Határvidék

"Kicsit" érdekes volt számára az ebéd azon része, amelyikben mindenki kerülte őket. Ezen bár meglepődött, de valahol belül tökéletesen megértette a reakciójukat. Ha ő lenne a helyükben, valószínűleg hasonlóképp viselkedett volna, de mivel ez nem így van, nem viselkedett úgy, hanem csak olyan önmaga félén.
Az ebéden történteken rágódott magában, addig, amíg a szobába vissza nem értek. Kiverte gyorsan a fejéből az előbbi gondolatait, és figyelmesen hallgatta, hogy társa mit mondd neki.
- Rendben van - válaszolt egy kis mosollyal az arcán. Ő se tudta miért, de kezdte megszokni a helyzetet és egyre jobban csökkent a félelme, amit magában pozitívumként könyvelt el. - Majd megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni - biztosította Zejt, hogy most ő sem fog kimaradni. Remélte, hogy ez valóban összejön. Nem volna jó megint elbaltázni.
Hamarosan megérkezett a következő kihallgatandó, egy Hiwigame néven bemutatkozó életvidám őr.
~ Érdekes egy alak, az szent (...), de jobb lesz odafigyelni minden apróbb dologra is, hisz' ki tudja, mikor jöhetnek még jól. Sose tudni.~ gondolta, miközben hallgatta, ahogy Zej bemutatkozik, és mint a reggeli kikérdezésnél, most is felvázolta a jutsuját, amit utána működésbe is hozott. Hallgatta társa kérdéseit, amiket az őrnek intézett, majd mikor végére ért, jelzett neki, hogy ő jön. Fejében azért Zej első kérdése szöget ütött: ugyebár az őr már bemutatkozott, de azért rákérdez a nevére. Ez se semmi.
~ Hát rendben ~ gondolta magában és utána pár másodperc múlva feltette kérdéseit, amik előtt ő is bemutatkozott:
- Az én nevem Hatami - kezdte, miközben mosolygott - Azokat a kérdéseket, amiket társam tett fel, nem ismétlem... Nos, volt -e az utóbbi időben valami nem megszokott, furcsa dolog? Volt-e az őrök közt valaki, aki máshogy viselkedett, mint szokott? Az elmúlt pár hónap alatti időre gondolok itt, attól függően, hogy mióta szolgál itt Hiwigame? Még egy kérdés; ha a közelben tartózkodnak ellenséges csapatok, akkor azok viselkedtek-e furán, például hirtelen távolabb vagy közelebb merészkedtek? Vagy történt-e bármi rendellenes dolog a közelben, a környéken?- tette fel vaktában kérdéseit a számára kicsit szimpatikus őrnek. Továbbra is mosolyogva, várta válaszát.

Nagyon örült neki magában, hogy az őr ilyen készségesen válaszolt, és amiket mondott, azok eléggé fontosak. Vagyis a legtöbbjük.
Miután mindkettejük kérdésére válaszolt, társa feltett pár lényeges kérdést, amikre igazából ő nem is gondolt, de így elgondolkodott ezeken a dolgokon, legfőképpen a lehetőségen, hogy talán egy ellenség az egyik őrnek álcázhatja magát. Ez egy elég komoly felvetés, de mindent szemügyre kell venni, ezért, egy nagyon rövid ideig gondolkodóba esett.
~ Tegyük fel, hogy az ellenség fel veszi az itteniek közül valaki kinézetét, akkor azt se csak úgy találomból teszik, hogy "jé, ott egy őr, hát biztos csak úgy, vegyük fel az alakját!" kijelentéssel, hanem máshogy. De, azért ne csak összeesküvés elméletet gyártsak már, az nem elég. Máshogy kell nézni. Mit is mondott...? Megvan. Vannak akik az ellenség bázisán kémkednek. Na, nem tudom, hogy jövök ki ebből, de felteszem a bennem felmerült kérdéseket, és majd meglátom, vagy meghallom, vagy mi, azt hogy mennyire vagyok eszemnél, ami nincs is, de azért oké...~ eltűnődött körülbelül fél percig, ami leginkább a benne felmerült dolgokról és a végén a saját magával folytatott vita, és annak a most viszonylag könnyűszerrel sikerült lezárásáról szólt. Úgy döntött, hogy "üsse kő", felteszi a kérdéseket, talán még juthatnak is valamire. Habár már azzal nagyon sokra jutottak, hogy Hiwigame ilyen kézségesen válaszol nekik.
- A társam kérdései közül az egyiket szeretném úgymond kivesézni: azt a lehetőséget, hogy az ellenség akár az egyik társatoknak álcázva magát jutott be. Ez lenne az, ami leginkább újabb kérdéseket szült bennem. Az első az lenne, hogy: az őrváltás hogy történik pontosan, mennyi idő míg ez megtörténik, és az alatt az idő alatt lehet e esély arra, hogy talán az ellenség valahogyan behatol? Második: akik az ellenség körül kémkednek, azok milyen időközönként szoktak visszatérni jelentést adni, illetve az utóbbi időben, amikor valaki visszatért, volt-e, vagy van-e olyan, aki a megszokotthoz képest teljesen máshogy viselkedik? Harmadik: említette, hogy az őrök elkényelmesedtek, isznak. Akiknek őrködniük kell, ők szoktak inni? Ha igen, ha nem, va esély rá, hogy bejuthat valahogy az ellenség? És a negyedik, ami az utolsó kérdésem: amikor az ellenség viszonylag nagyon közel merészkedett, akkor nem történt valami, ami különös volt, vagy csak szembetűnő? Azt hiszem ennyi lenne a kérdésem - zárta le monológját, és nyugodtnak látszott, de fejében már mindenféle összeesküvés elméletek köntörfalazták egymást.

