Kiképzőterep

Haru szépen támadta Natsu-t, míg egyszer csak bele nem gabalyodott a drótba és ezután Kasai alig bírta irányítani. a Pengék így hasztalanná váltak. A báb csak kegyhelyben lebegett. Kasai megpróbálta kiszabadítani a bábot, de a pengék nem érték el a drótot. Eközben két sebon suhant Kasai felé. Kasai számított ezekre, de a sebonok túl gyorsan szálltak és mindkét sebon beleállt Kasai vállába.
Hirtelen nagy füstfelhő keletkezett és Kasai helyett egy gyakorló babú termett ott, amely gyakorlás ként volt kihelyezve a kiképzőterepre. Kasai ott termett ahol eredetileg a gyakorló bábú volt.
~Épp időben alkalmaztam a Kawarimi no jutsu-t.~ elmélkedett magában miközben próbálta kiszabadítani bábját a drótok közül. Haru pontosan Natsu mögöt lebegett. Kasai rájött, hogy így nem tudja kiszabadítani a bábját, ezért egy kisebb ujjmozzanat után kinyílt Haru szája és 3 darab 5cm-es penge szált ki belőle egyenesen Natsu felé.

Kasai meglepődve nézte, hogy tért el Natsu a pengék elöl, amik utána a földbe csapódtak. Kasai látta, hogy partnere a földön van, így nem indított semmilyen támadást, megvárta, míg feltápászkodik. Későn jutott eszébe, hogy ez idő alatt kiszabadíthatta volna Haru-t a drótok közül.
~ Én hülye!~Gondolta magában, de nem volt sok ideje elmélkedni, mert hat darab éles tárgy szált felé. De ekkor kipattan valami a fejéből. Egy hirtelen kézmozdulattal Haru-t maga elé rántotta. Az összes shuriken és kunai beleállt a bábba.
- Bocsi Haru, majd otthon megjavítalak.- szólt Kasai a bábjához.- De ez fontos volt!- Mondta ki Kasai és abban a pillanatban a shurikenek és a kunaik okozta vágások miatt a drót meglazult és elszakad.
- Akkor vágjunk bele!- kiáltott Kasai.- Bunshin no jutsu.- hirtelen megjelent egy füstfelhő, majd Kasai-bol és Haru-bol három-három darab lett. Mindhárom Haru kezeiből eljöttek a pengék és támadásba lendült. Kasai tudta, hogy ezek a klónok nem jók harcra de arra ép elegendőek, hogy megtévesszék Natsu-t.

Natus támadására kettő báb eltűnt, így már rálehetett jönni, hogy melyik az igazi Kasai.
- Akkor rátok már nem lesz szükségem. -mondta ki Kasai és a maradék két klón eltűnt.
~ Nah most mitévő legyek?~ gondolkozott el Kasai.~ Vessük be az ellenség módszerét egy kis extrával, de azt majd később használom föl.~ elmélkedett Kasai és hirtelen eldobott egymás után három kunait, majd Haru-t is támadásba lendítette.
~Remélem sikerülni fog a tervem.

Kasai próbálta valahogy kierőltetni a két sebont Haru karjaiból és nem is foglalkozott Natsu-val egyszer csak arra lett figyelmes hogy egy fuuma shuriken száll felé.
- Ó a fenébe. Előre is bocsánat Haru ígérem otthon megjavítalak és plusz cuccokat is kapsz majd.- mondta ki Kasai és berántotta Harut a shuriken elé ami telibe találta ő és majdnem kettérepedt. Szinte használhatatlanná vált a báb.
~Na most mitévő legyek~ gondolkozott el Kasai.
- Mi a..!-kiáltott fel Kasai mikor meglátott egy újabb fuuma shurrikent szálin felé.- Ezt meg mikor?- értetlenkedett Kasai, de már csak nagyon kevés ideje maradt kitérni.~ Ezt nem hiszem el... Chakrám is alig maradt.... Megvan!
Ekkor Kasai hirtelen megrántotta karjait és Natsu kezében lévő a korábban elhajított két kunai kirepült és nekivágódtak a fuuma shurikennek, ami ennek a hatására elmozdult és Kasai kitudott térni előle bár a jobb karján lett egy szép nagy vágás.
- Még jó, hogy a dobás előtt kettő kunaira chakrafonalat erősítettem.- sóhajtott fel Kasai.
~ De Haru nélkül nem érek valami sokat. Lehet ezt a párbajt elveszítettem~ Gondolkodott el Kasai, hogy most mitévő legyen.~ Már csak kettő kunaim és öt shuriknem maradt. Ezzel nem megyek túl sokra, ráadásul a jobb karom is megsérült. Nem tudom mi tévő legyek. Egyenlőre csak várakozom.

