Re: Sans folyó

**Jaiba Mineo** Kedd Szept. 24 2013, 18:40

Jó volt hallani, amiket Tsuki mondott, azt, hogy mennyire megbízik bennem. Ez volt a célom, hogy megmutassam neki, hogy ha nem is minden ember jó, de mindig lesznek olyanok, akikre számíthat. Az biztos, hogy én ilyen leszek, és reménykedem benne, hogy Kensei is közéjük fog tartozni majd a jövőben. Aztán, amikor rám nézett azzal a gyönyörű szemeivel, oly kedvesen, azt hittem, nyomban elolvadok. De Kensei is hasonlóan reagált, amikor meglátta Tsuki arcát. Vicces volt nézni, hogy a nagy nőcsábász, aki az előbb még ordítozott, meg Tsuki meghódításáról ábrándozott, most mint egy fiatal, ledermedt, és elpirult. Hiába fordult meg gyorsan, nem reagált időben, látható volt az arca. Ez azért sokat dobott az önbecsülésemen.
- Ott leszünk! – kiáltottam vissza neki nevetve.
Tensi mester mindezt végignézte. Gondolom, hogy sok mindennek volt már szemtanúja, de azért látszott rajta, hogy ez kiborította őt is. Megköszöntem neki a segítséget, majd távozott.
- Nem kell aggódnod miatta. – fordultam Tsukihoz - Igaz, hogy őrült a csávó, de régi barátom, és én megbízom benne. Fura alak, de engem még sosem vágott át, így nincs okom rá, hogy kételkedjek benne. Rég találkoztunk ugyan, de nem hiszem, hogy azért jött volna, hogy keresztbe tegyen nekem, vagy ártson nekem. Téged pedig, úgy gondolom, hogy különösen kedvel. – odalépek Tsukihoz, és megölelem, akár tetszik neki, akár nem – Már most tudom, hogy halálra fogom aggódni magam miattad. Több dolog miatt is. De jelenleg, ilyen vészterhes időkben jobb, ha egy olyan emberrel vagy, mint Kensei. Ő biztosan meg tud védeni, és jól fel fog tudni készíteni téged. Mindez rólam sajnos nem mondható el. – sóhajtok egy hatalmasat, és ölelésemből szabadon engedem Tsukit.
Ezután egy kicsit csöndben maradok, az arcom elkomorodik. Majd, mintha mi sem történt volna, újra mosolyogva folytatom.
- Nem tudom, hogy te hogy tervezted, de ha nem baj, arra a 3 napra még itt maradnék. Szeretnék még veled eltölteni egy kis időt, húgi. Persze, csak ha nincs ellenedre.

**Shiruba Tsuki** Szer. Szept. 25 2013, 14:48

- Öhm most a.........
Kezem mit kezem teljesen le voltam merevedve. Mi van velem már mozdulj, szólalj meg te átkozott. Kensei arca a tekintette, nem is a vörössége volt igazán ami ezt váltotta ki. Mintha egy kicsit nem nem kicsit mintha pontosan szelemet látna. Olyan dolog amire majd kifogunk térni, rá kérdezek miért viselkedett így. Még soha senki aki látta az arcom is nem viselkedett így. Elpirul mint egy szégyenlős szerelmes fiú.
Olyan nem is tudom aranyos volt. Jó látni van egy ilyen oldala is Kenseinek, amit szívesen látnék máskor is.
Mikor távozik nem is tudok válaszolni három nap. Tehát ennyi amíg új életem megkezdődik. Három nap és kilépek ebből a mocsárból. Mind nekik köszönhető. Mineo a bátyám aki felébresztett és maga mellé vesz, befogad. Kensei aki elvállalta, hogy tanít és kiképez mindenre amit tud. Mineo és Kensei........Kensei arca........valahogy nem megy ki a fejemből.
Bátyásm szavai rántanak vissza a valóságba. Az ábrándozásból egy fejrázás is segít kizökkenni, még is mi a franc van velem. Ilyet gondolni mi hárman, bolondság. Talán még is igaz minden jel ezt mutatja.
- Nem....most már nem aggódok. Igazából féltem, hogy mi történik majd a jövőben. Van valami fura különös érzés.....mindegy talán butaság az egész hagyjuk is.
Majd Mineora nézek fel kérdőn és mosolyogva.
- Én tán nem az vagyok? Már mint örült beteg kunoichi aki élvezi a kint? Igaz is most jut csak eszembe mire célzót akkor amikor azt mondta.
"- Még hogy strigula, csak hogy tud, minden nő partnerem elégedett volt... Öhm... Legalábbis a teljesítményemre nem volt panasz. -"
Milyen teljesítményre gondoltatok ekkor?
Teszem fel a kérdést amikor váratlanul át ölel ami meg lep. Honnan vette a bátorságot erre a dologra, rögtön tiltakozok. Ez az egész talán mér ösztönös beidegződött reakció ilyen és hasonló dolgokra. Kicsit mocorgok de meg nyugszom és teljesen elolvadva hagyom bátyám karjaiba zárjon.
- Egyébként nem gondolkodtál el azon miért is bíztam meg ilyen hirtelen benned?
Meg fogom a kezét és húzom magam után miután vissza vettem a maszkot.
- Gyere be mutattok neked valakit aki kicsit hasonlít rád.

**Jaiba Mineo** Szer. Szept. 25 2013, 17:22

Tsuki felvetése meglepett, de valahol jogos. Lehet, hogy ők ketten, két őrült tényleg jól ki fognak jönni.
- De, te is az vagy. Csak te lány vagy, ráadásul a húgom. Érted aggódom, ez csak természetes. Kensei pedig már nagyfiú, tud magára vigyázni, ha meg nem, vessen magára.
Ezután Tsuki egy olyan kérdéssel lepett meg, amire abszolút nem számítottam.
- Öhm… Hogy is mondjam… - motyogom halkan. Látszik, hogy teljesen zavarban vagyok. A hajamat babrálom, miközben Tsuki mellett elnézve a földre tekintek, kerülve a szemkontaktust. Egy kicsit el is pirulok. Gondolkozom, hogy mit is mondhatnék. Nem voltam felkészülve egy ilyen kérdésre, pláne nem ilyen hirtelen. Elkezdek össze-vissza beszélni, majd egy nagy levegőt veszek.
- Erre visszatérhetnénk egy kicsit később? – nézek még mindig el Tsuki mellett. Erre nem olyan egyszerű válaszolni, kérnék egy kis időt, hogy kigondoljam. Majd holnap kérdezd meg ugyanezt.
Remélem sikerül elterelnem a szót. Majd este kigondolom, hogyan is magyarázom el neki mindezt. Úgy is későn alvó vagyok, lesz időm gondolkozni.
Tsuki újabb meglepő kérdést tett fel nekem. Azt, hogy tudom-e, miért bízik bennem. Nem tudtam a választ. Az eszembe se jutott, hogy vajon miért van így. Mármint, tudom, hogy kedves voltam vele, és nem úgy viselkedtem, mint az átlagemberek, de még is nagyon gyorsan közel engedett magához. Választ a kérdésre nem kaptam, csak megfogta a kezem, és elkezdett húzni maga után. Én hasonlítani? Nem tudom, kire, vagy mire gondolhatott Tsuki, de nemsokára úgy is kiderül.

