Utcák és terek

Felpattanás a szekérre és az lassan és komótosan elkezd gurulni. A sensei ekkor válaszolt a feltett kérdésemre:
- Egy közeli helyre visszük a hullákat, ahol majd elégetik őket.
Hát ebből nem tudtam meg túl sokat, de valójában nem is fontos a dolog... A lényeg, hogy... Igazából most nincs lényeg szóval...
Miközben a fentiekhez hasonlóan beszélgettem magammal a sértődöttség lassan alábbhagyott, majd az önmagammal való kommunikálás megunása után a tájat kezdtem el vizslatni. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy néhány elcseszett bandita lesz olyan ostoba, hogy kifosszon egy ilyen lepukkant szekeret és így harcra kerülhetne sor, ami egyenlő a tapasztalattal, de ennyire buta banditák sajnálatos módon nem voltak a közelben.
Tíz perc után meg is untam a táj vizsgálását. Ekkor új elfoglaltság után kellett néznem. Szó szerint néznem! Elkezdtem vizsgálgatni a sensei és Chie kebleit. Összehasonlítás meg ilyenek, csak, hogy elüssem az időt. Szerencsémre a maszkom miatt nem túl sok esély volt rá, hogy észreveszik, ahogy a szemeim sunyiban ide-oda fordulnak és őket bámulják, méregetik meg ehhez hasonlók. De hát mit van mit tenni... Egy perverz így tudja elfoglalni magát. Akinek nem tetszik, hát az...az ne tudjon róla...
Különlegesen érdekesnek tartottam azokat a részeket, amikor a szekér zötykölődött egyet és akkor a... khhmmm... nem csak a szekér pattant kicsit feljebb...
Így hát el voltam foglalva, ebből következik, hogy nem vehettem észre a várost, aminek a közelébe értünk. Csupán akkor figyeltem fel rá, amikor már néhány száz méter választott el a lakótelepüléstől.
Ám meglepetésemre nem mentünk be a városba, hanem egy gyors és váratlan kanyart vettünk be a szekérrel és egy temető előtt álltunk meg.
- Meg is érkeztünk! Pakoljunk le és vigyük be a barátainkat a sütőbe! - mondja a Sensei vidáman, miközben leugrik a szekérről.
Sajnos ezzel az én kis titkos mozimnak vége is. Habár a leugrás még egy igen izgalmas pillanat volt, ugyanis egy gyors fel-le mozgást végző dinnye-duó igazán izgalmas dolognak számít egy magamfajta féligmeddig unatkozó perverz számára...
Én magam is lepattantam a szekérről, majd megszólaltam:
- Hova és hogyan visszük be őket? - kérdeztem a módszerre és a megfelelő épületre kiváncsian.
Ezek után a sensei megfelelő utasításait követve cselekedtem. Ugyanis rájöttem, ha sietek, akkor hamarabb kapok pénzt is! Na meg előbb indulunk vissza, ami remélhetőleg megint mozifélével kecsegtet majd...

// Húú.. Nem tudom Te hogy vagy vele, de nekem nem tetszett a sértődött Kuzo, szóval kicsit feldobtam a hangulatát xD //

// Még egy perverz... xD //

A sensei néha rád néz, de nem szól semmit. Lehet hogy észre vette, ahogy a mellét figyeled, de ha így is történt, akkor nem szól érte semmit. Még akár az is lehet, direkt ugrott úgy le a szekérről.
A kérdésedre nem ő adja a választ, hanem egy férfi, bár nem szavakkal. Ugyanis, miután elhangzott a kérdésed, a ravatalozó ajtaja kinyílik és egy fehér köpenyt viselő alak lép ki, maga előtt tolva két kerekes ágyat. Meg sem szólal, csak amikor már ott van a szekér mellett.
- Ide kérném a hamvasztani valót. Egy asztal, egy test! - mondja.
A sensei nem szól semmit, de a nézéséből láthatjátok, hogy nem kedveli túlzottan az alakot. A fickó sem szól hozzá, de még rá sem néz a kunoichire.
Végül hozzáláttok a lepakoláshoz. Megfogod a bekötözött test egyik felét, míg a másikat a Sensei veszi a kezébe. Kisebb erőlködés után felrakjátok az egyik asztalra, majd amikor már elindulsz, hogy betold a ravatalozóba, a hulla felül és megragadja a vállad.

