Re: A Hokage rezidenciája

**Kaibutsu Hiroto** Szer. Jún. 18 2014, 20:43

Késő délután van már, mire hazaérek, de a falu még mindig pezseg az élettől. Nagyon jól esett, amit a Sensei mondott, elvégre csak nagyon ritkán kapok dicséretet. Annyira jó kedvem van, hogy amint Konohában vagyok azonnal a piac felé veszem az irányt. Érdeklődve nézem a kipakolást, bár sajnos már többen is az összecsomagolásnál járnak. Azonban nagyon nagy szerencsém van, mert az egyik standnál meglátok egy ruhát, ami azonnal a szívembe lopja magát. Vérvörös kabát és egy fekete bőr "overall". Azonnal megrohamozom az árust, majd megveszem tőle a ruhát. Ezután pedig tényleg boldogan térek vissza az otthonomba. A nap további részét pihenéssel és evéssel töltöm, majd este álomba szenderülök.

Reggel a megszokott időben ébredek fel. A reggeli teendőket gyorsan letudom, majd felveszem az új ruhámat és szétnézek a faluban. Mivel nem történik semmi különös, a Sensei pedig nem keres, így hazamegyek, hogy élvezzem picit a pihenés előnyeit. Délutánig eseménytelenül zajlik a napom, majd egyszer csak kopognak az ajtómon. Azonnal oda sietek és lelkesen tessékelem be a vendégemet, egészen addig, amíg meg nem látom. Sajnos nem az jött, akit vártam. Kapok egy levelet, amiben sürgősen a palotába hívnak. Gyorsan bezárom a házat, majd távozok is. Nem vesztegetem az időmet, egyszerűen csak a házak tetején ugrálva közlekedek. Majd amikor megérkezek a célhelyre, egyszerűen csak az ablakon keresztül megyek be. Természetesen nem szó szerint. Az erkélyen megállok, majd ablakot nyitok és betoppanok.
- Megérkeztem! - jelentem ki.
Már nagyon érdekel, hogy miért hívtak ennyire sürgősen...

A Hokage rezidenciája - Page 8 Tumblr_mohvapHXtt1svm00mo1_400

A Hokage rezidenciája - Page 8 Tumblr_mohvapHXtt1svm00mo1_400

**Kitori Musato** Kedd Júl. 01 2014, 13:08

// 16-os csapat és Madara // ( Előre is elnézést a rövidségért )

Nem mondhatnám, hogy túlzottan élveztem az edzést. De azt már annál inkább mondhatom, hogyaz ájulásba edzettem magam. Szomorúan konstatálom, hogy a sors tréfát űzött belőlem. Ugyanis elmosolyodtam a gondolatra, hogy akár el is ájulhatok és naívan kijelentettem magamban, hogy nem érdekel. Nos, tévedtem. De sebaj. Chuunin vagyok, mostmár túlélem.
Nyílvánvalóan egybetegápoló helyiségben ébredek. A Nagy fehérség erre enged következtetni. S ha ez nem is volna elég, akkor a medikusok jelenléte mindenképpen alátámasztja a következtetést. De persze.. kit érdekel? A lényeg hogy túléltem! De hát persze hogy túléltem! Egyrészt Chunnin vagyok, másrészt Niyo alatt edződtem. És a Take-Miru páros mellett. Egy ilyen kis ájulás már meg sem koccan. Mindössze az önbecsülésemet rombolná, ha lenne benne még lerombolható. Az utóbbinapok eseményei rosszil érintették a büszkeségemet. De hát ez van.
Nem tulajdonítok nagy jelentőséget a következő időszaknak. Egyetlen lényeges rész volt benne, miszerint elsajátítottuk a technikát. Nos, nem igazán tudom, hogy sikerünk valójában milyen is volt. Hiszen, tudniillik, beleájultam az edzésbe, mielőtt még beragyoghatott volna a dicsőség áhított fénye.
Hamarosan felszólítottak engem és Takét az indulásra. Én út közben elnézést kértem társamtól és hazamentem, hogy családunk fegyverboltjából feltöltsem a készleteimet. Ez nem vett túl sok időt ígénybe, bár rohantam, hogy minél hamarabb utólérjem társamat. Kiváncsian várom, vajh' miért isvagyunk hívatva. Az új Hokage még egyszer sem küldött értem. Mit akarhat Danzou? És egyáltalán milyen ember lehet?

**Aono Takefumi** Csüt. Júl. 03 2014, 11:15

Ahogy egyre fogy energiája, tekintete előtt a világ homályosodni kezd, a szőrgombóc hozzájuk intézett szavai elmosódott foszlányként jutnak el füléig, ám azt már nem is érti, hogy miről beszél. Nem hall, nem lát. Még egyszer sebébe nyomja az ujját, vérét hullatva, kezei gépiesen elmutogatják az idézés jeleit. Maradék erejével a földre csap, ám nem pusztító szándékkal, s hogy mi történt mindezek után, már csak halovány emlék. Mielőtt teljes súlyával a földre rogyott volna, apró, gyengéd „kezek”, igyekezték megakadályozni a becsapódást. Takefumi ezek után kijelenthette, hogy aligha ember többé. Füstöt ereget, vérét hullajtja, egyértelmű hát, hogy inkább egy öngyilkos sárkányra hasonlít. Noha eme furcsa gondolatmenetre jártányi ereje se maradt. A függöny legördült.

*

A történelem ismétli önmagát és egy idő hurokban ragadt volna? Gondolhatná jogosan, hiszen most is alig lát, talán megint el is ájul, ráadásul a mellette lévő beszédét is alig érti. Azonban mindezt sikerül megcáfolnia azzal, ahogy egyre inkább kiszínesedik a világ és nem hasonlít többé egy olajfestményre mely szétfolyt a vásznon. Ahogy az élek kitisztulnak, lassacskán hallása is visszatér megszokott formájába. Kórházban van, már megint. Noha fogalma sincs arról és hol, de mindez nem számít. Pokoli éjszakán és fárasztó gyakorlaton vannak túl, melynek eredményéről jelenleg fogalma sincs. Nem biztos benne, hogy az történt, ami sejtése szerint történt. Ám ahogy lassan körbe néz és megpillantja társát, meg is feledkezik erről. Eszébe jut sikerrel vegyes csúfos felsülésük, mely mondhatni lakatot tesz a szájára. Egy darabig nézi az ifjút, próbál megszólalni, ám végül a plafon konok bámulásába kezd. Nem óhajt beszélni a tegnapról. Tegnap történt egyáltalán? Igazán meg se fogalmazott kérdésére némi csúszással választ is kap, ahogy a számára éppen kellemetlen menyét megjelenik ideiglenesen kiutalt kis rezidenciájukban. Az információ, melyet közölt velük, még inkább szíven üti, elméjére nagyobb súly nehezedik. Szánalmasak… nem kertelhet, mindketten azok és gyengék. Nem volt olyan nehéz dolguk, de mégis… mégis minden erejük ráment a harcra, holott ha talán okosabban és együtt harcolnak, esetleg sikerülhet. Helyette a legvégsőkig küzdöttek olyan ellenfelek ellen, akiket némi ésszel is le lehetett volna gyűrni. Talán, esetleg. Mire pedig tanulásra került a sor, mindketten halálosan fáradtak voltak. Noha küldetés adójuk hibája, hogy két napos álomba hajszolta őket, ahelyett, hogy puha ágyat és némi ételt kaptak volna. Kár viszont a múlton rágódni.

*

Takefumi a továbbiakban se nagyon szólalt meg. Lekötötte a két nappal ezelőtti küldetésük elemzése, saját tettei, döntései mérlegelése. Ha csak hajszálnyival ostobábbak, akár meg is halhattak volna. Nem biztos, de bármi megtörténhet a csatamezőn.
Még akkor is ezen morfondírozott, amikor Musato sietősen dolgára indult, magára hagyva a hajak urát, úton a Hokage felé. Kicsit se fűlött a foga egy újabb küldetéshez, nem vágyott több megmérettetésre és egyre inkább hitte, de lassan már úgy érezte, hogy tudja, bizony rossz szakmát választott magának. Noha a shinobi lét nem szakma, ne is térjünk ki a részletek boncolgatására. Lassú léptekkel haladt, a lehető leglassabban, hogy ha szerencséje van, annyira lelassul majd, hogy mire elér az irodáig, megöregszik, és nyugdíjba vonulhat. Sajnos, és ezt ő is tudta, ez nem fog bekövetkezni. Noha minden igyekezete ellenére próbálta fékezni magát, úgy érezte, hogy a kelleténél még sokkal gyorsabban is ért úti céljához. Meredten bámulta az ajtót, kezét kopogásra emelte, azonban a mozdulat ezen a ponton félbe is szakadt.
Félt? Ő maga se tudta igazából mit érez, miért nem akar belépni az ajtón és megtudni, hogy mi is vár rá.
~ Ostobaság! ~
Kiáltotta fennhangon elméjén belül, majd kétszer rákoppintott az ajtóra, melyet némiképp erősebben ütögetett meg, mint ahogy azt kellett volna. Szerencsétlen útakadály keservesen nyikorogva dőlt be a szobába, majd hangos puffanással földet is ért. Az ajtóban pedig ott állt minden haj császára, zavart mosollyal az arcán. Nem így óhajtott belépni és ellentmondani a benne feléledő nyúlszívűnek, de hogy amit ezért a belépőért kap, azt nem teszi zsebre.

