Hát ez meg, hogy a rákba került ide? Oo
Míg azt kiemelik, Nanja gyorsan elsprintel onnan, szeme sarkából látta, hogy Abuso végzett ellenfelével, de a másik tagot sehol se látja. Ahol lennie kellene, nincs egy milliliternyi vér sem, ez pedig egyből gyanakvásra készteti a lányt.
~ Most vagy nagyon pro, vagy mégsem az akinek mutatta magát.
Ezen elmélkedni nincs ideje, ugyan is az a bitang nagy szikla már a levegőben van, illetve darabokban, amik nem meglepő módon felé és Abuso felé indultak baromi gyorsan. Nanja-nak több sem kellett, megindult egyenesen az ellenség irányába. Ezzel magukat is veszélyeztethetik, hiszen Nanja-t üldözik a sziklákkal, de ö meg pont feléjük tart. Meglepetésére viszont kettő közülük pont hasonlóra gondolt, vagy legalábbis arra, hogy megközelítsék Nanja-t. Jobb kezében Bo-ja, balban kettö kunai, hiszen nem dobta el egyiket sem, mikor fegyveréhez jutott. Most viszont megteszi. Mind a kettöt csak az egyik iwagakure-i irányába, hogy ne egyszerre érkezzenek Nanja ellen. Így könnyebb neki is védekeznie. Gondolnia kell arra is, hogy apróbb köveket még nyugodt szívvel tudnak felé hajítani. Ebben az esetben mindent az utolsó pillanatra hagy. Persze nem lát a háta mögé, de amikor a közelebb levö ninja odaér hozzá, akkor Nanja szempillantás alatt leguggol, jobb lábát kinyújtja, kicsit oldalra dönti testét és megpróbálja kirúgni a férfi lábait, miközben megtesz egy 360 fokos mozdulatot, ezzel megadva a lehetöséget magának, hogy akár egy másodpercre is, de lássa mi van a háta mögött. A következökben csupán Bo-jával hárítja a második iwa ninja támadását.
Nanja- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 109
Tartózkodási hely : Sunagakure
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450
Re: A Végtelen sivatag
A Kazekage Megmentése
Résztvevők: Nanja és Abuso
Nanja:
A feléd rohanó ninják az átlagosnál kicsit lassabban haladnak, bizonyára a sivatagra jellemző tikkasztó forróság (mely titeket nem visel meg, hiszen hazai pályán vagytok), és a páncéljuk súlya alatt. Ám ez közel sem jelenti azt, hogy támadásuk veszélytelen lenne. Két kunai-t dobsz az iwagakurei felé, aki hirtelen megáll, hogy gyors mozdulatokkal, a saját kunai-jával levédhesse őket. Mindketten a homokban landolnak, kicsivel előtte. Az iwa no yoroi miatt lassabban mozgott, normál esetben azonban vissza is küldhette volna a feladónak, de szerencsére ez nem történt meg. A másik iwai gyorsabban halad, és sikerül elérnie téged, ám te leguggolsz, jobb lábad kinyújtod, majd megpróbálod kirúgni a férfi lábát. Azonban... az iwa no yoroi teljes egészében felfogja az ütést, így még csak meg sem karcoltad ellenfeled. Sőt, neked jobban fájt, mint neki. A most már veled szemben álló iwai ördögi mosollyal emeli rád kunai-ját, melyet a bo-ddal próbálsz hárítani. Egy darabig sikerül is, de az iwa no yoroinak köszönhetően ellenfeled minden támadása erősebb, mint az átlag, és nagyobb súllyal is bír, így a botod nem tarthat ki sokáig. A másik iwai is másodpercek múlva beérkezik, és már kettővel kell elbírnod. Védekezés közben meg is vágják a karodat, és nem ez lesz az első sebed. Ilyen erős, és folyamatos támadás mellett nem tudsz védekezni sokáig, közben pedig a hátramaradt másik két ellenség is egy nagyobb szikladarab eldobására készül, mellyel végezhetnek veled. Úgy néz ki, minden veszni látszik...
