A Hokage rezidenciája

// Yamanaka Inako - Eltűntek //
 
Átlagos reggelként indult a napod, volt időd nyugodtan felkelni és elkészülni. Már jó ideje ilyen napok vannak a hátad mögött. De kellett is a pihenés, elvégre az utóbbi hónapok akció dúsak voltak számodra. Az idillt azonban csak a reggelidig élvezhetted, mivel azt már egy chunnin küldönc kénytelen volt félbeszakítani. Egy levelet adott át, amint kézbesítette már indult is tovább a következő címhez. A kapott levélben a következő üzenet állt: „Yamanaka Inako, a Hokage várja önt az irodájában, ma 11 órakor!”
Az üzenet nem volt túl bőbeszédű, de nem is lehet szemrehányást tenni érte. Elvégre napjában kitudja hány efféle levelet írnak és kézbesítenek ki. Természetes, hogy próbálják rövidre fogni, a lényeges dolgok benne voltak. Akkor miért is kéne több?
 
Az irodában:
Miután belépsz az ajtón 2 férfi is vár rád, mindkettőt ismered, az egyiket jobban is. Az asztal mögött az a személy foglal helyet, aki hívatott és vélhetőleg megosztja majd veled, miért kéretett magához. A másik személy Hichiyo sensei volt. Mindketten üdvözöltek, majd ahogy haladtál a szoba közepe felé a falu vezetője el is kezdte az eligazítást.
- Most, hogy mindketten itt vagytok, ideje elmondanom a küldetésetek részleteit. Tegnap levél érkezett, hogy északon a hegyekben egy kis falu lakosait rettegésben tartja valaki, vagy valami. 2 személy el is tűnt, az egyikük átlagember volt, magányosan élt nem tudni, hogy miért ment az erdőbe. Csak azt, hogy onnan már nem tért vissza. A másik pedig egy vadász, aki a keresésére indult, az ő eltűnése keltett igazi riadalmat a falusiak közt, és azóta el sem merik hagyni a települést. A feladatotok a következő. Meg kell találnotok a két embert, valamint rá kell jönnötök miért tűntek el, és meg kell akadályoznotok a további eltűnéseket! - Tart egy rövid szünetet miközben elővesz egy aktát. - Ebben megtaláljátok a falu pontos helyét. Most pedig mehettek!
Miután átadta senseiednek a dossziét, kimentek a helységből. A férfi ahogy kiértek az utcára, kinyitja és vet rá egy pillantást.
- Rendben, az utazási időt figyelembe véve találkozzunk 2 óra múlva a falu bejáratánál! Ennyi idő alatt gondolom el tudsz készülni, és még meg is ebédelhetsz a szüleiddel. Nagylány vagy már, így nem rágnám a szádba, mit hozz magaddal. Na, szia!
Köszönés után el is indul, hogy saját dolgaival foglalkozzon a hátralévő időben.

// Yamanaka Inako - Eltűntek //

Miután hazaértél bőven volt lehetőséged mindent elintézni, amit csak szerettél volna. Felettesed elegendő felkészülési időt adott. Elpakoltál a megöröklött hátizsákba mindent, amiről úgy vélted kell majd. Vizet, élelmet és még váltásruhát is. Az ötlet jó sosem lehet tudni, mikor történik, valami nem várt esemény az emberrel. Például teljesen átázik egy hirtelen jött felhőszakadásban. És még arra is maradt időd, hogy édesanyád firssen elkészült ebédjével is jól lakhass, ahogyan azt senseied megjósolta. A családi étkezés közben pedig, ahogy felröppent a téma hogy küldetésre mész, mint minden jó szülő úgy a tieid is érdeklődni kezdtek feladatod iránt. Sajnos, ha akartál sem tudtál volna hosszú választ adni, hiszen te sem kaptál egy túlságosan kidolgozott eligazítást.
Az ebéd végeztével indultál a megadott helyre, hogy találkozz Hichiyo-senseiel, és megkezdjétek a küldetést.
 
