A Hokage rezidenciája

Yuriko mikor megtudta, hogy elaludt kicsit ideges lett. Végül is ki ne lenne ideges, ha elaludna, és aznap menne küldetésre? Yuriko bízott a szerencséjében ezért remélte, hogy a sensei is vagy esetleg Eiko késik. Nem kapkodott, de sietett azért. Kicsapta a fürdősszoba ajtaját majd maga után lábbal becsapta. Ott elvégezte teendőit felöltözött felvett egy térdig érő fekete nadrágot majd felülre egy kék toppot és derekára kötött egy kardigánt, összepakolta a dolgait, amit a küldetésre visz! Majd a hokage rezidencia felé kezdett el futni! Ott kicsit rendezte légzését és kopogott majd belépett az ajtón! Csapattársa és sensei-je már ott volt.
- Jó napot –köszönt illedelmesen majd szemeit lesütve a kinyögte hogy elaludt.

Amikor Kuzomi belépett az ajtón négy embert látott.
- Sziasztok - köszöntem a többieknek.
- ÁÁ Kuzomi remek itt vannak az új csapattársaid - mondta tsunade és körbe mutatott.
- Sziasztok én Kagemare Kuzomi vagyok! - mutatkoztam be.

- szia a nevem Kusuki Eiko .
Eiko kicsit furcsálta ezt az egészet mivel nekik senki sem szólt hogy van új csapattag .
- te meg ki lennél ? Új csapattárs ?
Kérdezte meg furcsálkodva Eiko . Kicsit megdöbbent ,hogy beállít ide valaki és azt mongyák hogy ő az új csapattársa mikor még ilyesmiről nem is tudtak . "HM nem néz ki rosszul , de a kinézet nem lényeg ." Eiko már majdnem gyilkos tekintetett vetett rá , de nem akarta bemocskolni még a kezét túl korán volt még ."Na kap egy kis időt a bizonyításra , de nem sokat."

Az egyik lány bemutatkozott aztán nem túl szép tekintettet vetett rám. Szerencsére nem látta a maszkom miatt, hogy én csak mosolyogni tudok ezen.
- Hát nekem azt mondták ma kapom meg az új csapatomat - mondtam és kérdőn Tsunadére néztem.

A nagy út véget ért véglegesen. Már csak egylépes volt hátra, hogy beszámoljak az elmúlt majdnem egy hónap eseményeiről.
A táska a hátamon cipőmön és ruhámon még őt az út pora elég vastagon. Az, hogy sikerese voltam azt majd maga a Hokage eldönti.
Nem az én tisztem ilyenekről dönteni. Megállok az ajtó előtt és ruhám próbálom kicsit leporolni. Nagyjábol sikerül is a port és mást eltávolítani.
Nagy mázlim van, hogy pont az van a táskám tetején ami biztos, hogy most kelleni fog. Bekopogok és várom, hogy szólítsanak. Ami után behívtak vagy hívnak én leveszem a táskám és a földre teszem majd meghajlok. elég mélyen, ahhoz, hogy bocsánat kérésnek is lehessen venni. Aki viszont ismer vagy olvasta az aktám tudja én ilyen vagyok.
- Tisztelettel köszöntöm hokage sama. A küldetést ahogy tudásomból kitelt elvégeztem. Szégyenlem bevallani, de óva intetek, hogy kerüljem el a Szelem várost. Én viszont nem tudtam ellen állni a kísértésnek. Minden amit tapasztaltam és kiderítettem lehetőségem szerint ebbe a kis füzetbe lejegyzeteltem. Ha engedélyezi elmondom tapasztalataim szóban is.

