Re: Utcák és terek

**Isha Dansei** Hétf. Júl. 06 2015, 16:32

A szemtelen megjegyzés felkerül a másik mellé, és innentől együtt lebegnek a kellemes szellőben, mint egy papírsárkány szalagjai. A térképes bácsitól kölcsönzött térkép jó szolgálatot tesz neked, hiszen egy Sunagakurei lánytól nem várhatják el, hogy ismerje Konoha minden utcáját, és épületét. A dróton himbálódzó Kunait elhagyva egészen megnyugodtál, hiszen nem dőltél be a csalinak, amire igazából tényleg ki is volt írva, hogy „csali”. Nem tudni, hogy a Sensei ennyire tudatlannak néz, vagy csak a bátorságodat tesztelte. A következő utcákban semmi különös nem történt, és így, hogy kerülöd a feltűnést, alig-alig fordulnak utánad. Talán az egyetlen, aki jobban megnézett magának, az egy veled egykorú fiú volt, noha ő maga is próbálta úgy kalkulálni a bámulás folyamatát, hogy lehetőleg ne vedd észre. Ezen kívül a percek eseménytelenül teltek.
Egy jó fél órája csámboroghattál már, ismerkedvén az utcák sűrűjével, amikor egy kisgyerek, talán hét vagy nyolc éves lehetett, elkezdett bökdösni hátulról, persze csak figyelemfelkeltés céljából. Aranyos szőke hajú mosolygós arcú kislány volt, kezében egy papírt szorongatott.
- Öhmm… az a bácsi ott… - kezdett bele bátortalanul szemét lesütve a cipőjét nézve a kislány – azt kérte adjam ezt neked oda.
Odanyújtja, neked a papírt majd elszalad. A papíron a következő szöveg áll:

10:21… bánj óvatosabban azzal, hogy hol hagysz üzenetet.

Körbetekintesz, hogy megkeresd az illető bácsit, akiről a szőke kislány beszélt. Meg is látod, az egyik padon szürcsölgeti a kávéját. Chuunin mellényt visel… az övén egy narancsszínű Kunai fityeg. Oldalra dönti a fejét, és belenéz a szemedbe, majd egy hanyag mozdulattal szalutál neked, és visszafordul az itókájához, ezek után Baku ismét elővette az óráját és figyelmét megint lekötötte az óra monoton játéka.

**Hyuuga Oyoki** Hétf. Júl. 06 2015, 16:42

//Gonza Sasano. Danzoval beszéltünk, és végül én mesélek neked. Remélem ez neked is megfelel.//

Gonza kénytelen volt szembesülni vele, hogy munkát találni majdnem olyan nehéz mint elvégezni. Konoha hiába kapott nap mint nap sok feladatott, ezeket rendszerint kiosztották a megfelelő ninjáknak, így a szamurájnak nagy szerencse kellet, hogy valami testhezálló küldetést tudjon magának szerezni. Ha hirtelen szeretne sok pénzhez jutni annak bizony van egy veszély faktora. Sokan ilyenkor a BINGO könyveket hívják segítségül és kinéznek maguknak egy kellemesen nagy fejpénzzel megáldott delikvenst. Ez a lehetőség élt Gonza számára is, de ha másmilyen munkát szeretne akkor nyitott szemmel kell járnia. Az utcákat róva egyszer csak egy nagy csörrenésre figyel fel. Tőle közel tíz méterre egy kocsma ablakán épp kirepült egy igen nagydarab ember. Ám túl sokáig nem maradt a földön, egyhamar felpattant, és indult vissza a kocsma felé igen bőszen. Az ajtóhoz érve az magától kitárult és egy 120 cm magas fickó lépet ki rajta, aki üdvözlésképpen gyomorszájon vágta a nagydarab fickót, majd miután az a fájdalomtól lerogyott lerúgta a kocsma előtti négy lépcsőről.
- Hogy egy ilyen gyenge ember közénk állhatna. Téged az első nap megölnének. Kotródj el amíg még megteheted.- Mondta fölényes hangnemben a mélynövésű fickó. Kis termete ellenére nem tűnt veszélytelennek. Oldalán egy kisebb méretű katana pihent és ruházata is arról árulkodott, hogy gyakran keveredik veszélyes helyzetekbe. A védelemről gondoskodó ruházata alatt kétség sem fért hozzá, hogy egy erős test lakozik. Másképp nem tudott volna ilyen könnyen elbánni a nála kétszer akkora hústoronnyal. Merev arccal nézte végig, ahogy a legyőzött ellenfele ügyefogyottan feltápászkodik és amennyire tud gyorsan meglép. Mögötte két ember állt hasonló felszerelésben mint ő, így vélhetően a társai voltak.
-Na van még itt valaki aki azt mondja méltó arra, hogy közénk álljon és eljöjjön velünk a tea földjére egy karaván védelmét biztosítani. Még két emberre van szükségem, de nem ilyen nyámnyilákra, mint ez az előző, ugyanis ez nem gyerekjáték lesz. A nemes aki megbízott engem ezzel a feladattal, elég sok komoly ellenfelet sikerült szereznie magának, így gyengékre nincs szükségünk.- Mondta a kocsma vendégeinek címzett szavait. Pár másodperc múlva kilépet még egy ember a kocsmából az utcára, és senkiben nem volt kétség, hogy ő is próbára tenné magát. A kérdés csak az volt, hogy Sasano érdeklődését is felkeltette e a kihívás és a lehetséges feladat elnyerése, vagy inkább marad egy BINGO könyves vadászatnál.

**Shenjino Arisa** Hétf. Júl. 06 2015, 17:12

Ahogy megpillantom a férfit, csak illedelmesen meghajolok neki, mit se érdekelve, hogy rám se hederít, majd csak megsimogatom a kislány fejét.
- Köszönöm szépen. - azzal a táskámból előveszek egy kis csokit és a kezébe nyomom. Mindig van nálam néhány kis szelet, gyorsan sok energiát ad és még finom is! Azzal útnak eresztem a kis srácot. Még több, mint tíz óra van hátra? Istenem, hogy fogom én ezt bírni. Mert nem is az, hogy megerőltető, de idegesít a tudat, hogy bárhol járok, bármit csinálok, egy elviselhetetlen alak bámul. Mint holmi pedofil. Otthon ez az üzenetezés is egyszerűbb volt, elég volt csak a homokba írni, és máris megjelent ott, ahol kellett.
De ekkor bevillan valami. Talán azért nem próbál meg támadni, mert próbál ki idegelni? Mert tizenkét óra hosszú idő, ám amíg ő teljesen nyugodtan bámul az órájára, addig én folyamatosan 110%-on vagyok és egyre jobban stresszelek. Ami fáraszt, idegel és gyengíti a koncentrációs képességemet, ő meg csak röhög rajtam a bajsza alatt és csak az utolsó óra utolsó perceiben teljesen nyugodtan odajön hozzám és kettétöri a bábumat. Túl lehet komplikálni, hisz nem igazán tudhatjuk, mi zajlik a másik ember fejében, de nem szabad feleslegesen izgulni, hosszú még a nap.
Így csak egy mély lélegzet után betérek egy kifőzdébe egy jó meleg hínárlevesért és egy pohár teáért. Közben azért körbenézek, kik is vannak itt és ha kellene, melyek azok a menekülési útvonalak, amiket használhatok. Ezek után pedig csak elkezdek eszegetni.