Miközben kerested a nem túl nagy tömegben a férfi messziről, a tér túloldaláról int feléd. Amint látja, hogy észreveszed és elindulsz, maga is így tesz.
- Látom időben ideértél tanítványom. Remek, mindent sikerült elintézned, vagy van még valami teendőd indulás előtt?
Udvarias érdeklődése után, ha nincs semmi, amit még meg akarsz tenni, akkor elindultok. A falut hamar elhagyjátok és rövid időn belül eltűnik hátatok mögül is, az erőltetett menetnek köszönhetően, ami ninja erőnléteteket tekintve nem megterhelő számotokra.
- Drága tanítványom, fülembe jutott, hogy legutóbbi találkozásunk óta több olyan küldetésen is részt vettél, ahol amolyan ”nagyágyúk” vettek körül. Mond csak sikerült ellesned tőlük néhány fortélyt? – majd pár másodperc várakozás után folytatta. - Ami pedig fontosabb, ugye nem csak a létszámot növelted a jelenléteddel? Az ilyen eseményeken ugyanis, sokkal több tapasztalatot tudsz szerezni, mint a mostani küldetésünkkel.
Tempótok irama miatt a táj gyakran változott körülöttetek, ahogy haladtatok az úton. Hol egy kisebb erdőn keltetek át hol, több holdas sík, füves földeken. Még pár falunk is átkeltetek.  Végül olyan 5 órányi utazás után végül megpillantottátok azt a falut ahová indultatok. Nem volt túl nagy 80-90 lakóházból állt. Egyik oldalról megművelt földek és akóval ellátott legelők, a másikról 2 nagyobb épület, amik kisebb gyárak lehettek fogták közre. Az ipari oldalról, a telkek mögött alig 10 méterre kezdődött egy erdő, feltehetőleg az, ahol eltűnt a 2 ember.
- Most már lazíthatunk kicsit, mindjárt ott vagyunk. Sikerült megtennünk a távot a remélt időn belül! Mond mennyire fárasztott ki a jelenlegi tempó, szükségét érzed-e egy újabb erőnléti edzésnek?
Érdeklődik oktatód és felettesed állapotodról, miközben a falu határához értek.

Következő post jöhet ide:  Erdőszéli Falu.

// Lehetséges, hogy jellemben nem sikerült hoznom Hichiyot, ha igen jelezd kérlek, hogy tudjak változtatni a jövőbeli posztoknál. //

