Re: Erdőségek

**Isumi Saya** Szomb. Júl. 05 2014, 23:22

-Van pár félreértés amit tisztáznunk kell!-néztem mélyen Chen szemébe.- Azt állítja hogy ő a társulat vezetője. Ez azt jelenti hogy nem te vagy! És azt is állítja hogy az ikertestvére el akarja venni a társulatot. Te el akarod venni a társulatot? És mégis hogy kellene azt értenem hogy ti ikertestvérek vagytok. Aztán az is terítékre került hogy valaki meg akarja öletni. Erről mesélj nekem kérlek "ikertestvér". És ha már ilyen testvériesen megosztoztatok a társaságon akkor esetleg az ismeretség letagadását is abbahagyhatnád. Atsumoto-sama éppen harcol. Még sosem öltem embert de ha kell veled kezdem. Nem engedem hogy ameddig Atsumoto-sama az életét kockáztatja az emberekért addig az ilyen söpredék tönkretegye az országot! Válaszolj hát! Ismered-e vagy sem? És ha nem akkor ki ez a fickó!
Elengedtem a rémült embert és hátra léptem egyet. Közbe visszaillesztettem a húrra a vesszőt most már nem a félős emberünkre hanem egyenesen Chanre szegeztem. Ostoba színészek. Alattomos pénzhajhász gazemberek. Nem csoda hogy nincs béke! Szegény Atsumoto-sama az ilyenek miatt van veszélyben most is. De sebaj! Segítek ezen. Egy rossz szó, egy gyanús mozdulat és egyel kevesebb kétszínű gazember lesz. Sőt ha kiderül hogy a félős ember hazudott akkor akár kettővel is megrövidítem a világit.

**Chen** Vas. Júl. 06 2014, 18:05

A szemeim csak kerekednek, olyan dolgokat hallok amiket eddig még nem, és ami még furcsább olyan neveket is. Valahol a földről szedem fel az államat, és próbálok nem kiesni a szerepemből, több kevesebb sikerrel. Agyam jár ahogy még eddig nem, de nem jön semmilyen értelmes dolog az ajkaimra, hát marad az időhúzás.
- Ebből most nem sokat értettem. Én soha nem mondtam, hogy a társulat vezetője vagyok. Nem is tudom honnan vetted. Nem tudom mit mondott neked eddig a férfi, de annyit még én is kevéske eszemmel el tudok dönteni, hogy nem hasonlítunk egymásra. Ikertestvérek még csak nem is lehetnénk, főleg egypetéjűek nem. Eddig azt hittem, hogy ő okozta a tüzet, ő akarta tönkretenni a társulatot. - Lassan összeáll a szerep, már csak elég hihetően kell megformálnom. Na és ahogy a szerep formálódik, úgy esnek le a dolgok. Agyam eldugott helyéről feltörnek az eddig lappangó események, és beszédfoszlányok. Már tudom, vagy legalábbis azt hiszem tudom mi is történik itt. Azonban ehhez még mindig nem sok közöm van, csak annyi hogy a megfelelő szélirányba kell állni. - És ki azaz Atsumoto-sama? Nem tudom mi folyik itt, de ezt a szutykos férfit soha nem láttam még, a társulat vezetőjével nemrég találkoztam, szörnyű gondolatokat forgatott a fejében, amikről le akartam beszélni, akkor szóltak hogy itt valami gyilkosság készül. A társulat vezetője felbérelt egy nindzsát hogy fényt derítsen a rejtélyre. Én csak mentehetem ami menthető, ez a színház az én életem, soha nem hagynám hogy elpusztuljon. Meg kell menteni minden áron, és nagy részét már megtettük. Nem tudom ki vagy égi tünemény, csak remélni tudom eddigi cselekedeteidből hogy segíteni akarsz. Hát legyen a tüzek nagy részét megfékeztük, az anyagi kár szörnyű nagy, csoda ha fel tudunk valaha is állni belőle. Én csak egy színész vagyok, nem tudom mit kell tenni egy olyan emberrel aki tucatnyi életet tesz tönkre, aki az emberek megélhetését pusztítja el. Álmokat rombol, és közben másokra fogja tetteit, én nem vagyok gyilkos, de jobb sorsot nem tudnék kitalálni egy ilyennek. Bár nekem a fantáziám elég szegényes. Ha ez a férfi az, ez csak feltételezés, te találtad meg ha jól sejtem, nem lehetett véletlen, és mit tenne egy bűnös. Mentegetné magát, kenné a sarát másra, és mindenben ártatlannak vallaná magát, valami őrült mesével alátámasztva maga igazát. Hát én csak egy átlagos ember vagyok, soha nem fogtam fegyvert, nem is az én mesterségem, de ha lenne egy íjam tudnám kire kell fogni. - Tűz ég a szememben, a keserűség, a bosszúság, és a kínok éltetik ezt a tüzet, vagy legalábbis ezt akarom elhitetni. Ha elég szépen beszéltem nem hagytam kétségeket igazam felől, egy jobb élet felé vezethet a ébenfekete hajú gyönyörűség, vagy felkavarhat mindent hogy elborítson minket az iszap, és örökre megsemmisüljön az emberek álmai.

**Isumi Saya** Kedd Júl. 15 2014, 22:22

Rendben. Értem én. Amit összehadováltam az tényleg kicsit értelmetlen volt. De hát ki érti ezeket a színészeket! Össze vissza játszanak sok szerepet. Lehet hogy most is csak megjátssza magát. Még hogy nem ismeri Atsumoto-samát. Még hogy most beszélt a társulat vezetőjével. Phe. Ezek után talán azt sem fogom elhinni ha kérdez valamit. No de várjunk csak. Szörnyű dolgok? Gyilkosság? Ikertestvér? Társulat vezetője? Épp az előbb? Szórakozottan leengedtem az íjat. Tegyük fel hogy mindenki igazat mond. Ha bárki hazudik akkor a káosz kibogozhatatlan és meg kell ölnöm valakit. Azt nem akarom. Tehát vegyük a legjobb lehetőséget. Chan szereti a színházat. Ez biztos. Persze csak ha igazat mond. Tehát ha szereti a színházat akkor neki a rossz hír a társulat megsemmisülése. Tegyük fel hogy a koszos férfi a társulat vezetője. Ha ő is igazat mondott akkor van egy ikertestvére. Ha minden igaz akkor az ikertestvérek hasonlítanak egymásra. Egy égő színház romjai között akár össze is lehet téveszteni a testvérpárt. Ha igaz amit a színház igazgatója a mi teóriánk szerint a koszos férfi mond akkor az ikertestvére meg akarja őt öletni. "Egy gyilkosság van készülőben". Minden összevág. Eddig. Ha azonban meg akarja öletni a jelenlegi igazgatót az ikertestvére akkor az ikernek az a célja hogy tönkre tegye a színházat. Pont amilyen rossz hírt hallhatott Chen pont az ikertestvértől akit színházigazgatónak nézett. Természetesen csak akkor ha mindenki igazat mondott. Akkor viszont akivel az előbb Chen beszélt az az imposztor igazgató és az előttük térdelő férfi az igazi. Akkor a Ninja őt akarja megöletni. Természetesen csak akkor aha minden igaz. A színházigazgató felbérelt egy ninját az eset kibogozására. Nehéz eset. Ha az igazi igazgató bérelte fel akkor két ninja van. Az egyik nyomoz a másik bér-gyilkol. Ha ez a helyzet akkor egymásnak tudjuk vezetni őket és letudják a harcot. Ha azonban az áligazgató bérelte fel a nyomozó ninját akkor valójában nem nyomozni kérte fel hanem az ikertestvérét megölni. Ez esetben egyvan. A ninja ez esetben két dolgot tehet. Egyik hogy akkor öli meg az igazgatót amikor egyedül van a másik pedig hogy a pánikoló tömegbő ninja l előlépve leszúrja és eltűnik. Tehát sem egyedül sem a tömegben nem jó az igazgatónak. Ha két ninja van azt egyedül az igazi igazgató tudhatja. Ha a feltételezéseink helyesek akkor az igazi igazgatóval állunk szemben. Illetve térdel előttünk. tehát ha továbbra is tartjuk magunkat ahhoz hogy mindenki igazat mond akkor jön az elkerülhetetlen kérdés.
-Te bérelted fel a ninját nyomozásra?-szegezem neki a kérdést két gondolatfoszlány között.
Ha ő az igazgató és igennel válaszol akkor jó esélyeink vannak. Ha nem ő az igazgató és igennel válaszok akkor semmi veszély nincs hiszen a bérgyilkos valahonnan fel fogja ismerni. Ha nemmel válaszol és ő az igazgató akkor az egyetlen esélyünk hogy kiszúrjuk a ninját. Ha nemmel válaszol és nem ő az igazgató akkor meg kell találnunk a másik fazont mert veszélyben van. Egyébként is meg akarom hallgatni a történetét. Ha együtt vannak akkor talán a ninják is nehezebben döntenek. A legcélszerűbb tehát összeszedni a családot.
Aztán ha az egész cirkusz látná ezt a leleplező produkciót akkor a főnyomozónak nagyon felmenne a renoméja. Pont amire Chen vágyik. Itt az ideje bevágódnom a művészúrnál.
-Kerítsd elő a másik igazgatót és szedd össze a színházat.-szóltam oda neki és közben a szememmel már a ninját kerestem. Ha mindenki ránk figyel akkor nehéz lesz végrehajtania a tervét.

Shimura Danzou Vas. Júl. 27 2014, 12:27

// Tőletek is elnézést a késésért //

Hőseink fejében úgy tűnik, hogy - noha eleinte majdnem teljes volt a káosz - kezdenek összeállni a dolgok, vagy legalábbis a tisztábban látás szülte nyugalom mindkettőjüket stratégiai lépésekhez szólitja. Igaz, ki-ki milyen céllal és szándékkal teszi mindezt. A Térdeplő férfi, aki úgy néz ki, mint Tsubara Hachi - talán tényleg Ő az - bólogat, majd megszólal.
- Igen én béreltem fel egy Matuke Hariko nevő Amegakurei Shinobit. Azt nem tudom, hogy most hol van, de valahol itt kéne lennie!
A Válasz egyértelmű. A Férfi szemében őszinteség lángol... De persze színészekben és üzletemberekben nem lehet bízni, ezért kérdéses, hogy Saya mit következtet ki, továbbá egyelőre az is rejtély, hogy Chen mit lép, illetve hogyan szövi tovább a szálakat. A Fiú céljai jól leplezettek, mint az egy jó színésztől elvárható. Ám könnyen lehet, hogy kissé túl jól rejti őket és még Ő maga sem ismeri mindet, ami egy Színésznél, nos szintén könnyen előfordulhat. De vajon a Művész úr eleget tesz Saya parancsának és ha igen, akkor miképpen cselekszik. Valamint Saya hogyan akarja felvenni a harcot egy shinobival szemben? Már persze, ha az elméletei nem tévesek és tényleg kettő ninja van.

Az emberek lihegnek a fáradtságtól, de a katasztrófát megállították. Többen vödörből isszák a vízet, vagy kisebb pocsolyákban hűtik magukat. Természetesen utóbbit a színészek nem teszik, de a munkásoknak nincsen ellenvetésük a sáros, de hűvös víz ellen.

// Kezd a tetőfokára hágni a cselekmény, a következő körben kicsit írányíthatjátok az embereket. Nem drasztikus mértékben, de azért nagyobb szabadságot kaptok. Persze nem a bőrükbe bújtok, hanem szót fogadnak nektek - többnyire. Bár az írányításnál azért maradjon a feltételes mód. //

**Chen** Vas. Aug. 03 2014, 22:34

//Bocs a késésért.//

Gyorsan végigfuttatom a kimenetelét ennek a szembesítésnek, de nem nagyon jövök rá mi is lehetne a vége. Hát nagy levegőt veszek, és csak annyit tehetek, hogy azért még az esetleges leendő kapcsolatunknak is legyen esélye, kinyilvánítom véleményemet.

