Kiképzőterep

//A késésért kijár nekem egy Kage rang a játék végén  //

Nem csalódom az ellenfelemben, igencsak képzett. Mit is várhatnék, hisz felettem van rangban. Könnyedén eltáncol Hitogoroshi támadásai elől, találatot nem tudok bevinni neki. Ezután hagyom, hogy ő támadjon. Megindul felém, majd hirtelen két shurikent hajít felém. Nincs időm elkerülni őket, csak blokkolni tudom. Így hát a bábomat a dobócsillagok útjába állítom. Két koppanás jelzi, hogy sikerrel járok. Azonban most már nem látom az ellenfelem.
Villámgyorsan tekintek körbe, majd a szemem sarkából észre veszem a közeledő alakot. Azonnal odafordulok, majd észre veszem, hogy az ellenfelem nem kavarja fel a port. Ennek nagyon csapda szaga van, de nem lehetek biztos a dolgomban. A probléma az, hogy egy másik támadás is várható, éppen ezért nincs időm tökölni.
Gyilkost egy hanyag mozdulattal a második támadó irányába lököm, míg jómagam meglódulok a "nyomtalan" ellenfél irányába és egy rúgással próbálom leteríteni. Menet közben Hitogoroshit bepörgetem, így ha valódi a második támadó, akkor esélyes hogy meg tudom akasztani a támadását. Ha az első ellenfelem megsemmisül, vagy eltűnik a támadásom hatására, akkor minden figyelmemet a második fickóra fordítom. Viszont ha mindkét ellenfelem megmarad, akkor megpróbálok eltávolodni tőlük, és a bábom segítségével együttes erővel legyőzni.

Szerencsére sikerül időben reagálnom az eseményekre, így hamar összehozok egy ellentámadást. Az első ellenfelemet én magam intézem el, aki egy klón. Miután beviszek egy rúgást, a shinobi egy pukkanás kíséretében eltűnik. Nagyon reméltem, hogy ő lesz a másolat, mert lehet megszorongatott volna, ha nem tűnik el... Így viszont koncentrálhatok a tényleges támadóra.
Bepörgetem Hitogoroshi-t és úgy küldöm ellenfelemre. A fickó viszont egy kunai segítségével megakasztja a bábomat, majd egyszerűen csak rám ront. Hirtelen nincs jobb ötletem, mint hogy Gyilkost egy határozott mozdulattal visszarántom magamhoz, illetve próbálom elkerülni ellenfelem csapásait. Ekkor azonban egy újabb trükkre leszek figyelmes. A támadóm ugyanis egyszerűen csak darabjaira omlik.
- Na ne! - szólalok meg.
A következő pillanatban erős kezek ragadják meg a bokámat, majd hirtelen lehúznak a földbe. Kissé mérgesen nézek fel a chuninra, aki közli velem, hogy nem segít, nekem kell kiszabadulnom. Miután leül velem szemben, nem foglalkozok vele különösebben, inkább próbálok kitalálni valamit. Sajnos nincs olyan technikám, amivel meg tudnám ezt oldani, így kénytelen vagyok más dolgot kitalálni.
Végül úgy döntök, létrehozom a chakrafonalaimat, majd végigfuttatom azokat a testemen. Ezt követően a fonalak feltörnek a föld alól, majd lassan Gyilkos irányába kúsznak. Eltart egy darabig, míg  létrejön a kapcsolat köztem és a bábom között. Ezután egyszerűen csak hozzám sétál Hitogoroshi, majd a földbe szúrja a pengéit körülöttem. Ezzel lényegében annyit akarok elérni, hogy fellazítsa egy kicsit a talajt. Ezt követően pedig lerakatom vele a pengéket, majd úgy irányítom, hogy megragadjon és próbáljon kihúzni.
- Még szép, hogy ki tudok szabadulni, csak nem mindegy meddig tart... - dünnyögöm, miközben azt várom, hogy végre kiszabaduljak a föld fogságából.