Abuso:
Az egyik kezeddel egy homokpajzsot vonsz fel, majd az egyik feléd tartó iwait arrébb lököd, azonban mivel a másik pont beért, és kunai-jával egyenesen a homokpajzsodba csapott, nincs időd elég gyorsan egy kardot formálni, így csak védekezhetsz. Még megpróbálkozhatnál azzal, hogy a folyamatos védekezés közben próbálsz egy kardot formálni a chakrádból, de ha akár egy másodpercre is lankad a figyelmed, az végzetes lehet. A férfit, akire a pajzscsapásodat mérted, nem ütötted ki, az iwa no yoroi megvédte tőle, és még csak rés sem keletkezett a páncélján. Ám ezzel egy kis időt nyertél magadnak, de most már két ellenfél csapásait kell levédened. A bogaraid a háttérben végeztek, bár még nem tudod őket kire küldeni, hiszen mindegyik ellenfeletek a híres iwai földpajzs védelme alatt áll, a tied pedig már nem sokáig bírja. A pajzsoddal még egy ideig hárítod a csapásokat, bár egy-két szúrás már az alkarvédődet érte, ami szintén nem fogja sokáig bírni, pláne, hogy az iwa no yoroi a használó fizikai erejét is megnöveli, így nagyobb erőt tudnak csapásaikba koncentrálni. Láthatod, hogy a tőled távolabb levő két másik iwai egy nagyobb szikladarabot gyűjt maga elé a törmelékekből, és eldobni készül azt. Úgy néz ki, minden veszni látszik...
Nanja és Abuso:
Azonban, ekkor újra feltűnik Egyes a távolban, kezében valamiféle furcsa szerkezettel, mely hasonlít egy báb senbon-lövőjére, de annál nagyobb, stabilabb, és vaskosabb.
- Hé, iwagakurei férgek! - kiált fel, majd némi chakra beleadásával aktiválja a kezében lévő fegyvert, ami nem senbonokat, hanem szögeket lő ki.
A titeket támadó iwagakaureiek mind hátraugranak, de a forgótáras, egyértelműen Takumi no Sato jóvoltából keletkezett sorozatlövő mindannyiukat eltalálja. Ugyan az iwa no yoroi miatt lepattannak róluk a lövések, de a folyamatos tüzelés miatt, és a meglepetés-támadás következtében keletkezett hirtelen zavar miatt a chakraáramlásukban, rések kezdenek keletkezni a páncéljukon. Szerencsére a fegyver lő annyira gyorsan, és Egyes annyira precízen használja, hogy majdhogynem mindegyik iwai-t egyszerre tudja sakkban tartani, bár így nektek is védenetek kell magatokat, de elég, ha csak a földre buktok.
Nanja és Abuso így mindketten szabaddá váltak, és az iwa no yoroin rések kezdenek keletkezni. A hátrébb álló két-két iwait is megzavarta a koncentrálásban Egyes hirtelen támadása, aki vadul tüzel, de hamarosan kifogy. Ezzel időt nyert nektek... bár fogalmatok sincs honnan szerezte, bizonyára ha túlélitek, úgy is megtudjátok.
- Most! Végezzetek velük! - üvölti Egyes, miközben egyre kaotikusabban lő mindenfelé.
Ez nektek szólt. Valószínűleg csapattársatok is kezd ideges lenni azért, mert a töltényei mindjárt kifogynak, hiszen nem végtelenek. De jelenleg, van esélyetek arra, hogy egyszer s mindenkorra végezzetek a támadóitokkal, és utána végre megkezdhessétek a Kazekage kiszabadítását. Bár, csak hárman maradtatok, és az iwaiak már így is majdnem végeztek veletek. Lehet, jobb lett volna, hogyha itt végzitek be, hiszen ki tudja mi várhat rátok... de ettől még feladjátok? Nem. Hiszen sunaiak vagytok. És végre, hosszú idő után, a remény apró sugara jelent meg az állandó gomolyfelhőktől borús égbolton.