**Ichikawa Eichi** Pént. Júl. 04 2014, 14:29

A minap ahogy a szállásomon voltam és éppen az ebédemet fogyasztottam, egy sólyom ült az ablakom párkányára. Ahogy oda mentem láttam, hogy egy levelet hozott, ami nekem volt címezve és egyenes a Hokagétól jött. Kinyitom, de semmi érdekes nincs benne, csupán annyi hogy mi hamarabb menjek el a Hokage Rezidenciájára, mert egy küldetést fogok kapni, de sem arról nem írnak hogy milyen küldetés lesz, sem azt hogy mi lesz a feladatom. Mit volt mit tenni, amint befejeztem az ebédem el is indultam. Az utcán menve, láttam néhány gyereket akik játszottak és rengeteg járó-kelő embert. Az úton csak azon járt az eszem hogy végre megkapom az első küldetésem, amire már annyira vágytam. Az út nem volt túl hosszú, elég gyorsan oda értem a Hokage Rezidenciára. Ahogy beléptem a Rezidencia ajtaján a bátorságom kicsit meginogott. A szívverésem felgyorsult, a vérnyomásom az egekbe szökött. A homlokomon egy-két izzadtság csepp jelent meg. -Ez lesz az első küldetésem. Vajon készen állok-e rá? Mi lesz a feladatom? Vajon Danzou mit gondolhat róllam?- ezek és ehez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, de nem volt sok időm gondolkozni, mert már oda is értem a Hokage ajtajához. Megfogtam a kilincset, vettem még egy utolsó nagy levegőt és benyitottam.

Shimura Danzou Szomb. Júl. 05 2014, 15:20

// Ichikawa Eichi - Küldetés //

Ugyan figyelted a környezeted, miközben a nagy vörös ház felé, vagyis a Hokage Palota írányába indultál, mégis lélekben nem egészen voltál jelen. Nagy dolog ám az, ha valaki megkapja első küldetését. Persze a hencegők, vagy azok, akik egyszerűen nagy mellényt akarnak hordani, azt mondják, hogy ez semmi. Mondják. De amikor ott állnak és várják feladatukat torkuk kiszárad, lábuk remeg...
Szerencsére Te nem tartozol közéjük, noha az izgalom s egy kis félelem, azért - teljesen természetes módon - a Te szívedbe is bevette magát. Sosem találkoztál még szemtől szemben a jelenlegi Hokagéval, ráadásul keringenek róla történetek. Azt hallani veszélyes, szigorú és kegyetlenül precíz ember. Mondhatni: mintashinobi. Persze ebből nem feltétlenül kell mindent elhinned, sőt bölcs dolog a pletykákat fenntartásokkal kezelni. Bekopogtatsz a Hokage, vagyis a Tűz Árnyékának ajtaján. Határozott hang közli, hogy szabad, gyere be. Kinyitod az ajtót, mely mögött talán bebocsátást nyersz a shinobik igazi világába. Ninja vagy, Konohagakure no Satou harcosa. Mégis végigfut hátadon a hideg, amikor a terembe lépve meglátsz a falak mellett állni két-két ANBU-t. Középen, egy íróasztal mögött, ott üll Shimura Danzou. A Hokage ruháját viseli, fél arcát fásli takarja el. Mielőtt még megszólalhatnál, a férfi beszélni kezd, közben téged fürkész. Erőt, vagy gyengeséget keres, vajon mit olvashat ki testtartásodból, tekintetedből, mozgásodból? Kövér izzadtságcsepp gurul végig hátadon.
- Ichikiwa Eichi! A szokás azt diktálná, hogy D szintű feladatot adjak neked. Ám a tanáraid különösen jó véleménnyel voltak rólad. Most a vizsga után újabb lehetőséget kapsz a bizonyításra.
Danzou elhallgat. Néma csönd borul a szobára. Talán mondanál valamit, de újra megelőznek. Az egyik ANBU - maszkja sárkányt formáz, öltözete fekete - elkezdi ismertetni a küldetésedet. Eközben mindenki téged néz, olyan, akár egy vallatás.
- Egy jómodú asszony elveszítette nyakláncát, vagy ellopták tőle. Finoman kidolgozott arany lánc, hüvelykujjnyi smaragdmedállal. Legutóbb a korház környékén látta magán. Az asszony befolyásos ember, szükségünk van a támogatására. Mindenképpen ki kell derítened mi történt a nyaklánccal, vagy pedig meg kell találnod. Legjobb lenne, ha két napon belül vissza tudnánk szolgáltatni. Mostantól a feladat a tiéd, miképpen a felelősség is.
Még meg sem szólaltál, de már érezted az ANBU utolsó szavaiban az elbocsátást. Hogyan kellene megtalálnod ezt a nyakláncot egy ilyen nagy városban? Talán a Korházban kéne kezdened a keresést? Nehéz döntés. Amint kilépsz, szinte érzed, hogy néhány mondatban megtárgyalják odabent a viselkedésed. Talán jó véleményt formáltak rólad, vagy rosszat?

// Abba a topicba írj, ahol elkezded a keresést és nyugodtan írd le mi a terved, vagy miket feltételezel, illetve, hogy mit és hogyan cselekszel Wink

//

Uchiha Madara Csüt. Júl. 10 2014, 21:46

16-os csapat

Kérdések ezrei bombáztak titeket, mikor kezetekbe vettétek a behívólevelet. Mi történhetett? Vajon miért hívatja össze eme három személyt az új Hokage? Talán küldetés, vagy megdorgálás? Nem tudtátok.
Mikor az ajtón benyitottatok, megláttátok a fásli és kötény mögé rejtőző, titokzatos férfit, Danzou-t. A Hokage mögött két másik férfi is helyet foglalt, egyiküknek egy bagoly maszk takarta el az arcát, barna köpenyt viselt, míg másikuk egy fiatalabb jounin volt, ANBU páncélt viselt és egy rövid kardot a hátán. Hiroto személyesen ismeri őt, Hane volt, a fiú előző tanára és mentora.
- Hivatalosan is hadiállapotot rendeltünk el. Az országot támadás érte, így minden bevethető emberre szükségünk van, néhol speciális küldetésekre is. - kezdett bele Danzou, mereven ülve három akta felett. Takefumi volt legfelül.
- A mai naptól fogva ti hárman fogjátok alkotni a 16-os csapatot. Hane-sama vezetésével fogjátok végrehajtani a feladatokat, amelyeket a fronton való győzelem elengedhetetlen kulcsainak egyike lesz. Képességeitek szerint szortíroztuk a csapatokat. Ketten nem olyan rég sikeresen küldetést hajtottatok végre a Kami no Yuugen címere alatt. Azonban...feladatot kaptok, amely az ország sikeréhez kell. Egy otogakurei tábort fedeztek fel ANBU ügynökeink a határon. A 16-os csapat feladata, hogy bejutva a táborba információkat szerezzenek az otogakurei csapatokról. Tartózkodásuk, létszámuk, erejük…bármit. – A parancs egyértelmű volt és világos. Danzou egy kézmozdulattal jelezte, indulhattok is.

Miután mindenki összeszedte felszerelését, Hane vezetésével elindultok a határra, ahol a kifigyelt otogakureii bázis található. Egy nagyobb tisztáson vertek tábort, összesen 6 sátor, és vagy egy tucatnyi embert találtok a megfigyelés alatt. Késő délután van, a táborhoz való érkezésetek után egy órával fog sötétedni.

A körben szeretném, ha kicsit csapatmunkát fejlesztő beszélgetés és ötletelésre kerülne sor, a tábor támadását Hane egyenlőre tiltja. beszélhetek össze, milyen taktikával akartok betörni a bázisra. Ide jöhet a következő kör.

**Yuu** Vas. Dec. 07 2014, 18:33

A Hokage komoly feladatot bízott rám, egy befolyásos férfi lányára kell majd vigyáznom, fontos nekem ez a feladat, mert így talán beérhet munkám, eddig éretlen gyümölcse. Viszont ezen a feladaton kívül, lehetséges, hogy kapni fogok, valamiféle küldetést, ebben ugyan nem vagyok biztos, de nekem ez szűrődött le az ANBU tag szavaiból. Meg kell jelennem a Hokagénél, mert beszélni akar velem, ez kissé meglepett, és enyhe idegességgel töltött el. Nem voltam benne biztos, hogy készen állok erre a dologra, a Hokage hatalmas személy én meg csak egy kis porszem vagyok. Egyértelmű volt, hogy nem utasíthatom vissza a meghívást, nem is állt szándékomban, hiszen azzal a jövőmet csonkítanám, a karrierem törném derékba. Másnap indultam, és megjelentem a Hokage rezidenciáján, minél közelebb értem annál jobban szorított a mellkasom, idegesség volt e, vagy félelem, nem tudom, különbséget tenni nem nagyon tudtam, csak annyit tudtam, el kell nyomnom. Beléptem Danzou-sama irodájába, két lépést tettem előre majd letérdeltem, jobb öklömet a földnek vetettem, és a földet bámulva, miközben kezem enyhén remegett, beszélni kezdtem.
- J-jó napot Hokage-sama. A nevem S-Saito Yuu, ön hivatott, hát itt vagyok szolgálatára. -
Remegő kisgyermek hangja csúszott ki a torkomon, szégyelltem magam miatta, de nem tudtam ellene mit tenni, ehhez nem vagyok elég képzett. Válaszát várva sem voltam kevésbé ideges, és ha elkezdett közeledni hozzám, ezalatt, a remegésem erősödött és a szívem egyre gyorsabban vert. A szemem előtt az lebegett, hogy vajon mi vár rám, hogy észre veszi e a remegésem, hogy miféle küldetést kapok, és hogy mennyire zavarja jelentéktelenségem jelenléte. Erősödött, a maszkomon átszűrődő levegő hangja, nehezebb volt a levegővétel.