Akira írta://Hinata//

Nem vagyok fázós, bár a meleget jobban szeretem lévén, hogy egy trópusi szigeten nőttem fel bár a legutóbbi kalandon a Hó országában egy kicesit megedzőttem, de arra most nincs szükségem, hiszen az idő majdnem tökéletes, se nem túl meleg, se nem túl hideg, és még a társaság is jó, már ha valaki egy farkast annak vesz, én például igen, ugyanis Moon már kölyök korom óta velem van és én neveltem fel, így már nem is mint állat, hanem mint társ van velem szinte mindenhol. Egyetlen sajnálatos dolog, hogy a hó országába maradt Izanagi, mert már azt a sólymot is igen megkedveltem. Nem tudom hova tartok, de amennyit hallottam pont és átéltem elég, hogy a kolostor felé vegyem az irányt, ahol talán egy új élet vár rám, de ha nem is, akkor is valószínű, hogy új emberként fogok onnan visszatérni. A természet nyugalma, ami körbevesz, megnyugtatja háborgó lelkemet, hiszen a gondolat, ami az utolsó, félbeszakadt küldetésemet inspirálta igazán felkavaró és ingerlő volt arra, hogy valakinek behúzzak egyet, hogy ezt mégis hogy gondolja. Lassan észreveszem az utat, amin mennem kell, de egy pillanatra gondolkodóba esem, de rá kell jönnöm, hogy ez az amit szeretnék csinálni és erre kell mennem, még ha ez egy eddig ismeretlen utat is jelent, mert hiába mondták a faluban a járt utat járatlanért el ne hagyd, mindig azt vettem észre, hogy az igazán nagy hősök sosem egy olyan utat választottak, amit már mindenki bejárt, hanem a saját útjukat keresve lettek azok akik és én is most értem és érzem, hogy ez az én utam, mert az előző mondás mellett ismerek egy másikat is: A hülyeség az, amikor újból és újból ugyanazt csinálod és más eredményt vársz. Ezzel a gondolattal indultam meg az ösvényen, ami a legkeskenyebb, mégis az egyetlen boldogság felé visz, hiszem, hogy nem a cél a fontos, hanem az, hogy milyen emberré válsz az úton, amin eléred azt.

A kalandot egyelőre lefagyasztom.