Ott álltam még mindig és le voltam döbbenve teljesen. mondhatni kicsi lábaim földbe vagy is a padlóba gyökereztek. WOW milyen szép belépő.
Persze ezt csak magamban mondtam ki. Soha nem merném hangosan is elismerni, hogy tetszett az iménti megjelenés. Fül tanúja voltam a rövid beszélgetésnek. Elég egy oldalú volt az egész.
Nevem hallatára felkaptam a fejem és füleim hegyezni kezdtem. mintha ösztönösen tudnám most valami fontos fog elhangzani. Lehet másnak jelentéktelen dolog, de lehet nekem nagyon fontos lesz. Végig hallgatok mindent ismét és nem szólalok meg. Csak álok ott megszeppenve ahogyan mindig is tettem mindenféle helyzetben. Csak nagyon lassan szólalok meg és kissé remegő hanggal. Látni és érezni lehet, hogy félénk vagyok és kissé zárkózott.
- Ii igenis értettem. Holnap reggel a hatos kiképzőterepen.
Az alak vagy is Nakira amilyen váratlanul bukkant fel úgy is tűnt el. Ami ismét meglepet, hisz arra számítottam, hogy az ajtón fog távozni.
- Én nem is zavarok tovább Izé biztos nagyon elfoglalt az úrnő.
Jobb nem jutott eszembe, elbúcsúztam és meghajlás után távoztam. Még sok minden van hátra a mai napból. És a holnapi elég korán fog kezdődni.

Orokana már korán reggel felkelt, hogy találkozzon anyjával és elmesélje neki a nagy hírt. De édesanyja már akkor rég nem volt otthon. Így Orokana egy kicsit búsan de összepakolt. Magához vette fegyvereit és átnézte a felszerelését. Majd csomagolt magának egy pár napi hideg élelmet. Majd korán elindult, hogy ő legyen az első. Miután kilépett az ajtón eszébe jutott, hogy a valamit otthon hagyott, méghozzá nem mást mint az anyjától kapott katanáját. Gyorsan visszaszaladt majd felerősítette a katanát a hátára, és ismét elindult. Anyja nyugalma érdekében az asztalon hagyott egy cetlit amin csak pár nyugtató szó állt. -Küldetésen vagyok! Majd jövök.- Az utcán végigsétálva betért egy gyors reggelire majd tovább sétált a Hokage rezidenciája felé. Mikor Már elég közel járt meglátta Yamashitát, ekkor egy kicsit erősebb tempóra kapcsolt és gyorsan odafutott a társához. Mikor odaért illedelmesen meghajolt majd kezet nyújtott. -Szia Yamashita jó reggelt!- Ezután várta társa válaszát majd mellé állt és beszélgetésbe elegyedett vele amíg nem jött Emiko és a sensei!

Ahogy elindultam a hokage rezidenciájához, éreztem, hogy anya egy kicsit elvetette a sulykot, azzal hogy mindenféle szendvicseket rakott. ~Mindig ilyen, sosem gondol arra, hogy talán össze roppan a kicsi lánya gerince ettől a sok kajától. Na, de nem is baj, majd szét osztom a többieknek, ha nekik nem jutott eszükbe.~ Nem tudtam, hogy elkések-e vagy sem, de lassan sétálva mentem az úton. Végig gondoltam, hogy otthon hagytam-e valamit. ~ Jaj, remélem nem vett ki semmit anya táskámból! ~
Miközben ezen gondolkodtam, megláttam azt a hatalmas épületet, amiben a Hokage rezidenciája is van. Nagyot dobbant a szívem, amikor belegondoltam, hogy nem sokára elfogjuk hagyni ezt a helyet, és elmegyünk egy küldetésre. Bementem az épületbe és felmentem a lépcsőn. Láttam, hogy nem én vagyok az első, aki megérkezett. Itt volt Yamashita és Orokana is. Ők már nagyban beszélgettek. Én is odamentem hozzájuk és köszöntem nekik.
- Sziasztok! Miről maradtam le?- kérdeztem mosolyogva.- Ó, jut eszembe! Nem vagytok éhesek? Az anyukám egy csomó kaját bepakolt és nagyon nehéz lett tőle a hátitáskám. Ha nem vagytok éhesek az sem baj, nyugodtan el is rakhatjátok, ha elfelejtettetek bepakolni.- Próbáltam rájuk tukmálni az uzsonnámat. Elő is vettem, hogy megnézhessék.- Szerintem finom, nem bánnátok meg, ha elvennétek egyet.
Eközben oldalra pillantottam hátha jön a sensei, de még nem érkezett meg. Mint mindig!