//Uchiha Madara - Taneo arénája//

Megvárta míg a fiatal férfi befejezi a formagyakorlatát, a kérdést megismételte. Ám a srác erről nem tudott semmit, vagy csak nem akart semmit sem mondani. Mindegy is, hiszen a választ leginkább a dojo vezetőjétől kapta meg. Hiroya nem túl feltűnően végigmérte a neki óriásnak tűnő férfit. Mokate mester egy bitang nagydarab háromajtós izomhegynek nézett ki. Azonban a mi ex-szerzetesünknek az alkohol a gyengeség és az önfegyelem hiányának a jele. Nagy ritkán a mi hősünk is szokott bort fogyasztani, nem is ezzel van neki a gondja. Egy magára valamit is adó dojovezető ne legyen már berúgva, főleg a dojo-ban, miközben a tanítványa edz. 
- Nézze Mokate mester, csavargónak ugyan csavargó vagyok. De nem akárki. Ami az öveket illeti... pont azért keresem az arénát, hogy megküzdhessek azokkal a mesterekkel. - válaszolt a senseinek. Szándékosan nem árulja el a nevét. Hősünk utazásai során nem egy harcművészeti iskola mesterét győzte már le. Innen a neve, a Vasmajom. Most még nem akarja felfedni a kilétét. 
- Köszönöm a tájékoztatást! Nem is zavarom tovább magukat, további jó gyakorlást. -udvariasan elköszön tőlük. Menet közben azon elmélkedik, hogy kihívhatta volna Mokate mestert egy párbajra. De mivel a sensei nem igazán volt józan állapotban, így szerinte nem lett volna fair a küzdelem. Ezért úgy döntött, hogy keres egy másik dojot. Úgy néz ki, hogy itt az arénába való bekerülésért, le kell győzni egy itteni, helyi mestert. Hiroyanak ezzel semmi baja sincsen. Reméli, hogy a következő dojoban a mester józan lesz. Gyalogolt nem is keveset, míg végül egy kiképzőterepen kötött ki, nem kis terület ez. Sétálás közben messzebbről látta, hogy pár genin a shuriken dobálást gyakorolja. Ezt meglátva hősünk, elfintorodott egy kicsit. Viszont nem felejtette el, hogy hol van. Ez egy nindzsafalu, ráadásul itt ő csak egy "vendég". Kis idő múlva megáll egy épület előtt. A tábláján ez a felirat olvasható: Goukin Aikido dojo. Az ajtó nyitva volt, így lassan és halkan be is lépett a teremben. A tatamival telerakott helyen sok-sok tanítvány gyakorolt egymással. Keményen odavágták egymást a szőnyeghez. Egyenlőre nem csinál semmit csak figyel. Szemben megpillant egy, alacsony kopasz és hosszú szakállú, fekete hakamában és fehér gíben ülő idősebb férfit, ő lehet a mester.

Mokate dojoja elég bizarr lehetett egy szerzetes számára. Távol állt tőled mindaz, amit a férfi megtestesített. Egy részeges harcművészt. Ám mivel úgy érezted, erőd teljében igazságtalan lehet egy részeg emberrel szemben a harc. Nem fűztél sok reményt a Mokatenak nevezett, két lábon járó szaké szagú alaknak, így jobbnak láttad, ha tovább állsz. Mokate nem igazán tudta mire vélni ezt a hirtelen távozást, ám nem is zavartatva sokáig magát, hamar a megszokott helyén volt, a megszokott üveggel a kezében.
- Phüüühhe...Phuhuuuhhhaaaphüücsűűű - jegyezte meg kissé hangosabban is, mint szerette volna. A férfi nem igazán izgatta fel magát, tovább ivott az árnyékban.
Kilépve a dojoból, tovább folytattad kutatásod az Aréna eljutásáig. Annyit megtudtál már, hogy övre lesz szükséged, vagyis övekre. De vajon hány öv szükséges ahhoz, hogy bejuthass? S ha meg is vannak az övek, hova is kell bejutnod? Rengeteg kérdés maradt még megválaszolatlanul, ám a város hatalmas, s számos titkot rejt még. 
Sunagakure no Sato, kerítéssel körbevett kiképzőterepén akadémiás gyermekek, valamint genninek, sőt, egy-két chunnin is jelen volt. Legtöbbjük edzett, célba dobált shinobieszközökkel, vagy egymással harcoltak. A shinobik kiképzőterepe nem neked való hely. Hiába a testi egyensúly, a chakra nagy hatalom a világban. Talán a pénznél is nagyobb. Nem, annál talán nem. Ahogy elhaladtál mellettük, láthattad a vidám mosolyukat, az elszántságot, keserűséget és akaratvágyat, ami megannyi gyermek szemében lángolt. Ezek a kiskorúak már az iskolában megtanulnak harcolni. Talán ébreszt fel benned némi emléket, amikor még a kolostorban éltél.
Ahogy elhagyod mind gondolataid, mind pedig a kiképzőterep sétányát, újabb dojo kapuját pillantod meg.
Goukin Aikido dojo
Talán az aikido, stílusában közelebb áll hozzád, mint a részeges karatemester, így belépsz.
A dojoban számos tanítvány edzett éppen, s egy idősebb, szakállas alak figyelte őket. A Vasmajom egyelőre nem zavarta meg az edzést, nézte, ahogy a sok sok fiatal és idős, egyazon mozdulatokat mutatják be újból és újból. Sokuk csattant a földre fektetett tatamikon, csapódásuk hangos volt, s biztosan fájt is. Nem egyszerű edzésre toppantál be.
Amennyiben nem zavarod meg az edzést, s a végéig türelmesen vársz, akkor a tanítványok, meghajolva az idős férfi előtt elvonulnak, a szakállas mester pedig maga elé hívat, s bemutatkozik. Elmondja, hogy övé a dojo, ahol magas szinten tanítja aikidózni mindazokat, akik éreznek magukban elég erőt. 
Amennyiben megszakítanád az edzést, a postod a párbeszéd megkezdéséig kell írnod. 




