Re: Határvidék

**Hejvanasi Zej** Szomb. Dec. 14 2013, 17:29

Az utazás lassan a végéhez közeledett. Nem aludtak túl sokat az elmúlt napban és az étkezések is kimaradtak, így mikor Zej meglátta ulticéljuk körvonalait, hirtelen hatalmas mosolyra húzódott a szája. Meg sem fordult a fejében, hogy Konoha esetleg tőrbe csalná, talán a naiv szó még kedves bók is lenne hősünk számára. Az út alatt az alkohol hatása teljesen elmúlt, viszont utórengés formájában a másnap súlya teljes erőből nehezedett testére. Habár egy kis tónál, kicsit megmosta az arcát, hogy a tegnapi szagélményt elűzze azért könnyen látszott rajta, hogy jelenleg nem a száz százalékos formáját hozza.

Ha Hatami, úgy dönt még az estét töltsék a szabadban akkor hamar elmegy ennivaló után nézni. Nem vadászni fog, hanem ehető növényeket esetleg gyümölcsöket igyekszik keresni. A tűzrakás ötletét nem támogatja, mert a sötétben, könnyen kiszúrnák őket, és nincs kedve hívatlan vendégekkel foglalkozni. Tábor verés téren sem teszi magasra a lécet. Jó maga a kényelmesen elalszik a földön, így egy csak a biztonságra ügyel miszerint, gallyakkal próbálja elfedni a csapásra belátható részeket, illetve a dróttal a közeli fákat láb magasságába behálózza és a végét a lábújához rögzíti, így ha valaki megmozdítja rögtön megérzi. Ha Hataminak nincs ellene, akkor egy helyen csinál fekvőhelyet pár ruhadarabból, és a lányt átölelve tér nyugovóra.

Amennyiben nincs ellenvetés, a mihamarabbi megérkezéshez, és elérkeznek az őrhelyhez az őr kedves fogtatására csak ennyit felel.
- Megértem a kétségeidet. Itt vannak a papírjaink.- Nyújtja oda a sajátját majd megvárja barátjáét is. -Ha szabad megkérdeznem, ki az őrség jelenlegi felelős tisztje? Szeretnék vele mihamarabb találkozni.- Mondja barátságosan.

**Kagua Hatami** Szomb. Dec. 14 2013, 21:18

Már eléggé éjjel fele járt az idő - nem tudta pontosan behatárolni, hogy mennyi, csak tippelt magában -, amikor is végre a látó mezejükbe került a célpont hely. Fél szemmel látta, hogy Zej elmosolyodik, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, inkább az elkövetkezendő teendőiken gondolkodott, meg az elmúlt 1-2 nap eseményein.
Mióta elindultak se nem pihentek, se nem ettek, ami azért egy napnyi időtávlatban a máshoz szokottaknak ez kicsit nem a legjobb. Ide tartozott ő is, de nem mutatta ki, inkább csak fejben szídta önmagát, de ezen kívül semmi olyat sem tett, ami felhívhatta volna a mellette gyaloglónak a figyelmét auz álmosságára és enyhe éhségére.
Ahogy jobban elgondolkodott, hogy mi, hogy s mint van és lesz ezzel a küldetéssel, akkor sem merült fel benne az átverés, vagy bármi ehhez kapcsolódó lehetőség. Naívnak naív, és mivel nem is tartozott az okosak közé, így könnyen át lehetett verni ez miatt, de ha néha komoly szándékkal erőltette meg az agyát, akkor a berozsdásodott agykerekei működésbe léptek, és olyankor eléggé nehéz volt őt becsapni. Ez ritka volt nála, és mint eddig szinte mindig, most se léptek működésbe, így ez a tény - hogy Konoha esetleg rossz szándékkal küldte volna ide - fel sem ötlött benne.
Nem a leggyorsabb -, de egyben nem is a leglassabb- tempóban elértek az őrhelyhez, ahol teljesen jogosan az őr kérdőre vonta őket. Érthető is volt.
Zej beszélt, a beszéde közepe táján - nem volt túl hosszú, amin a lány meg sem lepődött, hisz, a férfi inkább csak akkor beszélt nagyon bőbeszédűen, ha a békéről volt szó - átnyújtotta a papírját, majd Hatami is követte példáját. Utána Zej rákérdezett az őrség felelős tisztjére. Hatami titkon örült, hogy nincs úgy nevezett "bájcsevely", hanem egyből a lényegre térés van.

**Ayokama Makoto** Hétf. Dec. 16 2013, 10:36

Valahol legbelül a tudatom legmélyén mindig is tudtam, hogy valami más is lakozik bennem. Egy ismeretlen erő amely időről megmutatja magát nekem. Nem a technikáim nagyságában vagy a chakrám mennyiségében látszódott hanem az ereimben a véremben minden szívdobbanásomban éreztem, hogy valami mással is rendelkezem. Ezt a békét és harmóniát amit itt tapasztaltam soha nem fogom elfelejteni és valószínűleg egész hátralévő életemet befolyásolni fogja. Minden esetre a pap szavai nagyon jól estek és tudtam, hogy nem hiába mondja nekem ezeket a biztató és dicsérő szavakat. Aztán már csak arra gondoltam, hogy sosem akarok elmenni innen. Ám valami hasonló mélységből mint ahonnan az erőt is éreztem arra kényszerített, hogy induljak el. Talán soha sehol sem lesz maradásom. Az is lehet, hogy vándornak születtem. A templomban nem tudtam meg végül a sorsomat, nem tudtam meg, hogy minek szánt engem az élet ám ennél egy sokkal fontosabb dologra döbbentem rá. A szerzetesek irányt mutattak és segítségükkel értelmet nyert az életem a saját szememben is. Helyre állították az önbecsülésem és a belső problémáimat. Az utamat előre nem láthatom de most már tudni fogom, hogy mi a helyes irány.
Ellazultam teljesen és elkezdtem koncentrálni a chakrámat. Bár az akadémián azt tanultuk, hogy a chakra szabad szemmel nem látható én most egy pillanatra megesküdtem volna, hogy láttam a sajátomat... Tovább koncentráltam és kerestem magamban az erőt, a megnyugvást és az abból származó minden energiát amit fel tudok szabadítani. Hosszú percek következtek mert ez alkalommal nem ment olyan egyszerűen mint a meditáció alkalmával. A normális emberi chakra ugye kék színű, ezért én most magamban elképzeltem, hogy a chakra amit használni készülök fehér színű a tisztasága és az ereje miatt. Így talán könnyebben sikerül feloldanom magamban. Elképzeltem, ahogy a testemet behálózzák a chakra erek mint ha csak az ereimben keringene ez a massza ami erőt ad nekünk shinobiknak, hogy cselekedjünk és befolyásoljuk azt ami az átlag ember számára lehetetlen. Talán ezért hisznek minket természet felettinek.
A következő lépésben elkezdtem feltölteni ezt a hálózatot a 'fehér' chakrával ami sokkal tömörebb és erősebb volt a saját normális chakrámnál. Nehezen is tudtam alkalmazkodni hozzá egy picit kezdtem úgy érezni, hogy ahogy töltődök fel egyre elnehezednek a tagjaim. Talán jobb is, ha most szabadjára engedem a felgyülemlett 'erőt'.
- Fuuton Fuuryuudan no Jutsu.
A szél sárkány szinte kirobbant belőlem olyan iszonyatos e3rővel tört ki amit még életemben nem láttam. Remélem nem okoz nagy pusztítást inkább becsuktam a szemem és vártam, hogy pokol amit erre a gyönyörű világra szabadítottam elmúljon. Másodpercek teltek el de a tomboló erejű hurrikán nem akart abbamaradni.
- Sensei!!! - Kiáltottam de a többire már nem emlékszem pontosan...

Orochimaru (Inaktív) Hétf. Dec. 16 2013, 13:15

Az őr figyelmesen meghallgatja Zej beszédét, majd elveszi a papírokat, és megvizsgálja őket, összeráncolt homlok, és furcsa nézés volt az egyetlen, amit a két shinobi látott, illetve a koncentráció jeleit vehették észre a velük szemben álló férfin.
- Itt az áll hogy Konoha megbízottjaként egy hétig lesz nálunk két független vizsgáló tiszt, maguk lennének azok, vagy csak a hírnökök, bár mondjuk az említett kérések alapján azt kell mondjam az első az igaz. - nem volt egy nagy észlény az őr, de nem is ezért fizetik, viszont így a tervetek, hogy a Hatami beépül, lehetetlenné váltak, vagy csak nehezen kivitelezővé, ugyanis a következő pillanatban halhattátok a bevett szöveget.
- Rendben, elvezetlek hozzá, bár nem értem, a falu miért küldött ide titeket, itt senki sem áruló. - sokat sétáltok az épletben, mire egy irodába értek, ahol egy Konohai chuunin mellényt viselő, bekötött szemű férfi ül, gyorsan szót váltott azzal, aki ide hozott titeket, majd felétek fordult.
- Ez valami botrány, kemény munkámat, és embereim munkáját azzal díjjazzák, hogy kit kivizsgálót küldenek ide, nem azért nem támadták még meg ezt a határszakaszt, mert szövetséget kötöttünk Kirigakure-val, hanem mert jók vagyunk, a lehető legjobbak, emellett szorgalmasak, és alulfizetettek. Nem hiszem el, na de gyorsan essünk túl rajta, de ha meghallom, hogy inzultálja, összeesküvés elméletekkel traktálja az embereimet, akkor megölöm magát, és a csinos társát is, nem érdekel, hogy honnan jött, vagy kinek az unokatestvére, hogy ilyen állásban dolgozik, nem érdekel semmi... - halljátok az ellenséges hangnemet, de itt az esély, hogy elmondjátok mit kértek, hog bemutatkozzatok, és egyéb dolgokra, hajrá.

