Re: Konoha kórháza

**Chen** Hétf. 30 Márc. 2015 - 19:34

Nagy sürgölődés veszi kezdetét a folyosókon, csapatokban rohannak a nővérek, majd mint egy felbolydult méhkas, olyan kavarodás támad. Az orvosok, nővérek, és még pár nindzsát is látsz, kikkel igaz még csak távolról, de találkoztál már.

Végül, ahogy az egész elkezdődött, úgy vége is lett, percekig semmit sem hallasz csak a távoli monoton munka zaját, mikor újabb roham veszi kezdetét, de most már tucatjával hozzák a betegeket. Kit karon átfogva támogatnak, ki jobb állapotban van és maga is tud támolyogni, na és van pár súlyos állapotban lévő is, kit csak hordágyon tudnak szállítani. A kórtermed, mit eddig alig kellett megosztanod, egy negyed órával később zsúfolásig megtelik. Az ágyadat a sarokba húzzák, és mielőtt még egy kicsit is ellenkezhetnél, elhúzzák a függönyt, hogy el légy szeparálva a véres látványoktól.

Ekkor következik a rémálomba illő helyzet. Egy megnyugtatóan zöld függönyön játszó árnyak tánca vesz körül téged, még mulatságos, vagy érdekes is lehetne a helyzet, ha nem éppen lidércnyomásos hangok szűrődnének át rajta. Hús szakad, és csont reccsen, ideges életmentők fennhangon utasítgatják egymást különféle érthetetlen dolgokra. Egy biztos, a hat páciens közül kiket behoztak hozzád, legalább három élet halál harcot vív. Meg akarják menteni őket.

Lassan telnek a percek ebben a tébolyító helyzetben, míg már csak a fojtott zihálást lehet hallani, ahogy az utolsó beteg életéért küzdenek. Az árnyak visszataszító táncot járnak, a szinte mozdulatlan alak körül, míg végül az idegesség csúcspontra hág, és csak egyetlen erőteljes férfi hangot hallasz. Szitkok hagyják el száját melyeket elkeseredés, és harag szít, míg csak a fájdalom véget nem vet neki. Itt már nincs mit tenni, egyet elvesztettek. Még egy fél órát kell várnod, hogy a függönyt széthúzzák előled. Addigra már ki van takarítva, és öt emberi roncsot látsz magad körül, az ágyakon.

Nem fizikumukra értve roncsok, szemeik sugározzák azt a gyötrődést, mit nem nagyon lát az ember egy békés városban. Csak a háború teheti ezt egy érző lénnyel, mit világ legértelmesebb faja talált ki. Megannyi gyötrelem és kín sugárzik belőlük. Egyik sem szól, kettő talán nem is tudna, a sok pólya és sebkötöző alatt. Ötből kettő nő, egyik fiatal, még a tizennégyet is alig tölthette be, lába helyén friss kötés, szemeiben kétségbeesés, ahogy a levágott végtagra néz. A másik már idősebb túl van már a harmincon is, karja felkötve, válla kissé természetellenesen áll. Düh, és harag sugárzik belőle, ahogy a lankadatlanul pásztázza végig a társaságot. A maradék férfiak, legalábbis úgy tűnnek. Húszat ha betölthették, megannyi edzett, harcra kész nindzsa, kik a halállal néztek szembe, és túlélték. A legszörnyűbb állapotban lévő tetőtől talpig be van kötözve, csak a mellkasán van egy kis rész épen, és a fején hagytak az orvosok egy kis szabad részt. Ám éppen eleget, hogy lásd mosolyog, a feje feléd fordulva, hát talán pont neked szánta a meglepő gesztust. A többieket, vágások, és különféle harci sérülések vannak. Nem nagyon értesz hozzá, de laikus szemmel is meg tudod állapítani csak pár nap, esetleg hét és máris kint vannak a kórházból akár csak te.

A hangulat búskomor, és senki sem szól senkihez, aki csak egy eltévedt krákogást, vagy beszédfoszlányt is próbál ejteni, az idősebb nő azonnal belé folytja a szót átható tekintetével. Hát csak a fájdalmas nyögések, és hörgések töltik be a helyiséget.

Pein Szomb. 4 Ápr. 2015 - 22:35

//Benzaiten//

A szoba egyfajta iroda volt, de abból a szebbik fajta. Vörösre volt mázolva, és tele volt könyvekkel. E kettő volt a két legszembetűnőbb jellemzője. Ezen túl feltűnően nagy volt bent a rend, no meg a panoráma is egészen kitűnő volt, a szoba hatalmas ablaka a kórház parkjára nézett. Mintha még valamilyen kis erkélye is lett volna, de ezt már nem láthattad, mert az íróasztal, előtte pedig maga Kotone-sama kitakarták a látómeződet.
A nő cseppet se volt meglepett, mikor lenyomtad a kilincset. Sőt, mintha a szeme is megcsillant volna. Fiatalnak és igazán belevalónak tűnt, vörös fürtjeivel eléggé csinos is volt. A tekintetében hatalmas tűz lobogott, de az is látszott rajta, hogy fiatal kora ellenére már hatalmas tudás birtokosa.

– Manapság hozzám küldenek minden jöttmentet. Hihetetlen. – Nehéz volt eldönteni, hogy csak viccel, vagy valóban mérges. – Ha tanulni akarsz, kitűnő helyen jársz. Valószínűleg tanítani is foglak, mert szükség van medikus palántákra… de magántanár lévén megvan az áram. Mit kapok azért, hogy bevezetlek a medikus shinobi-lét alapjaiba? Természetesen nem pénzre gondolok.
Bármit is felelsz, a vörös hajú kunoichi ezután leültet az íróasztalához, és a kezedbe nyom egy tollat, no meg egy kis noteszt. Mielőtt sietősen kirohanna az irodájából, a következőt címzi feléd:
– Mire visszatérek, írj le mindent, amit az orvosi ninjutsukról tudsz. Mi a céljuk, és ha tudod, azt is, hogyan hozzák őket létre… Mit lehet velük meggyógyítani? Végül arról is írj, hogy te magad pontosan miért szeretnéd elsajátítani ezt az igen nehéz ninjutsu ágazatot. Ha úgy ítélem, megfelelsz, ennek alapján fogunk hozzálátni a tanuláshoz.

**Yuu** Csüt. 9 Ápr. 2015 - 21:00

(Riku) (Előzmény)
Morio Hatsuda doktor hmm.... igen ő az akivel beszélnem kell mindenféleképpen. Az alatt a pár másodperc alatt többet tudtam meg a szememről mint amit, eddig egész életem során. Szépen lassan lépkedek a kórház felé, mely már a láthatáron belül van. A kedvem nem túl jó, sikerült teljesen oda vágnom a korábbi cselekedettemmel, de sajnos szükség volt rá, hogy a lelki nyugalmat elhozzam magamnak. Bár ezúttal valahogy nem sikerült elérnem a dolgot a régi és jól bevált módszer Sayuri-san esetében elbukott. Egy dolgot remélek, hogy a doktor válasza kissé segít a kedvemet, mert szükségem van azokra az információkra sőt remélem száz százalékos mennyiségű információt szolgáltat nekem mindenféle elhallgatás nélkül. Félelmeim vannak azzal kapcsolatban, hogy apám elhallgattatta volna az orvost, butaság volt beszélnem vele erről és ha tényleg titkol előlem valamit az apám... talán majd most kiderül, nem is pörgetem tovább az agyam rajta, elvégre megérkeztem, itt az idő, belépni a kórház ajtaján. Oda sietek a recepcióhoz és bele is kezdek.
-Üdvözlöm! Morio Hatsuda doktorhoz jöttem, fontos dolog miatt keresem.