A kéz nem fog téged túl szorosan, így képes vagy megfordulni, majd megütöd az ellenfeledet. A test ekkor lezuhan az ágyról, egyenesen a földre. Azonban nem "pihen" ott túl sokat, ugyanis hamarosan felugrik és újra támadásba lendül. A Sensei nem csinál semmit, a társad pedig túl rémült, hogy cselekedjen.
Az ellenfeled, akiről jelenleg nem tudod, hogy élő vagy holt, számodra meglehetősen lassú ütésekkel próbálkozik, könnyedén el tudod kerülni azokat, ráadásul ha vissza akarsz csapni neki, akkor még arra is van esélyed, hogy fegyvert vegyél elő és azzal ronts rá.

A Sensei továbbra sem törődik a támadóddal. Nyugodtan átnéz rajtad, majd elmosolyodik. Ekkor veszed észre, hogy a többi hulla is megelevenedik és rád támadnak. Esélyed sincs ellenük. Körbe vesznek, majd lefognak, mielőtt még bármit is reagálnál.
- Higgadj le öcsi, csak teszteltelek titeket. Én irányítom őket! - mondja a kunoichi.
Ezután a tetemek elengednek téged, majd sorba állnak előtted. A Sensei ezután oda löki a temetkezési vállalkozónak az asztalt.
- Megoldjuk ezt nélküled is! Gyerünk fiúk, befelé a grillezőbe! - mondja.
A hullák erre engedelmeskednek és elindulnak befelé. Így sokkalta könnyebb dolgod van, mivel semmit sem kell csinálnod. Csakhamar végeztek a munkával, így újra felpattanhattok és indulhattok vissza.
- Most visszamegyünk, hátha kell még hozni néhány tetemet, de ha már nincs meló, akkor ti végeztek is mára! - mondja a kunoichi, miközben elindultok a szekérrel.

Miután a testek besétáltak a "sütőbe" ti visszaültök a szekérre és máris mentek vissza a faluba. A táj most is csodás, bár nem igazán foglalkozol vele. Mivel semmivel sem foglalkozol, csak pihensz, elálmosodsz és szinte már elalszol. Még szerencse, hogy göröngyös az út, így mindig amikor elszunyókálnál felébredsz.
Az út most is ugyanolyan hosszú volt, mint amikor eljöttetek a faluból, bár most mintha hosszabb lenne, hogy nem bámulod a lányok domborulatait. Majd az egyik bukkanó után egy kisebb izgalomra tesztek szert. 6 útonálló állít meg titeket.
Mindannyian koszos ruhát viselnek, igazi fegyvereik nem igazán vannak. A legtöbben fa bunkókat fognak a kezükben, kivéve az egyiküket, aki egy deszkát, amibe 2 szeg van beleütve.
- Aggyátok át a pízetek, oszt nem lesz bajotok! De ha nem aggyátok, akkor fájhat majd a kobakotok!
A sensei ekkor egy kunai-t vesz elő, amit az egyik férfi combjába dob.
- Vegyétek el! . mondja, majd biccent felétek, hogy készüljetek a harcra.
Chie ekkor leugrik a szekérről és előveszi a kardját, amitől megijednek az útonállók. Azonban nem tágítanak.
Mindhárman két két ellenféllel fogtok szembeszállni. Valószínűleg könnyű dolgotok lesz, mivel nem tűnnek képzett harcosnak.

