Határvidékek

Az ország határai, többek közt az északi (Iwagakurei) és déli (Sunagakurei) hágókkal és folyókkal.

//Kakashi//

Az ország határa sokkal szebb volt, mint amire Rui számított. A Szél országában nem volt sok természeti csoda, csupán néhány kevés vízhozammal rendelkező folyó, vagy egy-egy érdekes szikla képződmény tűnt ki a végtelen homoktengerből. Ehhez képest a Madarak országa nagyon hasonlított a régi lakhelyét, Konohát körülvevő területekre. A jounin hallott olyan pletykákat, hogy van néhány nagy tó az országban, valamint az északi területeken hegyek magasodnak, ott ahol határos a Föld országával. Ha marad ideje a küldetés után, lehet ellátogat pár helyre.
- Hű, de szép! - fakadt ki hirtelen belőle. Mondjuk ez nem volt akkora meglepetés, főleg hogy hónapokon át csak a homokot bámulta a kunoichi. Jól esett neki a kellemes szél, a sivatagi viharok után üdítően hatott.
*Már csak az összekötőmet kell valahogy megtalálnom.* Gondolkozott a jounin. Elég nagy területet kellett volna átfésülnie rövid idő alatt, tehát szüksége volt segítségre. Ez volt az első ötlet, ami az eszébe jutott, és nem is kellett annyi chakrát feláldoznia. Végigpörgette a már rutinnak számító kézjeleket, megharapta a hüvelykujját és kezét a földre csapta.
- Kuchiyose no Jutsu! - a technika nevének kimondása után egy füstfelhő kíséretében megjelent Hisoka, a farkaskölyök. Direkt nem ölt bele annyi chakrát, hiszen erre a feladatra ifjú barátja is tökéletesen megfelelt.
- Rui-oneechan, örülök, hogy látlak! - örvendezett a farkas. - Miben lehetek a segítségedre? - érdeklődött, s közben farka izgatottságot kifejező tartásban állapodott meg.
- Az összekötőmmel kell találkoznom, csakhogy semmilyen információm nincs róla. Elég nagy az a terület, ahol várhat rám. Szeretném, ha a kifinomult szaglásoddal kicsit segíteném nekem.
- Semmi gond, máris elkezdem! - apró orra sűrűn szimatolta a levegőt, hátha a növények és más állatok szagán kívül megérez egy embert. Közben persze Rui is elkezdte keresni az összekötőt, bár neki a szemére kellett hagyatkoznia. Most már csak az idő és a kitartás dönti el, hogy megtalálják-e belátható időn belül a keresett személyt.

A sikeres idézés után a farkas azonnal neki kezd a keresésnek és mivel a terep kedvez neki hamar kiszúrja hogy a közelben valóban egy személy várakozik rád. Megadja neked a pontos paramétereket, majd el is indultok óvatosan a helyszín felé. Végül egy kisebb domb után látod meg az illetőt. Magas ámde testes kunoichiről van szó, kinek száját kendő fedi ám így is látszódnak durva már már férfias vonásai. Haja tarkójáig érő fakó szőke, míg szemei tengerkékek. Talán elsőre csak a szemeit tudta volna nőiesnek vélni rajta, no meg ruházatának színvilágát. Hátán egy katana várakozott bevetésre, amihez a lány hozzá is ért, amikor ő is megpillantott téged. Pár másodpercig pásztázott, majd mancsát visszarakta teste elé. -Már vártalak. Nem hittem volna hogy egy ilyen segítséget küldenek nekünk de nem kételkedem a Kazekage sama és uram ítélőképességében.- Mondta üdvözlés helyett, kicsit barátságtalan de tiszteletteljesen. -Gyere közelebb és igazold magad kérlek! Nincs időnk a bámészkodásra most.- Nézett körbe kicsit idegesen, miközben karjával magához hívatott.

