Sans folyó

- Szia Kisi, remélem nem bánod én is. Vagy is neked kell engem is vinni.
Meg simítom a hárpiát majd Mineo utasításainak engedelmeskedve. Persze Kisinek is, hiszen még is csak ő visz el engem a találkozó helyre. Elfoglalom a helyem és várom az újabb csodát. Ez utal is az utazás teljesen elbűvöl. A fellegek közt járunk ahol csak a madarak fordulnak elő. Vagy is a madarak birodalmában.
- Ez fantasztikus..............
Kiabálom hangosan a süvítő szelet lebirkózva hangommal.
Végül lassan meg érkezünk a kiszemelt területre a találkozó helyszínére. Egy kicsit félek, Kenseitöl ezt soha nem vallanám be még Mineonak sem.
- Mond bátyus, ha meg akarlak találni tea országában merre keresselek?

- Kisi, Mineo mi lenne ha repülnénk még egy kicsit?
Majd csak fészkelődokk egy kicsit. van amit kérdezni akarok valahogy...valahogy nem merem. Mi a franc van már velem szégyenlős vagyok Mineo előtt? Ennyire meg bolondított volna, ennyit jelentene ha valakinek testvére van?
- Mineo kérlek vigyél haza. Nem nee ne oda ahol én lakok.... nekem most már két otthonom van. A másik ott van ahol te is vagy bár merre legyen is az.
Nem beszélek többet csak hallgatok csendben. Ennyi elég is, hiszen elmondtam mire vágyok mit szeretnék. Furcsa az egész én vágyok valamire. Nem nem is ez a furcsa, hogy vágyok valamire. Az inkább ahogy viselkedem, és vágyok arra Mineoval élhessek és vele legyek. 
- Majd valahol meg állhatnánk mert venni akarok valamit.
Ha idegenekkel találkozok, még jobban kel vigyáznom. Jobb ha eltakarom a szemeimet is a méltatlanok elöl. Ócska semmire kelő kis selejtek nem érhetnek fel hozzám. Épp ezért nem méltóak még arra sem szemeimet láthassák.

// Uchiha Madara //

Több napja úton volt már. A kolostorából ideiglenesen száműzött szerzetes utóbbi hónapjai másról sem szóltak, mint a vándorlásról. Nem régiben egy kereskedelmi hajón vállalt munkát, afféle univerzális "mindenesként". Munkája főként abból állt, hogy súrolta a fedélzetet, és pakolta a ládákat, mikor megálltak árut felvenni egy-egy kikötőben, valamint mosogatott a konyhában is, segítve a hajószakácsnak. Egyhangúak és unalmasak voltak a napjai, éjszaka viszont - mikor már mindenki javában aludt - a fedélzeten gyakorolta a harcművészeti formákat. Hiroya nem pénzért dolgozott, hanem csak ételért, valamint azért, hogy majd kitegyék őt egy bizonyos helyen. 
  Ez így is történt. A Szél országában szállt partra a Vasmajom. Ez lesz a vezeklése útjának első kezdete. A sivatagot átszelve jutott el a Sans folyóig. Annak mondjuk már a legkevésbé sem örült, hogy telement a cipője homokkal, ahogyan a nagy melegnek sem. Szerencsére van nála ivóvíz bőven. A folyó partja mentén gyalogolt, hátán a zsákja, kezében a botja. Gyaloglás közben előtörtek belőle az emlékek, a apja megölésétől kezdve a kolostorban töltött évek edzései, és persze az a hírhedt éjszaka, amikor tombolt az a bizonyos démonmajom. Szülőföldjén most is szól szájhagyomány útján ez a rémmese, holott Hiroya már egy ideje nem is tartózkodik a Zöldség Országában. Egy cél lebeg a szeme előtt, a legnagyobb harcművészé szeretne vállni, a tudást keresi. A huzamosabb gyaloglás után, leült az egyik pálmafa alá, ivott egy kicsit, majd lótuszülésbe ült, és csenben meditálni kezdett. Botja maga mellett volt, neki támasztva a fa törzsének, hogy ha netán használnia kellene, akkor azonnal kézközelben legyen.