- Szép hölgy, megértem aggódását, csak indíttatását nem. Még csak nem rég találkoztunk, de máris szívembe zártam. Indok ez mi a világ végére is elűzne egyetlen szava miatt, ám azt éket ver közénk, hogy olyat kér mit nem fogok teljesíteni. Nem tudom miért és hogyan került ide, bár csak a múzsának köszönhetem mindezt a kegyet hogy találkozhattunk. A társulatom fáradt, és sok kár érte, nem tudom mi oka lenne még kínozni őket, de ha csak egy kis önérzet is van a csodálatos burok alatt eláll a ténykedésétől. Ez itt egy meggyötört szörnyű ember, akár közvetlen, akár közvetett hatása is van a történtekre a legkisebb büntetésnek is életre szóló fogságról kell szólnia. Hát van még kétsége afelől, hogy mi a helyes? Nekem nincs és kételyeivel egyedül hagyom, nekem barátaim, sőt családom van kiért aggódhatok. Ezért megyek talán még szükségük van rám, a döntés az ön vállát nyomja, segíteni, vagy akadályozni nincs szándékomban. - El is fordulok, és már megyek is utamra. Remélem elég meggyőzőek voltak az érveim. Ennek a szörnyűségnek most véget kell vetni. A társulat az első, a darab szintén az első, én pedig ezek előtt állok. Hát készülni kell, ha csak valami kezdetlegest is össze kell hoznunk nem törheti meg a szellemünket egy galád tett. Hát harcra fel győzni kell. Arcomon idült mosoly, a "családom" felé veszem az irányt, és remélem a gyönyörűség követni fog.... egyedül.

**Shiren** Vas. Szept. 07 2014, 18:55

// Deidara-sempai - A Nibi Nyomában (Ide írtam az Erdőségbe, hogy ha esetleg már itt az elején belebotlik bárkibe vagy bármibe a karakter, de az igazi célja a Rizs Falu. Tisztában vagyok vele, hogy Háborús időket élünk és veszélyes a terep, így a következményeket is vállalom) //

   A Baljós szelek egyre erősebben fújnak a fiú irányából. Egyre mélyebbre és mélyebbre hatol a Shinobi Világ sötét barlangjaiba, veszélyeztetve az életét és a céljait azért, hogy ironikus módon elérje a Küldetését és az álmait, vagyis magát a célt, amiért küzd. Mennyire érdekesen furcsa is az élet nem igaz? Azért, hogy elérd a céljaidat, kockára kell azokat tenned... Groteszk humora ez az életnek, de Mirubi már megszokhatta mostanában, hiszen egyre furcsább és veszélyesebb helyzetekbe sodorja magát. Ha a Céljairól van szó, akkor mindent megtesz azért, hogy elérje őket, de számára is fájdalmas tény, hogy ha nem kockáztat, akkor nem is nyerhet. Így történhetett az, hogy Ifuval együtt újra ellátogattak a Hang Országába. Amikor legutóbb a közelében járt, akkor Konoha határán harcolt egy Ninjával, aki önmaga vert le egy Chuuninokból és Jouninokból álló négyfős Konohagakure Csapatot. Persze esélye sem volt a nagydarab ellen, de némi pénzzel és beszéddel való ráhatás után, belement abba, hogy tanítsa Mirubit. Ő volt az, aki megtanította neki a Kasseikent!
   Most pedig visszatért ide, hogy újdonsült erővel vesse bele magát a Hang Országának felettébb zűrös világába, hogy több információt szerezzen a Nibiről. Sajnos meg van lőve, hiszen nem tudja, hogy honnan kellene kezdeni a keresést és nincs meg hozzá a kellően nagy hatalma, hogy napok vagy hetek alatt megkerestesse a kellő információkat, így Saját magának kell cselekednie és lépéseket tenni a céljai elérése érdekében. Hogy miért pont itt kezdeni? Ennek egyszerű oka van, de előbb mérjük fel a lehetőségeket és az azokban rejlő kockázatokat, hiszen úgy lehet a legkönnyebben levezetni az ilyesfajta okfejtést.
   Az első és legkézenfekvőbb kezdés az lett volna, ha ellátogat a Villám Országába, ahol utoljára látták a Nibit és a Jinchuurikijét. Feltehetően ott tudnak legtöbbet a dologról, de ott most háborús készültség van és Mirubi nem hiszi, hogy miután az Akatsuki begyűjtötte a Bijuukat, majd szabadon lettek engedve, azután Kumo bármennyi információhoz is jutott a Bijuu hollétéről. No meg persze ha tárolnak is róla információt, akkor is nagyon erősen őrzik azokat és jelenleg Mirubi nem tartja magát annyira vakmerőnek és képzettnek, hogy ennyire mélyre merészkedjen abban a bizonyos kígyóveremben. Nem annyira fontos neki a Nibi, hogy kockára tegye az életét, vagy a szabadságát, csupán hajtja a tudásvágy és a kíváncsiság. A gondolattól, hogy hamarosan egy Bijuut kísérelnek majd meg elkapni, egyszerűen libabőrös lesz! Mennyi sok új információ és tapasztalat! Tökéletes lesz számára ez az alkalom, hogy még több tudást szerezzen magának!
   A második lehetőség az első elvetése után, az Akatsukiból kiindulva Amegakure, vagyis az Eső Országa lett volna, hiszen mint azt már mindenki tudja, Konan vezeti a Rejtett Falut, aki mint kiderült az Akatsuki volt, vagy leendő tagja. Ennyire részletes információt nem közöltek a Világgal, de az biztos, hogy Ő tudna mesélni a Bijuukról. Viszont, nem árt vele vigyázni, hiszen Akatsukis tag és Mirubi nem szívesen tenne meggondolatlan lépéseket főleg úgy, hogy az Akatsuki számára is kellettek valamire a Bijuuk és most, hogy Mirubi felőlük érdeklődne, kitudja, hogy mit váltana ki a Falu vezetőből. No meg persze ott van Amegakure teljes elszigeteltsége. Aligha tudna a fiú észrevétlenül bejutni. Az utóbbi egy hónapban rengeteg Országot járt be és rengeteg információt szerzett, így összevetette az Akadémián tanultakkal ezeket és arra a következtetésre jutott, hogy az Amegakuréba való behatolást felérne egy Öngyilkossággal.
   Így már csak egy használható ötlet maradt, ami egyáltalán nem veszélytelenebb mint az első kettő, de valamivel ésszerűbb döntésnek látszott Mirubi számára. Az pedig a Hang Országa, ahol az Otokage, Yakushi Kabuto-sama fészkel. Az az álnok Kígyó! Mirubi már találkozott vele személyesen, amikor a Fagy Országában teljesítettek neki egy megbízást, amit Ő ezután busásan meg is jutalmazott. Tehát, remélhetőleg emlékszik rá és a megbízhatóságára és nem akarja majd egyből kivégezni, főleg, ha Mirubi szája beszédre tud nyílni. Biztos benne, hogy egy hozzá hasonló kutató és egy nála nagyobb rangnak örvendő személy tudna néhány érdekes dolgot mondani a Nibiről és a Bijuuk tartózkodási helyéről. De az is lehet, hogy egy kisebb információt tudna adni, amin Mirubi elindulhatna. Persze mindezt nem ingyen kérné. Vitt magával 300.000 ryot, valamint felajánlja majd szolgálatait az Otokagénak és ha kell, megállapodik vele a Nibiről is. Számára most csak az a fontos, hogy ússza meg ép bőrrel a találkozást, vagyis, hogy jusson el odáig legalább... A feltételeket onnantól az Otokage szabja majd.
   Mirubi érzékeit kiterjeszti, hiszen képzett már annyira (A Szint leírására hagyatkoztam) hogy ne nagyon érje meglepetés és észlelje, ha valaki ártani akar neki. Mindeközben megpróbálja vészjósló chakráját a lehető legjobban elrejteni, hogy ezzel se vonja fel magára a figyelmet. Az lenen a legjobb számára, ha belebotlana egy Otogakurei Őrjáratba és azok kísérnék tovább. Chuunin Egyenruháját most hanyagolja és ha belebotlik valakibe aki kérdezősködne, természetesen megmondaná, hogy az Otokagét keresi, hiszen fontos beszélnivalója van vele, ami nem tűr halasztást és ha tovább kérdezősködnek, akkor megmondja, hogy Híreket hozott a számára...

Deidara Hétf. Szept. 08 2014, 19:08

Mirubi ismét úton volt, egymagában kutakodott információk után, mint azt már oly sokszor tette. Ezúttal sem egy közeli ivót, vagy egy pletykás szomszédot keresett fel, hanem egy lehetőleg minél veszélyesebb övezetet, konkrétan a Hang Országát, annak is valószínűsíthetően legaljasabb személyét, a jelenlegi Otokagét, Yakushi Kabutot. Noha találkoztak már korábban, és nem váltak el túl rossz szájízzel, kérdéses volt, vajon képes lesz-e élve eljutni hozzá.
A fiú kiterjesztett érzékeit használta arra, hogy ne sétáljon csapdába az erdős területen. Itt, közel a határhoz bizonyosan voltak őrjáratok, jó eséllyel szenzorninják is. Bár a Hang shinobi hadereje méretében nem vetekedhetett a nagy nemzetekével, a védendő terület is jóval kisebb kiterjedésű volt, így semmiképp sem ártott az óvatoskodás. A fiút ki is szúrták, ő maga is érzékelte a csapatot, amikor már közelebb kerültek hozzá. Mivel kedvező fejleményként tekintett egy őrjáratba való botlásba, nem próbált meg elmenekülni. Persze ha meg is kísérli, nem biztos, hogy sikerrel járt volna.
Mint minden tisztességes shinobi alakulat, az őt kiszúrók is három főt tettek ki. Két férfit és egy nőt, kik húszas éveikben járhattak. Fürge mozgásuk volt a legelső, ami szemet szúrt Mirubinak, a második pedig a kézpecsétek, melyeket az elől érkező, hosszú hajú srác formált.
- Suiton: Mizuame Nabara!
Ragacsos massza hagyta el ajkait és terítette be a fiú környezetét. Nagy távolságról, viszonylag pontosan lőtt. A hármas viszont nem folytatta a támadást, csupán készenlétbe helyezkedtek Mirubi körül. A hátul lévő leányzó éppen bontotta kézpecsétét, majd széles, hüllőszerű mosollyal tekintett új foglyukra.
- Nocsak, nocsak! Minden nap mégse találkozunk ilyesfajta chakrával. Mi járatban erre, ifjú shinobi?
A harmadik dolog, ami felkeltette Mirubi figyelmét, hogy a hármas nem viselt Hang fejpántot.

