Re: A Hokage rezidenciája

**Yamato** Csüt. Okt. 04 2012, 21:49

Sikeresen megérkeztem a hokage rezidenciára, ahol már egy idősebb, kumogakurei srác is várakozott az ajtó előtt. ő kopogott be, így nekem ezzel nem kellett foglalkoznom, bár nem vagyok annyira lusta, hogy ne tegyem meg. Tsunade sama, azt hiszem így hívják ő kegyelmét, az 5. hokagét, amikor beléptünk, úgy nézett ránk, mint aki teljesen elfelejtette, hogy mért is vagyunk mi itt, vagyis, mit keres két másik, mégis szövetséges ország shinobija az ő irodájába. Először furcsán nézett, de aztán feleszmélt és kivett egy polcról egy köteg papírt és elénk rakta, ekkor tudtam meg, hogy a mellettem álló egyén egy jounin, aztán részletezni kezdte a feladatot, ami abból állt, hogy a medvék országába kellett leszállítani egy írásbeli segítségnyújtás ígéretét, hogy az esetlegesen kitörő háborúban a különleges képességű ninjái jó szolgálatot tehetnek. Mikor a a feladat végére ért, feltette a szokásos kérdést, amire a társam le is csapott. Egyből mindenfélét kérdezgetett, ami végül is logikus is volt, mert nem állíthatunk valótlant, hiszen azzal akár el is taszíthatjuk magunktól a lehetséges szövetségest. Miután társam befelyezte a kérdéseket és megkapta a válaszokat is, én is, illedelmesen, de határozottan fel teszem a kérdéseimet, hiszen nekem is van feladatom.
- Az lenne a kérdésem, hogy nekem miben kéne segítenem pontosan? Vagyis pontosítok, mi az, amibe esetleg lehet beleszólásom, ha a nagyok tárgyalnak? Én is hozzak fel segítségül érveket vagy ha valami nem jut a társam eszébe, akkor helyette elmondhatom?
Remélem a jounint nem sértem meg azzal, hogy a társamnak nevezem, hiszen, ha úgy vesszük, nekünk közös a feladatunk és igaz, hogy szintben jóval elmaradok egy jounintól, mégis sose különböztettem meg valakit csak azért mert rangban fölöttem áll, senki nem jobb vagy rosszabb, mert gennin, chuunin, jounin, anbu vagy kage, ez csak egy cím a sok közül, attól még mindenki ember. Ha szúrosan néz rám a srác, akkor elnézést kérek és közlöm vele az előbbi okfejtésemet.

Zetsu Szer. Okt. 10 2012, 21:41

Tsunade bólint miután hallotta a két személy kérdéseit, kezeit az íróasztalára rakta, ahogy ismét átgondolta válaszait.
- A ninják száma pont annyi lesz amennyit ők meghatároznak, amit a kiképzésre úgy gondolnak, hogy szükséges lesz. Védelem esetén annyit fogunk küldeni amennyi kell ahhoz, hogy a támadóikat visszaverjük. Terményt pedig annyit küldünk, amennyi az éhezőknek illetve szegényeknek kellhet, de segíthetünk új termőföldek kialakításában is - a Hokage hátradől székében, ahogy ismét végignéz rajtatok - Maguknak csak annyival szolgálhatunk, hogy utazásuk minden költségét fedezzük, őrségük nem lesz, elvégre jobb lenne ha titokban kelnének át a tengeren, Kirigakurei figyelmet nem terelve a maguk irányába. A visszafelé utat valószínűleg a Hoshigakurei oldal fogja intézni, ha elfogadják az ajánlatunkat. Ha nem, akkor ismét csak magukra vannak utalva. A legjobb ha minél előbb kész vannak ezzel a küldetéssel - Yamato felé fordítja fejét - A maga feladata annyi lesz, ahogy már mondtam, hogy tanuljon az eseményekből, segítse a jounint amiben csak lehet, azonban úgy hiszem, hogy a tárgyalásba nem kell beleszólnia. Ha nincsenek további kérdések, javaslom, hogy minél hamarabb induljanak el.

**Yamato** Csüt. Okt. 11 2012, 10:06

Hercegnő meghallgatta a kérdéseket, majd válaszolt a kérdésekre. Társamnak kimerítő választ adott arról, hogy miből mennyit ajánlhat, bár konkrétumokat nem mondott, amit tudomásunkra hozott az logikus volt, hiszen 100%ban nem láthatunk bele a gazdaságukba, íígy nem is tudjuk, hogy miből mennyi kellhet nekik, így jobb, ha rájuk bízzuk a döntést. Miután vele végzett felém fordult. ~Csak annyi lenne a feladatom, hogy ülök az ország vezetőjével szemben és mosolyogva bólogatok? Minek kellek én egyáltalán ide?~ Sosem voltam nagyszájú és sosem törekedtem a jobbra, de ez már engem is felhúzott, hogy csak azért menjek valahova, hogy ott legyek. Nekem nem volt több kérdésem, ha a társamnak se, akkor meghajolva elköszönök Tsunade úrnőtől és kiballagok a teremből a vezetőm után.Nem tudom, hogy a társam mit tervez, de nekem van egy javaslatom.
- Szerintem keressünk egy egyszerű kereskedőt, akinek éppen a Medvék országában van dolga és szerintem adjuk ki magunkat utazóknak, mert úgy kevesebb feltűnést keltünk.
Ez az ötletem támadt hirtelen, ha rákérdez a bábra, hogy azzal mi legyen, akkor majd azt mondom:
- Lehet, hogy nem túl szép, de szerintem füllenthetjük, hogy a báb ajándék egy távoli rokonnak. Lehet, ha használnom kell, akkor rá fognak jönni a dologra, de addig biztos nem.
Megvárom a társam javaslatát, majd megpróbálok dűlőre jutni vele, hogy mégis, hogy menjünk.

