Re: Kiképzőterep

**Koreko Rui** Szomb. Szept. 22 2012, 22:42

Nem sikerült. A jounin kezdett elkeseredni, azt hitte, nem sikerült még ezt az egyszerű feladatot sem végrehajtania. Ám ekkor Iwana megtorpant, tehát úgy tűnik mégis sikerült, csak volt előtte egy kis hatásszünet. Rui ennek nagyon örült, mert már kezdte azt hinni, berozsdásodott jutsu tanulások terén.
- Megmondom őszintén, ez kicsit engem is meglepett – válaszolta a kunoichi, és máris a következő lépésen kezdett el gondolkodni. A láb megbénítása csak a kezdet volt, ennél sokkal többre lesz szükség az egész testen való alkalmazáshoz. Már csak azért sem akarta annyira megváratni a mestert, mert tudta, hogy ennyi idős korban nem könnyű tartani a lépést. Igaz, hogy kevés ilyen korú tanítóval hozta össze az élet, de tőlük igyekezett a lehető legtöbb dolgot megtanulni.
Ismételten chakrát áramoltat szét a testében, és minden figyelmét a jutsu végrehajtására fordítja. Első alkalommal még nem érzett rá az ízére, talán ez magyarázhatja a késést a technika létrejöttében. Tekintetét az előtte álló férfira szegezi, majd ugyanazon módszer segítségével megpróbál hatni az idegrendszerre. A technika lényege ez, az ellenfélnek el kell hinnie, hogy nem tud megmozdulni. Folyamatosan próbál felfelé haladni az alsó végtagokon, de érzi, hogy ez így még nem jó. Iwana bármelyik pillanatban meg tudna mozdulni, ha akarna. Így tehát még erősebben koncentrál, és igyekszik a csípőre, valamint a derékra is kifejteni a hatást. Szép lassan szeretne eljutni a fejig, vagy legalább a felsőtestig, mert az már fél sikernek mondható.
*A láb még egyszerű volt, de lehet, hogy rosszul közelítem meg az egészet. Az egész test nem ugyan az, mint egy végtag. Ha ott bevált a kötél módszer, talán a nehezebb résznél is sikerül.* Egy gyors eszmefuttatás, s a gondolatot tett követi. Tudja, hogy eddig nem ment túl simán a jutsu kiterjesztése, de nem akarja olyan könnyen feladni. Ezúttal arra koncentrál, hogy elhitesse Iwanával, az egész teste kötéllel van körbecsavarva, mintha gúzsba lenne kötve. A teljes idegrendszert próbálja stimulálni, hogy még csak a fejét se bírja megmozdítani. A folyamatos bénítás elvét elvetette, mert az túl sok időbe kerülne és egy éles bevetésen ezen az élete múlhat. Bármennyire is próbálkozik, most sem sikerült végrehajtani a jutsut. Ez nem töri le a lelkesedését, hanem újra nekilát. Minden erejével koncentrál, tanult már nehezebb Genjutsut, ezzel nem sülhetett fel. Az idegrendszer és a mozgás igen összetett dolog, de ha sikerül ráéreznie, akkor sikerülni fog. A sensei tapasztalattal és bölcsességgel teli tekintete erőt ad neki, hogy újra és újra próbálkozzon. A chakráját kiterjeszti, majd próbálja elhitetni a tanítójával, teljesen le van bénulva. Elképzeli, hogy milyen lehet, – hiszen került már a szervezetébe bénító méreg – és ez alapján próbál ismét szerencsét. Kezd ráérezni, hogy miként működik a jutsu, ezért ismételten megpróbálja végrehajtani. A mozgás akadályozása bárminemű eszköz nélkül elég nehéznek tűnhet, viszont a megfelelő gyakorlással már nem lesz olyan nehéz. A jounin érzi, hogy kezdi elérni a megfelelő hatást, ám még mindig nem biztos saját magában. Az illúziót immár sokadszorra próbálja meg rávetíteni Iwanára, aki még mindig nem bénult meg teljesen.
*Most nem adhatom fel, szükségem van erre a tudásra!* Győzködi magát, és ebből megint sikerül erőt merítenie. A chakrája nagy részét már elhasználta, hiába van elég sok belőle. Néhány izzadtságcsepp gyöngyöződik homlokán, melyeket a kezével töröl le. Újból próbálkozik, megint az idegrendszert veszi célba, mert eddig ez a legjobb kiindulási pontja. Ha nem jut el a végtagokhoz az elektromos parancs, akkor a harcban ellenfele képtelen lesz még a kisujját is megmozdítani. Egyelőre még nem tart ott, hiszen eddig az öreget sem tudta mozgásképtelenné tenni. Ismételten megpróbálja létrehozni a jutsut, ezúttal mindent belead, amit eddig tapasztalt. A kötél elhitetésével már nem akar bajlódni, úgy döntött, segédeszköz nélkül fogja ezt végigcsinálni. A szemét ilyenkor se hunyja le, pedig lehet, hogy segítene a koncentrálásban. A jutsu lépéseinek létrehozása már ott van a fejében, a chakráját is tudja irányítani, úgy néz ki, ráérzett a lényegre. Rui ekkor nagy lépésre szánja el magát, úgy dönt, megpróbálja teljes valójában alkalmazni a technikát. A chakráját összeszedi, megpróbál mélyen mestere szemébe nézni, végül pedig a jutsut alkalmazza.
- Genjutsu Shibari – suttogja a kunoichi, bár tudja, hogy itt nem sokat számít a név kimondása. Talán sikerült annyira megtanulnia, hogy néhány pillanatra Iwana teljesen lebénuljon. Ha nem is tart olyan sokáig, az első lépést mindenképpen megtette a teljes siker felé. Ezek után kezdhet el dolgozni a tartósságon, elvégre pár másodperc nem számít annyit, mint több perc.

//Bocsánat, most ennyi telt tőlem. Tényleg vissza kell rázódnom. remélem azért gyakorlásnak megteszi.//

Hatake Kakashi(Inaktív) Szer. Szept. 26 2012, 18:53

Többszöri próbálkozás után a kemény munkád meghozta eredményét és az öreg Iwana teljesen megbénult a Jutsud miatt. Miután feloldottad a technikát a Jounin jókedvűen gratulált és látott el még pár tanáccsal. -Nagyon jó Rui! Ügyes vagy és gyorsan tanulsz, valóban tehetséges vagy! Viszont még az igazi zseniknek is sokat kell gyakorolniuk, hogy biztosabban alkalmazzák az új tudást. Ha tudod te is tégy így mindennap és ne csak a Shibari esetében. Azt se feledd hogy szinte védtelen vagy amikor ezt alkalmazod, légy mindig óvatos és körültekintő!-Magyarázta, mikor egy fiatal Chuunin lány jelent meg a kiképzőterepen és egyenesen felétek haladt. -Elnézést sensei, Rui samát hívatja a Kazekage sama sürgősen.-Fordult feléd a Kunoichi majd vissza az öreghez. -Áh. Mi már úgyis végeztünk a tanulással. Úgy látszik előbb használhatod majd a Jutsut mint gondoltuk volna. Viszlát Rui, ne várasd Gaara samát!- Mondta Iwana tőle szokatlanul komolyan majd te megköszönted a tanítást és elbúcsúztál. Utad a Kazekage palotájába vezetett egy új kaland felé.

// Jutsu elsajátítva, indulhat a kaland amire jelentkeztél. Írj a Kazekagéhoz! //

**Huramino Saito** Hétf. Feb. 18 2013, 11:54

//Kakashi - Képzés//

- Közös jutsu tanulás? Elég újmódinak tűnik ez a fajta tanulás, de persze. Ott leszek! Mondtam anyámnak, aki éppen azt mesélte, hogy a bevásárlása közben meglátott egy felhívást az egyik szűk utca oszlopán, melyben az állt, hogy csoportos jutsu tanulásra várnak minden Sunagakurei shinobit, legyen az egy genin, vagy akár egy haladó Jounin. Érdekesnek tűnt a dolog a számomra, még nem vettem részt ilyenben, a jutsuim kilencven százalékát Temari tanításainak köszönhetem, a többit pedig a már feloszlott volt csapatomnak. Igaz akkor is csoportosan zajlottak a tanulások, de ott csak hárman voltunk, plusz a sensei. A mostaniban az a különbség, hogy ezt a felhívást bárki megpillanthatta, és akár tízen, vagy akár még annál is többen lehetünk egyszerre. Elég merész vállalkozás a hirdetés feladójának, de majd meglátjuk hogyan fog alakulni. - És? Mikor lesz ez a közös tanulás? Érdeklődtem tovább, mire az édesanyám a következőt felelte. - Ha jól emlékszem most fog kezdődni nemsokára, tehát jobb ha indulsz is. Mosolygott egy sort rám, majd bal kezét felemelve, rám kacsintott. - Aztán ügyes légy nekem! Mondta, hogyan én megindultam és mikor elhaladtam mellette, szintén felemeltem a kezem és adtam neki egy pacsit. - Elmentem! jelentettem ki és azzal bezártam magam mögött az ajtót. Nagyon szerettem az édesanyámat, főleg az ilyen megmozdulásait mint a mostanit. Sokkal fiatalosabban viselkedik mint más felnőttek, és míg másoknál kínos lett volna ez a "pacsit ide" dolog, addig anyám ezt természetesnek vette, aminek persze örültem is.
Az út java részét sétával tudtam le, nem igazán siettem, bár egy kicsit aggódtam, hogy késni fogok, de amikor eme aggodalmak elfogtak, mindég eszembe jutott, hogy a "sztárvendégek" mindég késve érkeznek. Ennek fényében haladtam előre és előre a kiképzőterep felé, és hogy mit találok ott? Nos azt még csak a történet mesélője tudja.

Hatake Kakashi(Inaktív) Szomb. Márc. 09 2013, 16:18

// Képzés- Saito //

Szerencsésen megérkeztél a kiképzőterepre ahol rajtad kívül még 8 shinobi várt a képzésre. Elég vegyes társaságnak volt mondható, volt már a harmincas éveit taposó Chuunin és frissen végzett Genin is. Úgy látszik a tanulás mindenki számára vonzó lehetőség volt. Aztán megérkezett az oktató is egy vékony, bajszos férfi. -Üdvözlök mindenkit a Fuuton képzésben! Mint tudják a falu hagyományai és tradíciói közé tartozik a Szélmesterség és a Fuuton technikák alkalmazása. Ez nem csak a taktikánk egyik fontos eleme a harctéren, de egyéniségünk egy szelete is már hosszú évtizedek óta. Ezért az alkalmas alanyokat továbbképzésben részesítjük. Ma egy technikát tanulnak meg melynek neve... - Itt gyors kézjelekbe kezdett majd összecsapta a tenyerét, ami egy erős szétlöketett indított el a közeli gyakorlóbábuk felé. Az említett faemberek pár másodperc múlva egy nagy repülés után, törötten hevertek egy kupacban. - Fuuton: Reppusho!- Mondta a Jounin a bemutató végén. -Első lépésként mindenki tanulja meg a kézjelek, majd próbáljon chakrát vezetni a két tenyerébe. Ez akkor sikeres ha könnyedebbnek érzed a kezeidet, valamint a kiáramló kis légáramlatokat is lehet érzékelni belőlük. Rajta! -Adta ki a parancsot majd elmutogatta még egyszer a pecséteket nektek.