**Isha Dansei** Hétf. Júl. 06 2015, 17:42

A nyugalom, amivel kerülgetitek egymást már-már természetellenes. Persze az, hogy Baku így viselkedik, elvárható, elvégre Senseiként ismeri Konohát, és jóval magasabb szinten van, mint egy Genin. Miután beültél a kifőzdébe egy kedves konyhás néni leteszi eléd a gőzölgő ételt, majd tovatipeg. A leves finomra sikeredett, ezért elég gyorsan elpusztítod. Noha persze közrejátszik az is hogy kihagytad az ebédet, de ettől függetlenül percek alatt eltűnik minden cseppje az ételnek a tányérról. Mikor már épp fizetnél, kinyílik az ajtó és Baku-sensei lép be rajta, majd helyet foglal veled szemben. Kardját maga mellé támasztja, hogy a hatalmas vastól le tudjon huppanni. Óráját ismét előkapja, és meglengeti előtted. Az pontosan délután kettőt mutat. Vagyis két órája tart ez a laza-hajsza.
- Egy órát adtam neked, de látom, túl könnyelműen veszed a feladatot. Ne gondold, hogy azzal, hogy így állsz hozzá a feladathoz majd egyszerűbb lesz. Eddig már négyszer elvehettem volna tőled a kést. Először amikor elhagytad a házad. Túl egyértelmű volt a célod. Másodszor amikor a késnél leálltál üzenetet hagyni. Ha ilyet látsz ne kekeckedj, egy olyannal, aki jobb nálad. Kerüld el, vagy ne vegyél róla tudomást, hisz így neki adsz lehetőséget.
Időközben ő is rendel egy levest hasonlót a tiedéhez. Bizonyosan ismerik már itt, mert aki neked is kihozta az ételt kedvesen integetett is neki.
- Harmadszor, a térképesnél voltál célpont. Ha kell valami, akkor szerezd meg, és legyél közben mozgásban. Mint mondtam bármit csinálhatsz. Jelenleg én felelek érted, tehát lophatsz is, a lényeg hogy eddig háromszor is meghalhattál volna.
Megérkezett a leves, de a sensei nem nyúlt még hozzá.
- Negyedjére az előbb vehettem volna el, amikor a kislány átnyújtotta a levelet. Tanulság: mindig legyél éber, és ahelyett hogy feleslegesen cselekedsz, legyél céltudatos, és határozott. Ha ez menni fog, akkor nekem is nehezebb dolgom van.
Ezzel a kezébe vette a pálcikákat és nekiállt a levesének. Órája az asztalon pihent, és kellemesen kattogott mutatva a pontos időt.
- Ja, igen… nos, vedd úgy, hogy a kis kerülgetésünk eddig tartott. A levest én be fogom fejezni 8 perc 16 másodperc múlva. És utána levadászlak. És ne aggódj a rendeléssed én állom.
Majd ismét visszafordult a leveséhez. Az ő Kunai-a persze még mindig ugyanott az övén himbálódzott.

**Shenjino Arisa** Hétf. Júl. 06 2015, 18:03

- Csak, hogy a sensei nem megölni akar, ennek valószínűsége egyezik a nullájával. Ha így is lenne, valószínűleg elégé szépen a nyomába engednének. Így miért aggodalmaskodnék ezen? - pillantok fel rá és befejezem szépen a levesemet. Mindenkinek más a küldetési stílusa, így nem érzem fontosságát, hogy mindent betartsak, amivel kioktat.
- Akkor van nyolc percem - bólintok egyet határozottan, de ahogy mondja, innentől inkább tudomást se veszek róla. Miru ugyan úgy az övemen lóg, mint az ő kunaija, csak remélhetőleg nem jön rá a turpisságra.
De várjunk. Ha tudja, hogy otthon voltam... akkor.... Ez még nem jelent semmit. Csak mély levegőt veszek és elköszönés nélkül sétálok ki a kifőzdéből. A térkép még mindig tökéletesen a szemem előtt van, tisztában vagyok vele, hol vagyok és hogy hova tudok innen menni és kijelölök magamnak egy útvonalat.
Mi választhatja el egy chunnint egy genintől? Mi az, amiben jó, de nem tökéletes, hogy jounin vagy annál magasabb szintre jusson? Ááááh, nehéz ez nekem. Még két percig eszik. A biztonság esetére a kezembe veszek néhány shurikent és mindkét cipőmbe egy-egy kunait rejtek, miután robbanójegyzetet ragasztottam rájuk. Ahhh kellett nekem ilyen fickót kikapnom. És amint ezzel végzek, kifújom gyorsan a levegőt és neki kezdek irdatlan gyorsasággal rohanni, ide-oda pattogni a fák ágai között, amik gyakran egy fájdalmas reccsenéssel válaszolnak erre. Néha a legjobb út, a menekülés. De vajon, képes leszek még tíz órán át ezt csinálni? Mondjuk, teli gyomorral se valami jó ilyen tempót folytatni, de most ez lesz a legkevesebb bajom. Itt elvileg egy kisebb erdő lesz előttem, utána ismét egy piac, majd egy lakókerület, de valahogy számolnom kell azzal, hogy egyszer el fogok fáradni, ám még is egy ötlet kezd megfogalmazódni bennem.

**Isha Dansei** Hétf. Júl. 06 2015, 18:24

A Sensei nem reagál semmit arra, amit neki mondtál, csak folytatta tovább az evést, mint ha mi sem történt volna. A zsebórája vészesen tikkelte le a másodperceket az időből, amid volt, hogy el tudj menekülni előle. Azzal, hogy felkészültél, ügyesen elhelyezve néhány helyre a fegyvereidet, készen állhatsz rá, hogy megvédd magad az időmániás Senseitől. Elvégre kifejezetten pontosnak tűnik. Szóval nekiindulsz az utcákat szegélyező fákon, hogy minél nagyobb távolságot tudhass le a kifőzdétől. A fákon szaladgáló emberek látványa ma már hétköznapinak számít a Ninja falvakban, így nem csoda, hogy egy járókelő sem kapja fel a fejét, hogy utánad nézzen. Miután letelik a nyolc perc már eléggé távol keveredtél a kioktató helytől, és a Sensei-t sem látod semerre. Szóval idáig nem követett, és lehet nem is bukkant a nyomodra. Minden esetre jobb félni, mint megijedni. Ahol éppen megálltál az egy kis parknak volt az eleje valahol Konoha szívében. Nem messze előtted az Akadémia és a Hokage rezidenciája magaslik eléd, míg mögötted az utcák sűrű hálózata. Jobbra is és balra is a park folytatódik nem túl magas fákkal, és egy szökőkúttal a közepén. Ami biztos, hogy itt nem érdemes maradnod, hiszen a Sensei bármelyik pillanatban felbukkanhat, és mint mondta nem lesz kedves vagy elnéző. De persze ha maradsz és felveszed vele a harcot az is megoldás.

// Ha netán helyszínt váltanál akkor azt ismét linkeld nekem ^^//

**Shenjino Arisa** Hétf. Júl. 06 2015, 18:46

Nem állhatok meg itt... Ő se csak úgy egy helyben várja, hogy jaj majd feltűnök, hanem valószínűleg utánam iramodott, de talán ezzel a pár perccel nyertem egy kis időt. Innentől már csak a szerencsén múlik, meg rajtam. Azért gyorsan ismét keresek magamnak egy festékest és ott is gyorsan a narancssárga festékbe mártom sunyin a következő kunaim nyelét, mikor nem figyel és rohanok tovább. Bár óvatosan kell a pengéjénél fognom a tárgyat, hisz idő, amíg megszárad, de legalább nem csöpög, hogy leleplezzen és nyomot hagyjon magam után. De mozgásban kell lennem... így is fél percet vesztettem ezzel. Nem szeretném, hogy teljesen beérjen, így menekülök tovább. Ha kibírom végig, akkor még talán ennek a két hamisítványnak a hasznát is veszem. Amint megszárad már vágom is be a táskába, még is folyamatos mozgásban maradok. Hogy ettől gyávának fogok-e tűnni? Kit érdekel? Az a feladat, hogy tartsam magamnál a fegyvert 12 órán át, az nem volt előírva, hogy hogyan. Az nem volt előírva, hogy hogyan, nem?
Akármennyire is átlátszó...
- Bushi no jutsu! - idézek meg egy velem teljesen megegyező klónt. Nem tudom, mennyire megyek vele, de pár pillanatnyi figyelemelterelésre jó lehet. Ezenfelül az összeköttetés a bábom és az ujjaim között folyamatos, hogy amint tudjam, hasznát vehessem. Ha az a fickó nekem ront, akkor teljesen vége. Még egy ütéstől is hasra esek, a sajátjaim meg olyanok, mintha holmi kisbaba próbálna támadni. Nem valami használható az erőkifejtésem, így ha lehet, megtartom tőle a távolságot.