**Hejvanasi Zej** Hétf. Dec. 16 2013, 19:50

Bár a fogadtatás Zej kedvét nem igen vette el azért félig meddig reagált az őket ért rágalmakra. A vezető fenyegetését viszont már nem hagyhatta szó nélkül. Még a béke híve is egy pillanatra tán megtántorodott a hitében, mikor halálos kimenetelű fenyegetés érkezett egy olyan feladat miatt, amit csak némi információért vállalt el. Már első pillantásra nem volt számára olyan szimpatikus a vezető, nem tudta megmagyarázni, de úgy érezte mintha valamit rejtegetne előlük. Talán pont azt amivel védekezett.
- Kérem vegyünk vissza ebből a hangnemből.- Mondta határozottan szúrós tekintettel az épp elhallgató parancsnokra. Majd jó maga is vissza vett pár oktávval. - Nem azért jöttünk, hogy az önök terhére legyünk. Ezt a vizsgálatot szerintem minden állomáson elvégzik a biztonság kedvééért. Ez nem az önök eddigi munkáját degradálja, hanem egy lehetőséget biztosít egy pozitív vissza jelzésnek a vezetőség felé. Azon sem lepődnék meg, ha egy sikeres kivizsgálás után akár az alulfizetettségük is változna. Viszont, amíg én nem fenyegetem magát, addig nagyon ajánlom, hogy ön sem tegyen ilyet, mert ha a társamnak a maga jóvoltából egy haja szála is meggörbül annak csúfos vége lesz.- A tekintette egy pillanatra elkomorodott, és ha beszéd közben nem metszik el a torkát így folytatja. - Az eljárás nagyon egyszerű lesz. Ha beleegyezik önnel kezdve egy szimpla technikát alkalmazva ellenőrízük a lojalitását. Ha kedve tartja ezt megtagadhatja akár csak az emberei. Ebben az esetben ugyanaz fog történni, mintha mi nem jelentkeznék. Egy ANBU osztag jön a helyünkre, és ők már nem lesznek olyan kedvesek mint mi. Ám az elmondása alapján, önöknek nincs semmi takargatni valójuk amiért ellen állnának egy általános tesztnek, így viszont a vizsgálat hamar lebonyolítható, mi pár nap után távozunk önök meg várhatják a jól megérdemelt jutalmat. Nos melyik verzió fog megvalósulni?- Kérdezte majd szinte alig láthatóan Hatami elé állt, hogyha a helyzet úgy kívánná akár testével védelmezze az ifjú lányt.

Uchiha Madara Kedd Dec. 17 2013, 08:31

<<Makoto>>

Miután sikerese feloldottad a chakra-t, megkezdődhetett annak gyakorlása, egy teljesen új érzés fogott el téged, ahogy keringetted a chakrad egész testedben. A pap kivezetett a kertben majd a földre ült.
Mikor a pap annyit kért, próbáld ki egy technikádon, nem vesztegetted az időt, egy szél elemű technikát indítottál útjára, amely végigsöpört a kerten, leszakítva ezzel a rengeteg virágot és egy cseresznyefát is tűzifára szeletelt, te magad is tapasztalhattad, nem csak hogy sokkal erősebb lett a süvítő szél, hanem a várt fáradtsággal ellentétben a hirtelen jött ájulás elmúlt, mintha chakrat sem használtál volna el.
- Ne feledd, Makoto. Tiszta lélekkel kell járnod a világot, nem szabad megrezzenned a hitedben. A hited adja az erőt, az erő pedig segít, hogy higgy. Gyakorolnod kell még, de én látom, a helyes úton jársz. Folytasd a gyakorlást minden nap és legyen mindig tiszta a lelked.
A papok kinyitották a templom ajtaját, bármikor visszatérhetsz hozzájuk, ha úgy érzed, segítségre van szükséged.
Innentől fogva szabadon járhatod a világot, több országban találhatsz templomot, ahol mindig szívesen fogadják a betérőket.

A tanulást sikeresen befejeztük, a kitartó postokért és a karakterrel való együttélésért kapsz + 25 Chakra-t.

**Kagua Hatami** Kedd Dec. 17 2013, 12:32

Hatamit eléggé meglepte ez a fajta fogadtatás, nem is az, hogy nem volt hozzá szokva -, habár az is kicsit közre játszott nála -, hanem inkább az, hogy így fogadták őket. Nem volt az a gyanakodó fajta, de ez neki is felkeltette ezt a ritkán használatos tulajdonságát. Habár ez nem is annyira az őrnél való "beszélgetés", ha már persze lehet annak nevezni, hanem annak az embernek a reakciója, akihez vezette őket az őr, az lepte meg igazán. Az őket fogadó alak enyhén szólva nem örült annak, hogy ők, mint vizsgálók ott vannak, és ezt nem is szándékozta titkolni. Sőt,még meg is fenyegette őket.
~ Ez így kicsit abszurd... Általában azok az emberek fogadnak bizonyos dolgokat ellenségesen, amikhez közük van, és tagadni akarják, hogy közük lenne hozzá... ~ futott át az agyán, de több ideje nem volt a gondolkodásra, mert Zej viszonylag még udvariasan megkérte a lány számára nem szimpatikus személyt, hogy vegyen vissza, majd utána még elég sok mindent mondott a parancsnoknak, amiből nem is mindent, de a lényeget még épphogy felfogta. Mikor befejezte, beállt Hatami elé, amiből rájött, hogy ő képes lenne akár az élete árán is megvédeni őt. Pedig alig pár napja - ha van annyi - ismerkedtek meg, úgy-ahogy, és Zej önzetlenül segít neki.
~ Tényleg ennyire fontos lenne ez neki? De miért? ~ tette fel magának a kérdést, és közben a gerince közepén végig futott a szinte sose érzett jeges érzés.
Legszívesebben megtoldotta volna még pár dologgal a férfi monológját, de félt, hogy valamit elront, és nem akarta, hogy esetleg ő miatta haljon meg bárki is, és ez alatt leginkább Zejt értette, hisz' ha segít neki, akkor nem kell, hogy meg haljon miatta. Az minden lenne csak jó nem.
Alig észrevehetően a halál gondolatára megremegett a lába, de próbálta nem mutatni, hogy mit is érez most. Még ő sem tudta teljesen, de azt biztosan tudta; nem akarta, hogy az információért cserébe vér folyjon. Ezt nagyon nem akarta, ezért elhatározta magában, hogy nem fog meghátrálni, bármi legyen is, hanem szembe néz bármivel és megtesz minden tőle telhetőt, hogy sikeresen végződjön ez a küldetés.

Sai Szer. Dec. 18 2013, 15:38

[Kuzomi]
Továbbra is távolodva visszafordul, ahogy meghallja, leugrottál a palankinról. Csak a katanádra fektetett kezed, de leginkább a kérdésed az, ami vigyorgós visszafordulásra készteti, de továbbra is halad, csak épp nem nézve a lába elé és háttal a menetiránynak lépdelve.
- Megtisztelő, ha prédikátornak tartasz, én magam csak provokátornak, de azt mondják, szarul csinálom - biggyeszti le színészkedve az ajkait. - De ha már megkérdezted, igazából csak azokra hívom ki a rendőrséget, akiknél ez tűnik viccesnek. Kíváncsi voltam valamire, teszteltem, igazam lett. Csalódtam. Nem. Meglepődtem? Még úgysem. Fel tudlak-e használni arra, amire szeretnélek? Talán. Hogy ez érdekel-e téged, és hagyod-e magad valójában? az kiderül abból, hogyan döntesz, követsz vagy maradsz. A lázadásod vagy a szád a nagyobb? Szintén az előbbi dönti el. Cssapdába csallak-e? Mi számít csapdának? Elmondanám-e, ha rákérdezel? Ki tudja, talán már elmondtam, csak nem állítottam pontosan egyértelműen? Minden csupa-csupa kérdés, fele talán eszébe se jut a másik félnek, fele talán sosem merül fel a kitervelőben se? Létezik mindenre válasz? Talán, de nem vagyok a tudományosnak beöltöztetett badarságok, bocsánat, magyarázatok híve. Vallásos se, de magamban és a megérzéseimben bízok. Te mi alapján döntesz? Időt nem hagyok, nem erényem a türelem, ha velem játszanak, és nem én játszom - fordít neked ismét hátat, tovább folytatva az előbb megkezdett útját. Kérdés- és válaszhalma eléggé megzavaró, olyan se füle, se farka, sejtet, de lehet, csak hazudik, s ahogy felvetette, talán igazat mond. Egy biztos, most határozottan úgy érzed, hogy többé nem fog felbukkanni, ahogy megállni se, vagy utána mész, vagy más utat kell találnod a szervezethez. ez valami… talán hatodik érzék.