//Megengedem hogy irányítsd Chie-t, mivel ő inaktív lett. Tehát leírhatod, hogy te mit cselekszel a harcban és hogy a lány mit(ha nem szeretnéd, akkor majd én irányítom őt)//

A szekér göcög a görönygyös úton, én pedig álom és ébrenlét között ingadozok, hol az egyiknek, hol a másiknak hódolva... A táj pont olyan, mint amikor a "pékség" felé mentünk, csak most más szemszögből lehetne nézni, ha lenne olyan kedvem, hogy a környezetet nézzem.
Egy bukkanó, majd a szekér megáll. Ez nem szokványos, ezért hamar felfigyelek rá. Fél tucat útonálló miatt kellett abbahagynom a félálomban való létezést. Koszos - vagy nevezhetném inkább úgy, hogy mocskos - ruhák, bunkósbotok. Semmi különös. Ezek csak a megszokott, szánalmas, alattomos, béna rablóféleségek...
- Aggyátok át a pízetek, oszt nem lesz bajotok! De ha nem aggyátok, akkor fájhat majd a kobakotok! - mondta hirtelen az egyik.
Persze, most azt várja, hogy majd beijedünk. Ettől a szövegtől... Ha kicsit jobban átgondolja, akkor a végén tényleg sikerül egy normális rímet összeállítania, de mondjuk ilyen agymunka félét nem hiszem, hogy elvárhatnék tőle...
Egy kunai repült el mellettem és az egyik bandita combjában állt meg.
- Vegyétek el - hallom a sensei hangját és amikor gyorsan felé pillantok még éppen látom a biccentését.
Chie-chan kardot rántva leugrik a szekérről. Én a maszkom alatt elmosolyodok.
Előkapok egy kis pitos tekercset. Kinyitom és megidézem a benne lévő naginatát. A tekercset leejtem a szekérre, majd odafordulok Chiehez és megszólalok, de olyan halkan, hogy csak Ő hallja:
- Fogjuk közre őket! Én hátulról támadok rájuk, Te pedig innen és így a túlerőből fakadó fölényük valamilyen szinten csökken!
A naginatát a jobb kezembe fogom. A bal kezemmel két kunait rántok elő és a Dainamikku Akushon nevű technikával megpróbálok villámgyorsan az ellenség hátam mögé kerülni - kb öt méter távolságra tőlük -, ekkor (ha eddig sikerül) a két kunait eldobom az egyik felé, majd rárontok a másikra a naginatámmal. Mivel a dinamikus akciónak köszönhetően, szinte szempillantás alatt a hátuk mögé érkezem, ezért reményeim szerint nem fognak elég gyorsan reagálni és még háttal lesznek nekem.

Abban az esetben, ha nem lenne lehetőség a mögéjük kerülésre, akkor a naginatát nem idézem meg, hanem egyszerűen kiveszem a hátizsákomból a két fuuma shurikent és azokat hajítom feléjük, majd két kunait előrántva vetem magam bele a harcba, keresve a lehetőséget a gáncsolásokra - magyarul a konoha reppuu használatára!

// Chie-chan írányítását inkább rád hagyom //

Könnyedén megidézed a fegyveredet, majd a támadóitok mögé kerülsz. A kunaik eltalálják az egyik célpontodat, aki hangosan felnyög, majd feléd fordul, mirer Chie ront rá és vágja le. Ezután a másik célpontod mögé kerülsz, aki pont belefordul a fegyveredbe és lényegében felnyársalod a lándzsádra. Ekkor azonban a másik kettő lendül támadásba. Az egyik Chie-re, míg a másik rád támad.
Szerencsétlenségedre a fegyvered beleragadt az előző áldozatodba, ezért választanod kell, vagy megpróbálod kiráncigálni belőle és vállalod, hogy esetleg leüt, vagy egyenlőre hanyagolod a fegyveredet és máshogy intézed el a banditát.