//Az Egyes kezében lévő fegyver tüzelési sebességét úgy képzeljétek el, mint egy minigun-ét.//
Ootsutsuki Kaguya- Mesélő
- Specializálódás : Szadizmus
Tartózkodási hely : A Holdon Napozom
Adatlap
Szint: S
Rang: LvL99
Chakraszint: Forthehorde
Re: A Végtelen sivatag
Abuso erőteljesen csapódott neki az előtte állók egyikének, kezében tartott homokpajzsával pedig nagyot lökött annak testén. A férfi hátraesett, de védelme képes volt felfogni a csapást. Néhány pillanat kellett csupán, hogy ismét talpra álljon és visszatérjen a harcba. Abuso szénája egyre szarabbul állt, ahogy a két iwagakurei ostromolni kezdte a kunaiokkal a pajzsát. Ugyan a homok óvta őt a támadások ellen, nem tarthatott ki sokáig. Az iwagakureiek elszántam rontottak rájuk, céljuk csak egyetlen dolog volt. megsemmisíteni az ellenséget. Ez volt az egyetlen, amiben megegyeztek a sunagakureiekkel. Mindenki a másik vérét akarta ontani. Csak hogy az ellenség erősebb védelemmel volt felruházva, mint a maroknyi mentőcsapat. Abusonak gyorsan kellett cselekednie.
Az iwagakureiek mérhetetlenül próbáltak sebet ejteni a férfi védelmén, a homok pajzsa pedig egyre jobban veszített erejéből. Néhány szúrás majdnem elérte a kezét, s ez a hiba a végtagjába kerülhetett volna, ha nincs rajta néhány fémlemez, ami felfogja az éles pengéket. Abuso nem tétlenkedhetett tovább. A keze körüli homokot használná ki, s amikor az iwagakureiek ismét megakadnak felületén, s megállnak, egyszerűen feloldaná a pajzs egy részét, s a homokot a kezükre irányítani. A Homok koporsó egy kisebb változatát vinné végbe, célja az iwagakureiek kezeinek lefogása lenne. A homok körbevenné a kunaiokat és alkarjuk feléig kúsznának fel. Abuso megtoldaná a pajzs alját homokkal, s összekötné azt a földdel, hogy az iwagakureieket szinte oda láncolhassa a talajhoz.
Idő közben feltűnik Egyes is a harctéren, kezében félelmetes méretű fegyvert tartva. Abuso tudta, nem lenne tanácsos a nyílt tűzvonalba kerülnie, így pajzsa mögé rejtőzve, a földnek dobná magát. Egyes pedig megkezdené felaprítani az iwagakureiek védelmét. A fegyveréből szinte megszámlálhatatlan kunai kezdett el sorozatban áramlani. A szerkezet kíméletlenül sorozni kezdi az ellenséget, s a folyamatos kattanások, melyek a pontos találatokat jelentették, kezdte felemészteni a védelmüket. Az ellenség mindegyikének megtörte a védelmét, sokukról kisebb nagyobb darabokban tört le a védelem. Abuso tudta, hogy ez az állapot sem fog örökké tartani, de az a néhány másodperc, amit nyert nekik az Egyes, elég lehet. Abuso parancsot adna minden bogarának, hogy amint felsérült az iwagakureiek védelme, hatoljanak beléjük és nemes egyszerűséggel tépjék őket szét belülről. Nem kímélne senkit, ahogyan ők sem kíméltek senkit. Talán Egyes fegyvere kellőképp feltörheti a burkukat, ezzel szabad utat adva a bogaraknak.
Azok, akik előtte álltak, s netalán még mindig a homok fogságában vannak, az Egyes parancsára ugorva próbálna személyes elégtételt venni. Keze köré gyűjtve ismét a homokot, hatalmas bárdszerű pengét alkotna, s a kiláncoltak elé lépve próbálná a nyakuknál feltörni a már megtépázott védelmet. Nem gondolkodna, nem érdekelné az emberi élet. Le akarja fejezni őket, s ezzel elégtételt vehetne a bűneik végett. Abuso nem nyugszik, amíg a két férfi életben van. Ha nem sikerülne a támadása, újra és újra megpróbálna átütni a sziklákat. Ha a két iwagakurei szabadulni akarna, a homok újabb és újabb részüket tekerné körbe, leginkább a végtagjaikra összpontosítva.