**Isha Dansei** Hétf. Júl. 06 2015, 19:24

Megfogadtad a Sensei tanácsát, hogy küldetésért bármit megteszel, noha ez most csak egy piti dolog volt, mármint az, hogy befestetted a késed, egy észrevétlen pillanatban. De mivel a Sensei azt mondta minden az ő felelőssége, emiatt nem kell aggódnod. A két Kunai meglapul a többi közt, és így talán sokkal biztosabban védheted az eredetit. A létrehozott klón teljes életnagyságodban pislog vissza rád, majd amerre te is mész követni fog téged. Így már biztosan könnyebb lesz átverni a Sensei-t, akit még mindig nem észlelsz. Az utcák sűrűjében ahol az ember embernek embertársaik aurájában lépkednek, egy odaillő öltözettel könnyedén el lehet kerülni a vadászó szemeket. Bár te is ilyen ruhában feszítesz a rejtőzködésed nem a legjobb. Hiszen melletted egy pontosan ugyanolyan te lépked, és ez nem egy ember kíváncsi tekintetét vonzza maga után. Talán nem ez volt a legjobb ötlet, noha ezzel meg lehet téveszteni az ellenfelet, már ha megtalál. De a Sensei sehol sincs, és így a klón is céltalannak hat. Miközben az utcákat rójátok, egy párbeszédfoszlányt hoz feléd a szél.
- … azt mondta Baku, hogy ma nem. Ma egy genint vizsgázat.
- És hol?
- Valahol az Akadémiánál…

Ennyit sikerült meghallanod, mert az emberáradat elnyomta a hangjukat. Szóval a Sensei az akadémián keres téged? Vagy oda vár, hogy elvedd tőle a Kunai-t? Esetleg ez csak hazugság, vagy csali? Mindenesetre érdemes észbe vésni, hogy melyik az a hely ahonnan a csapás várható.

// Ha meglátogatod a Senseit, akkor ide kérem a következő posztot, de ha nem akkor maradsz itt. Illetve arra kérlek, hogy vezesd fel nekem a következő posztba, hogy mennyi festett és festetlen Kunai van nálad ^^ //

**Shenjino Arisa** Hétf. Júl. 06 2015, 19:42

Kilenc óra van már csak hátra. És én buta, miért is mennék az Akadémiára? Fő célom, hogy elkerüljem a férfit, nem az, hogy szépen odasétáljak hozzá. De, mivel hogy nem tudom merre van, ezért mindig készenlétben állok, ezért kell a klón is. Mert ha akkor idézem meg, mikor velem szemben áll, már rég késő. Így csak még tovább sétálgatok és imádkozom, hogy ez a kilenc óra is teljen el. Bár, szépen ki fognak oktatni otthon, hogy miért érek haza hajnalban, de jelenleg nem opció nekik szólni, hisz az a legelső hely, ahol el lehetne kapni. De... három festett kunaim van, egy lent a bábom gyomrában, kettő megtévesztési céllal. Még ha meg is talál, adhatok neki ultimátumot. Mert miért ne?
De kezdek fáradni és ez így nagyon nem jó, de ha már nagyon a végét járnám, van nálam energiatabletta. Nagyon nem szeretem használni, de ha kell, akkor kell. De inkább próbálok elosonni a nézelődők mellett, mert a legkevésbé sincs kedvem feltűnősködni a klónommal, mert könnyen nyomomat találhatják. Így valamicskét vesztek a tempómból, de lényegtelen, csak osonok, mint holmi kém. Na ilyenkor lenne jó genjutsut tanulni, bár az sajnos még odébb van, ahogy én is egyre inkább távolodom az Akadémiától.

**Gonza Sasano** Hétf. Júl. 06 2015, 19:47

// Hyuuga Oyoki //

Szamurájunk elégedetlenül mászkált az utcán, több helyen is érdeklődött, de eredménytelenül.
~ Hmm.... a fene vinné el, azt hittem Konoha a lehetőségek városa. Erre pedig már vagy 5-6 órája járom az utcákat, de sehol semmi munka. Na mindegy, majd holnap tovább próbálkozok, most inkább keresek egy kocsmát, egy kis szaké jól esne. ~ gondolta magában, miközben sétálás közben megpillantott egy kocsmát. Éppen indult is a krimóba, mikor hirtelen az ablakon egy nagydarab ember repült ki. ~ No fene, há' mi van itt?? Már megy a "buli"? ~ gondolta magában meglepődve. A nagy benga ember mérgesen felkelt majd újra be akart menni a kocsmába, ám annak ajtaján kilépett egy apró termetű emberke, aki úgy gyomron küldte a hústornyot, hogy az fájdalmában lerogyott. Ezután a kisemberke még le is rúgta őt a lépcsőn. A ronin nem akart hinni a szemének, kis híján tátva is maradt a szája.
~ Azt a mindenit! Ez a kis tökmagtüzér így összeverte ezt a böszme nagy izomagyú állatot?! ~ csodálkozott magában, majd meghallgatta az alacsony emberke mondandóját is, és bizony a "karaván védelmét biztosítani" szavak igen csak elnyerte a tetszését. Végre előtte a lehetőség, a munka amit keresett, amire várt. Nem is habozott sokáig, oda is ment a férfihez, majd udvariasan megszólította:
- Üdvözletem a nevem Gonza Sasano, a Sasano klánból. - mondta miközben illendően meghajolt - Éppen erre jártam és hallottam, hogy embert keres egy karaván kíséréshez és védelemhez. Jelentkeznék a feladatra. Van benne tapasztalatom, kísértem már jó párszor karavánt, erdőn keresztül, sivatagban és térdig érő hóban is. Nindzsák ellen is harcoltam már, többször is. Amennyiben engedi, csatlakoznék Önökhöz. - közölte a mondanivalóját, majd várta az apró, de kemény embertől a választ.

**Isha Dansei** Hétf. Júl. 06 2015, 20:46

Kilenc óra. Az rengeteg idő és azalatt tényleg bármi megeshet akárkivel. És még ennyi ideig kell megvédened a saját kuai-odat a vadászó Sensei elől. Eddig igazán nem volt nehéz dolgod, hiszen Baku is fél várról vette a dolgot, de most ahogy az előbb mondta nem biztos, hogy ilyen könnyedén fog utánad koslatni. Ahogy egyre ügyesebben és óvatosabban közlekedsz az utakon, kezdheted magad jobban érezni, hiszen semmi jele sincs az ártó szándékú Sensei-nek. Bár ahogy mész tovább kezded felfedezni, hogy az eddig sűrűnek vélt utakon már csak néhány ember lézeng, és egy újabb tíz perc elteltével mindenki eltűnt. Egyedül álltál egy hosszú utca közepén a klónod társaságában. Hogyan ürülhetett ki egy eddig forgalmas útszakasz ilyen hamar? A válasz gyorsan meg is érkezett egy Narancs nyelű kunai képében, ami körülbelül húsz lépésnyire tőled fúródott a földbe. A házak tetején ott guggolt Baku-sensei faarccal nézve le rád. De a szemeiben volt valami, noha azért a távolság miatt leginkább csak érzékelhetted. Olyan mereven nézett téged, mintha csak azt mondaná: „Vedd fel”
A levegő megállt, nem mozdul, és kezd is befülledni, majd két apró pukkanást hallasz, és látod amint előtted az utat elállja egy most érkezett Baku-sensei. És nem csak előtted, hanem mögötted is. Gyorsan ráeszmélsz, hogy azok csak klónok, de nem akarják, hogy te innen elmenj.
Ha megindulsz a Kunai felé, körülbelül félúton az igazi Baku megereszt feléd 2 shurikent, amik elől könnyedén ki tudsz térni, vagy felfogni őket a báboddal.
Ha nem mész sehova, vagy megpróbálsz elmenekülni, akkor is a fent említett procedúra következik be.
Ezek után leugrik a házról és előveszi a hátára kötött kardját. (fontos akárhol állsz mindig 10 lépés távolságra van tőled) és rád szegezi azt.
- Mutasd, mit tudsz!