**Huramino Saito** Pént. Ápr. 19 2013, 15:43

//Fuuton képzés ala Kakashi //

Lassan de biztosan beértem a kiképzőterepre és ezzel már el is végeztem a képzés legelső feltételével mely így szól: "jelenj meg". Na jó, ez lehet hogy nem a képzés egyik feltétele volt, hanem én állítottam magamnak fel, de így sokkal érdekesebbnek tűnt a dolog, mint monoton beesni egy tanórára, végigülni, tanulni, majd csendesen elsajátítani a jutsut.
*Na nézzük csak, akkor az elsőt már ki is húzhatom a listámról, már csak a többit kell valahogy belecsempésznem és viccesebbé tenni a tanulást.* Egyenlőre csak egy rövidke lista volt a fejemben amit végre szerettem volna hajtani, de azok is kuszák voltak, még szépen csoportba kellett szedni őket. A tanulást azért szerettem volna ily sajátosan mókásabbá tenni, mert míg az akadémián voltam tanuló, sohasem mókázhattam a többiekkel, keményen kellett tanulnom és edzenem, hogy átjussak a vizsgán, de most, hogy "újraélem" azt az időszakot, talán bepótolhatom ennek a hiányát.
Amikor beljebb léptem a kiképzőterepen, láttam egy kisebb csoportot akik jól láthatóan várakoztak, így melléjük csapódtam, gondolván, hogy ez lesz az a bizonyos képzés amire jöttem, illetve jelentkeztem. Nyolc darab shinobi volt mellettem akik mindenféle korosztályból és rangból származtak, voltak nálam fiatalabbak is és idősebbek is, bár leginkább azt vártam hogy hátha lesz legalább egy női személy a képzésen a résztvevő kilenc közül.
- Yo! Huramino Saito vagyok és a Fuuton képzésre jöttem. Gondolom ti is mind ezért vagytok itt. Mondtam, ahogyan gyorsan meghajoltam előttük egy pillanatra. - Megtisztelve érzem magam, hogy találkoztunk és együtt tanulhatunk. Újra kiegyenesedtem, majd figyelmemet ezúttal egy vékony férfi kötötte le akinek hihetetlenül bozontos bajusz időzött az arcán. *Most már teljesen biztos, jó helyen járok. Ha már a hagyományos tradíciókról és szél elemről magyaráz, rossz helyre nem keveredhettem.* Futott végig a fejemben a gondolat és újfent arra kaptam fel a fejem, hogy a bajszos már kézpecséteket alkot és már demonstrálja is a tanulandó technikát. Miután összecsapta két tenyerét, a kezeiből hatalmas szélhullám szabadult el, ami a mellettünk felállított bábukat messzire repítve darabokra törte.
- Sugee!! Ez állati király volt. Adtam hangot csodálatomnak, majd tovább hallgattam a férfit, aki gyorsan elmondta, hogy miképp is kellene elsajátítanunk és létrehoznunk ezt a technikát. Miután befejezte a mondandóját és a többiek belekezdtek a gyakorlásba, én kapva kaptam az alkalmon, majd jó magasra emeltem a kezem, jelezve, hogy nekem kérdésem lenne a jutsuval kapcsolatban. Amikor a bajszos is felfigyel rám, belekezdek a beszédbe. - Eddig úgy tudtam és úgy is tanultam, hogy a Fuuton technikákhoz egyáltalán nem kellenek kézpecsétek, hisz azok nélkül, széllegyezők segítségével végrehajthatóak. Ez a technika miért különbözik a többitől? Természetesen azt is megtehettem volna, hogy csendben maradok majd az utasításoknak megfelelő fojtatom az edzést, de a korábban említett lista, valamint a ki nem élt fiatalkori énem miatt, most úgy döntöttem, hogy kihúzok még egy momentumot abból a listából ami már kezdett végleges alakot ölteni a fejemben és ezzel is arra sarkallva a senseit, hogy ha már megtanít egy technikát, azt jól és minden részletre kitérően tegye.
*Nézzük csak akkor azt a listát:

~~Megérkezni a kiképzőterepre nyugodt sétatempóban~~
~~Bemutatkozni a képzésen résztvevők előtt, hátha valaki felismer~~ (és miért is ne ismernének fel, hisz nem is olyan régen volt egy egész falura kiterjedő ceremónia a számomra, amikor is a falu hősévé avattak)
Sensei bosszantása
Legalább egyszer fellebbenteni egy női résztvevő szoknyáját, vagy ha nincs szoknyája, akkor blúzát
Képzést és a jutsu megtanulását utolsóként elvégezni
Legalább egy riválist találni a tanulók között akivel elüthetem az időt.*

**Kagemare Ran** Pént. Júl. 15 2016, 15:53

/Temuri Mei – Képzés/

A parancs az parancs. Gondolkodtam, ahogy csomagoltam a holmijaimat. Mikor végeztem elbúcsúztam Izumitól és már indultam is. Sunagakuréba kellett mennem kiképzésre. Ezért el is indultam annak rendje és módja szerint. Nem sokkal miután elhagytam Tanzafuku Gait egy öregemberrel találkoztam, aki hordókat szállított a szekéren. Mikor mellém ért megállt és rám nézett.
- Merre megy kisasszony? – kérdezte pipával a szájában.
- Sunagakuréba tartok. – válaszoltam neki.
- Ha gondolja a Folyó országába elvihetem. Onnan már nem olyan hosszú az út. – tette hozzá én meg felmásztam a szekérre.
- Köszönöm a segítséget bácsi. – mondtam mosolyogva és elindult újra. Útközben biztos elaludhattam, mert nem emlékeztem az út egy részére. Mikor felültem, már láttam egy várost a távolban. Az egyik ivónál állt meg a bácsi hogy lerakodják a szekerét, én meg megköszöntem a fuvart. Én leszálltam majd elbúcsúztam tőle és elindultam. Gondosan kerültem falukat, és a lehető leggyorsabban, próbáltam haladni. Olyan másfél nap alatt oda is értem szerencsésen, és viszonylag ki is fújhattam magamat. Ahogy sétáltam, Sunagakure utcáin próbáltam megjegyezni az utat, mert az útbaigazítás ellenére is elsőre sikerült megtalálnom az akadémiát pedig az majdnem a falu közepe volt. De szerencsémre megtaláltam a kiképző terepet a falu szélén. Onnantól pedig vártam mi lesz, mert nem tudtam kit keressek. A hátizsákomat, letettem én meg egy fának támaszkodtam és azt a pár ott edző embert figyeltem. Jó lett volna, ha végre elkezdhettem volna edzeni, mert őszintén megvallva unatkoztam.

Terumi Mei Hétf. Aug. 08 2016, 19:12

MINDENKI:
Megérkeztek a kért helyszínre, a Hold országának kiképzőterepeire, ahol rajtatok kívül legalább még 60 ismeretlen arcot véltek felfedezni. Bár mindenkit erre a helyre invitáltak, lassan azt veszitek észre, hogy tovább vonul a tömeg, s egy hatalmas üvegből készült kupola alakú épület vár rátok. Ahogy beléptek, egy emelvényen négy magasabb rangú ninját láttok meg, akik névsorolvasást tartanak, majd a neveteket hallva ahhoz a csoporthoz sorakoztok fel, ahova beosztottak titeket. Utatok nem keresztezi egymást, mindannyian egy-egy hatalmas teremben álltok, melyet egy jounin vezet. A termek elég világosságot engednek be, tekintve, hogy üvegházról van szó, viszont a Raiton-használók körében valamelyest sokkal sötétebb van, a Suiton-teremben több a víz és fa, mintha csak egy esőerdő lenne kialakítva, a Taijutsu-terem úgy néz ki, mintha egy bábokkal teli kiképzőterepen lennénk, s a Katon-terem mindenféle gyakorlóbábbal volt tele.

|| FONTOS! A tanulási posztok hosszúsága Wordben Times New Roman 12-es betűmérettel feltehetőleg 2 oldal legyen! Ezekbe a posztokba visszaemlékezések, álmok, gondolatok, minden szerepelhet, nem muszáj a technikáról szólnia, viszont a FELE mindenképpen szóljon róla. Az, hogy mivel töltitek ki a mennyiséget és nyújtotok be egy kellemes irományt, azt tőletek függ. Nyilván ne menjetek el benne küldetésre és hasonló, de egy-egy történetet beleírhattok, ami majd esetleg rávezet a technika nyitjára || by: Jira.

(Muszáj neked is külön leírnom, mivel csak te tartózkodsz itt egyedül. Smile

)

Ran:
A Taijutsu-használókkal tartasz, akik meglehetősen sokan vannak. Nem tudni, hogy azért, mert sokan valójában csak a taijutsura képesek, vagy szimplán azért, mert néha hasznosabb egy közelharci technika; nem tudod megmondani, de nem is érdekel.
Középen egy dombon egy nő áll.
- Egy könnyű technikát fogok ma nektek tanítani, amelynek neve a Kyaku Kyaku. Nem igényel semmi nehezebbet, egyszerűen arra kell koncentrálnotok, hogy ne essetek fenékre a technika alkalmazása után – mutatja be a technikát.
- Kezdjünk egy kis elmélettel. Mi az a taijutsu? Mint azt tudjátok, nagyon sok koncentrációt, testi és lelki edzéseket is igényel, hogy e kettő között fennmaradjon a kapcsolat. A taijutsu a shinobi testi állapota, ami magába foglalja az állóképességet, gyorsaságot és ügyességet, no meg a fizikai erőt. A taijutsu technikákhoz elengedhetetlen a testen belül keringő chakra. Minél többet gyakorlod a mozdulatokat, annál nagyobb az esélye a technika sikerességének, a kudarcok pedig ne lohasszanak le, hiszen a chakrád érzékeli az izomműködés folyamatát, így önmagától felerősíti majd és segíti a használót – az elmélet közben fel-alá járkál.
- Lényegében, hogy minden taijutsu technikát el tudj sajátítani, szükséged lesz a folyamatos edzésre. Most rúgásról van szó, ami ugyebár inkább a lábat terheli, de nem elég csak úgy céltalanul rúgni a levegőbe, fontos az is, hogy ennek következtében a nagy lökés alatt ne ess bele a saját csapdádba – a nő bemutatja a páros rúgást egy bábun. Megáll kicsit messzebb, majd nagyobb sebességgel megindul, ellöki magát a talajtól és páros lábbal rúgja meg a bábut, majd kecsesen ér földet szintén két lábbal még így is, hogy viszonylag nagy sebességgel történt a „becsapódás”.
- Nem tartozik a különösen bonyolult taijutsuk közé. Egyszerűen csak ne ess le.

//Mivel fizikai edzésről van szó, így Rannak szükséges, hogy sokat gyakoroljon, ne csak ezeket a mozdulatokat, de leginkább ezeket. Nem árt, ha meditál is, hogy a testi-lelki energiája kontrasztban legyen egymással. Mivel nem egy bonyolult technika, másnapra megérti az összefüggéseket és elsajátítja úgy, hogy ne essen fenékre, ugyanis az első pár alkalommal pont ez történik.//