A három Geninnek azonban nem kellett sokáig várni hősünkre, kb. két perc múlva megjelent, ezúttal is a levegőből érkezett egy nagy ugrással landolva. ~Egy, kettő, három a csapat teljes és éppen időben!~ Gondolta mielőtt köszöntötte volna a tanítványait. Yoh ezúttal hosszú térdig érő fekete kabátját viselte alatta a Jounin mellényével és fekete pólójával. -Sziasztok! Minden oké? No akkor menjünk is be ne várassuk meg az Ötödiket!- Mondta, majd bement az épületbe ti pedig követtétek egészen a Hokage irodájáig. Itt kopogtatott, majd amikor bentről egy rövid szabad választ véltetek hallani, Yoh benyitott és előreengedett titeket, majd bezárta maga mögött az ajtót. -Á ti vagytok azok? Éppen idejében. Na hogy megy a csapatnak az edzés Asaya-kun? - Kérdezte Tsunade sama Yoht, aki egy meghajlás után válaszolt.
-Gyorsan tanulnak és lelkesek. Tehetségükhöz nem fér kétség, persze még tapasztalatlanok és nem fedezték fel erősségeik nagy részét. -Mondta büszkén, míg Tsunade elmosolyodott. -Ezt jó hallani, akkor ideje tapasztalatot is szerezni, nemde ifjak? Emlékszem te voltál fél éve az egyik vezetője a Kusagakurei tárgyalásoknak és más kapcsolataid is vannak a faluval és vezetőjével.-Itt szünetet tartott a Jounin pedig felkapta a fejét. Eszébe jutott az Iwagakurei shinobik pusztítása és az, hogy a vezetőjük meglógott előle. Ott kishíján elvesztette a fejét, de aztán végülis jól jött ki a helyzetből. -Szeretném, ha a csapatod ellenőrízné a féléves munkáját Kusagakure no Satónak, felmérné a hozzáállásukat és a felkészültségüket. Ha bármi problémát észleltek, ami veszélyt jelentene a szövetségeseinkre vagy rám, azonnali jelentést kérek róla! Van kérdésetek?- Fejezte be a Hokage, majd rátok nézett elsősorban.

A sensei megjött, egy fekete kabátban, amit először viselt a találkozásunkkor. A kabát alatt, pedig a mellényt viselt.
- Felőlem mehetünk!- mondtam és követtem őt az épületbe, ott pedig a hokage irodájáig. A sensei benyitott és előttünk láttuk Tsunade samát.
- Na- nagyon örülök a találkozásnak, Tsunade sama!- mondtam és meghajoltam tiszteletteljesen. Kicsit remegett a hangom, miközben köszöntem neki. ~Remélem, nem fogja rossz néven venni. ~ Szerencsére nem zavarta és ezt mondta:
- Á, ti vagytok azok? Éppen idejében. Na, hogy megy a csapatnak az edzés Asaya-kun? – Asaya sensei válaszolt, mire Tsunde sama elmosolyodott. Az iwagakurei küldetéséről beszélt, ahol Asaya sensei is ott volt. Ő felkapta afejét, mintha emésztenék az emlékek. ~ Biztos valami rossz történt. ~ Ezután elmondta, hogy mi lesz a mi feladatunk. El kell mennünk leellenőrizni, hogy féléves munkáját Kusagakure no Satónak, fel kell mérnünk a hozzáállásukat és a felkészültségüket. Miután ezt elmondta megkérdezte, hogy van-e kérdésünk.
- Nincs kérdésem. - reagáltam a kijelentésére. ~ De jó! Végre elmehetünk egy másik helyre is Konohán kívül. ~

