Kiképzőterep

Naoki rendkívül büszke volt magára, hogy sikerült teljesíteni a feladatot. Láthatóan a sensei is hasonlóképpen érzett, mivel mosolyogva intett neki, hogy lejöhet a fáról, amit a fiú meg is tett, még pedig úgy, hogy szépen lesétált a fa törzsén. Ahogy leugrott a fáról és kicsit elengedte magát, hirtelen elöntötte a fáradtság, ami eddig az adrenalin miatt nem ütközött ki rajta, de most szinte letaglózta.
Ezt Me is észrevehette, hiszen meghívta a fiút egy tál ramenre, amit a genin el is fogadott. Bár előbb pihenni szeretett volna, de kétségkívül nem esett volna rosszul a ramen, hiszen különösen kemény volt az edzés és minden energiáját kiszívta, szüksége volt egy kis feltöltődésre. Némán követte a férfit, ahogy az elsétált a legközelebbi ramenárushoz, majd miután megérkeztek, egy a ramenárusnak halkan elrebegett köszönés után, leült az egyik székre. Egy miso rament rendelt, bár maga sem tudta miért pont azt. Túl fáradt volt ahhoz, hogy ezen agyaljon. Me azonban úgy tűnt, hogy nem érzékelte a helyzet súlyosságát, így nem zavartatta magát és vidáman beszélgetést kezdeményezett. Kérdésére Naoki kissé kómásan ráemelte a tekintetét, majd ahogy eljutott az agyáig, hogy mit mondott a férfi, kissé felélénkült. Most tudatosult benne teljes valójában, hogy ő bizony a chakrakontrollt teljesen magától tanulta meg. Igaz, volt róla némi infója társaitól, azaz nem teljesen tudatlanul vágott neki a feladatnak, de Me szinte semmit sem segített, rábízta a dolgot, így mondhatja azt, hogy egyedül tanulta meg, mint ahogy ezt a sensei is megerősítette. Természetesen azzal is tisztában volt, hogy ez azért nem így sikerült volna, ha nincs jelen a férfi, hiszen jóval magabiztosabb volt így, hogy ott volt a háta mögött és számíthatott rá, ha valahol elakadt volna.
- Igazából egy kicsit meglepődtem - felelte végül. - Nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog, de talán azért ment ilyen jól, mert nem gondoltam bele, hogy ezt most egyedül kéne megtanulnom... - A genin szemeit a férfira függesztette, miközben folytatta. - Nagyon hálás vagyok, amiért segített nekem, és amennyiben még tudna rám időt áldozni, azt is nagyon megköszönném. Sajnos még elég sok mindent kell tanulnom. - fejezte be kissé tétován, majd, hogy zavarát leplezze nekilátott az időközben megérkezett ramennek.

Naoki megnyugodott mikor meghallotta, hogy a férfi nem tervezi abbahagyni a tanítását, sőt, még csak most vágnak bele igazán! Egy fokkal élénkebben kanalazta be a ramenét, hiszen most, hogy a holnapi edzés ígérete volt előtte, mihamarabb le akart pihenni. A férfi szavaiból úgy vélte, hogy minden erejére szüksége lesz.
Miután végzett, megköszönte a rament. majd elbúcsúztak egymástól és megbeszéltek egy reggeli találkozó ugyanott, a kiképzőterepen. Naoki mikor hazaért, szinte beesett az ajtón, majd anyja méltatlankodásával mit sem törődve becsörtetett a szobájába, majd bezuhant az ágyba és se perc alatt aludt is.
Másnap az erős napfény keltette fel, ahogy az ablakon át az arcára sütött és hunyorgásra kényszerítette, mikor megpróbálta kinyitni a szemeit. Beletelt egy kis időbe, míg összeszedte a gondolatait, de végül rájött, hogy ha ilyen intenzitású a nap fénye, akkor már bőven reggel van. Azaz a találkozó időpontja Me-vel rohamosan közeleg. Gyorsan kipattant az ágyból, megmosakodott, majd egy pillanatok alatt belapátolt reggeli után összeszedte a csomagjait és elindult a kiképzőterep felé. Mielőtt odaért volna, gondolt egyet és elindult a legközelebbi ház felé. Pár járókelő figyelni kezdte, hogy mire készül, teljesen váratlanul érte őket, ahogy a genin nem állt meg a falnál, hanem szépen ment tovább - a falon. Egészen jól ment neki , a tegnapi gyakorlás megtette a magáét, de tudta, hogy ahhoz, hogy biztosan használja és harchelyzetben sem veszítse el a koncentrációját, ahhoz még kell egy kicsit tanulnia.
A kis "bemelegítés" után most már tényleg a kiképzőterep felé vette az irányt és amint odaért, fejét forgatva próbálta megtalálni Me-t a gyakorlópályán tartózkodóak között.

