Re: Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

**Tsunomi Ai** 10/25/2015, 8:05 pm

Zavartan kapirgálom a lábammal magam előtt a földet, és várom a rosszalló sóhajtást, vagy valamilyen leszólást, hogy milyen gyenge vagyok, azonban bármennyire is vártam, nnem kaptam ilyesféle megjegyzést, így lassan sokadjára már, de kíváncsian emelem fel a fejem. Vajon Mirubi-sama miért ilyen elnéző velem szembe? Mert gyerek vagyok? Nem tudom, de hálás vagyok neki, még ha kicsit szomorú is vagyok… hisz nem vagyok, már gyerek! Legalábbis olyan pici… vagyis... nyooo… Bár Mirubi-sama úgy tűnt nem haragszik, de mindenképp kíváncsi a rejtőzködésemre, és én mivel ez az egyetlen olyan dolog, amiben jó vagyok (és szeretem is csinálni), így nagyon lelkesen fogadtam a kezdeményezést. Amint meghallottam a férfi számolását, már szaladtam is keresni egy rejtekhelyet. Több ízben is olyan helyeken törtem le szándékosan a bambuszokat, amerre nem is akartam menni. Vagy a saját nyomaimon visszaindulva másfelé kezdtem el szaladni, már kevésbé feltűnően. A számon szétterjedő örömből is látható volt, hogy tényleg szeretem ezt csinálni. Talán azért vagyok olyan jó bújó, mert játéknak tekintem, és én sosem szerettem veszteni. Méltósággal tűröm a bukást, de nem szeretek veszteni. Így most is kész voltam mindent beleadni. Végül egy vízparton álltam meg, majd egy vékonyabb bambuszt leszakítva a víz alá merülök, számban a bambusz darabkával. Amennyire csak tudtam, próbáltam minél jobban belefészkelődni az iszapba úgy, hogy a legkevésbé zavarja be a vizet, a felszálló iszapfelhő. Végül azonban a vízfelszín is kisimul, ahogy abbahagyom a mocorgást. Ott feküdtem a némán, a kissé hűvös vízben, behunyt szemmel , szépen lassan elrejtve a jelenlétem. Légzésem szabályos ritmussal használja az „egyetlen köldökzsinóromat” a felszínnel.

// remélem nem gond a megoldásom o.o //

Jiraiya 11/3/2015, 7:40 pm

Kiyoko

Mirubi néhol nézve a lányt, néhol pedig az előtte lévő terepet nézve halad kényelmes sebességgel. Egyszer-egyszer még találkozik is a két feltűnő színű szempár. Az Égszínkék és a Türkizkék szín remekül állja a másik ostromlását, Mirubi szemeiben pedig kíváncsiság ragyogott. Azonban Kiyoko hiába próbálta meg elrejteni érzelmeit, lehet, hogy ment neki, de Mirubi tudta, hogy a lány nem hiába mesélne erről, hogyha nem érintené mélyebben is a dolog. Így már eleget tudott, és érdeklődését egy teljesen más dolog keltette fel... Unazakik.... Akaratlanul is, elméjében egy fehéres hajú férfi villant fel, ám ez nem tartott sokáig és nem is tudta mire vélni a dolgot. Ami viszont biztos, hogy a lányban, ahogy már említettem, mély nyomot hagyott ez az egész dolog... Itt a kulcs a szívéhez.
- Szomorú... Én is hasonló cipőben jártam, de ha lehet, erről nem beszélnék. Fájó emlékek.
Mondta elnyelve a végét Mirubi. Hangja szomorú és fájdalommal teli volt, ám terve itt még nem ért véget. Nem várta meg a lány reakcióját.
- De te? Végül is mi történt veled ezután? Gondolsz még rá?
Tette fel kérdését Mirubi, és érezhető volt, hogy itt leginkább nem az elmúlt évek történéseire gondol, hanem arra, hogy érzelmileg hogy áll a lány a volt szerelmével. Átérzi mindezt, miért is ne érezné? Megjárta ugyanezt, csupán egy sokkal fájóbb úton, amire talán már nem is emlékezett, nem is jelentős a számára, ám a fájdalmat onnan merítette szavaiból.

// Mirubi egyébként "dolgozott" már együtt Ashurával, de semmi fogalma sincs róla, hogy ki Ő és hogy kik is azok az Uzanakik. ^^ //

Hanae

// Nem lenne gond, hogyha egyértelmű lenne, hogy a szervezet bázisa körül van egy tó, vagy folyó vagy bármi Very Happy

Elég bajos lenne a másik, hogy ezt a mesélő szabja meg. Mármint, a környezetedet úgy használhatod, ahogy akarod, de csak azokat írhatod le biztosra, ami biztosan megtalálható. Egy faluban az emberek, boltok, házak, de például egy bohóc már nem biztos, hogy lesz. Lehet, de nem biztos. Egy barlangban kövek, és hát kövek, de például egy darázsfészek vagy hasonló már nem biztos. Vagy éppen egy medve sem biztos, de lehetséges. Egy ilyen erdőben ami biztos az a bambusz, meg fák meg hasonló. Egy folyó, vagy tó? Nem biztos, de lehet. Ezért legközelebb feltételes módban írd le, hogy "ha találok egy folyót vagy tavat" akkor ez lesz. De írj egy B tervet, hogy "Ha nem találok" akkor ez és ez lesz. Smile

//

   Miután Mirubi befejezte a számolást, Hanae már javában el volt bújva. Szerencséjére egy lassú folyású patakot talált, ami egészen iszapos volt, ám nem volt akkora, hogy teljesen elmerülhessen benne a lány, így erőlködnie kellett, hogy a vízinövényekben és az iszapba kapaszkodva odalent maradhasson. Ám ez sikerült neki, de a kezét és a karjait is megterhelte. Ám ügyes és okos volt, hogy meg akarta téveszteni azt, aki elől el akar bújni, így a legjobb tudása szerint cselekedett.
   A pici test a víz alatt nehezen lélegzett. A parányi, gyenge tüdő számára ez kevés volt, de Hanae kitartó. Mondhatjuk azt is, hogy kislányok korlátjait átlépve hajtotta végre a feladatot, azonban valami történt. Egyik pillanatról a másikra, a bambusz szárán keresztül nem jött többé levegő, a kislány pedig hiába emelgette kacsóit, nem voltak elég hosszúak ahhoz, hogy a növény tetejét elérjék, hogy esetleg kidugaszolja azt. Ezért fel kellett jönnie a felszínre.
   Miután az összes víz eltűnt a szeméből és a haja sem lógott az arcába, meglátta a víz tetején állni Mirubit, aki elismerő pillantásokat vetve rá, mosolygott.
- Ügyes voltál, de most szaladj ki a vízből, még a végén megfázol!
Mondta. Talán nem értette, hogy a lány miért érez mindig késztetést arra, hogy összemocskolja, vagy éppen használhatatlanná tegye a ruháját, ugyanis a már így is eléggé megviselt pizsama sáros és vizes lett. Nem tehetett mást a fiú, miután Hanae kimászott a partra, így szólt.
- Vedd le a ruhádat és vedd fel ezt.
Ezután levette a fekete trikóját, majd visszavette az elég sokszor viselt Amegami köpenyt. Hanae látta Mirubi testét. Maga a testalkata egy átlagos férfi testalkatának tűnt, vagy inkább gyerekének. Néhol izomvonalak látszottak, de azok csak néha-néha jelentek meg, amikor éppen azok az izomcsoportok mozogtak. Ahogy mondtam, egy normál testalkat, kockás has és hasonlók nélkül. A fiú jobb karján egy vaj és pirosas színű, már-már rózsaszín, spirális alakú vágás volt látható. Vékony volt, alig néhány milliméteres, de olyan mély sebek voltak annak idején, hogy jól kivehetőek így is. Ám ennyi elég is volt, miután visszavette a köpenyt, átnyújtotta Hanaénak a fekete trikót, ami valószínűleg a kislány bokájáig fog érni, de legalább elfedi őt. Miután mindez megtörtént, Mirubi rákezdett.
- Nagyon jól csináltad, amit csináltál. Ilyet még nem láttam egy kislánytól. Vagyis a korosztályodból, még senkitől. De tudod, hogy hogyan találtalak meg?
Tette fel a kérdését Mirubi.