**Shiren** Hétf. Szept. 08 2014, 19:41

   Mirubi egyre közelebbre került a Rizs Faluhoz, ami a legismertebb faluja a Hang Országának és egyben a legrosszabb hírű faluja is. Ha valaki tud valamit az Otokagéról vagy a valóban elrejtett Hang Faluról, akkor azt az ott élők között kell keresni. Ám, a fiú nem jutott sokáig, hiszen váratlan vendégei akadtak. Persze ez csak látszólag volt váratlan, ugyanis nagyon is remélte, hogy összetalálkozik majd egy Otogakurei őrjárattal, hogy azok "útbaigazítsák." Persze nem úgy fogadták, ahogy az illendő lett volna, hanem egészen szervezetten és meglehetősen feltűnő profizmussal bekerítették és egy igencsak gyenge csapdával felhívták a figyelmet arra, hogy nincs tovább út a számára.
   A folyadék amit szétlocsoltak, igencsak ragadósnak tűnt, így nem lett volna érdemes belelépni, de mivel Mirubi okos és jó megfigyelő, láthatta, hogy a folyadék nem teljesen folyós, hanem inkább egy masszás zselé, amit ha túlhevít, akkor vagy folyékonnyá, vagy pedig szilárddá válik. Akkor pedig könnyen ki lehetne szabadulni belőle. De talán a sima chakrakoncentráció is elég lenne, ugyanis ha Mirubi jól hallotta, akkor ez egy Suiton technika. Akkor pedig víz alapú az anyag és annak a felszínén meg lehet maradni. Persze Mirubi nem volt bolond, hogy ezt tesztelje, így nem is tett semmilyen mozdulatot, hanem elkerülve a véletleneket és az esetleges tévedéseket, tartja magát a tervekhez és annak adja ki magát, akinek akarta. Lényegében tudja, hogy a három fős csapat most előnyben érzi magát, hiszen Ők hárman vannak és lehetséges, hogy jól össze vannak szokva, valamint Mirubi most "csapdában" van. Természetesen macskája is ott van mellette, aki nem igazán szívleli a történéseket és a női Shinobin tartja a szemét.
   A fiút mosolyra készteti a jelző, amivel illették... Ifjú Shinobi? De óh nem... Nem mosolyodik el, hanem komor arccal nézi az őt körülvevő ninjákat, majd leveszi táskáját és a lába mellé helyezi. Már megint a chakrája árulta el... Ez egyre idegesítőbb, mielőbb meg kell tanulnia teljesen elfedni ezt a kisugárzást, vagy nem fogja sokra vinni a Shinobi világban...
- Nem vagyok ellenség... Az Otokagét keresem!
Egyenlőre nem tudja, hogy ezek a Ninják kik és hova tartoznak, ugyanis nem lát rajtuk semmilyen ismertetőjegyet. Még csak az Otogakurei fejpánt sincs rajtuk, de Mirubi jelenleg jó helyzetben van, hiszen egy fiatal, kisfiúnak látszó shinobival van dolga a csapatnak, aki az Otokagét keresi. Lehetséges lenne, hogy a kéme, vagy pedig egy alattvalója, de az biztos, hogy a fiú nem tűnik ártalmasnak. Hacsak nem a belőle áradó Sötét Chakrát nézzük, de ha Kabuto szolgálatában állna, akkor megmagyarázható lenne a dolog. Viszont mint már mondtam, egyenlőre nem mond semmit, hiszen nem tudja, hogy ezek az emberek milyen helyzetben vannak ezen a területen...

Deidara Csüt. Szept. 11 2014, 13:01

- Az Otokagét szeretnéd? Ó, hát máris elviszünk hozzá! – incselkedett az eddig néma srác, ki bizonyosan nem sokat nézett ki Mirubiból. De még ha erős shinobinak is vélte, valószínűleg nem kívánta teljesíteni kérését. Még az is bizonytalannak tűnt, hogy valóban a Hangot szolgálják, hiszen fejpántot nem hordtak, s ruházatuk sem a szokványos Otogakurei öltözetet imitálta.
- Hallgass, Noboru! – némította el a hátul álló lány, a szenzorninja. – Ne tévesszen meg titeket a külleme. Vendégünk különleges chakrával bír. Még nem is éreztem hasonlót. – tette hozzá halkan, majd széles vigyor terült szét fehér orcáján. – Azt hiszem, tényleg elviszünk az Otokagéhez.
- De csak semmi próbálkozás! – közölte a fiúval a folyadék alapú technikát használó tag. – Ha látjuk, hogy bármi aljasságot megkísérelsz, rögvest elvágjuk a torkod. Az Otokage holtan is igen sokra tartja a shinobikat, nem hinném, hogy túl mérges lenne érte.
Ezzel a baráti köszöntéssel pedig be is vezették őt az erdőbe, majd a fák között haladtak tovább. Beletelt némi időbe, de végül egy Hang ninjába botlottak. Mirubi nem is tudta volna megmondani, hogy a különös, testes férfi hogyan érzékelte jelenlétük, vagy hogy hol van csapatának többi tagja, ha ugyan csapatban dolgozott, mindez azonban nem is számított túl sokat. A lényeg, hogy valóban elvezették egy rejtekhelyhez, mely az erdő mélyén bújt meg. Ez az ország gyakorlatilag telis tele volt kisebb-nagyobb eldugott létesítményekkel, börtönökkel, kísérleti laborokkal és más ínyencségekkel, köszönhetően Orochimaru és Kabuto ténykedésének.
A rejteket a föld alá építhették, ám Mirubinak nem volt szükséges lejutnia oda. Az Otokage ugyanis idekint, az erdőben ácsorgott. Érdeklődve tekintett az érkező ötösre, Mirubira, a Hang shinobira és a három jelzéstelen ninjára. Ezúttal is vöröses csuklyáját viselte, alóla hófehér bőr villant és kígyókra emlékeztető hangok szűrődtek ki. Egyértelműen Kabuto állt előttük, kérdés mit csinált itt egyedül? Vagy talán ami még fontosabb, felismerte-e Mirubit. Az utóbbihoz kétség sem férhetett, tekintetéből rögtön tudta a fiú, hogy az Otokage emlékszik rá, mi több, egészen bizonyosan többet tud róla, mint amennyit kényelmesnek érezne.
- Ötvenezer ryot kérünk érte. – hallatszott Noboru kapzsisága, így Mirubi végre teljes bizonyossággal ismerhette helyzetét.
Az Otokage csendben végigmérte a „zsákmányt”, a fiú fejében pedig átfutott a gondolat, vajon mit tenne, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint tervezte. Vajon ő maga mit tenne az Otokage helyében?
- Mirubi, Katsuo, – szólalt meg végül a csuklya rejtette kage - légy szíves végezzetek a másik hárommal…

**Shiren** Csüt. Szept. 11 2014, 20:12

   Mirubi tömören közölte a kívánságát, amire természetesen Cinikus választ kapott az egyik ninjától, akinek hangja és megnyilvánulása beletartozott a legidegesítőbb és legirritálóbb emberek soraiba, ami egyáltalán nem volt ínyére Mirubinak, így csak egy fintorgó mosolyt engedett meg magának, hiszen nem tudhatta, hogy mivel vagy kikkel áll szemben. Ezután persze egyből jött a leteremtés Mirubi mögül. Ahogy a nő megszólalt, Mirubi füle akaratlanul is megrezzent, ahogy reflexszerűen fülelni kezdett a fiú és hallgatta, amit a Szenzor ninja mond. Valóban ez a Chakra fogja őt a sírba vinni. Egyesek számára átok és fájdalom, de számára erő és áldás, de amíg nem tanulja meg elrejteni a chakráját, addig mindig érzékelni fogják. Magát a sima chakrát sem könnyű elrejteni, de érzékelni sem, viszont ezt a Sötét és Gonosz Chakrát nagyon nehéz elrejteni, viszont érzékelni még azok is képesek lehetnek, akik semmilyen Szenzor képességgel, vagy akár Chakrával sincsenek megáldva. Bosszantó egy dolog annyi biztos.
   A megállapítás, hogy Mirubi különleges, szintén mosolyra késztette, viszont nem adta jelét semmilyen érzelemnek, csak bólintott a Suitont használó ninja szavaira, majd macskáját felemelte és karjaiba vette és átlépet vele a ragacsos masszán. Rövid idő alatt bevezették a fiút az Erdőbe, ahol később találkoztak, vagyis inkább összefutottak egy Hang ninjával, aki csatlakozott hozzájuk, majd elvezette őket, - vagyis Mirubinak úgy tűn, hogy Ő vezet - az Otokagéhoz, aki szokatlan módon az Erdőben ácsorgott. Már várta őket, erről nincs kétsége Mirubinak, de vajon miért? Hogy tudta ilyen gyorsan, hogy ezek elfogták őt? Vajon már várta? Sok kérdés merült fel a fiúban, de egyenlőre nem kombinálta túl a helyzetet, ugyanis jelenleg olyan helyzetben van, amiben nem sokat tehet, hacsak nem meggondolatlanul cselekszik és mint tudjuk, az nem jellemző rá. - Habár, mostanában mégis, de ez lehet véletlen is... - Legutóbb csak a tűz vöröses-sárgás fényénél pillantotta meg az Otokagét, de most teljes napfényben láthatja a csuklyás alakot, aki egyértelműen maga Kabuto. Mirubi nem akart az Otokage szemébe nézni, de lopva mégis rápillantott, hiszen a kíváncsisága hajtotta. Látta a szemeket, amelyek semmi emberit nem tükröztek és hallotta a sziszegő hangokat, amik teljes összhatásban a szemekkel egy Álnok Kígyóra emlékeztették! De jó is hogy emlékeztették, hiszen az Otokage talán még Mirubinál is aljasabb és alávalóbb...
   Ahogy az a bizonyos unszimpatikus Noboru kinyitotta mocskos száját, Mirubi szemei tágra nyíltak, hiszen ez a mondat több dologra utalhat. Nem tudhatja teljes biztossággal, hogy ez a három ninja milyen kapcsolatban áll Kabutoval, de mindenképpen neki szolgálnak, de úgy tűnik, hogy ezek inkább Zsoldosok mintsem hivatalos Otogakure Ninják. Már amennyire hivatalosnak lehet mondani az Otogakureieket. Vagy nem tudja, hogy hol a helye ennek az őrültnek, vagy Kabuto már várta a fiút és ők voltak azok, akik elhozzák neki. Habár a lány előbbi megnyilvánulásaiból nem ez szűrhető le... A helyzet zavaros és Mirubi egyáltalán semmire nem tud biztosan hagyatkozni, csak a saját képességeire. Nem igazán érti, hogy most mibe is keveredett, de az Otokage parancsa nyilvánvalóvá tette számára még akkor is, ha nem fűlött a foga ennek a Féregnek a parancsait teljesíteni. Mégis, úgy gondolja, hogy hasznára válik majd, ha azt teszi amit Kabuto mond és jelen helyzetben nincs is más választása. Viszont, abba is belegondolt, hogy ha Kabuto ilyen gyorsan és könnyedén válik meg az arcátlan és pimasz szövetségesektől, akkor vele miképpen fog elbánni? Habár Mirubi is ezt tette nemrég az Árnyék Fogadóból kiszabadított nővel... Amíg kellett neki addig használta, de sajnálatos módon még annyira sem volt hasznára mint egy rongybaba... Az legalább felfogta volna a felé szálló tűket... De most vissza a jelenbe.
   Mirubi nagyon felkészült, de az ilyen szituációk Őt is megzavarhatják, hiszen nem tudhatja teljes biztonsággal, hogy miután végzett ezzel a hárommal, akkor utána az Ő életére nem törnek ugyanígy. Így viszont el kell nyernie Kabuto jóindulatát, éppen ezért egy mosolyt engedett meg magának és így szólt.
- Örömmel Kabuto-sama!
Szinte már hányt magától, amint kimondta ezeket a behízelgő szavakat és amint arcára húzta azt a kedves mosolyt, amely így mégis sugárzott magából némi erőtlenséget és negativitást, ám mégsem figyelhetett az érzéseire, mivel amint kimondta az utolsó szót, már gyűjtötte is a chakrát egy kiterjed Kasseiken-hez, ám előtte hirtelen megfordult és jobb karját a Szenzor ninja felé szegezte, mire a pulóvere alatt lévő Drót spirális mozgással lőtt előre, hogy könyörtelenül rátekeredjen a nőre. A Nawabare no Jutsu nem igényel sok chakrát és amíg nem akarja megölni az áldozatot, addig kézjeleket sem, csak a puszta chakrát és annak irányítását, amire Mirubi néhány másodperc alatt is képes. Ez az ütőkártyája az erősebb ellenfelek ellen, hiszen a gyorsaság felül kerekedhet az erőn... Ám itt most az ártalmatlanítás és a lefegyverzés volt a lényeg, így ha a drót célt ér, akkor mind az 5 méterével rátekeredik a nőre és annak a nyakára, így elszorítva a levegő útját és lekötözve a kezeit, valamint a lábait, hogy ne legyen képes mozogni. De itt még nem ér véget a dolog, ugyanis a Kasseiken is bevetésre kész! Bal karját előre szegezi és a felhalmozott Sötét Chakrát, egy szempillantás alatt engedi útjára, nem törődve azzal, hogy ki áll az útjába. A másik két ninját vette célba, de leginkább arra a bizonyos Noboru-ra feni a fogát... Persze Mirubi érzelmei most viszonylag stabilak, így a Kasseiken sem annyira erős most, de ha jól talál el valakit akkor akár meg is ölheti. Talán kicsit frusztrálja a fiút az Otokagéval járó bizonytalanság...

