Re: Konoha kórháza

Pein Vas. Május 03 2015, 21:35

//Benzaiten//

Senseied türelmesen várta, amíg összeszeded minden lelki erődet, és szépen lassan, lépésről lépésre létrehozod az áhított chakratípust. Mint azt már korábban is kifejtette, nem gondolta, hogy különösebb akadályokba fogsz ütközni, és hát valljuk be, nem is igazán tévedett. Egy olyan egyén, akinek a lelke „tiszta”, megvan benne a gyógyításra való hajlam, nem járhat kudarccal. Ráadásul arra is rájöttél, hogy minden fejben dől el: egy emlék kitűnő katalizátor lehet, beindíthatja a cselekvést… Talán jelenlegi feladatod nehézségét épp az adta, hogy nem láttál magad előtt sérült embert, haldokló shinobikat, sőt, egy árva sebet sem… Szerencsére a képzeleted nem hagyott cserben.

– Igen, kitűnő – szólt Kotone. – Jól láthatóan működni fog ez. Kezdetben tehát igen fontos lesz a segítő szándék tudatosítása önmagadban. Később a chakra előhívása akaratlagosan, egészen tudatosan is működni fog – csak gyakorlás kérdése az egész… A kérdésemre is kielégítő választ adtál, valóban ilyesmiről van szó. Hogy az én megfogalmazásomban és nézőpontomból, valamivel pontosabban is halld: a gyógyító chakra természetéből adódóan – és a medikus shinobi chakrakontrolljának köszönhetően – képes csatlakozni a sebesült chakrahálózatához. Irányítanod kell a chakrádat a saját testeden kívül, egyúttal a gyógyítandó egyén testén belül is. E kettőség viszont szerencsére nem okoz különösebb problémát, ugyanis a sebesült shinobi nem tiltakozik a behatolás ellen. Nem genjutsuról van szó, ahogy te is említetted: nem cél az, hogy észrevétlen maradj. Végső soron pedig a chakra valóban valamifajta táplálék a sejtnek. Bár talán helyesebb azt mondani, hogy chakrád kiterjesztésével és manipulációjával képes vagy felgyorsítani egy olyan folyamatot, amely egyébként is végbemenne. Ez pedig eddigi tanulmányaidtól se idegen, gondolj csak a Shunshin no Jutsura!
Kotone ekkor felpattant, kicsapta az iroda ajtaját, és intett, hogy kövesd. A második emeleten található B2 kórterembe kísért téged, ahova folyamatosan érkeztek az új betegek. Nagy volt a sürgés-forgás, megannyi tehetséges medikus shinobi próbálta menteni a menthetőt és a menthetetlent. Senseied az egyik újonnan érkező beteg felé terelt, akinek a mellkasán tátongó mély vágásból még mindig csöpögött a vér, hiába kötözték be vaktában még odakint a fronton. A beteg nem volt életveszélyben, de az állapota súlyosnak tűnt.
– Figyeld az első lépést! – utasított.
Ekkor egy fiatal kunoichi lépett oda a sérült shinobihoz. Jól szemügyre vette, jobbról-balról méricskélte a sebet, majd kezeit a beteg felé emelve elkezdte kifelé áramoltatni gyógyító chakráját. A vérzés egyelőre nem állt el.

**Chen** Hétf. Május 04 2015, 23:26

//Kusuki Eiko//

A maszkos mikor visszatér végignéz rajtatok, és az arc rajtad állapodik meg. Szólni már nincs ideje, elbicegsz elég, és kérdőre vonod. A lehető legtöbb tisztelettel a hangodban, a lehető legtöbb kíváncsisággal a szívedben. Az utóbbi napok eseményei vészjóslóak. Az Anbu nindzsa elfordítja fejét, mintha nem tudná mi tévő is legyen. Csak egy pillanatig tart, míg döntésre jut.

- Rendben van, akkor te következel. Úgyis nehéz lett volna elszállítani innen. -Bök a fejével a tetőtől talpig bebugyolált bentlakó felé. - Gyere velem, és átbeszéljük a dolgot. - Kiértek a folyosóra, majd egy másik sokkal kisebb szobába juttok. A szoba közepén csak egy szőnyeg található. A nindzsa becsukja mögöttetek az ajtót, és térdre ereszkedik a szövetdarabom, és egy intéssel téged is invitál magával szembe.

- Rendben akkor kezdjük az elején. A öt nindzsa akit behoztak sérülten egy felderítő szakasz része volt. Három osztag, csapatonként három genin és egy vezető. Egy előre nem látott összeütközésük volt egy olyan területen amit már biztonságosnak hittünk. A küldetésük egy olyan tárgy elhozatala volt, ami segíthetett volna nekünk az elkövetkezendő időkben. Ám a rajtaütés közben meghaltak heten, és még egy a sérüléseibe. Azt hittük az ellenség között kell keresnünk a felelősöket, de az éjszaka valaki orvul meggyilkolt még egyet közülük a kórházban. Áruló van közöttünk, de nem tudjuk ki lehet az. Ezért kérdezem hát téged, ki nem volt a rajta ütésen. Láttál-e vagy hallottál-e valamit az éjszaka. A legkisebb apróság is segíthet a nyomozásban? - Átható tekintete szinte átdöf. Érzed tudni fogja igazat mondasz vagy sem. Képzett és rettenetesen veszélyes emberrel állsz szemben. A vallomásodban történő legkisebb baki is a vesztedet okozhatja, még ha nem is vagy gyanúsított.

**Kusuki Eiko** Kedd Május 05 2015, 05:56

Érdekesen hangzott az Anbu mesélése ugyanakkor nyilvánvalóvá tette azt is, hogy tényleg van itt valaki, aki figyeli őket és végez velük. Ugyanakkor, ha ma érkeztek csak... azaz... amikor elaludtam egy kicsit és felébredtem, illetve a műtét ideje... Hát, talán eltelt egy nap is, nem tudom. Aludni nem sokat aludtam azóta mióta behozták őket.
- Mielőtt idehozatták volna őket minden nyugodt volt. Azután, hogy megjelentek? Nos... Én elaludtam amikor úgy véltem már semmit nem tudok kezdeni magammal. Amikor felébredtem hm..., ha minden igaz akkor történt az a "baleset", hogy az egyik idejött ninjanak felszakadt a sebe és azonnali műtéttel probálták megmenteni. Azóta nem aludtam és más különös dolgot sem vettem észre.
Minek találtam ki volna meséket? Az Anbu gárdát én amúgy is tisztelem főleg, ha egyszer be akarok lépni... De ez most mellékes. Mi az igazság? Miért nem tudta kiszúrni ki követte el a gyilkosságot? Hiszen itt volt végig. Szakképzett Anbu ügynöknek azért csak látnia kéne. Kitudja... talán pont ő a beszivárgott ember...
Normális körülmények között kacagtam volna egy kicsit. Habár nyilvánosan látszik ki milyen sérülést szenvedett, hisz be vannak kötözve meg miegymás, de ha csak... Ha csak megjátszák a sérülésüket, ami részben veszélyes, másrészt pedig egy orvos az ilyesmit jobban tudja mint én... Mindegy. Az ágyból távozni úgyse tudok. Csak a maszkos idegenre tudok figyelni, illetve a többi sérültre. Nem egy nagy szórakozás, de most ez van.