Az ellenfeledet kissé meglepi a lépésed, de sajnos nem tudod őt is felnyársalni. Egyszerűen csak félre üti a fegyvert, így mellette suhan el a szúrásod. Ezután sikeresen előveszed a másik fegyveredet, majd eltűnsz a szeme elől és egy jól irányzott csapással leteríted a célpontodat. Mindeközben már a társad is végzett, a Sensei pedig már a szekéren csücsül.
- Nos, akkor folytassuk is az utat! - mondja a kunoichi, majd amint felszálltok, már utaztok is tovább.
Az út ezek után már teljesen nyugodt. Hamarosan elértek újra Konohába, ahol megint felkeresitek a halottasházat. Azonban már nincs több munka, mára csak ennyit terveztek.
- Nah, drágaságok! Mára végeztünk, itt a fizetésetek, 400 Ryo! - mondja a Sensei, majd egy pénzes zacskót dob oda nektek. - Remélem még máskor is találkozunk, viszlát! - köszön el tőletek, majd tovább hajt a szekérrel.

//Elnézést a késésért. Nem húznám tovább a játékot. Kuzomi, a jutalmad a fent említett 400 Ryo és 10 Chakra. Jegyezd fel az adatlapodon. További jó játékot!//

Az ellenfél kiterült. A többiek is végeztek. Az utat folytatjuk, de már nem történik semmi különös. A szekér lassan halad tovább és megérkezik konohába. Mint kederül nincs több meló, szóval a sensei odadob egy pénzeszacskót jutalomként, azután pedig elköszön. Én szintén köszönök, de nem csak a senseinek, hanem chienek is.
Hazafelé beugrottam még egy fegyverboltba, mert eszembe jutott, hogy vennem kellene egy-két dolgot. Gyors körülnézés után levettem a polcokról négy kis tekercset meg két üvegcse tintát, valamint öt kunai tőrt. A pulthoz lépve kifizettem a dolgokat.
Hazamentem, majd az egyik kis tekercsbe (zöld) belepecsételtem a boltban vásárolt dolgokat, valamint a naginatám mellé lepecsételtem a két fuuma shurikenemet.
A nap lassan lefelé kezdett szálni és az álom hamar utólért...


// Négy kis tekercs ( négyszer 50 =200), két nagy övegcse tinta (300), öt kunai tőr ( 5-szőr 150= 750). Összesen: 1250
Értem! Akkor ezzel megvolna az én befejezőpostom is, valamint egy kis vásárlás. További jó játékot neked is //