Naoki mikor meghallotta, hogy a vízenjárás a következő gyakorlat, hirtelen nem tudta eldönteni, hogy örüljön-e neki, avagy sajnálkozzon. Mindkettő érzés megvolt benne, hiszen - érthető módon - szívesen kezdte volna már a homok irányítását, magát tanulni, másrészről ott volt benne az izgalom a vízen való járással kapcsolatban, illetve egy visszatartó erő volt még az is, hogy higgadtan tudott hozzáállni a dologhoz és fel tudta mérni - ebben sokat segített, hogy Me is megemlítette a dolgot -, hogy szüksége van az alapokra ahhoz, hogy továbbléphessenek. Így hát a végére ez utóbbi dolog végiggondolása átbillentette a mérleget és ennek köszönhetően jó kedéllyel tudott haladni Me után. Hamarosan elérkeztek a közeli víztározóhoz, ahol Naokit ismételten lenyűgözte az élővilág pompája, amit itt, a víz közelében, teljes valójában megmutatkozott. Akárcsak Naoki kedvenc helyénél, a Sans-folyónál, itt is élénken zöldellt minden.
Végül Me szavai, aki éppen a fa és a víz közötti különbségekre próbálta felhívni a figyelmét, terelték vissza a genin gondolatait az előtte álló problémára és kényszerítették arra, hogy a megoldáson kezdjen gondolkodni. A vízen járással jóval kevesebb ismerete volt, jószerivel csak látta a gyakorlást. Egy pillanatra el is mosolyodott, ahogy eszébe jutott miként vélekedett társairól, Saito-ról és Yasu-ról mikor a bokrok közül kileste, ahogy gyakoroltak, akkor nem értette, hogy mit szerencsétlenkednek ott... most pedig ő van itt, és ugyanúgy szerencsétlenkedésre van rendeltetve.
Nagyot sóhajtott és mikor visszanézve Me-re és látva, hogy több instrukciót nem kap tőle, közelebb lépett a vízhez. Egy ideig csak bámulta saját visszatükröződő képét a lágyan fodrozódó víztükörben, majd elkezdett gondolkodni, hogy mégis miként kéne hozzáfognia. //Most annyira időszerű lenne egy fekete-fehér flashback //
Ahogy ott állt, lelki szemei előtt beugrott egy hasonló szituáció, tegnap, mikor a fa előtt állt. Ott apránként fogott neki, szépen lassan terhelte csak meg a lábát. *Talán most is így kéne elkezdenem...* Lassan elmosolyodott, ahogy egy kép úszott be elé a jövendőbeli gyakorlásról. *Remélhetőleg itt nem lesznek bámészkodók...* Gyorsan körbepillantott, de //remélhetőleg// csak a figyelő Me-t látta. Az aggályok megszűnése után gyorsan neki is látott: letelepedett a víz szélén.
Tudni érdemes ugyebár, hogy a Szél országában vagyunk, ahol igencsak meleg van. Főleg ilyenkor, nyár tájékán. Az ilyen víztározók, mint ez a Naoki előtt levő is, segítenek túlélni ezeket a vízhiányos napokat. Igenám, de a meleg erősen a víz ellen van, azaz folyamatosan párologtatja. Főleg egy ekkora felületű víztömeget. Ennek okáért néha-néha bizony fel kell tölteni a közeli folyóból vízzel, hogy ki ne száradjon. Naokinak pont egy olyan napot sikerült kifognia, ahol ez a feltöltés nemsokára esedékes volt, így a víztározóban a vízszint eléggé alacsony volt, a part peremétől körülbelül fél méter mélyen. Pont ideális volt a parton üldögélő Naokinak, hogy belelógassa a lábát.
//Ennyit írni csak, hogy lábat áztathasson... :S//