**Gawakatsu Hikuro** Csüt. Okt. 11 2012, 22:36

Több kérdése nem volt, hiszen az, hogy annyit adunk, amennyit kérnek kimerítette, és megválaszolta a többi felvetést.
- Nem okozunk csalódást, asszem! Viszlát Hokage-sama. - majd hátraarc, és elkezdett kifelé menni, oldalán a geninnel. Mikor kiértek, kicsit gondolkodott a vezető szavain. ~Kirigakure-i hajók? A Víz országa keletre van, a tengerrel együtt, míg mi nyugatra pályázunk, szerintem jobban kell félni az Iwagakure-i felderítőktől.~
- Kereskedők, nem lenne rossz ötlet, és más helyzetben díjaznám is, hogy lazsálva utazunk egy karaván valamelyik kocsijában, de szerintem ennél a diplomáciai feladatnál a sietség is számít. Ki tudja, lehet, mire odaérünk, az ellenség már be is hálózza Hoshigakure-t. Szerintem az utat kerülve, nagy sebességgel haladjunk Nyugati irányba, a szövetséges országokon keresztül. Azt ajánlom, lépjük át a Szél országának határát, és ott, a szövetséges védelem alatt közelítsük meg a Medvék országát. Nappal utazzunk, éjszaka pihenjünk, és így megfelelő időn belül, viszonylag jó állapotba elérhetjük a kívánt nemzetet. Ha ellenséges erők támadnak meg minket, akkor majd én feltartom őket, és te vidd tovább az üzenetet, hogy a diplomáciaküldetés ne bukjon el. Mivel te fiatalabb vagy nálam, így a vezetődnek, mentorodnak tekinthetsz, ám én nem szeretem ezeket a jelzőket, feleslegesek, ugye társam. Na, induljunk! - mondta mosolyogva, aztán már mentek is ki az épületből.

**Aokaze Shin** Szer. Okt. 24 2012, 20:43

Az előző feladataim hirtelen abbamaradtak. Nem tudtam hogy miért de nem is kíváncsiskodtam, csak azt az információt kaptam hogy a hokage rezidenciájába kell mennem és ott megkapom a további utasításokat.
Nem kellet sokat keresgélnem ezt a helyet hiszen a falu központjában van, jövet menet mindenki láthatja de csak kívülről, nem is csoda hiszen a Konoha legfontosabb személyisége, maga a Hokage intézkedik itt , ezért nem mindenki járkálhat csak úgy ki és be.
Csodálkoztam is hogy miért hívatnak engem efféle helyre, mikor megláttam az épületet elkezdtem izzadni hogy valami rosszat csináltam és most bizony büntetésre számíthatok. De ahogy egyre közelítettem meg a feszültségem is oldódott, hiszen nem tettem semmi olyasmit ami nem lehetne, vagy büntetést érdemelne.
Így hát amikor odaértem teljesen felszabadultan léptem be az első ajtón közben egyre csak járt az agyam.
* Vajon mit akarhat tőlem a Hokage? Kapok egy küldetést? Vagy hivatalosan is társakat? Hát volt már eddig is két társam, de el sem jöttek a kiképzésekre... Remélem nem társ.*
Kezeimet zsebre dugva sétáltam végig a hosszú folyosón amelyen a saját lassú lépteimben battyogtam, mivel még jóval hamarabb elindultam mint be lettem hívva ezért bőven volt időm, pont elég ahhoz hogy megengedhessem magamnak ezt a lomha tempót. Pár perc után már a falu vezetőjének az ajtaja előtt is találtam magamat, ekkor rögtön kihúztam magam, kezeimet kivettem a zsebemből és koppintottam hármat az ajtón , majd vártam hogy beengedjenek.

Orochimaru (Inaktív) Szer. Okt. 24 2012, 20:58

Kopogtattál, az igaz, de válasz nem érkezett. Amikor be akartál volna menni az ajtón, hogy meglesd, miért nem kapsz beinvitálást, észreveheted, hogy az bizony zárva van. Ekkor egy tenyér kopogtatását érzed a válladon, és amint megfordulsz, egy furcsa alak körvonalazódik ki előtted.

A Hokage rezidenciája - Page 5 3706127741a6208161540l

- Te volnál Akzeze Shino? - kérdezte, és felemelt egy lapot, amin a te képed arcképed köszönt vissza.
- Nagyon örülök, hogy utolértelek, ugyanis a Hokage éppen házon kívül van, de a küldetést kiadta, neked, az én vezényletem alatt. A nevem Shirou Kaito, jounin rangú ninja. - kicsit túlságosan is fényezte magát, dehát, ha egyszer jounin. - A küldetésünk egyszerű lesz, egy banditatábor felszámolása, ami a határvidéken fellelhető. Bűnük gyillkosság és rablás, amiket a közeli falukban ejtettek meg. Kérdésed van, Csak siessünk, nem akarok itt várni, míg feljön a Hold. - mondta a férfi.

**Aokaze Shin** Szer. Okt. 24 2012, 21:35

Semmi reakció akármit csináltam csak csend, ekkor észrevettem hogy valaki tenyérrel a vállamhoz ér.
Reflexből lendültem hátra hogy megvédjem magam, de amint a szemem sarkából észrevettem a konohai fejpántot rögtön leállítottam magam. Így csak egy hirtelen reagálás látszott, de már abban a percben alaposan szemügyre vettem a férfit, a szokásos egyenruha volt rajta.
A személyazonosságom felől érdeklődött , igaz teljesen félreolvasta a nevem, inkább önmagával volt eltelve. Először azt sem tudtam hogy tényleg engem keres, csak bámultam ki a fejemből hogy mi is történik.
*Akzeze Shino? ...Talán van egy ilyen nevű shinobi a faluban akiről nem tudok? De ennyire nem hiszem hogy hasonlítana a nevem az övéhez.*
Picit később észrevettem a lapon a képemet, így már rögtön a helyükre kerültek a dolgok. A jounin tájékoztatott a történtekről, hogy mi a feladatom. Ekkor vártam hogy végig mondja amit szeretne majd én következtem.
A mondataimmal próbáltam határozottságot sugallni és hogy akármilyen küldetés is az nem rettenek meg.
-Valójában Aokaze Shin vagyok, örvendek a találkozásnak. A kérdéseim pedig a következők: milyen besorolású ez a küldetés, és ön meddig fog vezényelni?

Orochimaru (Inaktív) Csüt. Okt. 25 2012, 11:00

- Aokaze Shin, hát persze. Tehát az van ide írva, úgy tűnik, az alvás nélkül töltött napok könnyen rontják a látásomat. - nevetett. - Hogy válaszoljak a kérdésedre, a küldetésünk 'C' besorolású, így előfordulhat, hogy shinobival is összetűzésbe kerülünk, ugyanis én is veled tartok. A feladatom, hogy egyengessem az utadat, figyeljek rád, és a legvégső esetben én is beleavatkozzam. Bár, nem hiszem, hogy ne tudnád megoldani egyedül a feladatot. Induljunk is, kapsz fél órát, hogy becsomagold azon felszerelésed, amit az útra kívánsz hozni, ugyanis egy napi járóföldre van az úticélunk. A kapunál találkozunk. - mondta Kaito, majd elindult a kijelölt pont felé. Itt az esélyed, hogy bebizonyítsd a falunak, hogy milyen fából faragtak téged, és az esély, hogy megmentsd az ártatlanokat a szenvedéstől, amit az önbíráskodó féleszűek mérnek rájuk. Ha kimész az épületből, mert ugyebár elhagyod a Hokage rezidenciáját, az utcákon még láthatod, ahogyan a férfi más genin korú fiatalokkal beszélget, majd elindulnak csoportosan a kapu felé. Új társak, vagy mi?