//Soro//

A jó öreg Konohagakure no Sato! Komolyan, ez a legtündöklőbb shinobi rejtek az egész ninja világban. Legalábbis rengeteg embernek ez a véleménye, nem nagyon volt olyan illető, aki úgy távozott volna a faluból, hogy megbánta az utat. Nem, ez a hely minden shinobinak, minden vándornak megér minimum egy látogatást. Rengetegen beleszerettek ebbe a faluba, és már csak azért is visszajárnak, hogy csodálják a pompáját. ám persze te azért jöttél a faluba, mert volt egy kis elintézni valód, még ha nem is olyan, ami egy S szintű bűnözőhöz méltó. Mit kell tenni, néha a shinobi is rákényszerül, hogy egyszerű munkákat vállaljon, és ez a munka ugyebár az álcádat is csak jobban erősíti. Be is válik, hiszen senki nem fog gyanút, nem vonzól különösképp sok tekintetet magadra. Itt eltűnődhedsz, hogy hiányolod-e, hogy nem vagy a középpontban, mert hát mégis csak azaz egyik leggyakoribb eset, hogy az erős shinobik túlvannak telve hatalmukkal, és mindig megsértődnek, ha őket nem ismerik el, vagy nem veszik észre.
Ez most teljesen mindegy, lepakoljátok a szállítmányt, majd elindulsz a legközelebbi szálló felé. Már a kapujához érsz, mikor hirtelen a sarokról befordulva egy gyerek neked ütközik. Mivel még kicsi, olyan 10 éves lehet, hátra se lök, csak ő esik hátra úgy egy métert, jajjgatva, s fejét fogdosva.
- Hé te kis vakarcs, ne mozdulj onnan egy tapontat se! - kiállt egy férfi aki feltűnik a sarkon, majd utána még kettő. Eléggé bajkeverő kinézetű csávók, ez sosem jó jel. - Hé maga, ne hagyja, hogy meglógjon, egy nagyon fontos dolog van nála, kis tolvaj ez, semmi több. - folytatja a középen álló alak a beszédét, láthatóan a másik két férfi tiszteli ezt az egyet, mert egy mukkot se szólnak, csak gyilkos pillantásokat vetnek a kölyökre. A gyerek megrémül, és próbálna újra elszaladni, de természetesen te ott vagy előtte, úgy hogy innentől rajtad áll, hogy mégis mit cselekszel. Megfogod a gyereket, és átadod nekik, vagy csak magadhoz szorítod, és próbálod "letárgyalni" a dolgot az emberekkel. A harmadik természetesen az, hogy nem foglalkozol az üggyel, és csak besétálsz a szállóba... De könyörgöm, akkor hol maradna a móka?

Shala la la la la la énekelném ha tudnák és szeretnék is énekelni. Nem szeretek és nem is tudok énekelni ezért csak mint egy hétköznapi ember akinek vér vörös szemei vannak és fekete haja még egyenlőre. sétál végig az utcákon. Vagy is csak sétálok mert megállok egy üzlet előtt ahol némi gyümit árulnak. Meg kívánok egy almát és már csengetem is a ryut cserébe. Alma a kézben pénz a zseben és indulás előre. Útközben próbálom kikerülgetni az utca forgatagát az a sok embert kik dolgokul törődve sietnek valahova. Én csak az almám rágcsálom és nézelődök nyugodtan míg mások rohangálnak. Az utazás során nem csak meg éheztem egy kis almára de meg is szomjaztam egy hangulatos kis épület valami bár szerűség ahol az utcára is ki lehetett ülni az egyik téren aminek közepén padok és virágok voltak.
Kint foglaltam helyet, hogy figyelhessem ezt a színes forgatagot az élettel teli utcákat. Néha egy-egy gyerek csoport nevetve bukkant fel és szaladt az egyik utca irányába. Természetesen rendeltem magamnak egy nagy adag hideg enyhén citromos Baa-Chan teát ( japán Zöld tea ) mellé pedig néhány apró tea süteményt.

//Azumi Yuurei//

Kifelé jövet szinte egy Konohai Shinobiba botlok. Majd nem szó szerint a baleset viszont elmarad szerencsére. Hideg citromos teám és pici sütemények társaságában leülök az egyik asztalhoz. Ép teám kortyolom és élvezem a hűsítő nedűt ezért nem is látom, hogy az elöbbi shinobi ki ül a teraszra az asztalok egyikéhez. Csak érzem a jelenlétét. Így mikor csészét lassan leteszem egyenesen ránézek, de nem mosolygok csak figyelem. Ah biztos még csak most ébredt fel veszem észre és a nyúzót arc valamint tekintetéből lehet látni még valamit. Utazásaim során nem egy másnapos embert láttam már így a jelek viszonylag egyértelműek voltak. Most már mosolygok kedvesen és próbálom elképzelni micsoda féktelen buli lehetett az ami ezt az állapotot eredményezi egy Shinobinál. Ugyan is fogalmam se volt, hogy itt konohában milyen a mulatozás. Azt észre vettem, hogy tekintete nem testemet fürkészte. Magam teljesen átlagosnak tartottam ezért nem is értetem volna, hogy miért tenné már ha meg tette volna testem fürkészését. Annak örültem, hogy szemeim azok amikbe néz vagy is az volt ami a figyelmét felkeltette első sorban. Legalább is szeretném ezt hinni. Nem álok fel és sétálok oda hozzá ha tényleg érdeklem és szeretne beszélgetni ő fogja megtenni. Jah és igen hát amúgy is hogyan nézne már ki egy lány megy a pasihoz és... ennek fordítva kel lennie szerintem.
Veszek egy kis bátorságot és barátságosan intek neki, hátha több önbizalma lesz és tényleg ide jön hozzám.