// Állapot: 100%
Chakra: 93% (Fenntartott klón) //

**Shenjino Arisa** Hétf. Júl. 06 2015, 21:20

Egy pillanatra megrémülök a hirtelen jelenlététől s amint körbevesznek a klónok, a sajátom csak elillan. De itt, ha jól tudom, nem a harc a lényeg, hanem hogy megszerezzem a fegyvert. Kilenc órán át csak nem akarunk verekedni, igaz? Szóval, ha már itt van, akkor erre kell koncentrálnom. De még is az idegesít a legjobban, hogy nem tudom, még is tisztában van-e az én kunaim hollétével.
De ha már itt vagyunk, a klónok se támadnak, egy nyugodt forgó rúgással eltüntetem őket az útból és vele szembe fordulok, de természetesen előtte kitérek a felém hajított tárgyak elől. Amíg távol van, valamennyire kényelmesnek érzem magamat, de ekkora kard ellen talán felesleges is Mirut használni. Egyet belehasít, ketté törik, ezzel kiesve a meccs tárgya. De jobbnak látom inkább még is csak a tetőre menekülni előle, hisz onnan két lépés és már előttem is terem a böszme nagy pengéjével és a gondolat nem tetszik. Legalább hadd higgyem azt, hogy biztonságban vagyok. De ekkor eszembe jut a kis bábom, amit gyakorlásként használtam. Egyszerű, pici, rajzanatómiai bábú, amivel az átlag ember nem menne semmire. Harcra is teljesen nevetséges használni, a pici kölyköknek jó legfeljebb az irányítást gyakorolni. De most talán... tökéletes lesz. Lassan a hátam mögé csúsztatom az egyik kezemet, azokkal az ujjaimmal irányítom a bábút, de előtte azért két klónt megelőlegezek magamnak. Hogy ha a báb felé indulna -már ha meglátja- megpróbáljam addig feltartani, amíg meg nem szerzem. A friss, zöld, nyíratlan fűbe szinte beleolvad a kis tárgy, amiről sose hittem volna, hogy hasznomra válik még. Én addig néhány senbont veszek a kezembe, ahogy a klónjaim is.
- Nem az volt a feladat, hogy harcoljak, nem? - kérdem kicsit meglepetten. Próbálom húzni az időt. - Ennyi erővel lehetett volna az is feladat, hogy szimplán csak öntől veszem el, mert akkor mindenképpen meg kellene küzdenem a senseivel. - De végül előkapom az egyik elrejtett, festett kunaimat és én pedig az övével ellenkező irányba hajítom el, s egy halk morranással pár méterrel mögötte fúródik a földbe.
- Tudja, többet ésszel, mint erővel! - Nem szeretem, ha nyílt terepen kell egyedül harcolnom, így próbálom a lehető legjobban kikerülni azt, s lezárni azzal, hogy a kis bábom elér oda, s megkaparintja azt a nyamvadt fegyvert.

**Isha Dansei** Hétf. Júl. 06 2015, 22:06

A saját klónod eltűnés nem éppen szerencsés fordulat, noha elkerülhetetlen volt. A vékony Chakrahély, ami a Klón maga, nem bírja sokáig akármennyi Chakrát is ölünk az elkészítésébe. Egy ilyen burok, mely agyatlan módon követi a kiadott utasítást, némely esetben megtévesztő lehet, de így hogy nincs… hát nem a legszerencsésebb. De neked most amúgy sem emiatt kell aggódnod. Amint észreveszed, hogy a két ember, akik elállják az utad, nem igaiak, máris megeresztesz egy könnyed rúgást feléjük, hogy elköszönhessenek az ideiglenes testüktől. Nos, ez majdnem így történt. Amint megpróbáltad megrúgni az egyiket, az megfogta a lábad, majd tekert egyet rajta, úgy hogy te elterültél a földön. Ez nem normális, hiszen egy rendes klón erre nem is lenne képes. Föltápászkodsz és akár értetlenül is állhatnál, noha kénytelen vagy elkerülni a repülő fegyvereket. Miután ez megtörtént újra egyenesbe hoztad magad, a Sensei már előtted állt. Még mielőtt megszólalhatnál, beléd fojtja a szót.
- Ezek mellett nem mész el. Mind a ketten különleges klónok, nem chakrahéjjak ahogy a sima Bunshinok, és nem olyan egyszerű őket eltüntetni.
Ezután meghallgatja a mondanivalódat, majd nyájas hangon ismét megszólal:
- A feladattal a kreativitásodra voltam kíváncsi, és arra, hogy egy számodra ismeretlen helyen, hogyan alkalmazkodsz a környezethez. Ebben elbuktál. Nem rejtőzködtél, hanem kihívóan viselkedtél, de úgy hogy nem volt benned akarat a harchoz. Menekültél, és közben nyomokat hagytál, akár csak egy halálraítélt. Konkrétan céltáblává tetted magad számomra!
Kardja olyan mereven mutat az irányodba, mint ha csak egy pálcát tartana a Sensei a kezében.
- Persze a dorgálásom után rájöttél, hogy a rejtőzködésben nincs helye a fel-fel bukkanásoknak. De kevés volt. Ha nem vonzod magad után az emberek tekintetét talán én is ott maradok ahol. De tudod, amikor arról duruzsolnak, hogy olyan ikreket látott, akik pontosan ugyan úgy néznek ki… Tudom, hogy okos vagy… látom rajtad. De ha ilyen hibákat vétesz, akkor az ellenfél megtalál. És ő nem lesz olyan elnéző, hogy leáll veled bájcsevejt folytatni.
Meglepő a Sensei. Az elején majdnem a fejedet vette egy kis pontatlanságért, most meg arról papol, hogy mit is csináltál rosszul. Talán mégsem olyan rossz ember, mint ahogy elsőnek tűnhetett.
- Gondolkozz… ha nem tudsz legyőzni fizikálisan, akkor győzz le mentálisan! Legyél mindig egy lépéssel előttem! Vegyél rá, hogy úgy táncoljak, ahogy te fütyülsz! Gondolkozz úgy, mint egy Ninja! Tégy meg mindent, hogy ezt a Kunait megfogd, és ha megvan, ne ereszd… és ne hagyd, hogy én a közeledbe kerüljek!
Üvölti oda neked és egy gyenge rúgással visszarepíti hozzád a picike bábodat. Noha annak semmi baja nem lett ettől, még mindig ijesztő a tudat, hogy a Sensei észrevette. A két klón, amit már korábban létrehoztál, parancsra várva áll melletted, noha már csak másfél perc maradt hátra belőlük.
A sensei nem mozdul, csak várja, hogy te tedd meg az első lépést. A klónok sem támadnak, sőt nem mozdulnak, és nem hagynak elmenni téged.