Annak ellenére, hogy technika úgy néz, ki nem igényel chakrát a valóságban nem ilyen volt. Natsu rég mozgott ennyit és ez az utolsó technika is igénybe vette a megcsappant állóképességét. Megkockáztathatott volna még egy technikát de, eszébe jutott hogy egy kunaial nem lenne értelme és hasztalan is. Mérlegelte a lehetőségeit és bár nem akarta kimondani de úgy érezte veszített. Nem volt mit tenni fel kellett adnia, ellátnia a sérüléseit és összepakolni. Kevés ember képes beismerni a vereségét viszont nem volt más választása. Hiába nézett ki úgy a báb mintha tropára ment volna még lehetett benne valami ilyen helyzetekre. Kész nem volt mese ki kellett mondani azt az egy szót azt az egy szót, ami véget vet ennek a kellemes napnak, de még megvan rá a remény, hogy nem ér véget.
- Feladom Wakai-kun vesztettem. Rég volt hogy ennyire kifárasztottam magam és a fegyvereknek is híján vagyok. Nem kockáztatom meg a további harcot, meg persze a karcolásnak nevezhető sérüléseimet se árt lekezelni. – a szavak könnyedén kúsztak elő a szájából de, még is jó érzéssel töltötte el a dolog.
Ahogy végignézett magán ruhája több helyen elszakadt egy két kisebb sebből is vérzett de nem volt semmi komoly. Edzőpartnerére tekintve örömmel látta hogy legalább ő is bekapott egy találatot. Nem mostanában volt ilyen jó napja és úgy érezte, ezt meg kell köszönnie. Kissé félszegen ugyan de odasétált Kasai elé és kinyújtotta felé a kezét.
- Köszönöm ezt a kellemes edzést Wakai-kun. Remélem összefutunk még valamikor.

// Utánad én még megejtenék egy pakolást és ha esetleg van még valamilyen ötleted akár harcon kívül játszhatunk is tovább, ha van kedved. Menet közben én is gondolkozok a dolgon. //

Kasai csak vár és várt, de nem történt semmi. És egyszer csak Natsu feladta.
- Hát nekem se volt már sok sütnivalóm. Szerintem egyezzünk ki egy döntetlenbe. És úgy mindenki jól jár. - mondta Kasai ismét nevetgélve. Majd kezet fogott Natsu-val Miközben szemeivel fölmérte a kár. Karján lévő sebből folyt kissé a vér de nem volt vészes. Vagyis nem annyira mint Haru. Kasai odasétált a bábjához, majd leguggolt.
- Hát öregem kicsit szétestél. De ne aggódj otthon megszerellek és már kitaláltam pár újítást a számodra. Sokkal erősebb leszel majd tőle.- beszélt Kasai a bábjához, bár tudta, hogy egy élettelen tárgyhoz beszél, de Haru többet jelentett Kasai-nak egy sima tárgytól.
Kiszedegette a bábuból a benne lévő kunaikat, sabonokat, shurikeneket és egy hatalma fuuma shurikent, majd felvette a földről a bábú tekercsét és belezárta.
- Ezek a dobó tárgyak itt a tieid.- szolt oda Natsu-hoz


//Ha kitaláltál valami jót, akkor majd említsd meg, de még én is gondolkozom//

- Köszönöm – mondta Natsu miután, átvette a bábba beállt fegyvereket.
A senbonokat visszarakta a tartóba majd egy helyen hagyva a többi fegyvert kereső körútra indult. Rövidesen sikerült megtalálnia a maradék senbont meg a két kunait amit, elhajított. Az utolsó fuuma shurikent nem volt nehéz megtalálni így minden a helyére került. Kissé fáradt volt már ugyan de nem létezett hogy kézben cipelje haza a fegyverarzenáljának nagy részét. Tekercseit kiterítve nekilátott hogy visszapecsételje a kunaiokat és shurikeneket majd ezeknek végeztével rátért a fuuma shurikenekre is. Nem igényelt a folyamat sok chakrát de némileg kezdte kifacsarni a dolog és a művelet végeztével, amikor megpróbált felállni visszaesett a földre. Nem gondolta volna, hogy egy ilyen kis edzés ennyire lefáraszthatja, viszont két napja volt újra magánál, naná hogy nem száz százalékos formában van. Fáradtan meredt maga elé és oly sokáig hallgató de bölcs gyomor is megszólalt. Nem hiába volt ennyire kifogyva a naftából hisz nem is reggelizett étel nélkül edzeni, pedig nem könnyű. A szülők hagytak kajára pénzt és szerencséjére magával is, hozta az összeg egy részét. A hasznos kis drót is két darabban volt de legalább már kettő volt belőle. Harunak valahogy sikerült pont megfeleznie a drótot így a fegyvertár két öt méteres kötöző eszközzel gyarapodott. Natsu éhes volt mint a farkas és bár jól érezte magát új ismerősével továbbra is csak félszeg stílusában tudott megszólalni.
- Mondd csak Wakai-kun nincs kedved enni valamit. Nekem személy szerint nem esne rosszul valami a kis mozgás után. – hangja halk volt de elég érthető, ahhoz hogy Kasai, halhassa.
- A bábodért, pedig szeretnék bocsánatot kérni. – ezt is amolyan félszeg bár inkább már bűnbánó hangon jegyezte meg.