**Tsunomi Ai** 11/3/2015, 9:56 pm

// Rendben bocsánat T.T amúgy nem volt B tervem akkor csak ez jutott eszembe Very Happy

amúgy a tót csak azért gondoltam, hogy úgy tudtam a bambusz csak vizek közelébe nő o.O lehet, hogy anime helyett googlet kellene hogy nézzek x’D //

Behunyt szemmel várom a dolgokat. Bár felmerült bennem, hogy mi történik, ha Mirubi-sama nem talál rám, de hamar túlmentem a gondolkodás puszta mi voltján. Már nem érdekelt, hogy Mirubi-sama megtalál-e vagy sem. Most csak azzal foglalkoztam, hogy minden ízületemmel, azzal szenvedjek, hogy ne vesszem el az erőfeszítéstől az eszméletem. Bár az is elég kínszenvedés volt, hogy lent maradjak, valójában a bambuszon való légzés volt a legnehezebb. De kitartottam. Ameddig bírom, nem adom fel. Azonban, mint mindig most is hamar eljött a tűréshatárom vége. Bár ez nem miattam történt, hanem azért, mert hirtelen eltömődött valamivel a teteje. Elsőre csak megpróbáltam egy kis fújással kitisztítani a járatot, de mivel nem sikerült a bal kezemmel próbáltam elérni a tetejét. Azonban ez sem sikerült, és mivel egyre inkább kezdtem szédülni, inkább úgy döntöttem, hogy kénytelen leszek felülni. Ha Mirubi-sama nincs ott, maximum újra lemerülök, ha kitisztult. Köhögve, remegő lábakkal úsztam fel végül a felszínre, ahol is miután sikerül visszanyernem a látásom, hogy körbenézzek alábbhagyott a lelkesedésem, mert Mirubi-sama állt előttem a vízen. Mirubi-sama utasításait követve ösztönösen mentem a part felé, fel sem tűnve, hogy megdicsértek. Végül lehuppantam a földre, mert a vizes ruha súlyát, már bírta el, elgyöngült lábam. De meghallottam a következő utasítást, és bár nem rögtön, de miután kifújtam magam, azután vetkőztem csak le. Mozdulataimon látszik, hogy még egy kicsit kába vagyok, de nagyjából, már sikerült felfognom a dolgok nagy részét, mikor végül felvettem Mirubi-sama trikóját, mely szinte elnyelt. Most már sikerült felfognom a bókot, és elpirulva, sütöm le a szemem, apró ártatlan mosollyal az arcomon, de mikor Mirubi-sama kérdezett felnéztem a szemébe kíváncsi tekintettel, majd le is hunytam őket, és elgondolkoztam. Közben letérdeltem, hogy ne fárasszam a lábaim, és sarkaimra ülve gondolkoztam. Kicsit ki is rázott a hideg, ahogy az iszapos lábamról egy kevés iszap a fenekemre ragadt, de inkább nem foglalkoztam vele. Végül kinyitom a szememet, és három ujjamat nyújtom ki.
- Három gondolatom van Mirubi-sama. Az első, hogy gyanús volt az egyedül árválkodó bambusz. A második az, hogy követte a chakrámat. De a harmadikba vagyok a legnagyobban biztos. Az iszap. Nem tudott eléggé leülepedni, így zavaros volt a víz, még ha a víz nem is fodrozódott, és mivel én nagyobb vagyok a legtöbb halnál, így több iszapot zavarok fel, így véletlenül sem lehet az, hogy egy halacska okozza a felfordulást. – mondom csillogó szemmel, mintha mi sem lenne egyszerűbb.
Bár nem voltak biztosak az állításaim, azért látszik, hogy a gondolkodás módom szokatlan a koromhoz képest kissé.

**Misaki Kiyoko** 11/7/2015, 6:42 pm

Ahhoz képest, hogy most beszélnem kellett róla, mintha megkönnyebbültem volna, hogy valakinek elmondhattam ezt. Mirubi az első, akinek kiöntöttem most a szívem - bár nem is értem, miért, lehet, hogy a további hűségem így látszik megmutatkozni -, mellesleg olyan, mintha már nem is törődnék ezzel annyira.
Felvonom a szemöldököm, amikor azt mondja, hogy hasonló cipőben járt. Hát ki gondolná? Nem éppen úgy néz ki, mint akinek bármi köze is volt a szerelemhez, bár lehet, hogy ez csak az én véleményem - azt mondják, az első benyomás fontos -, éppenséggel a legzüllöttebb emberről sem mondanánk meg, hogy nem az alkohol, hanem egy nő tette tönkre, és itt az eredménye. Ki tudja. Nem akarom felhozni a múltját, ha ő nem akar beszélni róla, már megtanultam, hogy vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tudunk.
- Azért, ha egyszer megosztanád velem, bármikor állok rendelkezésedre - áh, hogy ezt miért mondtam? Annyira pedig nem érdekel, de most már, hogy én elmondtam, mi nyomta a szívem, lehet ő is megkönnyebbülne, ha meg tudná ezt osztani valakivel.
- Ezután? Jártam a magam útján. Hozzácsapódtam az elveszettekhez, de rájöttem, annyira nem is az én világom, hogy bármin is osztozkodjak, vagy rettegjek, hogy a következő pillanatban álmomban mikor öl meg valaki, mert azt hiszi, hogy elcsentem az utolsó húst is. Szóval... néha eszembe jut. De talán inkább csak az az érzés, hogy egyedül vagyok, s magamnak kell mindent csinálnom - magamtól egyébként sosem jutna eszembe, hogy történt a múltamban valami rossz, bár azt mondják, az elsőt sose lehet felejteni, mégis képes vagyok rá, úgy érzem.
- Egyébként meg ki gondolta volna rólam, hogy egyszer elveszek? Tök édes voltam - hát de jó, ez most nevetésre késztet. Sose mondtam még magamról ilyet, hogy aranyos legyek vagy bármi! Úgyhogy... igen, azt hiszem, most felnevethetek. Valljuk be, gyermekként tényleg kis energiabomba voltam, édes pofival, meg mindennel, ami kellett ahhoz, hogy a nagyik elédálljanak és megcsipkedjék az arcod, aztán ingyen kapj egy szelet csokitortát.