// Sai-san //


Ugrásom közben Kyoku mintha nevetne, de nem sokat számít, nem olyan kacajnak tűnik, mint ami az embert a halálba kiséri. Az alagút üresnek látszik, csendje vészjosló. Kardom még megcsillan a napfényben, mielőtt mindent elborítana a sötétség. Izmaim megfeszülnek, ahogy a rám zúduló csapásokat várom, egyik lábam kissé hátracsúszik, hogy könnyebben tudjak mozogni, ha kell. De nem történik semmi, illetve azt leszámítva, hogy lámpák sora gyullad fel, mindent fényárba taszítva. Hátrapillantva látom, hogy a bejárati "ajtó" ismét a helyén van, s Kyoku is itt van lent.
Az alvilág beszervező emberéből hejde kis házigazda lett, ahogy előre siet és végigvezet az egyszerű, nyirkos, de lámpákkal jól felszerelt járaton. Hiába figyelek, csapdáknak nyomát sem látom. S egyszerre komikussá válni látszik a helyzet, hogy kivont karddal a kezemben követem a házigazdámat. Kezdem úgy érezni, mintha ez nem volna megfelelő viselkedés. Szívesen elraknám a kardot, ezáltal oldva kissé a hangulatot, elvégre Taijutsuban jeleskedem, ha azon múlik a dolog. Ám itt a bökkenőt az jelenti, hogy vajon az Oni Rounin is így cselekedne, mert Ő bizony nem sokat konyíthat a Taijutsuhoz és jelentősen más személyiség mint én vagyok, noha ez az utóbbi időben elkezdett összefolyni bennem, s már nehéz megállípatanom milyen is valójában, az akit teremtettem.
A porban csak Kyoku és az én lábnyomaim vannak, még apró állatok létének jelei sem felfedezhetőek, ezenkivül semmi mozgás, még halk lélegzetvételt sem hallok, ami nem a miénk lenne. Persze ez még nem bizonyíték arra, hogy tényleg csak ketten vagyunk, de egyenlőre a helyzet nem szül még több bizalmatlanságot a már eddig is meglévőeken túl.
Egy terembe érünk, ami be van bútorozva. De senki nem tartózkodik ott, leszámítva azt a tényt, hogy mostmár mégis, mert én és Kyoku is ott vagyunk. A felkinált helyet elfogadom és leülök. Enyhén elégedetlen arccal, de katanámat elteszem. Ő viszont megfordul, kinéz a folyosóra és egy kar elhúzása után vidáman szemléli amint összeomlik a járat, amin eljöttünk idáig. Kezem újra a markolatra feszül, noha most ki nem húzom. Amit tett az sok mindent átírhat.
Kezdjük azzal én azt hittem valami nagyobb bázisukra visz, ahol végre a szervezetük tagja lehetek. Ennek a lehetősége már eléggé kicsi, mert ha mindig lerombolnák az alagutat, amikor átmennek rajta, akkor nem csak, hogy iszonyatosan sokat kellene építkezniük, ami minden energiájukat elvenné, de ráadásul hamar felfedeznék rejtekhelyeiket. A másik verzió, hogy itt közli velem milyen feltételei vannak, kiad valami utasítást, amit mint valami próbát, el kell végeznem. Vagy, ahogy a paranoiásabb gondolataim azt sugalják, azért vagyok itt, hogy el legyek téve láb alól. Bár nem értem akkor Kyoku miért van még itt, hiszen nem sok esélye volna ellenem és bármikor megölhetném. Igaz sok módon jöhetnek ide be az emberei, vagy akár Ő maga is lehet shinobi, ami magyarázná, hogy miért mer packázni velem, hiszen én, pontosabban az Oni Rounin csak egy kardos fickó vagyok. Ám ezért létrehozni egy ilyen földalatti szobát? A befolyásos háttérrel tudnám ezt magyarázni, de nem fogott meg annyira ez a lehetőség, egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyi lenne a lényeg. Van valami ami miatt ide kellett jönnöm, de mi az?
A következő mondata valósággal megrémít hiszen a "pár kellemetlenkedő kullancs" nem éppen a biztonságérzetemet növeli, de ez a jelentéktelen része, mi van ha lebuktam és tudja ki vagyok. Abban az esetben nincs kizárva, hogy most akar végezni az egyik ilyen kullancsával, velem. Nem a halál lehetősége rémít meg, azt az embernek el kell fogadnia, különben sem adnám olyan könnyen a fogaimat, sokkal inkább az aggaszt, hogy elbukom a küldetést. Az nem csak hogy csapás lenne konohára, hanem rám is tekintve, hogy megint nem tudtam saját kezüleg elbánni az alvilággal. A múltkor is Satsumi mentett meg, igaz akkor már ki voltam szabadulva, de nem sok erőm volt, s ha most is elbukom... Nem, egyszerűen nem veszíthetek!
- Kellemetlen - mondom és várok, hátha hamar folytatja.
Előre hajol, hogy jobban halljam a suttogását és biztosít afelől, hogy most nagyon fontos dolgokat fog nekem mondani, tehát nyugodjak meg és figyeljek. Nem mintha nagyon nyugtalankodtam volna - inkább csak végig gondoltam a lehetőségeimet - bár a felvett jellem miatt lehet ezt kellett volna tennem.
Ám ha már nyugtalankodás, akkor a következő mondat után tényleg elkezdtem így tenni. Tekintve, hogy a "konohai ninja vagy" kifejezés jelen helyzetemben nem éppen rózsás következményekre utal, mégsem volt időm megszólalni sem, mert Kyoku már folytatta is. Ámbátor az is egy nagy tény, hogy szerintem nem is tudtam volna mit mondani a szavaira válaszul.