Jiraiya Hétf. Dec. 08 2014, 17:25

   Egy ANBU jelent meg Yuu előtt észrevétlenül a minap, amikor éppen hazafelé tartott. Nem lepte meg a dolog, elvégre van, vagy inkább volt némi köze a Speciális Alakulathoz, azonban maga a tény az megbolygatta a fantáziáját, elvégre úgy tűnt, hogy mostanra már minden kötelet elvágtak ami hivatalosan azt sugallaná, hogy Saito Yuu egy volt ANBU tanonc aki megbukott a Vizsgán. Mint később kiderült, azt ANBU ügynök egy üzenetet hozott a Hokagétől, aki a Yuura bízott feladattal kapcsolatban kereste. Eddig a fiú annyit tudott a feladatáról, hogy milyen nevű személyt kell megvédenie és azt, hogy egy csapatban lesznek majd egészen addig, amíg Chuuninok nem lesznek. Azonban ennél többet a fiú nem tud a küldetéséről, ahogy azt sem, hogy mégis hogyan kellene ezt értelmeznie. Éppen ezért hívatta őt a Hokage. És miért pont egy ANBU tag értesítette őt? Nos természetesen azért, mert Danzou irányította eddig az ANBU Különleges Osztagát és azzal, hogy Ő lett a Hokage, most már a teljes ANBU egység felett Ő rendelkezik. Danzou pedig sokkal jobban bízik a saját maga által kinevelt katonákban, mintsem a falu által kinevelt ninjákban... Persze mindez teljes titok a falu népe előtt, ahogy az is, hogy Danzou volt az aki az ANBU Root vezetője volt.
   Másnap Konoha egy újabb csodás napra ébredt... Már amennyire a Háborúban résztvevő Chuuninok, Jouninok és esetleges Geninek távolléte nem zavarja a Falu lakosságát. És bármennyire is meglepő, nagy részét egyáltalán nem érinti meg a dolog, hogy a falu védelmezői éppen a határokon állomásoznak és állnak harcban idegen ninjákkal. Persze ez az érdektelen nyugalom csak az álca, elvégre mindenki próbálja megtartani szürke mindennapjai kellemes monotonitását, amely azokra az időkre emlékezteti az embert, amikor még minden szép és jó volt. Yuu azonban koránt sem foglalkozik most ezekkel a dolgokkal. Végigmegy saját stílusában Konoha utcáin, esetleg a házak tetejét használva sietsége eszközéül, majd amint megérkezik a Hokage Rezidenciájához, lelassít. A kőkapu amely az épületet körbezárt fal egyetlen hivatalos bejárata még most is hatalmas. Innen egészen jól belátni az egész épületet, ahogy azt is, hogy a Hokage éppen az irodájában ül háttal az ablakának. Igen, a kapuból jól látszik a Hokage irodájának ablaka, habár az a legfelsőbb emeleten található.
   A fiatal ninja megindult és bár nem ismeri még az itteni járást, mégis megtalálta úti célját, elvégre a táblák és irányjelzők az épületen belül is útbaigazították. Fiatal shinobi lányok jöttek-mentek hatalmas papírstószokat cipelve magukkal. Homlokukról csak úgy gördülnek lefelé az izzadtságcseppek. Ők mind Geninek, hiszen fejpánt van a fejükön és korukból adódóan nem lehetnek mások. Ha az ANBU tagjai lennének, akkor nagyobb méltósággal tennék azt, amit éppen csinálnak. Ezek a lányok pedig aggódó tekintettel és fáradt arccal rohangálnak egyik szobából a másikba. Bizony, mióta Danzou lett a Hokage, azóta ez az épület folyamatosan mozog mint egy hangyaboly. Az öreg nem tűri a tétlenséget korából és jelleméből adódóan sem. Ezért tárult Yuu szemei elé egy teljesen tiszta és papíroktól mentes iroda, amikor a Hokage ajtajában álló ANBU beengedte őt. A férfi mint mindig, most is a Hokage kalapban ült az asztalnál, ezzel is tekintélyét növelve. A Hokage éppen egy papírt tartott a kezében, majd amint a fiú belépett és féltérdre ereszkedett letette azt az asztalára és felnézett. Rövid ideig nem szólt semmit, majd öreges, érdes, rekedtes hangja megtörte a pattanásig feszült csendet.
- Látom tisztában vagy a hatalmi viszonyok jelentőségével...
Jegyzi meg tárgyilagosan, majd feláll a székéből.
- Ez jó. De egy Ninja nem engedhet magának érzelmeket! Először megpróbálja azokat elrejteni, majd ha ez sikerült, akkor kiirtani minden ilyen felesleges dolgot. Ekkor válik tökéletes Ninjává. Egy eszközzé a Faluja kezében! De az ilyen ninják nincsenek sokan... Ez különbözteti meg őket a társaiktól és ezért lettél Te Genin.
Mondta a férfi kijelentően. Szavaiban sem gúny, sem sajnálat, sem lekezelés nem érződött. Tudott úgy beszélni, hogy minden amit mond, csak egy egyszerű, érzelemmentes törvénynek hangozzon, holott ezek mögött a szavak mögött minden gondolat egy önálló érzelmet hivatott megvalósítani. A férfi felemeli az előtte álló lapot, majd feléd fordítja azt.
- Állj fel és nézd ezt meg.
Ekkor megteszed amit mond.
- Saito Yuu a hivatalos neved és így szerepelsz a Geninek névsorában kitűnő Akadémiai Eredményekkel. Azért nem kellett az Akadémián tanulnod és letenned a Genin Vizsgát, mert ANBU-nak tanultál, ám a végső megmérettetésen megbuktál. Ám nem bizonyultál hasznavehetetlennek, így Geninnek osztottunk be. Éppen ezért, neked már semmi közöd az ANBU-hoz.
Szavai itt viszont már komorabbak voltak. Enyhén megvető hangzású volt.
- Azonban... Tehetségedet és képességeidet kamatoztathatod Geninként is és ha méltó vagy arra, hogy ezt a feladatot elvégezd, akkor bekerülhetsz az ANBU-ba.
Újra a tárgyilagos hangzás volt a mérvadó.
- A feladatodat tudod: Egy lányt kell megvédened minden veszélytől. Az Ő neve Suzuhito Sayuri egy gazdag család gyermeke. Mint talán tudod, az a fajta felállás nem teljesen elfogadott, így sem a kiosztott Csapatvezető, sem pedig a másik társatok nem fog tudni erről az egészről. Feltételezem, hogy Ő tud mindenről, de ennek ellenére is titokban kell tartanotok a küldetésedet. Ha ez nem sikerül, akkor búcsút inthetsz az ANBU-tól.
Mondta Hokage, majd vissza fordította az aktádat, ahol már látható volt a két csapattárs neve ám a Sensei kiléte még kérdéses.
- A védelem természetesen a haláltól való megóvást jelenti. Ne feledd! Egy Küldetés az egy olyan feladat, amit mindenáron el kell végezned! A Ninja életében pedig az a küldetés a legfontosabb, amit legelőször adtak ki! Éppen ezért ez a Titkos Küldetés az esetleges Csapat Feladataitok felett áll. Tarts mindezt észben és most menj!
Adta ki a parancsot Hokage, ami természetesen nem tűrt ellentmondást, így ha a fiú valamit nem értett, akkor sem volt kitől megkérdeznie. Meghajolt és kihátrált az irodából.