**Shiruba Tsuki** Csüt. Szept. 26 2013, 15:47

* Hogy egy kicsit pörögjenek az események Smile

*

- Azt tudtam eddig is, hogy aggódsz. Nagyon jól esik ezt nyíltan is felvállalod annak ellenére, hogy tudod igazából nem vagyunk.
El is haraptam a mondat végét mert azok vagyunk lélekben igen tehát ennyi bőven elég.A kérdésemre viszont nem kaptam választ, se baj végül is biztos nem annyira fontos. Nem ellenkezőleg valami más mert Mineo zavarban van nagyon is. Csak figyelem ahogy próbálkozik a gondolatai kuszasága arca pirossága.
- Igen ha neked meg felel akkor nekem is. Végül is biztos nem nagy dolog ez esetben nem is izgat különösebben.
Kézen fogva haladtunk tehát a célunk felé a távoli messzeségbe.

Ami nem is volt olyan messze vagy csak az idő repül ha a társaság jó. Háború ellenére hiába idegen Mineo be engedték az örök. Akik az ország ég hajlatának megfelelően néztek ki. Barnább bőr sötét haj jellemezte külsejüket. Mineora nem is néztek nem is érdekelte őket különösebben. Hisz félig meddig az arc ismerős nekik is. Rám viszont már másképp néztek, nem voltak közömbösek hanem idegenkedve bámultak. Mint valami fura cirkuszi lényt amit még nem láttak.

- Gyere már majdnem ott vagyunk!
Hangom tele lelkesedéssel, de ha figyel valaki.... érezheti a remegését. Izgatót vagyok és belül lelkem mélyén félek mi fog történni. Mineo és Kensei szavai jutnak eszembe. Végre ki szabadulok ebből a börtönből.
Egy kicsi ház előtt torpanok meg két szintes nincs terasz csak egy emeleti ablak. Az ablak párkányán egy nagy virág szirmai lógnak ki. Mineo már talán tudja is melyik az én szobám.
Csak körbe nézek és be lépek, magam után rántva Mineot is.
- Meg jöttem!
Kiabáltam hangosan, de az előszobában senki sem volt. Halk léptek zaja hallatszott mire levettem vagy is vettük labelinket egy nő bukkant fel. Bőre szintén fehér, bár nem annyira mint az enyém rajta fogót valamicskét a nap. Fehéres, összes haja és élénk zöld szemei végig mértek mosolyogva.
Sans folyó - Page 5 The_sacred_moon_by_megoomba_5308

Sans folyó - Page 5 The_sacred_moon_by_megoomba_5308

- Aggódtunk ám, legközelebb ne maradj ki ilyen sokáig Tsu-chan.
Oda futok és azzal a lendülettel már ölelem is a nőt aki az anyám.
- Nem ígérhetek semmit, de nem voltam veszélyben, vigyáztak rám.
Ekkor a nő felnézet az idegen férfira és teljesen le merevedett, mintha szellemet látna olyan arcot vágót. Konyha ruha vizesen, zajosan landolt a padlón.
- Ő kicsoda?
Kérdezte anyám miközben felvette szövetett a padlóról.
- Ez bonyolult, tudod őőő szóval én..... ő és. Kint találkoztunk és először barátom volt. Olyan furcsa érzésünk volt annyira jobban vagyunk....szóval... tudod ő meg ért. Nem olyan mint az a többi oda kint mert...
Anyám mutató úját ajkaimra tette.
- Mert meg szeretted és ő is téged. Mert úgy érzed nagyon különleges személy. Gyertek kész a vacsora üljetek asztalhoz.
Anyám nem is beszél többet, csak a konyhába sétál.

A lakás, vagy is a ház maga kicsi. Egy szegény család amit meg engedhet magának, de körülmények és környezethez képest. Próbálják legtöbbet kihozni az egészből. Néhány talán idegeneknek fura még is ízléses tekintetet magához vonzó kép log a falon. Vagy a falba kirakva apró színes kövekből. Mindenhol a tisztaság már szinte kórházi.

**Jaiba Mineo** Csüt. Szept. 26 2013, 16:49

Szerencsére Tsuki beleegyezet, hogy napoljuk a témát, így nyertem egy kis időt. Bár még mindig nem tudom, hogy mit kellene mondanom, majd valahogy kitapasztalom, hogy mennyire jártas a témában. Közben még mindig kézen fogva sétáltunk. Látszott rajta, hogy nagyon izgatott, viszont az is, hogy nagyon boldog. Muszáj innen kimozdulnia, mert itt soha nem lehetne boldog. Ahogy a faluba mentünk be, akkor is az őrök fura tekintete kísérte, fel sem tűnt nekik, hogy én nem idevalósi vagyok, csak Tsukit nézték. Azzal a megszokott emberi tekintettel, amikor valami idegent, valami furcsát lát. Legszívesebben leteremtettem volna őket ott helyben, de nem lenne jó ötlet magamra haragítanom a helyieket. Ha kiderülne, hogy köröznek, nem csak én, de Tsuki is bajba kerülne.
Nemsokára egy kis házikóhoz értünk, ahova Tsuki berángatott. Először nem akartam így, váratlanul betoppanni, de Tsuki nem tétovázott, és ellentmondást nem tűrően bevezetett a házba.
Amikor beléptünk, és levettük a cipőnket, egy nő lépett ki az egyik szobából. Ha jól gondolom, ő lehet Tsuki édesanyja, mert nagyon hasonlít rá. Ugyanaz a fehér haj, fehér bőr, megegyeztek még az arcvonásaik is, és a szemük is hasonló volt, csak a nőnek egyszínű volt.
- Az én… - kezdtem volna bemutatkozni, amikor a nő rámtekintett. De meglepődöttségemben abba hagytam, mert a nő ledermedt, és elejtette a kezében lévő konyharuhát. Hirtelen nem tudtam, hogy mit reagáljak. Nem vagyok hozzászokva, hogy így néznek rám az emberek. Bár belegondolva, Tsuki is pont ugyanígy nézett rám találkozásunkkor, csak az ő arcán nem látszott ez a fajta sokk. Vagy legalábbis nem láthattam a maszkjától. Szerencsére Tsuki megtörte a csendet, és elkezdett mesélni rólunk. Nem biztos, hogy a legjobb módját választotta ennek. Ahogy Tsuki magyarázta kettőnk kapcsolatát, félő, hogy a nő félreérti a mondandóját. Nem vagyok olyan, mint a többi, először barátok voltunk. Biztosan azt hiszi, hogy Tsuki udvarlója lehetek. Én legalább is biztos erre következetnék, és nem a testvér jutna az eszembe, és a nő válasza is erre enged következtetni. Az azért boldoggá tett, hogy kedvesen beinvitált, az előbbi ijedtséghez képest annak is örülnöm kell, hogy maradhatok. Ráadásul még vacsorára is meghívott. Nem tudom, mi válthatta ki a nőből az ezt a reakciót, nem hiszem, hogy olyan félelmetes kinézetem lenne. Azért remélem, valahogy kiderül, miért rémült meg ennyire.
Belépve egy kicsi, de takaros ház fogadott. Hasonlít a miénkre, csak ez emeletes. Szeretem az ilyen, pici, lakható házikókat. Egy nagy palotában nem szívesen élnék. Milyen már, hogy a saját házadban eltévedsz...

