Re: Határvidékek

**Inugoya Yukinohana** Kedd Aug. 11 2015, 03:19

Yukinohana törődött mosollyal hallgatja a két férfi közötti szóváltást. Mint egy rossz gyerek meg a háklis nagyapja... Bár a zord időjárás és a terméketlen talaj biztosan olyan kreativitást kölcsönöz a sunagakurei szakácsoknak, ami érdekes vagy épp bizarr ínyencségeket eredményez, valahogy cseppet sem vonzza az ötlet, hogy a Szél Országában rostokoljon. Nem is igazán érti, hogy Taka - aki szintén a Tél gyermeke - mit is akarhat egy ilyen fülledt, száraz és poros helyen. Bár maga is tudja, hogy mennyire abszurd és előítéletes az elképzelése, amikor a Rejtett Homokra gondol, lelki szemei előtt szikkadt, turbános embereket lát, akik vízipipát szívnak és homokízű vackokat esznek, külön helyet fenntartva az asztalnál groteszk bábjaiknak. Ő személy szerint sohasem szerette a homokot... Érzékeny bőre és orra, kánikulafóbiája és az ismeretlentől való kóros félelme miatt a sivatagos területeket, mint Sunagakure a Shinobi Világ segglyukaként könyvelte el magában. A poklot is valami hasonló helyként tudná elképzelni... Nem mintha itt a mezsgyén sokkal idillibb benyomásokban lehetne része, de itt legalább van annyira barátságos a klíma, hogy a makacsul élni akaró természet megvethesse a lábát. S ha mindehhez még hozzáveszi az imént hallottakat is, a maradék hajlandósága is odalesz arra, hogy egy ilyen terméketlen portengeren átgázolva próbáljon céljához érni... Bármennyire is szeretné elhitetni magával, hogy számára a természet minden teremtménye kedves, a skorpióknál ocsmányabb jószágot keresve sem találhatna. Pláne ha akkorák, mint egy ló! Arról nem is beszélve, hogy szeme világa híján milyen nehéz dolga lenne kiszúrni a homokban rejtőző, semleges szagú ízeltlábúakat.
- Taka, én be nem teszem oda a lábam...
Szúrós, kellemetlen szag és csobbanó neszek. Accalia nyugtalan fészkelődése. Ez nem lehet más mint...
- Miért teccik macskapisivel kenegetni magát?!
Ismét rázkódó folyadék, majd egy levegőt hasító üveg hangja. Azért az öregnek ennyire nem kellett volna magára vennie a kérdést, hogy máris hozzávágja a flaskát... Rémülten tartja ki kezét, hogy megpróbálja elkapni a felé dobott trutyit, de olyan gyorsan történt minden, hogy alig maradt ideje reagálni. Kinyújtja karját, karmos ujjai kétségbeesetten kapnak a lombik után...

//Hogy Yukino képes lesz-e elkapni az üveget, a VAKszerencsére bízom, ha egyszer már vak a kari Very Happy

1=kudarc 2=siker. Ha 1-es lesz, a továbbiakat Jiraiyara bízom, hogy csak szimplán elejti az üveget, vagy széttörik Yukino fején a hílpósön, vagy bármi egyéb. Vagy ha úgy gondolod, hogy akadályozná a kalandot, vagy nem illene bele a történetbe a bénázás, egyszerűen csak hagyd figyelmen kívül. Csak gondoltam, legyen már egy kis hátránya annak, hogy nem lát a kari ^^

