Re: A Hokage rezidenciája

**Nara Akane** Vas. Május 10 2015, 00:33

Annyi a szerencséje, hogy a Rokudaime túlságosan el van foglalva Oyoki vakmerő pimaszságával ahhoz, hogy őt is észrevegye. Persze az is könnyen meglehet, hogy végül egy kalap alá veszi mindkettejüket, amiért együtt jelentek meg. A Hokagénak még csak füttyentenie sem kell, elit testőrsége egy pillanat körbeveszi őket. A lány először összerezzen a baljóslatú porcelánarcok láttán, de erőt vesz magán és továbbra is vigyázzállásban marad, de láthatóan feszélyezve érzi magát az ANBU katonák láttán. Szorosan ökölbe szorított ujjainak körmei mélyen tenyerének húsába vágnak, lábai remegnek mint a nyárfalevél, idegesen ajkába harap. De pár pillanat múltán megembereli magát, s ugyanolyan nyugalommal áll helyén, mint mielőtt bekerítették volna őket. Ebben az új világban nincs hely azoknak, akiknek a kétség és félelem férge rágja szívét. Egy olyan ember megbecsülését, aki az erő jogán lett a falu vezetője, csakis erő és bátorság mutatásával lehet megszerezni. Ő pedig egy pillanatig sem szeretne valami feláldozható fruskának látszani, ki képtelen megállni a helyét a változások áradatában... Főleg nem Danzo előtt.
~ Tudtam, hogy rossz ötlet volt hagyni, hogy levegőt vegyen... Ha legközelebb vízbe fojtok valakit, tuti nem hagyom félbe... ~
Egyre inkább passzív résztvevője lesz ennek a tragikomédiának, sodródik az események árjával. De ugyan mit tudna mondani, amit nem mondott el korábban? Inkább csak némán töpreng a helyzet lehetetlenségén. Kíváncsi lenne, hogy azok az emberek, akik saját rokonaikat szolgasorba hajtották és egy szörnyű pecsétben viselésére kényszerítettek, milyen elbánásban részesítenek egy fattyút. Talán még a mellékágnál is jobban megvetik és kicsit sem érdekli őket a fiú sorsa? Vagy a vér jogán mégiscsak igazi, teljes jogú Hyuugának tekintik? Mindig is örült annak, hogy az ő vérvonala mentes az ilyen intrikáktól. A Byakugan valóban hasznos képesség lehet a harcban, de milyen árat kell azoknak fizetni érte, akik nem olyan szerencsések, hogy a főág sarjai legyenek?
Akárhogy is, az ifjú shinobinak nem úgy tűnik, hogy inába szállt volna a bátorsága, továbbra is feltételeket szab, javaslatokat tesz, találgatásokba bocsátkozik a Hokage szándékait illetően. Veszélyes játékot űz, csak hogy megőrizze az önbecsülését. Ha minden valószínűség ellenére engedélyt kap a küldetésre, milyen sors vár rájuk? Már itt, a vezető irodájában is majdnem kinyíratta mindkettejüket. Erre az emberre kellene bíznia az életét a frontvonal mögött? A végén még képes leáll az ellenség embereinek a Tűz Akaratából szónokolni, mert sérti a tetves büszkeségét, hogy csukva tartsa a száját. Egy dolog, ha valaki az életét áldozza a becsülete védelmében, s megint egy másik, ha másokat küld a vágóhídra ennek érdekében... Utóbbi persze csak a Danzo-félék privilégiuma.
~ Ha így folytatod, szívesen leszek a "megbízható embered"... ~
Tágra nyílt szemekkel állja Oyoki tekintetét. Tekintetében smaragd lángként lobog a harag, s nem sok jót ígér...

Jiraiya Csüt. Május 14 2015, 17:43

A Tűz akarata... Danzou ezen szavak hallatán, sunyi mosolyra húzta a száját. A fiatal Hyuuga rendkívül jó manipulatív képeséggekkel rendelkezik, ám most nem is sejti, hogy mennyire ingoványos talajra lépett azzal, hogy ezt az embert próbálta meg manipulálni, próbálta meg meggyőzni és mindezek tetejében rendkívül tiszteletlen is volt. Hiszen, ki tudna többet a fáról és a leveleiről, mintsem az, aki táplálja azt. A Gyökér az, ami a fa legfontosabb része, nélküle elveszne. Persze a levelek is éppoly fontosak, mivel ők is táplálják a fát és ha a levél nem táncol, a tűz nem ég, a falu elpusztul... Mert "ahol a levél táncol, ott a tűz ég és a tűz melege átjárja a falut, ahol a levelek növekedni fognak..." Ez a tűz akarata...
Danzou felállt a Hokage székből. Immáron nyugodt és kiegyensúlyozott volt. A mellette álló ninja eltűnt, mintha ott sem lett volna, majd Danzou szólalt meg.
- Álmomban sem gondoltam volna, hogy a Hyuugáknak volt egy ilyen baklövése...
Szavai szintén nyersek voltak, ám ezt már mindenki megszokhatta tőle, nem úgy, mint Ő a többi embertől. Ezen túl, nem tudni, hogy milyen gondolatok fogalmazódnak meg a férfiban, ám az biztos, hogy a Hyuuga Klán Konoha legnagyobb és legbefolyásosabb klánja. Elég nagy szégyenfolt, ha a féltett Dojutsujuk a világban, ellenőrizetlenül rohangál.
- Két nap múlva legyetek ezen a címen. - nyújtott át két papírlapot, ahová egy ház és utcaszám volt írva - Elhelyezzük rajtad a pecsétet és felmérjük mindkettőtök képességét. Ha megfeleltek, akkor elengedlek benneteket erre a küldetésre.
Mondta Danzou, majd leült a székébe. Ekkor az ajtó kinyílt a két Shinobi mögött, az ajtóban pedig egy maszkos, narancssárga hajú ANBU állt. Egyértelmű célzás arra, hogy távozzanak.

// A következő posztot ide kérem: http://narutohun.niceboard.org/t2641-anbu-gyakorlo-kozpont#43714 Két nap telt el. Akane: Ha a képességfelmérés előtt akarod mindenképpen a jutsu tanulást, akkor a Kiképzőtérre írj. Találj ki valamit, hogy miért jársz ott Very Happy

De ha nem, akkor kerítünk rá sort a felmérés után, arra pedig már van is ötletem, hogy hogyan lesz. Oyoki: Tőled kérnék akkor egy posztot, amiben leírod, hogy mit csinálsz amikor megérkezel és most ide bemásolhatod a tanulásodat is. Ha gondolod kicsit átszerkesztheted. //

**Yamato** Szer. Május 27 2015, 21:38

A falumból sok a menekült, akik ugyanúgy döntöttek, mint én. Ez megerősített benne, hogy jól döntöttem, hogy részt vettem a rajtaütésen még ha a komoly részre nem is jutottam el. Sok ember, akik menekült jogot kérnek a falutól. Látszik a kapuőrökön, hogy már kezd elegük lenni a homok falusaikból, de nem tehetnek semmit, mert ha elzárják az ajtókat az a szövetség sérüléséhez, akár mebgbomlásához vezethet. Mivel én is csak egy vagyok a tömegben, nem várhatok elsőbbséget, de mért is tenném, sorba állok. Amikor sorra kerülök elég mély elemzésnek leszek szenvedő alanya, minden egyes felszerelésemet végig nézik és nyilvántartásba vesznek mindent. Miután ezzel végeznek néhány maszkos alak vesz körül és kísérnek el egy hatalmas épülethez majd azon belül a hokage szobájához. Az ajtó előtt órákat kell várnom, hiszen hiába van csak néhány percet minden társam benn, túl sokan vannak és így az idő elhúzódik. Végre bekerülök a valamikor fekete hajú, de mára szürke világosabb árnyalatát felvevő hajú, ráncos, szinte teljesen bekötözött ember elé, aki magát Hokagénak hívja magát. Nem kérdőjelezem meg a tetteit, hiszen nem azért vagyok itt, sokat hallottam róla és tisztelem az előttem álló valamikor nagy harcost, akit megviselt a nagy felelősség. Amint bekerülök és a kísérőim is távolabb állnak letérdelek és megszólalok.
- Tiszteletem hokage sama! Tudom, hogy sok menekült falumbéli kér menedékjogot, én velük ellentétben nem szeretném ezt tenni, egyetlen kérésem, hogy amíg itt vagyok a falu hasznára lehessek. A szállásomat magam megoldom.
Mondom el jövetelem célját, nem akarok letelepedni a falumban, ahogy kötődni sem szeretnék a faluhoz, de mint szövetséges ország a szolgálata ugyanaz, mintha a falumat szolgálnám.

Hidan Szer. Május 27 2015, 23:45

A Hokage arca akár néma közöny maszkja. Gyors mozdulatokkal firkant még valamit az előtte heverő jegyzetre, majd göcsörtös ujjainak szorítása enyhül a pennán. Szigorú tekintetének tőre valósággal átfúrja az ifjabb shinobit. Közel egy emberöltőnyi tapasztalattal a háta mögött valószínűleg nem esik nehézre messzemenő következtetéseket levonni más ninják kapacitását illetően. Sötét, átható pillantása hideg magabiztosságot sugall. Mély, rekedtes hangja halkan szól, mégis valósággal betölti a teret:
- Ezt örömmel hallom. A faludból érkező menekültek komoly gazdasági nehézségek elé állítanak minket, s minden kardforgató kézre tíz éhes száj jut. Azonban ha Konoha szolgálatába akarsz állni, az embereimnek pontosan tisztában kell lennie a képességeiddel. Nem engedhetünk el küldetésre, amíg nem tettél tanúbizonyságot rátermettségedről valamelyik beosztottamnál. Csak így kerülhetjük el, hogy képességeidet meghaladó megbízatásokra küldjünk. A halálod nem csak szégyenletes billog lenne a Homokkal való szövetségünkön, de konohai shinobik életét is kockáztatnánk. Ha jól teljesítesz, a falu sem marad hálátlan, szolgálataid fizetsége pedig elegendő lesz a szükségleteid fedezésére, ha többre nem is.
Hangja monoton és megfáradtnak tűnhet, úgy beszél, mintha az élet olyan színdarab lenne, amit már kétszer látott.
- Őrök!
Egyetlen parancsszavára három ANBU lép gyors, katonás egymásutánban a szobába. Féltérdre ereszkedve tisztelegnek mesterük előtt, a parancsot várva.
- Kísérjétek a vendégünket Juukuichihez.
Amint a maszkos elitkatonák ismét közrefogják a homoki genint, Danzou int az egyiknek, így csak ketten kísérik ki a körfolyosóra Yamatot. Amikor a fiú hallótávolságon kívülre ért, csak akkor szólal meg ismét:
- Tartsátok rajta a szemeteket.