**Shiruba Tsuki** Csüt. Szept. 26 2013, 17:13

- Nah gyere már ne álldogálj ott. Mossunk kezet és irány az étkező.
Már nem fogtam Mineo kezét csak elsétáltam a pici fürdő szoba felé egy folyóson végig amiről a konyhával egybe épített étkező. Egy hálószoba a fürdő és egy nagyobb közös helység a nappali nyílt. Kis utunk alatt voltak még díszek, szépen faragót fali díszek és egy kis tárgy is. Egy pici fiókos bútor keskeny és magas. Kulcsok és más apró tárgyak tárolására alkalmas, de a tetején volt valami más. Egy Kunai apró kézzel készített fa emelvényen.

Sans folyó - Page 5 Images?q=tbn:ANd9GcR8u-WXnsKtf52LTQC0xAlVjb4AODsyDnj7Nawx-vcpbvqHEX6Gpw

Kicsi díszes fegyver látszik, kicsit karcos sok harcot megélt tárgy. Majd nem ugyan olyan a fegyver minden vésete mint azé ami a nyakamban lóg. Akár a két tör testvér is lehetne, persze ez egy kicsit képtelenség nemde. Biztosan egy mester ember készítette mindkettőt legalábbis én erre gondolnék.

- Nem tudom szereted e, a párolt zöldségeket és húst. Anya általában ezeket készíti azt mondja, hogy egészségesebb így mint sütni állandóan. Persze sütni is szokott, csak azt ritkábban. Ahonnan származik anyu azt mesélte hideg van többnyire, amikor apuval találkoztak azt mondta akkor különösen hideg tél volt.

Miközben a fürdőbe mentem és meg mostam a kezeim.

- A többit meg már úgy is tudod, hol születtem mikor és blaa blaa blaaaa.....

Mineoval szembe fordulok és mosolygok. Látszik itt a házban idegen szemek elöl elzárva szabadulok fel csak igazán. itt végre láthatja azt milyen is vagyok igazából. Meg is ölelem kéz mosás után és arcom melkasának dörgölöm.

- Annyira örülök, hogy itt vagy. Tudod mindig is álmodoztam arról nem vagyok egyedül, már mint van egy szóval érted.

**Jaiba Mineo** Csüt. Szept. 26 2013, 17:56

Még mindig meglepetten álltam az ajtóban, amikor Tsuki szólt, hogy menjek vele. Átsétáltunk a lakáson, és a fürdő felé vettük az irányt.
- Igen, szeretem nagyon. Minamo is sokszor szokta pároltan elkészíteni az ételeket.
Amíg Tsuki kezet mosott, egy kicsit szétnéztem a lakásban. Nagyon szépen, és ízlésesen volt feldíszítve. Nem tudom, hogy miért, de egy kicsi hasonlított arra a házra, ahol gyerekkoromat töltöttem. A szülői házra. De rég is volt, hogy utoljára ott jártam. Mielőtt elhagytam Konohát, még egyszer megnéztem a lakást kívülről. 8 év, gyorsan eltelt azóta. Miközben nézelődtem a lakásban, egy kunai keltette fel az érdeklődésem. Látszik, hogy kiemelt fontosságú a tárgy. Ahogy közelebb lépek, beigazolódni látszik a sejtésem. Ez egy konohai mester műve, aki már elhunyt. Az egyik volt csapattársam nagyapja készítette ezeket. Az apám is kapott egyet az ő apjától, és én is kaptam egyet tőle. A családunk nagyon jóban volt az övékkel. Érdekes, hogy ide is került egy ilyen. Majd megkérdezem Tsukit egy kicsit később, nem akarok tolakodó lenni, hogy egyből letámadom, hogy honnan van ez. Még a végén valami műkincsgyűjtőnek gondol.
Tsuki nagyon másképp viselkedett, most, hogy haza került. Látszik, hogy itt boldog, és a szülei biztosan nagyon szeretik. Csak az a baj, hogy az életét nem töltheti e falak között.
Még mindig a házikó belsejét néztem, amikor Tsuki odajött hozzám, és megölelt. Olyan aranyos volt, ahogy hozzám bújt.
- Én is nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. Tudod, úgy érzem, megváltoztattad az életem. Boldog vagyok, hogy találkozhattam veled.
Csak ezután vettem észre, hogy Tsuki anyukája figyel minket a konyhából. Most már biztosan nem mosom le magamról, hogy meg akarom hódítani Tsukit.
- Gyere, menjünk enni, anyukád már nagyon vár ránk.
Megmostam a kezem, majd leültem a már megterített asztalhoz.