Persze idefele már rengeteg variáció végigfutott az agyamon, hogy mi is lesz miféle következményekkel járhat, mi az amit nem tudok a szememről és mért titkolják ezt előlem, vajon ennyire súlyos lenne a helyzet? Eddigi tapasztalataim alapján komoly a betegségem, sosem éreztem magam túl tökéletesnek ilyen téren, és a mai napig nem értem hogy lett belőlem ninja de tulajdonképp elég sokat segített ez a dolog életem során. Az ember megtanulja elnyelni az érzéseket, megtanul uralkodni magán, rengeteg hasznos dolog, mely végigkísér az életeden át.

Jiraiya Csüt. 9 Ápr. 2015 - 22:12

Yuu másnap délelőtt kereste fel a Kórházat, csupán néhány óra volt még a találkozóig a csapattal és a Senseiel. Vajon mit forgathat Mugo-sensei a fejében és miért történhetett meg az, hogy egy csapat, felrúgva a hagyományokat négy Geninből és két Jouninból áll? Lehet, hogy ez még fel sem tűnt senkinek? Vagy igen, csak még nem tették fel kérdéseiket a Senseinek? Érdekes kérdések lehetnek, ám ez most Yuu-t egyáltalán nem izgatja, sokkal inkább az, hogy mi van a szemeivel, így hát, felkereste a doktort, aki volt oly kedves és megvizsgálta őt.
A recepción most egy ismeretlen arcú nővér volt, aki mosollyal és hamis érdeklődéssel fordult a fiú felé. Yuu szavaira kissé elbizonytalanodott, majd szó nélkül keresgélni kezdett a papírok között. Kihúzta az egyik asztal fiókját, ahol szintén kutakodni kezdett. Látható volt, hogy akták között keresgél, majd amint nem találta meg azt, amint kereset, megszólalt.
- Tudna várni egy pillanatot?
Tette fel a kérdést és nem várva választ, megkerülte a pultot, majd a jobb oldali folyosón indult útnak, amerre a múltkor Yuu-t is vitték az ápolók. Néhány perccel később a nővér egy fiatal orvos társaságában tért vissza. A férfi magas és kopasz volt. Arcán égési sérülések nyomai láthatóak, ám úgy tűnik, hogy nem harcban szerezte. Bár az is lehet, hogy igen, csak most már orvosként praktizál. Nem tudni még egyenlőre, az viszont biztos, hogy az orvosokra jellemző fehér köpeny van rajta. Megérkeznek, a nővér visszamegy a pultba, az orvos pedig megáll Yuu előtt. Arca mosolyra húzódik. Hmm. Talán a zord külső érző belsőt takar?
- A nevem Muki Kotaro. Én vagyok az ügyeletes orvos. Megkérdezhetem, hogy honnan ismeri azt a bizonyos Morio Hatsudát? Ugyanis itt nem dolgozik egyetlen ilyen nevű orvos sem. Már jó ideje itt töltöm a napjaimat, így tudnám, hogyha lenne egy ilyen nevű orvosunk.
Mosolyodott el a férfi, sőt, már-már felnevetett jókedvében... Mi történik?

// Szerintem kigondoltam neked egy jó kis egyéni szálat is, amit később tovább is vihetünk. Smile

//

**Yuu** Pént. 10 Ápr. 2015 - 22:54

(Riku)

Miután elmondtam a recepciósnak, hogy tulajdonképpen mi is az oka jöttömnek, elkezdett kutakodni az akták közt. Láttam a nővér arcán, hogy valami nem okés, és hogy nem véletlenül kutat, talán rosszul mondtam volna a nevét? Nem az nem lehet semmi gond nincs a névmemóriámmal, akkor mért? Talán az én aktáim után kutat? Türelmetlenül vártam, miután otthagyott egyedül. Nem sokkal később egy ismeretlen ürgével tért vissza, aki egész magas volt, és egy égés nyom tarkította arcát. Egyáltalán nem tűnt rendkívülinek a dolog, csak annyiban számított furának, hogy ő egy orvos, de talán az oxigén palack közelében gyújthatott rá, vagy valami hasonló történhetett, vagy közelebb állt egy Erisához hasonló robbantóhoz. Majd miután megszólalt,kicsit lefagytam, nem is tudtam mit mondjak, de nem adtam fel, előkaptam a gyógyszert amit a doktor úrtól kaptam és Muki Kotaro doktor úr kezébe nyomtam.
-Setsugimon, ezt a gyógyszer kaptam Morio Hatsuda doktor úrtól.
Fura volt a mosolya, azt a mosolyt látva semmi jóra nem tudtam gondolni, éreztem, apám keze van a dologban. Hallottam egy két dolgot, pletykát, na de kitörölni valaki memóriáját,vagy talán az egész kórházét. Lehet, hogy tulajdonképpen csak ez a két ember nem ismeri őt. Nem várhatom meg a válaszát, amíg a gyógyszerre figyel elrohanok mellette.
-Morio Hatsuda doktor! Morio Hatsuda doktor!....

Üvöltök miközben remélem senki se próbál megállítani, és igyekszem haladni fel a lépcsőkön hátha valaki reagál rá. Ez nem vicces, ebben semmi vicces nincs, ha megint apám tett valamit akkor.. ha... ha valamit el akar titkolni előlem, azt sosem bocsájtom meg.

**Kusuki Eiko** Szomb. 11 Ápr. 2015 - 20:49

Nyugalmam nem tartott sokáig. Betegek, pontosabban sérültek érkeztek és hamar el is torlaszoltak engem a sarokba függönnyel körülzárva. A helyzetet csak az javította, hogy hallottam a túloldalon fekvő páciensek fájdalom sikolyait. Elég sok időbe telt mondjuk, mire el lettek látva. Rendesen el is untam magamat, de ekkora felhörppent a függöny és lő már csak a bekötözött ninjakat láttam ágyakon, fél holtan feküdni. Mondjuk voltak jobb helyzetben levők is. Az egyik felém fordult és elmosolyodott. Talán arra gondolt éppen, hogy mialatt felépülünk találkozott velem, talán ismerjük egymást, sose lejet tudni, bár jelen helyzetben aligha. Lehet, hogy nem is Konohai csak ide szállították. Megérdeklődtem volna, de bent maradt velünk egy nő, aki állandoan szemmel tartott és úgy tűnt nem helyesli a fecsegést. Bosszantott persze, ugyanakkor reméltem nem rontja itt sokáig a levegőt. Unalmasnak bizonyult a további itt lét.
*heh..., ha nem fájna a lábam annyira, páros lábbal kirúgnám innen és, aki beszéd képes és azzal traccsolnék, hogy elüssem az időt.
Az idő múlása már csak lassabbá vált. Szóval inkább lehunytam szemeim és próbáltam elaludni a többiek nyöszörgéseivel együtt. Hátha hamarosan kifáradnak és beájulnak.