//Umino Iruka//


A víz a megcélzott távolságban földet ért és létrejött a vízfal, amely már igazán Suijinheki-nek volt nevezhető. A fal szélére néztem és láttam ahogy az “visszahajlik”, mintha visszacsapna valamit. Ekkor egy kicsit megkönnyebbültem, úgy tűnt sikerült kivédeni mesterem technikáját. Meg is szűntettem a chakrám aramlását, hogy szembe nézhessek a jouninnal. De mire a vízfüggöny eltűnt azzal együtt az előljáróm is. A következő pillanatban pedig már hátba is támadott. Igaz a fegyver helyett csak egy ujj szegeződök a torkomnak, de a szituáció elég világos lett így is. A jó tanács is megerősítette a gondolatomat.
*Attól független, hogy védekező jellegű a technika még van gyenge pontja. Egy szemből jövő támadást tudok blokkolni, de jobb ha valaki figyel a hátamra. Sarokba szorításkor viszont tudok egy kis időt nyerni magamnak. Egy valódi harci helyzetben viszont az éberségem sem lankadhat, na mindegy, megfelel a célra. Ahhoz, hogy abszolút védelmet nyújtson kombinálnom kell majd még valamivel.*
Miután sikerrel zárult az új jutsu elsajátítása, elköszöntem tanítómtól és egyenesen hazafelé vettem az irányt. Hazaérve megjutalmaztam magam egy kiadós vacsorával és alvással, pótolván az elhasznált energiám.
Az álmomból kopogás rázott föl, küldemény érkezett számomra. Az üzenet rövid volt és célre törő, valamint halasztást nem tűrő. Apám épp távozott az újdonsült geninekből álló csapatához, még mielőtt kilépett volna az ajtón, beleolvasott a levélbe gyorsan. Még visszafordult és rám szegezte tekintetét.
- Jobb lesz ha komolyan veszed, kölyök. Nézd át a felszerelésed és ha nincs valamiből elég akkor vegyél hozzá, még van rá időd. Akkor jársz a legjobban, ha mindent magaddal is viszel, lehet hogy rögtön ki is küldenek. Na, mindent bele! - majd sebtében el is ment. Hallgattam az öregemre, észszerű volt amit mondott. Ezért át is néztem, hogy mivel rendelkezek. A táskámban kutatva, eléggé keveseltem a dobófegyvereim számát.
*Három kunai a táskában, még kettő a fegyvertartóban. Öt senbon, öt shuriken és ugyanennyi robbanó jegyzet. Mindenképp viszek magammal mindent, de ha komoly dologról lesz szó ezek édes kevésnek számítanak.*
Miután összepakoltam a teljes felszerelésem, még egy másfél literes vízzel teli kulacsot is beleraktam a táskámba. Az előző küldetésen megrongálódott karpántom helyett igényeltem egy új, fekete fejpántot amit már fel is vettem. Rövidke készülődés után megindultam a beszerzőutamra. A fegyverboltban vettem tíz darab kunait, shurikent és ugyanennyi senbont; valamint még tizenöt robbanó jegyzetet és tizenöt méter drótohuzalt. Az eladó hidegen és kimérten átnyújtotta a tárgyakat és még hozzá tette:
- Remélem ez egy darabig elég lesz önnek. - nem igazán értettem, hogy miért mondja, feltételeztem ,hogy ez a mennyiség soknak számít. A kínos csendet utólag próbáltam megtörni egy rövidke válasszal.
- Én is remélem. - majd ránéztem a falon lógó órára. Fél órám maradt a hokage rezidenciájához érni. Elpakoltam a dolgokat a táskámba, elköszöntem és sietősen távoztam. Lépteim odaúton viszont már nem voltak olyan sietősek. Próbáltam méltósággal megérkezni, legbelül azonban mégis izgultam, hogy miről lesz szó. Nem fognak-e a hülyének nézni, hogy teljes harci felszerelésben jelenek meg.
Még maradt pár percem a kijelölt időig, de inkább bekopogtam; mégis csak jobb hamarabb érkezni mint később. A szólítás után beléptem Danzou irodájába, ahol már az iroda birtokosa és mesterem vártak rám.

// Eszközök -10 500 ryo//

// Meitsugawa Shori - Tengeri fosztogatók //
 
Szobába lépésed után még vártok egy kicsit látszólag vártok még valakire. A szoba berendezése nem változott legutóbbi látogatásod óta, szolid díszítés, kevés bútor. Az iratokkal, megbízói levelekkel teli íróasztal is a helyén a szoba másik végén, az ajtóval szemben. Mögötte a panoráma ablakok csodálatos kilátást biztosítanak a falura. Pár perccel később ismét kopognak az ajtón, miután megkapja az engedélyt, lenyomódik a kilincs és lassan kinyitva azt belép unokatestvéred Kaori.
- Jó napot! - Hamar kapja is a viszontüdvözlést a bent lévőktől, ahogy végignéz a szobán és látja, hogy már többen is bent vagytok, arcán kis aggodalom jelenik meg. - Ugye, nem késtem el?
- Nem, Shori érkezett ideje előtt. - felel neki mestered
- Arata még nem ért ide? - Folytatja a kérdezősködést, egy egyébként igen okos észrevétellel. Hol lehet csapatotok utolsó tagja.
- Ő falun kívül van, ezt a küldetést hárman fogjátok végrehajtani. - Jön, a válasz a chunin helyzetéről, a korábbitól komorabb hangon az asztal mögül. - De egyenlőre, ennyi elég is a kérdezgetésekből, nem teadélutánon vagyunk! Ami a küldetéseteket illeti, országunk egyik északi kikötővárosunkból induló Tészták országába tartó kereskedőhajókat sorra kifosztják. - Felemelte az egyik asztalon lévő mappát, ami a keze ügyébe volt gyorsan rápillantott, majd lapozott egyet. - Eddig mióta ténykednek négy hajó indult útnak, három a Tűz országából és egy a Tészták országából. Felvettük más országokkal is a kapcsolatot, hogy náluk voltak e kalóztámadások. - Tart egy kis szünetet, hogy ismét rápillantson a dossziéra - A Villám, Gőz és Fagy országából kapott visszajelzések arra utalnak, hogy ők nem észleltek efféle tengeri aktivitást. A Hullámok országától még nem érkezett válasz. A kapott információk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy csak az említett tengeri szakaszon portyáznak. A kalózokról nem sokat tudnunk. Egy hajót használnak, de létszámuk ismeretlen. Ez idáig portyázásaik nem szedtek emberi áldozatot, de félő, hogy ez csak idő kérdése. A feladatotok egyszerű, el kell fognotok a martalócokat és célba juttatni a hajót! Most feltehetitek a küldetéssel kapcsolatos kérdéseiteket.  