**Shiruba Tsuki** Csüt. Szept. 26 2013, 18:18

Anya ki is meri nekünk az ételt, és mosolyog Mineora meg is szólítja.
- Nem tudom miért nézel ki így. Talán ezért is hozott haza Tsu-chan. Vissza élsz bizalmával jobb ha eltűnsz világol. Kettőnk közül Mine a türelmesebb és megbocsájtó.
Az utolsó két mondatot anyám halkan intézte Mineohoz, de még is halottam fél fülel. Tányérom csörömpölt mikor az asztalra csaptam. Mérgesen néztem anyámra aki még mindig ártatlanul mosolygott mind kettőnkre.
- Ne terrorizáld már, semmit nem csinált igazából. Csak szóval jóban vagyunk tudod mindig vágytam egy testvére. Szoval nekem ő olyan mint....
Anyám szem forgatva felnéz a mennyezetre. Majd konyha bejárata felé fordítja a tekintetét.
- Legyen ha te így szeretnéd, ő biztos nem olyan ha te......
Igen az ajtó nyílt és az előszobában nehéz léptek zaja hallatszott. Apa haza ért le vette ruháit és én már alig bírtam magammal. Széken ülve mocorogtam, de nem mozdultam.
- Meg jöttem, látom vendégünk is van Motoko.
A férfi belépet a konyhába és egy szerelmes csók után nejének vagy is anyámnak. Meg kócolta a hajam nagy erős kezével. Én ajkaim beharaptam majd felháborodást tettetve tiltakoztam.
- Nyaaahhhhhh neeeeee már megint te is kezded!
Elmerülve hajam igazgatásában nem is figyeltem amikor apám Mineo vállára tette jobb kezét.
- Üdvözlöm szerény hajlékunkban Mineoro vagyok.
Majd le ült az asztalhoz pont Mineoval szembe. Amikor rá nézet arcán ledöbbentség látszott, észre vette a hasonlóságot. Egyböl rámnézet mosolyogva.
- Már megint egy csín? Most melyik boszorkányos ju micsodát használod?

**Jaiba Mineo** Csüt. Szept. 26 2013, 18:49

Vicces volt hallani, ahogy az anyukája beszélt hozzám. Mintha én mondtam volna Tsuki leendő udvarlóinak. Tényleg nagyon szerethetik őt. Bár amikor azt mondta, hogy Mine, nem tudtam, hogy kire gondolhat, hisz még be sem mutatkoztam neki, meg egyébként sem ismer még.
- Nem kell aggódnia emiatt, én semmiképp nem fogom átverni.
Már megint a kinézetemet emlegeti. Nem tudom, mi olyan különleges benne. Tsuki nagyon aranyos volt, ahogy megvédett, úgy, mint egy igazi testvér.
- Igen, én csak testvéremnek tekintem Tsukit. Nem táplálok iránta romantikus érzelmeket. Egyébként is, nekem van feleségem.
Most jutott csak eszembe, hogy ezt Tsukinak még sosem mondtam. Mármint meséltem neki Minamóról, de sosem említettem, hogy ő a kedvesem lenne. Aggódva nézek Tsukira, remélem, nem haragszik meg emiatt, vagy ez nem esik neki rosszul. Még jó, hogy most mondtam, hogy soha nem bántanám meg.
Ekkor hazajött egy férfi, aki valószínűleg Tsuki apukája volt. Amikor a férfi bemutatkozott, már felkaptam a fejem. Aztán leült velem szemben. Látszott az arcán, hogy ledöbbent, de teljesen megértem. Megértem, én is pontosan ugyanígy érzek. Most már minden tiszta volt. Tsukit mi fogta meg bennem, miért reagált így az anyukája. A férfire nézve olyan érzésem volt, mintha tükörbe néztem volna. Persze, ő idősebb lehetett nálam vagy 20 évvel.
- Az én nevem… - nyeltem egy nagyot – Jaiba Mineo. Legalább is jelenleg így szólítanak.
Tsukihoz fordulok falfehér arccal.
- Kérlek, add oda apukádnak azt a kunait, amit tőlem kaptál ajándékba.

**Shiruba Tsuki** Vas. Szept. 29 2013, 15:42

Nyam nyam falatoznék már jó ízűen mert éhes vagyok. Apa is betoppan és meg is jegyzi a vendéget, vagy is vendégünk van. Olyan izgalmas az egész. Még soha nem hoztam haza senkit se barátot se barátnőt. Csak egy virágot, de ő nem túl jó asztal társaság.
A két egymásra hasonlító férfi farkas szemet néz. Nem találom ezt furcsának, vannak olyanok akik hasonlítanak másokra. Arcvonások a szem egy tekintet vagy más dolgok.
- Minamo, a feleséged? Ezt nem is mondtad róla fúú tudod mit nekem meg van egy lótusz virágom HA HA én meg ezt nem mondtam neked!
Közben Neo be mutatkozik és döbbenet még mindig az arcán. Apa inkább már az ebéd fele terelődne, ez látszik az arcán. Csak valami ritka egybe esésnek találja a dolgot. Szemei más mondanak, őt is hajtja a kíváncsiság mint engem. Mineo miért hasonlít rá ennyire.
A kérésre csak bólintok és elő veszem a tört vagy is a kunait. Az asztal középre teszem és várom a fejleményeket. Csak most tűnik fel nekem a dolog. A folyóson lévő és az asztalanon heverő két kunai közti nagy hasonlóság.
- Nagyon hasonlít a kettő egymásra.
Meg is jegyzem, apám pedig elmélyülve szemléli a tört. Kézbe is veszi és megnézi, majd hümmögve szólal meg.
- Nagyon hasonlít arra a melyik a folyosón van. Az biztos mind kettőt egy mester ember készítette, de fogalmam sincs hol. Motoko találta nálam azt a tört ami a folyosón van. A fejem erősen vérzett és egy nagy seb is volt mellkasomon. Úgy éreztem valami fontos dolgot jelenthet a kunai. Sose sikerült rá jönnöm, hol találtam vagy hol vettem.

**Jaiba Mineo** Hétf. Szept. 30 2013, 01:39

Annak nagyon örültem, hogy Tsuki nem haragudott meg rám, viszont az örömöm nem tartott sokáig, hiszen most más foglalta le a gondolataimat. Amint Tsuki odaadta a kunait Mineoronak, ő is egyből észrevette a hasonlóságot, és szerinte is egy mestertől készült, erre már én is rájöttem. Viszont ilyet nem sok ember kapott, ez különleges. Ez a kunai, ez a hasonlóság… Ez nem lehet, csak áltatom magam. Csak rossz viccet űz velem a sors. Hisz… Ő már rég halott, ha nem így lenne, már rég megkeresett volna.
Ekkor felkapom a fejem arra a mondatra. Egy fontos mondatra, mely szerint megsebesült, és valószínűleg nem sokra emlékszik a múltjából. A tőrrel kapcsolatban legalábbis biztosan. De akkor sem lehet, hisz a csapattársai állították, hogy meghalt. Meg egyébként is, Tsuki túl idős, hogy… Jobban belegondolva 7 év van közöttünk, szóval akár még lehetséges is lenne. Jajj, mi tévő legyek most?
- Kérlek Tsuki, hozd be azt a kunait is, ami a folyosón van. – csúszott ki a számon - Kérlek, siess – nézek rá könyörgően. Amíg ezt megteszi, lecsukom a szemem, és várakozok. Valahogy úgy tűnt, mintha egy örökkévalóság telt volna el addig, amíg visszaér. Egy pillanatra felnézek, és amikor látom, hogy újra az asztalnál van, újra lecsukom szemeimet, és lehajtom a fejemet.
- Kérlek, fogd meg a két kunait. Tudod, hogyan nyílnak, mert megmutattam. Amint feltárulnak, kérlek, olvasd fel a két nevet, ami benne szerepel.
Érzem, a szívem egyre hevesebben ver, és egy kicsit szédülni is elkezdtem. Csak tudnám, miért van így, hisz ha az apám lenne, az sem változtatna semmin. Felnőttként már nincs szükségem rá, és már amúgy is ritkán találkoznánk. Viszont Tsukinak biztos sokat jelentene, ha kiderülne, tényleg a testvérem. Csak remélem, ezzel a jelenettel nem csinálok magamból bolondot. Mit mondok akkor, ha véletlenül egy teljesen idegen nevet olvas fel? Hogy magyarázom meg az egészet? Egyelőre nem tehetek mást, mint hogy megvárom Tsuki szavait.

