Utcák és terek

Hatamit kicsit meglepte, hogy egyikük kért volna abból a kijózanító "dologból" - mi mindössze egy-két vödör jéghideg vizet takart magában -, míg másikuk meg pont hogy tiltakozott ez ellen, a drága pénzre és a ritka részegségre hivatkozva. Meglepő személyiségek, az biztos.
- Én egy másik ország ninjája vagyok - mondta olyan halkan, hogy csak a két férfi hallhassa. - Azt viszont nem mondom meg melyiké, meg semmi olyan infót nem mondok el, amíg ti nem mondjátok el. Egyébként válaszolva a kérdésedre, Zej, azért vagyok Konohában, hogy információt gyűjtsek. A többit majd azután, amit az előbb említettem, hogy először ti mondjatok el pár dolgot önmagatokról. Gondolok itt arra, hogy hova valósiak vagytok, miért vagytok itt, és ehhez hasonlók - mondta továbbra is ugyanolyan halkan. 
Ekkor pár fiatal sétált el mellettük és mielőtt bármit reagálhattak volna - lett volna rá okuk -, Zej egyből nekik rontott... Volna, ha társa, Hiro nem ragadja meg karját és tartsa ezzel féken. 
Zej számára elég érdekeseket vágott a fiatalok fejéhez, amiktől egy kicsit elpirult, majd miután ezen túltette magát, egyből próbálta menteni a menthetőt, persze nem a saját, hanem Hiro és Zej érdekében. 
~ Nem is olyan a ruhám...- nézett végig a ruháján, ami egy térdig érő világosbarna nadrágból, egy hosszú ujjú fehér pólóból és egy piros, kapucnis mellényből állt. Beleszámolva még a ninja szandált, a zsebében rejtőző dolgokkal együtt - Ennyire részegek lennének? Ajj.. Ez nem jó, pedig tudnának segíteni ha minden igaz.~ gondolta magában és úgy döntött nem fog az idők végezetéig itt valami fura beszélgetést végezni, hanem a tettek mezejére lép.
- Gyertek, menjünk egy nem ennyire forgalmas helyre, ahol majd elmondjátok a válaszokat, és ahol nem lesznek ilyenek - szúrósan arra a pár fiatalra nézett, mire villámgyorsan elrohantak. 
Nem tudta Hiro és Zej, hogy ő pár nappal ezelőtt laposra verte ezeket, meg a bandájuk összes tagját, mert kekeckedni mertek vele.

Elindultak és Zej egyből beszélni, illetve ugrabugrálni kezdett. Elmondta származását, célját és tömören az életéből is pár dolgot. Ezt egy kicsit érdekesnek találta Hatami, de nem hangoztatta.
~ Mostmár biztos; jó, hogy találkoztam velük. Érdekes napnak... vagy inkább éjjelnek nézünk elébe ~ gondolta, miközben Zej magához ölelte őt és Hirot, mire Hatami pár méterrel arébb ugrott, míg a másikuk úgy ellökte Zejt, hogy a falnak csapódott.
Ezután Hiro kezdett beszélni, ő is elmondott minden lényegesebb dolgot önmagáról, és így derült ki Hatami számára, hogy Zej, Hiro is elveszett vagy inkább vándor ninja, pont úgy, mint ő.
Még pár dolgot mondott halkan neki Hiro, amiket csak ő hallott. Ettől a "pár dologtól" egy kicsit elmosolyodott. Hiába nem szeretett barátkozni, attól még az eféle megjegyzések megmosolyogtatták. De, mint mindennek, ennek is vége lett, amikor Zej az italvevés lehetőségét vetette fel.
A levegő kezdett lehűlni, nem csoda, hisz' a Nap már majdnem lenyugodott, ami hatására - nem a Napé, hanem a lehűlő levegőé - láthatóan Hiro kezdett kijózanodni. Meg is kérdezte tőle származását.
Mivel már kicsi volt a forgalom, és akik jöttek-mentek, azok is siettek, így számára kényelmes tempóra váltott és beszélni kezdett:
- Én Amegakuréből származok, de úgy két éve elhagytam a falum, hogy megkeressek valakiket. Azok a valakik a szüleim. Ezért jötte' Konohába, mert értesüléseim szerint nem sokkal születésem után pár konohai ninja vitte el anyámat, akit elindult apám keresni. Azóta is keresi tán, ha még él és én az ő és anyám keresésére indultam. Ez körülbelül a lényeges. Ja, és az is, hogy én egy elveszett ninja vagyok - közölte egy kicsit lehangoltan. Ha szülei kerülnek szóba, egyszerűen mindig elszomorodik, de mindezek ellenére kíváncsian várta Zej és Hiro reakcióját.