**Nanja** Hétf. Okt. 02 2017, 21:53

~ Kaguya-nak sok szeretettel :v

Végre elérkezett a tettek ideje! Már hetek óta vár arra, hogy fizikailag is készen álljon komolyabb edzések megkezdéséhez. Azok a sérülések amiket Koruga elit embere okozott, sokkal tovább tartó procedúrának tartott kilábalni, mint azt hitték. Természetesen nem várt csodára, mármint nem akarta, hogy majd egyszer csak magától begyógyuljanak a sebek, meg összeforrjanak a csontok. Sok napot, vagy akár heteket is eltőltött a kórházban, hogy ott az orvosi jutsu-kal bíró shinobi-k minél hamarabb rendbe tegyék. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy volt egy pár fős csapat, akik csak vele foglalkoztak. Nem nem, azért az túlzás lett volna. Természetesen, mint résztvevője a Kazekage megmentésének több figyelmet kapott, de rajta kívül több embernek is szüksége volt segítségre. Nem csak azok a shinobi-k szenvedtek komolyabb bajt akik harcoltak, hanem a falu lakóinak is kellett az ápolás. Meg persze mentálisan is. Talán ez okozta a komolyabb gondot. Ez majdnem két év, ez olyan sebet hagyott minden egyes sunagakurei lakó számára, amit sohasem fognak elfelejteni. És ezzel kell tovább élniük. Lelkileg ezt nem lesz könnyű feldolgozni senkinek sem. Ahogy visszállt a rend és egyre többen tudtak besegíteni a falu újjáépítésében, úgy az emberek is kezdtek megnyílni egymás felé. Sokáig nem akartak beszélni arról, milyen kínzást kellett elszenvedniük. Majd belátták, hogy nem tarthatják magukban és valakivel beszélniük kell. Nanja nem jutott el idáig még. Jobban foglalkoztatta, hogy erősebbé kell válnia. Meg nem is volt számára olyan személy, akivel szívesen megosztotta volna mit érez legbelül. Úgyhogy amint volt olyan állapotban, hogy némilegű edzésbe kezdhessen, tehát nem kellett már a mankó, megtervezte saját programját. Először is hosszabb sétákba kezdett. Ebbe beletartozik az is, hogy néha a falu szélső falán is sétálgatott, talpaiba összpontosított chakra segítségével. Utána jöhetett ez futás formájában, majd az építkezési munkálatokba is besegített, majd a napi futásokat meghosszabbította, illetve megsokszoroszta. Visszaszoktatta magát a kunai és shuriken használatához is, meg persze Bo-járól sem feledkezett meg. Mindezeket nem csinálta őrült módjára, ha úgy érezte, hogy valami gond van, akkor leállt. Nem kívánt visszamenni a kórházba, a kötelező vizsgálatok mellett.
Így viszonylag gyorsan elszállt azaz időszak, amit szigorú óvatossággal töltött. Úgy egy jó hete már semmilyen fájdalmat sem érez tarkója környékén. Lába már régóta megjavult, de az az ütés a fejére komoly hátrányokkal járt. Folyamatos hányinger, párszor nem is tudta visszatartani a mellékhelyiségig. Meg szédülés, nem tudott egyenes járni, sokszor elsötétült előtte a világ, meg homályosan látott. Ezek pedig nem tűntek el egyik napról a másikra, még az orvosi ninja-k segítségével sem. A rémálmokról nem is beszélve. De az inkább lelki dolog. Viszont felépülésében ez is szerepet játszott. Ám végre valahára már nem kell visszafognia magát. Korán kelt, megreggelizett és megtette szokásos köreit a falu körül, majd meg-megállt nyújtózkodni, aztán a falu falain folytatta kis edzését és végezetül a nemrég helyrerakott kiképzőhelyen tartott kis szünetet. Megette almáját, ivott pár kortyot, aztán jöhetett a kunai illetve shuriken edzés. Csak a szokásos, el kellett találnia a cél közepét. A táblák különböző magasságban helyezkedtek el az oszlopokon, meg persze nem is egymás mellett álltak. Némelyik kicsit hátrébb, valamelyik szinte teljes takarásban volt az előtte álló oszlop miatt. Lényeg, hogy nem egy helyből kellett eltalálni a célpontokat, az úgy túl egyszerű lenne, meg nem az akadémián van már. Az egy másik kérdés, hogy egyedül nem olyan izgi egy adott idő után. Habozott megkérni bárkit is, hogy partnere legyen akár csak egy napra. Ugyanakkor hiányzott neki a társaság. Abuso elfoglaltnak tűnt, nem akarta háborgatni. Még azokat sem merte megszólítani, akik vele egy időben gyakoroltak ott. Kicsit küzdött magában, hogy jó lenne végre valakivel beszélgetni, edzeni, kicsit kikapcsolódni. De félt. Maga sem tudta biztosan mitől. Kezdtek elhalkulni a szavak, amiket séta közben szokott hallani. Azok a szavak, amik elvileg erőt kellene adniuk neki, nem pedig ellenkezőleg, hogy lehajtott fejjel minél gyorsabban eltűnjön onnan.
Senki nem tudja, hogyan és miként történt az a bizonyos menekítő akció. Utólag belegondolva semmi hasznosat sem tett. Amolyan csali, vagy feláldozható példányként tekintett magára. Abuso és Egyes voltak, akik komolyabb cselekedetekkel segítették a mentőakciót. Amíg így érez maga iránt, amíg nem lesz sikerélménye, addig sok gondja is akadhat. Kezdve a célbadobálással. Ötből három mindig mellémegy. Ezek a kudarcok pedig csak növelik benne pesszimizmusát. Úgy a negyedik ötödik próbálkozás után durcásan ül le az egyik padra, és harap bele az almába.

Ootsutsuki Kaguya Szer. Okt. 04 2017, 15:13

//Ezt pedig Nanjának, virgács helyett egy hatalmas sziklabottal. :3//

A 2 hónappal korábban történtek után, felépülésed lassabb volt, mint vártad, és bár a hősöknek járó tiszteletet megkaptad, nem érezted úgy, hogy kiérdemelted. Ez rányomta a bélyegét a teljesítményedre, és a közérzetedre is. Úgy érezted, jobbá kell válnod, úgy érezted, nem vagy elég, még annak ellenére sem, hogy segédkeztél Gaara kiszabadításában. Talán túl nagyravágyó volnál, vagy nem értékelnéd eléggé amid van? Vagy éppen csak most sikerült igazán tisztában lenned a saját képességeiddel, vagy inkább azok hiányosságaival?
A kiképzőterepeken edzel, ötből három kunai mindig mellémegy. Lehet, hogy a sérülés az oka, vagy a koncentráció hiánya? Elvégre, ezer és egy dolgon jár az eszed. A melletted gyakorlók a saját dolgaikkal vannak elfoglalva, és bár egy-egy meglepett pillantással és egy kis sugdolózással nyugtázzák ittléted, úgy gondolják, illetlenség lenne téged megzavarni. Miután csalódottan ülsz le egy padra, figyelmes lehetsz a nem túl távolban, egy férfira, aki éppen lótuszülésben ül a homokban, veled szemben, de nem vesz észre. A szemei csukva vannak, és éppen koncentrál. Majdnem tetőtől talpig fekete ruhába van bugyolálva, a nyaka körül helyezkedik el Sunagakurei fejpántja, úgy, mint egy sál. Hosszú haja kilóg fejkendője alól, szája előtt szájkendőt visel. Még innen távolról is úgy néz ki, mintha homokszemcsék keringenének körülötte. Ezután kinyitja szemeit. Kékek... a tekintete ismerős. Még mindig nem vett észre téged, a földre tekint, majd térdére helyezett kezeit megemeli, és Sunagakure pontos mása emelkedik ki a homokból. Ismerős ez a technika... igen, ezt Egyes, azaz Aoki Tanzaemon használta. De ez a férfi nem Egyes, bár hasonlít rá.
- Aoki! - hangzik egy kiáltás messziről.
Nem tudod, kinek szólt, de biztosan nem neked. A veled szemben elhelyezkedő, pár méterre levő férfi sem kapja fel a fejét, a tenyerét az állára helyezve bámulja a háromdimenziós térképet. Egy kézmozdulattal elforgatja azt, majd a Kazekage palotáján akad meg a szeme.
- Aoki! - hangzik ismét egy kiáltás, de most már közelebbről.
Egy másik férfi, vagy inkább fiú szájából hallatszik, aki Sunagakurei fejpántot visel, és egy fekete trikót. Ismét semmi válasz.
- Hé! Gorozaemon! - üvölt ismét.
Erre már a veled szemben ülő férfi felkapja a fejét. Szóval... a teljes neve Aoki Gorozaemon? Még rendkívül hasonló is Egyeshez. Biztosan köze van hozzá.
- Mit akarsz?! - kiált vissza, kissé tájszólásban.
- Meddig fogsz még gyakorolni?! Rád várunk! - kiált ismét a srác.
- Most nem megyek, igyatok nélkülem! - legyinti le Gorozaemon, majd visszanéz a homoktérképre.
A fiú, aki Gorozaemont kereste, csak legyint, majd elhagyja a kiképzőterepet. Aoki pedig továbbra is a térképet nézegeti, majd végül csalódottan legyint egyet, az pedig visszaváltozik egy homokkupaccá. Ismét becsukja a szemeit, térdére helyezi a kezeit, és koncentrálni kezd. Megint csak homokszemcsék kezdenek körülötte kavarogni. Vélhetőleg a chakráját szabadítja fel. Ahogy ráncolja a homlokát, úgy kapja fel a ruháját a szél, de csak alig láthatóan. Ez egyértelműen fuuton chakra. De messze nem néz ki olyan képzettnek, mint Egyes. Sőt, nem is biztos, hogy köze van hozzá, az is lehet, hogy csak a nevük hasonló, bár... túlságosan hasonló. Még a tekintete is.

**Nanja** Szer. Okt. 04 2017, 16:16

Asszondja virgács u.u még ilyet.. Kis perverz :3 xd

Izeg mozog azon a padon, nagyon idegesíti bénázása. Néha elkap egy egy tekintetet, amik sugdolózásba folytatódnak. Ez csak rátesz egy lapáttal és legszívesebben orrba is nyomná őket. Úgy dönt, hogy a mai napra befejezi ezt az edzésnek nem mondható tevékenységet. Összeszedi fegyvereit, beleteszi azokat a zsákjába. Mielőtt még elhagyta volna a helyet csak úgy megszokásból körbenézett. Talán jól is tette, mert megakadt a szeme egy illetőn, aki szinte pontos mása Egyesnek. Szája már mosolyra görbült volna, de valami azt sugallta neki, hogy ez a férfi nem Aoki. Kezében még ott van almája, amiben ismét beleharapott. Elnézte magának a tagot, felettébb különösnek tartotta. Mintha a homok apró szemcséi körülötte lebegett volna. Ezt követően pedig Sunagakure pontos mását formálta meg maga előtt a homokban.

~ Nédda, mintha Egyes.. Mármint Aoki ikertestvére lenne. Ugyan azzal a képességgel Oo

Nem csak külsőre, illetve képességre, hanem névre is hasonlóak. Ugyan is ebben a pillanatban valaki Aoki nevét kiabálta a levegőbe. De a férfi meg se moccant. Majd jött a következő megszólítás, de erre sem reagált semmit. Végezetül teljes nevén lett szólítva, erre már válaszolt. Hangja egyértelműen más volt. Nanja meg nem mondta volna, hogy bármit is gyakorolt volna, számára csak olyan volt, mintha gondolkodna valamin, és azért formálta meg a falut, mert vagy eszébe jutott valami, vagy csak biztosra akart menni valamiben. Bármi is volt az, csalódottan engedte szabadjára a homokot, hogy az szétessen, ő pedig újra lehunyta szemeit és a kis apró homokszemek megint lebegni kezdtek körülötte. Belegondolt, milyen remek lenne, ha ő is képes lenne ilyen ninjutsu-ra. Gaara is hihetetlenül erős jutsu-kra képes, meg ott van Kankuro, Temari, Abuso meg még sorolhatná. Közéjük akar tartozni és nem leragadni ezen a szinten.

~ Ha csak fele ennyire lennék képes, már nem okozna gondot.. Hé, várjunk csak.. Ez az!

Arcán mégiscsak megjelent az a mosoly. Elöntötte a bizakodás érzése, úgy gondolta ez az ember tudnánk segíteni. Határozott léptekkel közeledett hozzá, majd leguggolt vele szemben. Nem szólt hozzá, csak az arcát akarta kivenni a szájkendő mögül. Guggolásból törökülésbe vált. Ha Goro kinyitja a szemeit, akkor Nanja még szélesebb vigyorral mosolyog rá, és köszönti kellőképpen. Ha ügyet sem vet rá, akkor pár perc várakozás után megszólítja.

- Ohh, üdv.. Én.. Csak.. Nanja vagyok és a segítségét szeretném kérni!

Térdeire ül majd előre hajol tiszteletteljes módon, mikor valaki szívességet kér.