// Kérnék egy reagáló Záróposztot. Ha valami nem tiszta, akkor kérdezz rá nálam Pm-ben Smile

Ha felkészültetek, akkor szólj a csapat többi tagjának, hogy az Akadémiai Edzőterekhez írjanak: http://narutohun.niceboard.org/t37-akademiai-edzoterek Mindenki kapott egy levelet, amiben az állt, hogy másnap jelenjetek meg Délelőtt 9 órakor az Akadémia Edzőterepénél. //

**Yuu** Hétf. Dec. 08 2014, 18:44

A Hokage elkezdett beszélni hozzám, első mondata jól esett, talán kissé megnyugtatott, bármennyire is érzelemmentes volt. Későbbi szavaival egyetértettem, egy ANBU tag életében nincs helye érzelmeknek, és én is azon vagyok, hogy ezeket kiöljem magamból, de nehéz, talán az ember számára ez a legnehezebb dolog, ha kiskorában nem ölik ki akkor komoly küzdelmeket kell folytatnia érzelmeivel szemben. A húgom megtanulta, nekem az okoz benne problémát, hogy túl sok törődést kaptam a rossz chakra rendszerem miatt. Az arcomra ugyan nem ül ki semmiféle érzelem, de sajnálatos módon a hangomban könnyedén meghallatszód hatnak. A szeretet érzése és az, hogy törődni akarok valakivel, már eltűnt belőlem, de a félelem, talán ez lehet a legerősebb érzelem egy ember életében, persze gyermekként ezzel még nem vagyok tökéletesen tisztában, azt tudom hogy ezt is le kell győznöm, mindenáron. Danzou-samától megtudtam, hogy ha sikeresen teljesítem a küldetésem, akár ANBU tag lehetek újra, ezt hallva a remegésem teljesen elmúlt és határozott tekintettel néztem felé, majd miután végighallgattam tisztelettudóan, meghajoltam és kisétáltam az irodából. Hazafelé úton, különböző gondolatok cikáztak a fejemben. "Vajon elmondjam-e apámnak a küldetést? biztos büszke lenne rám." Persze nem tehetem, ez az én feladatom, és bárki tudta nélkül kell megoldanom a dolgot, a problémát már csak a lány okozhatja. Bár nyájasnak tűnt, sosem lehet tudni, remélem nem túl gyenge, nem húz vissza. Nem tudom mi történhetett a szemével, de valamelyest együtt tudok érezni vele, már ha vak arra a szemre. Hazaértem, beléptem szobámba, egy levél volt az asztalomon a szöveg szerint, délelőtt 9 órakor, az Akadémia Edzőterepénél kell lennem.

**Gonza Sasano** Kedd Feb. 03 2015, 21:04

// Danzou //

Szamurájunk a Füst Országában lévő legutóbb elvállalt munkájáért, szép kis pénzösszeget kapott. Ennek köszönhetően anyagi szempontból, nem voltak gondjai, legalább is egy ideig. Miközben vándorolt, elgondolkodott sok mindenen, többek között azon is, mit csinált azóta, amióta száműzték a Vas Országából. A száműzetés óta eltelt pár év, ez idő alatt folyton csak vándorolt, kis híján bejárta a félvilágot. Éppen ezért, úgy döntött, hogy most huzamosabb ideig felhagy a vándorlásával. Az eredeti célja, az utazásainak az volt, hogy ráleljen a saját bushidojára, megvilágosodjon, világot lásson és persze nem utolsó sorban azért pénzt is keressen. Nos az utóbbi az jelenleg megtörtént, többek között ezért is engedhette meg magának, hogy vásároljon valami kis lyukat magának, ahol egy ideig ellakhat. Éppen Konoha körül járhatott, mikor úgy döntött, hogy betér ide. Két alkalommal is járt már itt, sőt itt ismerkedett meg Musashival a vak szamurájjal, akit a mai napig is tisztel. A faluban ismét nagy volt a sürgés-forgás, az utcákon emberek, üzletek, éttermek és megannyi más dolog.
Úgy döntött, hogy itt fog letelepedni. Igen ám, de ez nem volt ilyen egyszerű, hiszen előbb kellene egy lakás, persze ez sem megy olyan egyszerűen, hivatalosan kell eljárni az ügyben. Visszasétált a falu kapujához, ahol volt pár shinobi akik őrködtek, tőlük kérdezősködött. Ők azt javasolták, hogy keresse meg a hokagét, az egyikük el is kísérte a hokage rezidenciájára. Odaérve Gonza bekopogott az ajtón.....

Shimura Danzou Vas. Feb. 08 2015, 16:24

// Gonza Sasano //

Gonza tehát visszatért korábbi sikerei helyszínére, Konohagakure no Satouba. Ami azt illeti nem az a kifejezetten meglepő döntés. De a tervei kissé szokatlanok, legalábbis a stílusához és eddigi tetteihez képest. Kérdései alapján útbaigazítják, de nem a Hokage írodájához küldik, mert Ő nem foglalkozik ilyesmivel. Egy kevésbé díszes, mellékes helyiségbe terelik. Kopasz, színes Kimonoba öltözött alak ül a földön, ott, ahova Gonza benyit. Íratok jobb és baloldalán. Tinta, toll. Fejpántja kopott és csillogó fejére kötötte. A Férfi arca sima, szőrtelen.
- Üdvözlöm. Tauto vagyok, már tájékoztattak az érkezéséről. Tehát, miben segíthetek?
A Szobában kevés a bútor, kissé elhanyagolt helyiség. Itt-ott egy-egy csendélet van kifüggesztve a falakra. A Festményeken több név is szerepel, Gonza elolvashatja őket, miközben végigsétál a teremben. Totomi Yusuke, Kagemare Zaemon, Houzoku Shinsai.
A Tatami tiszta, a párna puha és díszes. Tauto int Gonzának, hogy ülljön le, ha akar. A Papírokat félresöpri.

**Gonza Sasano** Hétf. Feb. 09 2015, 11:05

Miután bekopogtatott az ajtón, benyitott, egy érdekes fazon várta őt odabenn. Kissé furcsállta, hogy egy ilyen "semmilyen" irodában intézik itt a hivatalos ügyeket, de ugyanakkor különösebben nem is zavarta. A férfi, akinek a neve Tauto volt, intett neki, hogy leülhet. A ronin le is ült, kényelmesen helyet foglalt, majd el is kezdte a mondandóját:
- A nevem Gonza Sasano, a Sasano klánból. Egyszerű vándor ronin vagyok, évek óta csak vándorlok, ezzel az életmóddal fel szeretnék hagyni. Úgy döntöttem, hogy letelepedek, és Konohagakure no Sato-t szemeltem ki lakhelyemül. Már jártam amúgy itt pár alkalommal, és igazából nagyon sok helyen ezen a világon, de úgy döntöttem, hogy itt telepednék le. Vennék egy nagyon pici lakást itt magamnak, és bele kezdenék egy vállalkozásban is. Huzamosabb ideig pihentetném a kardomat, ha érti mire gondolok. Egyszerű polgárként éldegélnék itt. Őszintén szólva, mindenféle köntörfalazás nélkül, szeretnék engedélyt kérni a letelepedésre, vásárolni egy piciny lakást, és építeni egy pici műhelyt, szakéfőzdének. Természetesen tisztába vagyok azzal, hogy jelenleg háború van a shinobi nemzetek között, gondolom nem egyszerű ilyen ügyeket intézni, mikor hadi állapotok uralkodnak. - mondta szamurájunk megértő ugyanakkor határozott hangnemben.

Shimura Danzou Szomb. Feb. 14 2015, 17:00

A férfi unott arccal téged néz, beszéded alatt nem sokat zavartatva magát egy papírlapot vesz elő és írni kezd rá. Noha a nap fénye a szemedbe süt, azért sikerül kivenned ezt-azt: " Lehetséges KÉM... letelepedési engedély...veszély... UTÁNAJÁRNI!!! Értesíteni a Hokagét az eredményről! "

Tauto ráfúj a tintára, hogy hamarabb megszáradjon, majd precízen és szépen összehajtogatja a lapot. Rád néz, unott arca nem változik. Nagyon úgy tűnik, hogy Tauto egy szürke terem szürke hivatalnoka.
- Adja meg a tartózkodási címét, egy emberünk majd jelentkezik, feltesz pár kérdést, végül egy-két napon belül kiértesítjük.
Amennyiben megadod a címed ad egy kitűzőt "Engedélyes Vendég" falíratút. Azt mondja, ezt add oda azon shinobiknak, akik a kiléted felől érdeklődnek, de ne nagyon keveredj balhéba. Ha n incs kérdésed, elköszön.

// Ha akarsz még itt valamit, akkor hajrá. Ha nem, akkor írd le, hogy eltelt két nap és jelentkezik egy ANBU ügynök. Rád bízom melyik topicot választod. //

**Saito Yuki** Csüt. Ápr. 02 2015, 09:50

Elég sokáig aludtam így mire felébredtem, a nap már javában fent volt és szinte égette a szememet, ahogy besütött az ablakon. Ez viszont, most nem jelentett gondot, ugyanis a mai napom teljesen szabad. Azt hiszem csak sétálni fogok egyet a városban és majd ott eldöntöm még, hogy mi legyen később. Talán még veszek is magamnak valamit. Így hát az ágyból kikelve, el is indultam, hogy végrehajtsam a mai tervemet. Kényelmes tempóban felkeltem és lefürödtem, majd felöltöztem. Az ablakból úgy tűnt, jó időnk lesz ma, így egy rövidebb, sötét színű szoknyát és egy fehér felsőt választottam ki magamnak, végül kicsit elrendeztem a hajam és már mentem is a konyhába összeütni egy kis reggelit, amivel hamarosan le is ültem az asztalhoz.

– Jó reggelt. - mondtam egy kisebb mosollyal, ahogy megpillantottam apámat. Egy biccentéssel viszonozta.

– Sokáig aludtál. Kipihented magad?

– Ühüm. - mondtam ki tele szájjal.

– Az jó. Reggel volt egy látogatónk.

– Ki? - néztem rá.

– Egy üzenetet hozott neked.

– Nekem?

– A Hokage látni akar.