Jiraiya Vas. 12 Ápr. 2015 - 16:30

Yuu gondolatai igencsak messzemenő következtetéseket voltak... A kérdés csak az, hogy jól gondolja mindezt az ifjú Genin? Valóban apja vagy az ANBU képes lenne rá, hogy kitörölje a kórház memóriáját és eltüntessen egy embert? Ennyire nagy dolgot rejtegetnének a világ elől?
A fiú nagy gyorsasággal húzott el a férfi mellett és a kórtermek, valamint a renderők felé vette az irányt, ám a sarkon befordulva egy alacsonyabb és idősebb férfinek ütközött neki... Erre persze kissé megtorpant a fiú, de máris ment volna útjára, ám ekkor meglátta, hogy kivel is ütközött össze. Morio Hatsuda doktor állt előtte felhúzott szemöldökkel. Szemében kérdések fogalmazódtak meg, ám ekkor oda ért a kopasz doktor és a nővérke is.
- Elnézést Tanaka-sempai... - Hajolt meg a kopasz doktor Hatsuda előtt - Ez a kölyök egy bizonyos Morio Hatsuda doktort keres. Azt állítja, hogy ezt a gyógyszert írta fel neki.
Mondta az orvos, majd átnyújtotta a hengert a Tanakának nevezett orvosnak, aki kissé hunyorított, majd elolvasta a henger oldalán lévő címkét. Még fel is nyitotta a tárolót és ki is vett belőle egy szem gyógyszert.
- Igen, ez ahogy rá is van írva, valóban Setsugimon. Tüdőbetegségekre és az asztma tüneteinek enyhítésére használjuk. Mond csak? Ki adta ezt neked?
Tette fel a kérdést az eddig Hatsuda néven ismert orvos, kinek szemében Yuu nem látott semmilyen hazugságot, csak az értetlenséget. Látszólag itt mindenki őszinte...

**Yuu** Vas. 12 Ápr. 2015 - 17:41

Épp hogy csak bele kezdtem volna a keresésbe a sarkon befordulva, egy akadályba ütköztem. Egészen pontosan nem is akadály volt, hanem a problémám megoldása, most már biztos vagyok benne hogy az a két ember, akivel korábban találkoztam hazudott, épp hogy csak megszólaltam volna, a kopasz doki közbe vágott és, összezavart teljesen. „Tanaka? Rosszul emlékeztem volna a nevére?” A felém feltett kérdésével semmi gond nem volt, megértem ha nem emlékszik rám, hiszen tulajdonképpen egy nap több száz emberrel találkozhat.
-Ehh... elnézést doktor úr, úgy tűnik rosszul emlékeztem a nevére. A nevem Saito Yuu, és ahogy Muki Kotaro doktor úr is mondta, eddig azt hittem, hogy az ön neve Morio Hatsuda, de ezek szerint tévedtem, mindenesetre öntől kaptam ezt a gyógyszert, de megértem, hogy nem emlékszik rám. Ennek ellenére azt kérte tőlem, hogy térjek be egy vizsgálatra a hetekben.

Remélem, hogy ezek után beugrik neki, hogy ki is vagyok. Eddig nem volt gondom a nevekkel, biztos azért emlékszem rosszul mert nem voltam túl jó állapotban akkor, így nem figyeltem oda annyira. De ezúttal nagy figyelemmel várom válaszát, remélem még most sort keríthetünk ezekre a vizsgálatokra, nem lenne egy hátrányos dolog. Bár nem tudja hogy tudom hogy a szememről is tud valamit, de majd rákérdezek a vizsgálat közben, csak nem tér ki a válaszadás elől.

**Suijin Benzaiten** Vas. 12 Ápr. 2015 - 18:02

//Pein

Érdekes személyiség lehet ez az oktató. Lényegre törő, de mégis hanyagnak tűnő, szétszórt benyomást keltett bennem. Talán más világban él, ahogy a különleges emberek többsége. Én mondjam meg, hogy mi lesz a fizetsége, de nem jó bármi, és nincs szüksége pénzre. A feladatom az volt, hogy mindent leírjak arról, hogy mik is azok a medikus technikák, és hogy hogy is használják őket. Mégis az motoszkált a fejemben, hogy mit is tudnék én adni azért cserébe, hogy megtanít valamire. Pörgettem a tollamat az ujjamon, és közben azon gondolkodtam, hogy mit is írja, írhattam volna arról, hogy ezek a technikák egy különleges chakratípust igényelnek, és nagyon jó chakrakontroll szükségeltetik hozzá, ami valójában az ember szándékából meríti az erőt, esetleg a szabályokra, amit a leghíresebb medikus ninja fektetett le, miszerint egyetlen medikus ninja sem hagyhatja abba a kezelést, míg van sérült társ, egyetlen medikus ninja sem harcolhat a frontvonalban, egyetlen medikus ninja sem halhat meg, míg van más élő személy a csapatban és az utolsó, miszerint a ninja, aki elsajátította a Ninpō Sōzō Saisei — Byakugō no Jutsu technikát megszegheti az előbb említett szabályokat.
Az összes technika alapja a misztikus kéz technika. amivel valójában a gyógyítást végzik és képesek közösen egy sokkal erősebb technikát létrehozni, amivel komplikáltabb sérüléseket is el lehet látni, ez a technika a Chikatsu Saisei no Jutsu.
De a medikus ninjáknak nem csak a chakrakontrollban kell jeleskedniük, különféle növények és mérgek ismerete is kötelező és természetesen a különféle pilulák elkészítésében is járatosnak kell lenniük. Persze nem csak segítségre lehet használni ezeket a technikákat, amelyik kéz tud adni, az elvenni is tud, de nem láttam értelmét különféle mérgekkel való támadási módszerek leírásának és a mérgezett tűk készítése sem kórházi feladat.
Túl sok mindent lehetne leírni erre a papírra, és még azt is ki kellene gondolnom, hogy milyen technikát szeretnék elsajátítani. Kis töprengés után az jutott eszembe, hogy én is úgy fogok válaszolni, ahogy ő kérdezett. Pár alapvető dolgot leírok az orvosi technikákról, majd kérdéseire a válaszokat, miszerint a fizetsége az lesz, hogy általam a tudása életeket menthet, akik hálásak lesznek ezért, hisz az ember semmit sem tart olyan fontosnak, mint saját és szerettei életét, még akkor sem, ha ez csak akkor tudatosul benne, mikor már késő. A válaszom arra, hogy mit szeretnék elsajátítani, nagyon egyszerű, amennyiben megfelelő a chakrakontrollom, akkor a gyógyító kéz technikát, ami a medikus ninja alapvető eszköze a gyógyításnak, és amennyiben nem elegendő a tudásom ehhez, akkor pedig az alapoknál, mégpedig a chakrakontrollnál kell kezdenem.
Befejezem az utolsó mondatot, majd várok, míg újdonsült ismerősöm vissza nem tér a szobába.

**Chen** Kedd 14 Ápr. 2015 - 16:05

Az álom szörnyen lassan jön a szemedre, a háború már távol van tőled, a csatateret rég elhagytad, és most mégis. A sérültek nyöszörgése, a súlyos állapotban lévők delíriumos rémálmai újra és újra felhangzanak, visszarántva téged is a harcmezőre. Még ha csak elméletben is.