Ootsutsuki Kaguya Szer. Okt. 04 2017, 18:35

//Azt mondtam, virgács HELYETT. De akkor legyen két sziklabot. XD//

A férfi felé közeledsz, de mivel a homokba süllyednek a lábaid, ő pedig annyira koncentrál, nem hallott ebből semmit. Normál esetben egy ninjának a halálát okozná, ha nem figyel a környezetére, azonban a saját faluján belül (kivéve ha az támadás alatt áll, vagy ellenséges kézen van), valahogy mindenki hanyagolja az éberséget. A legjobbakkal is előfordul. Talán így járhatott Gaara is, mikor Sunagakure ostrománál megadta magát.
Ahogy azonban leülsz a férfival szembe, a csukott szemein keresztül láthatod, hogy a szemgolyója mozog. Valószínűleg irányodba tekint, de nem nyitja ki a szemét. Éppen koncentrál. Lehet, hogy épp Sunagakurét képzeli el fejben, és azt akarja a homokba idézni? Az Aoki Gorozaemon névre hallgató shinobi próbál minden erejével ignorálni téged, hiába mosolyogsz rá, mint a vadalma, nem nyitja ki a szemeit. Egy kis idő múlva már a szemei sem mozognak a szemhéja alatt, és ismét csak önfeledten, teljes erőbedobással összpontosít. A homlokáról verítékcseppek cseppennek lefelé, de ő ezzel sem törődik. Ha a szájkendő alatt ki akarod venni az arcát, ahhoz nagyon közel kellene hajolnod hozzá, bele a chakra-manipulációjába, tisztes távolságból pedig nem igazán tudsz belátni alá.
A helyzet percekig sem változik, így hirtelen megtöröd a csendet, ezzel pedig szegény srácra ráhozod a frászt. A mini-homokvihar eltűnik körülötte, ő pedig hátrahőköl, majd felkiált. Ezután észreveszi, ahogy a földön térdelsz, és homlokod a homokot érinti.
Szemeidet megemelve láthatod, hogy Gorozaemon felhúzta a szemöldökét, szemei elkerekedtek, és jól láthatóan megilletődött. Leveszi a száj, és a fejkendőjét is, ezután ahelyett, hogy felsegítene, feláll, és a földön a lábával billent meg.
- Na gyerünk, állj fel. Nem vagyok én a Kazekage, hogy így tisztelegj nekem. - mondja.
Még a hangja is hasonló Egyeséhez. De ha megnézed az arcát, láthatod, hogy nem az ikertestvére. Sőt, inkább úgy néz ki, mintha Tanzaemon maga lenne, csak sokkal fiatalabb kiadásban. A vonásai nem teljesen ugyanazok, ennek a férfinak sokkal kevésbé meggyötört, és sokkal kevésbé sokat látott, kevésbé bölcsebb tekintete van. Vélhetőleg jóval fiatalabb.
Ha felállsz, akkor Gorozaemon a szemedbe nézve folytatja, ha nem, akkor is megszólal, de tovább billeget a lábával.
- Mit akarsz? Mi szívességet szeretnél kérni? És miért kellett így megalázkodnod? Összekevertél valakivel...? - szűkülnek össze a szemei.
A hangja érdes, olyan, mintha sokat cigizne. Testalkatra olyan, mint egy átlagos shinobi, nem olyan kidolgozott testű, mint Egyes, vagy Abuso, bár jobban mutat, mint ahogy Gaarát találtátok meg a hintóban.

//Elnézést a hosszért, de ha keveset cselekszel, én is csak keveset tudok rá mit írni. Nem csak a posztjaimra kell reagálnod, elvégre ketten alakítjuk a történetet, azaz játsszunk. Csak bátran, jellemhűen, és ügyesen. Smile

//

**Nanja** Szer. Okt. 04 2017, 19:43

~Hu bakker Oo
Most így egyszerre nem is tudta hova tegye ezt a fajta viselkedését a palinak. Az egy dolog, hogy nem éppen illendő megzavarni valakit a koncentrálásban, de azért így reagálni azért még is csak pofátlanság. Kezdve azzal, hogy ügyet sem vetett rá, pedig Nanja még volt győződve arról, hogy a férfi tudja, hogy ott van előtte. Az igaz, hogy az ártó szándékot hamarabb megérzik, de ugye Nanja nem így közeledett felé. Lehet kicsit elsiette a dolgot, viszont most végre megint benne volt a vágy, hogy valakitől tanulhasson új dolgokat. Úgy érezte ez az ipse segíthet rajta. Erre mit ad Isten? Szinte belerúg. Nanja is kicsit megijedt, de csak azért, mert Goro is megijedt. Már majdnem bocsánatot is kért, már nyílt a szája rá, de amikor a férfi a lábával bökdöste arrébb, na az úgy nem volt éppen a legszimpatikusabb első benyomás róla. A hasonlóság Egyessel adott erőt neki, hogy egyáltalán odamenjen hozzá. Nem kicsit csalódott most, ezt arckifejezése is mutatta, de amikor meglátta az arcát, teljesen ledöbbent. Mintha Egyes állt volna előtte, csak fiatalabb verzióban! Jól emlékszik Nanja egykori társa arcára, miért is feledkezett volna meg róla? Most pedig teljesen az volt az érzése, mintha Egyes lett volna itt vele. Aztán a csóka megszólalt. Nanja eddig amolyan csodálattal, elképedve nézte őt a homokban ülve, de ahogy Gorozaemon megint a lábát lendítette Nanja felé, arra már felpattant saját lábaira.
~ Hát az biztos, mert egy értelmes ember sem kezdi el rugdosni a másikat -.-
Jól láthatóan bevágta a durcát, de még mielőtt a hapsinak alkalma lett volna elhagynia a helyet, vagy megszólalnia addigra Nanja szinte az arcába mászott, és határozott kijelentést tett.
- És most szépen megtanít irányítani a homokot, amiért ilyen illetlenül bánt velem! Semmi rosszat nem tettem, és attól, hogy nem veszi észre, ha valaki csak illedelmesen szeretné megkérni valamire, attól még nem kellene egyből ilyen otromba módon reagálnia! Tanzaemon-tól példát vehetne, közös utunk során egy pillanatra se fordult meg a fejemben, hogy.. hogy.. ilyen.. dinka lenne! Várom a bocsánatkérést!
Na most az a nagy helyzet, hogy Nanja karbaöltött kezekkel kicsit oldalsan, felhajtott fejjel várja a csodát, de valami oknál fogva már meg is bánta amit mondott. Vagyis ahogyan mondta, hiszen nem volt szokása fennkölten beszélni senkivel. Hamar át is futott az agyán, hogy talán most szúrta el az egészet, így mind testtartása, mind arckifejezése átváltott amolyan sajnálkozóssá. Két mutatóujját folyamatosan összeérintve fordul Gorozaemon felé, és kér elnézést.
- Ano.. Gomennasai u.u csak úgy megörültem, hogy végre találtam egy olyan személyt akiben megbízom, akitől tanulhatnék, hogy ne maradjak ilyen semmiresemalkalmas... valaki..u.u főleg, hogy annyira hasonlít Tanzaemon-ra, egyből elszállt minden kétségem a felől, hogy egyáltalán megszólítsam vagy sem.
Most már csendben marad, hogy Tanzaemon is szóhoz jusson, már amennyiben ezek után még Nanja-ra akarná pazarolni az idejét. A lány nagyon elszégyelte magát, most csak azt reméli, hogy a férfi nem haragszik meg rá nagyon, és segít neki. Ki tudja mikor lesz lehetősége, vagy éppen szerencséje találni egy Tanzaemon-hoz hasonlót. Nem biztos, hogy akadna már olyan jounin, vagy akár chuunin aki kisegíthetné, és ettől jobban fél, mint bármi mástól. Magától nem tudja visszaszerezni magabiztosságát, de ami a legrosszabb, hogy önmagába fektetett hitét sem képes egyedül visszakapni. Amíg ezzel küszködik, addig nem nagyon válhat hasznára a Kazekage-nak, vagy a falunak. Szóval most ott áll szerényen összehúzva magát, tágra nyílt lila szemeivel fürkészve az előtte álló férfi tekintetét, hogy el tudja-e neki nézni az iménti kis beszólást.

Ootsutsuki Kaguya Szomb. Okt. 07 2017, 13:20

//Nanja//

A férfi a kezét feltartva hőköl hátra, miközben éppen leteremted, aztán végighallgatva mondandóan felemeli szemöldökét. Csak mozdulatlanul áll, közben jól láthatóan gondolkodóba esik. Miután befejezted a mondandódat, egy hatalmas, mély sóhaj után szólal meg, az ujjaival masszírozva a feje két oldalát, mintha migrénje lenne.
- Hol is kezdjem... egy: Aoki Tanzaemon az apám. Kettő: te, ki a rák vagy? Három: hogy hordhatod azt a fejpántot, hogyha nem tudod irányítani a homokot? Legalább egy kicsit. Négy: ki a faszom sérteget valakit úgy, hogy "dinka"? Öt: ha "semmiresemalkalmas" vagy, én mit kezdjek veled? Ja, és hat: azért tettem rád a lábam, mert lealacsonyodtál előttem. Térdre borultál, és a fejed a földnek szegezted, úgy bántál velem, mintha valami nemes lennék. Ezért, kényelmetlenül éreztem magam. De nem segíthettelek fel, mert mi történt volna akkor, ha rossz helyen érek hozzád? Tudd, mi az illem. Én ugyan nem fogok bocsánatot kérni, nem én térdeltem a homokba előtted. - mondja a férfi, majd hátat fordít neked.
Az első mondata után már nem masszírozta a homlokát, sőt, a hangneme kioktató és dühös volt. Már majdhogynem fogcsikorgatva, unottan beszélt. Vagy sokszor hallotta már ezt, vagy valamivel felidegesítetted. De mivel?
- Na, hagyj békén. - mondja erélyesen, és a kiképzőterep egy rendkívül távol eső zugában helyezkedik el ismét, lótuszülésben, mit sem törődve veled.
Meg sem várja, amíg válaszolsz, egyszerűen csak elmondta a magát, és elment. Az apja neve hallatára furcsán reagált. Lehet, hogy nem jó a viszonyuk? Abban mondjuk igaza van, hogy be sem mutatkoztál, de talán megszokhattad, hogy mindenki ismer Sunagakuréban. Gorozaemon miért nem? Ráadásul Egyes, azaz Tanzaemon fia. Nagyjából korodbelinek néz ki, bár a borostás arca miatt érettebbnek gondolná az ember. Akárhogy is, minden bizonnyal rendkívül érzékeny az apjára, és talán ezzel húzhattad fel... a többi mellett. De talán abban igaza van, hogy a Kazekage megmentőjének nem kellett volna a porban meghajolni egy ismeretlen előtt, hiszen ha Egyes lett volna, azonnal felismert volna, de nem őt sodorta melléd a sors. Miért is tette volna? Hiszen vándorrá lett, mint azt hallhattad. Lehet maga mögött hagyta a fiát? Sőt, Egyes említette is, hogy feladta a nevét, és elhagyta a faluját, és a családját is, és az életét annak szentelte, hogy kiszabadítsa a Kazekagét, mert csak utána találná magát ismét méltónak a nevére. Lehet, hogy a fiát közben itt hagyta, a Iwagakure markában tartott Homokfaluban?
El kell döntened magadban, hogy tőle akarsz-e tanulni, vagy sem, és ha tanulni akarsz, hogyan kérd meg rá. Valahogy hatnod kell rá, mert eddig, hajthatatlannak tűnt, és talán nem is hiába. Fogalmad sem lehet, mit élhetett át, mit gondolhat, vagy, hogy egyáltalán ki ő, elvégre nem Egyessel állsz szemben, akármennyire is hasonlítson hozzá. Mitévő leszel, hogyan látsz hozzá? Vagy keresel valaki mást?