//Kérlek, írd le, hogy milyen felszereléseket viszel, ezeket használhatod majd a kaland során. A következő már a kapuhoz menjen.//

**Gawakatsu Hikuro** Csüt. Okt. 25 2012, 17:36

Keleti tárgyalások című küldetést lezárom mesélői inaktivitás miatt. Új mesélővel(Tsunade) kezdek új kalandba.

**Kusuki Eiko** Hétf. Nov. 12 2012, 08:14

//Suigetsu, Hiroto, Ayeme//

Már egy jó ideje nem mentem sehova se küldetésre, és mivel amúgy sem voltam annyira lekötve, így nyugodtan mentem el Tsunade-samahoz, hogy esetleg adjon valami számomra jó küldetést amivel le tudom kötni magamat. Viszont előtte azért illett volna ennem is valamit ezért beugrottam az Ichirakuba, hogy egyek, meg amúgy is útba esik nekem. Miután faltam ott egy jót indulhatott az igazi ok amiért ma felkerekedtem. - Nem tétovázhatok sokat, mert a végén nem lesz számomra jó küldetés, és csak valami bénaság jut nekem. - Hamar meg is érkeztem az irodához, és egyből berontottam miden kopogás nélkül. - Jó napot Hokage-sama! Küldetésre jöttem. Tudna segíteni? - Érdeklődtem udvariasan, habár egy démoni külsővel nem annyira lehet udvariasan viselkedni.

**Hikari Ayame** Hétf. Nov. 12 2012, 21:59

A Hokage rezidenciája - Page 5 Tumblr_m1u6beH7aP1qgctjqo1_250

[[ Sui, Hiroto, Eiko ]]

Kelletlenül felhúzom magamat ülő helyzetbe, a mellettem álló falat használva támaszkodásra. Az legalább biztosan megáll, és nyugodtan felhúzhatom magamat a közreműködésével, ha már én magam a másodperc törtrésze alatt visszazuhannék az ágyba, hogy újra visszatérjek az álmomba. Amire amúgy nem emlékszem, pedig az előző pillanatban, amikor még fekvő helyzetben voltam, mintha a szemem előtt lett volna az érdekes történet. Most már mindegy. Amilyen hatalmas akaraterővel rendelkezem képes vagyok még a szemhéjamat is felnyitni. Még ha csak az egyik szememet is nyitom ki, a jobbat. Ha minden igaz a jobbat... Bár jelen pillanatban abban sem vagyok biztos, hogy a saját szememből dörzsölgetem ki az álmosságot, azt meg aztán végképp meg nem tudom mondani, hogy melyik a bal és melyik a jobb szemem. Ez itt Ayame holtkórosan, nem ajánlatos a közelébe menni.
- Ayameee, mond fent vagy már? - hallom meg az ajtó mögött álló unokaöcsém hangját. Ezek szerint ma átjött besegíteni apáéknak. Az ő apja is itt dolgozik, hiszen családi vállalkozás a kifőzde. Néha átjön ő is, meg van, hogy a velem egyidős nővére, de egyikükkel sem vagyok olyan jóban. Vagyis elvagyok velük, meg minden, de nem éppen azok a témák érdekelnek, amikről ők tudnak órák hosszát fecsegni. Bólogatni, és helyeselni meg rohadtul nincsen kedvem, főleg ha még a téma sem érdekel. A lényegre visszatérve tegnap este fáradtságomban én is megígértem apának, hogy maradok, de közben persze máris kieszeltem a szökési tervet. A szökési tervnek viszont lőttek, ha ez az idióta is itt szívja előlem a levegőt... Nem mintha utálnám, csak rettenetesen idegesítő, hogy emiatt keresztbe húzták a számításaimat. De nem baj. A jó ninjának van több terve is, még ha nem is készültem most többel, de rögtönözni azért még tudok.
- Nem, most éppen álmomban beszélek - kiáltok vissza az értelmetlen kérdésre. Ha eddig aludtam volna, akkor is felkeltem volna a hangjára, szóval tényleg nincs miről beszélni...
Kikászálódok az ágyból, és nagy nehezen ellépkedek a szekrényemig is. Előkapom a ruháimat, meg egy törülközőt, és anélkül, hogy kimennék a szobám ajtaján átszökök egy másik ajtón a fürdőszobába. Nem élvezhetem sokáig a forró vízzuhatagot ami megállás nélkül spriccel rám a zuhanyrózsából, mert hamarosan meghallom megint az unokaöcsémet. Ezúttal a fürdőszobaajtón keresztül zaklat. Csak a szememet forgatom a dörömbölésre, meg a kiabálásra, választ azt nem adok neki, mert... Hát mert nem, erre különösebben nincsen semmi magyarázatom. Miután kétszer végigkentem magamat a kedvenc tusfürdőmmel, magam köré csavart törülközővel lépek ki a zuhanykabinból. Fogmosás, hajszárítás, öltözködés. Minden megvan sec-perc alatt, leszámítva a hajszárítás, ami kissé elhúzódik tekintve, hogy a derekamat súrolja a hajam vége.
- Ayame, még csak hét óra van - kiált be megint a gyerek.
- Hét óra? HÉT ÓRA? És mégis melyik idióta mondta neked, hogy gyere ide hétkor felkelteni? - esek ki a fürdőszobaajtón, csillogva-villogva, épen, egészségesen, illatozva, meg miegymás. Mintha az ő hibája lenne, hogy ilyenkor keltem. Mondjuk visza tudtam volna aludni, de azzal, hogy odakint kiabált megzavart. Azt hittem kilenc óra van, és elaludtam, vagy valami. Erre kiderül, hogy hajnalok hajnalán vagyunk még, a kakas sem kukorékol basszus.
- Hát senki, gondoltam előbb jövök, hogy játszhassunk - néz rám ijedt szemekkel a három évvel fiatalabb unokaöcsém. Kicsit megszeppen elvörösödött fejem láttán.
- De Ataru, a hét óra akkor is hét óra! Baka! - akadékoskodok, és ráverek a kobakjára. Nem túl nagyot, ez egy ninjának semmiség, de ennek a puhánynak mégis egy szisszenés hagyja el a száját.
- Ayame, ez fájt - mondja a fejét fogja.
- Nem kérdeztem - vágom rá, és elindulok a konyhába. Anya a díványon fekszik, és megint párnát hímez. Odaköszönök neki, és leveszek az asztalról egy tál okonomiyaki-t. Viszek egy tállal unokaöcsémnek is, és visszabaktatok a szobámba. - Tessék - adom neki oda, és törökülésbe lehuppanok a földre, nekidőlve az ágyam támlájának. Hamar megesszük a reggelit, és csöndben ülünk a szobában.
- Tényleg fájt - töri meg a csendet.
- Tényleg nem kérdeztem - érkezik a frappáns válasz, már megint tőlem.
- Ayame, apa azt mondta, hogy ma mi is beállhatunk a konyhába, nem feltétlenül csak a rendeléseket veheájük fel - vált témát hamar. Nagyot sóhajtok, és szemeibe pillantok. Tényleg érdekéli a gasztronómia. Nem rám kéne hagyni ezt cuccot, hanem rá. Valószínűleg így is lesz, és apa, meg anya sem lesznek rám büszke, amikor én elmegyek shinobi-nak Konohát szolgálni, ez a gyerkőc meg leköröz engem a sütés-főzésben. Őt tényleg érdekli, ő ezt szeretné csinálni. Míg az én szemem nem csillog így, csak ha a shinobi jövőre gondolok.
Elmosolyodok, és a derekamra kötött fejpántomra mutatok.
- Apa kimenőt adott mára - kezdem az akciót egy gördülékeny hazugsággal. - Ma nem maradok itt - teszem hozzá. Látszólag nem érti, vagy csak nem akarja.
- De miért?
- Mert ninja vagyok - kacsintok, és felpattanok a földről. - Ataru tartsd a frontot, majd máskor csatlakozom. Ha nem jönnék többnapos küldetésen vagyok - mosolygok rá még egyszer, csak úgy búcsúzóul, és kiballagok a szobámból. Meglepetésemre apát is a konyhában találom. Most éppen akad egy szabad perce, hamar bele is vágok a mondókámba, ha már egy helyen vannak a szüleim. - Apa, Anya, tudom, hogy megígértem, hogy maradok, de Ataru azt mondta vállalja az én munkámat is, mert ma nem szeretné hogy láb alatt legyek. Tudjátok, soha nem fogadok szót - jön ki az akciómhoz szükséges második hazugság is a számon. Anyáék beleegyeznek, és elköszönök tőlük is. Ki tudja, hogy ma milyen küldetést kapunk a tökfejekkel....
Basszus! Basszus, basszus, basszus! Most esik le, hogy mit mondott el a sensei tegnap este. Tegnap a két csapattársam, meg én elmentünk a sensei-el este fele. Meghívott minket vacsorára. Először fogalmunk sem volt róla, hogy miért teszi, de aztán elmondta, hogy ez egy afféle utolsó vacsora, mert holnaptól már nem leszünk egy csapat. Sajnos nem volt elég jó a csapatmunkánk, volt aki kellően odafigyelt, és remekül fejlődött, míg más egy helyben döcögött. Nem működtünk egy egészként, mindannyian egyedül voltunk jók, és így vagy egy olyan béna csapat lehettünk volna, akik nem mennek küldetésre, vagy pedig szétválasztanak minket. Értelem szerűen a második a nyerő, hiszen küldetésekre szükségünk van. Nagyot nyelek. Szóval akkor most új csapattársaim lesznek. Nagyon bírtam a régieket, de valljuk be, tényleg nem voltunk valami szuper hármas. Ezúttal remélhetőleg olyan csapatba osztanak be, amibe beleillek. Kissé letörtebben érkezek meg Tsunade-samahoz. Egy Küldetésen fogok jobban megismerkedni a csapattársaimmal, bár lehet, hogy az egyikük, a lány - mert hogy most egy lánnyal is egy csapatba kerülök - valamivel később csatlakozik hozzánk, mert éppen... Elfoglalt?
Belépek a terembe, ahol az Ötödik Hokage üldögél, vele szemben pedig egy körülbelül velem egyidős lila hajú leányzó ácsorog. Meg beszél, értelemszerűen...
- Konichiwa Hokage-sama - köszönök először Tsunadénak, aztán a másik leányzóra pillantok. Végigmérem őt. - Szia! - biccentek neki. - Amíg megbeszélik a dolgot ott várok. Ha jól tudom úgyis meg kell várnom az új csapatomat - mutatok magam mögé, és leülök a fal mellett sorakozó párnák egyikére. Aztán belekezdek a semmittevésbe. Nem mondom, hogy végre... de végreee!

