Határvidék

-Rendben vegyük akkor sorba a kérdéseket újra. Bőrszíne fehér volt, haja ha jól emlékszem nem nagyon volt. Szemszínre nem emlékszem, a súlyát hatvan és hetven kiló közé saccolnám. Szerzetes ruha volt rajta nem tudtam megállapítani az anyagát. Semmi különös ismertetőjegyet nem véltem felfedezni sem fegyvert.- Mondta rezzenéstelen arccal. Úgy döntött, hogy már unalmas a helyzet ezért hamar tisztázza magát és lelép. Ám addig is érkeztek az új kérdések.
-Nos ami a transzformációt illeti az érdekes volt. Bár nem vagyok annyira tapasztalt ninja még, de éreztem volna ha erősebb ütés ér, ám ő csak hozzám ért. Nem vettem észre, hogy megszakította volna a chakraáramlásomat. Látszólag ő is meglepődött, ebből arra következtettem, hogy nem direkt csinálta. És... mintha megégette volna a kezét, az ahogyan deaktiválta a jutsumat.- Mondott el ismét mindent, ám ez sem volt elég. A fiú ara kérte, hogy csukja be a szemét és próbáljon visszaemlékezni. Az Unazaki a kérésnek eleget tett ám nem várt eredmény jött létre. Mikor szemét becsukta olyan érzés kerítette a hatalmában, mintha egy teljesen más dimenzióba került volna. A jelenséget talán csak egy film megnézéséhez lehetett volna hasonlítani, mikor belekel tekerni a filmbe, hogy a kívánt részt játssza le. Látta pár évvel ezelőtti magát ki a könyvtárban gubbaszt, mert haza nem mehet. Hisz csak egy drogos apa és alkoholista anya várná. Hát igen... akkor a könyvtár volt a háza. Majd a képek elmosódtak és most a régin szobájában találta magát. Kintről hangok szűrődtek be... a két részeg nevelő élvezte éppen egymás társaságát. Fülét próbálta befogni, de a hangokat nem tudta kiűzni a fejéből. Érezte, hogy valós arcán lepereg egy könnycsepp. S már jött a következő részlet is. Nem volt hosszú, csak egy tekintett volt... nevelő apja nézet rá, de a szemeiben vad szenvedély volt. Megijesztette az a nézés. Majd a film elért élete legnagyobb fordulópontjához is. Mikor szobájába kellet menekülnie ittas apja elől ki megakarta erőszakolni. Majd az ajtaját áttörve bejutott a szobájába. Szinte érezte a pofont mit egykor már megkapott és majdhogynem ugyanúgy szenvedett mint akkor mikor ruháit tépték le. Szerencséjére mint a valóságban úgy most itt is megérkezett a chuunin, kinek az ártatlanságát köszönheti. Majd az idő ugrott ő az akadémiára járt már és az intézetben lakot szüleit lecsukták. Majd megtudta, hogy ő az Unazaki család tagja és útra kelt. S most jött a lényeg. Ott állt előtte a szerzetes. Szóra emelte ajkait és elmondta amit látott, majd kinyitotta a szemét.
-Ennyi volt főnök. Segíthetek még valamiben?- Kérdezte a könnycseppjét letörölve.

Az Unazaki félig meddig megtörve a fájdalmas emlékektől ott ült, szinte észre se vette, hogy távozott a faggatója. Az ételt behozó ninjákra ügyet sem vetett. Szokványos vékony útadó hangja csendült fel fejében.
~-Gyerünk szed már össze magad! Egy ninja nem omolhat így össze a múlt árnyaitól. Rázd meg a fejed, felejtsd el azt ami történt és élj a jelenbe. Minden ember hordozza a saját maszkját amit a tömeg elé kell tárnia, majd idővel ez a maszk az ember része lesz. Te se vesd le páncélt magadról. Mutasd magad virgonc boldog, de bolondos lánynak, ne egy depis libának.- Rivallt rá a józan esze, s tudta ezt kellene tennie mivel a gyenge embereket eltapossák.
-Tudom, hogy így lenne helyén való, de nem könnyű mindig megjátszani magamat.- Válaszolta a lány érzékeny sebzett fele.
-Idővel az lesz, csak meg kell szokni.-~ Még egy pár szipogás, majd letörölte könnyeit, és ismét mosolygót. Pár percig testével foglalkozott, hogy kicsinosítsa magát. A fiú által letolt pánt is visszakerült a helyére majd neki látott enni, mivel mást nem igen tehetett. Most már megnyugodott lelki állapotban végig gondolta, hogy mi is történt körülötte. Megállapította, hogy úgy tűnik megelégedtek válaszával és reményei szerint nemsokára távozhat. ~Milyen bunkó volt az a vallató fickó. Köszönés nélkül távozott. Bár azok a gyönyörű szemei.... mondhatni megbabonáztak.~ Miután végzett az étkezéssel kényelmesen hátradőlt, majd várta a fejleményeket.