**Yuu** Kedd Május 05 2015, 16:50

(Riku)

Miután kiadtam dühöm meglepően és talán enyhén csalódottan hallgattam, hogy itt nem rólam, nem csak rólam van szó. Majd következő szavai még jobban megleptek, hiszen mért akarna bárki engem felkeresni, főleg egy teljesen idegen helyről, ez teljesen értelmetlen, és mért mondaná azt, hogy jöjjek vissza később, és hogy keressem őt. Érdekes, nagyon érdekes és különös.
-Mégis mért keresne fel engem csak úgy valaki? Mond... nem mintha bárki kitudna szedni belőlem valamit.
Néztem furcsán, és tettem fel a kérdést majd, hallgattam további mondanivalóját. Tehát a csapatba kerülésem oka, nem más lehet mint apám lojalitása Danzou-sama felé. Bizonyára úgy véli, hogy a fia is hasonló hűséggel lenne felé. Legyen, természetesen vállalom a dolgot, bár teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt a fajta hűséget, apám is elvárja tőlem, és örülök hogy zavartak nekem ekkora bizalmat. Ez kissé megnyugtatott, viszont nem tudom, illetve nem vagyok tisztában vele hogy a falunk kívül eső személynek mi keresnivalója van egy ilyen csapatban. Veszélyes és sötét út, tökéletes, mintha csak erre a feladatra készítettek volna fel egész életemben, már türelmetlenül várom, hogy felelhessek apám magyarázatára.
-Erre a feladatra születtem, és tökéletesen igyekszem el is végezni a munkám.

ANBU akartam lenni, de ezzel talán felettük állhatok tökéletes tökéletes tökéletes. Hihetetlenül izgatott vagyok és alig bírom visszafojtani az érzelmeim, már alig várom hogy belekezdjünk az edzésbe, és ez a beszélgetés, el is felejtette, velem szinte, hogy mért is jöttem ide. Izgatottan várom apám reakcióját.

Jiraiya Kedd Május 05 2015, 20:23

A férfi Yuu szavaira csak egy gunyoros mosollyal válaszol. Tekintetében talán egy csöppnyi büszkeség is megtalálható volt a lenézés mellett.
- Azt majd meglátjuk. Ami pedig azt a bizonyos személyt illeti... Nem tudjuk, hogy ki és mit akar, de azt igen, hogy nem véletlenül lépett veled kapcsolatba. De az, hogy miért tette, az még előttünk is rejtély. Egyenlőre csak találgatni lehet...
Mondta a férfi, majd megfordult és mint aki jól végezte dolgát, kinyitotta az ajtót. Ám előtte megállt és fél szemmel hátra nézett.
- Ha jól tudom, két olyan feladatod is van, ami a csapatot tagjait érinti. Ha nem veszed figyelembe azt a feladatot, amit nem minden percben közölnek veled, akkor máris rossz úton haladsz...
Fejezte be végül a férfi, majd kilépett az ajtón és elsétált a folyosókon. Yuu-nak pedig eszébe jutott az a két feladat, amivel megbízták őt: Koizumo figyelése és Sayuri védelme. Utóbbi talán jelen helyzetben nem annyira fontos, ám Koizumo-t minden percben szemmel kellene tartania. Főleg, hogy a hétköznapi helyzetekből sokkal jobban képes lehet, bárminemű érdekes reakciót kiszűrni...

// Most már szerintem ideje csatlakozni a csapathoz Very Happy

Ha kész vagy, írj oda! A posztodba írd bele, hogy van-e olyan technika, amit szívesen tanulnál? Akár elemi, akár sima... Ha pedig Orvosi úton akarsz tovább haladni, akkor engedélyt kell kérned az NT-től. //

**Chiyoko Tsuki** Pént. Május 08 2015, 20:54

// Danzou és Dansei

Kimért léptekkel követtem társamat, megpróbálva mindig a lehető legkecsesebb tartásomat nyújtva. Máskor mindig kissé görnyedve, összehúzódva mentem, de valamiért a jelenléte magabiztosságot adott. Szinte ittam a szavait, bár valójában addigi életem során elkerült a medikus jutsuk iránti nagyobb fokú érdeklődés, most valahogy mégis vonzóbbnak tűntek a szavak a szájából. Felelősség, Intelligencia, Kontroll, Precízió. Ezek mind-mind kellenek egy ilyen fontos személynek, mint Dansei. Biztosan eddig is sokat tanult és szenvedett az eddigi tudásáért, éppen ezért felnéztem rá. Mondatai nem fűzték magukba az egoizmus gondolatait, úgyhogy ezt is plusz pontként írtam fel a kis "lapocskára" a fejemben.
- Huh, hogy én? - lepődtem meg, pedig nem kellett volna váratlanul érnie a kérdésnek. Igazából nem is ért, de amikor az ember valamire nem tud egyből választ adni a bizonytalanság miatt, általában még egyszer rákérdez, pedig nagyon jól tudja mit is kérdezett beszélgetőpartnere - hát, igazándiból nem specializálódtam különösebben egy területre. Csak annyit tudok mondani, amennyit valószínűleg te is tudsz már. - emeltem fel a kezem, hogy számolgathassam rajta az elmondott dolgokat, majd bal mutatóujjammal jobb hüvelykujjamra mutattam - a taijutsuhoz nagyon sok kitartás kell és persze éles látás, hallás magasabb szinteken. No meg persze időzítés. A ninjutsuhoz alapvetően elég a koncentráció és a jó chakra irányítás, de harc helyzetben sok más szempont is előkerül. De ezeket már biztosan tudod, szóval nem sorolom, nem untatlak. - mosolyogtam rá. Időközben megérkeztünk a kórházba , ahol rögtön megcsapta a fülemet két nővérke beszélgetése . Egy igen csak rossz vélemény bontakozott ki csacsogásuk végére egy férfiról, akinek a leírása ráillett a senseire, legalábbis amennyit le tudtam szűrni társam szavaiból nemrégiben.
- Ez egy jó ötlet - kacsintottam a fiúra, majd el is indultam a recepció felé. Eközben észrevettem, hogy a híres Yamanaka Ino tart előadást a kórházban, amire több tucat ember volt kíváncsi. Nos, én nem. Mindig is féltékeny voltam Inora, többször láttam már Konohában, mindig irigykedve szépségére és hírnevére. Megforgattam a szemeim, majd megállás nélkül továbbsétáltam.
- Elnézést, meg tudnák mondani merre ment az úriember, akiről az imént beszéltek? Véletlenségből meghallottuk a társalgást és felismertünk belőle valakit. Dolgunk lenne vele.- ropogtattam meg az ökleim, hátha bosszúvágyból megered a nyelvük. Közben persze magamban majd megszakadtam a röhögéstől, de vissza kellett tartanom. Biztos látszott valamennyire az arcomon. Dansei felé fordultam félmosollyal, és ekkor esett le, hogy lehet, hogy ő kíváncsi lenne Ino előadására, úgyhogy kicsit elszégyelltem magam, hogy még csak meg sem kérdeztem.

**Chen** Szomb. Május 09 2015, 11:45

//Kusuki Eiko//

Az Anbu szeme megvillan, csak egy pillanatig veszti el a lélekjelenlétét, de ezt te észre is veszed.Ahogy jött a pillanat úgy vége is szakadt, és még bólint is egyet, mintha csak elhatározásra jutott volna veled kapcsolatban. A lehetőségei nem túl jók, nehéz lesz neki kideríteni ki is volt a gyilkos, vagy mi is történt a nindzsákkal a terepen. Ezt még te is tudod hát még ő, bármennyire is tisztelik az Anbu osztagot a faluban, a folyamatos maszk viselés, valamint hogy semmit nem lehet tudni róluk az átlagos nindzsának, tartózkodóvá teszi az embereket. Főleg ha ilyen ügy miatt nyomoz.