Deidara Hétf. Szept. 15 2014, 10:36

Mirubi követte Kabuto utasításait, és rögvest akcióba lendült. Drótja hamar rátekeredett a szenzorshinobira, lekötözve és fojtogatva azt, közben pedig chakrát gyűjtött egy Kasseikenhez és be is vetette azt, elsősorban Noborout célozva. Noha kellően gyors volt, mindhárom ellenféllel nem biztos, hogy időben végzett volna, de ott volt az a bizonyos Katsuo is, ki szintén hezitálás nélkül hajtotta végre az Otokage utasításait. Mire Mirubi végzett a lánnyal és súlyosan megsebesítette Noborout, a harmadik tag már rongybabaként feküdt a földön, méteres hosszúságú, aranysárga tüskefélékkel átszúrt testtel. Noborou is kapott egy hasonló lándzsát az arcába, így néhány pillanat alatt máris három igen ocsmány holttest feküdt az erdei tisztáson.
Az Otokage nem mozdult, inkább csak szemlélte a kis ütközetet. Mirubi tudta róla, hogy szereti felmérni mások képességeit, és abban is egészen bizonyos volt, hogy nem lesznek álmatlan éjszakái a három zsoldos feláldozása miatt, más volt azonban erről szemtől szemben is megbizonyosodni.
A harcok elteltével lecsöndesedett az erdő, néhány hangtalanul telt másodperc után pedig végül megszólalt Kabuto. Hangjából senki sem mondta volna meg, hogy az imént nézte végig emberei halálát.
- Katsuo, adj végső nyughelyet e háromnak, majd folytasd, amit elkezdtél. Egy darabig nem lesz szükségem a szolgálataidra.
A néma harcos csak bólintott, majd munkához is látott, az Otokage pedig intett Mirubinak, hogy kövesse. Együtt sétáltak tovább, akár két jóbarát egy délutáni kiránduláson. Az erdő békésnek tűnt, madarak csiviteltek, rovarok zümmögtek mindenfelé.
- Nos, kedves Mirubi-san. Igen furdal már a kíváncsiság, hogy mi ügyben is kerested fel szerény hajlékom?

**Shiren** Hétf. Szept. 15 2014, 18:14

Mirubi hamar ártalmatlanította a Nőt, aki a háromtagú csapatból a Szenzor szerepét töltötte be. Igencsak szánalmas volt, hiszen egy pillanat alatt megpecsételődött a sorsa, de az ilyen emberekkel mindig ez történik... Miután a Szenzort elintézte, jöhet a másik kettő. Egy Kasseikennel tökéletesen ártalmatlanította azt a bizonyos Noborut, akit elég súlyosan megsebesített. Nem csak a támadás erőssége és az esetleges esés súlyossága, de a chakra égető, maró és zsigerekig ható fájdalmas bizsergése is rátett a ninja elszenvedett sérüléseire, amit aztán Katsuo tovább fokozott egy igencsak tetszetős és kellőképpen figyelemfelhívó fegyverrel, amivel a Suiton használó ninját is kivégezte. A látvány korántsem volt kellemes, de még csak nem is volt tűrhető. Teljességgel undorító volt, de ez Mirubit nem hatotta meg, sőt... Elégedettséggel töltötte el, hogy ennyire könnyedén leszerelte a három Ninját, akik az imént még azt hitték, hogy egy gyenge kis fiút fogtak el. Persze az a Szuka azonnal kiszúrta Mirubi chakráját, ami természetesen lebuktatta őt, de talán ez a dolog miatt kerülhetett ilyen könnyedén az Otokage elé. Szóval jelen helyzetben a Sötét Chakra kisugárzása csak jól sült el, de valamit tennie kell ez ellen, ha nem akar minden alkalommal úgy járni-kelni, mint egy eleven fáklya az éjszakában... Miután Katsuo és Mirubi elintézte ezeket a semmirekellő zsoldosokat, Mirubi szívverése felgyorsult és agya vadul küldte a veszélyesebbnél veszélyesebb gondolatokat, amik csöppnyi félelmet juttattak Mirubi szívébe. Ez pedig nagy szó, hiszen amikor meg is hátrál valami elől, akkor azt azért teszi, mert tudja, hogy nincs esélye a győzelemre, vagy a felülkerekedésre. De most még nem is történt semmi és éppen ez zavarja. Az a bizonytalanság, ami Kabuto kiszámíthatatlanságával jár, viszont Mirubi is nagyon jól tudja, hogy amíg tud valamilyen érdekes dologgal szolgálni, addig nincs félnivalója. Éppen ezért amikor Kabuto intett neki, Mirubi követni kezdte. Mellette foglal helyet, de egy pár centivel lemaradt, hogy érezhető legyen a kettejük közti "rangsor". Mirubi nem érezte jól magát, végig feszült volt és minden egyes szó, amit emellett a féreg mellett kellet kimondania, fájdalmas nyögésnek érződött a szájából. Ezt pedig csak tetézi Kabuto közvetlensége, hiszen úgy beszélt a fiúval mint valamilyen régi jó baráttal...
- Kabuto-sama... - Kezdett bele a fiú határozottságot, de mégis tiszteletet sugallva szavaival - Igazából meglep, hogy még emlékszik rám, de örömmel veszem tudomásul. Nem is húznám tovább az idejét, így rögtön a tárgyra térek, hiszen nem akarok a terhére lenni...
Ezek a szavak és ez a tövig... Nah hagyjuk mi, egyszerűen szánalmas és gyomorforgató. A fiú elvörösödött, hiszen kissé zavarban volt és közben dühöt is érzett... Egyszerűen Szégyen, hogy így meg kell hunyászkodnia egy ilyen Embernek nem nevezhető Lény előtt... De erőt vett magán és kibökte azt, amiért jött....
- Információra lenne szükségem és úgy véltem, hogy tudna segíteni nekem. Természetesen megfelelő ellenszolgáltatás fejében, amit maga határozna meg. A kérdésem pedig a Nibi-vel, vagyis a Kétfarkú Bijuu-val kapcsolatos.
Mondta ki végül a teljes igazságot az ittlétével kapcsolatban, majd fogait összeszorította, hiszen ideges volt, de ennek jelét máshogy nem mutathatta. Habár lehetséges, hogy ez a fickó mindezzel tisztában van. Mirubi valóban hajlandó lenne fizetni bármilyen árat Kabutonak. Úgy gondolja, hogy egy ilyen embernek nincs szüksége pénzre, viszont szolgálatokra annál inkább... Persze Mirubi számára nem jelent ennyit a Nibi, de most, hogy felajánlotta az Otokagénak a szolgálatait, most már nincs visszaút. Amit kér, azt meg kell tennie!

Deidara Szer. Szept. 17 2014, 11:57

Mirubi és Kabuto nyugodt sétájukat folytatták az egyre magasabbra törő fák rengetegében. A fiú félénk, álszent álarcot húzott, mintha csak egy tapasztalatlan, jólelkű küldönc érkezett volna az Otokagéhez, nem pedig egy Antikrisztus, báránybőrbe bújva. Hogy a pikkelyes kage átlátott-e ezen a szitán és pontosan mennyit is tudott Mirubiról, az egyelőre kérdéses maradt.
- A Kétfarkúról beszélünk? – hangja meglepettségről árulkodott, de a fiú már rég felhagyott a kísérletezéssel, hogy Kabuto hanglejtéséből bármit is megtudhasson. – A bijuuk egyikéről? A kétfarkú macskáról, ki Kumogakure tulajdonában volt. Mi dolgod neked vele? Végülis nem számít. Ne haragudj, csak a kíváncsiság beszél belőlem. Természetesen segíthetek neked, amennyiben meg akarod találni. Bár biztos vagy benne, hogy egy hozzád hasonló fiatal shinobi képes lesz bármit is kezdeni ezzel a lénnyel?
Halk kuncogást hallatott, láthatóan élvezte a fiú piszkálását, vagy talán valami egészen más humoros dolgot talált, melyről Mirubinak nem volt tudomása.
- Kémeimnek hála nagyjából tudom, merre kell keresned a Kétfarkút. Ha szeretnéd, egy szenzorcsapattal meg is kerestethetem a pontos helyet. Ez esetben egy hét múlva találkozhatunk ugyanitt. De ahogy te magad is bölcsen gondoltad, mindennek ára lesz.
Ezután némi csend telepedett rájuk, majd néhány lépés megteltével végre kiértek az erdőből, egy kereszteződéshez jutva, mely három földes utat olvasztott eggyé. Az Otokage itt egy kicsit megállt, majd szembefordult a fiúval.
- Mint talán tudod, igazán nagyra értékelem a buzgó, tehetséges shinobikat. Viszont jól vésd észbe, én csak az információt adom, fizetned pedig akkor is kell, ha terveid nem sikerülnek a bestiával. Elvégre, az nem az én hibám volna, nem igaz? – jókedve Mirubi utolsó idegeit tépkedte, de a helyzet hamar komolyra fordult, ahogy némi hatásszünet után rátértek az üzlet kulcspontjára. – Fizetségként… az egyik Kenshirot szeretném. Nem muszáj élve.
A fiú döbbenetével mit sem törődve hátat fordított, majd egy csuklya alá rejtett hüllőmosollyal útnak indult, ki tudja hová.

- Akkor egy hét múlva, Mirubi-san. Én itt leszek ennél a kereszteződésnél.

**Shiren** Csüt. Szept. 18 2014, 18:26

   Mirubi ugyan alázattal és hatalmas nagy tisztelettel viselkedett az Otokage iránt, viszont legbelül mardosta az érzés, hogy meg kell hunyászkodnia előtte. Persze tartott a férfitől, aki mostanra már nem teljesen nevezhető embernek. A Kígyó kisugárzása és híre félelmet keltett a fiú szívében, ami átalakult egyfajta tartássá... A lehető legmesszebb akarja magát tudni ettől az alaktól, azonban tudja, hogy céljaihoz rajta keresztül vezethet a legkönnyebb és leghasznosabb út. De miért fél ettől az embertől? Nála ezerszer erősebb emberek ellen is felvenné a harcot, vagy kiállna ellenük, vagy ha az sem, akkor sem félne tőlük... Akkor miért fél? Bizony a félelem nem ellenség, ezt még Mirubi is beismeri. Felhívja a figyelmet az emberek gyengéire. Kabuto nem erős, de hatalma van, amit a Tudása által vívott ki. Mirubi azért tart tőle, mert Kabuto sokkal többet tud, mint Ő. És mivel többet tud, így nagyobb hatalommal bír. Ezért a gyengeség orvoslása a nagyobb tudás szerzése. Ha többet tud Kabutonál, akkor már nem kell félnie semmitől. Így amikor még mindig folytatták útjukat és Mirubi a feszült csendben csak az erdő halk zaját hallotta, tenyere izzadni kezdett és a pulzusa az egekbe szökött... Vajon mit fog reagálni ez az ember?
   Hamarosan meg is érkezett a válasz. Amikor ez az ember beszélt, Mirubi akaratlanul is úgy itta a szavait mint egy mosogatószivacs a mocskos vizet, ami lejön az edényekről... Még találó is, hiszen mindketten a velejükig romlottak és teljességgel feleslegesek az Élet számára. Mirubi nem válaszolt Kabuto első mondataira, hanem hallgatta tovább. Érezhető volt, hogy a fiú agyát húzza és jókat derül azon ami valójában nem is úgy van. De majd minden tiszta lesz a Kígyó számára is, ha majd Mirubi felvilágosítja néhány dologról. De egyenlőre hallgat. Még akkor sem szólt semmit, amikor Kabuto felajánlotta segítségét némi fizetségért cserébe. Ezután csend állt be, amit Mirubinak nem volt tisztje megtörni, így inkább hallgatott. Ekkor egy kereszteződéshez értek és végre kikerültek az ismeretlen Erdőből. Ekkor pedig Kabuto finoman közölte Mirubival, hogy akkor is fizetnie kell az információkért, hogyha a tervei nem sikerülnek, vagyis ha Karu nem jár sikerrel. Szóval, ha Mirubi megkapja az információt, akkor már biztos, hogy nincs visszaút és a fizetséget bármi történjen is, de le kell rónia... Ez eddig tiszta, viszont amint Kabuto kimondta az Árat, hatalmas komolyság telepedett Mirubira és talán az Otokagéra is... Egy Kenshiro élve vagy holtan. Ez vajon mit jelentsen? Miért van szüksége egy Kenshirora? Ezzel csak tesztelni akarja Mirubit? Most mitévő legyen? Most már nincs visszaút, nem szegülhet szembe ezzel az emberrel, így fél térdre ereszkedett, úgy ahogy legutóbb is tette a Fagy Országában, majd így szólt:
- Értettem Kabuto-sama. Természetesem elfogadom a Feltételek!
Mondta, majd meghallgatva Kabuto utolsó szavait, távozott a helyszínről.