// A vásárlást elfogadom, levonhatod az összeget. //

//Umino Iruka - Tengeri fosztogatók // 

A fogadtatás kapcsán meg is könnyebbültem, hogy nem néztek hülyének a sietős tempó és felszereltség miatt. Néhány perc várakozás után egy ismerős arc is feltűnt az irodában, az unokatestvérem, Kaori személyében. Egy kicsit meglepődtem, hiszen rég volt már olyan ,hogy ő is velünk tevékenykedett volna. A huszas csapat teljes létszámához már csak Arata hiányzott, akire kuzinom rá is kérdezett. Egy rövidke válasz után Danzou hamar rendre is utasította, majd rátért a küldetésünk lényegére. Figyelmesen hallgattam őt ahogy egy dossziéba bele-bele pillantva közli velünk a kalóz támadások eddig ismert részleteit. Azonban volt két dolog a mondandójában ami megütötte a füelemet. Mégpedig, hogy a Hullámok országától nem érkezett válasz és a kalózokról nem sok információ van. Miközben beszél, aközben merülnek bennem fel különböző gondolatok és kérdések.
* Az világos, hogy miért pont a húszas csapat jelenlévő tagjait vezénylik erre a küldetésre, a terep legfőképp a mi kezünkre játszik, bár Kaori a föld elem miatt némileg korlátozott de ha ügyesen játsza meg a lapjait akkor még meg is tudja talán “csáklyázni” a hajót. A víz elemmel sensei és én esetleg még el is tudjuk süllyeszteni a kalóz hajót. De furcsa ez, hogy nem tudunk a kalózokról sokat. Nem mertek volna a kereskedők konfrontálódni velük? Vagy az éjszaka fátyla alatt pakolták ki a szállítmányt? Namigakure pedig nem adott választ, ha ez szándékos; nem pedig késlekedés vagy megakadályozták őket, akkor gyanúsíthatók is lehetnének. *
Amint megtudtuk a misszió célját a szokásos módon jöhettek a kérdéseink, melyeket nem röstelltem feltenni.
- Danzou-sama, nekem lenne néhány kérdésem. Lehet esetleg tudni azt, hogy a kereskedők ellenszegültek-e a kalóz bandának? Illetve mikor történtek a kifosztások? Valamint a kirabolt hajók legénysége számolt-e még be valamiről a történtek kapcsán? Milyen jellegű rakományokat céloznak meg legfőképp? - néhány kérdésem jómagam is irrelevánsnak éreztem, de úgy véltem jobb rákérdezni, mintsem tudatlan módon belefejelni rögtön a dolog közepébe.

// Meitsugawa Shori - Tengeri fosztogatók //

// Daisuke párbeszéd színét inkább megváltoztattam, visszaolvasva kicsit zavarónak találtam. //
 