Jiraiya 11/19/2015, 3:27 pm

// A közel relatív fogalom a növényeknél :DDD //

Hanae

Mirubi nézte Hanae arcát és minden egyes rezdülését figyelemmel kísérte. Most nem mosolygott, de nem is volt komor. Egészen felnőttként tekintett a lányra, vagy inkább úgy, mint egy értelmes diákra.
- Ezek nagyon jó következtetések, mind helyes, de ezek közül csak az egyik állja meg a helyét, hogyha a megtalálásról, vagyis a nyomkövetésről van szó. A bambusz és az iszap csak elárulja a tartózkodási helyedet, de ha nem járok arra, akkor nem talállak meg. Ezen kívül éjszaka remekül bejött volna ez a trükk. Azonban a Chakra lekövetése már egy sokkal jobb ötlet, ugyanis ha képes vagyok lekövetni a chakrádat, akkor bárhol képes vagyok téged megtalálni az én képességeimtől függően.
Mondta Mirubi, majd megindult a pataktól elfele, egyenesen a földút felé véve az irányt, bár ezt még Hanae nem tudhatta.
- Ezzel találtalak meg - mutatott az orrára, miközben egymás mellett lépkedtek. Egyenesen Hanaéra nézett le - A szagod volt az, ami elárult téged. Ezen kívül a fülem is elég jó, így hallottam végig, hogy merre mentél. Ez a két érékszer az, ami a nyomkövetésben a legnagyobb hasznára van az embernek. Így most jól figyelj, ugyanis ha valóban annyira jók a rejtőzködő képességeid... és annyira jók, ezt tapasztalhattam ...akkor amit most mondok, az a későbbiek során a hasznodra válhat.
Mondta Mirubi, majd kicsit lelassított, de még mindig sétáltak a Bambuszerdőben.
- Három dologtól kell félned, hogyha el akarsz rejtőzni: Azoktól a ninjáktól, akik hozzám hasonlóan az érzékszerveikre hagyatkozva találnak meg és fednek fel téged; A Szenzor ninjáktól, akik a chakrájukat használva képesek lenyomozni a legkülönfélébb módon a te chakrádat, vagy pusztán a testedet; Valamint azoktól a Dojutsuktól, amik látják a chakrát.
Ekkor a kis csapat megérkezett a földúthoz, amin alig jár ember. Mirubi kilépett és Hanae is követte. Az út egy méter széles volt és rendkívül kanyargós, a Bambuszerdő közepén.
- Ha valóban jó rejtőzködő akarsz lenni, akkor el kell érned, hogy ez a három dolog ne fogjon ki rajtad. Ha mindhárom módszer előtt láthatatlan, érzékelhetetlen maradsz, akkor a legfontosabb személy lehetsz a számomra.
A hangulat kissé megfeszült, ez Mirubi is észrevette, így egy kedves mosolyt engedett meg, miközben a lány fejére tette a kezét.
- Persze nem mintha, most nem lennél számomra fontos.
Mondta Mirubi, megsimítva Hanae fejét.

Kiyoko

Mirubi érdeklődve, de némi szomorúsággal az arcán figyelte menet közben a lány beszédét. Finomak voltak a hölgy vonásai, néha-néha, mint egy porcelánbaba. Ám a szavak, amik elhagyták a száját és a stílus, ahogy ezt formába öntötte, egy vad, életvidám és kedves jellemre utal, ami nem is csalhatna nagyobbat. Mirubi tudva, hogy mit élt á Kiyoko, már tudja, hogy a lány felszínes viselkedése és felszínes jelleme, melyet minden létező ember magán visel, legbelül egy sérült és szeretetre éhes lelket takar...
Ez idő alatt persze a csapat elérte az erdő végét, amit felváltott a Bambuszerdő. Itt már nem volt fa, amin haladhatnának tovább, így Mirubi megállt.
- Miért? Most már nem vagy édes?
Tette fel a kérdést a hófehér bőrű fiú, annyira komolyan, hogy teljesen megtörhette a humor levegőben lógó színpompás, kitörni készülő tűzijátékát. Most Mirubi egy méterre állt a lánytól és mélyen a szemébe nézett. Ezúttal nem zavarta a szemkontaktus és nem kellett kiállni a lány tekintetét, hanem akárcsak egy megszelídített oroszlánra, úgy nézett rá a fiú. Nem akart tovább lépni, sem fizikálisan sem pedig verbálisan. Előbb mindenképpen látnia kell, hogy a lány miképpen reagál.

**Misaki Kiyoko** 11/20/2015, 11:19 pm

/Jira/

A fák mintha elfogytak volna, úgyhogy muszáj voltam követni Mirubi lépteit, aki hirtelen megállt. Ahogy felnéztem előre, akkor vettem csak észre, hogy most következik a bambuszerdő, a bambuszok tetején meg azért csak nem ugrálhatunk, mert még így is átszúrná a talpunkat a sok hegyes vég, de ez a legkevesebb, amitől félnem kellene.
Inkább attól, ami a következő pillanatban elhagyta Mirubi száját.
- H-hogy...? - résnyire nyitott ajkakkal kaptam fel a fejem, hogy ránézzek, ezt követte egy pár másodperces sűrű pislogás - akár egy kolibri szárnycsapása -, mert mindez annyira meglepetésként ért, hogy kétszer is meg kellett gondolnom, hogy jól hallottam e, és jó embertől e. Olyan volt, mintha hallucináltam volna, hogy ilyet hallok, szóval csak néztem rá, aztán ténylegesen meggyőződtem róla, hogy igen, mindent jól hallottam. Zavaromban egyik kezemmel az arcomhoz kaptam, hogy mutatóujjammal megtapogassam az orcám, aztán a meglepetés erejétől inkább arra vetemedtem, hogy mereven bámuljam a lábfejem, látszólag kerülve a tekintetét. No igen... sikerült ellenem fordítani a saját fegyverem, de erőt vettem magamon, s felnéztem, hogy álljam a tekintetet.
- Fogalmam sincs, ritkán nézek tükörbe, így azt sem tudhatom, hogy mások mit látnak - ezzel még csak nem is hazudtam, mert teljes mértékben igaz. Gyakoribb, ha víz felszínén látom visszatükröződni az arcom, de mivel az legtöbbször hullámzik, ezért az én arcképem is hullámzik vele együtt, ez pedig azt eredményezi, hogy a legkevésbé az érdekel, hogy nézhetek ki. Nyilvánvalóan ezek szerint nem rosszul, ha már valaki belémszeretett, és ilyet állítanak nekem, hacsak nem szimpátiát akarnak elérni vele.
Halvány lila gőzöm nincs, mit mondhatnék még erre, bevallom, kicsit zavarba hoz, már csak amiatt is, hogy én nem látom magam. Azt hiszem, könnyezem.

Jiraiya 12/21/2015, 8:31 pm

// Elnézést a késésért, +5 Chakra a várakozásért! //

A lány úgy tűnik, hogy zavarban van, méghozzá eléggé komolyan. Ám amint felnézett, Mirubi hófehér arcán is némi pír keletkezett, majd elvette a szemét a lányról és a mondandója után megindult előre. Talán most érezte a fiú, hogy mit is kérdezett? Talán nem is volt tisztában azzal, hogy milyen kérdés volt ez? Vagy talán mindennel tisztában van? Ezt csak Ő tudhatja.
Egy néhány percig néma csendben haladtak előre a Bambusz erdő egy kis kitaposott, nagyjából egy méter széles, kanyargós ösvényén. Madarak kellemes énekét lehetett hallani, mert ez már nem csak szimpla csivitelés volt, hanem valóban dallamos ének, amit egymásnak szavaltak az állatok. Tényleg ellazító és kedves élmény, ám ezt most Mirubi megtörte.
- Öltél már embert?
Tette fel kérdését a fiú, ezzel egy teljesen más atmoszférát hozva létre, főleg, hogy igencsak éles a váltás az előbbi kérdés hangulata és e között...