Juukuichi nevű férfi -sokkal inkább fiú, húsz éves lehet talán - a Nyolcas Kiképzőterepnél várta újdonsült pártfogoltját, ahova baljóslatú díszkíséretével érkezik. Az ifjú shinobi nem épp a tipikus mentorfigura megtestesítője, de határozottan érdekes jelenség. Rasztába font, fekete tincseit vastag kontyba fonta a tarkóján. Sápatag, betegfehér arcát éles vonások jellemzik, egészen olyan, mintha márványból faragták volna ki. Szemei véreresek. Rugalmasnak tűnő lemezvértje felett fél vállán átdobva skarlátvörös köpenyt visel, de ruházatának többi darabja teljesen hétköznapi. Vastag ajkai méla mosolyra húzódnak, ahogy meglátja a bábmestert és az őt kísérő ninjákat. Biccent feléjük, majd közli:
- Innen átveszem.
Több se kell a két shinobinak, halk surranó hangot hallatva eltűnnek Yamato mellől, így már csak ketten maradnak. Kisvártatva tartása sokkal lazább lesz, láthatóan tartóztatta magát amíg itt voltak az ANBU katonák.
- Végre! A szar is keresztbe áll bennem ezektől a paliktól... Olyan para maszkjuk van. Részemről a szerencse...
Gyorsan a tenyérére firkantott névre pillant.
- ... Yamato! Az én nevem Juukuichi, és nekem kellene felmérni a képességeid. De mivel az rém unalmas, inkább csak foglald össze röviden, hogy milyen technikákban jeleskedsz, én meg majd ráírom a lapra, hogy megfelelt. Helyette inkább taníthatnék neked valami pöpec jutsut... Feloldottad már az első elemed?

Innen folytatjuk:
http://narutohun.niceboard.org/t2401-nyolcas-kikepzoterep

**Kagemare Kuzomi** Kedd Jún. 30 2015, 20:23

// Jiraiya, Hateshi //

Annak ellenére, hogy itt nemrégen csata volt, a sebesültek jelenléte minimális. Hogy miért, az kérdéses. De a hiányuktól lehetnék elbizakodott, mert egyszerűen ennyire jók vagyunk mi konohai ninják, vagy csalódott, mert a halálos csapásokat nem tudjuk elkerülni. Természetesen, mint azt megtudom, az ok sokkal egyszerűbb és ésszerűbb: a sebesültek nagy részét, már elszállították. Noha élek a gyanúperrel, hogy sokkal nehezebb dolgot vittünk véghez, mint a többi Genin, mégis beolvadunk közéjük. Azt az egyszerű és apró tényezőt leszámítva, hogy Én és Hateshi ANBU öltözékben vagyunk, amit viszont nem koboztak el egyikünktől sem. Ennek speciel örülök, még hasznos lehet ( ha tévedek, akkor szólj, Ero-Sennin! ^^ ).
Tehát akkor most részt vettem a háborúban. Nem csak mint kém, hanem mint harcos is. Fárasztó... Sőt, a végsőkig kimerítő és kíméletlen dolognak találom ezt az egészet, mégis örülök, mert a győztes oldalon vagyok. Örülök, mert túléltem. És örülök, mert nem akadtam fenn a szitán, nem adtam fel az elveimet. Nem futottam meg gyáván, hanem azt tettem, amit akartam és amit némely esetben a parancs is diktált. Ha Karasu ezt belefoglalja majd a jelentésébe - a gyakori parancsmegtagadást - , akkor az nem feltétlenül lesz jó pont rólam, de jelenleg nem félek a következményektől, mert ANBU-nk éppen nem beszámítható.
Egy hét telt el. Sikerült információkat szereznem arról, hogy mi történt a csatatéren. Megtudtam, hogy Eiko nem érte el a vonalainkat és, hogy csak a szerencse mentette meg. Most korházban van. Gondolkoztam rajta, hogy meglátogatom, de végül elvetettem az ötletet. Ugyan miért tenném? Elég paprikás volt a hangulata, amikor utoljára láttam, nem hinném, hogy egy komoly sérülés változtat a dolgon.
Amikor a Hokage ajtaján kopogtam, már a megszokott ruházatomat viseltem. Furcsa érzés lesz belépni oda úgy, hogy azon a széken nem Tsunade-hime ül majd. Még nem találkoztam Danzouval, személyesen még nem kaptam tőle küldetést. Miért hívathat?

**Hateshi** Szer. Júl. 08 2015, 10:53

Az utóbbi néhány nap gondolkodásra késztetett. Mi és ki is vagyok én? Húzós kérdés volt, mert az utóbbi időben talán túlságosan is beleszerettem a szerepembe. Bolond nem voltam, skizofrén főképp nem, de épelméjű se igazán. Amegakureiként Konoha kisebb háborús hősévé válni? Pfuj. Undorító vagyok – tudtam, de mégse zavart különösebben. Na, nem azért, mert közben beleszerettem a tűz akaratába meg egyéb ömlengős baromságokba. Nem, egyszerűen csak megkedveltem pár konohait. Emberi kapcsolataim és – egyelőre – érdekeim kötöttek Konohához, a szívem nemigen. De veszélyes játékot űztem, tudtam, eddig pedig talán túlzottan könnyelmű is voltam.
Jókora baromságnak hangozhat – és hangozzék is –, de jó érzéssel töltött el, hogy az új hokage kellő elővigyázatossággal kezelt. Ez egyrészt megerősített abban, hogy kétélű fegyver vagyok: nem csak magamat szúrhatom meg, ha rosszat lépek, de esetleg Konohát is. Másrészt felhívta rá a figyelmem, hogy lassan döntenem kell: integrálódni és elvegyülni, vagy elmenni és felejteni. Azt is egyre biztosabban tudtam, hogy nem léphetek át egy bizonyos határt. Már csak a személyes önbecsülésem miatt se. Nem akartam például konohai chuunin lenni, sőt, talán a teljes bizalmukra se akartam feltétlen rászolgálni. Segítettem őket, de nem is tehettem mást: háborús környezetben nem lett volna hova mennem… no meg azért a valószínűleg-nyertes oldalon állni sose baj.
Ehhez hasonló gondolatokkal a fejemben indultam meg aznap, személyesen a Hokage színe elé. Szívesebben mentem volna Karasuhoz, de sajnos őt nem látogathattam – de legalább tudtam, hogy életben van. Ez is valami. Bűnös gondolataim szorításában bandukoltam tehát a Hokage rezidenciája felé, mígnem valami félresikerült deus ex machina nyomán a kapuban két ANBU jelent meg előttem, akik természetesen az utamat is állták. Hogy mit akartak, arra lett volna néhány tippem, de inkább csak hallgattam... Lássuk, mit tartogat számomra a nagybetűs Sors!

Jiraiya Szer. Júl. 08 2015, 18:01

// A ruhákat egyenlőre tartsátok meg. Egyedül Karasu tudott erről, az ANBU-k pedig nem igen szóltak érte. Bár lehetséges, hogy fel sem tűnt nekik... //

Kuzomi

   Kuzomi tehát megérkezett a Hokage palotájához. Feltűnő volt, hogy a bejáratnál ANBU-k álltak, ám amikor a fiú megjelent, nem kérdeztek semmit, egyszerűen csak tovább engedték, így Kuzomi felsétálhatott a lépcsőn, kinyithatta az ajtót, ahol azok közlekednek, akik a Hokagéhoz jönnek, majd beléphetett a folyosóra, ami elnyújt egészen hosszan, azonban a vége nem volt innen látható, mivel ez a folyosó kanyarodott. Nem csoda, hiszen a Hokage palotája egy kör alapú épület.
   Érdekes, hogy az új Hokage itt tartózkodik a Háború idején, ugyanis Tsunade mindvégig a Főhadiszálláson volt és csak a helyettese volt itt, aki igazgatta a falu ügyeit. Most azonban a Hokage itt tartózkodik a faluban... Érdekes. Minden esetre Kuzomi számára úgy tűnt idebent, hogy sokkal nagyobb a rend és a nyugalom most. Bár lehet, hogy azért mert háború van, de annak idején mindig egy-egy Chuunin, Jounin vagy Titkárnő rohangált a folyosókon hatalmas papírkötegekkel a kezükben. Most viszont zavaróan, vagy éppen kellemesen nagy volt a csend. Kuzomi lépteit ennek köszönhetően már messziről hallani lehetett, így amikor megjelent a fordulóban, már láthatta is, hogy a Hokage ajtaja előtt álló maszkos ANBU kinyitja neki az ajtót. Még rá is nézett Kuzomira. Bólintott... Nem tudni, hogy éppen ezzel köszönt, ezzel üdvözölte, vagy éppen csak jelezte neki, hogy bemehet, de azért mindenképpen egy kedves gesztus volt. Vagy csak kötelező?
   Kuzomi tehát belépett a Hokage irodájába. Egy pillanatra szemügyre vehette a rendet, ami az irodát birtokolta: Sehol egy nagyobb halom papírtömeg, sehol az el nem olvasott jelentések. Mindenhol csak a rend és a fegyelem. Ám Kuzomi nem időzhetett sokáig a bámészkodásával, lopott pillantást vetett a Hokagéra akitől már első ránézésre is borsódzott a hideg az ember hátán, majd féltérdre ereszkedett, ahogyan az kell. A férfi néhány másodpercig nem szólalt meg, majd elfojtott, kissé rekedtes, de jól hallható és érthető hangon megszólalt.
- Kagemare KUZOMI.
Azt a "Kuzomit" mélyebben és hangsúlyosabban mondta, amolyan igazi Japános kiejtéssel, szinte összefolytak a szótagok.
- Remekül teljesítettél már nem egy Küldetésen, azonban az utóbbi volt az első S szintű feladatod. Ugyan még nem sikerült megkapnom a csapatvezetőtök jelentését, de az ANBU és a legendás Sannin egyik tagja Jiraiya-dono arról számolt be, hogy remekül helytálltál. Ahogyan a társad, Zangetsu Hateshi...
Ekkor az idős férfi felemelte tekintetét, ám Kuzominak ezt továbbra is úgy volt illő, hogy elkerüli.
- Látom a tartásodból, hogy bírod a gyűrődést és tiszteled a feletteseidet. Mennyit tudsz Hateshiről?
Tette fel a kérdését, majd várta a választ.

Hateshi

   A fiú elnyerte Tsunade-hime bizalmát és valószínűleg Karasunak is bizonyított azzal, hogy megkaphatta azt az ANBU maszkot. Ám az események felgyorsultak, hatalmas és véres háború tört ki a Nemzetek között, aminek pedig minden ninja részese. Az ilyen időkben nem csak az Országok közti szövetség szála gyengül meg, de az egyes Nemzetek belügyei is súlyosbodnak. Megérkeznek a válságok, elégedetlenségek és a folytonos rettegésben élők elkezdik hallatni a hangjukat... Ha az Országban ilyen helyzetek alakulnak ki, vagy alakulhatnak ki, akkor mi a helyzet a még kisebb Rejtett Falvakkal? Nos, mindenhol más lehet a helyzet, itt Konohában azonban látszólag nagy veszteségekkel kellett számolni az utóbbi időben: Tsunade a Godaime Hokage kómába eset, ennek következményeképpen pedig egy sokak számára ismeretlen ninja, egy Shimura Danzou nevű férfi került ki a jelöltek közül, aki már át is vette a Rokudaime Hokage címet. Persze az ilyen helyzetek koránt sem esnek jól sem a falunak, sem pedig a hatalmat átvett személynek, ám ezúttal az a bizonyos hideg zuhany, nem is volt annyira hideg... Sőt! Nagyon úgy tűnik, hogy a falu biztonsága egyre erősebb. ANBU-k cirkálnak minden felé, persze tartva magukat az "árnyékban élő shinobi" szabályhoz. Ami viszont talán a legszembetűnőbb, az a lakosok helyzete: Egyikőjük sem stresszel, senkinek sem romlott az anyagi helyzete, egyedül a háborúban harcoló szeretteikért kell aggódniuk.
   Azonban ez a hatalmas biztonság, olykor zavaró is tud lenni. Főleg az olyan személyek számára, akik jól tudják magukról, hogy nincsenek irántuk feltétlen bizalommal és miután elméletileg és gyakorlatilag is bizonyították hűségüket, utána már a Godaime Hokage megszavazta a fiú számára a bizalmat... Azonban ezzel a Hokage Váltással nem lehet biztos semmiben az újdonsült Genin. Ennek bizonyítéka, hogy a kapuban lévő ANBU megállítja a fiút.
- Zangetsu Hateshi?
Tette fel a kérdést komolyan, miközben társa is fegyelmezetten meredt a fiúra. Persze mindketten maszkot viseltek, de nagyon is látszott, hogy árgus szemmel figyelik a Genin minden lépését. Nem mintha kellene tőle tartaniuk...