Miután Danzou megosztotta veletek az információkat, kaptatok pár percet, hogy átgondoljátok vannak-e még pluszkérdéseitek. Ezen rövid idő alatt végigpörgetted magadban miért a te csapatodat választhatták a feladatra és már látatlanban taktikákon agyalsz. Ami máskor talán elhamarkodott dolog is lehetne, mivel nem ismered a terepet. De ez a nyílt vízen talán nem akkora gond. Mire gondolataid végére értél a kapott információk hiányosságai is körvonalazódtak benned. Hogy ezeket szándékosan tették, vagy ténylegesen nincs róluk információ visszakérdezésekkel próbálod orvosolni.
- Eddig kisebb hajókat támadtak meg, aminek a személyzete is 6-8 főből állt. Ebből kifolyólag életüket féltve inkább nem szegültek ellen. Megelőlegezem nektek a következő kérdést, azt nem írták mit tartanak kis hajónak. Ami a rakományokat illeti arról nem írtak, vélhetőleg ettől függetlenül támadnak. Furcsaságról nem számoltak be, az időpontok pedig természetesen a menterendnek megfelelően történtek. Tehát ha egy hajó reggel ért be a ”vadászterületükre” akkor azt a hajót reggel csáklyázták meg.
A kérdésekre választ kapva Daisuke jelezte felétek, hogy ideje indulni. Átvette az információt tartalmazó dossziét a hokagétól, amiben valószínűleg található egy térkép, amin meg van jelölve a helyszín, ahol felszállhattok a következő hajóra.
- Látom Shori te már készen állsz az indulásra! De Kaori és én még nem készültünk fel rá, szóval neked várnod kell. Találkozó egy óra múlva a falu bejáratának terén. Legyen mindenki pontos, sziasztok!
Miután Daisuke rövid búcsút mondott nektek, Kaori is így tett és elindult haza. Hogy te mit teszel rajtad áll. Átnézed e a felszerelésed valamit otthon hagytál e, vagy kiegészíted mivel már tudod hol fog zajlani a küldetés javarésze.
 
Ahogy letelt a felkészülési határidő, a megadott helyen mesteretek már ott volt és a kapuőrökkel tárgyalt. Ahogy észrevette jelenlétetek a tömegben elköszönt a szolgálatban lévő shinobiktól és felétek vette az irányt.
- Remélem nem okozott gondot Kaori tartani magad a határidőhöz. - Kuzinod csak fejét rázza, jelezvén hogy nem okozott neki gondot az időkorlátozás. - Shori téged kár is kérdezni készen érkeztél egy órája is. De ha bármit otthon mertél hagyni, seggbe leszel rúgva. – fejezi be, egy apró mosollyal arcán a mondandóját.