Mégis a hosszú órák fáradalmai végül győznek, és már elméd is lelassul. Az álmok földje egy sokkal varázslatosabb világot tár eléd. Hol nincs fájó láb, és szörnyű emlékek. Ráncaid kisimulnak, a való világ már nem ér el téged, és csak a puha felhők között lebegsz, és élvezed a tudatalatti pihenést. Nincs más dolgod mint magadba fogadni a gyógyító mámort, és legmélyebb álmok országát meglátogatni.

Ám mint minden ebben a világban egyszer véget kell érjen. Először csak az ideges hangulatot érzed meg, majd a visszafojtott izgalom is elkezdi a hatodik érzékedet ingerelni. Végül jön az állapot, mikor már tudod, mi van körülötted, de még mindig csak egy lépés választ el a álmoktól. Végül mégis a sors az ami átrepít a teljes ébrenlét állapotába. Ez pedig egy női sikoly.

Szemeid kipattannak önkéntelenül, és látod, ahogy az egyik már megismert nővér a szembe lévő eddig nem túl sérült nindzsa felé hajol, és próbálja elállítani az átvágott torkából spriccelő vért. Nem túl sok sikerrel. A nindzsa lét megtanította veled, hogy már csak pár másodperce van hátra, míg a vérveszteség halálos lesz. Érzed, ahogy a saját szíved pumpálja a vért, minden dobbanása a füledbe zeng.

Hatot számolhatsz össze, mikor az utolsó erőltetett levegővétellel kiadja lelkét a shinobi. Nem egy harcoshoz méltó halál az ilyen. Kórházban, ágyban, párnák között, semmit sem tudott tenni ellene, hogy életét megvédje. Ez az igazi nindzsa út, a halál útja, az észrevétlenség útja, úgy hogy meghaljon a kiszemelt személy, anélkül hogy a szobában felébredne bárki is.

A szoba pillanatok alatt megtelik a személyzettel, és próbálják menteni ami menthető, ám az már nem sok van. Mindannyian fent vagytok már, és csak nézni tudjátok a történteket, az nővérek nem engednek felkelni, míg a holtestet ki nem viszik, és ezt követően mindenki kivonul. A felfordulás pillanatok alatt vége lesz, mikor már a takarító is eltüntette az utolsó nyomait is a vérnek. Mintha nem is lett volna ott egy társatok, ki halálát lelte, egy rejtett fenyegetéstől. Ám tudjátok ez a világ nem ilyen, a sarokban eddig észre nem vett Anbu is ezt igazolja.

**Kusuki Eiko** Kedd 14 Ápr. 2015 - 19:13

Nehezen alszom el és legszebb álmaim közepén megszakít egy ember, akinek vérzik a nyaka. Nem kérdés, hogy mennyire súlyos is a dolog. A nővér azonnal hozzá siet, hogy probálja elállítani, de hiába minden igyekezetük. Sajnos van ilyen. Nem lehet ezzel mit csinálni. Miután a dolgozók végeztek és elvitték gondolom az illetőt. A takaritó felmosta a helyiséget, visszatért a vegyszer szag. Ekkor veszem csak észre. Valaki figyel minket a sarokból.
*egy anbu? Mit keres ez itt? Hm... talán, de csak talán a sérültek egyike egy fontosabb személy, akire vigyáznia kell. Vagy arról van szó, hogy nem ő az egyetlen és minden hasonló kórterembe beosztottak egyet-egyet, hogy őrt álljon vagy valami ilyesmi.
Ezen gondolatok közben sem vettem le a szemem róla. Nem sok mindenért rajongok mondjuk, de az anbu és azok közül is inkább a "vadászok" vagy hogy mondják őket, tetszenek nagyon. Magam is szeretnék egyszer majd belépni, de persze ez nem olyan egyszerű dolog. Legalábbis gondolom nem mindenki lehet anbu tag. Annak is kell lenni valami feltételnek.
*remélem nem sokáig fogok itt lenni... kezdek egyre rosszabbul lenni a fertőtlenítőtől és kezd aggasztani ez az egyenruhás pasas vagy csaj... hiába maszkról nem tudom megállapitani és a test alkata se árulkodik annyira személyéről a fekete köpeny miatt. Hm... figyeljük csak nyugiban, hogy mi lesz itt.

Jiraiya Szer. 15 Ápr. 2015 - 14:34

// Yuu //

Az orvos még magasabbra vonta fel szemöldökét, majd zavarában átrakta másik kezébe a szorongatott kórlapokat.
- Igaz, az idő rajtam is nyomot hagyott, de egészen biztosan jó a memóriám és én még nem találkoztam veled Ifjú.
Mondta az orvos, mire bólintott a nővérnek és a kopasz férfinak, akik meghajoltak és elmentek.
- De most éppen van egy kis időm, így megvizsgállak, ha nincs ellenedre.
Mondta az orvos, majd néhány lépés odébb ment és belépett abba a vizsgálóba, ahová két nappal ezelőtt Yuu már járt. Az orvos leültette egy fehér székbe.
- Pontosan mikor is jártál nálam?
Tette fel a kérdést a doktor, miközben lepakolta a mappákat és az iratokat az egyik pultra.

**Yuu** Szer. 15 Ápr. 2015 - 23:44

(Riku)
Nem gondolnám, hogy az öregnek lenne egy ikertesója a kórházban, reakciójából ítélve igaznak tűnik amit mond nincs okom kételkedni benne. Viszont játszadozni nem volt időm fontos nekem ez a vizsgálat és úgy tűnik késésben vagyok, most ez fontosabb nincs mit tenni. A doktor végül azt mondta megvizsgál, miután elküldte a másik kettőt.
-Köszönöm!
Mondtam neki és követtem egyenesen oda, ahol két napja már vizsgáltak.
-Két napja, de ez most nem annyira fontos, a szememet vizsgálja kérem.
Ha arra sem emlékezett, hogy ott jártam akkor bizonyára arra sem hogy mit mondott akkor.
-Azt mondta, hogy a szememből energia sugárzik, mégis mire gondolt magyarázza el kérem.

Tettem fel neki a kérdést és vártam válaszát. Úgy éreztem, hogy úgy sem fog az akták között találni, viszont ha csak felvette valaki az alakját akkor.... Csak nem Mugo, vagy a vörös hajú nő volt... Felesleges ilyeneken törnöm magam, csak még jobban összezavarodok, majd az orvos tisztáz nekem mindent.