**Shiruba Tsuki** Hétf. Szept. 30 2013, 16:40

- Jó rendben. Mineo nagyon furcsa volt, igaz nem rég ismerem. Még is láttam ezt rajta a furcsaságot valami van valami amit nagyon ki akar deríteni. Még is mi lehet az? Felállok az asztaltól és behozom azt a másik kunait is. Röpke perc múlva már vissza is térek, és egy gyanú nem is egy kérdés erősödik bennem egyre jobban. Az a két tör miért ilyen hasonló, igaz apa nem emlékszik honnan származik. Anya mesélte nagyon szörnyű sérülései voltak és ez lehet az oka.
Meg fogom mind két tört és ki nyitom őket.
- Naro Mineiro szerepel mind kettőben. Ez most mit jelentsen valaki szórakozik?
Meg markolom erősen a kunait és hangosan szólalok meg. A két név egy és ugyan az vagy Mineo lopta a tört valahonnan, bár az nem lehet.
Azt mondta ez az övé és a régi neve szerepel benne. Bár mindenki állíthat ilyet régen más volt a neve. Akár én is meg tehetném azt mondom Yukinának hívnak és nem Tsukinak. Még mindig kérdőn nézek körbe Mineo Apa és anya közt. Apa is ugyan ilyen értetlen tekintettel néz körbe ő sem érti a dolgot. Talán támadójának a tőre lehetett, de az az nem lehet. Túl sok a véletlen egybe esés a kunaiok, a külső hasonlóság.

**Jaiba Mineo** Kedd Okt. 01 2013, 02:31

Amint Tsuki felolvasta a két nevet, egyből pánikba estem.
- Elnézést, most ki kell mennem a friss levegőre. – pattantam fel a székemről. Tudom, hogy ez illetlenség, hisz egy ebéd közepén voltunk, de ez most a legkevésbé sem érdekelt. Gyorsan kiszaladtam a házból.
Most már biztos vagyok benne. Ilyen kunai csak 3 van a földön, egy nálam, egy az édesanyámmal eltemetve, egy pedig apámnál. De most mit mondjak, menjek be, és közöljem, hogy szia Mineoro, te vagy az apám.? De ehhez nincs jogom, nem bolygathatok meg így egy családot. Bár ezzel már elkéstem, hisz Tsukit magammal viszem innen. Mármint Kensei gondjaira bízom. Meg egyébként is semmivel sem tudom bizonyítani, hogy… A képpel, ami kiskoromban készült, amin apával vagyok.
- Ú, de az hol is lehet, mindig nálam szokott lenni. – kutatom át a zsebeimet. A járókelők biztosan bolondnak gondolnak, de ez hidegem hagy jelenleg. Tsuki miatt meg kell tennem, tudom, hogy neki nagyon sokat jelentene. Így is nagyon boldog, hogy találkoztunk, nem tudom, mi lesz, hogy ha kiderül, hogy tényleg testvérek vagyunk.
Úgy nagyjából 2 perc távollét után visszamentem a házba, és leültem az asztalhoz, és Motokóra vetem tekintetem.
- Ha jól gondolom, az a baleset a férjével nagyjából 16 éve, egy téli napon történt. – a választ meg sem várva folytatom. – Az a kunai pedig a nyakában lógott. Volt hozzá egy szépen megművelt lánc is. A kunaiban egy kis tekercs volt, ami üres volt, esetleg egy név volt rajta, vérrel áthúzva. Ezek különleges konohai kunaik, amit csak a családom tagjai kaptak. Egész pontosan, édesanyám, édesapám, és én.
Gyorsan előveszem a képet, ami nálam volt, mielőtt bármit tudnának reagálni, és eléjük tolom.
- Ez a kép rólam, és az apámról készült, Naro Mineoróról, 16 éve. Ezután nemsokkal tűnt el egy küldetésben. Azóta senki sem látta.

**Shiruba Tsuki** Kedd Okt. 01 2013, 15:42

- Hékás legalább a másodikat várnád meg.
Szolok utána, nem értem ezt az egész kirohanást. Fenébe is már haza hozom ide, ahova még senkit erre így viselkedik mindenki előtt, hát ez komolyan. Nyugodtan ettem pár falatot, úgy sem vagyok nagy étkű már csak Mineot vártam. Pár perc volt csak Mineo vissza is jött és elnézést kért. Hát ez a minimum ezek után szerintem, így kirohanni... csak nem beteg?

- Igen Tsuki fogantatása előtt pár hónappal.
Válaszolt anya majd apa vette át a szót, de senki nem értett semit sem. Most mire jó ez az egész mi van egyáltalán a két kunaial.
- A lánc nem volt meg, csak a tör e kezemben Motoko ezt mondta. Amikor magamhoz tértem egy kis házikóban voltam. Nevemen kívül semmire sem emlékeztem. Azt éreztem, hogy a kunai nagyon fontos valamiért soha nem sikerült rá jönnöm.

Mikor a kép is az asztalra került én felugrottam. Anya és apa főleg apa hihetetlen kedve nézte a képet és Mineot. Ennyit a múltról, a kimaradt részletekről. Mire már épp emlékezne de mindig elillan.
- Fii...fiam?
Szólal meg apám akadozva nagy nehezen. Igen túlsók a véletlen egybe esés. A hasonlóság, a két kunai és még az idő vonal is stimmel. A teljes kép össze állt szüleim számára és számomra is.
Én felálltam és lehet fehérebbnek lenni hát most még fehérebb voltam. Egyenesen az emeletre rohantam, egyenesen a szobámba.
Anyám utánam nyúlt, de a hírtől teljesen cselekvés képtelen volt.
- Azt mindig is sejtettük van valami vagy valaki.
Apám kötelesség tudó tisztességes ember volt mindig is. Én ezt már nem láttam feláll és letérdel Mineo előtt.
- Kérlek bocsáss meg, tudom nincs mentségem. Az elmulasztott éveket nem pótolhatom semmivel sem. Nem mentség a sérülés és amnézia semmire sem.
Látszik, hogy apám a múltra még mindig nem emlékszik. Minden bizonyíték elégé egyértelmű most már.