//Umino Iruka - Tengeri fosztogatók // 


Figyelmesen hallgattam Danzou válaszait a kérdéseimre. Nem sok új információval sikerült bővíteni az eddig meglévőket, azon kívül hogy kisebb legénységgel rendelkező hajókra támadnak és menetrendszerűen. Próbáltam levonni ebből konzekvenciákat de semmi lényegesre nem jutottam, talán már kezdtem kicsit túlgondolni az egész küldetést. Még mielőtt jobban elmélyültem volna a fantáziák kavalkádjába mesterünk indulót fújt nekünk majd megnevezte a gyülekezőnk színhelyét és idejét. Útnak is eredtünk mindannyian miután a formalitások megtörténtek. Egy órám volt a falu bejáratához érni, ezért nem vettem túl sietősre a tempóm. Andalogtam mindenfelé amíg a hokage szobrok aljánál nem kötöttem ki. Felfelé nézve bámultam falum vezetőinek képmásait, kifejezetten a negyediket és néhány emlék tört a felszínre évekkel ezelőttről.
* Legalább olyan gyors , mint a Yondaime Hokage, mi? Vajon mi történt ami miatt ennyire felnézel rá? Remélem sikeres leszel továbbra is ezen az úton és megyünk még együtt küldetésre; vagy megmérkőzünk még párszor, „riválisom”.*
Nem sokszor éreztem, hogy hiányozna valaki egy küldetésről. De már megszoktam ,hogy a csapatunk negyedik tagja mindig ott van és számíthatok a segítségére. Néhány másodperc múlva a tekintetem az első és a második hokage szobraira vettem.
* Még hogy a Shodaime… előbb a régi traumáimat kéne feldolgoznom amik hatnak a személyiségemre most is. Persze, neki ott volt a fa elem… nekem meg csak a víz. Inkább a második örökségét viszem tovább mint az elsőjét. Róla sem tudok sok mindent csak hogy igazi zseni volt… ha visszaértünk a küldetésről többet fogok olvasni róla. Talán az ő nyomdokaiba lépni könnyebb lenne számomra. De mindegy is. Még van egy hely, amit szeretnék meglátogatni. *
Míg az időm engedte ezért gyors léptekkel melyek a Shunshin no jutsuval voltak időnként tarkítva, a temető felé vettem az irányt. Odaérve ellenben már ismét tempóváltás következett. Nem szerettem volna a többi jelenlévőt megzavarni, így hát méltóságteljesen haladtam tovább egészen édesanyám sírjáig. A síremlék maga rendezett volt, erről gyakorta gondoskodtunk apámmal. Anyám hiánya és elvesztésének a fájdalma ellenben a mai napig nem múlt el. Mindig felzaklatódtam ha arra a hajnalra gondoltam. Pár halk szót azonban még ilyenkor is intéztem egykori édesanyámhoz.
- Sajnálom, hogy üres kézzel állítottam ide; de ismét küldetésre megyek. A tengeren kell majd végrehajtanunk a missziót. Remélem tudok úgy teljesíteni ez alkalommal, hogy büszke lennél rám. Amint visszatértem; ígérem, hogy hozok néhány szál friss virágot. -
Lehajtott fejjel tovább bandukoltam, a kedvem nem volt túl rózsásnak mondható. Hosszú ideje úgy éreztem, hogy változnom kellene és a jelenlegi csapatfelállás azt sejtette velem, hogy épp itt az alkalom.
*Nagy szerencsém volt eddig, hogy mindig kimentették a hátsóm. De muszáj jobban odafigyelnem,nem mindig leszek ilyen mázlista örökké. Figyelmesebbnek kéne lennem a harci helyzeteknél; másokkal és még a saját képességeimre is oda kéne figyelni. Nem lehetek örökké a saját kis önsajnáltató burkomban*
Lassacskán a megbeszélt helyre is értem, ahol már az unokatestvérem várt is ránk. Mosolyogva köszöntöttem és Daisuke érkezéséig csevegtünk is egy kicsit. Pár percen belül a jounin is feltűnt; figyelmes és kicsit csipkelődő is volt, utóbbi legalábbis velem. Még ha provokatívnak is tűnhetett külső szemlélő számára, mi azért már értettük a viccet.
- Sensei, csak a jó modoromat hagytam otthon szokás szerint. A seggberúgást meg tartogassuk a kalózoknak, nekik én is szívesen osztok párat. De te sem felejtetted otthon a savanyú káposztát? - élcelődtem egy kicsit felettesemmel. Közben pedig már egyre inkább arra vártam, hogy meginduljunk a kikötő felé és kamatoztathassam az eddig tanultakat.

// Meitsugawa Shori - Tengeri fosztogatók //
 
Elválásotok után rád az üres várakozás várt volna, mivel felkészülve érkeztél a Hokagéhoz. De ez az üres idő kapóra jött abban, hogy meglátogathasd édesanyád sírját. Sok időt ugyan nem tudtál nála tölteni, de a szándék a lényeg. Bizonyára ezt a kevés időt is értékeli a túlvilágról, talán ha szerencséd van még üzenetet is küld odaátról valamilyen formában.
Az indulási pontnál hamar újra verbuválódtok, ahol Daisuke gyorsan érdeklődik felkészültségetekről, ami kezd átmenni poénkodásba részetekről.
- Minek nekem a savanyú káposzta, ha itt vagy nekem te és a tök fejed? Elég lesz azt figyelni, és vigyázni.
A kedélyjavítás után útnak indultok. Mivel a kikötő ahová tartotok normál tempóban több napos gyalogút senseid úgy dönt ninja tempóban teszitek meg az utat, hogy ne késsetek. Futásotok egy átlagembernek erőltetett menetnek felelne meg, de nem nektek, számotokra alig megterhelőbb, mint egy kocogás. Utazás közben többször tartottatok rövidebb, pár percig tartó pihenőket, nagyjából olyan másfél-kétóránkénti időszakokban. Ilyenkor vízzel olthattátok szomjatokat, vagy éppen könnyíthettetek hólyagotok nyomásán. Tempótokból adódóan a látnivaló legtöbbször ugyan az volt. Elmosódtak a képek és csak azt tudtad kivenni erdőben vagytok, vagy réten. A távolban lévő dolgok nem mosódtak el csak, de azok is viszonylag hamar eltűntek a horizontról. Nehéz lehetett elhinni néha, hogy mestered ilyen körülmények közt is könnyedén tájékozódik.
 