Ha egy kicsit lejjebb csusszant, meg tudta azt csinálni, hogy talpa teljes felületével érintkezzen a vízzel, ő viszont még ne essen bele. Ezt is kipróbálta, majd feljebb húzódott egy kicsit és visszaült a partra. Bár egyszer már bemelegített, úgy gondolta most frissiben mégiscsak hasznosabb lesz, másrészt pedig fel is kellett idéznie mennyi chakra kellett a fán való megtapadáshoz, hogy körülbelül belőhessen hozzá viszonyítva a vízhez szükséges értéket. Sejtette, hogy jóval kevesebb kell majd, viszont nem igazán értette, hogy mihez kéne odatapadnia? A fánál egyértelmű volt, a kéreghez. És ha túl sok chakrat vitt bele, akkor behorpadt. Itt viszont nem volt ilyen szilárd anyag, itt mi horpad be a túl sok chakra következtében. Ellenkező véglet: ha túl keveset áramoltat a lábába, akkor is elsüllyed? Naoki sejtette, hogy ezekre a kérdésekre csak az után fog választ kapni, hogy megpróbálta a dolgot, így hát gyorsan letudva a bemelegítést - lábait L alakban behajlítva, a part majdnem függőleges szakaszához hozzáérintve, chakrát áramoltatva talpaiba, elemelkedett a földtől és óvatosan a víz fölé hajolt. Veszélyes mutatvány volt, meg is izzadt mire visszaült a víz szélére, de valamilyen csoda folytán sikerült. - egyik lábát a víz felé tette és egy találomra választott chakramennyiséggel megpróbálta ráhelyezni a víz felszínére. Nem használt sokkal kevesebb chakra-t, mint a szilárd felületre való felkapaszkodáshoz, arra spekulálva, hogy így azt a hatást éri majd el, ami akkor következik be, ha túl sok chakrát áramoltat ki. Kezeivel megkapaszkodott a part szélében, hogy ne merüljön el a vízben, majd talpa hozzáért a víz felszínéhez. Érdekes volt megfigyelnie, hogy amint hozzáért a felszínhez egy kis ellenállást tapasztalt, majd mintha valamit megrepesztett volna a kiáramló chakra, mint a fánál a kérget. Nem is tudta így hirtelenjében, hogy mi lehetett az, eléggé el volt foglalva azzal, hogy megtartsa egyensúlyát és ne zuhanjon bele a vízbe.
Miután kifújta magát, megpróbálkozott a másik véglettel és kevés chakrát kiáramoltatva tette rá a talpát a vízre. Most nem érzett semmiféle ellenállást, ahogy érintkezett a felszínnel, akadály nélkül belemerült és már süllyedt is volna, ha nem készült volna fel erre az eshetőségre. De mivel megtette, másik lábával egy félfordulatot téve, szinte rádobbantva a part függőleges szakaszára, megkapaszkodott vele. Így is bokáig vizes lett, de úgy gondolta, hogy ezzel még olcsón megúszta.
Sejteni kezdte már, hogy mi lehet a kulcs a dologban, de meg akart felőle bizonyosodni is, ezért ismét próbálkozott. Most valahova az imént próbált két erősség közepére szabályozta a chakraja kiáramlását. Mostanra már egészen jól ment neki a tudatos chakraszabályozás, egészen jól be tudta állítani azt az erősséget, amit akart, de ez esetben még mindig csak vaktába lőtt.
Most jóval óvatosabban tette rá a talpát a vízre, szépen-lassan helyezett csak súlyt a lábára. Így vette észre azt, amit már eddig is sejtett: a víz felszínén van egy vékony, valamivel szilárdabb, hártyaszerű réteg. Amikor hozzáért a felszínhez a lába, lassan benyomódott, majd hirtelen a hártya szétszakadt az időközben megnövekedett ráhelyezett súly miatt. Nem volt elég erős a chakra kiáramlása a hártya felé, ezért több súlyt kellett megtartania, mint amit elbírt, és nem bírta.