// Állapot: 97%
Chakra: 82% (két fenntartott klón, és mivel még nincs nagy mennyiségű Chakrád, így ezek is nagyobb mennyiséget fogyasztanak.) //

**Shenjino Arisa** Hétf. Júl. 06 2015, 22:22

- Hm, értem. - pillantok fel rá gúnyos mosollyal. Mit hitt, megalázkodva fogok a lábai előtt könyörögni azért, hogy engedjen át a vizsgán és megígérni, hogy ezeket soha többet nem fogom elkövetni?
- Mit szólna inkább egy alkuhoz? - pillantok fel rá, csillogó szemekkel. Bár azt is bele kellene kalkulálni, hogy nem olyan ostoba, hogy ne vegye észre a különbséget, de egyáltalán nem lehetetlen. Mindenkinek más a gondolkodásmódja, kíváncsi vagyok, rá harap-e.
- Ha megoldja, kénytelenek vagyunk összecsapni. Ha nem, én nyertem. - Nem tántorítok a tervem mellől, ámbár még a konkrét fogadás menetét se mesélem el. Nem szeretném előre lelőni a hamis kunaik létét, így ha nem fogadja el, csalinak még mindig jók lesznek. De csak előkapom az egyik narancssárga nyelű kunait és a sensei mögé hajítom hasonló távolságra, mint ahogy nekem van az övé. Hát akkor, próbáljunk a mentálisára hatni, bár aligha véli magát feszélyezve egy ilyen kislánytól, de nem szabad elveszteni a hitet. Semmi se lehetetlen, csak a pici feje kell hozzá.
Mindenesetre, amíg dönt, eltűnnek a klónjaim és én pedig az ujjaim közé fogok három-három senbont, ha csak úgy válasz nélkül nekem esne. Semmit se lehet kockáztatni, én pedig ettől a férfitól mindent kinézek, még azt is, hogy a végén nekem ront és alantasan kivégez. De sajnos, ha esetleg beteljesül az a minimális esély is rá, hogy a senseim lesz, ahhoz már rég rosszul kezdtünk. Sose fogok ebben a fickóban megbízni.

**Isha Dansei** Hétf. Júl. 06 2015, 22:34

A senseien látszik, hogy nem szereti, amikor játszanak vele. Száját s orrát megvetően felhúzva figyeli mit is akar Arisa kihozni a beszélgetésből. De persze ez lehet csak a halbódé felől jövő szag mellékhatása. Ki tudja? Lényeg, hogy Baku félredönti a fejét és odaszól neked:
- Tudod, ha elbukom, a kérdést sem változik semmi… De tudod mit? Ha sikerül kifognod rajtam, akkor kapsz három másodpercet, ami alatt azt teszel, amit akarsz. Nem fogok megmozdulni. De ha nem sikerül… akkor te adsz nekem három másodpercet. Azt hiszem így sokkal sportszerűbb lesz, mintsem úgy, hogy akkor nekem jössz… Igen sokkal jobb.
Gúnyosan elvigyorodik, kezében a kard meg se moccan, így várja válaszod.

**Shenjino Arisa** Hétf. Júl. 06 2015, 23:02

- Hm, nem rossz. - De honnan tudjam, hogy ne, járt el úgy, mint én? De végül is, csak előveszem a másik narancssárga markolatú kunait a tartójából és felé mutatok.
- Látja? Mögötte is van egy ugyan ilyen. Korábban nekem adta a vizsga tárgyát is. Ön szerint, a kettő közül melyik az, ami eredetileg önnél volt? - Önbizalommal teli maradok, visz remélhetőleg ne olyan egyszerű Miruból se kiszedni a kunait, hogy három másodpercbe beleteljen. Na meg, ha megoldja, akkor így is úgy is vége és mehetek vissza az akadémiára, vagy ha mást nem, új senseit keresni. Ha nem... Akkor meg ki tudja, az-e az eredeti fegyver, amit eldobott... AAAAH. Ez nekem túl sok stressz.
- Még is mit gondolhat rólam... kíváncsi vagyok. - kezdek el filozofálni egy ilyen döntő kérdés előtt. Az a helyzet, hogy eleve közelharcos a férfi, elgondolkodtató, megértené-e valaha a beállítottságomat. A legjöbb helyem így is Sunagakuréban lenne. Túl bonyolult, túl bonyolult!
- Őszintén. Önnek szánt szándéka a végletességig idegelni engem? Mert látni, hogy nem szereti az alkukat, hogy játszanak magával még is ön ugyan ezt teszi. - pillantok oda rá határozottan. - Akkor még is miért vár el különb viselkedést? Akármennyire is kisebb a tapasztalatom és a rangom, nem fogok térden állva könyörögni önnek, sem pedig a lába nyomát nyalogatni. - ezzel csak felsóhajtok.
- És ezt nem szemtelenségnek szántam, akármennyire is hangzik így. És még ha meg is iszom a levét... Én okoztam. Ahogy azt is, hogy ninja akartam lenni és azt is, hogy Konohába jöttem. Ezek az én döntéseim voltak, vállalom értük a felelősséget, a kockázatot és esetleges sikert is. - Majd csak magam elé dobom a másik kunait.
- Mert ennek egyhamar nem lesz vége. Ha nem ön, akkor más. Ha ennek itt most vége, akkor is találok másik utat, ha bele szakadok is. Nem olyan fából faragtak, hogy megtörjek egy ilyen ember alatt. - Ezt teszi velem a stresszhelyzet. Egyszerűen igazságrohamom lesz és olyanokat is mondani fogok, amiket később megbánok. És, talán ez is ide tartozik.

**Isha Dansei** Hétf. Júl. 06 2015, 23:21

A sensei a monológod végén végre megmoccan. Nem szólt közbe és semmit sem tett ami fenyegetőnek, vagy ellenségesnek hatot volna. Kardját leengedi, és rátámaszkodik a majdnem ember méretű vasdarabra. És ami még ennél is hihetetlenebb felnevet. De olyan hangosan és jóízűen, amit ki sem lehetett volna belőle nézni. Nevet, amíg bele nem szakad, és meglepő módon a klónok is csatlakoznak hozzá, így olyannak hatott az egész, mint ha egy komplett embertömeg derülne fel jóízűen.
- Igen! Igen erre vártam! Mondd meg, hogy mit gondolsz, kezelj egyenlőként! Hiszen nem lehet mindig nekem igazam akár mekkora is a rangom! És igen legyen elhatározottságod! Vállald fel a tetteid, mert akkor erős leszel! Legyél valaki, és tartsd magad hozzá! Legyen egy álmod egy célod és valósítsd meg! Nekem nem kellenek a puhányok, akik csak azért járták ki az akadémiát, mert jobb dolguk nem volt. Nekem határozott emberek kellenek, akik tudják a saját útjukat, és nem félnek rálépni arra! Ha van valami, amiért az életed adnád, akkor ez fog téged a legerősebbé tenni! Tégy meg mindent azért, hogy amit kitűztél célnak az ne vesszen a homályba!
Ismét felnevet, majd csíntalan mosollyal az arcán ismét rád néz.
- A hátsó a valódi! A kezedben levőn, még fog a festék.