A továbbiak is mellbevágó információk, mindez kétségtelen. Vegyük számba a dolgokat: Ha tényleg lebuktam és ez nem csak egy próba, amin át kell esnem - és én ezt sem tudom egészen kizárni - akkor elég nagy csalódás az, ha igaz amit mond és nem a saját hibáim, hanem pár vakegér hivatalnok a dolog oka. Sosem kedveltem túlzottan a fontoskodó hivatalnokokat, s ez esetben a dolog méginkább azt mutatja, hogy a kevés jóhiszem is túlzás volt. Igaz, ezt a hibát én is észrevehettem volna, de a papírjaimat nem igazán láttam, szóval mégsem. Ám még mindig nem zárható ki a tény, hogy ez is csak egy szűrő, egy utolsó próba, amin át kell esnem. Igaz, próbának elég drasztikus. A következő a Hang ninjás dolog, erről sem tudok semmit. Azt sejtettem hogy itt a határvidéken - és valószínűleg beljebb is - vannak ellenséges kémek, de én sokkal inkább tartottam Amegakure és Iwagakure harcosaitól, mint a titokzatos Otogakure ninjáitól. Ráadásul ez azért is okoz gondot, mert bizonyos víz és föld technikákról még hallottam is, így ez egy piciny előny volna, de a hang jutsuk számomra rejtélyek, azon kivül, hogy nyílván hanghatásokra van hozzájuk szükség és nincs kizárva, hogy jó nagy hányaduk genjutsu, igaz ezt sem tudom bizonyítani, csak a saját feltételezésem. S ebből következik az újabb baj, valószínűleg a "kullancsok" között van pár Otogakurei, ami nem jó dolog, mert elkezdhetnek Ők is utánam szaglászni. S ami még aggasztóbb, mi van ha már most is itt bújnak meg valahol, mert Kyoku átadott nekik, Ők ha már úgyis értenek a Hangon alapuló technikákhoz, biztosan a nesztelen jelenlét mesterei. De az sincs kizárva, hogy most is egy Genjutsu hatása alatt állok, és ez a szövegelés csak azért kell, hogy megtévesszen amíg a fejemből kinyerik a megfelelő információkat. Sok pletykát hallottam, hogy dolgozik a Konohai ANBU, erre az ellenség is képes lehet, már ha bármi is igaz a pletykákból. Nem vagyok egy illúzió specialista, de azt tudom, hogy az általam ismert technikával, csak a gyengébb Genjutsukat lehet megszüntetni, az igazán erősek ellen nem sok esélyem van, márpedig ha valamit, akkor azt megtanultam az akadémián, hogy a halláson alapuló Genek a legveszélyesebbek között vannak. És akkor ott van még ez a Sunagakure megtámadása dolog, könnyen előfordulhat, hogy egszerű blöff, de hát mégiscsak háború van. Igaz egy ilyen manőverhez nagy erők kellenek, amivel viszont biztosan rendelkezik a Víz Szövetsége, különben Stratégiai öngól lett volna kirobbantani a háborút. Túl sok információ volt ez így hirtelen és nem tudom mi lehet igaz abból amit mondott.
A feladatom, hogy beépüljek és leadjam a tagneveket. Ha ez csak egy próba, akkor most el fogok bukni. De így vagy úgy, Kyokut magammal viszem a halálba. Viszont ha egy tényleges ajánlat, akkor le kell rá csapnom, hiszen sok ember jövője múlik most ezen. Nagy hatalom ez, s mosolyt csalna az arcomra, ha engedném. Mivel ahogy Ő is mondta, fúrják Konoha oldalát, ezért jó dolog volna kijátszani Őket egymás ellen, és kiirtani mind a két fenyegetést a Tűz Országából. Egy alvilági szervezetről beszélünk és az ilyeneket különösen utálom, már csak azért is mert még mindig emlékszem a sebeimre, nem lenne bennem lelkiismeret-furdalás, ha kihasználnám Őket. Igen, azt hiszem így kell döntenem. S ha tévedek akkor meghalok. Az embernek mindig van választása élet és halál között, bármi mást el lehet tőle venni, de ezt nem. Bele megyek a játékba:
- A Fiatalság Teljes Erejének Tavasza - mondom mosolyogva ezeket a szavakat, melyek egyik Tajutsum nevében vannak, de nem mozdulok, csak ülök és közben megpróbálkozom egy Genjutsu Kaiial, bár nem hinném, hogy bármi hatása volna - Ez lehetne a nevetek. Mert nem nagyon érítek meg a nyarat, ha továbbra is így kevered a lapokat. Féltelek Kyoku, mert nagyon jól játszol, izgalmas volt, de olyan dologba nyúltatok bele, ami sok érdeket sérthet és messze eltörpültök ezek mellett. Nem tudok neked választ adni, mert nem hinném, hogy tudtok olyan információval szolgálni, amit az ANBU meg ne szerezne. De cáfolj rám! És akkor üzletelhetünk.
Veszélyes játékba kezdtem, mert magam sem tudom mi lehetne érdemi információ, hiszen amit eddig mondott, az is jórészt új volt. Mielőtt belekezdtem a beszédembe, Ő fölállt, s már indult volna. Alaposan megjegyzem az írányt, mert valószínűleg arra van a kijárat, tekintve, hogy az előző leomlott. Szorult helyzetben vagyok, ám Ő ezt nem tudhatja biztosan, hiszen a shinobik sok mindenre képesek.