**Misaki Kiyoko** 12/21/2015, 9:46 pm

/T.T Sose lesz teljes egész szám a ch-m. Very Happy

/

Na, most azért már tényleghogyde! Nem tudom, hogy most észre kell e vennem, hogy elpirult, vagy sem, mindenesetre az tény, hogy sikerült ezt a csapdát saját magának felállítania, nem én voltam, de tényleg nem! Szóval csak szépen megyek utána, mert közben fogalmam sincs arról, hogy merre vezet, de teljesen megbízom benne, és úgy érzem, hogy nem csapdába csal - amit remélek a továbbiakban is. Már csak így megvallom magamnak, hogy aranyos ez a Mirubi, van benne spiritusz, ha volt ereje hozzá, hogy zavarba hozza magát.
Kérdése elgondolkodtat.
- Hm. Ez egy ilyen próbatétel? - kérdésére kérdéssel válaszolok, persze eredetileg tényleg meg akartam válaszolni, na mindegy.
- Egyszer sikerült véletlenül, de azt tényleg nem akartam. Utána persze más volt a helyzet, mert vagy öltem vagy engem ölnek meg. Másrészt pedig nem ölök, ha nem szükséges... csak ha úgy érzem, veszélyben vagyok, vagy muszáj - ja, ha esetleg olyasvalaki kerül veszélybe, aki nekem sokat jelent. Na, azokból az emberekből nem sok van! Több olyat ismerek, akit inkább száműznék a pokol feneketlen bugyrába kolbászt sütögetni.

Jiraiya 12/21/2015, 10:17 pm

// Majd megoldjuk Very Happy

//

Mirubi ment elől, elvégre ezen a szakaszon aligha férnek el egymás mellett kényelmesen. Nem fordult hátra, de elég kicsinyke volt a távolság a lány és a fiú között ahhoz, hogy Mirubi tökéletesen hallhassa Kiyoko-t. Nos, amit pedig hallott, az pedig igazolta azt, amit Mirubi eddig gondolt, vagy éppen leszűrt a lány reakcióiból. Persze csak akkor, hogyha valóban az igazi arcát mutatja a mi kis Hófehérkénk.
- Értem. És milyen érzés volt? Az első alkalom.
Reagál, kérdez, majd egyértelműsít, vagy éppen nem.

**Misaki Kiyoko** 12/21/2015, 10:28 pm

/Jófajta

/

Nem igazán figyeltem most magam elé, úgyis csak egy hátat látok meg feneket... öhmmmm. Szóval jól megfigyeltem inkább, hogy miféle kis teremtmények kószálnak itt a bambuszerdő kellős közepén, a gilisztákat, a bogarakat, amiktől javarészt csak elfintorodtam, de Mirubi kérdésekor sikerült úgy előrehaladnom, hogy nekimenjek.
- Aucs - nem, nem fájt, csak azért mégis ki kell valahogy fejeznem azt, hogy "sajnálom". Meg is simogattam a kobakom, hogy megnézzem, nem okozott e bennem maradandó kárt - na hát ekkora kis szerencsétlenség biztos nem fog, inkább aggódom Mirubi háta miatt, nem e fejeltem be.
- Lássuk csak. Először fájt, de kezdtem hozzászokni, utána már élvezetes - nem, biztos nem erre irányult a kérdés. De ha rámnéz, akkor most tisztán leolvashatja az arcomról, hogy csak viccelek, ezzel is próbálom magamban csillapítani a feszültséget, benne pedig fokozni. Szépen elhúzom a szám, egy ártatlan mosolyra.
- Különösebben nem foglalkoztatott. Nem mondom azt, hogy hidegvérrel tettem, mert utána hetekig csak azon tűnődtem, vajon jó lesz e majd neki odaát - igen, szegény. Bár a kérdés inkább az, hogy nekünk jó e itt.

Jiraiya 12/21/2015, 10:42 pm

   Mirubi lassan de biztosan halad előre, aminek az eredménye egy "Aucs" lett. Ekkor a fiú megállt, érezte a tompa, jelentéktelen fájdalmat, amit a lány okozott, elvégre ha gyengén is ütköztek, némi fájdalom akkor is jelen van. Bár vannak akik erre ügyet sem vetnek. Mirubi nem az a fajta, Ő érzi a fájdalmat és utálja. Ám ez a fájdalom valóban nem volt említésre méltó, így csak komolyan figyeli a lány válaszát.
- Élvezni az ölést... Nos igen. Sokan elkövetik ezt a hibát.
Mondta komolyan, ezzel pedig talán végleg elkönyveltette magát a lányban. Eléggé furcsa, hogy nem értette a lány viccét, a mosolyt pedig inkább valamiféle beteges dolognak tudta be, így nos igen... Túlságosan is elmerült már az Emberiség legmélyebb és legundorítóbb bugyraiban, így elméje és gondolatai teljesen másfelé terelődnek. A világ fekete fátylán keresztül szemlélődik...
   Persze ott van az is, hogy kissé naiv ezen a téren, otthon van a biológiában és a kémiában meg hasonlókban, de ami a szexualitást illeti... Nos távol áll tőle, elvégre Mirubi nagyon korán elveszítette érdeklődését ezen dolgok iránt. Mondhatjuk azt is, hogy a fájdalom olyan méreteket öltött a szívében, ami végképp kitörölte a vágyat a másik ember iránt... Ez pedig aggasztó. Na de mi nem az?
- Most kövess!
Mondta Mirubi, majd letért az útról és belevetette magát a Bambuszerdő mélyébe. Persze a lány könnyen követte, mivel a fiú lassan mozgott, ezen kívül pedig nagy volt a fény.
   Hamarosan egy kőlaphoz értek, ami körül nagyjából 20 méterre nem volt egy bambusz sem. A kőlap teljesen a talajba volt ágyazódva és egy mintázatot alkotott. Egy fejjel lefelé néző háromszög, benne egy szemmel. Mirubi megállt előtte, majd Kiyoko felé fordult.
- Amit most látni fogsz, azt kevesen láthatták és kevesen tudnak róla. Ha ide belépsz, akkor már nincs visszaút, amíg csak élsz hozzánk, pontosabban hozzám vagy kötve. Mit gondolsz erről?
Tette fel újra, talán furcsábbnál furcsább kérdését nyugodt, kissé halk hangján.

**Misaki Kiyoko** 12/21/2015, 10:54 pm

Mirubi teljesen félreértett engem.
- Nem az ölésre gondoltam. Én azt nem élvezem - még kijavítom magam, mielőtt bármit is gondolna, ha pedig megkérdezné a nagy, kíváncsi, égkék szemeivel (feljegyzés: nem szabad sokáig bámulni őket, mert hirtelen beleesek a mélységébe, és ha a hatalmába kerítene, az úgy nézne ki, mintha kívülről nyalogatnám a lekváros üveget), akkor muszáj lesz bevezetnem őt ebbe a sötét világba.
Nem akarom, hogy egy kíméletlen gyilkosnak könyveljen el, aki mellesleg még élvezi is. Követem, mert mást nem tehetek, és amúgy sem akarok most visszafordulni, ha már megtettem ezt az utat. Nem szeretek kétszer belelépni a lábnyomaimba. Mellesleg minek visszafelé haladni, ha lehet előre is?
Meghallgatom, amit mond... kevesen látták. Kicsit eltakarom a szemem, mert az a másik engem néz, meg azt mondta, csak kevesen látták.
Álljon meg a menet, miért hozzá? Nyújtom is előre a kezeimet, kötözzön meg akár, bár biztos hülye mozdulatnak tűnik, de ha így gondolja, leszek én a rabszolgája.
- Akkor követnem kell mindenhová? Szeretnéd, ha ott lennék melletted, mikor lefekszel és mikor felébredsz? - megsimítom az állam, elgondolkodtató kérdések, még jó, hogy azt nem tettem hozzá, hogy a mosdóba is ki kell e kísérnem. Jól van, Kiyo, kicsit több komolyságot!
- Megígérem, hogy nem lépek vissza - ha azt mondanám, hogy "nem hagylak el", az furcsa lenne.