**Jaiba Mineo** Kedd Okt. 01 2013, 16:19

Lehet inkább hallgatnom kellett volna, mindenkit nagyon felzaklattam. Tsuki felrohant a szobájába, a szülei pedig látszólag eléggé kiborultak.
- Ugyan kérem, ne tegye ezt. Mármint… Kérlek, ne tedd ezt. Igaz, hogy a múlt nem volt mindig a legszebb, de még élek, és virulok. Van egy feleségem, akivel boldogan élek. Ráadásul – húzom ki magam – egy hercegnőről van szó. Van egy gyönyörű húgom, akit eddig is nagyon szerettem, és most már senki sem fog rám furán nézni, ha azt mondom, ő a hugicám. Nem lehettél velem, viszont itt voltál Tsukival, szeretted, és vigyáztál rá, amit nagyon köszönök. A múlton fölösleges rágódni, változtatni már úgy sem lehet rajta. Úgyhogy kérlek, állj föl. – nyújtom felé a kezem.
Most pedig, ha megbocsátanának, felmennék, és megnézném, hogy van Tsuki.
Felmentem az emeletre, és megkerestem Tsuki szobáját. Kopogtam, és benyitottam.
- Bejöhetek? – teszem fel óvatosan a kérdést. Ha megkapom az engedélyt, belépek, ha nem, akkor kintről folytatom.
- Furcsa, mit hoz a sors. Mindig is éreztem, hogy különleges vagy a számomra, de sosem értettem, hogy miért. Most már tudom, és örülök, hogy veled lehetek, és boldog vagyok, hogy megismerhettelek.
Odamegyek Tsukihoz, és megölelem.
- Szeretlek, testvérkém.

**Shiruba Tsuki** Szomb. Okt. 05 2013, 00:55

Nem tudom mi zajlik lent, de az biztos nagy megdöbenések mennek. Meg a nagy össze borulások és sírások. Én azt hittem apa csak az enyém....most most osztoznom kell rajta. Ez jó nagyon jó, de miért most és így derült ki minden. Pont most, a levél érkezte után.... amire vártam.
Halk kopogás az ajtón Mineo az.
- Gyere.
Szólok halkan miközben a virágom előtt egy fehér lótusz előtt állok az ablaknál.

A szobám fura különös, vagy is nem annyira. Tele van színekkel minden felé színes kéz nyomok az én tenyerem lenyomatai. Illetve virágminták, fák és mindenféle erdei dolog.
Egy íróasztal és egy ágy is van még a szobában. Meg persze szekrény ruháknak és más dolgoknak ami egy kunoichinek kell.

- Furcsa és pont most....
Mutatok az asztalra ahol egy hivatalos levél áll kibontva. A levél tartalma röviden már nem vagyok a falu tagja vagy is vándor vagyok. Így bármikor elhagyhatom a falut ha úgy akarom.
Át ölel ami most kifejezetten jól esik. Vágytam rá, hogy legyen egy testvérem és most a vágyam valóra vált ez már túl szép.
- Annyira.... hihetetlen az egész....

**Jaiba Mineo** Szomb. Okt. 05 2013, 15:51

Amikor megöleltem Tsukit, örömmel tapasztaltam, hogy nyugodtan tűri. Nem lök el magától, nem fészkelődik, és a szavai is megnyugtattak. Nem haragszik rám, amiért így a nyakába zúdítottam.
- Igen, számomra is hihetetlen. Mindig is ezt szerettem volna, egy hugicát, és most valóra válik az álmom. – szorítom magamhoz még jobban Tsukit – Viszont minél hamarabb szólni kellene a szüleidnek, hogy elmész itthonról. – suttogom.
Gyorsan átfutom a levelet.
- Ezzel nagy szerencsénk van. Így egy problémával kevesebbet kell megoldanunk. Szerintem a szüleidnek most sok lenne, ha bejelentenénk, hogy elmegyünk. Úgy lenne a legjobb, ha a mai napot velük töltenénk. Mesélnék nekik magamról egy kicsit, aztán meghallgatnám, milyen voltál gyerekkorodban és megnézném a kiskori képeidet. – vigyorgok – Holnap elmehetnénk valamerre, arra, amerre csak szeretnél. Aztán itt hagynálak estére a szüleddiel, hogy el tudjatok búcsúzni. Én addig elmegyek valamerre, talán keresek egy fogadót. Aztán reggel elindulhatnánk, és utána találkoznánk Kensei barátommal. Persze, csak ha neked is megfelel.
Leülök az ágyra, és egy kicsit magam elé bambulok.
- Azt ígérd meg, hogy ha a Tea Országában jártok, akkor mindenképp benéztek hozzám. Kensei úgy is megtalál.

**Shiruba Tsuki** Vas. Okt. 06 2013, 13:12

- Nem kel már tudják. Már régóta tudják elakarok menni, a levélről is tudnak.
Meg fordulok és Mineora nézek.
- Igen az tényleg jó ötlet lenne. Beszélj velük mesélj magadról, de a fényképeim nem neked valóak! Miért akarsz zavarba hozni ezzel onii chan?
Ártatlanul nézek fel, de mosolyomon látszik nem is vagyok olyan ártatlan. Na jó bizonyos tekintetben, ha olyan dolgokat nézünk igen is az vagyok. Így az ártatlanság mint jelző még igaz is rám nézve, attól függ ezt mire és hogyan értelmezi valaki. Elsétál és le ül az ágyamra... te tee teee ezt hogy mered? Attól valaki a bátyám még nem meg engedett neki az ágyamra ülni.
Oda ugrok és hanyatt lököm majd hasára ülve mutató újamal böködöm folyamatosan.
- Te hogy gondoltad, hogy az ágyamra mersz ülni, még a bátyámnak is engedélyt kel kérnie. Ezért most meglakolsz!
Felemeltem a kezem, de nem ütöttem csak....csikiztem. Soha senkivel nem tudtam még ilyet csinálni, szóval itt a remek alkalom.