Az idegen kunoichi egy hirtelen mozdulattal kapta ki kezedből az igazolvány és elemezte pár másodpercig, majd visszaadta.-Rendben. Bár ennyiből nem lehetek biztos még benne hogy tényleg te vagy az de az aurád elárulja magát. És ha a környékről származnál vagy Iwagakuréból nem jelentetted volna ki ilyen meggyőződéssel hogy nem követtek.-Közben kezével intett hogy kövesd, te pedig engedelmeskedtél neki.-Sok módszert és technikát fejlesztettek ki ellenségeink hogy kémkedjenek és zaklassanak minket. Egyes dolgok már túlmutatnak az egyszerű Ninja tudományokon. De nem szeretnék fecsegni az uram helyett. Az ő dolga a megbízás és a tájékoztatás.-Fejezte be pár száz méter után egy eldugottabb zugban a fecsegést majd kézjelekbe kezdett. Szám szerint hét különböző pecsétet mutogatott el, majd mutatóujját finoman a földhöz érintette és hátralépett. Pár másodperc múlva egy csapóajtó emelkedett ki a földből, szinte hangtalanul. -Az uram titkos járata. Érezd megtiszteltetésnek hogy tudhatsz a létezéséről és beenged ide.-Mondta majd beléptetek az alagútrendszerbe és a sarokban lévő fáklyatartóból egy-egy ilyen eszközt vettetek használatba hogy ne vaksötétben kelljen haladnotok. Az ajtó hirtelen bezáródott mögöttetek, nem volt más út mint az előre vezető.

//Elnézést a késésért!//

A nő továbbra sem volt valami szimpatikus Rui-nak, és az még csak fokozta a dolgot, hogy a másik kunoichi be sem mutatkozott neki. Az igazolványát bezzeg úgy tépte ki a kezéből, mintha egy vadállat bújt volna meg benne. A jounin elnyomott egy mély sóhajt, majd miután visszakapta a papírját, figyelme az összekötőjére irányult. Még mindig gyanúsnak találta a Sunagakure-i shinobit, ám ebbe a lány már beletörődött.
- Nos, azt nem kétlem. A háború mindig a legrosszabbat hozza ki az emberekből. Vagy éppen a legjobbat, ha szövetségről van szó - válaszolta a jounin, miközben engedelmesen követte a nem túl nőies ninját. Ha az elmondottak igazak, akkor sokkal nagyobb ügybe tenyerelt bele, mint amire Gaara-sama elmondása alapján számított. - Megértem, úgyis tájékoztatnak majd a részletekről.
*Tényleg nagyon odafigyelnek a biztonságra. Azon csodálkozom, hogy nem kötötte be a szememet, vagy húzott valami csuklyát a fejemre.* Tette hozzá gondolatban a mostani helyzethez. Nemsokára megérkeztek az adott helyre. Rui először nem értett semmit, hiszen csak föld és erdő volt a közelben. Ám amikor a kunoichi kézjelekbe kezdett és ujját a földre érintette, egyből világossá vált minden.
- Tehát egy titkos alagút - motyogta a jounin, és követte a nőt az újonnan megnyílt alagútba. - Nagyon ötletes, így biztosan nehezebben akadnak az itteni ninják nyomára az esetleges kémek. Természetesen nagyon hálás vagyok, amiért tudhatok erről a rövidebb és biztonságosabb útról - mondta a vörös hajú shinobi, majd utána leemelt egy fáklyát az egyik fali tartóból. Nem volt különösebb baja a sötétséggel, de hálás volt, amiért kapott valami világító eszközt. Ekkor hallotta, hogy záródik az ajtó, kizárva a természetes fényt az alagútból. Már csak a fáklya adott némi világosságot a két kunoichinek.
*Most már csak előre mehetünk. Egyébként nem értem, miért izgulok. Csak egy újabb küldetés, amit a háborús helyzet miatt kaptam. Az viszont eléggé furcsa, hogy ennyire rá akarják tenni a kezüket erre az országra. Tudtommal nincs semmi olyan fegyvere, vagy különleges adottsága a falunak, ami indokolná az ilyen szintű kémkedést.* Út közben el kellett valamivel foglalja magát, tehát összegezte a gondolatait erről a küldetésről. A tűz halk ropogása némi hangulatot kölcsönzött a helyzetnek, de ettől eltekintve a ninja remélte, hogy viszonylag hamar megérkeznek az úti céljukhoz. Igazából a megbízóval akart komolyabban elbeszélgetni, mert ő többet tudhatott, mint a nem igazán kedves hölgyemény, aki mellette lépkedett.