- Én csak nagy nehézségek árán tudnám kideríteni a dolgot, kell egy segítség nekem. Te már ott voltál, beszéltél velük, és még ha nem is bíznak benned, inkább közülük valónak hisznek mint engem. Még csak genin vagy, ezért nem utasíthatlak nehezebb küldetésre mint amit elbírsz, így hát csak kérlek rá. Segíts nekem, kideríteni ki miatt halt meg ennyi Levélrejteki nindzsa értelmetlenül. - Csak az érzelem mentes maszk viselője tornyosul felé. Még a lélegzetét sem hallod, szinte túlviláginak tűnik az alak, még sem fenyegető a viselkedése. Nem akar megfélemlíteni, csak szavak nélkül tudatja veled, mennyire fontos is az előtte álló feladat. Igaz nem sokat láttál még életedben, de azt már tudod, ha akarná ki tudná szedni a szobában lévőktől ki is az áruló, de ezért mindenkit könyörtelenül ki kellene kérdeznie. Az ártatlanok is szenvednének miatta, nem csak a bűnös. A kihallgatási módszerek nem a legfinomabbak, ha valaki biztos akar lenni benne, hogy igazat mond.

Azonban most rajtad áll a dolog, sokat tettél már a hazádért, harcoltál és megsérültél érte. Most a legfontosabb dolog a gyógyulásod, a saját egészséged. Csak egy mindenre elszánt, a falujáért élő helyezné a küldetést a saját egészsége elé, mikor tudja nélküle is megoldódna az ügy, de sokkal többen szenvednének miatta. A döntés rajtad áll.

**Kusuki Eiko** Kedd Május 12 2015, 15:43

Az Anbu feladatot bíz a számomra, amit jobb körülmények között és 90%-os állapotomban simán el is vállalnék, mert elég könnyűnek hallatszik. Bár nem sűrűn vallattam embereket eddigi életem során.
- Adjon egy mankót, ami segít a járásban. Így meg tudom kímélni egy kicsit a lábam, ha szerez nekem utána járok a dolgoknak és megteszem, ami tőlem telik.
Válaszoltam egyszerűen. Mindent tudtam, ami a küldetés elvégzéséhez szükséges. Legalábbis elviekben. Már csak egy kis segitségre volt szükségem ahhoz, hogy talpon maradjak.
- Kiváncsi vagyok, ki az a bátor, aki beszivárgott ide, de kitudja... lehet áruló. Reméljük kiderül. Hol kezdjem és hogyan a kutatást, azaz a kérdezősködést? Gondolom a csapatoknak voltak vezetőik. Elsősorban őket lenne érdemes kifaggatnom, hogy nem tűnt e fel nekik valami. De maga a küldetés adója. Maga dönt.
Nem mondom, hogy sok kedvem volt ehhez a feladathoz, de a tény, miszerint végre kikelhetek kicsit fellendített főleg, hogy eddig senki sem jött ide azt mondván "tessék adok egy ... valamit amivel könnyebben felállhatsz és mehetsz amerre akarsz" vagy valami ilyesmi. Különben nem is lettem volna itt mikor ezek az emberkék megérkeznek.

**Suijin Benzaiten** Kedd Május 12 2015, 16:20

//Pein
Örültem, hogy válaszom és elképzeléseim is helyesnek bizonyultak, na és persze annak is, hogy ilyen gyorsan sikerült megtapasztalnom ennek a gyógyító chakrának az ízét. A következő dolog egy kis gyakorlati bemutató volt. Kotoneval elindultunk a B2 kórterem felé. elég jó érzés volt úgy kórházban sétálni, hogy nem mint sérült kell ezt tennem. Ahogy így gondolkodtam, meg is érkeztünk célunkhoz. Egy sebesült shinobi, akit éppen készültek ellátni. Nem állt tálam messze a vér látványa, hisz volt már harcban részem, viszont nem ilyen módon szoktam összevérezni a kezemet. Ahogy láttam, megpróbálták ellátni a sérültet, de nem nagy sikerrel, a technikán látszott, hogy a használó inkább jó szándékból cselekedett mintsem feladatot végzett el. Számos ponton hibás volt a módszer, de nem szabadna csak a negatívumokat észrevenni, én sem voltam sokkal jobb, míg nem sajátítottam el a technikát, amellyel helyesen kell a sebeket bekötözni. Viszont minden esetre figyelemre méltó, hogy annak ellenére, hogy nem tökéletes, legalább megpróbált segíteni.
Ekkor egy medikus shinobi lépett oda a sérülthöz, és az előbb általam létrehozott zöldes chakrát kezdte el kiáramoltatni a kezéből. Nagyszerű érzés volt látni, hogy egyesek mennyire koncentráltak tudnak maradni, és mennyire ügyesen tudják kontrollálni a chakrájukat, igaz a vérzés még nem állt el. Feszülten figyeltem mi történik a beteggel, igaz nem volt életveszélyben a beteg, gondolom akkor robbanékonyabban léptek volna fel a medikus shinobik, viszont senki sem sejthette, hogy mikortól vérzik a beteg. Próbáltam minden egyes mozdulatát jól eszembe vésni, sosem lehet tudni, hogy milyen trükköt tud ellesni az ember.

Shimura Danzou Csüt. Május 14 2015, 16:07

// Tsuki és Dansei //

- Miiii?
Ez a velős és félre nem nagyon értelmezhető reagció az egyik bájos nővérke haragos hangján érte el párosunk mind a négy fülét. Erre már többen felfigyeltek. Ugyanis elég hangos volt. Nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz olyan egyszerű dolog választ kapni arra a bizonyos kérdésre, de az a csinos recepciós lányka itt még nem fejezte be.
- De hiszen Te még gyerek vagy! Veled is kikezdett az a perverz disznó, mi? Ha még egyszer meglátom.... - bár alapvetően csinos lány, de most a düh és az animebeli emberek elkerülhetetlen halántékon megjelenő, kiduzzadt x formájú harag-ere nem éppen bájai mértékét növelte, viszont már tényleg félelmetesen nézett ki.
- És Te? - szól Danseire a másik - Te is férfi vagy, mégis mit képzeltek magatokról, mind szoknyapecérek vagytok, aljas, jellemtelen....
És ez még egészen sokáig folytatódhatott volna. Ekkor azonban, mint valami isteni jelenés, a folyosó peremén egy szőke hajú férfi jelenik meg, kék, átható szemekkel. Chuunin egyenruhában. A nap fényében iszonyatosan jóképűnek tűnik. Azután megtörik a pillanat, s ahogy jobban megnézitek, észreveszitek rajta a rémület szikráját, a reményvesztettség arcára kiülő jeleit. És hogy valójában nem is sétál, hanem fut. Fut...? Ugyan, rohan, eszeveszetten. " Mint őrült, ki letépte láncát..."
Kamisu az, persze. Az egyik recepciós rámutat és "Gazfickó-t" kiált. Mind a két lány előreveti magát, Kamisu az ajtó felé spurizik. A tömegből kiválik néhány nő, talány együttérzésből, talán haragból. Majd a folyosón újabb csinos lányok jelennek meg, nem túl elragadó tekintettel. Ő előllük futott volna?
Odaér Dansei mellé, mögötte az üldöző lányok hordája.
- Dansei, örülök, hogy látlak! - kiáltja, majd minden további nélkül felkapja és a lányok felé hajítja a fiút. - Tsuki, mentsd az írhád!
Mivel még nem találkoztak, így Tsukit meglepheti, hogy a nevén szólítják, de talán Dansei sorsa még kellemetlenebb és érthetetlenebb lehet számára. Ő lenne a Sensei?