**Kagemare Kuzomi** Pént. Júl. 24 2015, 13:51

// Gomenne, gomenne //

A biztonsági intézkedések már nem csak látszólagosak és a rendezettség is sokkalta feltűnőbb. Fegyelmezettebb a környezet, mint Tsunade-hime idején. Nem tudom pontosan, hogy ez a háború vagy az új Hokage miatt van. Valószínűleg mind a kettő fontos tényező ebből a szempontból. Mindenesetre azt kell mondanom, hogy tetszik ez a megújult környezet, bár közel sem olyan életvidám, mint Tsunade-hime írányította rendetlenség. Az ANBU nem szól semmit, csak bólint, hogy menjek beljebb. Ilyen környezetben könnyedén ráérzek, hogy egy Danzou féle alak elvárja legalább a meghajlást.
A Hokage rövid várakozás után megszólít. Nem lepne meg, ha ez alatt az idő alatt a nevemet kiovasta volna valahonnan, elvégre ez egy remek vezetői trükk, de persze az is lehet, hogy - bár valószínűtlen - külön készült erre a találkozásra. Dicséri a tetteimet, ami persze jól esik, de nem hagyhatom, hogy ilyesmivel elterelje a figyelmemet. Az kifejezetten tetszik, hogy állítólag Jiraiya-sama külön megdicsért. Ő azért mégiscsak olyan ember, akire felnézek. És ekkor szóba kerül Hateshi...
Rendkivül elegáns és lényegretörő Danzou Stílusa. Kiemeli a következő kérdése témáját/személyét, majd dicsér, méghozzá alaposan és azután tér csak rá arra a bizonyos kérdésre. Zangetsu Hateshi? Tehát ez a teljes neve...?
Lehet, hogy Hateshit is kikérdezte, vagy kikérdezi majd rólam? Ezek szerint Karasu mégis tett jelentést, amiben megbízhatatlan személyeknek titulált volna minket? Esetleg más lenne a háttérben?
Rápillantok a Hokagéra. Tudom, hogy összeszedetten és határozottan kell majd beszélnem.
- Jól esik a dícsérete Danzou-sama, de csak a kötelességemet teljesítettem! - ó, igen, ezt a játékot ketten játszák, Danzou-san - Hateshi csöndes, megfontolt és bátor shinobinak tűnt. Képes jó döntéseket hozni a nehéz helyzetben és nagy hasznát láttuk a csapatmunkában. Higgadtnak tűnt, bár nem minden esetben szeret először lépni és kerüli a kockázatot. Ez utóbbi lehetne csak pozitív tulajdonság is, de úgy vélem, hogy némely esetben talán inkább negatív. Többet nem tudok róla mondani, nem volt időnk sokat beszélgetni.
Ezután csendben várom mit is reagál szavaimra a Hokage.

**Hateshi** Kedd Aug. 04 2015, 11:57

Ünnepélyesen megfogadom, hogy mostantól pörgök, ahogy tudok... Very Happy

– Igen, bár jobb szeretem egyszerűen a Hateshit – feleltem kimérten.
Valóban nem kötött sok minden a Zangetsu névhez, nem is szerepelt máshol, mint a hivatalos okirataimban. Meg nem mellesleg: itt Konohában csak Hateshi voltam, levetkőztem magamról amegakurei gyökereimet, akármilyen emlékeket is őriztem róluk.
Nem mondanám, hogy úgy igazán kattogni kezdtek volna agyam láthatatlan fogaskerekei. A két ANBU bármit akarhatott tőlem: nyilván nem volt teljes a belém vetett bizalmuk továbbra se, de ugyan kit érdekelt ez, hiszen megkínozni vagy megölni azért mégse fognak. Túlságosan sokan ismernek már ahhoz, meg manapság egyébként is aktív és kiemelkedő tagja vagyok a konohai geninhadnak. Talán Karasuról is megtudhatok valami újat, gondoltam, bár erre kevés esélyt láttam, hiszen ezek az ANBU-k nem épp a – feltételezem – feljebbvalóik kibeszéléséről híresek. De mindegy is. Úgyis mindjárt kiderül, mit szeretnének. Remélem, valami izgalmasat, ha már ketten vannak. Apropó: ez jelenthet valamit. De ne gondoljuk túl a dolgokat, néha az is megárt.
– Miben állhatok az ANBU rendelkezésére? – kérdeztem kedvesen, enyhén meghajolva.

Jiraiya Szomb. Aug. 08 2015, 22:09

// Hateshi: Technika tanulásra van ötleted? Különleges kérés? Kuzomi: Neked akkor a mesélés alatt beiktatjuk a Rasengan tanulást. Nem lesz könnyű, de megbirkózol majd vele ^^
Mivel új a monitorom, ezért szeretném tőletek megkérdezni, hogy ti hány sornak látjátok az irományomat? Az összes sort számoljátok ahova lett írva akárcsak egy karakter is! Smile

Köszönöm. //

Kuzomi

A Hokage eltakarta korát hűen tükröző arcát, valamint a szemeit. Persze nem direkt tette ezt, csupán a Hokage kalap volt az, amely az útjába állt, ám ez őt egy cseppet sem zavarta. Azt is mondhatjuk, hogy ez a titokzatos, arcot eltakaró megjelenés számára abszolút nem is volt jelentős, semmilyen szándékosság nem volt ebben. Egyszerűen csak így alakultak a dolgok körülötte, ugyanis Ő egy ilyen ember.
- Úgy látszik nem alakítottatok ki szorosabb kapcsolatot a Küldetés alatt.
Közli tényszerűen a férfi, majd karját maga mellé nyújtja, mire a talajból szépen lassan egy ANBU emelkedik ki, kezében egy viszonylag vaskosabb aktával, amin a "Zangetsu Hateshi" név áll. Danzou egyik kezét használja csak, úgy látszik, hogy a jobb karja sérült. Vagyis, az öltözéke erről árulkodik. Néhány percig olvassa a mappában található iratokat, majd megszólalt újra.
- Jó okunk van feltételezni, hogy Hateshi egy Amegakurei kém. Ugyan a Godaime hivatalosan is elfogadta őt Geninnek, miután sikeresen beszivárgott egy ANBU társaságában az Eső Országában és átadott egy üzenetet az ott állomásozó felderítőinknek, ám ez még nem ok arra, hogy bízzunk benne. A Te feladatod lesz, hogy megfigyeld és a társaként elnyerve a bizalmát, ki kell derítened, hogy mi célból jött Konohába. Ha valóban egy kém, akkor jó eséllyel nem tudsz meg semmi érdemlegeset, ám ha bármi gyanúsat is látsz, arról be kell számolnod nekem. Értetted a feladatod?
Fejezte be a férfi, majd várta Kuzomi reakcióját. Ám ekkor kettőt kopogtak az ajtón.

Hateshi

Az ANBU-k arca nem látszott, szemüket elnyelte a maszk sötétje. Az egyik maszkja hasonló volt ahhoz, amit Hateshi még a küldetésük után Karasutól kapott. Vajon miért ekkora a biztonság és miért állítják meg őt? Talán mostantól mindenkit így fogadnak?
- Kövess!
Adta ki a parancsot az egyik ANBU, kinek maszkja hasonlított a Karasutól kapott maszkhoz. A férfi útja egy oldallépcsőn át vezetett fel, ügyelve arra, hogy Hateshi követi-e. Eddig minden simán ment, ugyanis erre felé kell jönni a Hokage irodájához. Már járt itt a fiú, így emlékszik. Felérve a lépcső tetejére, az ANBU kinyitja az ajtót, majd megvárja, míg Hateshi belép a körfolyosóra. Ez meg is történt, majd az ANBU becsukja maga mögött az ajtót és megindul a Hokage irodája felé. Úgy tűnik, nem terveznek vele semmi különöset, ugyanis néhány méter után feltűnt a hajlított folyosó bal oldalán a Hokage irodájának az ajtaja, ami előtt ismételten egy ANBU állt. Furcsa, nagyon furcsa, elvégre Tsunade-hime a Godaime Hokage idején az ANBU-t nem is lehetett látni. Most pedig egyre többet járkálnak errefelé, sőt! A Rokudaime velük védeti magát... Az őr kettőt kopogott, mire a kísérő megállt.
- Ha megkapod a jelet, akkor bemehetsz.
Mondta az ANBU, majd megfordult és elindult visszafelé.

// Tudom, hogy nektek úgy is jó, hogy nagyobb posztokban haladunk, de egyenlőre ezt nem lehet kivitelezni, de igyekszem úgy alakítani a játékot! Smile

//

**Hateshi** Szomb. Aug. 15 2015, 21:00

Kerek 40, ha jól számoltam. Very Happy

Elcsodálkoztam. Nem akarnak semmi különöset? Dehogynem. Akarnak azok, csak még nem mutatták ki a foguk fehérjét. Méghozzá Karasu alá vannak beosztva? De igazából oly’ mindegy. A rend és a fegyelem tetszik, én is így csinálnám.
– Hogyne – mondom amolyan tiszteletteljes cinikussággal, ami persze leginkább csak magamnak szól, az ANBU csak teszi a dolgát. Kiskatona ő.
A Hokage Rezidenciája valahogy megváltozott. Nyugalom, erő, rend és kézzel fogható feszültség – egészen más hangulat lengte körbe a helyet, mint Tsunade idején, még ha a „körítés” változatlan is maradt. Nem is igazán tudtam, mit szóljak ehhez. Akaratlanul is Amegakure jutott az eszembe. Ott is hasonló a rend, meg úgy összességében a légkör is. Honvágyam támadt meg nem is – túlságosan beleéltem már magam a szerepembe. Furcsa, de az jutott az eszembe, hogy egy ilyen Konoha a jövőben akár Amegakure szövetségese is lehetne.
– Rendben – biccentettem újra, és vártam a nagy találkozásra. Sose voltam az az izgulós típus, bár a körülményekből kiindulva talán lett volna okom némi verejtékezésre.
Danzou. Milyen ember lehetsz? Jóban leszünk?