//Rui//

- A patkányokra vigyázz. Ha rájuk lépsz elég nagyot tudnak harapni. - mondta a társad neked, mielőtt bekanyarodott volna balra.
Miután te is bekanyarodtál láttad, hogy egy már szűkebb folyosóra értettek, aminek egyes szakaszaiba látszólag patkányok rágtak magukat alagutakat.
Szerencsédre utatok során egyetlen egy patkánnyal se találkoztatok, annál több volt a pókháló, némelyikbe még egy-egy nagyra nőtt pók is tartózkodott. Ezeket társad nemes egyszerűséggel agyon nyomta, majd ment tovább, mintha mi sem történt volna.
Nem tudod már mennyi ideje mehettetek, mikor hirtelen egy nagyobbacska terembe értettek. Nem valami nagy luxussal volt berendezve, mindössze néhány asztalt volt, és ezekhez néhány szék, azoknak is a többsége vagy korhadt, vagy patkány rágta volt.
- Várj itt, mindjárt idehozom az uramat. Mint mondtam, vigyázz majd a patkányokkal. - mondta a társad és tovább ment egy másik folyóson mielőtt megszólalhattál volna.
Mint kiderült, nem maradtál egyedül, mivel néhány patkány is járkált a közelben, szerencsédre azonban tartották a tisztes távolságot. Óráknak tűnő percekig kellett várnod, mire ismét láttad a társadat. Mögötte egy középkorú férfi jött, akiről már látásból rájöhettél, hogy ő lehet a földes úr. Ugyanis ruháján látszott, hogy nem éppen olcsó darab, ugyanúgy, mint az ékszerek, amiket a két csuklóján hordott.
- Te lehetsz az akit Gaara küldött ugye? A nevem Giichi. Bocsáss meg, ha az emberem mogorva volt veled, de nem nagyon bízik meg már senkiben az elmúlt napok történései miatt. Azért is bocsánatot kérek, hogy egy ilyen helyen kellett találkoznunk, de itt a legbiztonságosabb, és csak itt nem tudnak kihallgatni minket. Gaara minden részletet elmondott neked?

//Elnézést a késésért, ugyan jeleztem a hiányzásokban, de kicsit elhúzódott a távollétem a fogfájásom miatt.//