**Kaibutsu Hiroto** Csüt. Nov. 15 2012, 10:00

Most is, mint mindig, a megszokott időben ébredek fel, a vekkerem csörgésére. Lassú mozdulattal leállítom, majd felülök az ágyamban. Pár percig csak ücsörgök, arra várva, hogy tisztuljon a fejem. Ezután kikászálódok az ágyamból, majd leülök megreggelizni. Most is ugyanazt eszem, mint máskor, nem újítok be. Főleg hogy az utóbbi küldetéseim kudarccal végződtek... már arra is alig van pénzem, hogy ételt vegyek. Még szerencse, hogy a Hokage elintézte az ingyen lakást. A reggeli után pedig irány a fürdő. Veszek egy gyors zuhanyt, ami után bele bújok a ruhámba. Magamhoz veszem a felszerelésemet és magamra aggatom az egyes tartókat.
A készülődésem után pedig elindulok a Hokage épületéhez. Most is azt a megszokott utat választom, amit máskor is. Így kissé tovább tart a sétám, viszont senkivel sem találkozok, aki árthatna nekem. Út közben pedig az előttem álló napra gondolok. Tegnap ugyanis kaptam egy levelet, amiből megtudtam, hogy a mai napon új társat kapok. Sajnos meg kell válnom Shuitól, bár lehet hogy ez lesz a legjobb. Úgyis csak veszekedtünk... Remélem az új társaim nem fognak elítélni a származásom miatt, mert ha ők is csak egy csavargónak fognak tartani, akkor lehet hogy leállok ezzel az egész feladattal, amit a nyakamba kaptam. Vagy vándorútra térek, mint a legelső Sensei-jem.
Végül elérkezek a rezidenciához. Azonnal bemasírozok és felmegyek az emeletre. Kopogok az ajtón, majd belépek. Bent egy ismerős lányt látok meg, Eiko-t, aki a Hokage előtt áll. Csendben becsukom magam mögött az ajtót, így észre veszek egy másik lányt is. A nevében nem vagyok biztos, de talán Ayane, vagy Ayami a neve, esetleg valami hasonló...
- Jó reggelt! - köszönök ezzel mindenkinek. - Az áthelyezés miatt vagyok itt, tegnap kaptam róla levelet.
Ezután eljövök az ajtótól, nehogy valaki megüssön vele, ha be akar jönni. A párnán ülő lány mellé állok, egyenesen, tisztelettudóan.