~ Egy Hét Múlva Ugyanitt ~

   Hogy miért fogadta el az ajánlatot? Természetesen azért, mert Kabuto ezt kérte és ha Ő ajánl valamit és úgy, hogy voltaképp még szívességet tesz, akkor azt jó elfogadni, hiszen senkinek sem jó haragos egy ilyen ember. Hogy miért nem kereste fel ezzel Karut? Azért, mert értelmetlen lett volna, hiszen a fizetség egy Kenshiro és az első kérdésre válaszolva Kabuto segítségét mindenképpen ildomos elfogadni, így pedig Mirubi számára nincs visszaút. Mindenképpen szereznie kell egy Kenshirot, ha pedig nem tud, akkor bajba jut. Kabuto szavaiból azt vette ki, hogy a fizetség várhat Mirubi terveinek a végrehajtásáig, ha pedig nem, akkor az ajánlat amivel érkezik az Otokagéhez, meggyőzi majd arról, hogy a fizetség várathat még egy kicsit magára. Így hát visszatért halál pontosan egy hét múlva a kereszteződéshez és várta Kabutot. Ha Ő jelenik meg, akkor meghajol és így szól:
- Sajnálom Kabuto-sama, de ez alatt az egy hét alatt nem sikerült teljesítenem a feltételeket. Azonban, ha meghallgatna akkor egy ajánlattal állnék elő, ami talán kedvezőbb is a számára.
Ha Kabuto megengedi, Mirubi folytatja. Ha nem Kabuto jött el, akkor Mirubi megbizonyosodik afelől, hogy valóban Kabuto küldötte jött elé és közli az ajánlatát.
- A Nibi felkutatása az Én feladatom ugyan, de nem az Én terveimben szerepel az Elfogása. Egy bizonyos illető, egy Kenshiro akarja megszerezni magának a Nibit és a Jinchuurikijévé akar válni. Ennek az esélye ugye csekély, így a pecsételés és a Bijuuval való harc szinte biztos, hogy halállal fog végződni. A pecsételésben és az elfogásban Én is részt veszek, így mindvégig figyelemmel kísérem majd az eseményeket, de csak akkor avatkozok közbe, ha feltétlen szükséges. Ha pedig a Kenshiro életét veszíti, akkor elhozom a testét. Ha nem, akkor keresek egy másik Kenshirot akit majd elhozok Kabuto-sama... Így nekem sem kell sokat fáradnom Én önnek is garantáltan meglesz Jussa. Remélem ez egy elfogadható ajánlat...
Mondta el végül a fiú a tervét, ami persze koránt sem ennyire egyszerű. Miután megállapodott Kabutoval, azonnal felkeresi Karut, hogy nála is bebiztosítsa magát és olyan feltételeket szabjon, amiből Ő kerül ki nyertesen. Elvégre a fizetséget mindenképpen meg kell adnia, de ezért Karu fog fizetni! Mindeközben pedig szinte mindenki jól jár, ugyanis egyik oldalról sem lenne jó haragba lenni. Bár, ha választani kellene, akkor inkább Kabuto oldalára áll...

Shimura Danzou Csüt. Szept. 18 2014, 23:35

// A Művész Úrnak, Saya akkor kimarad //

Nos, Chen-chan ravasz, de érzelmes játéka talán elbüvöli a hölgyeményt. Nos, nagyon úgy tűnik, hogy nem. A Leányzó érzelmet nem mutat, de a tekintetén látszik, hogy a bizonytalanság gödreibe zuhant. Talán Chen, a Színészvérű, vagy Vérszínész - kinek hogy tetszik, értelmességtől függetlenül - kit esetleg joggal és bölcsebben nevezhetnénk Vérbeli Színésznek - tekintve, hogy a második elnevezésnek nem túl sok értelme van - valószínűleg jobban megjátszotta azt a bizonyos szerepet, mint kellett volna. A Lány nem követi, vagy csak nem feltünően. S lassan eltűnik Chen elől, már persze ha az ifjú hátrafordul, mert lehet hogy nem.
Ekkor, felvillan hősünkben, hogy ha már azt a bizonyos családot emlegette, talán nem ártana újfent támogatni őket. Szó mi szó, az munkával járna, s ebben az esetben nem volna-e jobb inkább a kellemetes kinézetű és szemgyönyörködtető adottságokkal rendelkező színésznő körül "ólálkodni". Nos, persze mindez az ifjún múlik, de a rejtély nem oldódik meg magától. Ki ölte meg az első munkást, ki gyújtotta a tűzet és a legfőbbképpen miért, vagy ki(k?)nek az utasítására, már ha nem önszántából tette. Továbá ez milyen hatással lesz az ifjú Chen jövőjére ennél a társulatnál. Amennyiben lesz jövő, hiszen ifjú színészünk nemrég a poklot élte át, s ez a pillanatnyi "béke" talán nem több múló illúziónál. Mi hát a következő lépés? Chen Rágyújt egy vidám nótára, remélve hogy a világ visszatér a rendes - érthetőbben a lángoló lelkű ifjú számára megfelelőbb - kerékvágásba? Vagy inkább szól valakinek, hogy oldja meg a problémát? Esetleg gyorsan felejtő színész az ifjonc, s rögtön vad mulatozásba kezd saját tetteit magasztalva? Vagy olyan újabb várt-váratlan kártyát húz elő, amely mégjobban megbolygatja a dolgokat? Nos, mindez attól függ, hogy mi zajlik éppen az ifjú Chen lelkében. A Múzsa nem követte, ez csalódás, vagy inkább eredmény?

**Chen** Pént. Szept. 19 2014, 15:28

Saya a halálos nőszemély kinek egy forró éjszakájáért is odaadnám a fél t*kömet, vagy ha van lehetőség alkudni inkább az egyik vesémet. Eltűnt szemeim elől, a lehetőség mi ebből számomra kiderül elúszott. Már így is erősen hullámzó kapcsolatunk hamar megromlott, hát még mikor a gyilkosság az utunkba került. Szerencsémre én nem vagyok olyan ki bármit is adna azért, hogy ha egy nyögve nyelős éjszakája elmúlik, mikor van másik esélye is.
Azonban túl sok mindent történt már azóta, hogy csak úgy ujjaim köré csavarhassam hosszú hajú dominámat. A zavaró tényezők, mint a harcias Saya meg a tulajdonosnak tűnő fickó eltűnt. Most már másodjára, ha jól számolom, így magamra maradok. Hát kell a segítség egy szárnysegéd ki eléggé segítségemre lehet a következő lépésemben.
Genki kell nekem a szintén kezdő színész, ki már nem orrol rám annyira mint kezdetekben, ha már az új darabomban neki adtam a második legnagyobb szerepet. Ha megtalálom Genkit segítségét kérem, bármit is mond úgy próbálom irányítani a beszélgetést mint ha ő találta volna ki, hogy mit tegyünk legközelebb. Ha már bábmester vagyok, már ideje megpróbálni emberekkel is.
Még továbbra is a legfontosabb dolgunk a színdarab. A színpad megsemmisült, a ruhák nagy része hamuvá lett, a színészek mindannyian épek, és a munkások legtöbbje is életben maradt. Elmondom Genkinek hogy egy nem tudom mit kellene tenni, de szerintem ő már rájött, hogy ha már nem színpadon adjuk elő, akkor itt a környezet, a világ körülöttünk, ahova csak a megfelelő tisztást kell megtalálni, ahol megfelelően süt éjszaka a hold, és elég sok fáklyát tudunk keríteni, hogy a megvilágítással ne legyen gond. A feladatra a kért virágszálunk lenne a legalkalmasabb Nana, és Hana az egyedüli női tagok, had bóklásszanak az erdőben, úgy legalább útban sem vannak, és mégis hasznuk van. Nők létükre, talán van annyi szép érzékük hogy a helyszínt megtalálják. A többire már csak Kazamát a trükkmesterünket kell megkérni. A lángok és fények úgyis az ő dolga, és ahogy kinéz szívesen is teszi azt. Shiba az erőemberünk majd bajlódik a maradék dologgal, biztos jól bánik a munkásokkal, és a falusiakkal, hogy megértesse velük az új felállást. Ha a lányok megtalálják a színpadot, akkor csak a falusiaknak kell egy kiülős, kifekvős részt találni, hogy tudjanak minket nézni. És akkor már csak mi maradtunk, mi elkészítjük a színpadot, természetesen Juurik vezetése alatt. A főszínészünk, örökös főszereplőnknek biztos a legtöbb tapasztalata van e téren. Hát megkérhetjük hogy segítsen nekünk, és minél hamarabb végezzünk.
Reménykedve nézek Genki társamra hogy tényleg érti-e az árnyalatnyi célzásaimat, és végre nekikezdhessünk a tényleges színészi munkának. A színdarabnak meg kell lennie. A shownak menni kell tovább...

Deidara Hétf. Szept. 22 2014, 09:39

Mirubi egy hét múlva érkezett a kereszteződéshez, várva az Otokagére, ki hamarosan meg is jelent, szokásos öltözetében. Türelmesen hallgatta a fiú szavait. Nem tudni, bízott-e Mirubi és csapata sikerében, elvégre egy bijuu elfogását és lepecsételését tervezték, de neki igazából csak Kenshiro hullák kellettek, azokhoz pedig bizonyosan hozzá tud majd így jutni.
- Elfogadható. – jelentette ki, majd előhúzott egy tekercset, és átadta Mirubinak. – A Nibi a Medvék Országában rejtőzik. A térkép jelöli a kémeim által leszűkített területet. Úgy tűnik, nem igazán mozog. Valószínűleg földalatti, nedves barlangokban lelhetitek meg. A Víznek természetesen van néhány embere a környéken, így a közelébe jutni sem lesz túl egyszerű. Mindez azonban már a ti dolgotok. Én teljesítettem az üzlet rám eső részét.
A kimondatlan fenyegetés különös visszhangot hozott magával. Mirubinak ráadásul az az igen erős benyomása támadt, hogy Kabuto elhallgat előle valami fontosat. Ettől függetlenül nem lett volna bölcs tovább faggatnia az Otokagét, így búcsút vettek, megállapodva egy későbbi időpontban, mikor is Mirubi leszállít majd egy Kenshirot, kalandjuk eredményétől függetlenül. Ezután elváltak, a fák elnyelték Kabuto alakját, Mirubi pedig új információkkal felvértezve indult élete talán eddigi legveszélyesebb kalandjára.

//Amennyiben nem akarsz mást (vásárlás, toborzás, stb), társaiddal együtt a Medvék Országába írjatok. A helyszínt ti választjátok, a falun kívüliek közül. A térkép egy szakadékokkal övezett területet jelöl, közel a faluhoz, de ettől függetlenül érkezhettek az erdők irányából, meg persze körül is szaglászhattok az akció előtt, ti vagytok a tervezők.