**Nanja** Hétf. Okt. 09 2017, 11:17

Na, mindenre számított csak pont erre a fajta válaszra nem. Az mondjuk igaz, hogy megérdemelte. De talán ennyire mégsem. Bár attól függetlenül érthető. De mégsem így kellett volna. Még ha igaza is van. Nem tudta eldönteni melyik pontjához mit fűzzön hozzá, és mire megszólalt volna addigra Gorozaemon eliszkolt jó messzire. Nanja köpni nyelni nem tudott a hozzá fűzött szavakhoz. Arca teljesen kipirosodott, de nem csak szégyenében, de mérgében is. Egyszerűen nem tudott mit kezdeni az adott helyzettel. Megemészteni is csak lassan tudta az információkat amiket a fejéhez vágott, de ahogy kezdett úrrá lenni indulatain, úgy tudott csak reagálni, igaz csak magának.
~ Még, hogy ki a rák vagyok??! >.> nem volt ott a Kazekage beszédénél? Meg egyébként is, hetekig csak a mi nevünket mondogatták. Meg, meg, meg mégis na! Persze, Egyes fia.. Kizárt dolog! Nincs az az Isten, hogy Egyesnek ő legyen a fia! És mi van, ha nem vagyok képes irányítani a homokot?! Kankuro-dono sem tudja! Azt hiszem.. Még a dinka annyira nem is sértő..
Az volt a legfurcsább számára, hogy nem ismeri. Lehet, hogy a nevét hallotta, de nem látta még, és ez így egyszerre volt meglepő számára, illetve egyfajta jó érzés is. Így legalább nem részesülne különösebb bánásmódban, mint aki részese volt a Kazekage megmentésében. Bár most az első benyomás egyiküknek sem sikerült pozitívan. Szépen lassan a helyükre illeszti a dolgokat, míg végig Gorozaemon-t figyeli. Most már inkább csak mérges, és egy helyben toporzékol. Ha bárki is hallhatta egy kicsit az előbbiek, biztos kuncognak magukban, ahogy Nanja ott szerencsétlenül áll, és nem tudja mit is kezdjen most magával. Az eddigi jelek szerint Goro nem igazán akarja tanítani Nanja-t, amire az előbb jó sok okot adott a lány neki. De valahogy még mindig nem érti, hogy mi a fene baja van azzal, ha tisztelettel kéri meg az ember valamire a másikat. Úgy tűnik ezt a témát nem érdemes tovább feszegetni, viszont most az a kérdés, hogy Nanja hogyan tudná rávenni arra, hogy segítsen neki. Vagy... egyáltalán ő lenne az, akire Nanja-nak szüksége van? Láthatóan nem rajong az apjáért sem. Eszébe jutott amit Egyes mondott, hogy csak akkor kaphatja vissza eredeti nevét, ha ki tudja szabadítani a Kazekage-t. Most pedig ismét elhagyta a falut. A fia meg ittvan. Történhetett valami kettejük között és biztos, hogy nem örvendetes dolog. Ezen egy kicsit elgondolkozott, majd elvetette azon ötletét, hogy kettejük kapcsolatát felvesse Gorozaemon-nak.
Nem egyszerű a helyzet, de valamit akkor is tennie kell. Talán eltelt annyi idő, hogy a férfi lenyugodhasson, így Nanja határozott léptekkel indult meg felé, majd úgy két méter távolságban leült törökülésben előtte. Nem mondott semmit, csak figyelte őt. Nem kimondottan az arcába bámult, hanem a testhelyzetét vizsgálta. Rövid gondolkodás után Nanja átváltott lótuszülébe és továbbra is figyelte Gorozaemon-t. Ha nem szól semmit, vagyis nem küldi el Nanja-t, akkor ő csak türelmesen várakozik, adott esetben megpróbál valamit alkotni. Jobban mondva megpróbálná az előtte lévő homokot mozgatni. Halvány lila gőze sincs, hogy amit tesz az hatásos lesz, de egyrészt el kell ütnie az időt, másrészt pedig hátha így valamit elér Gorozaemon-nál. Tehát becsukja szemeit, kiüríti elméjét. Azt tudja, hogyan összpontosítsa chakra-ját a talpaiba, hogy a falon maradjon, de most más anyaggal kell tennie. Amíg Gorozaemon meg nem szólal, addig pozícióján nem változtat, illetve a homokba igyekszik irányítani chakra-ját. Nagy valószínűséggel semmi eredménye sem lesz, de azért még megpróbálhatja. Azért azt he kell látnia a lánynak, hogy segítség nélkül még egy porszemet sem tudna az irányítása alá vonni.
~ Bakker ez így nem jó u.u muszáj lesz megpuhítanom Gorozaemon-t.. De hogyan?
Ismét Egyes fiának esetleges mozdulatait nézi, ha egyáltalán megmozdul. Bár az is elég, ha megint az történik, mint előbb azaz Goro körül az apró homokszemek körülötte lebegnek. Ezen kicsit elcsodálkozna, majd maga elé emeli táskáját, kiveszi utolsó almáját és egy jó nagyot beleharap. Mivel egy nagy darabot sikerült leválasztania a gyümölcsből, kicsit csámcsog, ami jól hallható. Lassan rágja a falatokat. Az biztos, hogy nem fog esdekelve könyörögni, ha már az sem tetszett neki, hogy illedelmesen akarta megkérni, hogy segítsen neki, aki most megkapja az egyenrangú bánásmódot. Bár mondjuk ez inkább piszkálódás és annak is a kezdete. Ahogy a nagy darab almafalatból már csak apró darabok maradtak a szájában, azt egy hangos nyeléssel juttatja le a gyomrába. Kis hatásszünetet tart, majd megint egy jó nagyot harap bele az almába, és megismétli a procedúrát. Ha Goro ezt mind hallja, és arcán kitükröződik nemtetszése, Nanja egy elégedett gúnyos mosollyal nyugtázza. A gyümölcs egészen termetes, még két három alkalommal biztos képes lesz az eddig előadottakra. Most hosszabb szünetet tart várva, hogy Gorozaemon arckifejezése ismét nyugodt legyen, majd lassan szája elé emeli az alma másik oldalát és ismét egy nagyot beleharap. Persze csak akkor, ha Goro mindezt eddig hallotta, és jól láthatóan idegesíti. Viszont, ha ügyet sem vet rá, akkor csak befejezi Nanja az almát, karjait keresztbe téve nézi tovább a férfit. Talán már órák telhettek el, és ha Goro még mindig semmibe veszi Nanja-t, akkor kénytelen lesz megszólalni.
- Talán még lehetsz olyan jóképű, mint a faterod..
Ezt természetesen kis gúnnyal a hangjában közölte vele, folytatva a piszkálódást. Remélhetőleg Goro Azért nem fogja megtámadni a lányt, mondjuk ettől nem is tart. Aztán ki tudja.

Ootsutsuki Kaguya Vas. Okt. 22 2017, 11:35

//Nanja - Elnézést a késésért. +5 ch.//

A kiképzőterep homokfödte felszínén indulsz előre, Gorozaemon felé, aki a hely egy sokkal távolabbi zugában rendezkedett be ismét. A férfi ismét lótuszülésben koncentrál, csukott szemekkel, közben pedig előtte formálódik valami. Te, tőle kicsit távolabb ugyan, de még azért a közelében versz tanyát, és bámulod. Minden ember figyeli ha bámulják, így már a korábban látott szemhéj alatti szemforgatásból, és a sikertelen chakraformálásából láthatod, hogy megzavartad a koncentrációját. Te magad is megpróbálkozol a homok manipulációjával, de sikertelenül. Mit is gondoltál, hogy esetleg sikerülhet, ösztönösen? Ez a ninja világban nem így megy.
A férfi igyekszik ignorálni téged, és minden erejével az előtte levő feladatra koncentrálni. Te még mindig nem adsz alább, és közelebb mész hozzá, majd hangos csámcsogással fogyasztod el az utolsó almádat. Gorozaemon már szemmel láthatóan frusztráltabb. Az előtte levő, formálódó homoképítmény már alapjaiban omlott össze, nem képes formát ölteni. Végül, beadod a kegyelemdöfést, egy mondattal, melyben Egyes jó megjelenését dicséred. Egyes fiának több sem kell, szemei tágra nyílnak, és felpattan.
- Oké, elég volt. Tudom már, ki vagy. Te az apám egy újabb pszichotikus csaja vagy, aki abban leli perverz örömét, hogy engem baszogat, mert a faterom elhagyta. De hadd mondjak neked valamit: nem te vagy az első nő, és nem is az egyetlen, akit így faképnél hagyott, sőt, nem te vagy az első olyan sem, aki emiatt engem csesztet és az apámat látja bennem. Lehet, hogy te valami perverz, feslett tyúk vagy, aki ha már egyszer kapott a marhából, most már a borjú érdekli, de én az ilyenből nem kérek. Épp elég dolgot örököltem apámtól, nem akarom a nőit is magaménak tudni. Nem kellenek a hülye kifogásaid, minthogy tanulni akarsz, és hogy "dinkának" hívsz, mert ez valami elfajzott szerepjáték kérdése nálad, vagy úgy érzed te vagy az új anyám, mert titkon abban reménykedsz, hogy apám egyszer visszajön, mert csak téged szeretett, ezerszer hallottam ezt, és sok mást is már. Nem kérek belőled. Hagyj. Békén. - mondja ki határozottan.
Ekkor egy hatalmas sóhaj keretében elindul előre, ha csak nem állítod meg, és el is hagyja a területet. Vélhetőleg, itt valami félreértésről van szó. Talán, ha bemutatkozol, még megmentheted a helyzetet, hiszen ki az, aki úgy jön oda valakihez, hogy a nevét sem mondja meg? A Ninja Világban ugyanis a legtöbb hír szóbeszéd alapján terjed, lehet, hogy Gorozaemon ott sem volt az ünnepségen, mikor parádéztattak titeket, bár a nevedet ismerheti... amit, nem mondtál meg. Úgy néz ki, Egyes pedig afféle casanova lehetett Sunagakuréban vagy azon kívül, hiszen a férfi kirohanásából ítélve már sok hozzád hasonló nőt látott már. De te egyáltalán nem ezért jöttél ide... ha csak nem tisztázod a félreértést, Gorozaemonnak rövid időn belül már csak hűlt helyét találod.

//Nanja még nem képes homokmanipulációra. A jövőben ne próbálkozz olyan technikák vagy chakra-gyakorlatok használatával amilyeneket a karaktered még semmiképpen sem ismerhet.//

**Nanja** Vas. Okt. 22 2017, 18:50

Terve sikeresen bevállt, Gorozaemon nem volt képes rendesen koncentrálni arra amire szeretett volna. Mondhatni nyugodt szívvel nyelte le az utolsó falatokat, amikor is a férfi kiakadt. De nem is akár hogy. Azt feltételezni, hogy Nanja Egyes nője legyen, majdnem egy nevető rohamot váltott ki a lányból, de ahogy végighallgatta az indulatos szavakkal megtarkított mondatokat, nem volt képes egy mosolyt sem megejteni. Sőt, ha Goro igazat mond, és nem csak a rosszindulat miatt tarkítja meg apja mivoltát, akkor igen is nagyon nagyot csalódna benne Nanja. Míg Goro távolodott tőle, visszaemlékezett azokra a pillanatokra, amikor Egyes a családjáról beszélt, és milyen elszántsággal akarta kiszabadítani Gaara-t Abuso-val és Nanja-val. Lehet, hogy ami történt a múltban az haraggal telítette meg Gorozaemon szívét apja iránt, de az a férfi már a múlté.
- Míg Gaara-sama-t igyekeztünk kiszabadítani, egyszersem mondott nekem semmit, ami arra utalt volna, hogy ki akart volna kezdeni velem. Sőt, semmi olyat sem tett. Az az ember, akivel együtt hoztuk vissza a békét Sunagakure-be, már nem az, akinek hiszed. Nanja-nak hívnak. És nyugodtan megkérdezheted Abuso-t is, ha akarod. Ő is azt fogja mondani, amit én. Sok minden történt, amióta az iwai birkák elvették tőlünk az otthonunkat, megfosztottak szeretteink mosolyától, különböző kínzásokat kellett túlélnünk. Igen, én is itt raboskodtam, de aztán kiszabadultam, és apáddal együtt Abuso segítségével közösen, mint sem törődve mi történhet velünk, de kijuttattuk Kazekage-sama-t a fogságából és újra hazajöhettünk mindenféle lánc nélkül. Szabadok vagyunk. Újra élhetjük a magunk életét, újra mi irányítjuk a sorsunkat. Nincs halvány lila gőzöm sem, milyen érzések kavarognak benned az apád miatt. Nekem nincs apám. Jobban mondva fogalmam sincs kik a szüleim, így nem tudhatom milyen lesújtó az, amikor az egyik szülőd olyat tesz, mint amit apád tett. DE legalább neked van apád. Nem szabadna így elutasitanod. Mindenki megérdemel egy második esélyt. Főleg az után ami mindannyiunkkal történt az elmúlt két év alatt. Biztos vagyok benne, hogy nem a dicsőségért jött vissza, és segített nekünk. Simán át is állhatott volna az ellenség oldalára. De nem tette.
Mondandóját még a homokban ülve kezdte, majd ahogy belemélyedt a dolgokba, úgy fordult Goro felé, és állt fel. Minden egyes szava érzelemmel volt teli meg persze igazsággal illetve elszántsággal. Lehet nem volt ott az ünnepségen, de mostmár tisztában van vele, hogy kivel is beszél. Abuso nevét pedig nem csak most hallhatta először, ezért sem ment bele a részletekbe. Nanja valamiért nem hagyhatta, hogy Goro dühvel a szívében éljen tovább apja iránt. Most az a pillanat, amikor vagy magába néz, vagy dacosan arrébb áll. Ezt utóbbit nem díjazta volna a lány, de egyik pillanatról a másikra senkit sem lehet megváltoztatni.
- De tudod mit?
Folytatta már szinte mérgesen, ha Goro úgy dönt, hogy nem kíván segíteni.
- Ha valóban különböző akarsz lenni Tanzaemon-tól, akkor az emberekhez való hozzáállásodon kellene módosítanod. Nem kivantalak megbántani azzal, hogy illedelmesen próbáltam segítséget kérni, sajnálom. Nem vagyok tökéletes, de Te sem vagy az. De tudom, egyszerűbb magadba búrkolózni, és nem foglalkozni mások bajával. Oldják meg maguk, mi? De ez nem válik hasznára a falunak. Ideje tovább lépni, nem gondolod?
Nanja számára a falu sorsa mindennél fontosabb volt, még az ilyen kis félreértés megoldását is beleértve. Nem mintha az ő kettejük nézeteltérése miatt omlana össze a rendszer, de minden egy kis gonddal kezdődik, aminek először egy tagja, majd egyre több résztvevője lesz. Ha Goro csak azért is faképnél hagyja Nanja-t, akkor belerúg egyet a homokba felkavarva azt, majd hazamegy. Ha viszont a férfi meggondolja magát, akkor kicsit közelebb lép hozzá, most már nyugodtabb hangszínnel kérve ismét bocsánatot.
- Ne haragudj, ha számodra sértő volt a közeledésem, de nagyon megörültem, amikor meghallottam a neved. Azt a "dinka" jelzőt sem gondoltam komolyan, azt általában akkor mondom másra, ha már betelt a pohár.
Várva Goro reakcióját türelmesen áll előtte, remélve a legjobbakat. Mondjuk jobban szeretné, ha nem lennének rosszindulatú érzések benne. Az, hogy tanítaná-e, az most másodlagos. Mutatóujjait folyamatosan lassan érintve össze mellkasa előtt vár.