Ha minden rendben megy és nem történik semmi olyan ami megzavarná az üzletet, tehát célja tényleg az üzletelés és biztosít, hogy tényleg tudnak ilyesmivel szolgálni, vagy reményeim be is válnak és mond/ad néhány morzsát, valamint kijutunk. Akkor a tervem, hogy visszamegyek a kastélyba, riasztom Kiroto-sant, hogy hívjon egy magas rangú ANBU-t és miután annak valódiságáról sikerült megbizonyosodnom - értem ezalatt a jelet, hasonlókat, ugye nagyjából ennyi az amim van - beszámolok mindenről és várom a további utasításokat. Természetesen ha valahol megakad a terv, esetleg Kyoku válasza olyan, ami miatt nem tudok indulni, maradni kell tárgyalni, vagy csapda az egész, szóval valami olyasmi, ami miatt nem megy egyenes úton a dolog, akkor ez az "útoszó" tárgytalan.


// Szerk.: Most esett le miért mások a postjaid mint a többieké, sorkizártat használsz  //

// Oro, Zej //
Hiwigame távozása után rövid megbeszélést tartottak arról, hogy mit is fognak körülbelül tenni az elkövetkezendőkben, majd észre sem ették, és a beszélgetés máris más irányba terelődött, amit csak is a következő kihallgatandó alany érkezése szakított félbe.
Ment a szokásos, feltették kérdéseiket, megkapták a választ, de semmivel sem jutottak előrébb. Semmi sem utalt arra, hogy tudott volna bármit, ami segíthetné őket az előre jutásban, pedig megint megtettek minden tőlük telhetőt. De hát nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogyan azt az ember szeretné, és most is ez volt. Bár kitudtak hallgatni mindenkit, de ennek ellenére ugyanúgy álltak, mint akkor, amikor ide érkeztek, vagyis sehol.
Lassan eltelt az egy hét, ez alatt minden őr kihallgatásra került. Általában a legelső kérdésekhez hasonló kérdéseket tettek fel, de mindig ugyanazt kapták vissza a válaszokban, hogy senki sem tudott semmi olyat, ami esetleges kémekre, behatolókra utalhatott volna.
Társa minden kikérdezésnél használta az Anso no Jutsu-t, ami alatt torka mindig kiszáradt és kapart, de így a hét végére egészen hozzászokott. Csak ne kezdjen el rászokni.
Akár egy kör, amely forog, és ismétli önmagát. Ez erre a helyzetre is jellemző volt, amely ez alatt az egy hét alatt történt. Bár volt egy két érdekes alak, de ők sem voltak gyanúsak, se semmik.
Nem jutottak semmire, így az utolsó napon összepakolták azt a nem túl sok holmijukat, váltottak pár szót a parancsnokkal, majd útjukra bocsájtották őket, ami számukra Konohába, azon belül is a Hokegehez vezetett.
Út közben nem sokat beszéltek, inkább csöndben haladtak a faluba. Még megálltak enni, sose jó, ha üres, korgó gyomorral vág neki az útnak az ember.
Evés után viszont már nem álltak meg, csak Konohánál, ahova gond nélkül bejutottak, és egyből a Hokage rezidenciáját vették célba. Mint valami regényhősök, átvágtak a lépcsőn, a folyosón és meg sem álltak a Hokage irodájának ajtajáig, ahová kopogás után be is jutottak.
Elmondták, hogy semmi gyanúsat sem találtak, nem észleltek semmi olyat, ami kémekre utalna. Ezeknek a benn lévők látszólag örültek, hisz' így kevesebb a gond. Vagyis Hatami ezt gondolta magában.
Ezután visszaadták az iratokat, majd a lány a fejpántot is, míg társa meg akarta tartani, mondván, hogy így hű szövetségese lesz Konohának, ha szükséges.
Az egyik benn lévő átvette a vissza szolgáltatott tárgyakat, majd átadta a jutalmat, ami a lány szüleiről való információ.
Hatami csillogó szemmel vette át, megköszönték, majd távoztak, még Zejnek is hálát adott. Végül mindketten távoztak, arra amerre lábuk vezette őket.
//Remélem így jó, ennyit tudtam kihozni telóról//

//Deidera - tanulás és kaland//

Megindultunk Suna felé és jól elbeszélgettünk, kölcsönösen tudtunk egymásnak ötletet adni, bár inkább én voltam a tapasztalatlanabb. A kérdéseire próbáltam válaszolni.
- Az étkezdékről sajnos nem tudok mit mondani, ugyanis nem igazán tudom, hogy ön mikor járt ott és sajnos a háborús helyzetről sem tudok, ugyanis még a háború kezdeti fázisában hagytam el a falut.
Ezekről nem nagyon tudtam mondani, viszont a további kérdései egy kicsit fura volt, mint valami ügynök, aki ártani akar a falunak, csak előtte kiderít róla mindenfélét, kihasználva egy ártatlan és naív gyereket, de sajnos ha tudnék, sem adnék ilyen információkat ki, de pechére nem is nagyon ismerek senkit.
A bábosokról sem tudok sokat, ugyanis egyetlen ember akit ismerek az a nagypapám és őt sem láttam még harc során, emellett még Kankuroról tudom, hogy ilyennel foglalkozik, de őt sem láttam még akcióban. Viszont esetleg érdekelné-e néhány báb, mert rá kellett jönnöm, hogy nincs rá szükségem?
Igen, valóban sajnálom eladni a bábokat, de nem tudom őket irányítani és csak a helyet foglalják. A pénzből pedig esetleg tudnék áépíteni egy olyat, amit használhatnék esetleg a harcok során. Még sokáig beszélgettünk, de aztán mind Ayane, mind a fickó "aludni tért". Már sötétedett, sőt már sötét volt, de legalább a hold fény és a tiszta ég nem hátráltatott a haladásban és még láttam is, hogy merre megyek. Már szinte éreztem a homokkal teli szelet, ami azt jelentette, hogy lassan a határhoz érünk, amikor rossz előérzetem támadt. Nem sok időm volt reagálni, ugyanis hamarosan valami robbant és egy váres szamárláb csapódott Ayane mellkasának. Rá kellett jönnöm, hogy a robbanás célpontja szegény csacsi volt, vagyis ő csak egy közvetett áldozat volt az ellenünk irányuló támádásban, majd valami pukkanás és füst kezd el felszállni. Automatikusan kiveszek az övtáskámba lévő kunaiok közül kettőt, emellett a maradék hármat magam mellé helyezem, a kezemben lévő kettőn használom a Soushuuha // Emelkedő Penge Manipulálás nevű technikát. Amennyiben a támadók felfedik magukat két tervvel állok elő. Ha egyedül van, akkor a két elsőt saját kezüleg dobom el és ha elkerüli, akkor megindítom a másikat is miközben a használt technikával a hátsót megfordítom, hogy közel kerüljön hozzá és felrobbantom azt, amelyik a háta mögött van, így nem igazán kerüli el a vég. Amennyiben viszont ketten vagy többen lennének, akkor mind az öt kunaiomra használom a technikát, viszont nem fedem fel a technikát, hanem kézzel dobálom el őket, viszont a levegőben csak akkor manipulálom, ha elkerülik a támadásom és nem számítanak a hátulról érkező kunaira, így talán gyorsan bevégezhetem a harcot, közben remélem, hogy Ayane és a fickó is beveti magát.