Késő délután volt már, amikor megéreztétek orrotokkal a szélben a tengert. A víz illata a sós levegővel párhuzamosan terjed a levegőben. Fél óra és megpillantottátok a végtelennek tűnő óceánt. A kék vízen a visszaverődő nap még fehéren csillogott. A távolban pedig egy település állt a part mentén. Mint minden távolról az is kicsinek tűnt, főleg a hatalmas óceánnal körülvéve. Ám ahogy közeledtetek egyre nagyobbnak látszott. Mire odaértetek és teljes valójában láttátok rá kellett eszmélnetek alig kisebb a hely, mint konoha. A kezdetben alig érzékelhető sós levegő, már jól érzékelhető volna, de ahol emberek laknak ez nem mindig jön össze. Az egyéb emberek által kreált illatok és szagok elnyomták. A kikötőt estefelé értétek el. A víz már nem kék volt, hanem narancsos árnyalatú a napkorong is mintha kevésbé fényesen ragyogott volna, miközben haladt lefelé az égen. A kikötőmesternél jelentkeztetek először, aki elmondta hol horgonyozik a ”Ragun” névre hallgató szkúner.


A matrózok éppen a bepakolást utolsó mozzanatait végezteék, amikor megérkeztetek. A kapitány köszöntött titeket, majd a kései időpont miatt át is adta a megtiszteltetést az első tisztnek, hogy megmutassa, hol van a kabinotok. A raktértől 2 helységgel odébb kaptatok helyet, egy 4 függőágyas szobában. A fekhelyeken kívül egy rögzített 8 fiókos szekrény, és szintén rögzített padok voltak a bútorok. A nappali fényt ez tányér nagyságú edzett üvegű ablak biztosította. Az éjszakát a hajón töltöttétek, további két emberrel a legénység tagjai közül, akik éjjel őrizték a rakományt.


Következő helyszín: Kikötőváros

// Hyuuga Kagura //
 
A Hokage irodájában nagy meglepetésre nem csak, munka várt hanem egy új csapat is, akikkel dolgozhatsz. Csapattársaid üdvözlésén kívül nem igazán beszéltél, kivéve amikor Kakashi megemlítette a küldetés tárgyát képező levelet. Jól sejtetted a férfi nem osztja meg veletek a levél, tartalmát.
A szoba elhagyása után a vezetésetekkel megbízott kunoichi intéz felétek néhány gondolatot:
- Fiúkák, mivel a levél nálunk ezért úgy gondolom, nem kellene sokáig halogatni az indulást. Igaz még nem ismerjük egymást, de úgy vélem egy levél leszállítása nem olyan komoly küldetés, aminek elvégzéséhez a csapat tagjainak beható ismerete szükséges. Ezért az ismerkedést meghagyjuk az útra! Most menjetek haza, készüljetek össze egy körülbelül… - a nő kezét enyhén ökölbe szorítva állához emeli, egyedül mutató ujja egyenesedik ki amivel, finoman rúzsozott vörös ajkait kezdi ütögetni, gyors fejszámolás után végül döntésre jut - olyan három, négy lesz az utazás oda-vissza. Szóval ennek megfelelően pakoljatok, indulni másfél óra múlva fogunk! Találkozási pont pedig itt az épület előtt lesz.
A parancs kiadása után a csapat szétszéledt, hogy otthon felkészüljön az indulásra. Igaz Junko nem adott sok időt a készülődésre, de a küldetés maga nem is igényel nagy felkészülést, jóformán csak arra kell készülnötök, hogy több napig távol lesztek a falutól.
 