**Kagemare Kuzomi** Csüt. Dec. 19 2013, 21:27

// Sai-san //

Azt hiszem, ha Kyoku nem lenne a falum ellensége, más időkben talán jó barátok lennénk, vagy nem, mert akit eljátszok az csak torzult másom, nem pedig én vagyok. Halovány gőzöm sem volt róla, mit fog majd mondani de lenéző mosolyát látva, talán sikerült megerősítenem benne, hogy az Oni Rounin érzelmileg labilis, könnyen irányítható. Ámbátor sosem lehet tudni, az ember úgy változik, mint ahogy a víz, nem kell neki sok és új eszméket, gondolatokat fedez fel, melyet eddig saját korlátoltsága, mint vékony bársonyfüggöny, rejtett el önnön valója elől.
Gondolataim kuszák, Kuzomi és a Rounin személye kezd összefolyni, nem hagy nyugodni a kérdés, hogy mit is kéne csinálnom, s újra előjön. Kyoku erre zagyvaságaival rákontráz. Biztos vagyok benne, hogy ez csapda, a kérdés csak miféle? Olyasmi, amiben megölik az áldozatot, vagy amiben magukhoz láncolják, úgymond?
Félresöprök minden kérdést és választ, oly erővel mint ahogy Satsumi-chan szokott engem a földhöz teremteni. Küldetésem van és Konohagakure no sato shinobija vagyok. Most, hogy ezt ismét felfedeztem, elmémbe visszaáramlik a határozottságom emléke, amellyel útnak indultam és átveszi gonosz ikertestvérének a bizonytalanságnak helyét.
Kyoku már távolodik, befejezte. Végigpörgetem fejemben mit is mondott és noha nem sok értelme volt, de annyit azért felfogtam, hogy követnem kellene. Remélem ez nem egy második jégsárkány esete lesz..

Képzeletbeli vállmegvonással elindulok. Lesz ami lesz alapon. Túl sokat gondolkoztam eddig és minek? Kyoku is megmondta:"Minden csupa-csupa kérdés, fele talán eszébe se jut a másik félnek, fele talán sosem merül fel a kitervelőben se?"

Eléggé eltávolodott már, én mégsem futok, csak szaporázom lépteim. A látszodó érdeklődés mellett, látnia kell, hogy ez annyira nem izgat, vagy legalábbis annak a tettetését, elvégre nem ezt csinálja Ő is és mivel minden bizonnyal elég nagyra van magával...

- Mulatságosnak indul - mondom miután pár lépésre megközelítettem - de remélem többet mutatsz kocsmáknál, azokat már sok városban meguntam, habár az új helyek pár napig mindig szórakoztatóak...

Orochimaru (Inaktív) Pént. Dec. 20 2013, 12:01

// Zej, Hatami //

Fenyegetésed, illetve visszaszólásod nekem nagyon tetszik, mert végre valaki meg mer lépni egy ilyet is, miközben tudja a következményeit, de a karaktere jelleme ezt diktálja, nagyon szép post, ám bár a férfinek már nem annyira jön be, közel hajol Zejhez, a leheletét is érezheti a fiú, amint kipréseli magából a férfi a szavakat.
- Nem gondold, hogy kicsit merész lépés egy olyan helyen fenyegetni engem, ahol én vagyok a főnök.... - kérdezte nagy szemekkel. - ..Kölyök! - nem voltál fiatal, de hozzá képest még igencsak, ezért engedi meg ezt a jelzőt, bár ilyen szituációban akkor is megengedte volna, ha 1 év lett volna köztetek. Aztán elkövetkeztek a kínos, ám annál feszültebb másodpercek, a férfi elfordította a lábfejét Zej előtt, és egy pillanat alatt mögötte volt, és a lány előtt, olyn gyorsan került közéjük, hogy idejük sem volt lereagálni a dolgot, de kérdés, ezt ki is mutatják, vagy könnyen kezelik azt a helyzetet, hogy ha éles harc lett volna, vagy a férfi gyilkos szándékkal indul meg, akkor vér folyt volna, ehelyett, amint közétek ér, egy mosoly jelenik meg az arcán, majd kiküld titeket az irodájából.
- Holnap kezdhettek, ma már késő van, kaptok szobát, de csak egyet, igaz két ággyal, kosztot, beviszik majd ma a szobátokba, de holnaptól az őrséggel esztek ti is, egy nap maximum öt embert hallgathattok ki, hogy ne zavarjátok a műszakokat, a létesítményben 25 ember tartózkodik velem együtt, így ez öt nap. Az időpontok reggel nyolc óra, délelőtt tizenegy óra, délután három óra, délután öt óra, és este hét óra, este kilenc óra után nem akarlak titeket meglátni a szobátokon kívül, mert akkor ellenséges szándékot vélünk felfedezni, és megvédjük az országot az ellene szegülőktől. A feltételek rendben vannak? Ó, egy kihallgatás nem tarthat tovább negyvenöt percnél, és itt lesznek tartva az irodámban, vagy a ti szobátokban, ti döntötök, holnap reggel nyolcra benézek, ha elfogadjátok a feltételeket, ha nem, hozzátok az ANBU-t, úgyis vannak ott ismerőseim.. - mondta a férfi, majd kimentetek a szobából a sajátotokba, nem túl tágas, de két ágy, és közte egy asztal elfért, úgy, hogy az ágyon ülve tökéletesen tudtatok enni az asztalról, emellett volt még bent két szék, és egy ablak, ami nyitható volt, és zárható is, kisebb mint a góré irodája, de egy kicsit talán otthonosabb, nincsenek felesleges dolgok itt, ki tudja...Post-otokban írjátok le, hogy mit beszéltek meg esetleg taktikának a kihallgatásokra, vagy ha nem kell taktika, akkor nem, reggel nyolckor lesz vége, a férfi megérkezik, és ti megkezditek a kihallgatást, írhatjátok az első kérdéseket is, ja és a vacsorátok zabkása, hajrá!