Random number (1,2) : 2

//

**Imagawa Takayama** Kedd Aug. 11 2015, 16:25

- Hmm? Miért, meleged van?
Kérdezem ártatlanul és döbbenten Hanától, hiszen még korábban mondtam, hogy Konohába a Szél országán keresztül vezet a legrövidebb út. Bár lehet, ő tud egy jobb utat. Az igazat megvallva, én se szoktam hozzá a pluszos fokokhoz.
Az öreg egy dugót tartott a szájában, amikor legközelebb ráemeltem a tekintetem, és valamiféle löttyöt locsolt a sebére. Láthatóan Hanaék már érezhettek ehhez hasonló valamit, elvégre macskapisihez hasonlította, ami meglehetősen furcsa volt számomra. Épeszű ember nem locsolja magát vizelettel... ja, várjunk csak. Mélyet szippantottam a levegőbe, és megcsapta kifinomulatlan orromat, a saját ruhámon érződő kutyavizelet. Egy pillanatra ismét rájöttem fogy teljesen átáztam, és még a kardom is, szóval sebesen levettem, és eszeveszett sebességben törölgetni kezdtem a pengét.
Nem igazán foglalkoztatott, a papi ideges ficergése, amivel megpróbálta elmagyarázni, hogy azért állt az utunkba, mert én beszóltam neki. Később mintsem ő megjelent. Szóval akkor ez az ember nem csak térsikló, hanem időugró is? Hurrá úgy tudtam ez lehetetlen, de látszik a fizika a Ninjákra nem vonatkozik.
De amikor az Iwagakurei megszállást említette az öreg félbehagytam a munkám és értetlenkedve tekintettem rá.
- Micsoda? Miféle megszállás? És ez mégis mikor történt?
Értetlenkedtem. Odahaza, nem volt szó semmiféle csatáról, csak kisebb nagyobb egymásnak esésekről, meg valami Hang országának háborús szervezkedéseiről. Igaz a kicsiket nem avatták be soha semmibe, de nekünk jó is volt így. Azt viszont álmomban sem gondolta, hogy ennyi mindent elhallgattak a vizsga előtt álló szamuráj tanoncoktól. Szóval nálunk is volt egy kis titkolódzás. Szép. És erre még rátett egy lapáttal miszerint óriásskorpiók kezdtek randalírozni. Na, szép mondhatom, a Shinobik világa egyre nevetségesebb. Láthatatlan technikák, háborúk, és most óriásskorpiók? Komolyan mondom, az én életem unalmas lenne nélkülük. Mikor a kardomat kérte kellett egy pillanat, míg összekapartam magam, és felfogtam mit is mondott, szóval visszadugtam a hüvelyébe a kardot, és odanyújtottam neki. Középtáj fogtam a kardot, és úgy adtam oda, miközben fürkésztem az öreg mozdulatait.
- Ha elszalad vele, akkor gyorsan fog nagyon fájni magának.
Nem állt igazán szándékomban átadni a kardot, de legyünk engedékenyek, és próbáljuk a jó arcunkat mutatni az öreg felé, még ha ő nem is ezt teszi.

// Taka neveltetése azon alapult, hogy a rossz dolgokról majd akkor beszélnek neki ha felnőtt. Még mielőtt a híreket hallhatta volna lelépett, ezért nincs fogalma a háborúról. ^^ //

Jiraiya Csüt. Aug. 13 2015, 08:14

Az öreg Kanryuu láthatóan nem zavartatta magát, az előzékenység és a tisztelet legkisebb jelét sem mutatja. Bár ha azt nézzük, hogy nemrég még meg akarta ölni az ifjú Samurait és a Farkaslányt sem igazán kímélte, ez a közöny vagy orrfennhordás már kedvességnek is számíthat. Bár valószínűleg az öregnek oka van arra, hogy ennyire beképzelt legyen, elvégre kora és tudása már kiérdemelt tiszteletet és hírnevet adhatott neki hazájába.
Yukinohana a felé száguldó üveget megpróbálta elkapni, bár hirtelen jött, de egyik kézből a másikba mozdulatokkal, kapkodva és félve, hogy a testét beborítja az esetleges törés utáni macskapisi, végül sikeresen elkapta az üveget. Az öreg Kanryuu-n látszott a kisebb döbbenet és a meglepődöttség, ám látván, hogy a lány sikeresen hárította a dobást, a bocsánatkérés elmaradt, inkább hozzászólt.
- Ez nem macskapisi... Bár közel állsz az igazsághoz, az is van benne. A Vas Országának egyik kedvelt szere ez. A nyílt sebek ellen a legjobb, de a húzódásokat és zúzódásokat is tudod vele kezelni. Fájdalmat fog csillapítani.
Mondta, majd figyelt Takayama kérdéseire, felvilágosulatlanságaira, ami után csak felnevetett a férfi.
- Tudtam, hogy Zöldfülű vagy, de hogy ennyire! Nem hallottatok még a Negyedik Nagy Ninja Világháborúról? Már egy jó pár hónapja ölik egymást a nemzetek. Engem is kirendeltek Sunagakure ellen, amit Iwagakure és Kirigakure együttes erővel sikeresen elfoglalt. Ezek szerint a két oldalról sem hallottatok? Víz és Tűz Szövetsége?
Tett fel a kérdését az öreg, majd hallgatta a válaszokat, miközben alaposabban is szemügyre vette a Fiatal Samurai kardját, ám egyenlőre nem mondott róla semmit. Úgy tűnt, mint aki szakértői szemmel elemzi a "vasdarabot."

// Taka: Kardodnak nincs valami kinézet leírása? >< Vagy csak egy sima Katana? //