//Nem tudom mennyire lettél értesítve a csapatunkról Sui, ezért gondoltam írok ide. A csapat Hikari Ayame, Ayami Remi és Kaibutsu Hiroto tagokból fog állni, de jelenleg Remi máshol van, ezért ő csak később fog csatlakozni a karaktereinkhez. Eiko-t erre a küldetésre kaptuk magunk mellé. //

Orochimaru (Inaktív) Szer. Nov. 21 2012, 19:28

Bármilyen furcsa is, de a Hokage irodájában nincs jelen a falu vezetője, csak egy sötétebb, rövid hajú nő, Shiuzne.
- Áh, sziasztok, most nem számít miért jöttetek, küldetéssel fogtok távozni. Eiko, te leszel a csapatvezető, ugyanis most nincs esély egy jounin szintű ninját egy ilyen kaliberű küldetésre küldeni. A feladatotok egyszerű, egy elveszett macskát kell megtalálnotok a faluban, és visszavinni a gazdájának, vagy hozzátok ide vissza egyszerűen, az is jó lesz. - láthatóan kicsit szétszórt, nem nagyon találja a helyét. - Kaptok rádiót, és egy képet róla, és valahol az utcán látták szaladgálni, de megmondom őszintén, nem tudom hol. Most menjetek, ha nincs kérdés, és itt a kép. - fejezte be, és átadta a három rádiót is.

**Kusuki Eiko** Szer. Nov. 21 2012, 19:52

Végül Tsunade nem volt az irodájában ezért Shizune várt ott minket egy egyszerű küldetéssel. "Na mindegy jobb, mint a semmi. Bár kitudja milyen lesz csapat vezetőnek lenni... ahj... No nem baj egyszer úgy is feljebb kerülök a rangsorban, és akkor talán egyszer nekem is lesz csapatom vagy csak egy-egy küldetésre kapok embereket. Mindenesetre most az a dolgom, hogy sikerrel visszahozzak egy macskát ide." - Értettem! Mindent elkövetünk azért, hogy megtaláljuk azt a macskát. - Ezek után átvettem az adóvevőket, és a két társamnak is nyújtottam egyet-egyet. "Szoknom kell, hogy ezen a küldetésen nem lesz Jounin velünk, bár ez nem is egy olyan küldetés, amit nem lehetne anélkül is megoldani." Gondolkodtam el egy kicsit. - Nah indulhatunk? - Kérdeztem rájuk tekintvén.

**Hikari Ayame** Szer. Nov. 21 2012, 21:43

[[ Sui, Hiroto, Eiko ]]

Tsunade-sama helyett Shizune fogad minket, és nem fecsérel el időt felesleges mellébeszéléssel. Hamar megkapjuk a feladatunkat, mire felpattanok ülő helyzetből, és az Eiko nevű lány mellé állok. Közben a fiúra pillantok, aki kicsivel utánam érkezett. Egy darabig őt fürkészem, az agyam legkisebb zugából próbálom előráncigálni az információt, hogy mi is a neve. Tegnap elmondták, emlékszem, hogy elmondták. A lány neve, aki a csapattársam lesz... Ayami Remiyu - tehát akkor Eiko, most csak ideiglenes?? -, az ő nevét hamarabb felidézem, mert a vezetékneve hasonlít az én nevemre. Fél perce bámulom a fiút, valószínűleg már teljesen idiótának néznek a környezetemben lévő emberek, hát még Hiroto mekkora hülyének nézh... Hiroto! Ez az! És Ayame megint győz, megint leküzdi nemlétező amnéziáját. Jól kezdődik ez a nap.
Hatalmas sóhaj hagyja el a számat.
- Öhm, ami azt illeti nekem lenne egy kérdésem - emelem magasba a kezemet, majd miután a szempárok rám szegeződnek folytatom. Bár előre tudom, hogy nem kéne, de csak nem szidnak meg, amiért hangosan is kifejtem a véleményemet. - Megint összekeverték a sintéreket a ninjákkal? - teszem fel a kérdést, és közben kislányosan rámosolygok a többiekre.
- Egye-fene - adom meg magamat végül, az Eiko kezében pihenő képre pillantva. Egy macska bámul vissza rám. Nem is beszélek többet, a kezembe nyomott adóvevőt vizsgálgatom. Már volt ilyen a kezemben, kezdő geninekként sok hasonló küldetésben volt már részem. Úgy tűnik visszaestem a ranglétra legaljára, már megint, és emiatt kissé paprikás hangulatban vagyok. De nem számít, magamban előre nyugtázom, hogy én nem hallgatok másra, majd megyek a saját fejem után, hátha kisül belőle valami jó. - Szerintem mehetünk. Amúgy Hikari Ayame vagyok. Tizenöt éves, nem túl szófogadó ééés... lány?! - (mintha ez nem lenne egyértelmű, bár ma már tényleg nem lehet tudni egyes embereknél...) mutatkozok be, felpillantva az adóvevőről Hiroto-ra és Eiko-ra.

**Kaibutsu Hiroto** Pént. Nov. 23 2012, 09:55

Érkezésem után csendben megállok a lány mellett és várok. Szerencsére Shizune nem vacakol semmilyen felesleges beszéddel és előadja a küldetésünket. Úgy néz ki, még a Hokage nem oszt csapatba, ugyanis jelen sincs. Ennek ellenére figyelmesen végig hallgatom az asszisztensét.
Eiko lesz ezúttal a csapat vezető! Fuhú, ez aztán nem semmi. Azt hallottam hogy részt vett a legutóbbi Chunin vizsgán, de nem sikerült neki. Most viszont ő lesz a főnök! Ez aztán az előre lépés. A feladat viszont nagyon egyszerű, csak egy macsekot kell elkapnunk... Nem is olyan régi emlékeket ébreszt bennem a küldetést. Shuival is voltam már ilyen küldetésen. Akkoriban még Noriko volt a társunk, most viszont teljesen elszakítottak minket egymástól... a régi csapat felbomlott. Ennek ellenére szeretnék majd még találkozni vele.
Mivel Eiko most a vezető, ráhagyom a válasz adást Shizune irányába. Nekem nincs kérdésem, egy ilyen feladat nem okoz majd nehézséget. Gyorsan elkapjuk a kedvencet és ide hozzuk, tiszta sor. Azonban a lány, aki mellettem van nem így gondolja. Halványan elmosolyodok a reakcióján. Úgy néz ki, egy Shuihoz hasonló lánnyal leszek együtt.
- Kezd érdekes lenni ez a nap! - szólalok meg halkan egy mosollyal az arcomon.
Ezután átveszem az adóvevőt és megyek a többiek után.
- Kaibutsu Hiroto! - mutatkozok be a lánynak.