Az iwagakureiek mérhetetlenül próbáltak sebet ejteni a férfi védelmén, a homok pajzsa pedig egyre jobban veszített erejéből. Néhány szúrás majdnem elérte a kezét, s ez a hiba a végtagjába kerülhetett volna, ha nincs rajta néhány fémlemez, ami felfogja az éles pengéket. Abuso nem tétlenkedhetett tovább. A keze körüli homokot használná ki, s amikor az iwagakureiek ismét megakadnak felületén, s megállnak, egyszerűen feloldaná a pajzs egy részét, s a homokot a kezükre irányítani. A Homok koporsó egy kisebb változatát vinné végbe, célja az iwagakureiek kezeinek lefogása lenne. A homok körbevenné a kunaiokat és alkarjuk feléig kúsznának fel. Abuso megtoldaná a pajzs alját homokkal, s összekötné azt a földdel, hogy az iwagakureieket szinte oda láncolhassa a talajhoz.
Idő közben feltűnik Egyes is a harctéren, kezében félelmetes méretű fegyvert tartva. Abuso tudta, nem lenne tanácsos a nyílt tűzvonalba kerülnie, így pajzsa mögé rejtőzve, a földnek dobná magát. Egyes pedig megkezdené felaprítani az iwagakureiek védelmét. A fegyveréből szinte megszámlálhatatlan kunai kezdett el sorozatban áramlani. A szerkezet kíméletlenül sorozni kezdi az ellenséget, s a folyamatos kattanások, melyek a pontos találatokat jelentették, kezdte felemészteni a védelmüket. Az ellenség mindegyikének megtörte a védelmét, sokukról kisebb nagyobb darabokban tört le a védelem. Abuso tudta, hogy ez az állapot sem fog örökké tartani, de az a néhány másodperc, amit nyert nekik az Egyes, elég lehet. Abuso parancsot adna minden bogarának, hogy amint felsérült az iwagakureiek védelme, hatoljanak beléjük és nemes egyszerűséggel tépjék őket szét belülről. Nem kímélne senkit, ahogyan ők sem kíméltek senkit. Talán Egyes fegyvere kellőképp feltörheti a burkukat, ezzel szabad utat adva a bogaraknak.
Azok, akik előtte álltak, s netalán még mindig a homok fogságában vannak, az Egyes parancsára ugorva próbálna személyes elégtételt venni. Keze köré gyűjtve ismét a homokot, hatalmas bárdszerű pengét alkotna, s a kiláncoltak elé lépve próbálná a nyakuknál feltörni a már megtépázott védelmet. Nem gondolkodna, nem érdekelné az emberi élet. Le akarja fejezni őket, s ezzel elégtételt vehetne a bűneik végett. Abuso nem nyugszik, amíg a két férfi életben van. Ha nem sikerülne a támadása, újra és újra megpróbálna átütni a sziklákat. Ha a két iwagakurei szabadulni akarna, a homok újabb és újabb részüket tekerné körbe, leginkább a végtagjaikra összpontosítva.
Yonmare Abuso- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 96
Adatlap
Szint: A
Rang: Chunnin
Chakraszint: 528
Re: A Végtelen sivatag
Nos, ez nem úgy alakult ahogy szerette volna. De legalább elsőre csak egy ellenfél támadást kellett hárítania,de az sem tartott sokáig.
~ Áucs >.>
Az érzés nem volt kellemes sőt, kimondottan fájdalmas, ami pedig utána jött, az még bosszantóbb is volt. Az a vigyor csak felidegesítette Nanja-t, ellentámadásba pedig nem kezdhetett, mert a másik dinka is odaért hozzá. Kettő az egy ellen, ráadásul olyan védelemmel, ami ellen nem sokat tud kezdeni. Azt ugyan megfigyelte, hogy nem éppen egy gepárd gyorsaságával bírnak ezzel a páncéllal, de jelen pillanatban ezzel nem megy sokra. Folyamatosan kapja a szúrásokat, döféseket, szerez pár sebet is, abból az egyik vágás igencsak látványos. Lábra alig bír állni, nem csak mert a rúgása sokkal több fájdalmat okozott magának, de ez a kettő tag úgy támad, hogy Nanja az első két percben szó szerint a homokban hemperegve, gurulva képes eliszkolni tőlük. Ezt muszáj is megtennie, hiszen két másik Iwagakurei újfent meg akarják dobálni..