**Inugoya Yukinohana** Szomb. Aug. 15 2015, 00:33

Ültében nem is olyan egyszerű a felé dobott flaskáért nyújtózkodni, mint azt hitte. Épp csak ujjainak hegyével éri el az üvegcsét, hogy egy kétségbeesett mozdulattal szabad baljához terelje a baljós szagú elixírt. Mintha csak valami nagyon forró tárgyat akarna a levegőben tartani - anélkül, hogy megégetné a kezét - zsonglőrködik egy darabig a lombikkal. Végül amikor végre sikerül jó fogást találnia rajta, marokra fogja, kihúzza a dugót és óvatosan odatartja turcsi orrát az üveg szájához, hogy azzal a lendülettel undorodva el is kapja. Amilyen távol csak karja hossza engedi, próbálja magától minél messzebb tartani ezt a szúrós szagú, kénes rákfenét. Enyhén fintorogva vakkantja válaszát a szamurájnak, hangja csak úgy csöpög a szarkazmustól:
- Neem, egyáltalán nincs, csak a homlokomon sírok...
Még mindig óvatosan megrázza egy csöppet az üvegcsét, a benne zötykölődő folyadék hangját tanulmányozva. Normális esetben azonnal kiöntené a földre, elvégre ebbe belepisált egy macska... De Accalia jelenlegi állapotában nem juthatnának túl messzire, márpedig a történtek alapján ez a kietlen vidék semmi jót nem tartogat apró falkája számára. Világtalan tekintete bocsánatkérőn mered farkasára, aki értetlenül néz vissza rá. Egy ideig így "méregetik" egymást, majd egy váratlan pillanatban a lány elkapja az ordas sérült lábát, majd megpróbál egy nagyobb adagot felvinni a szőrére. Nincs könnyű dolga, az állat vadul morog és fészkelődik, láthatóan cseppet sem akaródzik neki, hogy akár csak egy ujjnyi is fenséges bundájára kerüljön ebből a betegzöld miazmából. Magán nem használja a gyógykenőcsöt, elvégre nincs komoly sérülése, ami indokolna egy ilyen gusztustalan terápiát...
- Bocsáss meg Accalia!
A gazda és négylábú kísérője civódásának Takayama hajmeresztően naiv és tudatlan kérdése vet véget. Yukinohana hangosan felszisszen és mintha még a dérszín bestia sárga szemeiből is olyan lesajnálás tükröződne, amit az értelmileg súlyosan lesérülteknek tartogatnak az emberek. Pár pillanatnyi kínos csend után a Farkaslány töri meg a csendet - megszokott mély és rekedtes hangja majd' egy oktávval felment a döbbenttől:
- Takayama... Tudod hogy bírlak... Hát de... Izé... Hogy is mondjam finoman... Te mekkora mugli vagy már ne haragudj?! Én a világ másik végéről jövök és még én is hallottam Sunagakure bevételéről. Pedig újságot sem tudok olvasni...
Accalia helyeslően ugat, pedig valószínűleg ő sem tud. Miután eléggé kisápítozta magát, az albínó kunoichi ismét az öreg shinobira fókuszálja figyelmét:
- Na látja Kanryuu-jiisan, ezért nem kell magára venni, amiket Taka mond. Hogy lehet egyébként, hogy egy szál magában itt rostokol a semmi közepén? Elszakadt a csapatától?
Miután végzett a farkas sebének ellátásával, átpasszolja a lombikot a rouninnak, hátha neki több gusztusa akad a horzsolásait bekenni vele...

**Imagawa Takayama** Hétf. Aug. 24 2015, 17:05

Kellett egy fél pillanat, amíg sikerült helyreraknom az állkapcsomat, ami már-már súrolta a homokos talajt. Egy háború zajlik az orrom előtt, én meg nem az, hogy nem tudtam róla, de úgy kell szembesülnöm vele, hogy egy vén csotrogány még ki is nevet. Hát ez már majdnem annyira megalázó, mint amikor lepisiltek. Igen ezt nem fogom elfelejteni. És még Hana is mondhatni meglepődött ezen az információn. Komolyan miért is kellett tudatlanságban leélnem gyermekéveim? Olyan nehéz lett volna kinyögni odahaza újságolvasás közben apának, hogy: „Nézzenek oda, kitört a háború.” Ennyit kellett volna csak mondania, és utána továbblapozni. Ó hogy etetném meg egy feldühödött pocokkal mind a két golyóját. És most itt állok akár egy tudatlan kiskölyök, aki most tanulja az ABC-t. Pompás. És itt még a felháborodott papmogásom is semmitmondónak hatna, elvégre a tudatlanságomból született helyzetben, ha elkezdenék kiabálni meg mentegetőzni még hatalmasabb bohócnak néztek volna. Szóval megőrizve a hidegvérem, amit már elhagytam… öhhmm szóval próbálva úgy tenni, mint akinek semmi az égvilágon baja nincs, nekidőltem a fának miközben a papa a kardomat vizslatta.
- Nekem nem mondtak odahaza semmit a háborúról. Nem is igazán értem miért, elvégre a Vas országa egy eléggé katonás ország. Meglepő, hogy ilyen információt képesek voltak elhallgatni. De ha már itt tartunk… Melyikünk melyik oldalt képviseli? Mármint Iwagakure, a Vas földijei, vagy Hana szülőföldje? Mert nehogy itt aztán nekem kiderüljön, hogy nem is állok egy oldalon velük – biccentek Hanáék irányába – kínosan venné ki magát, ha egy ilyen gyönyörű páros marcangolna szét, anélkül hogy kimagyarázhatnám miért is oda születtem ahova.
Mivel hűséget esküdtem a hazámnak, nem dönthetek szabadon, hogy melyik oldalon is kell, hogy álljak. Ha kitudódna, hogy más szövetséggel egyeztem meg, az olyan csorbát ejtene a becsületemen, amit az életben nem javítok meg.
Szerencsémre a réveteg állapotból, amibe belekeveredtem – elvégre baromi nehéz lenyelni azt, hogy háború van, és én 20 éve kuksolok tudatlanságban – kiemelt Hana kérdése, és az hogy komolytalannak titulált. Legbelül összetörtem ismét. Megint. Na, jó gyorsan túl kell tennem rajta magam, mert még a végén egy érzelmi roncsot csinálnak ezek ketten a vaslelkemből.
- Nekem nem úgy tűnt, mint aki véletlen keveredett ide. Nem lehet, hogy határőr? Elvégre, ha háború van, és Sunagakurét megszállták, akkor nem lenne meglepő, hogy őrséget állítanak fel, minden határhoz. Nem igaz?
Fordulok ismét az öreghez várva a válaszát, no meg hogy visszaadja a kardom.