Ootsutsuki Kaguya Hétf. Okt. 30 2017, 15:45

Gorozaemon végighallgatja mondandódat, és bár nem szól közbe, az arcára meglepettség ül ki, mikor meghallja a nevedet, aztán mintha szégyenérzet kerítené hatalmába. Miután befejezed a monológodat, ő egy hatalmasat sóhajt, majd a fejét kezdi vakarni.
- Jól van, értem. Már mindent értek. Én is elnézést kérek. - mondja, egy pár centivel lejjebb döntve a fejét.
Ez valószínűleg meghajlás akart lenni. Ezután összekulcsolja karjait, majd csettint a nyelvével, és kis habozás után ismét megszólal.
- Ha te vagy Nanja, azaz a nő aki tagja volt annak a csapatnak, aki kiszabadította a Kazekagét... akkor mégis miért akarod, hogy tanítsalak? Bizonyára, bármelyik jounin szívesen segítene neked, csak kérned kell őket. A legtöbb falusi nem csak a nevedet ismeri, hanem az arcodat, és a tetteidet is. Ami engem illet, én annyira nem vagyok képben a jelenlegi történésekkel, de a felszabadító csapatot még én is ismerem. Azt is tudom, hogy akkor szivárogtatok be ide, mikor még szinte hemzsegtek itt az iwaiak. Nem hiszem, hogy bármiben tudnék segíteni neked, de ha tehetem, akkor... - ezután ismét szünetet tart, majd egy újabb nagy levegő után végül befejezi. -... nagyon szívesen.
Bizonyára nehezére esett ezt kimondani, és vélhetőleg zavarban is van, vagy elszégyellte magát az ért, ahogyan az előbb bánt veled, de túl büszke ahhoz, hogy bevallja, tényleg annyira önmagával foglalkozott az utóbbi időben, hogy nem is ismerte Sunagakure hőseit. Bár az elmúlt két hónapban szinte csak rólatok beszéltek, Gorozaemon apját is veletek együtt említették, így az előbbiek fényében, minden bizonnyal sokkal frusztráltabbá tették a hírek, mintsem boldoggá. Nehéz lehet hálásnak lenni az iránt, akit gyűlölsz, vagy csak azt hiszed, hogy gyűlölöd. Bár te árva vagy, és nem is tudhatod milyen ha jó kapcsolatot ápolsz a családoddal, valószínűleg el sem tudod képzelni azt sem, milyen, ha rosszat.
Gorozaemon ezután kihúzza magát, majd ismét bólint.
- Najó. Mit akarsz tanulni? Ha valamiben segíthetek, akkor szívesen megteszem, mint mondtam. Előzőleg említetted, hogy a homokot szeretnéd manipulálni. Megkérdezhetem, hogyhogy nem vagy rá képes? Hiszen tagja voltál a felmentőcsapatnak, nincs más Nanja nevű ninja Sunagakuréban. Vagy ha van is, ő nem ismerheti az apámat, főleg nem az igazi nevét, hiszen azt elhagyta, amikor... mindegy. Szóval, igen, tuti te vagy. Hogyhogy nem tudod manipulálni a homokot? Lehet, hogy eddig nem is volt rá szükséged, nem? Akkor most, hirtelen... miért?
A férfi mondandójának összevisszaságából ítélve bizonyára inkább önmagát akarja meggyőzni arról, hogy tényleg képes lenne tanítani téged, mintsem arról kérdezősködne, hogy ugyan minek is kéne neked homokmanipuláció, ha egy maroknyi csapattal képes voltál kiszabadítani a Kazekagét. Sok mástól eltekintve még azt sem közölted leendő tanároddal (már ha tényleg őt választod), hogy mit is szeretnél tanulni konkrétan. De, úgy néz ki, sikerült megnyerned magadnak, és hatnod rá. Bár, kétségtelenül rá kéne szoknod arra, hogy először bemutatkozz az embereknek, itt most, minden, meglepő módon jól sült el. Talán, az ilyen véletlenek sokasága, vagy a puszta szerencse állandó jelenléte miatt is gondolkoztál el azon, hogy talán még sincs helyed Sunagakure hősei között, vagy nem méltó arra, hogy annak mondhasd magad. A szíved a helyén van ugyan, de mint az a mentőakció közben is bebizonyosodott, az erőfölény közted és ellenfeleid között hatalmas. De, a tehetséged megvan hozzá, és az alkalmad is megadatott ahhoz, hogy változtass ezen, most pedig már tanárod is van. Már csak az utolsó simításokat kell elvégezned, és el is kezdődhet a képzésed.
De... elégedett leszel magaddal? Egyáltalán, mitévő leszel azután, hogyha már a magad részéről is úgy gondolod, hogy felérhetsz a példaképeidhez?

**Nanja** Szer. Nov. 01 2017, 21:11

Végre minden gát átszakadt. Tisztázták nézeteltéréseiket, bocsánatot kértek egymástól és a tárgyra tértek. Goro kérdése, hogy Nanja-nak ugyan miért van pont rá szüksége, kicsit elgondolkoztatta. Nem kívánt újabb felreértő helyzetbe kerülni, de mire válaszolt volna, Gorozaemon újabb kérdést tett fel, ami eszébe juttatta mennyire nincs megelégedve magával. A távolság köztük még mindig megfelelő volt, azaz egyikük sem volt túl közel vagy túl távol. Nanja tekintete ekkor a Kazekage irodája felé irányult, kezeit hátul összekulcsolta.
- Nem tudja senki négyünkön kívül, mi is történt valójában. Az igaz, hogy Abuso-val és Egyessel.. azaz Tanzaemon-al sikeresen be tudtunk jutni a megszállás alatt a faluba és ki is jutottunk ami mondjuk úgy, hogy azért nem volt olyan bonyolult így visszagondolva. De amikor azzal a két szörnyeteggel kellett szembenéznünk.. nekem ott egy csepp esélyem sem volt..
Most visszanéz a srácra, kezeit is maga elé helyezi, de most össze nem kulcsolja.
- Ezt úgy kellene elképzelni, mintha egy éppen most járni megtanult gyermek hívná ki párbarja a Kage-ját aki már hosszú évek óta viseli ezt a címet. Amit ott akkor megéltem, azt senkinek sem kívánom. Egyszerűen.. csak.. két csapásból le lettem ütve olyan szinten, hogy azt el nem tudod képzelni. És miután ezt mind felfogtam, minden világos lett.
Hangja kicsit megcsuklik, de torkát megköszörülve folytatja tovább.
- Most, hogy szabadok vagyunk és kezd visszaállni minden a rendes kerékvágásba, tovább kell edzenem magam kerül amibe kerül. A veszély még nem hárult el teljesen, azt mondták, hogy az a féreg Koruga megszökött és ki tudja, hogy mikor tenné be ide a lábát. És ezt, EZT az esélyt kell megelőzni de úgy, hogy még magát a falut se lássa meg! De ehhez, jelenlegi helyzetemben kevés vagyok. Ezért van szükségem segítségre. Azt kérded miért? Nos..
Ahogy Koruga-val kapcsolatban beszélt hangjából ki lehetett venni milyen mély gyűlöletet érez iránta, de hát ki nem ebben a faluban. Aztán ahogy rátért a másik kérdés megválaszolására, úgy higgadt le, és szája némi mosolyra konyult.
- Akár tetszik akár nem, apád fia vagy. Nem tudom és nem is tartozik rám mi történt, én csak azt tudom, hogy az a Tanzaeemon akit megismertem, az egy tiszteletre méltó ember, aki jóvá akarta tenni a hibáit azzal, hogy kezdetnek segített kiszabadítani Gaara-sama-t. Szívében tiszta hazafi, aki bármit képes volt megtenni otthonáért. És ahogy elnéztelek az előbb, ez benned is megvan. Ne kérdezd miért és hogyan tudom, egyszerűen csak Rádnéztem és tudtam. És igen, azért nem vagyok képes a homokot irányítani, mert eddig még nem volt rá szükségem. Meg időm sem, de az más kérdés.
Utolsó mondata közben kivette kulcsát a táskájából, majd a végére érve ivott pár kortyot.
- Szerintem kezdjük az alapoknál. Őszintén szólva nincs sok elképzelésem ahhoz, hogy hogyan kell a homokot manipulálni. Azon kívül persze, hogy chakra szükséges hozzá. De magát a menetét nem tudom. Úgy hogy légyszíves kezd el az elejéről. Könnyebben menne talán, ha megértem mit miért és hogyan kell csinálni.
~ Kezdek kifogyni a vízből...
Felmérte kulacsa tartalmát, de már csak két alkalomra való adag víz van benne.

Ootsutsuki Kaguya Szomb. Nov. 04 2017, 15:32

Gorozaemon ismét csak figyelmesen végighallgatja a mondandódat, közben egyszer-kétszer megemeli a szemöldökét, de nem vág közbe. Miután befejezted, eddig összekulcsolva tartott kezeit kiengedi, majd összecsapja tenyerét.
- Nos, akkor kezdjük is az elején. A homokmanipuláció a sunagakurei ninják kiváltsága. A lényege az, hogy puszta testen kívüli manipulálással befolyásolod a körülötted levő környezetet. Legalábbis, ez az egyszerűbb módja. Sima, vagy fuuton chakrával, utóbbival egyszerűbb, átitatod a körülötted levő homokot, vagy port, és mozgatod, pontosan úgy, mint a Doton esetében. Ezen felül lehetséges homokot létrehoznod sima chakrából, mely szintén hasonló a doton elemformálási tulajdonságaihoz. Ha feloldottál már fuuton elemet, akkor határozottan könnyebb lesz, ha pedig ismersz doton technikákat, vagy maga a föld elem alapjait, ismét csak könnyű dolgod lesz. Ami még ehhez feltétlenül szükséges, az az, hogy sunai legyél. Csak mi, sunagakureiek bírunk azzal a tulajdonsággal, hogy homokot, vagy port hozzunk létre chakrából. Ez, falunk, és vérünk öröksége. - mondja Gorozaemon, majd megköszörüli a torkát.
- Hadd demonstráljam. A legegyszerűbb, és legalapvetőbb homokmanipulációs technika, ez. - mondja, majd a földre néz, és a lába előtt levő kis területen betűk jelennek meg a homokban.
"Ez a Homokbetű" - írta bele a földbe. Szinte láthattad, ahogy a homokszemcsék mozognak, és maguktól formálódnak, a földbe mélyednek, vagy kimagasodnak belőle.
- Puszta chakramanipuláció. Kis mennyiségben, kis darabokban, akár szemcsénként, ha eléggé gyakorlott vagy benne, mozgatod a homokot, és leírsz egy kisebb üzenetet. A beleölt chakramennyiségtől függ, hogy az üzenet meddig maradt fent, azonban a széláramlat nem befolyásolja, mivel a homokot chakrával itattam át. Ha puszta chakrából állítanám elő a homokot, akkor sokkalta... természetellenesebbnek nézne ki, de még kevésbé hatnának rá a szélviszonyok. Ha nincs kérdésed, próbálkozz meg vele.
Gorozaemon ezután egy félmosolyra fakad, majd gesztikulál számodra, hogy kezdj hozzá. Tényleg csak az alapokat magyarázta el, és szinte nem is válaszolt az előbbi megnyilvánulásaidra, nyilvánvalóan nem akar tovább az apjáról társalogni, de szemmel láthatólag élvezte, hogy oktathat téged. Kis szünet után felemeli a mutatóujját, mintha eszébe jutott volna valami.
- Ja igen. Onnan tudod, hogy jó úton haladsz, hogy a homokszemcsék mozogni kezdenek körülötted. De, ha csak a homokmanipulálással foglalkozol, és nem formázol kézjeleket, a chakra zabolázatlanul fog terjengeni, és mozogni. Igazából bármit létrehozhatsz belőle, de konkrét fizikai formája nem lesz, és nem is marad fent, olyan lesz, mintha a vizet manipulálnád. Ahhoz, hogy a homokszemcsék stabil egészet alkothassanak, már egy technikára, azaz kézjelekre van szükség, hogy a chakra áramlása ne legyen zabolázatlan, azaz úgy képzeld el, mintha gátat építenél a háborgó víz köré, és csapdába ejtenéd azt. De persze, maga a jelenség ennél sokkal természetesebb. Ezt fogod tenni a Homokbetű segítségével. Ha nem vagy képes ezt megtanulni, akkor nem a homokmanipuláció nem a te asztalod. - fejezi be végül, majd bólint, és ismét gesztikulál neked: most te jössz.