Jiraiya 12/21/2015, 11:06 pm

Mirubi kissé furcsán nézett vissza a lányra, de egyenlőre nem feszegeti a témát. Lesz elég ideje arra, hogy megkérdezzen minden apró dolgot, amit a lánnyal kapcsolatban tudni akar. Elvégre minél többet tud valakiről, annál jobban ismeri és minél jobban ismeri annál jobban az ujjai köré tudja csavarni. Már ha akarja.
Nos a lány reakciója Mirubi szavaira kissé komikusnak hatott, amit Mirubi érzett is, így egy fél mosolyt ejtett, majd végignézett a lányon, egészen a feje tetejétől a lábáig, bár ez csak egy futó pillantás volt, mégis... Ez a kellemes humor, amit már Mirubi is értett, egy pillanatra kiragadta őt a sötétségből, ám ugyanazzal a lendülettel vissza is érkezett, ami természetesen várható is volt. Úgyszólván: törvényszerű.
- Majdnem.
Mondja Mirubi, majd hallva a lány válaszát, megfordul. Bokájáig lógó köpenye vele együtt mozdul, leírva egy kisebb, kecses kanyart a fiú körül. Nehéz az anyag, de annál jobban áll. Bár nem igazán ezért hordja a fiú. Miután megrodult, leguggolt a kőhöz, majd ráhelyezte a kezét. Erre pedig az fordult egyet és oldalra csúszott, egy sötét járatot fedve fel.
- Kövess!
Szól a lánynak Mirubi majd beleugrik a nagyjából másfél méter széles lyukba, remélve, hogy a lány követi. Ha ez megtörténik, akkor egy sötét szobában találja magát, csupán néhány fáklya lángja látható, valamint előttük egy fából készült kapuszerű ajtó, öntöttvas díszítéssel.

// A terem leírását megtalálod az első oldalon! 1. helyiség //

**Misaki Kiyoko** 12/21/2015, 11:34 pm

Hű. Most láthattam mosolyogni! Nem tudom, miért, de ez most jól eső érzéssel töltött el, lehetek valami komika, aki mosolyt csal az emberek arcára. Sajnos hamar visszatért az a megszokott komoly arc. (Feljegyzés: sok vicces dolgot kell neki mondani, amit meg is ért, hogy mosolyra tudjam fakasztani, ergo, azt sem szabad nézni, ahogy mosolyog, mert belenyalok az üvegbe).
Csak majdnem? Áááá. Jó, hát egyébként sem tudom, hogy mit akartam ebből kihozni, de lehet, hogy ez nem is hátrány, legalábbis rá nézve mindenképpen előny.
Ugrok utána - ha a kútba ugrom, te is? -, mert nincs mitől tartanom, maximum a nyakában landolok, de remélem, hogy még időben eláll alólam.
- És van is nálatok valamiféle beosztó ceremónia, vagy csak úgy akárki beléphet hozzátok? - ezt muszáj volt feltennem, remélem, hogy nem kell vicsorító fogakkal találkoznom.

**Tsunomi Ai** 12/23/2015, 1:18 pm

// úgy hallottam kerestél, gomen elfelejtettem írni Hiányzásokba, de most pótoltam ^^” //

Gyermekien komoly hangon adtam elő az ötleteimet olyan elhatározottsággal, mintha sejteném, hogy jól tudom. Pedig valójában csak halovány sejtéseim voltak, és nem igen voltam benne biztos, hogy akár egy is valós hiba lehetett volna. Végül mikor Mirubi-sama megindult én is felpattanok a földről, és hamar mellé szaladok közel a karjához, de mégsem karolom át. Természetesen a kezdeti lelkesedésem okozta hév egyre inkább kezdett lecsillapodni, és bár már nem viseltem vizes ruhát, azért mégiscsak csurom víz vagyok. Mirubi-sama végül elém tárta a megoldásaim ellenőrzését. Valóban igazam volt, bár nem egészen teljesen. Csodálva nézem Mirubi-samat, ahogy kifejti a miérteket, és lázas bólogatásokkal mutatom, hogy figyelek. De bármennyire is szeretném elkerülni, akaratlanul is elkezdek remegni. Először csak finoman, majd kicsit intenzívebben. Érzem, ahogy az ing a vizes hátamnak tapad, de próbálok nem odafigyelni. Most Mirubi-sama a legfontosabb. Hisz éppen azt meséli, hogyan lehetnék még jobb. Szinte fel sem tűnt a hirtelen útváltozás, annyira csüngtem a férfi szavain.
~ Mirubi-sama… fontosnak tart… ez… ez.. olyan… zavarba ejtő… de miért? Miért érzem olyan furcsán magam….
Ekkor Mirubi-sama megint megsimogatta a fejem. A kezének melegsége ismét elragadt, és mielőtt meggondolhattam volna, mit teszek, félig meddig könnyes szemmel, mosolyogva karolom végül át Mirubi-sama bal kezét szorosan, miután a férfi ismét maga mellé tette karját. Szorosan fogtam, így ha eddig nem tűnt fel neki, most már érezheti testem remegését, bőröm hidegét az átnedvesedet ingen keresztül. Engem viszont szinte hipnotikus hangulatba ragadott a belőle áradó hő, mely bizsergetően hatott egész lényemre, nem csak kívül, de belől is.
- Mindent megteszek… - motyogom lehunyt szemekkel, ha lehet még inkább a férfi kezéhez simulva – Minden megteszek, hogy olyan legyek, aki fontos legyen Mirubi-samak. Nem hagyom cserbe…
Egy apró tüsszentés még megráz, de nem foglalkoztam vele.

Jiraiya 12/30/2015, 2:51 pm

Kiyoko

Tehát Kiyoko és Mirubi megérkeztek a Szervezet legelső termébe, ami hűen tükrözi a majdan látott Jigokutari egész hangulatát.

- Minden tagot Én magam szerveztem be. Vagy megfigyeltem őket, vagy harcoltam velük, vagy pedig más emberek információiból szűrtem ki, hogy ki való ide.

Mirubi ekkor megindult előre. Egy kezével kinyitotta a fakaput, ami kattogva, de nem nyikorogva nyílt ki egy sötét, hatalmas körfolyosóra, ahol csak tíz méterig látni el előre, a távolban csak a fáklyák apró fényei azok, amik látszódnak. A Fiú balra veszi az irányt. Néhány méterenként a folyosó közepén hatalmas oszlopok állnak, a plafonom pedig vörösen izzó csövek kanyarognak.

- Te vagy az egyetlen, akit nem Én hívtam meg a Szervezetbe, ezért nem tudom, hogy milyen is vagy valójában.

Néhány hosszabb méter után, a folyosó jobbra fordul, így a kétfős csapatocska is arra veszi az irányt.

- A Szervezet tagjai igazából függetlenek, nem nagyon szabom meg, hogy mit és hol csináljanak, de mindig elérhetőnek kell lenniük. Azonban vannak, akik még egy szót sem váltottak a másikkal, azt sem tudják, hogy kik ők. Így nem lesz beavató ceremónia, de egy teszten át kell majd menned...

Mondta Mirubi, majd tovább törtek előre a sötétségben.

Hanae

Mirubi egyre kevesebbszer lepődik meg Hanae, Mirubi számára túlságosan is érzelmes és közeli testi és verbális megnyilvánulásain. Talán magán sem veszi észre, de Ifun kívül még nem volt olyan lény, aki ilyen érzelmet, ilyen önmegtartóztatást váltott volna ki belőle. Ám Ifu rengetegszer nem viszonozta Mirubi közeledését, igencsk független élőlény volt. Most mintha ezt kapná vissza a kislánytól.

- Ennek nagyon örülök, Hanae.

- Meww!