**Shenjino Arisa** Hétf. Júl. 06 2015, 23:36

Egy pillanatra elképedek. Azt hittem, most kapom meg a világ legnagyobb fejmosását és még az is lehet, hogy holttan jövök ki ebből az egészből.
- Azt hittem, nekem itt helyben végem. - ráncolom össze a homlokomat s végül csak karba teszem a kezem arra, amit mond. - Kiismerhetetlen embernek tűnik, az az egyszer biztos. De ezzel a kis akciójával tökéletesen elvesztette a bizalmamat. - jegyzem végül meg a tényt. Jobb tudni, hányadán is állunk, nem? - Mindenesetre, tévedett. Nézze csak meg, nem lát egy fekete pöttyöt a kunai markolatán? - Most azért mondta ezt, hogy előnybe kerüljek, vagy tényleg úgy gondolta, ez igaz? - Ugyan ez van a másikén is. Mindkettő hamisítvány. - Meg se várom a válaszát, fél kezemmel odalendítem a kis bábomat a másik kunaihoz és előtte teremve három másodpercig próbálom fél kézzel tapogatni, mint valami perverz, hátha van nála másik is.
- És mielőtt szabadkozna, hogy ez csalás, csak annyit mondtam, hogy nálam az a kunai. Nem azt, hogy eközül a kettő közül az egyik. - mosolyodom el. - Nem éreztem magamat akkora fölényben, hogy csak úgy ön elé hajíthassam, mint ahogy ön tette ezt velem. - De, hogy jó-e, amit tettem vagy amit mondtam, még nem derült ki számomra, hisz fogalmam sincs, végül is nálam van-e az, aminek nálam kell lennie, vagy az is holmi hamisítvány. Miért olyan bonyolult ez?

**Isha Dansei** Kedd Júl. 07 2015, 00:03

// Kötözködés ala Dansei :3
Ön szerint, a kettő közül melyik az, ami eredetileg önnél volt?
És mielőtt szabadkozna, hogy ez csalás, csak annyit mondtam, hogy nálam az a kunai. Nem azt, hogy eközül a kettő közül az egyik. //

A sensei gunyoros vigyora nem lohad le még akkor, sem amikor kiderül, hogy rosszat tippelt. Sőt mint ha még jobban vigyorogna. Az apró teremtmény megragadja a földbeásott Kunait, és már rohan is vissza vele gazdájához, aki eközben a Senseit tapogatja másik kés reményében. Okosan gondolkozol, hiszen ha magadból indulsz ki, akkor miért is ne lehetne a kis báb kezében egy hamis kés? A senseinél nem találsz másik Kunait, és a három másodperc is letelni látszott.
- Három!
Kiállt fel vadállatiasan Baku, majd kirántja a földből a kardját, és vállal eltaszít maga mellől. Ettől te elesel, és egy pár centit hátracsúszol, noha komolyabb sérülést egy horzsolásnál nem szereztél. A kis báb a levegőbe reppent a lökés hatására, és a kezében lévő Kunai megcsillant a nap fényében. Nem volt elég a három másodperc? Amint látod, hogy a Sensei nyúlna a bábért, hogy kirántsa belőle az értékes kést, megrántod a bábot magad felé, ami így kicsúszik a markolászó ujjak közül, és megindul egyenesen feléd. De persze a Sensei sem volt rest, és egy könnyed mozdulattal meglengette a kardját, akár csak egy fűzfavesszőt, és megpróbálta elkaszálni a vészesen jó irányba tartó bábot. De mint amikor mi próbáljuk meg eltalálni a lehulló esőcseppet egy ütővel, így ennek sem volt sok sikeresélye. A sensei nem hagyta, hogy egy egyszerű bábocska kicselezze, és fogást váltott az irtózatos pengén, amitől az megpördült a kezében, és a tompa végével száguldott tova, egy erős fuvallatot keltve közted, és a hozzád közelítő báb között. Mivel annak súlya elhanyagolható így nem meglepő, hogy a Chkrafonalak ellenére ismét a magasba szökött a kis markolászó. Amint azt megfigyelhetted, a Sensei kardja nem éppen egy sebes fegyver, viszont annál nagyobb kárt tud okozni ha, betalál. Ha gyorsabb vagy nála, akkor talán sikerül megszerezned a kést, de ha nem akkor lehet nagyon fog valamid fájni. Vagy megpróbálhatod kicselezni és elmenekülni amíg Ő a bábocska megszerzésével van elfoglalva.

// Állapot: 94% (horzsolás a bal bokán)
Chakra: 81% //

**Hyuuga Oyoki** Kedd Júl. 07 2015, 14:06

//Gonza Sasano//

Félelmet nem ismerve sétáltál a kisember felé, aki nemrég egy nálad nagyobb embert vert meg látszólag mindenfajta nehézség nélkül. Szavaidra, csak felvonta egyik szemöldökét, majd alaposan végig mért téged. Míg ő ki tudja min gondolkozott, addig neked is volt időd megfigyelni a társait. Hasonló harci ruhában voltak mint a csöpp vezetőjük, és mindkét férfinak szintén volt a derekán egy katana. A vezetőtől jobbra álló fiatal borostás arccal és ég kék szemekkel rendelkezett. Nagyjából tizennyolc évesnek lehetett saccolni, míg a balján álló férfi már egy bő húsz évvel idősebb lehetett a társánál. Ami még feltűnhetett neked, hogy mind a három ember hasonló szemekkel és arcukon jellegzetes vonásokkal voltak felruházva. Az ember elsőre rájuk tippelné, hogy egy családból származnak. Míg ők téged és te őket szemléled melléd lép a kocsmából nemrég kilépő csuklyás férfi, aki szintén vélhetőleg a munkát igyekezett megszerezni.
- Én is jönnék.- Mondta melléd élve halk rekedt hangon. Igazán furcsa jelenség volt. Nem csak azért mert szinte egész testét egy köpeny takarta, arca megy csuklyája rejtekében bújt meg, de a halk beszéde is valami negatív érzést csalt az emberek szívébe.
- Még két balfácán... akkor hát lássuk mit is tudtok. Titeket is próbára teszlek, és nagyon remélem, hogy nem dőltök olyan könnyen ki mint az előző.- Itt félbe hagyta a mondatott, mert a fiatalabb társa a füléhez hajolva súgott neki valamit.
- A retkes életbe már. Jó nem bánnom, gyertek. Az a nagy szerencsétek, hogy így is késésben vagyunk, és szükségünk van még pár emberre. Gyorsan vázolom a szitut. A lényeg, hogy a kis karavánunk a Teaországából indul és a célunk eljuttatni biztonságban az embereket és az értékes rakományt a Sziklák országba. Az, hogy mit szállítanak nem a mi dolgunk, ahhoz hogy megvédjük ez lényegtelen információ. A Tea földjéről hajóra szálunk és átmegyünk a Szél országában. Ott tudnak rólunk, és elvileg plusz fenyegetésben nem lesz részünk. Majd pár nap alatt áthaladva a Szél vidékén megérkezünk a Medvék országában, ahol viszont már nem fognak rólunk tudni és az lenne a legjobb ha nem is tudnák meg, hogy áthaladunk rajtuk. Majd ezt követi a Sziklák országa ahol véget is ér a közös utazásunk. Az életetekért nem vállalok felelősséget és a pénz is a munkátoktól függ. Ha sok hasznotokat veszem jó pénz üti majd a markotokat, ha az utamba lesztek, magam gondoskodok róla, hogy ne tudjatok a továbbiakban velünk jönni. Ha megfelel indulás ha nem maradjatok.- Mondja el kicsit sem biztató monológját a csöpp ember majd társaival megfordul és elindul. A csuklyás férfi pár másodperc után követi őket, és már csak rajtad a sor, hogy mit teszel.