// A kardról van leírás az ET-ben de beteszem ide:

Spoiler:

Jiraiya Kedd Szept. 01 2015, 14:46

// Taka: Ha ezt felviszed az adatlapodra, akkor jobban néz ki a Samurai kari Very Happy

Amúgy köszönöm! //

Az öreg Kanryuu hozzáértően elemezte ki a kard minden egyes részét. Ujját kicsit meghúzta a pengén, amitől az, akárcsak a legjobb borotva, felszakította a bőrét. Ám nem hagyott fájdalmas sebet, csupán olyannyira vékony és mesteri bőrvágást, hogy az abszolút nem fájna senkinek. Még akkor sem, hogyha a vér már lassan gyöngyözik is kifelé a sebből, alig látható módon. Ezután a férfi méregeti a kardot, megfogja itt is és ott is, ám furcsán ráncolja a szemöldökét a sárkánymintázatokon. Eközben pedig hallgatja az ifjúságot és válaszol, vagy éppen reagál a szavakra.
- Chh... Hol voltál Te az elmúlt hónapokban kölyök? Bár, ha abból indulunk ki, hogy a Vas Országa egy teljes mértékben független, a háborútól mentes terület, akkor érhető, hogy a háború híre nem mindenkihez ér el, de hát azért ez mégiscsak túlzás... De akkor jól figyelj, mert ha ilyen tudatlanul indulsz tovább, akkor könnyen búcsúzhatsz az életedtől, akár néhány napon belül is...
Mondta az öreg, majd visszanyújtotta a kardot a fiúnak, a hüvellyel együtt.
- Két Szövetség alakult: A Víz és a Tűz Szövetsége. A Víz Szövetségébe tartozik Iwagakure, Kirigakure, Amegakure, Otogakure és Getsugakure. A Víz szövetségét mondják a "kezdő" félnek, akik indították a háborút, Konoha és Kumo ténykedései miatt. Persze ők tagadnak mindent és magukat békeszerető falvaknak állítják be, ám van ott nem kevés vaj a fülek mögött, nekem elhihetitek... - kuncog fel egy kisebb fintorral az arcán - Iwagakure, Kirigakure és Otogakure a központi hatalmai a szövetségnek, míg Amegakure egy kiegészítő eszköz, Getsugakure pedig pénzeli az egész akciót. Természetesen politikai és Gazdasági érdekei vannak, minden országnak. Bár, ha Otogakuréról és Amegakuréról van szó, akkor nem lehet tudni, hogy milyen önös érdekek fűzik a szövetséghez a vezetőiket... A kisebb nemzetek, általában képesek arra, hogy csak egy adott személy érdekei szerint cselekedjenek, míg a Tsuchikage és a Mizukage egy teljesen átfogó képet alkotva, azt teszi, ami az Országuknak és a Falvaiknak jó...
Eközben a férfi persze balra-jobbra nézett, hogy mindkét Ifjoncnak meséljen, bár valószínűleg a Farkaslányt hidegen hagyja a nézelődés, elvégre Ő csak a hangokra figyel, bár a hang terjedése így másképpen alakul, így tapasztalataiból könnyedén következtethet arra, hogy a férfi forgatja a fejét.
- A Tűz Szövetségének a tagjai Konohagakure, Kumogakure, Sunagakure, a három nagy nemzet és azok, akiket sikerült ártatlanságukkal meggyőzni, valamint kecsegtető ajánlataikkal meggyőzni azokat az országokat, ahol majd az ütközőállamok alakulnak ki, hogy mellettük a helyük, elvégre Ők nem akarnak háborút. Ezek a Falvak: Kusagakure, Takigakure, Hoshigakure és Kemurigakure. Bár ezen falvak elhanyagolható jelentőséggel bírnak, de sok helyen sok esetben nagyon jól bevethetőek és felhasználhatóak.
Az Iwagakurei szavainak "minőségéből" érezhető volt, hogy egészen Iwagakure pártján áll, ami nem is csoda...
- Azok a nemzetek, akik nem érintettek a háborúban, a Vas Országának egységébe tartoznak, az úgynevezett Független Nemzetek, akiknek központja a Vas Országa. Mint azt talán már te is tudod Nomi-san, a Vas Országa látja el az összekötő szerepet a Független Nemzetek és az Öt Nagy Nemzet, valamint a Kisebb Rejtett Falvak között. Mondhatjuk úgy is, hogy a Vas Országa képviseli a Világ országait, így az Ország vezetőjének, Mifune tiszteletének és jóindulatának elnyerés, minden Ninja Falu számára fontos. Na ez az, ami a mostani, roppantmód Zöldfülű és Kőfejű vezetőinket hidegen hagyta és éppen ezért Mifune-dono elpártolt mindenféle együttműködéstől. Így a Háború most eléggé pengeélen táncol, mert egy rossz határátlépés és életveszélyeztetés a független területeken és a Vas Országa lépni fog. Ami pedig annyit tesz, hogy a Független Területek és a Független Ninjafalvak majd jól az Öt Nagy Nemzet és pártfogoltjaik orrára koppintanak, már ha tudnak. - Kicsi szünet - Ám hogy világos választ adjak a kérdésedre Ifjú és Tudatlan Samurai, Yukigakure azok közé a Falvak közé és Országok közé tartozik, akik a Függetlenek közé tartoznák, bár ha egészen pontosak akarunk lenni, Ők nem felelnek senkinek és valószínűleg nem is érdekli őket más nemzetek sorsa. Ezen kívül Namigakure nevezhető még egy ilyen nemzetnek, ahol még magam sem tudom, hogy milyen viszonyok uralkodnak. A többi nemzet, akik nincsenek a szövetségekben, azok mind a Függetlenek Sorait bővítik.
Ekkor az idős férfi felállt, lábait kissé megnyújtóztatta. Ahogy hátra és előre dülöngélt, a dereka nagyokat roppant, láthatóan és érezhetően jó érzést váltva ki az öregből.
- Ami pedig engem illet, én részt vettem Sunagakure ostromában, ám a faluban kellett maradnom. Azóta pedig meguntam a meleget és a sivatagot, ezért indultam el a Hazám irányába, ugyanis éppen átkelni készül egy nagyobb Iwagakurei haderő a Madarak Országának hágóin keresztül. Ha velük összefutok, akkor valószínűleg már közel járok a hazámhoz.
Mondta a férfi, majd Takayama kardja felé mutatott.
- Ez a kard, nem egy Samurai kard. Mégis miért forgatod?
Tette fel a kérdés, és bár a kijelentés alatt nem tudni pontosan, hogy mire gondol az öreg, de a hangjában nem hallani sem pimaszságot, sem számonkérést, pusztán kíváncsiságot. Hiába is, az öregek már csak ilyen kotnyeles, pletykás népség...