**Hejvanasi Zej** Pént. Dec. 20 2013, 13:32

// Oro, Hatami //

Zej ledobta magát a jobb szélső ágyra, és teljes testtel ruhástól dőlt el mihelyt becsukódott mögöttük az ajtó. Nem igazán nézett körbe a szobában, inkább az elmúlt percek jelenetei pörögtek le a fejében. Döbbenetes volt számára a férfi sebessége. Semmit nem ért a védelmező szándéka Hatami felé. Ha úgy kívánta volna a parancsnok érdeke, egy pillanat alatt halottak lettek volna mind ketten. Egyértelmű volt számára, hogy erőfitogtatás miatt volt ez a kis bemutató, ám ez a cselekedett több információt hordozott magában mint amit a férfi át akart adni. Legalább is hősünk szerint. ~ Habár flegma volt, és éles harcban esélyünk sem lenne ellene, mégsem bántott minket. Ezek szerint ANBU-s cimbik ide vagy oda, de mégsem szeretné, ha komolyabb erők jönnének ide vizsgálódni. Két opció van akkor. Az egyik, hogy nem rejteget semmit, csak az egoja túl nagy, a másik, hogy rejteget valamit, de még látja a reményt, hogy el tudja tusolni. Ha pedig mégsem akkor később is ráér minket kivégezni. Akármit is tudunk itt meg, nem szabad, hogy megtudja hogy tudjuk. ~ Merült el a gondolataiban. Lassan kezdett körvonalazódni a fejében egy terv. A kihallgatása a jutsu-ján kivül nem tudott más módszert kitalálni, esetleg ha van egy-két fiatalabb srác az őrségben akkor a lány bájaival talán ki tud szedni belőlük valamit, de azt is nagyon óvatosan kell, hogy ne legyen szálka a parancsnok szemében.
- Egész lakájos nem? - Kérdezte a lánytól mosolyogva. Felült az ágyra és most vette csak jobban szemügyre a szobát. Nem volt oka panaszkodni, ami szükséges volt, az mind náluk volt úgyis, a többi meg már csak luxus cikk. Katanáját levette hátáról és az ágy mellé helyezte tokostul. Majd zsebéből elővette naplóját és a hátuljába kezdett írogatni.
"Lehet kicsit üldözéses mániám van de a fickó nem szimpi, és félek, hogy jobban megfigyeltet minket semmint, hogy beszélhessünk a fontos dolgokról. Ha lehet csak közömbös illetve nem lényeges dolgokat beszéljük meg, a többit írjuk le majd égessük el a papírt. Ha sikerül kiderítenünk valamit, akkor azt szeretném, hogy menj vissza a falúba és tájékoztasd a vezetőket. Ha ők úgy ítélik meg akkor úgyis küldenek erősítést, de ketten édes kevesek vagyunk ellene és akkor a maradék 24 emberről még nem is beszéltünk. Ez nem vita tárgya mert ha lelépsz az infókkal a küldetés már sikeres lesz, és ha nekem is menekülnöm kellene, akkor egyedül jobbak az esélyeim, ha közben érted nem kell aggódnom. Lehetőleg mindig maradjunk egymás közelében. Amíg nem tudunk semmit nem igazán hiszem, hogy félnünk kéne, úgyhogy esti őrködésre szerintem nincs szükség. Holnap mikor együtt eszünk a többiekkel, próbálj meg kihívó lenni, hátha valaki bepróbálkozik nálad és ostobaságában elkotyog valamit. Tudom, hogy ez annyira nem fekszik neked, de tuti ügyes leszel."
Írta le a papira majd oda adta Hataminak. Ha a lány nem válaszol akkor kitépi a lapot és elégeti a papírt. Mikor behozzák a vacsorát mint egy farkas veti rá magát. A szerzeteseknél sokszor volt zabkása, így jó ízűen fogyasztotta.
- Nem azt mondom, hogy a kedvencem, de már olyan rég, ettem, hogy hiányzott. -Mondta nevetve a lánynak. - Remélem hamar elalszok, már kezdet fáradt lenni. - Kacsintott Hatamira. Nem akarta, hogy a lány aggódjon, így a helyzethez mérten próbált ő is lazán otthonosan viselkedni. Ha a lány nem akar még beszélgetni, vagy egyebet csinálni, akkor Zej tényleg ledől aludni, hogy még a kihallgatás előtt egy órával tuti ébren legyen.
Másnap felkelve, gyorsan megmosakodott, és hamar rágyújtott egy joinra. Ez inkább volt most taktikai cigi semmint élvezeti, mert a jutsuja jobban működik megfigyelése szerint, ha már ő is be van állva. Így az érzéseit erősebben éli meg, így a kivetítése is nagyobb hatást tud elérni. Az ablakot direkt nem nyitotta ki, hisz a füst plusz segítség lesz számára, ha megérkezik a parancsnok.
- Jól aludtál? - Érdeklődik a lánytól kinek még a reggeli kócosság is egész jól állt. Nem kellet sokat várniuk mire befutott a hely vezetője, és hamar elkezdték a kikérdezést.
- Egy jutsu-t fogok alkalmazni. Ennek nem lesz semmilyen káros hatása önnel, csupáncsak a technika segítségével az én érzéseimet fogja megtapasztalni. Mondhatni, az én szememen át látja majd a világmindenséget. - Ismertette gyorsan majd ha nincs ellenvetés bele is kezd. Egy újabb füves cigi a szájba, meggyújtás egy slukk csak az élvezetért, majd a másodiknál felmutatja a kos kézjelét. A füstöt a tüdejében chakrával vegyíti és közben fejében a békéért való vágyát hagyja elhatalmasodni. Koncentrál, hogy az őszinteség, szeretett, megértés, megbecsülés és béke címszavak legyenek gondolatai fő szálai. Majd kileheli a füstöt, ami a beszívottnál jóval nagyobb adagban jön ki, mint egy öt négyzetmétert, az-az a szoba nagyrészt befedve. Zej meg is feledkezett róla, hogy a lány is a jutsu hatása alá fog kerülni, ahogy mindenki aki a szobában van.
- Ez a Anso no jutsu vagy másnéven össze olvadt eszme. - Mondja békés hangon. - Most pedig kérem mondja el mit is kell erről a helyről tudnunk. Ön szerint miért gyanakszik a falu esetleges ellenségek beépülésére. Mondja kérem el az ön motivációját, és hogy van e olyan dolog amitől itt tartania kéne a falu vezetőségének? - Kellemes nyugtató hangon igyekezett beszélni, talán csak egy kicsit hadart, mert mi hamarabb válaszokat akart kapni. Hisz a technika addig emészti a chakráját amíg fel nem oldja, és ma még 4-szer meg kell tenni ezt.

**Kagua Hatami** Pént. Dec. 20 2013, 15:06

Bent a még lakályosnak is mondható szobában Hatami egyből az ágyat vette céljául, ahol annak közepén török ülésben elhelyezkedett. Nem nagyon volt kedve beszélgetni, a nem régi történések felzaklatták, hisz' nem mindennap él át ilyen szituációt, mint ami most volt. Épp ezért is igyekezett rendezni fejében a gondolatait, ki szerette volna tisztítani elméjét és ezáltal mindent úgy csinálni, ahogy kell, és lehetőleg minden gond nélkül. Ezt szerette volna.
~ Még jó, hogy nem támadott meg minket, mert akkor nekünk végünk lett volna. A sebességét tekintve valószínűleg nem lehet gyenge, és ha tegyük fel, az lett volna, ami szerencsére nem lett, akkor most nem is élnénk ~ elmélkedett ritka mód értelmesnek nevezhetően amit ez a felállás úgymond megkövetelt tőle. Közben nagyot nyelt, ahogy az utolsó három szóra gondolt. Nem akart magában mindenféle, egyenlőre valóságtalanságon, megérzésen, szimpátián alapuló elméleteket gyártani, mert akkor nagy esély van rá, hogy ezek miatt rontana el mindent.
Megrázta fejét, és elüldözte a sötét gondolatait, majd mikor Zej kérdezett tőle, ő úgy döntött, hogy ezzel a beszélgetéssel fogj végképp száműzni fogja ezeket.
- Hm.. - gondolkodott el hangosan, állát vakargatva - De, tényleg olyan, és még jobb is, mint néhány szálláson kapható szoba, meg kell mondani, hogy tényleg úgy van, ahogy mondod, és tényleg lakályos - akart még valamit mondani, de inkább nem mondott, hanem megvárta, míg Zej, az imént elkezdett naplószerűségbe való írogatást abbahagyja. Addig, amíg várt, újból gondolkodóba esett, de most nem a múlton és a nemrég történteken, hanem jövőn járt az esze, azon belül pedig a családja és ő körülötte. Leginkább csak "Mi lenne, ha...?" kérdések zakatoltak a fejében, de néha egy-két más dolog is betudott csúszni kobakjába. Ez a gondolkodás hamarosan megszűnt, mert Zej egy papírt nyújtott neki, amit ő egyből átvett és elolvasta. Nyugodtan olvasta végig, habár a végénél megint egy amolyan fapofát vágott be, mert olyat írt oda a férfi, ami neki egy cseppet sem jött be, sőt, a szó szoros értelmében undorodott attól, hogy ő bárkinek is bájologjon. Már magát a bájcsevegést is utálta, pedig annak semmi köze ahhoz, ami a papír utolsó mondatában volt leírva.
Utána nekiláttak az evésnek, míg Zej egy farkasként evett, addig ő csak lassan, kedvetlenül ette a zabkását. A szobatársa nevetve mesélte el röviden, hogy szereti az imént evett ételt.
- Én nem szeretem a zabkását. De ha nincs más, akkor megeszem - válaszolt szórakozottan, közben a kanállal játszott az étellel. Majd lassan, de megette. Alig akart lecsúszni a torkán, így Zej után ő is lefeküdt aludni.
Másnap reggel szokásos ábrázattal, kócosan ébredt.
Zej megkérdezte, hogy jól aludt-e, ő meg kicsit még félkómás állapotban bólintott. Nem akart válaszolni, mert félt, hogy olyan hülyeségeket hord össze, hogy utána az még neki is fájna, de azért mégis válaszolt.
- Aha, jól, csak még szívesen aludnék - jegyezte meg magának, de tudta, hogy az alvásra már nincs idő, elvégre nem sokára kezdődnek a kihallgatások. Viszonylag gyorsnak nevezhető tempóban ujjaival kifésülte haját, és utána nem sokkal meg is érkezik az, akit ki kell hallgatni.
Zej elmagyarázta, hogy egy olyan jutsut fog alkalmazni, amely által az ő szemszögéből lehet meglátni a világmindenséget.
Hamar neki lát az alkalmazásnak, aminek hatására a szoba nagy részét füst telíti meg, majd még egy kicsit magyarázott, ami után fel tett pár kérdést egy kicsit hadarva.
Hatami a szoba egyik szinte füstmentes részlegébe húzódott, így tökéletes rálátása nyílt... a füstre. A füsttől szinte semmit se lehetett látni, hogy mi folyhat ott, a szeme által nem látható részen, így kénytelen-kelletlen besétált a füstfelhőbe, és megállt Zej mellett, majd kíváncsian figyelte, hogy mi lesz a fejlemény.
Zejnek valóban igaza volt, ez a jutsu tényleg az ő érzéseit közvetíti, ezt onnan tudta, hogy kezdte azokat érezni, amikről a férfi szokott papolni.