Shimura Danzou Csüt. Okt. 16 2014, 10:33

// Chen //

Akárhogy is áll a helyzet, történjék bármi, a műsornak mennie kell... Úgy tűnik, vagy legalábbis erősen valószínű, hogy a Művészúr fejében ez a mondat kering s ennek következtében társait, de legalábbis Genki-t megpróbálja manipulálni. Nos, a dolog önmagában nem olyan nagyon nehéz, főleg mert Genki továbbra is írigy Chen érdemeire, s ezért minél inkább ki akar tűni bármivel, amivel ki tud. És egy elméletileg jó ötlet, nos pont megfelel.
Hamar nagy lesz a csődület, jönnek a színészek, kissé bizonytalanul, a munkások enyhén értetlenül, de azért rettentően kíváncsian. A "tömegben" nagy a duruzsolás, hogy akkor most mi is van, meg ehhez hasonló témák. Ám Chen akárhogy is keresi, nem találja azt a két alakot, akiket ott hagyott egy fa tövében, bambuszok takarásában. Saya és a Hachira hasonlító alak látszólag nincsennek a közelben. De miért nincsennek? Várjunk, számít ez? Nem, hiszen a műsornak mennie kell... ( Very Happy

)

A színészek megmozgatják tagjaikat, felöltik az épen maradt jelmezeket, előkészítik a "színpadot". A Munkások elhelyezkednek és tapsikolva, izgulva várnak, hogy mégis mit fognak látni. Nos, valóban, mit fognak látni?

( Amennyiben szándékodban áll, leírhatod hogyan zajlik a darab, mit csinálnak a társaid, illetve Te, ám csak a feléig írd. Legyen bárhogy is - értsd: megírod a történéseket, vagy sem - a színdarab felénél a társulat közepén egy shinobi jelenik meg, áthúzott Iwagakurei fejpánttal. Az első pillanatokban csak a színészeknek esik le, hogy a fickónak nem kellene ott lennie... )

**Chen** Pént. Okt. 17 2014, 16:02

Maga a darab kész, eleget gyakoroltunk hogy mindenki kívülről tudja a saját szerepét, ezt sajnos nem csak rajtam múlott. Hát még nem jött el az ideje, a teljes átvételnek. Kell egy társulat kezeim alá, hogy végre tényleg elérhessem legnagyobb álmomat. Még van jó félóra mire összeszedi mindenki magát. Addig a nagy tervezgetések ideje jön. Már nem sok időm maradt, a társulat tagjai már az utolsó kortyokat ihatják a szíverősítőből, akarom írni a toroktisztítóból. Az első célpontom a társulat csillaga Gambare Juurik. Egy kicsit beképzelt ahogy a főszereplőknek lenni kell, kicsit sokat gondol magáról. Ez lesz a veszte. A környező lányokat vetem be, mutatom nekik, hogy ott a társulat főszereplője, őt kell körülajnározni, mert nagyon híres, és egy csókja a mennyekbe juttathatja az embert. Akár nő akár férfi, remélem beveszi, Gambare már a megjelenésével is elég feltűnést kelt. Elég körülrajongás kell neki, és nekem is hogy tovább léphessek.
Addig is beékelem az "előzenekart" vagyis apró kis szösszenetemet, a kedv felcsigázásához, és hogy a gyerekek is kapjanak valami szórakozást. Mert mi mindenki vágyát kielégítünk, főleg magunkét.
Felállok a színpadra, intek, hogy az aprócska erdei hátteret, ami egy erdőben nem is olyan nehéz, készítsék elő. Rugalmas léptekkel a színpad közepére lépek, széttárom karjaimat, és mivel a porondmester "eltűnt" érthetetlen okok miatt, magamra veszem ezt a hatalmas feladatot.
- Kedves nézősereg! - Szólok az alig tucatnyi csapzott tudatlan paraszthoz. - Sok mindenen mentünk keresztül, sérültek meg közülünk, és van kit nem találunk. Az éjszaka leszállt, de mindent megtettünk mit emberileg lehetséges. Hát most kis szerény társulatunk a Föld Vándorló Színészei had vigye el a nagy tiszteletűt. Egy messzi földre, ahol a valóság gondjai messze vannak, ahol a valós keserűség nem érződik. Merüljenek el velünk a két kis darabban, amivel el szeretnénk terelni figyelmüket. Elvezzék legalább annyira, amennyire mi előadjuk. - Újra meghajolok, ha kapok valami kis tapsot, vagy éljenzést azt elfogadom. Majd újra nekiállok a felkonferálásnak. - Nagytiszteletű az műsorunk első része a boldogságé, és az örömé. Gyermekek kik itt vagytok, gyertek közelebb és ámuljatok a világszép vízhordó lány, és a gonosz bandita találkozásán. - Újabb meghajlás, majd eltűnök a látványosan béna fák és bokrok között. Megvárom a fojtott izgalom hangjait. Tudom magával a csenddel is lehet hatni az emberekre, a várakozás, a nagy ábrándok, és a képzelet játszik ilyenkor az emberekben. Talán életükben ha kétszer láttak hasonló előadást, bármit csinálnánk örülnének nekik, hát erre még ráteszek egy lapáttal.
Két kicsiny bábomat helyezem magam elé. Pille a női ideál, vékony derék, és hosszú leplek, nem lehet kilátni alakját, de aki ránéz, azonnal a nőkre gondol. Csakra fonalim tapogatózva érintik meg selymes felületét, az élettelen báb azonnal felemelkedik, és körülfordul. Megmutatva magát, igaz nem látványosan, de belevaló asszonysággá válik nemsokára. Tuko a másik az igazi férfi megtestesítője. Kövér, esetlen és még buta is már mint ha azt nézzük hogy fejében csak üres levegő található. A golyók megteszik amire varrtam őket. Mozgása bizonytalan, és vicces, ezen pedig csak segít a tökéletes irányítása.

Erdőségek - Page 4 357821223_photo3_standard

Egy-egy kezemre jut egy-egy báb. Csakra fonalaim életet lehelnek az élettelenbe. Ám az összhang még nem megfelelő, nem elég banditás, és nem elég paraszotos. Kicsit koncentrálok, a bennem mozgó erőt, áramoltatom testembe, először a kezeimmel megteszem a szükséges kézmozdulatokat a Henge no Jutsuhoz. Pillére bájos kerekded, és darázsderekat akarok, míg Tukonak a hatalmas bajusz, és a gonosz szőrzet jut. Még egy pillanat még ellenőrzöm minden az akaratom szerint történt. Nem maradt más mint színpadra lépni. Előveszem legmélyebb hangomat, hát narrálni is kell valakinek.

"A vízhordó lány, és a bandita"

Oly varázslatos estén mint a mai, a hold fénye bevilágítja fák leveleit, megannyi gyémántként világítják meg a megfáradt munkásokat. Hazafelé tartanak az egész napos munkából, ahol családjuk várja őket. Az éjszakában egy lány csatangol. Ő Ai. - Tűnik fel először Pille, lassan lépegettetem a mű fák között. Ide-oda billeg, kinek nincs sürgős dolga, de mégis van célja. Tévedhetetlenül halad egyenesen. - A hóbortos lánya az Akemy család tagja. A bátyjai, és apja este hazatért, és hogy ne legyen útba anyja elküldte friss vízért a patakhoz. Valami hasznát is legyen. Ám a lány nem siet, szereti az erdőt, ilyenkor egyedül lehet a saját gondolataival. Az pedig van neki több is mint kellene. Az esze mindig máson jár, hogy a tücsköket kergeti - Ekkor Pille megtorpan, az egyik díszlet fa mögül kikukucskál, csak egy kicsit több ideig marad mozdulatlan mint egy pillanat, hogy a szemnek alig követhető mozdulattal vetődjön el a következőben. A fűbe hasal, meghempergőzik benne, "szoknyája" magasra hát, és játékosság nem akar alábbhagyni. Újra és újra ugrik, míg csak "kezében" nem tart valamit - a bogarak legnagyobb sajnálatára. Játszik velük, élvezi az apró testüket, a percegésüket, és még aprócska dalokat is énekel nekik miközben ropja ügyes táncát hozzá. - Pörgetem Pillét a saját tengelye körül, míg csak bele nem szédülök, egyre gyorsabban, és gyorsabban, végül mikor már eléggé elhúztam a színes "ruházatának" kápráztató varázsát, elfektetem a földön. - De nem bántja őket, még egy szúnyogot sem ütött le soha életében. Együtt él a természettel, és úgy ismeri az erdőt, mint saját tenyerét. - Hagyom had ismerje fel mindenki magát, vagy valamelyik rokonát benne, had húzódjanak azok a szájak vigyorra, és bólogassanak a fejek. Na most jöhet a gonosz.

Pillét felállítom, és tovább ropja útját, ám mielőtt még elérné a színpad szélét a díszletfa mögött megjelenik egy méretes has. Ha szerencsém van a gyerekek felharsannak. A nagy pocakot követi a méretes arcszőrzet, és a gonosz tekintet. Leskelődik, elég rosszul Pille után, hogy az izgalmat maguk a nézők is átérezzék. A nagy hangzavarra pille megfordul, és mielőtt még bármi is történhetne, megtorpan, és tesz pár lépést visszafele. Körül-körül nézve, hogy merre is lehet az a veszély, amire a gyerek hívták fel a figyelmet. Közben mintha csak egy árny lenne, egyik díszlet fa mögül, a másikra viszem, csak egy árnyék látszik, na meg azaz elmaradhatatlan fa mögüli kikukucskálás.

- Ai nem is sejti hogy valaki leskelődik utána, a szerencsétlen lány nem is tudja, hogy a leggonoszabb bandita az, a nagy Yao városok kifosztója. Még nézelődik Pille persze a rossz irányba, és nem is tudva róla, hogy mögötte becserkészi Tukó. Míg csak egy lépésre nem lesz mögötte. Vaskos kezek kinyúlnak a lány felé, lassan had jöjjön izgalomba a gyerek sereg, és hágjon egekig a sivalkodás. Míg csak Ai meg nem fordul, és hátra nem tántorodik a látványtól. Hátrál, míg Tukó elnagyolt mozdulatokkal követi, látszik rajta a gonoszság, és a rossz akarás. A pillanatok gyorsan telnek, ahogy feltehetően a nézők is egyre hangosabban kiabálnak a főhősnőért. Ám ahogy a színpad úgy a AI hátrálása is megakad egy díszletfán.

- Én vagyok Yao a gonoszak leggonoszabbika, a faludat figyeltem fiatal lány. Előbb meg akartam támadni a falvadat, de könnyebben is ki tudom fosztani. Most el foglak rabolni, a váltságdíjból jól fogok élni sokáig. - A leggonosszabb, és nevettségesebb hangomon adom elő a dolgot. A mondat végeztével Tukó ráveti magát Pillére. Kecses női mozdulattal lép félre, hogy az esetlen báb vicces mozdulattal kenődjön fel a fára. Ai már iramodik is neki, kerülgeti a fákat, és mire Yao összeszedi magát, már majd fél színpadra van. Tuko lassú vontatottan szalad utána, még tán a lihegése is hallatszik ha valaki nagyon figyel. Pille szalad előtte, a távolság egyre fogy, míg már csak egy lépés választja el őket. Ekkor Pille a fák között kezd el cikázni, egy-egy ágat megérint, az pedig mintha csak pont így lett volna tervezve minden egyes alkalommal arcon csapja Tukót. Vicces mozgással tűri a csapásokat, és egyre lassabban és fáradtabban üldözi a lányt. A jelenet annyiszor játszódik le amennyiszer csak szükséges, hogy a kedvet fenntartsa. Míg végül mégis csak sikerült sarokba szorítani. Tukó még lép egy nehezet, míg Pille csak reszket a fatörzsnek támaszkodva.