//Mindent leírtam, amit tudnod kell, ha ennek ellenére van kérdésed, megtalálsz facebookon, vagy PM-ben. Próbálkozz meg a homokmanipulációval, és a Homokbetű technikával, de mivel nem említetted Gorozaemonnak hogy nem rendelkezel Szél elemmel, ezért ő nem is tudhatja, de nehezebb dolgod lesz, és sima chakrát kell használnod a homok manipulálásához. A poszt meglehetősen hosszú legyen, és legalább órák sokaságába teljen elsajátítani a technikát és megtanulni a homokmanipuláció alapjait. Bízom a képességeidben, tehát konkrét sorszám-követelményt vagy ilyesmit nem nevezek meg, azonban ha nem lesz megfelelő, vagy úgy érzem túl egyszerűen tanulta meg a karaktered a technikát (pedig az E-szintű jutsukat sem tudta egészen magáénak az előző kaland végéig), az esetben felkérhetlek arra, hogy írd újra a posztod, esetleg bővítsd ki. A posztodat ott fejezd be, hogy tökéletesen megtanultad a Homokbetű technikát, de Gorozaemont semmilyen esetben sem mozgathatod. Ő csak csendben figyel téged, és el sem mozdul mellőled, vagy ha igen, nem veszed észre.

Sok sikert! Smile

//

**Nanja** Hétf. Nov. 06 2017, 21:44

Nanja nagyokat bólogat ahogy Goro magyaráz, igyekszik minden egyes szavát megegyezni illetve megérteni. Már egy jó ideje annak , hogy bárki is tanította volna bármire is. Valamiért arra számított, hogy amit most el szeretne sajátítani az nagyon egyszerű lesz. De be kellett látnia, hogy ez egyáltalán nem így van. Leült a homokba törökülésbe, majd csak bámulta maga előtt a földet.
- Nos, szél elemű chakra hiányában kénytelen leszek sima chakrát használni..
Jegyezte meg csak így magának, de talán Gorozaemon is hallhatta. De most nem is érdekelte, hogy ott van e vagy sem. Ki van adva a feladat, végre is kell hajtani. Az ebéd időnek vége, jönnek vissza a genin-ek edzeni. Zajosabb is lett a hely, de ez nem zavarta. Olyan részén voltak a terepnek, ahol kevesebb volt a probabábu amivel kunai vagy shuriken gyakorlatokat végezhettek, szóval egy esetleges "upsz ez mellé ment" fegyver veszélyeinek nem volt Nanja kitéve. Remélhetőleg.
~ Oké, szóval csak azt kell elérnem, hogy a chakra-mat kijuttatom a testemből, de ugyan akkor az uralmam alatt tartom és ezzel fogom tudni úgy mozgatni a homokszemeket, hogy majd azok betűkké formálódjanak. Huhh, talán először azt kellene megpróbálnom, hogy egyáltalán a testemen kívül kezdjem el manipulálni a chakra-mat. Meg persze nem lenne jó, ha aztán az csak úgy szertefoszlana. Na nézzük..
Két kezét nézegeti míg gondolataiban volt elmerülve, majd letette azokat a homokba. Becsukta szemeit és elképzelte magában, ahogyan chakra-ja elhagyja kezeit, ujjait és mint a víz folyik bele a homokba. Ezt most már csak gyakorlatba kell átvezetni. Mondani könnyű, de a kezdet mindig nehéz. Csak el kellene szánnia magát, hogy bele is kezdjen. Viszont valamiért habozik. Maga sem érti miért, de egyszerűen le van blokkolva. Az nem zavarja, ha sokan vannak körülötte, ám az, hogy nem akar kudarcot vallani, valamiért megdermesztette. Arcon csapja magát, hogy végre magához térjen, és az előbb elképzelteket most már tényleg gyakorlatba helyezi.
~ Szóval chakra testből ki, majd a homokot át kell itatni vele és betűket formálni. Persze, mi sem egyszerűbb.. Hajjaj u.u
Hiányzott az érzés amit most kellett volna éreznie ahhoz, hogy biztosra tudja, jól csinálja amit csinál. Először csak tenyerébe összpontosította chakra-ját, aztán azt megpróbálta kiáramoltatni belőle. Maga sem tudja mennyi ideig tartott ez a procedúra, de hogy jól megizzasztotta, az is biztos. Fel sem tűnt neki, hogy a létszám jócskán megcsappant a kiképzőhelyen. És még csak odáig jutott el, hogy a tenyeréből kiáramoltatott chakra meg is maradjon olyan formában, ahogyan azt kell és így akkor nem tud szertefoszlani. Most már megpróbálhatja a homokba is belefolyatni chakra-ját, de kénytelen pihenőt tartani. Vízből kifogyott, mármint a kulacsa, így azt fel kell töltenie. Most látja csak, hogy már nincsenek sokan körülötte, de azért még nem kezdett el esteledni. A Nap ugyan lemenőben van, de van még pár óra mielőtt a lámpákat fel kellene kapcsolni. Ugyan oda tér vissza ahol előbb volt, megint leül majd kortyol kettőt - hármat a vízből. Leteszi maga mellé a földre, és folytatja tovább a kitűzött célt. Tenyerébe vezeti a chakrát, majd onnan ki egyenesen a homokba. Szinte érzi, ahogy a homokszemek áthatolnak rajta, de aztán nem tudja tovább az uralma alatt tartani a chakra-val átitatott homokot. Furcsa módon, mintha súlya lett volna annak a homoknak amit mozgatni kívánt volna, és nem tudta hirtelen mit is kellene tennie. Újra próbálkozott az eddigi lépéseket betartva, ami abból állt, hogy először az egyik tenyerébe, most például a jobba irányította a chakrát, majd azt a homokba helyezve kivezette magából. Megint érezte a szemeket, de most jobban koncentrált és kicsivel többet is beleadott, de pár másodperc után újfent érezte azt a súlyt és kénytelen volt elengednie. Nem hitte volna, hogy a homok apró szemcséi ennyire megnehezítik a dolgát. Sokszor eljátszott a gondolattal, hogy miután sikerült az alapokat elsajátítania, bátran mehet majd Gaara-hoz megkérve őt, hogy tanítson meg neki pár faja jutsu-t. Aztán be kellett látnia, hogy nem egy tündér mesében él, ahol általában az emberek csupán a szívükre hallgatva elérik amit csak akarnak. Nem, ez itt sajnos a kemény valóság, ahol sokat kell dolgozni azért, hogy elismerjenek. Szerencsére mivel Nanja nem muszájból határozta el, hogy tovább képzi magát, hanem mert be akarja bizonyítani mindenkinek, de először is saját magának, hogy nem lehet őt két ütésből hasra fektetni. Minden nap eszébe jut az a bizonyos harc és minden egyes alkalommal átkozza magát amiért olyan könnyen ki lett ütve.
~ Huhh, ez aztán nem semmi... És akkor ez még az egyik egyszerűbb fajta technika.. Mi lesz később? De szerintem több tanácsot fogok kérni...
Persze ezzel nem arra céloz, hogy most abbahagyja. Folyamatosan ismételgette amit az elmúlt órákban tett. Jobban koncentrált, több chakrát adott bele de még így is meggyűlt a baja vele. Aztán jobban belegondolt és még el sem döntötte mit akar majd írni a homokba. Eltűnődött rajta egy darabig, és mivel szorította az idő, a saját neve mellett döntött. Kicsit messzebb magától bele is írta ujjával, majd egy elégedett mosoly után nekiállt a homok megformálásának. Ott volt előtte a példa, most már csak az kellett, hogy a homokszemeket úgy mozgassa, hogy azok először az N betűt adják ki. A chakra-val vegyített homok készen állt, hogy ez valóra is váljon. Akaratával együtt kezdte el mozgatni a homokszemeket, hogy azok kiemelkedve létrehozzák a N betű első szárát. Ez az érzés, hogy ő is képes legyen irányítani a homokot, valami iszonyat jó érzés volt számára. Mintha varázsolt volna. Tudta jól, hogy csak a képzelet, meg persze a chakra mennyiség és képesség elsajátítása szabhat határt, de most, hogy neki is sikerült nagy önbizalmat adott. De még a java hátra van. Figyelnie kell, hogy a szemcsék úgy mozogjanak ahogyan azt kell, illetve a chakra áramlása is folyamatosnak és egyenletesnek kell maradnia. Ha a kapcsolat megszakad akkor kezdheti elölről, azt viszont nagyon nem szeretné. Tehát megvan az első szár, Most pedig annak a felső részéből keresztbe lefelé jöhet a másik. A szemek szépen egyenletesen emelkednek kifelé a szár pedig a megfelelő irányban és szögben lefelé. Az elért hossz után megindulhattak felfelé, és ezzel készen is lett az N betű. Nanja mosolya még szélesebb lett, úgy izgult, mint mikor az Akadémián kellett bemutatnia mit is tud. Most már semmi sem akadályozza meg abban, hogy befejezze nevének homokba való írását. Körülbelül két centire fogott hozzá az A betűk, majd jöhetett megint az N, utána a J és végül megint az A. Mondjuk ott közép tájt kicsit meggyűlt a baja a J betűvel, de mivel már ráérzett a dologra, így tudta korrigálni a helyzetet és egy laza fél óra után végzett is a nevével, pont időben. A lámpákat az előbb kapcsolták fel. De ahogy az utolsó szemek is a helyükre kerültek Nanja a fáradság miatt már nem tudta tovább fenntartani a technikát és így a neve teljesen szétfolyt előtte.
~ Tyűűűűűű bakker! Azt hittem már sosem végzek...
Hátradőlt a földre és jó mély levegőt vett és jó lassan fújta is ki. Az égen már meg meg csillant egy egy csillag. Egy percig csak nézte a szín tiszta eget, majd vissza felült és megitta maradék vizét.