**Isha Dansei** Csüt. Május 14 2015, 18:18

Sétánk a végéhez ért a kórház hűvös folyosóin. Tsuki ökleit ropogtatva feltette a mindent eldöntő kérdést a két csinos nővérkének. És azt hiszem, ezek után be kell szereznem egy új dobhártyát. Olyan hangosan és hirtelen kiáltott fel az imént megszólított ápoló, hogy menten vigyázba vágtam magam. Nem hittem volna, hogy egy ilyen kirohanás fogad egy egyszerű „sziasztok” vagy „helló” helyett. Mintha valami démon szállta volna meg őket. Erőt vettem magamon, hogy nehogy valami ördögűző szónoklatot kezdjek kántálni, amivel talán megmenthetem magunkat a perzselő lángoktól, ami a nővéreket vette körül. Éreztem a gyűlölet és a harag félre nem ismerhető kését, amit a szemein át döfött a… oda. Mintha tényleg kasztrálni akart volna, és még a szavai is igazolták, amiket nekem intézett a másik. Hirtelen köpni-nyelni nem voltam képes és csak pislogtam, mint szervdonor a hajléktalan alkoholistára, akinek a máját adja. És belül egyfajta védekező mechanizmusként olyan gondolatok tömték meg a kobakom, mint: „Tagadj mindent!” „Ti nem ezeket a Genineket keresitek!” „Vattacukor”… bár az utóbbi nem tudom mit is keresett ott. Valamelyest összekapartam magam, és villámló tekintetek kereszttüzében megpróbáltam értelmesen kinyögni valamit, és nem egy ősember nyálcsorgatásával válaszolni a vádakra. ~Még hogy én perverz? Az egyetlen intim dolog, amit életemben tettem, hogy megöleltem a társam! Még csak nem is „néztem oda”! ~ Dohogtam magamban, miközben ismét szólásra nyitottam a számat, amikor a folyosót dübörgés rázta meg. Egy ember akár egy sárga villám közeledett az egyik sarok felől felénk. Magas, Chuunin ruhás ember volt, és arcán a rémülettel vegyes reményvesztettség látszott. Kamisu-sensei volt az, akinek a látványától a nővérek közül az egyik egy újabb fülsüketítő „Gazfickó!” kíséretében, előrevetette magát, - társával karöltve - ,hogy még a Sensei férfiasságát is eltávolítsák, és egy magas-hangú Eunuchot kreáljanak belőle. A menekülő Sensei láttán a róla alkotott képem kártyavárként omlott össze. Olyan naiv voltam, hogy az ilyen egyértelmű jelek mellett is szentembernek hittem őt? Bár amúgy is… miért is tiszteltem őt ennyire? Vegyük csak sorba… Először is kiküldött az erdőbe, és rám uszított három fenyegető tekintetű embert, a traumám után egy héttel mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül berángat a kórházba, úgy hogy szinte repültem utána, majd lelép az óra közepén, mert randira megy? Azt hiszem egy Sensei nem így kéne, hogy viselkedjen. ~ De attól még egy kedves ember!~ Mondtam magamban, mit egy utolsó mentsvárként fohászkodva. Ezt az elméletem ismét megdőlt. Vagy repült, akár csak én Kamisu kezei által, bele a mögötte eszeveszettül rohanó női armadába. Azok nem kímélve a magas sarkút, rohantak az ember után aki, mint a bizonyítékok mutatják, nem egyiküknek tett már ajánlatot egy édes enyelgésre a holdfényben. Miközben repültem végcélom felé egy gondolat öltött testet bennem:
~Megölöm!~
És ezzel landoltam, is mint oroszlán a szikla tetejéről a rohanó bölények közé. Csak itt a bölények a feldühödött leánysereg, az oroszlán… vagy inkább kismacska pedig én voltam. Fejem könnyedén koppant a csempén és mikor kinyitottam igazán… kellemes látványban volt részem, hiszen a dühös tömeg nagy része szoknyában feszített. De persze a látvány nem csökkentette a hirtelen fájdalmak támadását. A hasam, a térdem a kezem a… ott. Mindenütt talpnyomok feszítettek. Az egyik magas sarkú elől még épp hogy sikerült szétterpesztenem a lábaim, hisz ha nem teszem, akkor lehet, előbb vesztem el a férfiasságom, mint a Sensei. A benntartott levegőmet a mentőakció után kiengedtem egy megkönnyebbült „Pfuuh” kíséretében. Majd jött az újabb pofon… vagyis lépés, mert egy lemaradt asszony pont az arcomat találta meg padlónak. Mázli, hogy sima cipője volt, így a méltóságomon kívül talán más nem sérült meg rajtam. Miután elhaladt a horda, feltápászkodtam és térdeimen támaszkodva visszabaktattam Tsukihoz. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint akit már hetek óta űznek. Csapzott haj… szakadt ruhaujj… cipőnyom az arcomon, a mellkasomon, a… ott. A kórház, mint ha kihalt volna és igazából maga a jelenség nem tarthatott tovább egy percnél. De mintha egy kísértetkórházat hagyott volna maga mögött a tömeg. Mondhatni a Senseiről alkotott idillikus képem most már inkább egy olyan gyakorlóbábúra hasonlított, amin az akadémián tanultuk a Kuani és a Shurriken vetést. Jobb kezemmel rátámaszkodtam a társam vállára, - már ha hagyja - és hörögve, illetve a levegőt erősen kapkodva a következőt mondtam neki:
- Kinyírom!

**Chen** Csüt. Május 14 2015, 23:58

//Kusuki Eiko//

Anbu nindzsa megfontolja a hallottakat. Van benne igazság amit mondasz, de úgy látszik most jött el az idő, hogy megismertessen minden mással is, mire eddig még nem jöttél rá. Ám habozik mennyit is osszon meg veled. Azonban ez sem tart sokáig, gyors és megfontolt döntéseket hoz, ez hát a kiképzés ereje.

- Öten vannak a kórteremben, a legidősebb nő Yoshi Itsuki chunin. Az egyetlen csapatvezető aki élve maradt. A beosztottjaiból csak a halálán lévő Yamanaka Hayato maradt életben. A másik csapatból a legfiatalabb lány Akiko Suzume aki csak a lábát vesztette el, nem úgy mint a társai. A harmadik csapatból két genin maradt életben, könnyebb sérülésekkel megúszták Souta Daisuke, Souta Goro. Valaki közülük áruló, vagy besúgó. Egyik sem jó. Most menj vissza és beszélgess velük. Próbálj rájönni ki okozott ennyi értelmetlen halált. Addig én más utakat járok.- Ezzel elfordul, majd egyetlen ugrással el is tűnik a közeli ablakon keresztül. Egyedül maradsz a folyosón, már ha egy kórházi folyosón egyedül lehet maradni. A siető nővérek, és a nyugodt orvosok között a korábban hallottakat emészted meg.

A szobába visszaérve mindenki gondterheltnek tűnik. Úgy villognak a szemek egymásra, mint ha éppen harcra készülnének. Itsuki zord ábrázata még inkább fenyegető lett, egy szót sem szól most sem csak nézi a többieket, és próbálja így fenntartani dominanciáját. Suzume görcsök között harapja öklét, úgy látszik előjöttek a fantom fájások, melyeken nincs gyógyszer mi segíthetne. Egy nem létező végtag jobban tud fájni, mint egy meglévő. A kínok végeztével izzadságtól csatakosan dől hanyatt és liheg nagyokat. Hayato próbál pozitív lenni, a teste kilencven százaléka be van kötözve, és alig látszik belőle valami. Csak egyik karját tudja mozgatni, na meg a száját mi most is mosolyra húzódik. Keserédes mosoly ez, de bátorító. Vizenyős fájdalomcsillapítóktól kába szemeit körbejáratja mindenkin, és biztatóan mosolyog a bennfekvőkre. Daisuke, és Goro akár két tojás úgy néznek ki, és úgy is viselkednek. Kissé morózusak, de egymással még ha hallhatatlanul is halkan beszélgetnek. Egy pakli kártya is előkerül, mivel valami ismeretlen játékot kezdenek el játszani. Összeszokott csapatnak tűnnek, egymással barátságosak, talán veletek is azok lesznek ha megismernek.