Orochimaru (Inaktív) Csüt. Nov. 29 2012, 22:29

Gyorsan megismerkedtek, és nincs is kérdésetek, vagyis inkább csak egy csípős megjegyzés, de nem figyel rá az előttetek álló ninja. Átadja nektek az adóvevőket, amit készséggel át is vesztek, majd utatokra enged, már csak meg kell kezdenetek a keresést, de hogyan. Konoha egész nagy falu volt, és a macska igen csak kicsinek tűnik a képen, így elképzelhető, hogy soha nem akadtok a nyomára. De, a feladat, hogy megtaláljátok, és visszahozzátok, így nincs más választás, el kell kezdenetek keresni.
- Te is hallottad, hogy egy ninja állat megszökött a gazdájától? - hallottatok egy párbeszédet.
- Igen, bár nem értem, hogyan. Köztük jóval nagyobb összhang van, nem?
- Valami történhetett. - mondta a másik, és el is sétáltak előttetek. Ennyiből tudtok gazdálkodni, bár nem biztos, hogy a ti állatotokról volt szó. Most kezdjétek meg a keresést.

//Utcákra írjatok//

**Kagemare Kuzomi** Csüt. Dec. 06 2012, 11:22

( Sai-sama)

Hogyan máshogy kezdődhetne egy békésen átaludt délelőtt, mint ablaknak csapódó sólyommal. A kis üzenet futárnak sikerült könnyedén felébresztenie, amit ő biztosan személyes sikernek élt meg,részemről ezt inkább terror akciónak nyilvánítanám, de hát egy shinobinak sok mindent el kell türnie.
A levélben nincs semmi meglepő, Hokage-sama hívat és nekem ajánlatos iparkodnom, mert nincs időpont a levélben, tehát azonnal az üzenet megkapása után ott kell lennem Tsunadénél. Remek..
Rendesnek nem mondható reggeli után, magamra hánytam a ruháimat és futás közben igazítottammeg a hajamat. Természetesenengem is elért a siető ember átka, minden lehetséges dolog miatt lassítanom kellett. Kissé bosszantó.
Igazlehettem volna okosabb és a tetőkön ugrálvahamarabbodaérek, de ez már bizony ilyen. Nem kell ódákat regélnemazútról, legyen elég annyi, hogy hamarabb fogok ráncosodni mint a többiek.
Az ötödik ajtaján bekopgva reménykedek, hogy nem késtem túl sokat. Egy dolog haragosan ébredni és egy másik késésmiattörökre elaludni, a falra kenődve...

Sai Szomb. Dec. 08 2012, 02:53

[Kuzomi]

Kopogtatásod után egy kicsit várnod kellett, bentről hangok szűrődtek ki, és arra következtettél, helyesen, hogy van benn valaki, akivel még tárgyal előbb az Ötödik, és csak utána szólt ki jellegzetesen csendet egyértelműen keresztülmetsző, erőteljes hangján, hogy fáradj beljebb. Ez viszont legalább olyan tekintetben megnyugtathatott, hogy késni nem késtél kimondottan, legalább is egész jó esély volt ennek feltételezésére.
Amikor beléptél, az Ötödik és Shizune mellett egy ismeretlen férfit is megpillanthattál, aki leginkább valami civilnek tűnt.

A Hokage rezidenciája - Page 5 Mark-martin-50

A Hokage rezidenciája - Page 5 Mark-martin-50

A hokage, elfoglalt ember lévén, köszöntésed után azonnal belekezdett az ismertetésbe.
- Az északi városokban egy fiatalokból álló banda terrorizálja a lakosságot. A feladatod az lesz, hogy beépülj ebbe a bandába, és derítsd ki, kik állnak a banda működtetésének hátterében valójában. Légy óvatos, és ne akarj hősködni, nem feladatod megakadályozni, vagy felszámolni sem a bandát, sem a mögöttük sejtett valamely rejtekhez köthető ninja-csoportosulást, csupán információszerzés lesz a dolgod, amellyel megkönnyítheted az ANBU számára a tényleges munkát. Az összekötőd ez az úr lesz itt, Otomi Kiroto ő fog ellátni az általad szükségesnek ítélt információkkal is a bandáról, és a nyomozás eddigi állásáról. Neked a feladatod a rések betömködése, és a résztvevők névsorának és lehetőségekhez mérten képzettségüknek, céljaiknak kiderítése és összeállítása.

// lehetőséged van még a Hokagetől kérdezni, ha tőle is lenne kérdésed, ha nem, akkor a Ramenezőbe vonulj a civileddel, aki ott meghív egy adagra, miközben felteheted kérdéseid neki. //