//A játékot egyelőre én szeretném mesélni, így az njk-k és a helyszínek maradjanak az én irányításom alatt, ha kérhetem. Lesz olyan, amikor te írhatod meg, ezt jelezni fogom//

Hősünk türelmesen végignézi az edzést. Felületesen ismeri az Aikidót, mint harcművészetet. Annyit tud róla, hogy az ellenfél ellen fordítják annak támadó erejét, valamint hogy főleg dobásokból és gáncsolásokból áll. Alapvetően elsősorban egy védekezésre specializálódott harcművészeti irányzat. Többet nem tud, konkrét aikido technikákat pedig pláne nem ismer. Mivel maga Hiroya is harcművész, így első körben leszűri a látottakból, hogy itt bizony magas színvonalú oktatás és edzés folyik.  
~Lám, lám fegyelmezett és szorgalmasan edző tanítványok. A mester is elég tapasztaltnak tűnik, már így első benyomásra is. ~ jegyzi meg magában, miközben nézi azt ahogyan beledöngölik egymást a tatamiba. Igyekszik alaposan megfigyelni a mozdulataikat. Persze a látottak alapján nyilván nem fog megtanulni aikidózni, nem is ez a célja. De legalább nagyjából tudni fogja, hogy mire számíthat egy aikido stílusú harcos ellen. Ha a tanítványok ennyire jók, vajon mit tudhat a mester? A Vasmajomnak fel kell kötnie a gatyáját, annyi biztos. Ugyanakkor hősünk harcmodora is igen sajátos, eltérő a megszokottól. Majd elválik, hogy mi fog történni. Közben elmerengett, eszébe jutottak a távlati céljai. Ha sikerül népszerűvé és elismertté tenni a stílusát, akkor ő saját magát is afféle dojovezető mesterként képzelné el. Azonban ehhez még rengeteg időre van szüksége. Így is sok harcot megvívott már, de még messze nem eleget. Az útja hosszú és nehéz. Nagy valószínűséggel ennek az idős aikido mesternek is számtalan harcot kellett megvívnia, hogy a dojo nagymestere lehessen. 
Mikor az edzésnek vége és a tanítványok is elmennek, a mester magához hívatja hősünket, be is mutatkozik neki. Hiroya is udvariasan meghajol.
- Köszönöm, hogy fogad mester. Hiroya vagyok, egy vándor. Nem fogok köntörfalazni, nyíltan elmondom a céljaimat. A Taneo arénájába szeretnék eljutni. Úgy beszélik, hogy a helyi dojo-k mestereitől kell megszerezni az övet. Ez a bejutás egyik feltétele. Gondolom már sejti is, hogy mit szeretnék. Kihívnám Önt. - közli szándékát a mesterrel. Tekintete elszánt és komoly, de semmiképp sem provokatív.