//Hateshi igazából kissé „vakvágányra” futott. Mint már írtam az eddigi posztokban, jelenleg kissé céltalannak érzi magát, várja a háború végét, vagy valami „nagyot”, hogy újraorientálja magát. Rendeznie kell magában, hogyan áll Konohához és Amegakuréhez, de egyelőre nem érzi magát késznek a „végső konklúzióra”. Ha megismerhetné a faluját konohai nézőpontból, esetleg szerezhetne egy-két információt Peinről (igazából főképp azért jött Konohába, mert őt konohai shinobi győzte le, és Hateshinek az erő kell első sorban…), az sokat segítene neki. Ha esetleg „dupla tanulást” tervezel, akkor: Démonikus Illúzió: Babszár Kötés: Őserdő // Magen: Mame Gen Tojiru: Kusamura – e nemes genjutsut szívesen elsajátítanám. Very Happy

//

**Kagemare Kuzomi** Vas. Aug. 16 2015, 05:13

// Jiraiya, Hateshi // (37 ^^)

A Hokage tényszerű megállapítása után, melyet vehetünk enyhén lekezelőnek is, egy ANBU ügynök jön elő a talajból Ez kicsit vicces, mégsem mosolyodom el a dolgon. Mindenesetre rendkivül érdekes információnak bizonyul. A Hokage nem csak látszólagos, de rejtett védelmet is fenntart a saját környezetében. Okos.
A helyzet hamar tisztázódik. Erősen váratlan és meglepő dolgot közöl velem a Hokage. Előbbi gyanúm már-már elpárolog, de nem zárhatom ki teljesen, hogy továbbra is tesztel. Mindenesetre elismerésem a Hokagénak, nem bízza a véletlenre. Így már viszont... nem egészen tudom, hogy mit gondoljak Hateshiről. Vajon tényleg Amegakure kéme, vagy egy Amegakuréból származó ninja, aki elárulta faluját? Egyik sem éppen olyan lehetőség, ami túl jó képet fest le a srácról. Pedig értelmes embernek ismertem meg, akikre nagy szüksége van a falunak. De úgy tűnik a Hokagénak kapóra jött, hogy velem került egy csapatba a front alatt... vagy akár az is lehet, hogy ezt előre eltervezte. Elvégre beépülésem Ashi város alvilágába, nos nyílván ismert számára, így tudhatja, hogy képes vagyok alakoskodni és szerepet játszani, hogyha kell. De hogy erre a feladatra alkalmas vagyok-e azt nem tudom pontosan. Kyoku személyében egy alattomos, eltaposandó problémát kellett volna kijátszanom. Hateshi viszont... a bajtársam. Legalábbis eddig így gondoltam rá. Ezek után viszont bizonytalan vagyok. Mert ha igazak a vádak... de ha tévesek, az áruló jelzőt már akkor sem mossa le magáról. És ki bízna egy árulóban? Értem a Hokage aggodalmát. És az én lelkembe is aggodalmat csempészett. De így szaglászni egy olyan ember körül, akivel nemrég még egy oldalon áltam... lehet, hogy mindeközben ártatlan, de ahol gyanú üti fel a fejét. Kételyeim közlése helyett, csak a következőeket mondom:
- Wakarimasu, Rokudaime-sama! ( Értem, Hatodik-uram! )
Bárhogy is álljon a helyzet, hűséggel elsősorban Konohagakure no Satounak tartozom. Ez felülírja a bajtársi viszonyt. Igaz, a Hokage-beosztott kapcsolatot is, hiszen a Hokage nem egyenlő a faluval és annak eszméivel. Meglátjuk még, hogy mit hoz a jövő...

Jiraiya Vas. Aug. 16 2015, 20:46

// 30 -.-" Na majd ezt figyelembe kell venni az ellenőrzéseknél Very Happy

//

Amint Kuzomi válaszolt a Hokagénak, nem feltéve kérdéseket, vagy felvetve kétségeket, hanem azonnal elfogadva, alávetve magát a Falu vezetőjének akaratának, az ajtón kettőt koppantottak.
- Állj fel!
Mondta Danzou, majd az őrnek szólt.
- Szabad!
Mondta kissé hangosabban, ám alig volt hallható némi eltérés a beszédhangja és az erősebb hang között... Hateshi állt az ajtóban, majd bólintott neki az ANBU, mire a fiú beléphetett. Tisztelettudóan meghajolt. Ő is csak most találkozik először a Rokudaime Hokagéval, ám őt is ugyanaz a látvány fogadja, mint Kuzomit. Titokzatosság és sötétség... Ez jellemzi leginkább Shimura Danzou-t.
- Most, hogy már mindketten itt vagytok, rátérhetünk a tárgyra.
Mondta a férfi fojtott, rekedtes hangon, majd egy tekercset vett elő és széthajtotta maga előtt.
- Jól teljesítettetek mindketten az előző Küldetéseteken, ezért egy csapatba helyeztelek titeket. Mivel a küldetésen résztvevő másik társatokról ugyanez nem mondható el, ezért úgy alakult, hogy rendhagyó módon ti alkottok egy csapatot. A kirendelt vezetőtök pedig a falu Főbejáratánál vár már titeket. Ő ismerteti az új küldetéseteket is. - Kicsi szünet - Induljatok!
Adta ki az utasítást a Hokage, mire kinyílt a két Genin mögött ismételten az ajtó.

// Egyenlőre ide kérem a posztot. Kíváncsi lennék, hogy mit gondol most a másikról a két karakter. //

**Kagemare Kuzomi** Hétf. Aug. 17 2015, 19:38

// Ó. Azt nem mondtad, hogy a tanulási követelmények miatt kérdezed. Újra átszámoltam és így hetven sor volt Razz

//

A Hokage parancsára felegyenesedem. A Kopogtatás után belép Hateshi. Rápillantok, még biccentek is felé egy mosolykezdemény kiséretében.
Szóval akkor kaptunk egy küldetést is, nem csak azért hívatott a Hokage, mert az előbbieket akarta megbeszélni velem. Érdekes. Eiko nem teljesített jól, ami azt jelenti, hogy nem folytatja velünk tovább. Nem meglepő. Túlzottan tüzes az a lány, egyszerűen nem tudja visszafogni magát. Nem ez a jó shinobi ismérve. De nem fogom emiatt rádobni a követ. Sokan esnek ebbe a hibába.
Bólintok a Hokagénak, hogy megértettem a feladat lényegét. Mivel közli, hogy indulhatunk, ezért hátat fordítok és fegyelmezett léptekkel elindulok az ajtó felé. Fordulat közben egy pillantást vetek Hateshire és újfent felötlődnek bennem azok a kétségek, melyeket a titkos utasítás előtt hallottam. Igyekszem nem kimutatni semmit az arcomon, nem tudom, hogy ez mennyire sikerül.
Ekkor azonban felrémlik bennem az is, amit legelőször mondott. Hogy Jiraiyya-sama jó véleménnyel volt rólam. A Sannin egyike! Ez elképesztő mértékű dicséret. És rendkívül tetszik is. Újabb mosoly engedek meg magamnak, amint kilépek a Hokage kapuján. Nagy terveim vannak. Azt viszont még nem tudom, hogy a jelenlegi feladatom miképpen illik közéjük.

// Bocsi, ez elég rövid lett, de erre nem nagyon tudtam most mit írni. //

**Hateshi** Vas. Aug. 23 2015, 12:12

Kopogás, majd belépek az ajtón. Pontosan erre számítottam. A túlfokozott biztonság és Danzou titokzatos aurája egyfajta természetes félelmet ébresztett az emberben. Erős volt és tapasztalt, ez jól látszott a tekintetén. De valami más is: gyávaság. Amegakureiként még szép, hogy hamar a szemeim elé ugrott az annyira nem is meglepő párhuzam: olyan volt, mint Hanzou, a gyerekkori faluvezetőm. Tudtam őt tisztelni mint ember, hiszen a stratégiája nem volt rossz, némiképp egyet is értettem vele: vészterhes időkben kell a katonai fegyelem és az erős kéz. De nem tudtam elmenni a gondolat mellett, hogy a Hanzout követő faluvezetőnk – mint később kiderült: Pein – egyáltalán nem szerette Hanzout – és akkor még szépen fejeztem ki magam. Az okokat nemigen ismertem, de bíztam az értékítéletében. Szívem legmélyén Danzout nemkívánatos személyként könyveltem el még akkor is, ha a módszereivel némiképp igenis szimpatizáltam. Persze ez csak ott legbelül történt, önmagam mély bugyraiban, a felszín alatt. Egyébként ünnepélyesen emeltem meg előtte a kalapom, illetve kalap híján mélyen meghajoltam, hiszen hivatalosan mégiscsak az ő alárendeltje voltam. Méghozzá egy outsider alárendelt. Ez bizony nem kecsegtetett sok jóval: a fokozott figyelem és az erős kéz egyfajta gyávaságot szül, ez pedig félelmet és gyanakvást. Biztos voltam benne, hogy valamilyen szinten próbál szemmel tartani, hiszen a helyében én is ezt tenném. Hanzou is ezt tette volna. Ami azt illeti, aggódhattam volna azon néhány sornyi gondolatfoszlányt, hogy Kuzomit ugyan miért hívatta be előbb, mint engem, de őszintén szólva: teljesen hidegen hagyott. Az egyetlen dolog, amitől tartanom kellett, az a gyanakvás és az ebből adódó megfigyelés. De az isten szerelmére: én minden voltam csak gyanús nem. Soha eddigi ittlétem alatt nem cselekedtem Konoha ellen. Érdekkövető ember voltam: jelenlegi érdekeim pedig egyelőre nem diktálták, hogy bármennyire is szembemenjek Konohával. Tesztelgethetnek nyugodtan. Igazából a csapatvezető ígyis-úgyis tesz részletesebb jelentést a küldetésről, ezáltal rólam is. Szóval a megfigyelés kikerülhetetlen. Konklúzió: nincs miért aggódni.
Kuzomival nem igazán tudtam, mit kezdjek. Sose voltam az a nagy csapatjátékos, de egész ügyesnek tartottam a fiút. Sokban különbözött a stílusunk, de némi kivételtől eltekintve megfontolt, gondolkodó embernek ismertem meg. Eikót már kevésbé, benne nem láttam fantáziát, szóval végül is örültem, hogy ha már csapatosdit játszunk, akkor a szimpatikusabb és hozzám közelebb álló egyénnel kell kooperálnom. Egyébként meg sose voltam az a magamba zárkózó lélek, maximum kicsit túl sokat agyaltam a „nagyobb” dolgokról. Sok konohai barátom volt már, miért ne lehetne még egy? Persze épp ezek a kapcsolatok tartottak részint továbbra is a faluban, szóval tudtam, hogy idővel vészterhessé válhatnak… de ilyen az élet. Kellenek az emberi kapcsolatok, én pedig civilben egész barátságos tudtam lenni, ha épp úgy hozta a sors.
Csapattársam kissé furcsa mosolya kétségekkel töltött el. Kicsit erőltetettnek hatott. Az ilyesminek mindig van oka, de hát üsse kő, legalább próbálkozik. Kedves gesztusát határozott biccentéssel és mosollyal viszonoztam, az utasítások meghallgatása után pedig elindultam utána kifelé az ajtón.

//Én emiatt szoktam wordben nézni a sorszámot. 12-es Times New Roman, A4, nem lehet különbség. Very Happy

//

Jiraiya Vas. Aug. 30 2015, 19:50

A csapat tehát megindult kifelé a Hokage palotájából, ugyanazon az úton, ahol érkeztek, majd ezután elhagyták a palota területét és egyenesen a főútvonalon mentek végig, ahol végül elérték a Főbejáratot. Ott viszont nem láttak semmit és senkit, csak a falut védő őröket, akik a szokásosnál most valamivel többen voltak. Ám a következő pillanatban, egy kisebb, fehéres füstfelhő kíséretében a két Genin előtt, egy ismerős alak jelent meg, méghozzá a Legendás Sannin egyik tagja, Jiraiya! A férfi egy elégedett mosollyal az arcán nézett végig a csapaton. Látható volt, hogy ugyan a bal karja hiányzott, ám az eltökéltsége és életfelfogása koránt sem romlott meg. Sőt!
- Ti lennétek az a két Genin, aki majd a segítségemre lesz?
Tette fel a kérdést az öreg és mindenekfelett Legendás Jiraiya, miközben az arcán az elégedett mosoly ott virított. Ám a hanglejtéséből az érezhető, hogy nincs meggyőzve afelől, hogy a kétszemélyes csapat majd a hasznára lesz.