**Shirogane Shiro** Szomb. Dec. 21 2013, 23:46

[Ogawa, Akane]

[Gomen, ennyire futotta, vártam, hátha jön valami ihlet, de gonoszan elfordította felőlem az orcáját ˇˇ']

/Úgy tűnik, Yura kiesik
Valamint Akihiko Shironak egy halott barátja, akiről úgy képzeli, még mindig vele van, így ő valójában nincs, csak van xD/

Utol fog érni, el fog kapni! Meg fog enni! ~pánikolok teljesen, amire csak rásegít, hogy már szinte a nyakamban érzem a hatalmas állat leheletét. Miért én? Miért rám kellett rám bukkannia? Akihiko, félek! Valahogy segíts!
Az egész szituációt hirtelen és váratlanul szakítja félbe egy hang, amely olyan parancsoló, hogy konkrétan megfagy az ereimben a vér, és bár totál rápánikoltam az engem kergető bestiára, bár nem értem, mit kiáltott, de én is megtorpanok, olyan parancsoló a hangsúly. De a lihegés még mindig mögöttem volt. Reszketve fordulok meg, s meglepődve tapasztalhatom, hogy a nagy dög egész aranyos szőrmókká változva - na nem méretben, viselkedésben - ül előttem a farkát csóválva. Ehhehhe… nem versz át!
Ezután már nem nagy feladat, hogy tudjam rögtön, a felbukkanó fiatalember a hatalmas mammutkutya gazdája. Kérdés, ettől nekem boldogabbnak vagy boldogtalanabbnak kellene lennem?
Ahogy bemutatkozik, kezd bizalomgerjesztővé válni, de aztán csak furán hadovál összevissza, és sandán Akihikóra pillantok, hogy na most ennek meg mi baja lehet, de láthatatlan barátom csak sejtelmesen somolyog, s egy picit se segítene, hogy mégis mit kellene gondolnom. Jó, akkor kezeljük cuki, ártalmatlannak tűnő, de kissé odabenn nem teljesen kerek fickónak. Ezen feltételezésem helyességét támasztja alá, hogy felröhög, láthatóan saját magán szórakozva jól.
Már épp azon gondolkodom, hogy lehet, addig kellene kereket oldanom, amíg csak ön- és nem közveszélyes, amikor az első értelmesebb gondolatsorával máris teljesen zavarba hoz, és paradicsompirossá mélyül az arcszínem. Én meg a szépség? Biztos csak viccelődik. Nem szép dolog… Sóhajtok egyet, de igyekezve összekaparni magam zavarom miatt széthullott darabjaimból, szóra nyitom a szám, hogy válaszoljak a feltett kérdésre, a többi egyebet figyelmen kívül hagyva, hiszen bár szövetséges területen járok, ha nem azonosítom magam, ezekben a vészterhes időkben könnyen gondolhatnak ellenségnek. Nem lenne számomra hasznos ilyen tévedés…
A hang azonban bennem marad, és még ugrok is egyet riadtamban, magam elé kapva a két kezem, ahogy megmozdul a bozót, és egy… hát nem si tudom, mi bukkant elő, de beszélt, és rémisztően nézett ki. Komolyan, mint valami megelevenedő horrorfilm, pedig azokon már ha csak nézem, akkor is összekoccannak a fogaim félelmemben.
Gyors iramban lépek kettőt, hogy Akihiko mögé lépjek, bár mindenki más számára úgy tűnhet, a fiatalember mögé bújtam, de talán ő érezheti, olyan távol álltam tőle, mintha lenne köztünk valaki, pedig nem látni senkit. Aztán csak sokkosan bámulom az összevissza hadováló erdei rémet. Konoha valóban félelmetes, ilyen félelmetes lének is őrzik a falut? Nem elég nekik a mindenféle kiváló ninjájuk, akikről még nálunk is híresek?
Ahogy felengedek az első sokkhatásból, legfőképp a szegény épp szenvedő alany kutya gazdájára pillantok kérdőn, ismeri-e az alakot. Mondjuk ha engem akart volna úgy átölelni, tuti felsikoltok, lehet, szégyenteljesebb dolog is történik velem köszönhetően a hatalmas mennyiségű riadalomnak, így csak egy kérdő tekintetet eresztek meg az Ogawaként bemutatkozó fiatalember felé, majd bizonytalanul és alig halhatóan érdeklődöm: - Eto… ismered? - azt nem merem hozzátenni, hogy és ember egyáltalán, nem szeretnék megsérteni senkit, és arra tanítottak, hogy sosem előnyös, ha kimutatom a félelmem. Persze az esetemben az arcomra van írva minden, mégis, valamennyit én is szeretnék megtartani nem létező büszkeségemből és renomémból. Akihikóra pillantok, de ő sem ad segítséget, érdeklődőn figyeli az eseményeket, mi sül ki az egészből. Talán az lenne a legszerencsésebb, ha fognám magam, meghajolnék, elköszönnék, és olyan gyorsan, ahogy csak tudok, lelécelnék, talán hagynák is, hogy jó messzire fussak, és végre hazaérve bújhassak a takaróm alá védelmet keresve, és elfelejtve ezt az egész furcsa és rémítő dolgokkal teli élményt, na meg persze végre begyakorolhatnám rendesen a jutsut, amit a vándorutam céljaként tanultam…

Orochimaru (Inaktív) Kedd Dec. 24 2013, 23:49

A reggel gyorsan eljött, a férfi bejött leült, a technikád elkezdted, és igyekeztél koncentrálni hogy hogyan érezz, ám azzal nem számoltál, hogy ez nem így működik, ugyanis, ha chakrakoncentrálással megoldhatnád, hogyan érezz, nem lenne baj, de erről nem te döntesz. Most képzeld el, unatkozol, és nagyon elkezdesz arra koncentrálni egy székben, hogy ne unatkozz, legyél boldog, akkor az leszel, vagy továbbra is unatkozni fogsz? Na ugye, így tehát a férfi nem a békesség, talán csak egy enyhén, és nem is a többi, amit felsoroltál, hanem az óvás, a koncentrálás, a hiba kiküszöbölés, és az izgulás került a férfi előterébe, amit te is éreztél, hiszen hadartál. Ezt természetesen te nem tudtad, nem tudod nyomon követni a technikád sikerességét, így felteszed a kérdéseidet, amire hallhatod a válaszokat, egyből, ám kicsit dadogva.
- Erről a helyről, mit kell tudni? Azt, hogy megvédi a kicse...akarom mondani szeretett országunkat, megvédünk mindenkit, és eddig szó sem volt arról, hogy a falu ellenséges ninják beépülésétől tart, ugyanis azt mondta még tegnap, hogy ez egy rutin ellenőrzés, a harmadik kérdését nem is értem, milyen motivációm van, amitől tartson a népem? Maguk normálisak? Beszéljen egyenesen fiam, azt hittem komolyan veszi ezt az ügyet. - mondta a férfi, majd egyenesen a szemedbe nézett. A füst ne volt sűrű, legalábbis nem egy hatalmas területen, Zej feje alig látszott, de a többi helyen olyan volt, mint a cigifüst, nem sűrűbb. Hatami még mindig nem szólalt meg, úgy tűnik az egész munkát Zej-re hagyja, pedig az ő érdekében vannak itt, ez talán a beavatottaknak furcsa, de az itteniek nem tudják.