A mester kérdéseire válaszolt Hiroya, ugyanakkor az eredeti kilétét még mindig nem fedte fel, nem árulta el, hogy ő lenne a Vasmajom. A stílusát - minek neve Majom Ököl - sem ismertette szóban annyira részletesen. Beszéljenek a tettek a szavak helyett! A sensei félrevonult és intett hősünknek, hogy kezdheti a bemutatót. Egykori szerzetesünk nem is teketóriázott sokáig, felvett egy kissé szokatlanul mély alapállást. Ehhez a stílushoz, a használónak igen mozgékonynak és akrobatikusnak kell lennie. 
Hiroya elkezdte a formagyakorlatot. Bal lába elöl, bal tenyere kifeszítve, bal karja előre nyújtva. Jobb kéz, ökölbe szorítva hátul helyezkedik el. Az álla le van szegve, vállai lazák, a térdei enyhén rugóznak. Hirtelen előre szökken, jobb kézzel indít egy egyenes ütést ököllel, gyomor vagy mellkas magasságban, az ütés után a kezét visszahúzza, és azzal egyidőben indtíja a másik kezével is az egyenes ütést. Az ütés után itt is visszahúzza a kezét, és ezzel egyidőben oldalra kitér, majd azonnal leguggol és egy gyors lábsöprést kivitelez. Ezután oldalra bukfencezik, felpattan és egy ugró köríves rúgás következik fejmagasságba. A rúgás kivitelezése után, újra felveszi azt a szokatlanul mély kezdőállást amit az elején, majd cikk-cakkban előre halad, közben törzsével különféle irányokba fordul, alkarjait pedig hol maga elé, hol a feje fölé teszi ki. Mintha védekezést szimulálna, különféle irányokból érkező támadások ellen. Noha egy külső szemlélőnek úgy űnhet, hogy Hiroya csak ide-oda mozogva kalimpál a levegőbe, azonban ezek a mozdulatok nagyon is életszerűek, ugyanis hősünk egy ellenfelet képzel maga elé, aki ellen harcol. Ez Goukin mester szakavatott szemének is feltűnhet. Aki harcművész az úgy is érti ezt. A formagyakorlat folytatódik tovább, bal alkart hirtelen kiteszi maga elé előre, majd elmozdítja jobbról balra, mintha egy ütést tolna félre, azzal egyidőben a jobb kézél fentről 45 fokos szögben lesúlyt nyaktőre vagy kulcscsontra. Védekezés és ellentámadás. Ezután törzsből mélyebbre hajol, és váltott kézzel egy rövid, ám igen gyors ütéssorozatot kivitelez a gyomor magasságában. Eztkövetően magasra felugrik és egy rúgást mér előre. Leérkezéskor ugrás előre, könyökütés fejtetőre, majd újra lábsöprés. A befejező mozdulat pedig egy csípőből indított egyenes tenyérütés, amit az egyik fából készült nem túl vastag tartóoszlopra mér. Az oszlop hangos recsegés következtében erősen megreped, de nem törik el. Hiroya nem akar törni-zúzni, hiszen ő most itt csak egy vendég. Viszont muszáj valamivel prezentálni, demonstrálni a hatékonyságot. Hiába szép vagy látványos a mozdulat, ha nincsen mögötte erő és tartalom. A kolostorban a sok téglatörésnek volt eredménye. Látható volt tőle, támadás, védekezés, kitérés, ellentámadás. Természetesen nem mutatott meg mindent, nem olyan ostoba ő, hogy felfedje a teljes arzenálját. Egy Goukinhoz hasonló tapasztalattal bíró nagymester már ennyiből is ki tudott elemezni pár dolgot. A majom nem túl erős állat, ellenben kiszámíthatatlan, hajlékony, fürge és akrobatikus. De vajon ez elég lesz egy aikido mester ellen? Az Aikido az ízület- és egyensúlymanipuláció magasiskolája, valamint a védekezésből történő ellentámadás felsőszintje. A Vasmajomnak nem lesz könnyű dolga. 
~ Fel kell valahogyan mérnem, a dobásának az erejét. ~ gondolja magában. Mivel a mester is láthatta valamelyest az ő ütésének az erejét, így neki is ismernie kell Goukin dobását. 
Amennyiben a mester elfogadná a küzdelmet, és elkezdődne a párharc Hiroya támadást indítana, előre szökkenne és megragadná a mester gí-jének a hajtókáját. Nagy valószínűséggel a mester földhöz csapná Hiroya-t. 

// Megjegyzés: A Vasmajom a karakter beceneve. A karakter harci stílusának a neve szimplán csak "Majom Ököl" //