Hangzik a mély, rekedtes hang a bambuszfák sűrűjéből, majd egy térd magasságú, teknőctarka kandúr lépdel előre lassan és büszkén, hatalmas szemeivel a két embert nézve. Közeledik hozzájuk, majd Hanaéhoz dörgölődzik és leül mellé. Így ülve még hatalmasabb, már-már majdnem eléri Hanae nyakának magasságát.

- Ahogy látom Ifu is csatlakozik.

Mondja Mirubi kivarázsolva magát Hanae karjai közül, remélve, hogy a lány a megjelenő állattal foglalkozik.

- Na de. Most meg kell kezdenünk a tanításodat, hogy valóban hasznára légy a szervezetnek, valamint, hogy meg tudd védeni magad. Figyelj jól!

Mondta Mirubi, majd nekikezdett a Chakraelméleti alapok, Akadémiai tananyagának teljes leadására, kiemelve a fontosabb részeket és leegyszerűsítve azokat, hogy Hanae is megértse. Legalább egy órán keresztül beszélt a lánynak minderről, kisebb-nagyobb szüneteket tartva, hogy felfogja.

Miután pedig végeztek, a lányt megkérte, hogy mutassa be a Kakuremino no Jutsu-t, miután pedig bemutatta, a következő kérdést teszi fel neki.

- Tudod, érzed, hogy mit csináltál a chakráddal?

**Tsunomi Ai** 12/31/2015, 1:03 am

Egy apró gyermeteg, félős mosoly szökik az arcomra, ahogy Mirubi-sama megszólalt, ám hamarosan a kis mosolyomból, szinte kacagás lesz, ahogy egy ismerős hang szólal fel nem messze, és szinte reflexszerűen engedem el Mirubi-samat, amikor Ifu-kun megjelent.
- Wiiii… Ifu-kun. De örülök, hogy ismét látlak. *.* - ujjongok.
Nevetgélve dörgölőzök én is a nagyméretű macskához, és színe teljesen hozzábújok, mikor felül. Hiába… imádom a cicusokat. Még az után is a macskához dörgölőztem, hogy Mirubi-sama ismét hozzám szólt. Bár látszólag a macskával törődtem, valójában, már teljes mértékben a férfira figyeltem, és vártam minden egyes szavát. Végül azonban nem kellett sokáig várnom, mert Mirubi elkezdett beszélni. Csak mondta, és mondta. Percről-perce vánszorgott az idő, de Mirubi-sama továbbra is csak mondta. Ám én jó kislány voltam, és figyeltem, és ha valamit tudtam lelkesen bólogattam. De mégis csak gyerekből vagyok és egy fél-háromnegyed óra után, már szinte nagyon látványosan unatkoztam, volt, hogy eldőltem Ifu „ölébe” és bár füleltem, jól esett e meleg bunda középréselni magam, ebben a hideg időben. A ing már megszáradt, de a hideg továbbra is rázott, és a fejem is egyre nehezebb lett. De ébren maradtam, hiába hívott a hívogató bunda, hogy aludjak el. Én nekem most figyelnem kell. Azonban egy pillanatra mégis csak elbóbiskoltam. Szerencsére ez pont akkor volt, amikor Mirubi-sama megkért, hogy rejtőzzek az egyetlen technikával, amit jól tudok. Jobb ötletem és egyéb anyagon nem lévén behúztam a fejem, az ing nyakán, és a ruhadarabra alkalmaztam a technikát. Miután Mirubi-sama jelzett, hogy elég lesz, bólintok, és feloldom a technikát kérdését azonban nem igazán értettem.

- Mit… éreztem? – kérdeztem furcsállóan, és félve, hogy butaságot mondok, kicsit félősen válaszoltam – A… a chakrámat a pólóba vezettem… nem?

**Misaki Kiyoko** 1/1/2016, 7:47 pm

Hm. Elég rossz érzés lehet megfigyelve lenni valaki által, de Mirubi elég erős lehet és jó álcázó képességekkel rendelkezhet, ha képes volt megfigyelni a tagokat. Vagy a tagok voltak hozzá gyengék. Mindegy, ebbe nem megyek bele mélyebben, hozzá képest én is gyengének mondhatom magam - nyilván -, bár nem a chakra az, ami az erőt teszi. Ilyen szempontból, aki kevesebb chakrával rendelkezik, de jól használja a képességeit, lehet, hogy hamarabb ledönt egy több chakrával rendelkező nagyágyút, mintsem kimondaná, hogy fakereszt.
- Amiatt egy percig sem kell aggódnod, Mirubi-sa... Mirubi, ha már sikerült kiismerned a többi tagot, valószínű, hogy én sem leszek valami nagy nehézség a számodra - megfigyeltem már, hogy nem csak azért néz és mér végig, mert szebb és hosszabb a hajam, mint az övé, hanem mert meg akar ismerni, felméri a terepet.
- Ugyan, én mindig elérhető vagyok, egyébként is úgy mondtad, hogy követnem kell mindenhová... majdnem mindenhová - mint ahogy most is követem ezen a majdnem teljes sötét területen.
- Teljesen jogos, ha próbára teszel - az már más kérdés, hogy ki is állom e. A próbától függ, ugyanis tudom, hogy befolyásolható vagyok, de nem mindenkinek, és ez persze nem jelenti azt, hogy mindent meg is teszek, ez a feladattól függ.

Jiraiya 1/2/2016, 6:57 pm

Hanae

Ifu lévén, hogy macska, sokkal melegebb testhőmérséklettel rendelkezik, mint az emberek, ezt pedig tetézi az a jó meleg bunda, ami nem csak melegít, hanem meg is tartja a hőt. Így amikor Hanae fázott, Ifu melegsége talán kissé enyhítette a "szenvedését". Ezért is hívogatta annyira őt a finom, meleg bunda... Ám ahogy látszik, Mirubi szavai felébresztették a csöppnyi kislányt, majd megpróbált válaszolni, eléggé bugyuta módon, amire Mirubi csak elmosolyodott.
- Igen, természetesen igen. Ami itt a lényeg, hogy az Akadémiai tananyag szerint, még nem kellene ismerned ezt a technikát, amíg az elődjét nem sikerült elsajátítanod. Ami pedig azt illeti, valóban különös érzéked lehet a rejtőzéshez.
Ekkor Mirubi elindult és gondolkodó arccal, karba tett kézzel Hanae körül kezdett sétálni, mintha csak felmérné őt.
- Ahogy hallhattad, az akadémiai tananyag legelső része, a Chakra Testen Belüli Irányítása. A második, a Chakra Testfelületi Irányítása és a harmadik a Chakra Testen Kívüli Tárgyban Való Irányítása. Ez a Kakuremino no Jutsu. Azért furcsa a te technikád, mivel amint látod a tananyag és a chakra irányítási ismeretek egymásra épülnek. Te viszont átugrottál kettő chakrairányítási ismeretet is. Most viszont meg kell tanulnod a Henge és a Shunshin no Jutsut.
Mondta Mirubi, majd megállt Hanae előtt, a következő pillanatban pedig egy pukkanás és némi füst kíséretében egy idős bácsi állt Mirubi helyén.
- Látod? Ez a Henge no Jutsu, ami a Chakra Testfelületi irányítását veszi alapjául. A feladat ugyanaz, mint a Kakuremino no Jutsunál: Irányítsd a chakrád a testeden kívülre, majd a test felületeden oszlasd szét. Ezután pedig, ahogyan a Kakuremino-nál, itt is adj alakot, körvonalat és színt a tested egyes részeinek. Használd alapjául az emlékeidet és a tükörképedet. Képzeld el a technikát és hajtsd végre. Érezz rá. Próbáld meg!
Mondta Mirubi, majd hátrébb lépett, hogy lássa a lány próbálkozásait.