A csapdába esett Yama látványán megborzongott Kenzan.
*Chuunin szinten eléggé kellemetlen lehet egy ilyen csapdába belesétálni. Kétségen kívül leeresztette a védelmét. De viszont ha volt ideje a támadónak csapdákat felállítani, akkor több is lehet belőle.*
Kenzan rávigyorgott a fejjel lefele lógó Yama-ra, majd csatlakozott Rui-hoz aki lesegítette őt.
-Egy kunai, meg egy kis hasizom kellett volna hogy segíts magadon. Merre futott a gazfickó aki így elbánt veled?- mondta vicceskedve Kenzan, arra nem is gondolva hogy ezzel megsértheti Yama-t.
Miután Yama beszámolt a történtekről útnak indult a csapat. Ezúttal gyorsabban mint idáig tették.
Kenzan középen halad, és úgy beszél hogy mindenki meghallja.
-Vigyázzatok hogy hova léptek. Lehet hogy még több csapda, vagy támadás fog ránk várni. Ja és jó lenne ha innentől senki nem cseszegetne senkit, és a munkánkat végeznénk!-
Az út szinte teljesen erdőssé válik, sokkal kellemesebb klíma is uralkodott.
*Újra a tűz országában.. Vajon mit csinálhat most Sakura? Hmm.. Mire visszamegyek hozzá, le kell majd nyűgöznöm valamivel! Talán Rui tudna tanítani nekem valamit. Az a gyógyító technika.. Mindenféle képen beszélnem kell majd vele erről, de nem most.. majd valami nyugisabb helyen.*

// Bocs Yama a megjegyzésekért //

Ogawa, Shirai és Koike döbbenten vettre, észre , hogy a hely, ahol az ellenfelüknek vélhetően tartózkodnia kéne az üres. Valaki remete érzékeit sikeresen kicselezte Oganak. Ám nem ez volt a legkisebb probléma; Oga most el, hogy milyen gyerekesen viselkedett, milyen vakmerő volt. Ellenfelének talán igaza volt. Minden esetre most az a legfontosabb, hogy összedugják a fejüket és kitalálják, hogy mi lehet az ellenfél következő lépése. Ogawa a következőket gondolta immáron hideg fejjel:
-Ezt elismerem, elszúrtam! Viszont egyetlen egy kiinduló pontunk van, az pedig nem más, mint az a találkozó, amit nemrég Yukito mondott. Ez egy nagyon veszélyes genjutsu, ami még egy remete kiváló érzékeit is képes volt becsapni. Nincs más hátra, oda kell rohanni, mielőtt még késő lenne! – gondolta azzal úgy is tett!
Közben, ha Shirainak van valami hozzáfűzni valója, azt meghallgatja.
Koike próbálja tartani a tempót a többiekkel, de legalább fele annyi sebességgel tud csak menni, viszont ő a szagokat követve könnyedén a helyszínre talál majd ő is.

//Bocsi Sai, hogy csak most írok! CSak nyaratltam ) //

//Sai//
Ogawa nagy dilemmába esett. Nem tudta eldönteni, hogy mitévő legyen. Egyik dolog, ami főleg vonzotta a szívét az az, hogy megoldja ezt a küldetést és leszámoljon ellenfelével. A másik, amit ezzel egyidőben kellett volna teljesíteni az az, hogy Oga visszamenjen a közben eszméletét vesztett Koike után. Nehéz döntés. A nagy rohanásból meg is állt egy pillanatra, hogy elgondolkodjon az ifjú remete. Hosszú haj, erős karmok, nagy szemfogak, erő, gyorsaság stb. Ezen képességek tengerében fürdött éppen a kis remeténk, aki most azonban hiába a képességeinek, döntés elé állították. Remete chakra segítségével és kitűnő chakra érzékelő képességével egyértelműen megállapította, hogy nem hagyhatja ott kutyáját eszméletlenül, ki tudja mi lesz vele. Akkor hirtelen támadt egy ötlete. Kézjeleket formált és a következőt mondta:
-Kage Bunshin no Jutsu! - ha a technika sikerül, akkor egy klón fog létrejönni remete chakrával felszerelkezve. Ha ez sikerült, akkor a következőkre utasítja klónját:
-Tudod mi a dolgod! Menj vissza Koikéért, lásd el a sebeit a kettes számú tekercsben lévő gyógy szérummal, majd vidd biztonságos helyre, amilyen gyorsan csak tudod! Közben figyelj a környezetedre! - mondta az utolsó mondatot klónjának, mely pontosabban mesterétől idézett. A mondatnak több jelentése is van, amikor a természet chakrát próbálta befogadni Oga akkor mondták neki ezeket a szavakat. Ebben az esetben azonban azt is jelenti, hogy figyeljen, nehogy megtámdaják őket, miközben védi Koikét.
Miután megtörtént a kis eszmecsere, a klón eszméletelen sebességgel vissza indul egy kunaiial a kezében Koikéhez. Útja során használja chakra érzékelő képességét, hogy ha megtámadnák, akkor előbb érzékelje ellenfele jelenlétét, mint az támadásra fogná a fejét.
Az igazi Ogawa és a Remete Mester, Shirai, együtt indultak tovább a cél felé, amely most már nem is volt olyan távol.