A meditálás után felállt, kulacsából ivott egy kicsit. Legalább pihent egy kicsit. Ám nem akart sokáig időzni azon a helyen, így tovább folytatta vándorútját. Nagyjából két órányi gyaloglás után rátalált egy igen aprócska halászfalura. Eleinte afféle elhagyatott, és lepukkadt helynek hitte, ám mikor ténylegesen beért a csöppnyi településre látta, hogy igen is zajlik itt az élet. Halat fognak, főznek, csónakot eszkábálnak. Mindenki teszi a dolgát. Ifjú harcművészünk neki is látott érdeklődni, az ügyben, hogy hol van a közelben olyan hely ahol a tudását bővítheti, vagy esetleg megmérettetheti magát. Említették neki a Taneo arénát. Hiroya nem hallott még erről a helyről, de a neve alapján illegális vagy féllegális küzdőveremnek gondolta. Harcolni kell, közönség előtt. Bár ő maga nem konkrétan ilyesmit szeretett volna, ugyanakkor úgy döntött, hogy érdemes megnézni azt a helyet. Hiszen sokféle különböző stílusú és tudású ember ellen küzdhet meg. Ez harci tapasztalat szerzés céljából, kitűnő lehetőség. A falusiak kedvesen elmesélték neki, hogy hogyan juthat el a Taneo arénához. A karavánt tanácsolták hősünknek, ezt a tanácsot ő meg is fogadja. Életében most van először sivatagban, nem bolond ő, hogy továbbra is egyedül bolyongjon a homokdűnék között, a perzselő melegben. Továbbá egy karavánon valamivel kényelmesebb is az utazás, noha még soha sem ült teve hátán. 
Az éjszakát - szerencséjére - az egyik háznál tölthette, szívesen vendégül látták. Pénzt sem kértek tőle, csupán némi segítséget. 
Másnap segített is a hajóácsolással foglalkozó férfiaknak. Noha ő maga nem ért ehhez a mesterséghez, ugyanakkor nem is lesz hálátlan. Hiroya amúgy is az a típus, aki ilyen esetekben inkább ledolgozza a tartozást, minthogy fizessen. Amúgy sincsen sok pénze, anyagilag nem erős a mi harcművészünk. De őt nem is a pénz motiválja. A pár órányi fizikai munka után, hősünk megkérdezte az egyik férfit.
- Kérem tudna mesélni nekem erről a Taneo arénájáról? Miféle hely az pontosabban? - kérdezi Hiroya, hiszen nem árt, ha tud egy-két plusz információt a helyről. Amennyiben megkapná a választ, megvárná a karavánt, és el is indulna velük.

Hiroya végighallgatta az idős férfit. Az elmesélés alapján, afféle gazdag ficsúrnak tudná elképzelni ezt a Taneot. Ez a férfi pedig kedvtelésből bunyós versenyeket rendez. Alapvetően a szerzetesek által belé nevelt tanítások és normák szerint, vándoruknak nem lenne helyes kérkednie az erejével és harcművészeti tudásával, az efféle illegális küzdővermekben. Viszont tudja, hogy ez tapasztalatszerzés szempontjából kitűnő lehetőség. Hősünknek a legfőbb célja, hogy ismertté tegye az általa alapított stílust, és ha kell minden lehetőséget megragad ehhez. Legyen az elismert híres dojo-ban vívott mester elleni harc, vagy egy alvilági küzdőveremben történő bunyó egy ismeretlen fickó ellen. Most már elhatározta bárhogy is legyen, bejut abba az arénába. A Vasmajom ott is be fog mutatkozni. 
A falusiak nagyon kedvesek voltak vele, mert még némi élelmet is adtak neki az útra. Harcművészünk pedig be is várta a karavánt, majd el is indult azzal. Egyenesen Sunagakure-ba mennek. Halott már erről a shinobifaluról. Hiroya nem kedveli a nindzsákat, de most ezt az unszimpátiáját is félre teszi, mert neki aztán mindegy, hogy hol lesz a viadal. A karavánon történő utazás a sivatagban neki újdonság. Szerencséje volt, hogy nem volt nagy zsúfoltság a kocsikban. Azonban a meleggel még így is akadtak gondjai. A kolostor hegyeiben azért ennél kellemesebb volt a klíma, és persze jócskán dúsabb is volt a növényzet. De hát ez van, hisz elvégre sivatagban vannak. Maga az utazás, unalmasan telt el. A ponyvával fedett kocsi tetején nézte az egyhangú homoktengert. Akárhogy is végződik majd a Taneo arénában a viadal, az biztos hogy utána elhagyja a Szél Országát. A sivatag az nem az ő terepe. 
Mikor beesteledett és megálltak táborozni, egykori szerzetesünk szépen csöndben a kocsi tetején ülve meditált. Az éjszaka már jócskán hidegebb volt. A békés meditálást a férfi kiáltása zavarta meg. Ő maga is felriadva leugrott a kocsiról.
- Mi az, mi történt? -*kérdezi a hozzá legközelebb álló személyt, hogy tájékozódjon. Később aztán kiderült, hogy két embert megmart a skorpió, akik meg is halltak. Hiroyat tanították gyógyfőzet elkészítésére és alapvető gyógyításokra a kolostorban, ám ahonnan ő származik, ott skorpiók nem élnek, így nem is tudja, hogy mit is kellene csinálnia. 
~Még szerencse, hogy a szekéren maradtam. Ma is tanultam valamit. Földön senki se aludjon a sivatagban.~ gondolja magában, és örül, hogy neki nem esett semmi baja. Ezt követően a vezetők, úgy döntenek, hogy elhagyják a táborhelyet és folytatják tovább az utat. Hősünk továbbra is a szekéren marad. Próbál egy keveset aludni utazás közben.