// Mindent elmondott Mirubi. Kézjelek, Chakraelmélet, stb. Ezeket mind tudja Hanae ha nem akkor majd próbálkozik Very Happy

3 próbálkozás, 4.-re sikerül. Kb 10 perc leforgása alatt elsajátítod a technikát, mivel van gyakorlatod a fejlettebb változatában. Minimum 25 sort kérek. Nem tudom mekkora a monitorod, az kb a duplája az előzőnek. ^^ Kicsit kevesebb, de lehet a duplája is Very Happy

//

Kiyoko

Mirubi és Kiyo mennek előre, a fiú agya pedig már azon jár, hogy a lány miképpen fog viselkedni. Amit eddig látott belőle, azok alapján amiket a lány elmondott és a megérzései szerint, úgy gondolja, hogy Kiyo nem fog átmenni a próbán. Ha viszont igen, akkor az nagy meglepetés lesz a számára, az egyszer biztos...
- Talán félreértesz...
Szólal meg Mirubi, miközben egy újabb fordulatot vesznek, ismételten jobbra. A lány persze az út alatt láthatja több helyiség ajtaját is, de a monoton acélfalak és oszlopok végig megmaradnak.
- Azért kellett megismernem a tagokat, hogy tudjam, Ide valóak-e? Ha nem, akkor vagy meghaltak, vagy pedig nem foglalkoztam velük többet. Téged pedig az út során megismertelek valamennyire, ami nem tudom, hogy mennyi belőled. Gondolatokat ébresztettél bennem, de nem tudom, hogy mennyire jók ezek a gondolatok. Nem lehetek benne biztos, hogy nem egy kém vagy, de abban sem lehetek biztos, hogy nem te leszel az, aki a leghasznosabb társam lehet.
Mondta el őszintén a gondolatai a fiú, majd megállt. Balra egy kétszárnyú kapu van, csakúgy, mint jobbra. Öntött vas díszíti.
   Mirubi balra fordul, majd kinyitja a kaput és Kiyo-val együtt belépnek egy laboratóriumba, ahol nagy a tisztaság és a rendszer, valamint laborhoz képest nagyon kevés a megtelített lombik, fiola, vagy éppen befőttesüveg. Mirubi nem mondja el újra, hogy kövesse, a lány feltehetően tudja a dolgát, így Mirubi balra indul meg egy kisebb fém ajtó felé, amit ki is nyit. Ám mielőtt bemenne, Kiyo felé fordul.
- Ne ijedj meg. Amit ide bent látni fogsz, az nem rád vár.
Mondta, majd belépett. Már amikor a fiú kinyitotta az ajtót, akkor megcsapta a lányt a hatalmas hőség, ami a szobából árad kifelé, ám amikor beléptek, a hőség egyenesen elviselhetetlen volt. Ami pedig még meghökkentőbb volt, azok az itt megtalálható eszközök a vöröses színű lámpások fényében... Kínzó eszközök, bilincsek, korbácsok, pengék, harapófogók és minden, amit az ember el tud képzelni. Ám meglehetősen sterilnek tűnik a hely, sehol egy rozsda, vagy egy vérfolt. Mintha új lenne és még nem használták volna ezeket.
   Ahogy a kétfős csapatocska átvág a kínzóeszközök armadáján, egy újabb ajtóhoz érnek, amit a fiú sietve kinyit, és hagyja, hogy a lány előtte bemenjen. Remélhetőleg ez meg is történik, hiszen már nem igazán van visszaút. Így miután a lány belépett, Mirubi is belép utána, majd becsukja maga mögött az ajtót. Ezúttal egy nagyobb teremben vannak, ám rengeteg ketrec és cella látható itt, ami jelentősen lecsökkenti a mozgásteret, Voltaképpen csak egy két méteres folyosón lehet közlekedni, ugyanis két oldalt a ketrecek és cellák vannak elhelyezve. Csend uralkodik mindenhol, Mirubi pedig megy előre, egyenesen a cellák végéig, ahol is már a ketrecek vannak. 2x2 méteres kis vackok, egy vödörrel és némi pokróccal. Mirubi az utolsó kettőnél áll meg, így Kiyoko is ezt teszi.
   Odabentről nyöszörgés hallatszik, egy lesoványodott, kopasz, beesett arcú, sápadt férfi fekszik a pokrócon ruhák nélkül, teljesen mezítelenül. Ahogy Mirubi megérkezik a cella mellé, Kiyo érezhet némi erős, fullasztó érzést a fiú felől. Erre felfigyel az éppen alvó fogoly is, majd rémült tekintettel áll fel és hátát a ketrecnek nyomva néz farkasszemet Mirubival. Nem szólal meg, de remegő, fújtató hangja jelzi, hogy fél... A testén nem látni sebeket, csak a csontokat és a sápadt bőrt. Balra viszont, az utolsó ugyanilyen ketrecben egy macska ül. Jóval nagyobb, mint egy átlag macska, az emberek térdéig ér, ülve pedig a combjuk közepéig. Hosszú, teknőctarka szőre ápolt és szép, sárga szemeivel pedig nyugodtan nézi a jövevényeket.
- Mit gondolsz most?
Intézi kérdését Kiyo felé Mirubi érdeklődve.

**Misaki Kiyoko** 1/2/2016, 7:22 pm

- Ha kém lennék, azt már tudnád. Mindig van okom a jelenlétemre - értem ezt arra, hogyha megyek valahová, mindenre van okom, arra is, hogy itt vagyok. Néha csak úgy sodródom az árral, de annak is van oka, mégpedig, hogy pont nincs semmi tennivalóm. Fogalmam sincs, miféle gondolatokat ébresztettem benne, remélem, hogy nem rosszak, mert nem szeretném, hogy miattam még rosszabb legyen valakinek, mint amilyen már eddig is volt.
Uhh... nem gondoltam, hogy Mirubi szereti a meleg helyeket, mert olyan hőség van itt, hogy legszívesebben leöltöznék, de azzal milyen képet festene rólam? Na ugye, nem szépet...
A látvány azonban nem tetszett, de ennek nyomát nem mutattam, csak megfigyeltem a helyet, s elgondolkodtam, hogy mégis minek neki egy ilyen terem? Talán megkínozni azokat, akik nem engedelmeskednek, vagy szimplán azt mutatni a külvilág felé, hogy "igenis ilyen rettenthetetlen vagyok, behódolsz vagy megdeglesz", közben meg langyszívű?
Egy ketrec előtt megállva még jobban felmerül bennem a gondolat, hogy mi történhetett, amiért mindkettő egy ketrecben van. Egy ember, és egy állat. Az egyik jóllakott, a másik viszont már a halálán van, úgyhogy csodálom, hogy eddig kihúzta egyáltalán. A szemem összeszűkül, de nem azért, amit látok, hanem a kérdésektől. Fogalmam sincs, hogy mit gondolok.
- Azt, hogy mindenkinek, aki kiváltságos lett arra, hogy tag legyen, ezt a képet mutatod, hogy féljenek tőled, de belül valószínűleg jó ember vagy. Csak lehet, ezt nagyon elfojtod - nem vagyok ám mindig komolytalan, ezt is teljesen komolyan gondoltam, s úgy is néztem rá. Én tudom, hogy ez így van, még ha más nem is gondolja így róla, mert elhitték, amit láttak.
- Viszont ha mélyebben bele kellene mennem, akkor megkérdezném, hogy mióta van itt ez az ember, s ha mindketten elvették tőlük a szabadság jogát, akkor miért lehet, hogy a macska jóllakott, míg a férfi csoda, hogy megáll a lábán - nem tudom biztosra, hogy csak átverés e az egész, mert elég valódinak tűnik a férfi félelme, azonban ezt sem tudhatom, hogy megjátsza e. Én is meg tudok játszani sok mindent. Lehetek színész, bármikor. Addig amíg ezeket nem tudom, nem mondhatok én se pontosabbat.