Milyen édes félénk fiú. Ez volt az első gondolatom amikor megszólalt. A barátságos invitáló intés ellenére is meglepődtem kicsit, hogy így hozzám sétál. Természetesen ezt nem mutattam ki csak ültem és velem szemben állott figyeltem.
- Eredetileg fagy országa amúgy Kumogakure. És igen én is az vagyok, de nem szeretem nagydobra verni.
Szerencse, hogy az asztal kicsi így simán elérem a tulfelénlévö széket és meg tudom lökni.
- Nyugodtan foglalj helyet a társaség mindig jól jön.
Egy konohai lett hát az asztal társam tőle talán megtudhatok olyan dolgokat mint Hol szoktak szórakozni, mit lehet csinálni napközben.
Egy szóval a szabad idős tevékenységek illetve a vásárlás. Mást úgyse nagyon mondana az a más pedig nem is érdekel. Kortyolok a teámból és a fiút figyelem. Szemeimmel végig mérem próbálom ki elemezni jelemét és még pár apró dolgot testártásából és abból ahogy leszólított.
Első következtetésem, hogy félénk egy kicsit bár lehet ez álca is. Egy nagy harcos mondta soha ne mutasd meg teljes erőd egy idegen előtt.

- Ah nem kell bocsánatot kérned már hozzá szoktam, hogy néha ilyen történik velem. Sőt volt már rosszabb is a Hó országában.
Végre leül aminek én örülök, végre nem kell felfele nézni és most már egyenlő partner ként tudunk beszélni. Már mint mind ketten ülünk mert kényelmetlen számomra egy álló emberhez beszélni.
- Oh igazából van egy sok kérdésem van Konohával kapcsolatban. Nyugi engem hidegen hagynak a falu titkai. Nem érdekel semmi ilyesmi ami nem publikus idegenek számára.
Elgondolkodom majd mosolygok most jut csak eszembe még be sem mutatkoztam. Sőt meg se kínáltam a ropogtatni valóval.
- Egyébként Azumi Yuurei vagyok. Süti miatt ne aggódj vegyél nyugodtan.
Majd egy kérdés fogalmazódik meg az elmémben.
- Első sorban az érdekelne, hogy ti Konohaiak hogyan szórakoztok. Hova szoktatok járni ha mulatni akartok, vagy táncolni. Tekint rám úgy mintha csak egy pénzét elverni vágyó turista lennék.

- Hm
Hümmögtem előszór csak halkan, de legalább meg tudtam valamit így is.
- Ah azokból ismerek néhányat. Füstös kocsmák mélyén néha igazi kincsekre lehet leni ha valakit keres az ember. Na és persze a változatosság néha gyönyörködtet.
Most én vagyok aki elgondolkodik, hogy sora vegyem helyeket ahol eddig meg fordultam. Minden részletre ki akarok térni így látszik, hogy gondolatban most máshol járok.
- Szeretek táncolni igaz nem vagyok egy profi, de attól még jó néha. Igazából szeretem az olyan helyeket ahol zene van és nyüzsgés. Ahol pezseg az élet. Ezért is az egyik kedvenc falum Konoha. Néha szeretek a füstös helyeken is megfordulni, vagy olyan helyeken ahol csak a természet zenéje szol. Végül is szinte majdnem minden típusú helyen megfordultam már eddig.