A feladat nem egyszerű, és nem is hivatalos. Nehéz elindulni az úton, de ha megteszed az első lépést a jó irányba, maga az út fog repíteni a cél felé, vagy talán a vesztedbe.

**Chiyoko Tsuki** Vas. Május 17 2015, 20:01

Nem éppen kedves fogadtatása volt annak, amit kérdeztem. A nővérkék felháborodva kérdezték meg, hogy velem is kikezdett-e Kamisu sensei. Vagyis gondolom őrá gondoltak. De persze ez nem biztos, lehet, hogy a férfi nem is a sensei volt. Lényegtelen! A lényeg, hogy teljesen elpirosultam a szavaktól, amiket hozzám és Danseihez vágtak. Úgy festhetett a fejem, mint egy paradicsom. Ismét.

- N-nem, félreértik, ő nem olyan! M-mi társak vagyunk! - hebegtem az ezzel mit sem törődő, zajongó nővéreknek, akiknek a hangja már akkor is a fülembe csengett volna, ha nem kiabálnak tovább. Ekkor jelent meg a szőke herceg a kórházi folyosó végén. Olyan sárga volt a haja, akár a nap sugarai, fénylő szemei pedig bárkit elkápráztattak volna. A folyosó végén. De nem mikor közelebb jött. Mint egy ijedt nyuszi. Nem is jött, rohant! Chuuninfelszerelést viselt.
♦ K-kamisu sensei?!
A recepcióshölgyek kígyót-békát kiáltva ugrottak ki a pult mögül és vetették a fickó után magukat. Csak úgy lepkéztem Danseire, majd a két rohanó nőre, és ismét Danseire. Ez még semmi, de ami ez után történt ... A férfi egyszerűen felkapta a társamat és a dühöngő nőcsordába hajította ami időközben kialakult az üldözésére, engem pedig futásra intett. Én meg sem mozdultam, csak álltam ott, leesett állakkal, kikerekedett szemekkel. Kár volt. A tehéncsordának tűnő sokadalom úgy sodort el mint a fadarabot egy jókora hullám. Próbáltam védeni magam, ellökni magamtól a sensei - mert ekkora már egyértelmű volt, hogy ki a ficsúr - üldözőit, de az egyik mérgesebb vöröske úgy kapálódzott, hogy szépen belökött a pult mögé, én pedig félbehajtva, a fejem búbjára érkeztem, úgy, hogy a lábaim az egyik széken landoltak így ott ragadva. Mit ne mondjak elég kényelmetlen pozíció volt, de én a sokkhatás alatt nem sok fájdalmat éreztem. Csak hevertem ott, a szék és a pult közé ragadva és egyre csak szövegeltem. Azt hiszem túl erősen ütöttem be a fejem.
- EZ KAMISU SENSEI? ... de az nem lehet... az... az aki ez előbb futott el... de miért? Ó anyám...

Kis idő múlva mikor a tömeg már elhaladt kimásztam és a fejemet fogdozva, sziszegve figyeltem a társamat, ahogy feldúltan jön felém. Nem bírtam ki hogy ne nevessek, talán a hülye helyzet miatt. A vállamra támaszkodott, én pedig hangosan hahotáztam, majd egy hirtelen pillanatban megcsillantak a szemeim és komoly arcot vágtam.

- Dansei, meg kell halnia. - jelentettem ki, majd beférkőztem kezei alá és a vállamon elkezdtem cipelni, ha csak nem ellenkezett, ki a kórházból. Kicsit még odébb mentem, hogy a betegeket ne zavarjam meg, majd felemeltem a jobb kezem mutatóujjamat az égnek tartva:

- Egy pillanat . - két lépéssel hátráltam társamtól, majd minden erőmből felkiáltottam.
- KAMISU SENSEI! BAKAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA! - ezt egyszerűen muszáj volt kiadnom magamból. Most megint állhatunk neki keresgélni?!

**Isha Dansei** Kedd Május 19 2015, 18:43

~ Én tényleg őrültekkel vagyok körülvéve…~ gondoltam magamban miközben ismét kitopogtunk az utcára. Tsuki önfeledten kiröhögött, amit meg tudok érteni, de egy ilyen figyelemfelkeltő üvöltést… ~Ez amúgy is mi is akart lenni? Feszültség levezetés? Miért nem rúgott bele valamibe? Meh… tényleg nem értem a lányokat.~
Odakint már nyomát sem lehetett látni a menekülő Senseinek. Bár azért mintha sikítás-foszlányokat hozott volna felém a szél, amik mintha egy éppen kasztrációhoz készülő férfi szájából hangzottak volna. Bárcsak… A bennem fortyogó düh, csalódottság és elkeseredettség minduntan marcangolta a gyomromat, és nem akart szűnni. Nem igazán tudtam hova tenni a történteket, és nem voltam biztos a saját eltökéltségemben. Azt viszont éreztem, hogy ha végre szemtől-szemben állhatok majd Kamisuval, akkor ki fog alakulni bennem, az hogy ő mégis miféle ember.
- Tsuki… Meg kell őt keresni!
Nyögtem ki végül és próbáltam jeleket keresni hátha valamelyik utat tudna mutatni.
- Van egy… nem, kettő ötletem arra, hogy hogy találhatnánk meg. Az első, hogy mivel a lábnyomok, és az emlékek frissek még, elindulunk kérdezősködni a faluban. Persze nem feltűnően. A másik… még mikor megismerkedtem a Senseiel akkor a falu Kapujánál lévő két őr ismerte őt. Talán ők meg tudják mondani, hogy mégis hol bujkálhat.
Úgy gondoltam, hogy nem igazítok magamon. Hisz így lehet, előbb megered az emberek nyelve, ha azt hiszik elszámolni valóm van. És az is van.

// Rövid, Tömör, Egyszerű. Gomenne Embarassed

De valahogy a tervezési fázisba nem tudok többet írni ^^//

**Kusuki Eiko** Kedd Május 19 2015, 19:49

//cheni//

Visszatérve a kórterembe nem is tudom, mihez hogyan fogjak. Azért mégsem mehettem oda kapásból és vonhattam kérdőre mindenkit arról mi a franc folyik itt. A csapat vezető nem tűnt a legszimpatikusabbnak és láthatóan nem is volt kedve beszélgetni így kezdtem azzal, aki épp csak kilátszott kötései alól. Lassan, nem sietve odabattyogtam hozzá, bár a lábam miatt nem is tudtam volna rohanni.
- Hogy szerezted a sérüléseidet?
Tettem fel az egyszerű kérdést. Mi mással indíthattam volna? Na jo... talán egy kicsit elbeszélhettem volna magamról is.
- Amugy a nevem Eiko. Egy Genin vagyok, aki sérülése miatt haza került a frontról. Gondolom ti is valami hasonló dologban jártatok el. Mivel te sérültél meg talán a leginkább, bár... kitudja... na mindegy... Szóval, valószínű, hogy vagy a gyorsan cseledő vagy, vagy a későn reagáló. Ha már úgy is mindketten ide vagyunk kótve érdekelne mi is történt a küldetésen. Had ne unatkozzak.
Mosolyogtam rá a lehető meggyőzőbben. Egyedül kuksolni és a gondolataimba mélyedni, na az most jobb lett volna, de sajnos nem jött össze ez most. Ha már kaptam küldetést, illő megcsinálni, már amennyire tudom. Kitudja... lehet időpazarlás lesz az egész.