**Chrono** Kedd Dec. 18 2012, 15:26

//Maito Gai-nak//

Végül eljött ez is. Nemrég kértem audienciát a Hokagétől, mára kaptam időpontot. Igaz, nem egy nap volt, mire bejutottam, ezért kénytelen voltam kivenni egy szobát az egyik motelben és ott elszállásolni magam. Mondjuk tény, legalább volt időm átgondolni azt, mit is fogok mondani majd az ügyemmel kapcsolatban. Mint ha ez olyan nagy mutatvány lenne, így is egyfolytában csak gondolkozok és gondolkozok, na meg persze gondolkozok... beszéd helyett. Most legalább fejleszthetem majd azt is. A megadott időpontban jelentkeztem is a titkárságon, majd a váróteremben üldögéltem csendben, nem törődve a többi jelenlevővel. Majd aztán hallottam a nevemet, talpra ugrottam és elindultam az iroda felé. Belépve... hááát... láttam már nagyobb rendben levő helységet is. De ez most mellékes volt. Figyelmem inkább az asztal túloldalán ülőre fordítottam. Nem tűnt túlságosan veszélyesnek, de már megtanultam, hogy ebben a világban semmi sem az, aminek látszik... és általában azok buknak el először, akik ezt az aranyszabályt semmibe veszik. Így hát invitálására közelebb léptem az asztalhoz, megköszörültem a torkomat.
- Hokage-sama - hajtottam fejet, majd kiegyenesedtem. - A nevem Chrono, a Sivatagból érkeztem. Vándorló ninja vagyok, korábban nem tartoztam Sunához. Abban az ügyben jöttem, hogy kérvényezni szeretném a Konohához való csatlakozásomat - vettem egy mély levegőt, majd amikor részletezésre kér magamra nézve, belekezdtem. - Korábban a Sivatagban éltem, ott a Kyameru törzs egyik ninjája tanított, egészen kisgyermek korom óta. Eredetileg a törzs vezetőjének lányának lettem volna a testőre, így mondhatjuk, hogy a koromhoz képest képzettnek számítok. A kiképzésem végén vittek a törzshöz, de rögtön aznap meg is támadtak minket. Menekülés közben elszakadtam a klántól, sosem találkoztam velük újra. Ekkor döntöttem úgy, hogy vándorolni fogok, célt keresni. Kelet felé mentem, így lassan elértem a Tűz földjét is. Nem sokkal később megtámadtak és csak nehezen sikerült életben maradnom. A támadást követően már Konohában tértem magamhoz, azóta itt lábadozok... meg kerülök bajba - jut eszembe az a legutóbbi eset, ahol majdnem meghaltam megint. - Az én történetem röviden ennyi lenne. A képességeim ugyan nem különlegesek, de vannak olyan tapasztalataim, amellyel egy átlagos korombeli nem rendelkezik. Több harcban vettem már részt, legutóbb a helyi Lord lányát segítettem megmenteni egy rablóbandától - a tekintete még eléggé várakozó volt, nekem pedig eszembe jutott valami, amit még nem mondtam el, de talán szükséges lehet. - Amikor annak idején eljöttem a Sivatagból, mindennek hátat fordítottam... és... ez eléggé keserű volt. Éveken keresztül tanítottak azért, hogy megvédjek valakit, akit korábban nem is ismertem... mindezek után pedig az egészből nem lett semmi. Céltalanná váltam, mint akinek éveket vettek el az életéből. Most viszont, a legutóbbi... feladatom óta... úgy látom, hogy új célt találtam magamnak. A ninják, akárcsak a szamurájok, mások szolgálatért élnek. Lehetnek magánzók, de végső soron ez a létezésük sarokpontja... és szeretném én is szolgálni Konohát innentől, minden tudásommal.
Egészen kiszáradt a szám, mire végeztem a mondandómmal. Mély hallgatásba burkolóztam, miközben tekintetemet a Hokage-ra függesztettem. A szememben elszánt tűz lobogott, jelezve, hogy nem csak utcai csavargó jött ide. Komolyan vettem minden egyes kimondott szót.

Kakuzu (Inaktív) Kedd Dec. 25 2012, 17:31

Sorsdöntő, talán így lehetne a legjobban leírni a döntésedet. Több napnyi gondolkodás után, teljes magabiztossággal kértél kihallgatást a Hokagétól és még több napod volt arra, hogy ne adj Isten el is bizonytalanodj. Ez viszont nem történt meg. Akaratod szilárd, mint a megtörhetetlen szikla, ami legpusztítóbb elemi harcoknak is ellenáll, és bár áldozata lett a két fél viaskodásának megmozdíthatatlan, eltántoríthatatlan. Ezzel a megacélozott elmével és szívvel léptél a Hokage elé, adtad elő kérésed és történeted, melyben hűségedről és támogatásodról biztosítod. Kérésed azonban nem egyszerű, könnyű döntés. Sok úrnak, úrnőnek ajánlottak már szolgálatot, majd szúrták hátba az uraságokat, romba döntve egy családot, majd egy egész országot. Már ha az illetőnek esetleg illetőknek ilyen szándékuk volt. Konohában szó sincs nemességről de, mint egy shinobi falu, mely lényegében az ország katonai erejének jelentős részét teszi ki, nem engedhetett meg magának könnyelműséget. Noha persze ez nem azt jelentette, hogy egy személy sok vizet zavarna egy méhkasban ám a történelem bebizonyította, hogy egy fecske is hozhat káoszt. Hosszas mustrálás után végül Tsunade-hime szólásra nyitotta a száját. Szavai egyaránt hozhattak megkönnyebbülést, örömöt és akár szorongást is. Ám ezen utóbbira talán nem sok lehetőség volt, ha ismét megvizsgáljuk jellemed.
- Értékelem az ajánlatodat fiú, és akár készséggel el is fogadnám, ugyan is tisztában vagyok azzal, hogy amit az ország egyik orrát fennhordó pénzeszsákjáért tettél, igaz. Viszont ez nem ilyen egyszerű. Meg kell bizonyosodjunk arról, hogy szándékaid tiszták és elmédet se befolyásolja semmi. Így meg kell kérjelek arra, hogy engedd meg falunk egyik shinobijának, hogy megvizsgálja az emlékeidet. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy bizalommal forduljunk irányodba. Gondold át a dolgot és gyere vissza, ha úgy érzed képes vagy meghozni ezt az áldozatot. Természetesen akár most is dönthetsz, és akkor Shizune elkísér téged oda, ahová menned kell. Úti célod természetesen válaszodtól függ majd.

// Mivel mindketten ismerjük a szándékod, nem írogatok ide opciókat. Annyi a dolgod pusztán, hogy a válaszod követően legyen az akár most, akár napok múlva, Shizune elkísér egy szobába az épületen belül. Itt egy asztalon és egy széken kívül nem lesz más. Lényegében egy egyszerű kihallgató helységről van szó, feladatod pedig, a várakozás. Shizune irányítását annyiban hagyom rád, hogy esetleges kérdéseid esetén megnyugtat, hogy nincs mitől tartanod, de konkrét dolgokat nem árul el. //

**Chrono** Szer. Jan. 30 2013, 15:31

A Hokage szavait végighallgatva először felvontam a szemöldökömet. De persze nem kezdtem el morgolódni miatta. Érthető, hogy ezt a feltételt támasztja. Aki ninjának áll, az tudja, milyen világba csöppent. Egy árulással, harccal és körülményességgel teli helyzetbe, ahol semmi se az, aminek látszik. Ez az első dolog, amire megtanítják a ninjákat... jobb esetben... a rosszabban gyakorlatilag azonnal elesik az a harcokban, aki ezt nem tanulja meg... vagy egyszerűen nincs szerencséje. Na de maradjunk a jelenben. A Hokage ultimátuma nyílt volt és egyenes, semmi mellébeszélés. Persze adott átgondolási időt... én viszont úgy láttam jónak, ha nem várakozok.
- Nincs mit ezen átgondolni, Hokage-sama. Semmi rejtegetnivalóm nincs, állok a vizsgálat elé.
A Hokage ezt követően mellém adott egy fekete hajú nőt, aki elkísért engem. Nem beszéltem vele, csendben sétáltam a nő mellett, tekintetem jobbra-balra fordítva időről időre. Elég érdekes volt ez a hely, még ha egyszerű is. Ez van, ha az ember fia elszokik a civilizációtól is inkább az erődségekben él. Aztán hamarosan megérkeztünk ahhoz a bizonyos szobához. Ott megköszöntem Shizune együttműködését, majd vártam, hogy mi fog ebből kisülni. Egyik kezemet végighúztam a szék háttámláján, melyen valószínűleg lesz pár kellemetlen percem a következőkben...