// Ui: Kövi poszt Konoha Kapujához! //

**Hyuuga Shakaku** Kedd Jan. 26 2016, 19:15

[Misage – Záró]

«Az erdőből tartó úton »

A Chuunin dörmögő nevetése faágakon dorbézoló madarakat riaszt el a környékükről:
– Hát akkor bizony rá kell szoknod arra, hogy mindig kéznél tartasz egy vagy két magazint vagy könyvet, mert a járőrözés bizony növekedni fog... És még az ilyen feszült helyzetekben is elképesztően unalmas tud az lenni. Bár ki tudja – sandít a fiatal felé –, lehet, hogy Te szerencsés leszel és kiküldenek. Vagy éppen szerencsétlen, ha úgy alakul a dolog...
A vidám arckifejezés egy elhúzott fintorra vált, továbbá látni rajta, amint elmereng saját szavainak tartalmán, márpedig első ránézésre a férfi aligha tűnhet merengős típusnak. Így persze ez a helyzet komorságáért beszél.
– De ha van affinitásod a vérhez, a halálhoz, akkor talán épen jöhetsz ki ebből az egészből mind testben, mint pedig elmében. De az tény, hogy az adrenalin egy átkozottul jó cucc! – A cápaszerű vigyor elűzi a röpke melankóliát a levegőből, persze talán hagyva maga után némi keserű utóízt. – Ami pedig amazokat illeti – biccent hátra a válla fölött –, ha lejelentettünk és a kórházban nem kötöztek ágyhoz, akkor természetesen azt csinálsz velük, amit csak akarsz.
– Te jó ég! – Csattan fel a fogoly: – Nem unjátok a saját hangotokat?!

«Az irodában»

– Hokage-sama jelen pillanatban stratégiai tárgyaláson van, úgyhogy nekem jelentenek. – A harmincas éveiben járó jounin arca megviselt mind az általa leélt évek által, mind az egyébként eléggé egyértelmű nemzetközi helyzet által: taktikai mellénye alól kikandikáló kötszer is ezt tanúsítja.
A chuunin minden probléma nélkül veszi az akadályt, egy szalutálás után kezd bele a monológjába, mely alatt részletesen előadja a történteket, a térképen mutatva a főbb helyszíneket, hozzávetőleges idősávot adva az eseményeknek, valamint a fogoly személyét és esetleges információforrását kellőképpen hangsúlyozva.
A jounin látszólag csak füleivel figyel, tekintete ugyanis a küldetési kérelmet rögzítő irat tartalmát böngészi, egyértelműen azért, hogy minden kitételt teljesítettek; ezt egy biccentéssel nyugtázza.
– Minden a helyén. A borítékban a küldetés járandósága van, valamint ajánlanék egy Kórházi kitérőt – biccent a Genin sérülése irányába. – Amennyiben nincs kérdés, leléphetnek.

//Elnézést kérek a késésért, de a tüdőgyulladás k.o.-val kiütött. Ha van pár elírás, mondatbeli/grammatikai hiba, ne haragudj értük, eléggé lázas vagyok. Lejelentek egy Staffnak, hogy végeztünk, ő fog kiértesíteni jutalomról. Köszönöm a játékot, nagyon élveztem! : )//

Shimura Danzou Hétf. Feb. 08 2016, 11:11

// Kaland Ellenőrzés: Sok mesélő alatt zajlott a kaland és nem is volt a legnehezebb. Ennek ellenére a hossz és a játék színvonala okán + 30 chakrát írok jóvá neked Misage. Ezen kívül 5000 Ryoval gazdagodsz! //

**Hyuuga Shakaku** Hétf. Júl. 24 2017, 21:49

[Kaguya]

A fiatal lány aprócska gombfejét egy hatalmas nyakreccsenéssel csapja oldalra, így véve szemügyre az érkezőt, habár a feje tartásából kérdéses lehet, vissza tudja-e még fordítani azt alapállásába, esetleg így maradt örök életére.
– Azannyakiskésit! Te úgy osongatsz, hogy csak jössz, oszt' már' mögöttünk is vagy és nekünk meg kaput van! Tökre, mint egy ninja... Na és a kapucnid? Na hát az tökre inkognyító, Kaput-cnyi úr! – Mindezt egy levegővétellel darálja el, ami majdhogynem lehetetlennek is tűnhet, de természetesen a katasztrofálisan szörnyű humorán még jót kuncog is. – Éééés már le is lépett... Biztos... kezdett meleg lenni a gallérja alatt! – Kacsintgat egymás után többször, méghozzá egész arcát megmozgató mozdulatokkal és erősen eltúlzott hangsúlyozással.
A Konohába történő úton majdhogynem teljes némaságával kegyelmezi a jelenlévők idegzetét; jelen pillanatban sokkal inkább a környezete köti le: a végtelenségig elterülő ég kékje és annak különböző árnyalatai, melyek a távolság növekedésével váltják egymást, a fűszálak olajosan fénylő éle, a föld illata, mely merőben eltér ott, ahol a napsugarak közvetlenül érik a talajt ahhoz képest, milyen az illata egy erdős részen árnyékban, levelek százai takarásában meghúzódó földdarabkának. A bogarak zümmögése és zizegése, a madarak szárnyainak riadt csapkodása és különös énekük mind idegen hanghatásoknak minősülnek, mégis tökéletesek arra, hogy üres emlékpalotáját apró kirakódarabokként építsék.
Az a világ ugyanis sötét, valójában falak nélküli univerzum; beláthatatlan határai talán törékeny képzeletének szüleményeiként sercegnek, megégetve mentális avatárjának apró ujjait. Belső szavait csupán halk, sziszegő suttogásként hallja visszhangzani, mintha egy bukott világ elfeledett nyelvén szólnának. Nincs ideje azonban a belső világ ismételt tanulmányozására, ugyanis tudata olyan megrögzött határozottsággal fordul Konoha irányába, mint az iránytű csúcsa Északnak – Konoha jele a tudatának központi magja, a tűzben lobogó levél a sötétségben az egyedül fényt adó ékkő.
Már messziről érzi az utcák illatát, érzi maga körül az emberek nyüzsgését, s mikor megpillantja otthonának méretes kapuit, valójában a saját szívének kapui is megnyílni látszanak; hazatérésének pillanata valódi és őszinte, nem is tudja, mennyire...
Konoha – a hely, ahol minden elkezdődött, majd véget ért, s ismét elkezdődött. Ő azonban mindebből csak az ébredése pillanatától érzékelhet bármit, viszont onnantól kezdve minden éles, mint a torokhoz emelt rideg penge fenyegető érintése; minden kontrasztban áll: a sötét cella és a nyíló ajtó által belopózó fény, a kötelek sértő jelenléte és a felszabadító szabadság, az idegen alak őrültsége a Hokage kegyelmével. Minden kétséget kizáróan a Hokage az ő jelentéktelen, apró és törékeny életét mentette meg, így hát nem is csoda, hogy tudatának központi alakja.
Számára a hokage és a falu iránt érzett töretlen hűsége nem üres szavak csupán, nem egy hitegetett képzet.
Copfját és ruházatát megigazítva várja, kiderüljön, mi is az oka annak, hogy ilyen váratlanul visszahívták különös csapatukat, miközben szíve zakatol a gondolattól, hogy talán újra láthatja a Hokage személyét.