// Sai-san - Zárópost //


A bizonyosság még mindig nem akar jönni, de nem hinném, hogy ez lehetséges lenne egyáltalán, hiszen Kyokuról van szó. Aki hirtelen hangnemet és stílust váltott. Tudtam ám, hogy nagy köpönyegforgató a srác, viszont nem nagy tárgyaló, vagy lehet akkora a szakadék az elképzeléseink között, hogy a stílusunk ebben össze sem fér, ezért is nem értette meg annak a jelentőségét amit mondtam. Vagy egyszerűen csak átlátott az újabb álcámon, mert tisztában volt vele, hogy fogalmam sincs semmiről. Ez sincs kizárva. Sajnos.
Mindenesetre még gúnyos megnyilvánulása után feldob egy időt és helyet, majd távozik. Azt hiszem, hasonlóan kellene tennem. S meg is teszem, tőlem telhetően kerülve a feltünést.
A felettes, akinek jelentek szintén gondterheltnek tűnik. Hát a dolog nem egyszerű ez tény, ámbátor máig nem értem, hogyan létezhet ez a szervezet. Én az ANBU helyében már régen felszámoltam volna. Az eszközeik, módszereik és embereik is megvannak hozzá, hiszen Ők az ANBU! Mi másért vannak, ha nem azért, hogy tisztán tartsák az árnyékos helyeket! Talán korruptak lennének, de hogyan... Hisz Ők a különleges erők, s ha Ők eladták magukat, akkor maga a Hokage is besszenyeződik! Ekkor eszembe jutott, hogy Tsunadénak híresen nagy tartozása van. S ez nem tölt el boldogsággal. Kell valami erő az alvilág megfékezésére. Kell egy erős kéz, mely elvágja az ilyen Kyoku féle megátalkodott, pimasz alakok torkát. Igaz, ha egyet eltakarítanak, máris jön egy másik, amelyik ismeretlen. S akkor nem jobb, ha az ismert van itt, akikre biztosan tudunk hatni? Így gondolkodhatnak az ANBU vezetők és van is benne logika, de ez így nem helyes! Beszennyezi Konohagakure no Satou eszméjét. Ez az erő melynek célja, hogy elpusztítsa Őket, célja kell, hogy legyen a helyük betöltése, hogy ne jöjjenek újj patkányok a régi járatba. De ez törvényes úton nem lehetséges, a jogok amúgy is csak megkötik az ember kezét. Ha a Hokage és az ANBU nem tesz semmit, akkor csak pár hazafi van aki tehet ez ellen. S akkor ők lesznek... Konoha Árnyéka. A Konoha no Kage!
Egy szervezet a bűnbandák ellen, a Tűz Akaratának jegyében. Igaz, ezzel ki lesz játszva némileg a Hokage hatalma, de nem várhatunk folyton, ölbe tett kézzel. Ez ellen tenni kell! És ha a vezetők nem hajlandóak, akkor már csak... azok maradnak, akik hűsége Konoha felé megingathatatlan.
"Fogságom" egy hetében elmém az új eszmét bontogatta, majd építgette. Páratlan gondolat! Az ANBU és a Bűnbandák szerkezeti és tevékenységi felépítését keverve, egy erő mely nem retten meg attól, ha egész járatokat kell kifüstölnie, s az árnyékban járok seregét kell mészárolnia. Konohagakuréban a Hokage védelmére számítanak az emberek, de Háború van és ha Ő nem védi meg Őket, akkor majd... Igen! Én és a Konoha no Kage. Ha ezt az utat választom, könnyen lehet a saját falum shinobijai végeznek velem, de ezért a célért érdemes meghalni!
Agyamban pörögtek a nevek, akiket ismerek és beszámíthatóak: Satsumi-chan követne bárhova, erős és fegyelmezett. Ki van még? Igen, Kaito. Eszes srác, van érzéke a harchoz bár inkább távolról harcol ha jól emlékszem, ez jó hisz akkor valószínűleg van taktikai érzéke az árnyékban várakozáshoz, tehát biztosan ki tudja játszani az Őrséget, viseljen az bármilyen zászlót. Eiko... Igen Ő is meg fogja érteni amit mondok. Kissé talán fegyelmezetlen, de erőssé válhat az idők folyamán. Még... Még kellenek. Yuriko, Chie? Nem Ők nem. Kevés bennük az akarat. Ez három és én. Már jó, alakul. És lesznek még...
A piacos jelenet és a találkozás. Szinte mintha egy másik erő írányította volna a testem, én el voltam foglalva az eszme jelentőségének taglalásával. Többnyire magamban prédikáltam. Mégis heves kiváncsisággal léptem volna be én is a terembe, de csak Kiroto-sant engedték. Csalódás? Igen. Mást vártam? Nem.
Hogy mi történt, azt nem tudhatom. Mindenesetre közölték velem, hogy küldetésem véget ért. Így hát szépen lassan fel is szívodtam. Az úton felrémlett bennem egy kép, hogy új erő menetel Konoha felé. És így is volt...!