**Senju Tobirama** Vas. Dec. 17 2017, 03:02

/Nanja/

// Akkor ismét átveszem a meséléd, ha bármi van szólj nyugodtan... stb...stb, eljátszottuk már, ismerjük a másik tempóját is, írását is. Jó játékot előre is! A technikát természetesen felírhatod. //

Szorgosan pótlod elmaradásod, ennek nem elhanyagolható a frissen szerzett jutsud is, mely már bizony ninjutsu volt. Elindultál a shinobik és kunoichik tényleges útján. Még ha egy kiegészítő jutsut is tanultál, szinte érezhetted, ahogy nő a benned rejlő erő, nyílnak meg a kiskapuk, ahogy előre haladsz. Egyre több hasznod lehet egy csatában, egyre többféle ellenfél ellen, egyre több szituációban lehetsz képes bizonyítani. A kiegészítő jellegű technikák pedig, tény, hogy általában a nehézségi rangsorolás alulsó részén vannak, mégis olyan hasznosak lehetnek egy küldetés során, akár egy korty víz a sivatagban. Ám ettől még ha el is tekintünk, ez egy ninjutsu, egy komoly ninjutsu, egy hamisítatlan, sunagakurei, homokhasználó technika, mellyel elindultál azon az úton, hogy hazád, néped méltó kunoichije legyél. Mondhatni néphagyomány, amit elsajátítottál az imént. Épp kortyolgattad innivalód, próbálva visszanyerni némi erőt, mikor észlelted, valami kitakarja a nap fényét. Ahogy felnéztél, egy nagyjából két méter magas, sunagakurei fejpántos, mellényes férfit láttál. Ebből ítélve legalább chunnin, de akár jounin is lehetett. Majd ahogy a fényviszonyhoz hozzászokott szemed, s a homályos, sötét arc tisztulni kezdett, egy nagyjából harmincas éveiben járó fickót láttál. Haja barna, helyenként kivilágosodott, ahogy a nap hője kiszívta színét, szemei kékek voltak, melyek közül a jobbnál egy régi vágás hege is tökéletesen kivehető volt. A szeménél többet azonban nem igazán láttál belőle, ugyanis felette fejpántja, alatta pedig fáslija egészen orráig fel volt kötve,
-A homok stílusú jutsuk falunk szépségei... azonban igazán hatásosak csak a szél elemmel párosítva lesznek. A szél, mely felkapja azt és vihart csinál belőle. Kevés veszélyesebb dolog van egy erős homokviharnál...- Szólalt meg mély, karcos, szinte égrengető hangján. -A szelet nem egyszerű önmagában megszelídíteni. Kérem engedje meg, hogy ln, Motaharu segítsek benne. Tekintve, hogy ön is ott volt, ez a legkevesebb.- Dörmögte egysíkú, halál nyugodt hangon.
Meg sem várta igazán válaszod, már dobta le a földre shuriken tartóját, s övtáskájából halászott elő egy pakli kártyát.
-Kérem, had mutassam meg előbb, miről is van szó.- Húzta le azzal a pakli tetején lévő lapot, s nyitott tenyerére helyezte. -Egyszerűnek hangzik a feladat, ám nem az. El kell vágni ezt a lapot. Ehhez pedig csak a chakránkat használhatjuk, a szél elemhez is használt chakránkat. Az elemeknek meg van a maguk természete, mindnek más és más, ezzel pedig a tulajdonsága, a milyensége tárul fel előttünk. Például. A raitont tanulóknak úgy magyarázzák általában, hogy a chakrát képzeljék úgy el, mint egy gömböt. Egy megfoghatatlan energiát, melyet nem korlátoz semmi, csak létezik és forrong. Ezt az energiát próbálják meg megfogni, elkapni és kipréselni magukból, megpróbálni irányítani az önmagában irányíthatatlan elektromosságot. Persze itt más a helyzet. A szél nem egy zabolátlan energia, a fuutonhoz szükséges chakra inkább egy penge. Úgy kell elképzelni az energiákat, mintha kettévágnánk, majd összedörzsölnénk, majd mikor kiélesíteték egymást, újra egyesítjük- Vagy másképp mondva, mintha két légörvény egymás ellen dolgozna. A köztük lévő rés pedig minél kisebb és vékonyabb, élesebb kell, hogy legyen. Mondhatni légüres teret kll ott képezni, egy vákuumot. Ez lesz a chakra természeti manipulálása Mutatom...- Pillant rá a tenyerén azóta is fekvő lapra, majd az egyszerűen kettévágva lelibben a földre. -Tehát mint mondtam, próbálja meg úgy elképzelni a műveletet, a szelet, mintha a két ellentétes irányú chakra dörzsöléséből létrejövő penge lenne. Majd ezt a pengét ragadja meg, és vezesse a papírba.- Nyújtotta feléd a paklit.

// Egy posztban is megírhatod, ha elégnek érzed a magyarázatot, és nem akarsz sokat mókolni a dologgal. Ebben az esetben egy teljes napba fog telni a tanulás, melynek második szakasza egyszerre három lap elvágása lesz, a végső pedig egy teljesen új, teljes pakli kettészelése. Jó munkát! //

**Obake Kaito** Csüt. Dec. 28 2017, 21:10

//JM: Jaken//

Hosszú idő után térhetünk vissza Sunagakure falai közé. Amikor meglátjuk a jellegzetes falakat, mindannyian megborzongunk és öröm tölti el a bensőnket. Hatalmas vigyorral az arcomon figyelem a társam, aki örömében megindul a falu irányába, de szerencsére hamar észbe kap, hogy mi most az első. Látszik rajta, hogy szégyelli magát a tettéért, ezért közelebb megyek hozzá annyira, hogy ne kelljen kiabálni vele.
- Ne aggódj, mindannyian így érzünk! - mondom a srácnak. - Szerintem többen is vannak, akik veled együtt szaladtak volna, de nekik nem volt meg a bátorságuk.
Ezután eltávolodok a genintől és egyedül menetelek tovább a karaván mellett. Nagyjából egy jó óra hosszát menetelünk, mire végre megérkezünk a falhoz. A bejáratnál megkezdődik a rutin ellenőrzés, ami eltart néhány percig. Csendben várom meg, amíg befejezik a formalitást, utána pedig újra otthon vagyunk. Hallok egy történetet, amit több ember is mesél, de mind egy kicsit máshogy. Úgy tűnik, a pletyka most is nagyon megy. Az igazságot ráérek kideríteni, de ha egyszer úgy adódik, akkor megkérdezem mi az igazi története a felszabadításnak.
Majd egy chuunin áll meg előttem és nyújt kezet. Kezet fogok hát vele és bólintok egyet a kérdésére. Ezt követően a shinobi ecseteli nekem, hogy ideiglenesen új szállást kapok, mert még javában zajlanak a helyreállítási munkálatok. Nem igazán örülök ennek, de mivel nincs mit tenni, követem a chuunint. Végül egy térre vezet, ahol több sátor van felverve. Eléggé meglep a dolog, ráadásul amikor elkezd poénkodni az új helyemen, nem igazán értem a viccet. Végül magamra maradok, így van időm alaposan szétnézni a faluban. Nincs különösebb célom, egyszerűen csak sétálok ide-oda. A nap végén pedig elfoglalom a sátramat és lefekszek aludni.

Reggel nem sietem el az ébredést. Nagyjából fél hét lehet, amikor magamhoz térek. Kissé lustán mászok ki az ágyból, majd keresek egy helyet, ahol lehet tisztálkodni. Ezt követően egy gyors öltözködés, majd nyolc előtt néhány perccel megjelenek a kiképzőterepen. A páncélomat most nem viselem, helyette Hitogoroshi van a vállamra vetve. Ezután egyszerűen csak várom a shinobit, aki tesztelni akar.

//Játék során a bábomat Hitogoroshi-nak vagy Gyilkos-nak szoktam nevezni!//

**Akihiro Jaken** Pént. Jan. 05 2018, 19:18

//Kaito//

A harcokban mindig hű társaddal, Hitogoroshival megérkeztél a Kiképzőtérre, s ott várakoztál egy darabig. A Nap melegen sütötte arcodat. Igen… a sunagakurei napsütés melegségével semmi sem ér fel! Alig néhány percnyi várakozás után egy ismerős alak körvonalazódott ki a nagy melegségtől táncoló távolban. Itsuki odasétált hozzád, köszöntött, majd egyből bele is csapott a lecsóba.
- Na, akkor nézzük is meg, hogy milyen szinten állsz a háború után! A feladat egészen egyszerű. Te nyersz, ha tíz percen belül sikerül kiserkentened a véremet. Persze azért nem vérre megy… nos, de, viszont ha sokkal jobb lennél, mint vártam, akkor azért nem kell kinyiffantanod – hahotázott már megint egyet - Kezdheted! – fejezte be végül, majd jobb lábát kicsivel hátrébb csúsztatta a homokban, törzse oldalra fordult, bal kezét pedig előre nyújtotta.
Amennyiben viszonylag hamar, egyszerűbb támadásba lendülsz, ő könnyedén tér ki minden csapása elől bábúdnak. Hamar kiderül légies mozgásából, hogy itt bizony igen cselesnek, vagy gyorsnak kell lenned, hogy legalább eltalálni sikerüljön.
Ha nem indítasz támadást felé, akkor ő lendül mozgásba. Gyors léptekkel rohamoz feléd, majd egyszerre csak egy Shunshinnal bal oldaladra kerül, s két shurikent dob feléd. Ezek elől könnyedén kitérhetsz, vagy akár háríthatod őket a bábúddal, minden kizárólag rajtad múlik.

**Obake Kaito** Hétf. Jan. 08 2018, 22:32

Miután megérkezek a kiképzőterepre, nem kell túl sokat várnom. Pár perc múlva megérkezik a shinobi, aki le akarja tesztelni a tudásom. Csendben hallgatom amit mond, majd egy hatalmas vigyorral az arcommal válaszolok neki:
- Nem kell megijedni, most nem használok gyilkos mérget. Viszont ha megkarcollak, akkor számíthatsz rá, hogy a záróizmod ellazul és összecsinálod magad! - blöffölök, majd megindítom a bábomat.
Gyilkos meglehetősen gyorsan repül az ellenfelem irányába, majd a levegőben egyetlen ujjam rándulására széttárja a karjait. Ezután újabb rándítás, mire a báb megpördül. Meglehetősen egyszerű ez a támadás, így a chunin ki tudja kerülni. Azonban Hitogorishi továbbra is a közelében marad. Megindít két ütést, amit az ellenfél ismét elkerül, majd egy hátra szaltóból egy rúgást felfelé. Ezt követően újra megpördítem a bábot a tengelye körül, majd hirtelen visszahúzom magamhoz.
- Úgy látom az alapoknál kicsit többre lesz szükségem ahhoz, hogy megsebezzelek! - mondom, majd egy kattanást követően kinyílik Gyilkos szája.
A senbonvető azonnal kiélesedik, de még nem aktiválom. Helyette a báb meghajlik, majd integet, hogy jöjjön a shinobi és mutasson ő is valamit.

**Akihiro Jaken** Szer. Jan. 31 2018, 22:06

//Kaito - Elnézést a hosszas késésért, de mint tudod problémám adódott az itthoni internettel//

Támadásaid elől a Chuunin könnyű szerrel táncol el – már-már öröm nézni Gyilkos és Itsuki keringőjét -, szinte már gyerekjáték neki. Vajon ilyen könnyen fog menni neki akkor is, amikor már teljesen belemelegedtél a küzdelembe?
Mondandódra, és bábod mozdulatára egy sokat mondó félmosollyal felel. Nem is hezitál a hívás után, először lassú, de egyre gyorsuló léptekkel indul meg feléd. Ahogy egyre csak közeledik te védelmi állást veszel fel, erre Itsuki egy szemmel szinte követhetetlenül gyors mozdulattal két shurikent rántott elő, s azokat feléd hajította. Ezek a fegyverek olyan sebességgel szelték a levegőt, hogy ha akarsz sem tudsz kitérni, mindenképpen blokkolnod kellett. A pillanat pedig, amikor a támadás kivédésére koncentráltál bőven elég volt Itsukinak, hogy szem elől veszítsd. Mindössze egy szempillantás, és köddé vált, csak egy porfelhő maradt utána… gyors fickó, annyi szent!
Gyorsan felmérted a környezetedet, hogy honnan érkezhet a következő támadás, s szemed sarkából ki is szúrtál egy közeledő alakot. Amint odafordultál tapasztalataidnak hála kiszúrtál egy csapdát. A közeledő alak nem kavarta fel lépteivel a port, még csak be se mélyedt a lába a homokba. Vagy lehetséges, hogy pont ez a trükk? El kell döntened, hogy mihez kezdesz ezzel a szituációval. Ha ez azonban nem volna elég, nem sokkal később feltűnik egy második Itsuki, aki a sebességéből ítélve pontosan az első után fog érkezni, így tehát ha az első támadását egy mozdulattal semlegesíted, fordulhatsz is a következőhöz – annak az Itsukinak pedig határozottan van lábnyoma!

Ajánlott tartalom