Utcák és terek

//Aokaze atsushi- Öröklét vagy kárhozat, egy sárkány születése//
//Bocsánat, egy kicsit megcsúsztam^^// 

Az ifjú csendben hallgatta végig válaszodat. Nem szólt... Némán figyelt. Azúr szemei rád meredtek. Bőrödön érezted tekintetét. Frusztráló. Meredten mért téged végig, miközben mondandódat hallgatta. Talán nem is pislogott... nem tudhatod. Majd miután befejezted, a fiú csak pislogott párat. Teste egy pillanatra megremegett.. Mintha a hideg futkosott volna rajta. Amúgy is sápadt arca, most még egy kicsit fehéredett.
- Miyamoto.. Ayame? A Miyamoto család lánya... Ohh értem.  – sütötte le sajnálkozóan fejét – olyan gyönyörű volt a haja.. s az egész lány is. S a szíve.. S a lelke.. S a vére... – Habogta. Hangja megremegett, miközben e szavakat kipréselte fogai között. – Az az áldott lelke.. az az életet mentő vére... Az a kötelék... az a szerződés... Az az önfeláldozás... Drága.. Drága kicsi Ayame... Úgy sajnálom... – Remegte. – Ő...
- Hagyd... – szólalt fel egy hörgősebb.. Mélyebb hang. A szobában megfagyott a levegő, s az ifjúba belefagyott a vér. A fotelban ülő férfi nyitotta szóra száját. Lehelete bűzlött már, s fogai se voltak túlzottan jó állapotban. Fáradtan nyitotta ki, s csukta be kiszáradt száját, nemi nyálat próbálván fakasztani. Cuppogó hangot hallatott, akár egy idős ember a műfogsorával. Nehézkesen, s darabos mozgással emelte fel fejét. A megannyi arcába lógó tincs most kiszökött tekintete elől, s utat engedtek annak. A férfi szemei szinte megbabonáztak. Akármennyire is elnyűtt külseje volt, akármennyire is úgy nézett ki, mint aki fél percen belül meghal... az a tekintet.. olyan magával ragadó volt. Azok a gyönyörű azúr szemek. S mint jobban megfigyelted... Az egyik szeme volt csupán ilyen színű.. a másik lilás árnyalatba burkolódzott.. ismerős volt ez az írisz.. bár már fogalmad sem volt, hogy honnan. A férfi arca be volt esve... csontjai szemet szúrtak, amint bőre ráfeszült. Bőrének színe, akár a frissen esett hó, oly márványos fehér volt. Fénytelen. Sőt... inkább már szürkés. Szemei alatt akkora karikák ültek, melyet még nem láttál. Tényleg úgy nézett ki, mint akit most szedtek ki a koporsójából. Halkan hörgött még egyet, majd nagy nehezen megszólalt. Bűz kísérte minden szavát...  – Azt mondtad.. A Miyamoto lány, a kedvesed volt? – köhögött. Amint helyeselsz, folytatja – Úgy sajnálom... fogadd őszinte részvétem... – hajtotta le nagy nehezen fejét, akárcsak a mellette álló fiú. Eztán az ifjú segítségével visszaemelte tekintetét rád. – Azt mondod meggyilkolták? Oo kedves... Szó sincs itt gyilkosságról. Az alku szövegét, úgy látom, már ismered – hörögte – ez egy egyesség.. a Miyamoto és a Nazura klán között. Egy titkos megegyezés. De úgy látom, te erről mit sem tudsz... akkor, hadd magyarázzam meg – köhögte.
- Apám... pihenned kellene...
- Csendet fiam... – csitította. – Ez egy egyesség, mely értelmében, mikor az egyik ház feje megbetegszik, a másik háznak kötelessége segítenie rajta.. akár az élete árán is. Ez egy kölcsönös megegyezés.- krákogta- „Ki most véredet ontja, s kinek te ezt áldozod, Legyen az bárkid, Nem tehetett róla. Miképp a hold fényét is nap adja, Mást is a te életed kel fel újra. Bocsásd meg a halált, s ő is megbocsájt néked.” Mit is jelent ez? Oly’ egyszerű. Az első sorok, az áldozatról szólnak, melyet a testvérházért teszünk. A következő pedig, az áldozat gyönyöréről, s az önfeláldozás jóságáról. Az utolsó pedig, hogy idegesség nélkül menjünk majdan a túlvilágra.. mert máshogy, nem jutunk az édenkertbe. Borzalmas... Tudom jól. Én is elvesztettem emiatt már a lányomat... fáj.. borzalmasan..de nem tehettem mást... ő áldozta fel, önként életét.. az egyesség nevében.. tiszteletteljesen vonult a halálba, egy másik életért. Ő volt a nap, ki a holdnak a fényt adta... – krákogta.
Eztán a férfit szörnyű köhögésroham kapta el. Tüdejéből alvadt vér szökött fel, melyet a mellette álló fiú gondosan letörölt szájáról.
- Apám.. a gyógyszereid... – nyújtott pár kapszulát a férfinek, majd rád tekintett – Ayame önként adta a vérét, apánk megmentéséért... van még bármi kérdésed? Amennyiben nincs, kérlek, távozz.. Apámnak pihenésre van szüksége- nézett rád mereven.