Jiraiya 1/2/2016, 7:36 pm

Kiyoko

Mirubi Kiyo reakcióját végig kísérte egy mosollyal, főleg amit róla mondott. A mosoly persze kívülről nem tűnt álszentnek, sem pedig lenézőnek, de kitudja, hogy a fiú legbelül mit gondolhat...(?) Ám végignézve a kialakult helyzetet, Mirubi számára jogosak voltak Kiyo kérdései és gondolatai, így nem is merült bele a beszélgetésbe és a Kiyo által mondottak kibontásába, hanem letudta gyorsan ezt a dolgot és belefogott, valami másba.
- Nemsokára megkapod a választ. Ami viszont most lényeges...
Mondja Mirubi, majd a zárra helyezi az ujját, mire az kattan egyet és a ketrec ajtaja kinyílik a férfi előtt, mire az megrezzen és lopva, segélykérő pillantásokat vet a lányra.
- Kérem ne!! Elég volt már! Engedjen ki!
- Mond el neki, hogy mi rosszat tettél, ami miatt ide kerültél.
A férfi kérdőn néz maga elé, majd teljes őszinteséggel a szemében mondja:
- Én nem tettem semmit! Kérem! Egy egyszerű rakodómunkás vagyok! Nem tettem semmit!
A végén már hangja megcsuklott, de annál hangosabb volt, a végső kétségbeesésbe kezdett átcsapni, mire Mirubi felemelte a kezét, hogy csendre intse. Ezután pedig a keze lassan megmozdul, köpenyének hosszú ujja felcsúszik, ahogy Kiyo elé ér a kéz, ahogy pedig az anyag felcsúszik, úgy válik láthatóvá a kunai Mirubi kezében.
- Látod az őszinteséget a szemében? Látod, hogy igazat mond? Mert én igen... - Hallgat el Mirubi, majd a lány szemébe néz - Ha közénk akarsz tartozni, akkor öld meg ezt az embert.
Mondja, mire a férfi ajkai remegni kezdenek, szeméből fájdalmas könnyek szöknek ki.
- Neee! Kérem ne!!! Könyörgöm!
Hangja többször megcsuklik, alig lehet érteni, száraz, cserepes szája teljesen ellilul, majd összekulcsolt kézzel néz fel a lányra, hogy elveszi-e a kunait, vagy sem...

**Misaki Kiyoko** 1/2/2016, 7:54 pm

Megintcsak összevont szemöldökkel néztem rá, mert nem tudtam mire vélni azt, ahogy a férfi rám néz, és szinte segítségért kiált a tekintete. Mitől lehetne Mirubi olyan félelmetes?
Csak állok és figyelem a történéseket, amikor végül Mirubi a kezem felé tartja a kunai kést. Valahogy már akkor tudtam, hogy mire fog kérni, amikor még ki se mondta, hogy öljem meg. Elveszem a kést, de habozok. Hol Mirubira nézek, hol pedig a férfira, hol pedig arra a jól megtermett macskára. Nem. Ennyire én nem vagyok befolyásolható, ha tetszik neki, ha nem. Megfordítom a kezemben a kunai kést úgy, hogy a penge legyen az én kezemben, s Mirubi felé tartom, hogy visszaadom.
- Bármit kérhetsz tőlem Mirubi, de egy ártatlan életét nem veszem el - a saját életem hamarabb kiontom a bűneim miatt, mintsem végezzek egy olyan emberrel, akinek a szemében látom az őszinteséget és az ártatlanságot. Mellesleg fegyvertelenre nem támadok, már csak akkor, miután becsülettel harcoltam vele, vagy ha fontos ölnöm azért, hogy mindenki más életben maradhasson. Megteszem azt a nem létező barátaimért, de azért semmiképp, hogy egy olyan ember legyek, aki nem akarok lenni. Ha ezt jelenti egy család tagjának lenni, nem teszem meg. Majd ölök azért, mert kell, de most nem kell.

Jiraiya 1/2/2016, 8:03 pm

Mirubi rezzenéstelen arccal néz a lány szemébe, miután pedig megkapja a választ egy kisebb sóhajjal egy félmosolyt kanyarint az arcára. Majd a penge felé nyúl, ám még mielőtt elvette volna a fegyvert, újabb kérdést tesz fel.
- És a macskát hajlandó vagy megölni, hogy bizonyíts?
Mondta Mirubi, a szeme sötét és rezzenéstelen volt. Fogta a kunai hegyét, Kiyoko pedig a markolatát...

**Misaki Kiyoko** 1/2/2016, 8:15 pm

Elmosolyodom. Nem álszenten, nem gonoszan, egyszerűen csak az a mosoly, hogy "Azt hitted".
- Mirubi... nyilván nem azért eteted szerencsétlen állatot, hogy felkészítsd az utolsó órájára - szóval ez ennyiben marad. Nem, nem ölöm meg ezt az embert se, és az állatot se, nekem szükségem van állatokra, úgy érzem, kevés az, akikkel megfordulni az utcán és kétlábon járnak. Igen, az emberekre értem. Szóval itt már teljesen bele is törődtem abba, hogy a próbán megbuktam, de hülye fejjel számíthattam volna arra, hogy valami ilyesmi lesz a próbatétel. Kérdés az, hogy ezt vajon már megtette rajtam kívül mindenki más? Nyugi. Embert ölni még mindig könnyebb, mint állatot. Amúgy is olyan édes ez a macska. Csak rá kell nézni, úgy néz rám vissza, mint egy tejesbödönre, amit egész nap csak nyalogatna, nyalogatna, de sosem fogynék el. Ha megölném, sírva menekülnék ki. Bár azt én is nasival a kezemben nézném meg.

Jiraiya 1/2/2016, 8:25 pm

Mosolyok hada, hiszen Mirubi újra elmosolyodik, ezúttal azért, mert Kiyo remekül átlátott rajta. Bizony az az állat, közel áll Mirubi szívéhez, talán jobban, mint azt a lány gondolná. Ám ezzel még nincs vége.
- Értem - Ekkor Mirubi elveszi Kiyo kezéből a kunait - akkor tehát - majd egy laza mozdulattal oda dobja azt a fogoly elé - tessék...
A kunai koppan egyet a hideg fémlapon, majd tova csúszik, egészen a férfi pokrócáig, ahol megáll.
- Ha megölöd ezt a nőt, akkor szabad vagy.
Mondta Mirubi, majd mindenféle törődés nélkül, odébb lépett egyet és kinyitotta a macska ketrecét, mire az állat dörgölőzve odafutott a fiú lábához, majd amint ezt megtette, elszaladt a lány mellett és a bejárati ajtóhoz szaladt, ahol megállt, majd mosakodni kezdett.
Eközben persze a férfi remegő, vékony kezeivel a kunai felé nyúlt, majd mint aki egy mély álomból ébredt fel, maga elé emelte az éles és hegyes tárgyat.
- S... S-sajnálom...
Préselődik ki a száján, szemébe könnycseppek gyűlnek, ám mire kimondja a szót, a remegés megszűnik, a könnycsepp legördül arcára, majd eltűnik. A férfi pedig szikrázó szemmel, fegyverrel a kezében rohan a lány felé, a szúrást pedig egyenesen a mellkasa felé akarja intézni... Kiyoko számára ez persze csak egy gyenge, könnyen követhető támadás, egy erős, kínzó kiáltással vegyítve, így könnyedén szerelheti le, vagy kezdhet bármi kedvére valót a férfival....

Ajánlott tartalom