Naoki arra is rájött, hogy ha sok chakrát áramoltat, akkor pedig maga a chakra az, ami szétszakítja a hártyát, nem pedig a súly. Miután rájött a titok nyitjára, már "csak" a famászásnál is használt gyakorlatot kellett követnie: finoman növelte, avagy csökkentette a chakrakibocsátását, asszerint, hogy miképpen reagált rá a vízfelszín. Egy idő múlva már eljutott arra a szintre, hogy egyik lábát rá tudta tenni a vízre és rá is tudott nehezedni. Érdekesen nézhetett ki, ugyanis ebben a felállásban egyik lábát a part oldalához tapasztotta, másikkal pedig a vízen állt. Kétségbeesetten körbe is pillantott, de most sem látott senkit tanárán kívül. Azonban ez a kis kilengés is elég volt, hogy veszítsen a koncentrációból és már térdig süllyedt a vízben, mikor sikerül másik lábára visszarakni a súlypontját, és kikászálódni a szárazra. Nem tudta milyen mély ez a víztározó, de egyelőre nem is akarta kipróbálni. Inkább folytatta az edzés a már begyakorolt módon. Láb vízre, chakra ki és lassú súlyáthelyezés. Most már, hogy sikerült egyik lábával megállnia, jött a 2. lába is. Sejtette, hogy ennél már nem ússza meg csobbanás nélkül és így is lett. Eléggé vizes lett, mire először sikerült pár másodpercre megtartania magát mindkét lábán, de ekkor jött egy apró hullám és azonnal elmerült. Bizony, új tényező: a fával ellentétben, a víz szokott hullámozni is! Ezt bele kellett vennie a geninnek a további tervekbe, de legalább az már körülbelül megvolt, hogy mennyi chakra kell ahhoz, hogy megmaradjon a víz felszínén. Ismét egy hosszabb rész következett, ahogy próbálgatta a két lábon való megállást, később járást a vízen, de mindig ugyanazon bukott el, mármint le, a víz alá: egy-egy hullám megtréfálta.
Ahogy változott a víz szintje, kiszámíthatatlan lett a hártya ellenállása, rendre elszakadt és Naoki süllyedni kezdett. Akármennyire is jó ment már neki a járás, már egy ugrást is megkísérelt, ami elsőre eléggé vizesre sikeredett, csak másodjára sikerült nem elsüllyednie, de a legapróbb hullám beférkőzött a talpa alá, azonnal vége volt a járkálásnak. Naoki megint kezdte érezni azt, amit tegnap is: a fáradtságot. Nem tudta mennyi az idő, de a nap állásából és abból, hogy eléggé éhes volt, úgy sejtette, hogy már jóval elmúlt dél. Viszont a hullámproblémát nem sikerült egyedül, így úgy döntött segítséget kér Me-től. Elvileg azért van itt, hogy tanítsa, tehát nem szégyen, ha kérdez tőle. Bár tény, hogy személyesen kicsit rosszul érintette a dolog, hogy nem volt képes egyedül megtanulni a dolgot, de tudta, hogy már ez is valami, amit eddig tett. Így hát a legközelebbi csúfos kudarc után csapkodva és prüszkölve kimászott a partra, majd ruhájából a vizet csavargatva odasétált, ahonnan a férfi figyelte.
- Nem tudom, hogy mennyire van megelégedve velem, de azt köszönöm, hogy volt türelme kitartani mellettem egész nap. - kezdte a mondókáját, bár fogalma sem volt, hogy a férfi tényleg itt volt-e és nézte a szerencsétlenkedését, mivel el volt foglalva sőt, be kellett, hogy vallja: ha véletlenül összesen csak 10 percet volt itt Me, ő akkor sem vette volna észre azt.
- Gondolom látta, hogy melyik részét egyszerűen nem tudom megtanulni, a hullámzás mindig keresztbetesz. Nem tudna adni valamilyen tanácsot, amivel sikerülne? - kérdezte végül a férfit és miközben a válaszra várt, levette a felsőjét, hogy kicsavarja belőle a vizet. Bár ez merőben felesleges volt, tekintve, hogy még nem fejezte be az edzést, de ezt most nem igazán gondolta végig, lefoglalta az összpontosítás a férfi reménybeli válaszára.