//Sai//

Ogawa sikeresen elérkezett abba a táborba, amit Yukito mesélt neki nem is olyan rég. Első ránézésre egy sátor táborra bukkantak; tehát minden bizonnyal jó helyen jártak, már csak meg kellene keresni az egyetlen embert, Yukitot, akit már ismertek korábbról, amikor segíteni próbáltak neki. Az elmúlt események folyamán a következőket lehetett levonni: A titokzatos ellenfélnek nagyon erős genjutsuja van, amely egy hatalmas területre képes kifejteni hatását, továbbá Kekkei Genkai, hiszen képes Oga remete érzékeit is becsapni, amihez nem kis tehetség kell azt meg kell hagyni. Kiderült az is, hogy maga akitől féltek a népek meg is fog jelenni a helyszínen. Már cask azt kellene kideríteni, hogy merre lehet. Egy egyszerű Kagura no Shingannal megpróbálkozik Oga, majd körbepillant és észreveszi, hogy a nép, mind őt bámulja. Shirainak jelzett is gondolataiban, hogy menedéket kell keresniük, valami helyet, ahol megfigyelhetik az eseményeket. Elvegyülni semmiképpen sem tudnának. Elsősorban a területet kell felmérni, hogy vajon merre jelenhet meg az ellenfél, majd csapdát felállítani, vagy legalábbis a hollétét meghatározni...nem egyszerű feladat...-ezekkel a gondolatokkal tette azt is, amit kigondolt, ha Shirainak van valami javaslata azt meg hallgatja, majd tovább gondolja a helyzetet.

Ogawa megjelent azon a helyszínen, ahol a találkozó meg volt beszélve az Istennek emlegetett személlyel. A személy, akit azonban elsősorban keresett Oga az nem más, mint Yukito volt, aki mondta, hogy ide jön az eseményre, ami valami áldozatról szól; de milyen áldozatról? Ajándék osztás? Ennek mi értelme van?
Ez egy genjutsu, de még Oga érzékeit is képes becsapni. Egy Kekkei Genkai, ami képes becsapni egy remete chakrával rendelkezőt is.
Oga amint megjelent az ember tömeg szélén, mindenki őt kezdte el nézni, de senki nem mert vele szóba állni. Oga emiatt megnyugodott és rögtön tovább is gondolta, hogy mit fog tenni. Elrejtőzött a centrumban, majd próbálta megkeresni szemével Yukitot, hiszen másra nem tudott hagyatkozni, azonban később meglátta Yukitot maga mögött egy sátorban, különböző kötésekkel rendelkezett. Nincs értelme rejtőzködni, mert előbb utóbb beszélnie kell az eseményekről a követtel.
Oda is ment hát Yukitohoz és leült mellé a kórházi ágyra és ennyit mondott:
-Üdv ismét! Mi történt? - kérdezte meglepődve, hiszen látta, hogy sebeket szerzett.
Próbál barátságos lenni vele, majd várja annak reakcióját. Közben ha valaki közeledik a sátor felé, akkor elrejtőzik, de nem hagyja egyedül Yukitot. Ennyit mond még neki, ha félne:
-NE aggódj, ennek ma véget vetek! Azonban segítened kell nekem! Konoha egyik S szintű ninjáva vagyok, azért jöttem, hogy segítsek. Azonban ehhez meg kell bíznod bennem! Rendben? - próbált tárgyilagos lenni és segítséget sugallóan bezsélni.


//Bocsi mostmár aktív leszek:)//