Figyelmesen hallgatta az öreg beszédét. Igyekezte megrágni a szavait. Bizony itt a sivatagban, hősünk az aki újfiúnak számít. A Zöldség Országa, teljesen más, nem csak az éghajlatot és a földrajzi dolgokat illetően, hanem társadalmilag is. Ott nem igazán vannak jelen shinobik, legfeljebb csak akkor ha időszakosan pár vándornindzsa betér az országba, átutazóként. Mikor az iwagakureieket hozza szóba az öreg, meghallgatja ám álláspontot nem tud foglalni. Nem ismeri a Föld Országát és annak lakóit, ahogyan igazából még a Szél Országát sem. A shinobikat alapjáraton sem kedveli, mint autentikus harcművész, elítéli a harcmodorukat. 
- Rólam annyit, hogy ideiglenesen száműztek a kolostorból. Az utazásaim a vezeklésről szólnak. Az általam kifejlesztett stílust szeretném demonstrálni, és megismertetni a világgal. Be akarom bizonyítani az egykori mestereimnek, hogy nem tévedtem. Bár elsősorban magamnak szeretnék bizonyítani. Hosszú és nehéz utat választottam magamnak. De véghez viszem! El akarom érni a kung-fu legmagasabb szintjét. Ahány helyre utazok, annyi helyen fogok harcolni. Ha kell végig küzdöm a világot is. Alapvetően nem is magamnak akarok hírnevet, egyszerűen csak megtaláltam az életcélomat. A Majom Stílus egy élet munkája lesz. Mikor majd elérem azt a tudás szintet és kort, akkor alapítok egy saját templomot és tanítani fogom a stílust. De addig még sok harcot kell megvívnom. Ugye egy harci stílus hatékonyságát, megvívott harcokkal lehet bizonyítani a legjobban. Pár dojo vezetőjével már megküzdöttem, többeket le is győztem, de ez még kevés. Öreg, ha majd egyszer meghallja valahol ezt a szót, hogy "Vasmajom" - ekkor magára mutat - emlékezzen vissza erre a beszélgetésünkre. -meséli Hiroya, hosszasan. Ennyit még soha senkinek sem beszélt a céljairól. Ez a társalgás jót tett neki, egyrészt mert nem unatkozott a hosszú és unalmas úton, másrészt valamennyi időre meg is feledkezett a sivatag sajátos kellemetlenségeiről. Alig várja már Taneo arénáját. Kíváncsi arra, hogy vajon milyen ellenfelekkel kell szembenéznie. Az út maradék részében igyekezett pihenni, hiszen szüksége lesz az erejére. 
Másnap reggel az út ugyanúgy folytatódik. Pokoli a forróság és a szárazság. Némi idő elteltével, hamarosan megpillantja Sunagakure no Sato falait. Meg is szemléli azt. Életében most lát először shinobifalut. Normál esetben be sem tenné ide a lábát, ám az aréna a falakon belül található, bent a faluban.