**Jaiba Mineo** Vas. Okt. 06 2013, 16:12

Ahogy az ágyon nézelődtem, milyen aranyos is Tsuki szobája, váratlan támadás ért. Pedig épp elvoltam a saját kis világomban, ezért egyáltalán nem tudtam védekezni. Tsuki rám ugrott, majd ellökött, és kérdően az ujjával böködött. Nyilván rosszat dolgot tettem.
- Elnézést, nem tudtam… - kezdtem bele a mondandómba, de befejezni már nem tudtam. Tsuki olyan fegyverhez nyúlt, ami ellen nem tudtam védekezni. Elkezdett csikizni. Ez a gyengém, ez ellen nem nagyon tudok mit tenni. Hangosan hahotáztam és közbe ficánkoltam. Kellett egy kis idő, amíg összeszedtem magamat. Amikor éreztem, hogy a támadás ereje picit lecsökken, nagy levegőt vettem és összeszorítottam a fogaimat. Megfogtam Tsukit, határozottan, de kedvesen magamhoz öleltem, majd vele együtt továbbgurultam. Vigyázva, nehogy valahol megüssem, vagy megnyomjam. Így viszont már én voltam felül.
- Tsu-chan, ezt nem gondoltad át. Ilyen támadást nem lehet megtorlatlanul hagyni.
Cserébe én is megcsikiztem őt. Ne csak én szenvedjek, úgy nem igazságos. Egy kis idő után abbahagytam, fölé hajoltam, adtam egy puszit a homlokára, majd felkeltem, és leültem a földre.
- Testvérkém, leülhetek az ágyadra?

**Shiruba Tsuki** Hétf. Okt. 21 2013, 22:14

Két kacagás közt sikerült ki nyögnöm. Préselnem magamból néhány szót.
- Hagyd abba. Neee nee csináld.
kacagás közben elégé nehéz a beszéd. Nyüszögve próbáltam harcolni a csikizés ellen. Látszólag közben talán olyan boldog voltam mint eddigi életemben még soha sem.
- Persze ülj csak.
Mineot figyelem miközben az ágyam szélén ül én pedig próbálok levegőhöz jutni. Az egész még mindig olyan hihetetlen a számomra. Olyan furcsa. Egy álom egy valóra vált mese. Vajon mikor fogok felébredni?
- Mineo..... Szeretlek.
Hirtelen ölelem át hátulról a bátyám és szorítom arcom hátának. Annyira boldog vagyok, még könnyeim is potyognak. Lassan át is nedvesedik talán Mineo ruhája. Érezheti ahogy meg remegek halhatja ahogy pityergek a háta mögött.

**Jaiba Mineo** Kedd Okt. 22 2013, 00:23

Miután megkaptam az engedélyt, leültem az ágyra. Már készültem, hogy meg lesz bosszulva a galád akcióm, vagy a puszim, de nem így történt. Helyette Tsuki hátulról hozzám bújt, és átölelt. Amikor hátranyúltam, hogy megsimogassam az arcát, éreztem, hogy a könnye is kicsordult.
- Én is szeretlek, én drága húgocskám.
Megsimogattam a kezét, ami épp a hasamon pihent, majd hátrafordultam, és én is megöleltem. Csak közben arra nem figyeltem, hogy nagyon az ágy szélére kerültem. Éreztem, hogy elkezdek lefelé csúszni. Próbáltam elengedni Tsukit, de már késő volt. Leestem az ágyról, és Tsukit is magammal rántottam. Először fenékre zuttyantam, majd a fejem is koppant egy nagyot. A puffanás után hangos hahotába kezdtem, és csak nagyjából fél perc elteltével tudtam abbahagyni.
- Jól vagy? – kérdeztem Tsukit, miután összeszedtem magam.
Felültem, majd megöleltem Tsukit. Innen már úgy sem fogunk lentebb esni.
- Jobb lenne, ha most lemennénk beszélni a szüleiddel. Mármint… Érted. – mondtam egy kissé zavarodottan.

**Shiruba Tsuki** Szer. Okt. 23 2013, 19:33

Mielőtt még bármit mondhattam volna a földön landoltam. Mineo magával rántott amikor lecsúszott az ágyról. A földön mellette fekve immár az oldalamon mosolygok és nézem ahogy nevet.
- Hát egy kicsit... öhm szóval.
Elpirultam jelezve, igen meg ütöttem magam. Azt nem akárhol, hanem egy olyan helyen, ponton ami kínos téma a számomra. Ismét ölelkezés következik, istenem eddigi életem során nem ölelkeztem ennyit mint ma egy nap alatt.
- Nem nem értem, hogy mire gondolsz.
Válaszoltam mosolyogva majd folytattam.
- Arra gondolsz most elmegyek majd és sokáig nem látnak. Aggódni fognak, de amit te nem tudsz ez nem az első alkalom lenne. Tudod régebben volt egy mesterem. Egy csapat is a feladat Konohába menyünk A hokagénak szállítottunk valamit meg is támadtak minket. A támadonk egy S szintű Shinobi volt egy jounin kiképző. Kisé kegyetlen szadista lélekkel. Imádtam amit művelt, a terve a genjutsuja.
Szóval a csapat java kidőlt a három főből ha jól emlékszek ketten maradtunk talpon. Vagy is a negyedik tag az nem tartózkodott akkor a genjutsu körzetében. Végül kiderült, hogy egy Sunagakurei jounin aki tesztelni akarta a csapatunkat. Végén pedig elértünk konohába ahol napokig egyedül voltam.
Felálltam és nagyot nyújtóztam.
- Egyébként is amikor találkoztunk ép kóboroltam. Csavarogtam, kirándultam vagy hívd ahogy akarod. Már hozzá vannak szokva a távol létemhez és meg értik azt hiszem, miért teszem.

**Jaiba Mineo** Szer. Okt. 23 2013, 20:53

- Sajnálom, nem akartalak lerántani.
Miután Tsuki felkelt, én még maradtam egy kicsit a padlón. Ha már itt vagyok, pihenek egy kicsit.
- Rendben, akkor ez nem lesz probléma. Viszont azt, hogy Kensei lesz a tanítód, nem biztos, hogy tudniuk kellene. Igazából már az is veszélyes, hogy velem vagy, bár azért én nem vagyok annyira rossz hírű, de Kensei elég hírhedt, és könnyen elveszett ninja státuszba kerülhetsz, ha kiderül, hogy vele vagy. Veszélyes brigád vagyunk elvileg. – mondom vigyorogva – Úgyhogy még a nevét se nagyon említsd senkinek.
Én is felkeltem a földről, még egyszer körülnéztem a szobában. Ez még egy gyerekszoba, de úgy gondolom, amikor Tsuki visszatér, már nem gyerek lesz, hanem egy fiatal hölgy. Egy elveszettel az élet azért egészen más, mint így.
- Én most lemegyek, és beszélek apukáddal. Mármint az apukánkkal.
Látszik rajtam, hogy zavarban vagyok, nem is kicsit.
Addig találd ki, merre szeretnél elmenni. Szeretnék tartani egy ilyen testvéres-ismerkedős napot. Megmutathatnád a kedvenc helyeidet, vagy elmehetünk akármerre. Persze, csak ha neked is megfelel.
Lementem a földszintre, és közben vettem egy nagy levegőt. Tudtam, hogy ez egy furcsa beszélgetés lesz. Amikor leértem, apa még mindig az asztalnál ült, látszott rajta, hogy még mindig nem tért magához a sokk után. Megálltam az egyik széknél, megkérdeztem, hogy leülhetek-e.
- Remélem nem zavarok. De az előbb úgy felrohantam, illene befejezni a beszélgetést.
Eleinte kicsit feszélyezve éreztem magam. Meséltem a gyerekkoromról, aztán Minamoról, hogy hogyan találkoztam vele, merre jártunk, hogy házasodtunk össze. Persze, azért részleteket kihagytam, mint a Tahitogorosi, vagy hogy mi lett a nevelőapámmal. Egyelőre csak a szép dolgokat mondtam el, így is sok lesz mára. Aztán miután befejeztem, megkértem őket, hogy meséljék el, hogy mi történt velük, hogy ismerkedtek meg. Megkérdeztem, hogy milyen volt Tsuki kicsinek, és jó halkan megkértem apát, hogy mutasson Tsukiról kiskori képeket.