**Inugoya Yukinohana** Kedd Szept. 08 2015, 16:07

Mihelyst végzett Accalia sebeinek ellátásával, a fehér hajú lány egy egyszerű mozdulattal visszapasszolja az öregnek a kölcsönkapott gyógykenőcsöt. Ezután kiadós előadást kapnak a Shinobi Világ politikai helyzetéről. Mintha az emberek hetven felett valami ellenállhatatlan késztetést éreznének, hogy a saját hangjukat hallhassák. Ha most nem fojtják bele a szót, pár percen belül nekiáll a "bezzeg az én időmben" nótának. Szíve szerint lehetőleg még azelőtt lelépne, mielőtt az iwagakurei nagyon belelovalná magát a történetbe, elvégre már számtalanszor hallotta az elhangzottakat. Bár tagadhatatlanul érdekes tapasztalat egy másik perspektívából vizsgálni a háború történéseit, a lényeg nagyjából ugyanaz, csak pepitában De mivel szegény, tudatlan Takayamának jól jöhet egy kis okosítás, inkább megembereli magát és érdeklődést színlelve hallgatja a vén shinobit. Mindössze egyszer szúr be az előadásba egy megjegyzést, két elharapott ásítás között, amikor az ő hazája van épp a terítéken:
- Minket nem érintenek a nyárszülöttek kicsinyes területi vitái. Semmi okunk sincs beavatkozni ebbe a háborúba, amíg a szövetségek tiszteletben tartják a határainkat.
Amikor hallja az aggastyán ízületeinek ropogását, maga is feltámaszkodik, még ha kelletlenül is. Bár még jó lenne egy kicsit pihenni, amíg az elixír kifejti áldásos hatását farkasa meghúzódott lábán, itt mindenesetre nem rostokolhatnak sokáig, jó lesz menedéket keresniük. Pár nemtörődöm mozdulattal leporolja nadrágját, majd sétabotja és egyéb esetlegesen elszórt holmija után kezd szaglászni. A kutakodás közben mintegy mellékesen még megkérdezi, amikor végzett a veterán a hosszas lecke felmondásával:
- Nem igazán az én dolgom, de hogy fog Iwagakure megtartani egy elfoglalt rejtett falut olyan helyőrséggel, ahol akkor hagyja el a shinobi a posztját, amikor kedve tartja? Talán már nem fontos maguknak Suna megtartása?