// Hyuuga Hanabi: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
// Amint látod a válaszolási időből nekem sincs túl sok szabadidőm mostanában. És nem tudok olyan gyorsan postolni, mint szeretnék. Szóval nem gond. ^^//
 
A fiú, ahogy beszélt látszott rajta, hogy bántja a dolog ami Ayaméval történt és kedvesen is beszélt róla. Ám minél többet beszélt és én hallgattam, csak annál inkább idegesebb lettem. Hiszen minden egyes kimondott szava után egyre biztosabb lettem abban, hogy közük van a halálához.
* Szerződés? Mégis miféle, talán házassági? Ez pedig csupán bosszú lett volna? Nem ilyen dologról Ayame biztosan szólt volna.
Miközben kicsit elkalandoztam a fiú hallgatása közben arra leszek figyelmes, hogy az eddig szinte csak vegetáló beteg férfi félbeszakítja fiát. Egyetlen szavától a szobában még a légkör is megváltozott. Szóra nyitott szájából már első szóra is elégé émelyítő szagok csaptak meg még úgy is, hogy nem voltam túl közel a férfihoz. A bűz azonban nem feltétlenül ápolatlanságára utalhat, lehet a betegségétől is. De ez a tény nem foglalkoztat. Nem a férfi szájszagának okát jöttem találgatni. A férfi testet olyan volt mintha csak bőrt húztak volna egy csontvázra. Ami szinte olyan fehér volt mint egy hulláé. Ajkai szárazak, amikre nyelvével vitt némi nedvességet. Majd felnézett rám. Hosszú arcába lógó tincsei mögül felemás színű szempárjával rám tekint. Szemeit látva fura érzést kerít bennem, mintha már láttam volna. De nem vagyok benne biztos. Hiszen egy felemás szemű ember mégsem túl gyakori, így arra biztosan emlékeznék. És furcsa mód csak az egyik szeme az, ami ismerős méghozzá a lila. Szemei alatt ott voltak a fáradság jelei lilás karikákként. Végül a hosszas csend után a férfi ismét megszólalt és mesélni kezdett. Egyből bevallotta, hogy miattuk halt meg kedvesem és a szerződésről is beszámolt. Igaz fia nem szerette volna, hogy tovább erőltesse magát, a férfi mégis megválaszolta minden kérdésem még azt is mit jelent az a furcsa szöveg. Miután kérdéseimre választ kaptam, a férfi száraz köhögésbe kezdett, ami vért is hozott magával. Ezután ismét fia vette magához a szót és távozásra kért, hogy apja gyógyulhasson. Normál esetben egy ilyen kérést szó nélkül teljesítenék. Ám most csak idegesebb lettem még ettől is.
– Van-e kérdésem? – válaszolok idegesen és erősebb, hangon. Noha próbálkozok halk maradni az alvó baba és az emeleten tartózkodó kisgyerek miatt. – Rengeteg kérdésem van. Ám inkább azzal kezdeném, részvétem a lányod miatt. De egyáltalán minek kötöttetek egy ilyen értelmetlen és véres szerződést? - A következő kérdés feltétele előtt a fiúra tekintek – Te pedig, ha orvos vagy, hogy mehetsz bele ilyesmibe? Egy egészséges lány életét feláldozni, hogy mást megments. Egyáltalán miért kellett meghalnia, ha csak a vérére volt szükségetek. De ha mindez még igaz is és, ha önként is adta volna az életét miért így tettétek? Nem lett volna ésszerűbb, ha megkéritek adjon vért? Biztos szívesen adott volna, és akkor nem kellet volna meghalnia. Illetve ha a vére kellett, akkor miért kellett kivéreztetni. Szerintem több maradt a padlón, mint amennyit elhoztatok. Ráadásul elcsúfítottátok az egész házat ezzel a borzalmas szöveggel. Majd amint beléptem, úgy menekültél el, mint egy egyszerű gyilkos. Valamint a címeteket is a kezében tartotta. Szerintem a család úgy is tudta volna, hogy ti voltatok. Szerintem azt akarta megleljék a gyilkosait. – Várok egy kicsit, hogy valamennyire megnyugodjak, majd folytatom. 
– Adok nektek még egy esélyt, hogy elmondjátok az igazat. Tudom a bosszú olyan, mint a méreg, ami lassan elsorvasztja az embert. És tudom Ayamét sem tenné boldoggá, ha halálát megtorolnám rajtatok azzal, hogy én is végzek veletek. De ez nem azt jelenti, hogy nem kell megbűnhődnötök a tetteitekért. Feladjátok magatokat önként, vagy én vigyelek be titeket? Megjegyzem, ha az utóbbit választjátok a házban lévő védtelenek épségét nem tudom garantálni.
Ismét csak várok mit, mondanak vagy cselekszenek. És továbbra is készülök akár a legrosszabbra is, hogy egyből nekem ront a fiatal medikus ninja. Amit ha megtenne továbbra is a Kanashibari jutsuval próbálnék meggátolni. Ha pedig nem menne akkor az övemen lévő tőrömért nyúlnék. De nem tartom hozzá túl közel a kezemet nem akarom, hogy azt érezzék harcolni akarok. Hiszen tényleg csak azt akarom megkapják jogos büntetésüket, amiért elvettek egy életet.