– Mikor? - tettem fel a kérdést és kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam. Talán mert túl jól ismertem apámat.

– Még van nagyjából öt perced odaérni.

– Mii? - meredtem rá elkerekedett szemekkel, de tudtam, hogy nem viccel. Nem szokása. Kis híján felborítottam az asztalt, ahogy kirontottam a házból és futva indultam meg az utcán. A Hokage megváratása valószínűleg nem tenne jót a pályámnak, így egy másodpercet se szívesen késtem volna. Az irodája pedig, innen jóval több, mint egy 5 perces séta. Egyik utcától a másikig rohantam, több embert is kis híján felborítva az úton, de szerencsére, vagy épp a reflexeim miatt, de mindig éppen elkerülve a baleseteket. Futás közben nem is nagyon tudtam másra gondolni, csak arra, hogy időben odaérjek, így igazán akkor csapott meg a dolog jelentősége, mikor egy pillanatra lefékeztem a keresett épület előtt. Sietve haladtam magamban imádkozva, hogy elsőre megtaláljam a Hokagét. Ha látom, fel fogom ismerni hisz nem ez lesz az első alkalom, bár igaz, hogy eddig mindig csak messzebbről láttam, ha épp valahol megjelent a városban. Végül, ha megérkeztem az ajtajához pillanatok alatt próbáltam valamivel rendezettebb formába hozni a hajamat és a ruhámat, az arcvonásaimmal együtt. Természetesen nagyon ideges voltam, de a kiképzés mindenképpen hasznos volt arra, hogy megtanuljam kezelni az érzéseimet. Így amennyire csak tőlem telt, megpróbáltam felvenni a kiképzők felé mutatott határozott és elszánt arcomat. Mindenképp jó benyomást kell majd keltenem. Végül, ha bebocsátást nyertem, beléptem és letérdelve, öklömet a padlóhoz szorítva szólaltam meg.

– Saito Yuki, szolgálatára. - préseltem ki magamból a lehető leghatározottabb hangomon, bár kicsit tartottam tőle, hogy ez most nem sikerült maradéktalanul.

Jiraiya Csüt. Ápr. 02 2015, 17:01

Konohában a nap vadul ostromolta az utcákat, az emberek pedig nyüzsögtek minden felé. Yuki gyorsaságának és reflexeinek hála, csak néhány percet késett, így amikor elérte az ajtót, természetesen a Hokage, már tudta, hogy ott van. Kopogott, majd egy mély, rekedtes férfi hang szólalt meg.
- Gyere...
A hang igencsak olyan hatást keltett, minthogyha a férfinek megerőltetés lenne a beszéd, de amint belépett a lány, láthatta, hogy erről szó sincs. Csupán Danzou-sama már idős, a hangja pedig a csendhez szokott. Élete nagy részét az árnyékok között töltötte és azokon a küldetéseken, ahol hogyha egy hangosabb szót is kiejtettél a szádon, azonnal búcsút inthettél az életednek. Ezt tudhatta már Yuki is, bár ezzel nem sokat foglalkozhatott, hanem helyesen féltérdre ereszkedett, öklét tiszteletadás képen lehelyezte a padlóra, ezzel is jelezve, hogy kész harcolni az előtte álló személyért, majd bemutatkozott. Danzout nem lepte meg egy cseppet sem a lány viselkedése, sőt, elvárta ezt a fajta tiszteletadást, így nem is szólította fel a felállásra, hanem a kezében tartva a lány nemrég létrehozott, csupa valótlanságot tartalmazó aktáját, megszólalt.
- Megbuktál az ANBU előkészítő vizsgáján. Ez gyengeségre utal...
Danzou hangja hideg és teljesen tárgyilagos. Úgy tűnik, hogy a legkevésbé sem érdekli, hogy lehet, hogy feldúlja a lány lelkiállapotát.
- Azonban a képzésen való részvételednek hála, képességeid elegendőek ahhoz, hogy Geninként szolgáld a Falut. Ezért osztottunk be a soraik közé egy hamisított Nyilvántartási Aktával... Ezentúl közvetlenül az Én parancsaimat fogod teljesíteni. Hokageként és Danzou-ként is én leszek az, akinek elszámolással tartozol. Hogyha hűséges és hasznos leszel, akkor bekerülhetsz az ANBU tagjai közé.
Mondta Danzou, majd letette kezéből az aktát.
- Beosztottunk egy nemrég megalakult csapatba. A Csapat két vezetője Kumori Mugo és Shinku-sensei. Ők mindketten az Én embereim és az én utasításaimra cselekednek. A csapat négy tagja pedig egy újonnan érkezett fiú, Kenta Koizumo, Fenereshy Erisa, Konoha egyik legbefolyásosabb emberének a lánya, Suzuhito Sayuri és Saito Yuu, a Testvéred.
Danzou ekkor szünetet tartott és szemeit résnyire kinyitotta, hogy szemügyre vegye a lány reakcióját. Folytatta.
- A feladatod, hogy részt veszel a csapat küldetésein, teljesen beépülsz közéjük és eközben megfigyeled Mugo-senseit és a Koizumo nevű Genint. Nem kell tudnod, hogy mikre kell figyelned, csupán az elvégzett Küldetések után jelentened kell nekem arról, hogy mi történt, hogyan viselkedtek. Ha ezzel a feladattal megbirkózol, akkor elnyered a bizalmam.
Mondta a Hokage, majd felállt.
- Most menj! A kiképzőtéren várd meg a mestered.
Adta ki a parancsot, nem várva kérdést vagy ellenvetés.

// A Kiképzőtérre kérem a következő posztot. Egyenlőre a feladatod nagyon könnyű, ám bonyolódhat. A Kiképzőtér bejáratánál állsz és vársz. Valószínűleg majd a Sensei megkeres. A posztodba írd bele, hogy mit gondol a karakter arról, hogy Yuu-val kerül egy csapatba. Meg hát ugye az egyéb gondolatait. Smile

//

**Hyuuga Oyoki** Hétf. Ápr. 20 2015, 23:15

Este csak nehezen jött álom az ifjú genin szemére. A lány szavai tényleg sértették, és nem csak azért mert valami beteg szánalmas hülyének nézte (pedig nem ő a szőke), hanem mert szavaiból a mélységes megvetés is áradt. Abban, hogy ezzel a lánnyal akar e majd élni egyre jobban kételkedett. Az viszont tiszta lett szemei előtt, hogy a próbákat megpróbálja teljesíteni. Hiien mester halála óta, úgyis kicsit céltalannak érezte magát. Anno folyton úton voltak, és érdekesebbnél érdekesebb dolgokat láttak. A vándor élethez volt szokva, nem pedig a klánhoz és a faluhoz. Mikor végre az álom elérte, agya akkor is a fájdalmas jövőt festette elé. Álmában az Akatsukival harcolt, és olyan kínokat élt át ami egy nő kezével sem lehet egyenrangú. Összesen ha négy órát aludhatott. Reggel sebtében megfürdött, evett egy pár falatott, egy tiszta ruhát túrt elő és elindult. ~Kéne egy társ a feladatra. Egy föld elemű, vagy olyan aki nagyobbfajta földi állatott képes megidézni. Egy vakondot vagy gilisztát mondjuk. Ha így meglennénk hárman, akkor egész tűrhetőek lennének az esélyeink. Beásni magunkat a föld alá. Egy általunk fúrt nagyon keskeny alagútban haladni. A legideálisabb sorrend, ha a földes ember halad előre, hogy tudja folyamatosan készíteni a járatott. Mögötte Akane, hisz ő Nara a féltávolsági harcokban jó. Utána meg én. Mivel szűk a járat ha ránk is bukkannak csak libasorban tudnak jönni. Az én szemem közel harcra lett kitalálva, mögöttem meg tud Akane az árnyékokkal segíteni. Jobb esetben persze nem találnak ránk. Akkor csak annyi a dolgunk, hogy a főépületük alá ássuk be magunkat. Az én szemeim 75 méterre ellátnak ez csak elég lesz az információk megszerzéséhez, majd tipli. Vajon kéne foglalkoznom, érzékelő ninjákkal? Olyan aki lát minket biztos nem lesz, csak olyan aki a chakrát érezheti vagy esetleg kiszagolhat. Utóbbit szerintem a föld ugyanúgy gátolja mint a látást, és a chakra érzékelők szerintem egy központban túl sokra nem mennek, hisz mindenfele érzik ezt az erőt. Mindenesetre a biztonság kedvéért pár robbanócetli kelleni fog. Az is érdekelne, hogy hova is fogunk menni... ebben mondjuk majd a hokage asszonyra bízom magam. Remélem ő fennakadás nélkül elenged minket. Nincs kedvem plusz bajba kerülni az engedély nélküli távozásért.~ Míg magában morfondírozott szinte észre sem vette, de máris megérkezett a palóta elé. Gyorsan körbe nézet, de a lány még nem volt semerre. Könnyen lehet, hogy aludt rá egyet és okosabb lett a fiúnál. Ha neki is lenne elég esze most nem állna itt. Még öt percet vár a lányra ha nem érkezik meg bemegy egyedül. Ha megjön, akkor közösen, sétálnak be a hokagéhoz. Persze az illemnek eleget tesznek és nem ajtóstul törnek rá, hanem szépen bekopogva esetleg várva a sorukra.