// Egy kihallgatás két körből fog állni, tehát kétszer vagytok képesek feltenni kérdést, és egyszer reagálhatjátok le a választ, remélem érthető mire gondolok. //

**Hejvanasi Zej** Csüt. Dec. 26 2013, 11:36

//Oro Hatami//

Sajnos nem minden Zej várakozásainak megfelelően alakult. Habár most rajta volt a sor, hogy a kikérdezést lebonyolítsa, mégis mintha ő került volna a vallatott szerepébe hirtelen. Viszont még a technikája tartott, és a férfi nem igazán azt a viselkedést produkálta amire hősünk számított volna. ~Valamit elronthattam. A jutsu még tart, még mindig a chakrám szívja, úgyhogy még tudok rajta változtatni... csak meg kell találnom magamban a békességet, mintha csak meditálnék.~ Gondolta, majd pár nagy levegőt szívót mielőtt felelt volna. A füst nem zavarta rég megszokta már.
- Uram én a lehető legkomolyabban veszem az ügyet. Nem hazudtam tegnap, ez egy rutin ellenőrzés, ám biztos megfogalmazódott önben a kérdés, hogy miért van rá szükség. Azért mert volt már olyan precedens máshol, hogy a parancsnok tudta nélkül, vagy éppen tudtával ellenséges ninják épültek be az őrségbe, és az ott szolgáló honfitársainkat kivégezték. Ennek elkerülése a mi feladatunk, és szerintem ebből érthető, hogy minden állomáson miért tart hasonló incidenstől a vezetőség. Az állt a parancsunkban, hogy egy Konohai sem halhat meg, és ehhez ragaszkodom. - Már nem hadart érhetően beszélt, és minél őszintében igyekezett. - Egyenes beszédet szeretne, ám legyen. Úgy jöttem ide, hogy reméltem semmi gond nem lesz, és egy könnyű feladat elébe nézek. Az ön és kollégája viselkedése viszont aggodalomra adott nekem okot, mert aki nem titkol semmit számomra rejtély, hogy miért ilyen ellenséges két munkáját végző társával. Ön is és mi is tudjuk, hogy ha összetűzésbe kerülünk maga fog győztesként kikerülni onnan, így hát nem értem minek kell még az ellenséges stílus is. És most újfent feltenném a kérdéseket miket előbb már hallót. Van bármi dolog ami miatt aggódnia kéne itt a falú vezetőségének? Esetleges ellenséges egységek növekedése a közelben, vagy bármi amit névadónak ítél meg? Mi az ön motivációja? Miért vállalt ekkora felelősséget, tegnap érthetővé tette, hogy nem a pénzért. A hatalom tetszik, vagy előléptetésben gondolkozik, vagy csak a kicse... Konoha iránti szeretete? - Még mielőtt választ kaphatott volna a lány felé fordult? - Kiegészíted valamivel kollegina? -

**Kagua Hatami** Csüt. Dec. 26 2013, 13:58

Látszott, hogy a terv nem éppen úgy sült el, ahogy gondolták, vagyis Hatami így gondolta, amikor a kérdezett gyanakodva visszakérdezett, mire Zej egy rövidke késéssel, de most viszonylag mindent elmondott, és már nem is hadart. Míg beszélt, a lány elgondolkodott azon, hogyha neki kell kérdeznie, mégis mit kérdezzen. Olyat nem akart, amivel lebuknak, de olyat sem, ami már kérdezve volt. Próbált úgy gondolkodni, hogy közben azért Zej beszédét is hallja. Az azért mégsem tenne jót, ha azt se tudná, hogy mi a jelen helyzet.

~ Nézzük, csak... először ott volt, hogy kérdezte tőle, hogy mit tudhatunk erről a helyről, majd ott volt a beépüléses dolog, meg az, hogy van e amitől tartania kéne a falunak ~ összegezte magában a legelsőként feltett kérdéseket, ahogy megmaradtak fejében, majd tovább folytatta elmélkedését ~ Erre jött a kérdésáradat, és most beszél, avagy inkább ~ fülelt egy kicsit, hogy pontosan hallja, hogy miről is van "szó" ~ most tesz fel egy újabb kérdésáradatot Zej... Csoda, hogy az agyi kapacitásom még bírja ~ tűnődött el, és csak akkor eszmélt fel teljes egészében, amikor Zej megkérdezte, hogy ő kiegészíti e valamivel.

Mivel tudta, hogy neki is muszáj ebben részt vennie, így megköszörülte torkát, jelezve, hogy igen, habár ez torokköszörülés egyben a nyelőcsövébe szorult füst eltüntetésére is szolgált, amely részben még hatott is, de nem teljesen.

- Igen, ki - szólalt meg egy kicsit berekedve, majd még egy torokköszörülés után végre rendes hangszínén, folytatta -, de nem annyira kérdéssel, inkább csak ahhoz hasonlóval, amit a kolléga mondott - pár másodpercig csendbe maradt, de nem azért, hogy megvárja az esetleges megszólalásokat, hanem azért, mert a füst már megint a torkát zavarta. Gyorsan kiköhögte magából, majd megint folytatta a nem eltervezett monológot. Úgy volt vele, hogy majd ahogy jön, úgy jön. - Ahogy társam is mondta, ez az ellenőrzés azért van, hogy elkerüljük azt, hogy ellenséges ninják hatoljanak be, és tegyenek kárt. Mivel a parancsban benne állt, hogy nem halhat meg konohai, ez is említve volt, és mi ehhez ragaszkodunk. Ezért szeretnénk mindent tudni. Nem rossz szándék vezérel minket, habár lehet, hogy ez egy kicsit hihetetlen, de így van. Szóval... nem húzom tovább a szót, a többit a kolléga már úgyis elmondta, és akkor megszeretném kérni Önt, hogy válaszoljon az imént feltett kérdésekre, hiszen ezzel rosszat nem tesz... Csak segíti Konohát, és tudtommal azért van itt, hogy ezt tegye, és ezért volna jó, ha egyenesen, és őszintén válaszolna - fejezte be, és csak remélni tudta, hogy semmi olyant sem mondott, amivel esetleg bármiféle bonyodalmat okozhatna.

Most gondolkodni se próbált, amikor beszélt, csak úgy jöttek belőle a szavak, és csak a végén tudta leállítani magát, mert ha nem teszi, akkor nem csak, hogy a kérdezett hallgathatná órákig, de Zej is szenvedhetne az ő beszélőkéje miatt. Ez viszont most biztosan nem jöhet össze, mert ezen a napon még többször is végig kell ezt "játszaniuk".

- Nos? - tette fel szinte azonnal a beszéde után a kérdést, és nyugodtságot színlelve, de közben kíváncsian várta a reakciót.

Orochimaru (Inaktív) Szomb. Jan. 04 2014, 01:24

- Rutin ellenőrzés? Az ilyen típusú ellenőrzéseknél nem kell ok, nincs oka, így nem fogalmazódott bennem meg semmi, miért van rá szükség, egy ilyen művelet végrehajtása teljesen független a körülményektől, nem gyanú indítja el. - válaszol őszintén az első kérdésedre. - És én még nem hallottam ilyet, hogy Konoha védelme ily módon esett volna el a határ mellett. - látszott, hogy már nem támad, talán kis nyugalmad rá is átruházódott, ám a kimért, őszinte válaszok is, amilyen módon te a kérdéseidet tetted fel. - Értem én, hogy a munkádat végzed, de hazudni attól még ilyen módon nem kéne. - fejezte be. - Már elnézést, hogy közbevágok, de a jellem, és a munka nem összefonódó dolog, attól még, hogy nem látunk itt szívesen olyat, aki nem az osztag tagja, nem rejtegetünk semmit, és nem vagyunk rosszak... - mondta a véleményét a férfi. Kicsit megacélozza magát a férfi, komolyabban odafigyel a dolgokra, miután a lány is erre kéri, bár lehet, hogy Zej egyre békésebb állapota teszi meg a hatását, ki tudja, Hataminak ez akkor is tetszhet, hátha az ő beleszólása volt per döntő a válaszadásoknál.
- Nincs semmi, ami miatt aggódnia kéne a falunak, a motivációm a családom védelme, a legkritikusabb ponton, és nem értem miért így tette fel a kérdést, ha ön profi, és az ügy megoldása a célja. - néz rád megilletődve a férfi, majd lejárt az időtök, te feloldod a technikát, ő feláll, visszaül az arcára a mogorva kifejezés, és kisétál, köszönés nélkül, esélyetek nyílik megbeszélni a hallottakat, az ebéd közben, előtt, után....

**Hejvanasi Zej** Szomb. Jan. 04 2014, 13:24

// Oro, Hatami //

Az első kihallgatást nem lehetett teljesen sikeresnek nevezni. Az ügy végéhez nem jutottak közelebb, ám Zej eddigi gyanakvása a parancsnok iránt kezdett megingani. ~ Lehet, hogy mégsem a falu ellen van ahogy gondoltam? Lehet, hogy csak egyszerűen paraszt? Ha minden igaz a jutsu-m azért hatással volt rá, és nem úgy nézett ki mint aki hazudna nekem. Viszont a következő emberre jobban fel kell készülni, ki kell találni milyen célzott kérdéseim legyenek. ~ Gondolkozott majd a lányra nézet. Egy biztató mosolyt küldött felé.
- Nos mi a véleményed? Szerinted a következő alanynak milyen kérdéseket kéne feltenni, vagy miben kéne változtatni? - Érdeklődött miközben kinyitotta az ablakot, hogy a szoba ki tudjon szellőzni a füsttől. - Jah és persze, hogy tetszett a jutsu-m? - Hatami válasza után kicsit kényelmetlenebb vizekre evezte a beszélgetést.
- Kitaláltad mit veszel fel az ebédhez? És benne vagy, hogy a gyönyörűségedet bevetve egy-két extra infot szerezzünk? - Szinte ő is belepirult a kérdésbe, és tudta, hogy olyat kér a lánytól amit nem szívesen vállal, sőt mi több talán megalázó is lehet a számára. Ha magával is őszinte, akkor belátja, hogy elégé zavarná a többiek méregető nézése a lány felé, de úgy érezte, ez egy fontos pont is lehetne.