// Hyuuga Hanabi: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Miközben beszéltem nem tűnt úgy, hogy Roka figyelt volna, hiszen végig apjával foglalkozott. És arra sem reagált mikor felemeltem a hangomat, ami szintén dühített. De mikor újra szóhoz jutott örültem, hogy mégis figyelt rám és osztja a véleményem arról, hogy nem szeretné, ha harcba menne át a dolog. Hiszen én is mondtam ezt az opciót nem szívesen választanám. De szeretteimért bármikor megtenném. Csak helyeslően bólintok.
- Rendben!
 Szerencsére sikerült gyorsan kegyeznünk. Ami után a fiú folytatta mondandóját és elmondta mikorról ered a családok közötti paktum. És hogy mit is jelent ez a két családnak. Majd azzal folytatta miért is tette ő is azt, amit. Miként haladt apja kezelése és ezzel egy időben Ayame állapotának romlása. Ami szavai alapján nem csak testi, de szellemileg is romlott. Mivel a hallott viselkedés nem vall kedvesemre. Roka minden egyéb kérdésemet is megválaszolta. Amiért én nagyon is hálás vagyok. Bár ez jelenleg valószínűleg nem látszik rajtam, mivel noha a dühöm kezd eltűnni, de még továbbra is vagyok nyugodtnak mondható. Ami szerintem érthető is egy ilyen nap után. Ám azt vettem észre, hogy amint a dühöm eltűnt nem volt, ami hajtson testem pedig remegni kezdett az idegességtől, szívem pedig hevesen kalapálni. Vettem néhány mélyebb lélegzetvételt, hogy valamelyest megpróbáljam csitítani testem. Ahogy ez megtörtént ismét megszólaltam.
- Őszintén köszönöm, hogy mindezt elmondtad nekem. - Hangomban a dühnek már nyoma sem volt. – Nem kell semmilyen költséget sem fizetnetek. Sajnálom, hogy zavartalak titeket. Mielőtt viszont még elmennék, kérlek válaszolj meg még pár kérdést Roku. Mennyire ismerted Ayamét? Mert ha jól akkor tudnod kellett volna, a viselkedéséből, hogy szellemileg sincs jól és pszichológusra van szüksége. Most pedig mint orvost kérdezlek. Ha valaki felvágja az ütőereit képes-e még írni utána?
Ha a fiú olyan válaszokat ad, amik azt mutatják nem ismerte Ayamét és ezért nem láthatta, hogy szellemileg nincs rendben. Akkor a válaszom így szól:
- Nem a ti hibátok! Remélem, édesapád mihamarabb meggyógyul. Ha pedig megbocsájtjátok, most már akkor tényleg mennék. Hogy megszervezzem a temetését.
Majd lassan megfordulva elindulok az ajtó felé.
Ha azonban válasza azt tükrözi ismerte annyira a lányt, hogy tudja problémái voltak akkor tovább akkor természetesen tovább maradok. 