**Chen** Kedd Május 26 2015, 16:57

A férfiből nem sok látszik, a klánjára emlékeztető szőke hajfürtök se nagyon látszanak. Az arca nagy része össze van égve, feltételezheted a lófarokba kötött hajából is csak megpörkölődött fekete pamacsok maradtak. Világoszöld szeme mintha a lelkedbe látna, és tudj a te csak jót akarsz, még ha a sötét és megkérdőjelezhető Anbuk útján is.

A Yamanaka klántag, végighallgatja mondandódat, amitől egy pillanatra megsűrűsödik a levegő a teremben, de hamar fel is oszlik a feszültség. Egy vagy közülük, te is megsérültél, shinobi vagy a tűz nemzetet véded, és senki sem feltételezne rólad rosszat, vagy hátsó szándékot.

-Nem sokat lehet mondani. Olyan gyorsan történt minden, egy utánpótlás szállítmányt kísértünk, mikor a még a határig sem jutottunk rajtunk ütöttek. Nem tudom kik voltak, vagy kivel is harcoltunk igazán, csak szürke árnyakat láttam, és a Katon technikát. Már nem tudtam mozdulni olyan gyors volt, telibe talált... telibe talált - Köhögő roham jön rá, hörög is mellé egy kicsit. Tudod rossz bőrben van, a tűz nem csak a felszínt de belül is éget. A tüdeje, nyelőcsöve, vagy akár belső szervei is megéghettek a hatalmas hőtől. Így lesz oda a Yamanakák szépsége. Egy Katon technika és máris félig égett, élőhalottak.

A többiek szomorúan néznek maguk elé. Hangokat csak a kártyázók felől hallasz, a többiek hallgatnak, és teszik azt amit eddig. A megszokottság talán segít feldolgozni a barátok elvesztését. A sorstársak, harcostársak szörnyű tragédiáját, mibe mindenki belesérült. Ki pár felszíni sérüléssel megúszta, ki éppen hogy csak életben maradt, de egy közös bennük belül elviselhetetlen fájdalommal néznek szembe. Ilyen a háború, ezt mindenkinek át kell élni.

Pein Csüt. Május 28 2015, 12:28

//+3 chakra a késés miatt.//

Kotone várt. Az arcodat fürkészte, és elégedetten konstatálta, hogy próbálod felfogni, mi történik. Bármit is gondoltál, hamarosan ő maga is magyarázatba kezdett:
– Amit itt láthattál, az csak az első lépés volt. Természetesen azóta már megkezdődött a gyógyítás is – mutatott a beteg felé. – Először azonban mindig fel kell mérni a sérült egyén állapotát. Az, hogy valaki vérzik, nem jelenti azt, hogy nem szenvedett valamilyen belső károsodást is. Mindig meg kell tehát állapítani, mivel állunk pontosan szemben. Ennek a módszerét láthattad az előbb.
Ekkor megfogta a kezed, majd nemes egyszerűséggel arrébb ráncigált, egy másik beteghez, akit már amennyire csak tudtak, meggyógyítottak. A shinobi egyik szeme be volt kötve, és a lába is fásliba volt tekerve.
– Oktatás céljából muszáj lesz lefoglalnom a testét egy pillanatra. Remélem, nem gond – mosolygott Kotone bájosan a fiatal shinobira.
– Legyen hát – mondta a férfi, kissé elpirulva.
– Tehát – fordult ekkor feléd mestered –, igen egyszerű a dolgod! Itt nem lesz szükség nagy keresgélésre, jól látható, hogy a beteg hol károsodott. Természetesen a medikus technikák se képesek 100%-os eredményt elérni, úgyhogy ő kitűnő alany lesz… A chakrád kiterjesztésével próbáld „megérezni” azt, amit már egyébként is tudsz: hogy nagyjából milyen sérülései vannak a páciensnek. A módszer igen egyszerű: ismerned kell azt az érzést, hogy milyen, ha teljesen ép testrészt vizsgálsz meg: milyen, amikor természetesen áramlik a chakra – könnyen és gördülékenyen. Ha ezt tudod, érezni fogod azt is, hogy hol vannak „hibák”. Innentől kezdve pedig már csak egy kis gyakorlás kérdése, és szépen fokozatosan egyre pontosabb diagnózist tudsz majd felállítani… Persze esetünkben inkább csak az a fontos, hogy körülbelül tudd, hol és főképp milyen intenzitással kell bevetned a gyógyító chakrát. Láss hát hozzá!

**Suijin Benzaiten** Vas. Jún. 07 2015, 12:59

Miután Kotone elmagyarázta, miért is nem kezdődött el egyből a gyógyulás folyamata, egy képzeletbeli homlokon csapást tettem, hét persze, hogy nem lehet csak úgy vaktában nekiállni, és áramoltatni a chakránkat, és mindenfelé értékes energiát pazarolni, nem is beszélve arról, hogy ezzel értékes perceket veszíthetünk ha súlyosabb sérülésekről van szó. Miután Koton elég félreérthető módon "lefoglalta" kisérleti alanyunk testét, elgondolkodtam azon, hogy hogyan is fogok nekiállni a feladathoz. Lényegében rá kellett jönnöm, hogy mi a probléma. Első napos medikus ninjaként még nem nagyon próbáltam meggyógyítani senkit sem. Viszont voltak elképzeléseim, hogy hogyan is lehetne rájönni, hogy hol a probléma.
Arra jutottam, hogy ismét a természetből merítek ihletet, és a chakrámhoz megfelelő módot próbálok meg választani. Ahogy a folyóba esett fa köröl is körbefolyik a víz, és megváltoztatja áramlását, úgy talán a sérült testrész körül is majd megváltozik a chakra és saját gyógyító chakrám áramlása is. Természetesen nem tudtam miféle módon, de biztos voltam benne, hogy valami változásnak történnie kell. Amennyiben ez a helyes út, képes leszek sérüléseket megkülönböztetni, miután rájöttem milyen módon változik a chakra áramlása.
Megdörzsöltem tehát kezemet, és megpróbáltam a gyógyító chakrát kiáramoltatni rajta, ahogy azt előbb tettem valami pozitív és segítőkész gondolattal. Természetesen tudtam hol a baj, hisz a sérülés nem volt súlyos, és a diagnózist is elvégezték már, viszont ez tökéletes pillanat volt arra, hogy megtudjam, hogyan is változik a chakrám áramlása.
Megpróbáltam érezni a chakrafolyam változását testemen kívül, majd összpontosítani próbáltam a chakrát a problémás területre. Szememet becsuktam, hogy megkönnyítsem a koncentrálást, de tudtam, hogy ez éles helyzetben nem lesz ilyen egyszerű, és vártam a fejleményeket.