>>Karin<

A hír egy kicsit mellbevágott, nem tudtam, hogy mi is lehet a célja de ezen nem is volt sok időm gonolkodni, hisz máris az a gondolat kerített hatalmába, hogy hogyan is fogok harcolni én egy kis genin egy híres kunoichi ellen.
- Már alig várom a holnapot! Mondtam ki lelkesen, ahogyan köszönésképpen meghajoltam a nő előtt, majd kézjelekbe kezdtem ami a Shushin no jutsuhoz tartozott. Gondolkoztam azon is, hogy milenne ha Fuuton chakrát használnék a technikánál, hogy miféleképp tűnnék el, de nem mertem megkockáztatni a sikert, mert mégis hogyan nézne ki ha felsülnék a technikával. Amint eltűntem, hazafelé vettem az irányt, nem álltam meg sehol, a házak tetején siettem egyenesen haza. Amikor megérkeztem, berobbantam az ajtón és elmeséltem mindent a szüleimnek, beleértve azt a dolgot is, hogy maga Temari lesz a mesterem aki tanítani fog engem, majd elindultam, hogy lefeküdjek aludni. Nagyon elfáradtam az elmúlt napok edzései miatt és még erre rátett egy lapáttal az is, hogy a végkimerülés közelében még használtam a Shushint.
Másnap amikor felkeltett édesanyám, úgyéreztem szétszakad a fejem, mert ha rajtam múlott volna, még aludtam volna tovább is, de a családom szokás szerint jobban izgult mit én, így nem hagytak nyugodtan aludni. Kikeltem az ágyamból, majd egy kiadós reggeli után elindultam a kiképzőterepre, hogy harcolhassak Temari ellen.
Nemsiettem el az utat, végig gyalogolva közlekedtem és út közben azon gondolkoztam, hogy milyen taktikával is állhatnék ki ellene, de nem volt olyan sik időm gondolkozni a dolgon, mert mire felemeltem a fejem már a Kiképzőterepen találtam magam.
- Készen állok! Kiáltottam el magam, Mivel még Temarit nem láttam sehol, de biztos voltam, hogy a közelben van és halja amit mondtam.

Elkiáltottad magad és nem jött semmilyen válasz. Hosszú percek, teltek el, ahogyan csak negyed óra múlva láttál meg valakit, aki közeleg feléd. Egyre közelebb és közelebb ért, ahogyan a sivatagi pályán, hírtelen megjelent végre Temari. Elég kényelmesre vette a figurát, de ez nem ő hibája volt. Te érkeztél korábban, és ő időben. Ahogyan rád nézett, végigmért és elmosolyodott, halványan, nem úgy, mind tegnap.
- Látom, minden-t elhoztál! Akkor mielőtt belekezdenénk, jó lenne, ha elmondanák néhány szabályt! -jegyezte meg, ahogyan te figyeltél minden szavára- Minden technika és a fegyver engedélyezett! -kezdte el- Ne fog vissza magad, mert én sem fogom! Ez a gyakorlás arra megy ki, hogy éles harcban milyenek a képességeit és hogyan tudod azokat alkalmazni! Az itt elért eredményed alapján fogunk nekiállni a további edzéseknek! - magyarázta el az edzés lényegét- Ne feled el, az edzés addig tart, míg te vagy én ki nem dől! Vagy míg az idő le nem jár! Ne kegyelmez ha arról van szó, mert én sem fogok! Csak annyira fogom vissza magam, amennyire szükséges! Egy csöppet sem többre! Akkor ha nincs kérdés kezdhetjük?- kérdezte tőled, ahogyan ha valóban nincs kérdés, abban a pillanatban átengedi neked az első csapás lehetőségét.

Temari csak megcsóválta a fejét a kérdéseden, ahogyan azonnal és nyíltan válaszolt rá.
- Hát nem mondtam tegnap?- kérdezte tőled- Hogy egész nap az lesz a feladatod, hogy ellenem harcolj? - jelentette ki, ahogyan te megértetted, hogy ez nagyon nehéz feladat lesz. Egy egész napig kell vele harcolnod, vagy addig míg bírod. Egyik sem könnyű és valahogyan biztos voltál abban, hogy nem sokáig leszel képes harcolni, ha nem szeded össze magad és nem gondolkozol. - Akkor kezdjük!- kaptad meg a parancsot.