Nem sokkal az első S szintű kalandodat követően, hamarosan várhat rád egy még nagyobb kihívás - a Genin vizsga. Ahhoz hogy valós küldetésekben, igazi döntéshelyzetekben is helyt állhass, előbb túl kell lenned ezen a megmérettetésen. Addig pedig nem árt gyakorolni minden egyes alkalommal, mikor lehetőséged nyílik rá. Bár barátaid csapdába csalása és levadászása nem volt épp a legnehezebb feladat, talán rejteget még számodra még mást is ez a nap.
A nap ugyanúgy kezdődik mint az összes - az utcák ugyanolyanok, a rajtuk áthaladó emberek ügyet sem vetnek a köztük átszaladó virgonc fiúra. A főtérre érve senki ismerősbe nem botlasz így joggal gondolhatod, hogy te vagy az első, aki odaért. Néhányan csevegnek a közeledben, illetve a túlsó oldalon egy talpig feketébe öltözött, fekete napszemüveget hordó férfit pillantasz meg egymagában, egy tekercset olvasgatva, látszólag aggodalmas tekintettel. Tudod, hogy láttad már korábban, csak azt nem tudod, hogy ki lehet ő és mi dolga van erre. Ahogy felnéz és meglát, rögtön felderül az arca - mintha csak régi ismerősét látná újra aki talán megoldást nyújthat problémáira. Át is szalad hozzád az úton és szinte már lihegve fogad, mintha ebben a néhány lépésben fáradt volna el.
- Állj meg ott ahol vagy - szól rád parancsolóan és egy elégedett mosollyal konstatálja, hogy teljesíted kérését, nem mintha tettél volna bármit is. - Te egy Genin vagy, ugye? - Kérdezi, de a szádra tapasztja ujját, mielőtt válaszolni tudnál.
- Nem is lényeges. Itt ez a tekercs. "A Shinobi 50 Próbája, én magam készítettem egy Genin szintű ninja számára. Azonban kell valaki aki.. leteszteli, hogy mennyire lett teljesíthető. Nem azért, mert én nem vagyok képes rá - nevet fel zavarában -, de annyi dolgom van, hogy valaki másra kell bíznom ezeket. - Jelenti ki önelégülten.
- Ez itt tízet tartalmaz. Ha kész vagy legalább hárommal, keress meg a Hokage Palotájában és ha nincs ínyedre a többi hét, akkor kaphatsz részleteket a többiből is. Ne feledd, hogy ez egy nagyon fontos küldetés, amit egy Jounin bíz rád, tehát fontosabb, mint bármi más, amit mára terveztél. Kezdj is neki - mondja, majd egy füstfelhő kíséretében eltűnik.
Az, hogy ki volt ez, illetve hogy miért pont téged választott ki és hogy hogy volt képes összetéveszteni egy Geninnel a fejpánt hiányában továbbra is rejtély marad számodra, de valószínűleg nem volna szerencsés elutasítani egy Jounint - már ha hihetsz neki hogy valóban az.
A tekercsen leolvashatod a címet: A Shinobi 50 Próbája. Felbontva pedig egy listát kapsz 10 küldetésről, amit elvégezhetsz Genin szinten, ha bízol a férfiban, aki ezeket készítette.