**Nara Akane** Hétf. Ápr. 20 2015, 23:53

Bár látszik, hogy nem két percet fordított a reggeli készülődésre, mégsem túl ragyogó jelenség a lány a mai napon. A verőfényes napsütéstől fájdalmasan hunyorogva közelít a Hokage Rezidenciája felé. Vékony szálú tincseinek egy részét lófarokba fogta a tarkóján, a többi mint folyékony arany omlik hátára. Haja mintha kissé lenőtt volna, de ez cseppet sem zavarja jelen pillanatban. Ábrázata távolról sem mondható vidámnak. A szarkalábakat és morcos tekintetet leszámítva azonban külseje kifogástalan.
~ Aki ilyen korán kel, azt ki kellene végezni... ~
Bal kezében gőzölgő papírpoharat tart, amibe időnként bele-bele kortyol. Akane sosem volt az a koránkelős típus, s egy cseppet sem igyekszik, hogy palástolja mennyire nincs ínyére már ilyenkor talpon lenni. Teljes felszerelésben érkezett, ami az ő esetében a szokásos kimonón kívül csupán pár erszényt jelent, dobófegyverekkel és drótokkal. Lehet nem ártana bevásárolnia. Nem sieti el a palotához vezető utat, kényelmes tempóban sétál keresztül a falun, mélyeket szívva az hűs, üde, reggeli levegőből. Talán ezt az egy részét szerette mindig is a nap e korai szakaszának. Mégsem késik azonban egy-két percnél tovább, jó korán indult el otthonról, hogy legyen ideje mindent szemügyre venni szeretett Konohagakure no Satojában. Ki tudja, mikor látja mindezt legközelebb, ha lesz egyáltalán olyan alkalom? Ha a Hyuuga sikeresen meggyőzi a Hokagét, hogy engedélyt adjon a küldetésekre, amiket hóbortból eszelt ki a kölyöknek, nem valószínű.
~ Mégis miféle őrült vagyok én, ha egy elmeroggyant eszelős küldetésében segédkezek, hogy el tudjon venni feleségül? És mindezt miért? Egy fogadás miatt... Bár ha jobban belegondolok, akárhova is küld minket a Rokudaime, az út hosszú lesz odáig. Elég hosszú hogy bármi történhessen az én drága vőlegényemmel. ~
Mire megérkezik a megbeszélt találkahelyre, Oyoki már ott strázsál persze. Nem mintha meglepő lenne. Bár egy kicsit azért reménykedett benne, hogy a srácnak inába száll a bátorsága, a lelke mélyén tudta, hogy itt találja. Épp ezért is jött ide. Nem engedheti hogy a kölyök élete és halála az ő lelkiismeretén száradjon. Amikor a shinobi mellé ér, még egy kicsit sütkérezik a felkelő Nap fényében, mielőtt cinikus hangon köszönne:
- Szervusz Drágám.
Nagyot kortyol forró tejeskávéjából.
- Neked is vettem egyet, de az enyém félúton elfogyott és valahogy ébren kellett tartani magam. Remélem nem baj. De egy pici még maradt a pohár alján ha gondolod...
Kezét a szeméhez emeli, hogy egy kis árnyékot teremtsen a Nap vakító sugarai elől. Egy ideig némán fürkészi a másik arcát, majd fásult hangon megszólal:
- Felteszem nem azért vagy itt, hogy a reggeli látképben gyönyörködj. Még mindig nem gondoltad meg magad? Tudod nem késő...

Jiraiya Csüt. Ápr. 23 2015, 15:50

// Nahát. Ezt is élvezni fogom Very Happy

Ugye azt tudjátok, hogy elég kicsi a valószínűsége annak, hogy a Hokage éppen titeket akarna ilyesfajta feladatokra küldeni, ezért ahogy Akane is írta, rá kellene venni őt valahogy... //

Mióta Shimura Danzou vette át a Hokage címet, furcsamód megszaporodtak az ANBU egységek a Hokage Palota körül és a város többi részén is nagyobb a mozgásuk. Valószínűleg nem véletlen mindez, ahogy a Shinobik között uralkodó kisebb feszültség sem. Mostanában rendkívül sokat követelnek a Geninektől is és egyre komolyabb feladatokat bíznak rájuk. Mi történt itt? Ennyire szigorú lenne az új Hokage? A napsütésben tehát, Akane és Oyoki végre egymásra találtak és itt az ideje, hogy megtegyék az első lépéseket. Vajon a fiatal Hyuuga képes lesz megtenni ekkora lépést a Nara lány kezéért? És a Nara lány vajon komolyan gondolja mindezt? Egyenlőre még mindenhol csak kérdés és kétely, ahogy az is rejtély, hogy hogyan sikerül majd rávenni a Hokagét egy eltávozási engedélyre, vagy pedig a Küldetés kiadására.

**Hyuuga Oyoki** Csüt. Ápr. 23 2015, 17:25

~Pár perc késéssel, de legalább eljött. Ebben sem voltam biztos.~ Egy gyengéd mosolyt küld a lány felé, majd belemegy a cinikusan kezdeményezett játékába.
- Örülök, hogy eljöttél egyetlenem. Remélem a falunk vezetője sem lesz a kis randik ellen. Nem lenne kedvem újfent a vándor életre vissza térni.- Tesz utalást, hogy még ne tett le a feladatról, még akkor sem ha ehhez el kell hagynia a falút. - Hosszú út lesz majd előttünk. Míg utazunk, elkezdhetnéd tervezni az esküvőt.- A tegnapi szomorúságnak mára ha volt is nyoma azt jól elrejtette az ifjú shinobi, és újult jókedvvel és önbizalommal nézet, az enyhén sem kecsegtető jövőbe. A kávét vissza utasította, sosem élt ilyen dopping szerekkel. Viszont a kezét a lány felé nyújtotta, jelezve, hogyha párt akar játszani, akkor azt csinálja profi módon. Ha megkapja ha nem elindul a hokage irodájához. Három koppantással jelzi, hogy befáradna és ha engedélyt kap rá hamar be is megy. Tisztelet tudóan fejet hajt, majd mikor szót kap bele is kezd.
- Elnézést a zavarásért, tudom elfoglalt így nem is rabolnám sokáig az idejét. A nevem Hyuuga Oyoki, mellettem a lány Nara Akane. Engedélyt szeretnék kérni öntől egy küldetésre és némi támogatást, ha futja a falu erejéből. Tudom, hogy a háború sok honfitársam életét követeli meg, és égek a tenni akarástól. Úgy vélem sikerült kitalálnom, hogy tudnék minél több értékes embert megmenteni, és segíteni a falut taktikai előnyhöz juttatni. Ha én és a Nara hölgy engedélyt kapnánk, egy ellenséges ország ninja nyilvántartásának a feltűnés mentes megszerzéséhez, az hatalmas lépéselőnyt jelentene nekünk. Tudom, hogy a küldetés nem kockázat mentes, de nem is annyira kivitelezhetetlen, mint elsőre hallatszik. Ha egy föld elemű shinobit tudna nekünk adni harmadiknak aki képes a földbe alagutakat létrehozni, akkor a föld alatt eltudnánk jutni a város szíve alá és a byakuganommal meg tudnám lesni a kellő információkat, majd azt kijegyzetelni és elhozni önhöz. Ha nincs szabad embere szívesen keresek magam segítőt, vagy vállalkozok egy másik tervel ugyanerre a feladatra. Ha megnézi az aktánkat láthatja, hogy korunk ellenére, már nem egy kiemelt küldetésben vettünk részt. Csak egy példát említsek az Akatsukis Konan-al vívót harcban is jelen voltunk.- Fejezte be enyhén hadart monológját, majd újfent meghajolt, és várta a választ. Bár még mindent nem ajánlott fel, hisz számolt számos akadállyal, de úgy érezte ezekkel előhozakodni még túl korai lenne, és az érvelése ellen menne.

Kérnék esetleg egy linket ezekről a kalandokról, már ha van valahol. Ha nincs akkor egy összefoglalást és egy nevet, hogy melyik mesélő vezette. Smile

~ Rikudou Sennin

**Nara Akane** Szomb. Ápr. 25 2015, 06:00

Negédes műmosollyal hallgatja a fiút. Nagyon biztosnak tűnik a dolgában, hisz ravatal helyett esküvőről sző álmokat. Ha a kölyök azt hitte, jobb dolga nem lévén a shinobi világ történelmének legvalószínűtlenebb ceremóniáját fogja tervezgetni, miközben a halálukba menetelnek, nagyon is tévedett. Ehhez Akanénak is lesz még egy pár keresetlen szava...
- Meg a pacinak a fa... Akarom mondani előbb nézzük meg, mint mond a Hokage. Biztos nem kérsz? Te tudod.
Nemtörődöm módon megvonja vállát, majd megissza a kávé maradékát. Miután végzett az utolsó korttyal, elégedetten felsóhajt és Oyoki felé nyújtott markába nyomja a papírpoharat.