Azonnal előkaptál két shurikent és az egyiket a kunoichi felé dobtad. De ez elég gyenge próbálkozás volt. Temari csak egy fél lépést tett oldalra, ahogyan a shuriken elrepült mellette. Te azonban hiába ugrottál ki oldalra, hogy onnan dobd el a következőt, ez olyan volt, mind halottnak a csók. Túl átlátszó csel volt ez eddig, ahogyan a nő azt is kikerülte, egy karcolás nélkül. De nem is vártál többet tőle. De a technikád meglepte volna? Nos ez félig igaz volt. Egy pillanatra sem vett le rólad a szemét és ahogyan meglátta kézjeleket, egyből tudta milyen technikát használsz. Pontosabban abban biztos volt, hogy Fuuton technikát használsz és mivel ismerte ezen képességeidet azt is tudta már, hogy melyiket. A két eldobott shuriken megállt a levegőben, majd megfordulva szántották végig a levegőt, miközben Temari egy villámgyors mozdulattal kapta le a hátáról a legyezőt. Csak lekapta és a két shuriken mindtah egy falva ütközött volna, úgy szálltak el a messzeségbe. A legyező pedig negyedrészt nyitva volt. Láttad a felületén a lila holdak egyikét, ahogyan a kunoichi arra támaszkodott.
- Első hold! -jelentette ki, ahogyan te megálltál egy kisebb sziklán, melyet a homok és a szél félig lebontott már. Ilyen volt az egész terep is. Temari, talán szándékosan egy olyan kör közepén állt, melyet sziklák vettek körül. Te pedig egy ilyen sziklán álltál, körülbelül, úgy 6 méter távolságra a nőtől.

Test: 100%
Chakra: 90%
Fegyver: -2 shuriken

A nő téged nézett és komolyabb volt a szokásosnál, bár a kijelentésed után, azért elmosolyodott. A legyezőm ég mindig negyed részt olt nyitva, ahogyan te nyíltan, nem is leplezve mire készülsz támadtál a nőre. Bár a terved nem volt rossz és nyíltan mutatta, hogy használod az eszedet is, nem csak össze vissza próbálkozol, semmilyen rendszertelenség nélkül.
Temari-ra vetetted magad, ahogyan a közelharcot próbáltál kikényszeríteni a nőből, hogy az ne legyen képes a távolsági technikáit használni. Nem rossz és ezzel meg is lepted őt, vagyis elsőre nagyon úgy tűnt, hogy sikerrel jártál. Az eső csapásod elől, könnyedén hátrált el, ahogyan a vad támadásaid sorozata igazából arra ment ki, hogy ne hagy neki időt semmire. De a nagy erejű, lendületből indított támadásaid egyike sem érte el őt. Sőt igazából, egyáltalán hatása nem volt. Mindegyiket elkerülte, könnyedén, úgy hogy egyet sem védett el, ezzel pedig neked okozott kellemetlenséget, révén, az összes csapásra plusz energiákat kelet mozgósítanod. De Temari emelet a tény mellett csakis hátrált, ahogyan utolsó csapásod elől még elhajolt, de akkor megvette a lábát.
A legyező megmozdult és széjjel nyílt. Tisztán láttad, hogy két lila holdat látsz, ahogyan semmit mást nem láttál, csak éreztél. A levegő megmozdult körülötted, ahogyan egy hatalmas lökéshullám taszított hátrébb. Jó öt-hat méterre kerülve ezáltal a nőtől.
- A második hold! -közölte veled nyugodtan- Még egy támadásod van! Még egyszer engedem, hogy megtámadj és utána én jövök! -közölte veled a rossz hírt, ahogyan eddig mind a távolsági, mind a közelharc nem vezetetted eredményre, össze kell szedned magad a látottak alapján.