( Hogy tetszett-e a kaland? Mondjuk úgy, hogy volt már részem izgalmas játékokban itt a gundanon, Sei karakteremmel pláne, de ez messze maga mögé utasítja mindet.  Egyszerűen zseniális, ahogy a törénetet vezetted Sai-sama. Az meg extra öröm, hogy tetszettek a posztjaim, ezek szerint Te sem untad a dolgot, ami miatt azért kicsit aggódtam.  )

Hiába volt meg a terv minden keresztbe lett húzva, amikor a füst elkezdett felstállni és eszembe jutott, hogy van két társam is, akik jelenleg alszanak és őket is meg kéne védeni, amíg össze szedik magukat. Nem csak ezzel nem számoltam, hanem azzal sem, hogy esetleg a füst nem csak egy szokásos valami, hanem akár mérgezett is lehet, ami ki is fejti a hatását, érzem, hogy valami nem stimmel. Utolsó erőmmel eldobom az egyik kunait, majd egy bizonyos idő után, néhány másodpercre tőlünk felrobbantom, hogy eloszoljon a füst. Émelygek és rosszul érzem magam, de legalább egy ötletet is szereztem a támadásból, meg kell tanulnom ezt a technikát, amivel az összezavaró füst létrejött. Remélem túlélem a kalandot és lesz időm megtanulni a technikát, hiszen van benne potenciál és akár már most fel tudnám használni legalább 2 dologra. Ha a robbanás sikerrel jár és a füst elosztódik, akkor társaimra is figyelmet fordítok, hogy állnak és esetleg készen állnak-e támadásra. Amennyiben igen, akkor felkészülök, ha elő jön az ellenfelem és nem csak sunyul, akkor eldobom az első kunait, amit az emelkedő penge manipulálással irányítok és csak visszafordítás után az ellenfelem mögött robbantom fel.

A robbanásnak köszönhetően a füst oszlani kezdett, bár nem oszlott fel rendesen, de egy kis időt biztosított a következő lépésem előkészítéséhez. Tudtam, hogy nincs megfelelő bábom, egyetlen lehetőségem Ocú maradt, ugyanis ő tud csak megfelelő fegyvert felmutatni. Sajnos az idézéséhez nem maradt időm, ugyanis ellenségünk újra támadásba lendült és egy esernyő repült az égből, amiből tűk kezdtek hullani. nem hogy idézni nem volt időm, de még fedezéket sem találhattam volna, szerencsére egy jól képzett bábos is volt velem, így ő egy bábjának segítségével képes volt hárítani a tűket valamiféle kékes pajzzsal. Látszott rajta, hogy még képtelen harcolni, így még egy kicsit nekem kell kitalálni valamit, hogy az egész csapat túl élje és a támadónk vagy hagyja itt a fogát vagy legalább ne jusson eszébe többet báb kufárra támadni. Több dolog jut eszembe.

1) Ha sikerül előidézni Ocút, akkor nem teketóriázok, hanem vele támadok, még pedig a kezében elrejtett pengéket húzom elő és a bábot egyszerűen annyit teszek, hogy a támadót megpróbálom letenyerelni, ugyanis, ha komolyan megsérül, akkor meg is halhat hiszen elég hosszú a penge, de elég annyi, hogy megvágja egy kicsit, ha ez megtörténik, akkor egy jóval hosszabb haldoklás szemtanúja lehetünk, de én abbahagyom a támadást és visszahívom Ocút, majd elengedem a bábom és egy jóval kisebb bábot idézek, ami pedig a buzogány.

2) Ha nincs időm komolyabb bábot idézni, akkor nem bábot választok, hanem elteszem a kunaiokat meg minden egyebet, ami útba lehet és a vállaimról leszedve a ninjatoimat, majd már korábban használt emelkedő penge manipulálást használva az egyik pengét eldobom a megjelenő ellenfelem felé, majd kiderül hogy mi is fog történni. Eltalálja vagy nem, de az eredményt nem figyelve visszahúzom magamhoz a rövid kardom, hogy felkészüljek a következő támadásra.