Miután ő mesélt a céljairól, Hiro figyelmeztette, hogy beszéljen halkabban, majd Zej mesélni kezdett az arcán lévő sebről - amiről mondandója aalapján kiderült, hogy apja okozta azelőtt, hogy elhagyta volna a faluját -, majd megállt és letérdelt amolyan lánykérő pózba, és engedélyt kért arra, hogy segítsen a szülők keresésében. Mielőtt reagálni tudott volna, Hirohoz fordult és most őt kérte meg, hogy segít-e "eme nemes célban? Hiro rövid töprengés után beleegyezett, majd leült a földre, és a falnak támaszkodott és megkérdezte tőle, hogy hogyan is képzeli szülei keresését?
Hatami pár percig némán gondolkodott, hogy miképp is fejtse ki az eddig megszerzett információkat és elképzelését, majd elővett zsebéből egy régi, sárgás képet, amin szülei álltak.
- Még szülőfalumban szereztem ezt a képet, ami nem sokkal születésem előtt készült. Azt tudom, hogy konohaiak vitték el anyám, és mint meséltem, apám utána ment. Ezért vagyok Konohában, hogy megtudjak több dolgot, ha kell megzavarom Konoha békéjét. Engem csak a szüleim érdekelnek! - lendült bele a beszélésbe Hatami, majd mikor észrevette, hogy már majdnem másról kezdett beszélni, ő is leült a földre és hátát az egyik ház falának támasztotta.

A kép megmutatása-, és a kicsit túlfűtött Hatami beszéde után Zej felvetette azt, hogy menjenek a Hokagéhoz, hátha tudna segíteni. Ez az ötlet láthatóan nem tetszett Hironak, de végül beleegyezett, épp úgy, mint utána Hatami. Felálltak és elindultak a Hokage rezidencia felé. Vagyis indultak volna, ha tudták volna, hogy merre van. Mivel nem találták Hiro idegesen tudakolta - nem tudni kitől -, hogy merre van a Hokage irodája?
Estére az idő olyannyira lehűlt, hogy már fáztak - vagyis Hatami az fázott - és már tervbe volt a fejében, hogy mondja; menjenek egy szélmentes helyre, amikor is elértek a keresett helyhez: a Hokage irodájához.
- Itt a Hokage irodája! - ugrott fel Hatami vidáman. Majd társait meg nem várva az ott lévő egyetlen ajtóhoz lépett, de mielőtt bement volna, hátranézett, megállt és úgy döntött megvárja társait.
(Bocstok mindenféle, mit tudom én milyen hibákért, de telóról nem kinnyű egy bejegyzést írni, amúgy szerintem a következő poszt mehetne máshol...vagy nem :D )

//A kawarimi nem így működik, ezt mindenképp nézd meg a játéktechnika vagy a jutsu topikban

/Sato testvérek/

Egy hosszú és fárasztó utazáson vagyok túl. Azért küldtek ide, hogy elhozzak egy fontos levelet az itteni vezetőségnek. Ez valami csel volt, mivel egyszerre többen indultunk el, de csak nálam volt fontos információ, nehogy az ellenség megszerezzen valamilyen fontos hírt. A parancsom úgy szólt, hogy hozzam el a levelet, majd további parancsra várva maradjak itt. Így hát próbálom kipihenni a fáradalmakat és jól érezni magam Konohában. Eddig még nem igazán volt szerencsém körülnézni a faluban, de most megejtem a dolgot. A délelőttöm jelentős részét sétával töltöttem, most pedig pihenés képen az utcán ülök egy padon és a bábomat, Tenshi-t piszkálom.
- Az itteni klímának köszönhetően nem fogsz tele menni porral! - mondom a bábnak, miközben egy kendővel törölgetem. - Ha itt élnénk, akkor nem kellene állandóan az alkatrészeidet cserélni, mert épp a homok kikezdte az egyes illesztéseket.
Teljesen belemerülök Tenshi tisztogatásába és abba, hogy folyamatosan motyogok neki valamit. Néhány járókelő megbámul minket, de nem szánnak hosszú figyelmet nekünk. Elvégre biztos járt már más bábhasználó náluk, valószínűleg nem újdonság a látvány számukra.