**Kagua Hatami** Szomb. Jan. 04 2014, 14:30

Megkell vallani, hogy ezzel körülbelül annyira jutottak, mintha nem is csináltak volna semmit. Semmire se jutottak, csak oda, hogy sehova.
~ Másképp kell csinálnunk, nem szabad, hogy így belegabalyodjunk megint, az minden lenne csak jó nem ~ elmélkedett állvakargatva. Próbált dűlőre jutni önmagában a dolgok felett, de üresen kongó fejjel ez nem kicsit nehéz feladat ~ Tegyük fel azt, hogy úgy gondolom, hogy a parancsnok nem lehet se besúgó, se semmi. De nem hagyatkozhatok arra, hogy ezt meg ezt és amazt gondolom. Kell valami ütőképes és eredményes terv. Csak az a kérdés, hogy mégis mi? ~ folytatta az eszmefutattását, ami meglátszott arcán, szemén, és ezt ő is észrevette. Ez ritka dolog nála, hogy normálisan, illetve egyáltalán gondolkodik, az meg végképp, hogy így.
- Hát... Az biztos, hogy nem szabad így járnunk, hogy bekavarodjunk, mint az előbb. Kell egy stabil, eredményes terv, ami be is válik nem csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is. Olyasmi felől kellene talán kérdezni, hogy nem észleltek-e az utóbbi időben valami szokatlant, meg az a motivációs az maradjon - vázolta fel ötletét a kérdés után egyből, majd a következőre is választ adott egy fokkal jobb kedvvel, sőt még mosolygott is, és ez se volt az utóbbi időben gyakori nála - Érdekes egy jutsu, az szent. Nem tudom, hogy csináltad, de nem azokat éreztem amiket szoktam, és ha nem tévedek a parancsnok is így volt, ha jól sejtem - közölte széles vigyorral az arcán.
A következő kérdést legszívesebben meg sem válaszolta volna, de hát nem lehet olyan - gyomra majdnem felfordult a gondolatra is - szemtelen, vagy nem tudja mi, hogy ne válaszoljon. Pedig legszívesebben azt tette volna.
- Hát...ööö... Az igazat megvallva - itt elpirult, és lehajtotta fejét - egyáltalán nem tudom mit hogy kell, meg mit hogy nem ilyenkor. Mármint a ruhás dolognál - sietve, kicsit inkább sápadtan válaszolt. - Amúgy az egy kicsit feltűnő lenne, ha én, hogy is mondjam, bájolognák, vagy mi - újból elpirult, nem volt neki megszokva, hogy saját magáról beszéljen ilyeneket, de még másról való beszélés se. Nagyot sóhajtva, továbbra is lehajtott fejjel folytatta - Valami olyasmit veszek fel, ami olyan... khm... Na, tudod mire gondolok. Akkor, olyasmit, de azon belül se túl feltűnő, nehogy megsejtsék, hogy ezzel mi is a cél valójában. Nem hivalkodót, de olyant, ami azért mégis... Felkelti a figyelmüket - vázolta terveit újfent, és magában elismerte, hogy talán egy kicsit megkomolyodott.

Sai Hétf. Jan. 06 2014, 12:17

[Kuzomi]

/Utólag is kellemes ünnepeket, remélem kevésbé zsúfoltan teltek, mint nekem :3/

Nem tűnik úgy, mintha érzékelné, hogy követni kezded, de biztos vagy benne, hogy tisztában van ezzel a ténnyel, hiszen a döntésedre várt, és minden bizonnyal kifejezetten erre játszott. Erről tanúskodhat az is, hogy egyáltalán nem adja jelét bármiféle összerezzenésnek a hirtelen felcsendüő hangodra, sem egyéb reakciót nem ad, pedig akár te is játszhatnál arra, hogy most árts neki, hiszen ez sem lenne meglepő reakció azok után egy normál embertől se, hogy hogy kiszúrt veled a kocsmában, a te felvett karaktered pedig egyáltalán nem tartozik abba a közmorál által meghatározott kategóriába, hogy normális.
- Nem - kommentálja nagysokára a mondanivalód, mintha ezzel is az érdeklődésed erejét próbálta volna tesztelni. -, a kocsmák mindig csak a dolgok felszínei, ha mélyebbre akarsz ásni, túl kell lépni rajtuk, és olyan helyek felé kell orientálódni, amelyek ártalmatlannak tűnnek, az sem baj, ha bizonyos városi legendák miatt távol marad tőlük a többség, és néha az sem baj, ha annyira az ember orra előtt van, hogy észre sem veszi.
Mikor ehhez a részhez ér a mondandójában, lekanyarodik, hogy hamarosan egy parkban találjátok magatok, ahol most ugyan nem, hiszen későre jár, de a nyomokból ítélve nap közben rendesen zajlik az élet, főleg mert rossz környéken sincs. Az talán nem meglepő, hogy egy borkosabb rész felé igyekeztek, az már talán, hogy keresztülvágva rajta semmi különös nincs a terepen, s talán felvett jellemed miatt megengedsz magadnak némi türelmetlenkedést, hogy Kyoku elmosolyodva, mintha csak erre a türelmetlenkedésre várt volna, egyetlen jól irányzott mozdulattal egyszerűen arrébb rúgja a talajt, és egy alagút bejárata rajzolódjon ki.
- Nem vagyok kimondottan udvarias, de félek, nem sikerülne feltétlen jól becsuknod magad után az ajtót, így kérlek, fáradj beljebb.

**Kagemare Kuzomi** Hétf. Jan. 13 2014, 16:18

// Sai-san, hát ha már Te is így akkor énis kellemes ünnepeket kivánok utólag, vagy legalábbis reménykedem benne, hogy zsúfoltság ide, vagy oda, de jól telt számodra Very Happy

//

Kyoku mintha észre sem venné, hogy követem s még csak össze sem rezzen a hangomra. Mit ne mondjak: meglepő lett volna, ha csak ezért jön ide, hogy az előbbieket elmondja aztán lelépjen egyedül. Biztos volt benne, hogy követni fogom, vagy legalábbis megérte számára a fáradtságot ennek a valószínűsége.
A következő megnyilvánulása alatt és után is próbálok fapofát vágni, de bizony ezzel sok lehetőséget nyitott fel, amiket majd bele kell vennem az ANBU-nak iródó jelentésembe, már ha megérem persze annak elkészültét. Elmémben száguldoznak a gondolatok, mégis a háttérbe kell szorítanom azokat , hogy a következő időkben Kyokura tudjak koncentrálni. Sok múlhat ezen és én, azt hiszem érthető módon, nem bízom benne.
Beszéde után szinte azonnal lekanyarodik az útról, én követem.Fejem nem nagyon mozdul, de szemem körbe-körbe jár, veszély után kutatva. Hogy mindez egyszerűbben menjen felhasználom shinobiságomból adódó előnyeimet és chakrámmal próbálom élesíteni az érzékeimet. Nyilván nem lesz olyan hatékony mintha egy erre specializálódott technikát használni - már ha van ilyen - de elméletben kivitelezhető, s mintha már beszéltek is volna erről nekem. Mivel tempónk nem sétagalopp egy helyes, de üres kis parkban találom magam. Kyoku érezhetően ennek a közepe felé vonul.
- Ennél a helynél még a megkeseredett pincérlányok zaklatása is izgalmasabb - mondom kissé gúnyosan és sértődötten, vagy legalábbis ilyen felhanggal próbálom kiejteni a szavakat.
Bokros terület felé haladunk, elmémben felugrik néhány gondolat, de egyenlőre az isteni szikra, a megvilágosodás még messze van, s majd Kyoku hozza el. A sövényen túl semmi nincsen, s nagy csalódás ez nekem, mivelhogy "vezetőm" megállt. Kezem a kardom markolatára csúszik, szemem szúrósan tekint a srácra.
- Ha ez megint valami ostoba tréfa - szűrőm csalódottságomat dühnek álcázva, de ezalatt katanám lassan elindul kifelé a hüvelyéből.
Nemes egyszerűséggel arrébb rúgja a földet, kezem megdermed, a kard félig kihúzva, míg Ő vidáman közli, hogy nem udvarias, de menjek előre. Persze, nyílván, meg ne kötözzem magam?
Gyanakodva ránézek. Magamban értékelem a helyzetet és felmérem a lehetőségeimet. Megrántom felé a vállamat, kirántom a kardom, amit akár félre is érthet, de sebaj. Elrugaszkodom és leugrok. Úgy mint egy egyszerű ember, nem mint egy képzett shinobi. Odalent számtalan dolog történhet, s a kivont kard azt hiszem eléggé jelzi Kyoku felé bizalmatlanságom, ám nem hiszem, hogy mást várt volna. Veszély ugyanúgy leselkedhet rám odalent mint puszta levegő. De vannak dolgok amiket meg kell tenni, ezért ugrottam. Ám érzékeim - úgy vélem - kellőképpen élesek, persze ha nem, ha tévedek, arra Kagutsuchi-sama - (és Sai-san Very Happy

) - úgy is rávilágit....