// Kiskapu nyitva hagyva a többi rajtad áll. //

-Ugyan semmi gond. Már úgy is gondoltam rá, hogy átalakítom, csak nem tudtam ,hogy mivel kezdjek és nem akartam fölöslegesen szétszedni. Most legalább már szét van szedve és csak alakítgatni kell rajta.- felelt Kasai ismét nevetve.- Szerencsére van egy kis családi boltunk és ott van pár felhasználható használt báb amikből tudok alkatrészt szerezni.- folytatta mondandóját.- Hát én is megéheztem kissé. Felőlem elmehetünk valahová falatozni én benne vagyok. Idefele láttam pár étel árust. De ha gondolod átjöhetsz hozzánk is. Legalább bemutatom a szüleimet.- felelt Kasai mosolyogva, majd felcsatolta a tekercsét a hátára és elindultak Natsu-val visszafelé.
- Majd még a későbbiekben is edzhetünk együtt, úgy is ki kell majd próbálnom a felújított Harut.


//Ha gondolod az utcán folytathatjuk a beszélgetést meg, hogy negálunk valahol enni vagy átjössz hozzám //

//Sanagi Natsu//

Egy újabb fantasztikus nap érkezett el az edzésre. Kaito már korán reggel kisietett a gyakorlótérre, hogy fejleszthesse Hitogoroshi irányítását.
Amint kiérkezett, nem húzta sokáig az időt, elővette a megfelelő tekercset, majd előidézte belőle a játékszerét. Ezután létrehozta a chakrafonalakat és Hitogoroshival neki esett a gyakorló bábunak. Különböző ütéseket, és rúgásokat mért rá, illetve minden közelharci fegyverét támadásba lendítette.
Azt remélte, hogy majd jön más is, aki gyakorló szellemű és akkor lenne egy jó edzése, ahol végre egy igazi ellenfele van...

// Obake Kaito //

Natsunak nem volt semmi dolga így halálosan unatkozott. A Kasai elleni edzés megmutatta még mennyit, kell gyakorolnia, hogy behozhassa lemaradását. A képességek csiszolásához, pedig edzés kell és a kiképzőterepnél nincs jobb hely. Az út rövid volt odáig tekintettel, arra hogy már rég elindult csak nem tudta mit csináljon egészen idáig. A közelben mindössze egyetlen alakot látott, aki egy bábot próbált ki. Mélyen belül remélte hogy újdonsült barátja és edzőpartnere az, de ahogy halkan közelebb lépdelt csalódottan vette észre, hogy tévedett. Nem ismerte a gyakorló személyt de nem is akarta megzavarni. Szokás szerint még most is mélyen belül tartott azoktól, akiket nem ismer. A teste ugyan nőtt, míg aludt de a személyisége a régi volt. Nem, mert megszólalni egyszerűen nem volt elég bátorsága, ahhoz hogy bármit tegyen. Csendben állt az ismeretlen háta mögött miközben annak mozdulatait figyelte.

Kaito vidáman gyakorolt a próbatéren, nagyon élvezte Hitogoroshi irányítását. Azonban ez nem azt jelenti, hogy figyelmetlenné vált és nem vette észre a közeledő shinobit. Amint észlelte, hogy megállt, leállt az edzéssel és a jövevény felé fordult.
- Üdvözletem! - szólalt meg, majd a bábut a fiú közelébe irányította. - Csak nem edzeni jöttél? Mit szólnál egy kis közös gyakorláshoz? - kérdezi izgatottan, ugyanis eddig még mindig csak a bábukra hagyatkozhatott, sohasem volt ellenfele.