- Légy oly jó és találj neki egy kukát.
Kissé furdalja a lelkiismeret, amiért folyton szemétkedik a Hyuugával, de így talán ráébresztheti a fiút arra, hogy valójában nem is akar egy ilyen nővel élni. Bár amilyen makacs jószágnak tűnik az eddigiek alapján, nem lepődne meg, ha csakazértisből véghezvinné a tervét. A lánynak pedig kezd az a kényelmetlen érzése lenni, hogy ez az egész helyzet kezd túlnőni rajtuk. Egy ingyen vacsorát akart csak, erre mit kapott? Egy kényszerbeteg genint, akik szélmalomharcot vív az ő közönyével. Most pedig itt sétálnak a Hokage palotájában, hogy adja áldását egy öngyilkos küldetésre.
Amikor a vezető fogadja őket, egy lépéssel társa mögött áll meg. Enyhén meghajol és halkan köszön, ahogy a fiú bemutatja de különben csendben marad míg a shinobi előterjeszti kérelmét. Egyenes háttal, hátratett kezekkel, kifejezéstelen arcával úgy fest, akár egy viaszbábú.
~ Ezt az arcátlan blöffölést! Még hogy égsz a tenni akarástól, mi? Persze sokkal nemesebben hangzik, mint hogy "szexuálisan túlfűtött, szuicid kamasz vagyok, és az egyetlen módja, hogy felkeltsem a másik nem figyelmét, hogy vakmerő akciókra kérek engedélyt". ~
Ráadásul nem elég, hogy egy önző ábránd miatt mindkettejük életét veszélybe sodorná, most még egy szerencsétlen harmadikat is bevonna ebbe az őrületbe.
~ Mesés... Ha kapunk egy plusz társat, már tanúnk is lesz. ~
Nemtetszésének azonban az utolsó pillanatig nem ad hangot. Mielőtt azonban még bármit is mondhatna Danzo, megköszörüli a torkát, hogy biztos legyen benne, mindkét férfi jól figyel, mielőtt megszólal.
- Hokage-sama, ha szabad pár megjegyzést fűznöm a dologhoz. Szerintem ez a küldetés enyhén szólva is rémes ötlet. Egy dolog kockázatokat vállalni a háborúban, és megint egy másik emberéleteket veszélyeztetni egy kamasz kedvéért. Ez egyszerűen nem a mi kaliberünk. Valóban jelen voltunk ugyan egy rajtaütésnél, melynek során osztagom harcba keveredett a papírhasználó Konannel. A fiú mint fegyverhordozó volt jelen. Ott voltunk, de nem igazán látom, hogy ez hogy változtatna a túlélési esélyeinken. Kellő kiképzés hiányában terepre küldeni egy Hyuugát annyit tesz, mint díszcsomagolásban Byakugant küldeni az ellenfeleinknek.
Csak reménykedni tud abban, hogy a vezető hajlani fog a józan ész szavára. Ha nem... Hát akkor alaposan ráfázott azzal az ingyen vacsorával...

Jiraiya Hétf. Május 04 2015, 15:48

Bizony nehéz olvasni egy olyan ember arckifejezésében, akit a ninja világ legkiválóbbikának ismernek el azok, akik tudnak róla. Éppen ezért, a Rokudaime Hokage arcáról semmilyen érzelem, vagy gondolat nem volt leolvasható. Sokkal inkább a kínos csend, ami a fiú és később a lány után maradt, az volt az, ami ennek a felvezetésnek és a helyzet teljes értelmetlenségének olyan érzésvilágot adott, amit természetesen mindenki jól láthatott: Mi a franc folyik itt?
Természetesen Danzou-t nem hatotta meg a fiatal Hyuuga feltörekvésre hajazó beszéde, ám nem értette, hogy akkor a lány miért is van jelen. Elfoglalt volt, lévén, Ő a Hokage és az Egyesített Nemzetek Parancsnoka is. Most is csak azért tartózkodik itt, mert a Godaime után van némi munka, amit személyesen Ő akar elrendezni. Máskülönben már régen a főhadiszálláson lenne és az egységeket "tologatná". Éppen ezért, komoly hangon szólalt meg.
- Nem értem a kialakult helyzetet. Mégis mióta süllyedt odáig Konoha rejtett falvának shinobijai, hogy Geninek nyitnak be váratlanul a Hokage irodájába és meggondolatlanságokat, sőt, ostobaságokat beszélnek? Ennek a tetejében pedig, olyan személy nevében is beszél, aki mindennek ellene van. Amit pedig Akane mondott, helytálló. Most viszont, tudni szeretném ennek az értelmetlen helyzetnek az okát. Ha lehet mielőbb, ugyanis nem érek rá ilyen dolgokkal foglalkozni. Továbbá méltatlannak találom, hogy egy Jounin ilyen ügyletekkel zavarjon.
Danzou szeme csukva volt, a fején a Hokage kalap díszelgett, ami eltakarta arca nagy részét. Ezen kívül a székében ült. Hangján nem volt érezhető harag, vagy éppen más érzelem, amelyet most érezhetett, ám a szavai igencsak bántóak és egyben hidegek is voltak. Habár, ha az ember jól belegondol, van nem is kevés igazság a Hokage szavai mögött. Mégis egy Genin, miért tör be hozzá és mond ilyesmit? Miért kér tőle a háború közepén egy ilyen küldetést, ami egyáltalán nem megfelelő a képzettségi szintjéhez, továbbá a Jounin hogy volt képes hagyni, hogy a helyzet idáig fajuljon, hogy a Hokagét is egy ilyesféle komédiába rángassák bele? Mert a két érintett fél ellentmondásai alapján ez nem több Danzou-sama számára, mint egy rosszul sikerült vicc...

// Nos, ezidáig nem áll jól a szénátok Very Happy

Danzou-t természetesen ésszerű érvekkel lehetne egyedül befolyásolni, vagy éppen meggyőzni. Továbbá az sem lenne hátrány, hogyha a két karakter összedolgozna, ám ez Akane jelleméből és hozzáállásából adódóan lehetetlen. Tehát, még izgalmasabb a dolog. Azonban lehetőségek végtelen tárháza nyílik majd meg előttetek, hogyha Danzou-t nem is sikerül meggyőzni. //

**Hyuuga Oyoki** Csüt. Május 07 2015, 13:29

Az ifjú Hyuuga nem várt nehézségekbe ütközött. Azt természetesen sejtette, hogy nem lesz könnyű dolog meggyőzni a falu fejét, de a lány viselkedésével nem számolt. Nem értette, egyáltalán minek jött ide, ha csak az a célja, hogy újból vándor vagy ami még rosszabb elveszett ninja sorba taszítsa. Talán ennyire nem esett neki le a fiú eltökéltsége? Az érdekes lenne, hisz egy haláláéba menetelő katonának, egy két szabály áthágása már annyira mindegy lenne.
- Előre is elnézést uram, ha úgy vélné tiszteletlen vagyok. Igyekszem kellően megválogatni a szavaimat, de amit most önnek kell mondanom sajnos finomabb formában nem hiszem, hogy létezik. Mindazonáltal ezzel nem önt akarom megsérteni csak a tisztánlátás érdekében mondom ezeket.- Oyoki arcáról eltökéltség sugárzott és mintha a hangja is jóval komolyabb lett volna. -Fölöslegesnek érezném a kialakult helyzetet ecsetelni, de dióhéjban talán annyit érdemes tudni, hogy az ötlet a mellettem álló lány fejéből pattant ki, ám bizonyosan csak vicc szándékából. Ami számára komolytalan humor volt abban én lehetőséget véltem felfedezni, és ha jól sejtem ő most csak a lelkiismerete nyugtatásából van itt. Ám van amiről ő nem tud és még ön sem. Lehet, hogy csak egy geninek vagyok besorolva, és bizonyos, hogy mindketten tapasztaltabbak nálam. Ám én sem szenvedek a tapasztalatokból. Fél éve a háborúban önként csatlakoztam a Tűz országához, mert mint megtudtam itt él a klánom. Előtte vándor voltam, és sok helyzetben tett próbára az élet. Az önnek felvázolt tervem kivitelezhető és ha sikeres a küldetés, akkor az nagy stratégiai előnyt jelent nemzetünknek. Ahogy én látom három lehetőség van. Az egyik, hogy megkapom az engedélyt ez esetben elmegyek és megteszem amire vállalkoztam kerül amibe kerül. A másik, hogy nem kapom meg az engedélyt ez esetben kérem, hogy lásson el újra a vándor státusszal, és akkor a falutól függetlenül megyek el megcsinálni a feladatom, majd mikor vissza térek (ha vissza térek) akkor remélhetőleg újra a Tűz népének tagja lehetek. A harmadik, hogy nem enged el a küldetésre és nem kaphatok vándor rangot ez esetben, ha netán elmennék minden bizonnyal szökött ninja lennék. Ez is bizonyára addig maradna fen míg nem járok sikerrel, el nem kapnak vagy meg nem halok. Ezt könnyen megakadályozhatná most, de azt biztos nem néznék jó szemmel a Hyuugák, sőt lehet, hogy ez a Nara lány is ellene lenne a fent említett lelkiismereti okokból, és ön bizonyára nem váltana ki ilyen belső konfliktust háborús időkben. A legbölcsebb az lenne szerintem, ha utamra engedne engedéllyel, adna segítséget, hogy a küldetés sikeres lehessen, cserébe én alávetném magam arra, hogy kibiztosítsuk magunkat az esetleges kudarcnál. Vállalnám, hogy a szemeim megsemmisüljenek ha meghalok vagy fogságba esek, így értéktelen lennék az ellenség számára, és önnek sem fájna miattam a feje.- Végig a falu fejét nézte beszéd közben, ám ezt lehet nehéz volt kiszűrni a szemüvege miatt. Tudta, hogy veszélyes terepre tévedt, de nem mutatta jelét védekezésnek, hisz úgysem lenne esélye, ha ki akarnák iktatni.