//Ha velük tartasz akkor a köv postott a Tea országán belül a Wagarasi kikötővároshoz írd kérlek. Ebben szerepelhet egy leírás a két napos útról. Normális nyugodt utazás volt a többit rád bízom. Ha nem követed őket a postod jöhet továbbra is ide.//

**Kawahara Tadashi** Kedd Júl. 07 2015, 21:28

// Isha Dansei //

Délben Konoha utcái tele vannak emberekkel, ami jó, mert így vegyülök (naná, mivel nem vagyok egy létra, esélytelen, hogy kitűnjek) és nem jó, mert ekkora tömegben aztán baromira nem lehet észrevenni, ha valaki kizsebel. Mondjuk mivel három ál-kunai is van nálam, így ennyi az esélye, hogy elsőre megtalálja a kajához becsomagolt eredetit? Azért remélem, ha mégis megtalálja, lesz olyan jó fej és visszarakja a kajámat, mert nem szeretnék éhen maradni. Nem valami stílusos korgó gyomorral kikapni és hazakullogni, pláne, hogy hol van még a vacsi. És mint tudjuk a főétkezések fontosak egy magamfajta fejlődésben lévő szervezet számára, hátha még ebben az életben elérem legalább a 170 centit. Ha nekem még szükségem is lenne némi növekedésre, annak a trógernek, aki nekem jött, már nem igazán. Tudod, milyen az, mikor elcsap egy elefánt? Hát azt hiszem, hogy nekem már van róla néminemű fogalmam, ráadásul kétajtós szekrény barátunk modorán is van mit javítani, de nem baj, ha már itt vagyok, verek bele egy kis észt. Ahogy végignézek rajta, az első dolog ami feltűnik a méretes úszógumiján kívül az az, hogy nincs fejpántja, vagy csak én nem látom a hájától.
- Beszóltál, zsírosbödön? – szűröm dühösen a fogaim között. Gyűlölöm, ha valaki a magasságomra tesz megjegyzéseket, megbocsájthatatlan bűnnek tartom. – Kit nevez töpszlinek, te evolúciós zsákutca? – majd derült égből villámként a látóterembe kerül a zsebéből kiálló narancsnyelű kunai. Ez nem igaz, honnan a francból szerezte ez a malac azt a vacakot? Vagy talán… na neeeee, a sensei a saját trükkömet használja ellenem? Mondjuk az egyértelmű volt, hogy tudja, ki vagyok, mikor odaadta a levelet, legalábbis az egyik félmondatában utalt rá. De hogy máris itt egyen, ez nem igaz, ráadásul még letöpszlizett? Szerintem ez a csávó nagyon nem bír engem, már ha ez a kötözött sonka a sensei.
- Azt meg honnan a francból szerezted?! – mordulok rá nem éppen kedves hangnemben, miközben fejemmel a kunaira bökök. Mivel a festett kunait leszámítva lényegében fegyvertelen, így én sem rántok elő semmit, viszont felkészülök egy kiadós bunyóra, ami lehet, hogy a sensei ellen lesz, de ha ez a srác nem ő, akkor sem hagyom megtorlatlanul ezt a sértést.

**Isha Dansei** Kedd Júl. 07 2015, 22:18

Dagika propán-bután tekint rád, hiszen nem biztos, hogy felfogta a hasonlataidat, amikkel őt illetted. De mikor a Kunai-ről kérdezed, rögvest elemébe lendül, és megvillantja tejfehér fogait elrettentésképp. Mint a kutya, aki az ételét védi, úgy markolta meg hirtelen a gyerek a kést, és emelte ki a zsebéből, szemei szikrákat szórtak irányodba.
- Ez az enyém! Én találtam szóval az enyém! Ha kell, gyere és vedd el! Úgyis szétrúglak te kis… izé… na… mókus!
Majd bamba mosolyt erőltet az arcára, és kellemesen kacarászik azon, hogy mégis hogy beszólt neked. Hát igen, vannak, akiket gyenge elmével áldott meg sors, de szerintem ennek a srácnak az IQ szintjét tizedesekben kell számolni. A lényeg, hogy nem igazán akar megválni a késtől, amit elégé nagy becsben tarthat, hiszen úgy védelmezi, mint mókus a tartalékait.
- Na miva’? Gyere, ha mersz… ott van a’ sikátor. Ott majd megmutatom ki is a Nidzsa!
Nos, legalább a fejpántodról felismerte, hogy ninja vagy. Vagyis „Nidzsa”.
A dagi nem várja meg, hogy szólj hozzá, hanem testtömegét meghazudtoló sebességgel rohan be az általa megjelölt sikátorba, hogy ott kerüljön sor az ütközetre.
Ha utánamész, láthatod, hogy nem egyedül rontja itt a levegőt. Van rajta kívül, még kettő suhanc is, noha mindketten eltörpültek a hústorony mellett. Az egyikük, lenyalt frizurás vékony teremtés, szőke hajjal és bociszemekel, míg a másik egy vagánynak tűnő kiscsaj, annyi sminkkel, mint ami egy komplett cirkuszra elég lenne. Egyikükön sincs fejpánt, és fegyvert sem látsz náluk. Talán a dagi a vezér, Aki kaján vigyorral az arcán nevetésben… - gügyögésben, mert ezt nem lehet nevetésnek titulálni – tör ki.
- Benne vagy a ’ csapdában! E’kapni!
Kiálltja oda a két társának. A nyalthajú srác morog egy sort, majd egy hanyag mozdulattal, előkap egy dobócsillagot és feléd hajítja. Még mielőtt elugorhatnál előle, realizálod, hogy ez még kezdő dobás sem lehetett, hiszen az a Shuriken 10 centivel a dagadt előtt hullott a porba. Nos, igen, azért ahhoz is kell gyakorlás, hogy valaki tudjon dobni. A kiscsaj visító nevetésben tör ki társa megszégyenülését látván, majd kézpecsétet formál. Te felismered bene, hogy Bunshin no Jutsu-val próbálkozik. De mily meglepő ennek is kudarc lett a vége. A klón nagyon nem hasonlított a lányra, inkább… olyan volt, mint a nyers tészta, amit kiemeltek a tálból. Ragadós, és maszlagszerű.
- Fész’ mi?
Kérdezte a dagadt, aki nagyon is büszke volt barátai teljesítményére.
- Most én jövök!
Nos, igaz, ami igaz, a társai nem éppen kiemelkedőek abban, amit mutatni próbáltak. De a dagadt meglepő módon jobban teljesített, mint ők. Hátralendítette az öklét, és eléggé gyorsan megközelített téged, noha persze az ütést ki tudtad kerülni, attól még érezted a szelet, amit az ütés kavart. Probléma lehet, ha eltalál, hiszen nem biztos, hogy azt csonttörés nélkül megúszod.