Pein Pént. 17 Ápr. 2015 - 12:40

//Benzaiten//

Alig fejezted be a körmölést, a vörös hajú nő máris visszatért. Határozottan nyomta le az ajtó kilincsét, és mintha semmi se történt volna, lehuppant a székébe. Pont veled szemben foglalt helyet.
– Lássuk, mit alkottál! – mormogta.
Rezzenéstelen arccal futotta át a lapot, végül mégis halványan elmosolyodott.
– Rendben lesz, tetszik a válaszod. Pontosan ilyen embereket keresek. Érted, hogy miről szól ez a mesterség, és ha jól látom, már az alapjaival is tisztában vagy – mondta, miközben tüzes tekintetével a reakciódat fürkészte. – A továbbiakban szólíts csak egyszerűen Kotonének vagy senseinek, ahogy jól esik.
Mestered ekkor felállt az asztaltól, és az egyik könyvespolcához sétált, majd leemelt róla egy vörös bőrborítású, láthatóan gyakran forgatott, vaskos kötetet. Hamar letette eléd az asztalra, majd elméleti magyarázatba kezdett.
– Azt már minden bizonnyal tudod, hogy a medikus ninjutsuk létrehozásához elengedhetetlen az ún. „gyógyító chakra” előhívása. – Ekkor felcsapta a könyvet, melynek rögtön az elején egy kép volt látható, mely azt a bizonyos zöld színű chakrát szemléltette. – A gyógyító chakrát létre lehet hozni egyszerűen a jóindulatunk által, azaz a gyógyítás iránti vágy felhasználásával. Esetedben így kell majd eljárnunk, hiszen a leírtakból szerencsére úgy tűnik, „tiszta” a lelked. Ez nem lesz nehéz feladat, csak egy kis koncentrációt igényel. Egyszerűen csak arra kell gondolnod, hogy azzal, amit csinálsz, segíthetsz másnak. A második lépés az, hogy eközben áramoltatnod kell a chakrádat kifelé, tehát a testeden kívül is képesnek kell lenned annak irányítására. Nem tudom, ebben van-e már némi gyakorlatod, mindenesetre első körben ezzel kell foglalkoznunk. Akár egy genjutsu létrehozásánál, itt is meg kell nyitnod a tenketsu-pontjaidat, és megpróbálni kifelé áramoltatnod a chakrád. Ez azért fontos, mert a gyógyító chakra létrehozásával és áramoltatásával a sejtképződés felgyorsítható. Ez az alapja a gyógyító technikáknak. Hasonló ez, mint egy genjutsu – ha esetleg ez segít –, csak itt egy embertársad biológiai alkotóelemeivel kerülsz kapcsolatba, nem pedig az idegrendszerével.
Kotone lapozgatni kezdett a könyvben, talán épp a lapon említett technikát kereste. Úgy tűnt, eleget fog tenni a kérésednek.
– Egyelőre konkrét alany nélkül arra kérlek tehát, hogy próbáld meg létrehozni a gyógyító chakrát, és próbálkozz annak a testfelületi és testen kívüli irányításával. Mindenkinek más és más módszer válik be, de nem hiszem, hogy különösebb problémába ütköznél. Csak gyakorlás és elhatározás kérdése minden. Ha ezzel végeztél, kíváncsian várom az ötleted, hogy szerinted miképp képes pontosan a gyógyító chakra kapcsolatba lépni a sejtekkel, és befolyásolni azok viselkedését. Ez nem beugratós kérdés, méghozzá több helyes válasz is adható rá. Az orvosi ninjutsuk esetében mindig fontos az egyéni okfejtés és magyarázat – ez a megértés alapja.

Jiraiya Hétf. 20 Ápr. 2015 - 16:47

Az orvos szemöldökét ráncolja Yuu állításán és bár látszik rajta, hogy érdekli a dolog, hogy miket hord össze ez a fiú, ám a "beteg" sürgetésére inkább hanyagolja a dolgot és nekikezd a szokásos vizsgálatoknak: Tüdő, Szív, Vérnyomás, Látás, stb... Miután ezzel megvolt, körülbelül negyedóra telhetett el. A férfi csak levette a szemüvegét, majd elkezdte dörzsölgetni a szemét.
- Nyilván tisztában vagy a tüdőd állapotával. Ami pedig a szemedet illeti, valóban érdekes, ám nem érzek rajta semmi rendkívülit. Az állapota viszont aggasztó. Mivel én nem tudok vele mit kezdeni, így valószínűleg a Chakráddal van összefüggésben, így viszont át kell adnom téged egy Chakra Használó Orvosunknak. Várj meg itt.
Mondta az orvos, majd felállt és kiment. Körülbelül tíz perc múlva, vissza is tért a kopasz férfi társaságában, aki mosolyogva lépett be az ajtón.
- Tanaka-sempai kérte, hogy vizsgáljalak meg. Ha megengeded...
Mondta az orvos, ám nem fejezte be a mondandóját, kezeit a fiú elé emelte és várt a válaszára. Amint engedélyt kap rá, megkezdi a műveletet: A keze zöldes fényben kezd izzani, szinte már hallható a chakra vibrálása.
- Ne aggódj, nem fog fájni. Kellemes bizsergést fogsz érezni.
Mondta az orvos, majd kezét Yuu szeméhez emelte. Ez a jobb keze volt, ám nem érintette meg a fiút, néhány centivel előtte megállította. Amint ez megtörtént Yuu arca bizseregni kezdett. Ez az érzés a zsibbadás és a csiklandozás érzete között volt. Egyesek számára furcsa, mások számára kellemes érzet... Az orvos néhány másodperces vizsgálódás után a bal kezét is felemelte, ami szintén zöldes fényben világított. Ezzel a kezével átvizsgálta Yuu-t a nyakától fogva egészen a mellkasáig és ott megállt. Miután ezt befejezte, a bizsergető érzés és a pulzáló hang lassan megszűnt, az orvos pedig elvette a kezét.
- Nos, Tanaka-sempai a múltkor nem érezhetett semmit, ugyanis a szemedre egy pecsét van elhelyezve. A pecsét olyan jól zárja a chakrát, hogy egy nem chakrahasználó ninja nem képes kiszűrni a pecsétből esetlegesen kiszivárgó chakrát. Ám a pecsét jelenleg annyira ép, hogy nem enged feltörni chakrát, így ezt csak egy ehhez hasonló vizsgálattal tudta volna megállapítani Tanaka.
Mondta a kopasz orvos, majd hátrébb lépet egyet, hogy a látóterébe a mögötte álló Tanaka is belekerülhessen.
- A pecsét chakrakapcsolatban áll a fiú, vagyis - néz Yuura levéve szemét Tanakáról - a te tüdőddel. Ám ez egy lineáris kapcsolat, ami azt jelenti orvosi nyelven, hogy a kapcsolat megszakítása, vagy valamelyik szerv roncsolódása beláthatatlan következményekkel járhat. Ezt persze nem lehet sehogyan sem, csak szó szerint érteni: Nem tudható, hogy a pecsét megtörésével vagy feloldásával, esetleg valamely szerv roncsolódásával mi történik majd a másik szervvel. Mond csak fiú... Te mit tudsz erről a kapcsolatról?
Tette fel a kérdést a kopasz orvos, miközben Ő és Tanaka is érdeklődve figyelte Yuu válaszát.

**Yuu** Kedd 21 Ápr. 2015 - 9:46

Riku

Egyre jobban össze vagyok zavarodva, és egyre kevésbé értem a dolgokat. Bár egyértelműen a doktor úr azon van, hogy segítsen nekem, nem jutok előrébb. Úgy tűnik korábban, tudott róla az illető aki Tanaka doktor játszotta, hogy mégis mi a helyzet velem, és talán a segítségemre akart lenni, vagy csak össze zavarni, nem is tudom. Az utóbbi sikerült, hiszen rendkívül összezavarodtam nem igazán fordul ilyen velem elő, de ez most betett. Tanaka doktor nem tudott mit kezdeni velem, nem látott semmi rendkívülit, a már eddigieken kívül. A kopasz doki segítségét kérte, aki engedélyt kért tőlem a vizsgálatra, és hát mért nem adtam volna meg, azért jöttem ide, hogy megtudjam, hogy mégis mi a helyzet velem.
-Engedem.
Bólintottam nyugtató szavaira, majd bele is kezdett a műveletbe. Egy bizsergő érzést kezdtem érezni, mely fura volt, de nem kellemetlen. Mikor az orvos a másik kezét is felemelte, és elkezdte lefelé húzni, a mellkasom felé, már tudtam, hogy miről fog kérdezni, hogy mi is amit ő felfedezett. Sajnos ezzel nem szereztem új információt, ezeket eddig is tudtam, de hátha a válaszomra van valami, ami segítséget nyújthat, bár szerintem csak alátámasztani tudom a lehetséges szervkárosodást, hiszen velem is ezt közölték és nem véletlen lett ilyen a szemem, úgy éreztem az orvosokkal bármit nyugodtan megoszthatok.