0. Helyezz fingpárnát a Hokage székére. Konohamaru...
1. Keríts össze 5 kóbor macskát.
2. Segíts 3 embernek a faluban. Írják rá nevüket erre a tekercsre.
3. Segíts gondozni a temető kertjét.
4. Üldözd el a hollókat a játszótérről, akik zavarják a gyerekeket a játékban.
5. Hajts végre 3 C szintű küldetést, amik nem erről a listáról valók.
6. Üldözd el a banditákat a tópart mellől.
7. Hozz vissza egy körözött szökevényt kihallgatásra.
8. Takarítsd ki Ebisu Elit Jounin lakosztályát.
9. Járd körbe a falut kézen állva.
10. Edd meg Ichiraku Különleges "WC-Foglaló" Fűszeres Meglepetését.

Felnézve a tekercsből egy mindenes boltot látsz meg ott, ahol korábban a küldetéseket adó férfi állt. Előtte egy kiborult kosara tartalmát, néhány narancsot próbál felszedni a földről. Oldalra pillantva két sovány macskát látsz, akik látszólag nem tartoznak sehova. Előtted egy meglehetősen drága, szép drágakövekkel díszített párnát visz egy férfi egy szatyorban, a Hokage Palotája felé tartva. Faluismereted kihasználva tudod, hogy Ichiraku ramenje csak néhány sarokra van, valamint a játszótér, a másik irányban. Máris rengeteg lehetőség tárult eléd, amivel eleget tehetsz a küldetéseknek, amikre nem is gondoltál volna.