- Elég legyen már a rohanásból! - Adom elő a lehető legmeggyötörttebb hangomon. Fújtatok és lihegek, minden szavamban a kimerültség érződik. - Most már az enyém vagy, úgyhogy ne szaladj tovább! - Végül térdeire támaszkodva liheg még párat, hogy érzékeltesse őt jobban megviselte a dolog, mint magát az üldözöttet. Lassan feltápászkodik, és lép egy félelmeteset előre. Majd még egyet, és már mindenki tudja hogy szegény lányt egyik isten sem fogja már megmenteni. A közönség remélhetőleg visszafojtott lélegzettel várja a csúcspontot.

Ekkor jön az amire senki nem számított Pille hátranyúl a fa takarásából, hozzájuk képest egy eléggé elnagyolt husángot emel ki. Mindenki megdermed, és kivárom a megfelelő pillanatot hogy Tukó is megremegve vegye észre, hogy megfordult a szerencséje. A hatásszünet végeztével lecsap a bot, újra és újra, jajjgat Tukó, örül a nép, és az egész erdőn keresztül elveri a rablót. Fától fáig repül, földről pattan, és nincs menekvés a fadarab felér a lombkoronáig, és elég hosszú, hogy biztonságos távolságból ossza a békítő pofonokat. A közönség meg harsog a nevetéstől. Ezt pedig már bármeddig lehet húzni, vagy tamtamra, egyszerű dallamra, vagy csak a gyerekek harsogására. A darab zárásaként, mikor már mindenki feldolgozta a darab utolsó vicces mozzanatát is, Tukó lehuppan a földre, és félreérthetetlen hangot hallatva ereszti ki magából a megfáradt gőzt. Hogy lezárása lehessen a kis műnek. Ai pedig eldobva botját fütyörészve sétál el. Leereszkedik a sötétség a színpadra, és jöhet a tapsvihar, meg az örömujjongás.

A darabbal pont elég idő telt el ahhoz, hogy a társulat felkészülhessen az igazi műre. A kis szösszenet ha kell, még egy pillanatra előtűnnek a bábok, a közönség között táncolnak, de én már messze járok. Juurik bármennyire is ellenszenves nekem, jól tud bánni az emberekkel, már biztos ennyi idő alatt az ujjai közé csavart mindenkit körülötte, ez pedig csak az én malmomra hajtja a vizet. A lányok kik rajonganak, remélem eléggé ahhoz, hogy az uraik, leendő barátaik, vagy csak hódolóik mérges tekinteteket vessenek rájuk. Akkor fog eljönni az én időm, még egyszer Henge no jutsu-t használom. Most magamon, kézmozdulatokat követően a bennem lévő csakrát irányítani kezdem, kissé vaskosabb legyek, cserzettebb legyen az arcom, és a ruházatom is változzon meg. A nagy fehér pukkanást követően egy sima egyszerű paraszt áll ott, aki máris a leghangosabb hangja lesz a féltékenykedőknek. Remélhetően csak pár mérges és elég indulatos szó kell ahhoz, hogy az urak elég bátornak érezzék magukat, hogy felpofozzanak egy színészt, aki el akarja csábítani feleségüket/lányukat/barátnőiket/plátói szerelmüket. Ha a "csőcselék" megindul én is megteszem a következő lépéseket.

Amilyen gyorsan csak tudom, felmérem a távolságot, és a legkönnyebben hogy lehet eljutni a színpadra, és a legalkamasabb pontot választom ki a csapdámra. Csak egy elég éles kő kell, egy fa darab, a megfelelő árnyék, amit a lombok nyújtanak, meg egy kis sár. A sarat meg tudom oldani, a füvet csúszóssá teszem, kiengedve magamból a fáradt "gőzt". A méretes fadarab egy erdő közepén nem lehet nehéz megtalálni, már csak a kő kell, és minden a helyén lesz. Én a fa mögött várok, mintha kipihenném a komédia fáradalmait. Bábjaimat csinosítgatom, és várom a közönség által elbűvölt Juurikot. Vagy a rajongók, vagy a dühödt nemrajongók körében el fog indulni a színpad felé, a darab kezdetéről nem csúszhat le. Ő a főszereplő, övé a legfontosabb szerep, és színész ez pedig eltökélt párosítás.

Csakra fonalaimat kieresztem, ha a lomb árnyékába ér. Egyik kezemmel a fadarabot, a másikkal a követ ragadom meg. Már figyelem a megfelelő pillanatot, hogy egy észrevehetetlen rántással elgáncsolhassam a csillagunkat, és talán még pár "rajongót". Minél nagyobb a csődület annál kevésbé látszik, hogy az irányított kő pont a színész térde alá kerül, és igaz nem nagyon de annyira biztosan felsérti a lábát, hogy ég állni is fájdalmas lehessen.

A nagy csődület, fájdalom és hasonlóan feltételezhető hangokra azonnal a helyszínre sietek, remélhetőleg ahogy a többiek is és megszemlélem mire vitte rá a Juurikot a nőcsábász énje. A darab főszereplője kiesett, váltása nincs, mert mindenki csak a saját szerepét tanulta meg (erre mondjuk külön figyeltem), és ha még egy kis sugallmazással is de feltételezhetően Genkinek eszébe jut, ki azaz egyetlen ember aki kívülről tudja a darab minden egyes momentumát mintha maga írta volna.

Ha megtörténik a felajánlás én nagy sajnálkozva, és éppen csak hogy nem visszakozva, elfogadom a főszerepet, és így már nem látok más akadályt hogy a Kóborló Kárhozott nagyközönség elé léphessen. A gyerek már elmentek aludni, ez amúgy sem egy nekik való darab. A porondmester most is mint előbb rám maradhat, és kiállva eszt mondanám.

- Kis incidens miatt ne aggódjon senki, a darab sértetlen maradt, a színészek nagy örömére szolgál hogy bemutathatják saját darabjukat önöknek. A tragédia ami jön bárkit elérhet, maga az egyszerű ember a szereplője, és a család a szenvedője. Hát nézzék, és ha tetszett ne fukarkodjanak a könnyekkel. Jöjjön a Kóborló Kárhozott a Föld Vándorló Színészei kezei közül. Kezdődjék az első szín...

Shimura Danzou Csüt. Okt. 23 2014, 00:01

Sok dolog történik ezen a mai napon, szemérmetlenül sok. Megjelenik egy Amegakurei Shinobi a Porondmester parancsára, akinek valamilyen érdekes halálesetben kell nyomoznia. Hamarosan tűz üt ki a Kézműves sátorban, többen megsérülnek, a ruhák komoly százaléka odavész. Ráadásul Tsubara Hachi személye egy még rejtélyesebb robbanáshoz köthető. Chen átveszi a dolgok írányítását, bepánikol, a semmiből megjelenik Saya, a fura hölgyemény reményt ébreszt az ifjú színészben, de mindenekelőtt észhez téríti. Chen a lélekjelenléte visszanyerésével nőcsábásszá válik, majd parancsnokká. Tsubara Hachi, aki hamar feltűnik, elegáns öltözetben, sajnálkozva el akarja küldeni, mondván: van a közelben egy másik társulat, ami sokkal megfelelőbb az ifjú színésznek, mert itt már csak pusztulás várható. Nem sokkal később Saya egy íjat fog egy emberre, Tsubara Hachira, aki teljesen más ruhában van, mint az előbb, ráadásul lerongyolódott állapotban és igencsak érdekfeszítő dolgokról beszél. Chen feltűnik, miután megkapja a hírt, megjátssza a saját kis terveit, amikkel sejthető, hogy mit akar elérni, mégis van benne rejtélyesség. Elviharzik, kétségek közt hagyva a két embert. Harikot, Amegakure no Satou shinobiját kémkedni küldi Chen, aki most már minden bizonnyal nagyravágyó terveket szövöget. Ez nem feltétlenül erényes cselekedet, de Chen sosem volt a becsület bajnoka, elvégre színész lett belőle. Ráadásul Ő maga is úgy látja, hogy sokkal jobban és könnyebben el tudja így érni céljait. Megint csak Chen az, aki eldönti, itt bizony előadás lesz. Ifjú színészünk újabb gonosz terveket szövöget, szabadnak látja az utat, hát próbál minél gyorsabban végig menni rajta. Felvezető beszéde és bábjátéka nem csak a gyerekekett ejti ámulatba és igencsak nagy tetszést arat. Taps, vastaps, bekiabált gratulációk, füttyszó. A Főszereplő megvető tekintetét érezheti magán az ifjú, ám ez a megvetés irígységgel párosul. Hiába, Juurik túlságosan is nagyképű ahhoz, hogy átlássa a ravasz Chen terveit, így hát beleesik a csapdába. Hiába próbálkozik,nem képes elvonszolni magát valami túl messzire és ifjú színészünk dörzsölheti a tenyerét, igen, bizony, már majdnem leszakította a győzelem gyümölcsét! A gyerekek visszatérnek a faluba, kisebb készülődés, nagy zsivaj a közönség soraiban. Ekkor Chen, mintha Tsubara Hachi alakját látná kikörvonalazódni a távolban, holdvilágnál. Rongyos, sáros ruhájában igazán torzonborz a megjelenése, már-már visszataszító lehet egy ilyen... kényes lélek számára, mint amilyen Chen színész valójából következőleg lenni akar. Ám a jelenség eltűnik, ki tudja, talán sose volt ott...
Ki legyen a főszereplő? A kérdés adott. Genki csúnyán néz rád, mintha vívódna ott legbelül. Igen, biztos vagy benne, tudja, hogy Te képes lennél eljátszani a szerepet, ám vajon már nem előzted-e meg így is túlzottan a rangsorban? Ha ez az újabb dicsőség a tiéd, akkor Ő még inkább háttérbe szorul. De ha nem szól, akkor nincsen színdarab. Nehéz a döntés, látszólag nem is képes rá. Ekkor Nana rád mutat:
- Chen írta a darabot, biztosan meg fogja oldani - cinkosan rádkacsint, a többiek bólogatnak. Felelősség rádtolva, nincs semmi gond.
És hát... a darabnak mennie kell, nem igaz? Hiába szerénykednél, ez el van döntve, Te veszed át Juurik helyét. Ó, szegény Chen, mekkora teher zúdult most reá...

Lemegy az első szín, hangos sikert arat. Nem mintha meglepő lenne, ezek a falusiak minden apró trükknek tapsolnának, alig hiszik el, hogy színdarabot látnak, ezelőtt nem sok hasonlóban volt részük. néhányan még füttyögnek is. De nem, ez nem kihívás, hiszen ilyen tehetséggel, mint amivel Chen meg van áldva, nos minimum királyokat, uralkodókat kellene szórakoztatnia, nem igaz? Vagy, legalábbis megfordulhat hasonlóan nagyképű gondolat az ifjú fejében.
Az Idegen, olyan, akár a szél. Talán valóban Ő maga a szél. Ahogy megjelenik, magával hozza a fuvallatot, alakja elmosódott, érzékelhetetlen árnyból, sziklaszilárd, acélos férfitestté változik. Barna, viseltes posztóruhája hétköznapi, nem kitünő. Fején Iwagakure fejpántja, áthúzva. A nézők visszahőkölnek. Szellem volna? Nincs vége a felvonásnak? Mi ez a jelenség, trükk? Hogyan csinálhatták? Ezek a kérdések az értetlenséget, a tudás hiányát bizonyítják, ám Chen nem sokat törődhet velük. A Férfi, látszólag, fegyvertelen. Negyven év körüli lehet, arca kellemes kinézetű volt, egykor, most már enyhén zord. A Többi színész is visszahőköl, rejtély Chen hogyan reagál. Az idegen valami dalt dúdolgat.

Büdös szellőt hoz az őszi szél,
Az ember bolond, mit remél,
Azt hiszi számít, pedig csak én vagyok...
Pedig csak én vagyok... - ismétli suttogva, érces hangján.

Vészjósló tekintete Chenre száll. Nem kérdés, mit akar itt. Tekintetében mérhetetlen, érthetetlen agresszió. Chen még akár le is blokkolhat eme hatalmas gyilokvágy láttán. S mindezt érzékelve az ifjú rájön, hogy minden mesterkedése ellenére egyedül van, nincs aki megvédje. Mit lép hát színészünk?