- Korábban volt már rajtam egy pecsét, egy gyengébb pecsét, de az egy.. egy kisebb baleset során feltört, azután lett ilyen a szemem, mint most. A tüdőm kiskoromtól gyenge, és az a rész ahol a pecsétet érzékelte, nem működött jól, mondhatni rosszul volt bekötve. A chakrám a szemem felé áramlott a tüdőm helyett és ez volt az ami, nehezebbé tette a légzést, illetve mostanra a bal szememet teljesen elvakította. Bár... Legutóbb, mikor, gyakorlás közben, a chakrám nagy részét elhasználtam, mintha kicsit javult volna az állapota, de lehet, hogy csak a fáradtság játszott velem.. Mindenesetre úgy van ahogy mondta, legalábbis ugyan ezt mondták nekem, a pecsét eltávolítása szerv károsodáshoz vezethet.
Kíváncsian várom válaszukat bár tényleg nem gondolom hogy segíthetnek bármiben is.

Jiraiya Kedd 21 Ápr. 2015 - 13:36

Yuu válaszát az orvosok figyelmesen végighallgatták, az időseb pedig egyből egy kérdést tett fel.
- Ki helyezte el rád a pecséteket?
- Igen, ez jó kérdés, mert aki elhelyezte rajtad, az tisztában van azzal is, hogy miért működik rosszul a chakrarendszered.
Mondta a kopasz doktor.

// Majd olvasd el, amit a társaidnak írtam. //

**Chen** Szer. 22 Ápr. 2015 - 22:59

//Kusuki Eiko//

A pillanat mikor már a többiek is a szobában felfedezik a maszkos idegent leírhatatlan. A csend úgy telepszik a helyiségre, mint valami lepel. Egyetlen hangot sem ereszt ki senki, a levegő megtelik feszültséggel. Egy Anbu megjelenése nem sok jót ígér, főleg nem egy gyilkosság után.

Hosszú percek telnek el így, senki sem szól, talán nem mer, vagy bűnösnek állítaná be magát, ha egyetlen hangot is ad ki. A kórteremben mindenki tudja valami nincs rendben, vagy úgy jött be valaki hat képzett nindzsa közé, és ölt meg közülük valakit, hogy senki nem vette észre, vagy valaki közületek tette ezt. Egyik lehetőség sem túl kecsegtető, és ennek meg is van a következménye.

Az Anbu kivezeti az elsőt közületetek. A csend akár egy kriptában olyan. Senki sem szól, még talán a lélegzeteteket is visszafojtjátok. Mire valaki is szavakba önthetné kételyeit, gondolatait visszatér, és viszi a második számút is. Az első "áldozata" után jó tíz perc volt mire visszatért, a második majd kétszer annyi időbe telt.És jött a harmadikért. Hasonlóan folyt le a dolog, szinte egy hang nélkül állította fel az ágyáról, és kísérte ki őt is, és már majd háromnegyed óra telik el az újra feltűnéséig. Míg végül már csak ketten maradtok.

A sérülései miatt ágyhoz kötött mosolygós férfi, és te. A kórterem így szinte kihalt, igaz nem a hangok miatt, hanem a tapintható feszültség az ami eltűnt. A "szomszédaiddal" nem sokat beszéltél, így nem tudod a körülményeit hogyan is kerültek ide, de lehet valami titok lappang a két csapat múltjában. Így most a sérült az, akire vetheted tekinteted. Kicsit kétségbe van esve, talán fájdalmai is vannak, az alig látható grimaszaiból ítélve. Ám nem tudhatod, hogy a társai miatt aggódik, vagy bármilyen belső kétségei lennének. Ezen kívül talán kissé kétségbeejtően csendes a kórház többi része.

**Suijin Benzaiten** Csüt. 23 Ápr. 2015 - 16:31

Tehát első feladatom a gyógyító chakra létrehozása volt, ami állítólag számomra nem lett volna, hogy nagyobb nehézséget okozzon. De eléggé homályos utasításokat kaptam, amiknek a vége annyi volt, hogy mindenkinek magának kell rájönnie hogy is hívja elő ezt a bizonyos chakrát. Nem állt tőlem messze az embereknek való segítés, de ez mindig is így volt, és kimondott gyógyító chakrát sosem tudtam létrehozni. A chakra formálásában közrejátszik a test és a szellem, tehát lehet, hogy a gondolatok, amikor formázom a technikát, befolyásolják, hogy milyen lesz a végleges chakra. Legtöbbször idáig a végleges technikát képzeltem el, és a következő lépésen gondolkodtam, talán, ha valami olyan élményt próbálnék felidézni a chakra formálása közben, amikor segítettem valakinek, és azt a belső meleg érzést próbálnám reprodukálni, amit akkor éreztem, talán más lenne a végeredmény.
Leültem a földre, majd elkezdtem meditálni. Megpróbáltam Az előbb említett kellemes melengető érzésre gondolni, mikor chakrát próbáltam formázni. Eléggé nehéz volt elején két dologra figyelni, a régi emlékre, és a chakra formázására. A feladat érdekes volt, elgondolkodtató, olyan, amit szeretek,egy régebbi technika elsajátításakor alkalmazott trükkömet szerettem volna kipróbálni a nehezen megteremtett chakra könnyebb irányításához.
Az elképzelésem az volt, hogy minden sejt olyan mint egy kis élőlény, működéséhez szükséges táplálék, ha megfelelő, a sejtek szaporodni kezdenek, amennyiben nem, abban az esetben nem szaporodnak, ha pedig olyan, mint a méreg, akkor még a meglévő sejtek is elhalnak. Ezzel a gondolattal magyarázható lenne az összes ágazata a medikus technikáknak, a gyógyító, a megtartó és a pusztító lénye is.
Vannak technikák, amik speciális tűket használnak fel kivitelezésükkor. A tű egy tökéletes eszköz a chakra megtartásához, és egy pontba való koncentrálásához. Amennyiben ezt a lehetőséget kombinálom a chakrapontok ismeretével, képes lehetek felerősíteni az emberek saját chakráját, felgyorsítani saját gyógyulásukat elősegítve. Körülményes módszer, sok hozzávalóval, viszont a chakra irányítás nehézsége lényegében megoldott, könnyű az egy pontba való koncentrálása. A mennyiség is könnyen változtatható, a tűket, mint vezetőt alkalmazva. Persze ehhez szükség van a nyugalomra. Végső soron, ahogy a klóntechnikánál is el lehetett hagyni a "magot" ami köré összpontosult a chakra, megfelelő chakrakontrollal itt is elhagyható lenne, saját chakrám kiterjesztésével, amivel aktívan kapcsolatba léphetek a másik személy chakrapontjaival, és az ő meglévő chakrájával rezonálva segíteném elő a sejtek gyógyulását, így nem lenne szükség olyan chakra befolyásolásra, mint a genjutsuk alkalmazásakor. Természetesen ha támadó módon szeretne valaki ily módon fellépni, akkor sokkal kifinomultabb chakrakontrollra lenne szüksége, és abból kifolyólag, hogy minden élőlény élni akar, tudat alatt is védekezik ilyen támadásokkal szemben, viszont ugyan ebből kifolyólag sokkal egyszerűbb segíteni és gyógyítani.