A kiadott határidő végére, ahogy megközelíted a falu vezetőségének épületét, látod amint a folyamatosan mozgásban lévő tömegben ketten állnak csak. Igen új csapatod, tagjai már csak rád várnak, hogy indulhassatok. Ahogy te kiszúrod őket a tömegben, úgy ők is meglátnak téged, Junko mosolyra húzza száját, Yasuo tekintet viszont ezen rövid idő elteltével sem enyhült meg. A kunoichi lassan megindul feléd, őt pedig követi a fiú egy lépéssel lemaradva.
- Akkor most, hogy teljes a csapat mit gondoltok, indulhatunk?

// Hyuuga Kagura //

// Bocsánat kicsit elnéztem a határidőt várakozásodért +5ch a kompenzáció //
 
Miután Junko nagyjából ismertette, milyen hosszú utazásra is kell számítanotok, a csapat már szét is válik. A hazaút megterhelő, mert ugyan a felújítások megkezdődtek, de a falu nagy része továbbra is romos, a látvány hatására nem is probléma, ha egy hazafinak összeszorul a szíve. De a te esetedben kissé egyedi, ugyanis nem azt sajnálod, hogy nem tudtad ninjaként a pusztítást megakadályozni, hanem az, hogy nem segítesz a restaurálásban. Hazaérve gondosan összepakoltad a holmid, és még egy étkezés is belefért a végén.
Összefutva a csapattal, vezetőtök az indulásról kérdez titeket, te verbálisan válaszolsz is, hallgatag férfitársad viszont egy néma bólintást intéz.
 
Ellenvetés híján a csapat megindult célja felé Otafuku Gaiba, a falu határon túlérve gyalogtempótokat kocogásba fordult, ami egy ninja fizikumának egyáltalán nem megterhelő. Alig pár perece megkezdődő néma utazásotokat kíváncsiságod töri meg.
- Otafuku Gai nos, egy... egy üdülőhely végül is, a város leginkább a turistákból él, akik a fürdőket látogatják. A küldetés jellegéről nem igazán tudok én sem sokat, igazából ninjákkal nem szoktak leveleket küldetni, hacsak nem a saját, vagy más ország daimyoinak, esetleg ninja falvak vezetőinek küldik, de akkor azok szigorúan titkosak és nem a ti szinteteken lenne. – vár egy kicsit, majd úgy dönt megosztja veletek saját elképzelését - Ez pusztán spekuláció, de szerintem valamelyik nemes, esetleg a daimyo szeretne ellazulni néhány napra, ám a harcok miatt paranoiásabbak, mint korábban és nem mernek postai levelezés által kommunikálni, pénzük pedig van, hogy ninjákat fogadjanak a legpitibb feladatokra is.
A hallottakra Yasuo mindössze ennyit válaszol: - Hümmm!
Bőbeszédű társadra, ha ránézel ugyanazt az unott fapofát láthatod, mint Konohában is, ezzel ellentétben amikor az előttetek, haladó Junko sensei visszapillant rátok szemében láthatod egy pillanatra a lelkesedést, esetleg kíváncsiságot, hogy vajon mi a véleményed teóriájáról.
 
Több tíz kilométereket tettetek már meg kocogva és látszólag egy darabig még nem lesz megállj, így a csöndet most a nő töri meg, ismerkedés céljából.
– Nos fiúkák biztosan kíváncsiak vagytok milyen ember is a vezetőtök, de ha nem is én kíváncsi vagyok rátok így a bemutatkozásom után ti fogtok jönni. Kezdésnek pedig arról mesélnék milyen ninja is vagyok. Már lassan tizenöt éve vagyok kunoichi, jounin pedig már öt, korábban már vezettem csapatokat, bár azok tagjai mind chuninok voltak. Doton az első és egyetlen elemem, de jártas vagyok az Iroi jutsuban szóval, ha megsérülnétek bátran forduljatok hozzám. – miközben ezt mondja ismét hátrafordul, hozzátok és kedvesen rátok mosolyog. – Érdekel még esetleg valami, velem kapcsolatban?
Ő maga valószínűleg úgy véli ezzel egyenlőre ennyi elég is róla, mert nem mond többet rátok vár, hogy belekezdjetek, ami rád hárul mert társad az elmúlt időszakban sem lett bőbeszédűbb.

// Következő post helyszíne: Hegyvidék //