**Hejvanasi Zej** Hétf. Jan. 13 2014, 20:28

// Hatami, Oro //

Míg az ebéd időre várt Zej, úgy döntött sétál egyet a környéken. Mivel ez nem volt megtiltva nekik csak este kilenc után, így könnyedén ki sétált a szobából a lányt magára hagyva. Habár az ésszerűség azt diktálná, hogy a bázison szimatoljon körbe, ő mégis az állomást elhagyva inkább csak körbe járta. Kereste a gyenge pontjait, közben a szájából nem hiányozható cigi lógott. Nem igazán talált semmi említésre méltót és gondolatai is el-el kalandoztak. Részben a következő kikérdezendő szövegen pörgött, részben a küldetés egészen, olykor a parancsnok viselkedésén, és persze Hatamin. Ebéd előtt fél órával ért vissza a bázisra és már nem látta értelmét, hogy vissza menjen a szobájukba. Még egy cigit elszívott és kicsit hagyta, hogy a napsütést kiélvezze. Mikor eljött az ideje, szépen megkereste az ebédlőt, és szemével rögtön Hatamit kezdte el kutatni. A lányt még nem látta, így beállt a sorba. Az ebéd valószínűleg a tegnap megmaradt vacsora volt, de Zej ezt is jóízűen fogyasztotta. Már a felénél járt mikor először felnézett a táljából és kiszúrta a társát. Elsőre a szava is elállt, olyan gyönyörű volt a lány. ~ Francért ilyen fiatal, és francért gondolkodok én ezen. ~ Kezét a magasba lendítve jelezte, hogy itt van. Mikor Hatami elért hozzá csak ennyit mondott.
- Wáów, te aztán kitettél magadért. Nem semmi. - Pirult kicsit bele a bókba. Megvárta míg a lány is megette étele nagy részét majd rátért a lényegre.
- Nem akarlak sürgetni, de itt lenne az ideje élni a gyönyörűségeddel. - Tette egyértelművé, hogy lassan ideje társának is információ vadászatra indulnia. Közbe megfogadta magában, hogy egy pillanatig sem hagyja szemelöl téveszteni, nehogy valaki kárt tehessen benne.

**Kagua Hatami** Kedd Jan. 14 2014, 16:04

Zej távozása után még egy ideig a szobában maradt, kigondolni, hogy mégis milyen legyen az a ruha, amit tervében felvázolt.
Nem volna jó, ha olyant venne fel, ami alapján rájönnének tervére, de még sejteniük sem volna jó, mert akkor akár megjósolhatatlan dolgok következnének be, amik valószínűsíthetőleg elég kellemetlenek lennének.
Meglepődött egy kicsit saját magán, hogy ilyen módon gondolkozik, de nem foglalkozott inkább ezzel, ez még rá ér.
Úgy döntött, hogy muszáj lesz belekezdeni a ruha kiválasztásához, nem halogathatja, és így viszonylag rövid idő alatt kiválasztott egy térdig érő sötétkék rövidnadrágot és egy fehér-kék csíkos pólót, amire felvette a nála elmaradhatatlan piros kapucnis mellényét, amit most kivételesen a terv miatt nem cipzározott be.
Haját kifésülte, majd ezután elpakolta ruháit és az ideiglenes ágyára leülve elgondolkodott az utóbbi napok, főként a mai történésein.
Nem volt kedve járkáklni, így csak az ebédlőhöz ment el, ahol a várakozó sor végére kellett jusson. Körülnézett a várakozás közben és megpillantotta Zejt, aki jóval előrébb állt a sorban és úgy látszik nem szúrta ki őt.
Beletelt egy kis időbe, míg rá került a sor, majd az étel megkapása után egyből társa felé vette az irányt, aki pont most intett neki, hogy ott van.
Leült Zejjel szembe, és vigyorogva hallgatta, amit mondott neki, de válaszolni nem válaszolt, hanem neki látott enni. Teli szájjal elmormolt egy "köszönöm"-öt, és mikor végzett, izgatottan hallgatta a vele szemben ülőt.
- Tudom - suttogta, nem akarta, hogy bárki meghallja - Nem sürgetsz, én magam is kíváncsi vagyok arra, hogy mire vagyok képes. Csak azt nem tudom pontosan..., hogy mit is csináljak. Nem szabad feltünőnek lennem, szóval, ezért nem tudom - idegesen a szájába harapott és az előtte levő frissen kiürült tányérját kezdte el fixírozni.
Magában majdnem egy rá nem jellemző perverz gondolatmenet indult el, de szerencsére időben leállította, hisz' most nincs ideje poénkodni. A jelen helyzetben legalábbis nem.
Ő már eldöntötte, hogy minden tőle telhetőt megfog tenni, hogy az ügy végéhez sikeresen elérjenek.

Orochimaru (Inaktív) Csüt. Jan. 16 2014, 01:56

Mondtam, hogy egy esélyt kaptok az ebédelős szituációban, de nem éltetek vele, nem tettetek fel semmilyen kérdést az ittenieknek, és senki nem szólította meg a lányt, mit sem sejtve arról, hogy mennyi ideig készült erre a lépésre. Így hát csöndben fogyasztjátok a menzakosztot és közben az láthatjátok, hogy menyire ki vagytok rekesztve, ugyanis három asztal van, három hosszú asztal, és inkább kettőhöz zsúfolták be magukat, csak, hogy ne kerüljenek mellétek, kérdés, hogy félelem, vagy megvetés motoszkál a fejükben. Nos, majd ti kigondoljátok, ugyanis ebéd után visszamentek a szobátokba, és előkészültök a következő vendégetek fogadására, aki hamarosan meg is érkezik a szobába.
- Üdv, Hiwigame vagyok! - mutatkozott b az életvidám őr, és ült le veled szemben, az arca mintha kissé vörös lenne, nem napon égett, inkább kipirult. Ki tudja miért.

**Hejvanasi Zej** Vas. Jan. 19 2014, 10:44

Sajnos az ebédlőben nem aratok hatalmas sikert. Sőt mi több ennyi erővel a szobájukban is megehették volna az ebédjüket. A többiek passzivitása viszont érdekes volt, úgy kezelték őket, mintha halálos vírust hordoznának. Na de ez nem is fontos a szerény étel után visszavonultak a szobájukba, és várták a következő pácienst.
- Hatami, majd ha megjön a következő ne félj, te is kérdezni. Ma eddig elég eredménytelenek voltunk, és a te eszed is kell ide.- Mondta bátorítóan a lánynak. Nemsokára kopogtak és egy életvidám őr lépet be a szobába. ~Na ő már most szimpatikusabb. Ha nem jön össze a kikérdezés, vele iszogatok egyet este és hátha úgy többet tudok meg.~ Futott végig a fején míg gyorsan bemutatkozott, és mint az első kikérdezésnél, gyorsan elmondta a jutsu lényegét.
- Minden esetre, kérlek ne érezd magad feszélyezve, hisz mindezt csak a falunk biztonságáért tesszük, és mi is csak a munkánkat végezzük. -Míg beszélt elővette egy jointott meggyújtotta. Az ablakot becsukta majd kézjelek elmutogatása után aktiválja a jutsuját. Most nem igazán erőlködött érezte magában az emberek iránti szeretettet, és komolyan gondolta, hogy meg szeretné védeni Konohát.
- Nos meg szeretném, megkérdezni a nevedet, azt hogy mióta szolgálsz itt, hogy milyen itt dolgozni, és hogy tapasztaltál e bármi érdekeset vagy furcsát? Bármit amit érdemes lehet nekünk elmondani. Illetve, hogy milyen összecsapások voltak eddig, és hogy az ellenséges csapatok milyen közelségben lehetnek.- Kérdései után a lány felé fordult jelezve, hogy jöhetnek az ő kérdései is.

Ajánlott tartalom