~ Jajj ne már u.u ezek soha nem fogynak ki ebből???
Ez is egy olyan szituáció, amire nem nagyon van terve. Csak a futás. Még ha bicegve is, de megpróbál elszaladni tőlük, amikor is egy ismerős hang ütötte meg a fülét. Egyes az. Egy, Nanja által sosem látott szerkezetet tartott a kezében, egyenesen feléjük tartva. Persze nem őt és Abuso-t akarta kinyirni, ami nagy megkönnyebbülés volt számára. Valahogy az volt az érzése, hogy ez elől csak egy esetben tudja megvédeni magát. Levetette magát a homokba, két tenyerét fejére helyezte, biztos ami biztos. Egyes pedig tüzelni kezdett. Nanja úgy huppant hasra a homokba, hogy ha balra nézett akkor Egyest látta, jobbra nézve pedig az iwagakure-ieket. Utóbbiak nézve látta, ahogyan az a rengeteg szög nemes egyszerüseggel pattannak le róluk, de azok olyan birkák, hogy még mindig két lábon állnak. Azok a szögek kezdenek rést ütni azon a föld páncélon. Nanja most alaposabban is szemügyre veszi őket.
~ Amilyen dinkák, arra fognak számítani, hogy a szögek által keletkezett réseket fogom majd célba venni..
Hamar megvitatta magával, hogy nem ott fogja megtámadni ellenfeleit. Jobb ötlete támadt. Nos, most a homok tele van szögekkel. Sok közel van Nanja-hoz, néhány heggyel lefelé, néhány heggyel felfelé. Ha rájuk akar támadni akkor ügyelni kell lépteire, nehogy belelépjen barmelyikbe is. Egyes közben kezd kifogyni, amit izgatott hangján, illetve a kiadott "parancson" is hallani lehetett. És abban a Szent pillanatban Nanja felpattant, Bo-ját bal kezébe helyezte, jobb kezével pedig sorra kapkodta fel a szögeket. Ahogy kezébe került hat, átcsrélte azokat Bo-jával, tehát az most megint jobb kezében van. Nem jutott messzire tőlük, mikor el akart futni, hogy egy kis előnyhöz jusson, így elhajítja fegyverét a két iwagakure-i felé, akikkel harcba keveredett, majd pár lépés megtétele után felugrik a levegőbe, eldob kettő szöget az egyik, másik kettőt a másik felé, megcélozva azokat a részeket ahol rés keletkezhetett, majd ahogy leér az első férfihoz karjait kinyújtja, kezeiben a szögek heggyel előre mutatnak, és ha a tag még az Egyes által kapott hatása alatt van, akkor Nanja csak nemes egyszerüseggel megpróbálja beledöfni mindkét szemébe a szögeket. Ha ez sikerült, akkor kezeit a férfi vállára helyezi, talpait pedig a testére, és egyszerűen csak elrugaszkodik tőle. Várható, hogy a másik észbe kap, és megtámadná Nanja-t, ezt pedig el kell, hogy kerülje. Amennyibe a másik is még csak áll mint egy darab khm íze (nem beszélünk csúnyán u.u), akkor a sikeres támadás után őt is célba veszi, pontosabban a szemeit,ugyan úgy, mint az előző esetben. Viszont abban a pillanatban, hogy veszélyben találja magát, a szögeket figyelembe véve a homokban szökdel hátra, Egyes irányába.