**Yuu** Szomb. 25 Ápr. 2015 - 23:34

Riku

Hogy ki is helyezte fel ezt a pecsétet, nézzük csak hogyan is történt egészen pontosan a dolog. Először is, az ANBU kiképzőosztagbeli társaim támadásának hála, anyám által rám tett pecsét feloldódott, majd hatalmas fájdalmak közepette, hazavágta a szemem és sikerült teljesen kiütnie. Na igen, így kell egyetlen ütéssel megölni valakit majdnem, ez igen csak szép mozdulat volt tőle, az eredménye biztos meg is volt. Bár a húgom sem volt sokkal könyörületesebb velem szemben de legalább apám szavaira megállt, de akkor is, nem megfelelő érzelmi kontrollal rendelkeznek. Na de mindegy is, mert ettől nem voltam előrébb, nem tudom ki helyezte a pecsétet föl, a kórházban ébredtem, és ő nem volt bent nálam akkor már, és nem is jött be hozzám később sem.
-Azt sajnos nem tudom megválaszolni, a kórházba eszméletlenül kerültem be, és mire felkeltem a pecsét rajtam volt, azaz az új pecsét, bár akkor már a szememnek igencsak késő volt, de ha talán az akták között megnéznék, előrébb jutnánk.

Remélem tudtam nekik segíteni és ezáltal ők is tudnak majd nekem valamiféle módon.

(sok a munka x_x)

**Kusuki Eiko** Vas. 26 Ápr. 2015 - 15:29

//Chen//

A kórházban a megszokottnál is nagyobb a csend. Nem tudom mi történt. Az előbbi eset okozta lárma teljesen felszívódott és zavart lett a hangulat ezen a "nyugodt" helyen. Nem tudtam tartani a számat. Már csak ketten maradtunk. Ha én most nem szólalok fel ki kell kelnem lehet ebből az ágyacskából és valahogy semmi humorom nincs megint ránehezedni a lábacskámra.
- Elnézést! Tudom, hogy Anbu, de elárulná miről is van szó? Miért viszik ki egyesével őket? Ideszállítják őket egy kórterembe és bekövetkezik egy "baleset", ami a reakciókból tűnően nem is baleset. Eleve nem kellett volna egyberakni őket, ha egyszer ilyen nagy a bizalmatlanság körölöttük. Meggondolatlanságnak is nevezhetném.
Előtört belőlem az igaz osztás. Nem szeretem amikor így feldulják a nyugalmam és ráadásnak senki sem mond semmit. Lehet be kellett volna fognom a szám, de akkor ugyancsak nem tudok meg semmit talán az itt történtekről. Mondjuk nem mintha nagyon érdekelt volna, de felbosszantottak.

Jiraiya Vas. 26 Ápr. 2015 - 15:53

// Keveset írok, hogy haladjunk //

A két orvos bólintott, majd összenézett. Nem igazán értették az esetet, de ha a fiú a Kórházban ébredt, kell lennie róla némi feljegyzésnek, ezért a két orvos el is indult. Ám amint kinyitották az ajtót, a kijáratot elállták. Egy robusztus személy állt ott és foglalta el az ajtó teljes szélességét. Az Orvosok elálltak az útból, így Yuu is megláthatta azt, aki miatt még az orvosok is meghátráltak. Kowai, vagyis Yuu apja állt ott, hátrakulcsolt kézzel. Kissé oldalazva, be is lépett a szobába.
- Magunkra hagynának?
Tette fel a kérdést, ami sokkal inkább utasítás volt. Valószínűleg az orvosok ismerték már a férfit, ezért is nem kérdezősködtek, csak bólintottak, majd kiléptek az ajtón, becsukva azt maguk mögött. Kowai eközben végig a fiút nézte, majd amint az ajtó becsukódott, feltette első kérdését.
- Mit mondtak el neked?

**Yuu** Vas. 26 Ápr. 2015 - 21:07

Az orvosok először furán néztek, majd úgy tűnik, el akartak indulni valamerre, bizonyára a papírjaimért. Viszont ahogy elindultak kifelé, ahogy nyitották az ajtót, a kijáratban már apám állt. Össze szorult a gyomrom, a jelenlététől, nem értettem, hogy mégis mit keres itt és vajon ki értesítette arról hogy ki vagyok. Az orvosok is látszólag megrémültek és azonnal követték a kérését, ami inkább parancs volt és csukták be maguk mögött az ajtót, nincs menekvés, bár nem mintha valaha terveztem volna szembeszállni apám akaratával. Bár úgy éreztem, hogy talán itt az ideje, hogy kiálljak magamért, bármennyire is féltem tőle, már elegem volt, és az a sok kérdés, amely felgyűlölt bennem esőként zúdult rá.
-Még is mi van a szememmel, mégis honnan tudod, hogy itt vagyok? Bár erre nem is kell válaszolnod pontosan tudom a választ. Mért kémkedsz utánam és mégis mit kellett volna elmondaniuk!?
Üvöltöttem rá, majd ráeszméltem, hogy ez nem igazán volt tiszteletteljes dolog. Kezeim összeszorítottam arcomat elfordítottam arcáról.
-Mért nem hagysz már békén... Még is mért vagyok olyan fontos neked, hogy rám állítsd az embereid...

Minden előjött, küszködtem könnyeimmel, az elvárások, a nagy stressz minden mely évek óta nyomja gyenge vállaim, elég, én nem ezt érdemlem, én küzdök, küzdök, hogy erősebb legyek, akkor mért, mért egyre több az elvárás mégis mit akar tőlem? Sosem volt egészséges kapcsolatom apámmal, az egyetlen dolog, melyet együtt csináltam vele, vagy az egyetlen alkalom mikor foglalkozott velem, ha edzésről volt szó, mióta anyám meghalt, senkire se számíthatok, egyedül maradtam, és már annyira megszokott ez az érzés, nem akarok másokra támaszkodni de... de mégis... mi ez az érzés... Talán kicsit boldoggá tesz, hogy azám mégis csak foglalkozik velem.. De ez egyben talán azt is jelenti hogy gyengének gondol.