//Bocs a rövid posztért, sok a pótolnivalóm Very Happy

//

**Imagawa Takayama** Szer. Szept. 16 2015, 12:44

És elkezdődött. Az, amitől annyira rettegtem az elmúlt tizenöt percben. A hegyibeszéd. Mondjuk nem kéne már az első mondatnál bealudnom, de hirtelen késztetést kezdem érezni ahhoz, hogy kiválasszak egy édes kis levélkupacot, és hangosan horkolva álomba merüljek. Valahogy az okítás ezen, része minden esetben ezt váltotta ki belőlem. Anyám kezei alatt, aki napi szinten az illemre tanított, már majdnem sikerült elsajátítanom az állva és nyitott szemmel történő alvás fortélyát, de sajnos nem jött össze, elvégre abban a pillanatban, hogy az agyam lekapcsolt a tüdőm, és a torkom jelezni kezdett a külvilágnak jó néhány hangos horkantással. Ilyenkor persze jött az anyai büntetés nagy mennyiségű házi feladat, olvasnivaló, szobafogság és egyéb gyermekfejjel horribilis megalázás képében. De most olyan témát pedzegetünk, ami a további életemre is kihatással van szóval, megembereltem magam, és… * horkant*
~ A fenébe, becsúszott…~
Mázlimra nem egy lényeges résznél valami kezdő félről van szó éppen… ja hogy ez az első két mondta… hoppá.
Gyorsan megráztam a fejem, és sikerült kitisztítanom a látásom, és a hallásom annyira, hogy ne aludjak be ismét. Valahogy ahogy az öreg elkezdett belelendülni a sztorizásba, kezdem egyre inkább figyelni, rá meg a pillangóra, ami körülötte repkedett.
~ Koncentrálj!~
Mondtam magamba és visszakényszerítettem a figyelmemet az öreg Shinobira, aki éppen a semleges nemzeteket ecsetelte. És igen, a lényeges információ nem kerülte el a figyelmemet, miszerint nem kell fejvesztve menekülnöm Hanáék elől, mert nem állunk külön oldalon. Ez igazán megnyugtatott. Mifune-samaról sokat tudok, legalább is a hagyományainkról a Shinobikkal, és az ő tisztességéről. Kicsiként ez alapműveltségnek számított, és most sincs ez másképp. Hana közbeszólása kizökkentett egy pillanatra, a mókus fára igyekezéséből, és ismét sikerült koncentrálnom valamelyest. Először amikor a szövetségeket firtatta, máskor mikor kérdőre vonta az öreget. Az hogy elfoglalták Sunagakurét, lehet, módosít picit az útiterven, elvégre egy megszállt országba nem biztos, hogy csak úgy beengednek embereket. De ha így lelépegetnek a megszállók, akkor nem biztos, hogy nehéz lesz a visszaszerzése az országnak a Tűz szövetségének részéről.
Viszont olyannyira elemembe kerültem amint az öreg a kardomról kérdezett, mint még soha. Egy pillanat alatt eltűnt a szememről az álom, ami már majdnem beúszott, mint amit egy lóval vontattak.
- Szamuráj kard alapján készült, de én magam kovácsoltam. Ez az első mesterművem, mivel a saját harcstílusomhoz készült, és az én kezembe illik a leginkább. Minden díszelem a saját stílusom, és a saját ötletem. Persze a hagyomány szerint a család kardját kéne viselnem, de az az őskövület, vasdarab még cséphadarónak se jó. Meg amúgy is milyen név az egy kardnak hogy „Mátka”? Komolyan valamelyik felmenőm beüthette a fejét, egy szakéshordóba, hogy ekkora ostoba nevet választott egy kardnak.
És ez nem vicc, Apám folyamatosan azzal nyüstölt – na, jó nem is, csak egyszer mondta el – hogy milyen múltja van ennek a kardnak, de én meg aludtam alatta. Úgy vagyok vele, hogy a saját kezem munkája sokkal jobb, mint egy szekrényben porosodó rozsdamarta vajazó kés.