Yonaka a vállamon pihen miközben egy könnyű edzésből sétálok haza felé. Mivel nincs csapatom se mesterem elég egyhangúak a napjaim, és így maradnak a gyakori magányos edések vagy épp a könyvtárban tanulás. Sajnos apa sem tud túl sokat segíteni mivel egyre többször hívják küldetésre. Mikor nem figyelek macskám leugrik a vállamról és eliramodik. Tudom ha egyedül van bajt csinál mert mióta plusz emberként egy csapathoz csatlakoztam és el kellett lopnia egy kulcsot nagyon rá kapott a lopásra.
- Yonaka azonnal gyere vissza! - szólok utána de mint aki meg se hallotta. Sajnos egy lányt szemel ki aki egy padon ül és épp valamit nagyon tisztogat. - Csak kapjalak el te kis tolvaj. - dörmögöm orrom alatt.

Dúdolgatva tisztogatom Tenshi-t, amikor észre veszem, hogy egy lány kiabál. Ahogy felnézek, egy macskát látok oda szaladni hozzám, így azonnal összeáll a kép: A szőrmóknak kiabált, aki épp betársult hozzám. Chakrafonalakkal azonnal a bábra csatlakozok, majd életre keltem azt és megfogom vele az állatkát. Ezt követően Tenshi odasétál vele a lányhoz és a kezébe nyomja. Sajnos beszélni nem tud, így kénytelen vagyok én is oda menni a kunoichihez. Amint a lány előtt vagyok, a báb a hátamra "mászik" és átkarolja a nyakam.
- Legközelebb jobban vigyázz az állatkádra! - mondom neki mosolyogva. - Hogy hívják a kis szőrmókot? Olyan kis ennivaló a drága!
Huncut mosoly terül az arcomra, így akár még azt is hihetné, hogy éhes vagyok és azért mondtam a cicusra hogy enni való. Kíváncsi vagyok rá hogy reagál.
- Ha jól látom, akkor te is ninja vagy. Miért nem küldetésen vagy? - kérdezem érdeklődve.

Yonaka után megyek de egy báb megelőz. A kezembe adja a macskát majd nagy szemeket meresztek az idegenre. - Helló. Mert épp nem kellettem egy csapatba sem mivel nincs sajátom. - mondtam neki. - Amúgy Sato Natstuhi vagyok. Ő pedig Yonaka. Igazi kis tolvaj. Remélem nem lopott el tőled semmit. - teszem hozzá. Majd újra a bábra nézek ami a lány hátán helyezkedett el. - Te Sunagakuréből jöttél igaz? - kérdezem tőle. 

Miután vissza adom az állatkát, bemutatkozik a lány. Ekkor jut eszembe, hogy annyira faragatlan voltam én még meg sem tettem. Mosolyom továbbra is megmarad, majd bólintok egyet.
- Igen, onnan jöttem! A nevem Doshiri Asuka, a bábom pedig Tenshi. - ekkor áttapogatom a ruhámat. - Nem, nem lopott el semmit. Azt úgyis észre vettem volna, de szerencsére időben megfogtam a bábommal. - Ezt követően kis szünetet tartok, majd kulacsomat elővéve iszok pár korty vizet.
- Jelenleg pihenőn vagyok, ide kellett jönnöm, további parancsig pedig itt maradok. Szóval most üdülök egyet, de egy kis edzésnek nagyon örülnék már... Esetleg lenne kedved harcolni velem? Ha szerencséd van, akkor még fejlődhetsz is egy picit!
Kissé fellelkesedek, hátha elfogadja a kihívást. Jó lenne harcolni egy picit és egy kis adrenalint vinni az unalmas napjaimba.