**Djuka Kodomo** Hétf. Júl. 24 2017, 23:55

Kaguya

Hatalmas testű madár szállt az égen. A ló méretű varjú rég elhagyta már a Hold országának homokos partjait, s alig pihent valamit is a hosszú útja alatt. A hátán helyet foglaló jounin, s a nála lévő dokumentációk túlságosan is fontosak voltak ahhoz, hogy wellness pihenést tartsanak. Nem állhattak meg. A szőke hajú jounin alatt végre eltűnt a végtelennek tűnő, kékesen hullámzó tenger, s annak sós illata. Helyette füves területek nőttek a szárazföld megjelenésével, s lassan fák tömkelege takarta el a földet. Hatalmas erdőségek húzódtak a madár alatt, melyek felvették az egyre erősödő hegyvidékes völgyek vonalát. Kodomo körbetekintett a tájon. Már látta korábban, mikor a világ nem állt még háborúban. Mikor Iwagakure no Satoból hazavezető útján bejárta a kontinens nagy részét. Ugyan Suki elrablása miatt nem igazán volt ideje gyönyörködni a tájban, s erre a jelen helyzete sem adott túl sok időt, mégis már járt erre korábban. Kurashi, a hatalmas holló, a jounin rendíthetetlen társa saját hátán hozta őt el Getsugakure no satoból, hogy segíthesse a szőke hajú fiút, küldetésében.
Kodomo diplomáciai feladatban jár el a Tűz országában. A nála lévő iratok oly titkokat rejtenek magukban, mely lényeges megváltoztathatja a háború kimenetelét. A Hold vezetősége úgy látja jelen helyzetét, hogy érdemesebb szövetséget kialakítani a másik fél főbb vezérkarával, megakadályozva ezzel egy embertelen, kíméletlen népirtást. Miután a hatalmas holló leszállt, a fiú gyalog, pontosabban futva folytatta útját Konohagakure no Sato irányába. Ugyan feladata diplomáciai jellegű, fel kellett készülnie az ellenséges területen való megmérettetésre, így teljes, sötétkékes fényében csillogó vértezetében, rajta minden fontos felszerelésével együtt indult meg. A város nem volt messze a holló landolási pontjától. A shinobi út közben jó néhány civil lakossal találkozott, ám nem állt meg, haladt előre, hogy bevégezhesse a feladatát. Getsugakurei fejpántja talán feltűnt a helybélieknek, ez nem aggasztotta. Tudja jól, hogy hamarosan úgyis találkozója lesz a várost védő shinobikkal.
Konohagakure no sato falai már látszódtak. A jounin lassított tempóján, majd kihúzott háttal sétált egyenletes tempójában a kapuig. Állatmaszkos shinobik jelentek meg körülötte mikor elérte a holdbéli a kaput.
- A nevem Djuka Kodomo. getsugakure no sato levelét hozom a Hokagenak - vette el a Namizuo által írt levelét, amellyel tisztázni tudja a belépési ponton a feladatát. Kodomo átadta az ANBU egyikének a levelet, majd a többi társaságában várakozásba kezdett. Tudta jól, ha nem fogadják el a levlét, akkor gyorsan kell majd cselekednie. nem akarja megölni ezeket az őröket, elvégre cska a munkájukat végzik. Ahogyan ő maga is. Ám Namizuo nem véletlenül képezte a fiút, s tanította meg neki klánjának titkos technikáit. Ha az őrség ellenségesen lépne fel vele szemben, azonnali cselekvésre lesz szükség, így szemeivel megkezdte a kapu és a környezetének helyzetét. A Gőzistennel képes lehet elillanni az őrök elől, s a levegőben haladva elérni a Hokage rezidenciáját. Azonban nem biztos, hogy egy efféle lépés taktikus lenne, főleg, hogy hivatalosan békét kötni érkezett, nem pedig újabb háborút hozott magával. Mindenesetre felkészült egy esetleges támadásra, főleg, mikor látta újból előjönni a két ügynököt, egyikük kezében a levéllel.
Kodomotól elvették ideiglenesen a két katanaját, valamint a fegyvereit tartalmazó tekercset. Négy ANBU kísérte őt végig az utcákon át, figyelve a külhonit. Kodomo azonban higgadtan és együttműködően dolgozott össze velük. Nem tett egyetlen rossz lépést sem, s főleg nem provokálta az őröket. Egyetlen egy dolgot nem adott ki a kezéből. A Danzounak szánt levelet.
Az ANBUk kísérte fiú néha körültekintett a városon, s az utcákon sétáló lakosokon. Vidám és fejlett nemzetnek tűnt, talán az is volt. Sok ember fordult meg a házak közötti utakon, s még többen lettek figyelmesek az ANBu által kísért Víz szövetségéhez tartozó shinobira. Ugyan Getsugakure és Konoha sohasem indítványozott nyílt hadüzenetet a másik számára, sőt mi több, Kodomo hallotta, hogy pont ennek a falunak köszönhetik jelenlegi vezetőjük épségét és életét. Konohagakure csapata mentette meg ugyanis a Hold jelenlegi vezetőjének életét. Talán ezen múltbéli kapcsolatra hivatkozva döntött úgy a jelenlegi tanács, hogy ideje békét kötni az ellenséggel.
Kodomo végül elérte a hatalmas lépcsőt, amely a város legfőbb épületének bejáratához vezette őt. Lassú léptekkel haladt felfelé a fehéres lépcsőkön, majd újabb őrökbe botolva megvárta, amíg a kísérői tisztázzák helyzetét. A jounint végül az épületen belülre engedték, s a kíséretével egyenesen a második emeleten található iroda elé érkezett.
Kodomo hátrébb lépett, majd megvárta amíg az ANBU kopogására válasz érkezik, s ajtót nem nyitnak neki. A jounin belépett, majd miután az ANBUk tisztázták őt, térdére ereszkedett, s fejet hajtott az előtte elhelyezkedő férfi előtt.
- Danzou-sama. A nevem Djuka Kodomo. Getsugakure no sato shinobija vagyok. Ugyan nemzeteink nem állnak jelen helyzetben szövetségben, fontos levelet kell önnek átadnom. A Hold tanács úgy vélte, ezen információkat mindenképp meg kell osztanunk önnel, s talán együtt működve képesek lehetünk megakadályozni egy komplett nép kiirtását. - a jounin ekkor elővette levelét, majd átadta a Hokagenak, s felkelt.
Danzou, ha végigolvassa a levelet, részletes leírást talál a kirigakurei flotta létszámáról és támadási tervezetéről. A hajók mennyiségéről, a pontos katonai erők számáról és leírásáról, ám mindez eltörpül a getsugakurei vezetőségi pecséttel ellátott, összehajtott papíros mellett. A különálló levélben egy haditerv leírása volt, méghozzá a jounin által emlegetett katasztrófa tervezete. Kirigakure Bijuukat akar bevetni a kumogakure fronton, méghozzá a hadsereg mellett és a városban. A leírás szerint különleges tárolókban juttatják be a városba, ahol elszabadulva kíméletlen pusztítást okoz. Konoha vezetősége pedig ismerheti már az efféle szörnyetegek erejét, s volt hasonló tapasztalatuk ez ügyben.
- A Getsugakurei vezetőség azért küldött, hogy a segítségét kérjem, s hogy szövetséget kötve, együttesen léphessünk fel ez ellen. Nem engedhetjük, hogy megannyi ártatlan civil essen áldozatul egy efféle embertelen haditerv során. Getsugakure elárulva érzi magát saját szövetségén belül. Otogakure elárulta a szövetséget, Kirigakure pedig túlzottan is kegyetlen és embertelen lépése nem ad tovább okot bennmaradni a szövetségben. Így a levél alapján, amennyiben beleegyezik Hokage-sama, paktumot kötne a két ország. A feltételek ugyan a levélben is szerepelnek, azonban személyesen is biztosíthatom, hogy amennyiben Konoha segédkezik az Otokage elfogásában, abban az esetben getsugakure visszavonja valamennyi flottáját a Tea országának térségéből, valamint a Kumogakurei partszakaszról, s segédkezik a Bijuuk elfogásában. utóbbi feladatra engem kértek fel. Mit mondd, Hokage-sama?

Ootsutsuki Kaguya Hétf. Aug. 07 2017, 16:50

//Csipetcsapat, azaz Kodomo, Makoto és Shakaku//

Ahogy Kodomo megjelenik Konohagakure kapujában, egy állatmaszkos különítmény várja: az ANBU. Már minden bizonnyal akkor tudtak róla, ahogy betette a lábát az országba, elvégre Danzou egyik specialitása az információszerzés, és annak körültekintő használata. Kodomo azonnal tisztázza magát, és a közvetlenül előtte álló shinobinak mutatja meg a levelet. A ninja szemügyre veszi azt, majd bólint, és ekkor ki is venné Kodomo kezéből, azonban ő nem engedi. Az ANBU-tag minden bizonnyal felhúzta a szemöldökét a maszkja alatt, majd keze máris kunai-ja markolatára csúszik, ám ekkor látja, hogy Kodomo nem teszi ugyanezt. Nem akar támadni, és nem is fog. Egy tapasztalt shinobi képes olvasni az ellenfelei szándékaiban. A Kodomo-val szemben álló ninja kis habozás után bólint, majd egy szempillantás alatt el is tűnik.
A kapuban álló civilek és konohai ninják árgus szemekkel figyelik Kodomo-t, és többen ujjal is mutogatnak rá, valószínűleg a Getsugakurei fejpántja miatt. Getsugakure a Víz Szövetség tagja, és Konoha egyik ellensége... nem mindennapi látvány, hogy az egyikük, pláne egy olyan kaliberű ninja, mint Djuka Kodomo, megjelenik az ellenség kapujában. Amíg az ANBU-tag vélhetőleg Danzou elé járul, a másik 3 (és még ki tudja mennyi lehet, akik nem fedték fel magukat), nem tágítanak Kodomo mellől, és szótlanul figyelik minden mozdulatát, felkészülve arra, hogy egy másodperc alatt ártalmatlaníthassák. De szerencsére erre nem kerül sor, hiszen rövidesen, megjelenik a shinobi aki az előbb eltűnt, majd megszólal.
- A Hokage-sama fogadja önt. Jöjjön velünk. - mondja ki, majd Kodomo el is indul előre, mellette az immáron ismét négyes csapattal.
Egy előtte, egy mögötte, egy a balján, és egy a jobbján. Minden oldalról figyelik őt, és talán úgy is hiheti, hogy az előtte baktató ANBU tagnak hátul is van szeme, hiszen ő is felkészült bármilyen eshetőségre. Ahogy elérnek a Hokage rezidenciájához, két ANBU indul meg előre, majd Kodomo-t engedik utánuk, és aztán jön a másik kettő. Az elővigyázatosságuk szinte lenyűgöző, bár semmi szükség sincs rá, hiszen Kodomo nem ellenséges szándékkal jött. Bár ki tudja, hogy ez elmondható-e az egyszer zsarnok, másszor pedig reformátor hírében álló Shimura Danzou-ról. Ám, akárki is legyen valójában, egy biztos: Getsugakurénak most szüksége van rá.
Amint a kísérői tisztázták helyzetét, és bejelentették előre, a formaságok után Kodomo végre belép a Hokage irodájába, ahol egy kissé homályos szobában, egy sötétbarna, tölgyfa író asztal előtt ülve ül egy férfi, ki egyik kezét fehér kimonójában tartja. A fejdísze a státuszáról árulkodik, hiszen csak a Hokagék viselik ezt a kalapot, mely a tűz jelével van ellátva. A szigorú tekintetű, fekete hajú férfi, szabad kezét a tölgyfaasztalra teszi, majd olvasni kezdi a levelet, amit Kodomo átad neki, közben pedig szótlanul hallgatja végig.
Érzelemtelen, de mégis nyugodtságot, kimértséget, megviseltséget és szigort sugárzó ábrázatából nem vagy képes megmondani, mit gondolhat, vagy érezhet. Nyugodtan, és kimérten szólal meg, és egy szóval sem mondja, hogy állj fel. Hagyja, hogy előtte térdelj, és ő sem méltóztat arra, hogy felálljon. Sem egyenrangúként, sem alattvalóként nem kezel. Nem kezel sehogyan sem.
- Elutasítom. - mondja ki, holtakéhoz hasonlító nyugodtsággal.
Egy pár másodpercnyi csend után, ismét megszólal, ellentmondást nem tűrő, tekintélyt parancsoló hangján, egy háborús vezető kimértségével.
- Új feltételeket ajánlok. Getsugakure a Tűz Szövetségének tagja lesz, és segíti azt, ezek mellett minden adatot köteles átadni a Djuka klán tagjairól, valamint minden birtokában lévő információt a jelenlegi szövetségeseiről a szövetség vezetőjének, azaz Konohának. Nyilvánosságra hozza, hogy kilépett a Víz Szövetségéből, és Yakushi Kabuto rémtetteiről is beszámol, melyekről részletes tájékoztatót küld az Öt Nagy Shinobi Nemzet vezéreinek. További feltételeim is vannak, melyeket a falujuk vezetőjével beszélnék meg, de ha az előzőek tudtában igent mond, akkor már csak formaság lenne. - mondja.
Nem elég, hogy semmibe néz, még meg is sért téged. A faludat. A becsületedet. Téged. Tudod, mit kellene tenned, de valahogy... mégsem vagy rá képes. Valami azt súgja neked, hogy meg kell tenned, amire kér. Sőt, olyan, mintha mindig is ezt akartad volna. Mintha segíteni akarnál Konohának. Segíteni akarnál Danzounak. Tiszteled őt. Becsülöd. Hallottál már róla, nem? Tudod, hogy ki ő. Minden pletyka, minden egyes negatívum, amit valaha hallottál személyével kapcsolatban valótlannak tűnik számodra. Ilyen egy igazi vezető... pont olyan, mint Shimura Danzou. Hogy tudhatnál hatni rá, ha Getsugakure nem is lenne képes arra, hogy szembeszálljon Konohával? Konohával? Ti? Ugyan. Konohát senki sem győzheti le. Shimura Danzou megkérdőjelezhetetlen. Shimura Danzou-nak igaza van. Bele akarsz egyezni. Így akarod. Így is fogsz tenni.
Bólintasz. Beleegyezel. Danzou is bólint, majd ki is adja a parancsot, hogy küldjenek egy hollót Getsugakure vezetőjének az új feltételekről, amit egy ANBU, előtűnve a semmiből, meg is tesz. Ebben a pillanatban állít be Shakaku, akit már korábban hívattak, különválasztva a csapatától.
- Mindjárt kiadom a feladatod. - böki oda Shakaku felé Danzou, majd ismét Kodomo-hoz fordul. - És most foglalkozzunk a szem előtt lévő dolgokkal: a bijuu, melyet Kirigakure kíván bevetni. A Kumogakure közelében bevetett szörnyeteget meg kell állítani. Ha magát bízták meg ezzel, végezze el a feladatát. Egy segédet kap, akinél jobbat keresve sem találhat.
Danzou ekkor Shakaku felé biccent, majd int Kodomo-nak, hogy távozzon, ám mielőtt Shakaku utána mehetne, Danzou feláll, majd odamegy hozzá, és mélyen a szemébe néz.
- Az életed árán is védd meg Djuka Kodomo-t. - adja parancsba, majd visszaül a helyére, ezután pedig közli a feladat részleteit.
A páros Kumogakuréba megy megállítani a bijuu-t, mielőtt elpusztíthatná az egész falut. Mivel Shakaku már Kodomo-val van, semmi szükség arra, hogy az ANBU is velük menjen, így a falukapuhoz érve készen is állnak arra, hogy elindulhassanak.