A beszélgetés elég furcsa volt, már ami a témát illeti. Rui ugyan számított árulókra, de az elhangzottak nagyon arra utaltak, hogy belső körökben kell keresni a kémeket, illetve ellenségeket. A legrosszabb az egészben az volt, hogy a falu vezetője erről semmit nem tudott, vagy legalább is nem közölte a jounin-nal.
*Ez egyre jobb és jobb lesz.* Jegyezte meg magának a kunoichi, miközben azon ügyködött, hogy ne csapjon semmi zajt. Sajnos bizonyítéknak nem sokat ért ez a kihallgatott beszélgetés, hiszen ki figyelt volna egy kívülálló vádló szavaira. Valami mást is kell még szereznie, ami lebuktatja a két férfit.
*Ha megtalálnám a lányt, akit említett az egyikük, sokkal több esélyem lenne. De vajon képes lenne elárulni az apját? Vagy ki kéne szednem belőle az információkat? Á, utána nem tudnék tükörbe nézni! Végül is, nem egy ninjáról van szó. Akkor talán ezt a két férfit kéne csapdába csalnom és vallomásra bírnom.* Miközben ezen gondolkozott, hirtelen robbanás zajára lett figyelmes a vörös hajú ninja. Azonnal feloldotta a jutsut, hiszen így könnyebben tudott haladni. Amikor odaért, csak egy kőfal fogadta.
- Elkéstem - jegyezte meg szárazon. Már nem tudott mit tenni, pedig jó lett volna, ha legalább az egyikük kinézetét látja és megjegyzi. Ám ekkor egy illat csapta meg a kunoichi orrát. Parfüm illata volt, de már csak halványan lehetett érezni. Igyekezett az eszébe vésni, hogy ha később újra megérzi, azonnal felismerje. Azért mégiscsak sikerült találnia egy nyomot. Rui ekkor jött rá, hogy teljesen eltévedt, hiszen nem figyelte az utat. A folyosók nagyjából egyformának néztek ki, tehát így esélye sem volt visszajutni a terembe, ahol társára kellett volna várnia.
- Mi lehet ez? - kérdezte magától, miközben tekintete egy aranyló fényforrásra vándorolt. Közben apró nesz ütötte meg a fülét, ami talán társa érkezését jelezhette. Ám a kíváncsiság sokkal nagyobb úr volt. A zöld szemű lány ámulva figyelte a fényt, ami egyre jobban hívogatta és eközben egyre gyorsabban kezdett el pulzálni. A jounin korábban is magányos farkas volt, tehát elindult a fény felé. Eszébe jutott, hogy talán elindulhatna a hang irányába, ám nem tudta tisztán beazonosítani az irányt. Ekkor eszébe jutott valami. Gyorsan végigpörgetett néhány kézjelet és összeszedte a chakráját.
- Kage Bunshin no Jutsu! - a technika nevének kimondása után, még egy Rui jelent meg. - Figyelj, maradj itt és ha megjelenne a társam, akkor mondd meg neki, hogy az aranyszínű fény felé mentem! - adta ki az utasítást a jounin. A másolat bólintott, majd az igazi lány elindult a fény felé. Nem tudta, hogy mi vár rá, de most már ki akart deríteni mindent erről a jelenségről.

//Rui//

A fény egyre erősödött miközben egyre jobban közeledtél hozzá. Már csak néhány méterre lehettél tőle, de nem tudtad megállapítani mi lehetett az, mert túl erősen világított, hogy láthasd. Végül a rejtélyes tárgy abba hagyta a pulzálást. Kellett néhány másodperc mire hozzászoktál a sötéthez, és csak ezután tudtál jobban szétnézni.
Különös látvány tárult eléd: minden tele volt pókhálóval. De ez nem akármilyen pókháló volt, hanem aranyszínű. Egyet meg is tapintottál, és rájöttél ez nem csak aranyszínű, hanem konkrétan arany. Csodálkoztál, hogy mi hozhatta létre ezt, mikor mozgolódásra lettél figyelmes. Már nyúltál volna a fegyvertartódhoz, mikor megláttad mi mozgott, amitől még jobban ledöbbentél, mint az arany hálótól. Ugyanis nem más jött elő a hálórengeteg közül, mint egy arany pók. Pár másodpercig néztétek egymást, majd még nagyobb döbbenetedre megszólalt a pók.
- Meg se akarsz szólalni? - kérdezte miközben szemmagasságba mászott.
- De szerencsére felém jöttél, és nem a hang felé. Ugyanis akkor lehet itt lelted volna a halálodat. Mert becsapós a hang itt, visszaverődik a falakról és így sokszor olyan, mintha teljesen máshonnan jönne. Nem egyszer tévedtem már el én is így. Még szerencse, hogy érzékeltelek és a maradék erőmmel tudtam jelezni neked. Ezáltal mindketten kijuthatunk innen. Ugyanis én tudom a kivezető utat, de nincs erőm elmenni odáig. De neked van. Így alkut ajánlok: te kiviszel innen, én meg közben megmutatom az utat vissza abba a terembe ahol a társad kereshet. Ne gondolkozz sokáig, mert, ha rövid időn belül nem érsz oda vissza, akkor el fog menni, és csak ő tudja kinyitni neked az egyik kaput.