Pein Csüt. Jún. 11 2015, 14:18

Kotone közelről figyelte az eseményeket, majd egy idő után – mintha csak belelátott volna a fejedbe – megszólalt:
– Jó lesz, de könnyebb a páciens chakrájára koncentrálni, mint a sajátodra. A változás ott következik be, az általad áramoltatott gyógyító chakra csak erre reagálva változtathatja meg a természetét. Itt csak azért olyan könnyű a dolgod, mert tudod, hol a sérülés.
Eztán Kotone megvárta, amíg rátalálsz a helyes ösvényre, és sikeresen kialakítod a diagnózist. Nem ütköztél különösebb akadályokba, elgondolásaid ugyanis jók voltak, a chakrádat pedig kellő precizitással tudtad már irányítani.
Pár perc múlva a kunoichi intett, hogy elég lesz a gyakorlásból, majd egyik ujjbegyébe chakrát vezetett, és ejtett egy kisebb vágást a próbababaként használt férfi jobb felkarján. Vére eleredtével a shinobi felszisszent, de Kotone néhány kedves szóval és bájos vigyorával hamar lenyugtatta, majd azon nyomban feléd is fordult.
– Tessék. Indul az óra. Tikk-takk – hadarta. – A medikus shinobi legnagyobb felelőssége az időben rejlik. Normál esetben ezt a kis karcolást másodpercek alatt lehetne meggyógyítani, így ennyi időnek elegendőnek kell lennie. Az elméletet és a két lépést már megismerted: ültesd át most őket a gyakorlatba. A diagnózis elvégzése most is fontos: ez határozza meg, hogy milyen intenzitású chakraáramoltatásra lesz szükséged. Ezután a már említettek szerint csatlakoznod kell a páciens chakrahálózatához, és némiképp az uralmad alá venni azt. A cél a sejtosztódás gyorsaságának serkentése lesz Érezni fogod, mit kell tenned – mondta a vörös hajú nő, majd megráncolt homlokkal figyelte, ahogy hozzálátsz a feladathoz.

//Legalább 35 soros posztot kérek, amelyben összefoglalod az eddigieket, és így sikerrel meggyógyítod a sebet. Első két próbálkozásod nem ér célba, de végül beleférsz a megadott 15 percbe.//

Shimura Danzou Szer. Jún. 24 2015, 17:38

// Dansei és NJK Tsuki - ez addig lesz így, amíg vissza nem tér, de a történetszál vége után nem viszem tovább, ha előtte nem tér vissza //

Egy világ omlott össze Danseiben, amikor megtudta, hogy az ember, akit tisztelt és akire felnézett... hogy ez az ember... gyakorlatilag eddig nem volt valami kíméletes. És most, hogy erre rájött, érzései kifejezetten jogosnak tűnnek. Azonban még sem lehet egyszerű megtalálni Kamisut. Bár Danseinek vannak ötletei, forró nyomok, amik alapján el lehet indulni. Tsuki a furcsa kirohanás után elpirult, majd ballagott tovább.
Amint a párocska kijutott a korház kapuján a távolban vastag porfelhőt vélnek látni. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy kimatekozza az ember mégis mi okozhatja azt a porfelhőt.
- Hú, kösz Dansei, éppen jókor jöttél. Már azt hittem ott hagyom a fogam!
Ez a hang... ez a könyörtelen hang, mely vidáman csengett azelőtt, hogy Danseit a női lábak elé hajította szőnyegként. S most is vidáman cseng, hogy tanítványa fájdalmak között biceg. Még fel is kacag. S ha hősünk megfordul, akkor láthatja a szőke hajkoronát és a hozzá tartozó fejet a korház tetején. A test többi része a falba van épülve. Fura látvány. Tsuki felsikolt és berohan a kórházba. Talán sok volt már ez neki, talán elege van az újabb és újabb meglepetésekből. Esetleg csak a Sensei meggyilkolására szánt eszközökért rohant. De mit lép az ifjú Medikus, ki a kínok kínjait élte át? Kiből a tűsarkú majdnem név és nemváltást kényszerített ki? A Sensei... Kamisu a szokásos vidám, udvarias modorát használta és kék szemei csillogva merednek Danseire.
- Hát... volt már jobb randim is! - jegyzi meg a férfi, majd újra felkacag.
Lehet-e rá haragudni? Lehet bizony! De képes-e rá ifjú Geninünk? S ha igen, akkor felveszi-e a kesztyűt?

**Isha Dansei** Szer. Jún. 24 2015, 19:19

A távolban porfelhő vonja magára a figyelmemet. Biztosan arra futott a Sensei, akinek jelenleg egy erősen összekötözött bokapárost kívántam. Tsukival megindultunk volna abba az irányba, hogy kérdőre vonjuk Kamisut, de ő megelőzött minket. Hangjára, mely valahonnan a tető felől érkezett, egy pillanatra ledermedtem. Nem tudtam mit mondjak, vagy tegyek, hisz amíg nem volt itt a számonkérés pillanata, addig gyerekjátéknak tűnt, hogy kikérdezzük majd a Sensei-t. De így hogy a lehetőség tálcán kínálkozott, elfogott a páni félelem, és a lámpaláz. Remegve fordítottam a fejemet a hang irányába, a kórház teteje felé, ahol is Kamisu feje mintha a falból nőne ki. Hátra kellett tántorodnom néhány lépést, mert ismét ledöbbentem, noha lehet egy kis ijedelem is közrejátszott, hiszen nem minden nap lát az emberfejeket kinőni épületek falából. De miután sikerült jobban szemügyre vennem a jelenést, észrevettem, hogy a teste is ott van, noha beépülve a falba. Lenyugtattam magam, és visszaszóltam a Senseinek. Hangomban most nem volt semmi játékos, vagy gyermeteg, inkább hidegnek és merevnek jellemezném:
- Maga helyett én hagytam ott a fogam. Sőt maga miatt engem is megvádoltak paráználkodással! Nem hiszem, hogy a magánéleti problémáinkat a tanítványaink pajzsként használásával kéne megoldani… Sensei.
Mire észbe kaptam, hogy mégis mit mondtam, addigra már késő volt. Jobban megeredt a nyelvem, mint vártam, és nem kicsi voltam lekezelő, dölyfös, és ami ennél is rosszabb arrogáns. Kerestem a társam segítő tekintetét, de ő addigra már nem volt ott. Ismét egyedül éreztem magam, és féltem attól, hogy mégis mi fog ebből következni. Az utolsó szóban mely elhagyta a számat, minden csalódottságom, és dühöm benne volt, ezzel próbáltam Kamisu tudatára hozni, hogy nagyot zuhant a tekintélye a szememben. De lehet, hogy túl messzire mentem, hisz ő már Chuunin, és ha csak az orromat megpöcköli is, lehet, soha többé nem fogom tudni használni. De meg kellett erősítenem a lelkem, hogy ki tudjak állni magamért. Arcom merev akár egy kőszobor, csak a szemeimben tükröződik a félelem apró, de eltéveszthetetlen csillogása. Ekkor eszembe jutott a küldetésem, aminek az értelmében ezt az embert ki kell hallgatnom, és meg kell tudni róla, hogy akart-e ártani Ichirakunak és a lányának vagy sem. Ismét belenéztem a kék szemekbe melyek a falból tekintettek vissza rám, és szólásra nyitottam a szemtelen számat:
- No és? Mi van Ayaméval? Vagy ő is csak egy a többi lány közül?
Hogy nem sül le az arcom… de ha már elkezdtem végigcsinálom. Ha törik, ha szakad!