**Shiruba Tsuki** Szer. Okt. 23 2013, 21:58

Egyedül voltam fent a szobámban. Kelet a magány és úgy gondoltam Mineo szeretne kettesben leni apuval is. Az lent mi történt nem tudom, de csak remélni tudtam kínos dolgok nem lesznek. Pontosan rám nézve kínos zavarba ejtő dolgok.

- Nem zavarsz miből gondoltad ezt őőő Fiam.
Apám szava kicsit bátortalan volt. Még szoknia kell, hogy van egy fia is aki már elég nagy az önálló élethez. Sok minden történt az elmúlt pár óra alatt, egy élet is kevés sokszor ennyi hirtelen eseményre. Mineo kérése meghallgattatott és meséltek neki. Mi után végig hallgatták élete rövid történetét. Már amit elmesélt belőle, mert maradtak sötét foltok. Meséltek gyermek kóromról milyen voltam kicsinek. Min mentem keresztül, a hétköznapokról és különlegesebb napokról is. Elmesélték menyire szomorú voltam amiért különbözök másoktól. Egy szóval mindent amit csak egy bátyónak tudni érdemes a húgáról. Elő került persze néhány fénykép is. Az egyiken egy kis lány aki természetesen az én kicsi változatom szorongat egy szál virágot. Majd egy nudista kép is volt a baba korból alig lehettem pár hónapos.

Ez a nap így ment el. A család, vagy is mi mindannyian egymással ismerkedtünk. Mineo és én Mineo és Anyuék. Egy csapásra lett egy bátyám amire mindig vágytam. Helyére került az a furcsa érzés is végre amit már találkozásunk óta érzek. Másnap mivel sokáig fent voltunk volt majdnem dél mikor felébredtem. Reggeli sem volt Mineot rögtön hívtam nem rángattam magam után. Meg akartam neki mutatni a kedvenc helyeimet. Első sorban persze az üvegházat ahol rengeteg növény volt. Kedvenc boltomat és sok mást, de közben nem maradt el a testvéries csipkelődés sem. Hiába a bátyám azért neki sem szabad mindent. A nap végén a tetőn fekve talált rám ahol meséltem neki pár dologról.
- Tudod amikor egyedül éreztem magam, vagy szomorú voltam mindig ide jöttem fel. Mert egyszerűen annyira szép ez az egész.
Intettem az ég felé jobb kezemmel.
- Mindig meg nyugtat, ezt meg akartam neked is mutatni.

Az álom viszont lassan elnyomott. Másnap reggel ágyamban keltem fel biztos Mineo volt aki ezt tette. Vagy is, hogy ágyba fektetett. Amikor a konyhába léptem pont hátal ült nekem. Óvatosan a háta mögé léptem és eltakartam a szemeit.
- Na ki vagyok?
Természetesen tudta a választ. Egy aprócska játék csak amit már láttam és ki akartam próbálni mindig is. Ez csak egy nap és egy reggel volt. Mondhatni ez a három nap örökre meg marad elmémben. A három legboldogabb nap eddigi életemben.

Negyedik nap reggelén holmim össze pakolva. Szüleim meg ígértetek velem, hogy mi hamarabb jöjjek haza. Vagy is szüleink, hogy pontosan fogalmazzak.

**Jaiba Mineo** Szer. Okt. 23 2013, 23:08

A nap további része ismerkedéssel telt el. Jó volt látni Tsukit saját otthonában, boldogan. Igazából még sosem volt részem ilyesmiben. Fogalmam sincs milyen egy igazi család, vagy milyen az, amikor lesül az ember a szüleivel beszélgetni. Talán ezért vágytam mindig is egy testvérre. Minamo nagyon fontos nekem, de ezt az űrt még ő sem képes kitölteni. Most viszont van egy teljes családom. Egész késő estig beszélgettünk. Másnap viszonylag korán felébredtem, összekészülődtem. Az ágyon feküdtem, amikor Tsuki betört a szobába, és közölte, hogy menjek vele. Persze nem tiltakoztam. Megmutatta nekem a városban a kedvenc helyeit. Először is egy üvegházba mentünk. Sokszor mesélte, hogy szereti a növényeket, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire. Aztán egy nagy séta keretein belül megmutatta a többi helyet is. Aznap este, miután hazaértünk, még szerettem volna Tsukival beszélni. A tetőn találtam rá. Ez szerintem családi vonás lehet, mert én is sokat szoktam a tetőn heverészni.
- Most már sosem leszel egyedül. Itt vagyok neked én, és mostantól Kensei is.
Az eget kezdtem én is bámulni.
- Engem is mindig megnyugtat, és itt nagyon szép az ég.
Közben gyorsan telt az idő, és Tsuki elaludt mellettem. Nagyon aranyos volt, ahogyan szundikált. Az én drága hugicám. Olyan jó ezt kimondani. Óvatosan felemeltem, nehogy felébredjen, és bevittem a szobájába, leraktam az ágyba. Betakargattam, majd adtam neki egy jóéjt puszit. Még egy kis ideig néztem, hogy milyen aranyosan alszik, aztán én is lefeküdtem a szobámba. Másnap otthon töltöttük a napot. Még jobban megismertem Tsukit, és a szüleinket. Tsuki anyukája is nagyon kedves, ő is nagy szeretettel fogadott.
A következő nap reggelén indultunk is. Kisétáltunk a városból, ekkor ismét furán néztek Tsukira. Amint elég távolságra kerültünk a várostól, egy kis tisztáson megidéztem egy újabb hárpiát.
- Ő itt Kisi. – mutatom be Tsukinak.
Vele repültünk el, egészen az ország határvidékére, a megbeszélt helyre.

Ajánlott tartalom