//Bocsi a késésért, legközelebb jobban sietek//

Alighogy Orokana megérkezett, szinte rögtön ott volt Emiko is. Miután köszönt, szendviccsel kínálta a többieket. Yamashita viszonozta az üdvözlést, majd elvett néhányat a szendvicsekből, mivel ő maga nem pakolt be túl sokat. Hát, persze, valamit muszáj volt elfelejtenie... de végülis nem számít. Hamarosan a sensei is megjelent, majd köszönés után be is terelte a genineket. Yamashita viszonozta a köszönést, majd követte a jounint. Útközben nézelődött egy kicsit, mivel azelőtt még sosem látta belülről az épületet, a hokage irodájához érve azonban abbahagyta a bámészkodást. Bementek, majd a többiekkel együtt meghajolt, és üdvözölte az Ötödiket. Ezután a Hokage a senseihez szólt. A beszélgetés témája természetesen a csapat fejlődése, illetve a küldetés ismertetése volt. Asaya sensei dícsérő szavakkal beszélt a geninekről, ami jól esett Yamashitának. Arra gondolt, hogy nem okozhat csalódást a többieknek a küldetés során, ezért minden figyelmét az Ötödiknek szentelte. A küldetés nem volt nehéz, csupán ellenőrizniük kellett Kusagakure no Satót, hogy mennyire felkészült, illetve hogy milyen a szövetséghez való hozzáállása. Egyszerűnek hangzott, és remek lehetőség volt arra, hogy megismerjenek más helyeket is Konohán kívül. Amikor az Ötödik végzett, a geninek felé fordult, majd feltette a kérdést: "Van kérdésetek?" Yamashita egy pillanatig gondolkodott, majd előlépett, és feltette a kérdést, ami miatt leginkább izgult:
-Nekem lenne egy kérdésem, Hokage-sama. Említette az imént, hogy ha veszélyt észlelünk, akkor azt jelentsük magának. Pontosan... milyen veszély jelentkezhet, és mekkora rá az esély? - kicsit feszélyezve érezte magát, amíg a Hokagéval beszélt, elvégre még sosem beszélt ilyen magas rangú emberrel, egy kicsit talán remegett is, de a hangján ezt annyira nem lehetett érezni. Mikor végzett mondandójával, visszalépett, és figyelmesen hallgatta az Ötödik válaszát.

/Bocsánat a késésért./

Mikor már majdnem beszélgetni kezdtek Orokana mögött termett hirtelen a csapat lány tagja Emiko. Orokana az ismerős hangra összerezzent és Yamashita mellé lépett. Majd elégedetten nyugtázta, hogy csak csapattársuk üdvözli őket. Ezt viszonozni sem volt ideje mikor a kedves lány már a táskájából előhúzott szendvicseket nyújtotta feléjük. Orokana először nem akart elfogadni egyet se, de utána a fegyverektől eltekintve üres táskájára gondolt. Így hát meggondolta magát és Yamashitához hasonlóan ő is el tett két szendvicset majd megköszönte azt. -Köszönöm kedvességed! Nekem nem igazán van mit ...- Orokana nem tudta befejezni mondandóját mikor a sansei ismét a levegőből rájuk rontott. És szinte lehetőség nélkül bevezette őket a Hokage rezidenciájába, azon is belül az iroda ajtaja elé. A szokásos formalitások után a kis csapat megszeppenve a nagy Tsunade hercegnő előtt találta magát. A genin figyelmesen hallgatta végig elöljárói beszélgetését és büszkeség töltötte el amikor megdicsérte a csapatot a mester. Ezután ismertetésre került a küldetés tárgya. Első hallásra nem nagy feladat, de bármi közbejöhet. Így hát Orokana minden apró részletre figyelt. Főleg miután Yamashita feltette érdekes, de mégis igen fontos kérdését.