***

EKÖZBEN, KUMOGAKURE KÖZELÉBEN

Egy pár ismeretlen, kirigakurei shinobi egy furcsa tárgyat hordozva a kezükben érkeznek meg a kapuktól tisztes távolságra, de mégis elég közel ahhoz, hogy megvalósíthassák, amire készülnek. Összenéznek. Nem tudni, hogy élvezettel csinálják-e azt amire készülnek, vagy, hogy egészen biztosak-e abban, hogy mit is fognak a világra szabadítani. De mind csak parancsot teljesítenek. Hiszen a háború számukra nem más, mint egy csata, melyet meg kell nyerni. Semmi több. A parancsokat pedig követni kell, nem de? Akármennyi élet elvesztésével is járjanak. Mind egyszerre bólintanak. Hát eljött az idő. Itt az ideje elszabadítani a poklot. Itt az ideje feloldani az Isobu-n, a Háromfarkú bestián lévő pecsétet.

***

Éppen a Raikage... vagy is, a palotám előtt állok. Már egy jó ideje viselem a tisztséget, de még mindig nehéz megszoknom. Talán én sem tekintek magamra Raikageként. Sőt, néha úgy érzem, hogy kudarcot vallottam... és nem vagyok megfelelő a posztomra. Tudom, hogy ezek a gondolatok nem hagyhatják el egy falu vezetőjének száját, éppen ezért tartom meg őket magamnak. De Darui pillantásaiból már sejtem, hogy talán tudja, mi járhat a fejemben. Tudja, mit gondolok. És talán azt is tudja, hogy ha az elődöm viselné a fejdíszt, talán sosem került volna rá a sor arra, hogy Kirigakurével csatározhassunk, és annyi embert veszítsünk.
Éppen a magaslatból tekintek le az emberek sokaságára, akik tesznek-vesznek odalent. Sokat tettünk azért, hogy a falun belül ne érezzék, hogy nem is annyira távol milyen véres csata dúl. És nem csak véres, hanem létfontosságú is... egy olyan, amely eldöntheti a háborút. Kevés híreket kapunk a frontról, de mi a verziónk más, mint amit az emberek kapnak. Kumogakure legyőzhetetlen. Kumogakure mindig nyerésre áll. A Tűz Szövetsége oldalán áll az igazság. Kumogakure sosem fog úgy járni, mint Suna. A Raikage megkérdőjelezhetetlen, és példás, hibátlan vezető. Nem kell a fronton lennie ahhoz, hogy a szövetség visszaverje ellenségei támadását. Ez egyszerre megdöbbent, és megrémít. Nem vagyok megkérdőjelezhetetlen. És nem csak az én érdemem az, hogy a falunkat még nem érte bántódás, hanem mindazoké, akik az életüket kockáztatták, és el is vesztették azért, hogy egy nap győztesen kerüljünk ki ebből az értelmetlen, istenverte háborúból.
Darui mellettem áll, és szótlanul figyel. Úgy érzem mondanom kell valamit. Kínos ez a csönd így... így hát fellélegzek, és megszólalok. Úgy érzem itt az ideje kimondanom, ami régóta jár a fejemben.
- Darui. - szólítom meg, ő pedig azonnal rám figyel. - Szerinted az elődeim büszkék lennének rám?
- Biztos vagyok benne, uram. - hangzik a válasz.
Heh. Tudtam. Csak egy klisés, semmitmondó, sovány vigasz. De ezzel bebizonyosodhattak a sejtései arról, mit is érzek a posztommal kapcsolatban. Pláne most, amikor...
Mielőtt befejezhetném a gondolatmenetemet, valamit látok a távolban, a falu kapuin kívülről. Hirtelen úgy látom, mintha egy hegy mozdult volna meg. De nem... ugyanis a lény, amely jelenleg a kapun kívül tartózkodik, inkább hasonlít egy hatalmas, démoni... teknősre, mint egy megelevenedett tájképre. Egy pillanatra el sem hiszem, amit látok. Eltart egy ideig, amíg tisztázódik bennem, hogy mi is történik pontosan. De addigra már túl késő. Egy lila energiagömb jelenik meg a lény arca előtt, mely egyre nagyobbra dagad. Kis idő elteltével akkora lesz, hogy a szemszögemből úgy tűnik, hogy az egész falu sötétbe borul, és a gömb árnyékában van. Mielőtt szólásra nyithatnám a számat, a gömb útnak indul, és egyenesen a falu közepébe csapódik. Fényvillanás. Fülsüketítő robaj. Csengenek a füleim... Darui azonnal elém ugrik, majd elkerekedett szemekkel figyel a távolba. A füst kis idő múlva elszáll, és szemet vetek a pusztításra, Darui háta mögül. Holtak mindenfelé... a hatalmas sziklaalapok, melyek falum házait tartják, megdőlni látszanak, majd végül útnak is eresztik a tetejükön lévő építményeket. Robaj. Kín. Vér. Segélykiáltások. Látom, ahogy a falu megmaradt ninjái akcióba lendülnek, és ahogy Darui a parancsomra vár. Mond nekem valamit, de én mindent kizártam. A lény szemébe nézek. Látom, hogy semmit nem érez. Még csak nem is büszke arra, hogy ezt tette. Egyszerűen csak áll ott... és figyel. Vagy... készül valamire.
Ekkor a lény áttöri a kapukat, és a hátán kezd pörögni, úgy letarolva a maradék építményeket, és az életben maradt lakosok, illetve ninják jó részét is. Vér, bensőségek, füst, és törmelék mindenfelé, és ismét fülsüketítő robaj. Csatazaj. A falu ninjái elkeseredetten próbálják megállítani, de hiába, mindannyiukat eltarolja. Miután körbeért a faluban, kiér ismét a falak elé, a falu kapujához, és ismét csak áll és figyel.
Csak nézek magam elé, és... bámulok. Hirtelen fel sem tudom dolgozni, mi történt. Hát ezt tervezte Kirigakure...? Végigtekintek a falvamon, miközben remegő kezekkel markolom meg a korlátot.
- Ez... ez embertelen... - szólalok meg a fogaim között.
Ezt... tették a falvammal...? Egy bijuu-t küldtek ide...? És megannyi ártatlan emberrel végeztek, akiket oly fáradozásokkal próbáltunk megóvni a háborútól?! A falvam...? Igen. A falvam. Én vagyok a Raikage. És nem az elődöm vagyok. Becsukom a szemeim, ahogy elhatározásra jutok.
- Darui! Segíts az evakuálásban, de előtte hívd össze a falu összes elit ninjáját! Megállítjuk a szörnyet a kapuban, mielőtt újabb támadásba kezdene! - kiáltom, majd ledobom a fejemről a kalapom. - Én is megyek.
- Hogyan? De Raikage-sama... - kezdene bele Darui, de feltartom a kezem, hogy csendre intsem.
- Parancsot adtam. - szólalok meg kimérten, mire Darui bólint, és feladathoz is lát.
Nekem is ideje elvégeznem az enyémet, és Raikagaként viselkednem, még ha ez is lesz az utolsó dolog, amit tehetek. Itt az idő megfelelnem a szerepemnek. Itt az idő megfelelnem az elvárásoknak. Eddig is sajnáltam azt a sok elvesztett életet... ha mást nem tehetek, legalább megbosszulom őket.

***

Kodomo, Naka és immáron Makoto is beérnek Kumogakure kapujához, ahol már szemügyre is vehetik a pusztítást, és annak okozóját: a kinézetéből ítélve, a háromfarkút. Egy hatalmas teknősre hasonlít, mely azonnal felétek fordul, ahogy megjelentek a színen. Egyetlen, jelenleg talán könyörtelennek ható szeme úgy tekint rátok, mint ragadozó a prédájára. Hatalmas ökleinek mozgatásával el is indul felétek, amint beazonosított titeket, mint az alapvető, elsődleges veszélyforrást. Az útjában álltok. Nem jelentetek rá veszélyt... inkább csak egyszerű akadályok vagytok az útjában. Csúszómászók csupán, melyeket eltaposhat. Így lát titeket. Így érez veletek kapcsolatban. Talán alábecsül titeket... vagy talán csak gyorsan meg akar szabadulni tőletek, hogy folytathassa, amit elkezdett.
Egy lila gömb jelenik meg az arca előtt, mely egyre hatalmasabbra dagad, majd miután legalább akkora lett, mint a lény testének a fele, ki is lövi azt, egyenesen felétek. Nem céloz igazán. Nem is erőlteti meg magát. Csak meg akar szabadulni tőletek. Talán bölcsebb lenne elkerülni a bijuu bombát, de így is úgyis ellentámadásba kell lendülnötök, a Sanbi pedig már nyomatékosította, hogy nem hajlandó játszadozni veletek, és nem is fogja visszafogni magát.

//Először is, Kodomo, nem kell megijedni, nem került genjutsuba a karaktered, csak Shisui szeme képességének gyengébbik verzióját kaptad. Ideiglenesen egy gondolatot ültettek el a fejedben, melyet sajátodnak éreztél, ezért egyeztél bele Danzou feltételeibe. Amint a szemkontaktus megszűnt (azaz távoztál a szobából), már furcsává válhat számodra, hogy mégis miért egyezhettél bele a feltételekbe, és mi volt ez a hirtelen, semmiből jött elhatározás. De mivel a karakternek fogalma sincs arról, hogy mi is történt pontosan, ezért nem tudhatja, hogy bármilyen formában is manipulálták. Emlékezzünk csak arra, mikor a mangában Danzou a szemkötésén keresztül, puszta szemkontaktussal manipulálta Mifune gondolatait, ő sem került genjutsu-ba, pusztán ideiglenes állapot volt. (http://naruto-kun.hu/manga/Naruto/459/16)

Másodszor, a posztotokban reagáljátok le az előbbieket, és szerepeljen benne az utatok Konohából Kumo-ba, útközben pedig szedjétek össze Makoto-t, aki ezennel szintén becsatlakozik a kalandba. Mikor a bijuu rátok támad, ő már jelen van.

Harmadszor, elnézést a hosszadalmas késésért, és a rendkívül hosszú posztért, ezúttal gyorsabban haladunk majd, és nem kell ilyen orbitális mennyiségeket olvasnotok. Very Happy

Ja és a kövi posztotokat ide kérném: http://narutohun.niceboard.org/t104-kumogakure-kapuja //

**Ishihara Aki** Vas. Jan. 20 2019, 17:55

A mai reggelen új üzenet érkezett. A futár aki hozta láthatóan nagyon sietett. Lehet még sok dolga volt, azonban jó esély volt rá, hogy az üzenet fontos lehet. Elolvasva azt, mindössze csak egy időpont volt leírva, illetve az, hogy a Hokage rezidenciájára kellett mennem. Kissé ideges volt emiatt. Nem minden nap van, hogy az embert oda hívják. Persze tudtam, hogy valami új feladat várhat rám, de akkor is, fura volt, hogy egy genint oda hívatnak. Miután összeszedtem a felszerelésemet, rögtön el is indultam. A rezidencia nagyjából öt percnyi gyalogútra volt, így hamar meg is érkeztem. Az ajtóba állva egy kicsit vártam, mély levegőt vettem, majd bekopogtam. Amennyiben jön válasz bentről benyitok.