//a pók: http://images4.wikia.nocookie.net/__cb20120627130606/game-pedia/de/images/2/26/AsurasWrath_GoldenSpider.png //

//Rui//

- Te tényleg Ninja vagy? Mert, ha igen, akkor el kell hagynod a falut. Előbb-utóbb meg fognak ölni, mint a többieket. Nem egy Ninja jött már ide, de mindig megölték őket. Nem lenne jó, ha te is holtan végeznéd. Mert mióta nem a bátyám vezeti az országot az óta eléggé elterjedt a gyilkosság.
Beszélgetéseket ajtókopogtatás zavarja meg. Az egyik nő jön be, aki az ajtóban állt és Asamet keresi és fél percre vele kellene mennie. Látszik az aggodalom Asame arcán, mintha nem nagyon akarna a lánnyal menni, de végül elhagyja a szobát.
Már örültél volna, hogy pihenhetsz egy kicsit, már kezdtél is volna kényelmesen elhelyezkedni az ágyon, talán pár percre még el is bóbiskoltál, mikor az egész házat sikoly rázza meg. Ijedtedben egyből fel is ugrottál az ágyból és máris rohantál ki a folyosóra. A lépcsőn se értél le, de már mozdulni nem tudtál a tömeg miatt. Az összes lány egy szoba ajtaja előtt csoportosult, és kétségbe esetten bámultak valamit a szobában. Láttad amint Kichibei utat tör magának a tömegen át egyenesen be a kis szobába.
- Mi folyik itt? Ki sikított és miért álltok itt? Mi történt? – kérdezte miközben utat tört magának.
Mikor a szobához ért annyit láttál csak, hogy pár másodpercig nézi, majd elsápadt és úgy kellett elkapniuk a mögötte állóknak, mert elájult. Bármit is látott sokkolhatta őt. Kíváncsiságod téged se hagyott nyugodni, így utat törtél magadnak. Ami nem volt könnyű, mivel sokan öntudatlan állapotban álltak és a szobát nézték.
Végül nehezen, de elértél az ajtóhoz, de utána azt kívántad bárcsak nem tetted volna. Bárcsak maradtál volna a szobádba pihenni, nem foglakozva a sikollyal. A szoba ugyanis inkább illett volna bele egy rémálomba, mint a valóságba. Köszönhetően a holttesteknek, amik a szoba különböző pontjain foglaltak helyett. Például az egyik sarokban lévő férfié, akit előbb ketté vágtak, majd a fejét még külön levágták. Nem sokkal mellette helyezkedett el a lány holtteste, aki Asamért jött. Ő még talán ennél is brutálisabb módon végezték ki: végtagjai levágva hevertek szerteszét a szobában, de a gyilkosnak nem volt ez még elég, így a belső szerveinek is szabad utat csinált a hasán elhelyezkedő mély vágással, amin át a belső szervek kijöttek.
A csendet egy hang törte meg a szoba sarkából. Erőtlen volt, de ebben a nagy csendben hangosnak tűnt. Mintha valaki a neveden szólítana. A hang irányába fordítva a fejedet a megkínzott Asamet láttad. Mezítelen teste tele volt vágásokkal, némelyikből még most is folyt a vér. Legtöbb ujját hátratörték és a bal karja is úgy áll, mintha el lenne törve. Lábai még ennél is rosszabb állapotban voltak. A vágások sok helyen csontig hatoltak, néhol meg mintha megégették volna.
- Rui-sama. Ne nézz fel. Kérlek, ne nézz fel. Bármi is történik, kérlek ne nézz fel a plafonra. – mondta erőtlenül sírva a lány.
Óhatatlanul is felnéztél a falra, ahol egy üzenet várt téged. Egy vérrel írt üzenet. „Kotródj innen ninja, mert különben téged is elintézünk”.