//Elnézést a késésért.//

Elsőként érve a főtérre pont téged szúrnak ki az 50 küldetés tartalmazó tekercs első felével, így neked kell magadra vállalnod az egész megbízást. A férfi, aki Elit Jouninnak adta ki magát és rád bízta a feladatokat, nem tűnt túl segítőkésznek a feladatok végrehajtását illetően, így rád hárul minden felelősség, anélkül, hogy lenne valaki, aki választ ad esetlegesen felmerülő kérdéseidre. Egy ilyen szituáció még egy magasabb rangú shinobit is zavarba hozna, te pedig csak egy tanonc voltál, nem is igazi ninja, mégis elvállaltad a küldetést.
Az első feladat végrehajtására irányuló tevékenységed a narancsokért lehajoló nő rezignált kétkedéssel fogadja, de engedi, hogy segíts. Mégis, ahogy a narancsokat kutatod kezeiddel, az ő remegő karja valahogy mindig beleütközik a tiédbe, kiejtve a felszedett gyümölcsöket abból, így több időt eltöltve a földön, mintha egyedül állt volna neki összekapkodni a szétgurult ételt. Gyanakvóan végigmér ahogy felállsz és miután elmotyog egy köszönöm fiatalembert, már sarkon is fordul. Ha utánamész, hogy segítsen küldetésedben és írja alá a tekercset, csak horkant egyet és leint, mielőtt befejezhetnéd mondandódat.
- Nem segítek piti feladatok elvégzésében. Főleg ha még a derekamig sem érsz fel - felelte kissé lenézően, bár így összegörnyedve ő sem lehetett sokkal magasabb nálad. Hangjában és arckifejezésében vélsz felfedezni valamit, ami mintha kissé ellentétben állna azzal, amit mond, még egy kisebb mosolyt is látsz szája sarkában, de nem tudsz rájönni, miért lehet ez.
A túloldalt a párnát cipelő két férfi nem sokáig jutott, tulajdonképpen csak pár lépést tettek meg ahhoz képest ahogy eredetileg láttad őket. A párna hatalmas volt és az egyik nem is látta az utat, amin jártak. Nyilvánvalóan ez volt az első ilyen megbízatásuk, azért voltak ilyen tapasztalanok.
Bátor dolog a Hokage kénye-kedve ellen tenni, főleg úgy, hogy vélhetően nem is a Jounin adta a küldetést, hisz nem az ő kézírása volt a papíron. Legalábbis eltért a többi feladattól. Mégis úgy döntesz, hogy utánuk, ám ahogy átszelnéd az utcát, egy fa-kunai hasít át a levegőn és ez megállásra készteti a két párnacipelőt, sőt, ijedtségükben el is dobják csomagjukat, ők pedig a földre zuhannak, mivel a fegyver néhány centivel haladt el fejük felett. Rögtön felpattantak és a támadást indító felé kezdtek el kutatni, ám sehol sem találták. Mivel te láttad a fegyver ívét, nagyjából be tudtad azonosítani a támadás kiindulóhelyét, ahol egy barátodat láttad meg összeroskadni csalódottságában. Nyilván ellened irányult a dobás, ám célt tévesztett.
A párnán, ha láttál már, felismered, hogy selyem és jól meg van tömve, a két férfi azonban abbahagyva a kutakodást már indul is érte hogy felszedje.

/Jaken/


// A választott technikát felírhatod. //


  Nem sokat teketóriáztál, megindultál mihamarabb, ahogy azt tanácsolta is Shikaku. Zaukit hamar meglelted az egyik gyakorlótéren, ám Kakashira várnod kellett egy-két órát. Minden esetre ettől eltekintve minden a terv szerint zajlott. Összeszedted a jounint s megindultatok a kapuhoz, ahol a harmadik tag, a genin már várt rátok. Gyors egymásra biccentés után észrevehetted, hogy nem idegenek egymásnak, ha nem is mély gyökereken nyugszik ismeretségük. 
-Yo! Szóval egy genint is küldenek a küldetésre... A multkori kísérleteid... Végül milyen eredménnyel zárultak? - Vetette oda a kérdést.
-Hosszas munka árán, de... pozitív eredménnyel...- Válaszolta a fiú, melyre Kakashi szeme enyhén összehúzódott. 
-Akkor.. indulhatunk?-
Hangzott el a végszó, s megindultatok a faluhoz, ahol terv szerint fel is vettétek az ANBU tagot, ki a levélnek megfelelően járt el. Maszkját nem vette le, ám Kakashit régi barátként köszöntötte. Láthatóan ismerték egymást régről, mely nem is csoda, ha az egykori ANBUról beszélünk ugye...
Nagyjából fél nap menetelés után, de megérkeztetek a célhoz.


 Egy kissé romos, majdhogynem lepukkant faluba értetek, ahol alig volt pár ember az utcán. Jó pár ház elhagyatottnak tűnt, s azok amelyek megmaradtak használatban se voltak túl jó állapotúak. Egyértelmű volt hogy a céltelepülés már a végét járja, hogy az, amiért létrehozták már közel sem virágzik olyan szépen, mint hajdanán, de tartották magukat, amennyire lehetett. Kis keresgélés után megtaláltátok a műhelyet, melyet kerestetek, benne egy középkor végén járó, enyhén őszülő férfival, aki csillogó szemekkel, reménnyel teli hangon köszöntött titeket, mikor kinyílt az ajtó, ám mikor meglátta a konohai jelzéseket, már más lett a hangneme.
-Hát ti meg mit akartok?-

// A következő posztod ide kérném: Kanamono no Sato //