//- 2 kunai eddig, majd a kaland végén levonom az egészet egybe//

Sikerült megidéznem a lányt, aki egyszer a testvérem volt, de most már csak sajnos a bábom. Nem volt időm ezen elmélkedni, hogy miket éltünk át a lánnyal, hiszen jelenleg életveszélyben vagyunk és ez addig így is marad, amíg nem végzek a támadóval, így nem is nagyon gondolkodok a következő lépésen, hanem támadnék a bábommal, de ezt nem várja meg, hanem elindul oldalra és egy igen amatőr, e jelenleg hatékony cselhez folyamodik, elbújik egy bokorban, hogy aztán egymástól távolabb háromszor annyian jelenjen meg, mint eddig volt. Ha csak nem ikreket rejtegetett a bokorba, de ez kizárható, akkor biztos voltam, hogy klónok, bár nem tudtam, hogy melyik az igazi, így véletlenszerűen kiválaszottam a középsőt és a testvéremmel megtámadom mégpedig forgatva a tengeye körül. Egyetlen vágás elég, hogy kiderítsem, hogy az az igazi, ugyanis, ha eltalálom és szétoszlik akkor nagy valószínűséggel klón, bár nem igazán ismerem a klónok műfaját, hiszen nem lehet elemem, de ha máshogy viselkedik, mint egy ember, vagyis nem tudja kikerülni, hiszen a klónt, ha okosan használod, tervvel kell létrehozni, amibe nem tudsz védelmet beleprogramozni, vagy egyszerűen támadásba lendül, akkor is ezt feltételezhetem. Ha az igazit találom el, akkor a másik két klónnal nem foglalkozom, hiszen ha őt sikerül semlegesítenem, akkor azok is eltűnnek, viszont ha klónról van szó, legyen az elemi vagy egyszerű bunshin, bár az utóbbiról akkor is meggyőzödhetnék, ha megnézem a lábánál a füvet, ugyanis az általam is ismert bunshin csak illúzió és nincs hatással a környezetére, csak elterelésre jó, akkor tovább nem foglalkozom vele, hanem elindulok egy másik alak felé és annál is meggyőzödöm arról, hogy vajon az-e az igazi.

lSikerült megsemmisíteni az első klónt, de akkor rá kellett jönnöm, hogy ismét a bolondját járatták velem, ugyanis az első klón eltűnésének pillanatában újabb esernyő repült fel a bokrok közül. ~Hány esernyőt bír el egy ember?~ Ha eszembe jut, egyszerűen elfog a méreg, de nincs időm ezen agyalni, mivel sürgősen menedéket kell találnom, sem az öregben nem bízhatok, hiszen a támadással messze kerültem tőle, sem abban, hogy be tudok bújni a kocsi alá, hiszen az is az "öregnél" maradt. Ugyan Ocút jobban féltettem a saját életemnél, de egyszerűen reflexszerűen magahoz húztam és magam fölé emeltem. Remélem elég védelmet nyújt, hogy aztán ellentámadásba lendüljek. Amennyiben előbukkan nem pazarlok fegyvert, hanem egyből felpattanok és azzal a lendülettel egy követ is felkapok, talán egy kisebb a kezem közé szorul és eldobom az alakig. Ugyan komoly baja nem esik, de kiderül, hogy klón-e vagy sem. Amennyiben klón, nem igazán foglalkozom vele és várom a támadó következő lépését és majd attól függően döntöm el, hogy mit csinálok.

Ugyan nem tudhattam, hogy a tűk mérgezettek-e, ahogy azt sem, hogyha igen, akkor milyen mérget használ az illető, de valamennyire értek a dologhoz és amit a tűk okoztak sérülés, még egy erősebb méregnek is kevés lehet, ugyanis a báb magam elé húzása igen csak jó ötletnek bizonyult, mert így minimális sérüléssel úsztam meg. A köves ötletem jó volt, hiszen így megbizonyosodhattam róla, hogy a valdi támadó van előttem, de még mindig lehet, hogy esetleg egy jó elemi klón, akár földből, bár ehhez nem értek, hiszen nincs elemem és elemi technikát nem is tanultam. Az viszont látszott, hogy az eddigi óvatos támadónk már szinte fe,ldühödött a bábom látványától és ellenem jóval komolyabban támad, mint eddig. Mivel elővette fegyverét, egy wakizashit, így rá kellett jönnöm, hogy nem szabad közel engednem magamhoz, így megindítottam Ocút a tenyerében lévő pengékkel, hogy felfogják egy időre az illetőt, amíg kitalálok valamit, vagy sikerül néhány komolyabb sérülést okoznom, hogy a fegyver méreg, bár már egy ideje rajta van, kifejtse a hatását. Figyelem a mozdulatait és abból próbálom kitalálni, hogy mi lesz a következő mozdulata vagy megpróbálom párbajra erőltetni, hogy a bábommal legyen elfoglalva, bár pihenni nem hagyom és addig támadom, amíg legalább 2- 3 vágást nem szenved el.