A Godaime természetesen felelt Yamashita kérdésére. -Nyugtalan idők ezek, és Kusagakure nem a legfejlettebb shinobi rejtek. Könnyen megbújhatnak árulók vagy összeesküvők ott, bár az utóbbi időbe a biztonsági rendszerüket megerősítették. Az is lehet, hogy befolyásolják valamivel a falu vezetőit. Mindenféle lehetséges veszélyt ki kell szűrnötök de megoldani már nem egyedül fogjátok.- Mondta a Hokage. Hősünk számított erre a válaszra, bár személy szerint kizártnak tartotta, hogy zsarolják a falu vezetőit, az árulás vagy a befolyásoltság már valószínűbb lehet, még ha ennek nincs is jele. Egyelőre. -Azt hiszem már mindent értünk. Legjobb lesz ha azonnal indulunk, az út rövid ugyan, de nem akarom vesztegetni az időnket.- Mondta Yoh, majd ránézett Yamashitára. -Egyetértesz velem?- Ez ugyan csak költői kérdés volt, hiszen bár tudta, hogy a fiúnak engedte át a vezetői szerepet, a Hokagéval mégiscsak neki a Jouninnak kell kommunikálnia, ez így van rendjén. A kis csapat meghajolt, majd távozott az irodából és az épületből, egyenesen a falu kapuja felé.

// oda írjatok. //

- Igen is Godaime Hokage !!! Meg teszek mindent, a bukást nem engedem meg magamnak, megtisztelő hogy engem bíz meg ezzel !!!

///Annyi Gyűrűk Ura rulz yeahhh !!! Amúgy bocsánat hogy a biológust kijavítottam botanikusra, de a botanikus foglalkozik a növények rendszerezésével, és minden más dologgal amivel a növények kapcsolatosak. Kettő tekercs és egy tinta - 150 ryou///

// Shikamaru - Kaito //

A tervem sikerült. A senbonom eltalálta az ismeretlen shinobit, aki lerogyot a földre és talán ez volt a szerencséje. Kaito közeleb jött és szerencsémre a macskával együtt.
- Remekül időzítettél - mondtam.
Felkaptam a katanám és elraktam, valamint megkerestem a kilőtt három senbont és visszahelyeztem a kesztyűmbe. Ez a művelet eltartott egy darabig, mert ugye a lyukakat is újra el kellett rejteni.
Egy keveset gondolkodtam rajta, hogy segíteni kellene a srácnak, de végül úgy döntöttem, hogy csak időpazarlás lenne. Különben is, hátráltatott...
- Na, akkor menjünk és adjuk le a macskát - mondtam.
A drótomat elvettem a sráctól, majd Kaitot előre engedtem, mert ugye nála volt a macska és, ha megint közbe jönne valami, akkor a macska élje túl.
Szerencsére épségben és további galiba nélkül megérkeztünk a hokage rezidenciájához. Felmentem. A "megbízónk" már ott volt. Lerendeztük az üzletet és 1000 ryouval gazdagabban fordultam Kaitohoz:
- Már majdnem elfelejtettem kifizetni a pénzt az üzenetért - mondtam és Kaito kezébe nyomtam a 100 ryout, amivel taroztam neki.
Ez a nap egészen érdekes volt eddig, de mostmár mehetnénk enni...

// Csak 900 ryout írtam fel, mert ugye kifizettem a tartozásom. Azért ide írtam, mert gondolom itt kell leadni a macskát. Shikamaru nem kell bocsánatot kérned, mert mostanában sűrűn kaptuk a postokat, szóval szerintem bőven behoztad magad //

// Vásáslás költségei: egy pár alkarvédő 500 ryou + egypár lábszár védő 500 ryou (Shikamaru azt mondta hogy ezeket lehet venni párban is) kettő kis tekercs 100 ryou tinta 50 ryou és meg egy tolvaj kulcs 250 ryou az összesen 1500 pénz//