//Bocs a késésért, most már végérvényesen felszabadultam//

Kakuzu (Inaktív) Szer. Jan. 30 2013, 18:06

Döntésed kemény, mint a vas, rejtegetni és vesztenivalód pedig szintén nincs. Ennek tudatában mitől is tarthatnál? Erre a kérdésre már megadtad válaszod és éppen azért vagy ott, ahol. Az egyetlen kellemes dolog ebben az egész helyzetben, hogy nem váratnak meg téged. Két férfi lép be az ajtón. Az egyik napszemüveget visel és égnek meredő haja van, míg a másik jellegzetes fapofát vág, amit különleges arcát is védő fejpántja keretezi barna, madárfészek szerű hajával egyetemben.
- Üdvözletem Chrono-san. - szólal meg a napszemüveges férfi. Ha önnek nem probléma, mi nem árulnánk el a nevünket, helyette rögtön a tárgyra térnénk. Ahogy Tsunade-sama értesített, a feladatom az, hogy átnézzem az ön emlékeit és szavatoljam az ön szavahihetőségét. A folyamat nem jár fájdalommal, természetesen megértem, hogy kényelmetlen lehet hisz az elme az ember utolsó menedéke. A biztonság érdekében a társam a székhez bilincseli.
A fekete hajú egy rövid biccentéssel jelzet társának, aki pár kézpecsét elmutogatása után, mintha életre keltette volna a széket. A karfából és a szék lábából kinőtt fa bilincsek biztos erővel szegeztek a székhez. Noha némi kényelmetlenséget okozhat ez neked, kénytelen vagy belátni, hogy ez az egész elkerülhetetlen. Mindeközben taréjos barátunk a hátad mögé sétált, egyik kézfejét a fejedre helyezte.
- Ha készen áll el is kezdem.
Miután megadtad a zöld utat az idő szinte mintha lelassult volna. A tudatodon átsuhantak múltad emlékei miközben időérzékedet teljesen elvesztetted. Fogalmad sem volt arról, hogy az egész vizsgálódás menni ideig tartott. Egy perc, tíz, netán egy óra? Mindössze arra eszmélsz, hogy végtagjaid már nincsenek a székhez erősítve és a férfi közli veled, hogy leadja a jelentést a Hokagénak, te pedig térj vissza az irodája elé és várakozz. Azzal mindketten eltűnnek előled, és te magadra maradsz a szobában.

**Chrono** Szomb. Feb. 09 2013, 22:42

Köszöntöttem a két megjelenő emberkét és nem igen csináltam ügyet abból, hogy nem mutatkoztak be. Biztos megvan a jó indokuk rá, szóval nem is pedzegettem a témát. Viszont utána már eléggé kellemetlen lett a helyzet, amikor minden előzetes jel nélkül hozzáláncoltak a székhez. Na ez már kellemetlen volt, elvégre nem számítottam rá, kicsit félelem is megcsillant a szemeimben. De aztán mondták, hogy ez hozzátartozik a dologhoz, így hát megnyugodtam. Ami pedig azután történt... nos... arról fogalmam sincs. Utolsó emlékem néhány elmondott szó volt, de utána mint ha kikapcsoltak volna. Egyik pillanatban elnyelte a tudatomat a sötétség, de aztán vissza is jött a világosság. Semmire se emlékeztem a történtekből, ahogy arra se, hogy vajon mely emlékeimhez fértek hozzá. Mondjuk, igazából nincs mitől félnem. Nincs olyan emlékem, legalább is emlékeim szerint... na ez most hülyén hangzott. Szóval nincs olyan dolog, ami árthat Konohának. Hogy a fenébe árthatna, sokáig azt se tudtam, hogy hol van... igazából most se tudom. De itt végeztem, vissza is mentem a Hokage irodájához, ahogy utasítottak engem. Igaz, előtte még üldögéltem kicsit a szobában, míg végre összekapartam magam és elindultam kifelé... de aztán kissé tanácstalanul megálltam az ajtóban. Oké, mennyek vissza a Hokage irodájához. Aham... de mégis, hogyan, elvégre én nem tudom az utat és idefele is kísérőm volt...

Kakuzu (Inaktív) Szomb. Feb. 09 2013, 23:05

A tortúrának nem nevezhető, egyszerű de nagyszerű, hivatásos és szükséges szuper titkos procedúra végeztével, kissé kábultan, de nem sokkosan csak sikerült elindulnod. Nos igen ám, egyetlen problémád tényleg az volt, hogy nem jegyezted meg az útvonalat. Na de sebaj, a szerencse melléd pártolt egy anonym ismeretlen helybéli shinobi képében, akitől ha útbaigazítást kérsz, szívesen eleget tesz a kérésednek. Így hát újdonsült kísérőddel - mert hogy neki is az irodában volt dolga - nekivághattál a folyosóknak. Mint rangidős és százszázalékosan helybéli egyén, megkért, hogy várakozz kint egyelőre lévén neki némiképp fontosabb dolga lehet, mint neked. Persze ha azt látja rajtad, hogy alig élsz, szemedben őrülettel turmixolt félelem csillog, na akkor talán előre enged. De nem így volt, szóval várnod kellett pár percig. Ám ezután szabad volt a pálya. Az ismeretlen közölte veled, hogy a Hokage fogad. Ismét. Hát igen, ilyen kurtán furcsán alakultak az események, mint amilyen kurták és furcsák ezek a mondatok. Viszont miért is zavarna ez téged, nem igaz? Tsunade-hime tekintetét rád szegezve intett, hogy lépj előre.
Pár pillanatig még fürkészte az arcod, majd elmosolyodott és az asztal alól egy konohai fejpántot vett elő.
- Gratulálok kölyök. Megkaptam a jelentést és az alapján semmi kivetni való nincs abban, hogy a falu hasznára válj. Hivatalosan is üdvözöllek Konohában és őszintén remélem, hogy hamarosan te is elmondhatod magadról, hogy ez a hely az otthonod. Apropó otthon. Mivel jelenleg nincs hol laknod, megkértem Shizunét, hogy keressen neked egy jelenleg üres apartmant. Nem különösebben luxos szálló, de a célnak megfelel. Évek óta üres, így akadhat némi komfort problémád vele. A bérleti díját majd máskor vitatjuk meg, ez miatt ne fájjon a fejed. Ha nincs más, kérlek vedd át a fejpántot, illetve itt a lakásod kulcsa is. A férfi akivel idáig jöttél megmutatja az utat. Úgy sincs jobb dolga. - teszi hozzá kissé halkabban.

Ajánlott tartalom