**Nara Akane** Pént. Május 08 2015, 02:29

Az enyhén szólva is kínos csendet végül a Hokage töri meg. A vén shinobit láthatóan cseppet sem nyűgözte le a Hyuuga naiv elszántsága, s ami még rosszabb, az ő személyére is rossz fényt vet, hogy ilyen gyermeteg kirohanás részese lett. A lány büszkesége így is száz sebből vérzik, a vezető megvetéstől csöpögő szavai pedig akár egy marék só. Talán hagynia kellett volna, hogy a fiú egyedül érkezzen, s az ő nevében nyilatkozva beszéljen lyukat Danzo hasába..?
~ Én pedig méltatlannak találom, hogy egy kripli bitorolja a Godaime hivatalát... Hogy utálom ezt a fickót! ~
Ellenérzésének azonban nem adja legkisebb jelét sem. Azt azonban már képtelen megállni, hogy ne keljen önnön védelmére:
- Engedelmével Hokage-sama, kötelességemnek éreztem, hogy jelen legyek. A fiú azért van itt, mert nem válogattam meg a szavaim egyértelműen. Az tapasztaltabb shinobik feladata, hogy ügyeljenek ifjabb társaikra. Teszek róla, hogy jóvátegyem a tévedésem. Bocsásson meg, hogy raboltuk a drága idejét.
A "drága" szót a kelleténél talán kissé hangsúlyosabban mondta, mint kellett volna. Hiú ábránd, de szeretné azt hinni, hogy a veteránnak nem tűnt fel szavainak éle. Tisztában van vele, hogy valóban titáni felelősség súlya nyomja az elöljáró vállait, s azt is el kell ismernie, hogy a férfi nem volt süket a józan ész szavára. Amit véleménye szerint természetesen ő képvisel. Kötelességtudón meghajol a Hokage felé, majd katonásan sarkon fordul és a kijárat felé veszi az irányt, de nyomban megtorpan, amikor ismét Oyoki hangjára lesz figyelmes. Az ifjonc minden valószínűség ellenére pattanásig feszíti a húrt. Az ilyen szerepléshez vagy nagyon bátornak, vagy nagyon ostobának kell lennie. Nem tudná egészen biztosan megmondani, melyik tábort erősíti társa, hisz olykor igen halvány a kettő közti határvonal. Néma türelemmel hallgatja a felvázolt lehetőségeket.
~ Azért meg kell hagyni, van töke a kiscsávónak, hogy a Hokagét próbálja zsarolni. Amíg le nem tépik a csahos kutyái az ANBUtól... ~
Tétován visszafordul, hogy ne a hátát mutassa az öregembernek. Az ilyen tekintélyelvű figurák nagyon kényesek a renoméjukra, s neki esze ágában sincs bajszot akasztani egy ilyen hatalommal bíró valakivel. A fiú által emlegetett lelkiismereti okok egyre kevésbé tűnnek mérvadónak számára. Ha valaki ennyire meg akar halni, ki ő hogy felelősséget vállaljon a megakadályozásában? Másrészről, plusz öt-tíz év diplomáciai tapasztalattal a háta mögött és egy kis hidegvérrel félelmetes tárgyalópartner is válhatna ebből a kölyökből, ezt kénytelen elismerni. Ettől persze még csöppet sem lesz szimpatikusabb abbéli törekvése, hogy mindkettejüket belerángassa valami dicső halálmenetbe, kamaszos becsvágyból. De nagyon hangzatos, hazafias kifejezések mögé tudja rejteni, hogy dugni akar, ezt nem vitathatja el tőle... Szembemenni a faluval, hogy annak érdekeit szolgálhassa? Ugyan már!
Lesújtó pillantást vet a Hyuugára, majd gondterhelt sóhaj után a következőket mondja:
- Én mosom kezeim. Tegyen belátása szerint...

Jiraiya Pént. Május 08 2015, 18:12

// Hát ti nem féltitek a karaktereiteket és ahogy látom, ők sem magukat Very Happy

Tetszik... //

Danzou szemei a szokásosnál talán sokkal jobban kinyíltak - lévén, hogy a Hokage szemi általában csukva vannak - és folyamatosan a faital Hyuuga tekintetét vizslatták, miközben Ő elmondott mindent, amit el akart... Nos a szavai meglepően vakmerőek és ostobák voltak. Mégis, hogyan gondolja, hogy burkoltan, de megzsarolja a Hokagét. Szerencsére a Nara lánynak volt annyi esze, hogy kihúzta magát a felelősség alól, ám Danzou ettől még heves érzelmekkel küzdött legbelül, amik ugyan nem látszódtak rajta, de mégis... Hogyan merészeli egy ilyen jött-mentnek titulált Genin megütni egy ilyen hangot a Hokagéval?! Ez egyszerűen felháborító és botrányos, amit nem csak a Hokage érzett, hanem azok is, akik Ő rá figyelnek. Az ajtó másik oldalán, azonnal megjelent egy sárgás hajú alak, aki ANBU maszkot viselt. Persze ezt sem a Nara, sem pedig a Hyuuga nem érezhette, vagy láthatta. Ezen kívül pedig, Danzou-sama mellett is a talajból "kinőtt" egy szintén maszkos fickó, talpig ruhában. Még kesztyűt is viselt.
A Hokage ugyan higgadt ember volt és érzéseit tökéletesen rejtette el, a Hyuuga szavaira mégis, némi indulattal a hangjában felelt.
- Tisztában vagy a helyzeteddel Hyuuga Oyoki?!
Ekkor a Hokage mellett megjelent ANBU egy mappát adott át Danzounak, aki kibontotta azt és belenézett.
- A Hyuugák mellékágába tartozol? Rajtad van a pecsét?
Tette fel a kérdést Danzou. Gyakorlatilag a fiú és a lány a halálba készül, ám a falu nem szenvedhet veszteségeket... Az információ, viszont mindig jól jön, ám ez a fiatal Genin, olyan dolgot tett, amit normális esetben nem bocsájtana meg a Hokage. Ám ezúttal valami megfordult a fejében...

**Hyuuga Oyoki** Szomb. Május 09 2015, 11:43

//Hát mit mondjak, így izgalmas és hiteles a játék Very Happy

//

~A pecsét... az a nyamvadt pecsét. Sokat mesélek róla, tudom jól mivel jár. Tudtam, hogy ide fogunk kilyukadni... sőt ha nem maradt volna más lehetőség valószínűleg én vettem fel az ötletet, ám most, hogy tényleg itt tartunk valahogy nem igazán van kedvem hozzá.~ A fiú nagyot nyelt, miközben levette homlokáról a fejpántot. A hokage így tökéletesen láthatta, hogy nincs rajta pecsét.
- Teljes mértékben tisztában vagyok a helyzetemmel uram. Tudom, hogy a szavaimat egy hiúbb ember sértésnek érezhette volna, de azt is tudom, hogy az ön bölcsessége át lát a nyers fogalmazáson, és szavaim mögött a tűz akaratát fedezi fel. Én nem tartozom sem a fő sem a mellék ágba, mert még sok kérdés kering körülöttem a klánon belül. Van aki korcsnak tart, valamelyik ősön félrelépése miatt, és van aki úgy hiszi bennem magától ébredt fel a vérvonal képesség. Nagy szerencsémre, így ebből az undorító hagyományból én kimaradtam. Ha megérzéseim nem csalnak, ön most el fog engem engedni erre a feladatra, ha cserébe alávettem magam ennek a pecsétnek. Jobban örülnék ha robbanócetliket ragasztana a szemüvegemre, és egy megbízható ember lerobbantaná a fejem ha úgy ítéli meg a helyzetet, de ha ehhez ragaszkodik, akkor beleegyezek. Csak arra kérném ígérje meg ha a habárú véget ér, és én még élek, akkor felszabadít ettől az átoktól, szolgálataimért cserébe. Ám addig napig is életem a falu minden lakójáé.- A minden szót kicsit nyomatékosabban mondta, és a válasz végén a Nara lány szemébe nézett. Mintha azt sugallaná, hogy nem csak érte teszi, de ő is az egyike akiért ilyen áldozatot is képes meghozni. ~Veszélyes játék lesz ez. Nem bízom ebben a fickóban túlságosan irányításmániás. Kinézem belőle, hogy megpecsétel, majd megtagadja a kérésemet és ha lelépek akkor csak pár kézmozdulat és végem. Abban sem vagyok biztos, hogy ezt szart majd le lehet rólam venni... ha túlélem a lány próbáit úgy néz ki lesz még jó pár feladat előttem.~ Bár a beszélgetés nagyon rossz irányba indult az ifjú Hyuuga arcáról eltökéltség sugárzott, meg talán némi félelem.

Ajánlott tartalom