~ Áucs >.>
Az érzés nem volt kellemes sőt, kimondottan fájdalmas, ami pedig utána jött, az még bosszantóbb is volt. Az a vigyor csak felidegesítette Nanja-t, ellentámadásba pedig nem kezdhetett, mert a másik dinka is odaért hozzá. Kettő az egy ellen, ráadásul olyan védelemmel, ami ellen nem sokat tud kezdeni. Azt ugyan megfigyelte, hogy nem éppen egy gepárd gyorsaságával bírnak ezzel a páncéllal, de jelen pillanatban ezzel nem megy sokra. Folyamatosan kapja a szúrásokat, döféseket, szerez pár sebet is, abból az egyik vágás igencsak látványos. Lábra alig bír állni, nem csak mert a rúgása sokkal több fájdalmat okozott magának, de ez a kettő tag úgy támad, hogy Nanja az első két percben szó szerint a homokban hemperegve, gurulva képes eliszkolni tőlük. Ezt muszáj is megtennie, hiszen két másik Iwagakurei újfent meg akarják dobálni..
~ Jajj ne már u.u ezek soha nem fogynak ki ebből???
Ez is egy olyan szituáció, amire nem nagyon van terve. Csak a futás. Még ha bicegve is, de megpróbál elszaladni tőlük, amikor is egy ismerős hang ütötte meg a fülét. Egyes az. Egy, Nanja által sosem látott szerkezetet tartott a kezében, egyenesen feléjük tartva. Persze nem őt és Abuso-t akarta kinyirni, ami nagy megkönnyebbülés volt számára. Valahogy az volt az érzése, hogy ez elől csak egy esetben tudja megvédeni magát. Levetette magát a homokba, két tenyerét fejére helyezte, biztos ami biztos. Egyes pedig tüzelni kezdett. Nanja úgy huppant hasra a homokba, hogy ha balra nézett akkor Egyest látta, jobbra nézve pedig az iwagakure-ieket. Utóbbiak nézve látta, ahogyan az a rengeteg szög nemes egyszerüseggel pattannak le róluk, de azok olyan birkák, hogy még mindig két lábon állnak. Azok a szögek kezdenek rést ütni azon a föld páncélon. Nanja most alaposabban is szemügyre veszi őket.
~ Amilyen dinkák, arra fognak számítani, hogy a szögek által keletkezett réseket fogom majd célba venni..
Hamar megvitatta magával, hogy nem ott fogja megtámadni ellenfeleit. Jobb ötlete támadt. Nos, most a homok tele van szögekkel. Sok közel van Nanja-hoz, néhány heggyel lefelé, néhány heggyel felfelé. Ha rájuk akar támadni akkor ügyelni kell lépteire, nehogy belelépjen barmelyikbe is. Egyes közben kezd kifogyni, amit izgatott hangján, illetve a kiadott "parancson" is hallani lehetett. És abban a Szent pillanatban Nanja felpattant, Bo-ját bal kezébe helyezte, jobb kezével pedig sorra kapkodta fel a szögeket. Ahogy kezébe került hat, átcsrélte azokat Bo-jával, tehát az most megint jobb kezében van. Nem jutott messzire tőlük, mikor el akart futni, hogy egy kis előnyhöz jusson, így elhajítja fegyverét a két iwagakure-i felé, akikkel harcba keveredett, majd pár lépés megtétele után felugrik a levegőbe, eldob kettő szöget az egyik, másik kettőt a másik felé, megcélozva azokat a részeket ahol rés keletkezhetett, majd ahogy leér az első férfihoz karjait kinyújtja, kezeiben a szögek heggyel előre mutatnak, és ha a tag még az Egyes által kapott hatása alatt van, akkor Nanja csak nemes egyszerüseggel megpróbálja beledöfni mindkét szemébe a szögeket. Ha ez sikerült, akkor kezeit a férfi vállára helyezi, talpait pedig a testére, és egyszerűen csak elrugaszkodik tőle. Várható, hogy a másik észbe kap, és megtámadná Nanja-t, ezt pedig el kell, hogy kerülje. Amennyibe a másik is még csak áll mint egy darab khm íze (nem beszélünk csúnyán u.u), akkor a sikeres támadás után őt is célba veszi, pontosabban a szemeit,ugyan úgy, mint az előző esetben. Viszont abban a pillanatban, hogy veszélyben találja magát, a szögeket figyelembe véve a homokban szökdel hátra, Egyes irányába.
Nanja- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 109
Tartózkodási hely : Sunagakure
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450
6 / 9 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
6 / 9 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.