**Chen** Pént. Okt. 31 2014, 13:42

A színpadon nem vagyok egyedül, a lányokat egyetlen intésemre nem tudom mögém küldeni. Nem éppen a legértelmesebbek, de nem is azért vannak ott. Hanát, és Nanát is egy megingathatatlan mozdulattal intem magam mögém, és csak utána fordulok szembe a megjelent shinobival. Szemem tűként fúródik az övébe és nem ereszti. Egy pislantást sem engedek meg magamnak, csak rám szabad néznie, nem engedhetem meg, hogy még egy csapást elszenvedjen a társulat.
A válasz nem maradhat el, nem ám, egy ilyen csatát még én is kibírám:

Meghalni jöttél ostoba?
Sokan voltak már, nézz oda -
korpuszuk néma halmait
majd tömegsírba földelik.

Agyam jár, ahogy lábam is. A két most már használhatatlan végtag úgy remeg mint a kocsonya, talán buggyos jelmezem nem engedi láttatni, de a szemezés közben nem lehet tudni mit vesz észre ellenfelem. Fogaskerekek lassan csikorognak, míg talán emészti válaszomat. A helyzet ám nem reménytelen, egy igazi színész ki porondra termett nem ismer lehetetlent. A környezet a segítségemre van, kevés a fény, a hold világít, de fáklya alig néhány pislákol. A bábok a színpad mellett hevernek, hogy életre hívjam őket. A közönség még nem tudja ez a darab része-e vagy sem, de mindennek eljön az ideje. Shiba valahol a közönség és a színészek között lehet, tökéletesre fejlesztette a jellegtelenséget, így fogalmam sincs hol lehet a biztonsági emberünk.
Jöhet az elterelés, előbb szájalok:

"Ne ölj! - hirdetik, s bólogatsz.
Mégis itt vagy most, aprogatsz
vérmocskos pengéd és kezed....
Fogász kíséri léptedet.

Csakra fonalak közben mesze tapogatóznak, Tukó kell most az ügyetlen, a bolond, ki helyettem fog vesztébe rohanni. Másik kezem a ruhámhoz kapcsolom, legyen meg mit megkíván darabom. A mű eljátszása nem volt kevés, talán elég lesz erőm a következő mozzanatokhoz. Mondatom végén, odasúgom mögöttem álló lányoknak, rohanjanak Shibáért, szükség lesz rá. Ennyit egyszerre még nem tettem soha. Kutusu no jutsu használva mostani jelmezemet a magasba lendítem valahogy úgy, hogy a lehető legtöbbet takarja belőlem a betolakodó szeme elől. Tukót másik kezemmel magamhoz édesgetem miközben máris formázom a kézjeleket. Bunshin no jutsu egy tökéletesen megegyező magamat állítok a helyemre, miközben a ruha leesése előtt Henge no justuval átalakítom magam a lehető legkisebb patkánnyá amire képes vagyok. Akkor jöhet az előzők keresztezése a Kawarimi no jutsu, Tukó felveszi az eredeti alakomat, a cél már megvan, a mondatok a fejemből lehetőleg maradéktalanul átjutottak és azt fogja tenni, amit kell. Beáll a klón helyére, észrevétlenül, míg én állati formában eltűnők a közönség sorai között hogy újabb technikát használhassak. Még egy Henge no jutsu-t amivel felveszem a lehető legátlagosabb paraszti alakot, hogy ne tűnjek ki a tömegből, és nézője legyek, ahogy saját magam vitába száll a nindzsával.

Ölni érkeztél, elvekért,
s bár eszméd éppen arra kért,
ne onts vért, mégis megteszed,
Meggyónod majd, ha béke lesz.

"Én" előrébb lépek, és most már fenyegetően folytatom. Ujjam a ellenre mutat, szívét veszi célba, ahogy a szavaim is.

Meghalni jöttél, ostoba!
Lesz ki túléli, ám soha
nem lesz, nem lehet olyan csata
hol a felfőbb fő vész oda

Szavaim talán egy kicsit elbizonytalanítják, most ő küzd és nem az aki küldte, bárki is legyen az, talán még a végén arra is rájövünk.

Téged csak küldtek, kis gyalog
Szívedbe vas vág, s láthatod
egyedül vagy, ők nincsenek
halálod napján itt veled.

Ezt már a falusiaknak címzem. Ez csak egy ember, még ha biztos érdekes erőkkel is rendelkezik. Talán elég lesz egy felbőszült elkeseredett tömeg, hogy végezzen vele, ám erre még hatni kell. Egy löketet kell adni, magából a tömegből. Ez pedig az igazi magam lesz. Mire a kis színjáték véget ér, remélem eléggé felfogták már mi történt. De ha nem egy körülíró magyarázatot adok nekik.
- Ez nem a darab része! Már megint egy őrült ki életünkre tör. Ez már hányadik? Csak egy kis szórakozásra vágynánk, de még ez sem adatik meg nekünk. Szegények vagyunk, és ezért velünk már mindent meg lehet tenni? Ezt mi hagyjuk? Tétlenül, képesek vagyunk végignézni megint, ahogy ránk gyújtják a házakat. Hát én nem!!! - Csak remélni tudom ennyi inspiráció elég volt ahhoz, hogy mellém álljanak, és a földről felszedett követ már nem nekem kell eldobnom. Ekkora már ha minden a számításaim szerint meg, Takumo-san is tiszteletét teszi, így talán lesz elég erőnk legyőzni.

Shimura Danzou Kedd Nov. 11 2014, 14:29

Az idegen, ki dallal ajkain jelent meg, most kivillantja fehér fogait, s torz grimaszát még akár mosolyként is lehet értelmezni. Chen versei lenyűgözik a közönséget, bár néma és riadt csend honol a színpad előtt. A Jelenlévők már szinte semmit sem értenek. A Két színésznő nem kéreti magát, menekül, ahogy tud. Chen felrántja ruháját, miközben magához rántja a bábot, Tukót. Ebben a pillanatban leesik ifjú színészünknek, hogy a terve némileg hibás, mert most olyan védtelen, amennyire egy ember csak az lehet. Ám szerencséje van, mert mintha valami csattanást hallana, ám Őt magát senki nem támadja meg. Tukóból létrehozza a Kawarimit, miközben egy nagyobbfajta patkánnyá változva menekül ( magyarázat a poszt végén).

Egy újabb Hengével a nézőtéren elvegyül, s itt már jobban szemügyre veheti az eseményeket. A Biztonsági ember, Shiba, hamarabb megjelent, mint ahogy az várható volt, s most éppen Taijutsu párbajt vív az Idegennel. Mindeközben Kawarimi Chen drámaian szaval, s ez a jelenet igazi és valóságos műsorrá teszi a harcot. Végül sikerül felbújtania a parasztok elszántságát, amikor lerántja a leplet arról, hogy ez nem a darab része - volt aki már egyébként is sejtette ezt a részletet...
Néhány bátrabb legény felkapaszkodik a színpadra, hogy beszálljon a bunyóba, ám vesztükre teszik mindezt. A tömeg közé két tárgy repül be, melyeket az idegen dobott, s azok fel is robbannak nyomban, véres foltokat hagyva a fűben. Chen szerencséjére megússza a dolgot. Végül Amegakure Shinobija is megjelenik, így együttes erővel legyőzik az Idegent. Közben megint úrrá lesz a fejetlenség, s menekül, ki merre lát...
A Következő napok eseményei: A falusiak messze elkerülik az "elátkozott társulatot" és ha nem lenne a közelben kettő Shinobi, aki megakadályozza őket, akkor már el is kergették volna a színészeket. Hariko jelentése alapján, nem messze innen van egy másik társulat, aminek a tulajdonosa Tsubara Hachi ikertestvére, Ő bérelte fel a Szökött Iwagakureit, hogy tegye tönkre testvére társulatát. Lehet találgatni, hogy miért. Egyébként Tsubara Hachi öngyilkos lett, vagy legalábbis megtalálták a hulláját. A Kis csapat pedig, tartalékaiból kifizeti Harikot, majd összeszednek, amit tudnak és arrébb állnak. Érdekes momentum, hogy az a bizonyos ikertesvér is meghalt, rejtély ki ölte meg. Tehát a társulat szétesőben, a hangulat rossz és már csak a megszokás tartja együtt őket, elvégre a főnök halott, s a balszerencse űzi a kis csapatot...

( Nos, kicsit sok jutsut használtál, némileg lerövidítettem a repertoárodat, tekintve, hogy volt egy-két fölösleges elem. Tehát például a bunshin no jutsura nem volt szükség, hiszen egyből kezdhettél a Kawarimivel - pláne, hogy mivel éppen a Kugutsu no jutsuval operáltál, ezért nem is lehetett volna létrehoznod a bunshint, viszont gyors váltásként képes voltál a kawarimire, mert akkor már nem kellett alkalmaznod a Kugutsut... Szólj ha hülyén magyarázom xD Mindenesetre úgy láttam itt a pillanat, amikor le kell zárni a kalandot. Kicsit ódzkodom a nagy jutalmazástól, mert manapság sokkal bőkezűbb az Nt, mint annak idején - bár a kalandok is jelentősen hosszabbak!! - de nagyon tetszettek az írásaid, mint ahogy maga a játékod is. Igaz, a rejtély megoldásába nem vetetted bele túlzottan magad, de ez nem olyan dolog, ami hibaként felróható, hiszen éppen az a szerepjátékok előnye, hogy a JK azt cselekszik amit akar. Így ez egy igencsak érdekes és sokszínű kaland lett, köszönhetően a játékodnak. + 40 chakra. A továbbiakban viszont bármi történhet a társulattal. Ha gondolod mesélek neked tovább én, vagy természetesen ha más mesélőt is ki akarsz próbálni, az sincs ellenemre ^^ )

**Chen** Szer. Nov. 19 2014, 23:49

//Kösz a kiigazítást, hát képességek terén mégcsak tanuló szinten vagyok, gúyhogy ezen majd még javítok.//

A dolgok nem úgy jönnek össze, ahogy terveztem. Mármitn nem teljesen úgy. Ebből is látszik mennyire gyakorlott társulat is a miénk. Erőemberünk máris ott termett, és mielőtt még magamat, agy ami még rosszabb Tukót bajba kevertem volna, lefoglalta addig míg a tömeget rá nem zúdítottam az idegenre. Igaz nem kevés véráldozat árán, de sikerült eltűntetni az élők sorából, csak hogy stílusos legyek.
"Én" szájamból még elhagyják utolsó sorok:

Nincs kegyelem, nincs oltalom

Én csak bosszúra szomjazom,

Ám téged sajnos más vezet

Megbocsátják majd vétkedet.

Percig sem aggódsz, hisz neked

odafenn biztos helyed -

így monddták mind a jópapok.

Félő, tévedtek. Jó nagyot.

A "darab" végeztével gyászosabb a látvány mint reméltem, emberek összeroskadva, de nem a művem láttán, hanem halálos sebeik nyomán. Az eddig oly kegyetlen múzsa, még jobban megnehezíti feladatunkat, a nép haragja másra már nem tud szállni csak ránk. Hát becstelenül, de legalább életben halad tova a konvoj. Amilyen gyorsan csak tudunk, majd csak a legfontosabbakat magunkkal cipelve oldalgunk el, hogy még csak ránk se találjanak.
A cél a következő város, de most már kicsit jobban fel kell készülnünk. A tulajdonosi titulus mint olyan megszünt létezni, ahogy maga a férfiú is. Hát irányító nélkül maradtunk. Egy csorda eszével , és mozgásával vetekszünk. Így hát megyünk az úton merre visz, és közben kicsiny kis kutricámban készülön a következő nagy művemre. De most már nem a közönségnek...

Shimura Danzou Vas. Nov. 30 2014, 15:16

// Chen: A válasz ide ment - http://narutohun.niceboard.org/t308p30-yugakure-no-sato#41021 //

Ajánlott tartalom