Jiraiya Hétf. Szept. 21 2015, 15:23

Az idős férfit szemlátomást nem zavarta a fiú furcsa hangjai, elvégre a szemének hitt és a füle a saját hangjával volt lefoglalva. Így hát töretlenül és nagy élvezettel magyarázott a "kölyköknek". Amikor a Farkaslány felszólalt, az öreg csak bólogatott, majd folytatta. Végül pedig amikor már felállt és mozdulataiból lerítt, hogy már menni készül, meghallgatta a Samurai-t is.
Fintorogva fordult el felőle, miközben a Farkaslány a holmijai után szimatolt, de nem hagyott el semmit, ami pedig a környezetében volt, az mind biztos helyen volt.
- Egy könyvet sem a borítója alapján illik megítélni Nomi-san. Elvégre az Én kardom sem egy hétköznapi darab és nem mondhatni, hogy túlságosan is nagy erőt képviselne, de mindig kéznél volt, ha kellett. Ám az még nemesebb dolog, hogyha a saját kezed munkáját forgatod, ugyanis arra bátran mondhatod, hogy a Te kardod. Remélem méltó nevet találsz majd neki.
Mondta a férfi, majd kioldotta a derekát megkötő anyagdarabot és egy határozott, erős mozdulattal újra megkötötte azt.
- Nos Ookami-neesan, ez nem egészen így működik. Én már öreg vagyok, nincs családom, eleget harcoltam már, nem fogok egy leigázott tartományban strázsálni. Ha ez nem tetszik a mélyen tisztelt Tsuchikage-dononak, akkor tegyen belátása szerint. Az az ostoba kőfejű Ōnoki nem hogy maradt volna a fenekén... Sunagakure elfoglalásával túl messzire ment és meglátjátok majd, hogy ennek nem lesz jó vége.
Mondta az idős férfi, majd szembefordult a csapattal. Nem igazán akart semmit mondani, voltaképpen nagyon úgy tűnik, hogy menni készül, ám vagyis ezt mondja, ezt akarja tudatni, a kérdés csak az, hogy valóban így gondolja? És a csapat mit fog kezdeni most magával? Merre akarnak indulni?

**Inugoya Yukinohana** Csüt. Szept. 24 2015, 02:26

Olybá tűnik feltartóztathatatlanul közeledik a búcsú pillanata. Ahhoz képest, hogy pár perce még készen álltak átharapni egymás torkát, egészen megindítónak találja a jelenetet. Nem mintha elfelejtette volna a történteket, egyszerűen csak nem látja értelmét hogy nehezteljen egy büszkeségét féltékeny haraggal őrző, bolondos vénemberre. Ami azt illeti, Kanryuu apó egészen jó embernek tűnik, már amennyire lehet ilyesmiről beszélni egy shinobi esetén. Elvégre mindnyájan gyilkosok. Vadászok a saját jogukon egy farkastörvények uralta világban, ahol csak az erőseknek és kíméletleneknek van valós létjogosultsága. Mindig is érdekesnek találta ezt az analógiát a falkák csoportdinamikája és a ninjatársadalom hierarchikus tagozódása között... Mindkettő esetén a legerősebb - alfa vagy kage - érvényesíti az akaratát a gyengébbek felett. Annyi különbséggel, hogy állatok nem próbálnak másnak tűnni mint amik, és nem bújtatják hangzatos ideológiák mögé törtetésre épülő szabályokat. Meg hogy az emberi vezérhímek nem formálnak jogot arra, hogy megegyék a rangban alattuk állók kölykeit. Legalábbis papírforma szerint... Helyette inkább háborúkba küldik őket. Sokkal humánusabb...
- Farkast emlegetnek, a kertek alatt jár.
Utal finoman az öregnek, hogy azzal semmit sem használ magának, ha az ördögöt a falra festi. Már lassan maga is kezdi érezni, hogy túlzásokba esik a négylábúakkal kapcsolatos idiómák használatával, de egyszerűen mindig is rajongott ezekért a közmondásokért. Meg hát mindig is szeretett mások idegeire menni, az ilyen hasonlatok megállás nélküli használata pedig egész vicces módja ennek. Legalábbis neki. Finomat koppint mutatóujjával az oldalát bökdöső Accalia orrára.
- Nem te! Nagyon el vagy szállva, ha azt gondolod mindig rólad van szó Kisasszony!
Úgy látszik megvan mindene, s az aggastyán is indulásra készülhet mozdulatai alapján. Azonban a tétova habozás nem kerüli el az intuitív lány figyelmét. Bár már rég úton kellene lennie a Tűz Országába, valahogy mégis egy fura érzés keríti hatalmába, ami visszatartja. Mintha valamit visszatartana az aszott veterán.
- Biztos, hogy rendben lesz Jiisan? Aztán próbáljon meg nem belekötni minden húszévesbe, akivel hazafelé összefut!
Mondja huncut mosollyal az iwai ninjának. Elfáslizott tekintetét szamuráj társa felé fordítja, majd megkérdi:
- Készen állsz Taka? Egy darabon még együtt utazhatnánk... Mert hát szégyellem kimondani, de a sok ugrándozás után fogalmam sincs, melyik irányba kéne indulnom. Az én szerencsémet ismerve kikötnék valami skorpiófészekben...