Amikor meghallom, hogy kételkedik magában, elmosolyodok, majd vidáman megszólalok.
- Nos, akkor gyakoroljunk együtt! Sajnos még nem volt alkalmam, hogy lemérjem a tudásomat. Illetve, ha a jelenlegi képességedre azt hiszed, hogy eléggé kevés, akkor egy kis gyakorlás csak segíthet! Tudtommal javulunk attól, ha gyakorolunk. Ha elveszítesz egy küzdelmet, abból is tanulhatsz. Nem kezdhet mindenki úgy, hogy hihetetlenül erős! Én is eléggé gyenge vagyok még, nem hiszem, hogy lenne esélyem mások ellen a harcokban. Azonban ettől még nem csüggedek, hanem próbálom magam fejleszteni, próbálok megerősödni!

Szerencsére a másik genin beleegyezett az edzőmérkőzésbe, így Kaito most már igazi ellenfél ellen is kipróbálhatja a tudását. A fiú izgatottan eltávolodott az újdonsült ellenfelétől, majd felkészült a harcra.
- Nos, ha készen állsz, akkor most már mehet! - mondja, majd lassan oldalazni kezd.
Vár pár pillanatot, amíg az ellenfele tudatáig is eljut a kezdés, majd Hitogoroshi támadásba lendül. A bábu pörögve indul el Natsu felé, aki ha nem vigyáz, akkor könnyedén megsérülhet.
- A nevem Obake Kaito, örvendek! - mondja mosolyogva, miközben a támadása eredményére vár.
Még most csak "kóstolgatja" az ellenfelét, nem akar semmilyen komolyabb támadást bevinni. Inkább csak felméri a célpontja tudását és megpróbálja kideríteni, mi a gyengéje...

Kasai belép a kiképzőterepre, majd megpillantja Natsu-t, aki felé egy báb száguld.
- Húha! Még egy bábhasználó.- csodálkozik el Kasai. - Nagyszerű!
Kasai kicsit közelebb megy hozzájuk, de nem túl közel, majd leül a földre és előszed a zsebéből és kis jegyzetfüzetet meg egy íróeszközt.
~ Ez egy remek alkalom ,hogy jobban kiismerjem Natsu-t és a bábostól is el tudok lesni pár hasznos technikát és taktikát.~ gondolta magában Kasai, majd amint látott valami érdekes dolgot elkezdte azt lejegyezni.
~ Remélem nem fogom őket zavarni~

Úgy néz ki, a srác igen okos, vagy legalábbis már volt szerencséje bábossal, ugyanis nem Hitogoroshival foglalkozott, hanem az irányítójával. Azonban ez nem tántorította el attól Kaito-t, hogy gyakoroljon! Leállította a bábu pörgését, majd a fejét maga felé fordította és kinyitotta a száját. Ezután a senbonvetőből elindított egy tűt, ami telibe találta azt, ami felé repült. A következő pillanatban pedig Hitogoroshi feje Natsu irányába fordult, majd mintha nevetne, ismét kinyílt a szája, végül kilőtt egy sorozatot a senbonvetőből.
Kaito a fiúval, aki nemrég érkezett, egyáltalán nem foglalkozott, most csak az érdekelte, hogy felmérje az ellenfele tudását!

Kaito szemei elkerekednek, amikor meglátja, hogy az ellenfele helyet cserélt az egyik bábuval. Majd a következő pillanatban egy pukkanás kíséretében eltűnik. Az ifjú bábhasználó azonnal feloldja a technikáját, majd készül a védekezésre.
Nem lepődik meg, amikor egy pukkanás kíséretében az ellenfele mellette jelenik meg, majd egy senbont próbál a torkának szegezni. Kaito azonnal megragadja Natsu kezét, majd csavar rajta egyet.
- Bocsi, elfelejtettem szólni, értek a közelharchoz is! Egy shinobi felhívta a figyelmem a gyengeségünkre, éppen ezért az ilyen esetekre is felkészültem! - mondja, majd hátra ugrik és újra aktiválja a Kugutsut, amivel magához húzza Hitogoroshit.
- Viszont ez a támadásod nagyon jó volt! - dicséri meg ellenfelét.

Amint a fiú elhajítja a shurikent, Kaito felkészül a kivédésére. A fegyver felé irányítja Hitogoroshit, majd majd könnyedén félre üti a kézifegyverrel a dobócsillagot. Azonban ezután egy másik jelenik meg, ami folytatja az útját. Az ifjú bábhasználó azonnal feloldja a technikáját, majd könnyedén elkerüli a támadást. Azonban ezután megjelenik mellette az ellenfele és nincs ideje reagálni. A senbon érintésére a hideg végig cikázik a gerincén.
- Nagyon ügyes volt! Erre a lépésre nem számítottam. Azt hiszem, nyertél! Gratulálok! - mondja egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Szia, a nevem Kaito, te ki vagy? - kérdezi a jegyzetelő fiútól.