Jiraiya Vas. 3 Május 2015 - 19:02

// Yukival mi a helyzet? Tudsz valamit? //

A férfi sziklaként tűrte Yuu támadását. Olyan volt, mintha egy falnak beszélt volna, annyira közönyös és sziklaszilárd volt. Megvárta, amíg Yuu kiadta azt, aminek ki kellett már jönnie és gondolataiban elcsodálkozott a fiú új maszkján és azon, hogy igaz, hogy Yuu felizgatta magát, mégsem fullad, vagy lesz rosszul. Nyilván, nem tud Mugo-sensei ajándékáról, ám ezúttal most nem ez érdekli. Tárgyilagos, de mégis tekintélyt parancsoló hangon szólalt meg...
- Ne hidd, hogy Te vagy annyira fontos... Nem miattad figyeltetlek. Az egész csapatodat figyelemmel kell kísérnünk.
Mondta a férfi, majd meg sem várva Yuu reakcióját, folytatta.
- Utánanéztünk annak a névnek, akit említettél a minap. Az az orvos nem szerepel a kórház, de még a falu nyilvántartásában sem. Ezen kívül az egyik orvos, történetesen Higi Tanaka azon a napon ügyeletes orvos volt a kórházban, ám nem emlékszik, hogy mi történt vele azon a napon. Az ANBU ügynökök is megerősítették, hogy látták őt de miután az ANBU eltűnt, a doktort nem látták a nap további szakaszában. Később kiderült, hogy ugyanezekben az időkben zavart találtak a Konohát körbevevő védelmi rendszer kódjában. Ez nem lehet véletlen, ám az összefüggést eddig még nem találtuk meg közted és a behatoló között. Igen, biztosra vesszük, hogy valaki behatolt Konohába és felkeresett téged. De nem ezért vagyok most itt.
Mondta a férfi, majd karizmait ellazította és maga mellé tette.
- Most viszont jól figyelj. El kell mondanom valamit, amit egyenlőre csak te tudhatsz és nem szabad senkinek sem beszélned róla, még akkor sem, hogyha faggatnának.
Mondta a férfi, majd megvárva Yuu reakcióját, folytatta.
- Te nem véletlenül kerültél be a jelenlegi csapatodba. Egyenesen Shimura Danzou-sama kérése volt. Azért nevezem nevén, mert személye ebben a helyzetben nem elhanyagolható, ugyanis Danzou-sama olyan embereket akar maga mellé, akik hozzá és nem a Hokagéhoz hűségesek. Jelenleg az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy Danzou-sama lett a Hokage, ám ebben a rangban kötelessége foglalkozni a falu ügyeivel is. Ez volt a terve, azonban megeshet, hogy elveszítheti a Hokage címet, akkor pedig olyan emberekre van szüksége, akik tovább szolgálják őt, hogy Ő maga gondoskodhasson Konohagakure no Sato biztonságáról és stabil helyzetéről az Országok között. Erre már meg vannak az emberei, azonban neki olyanok is kellenek, akik különböznek ezektől az emberektől. Olyan úgynevezett "Alvó Ügynökökre" van szüksége, akik aktiválásra cselekednek. Olyan személyekre, akik készek bármit megtenni, amit Danzou-sama parancsol nekik. Olyan személyekre, akik akár a halálba is követik őt, vagy a halált is vállalják érte. Ahhoz pedig, hogy valaki ezeket mind megtegye, erőre van szüksége. Ezért alkotta meg a ti rendhagyó csapatotokat, hogy majd a két Sensei és az ANBU felügyelete alatt, megerősödjetek. Persze ez hosszú idő, mivel a lelketeknek és a testeteknek is erősödnie kell ahhoz, hogy használhatóak legyetek Danzou-sama számára. Az erőhöz vezető út pedig veszélyes és sötét. Nálunk úgy fogalmaznak, hogy aki erőre akar szert tenni, annak át kell kelnie a Sötétségen. A Sötétség pedig hatalmas és veszélyekkel teli. Ám ha teljesíted a kiképzést és legyőzted önmagad, ezzel együtt pedig úrrá leszel a Sötétségeden, hatalmas erő birtokába kerülhetsz. Éppen ezért kérlek arra, hogy légy tagja ennek a csapatnak továbbra is és teljesítsd azt, amire a Senseieid kérnek. Ne okozz csalódást.
Mondta a férfi, ám még korántsem fejezte be, csak kíváncsi, hogy Yuu mégis miképpen reagál minderre.

// Gondolom érezhető, hogy Amíg Mugo-sensei csak felfestett egy utat és választási lehetőséget is kínált fel a későbbiek során, addig Kowai voltaképpen kész tényeket mondott és elvárja, hogy Yuu mindezt megtegye és zokszó nélkül belemenjen mindebbe //

**Isha Dansei** Vas. 3 Május 2015 - 19:21

//Dan & Tsuki//

Igazán nem mondhatom, hogy olyan gyorsan megfejtettem volna a rejtélyt. De mindenesetre most ez volt a legkézenfekvőbb nyom, de lehet annyira egyértelmű, hogy ismét csak holtvágányra tévedünk. De nem lehetett fél várról venni semmiképp. Agyamat képek árasztották el, hol a Sensei mosolygós arca, hol a pillanat amikor Tsuki megölelt. Bár az esetek többségében az utóbbi kép dominált. Nagyon jól esett, bár egy kissé furcsán éreztem magamat miközben belegondoltam újra meg újra. Nem is olyan rég találkoztunk csak először, de mégis most úgy éreztem mintha Ő ismerne a legjobban. A lábaim mintha csak maguktól cselekednének egyből a Kórház felé indultak. Nagyon sokat járok oda, így szinte lehetetlen, hogy odafele eltévedjek. Közben megpróbáltam a lehető legjobban válaszolni Tsuki kérdésére:
- Hogy nehéz-e? Hááát nem tudom. Mivel én mindig is ezt akartam így lehet számomra ez még annyira nem megerőltető. De talán olyan nehéz, mint minden más. Itt leginkább az agyunkat tornásztatjuk, hiszen egy komplett embert felépítését kell megtanulnunk hibátlanul, és igazából a precizitás is nagyon lényeges. Emellett elég nagy a felelősség is rajtunk, hisz egy ember életét tartjuk a kezünkben… Mármint én még nem… de azért ha már többet tudok, erre bizonyosan sor kerül majd. És veled mi a helyzet? Te mit tanultál? Mármint hogy milyen harcképesítést kaptál? Nin- ThaiJutsu?
Igazán érdekelt, hiszen erre nem nagyon tért ki anno. Ekkora beértünk a kórházba és az ottan hűvös levegő igazán jól esett. A recepciónál két fiatal nővér beszélgetett, és sajnos a szavaik nem voltak éppen jó hatással a Senseiről kialakított képemnek. ~ Nehogy már ennyire szoknyapecér legyen valaki… Lehet, hogy az egész csak egy félreértés, és valaki másról beszélnek… remélem. ~ Gondoltam, és Tsukira néztem kérdőn. Az egyik teremben Yamanaka Ino tartott előadást. Többször is láttam már a kórház folyosóin, de soha nem zavartam, vagy beszélgettem vele. De nem egy ember ült a teremben és hallgatta, azt hogy mégis miről folyik ott benn az óra. Nagyon szerettem volna belehallgatni, főleg, hogy egy híres medikus tartotta, de most ezt a gondolatot felváltotta a céltudatosság. Nomeg az, hogy a kíváncsiságom miatt, egyszer majdnem kipurcantam. ~ Nem Dansei… Most a küldetés az első.~ Úgy voltam vele, hogy attól még, hogy a nővérkék nem tűnnek épp beszélgető kedvűeknek, mégis, talán ők tudhatják merre ment. Szóval ők lennének azok, akiket először meg kéne kérdezni.
- Tsuki, szerintem Ők tudhatják, hogy merre is ment Kamisu-sensei. Úgyhogy mi lenne, ha beszélnénk velük?
Persze van rá esély, hogy elküldenek minket, vagy semmit sem tudnak, de meg kell próbálni. Ha ez nem jön össze, akkor lehet lesz egy kis időm belehallgatni az előadásba.

Ajánlott tartalom