**Imagawa Takayama** Szer. Szept. 30 2015, 19:08

Az események lelassulni látszottak számomra, az idő csigalassúsággal halad előre, még úgy is, hogy a kardom ismét a vállamat húzta. Ismetős súlya biztonságérzetet kölcsönzött nekem, miközben hallgattam az öreg elismerő szövegelését. Ha nem mondja, őszintén három perccel többet megspórol nekem, elvégre ezt már mind tudtam. Ha nem így lett volna, most nem ezzel a pengével rohangálnék, és osztanám a demokráciát. De meglepő, hogy az iwai shinomájnak nincs családja sehol, és még a Saját kagéja döntésével sincsen megelégedve. Őszintén szólva, ha nem nyitott volna olyan fenomenálisan elfuseráltan az öreg még meg is kedveltem volna. De jelenleg nem érzek mást irányába, csak a megcsorbult becsületem segélykiáltásából fakadó haragot, és egy kicsi pukkancsságot. De az, hogy hamarosan elhagy minket, kicsit megdöbbentett. Valahogy az volt az érzésem, hogy ez a Jehova tanúja addig nem tágít, amíg át nem pártolunk a hitgyülekezetéhez. Bár ilyenről ezidáig szó sem esett de, mégis vártam a pillanatot hogy előkapja a jelentkezési ívet, miszerint „Itt írja alá, hogy Iwagakure elkötelezett talpnyalója legyen, az első tíz feliratkozó között kisorsolunk egy exkluzív cipőnyalogathatási lehetőséget, magánál a Tsuchikage főtitkárának fiának barátjánál.”
Na jah valami ilyen játszódott le a nem épp ép elmémben. Hana felé fordultam, mikor pirongatni kezdte az öreget, és a bajszom alatt megmosolyogtam a megjegyzését. Bár nincs bajszom, ez igaz de a bátor szőrszálak melyek néha előmásznak a helyükről, gyorsan fájdalmas halált halnak egy jó irányzott húzás keretein belül a beretvával. De elkalandoztam.
Lényegében ismét keringőre hívtak, de ez felettébb tetszett, elvégre most nem a fémek táncát kellet eljárni, hanem a világjárók talpa alávalót. Kihúztam magam és vállamra kaptam a táskám.
- Mikor indulunk?
Majd hátrafordultam az öreg felé, és tiszteletteljesen bólintottam az irányába. Jelenleg ennyi elköszönésre futotta tőlem.

Jiraiya Csüt. Okt. 15 2015, 17:26

A fiatalok energiája és érdekes humora, esetleg érzésvilága érezhetően nem igazán ragadt át a Kőfejűnek általánosított Iwagakurei Shinobira, aki nem igazán reagált a megnyilvánulásokra, megjegyzésekre, vagy éppen bármi másra. Mintha várna valamire, esetleg gondolkozna, nem lehet tudni, az viszont biztos, hogy figyelme vagy teljesen máshova koncentrálódik, vagy túlságosan csak egy dologra.
- Ha a rendben alatt azt érted, hogy haza találok-e akkor természetesen, igen.
Mondta az öreg, majd néhány lépést előre lépett. Bicegett, talán jobban is, mint kellene. Ez az ifjú Samurai vágásának az eredménye, amit nem gyógyíthat meg pillanatok alatt egyetlen egy csodaszer sem. Legalábbis ha ez megtörténne, akkor a fájdalom még mindig jelen lenne. Persze nem volt olyan mély az a vágás, de roppantmód kellemetlen lett, annyi biztos.
Ahogy a két fiatal újra egymásra szenteli figyelmét, az idős Iwai még hátra fordul egy pillanatra, ezzel elkapva Taka bólintását, majd megszólítja őket, vagyis, sokkal inkább csak néhány szót intéz hozzájuk.
- Ha jót akartok magatoknak, akkor azt az irányt kerüljétek el! - mutatott csontos ujjaival valamerre - Arra van a megszállt Sunagakure. A feltűnésetekkel csak gyanút keltenétek, a végén pedig még titeket is bebörtönöznek. Ha rám hallgattok, akkor a Folyó Országán át haladjatok amerre akartok. Oda még nem ért el a háború.
Mondta az öreg, majd elfordult és lassan, sántikálva, de megindult Északnak, hogy csatlakozzon az övéihez...

// Reagáljatok, beszéljétek meg a dolgokat. ^^
Ui.: A hosszú és szép, eléggé karakter hű játékért +40 Chakrát kaptok. Nem volt sok minden, de remek játék volt és harc is volt benne, szóval még indokolt is lehet. //

Jiraiya Vas. Dec. 13 2015, 15:56

A kalandot inaktivitás és kapacitás hiány miatt lezárom!

Ajánlott tartalom