Shimura Danzou Pént. Jún. 26 2015, 10:39

A levegő szinte megfagyott Dansei szavai után. Ahhoz képest, hogy az előbb női hadosztály caplatott végig a helyen, most minden csendes, kihalt. Kamisu teste lassan kiemelkedik a falból, majd egy könnyed mozdulattal elrugaszkodik és megérkezik Dansei mellé. A sensei magasabb még néhány fejjel az ifjú Geninnél. Mosolya most nincs ott az arcán.
- Miért ne lehetne így megoldani? Ha én problémákat kreálok, amiket rátok zúdítok, akkor megtanulhatjátok azt, amit egyébként lehet sosem tanulnátok meg! Mivel nem régen neveztek ki Chunnin-nak, ezért előfordulhat, hogy csiszolnom kell az edzésmódszereimen, de azok jól működnek. Te vagy erre az élő példa, elvégre még lélegzel, nem?
Újból felkacag. Kicsit megszeppen azonban, amikor egy nő lép ki a Korházból, de szinte észre sem vesz titeket, s amikor elhalad mellettetek Kamisu kövér izzadtságcseppet töröl le a homlokáról.
- Tsukit majd ellátják itt, mi álljunk arrébb. A végén még elkapunk valami betegséget!
Nem is sokat teketóriázva, meglódul. Léptei hosszúak, járása gyors. Látszólag nem is nagyon akar lassítani. Ha nem követed, akkor szól, hogy gyere. Ha követed, akkor mást mond:
- Ó, igen, Ayame! Tehát az Ő útján jutottál el hozzám? Gratulálok Dansei, gratulálok! Sikeresen teljesítetted a küldetést. Nem csalódtam benned!
Most rád pillant, méghozzá magabiztos arccal és kacagó szemekkel.
- Igen, Ayame jó barátom és most is csak teszteltelek. Kíváncsi voltam, hogy rájössz-e az összefüggésekre. - Egy borítékot nyom a kezedbe - Tessék, ez a jutalmad, amiért elvégeztél egy C szintű küldetést. Most pedig... - ekkor megáll és téged is megállít -... szedd rendbe magad, két óra múlva találkozunk a Kettes Kiképzőterepen.
Majd alakja elmosódik és csak egy nagyobb porfelhő mutatja, merre tűnt el. Kamisu megint kezébe vette a dolgokat? Vagy csak így mentette az írháját?

// A Boríték tartalma 2000 ryou. Jutalmad az eddigiekre 18 Ch. A megadott topicba mehet a következő poszt.
Tsuki: Te is megkapod a 2000 ryou-t és 10 Ch-t, amit írj fel az adatlapodra, ha visszatérsz. //

**Kaibutsu Hiroto** Hétf. Szept. 14 2015, 22:05

//Mostanában nagyon nem vagyok toppon... Azt hiszem kiégtem :/ //

Gondolataimba merülve haladok végig az utcán, néha rápillantva egy-két járókelőre. Az egyik utca végén meglátok egy ismeretlen alakot, de nem foglalkozok vele. Már éppen elfordítanám a fejem, amikor int egyet felém. Azonnal elindulok oda és alaposabban is megnézem. Egy konohai shinobi az, aki rangban fölöttem áll. Van egy olyan sejtésem, hogy nem fogok eljutni addig, amíg szerettem volna. Kérdésére csak bólintok egyet, elvégre miért tagadnám le.
- Igen, én vagyok - válaszolok.
Ezután elárulja, hogy tőle kapom meg a mai küldetésemet. Mivel nem akarja az utcán elárulni a feladatomat, ezért követem őt. Így jutunk el egy süteménybárba, ahol azonnal felvázolja a feladatomat: betörtek a kórházba, több testet elraboltak, néhányból pedig kiharaptak valamit...
- Érdekes egy feladat. Mit haraptak ki a hullákból? - kérdezem.
Miután megkapom a szükséges információt, megköszönöm a sütit, majd távozok. Az utam egyenest a kórházba vezet. Nem kérdezek senkitől semmit, egyből lemegyek a halottasházba és megvizsgálom a terepet. Elsősorban a behatolás módját próbálom kideríteni. Megnézem, hogy az ajtón van-e feszegetésnek nyoma, vagy hogy a zárat megpiszkálták-e. Ezekből még akár az is kiderülhet, hogy az illetőnek kulcsa volt ide. Ha ezzel megvagyok, akkor a belépek és ott is keresgélni kezdek. Bent azt nézem, találok-e valamit, amit esetleg elhagytak, illetve egy lehetséges titkos ajtót keresek, amin esetleg bejöhetett bárki.

Shimura Danzou Szer. Szept. 23 2015, 16:12

// Kaibutsu Hiroto //

Moriyama elfintorodik a kérdésedre. Jól láthatóan émelyegni kezd. Már nyílván bánja, hogy beszökött veled édességet falatozni, miközben ilyen dolgokról kell beszélgetnetek.
- A... A... az arcukból, többnyire. De eltűnt néhány lábujj is...
Az még közli veled, hogy szóltak, egy konohai shinobi fog arrafelé kutakodni, így engedjenek át. Kapsz egy fa szobrot, amellyel - Moriyama állítása szerint - igazolhatod majd magad. A szobor egy majmot ábrázol és elég giccses.
Könnyedén besétálsz a kórházba és nem esik nehezedre kitalálni, hogy a hullatárolók nyílván nem a tetőn, hanem az alagsorban lesznek... Út közben néhány nővérke és orvos megnéz téged magának, de biztos úgy gondolják, hogy valamelyik beteget jöttél meglátogatni. Először eltévedsz, de nem sok idődbe telik, amíg megtalálod a helyes lépcsőt. Kisebb folyosó végén egy fém ajtó van. A "hullaház" felírat elég egyértelművé teszi, hogy mi lehet mögötte. Kétszárnyú fém ajtó. A bal oldalit szokták nyitogatni, a jobb oldali ajtószárny valószínűleg csak belülről nyitható. Szürke festékkel próbálták szebbé varázsolni, de ez az idők során már eléggé megkopott. A zár sértetlennek tűnik. Van ugyan a körülötte lévő festéken néhány karcolás, de azok valószínűleg akkor kerültek oda, amikor rossz helyre próbálták benyomni a kulcsot, vagy akár a halottakat szállító ágy is okozhatta. Nem tűnik úgy, mintha szándékosan ejtették volna ezeket a "sebeket" az ajtón. Amikor megpróbálsz belépni, könnyedén be tudod lökni az ajtót. Ez márpedig azt jelenti, hogy nyitva van. Kicsit talán fura. Odabent kisebb terembe jutsz, nagyjából hat méter széles és hét méter hosszú lehet. Négyzet alakú. Innen három további kapu nyílik. A baloldalin a "Ninja" felírat szerepel, a jobb oldalin a "Civil", a szemben lévőn pedig a "Karantén". Ez a terem fehér csempével van kirakva. És nem űres. Két kerekes ágy van a falhoz tolva. Illetve a jobb oldali sarokban van egy szék, amin ül egy fiatal srác. Homlokán Konohagakure no Satou fejpánjta díszeleg. Ami azt illeti ez a fejpánt eléggé újnak tűnik és a srác is úgy néz ki, mint aki most jött ki az akadémiáról. Most, vagy a közelmúltban.
- Mit keresel itt? Nem engedhetek tovább senkit sem, ezt a parancsot személyesen Danzou-samától kaptam!

// Lehetőséged van némi információszerzésre még, vagy egyből bele is vetheted magad a dologba. //

**Kaibutsu Hiroto** Vas. Okt. 11 2015, 22:00

Könnyedén eljutok a kórházba, majd azonnal a hullaház keresésére indulok. Mivel ott még nem voltam, ezért nem igazán tudom hol lehet. Abban viszont biztos vagyok, hogy valahol az alagsorban. Először sikeresen eltévedek, de utána szerencsére ráakadok a helyes ajtóra. Nem időzök sokat előtte, inkább fogom magam és bemasírozok. Egy kisebb terembe jutok, ahonnan három ajtó nyílik tovább. Hamarosan viszont egy srác szólít le. Kissé unottan nézek rá, majd megcsóválom a fejem. Erről nekem nem szóltak
- Én pedig Danzo parancsára vagyok itt! Éppen ezért, arra kérlek, hogy igazold magad - mondom szép szóval. - Neved? Rangod?
Kicsit fura, hogy nem szóltak a srácról, de ha tényleg Danzo küldte, akkor akár még segíthet is nekem. Viszont jobb lesz, ha odafigyelek, akár még az is lehet, hogy ő volt az a fura hullarabló...

Ajánlott tartalom