Megérkeztek Sunagakure no Sato-ba, a hatalmas falak előtt a városőrséghez tartozó shinobik ellenőriztek mindenkit. Bár az ellenőrzés szigorúnak volt mondható, ugyanakkor egykori szerzetesünknek nem okozott kellemetlenséget. Mindenféle ellenállás nélkül hagyta, hogy lebonyolítsák a dolgot. Mivel nem régiben ostromolták a várost így teljesen érthető a szigorúbb ellenőrzés. Mikor már ténylegesen belépett a városba körülnézett, mi tagadás jelen állapotok szerint valóban nem ragyogott teljes - egykori - pompájában a nindzsafalu. De ez nem is érdekelte különösebben Hiroyát, ő nem városnéző kirándulásra jött, neki Sunagakure nem több mint egy ideiglenes állomás, a célja elérése érdekében. Illendően elbúcsúzott az idős úrtól, akivel az úton sokat beszélgetett. Még mielőtt nekiállt volna nyomozni, az ügyben, hogy merre található az a bizonyos Taneo aréna, úgy döntött, hogy nem ártana előbb harapni valamit. A karavánúton szinte alig-alig evett valamit, legyengülten és éhesen pedig, nem lehet harcolni, de még csak edzeni sem. Ugyan sok pénze nem volt, ennek ellenére végig járt pár utcát és talált egy kis vendéglőt. Az egyik üres asztalnál helyet foglalt, először csak egy teát kért, utána nézegette az étlapot. Sült sertés, rizzsel és párolt zöldséggel, ezt kérte. Viszonylag olcsó, ám mégis laktató étel. Anno a kolostorban, csak kéthetente egyszer ettek húst, tehát mondhatni, hogy többnyire vegetáriánus ételeket evett hősünk, mikor még szerzetes volt. De mivel már nem az, azóta gyakrabban is eszik húsételeket. Miközben magányosan étkezett, azon gondolkodott, hogy hogyan készüljön fel a harcra, milyen edzésterv szerint készüljön. Ám arra a következtetésre jutott, hogy talán jobb lenne pihenni, hiszen a hosszú utazásait még nem pihente ki. Szinte mindig vagy szekéren, vagy gyalog, vagy hajón, de folyton folyvást úton volt. A sivatagi éghajlat, amúgy is betett neki. Az étkezés után, tovább bolyongott a városban. El is haladott egy fürdőház előtt. Bizony nem ártana már megfürödnie, egyrészt mert már vagy 2-3 napja nem fürdött (sivatagba ugye nem könnyű), elég csapzottan is néz ki, valamint ez is egyfajta pihenés. Be is lépett a fürdőbe, ott nagyjából 3 órán keresztül áztatta magát. A kiadós fürdés után, érdeklődött az utcán, hogy merre talál egy borbélyműhelyt. Egy ideje már, nem volt leborotválva a feje, és az arcán sem ápolt szakáll volt, hanem inkább rőzse. Kócos haja is úgy állt, mint a szénakazal, csupán azért nem látszódott, mert folyton fejkendőt vagy turbánt viselt. Szerencsétlen borbély - nem keveset bosszankodva - meg is szenvedett hősünkkel, de azért meg lett a végeredmény, tökéletesen sima, kopasz fej és sima arc. Hiroya kénytelen volt borravalót is adni a mesternek. Mi tagadás, ő mindig is a borbélyok réme volt, ilyen téren. 
Hősünk végre, inkább hasonlít emberre, mint majomra. Most, hogy rendbe tette/tetette magát, tovább sétált a faluban. Útközben megállt egy buddhista templomnál, oda betért, a szobor előtt meghajolt és meggyújtott egy füstölőt is. Utána a templom kertjébe leült egy fa alá meditálni, hosszasan meditált, rákészült a leendő megmérettetésre, egyenlőre csak szellemileg. Mire ezzel végzett, beesteledett, úgy döntött, hogy nem tér be egy fogadóba. Minek költse erre is azt az amúgy is kevéske pénzét? Kint is jó idő van. Elaludt a fa alatt.
Másnap reggel, egy kis gimnasztikával és nyújtással kezdte a napot. Ezt követően a városban bolyongva érdeklődött, hogy hol található a Taneo aréna, ám senki sem tudta. Azonban elmondták neki, hogy találhatóak a dojo-k. Utcáról utcára járt mire talált egyet. A dojo udvarába lépett, illendően meghajolt, majd mindjárt közeledett is az előtte pár méterrel arrébb magányosan gyakorló fiatal férfihoz, aki éppen a formagyakorlatokat űzte energikusan. Talán karate lehetett. Mikor amaz abbahagyta a gyakorlást, megszólította.
- Üdv! Elnézést a zavarásért, nem idevalósi vagyok és egy bizonyos helyet keresek. Az utcán a járókelők azt mondták, hogy talán a dojo-kban edző emberek ismerhetik ezt a helyet. A Taneo arénáját keresem. Esetleg meg tudod mondani, hogy merre találom? -kérdezte a férfit.