Sai Szer. Jan. 23 2019, 22:30

[Aki]

Kopogásodra szinte azonnal érkezett a válasz, hát benyitottál a Hokage irodájába. Odabenn nem a zord ábrázatú Danzou várt, hanem egy magas rangú shinobi, aki a helyetteseként s egyfajta titkáraként is dolgozott. Az irodában rajtad kívül még hat kunoichi tartózkodott, mind genin rangú és fiatal, valamint mind vékony volt, formás mellekkel és fenékkel, amit ki jobban, ki kevésbé rejtett. Nem mintha ez baj lenne, de ettől függetlenül roppant szokatlan, hogy egyetlen férfi egyed sincs a titkáron kívül jelen. Ebből talán már sejthetted, hogy valami speciális feladatra számíthatsz/számíthattok. De mi a manóhoz kell ekkora csapat?
Azonban nem te voltál az utolsó. Ha azt hitted, összesen heteteket hívtak be, hát tévedned kellett, a végén tizenkét hasonló fizikai adottságokkal ellátott kunoichi töltötte meg az irodát.
A férfi, aki eddig várta, hogy mind megérkezzetek, sóhajtott egyet, majd felállt. Volt valami kelletlenség a mozdulataiban, mintha nem lenne elragadtatva attól, amit tennie kell, de muszáj megtennie.
- Most, hogy mindenki megérkezett, ismertetném azt, mire kell számítanotok.
Vajon az jó vagy rossz ómen, hogy nem küldetést említ, hanem hogy számítanotok kell valami(k)re?
- Tűz Országának legbefolyásosabb daimyouja felkérte falunkat, hogy küldjünk számára falunkból öt jelöltet, akik aztán megmérkőznek a daimyou közelgő születésnapján vendége, a Fák Országának egy igen gazdag és a kereskedelemben befolyásos üzletemberének jelöltjeivel, akik információink szerint szintén képzett ninják. A részleteket majd azután közli a daimyou embere, hogy kiválasztotta közületek a jelölteket. Szeretném hangsúlyozni, hogy bármit is kér, igen fontos ügyfél, s ennek tükrében tegyetek a kedvére.
Izgatottan pillantottatok össze tizenketten. Páratokon látszott, hogy igen be akar kerülni az öt szerencsés (?) közé, míg akadt olyan is, akin egyértelműen látszott, hogy inkább kihagyná a lehetőséget rosszat sejtve.
Míg találgattatok magatokban, a férfi kilépett, majd hamarosan a Hokagéval és egy idegen férfival tért vissza. Ő lehetett a daimyou megbízottja.

A Hokage rezidenciája - Page 9 MXTz64z

A férfi elegáns megjelenésű volt, amelyre rásegített öltözéke mellett hosszú, világoskék haja és hasonló színű szemét kiemelő, formatervezett szemüvege. Sem az ő, sem a mellette sétáló Hokage, Danzou arcáról nem lehetett semmit leolvasni, de azért érezhető volt, hogy a légkör meglehetősen feszült, olyan kellemetlen. Nem is a rossz hangulat miatt, inkább valami kelletlenség lengett be mindent, miközben a nagyhatalmú faluvezetőtök és a másik nagyhatalmú vezető embere között egyfajta hatalomméricskélős kimértség uralkodott, mindketten tisztelettel viseltettek a másik iránt, miközben mind a ketten tisztában voltak vele, hogy jobb nem összerúgni a port a másikkal.
A férfi elégedetten mért végig titeket, majd minden magyarázat vagy bemutatkozás, egyéb nélkül belekezdett, kiválasztva ötötöket, utolsóként téged is.
Ahogy a “felesleg” távozott, belekezdett, mintha a kis közjáték meg sem történt volna.
- Örülök, hogy itt vannak, hölgyeim. Engedjék meg,hogy bemutatkozzam: Lloyd Breihm-Gütte vagyok, Tűz Országa egyik legnevesebb stylistja és divattervezője, Heiko-sama képviselője a születésnapi ünnepsége rendezésével kapcsolatos ügyekben. Kérem, hogy mielőbb készüljenek össze, hogy indulhassunk, s megkezdhessük az edzőtábort.
Az edzőtábor szóra még Danzou arca is egy egészen picit, alig észrevehetően megrándul. Viszont úgy bocsát el benneteket a férfi, hogy voltaképp még mindig nem tudjátok, mi is a feladat egészen pontosan… Mintha mind a két fél azzal számolt volna, hogy majd a másik előadja, mi lesz a feladat.

//Készülj össze, írd fel, mit vinnél magaddal Very Happy

Vagy légy rebellis, és cselekedj belátásod szerint Very Happy

//

**Hyuuga Oyoki** Pént. Márc. 20 2020, 15:09

//Nohara Rin//

Oyoki-t már reggel hat fele felverte erősen dobogó szive. Nem csoda, hogy ennyire stresszelt, hisz már vagy 3 éve nem járt falvában. Mikor legutóbb otthon volt, lett egy szerencsétlen lánykérése, majd Danzonak is elnyerte az ellenszenvét. Azért, hogy a falú bölcse megleckéztesse, neki és Akanének meg kellet küzdenie vagy egy tucat ANBU-val, amit a mai napig nem is ért hogy sikerült végül győzelemmel zárniuk. Ezután a Hyuugák vezetője is magához rendelte és kifejezte nem tetszését, hogy egy új a klántól messze született tagjuk is járkálja a nagyvilágot. Hát igen a mindig barátságos Konoha Oyokinak kicsit keres édes, hisz a rossz emlékek mellet emlékszik arra is, hogy gyermeteg fejével, hogy élcelődött a Nara lánnyal és hogyan szeretett bele. Elvégre most is ezért jött vissza. Három évig magányosan éldegélt, és az emberi kapcsolatokat teljesen kiiktatta az életéből. A háború híre így is eljutott a fülébe, ám ezt sem vette rá hogy ismét nemzetének szentelje életétt. Piszok hosszú három év volt ez, és a kukolós, mindig vicceskedő magát szinte istennek hívő hülye gyerekből egy egész visszafogot felnőt lett. Már megtanulta, hogyan kell csendben maradni és a gondolataira fókuszálni. Megtanulta azt is, hogy mi a türelem és az élet tisztelete, de leginkább azt tanulta meg, hogy az élet csak akkor ér valamit, ha azt hasznosan a köz javának szolgálatában teszi az ember. Most hogy csak tíz km-er választotta el falvától azért csak gombóc nőt a torkába, hisz azt sem tudhatta, hogy íly háboros időkben szívesen látják e még. Össze pakolta ideiglenes táborhelyén a holmiját, felkapta nepszemüvegét, mely jól takarta a byakuganról árulkodó szemét, és felkötötte fejpántját majd elindult. Út közben egy-egy gyümölcsöt letépet a fákról, hogy korgó gyomrát eképen nyugtassa. Lassan haladt így beletelt két és fél órájába míg az északi kaput elérte.
-Megálj ki akar belépni?-
-A Konohai Hyuuga Oyoki.-
-Ki? Nem rémlik hogy lenne a Hyuugák közt Oyoki nevű.-
-Itt vannak az írataim melyek igazolnak.- Mondta Oyo majd elővette a személyes papirjait. Az őr hamar átvette és ellenőrizte.
-Ez elég régi, és már elavult. Ezekszerint jó idelye nem jártál itthon. Most miért jöttél?-
-Szeretnék a falu hasznára lenni.-
-Erről a falu vezetője fog dönteni, magam kisérlek el, oda mert míg ő nem dönt nem mászkálhatsz szabadon Konoha falai közt.-
-Értettem!.- Mondta Oyo majd a kapu megnyilt elötte. Az őr nem viccelt tényleg a Hokage palotájáig kisérte, majd bent is ő jelezte érkeztét.
-Kis türelmet itt várakoz.- Mondta majd magára hagyta az ifjú genint. Oyo leült egy székre és csak várakozott, hogy megitéltessék és remélte lesz lehetősége bizonyitani, hogy egy más ember tért vissza.

**Nohara Rin** Hétf. Márc. 23 2020, 16:46

//Hyuuga Oyoki- Vonyítók//

Konoha felé tartottál, mely egykor otthonod volt, vajon visszatérve megint az lesz? vagy egész idő alatt az maradt? Kérdések melyekre még nem kaptál választ, de már nem sok választott el tőlük. A kapu előtt álltál, és ahogy arra számíthattál, egy őrrel találtad először szembe magad. A rövid párbeszéd után elkísért ítélőszékedhez, majd jött a várakozás. Mintha semmi sem változott volna meg igazán, de most mégse illesz még bele a képbe, még kívülálló vagy.

Az ajtó kinyílt, és egy asszisztens tessékelt beljebb a legnagyobb hétköznapisággal, minden gesztusa olyan volt, mint akinek ez a szituáció teljesen átlagos. Belépve a falu vezetőjével találtad magad szembe, aki valószínűsíthetően a te papírjaid olvasgatta éppen, majd kimérten letette őket az asztalra.

- Szóval Hyuuga Oyoki… először is üdvözöllek újra itt, másodszor pedig néhány kérdés. - Itt tartott néhány másodperc szünetet, majd folytatta. - Miért hagytad el a falut? És most miért tértél vissza? Mi a garancia arra, hogy nem mész el megint így három évre? Válaszaidtól függ, hogy mi lesz a sorsod. Egyértelműen, kereken, tömören felelj kérlek.- Fejezte be, majd már szinte zavaróan figyelte gesztusaid mondandód közben.

- Köszönöm, most elmehetsz, holnap 10-re legyél újra itt, és akkor majd mindenről tájékoztatunk. Most addig egy ideiglenes szálláson leszel elhelyezve, az őr, akivel jöttél, majd megmutatja hol találod, ő is fog felügyelni a holnapi találkozónkig, viszont ha bármit el akarsz intézni a faluban, úgy azt nyugodtan megteheted.- Szavai a semlegesnek hatottak, ez is lehetett célja, hogy se kételyt, se reményt, se csalódottságot ne keltsen benned.

A shinobi az épület előtt várt rád, majd onnan indultatok el együtt, otthon voltál, de mégse. Ha akarod kis lakhelyed elfoglalása előtt még kószálhatsz egyet, de akár azután is megteheted ezt, miután megtekintetted a helyet, ahol ha minden jól megy ezt az egy éjszakát kell eltöltened. Belépve barátságos hangulat fogadott, nem volt nagy, és épp ez adta meg neki azt a meleg, békés kisugárzást.

Másnap reggel szintén magadtól ébredtél, az izgalom tehette ezt, amelynek oka teljesen nyilvánvaló volt, a székre pillantva láthattad, hogy a ninja ülve aludt el, majd megébredésedre kapta fel a fejét. Nem igazán lett volna felkészülve arra, hogy megtámadod az éjszaka folyamán, mintha ez a felügyelősdi esetedben most csak egy formális dolog lett volna csak. Amint eljött az idő, elindultatok a faluból kiemelkedő kerek épület felé.

//Nyugodtan csinálhat a karakter bármit a faluban, amit egy felügyelővel megtehet, tehát ha akarsz vásárolni vásárolj nyugodtan, ha fel akarsz keresni valakit, tedd meg nyugodtan, a posztod a másnap 10 óráig írd kérlek.//

Ajánlott tartalom