// Állapot: 100%
Chakra: 97% //

**Kawahara Tadashi** Kedd Júl. 07 2015, 23:10

~ Oké, ez tutira nem a sensei, az ész ilyen szintű hiányát képtelenség megjátszani, ehhez már ilyennek kell születni, vagy legalábbis … el lehet ennyire butulni valamitől? – legalábbis az eddigi megszólalásaiból nekem ezt sikerült leszűrnöm, mindezt úgy, hogy nem is beszéltünk sokat és nem is tervezek további magasröptű értekezéseket folytatni ezzel a sráccal. Nagyon meg akarja mutatni, hogy ő itt a helyi szemétdomb királya, azt hiszem nem árt egy kissé letörni az egoját, mert nem túl egészséges dolog. Hogy fér be így bármilyen helyiségbe?
- Mó… mókus? – kissé lentebb eresztettem az iménti harckészültséget, minek ez ellen a gyerek ellen? Mondani szokták, hogy amelyik kutya nem ugat, az harap, valószínűleg vele is ez a helyzet. A kunait meg csak találta… ekkora piszok mákom nem lehet, hogy a sensei elhagyja és pont egy ekkora marhához kerüljön. Arcomon egy gonosz vigyor terült szét és erőfitogtatás képpen megropogtattam az ökleimet. – Jól van, te akartad.
Oké, azt el kell mondanom, hogy alapjáraton nem verek meg olyanokat, mint ez a tag. Azt vallom, hogy sem nálam alacsonyabbat, sem nálam fiatalabbat, sem pedig hülyébbet nem agyalok meg, mert nem lenne fair, de ez esetben több dolog miatt is kivételt teszek. Az egyik, hogy a tag szánt szándékkal és annak ellenére, hogy ninja vagyok, belém kötött és verekedni hívott, a másik az a tetves kunai. Kell nekem az a vacak, mert már unom ezt az állandó tétlenséget, kiütést kapok és ha ehhez ezen a húsgolyón kell magamat átverekedni, ám legyen. Megadom neki, ami jár.
- Az ninja, te gyökér! – kiálltok utána, mikor a dagi beficcen a sikátorba. Azért basszus, nem semmi, hogy ilyen sebességre képes a gyerek, mikor ennyi felesleg van rajta. Egy sóhajtás után nekiindulok én is, ha már belementem ebbe a játékba, egyem is meg, amit főztem címen, belépek a szorítóba. Már az elején számítanom kellett volna rá, hogy nem lesz egyedül, de a „verőlegényeitől” egy pillanatra felszaladnak a szemöldökeim. Az egyik egy cingár gyerek, szopott gombóc fejjel és tányérszemekkel, a másik meg a helyi kisribizli lehet, ahogy így első ránézésre meg tudom állapítani és persze egyik sem ninja. Szép kis csapatot gyűjtött maga köré a pufi, olyanok, mint egy selejtes genin csapat. Az meg, hogy rögtön elfogatási parancsot ad ki a malac ellenem, hát… érdekes délutánnak nézek elébe, az biztos. – És mi a nagy ötlet? A haverjaid lefognak, míg te jól elversz, vagy esetleg rájuk hagyod a piszkos munkát? – valószínűleg az utóbbi lesz, mert ha esetleg felforrósodik a helyzet, ő majd szépen lekoccol, így nem lesz megverve. Nem a fenét, mondjuk a kiscsajt nagyon nincs gusztusom megagyalni, nem lenne túl férfias megütni egy védtelen lányt, szóval majd még kitalálok valamit. Igencsak meglepődöm, mikor a szopott gombóc előránt egy shurikent és felém hajítja, de még mielőtt komolyabb mozdulatot tennék, észreveszem, hogy a fegyver messze nem jön el idáig. Felvihognék szívesen, de nem találom poénosnak és a harci kedvem is kezd elmenni, amit a csaj produkál… utoljára nyolc lehettem, mikor így nézett ki a Bunshin no Jutsum. Ennyit erről, úgy érzem.
- Ja, marhára berezeltem, nem látszik? – teljesen higgadtan és fapofával válaszolok vissza, hogy érezze a helyzetét. Lényegében enyém a bunyó, erről ennyit. Talán ezért is lep meg a dagi ütésének a szele. Most vagy csak a lendület miatt volt, vagy ez a gyerek tud valamit és nem szeretnék tőle pofont kapni. Miután kikerültem a nekem szánt szeretetcsomagot, én is egy hasonló ütéssel szándékozom visszatámadni, ha sikerül, akkor megspékelem egy lábkirúgással, ha nem, akkor valószínűleg védekezni leszek kénytelen.

**Isha Dansei** Kedd Júl. 07 2015, 23:32

Van az a mondás, hogy ne ítélj a külső alapján. Nos, ez a jelenlegi helyzetre pont ráillek, hiszen a kövérke srác, nem is olyan lassú, mint ahogy egy vele egy súlycsoportú egyéntől elvárható lenne. Az ügyes kitérésednek köszönhetően a Dagi pont mögéd keveredett, és te is a hátadat mutattad a két nem túl eredményes társának, miután utána fordultál. A pufóka persze nem volt képes az erejét, és a tömegét egy szintre hozni, így az ütés után kellett még párat lépnie, míg a gravitáció, és az egyensúly kettőse függőlegesbe tette a gömböt. A dagi nem volt elég gyors, hogy kivédje a támadásod, avagy inkább kikerülje, ezért a maci-puszi pont a fejét érte, noha ez annyira nem hatotta meg. A nagy zsírpárnák, amik még az arcát is benőtték tompították az ütésed, így egy kellemetlen lila folton kívül, nagyobb kárt nem okoztál neki. Viszont azt már nem hagyta, hogy kirúgd a lábát, hanem helyette ő próbálta meg a tiéddel tenni ugyanezt. A végeredmény, hogy a két láb a levegőben találkozott, és sajnos most ő volt a nagykutya. Lábad a magasban te meg a porban. De nem érsz rá sokat időzni a hűvös porban, mivel az ellenfeled a legbrutálisabb technikáját próbálja rajtad alkalmazni, ami akár még végzetes kimenetelű is lehet. Rád fog ülni. Nos, igen ez kellemetlen lesz, hacsak időben kereket nem oldasz a gyorsan közeledő ülep elől. A háttérben a koloncok ujjongnak főnöküknek, és folyton azt kiabálják:
- Hajrá Baku!
A srác szemében gonosz fény villan amint az ülepe a földre ér, mert persze ez alól is ki kellett kecmeregned, hiszen nem lett volna jó farbecsináltá válni.

// Állapot: 93%
Chakra: 97%

és jutalom +3 Ch amit majd a játék lezárásakor írnak neked fel a szép írásért és játékért ^^ //

**Kawahara Tadashi** Szer. Júl. 08 2015, 00:13

Tudod mit? Ezt egy kissé benéztem, amikor lenéztem a pufit, bár azért kemény lehet ekkora súllyal megállni egy ilyen lendületből indított támadás után. Komolyan mondom, azt hittem egy pillanatra, hogy pofára esik, de nem, megfogta a súlypontját és néhány megtett lépés után megállt. Na, ez így már nem tűnik olyan egyoldalúnak, bár még mindig nem érzem a nyomást, hogy esetleg én most kikaphatok itt. Vagy most én szálltam el magamtól és lett akkora arcom, mint a kőbe vésett Hokageknak? Ha igen, akkor ideje visszavenni, mert akár még ki is tolhat velem az élet és ez a tag földbe döngöl egy laza mozdulattal. Mikor mindketten egyenesbe kerültünk, én is megindítottam a magam kis támadását, ami hasonló volt, mint az ellenfelemé, azzal a kivétellel, hogy az enyém talált is. Malacka arccal vette le a jobbegyenest, de ahogy elnéztem, nem nagyon rázta meg a dolog, mert a hája felfogta az ütés erejét. Oké, azt hiszem, hogy ezt hívják passzív védelmi rendszernek, bár legalább egy lila folt megmarad neki emlékeztetőül a mai harcunkra. Ráadásul ha győzök, akkor az egyfajta figyelmeztető lesz számára (már ha eljut az agyáig, amit erősen kétlek), hogy kicsi a bors, de rohadtul el tud gyepálni, ha felcseszed az agyát. Ez járt a fejemben, mikor megpróbálkoztam porba taszítani ellenfelem, de nem sikerült. Na jó, nem jöhet minden össze és a súlybeni előnye itt kiválóan felfedezhető volt, egy laza mozdulattal kirúgta a lábaimat alólam, én pedig közelebbi barátságot kötöttem a talajjal. Nem volt túl kellemes érzés, de ami ezután várt volna rám, az meg pláne nem. A dagi elhatározta, hogy ő márpedig puffnak fog engem használni, gondolom bosszúból az iménti pofán vágásért. Nekem viszont nem volt szándékomban mindezt hagyni, úgyhogy nemes egyszerűséggel kigurultam a közeledő hátsó alól, majd feltápászkodtam és leporoltam magam.
- Ez mocskos húzás volt. – jegyzem meg, miközben a gatyámat portalanítom, majd meghallom a nevet. – Baku… - morgom, majd hirtelen eszembe jut, honnan is ismerős nekem ez a név és ezt már tuti nem nézem véletlennek. – Muszáj ez a színjáték? – kérdezem dühösen.

Ajánlott tartalom