Test: 95%
Chakra: 90%
Fegyver: -2 shuriken

Temari abban a pillanatban, hogy elkiáltottad magad, amint azokat a szavakat kimondtad, arcára egy halvány kis mosoly ült ki, ahogyan ezt csak egy pillanatra láthattad, hiszen a füst eltakarta a kunoichit is előled. A föld alá rejtettél két robbanójegyzetet, ahogyan hátrébb ugorva a két sima Bushin kiváló volt, ha úgy nézzük, az eltereléshez. De semmilyen támadás nem jött a kunoichitől. Láthatólag megvárta hogy előkészítsd a tervedet, kíváncsi volt arra, mit is tervezel ellene. Éppen ezért a második füstbombát be sem vetetted.
A két klón kirobbant a füst takarásából, ahogyan a jounin, meg sem mozdult, túl átlátszó trükk volt ez, tisztán látta ezen a terepen azt, mi is ez a technika, hiszen a földön lépkedve nem hagytak maguk után nyomott. De ha a levegőből támadtak volna, az teljesen más esett lenne. De sebaj. A legyeződ kinyílt, ahogyan elindítva a technikát az széttépte a füst függöny megmaradt részét, ahogyan Temari ehhez hasonlóan széjjelebb nyitotta a legyezőjét és megjelent a harmadik lila hold. De ekkor a robbanás megváltoztatott mindent.
A jegyzetek robbanása elég volt ahhoz, hogy a szél ellem erősebbé váljon, a keletkező tűz meglovagolja a szél elemű technikádat, egy hatalmas tűztornádóvá váljon. Ahogyan nézted, rájöttél, mit is jelent ezen képesség használata, mikor tüzet vegyítünk a széllel. Félelmetes volt, ahogyan Temari eltűnt a technika mögött. Tisztán láttad, hogy telibe kapja a technika, vagy mégsem. Hirtelen mindent elsöprő szélroham támadt, ami teljesen meglepett. Olyan erős volt, hogy a lángfal is megállt, majd darabjaira hullot szét, miközben a lökéshullám még téged is odébb rakódt jó néhány méterre. A füstből pedig a kunoichi közeledett feléd, kinyitott legyezővel, melyet a háta mögött tartott egy kézzel.
- Nem is rossz! Elrejtetted a terveidet, ahogyan a tüzet felhasználva, felerősített a szél elemű technikádat is! -ért eléd, úgy öt méterre- Megleptél, de valamit hadd mondjak. Az elemi kombinációs technikák esetén vagy egy ellen technika a leghatásosabb, vagy egy olyan technika mely erősebb annál, mind amit létrehoztál. Hiába erősítetted meg a fuuton technikádat, az én szél elemű jutsum erősebb volt. A szél feltámasztja a tüzet és erősebbé teszi, de ugyanakkor el is fújhatja a kis lángócskát! Ezt ne feled el! -Mosolyodott el barátságosan- De azért ez nagyon is jó volt!

Temari elmosolyodott a kijelentéseiden, hogy aggódtál miatta, hogy erre nem számítottál, na meg, hogy mostantól mindent beleadsz. Egészen úgy mondtad ki ezeket, mintha eddig nem adtál volna belle mindent, sőt mintha úgy érezted volna, hogy egyenrangú fele vagy a jounin kunoichi-nek. Temari közelebb lépett hozzád egy fél lépést, ahogyan te hátráltál és előpróbáltad készíteni a tervedet. A kezed rásimult a shurikenekre, ahogyan rákiáltottál a nőre, kicsit túlságosan is kíhivóan, ahogyan ő csak elmosolyodott még jobban.
- Úgy látszik megfigyelőképességed nincsen!- közölte veled, ahogyan a háta mögé sodorta a legyezőt, nyitott állapotban- Egy olyan fuuton elem használó mind én, távolsági harcos! -kiáltott rád- Azzal, hogy távolságot tartasz csak nekem kedvezel kölyök! -kiáltotta el magát, ahogyan a legyezőn megszorult a keze, majd abban a pillanatban meglegyintette.- Daikamaitachi no Jutsu- hallodat a technika nevét.
Egy hatalmas légörvény indult el feléd, ahogyan időd sem maradt volna semmire. A kardot felfogta a technika első hullámát, de következőt nem. Kicsúszott a talajból, ahogyan nekedfágodott és elsodort téged is. Szerencséd volt, mögötted nem volt semmi kemény felület, ezért a kisebb horzsolásokon kívül nem szenvedtél komolyabb sérülést. Furcsa is lehet, de hamar rájöttél, hogy Temari még így is visszafogta magát, mivel az örvény belsejében úgy irányított a szél elemet, hogy az ne sebbe zen meg, ha nem tette volna, most jó néhány vágás mellett, eszméletlen lennél.

A Temari a mozdulataidra nem reagált semmit, kíváncsi volt, hogy vajon mit is eszeltél ki, sőt kissé örült is annak, hogy végre láthatólag egyre jobban kezdted érezni azt, ami a fuuton ellem alapja, méghozzá a távolsági harc. De ezen viszonyok mellett a terved nagyon is csekély eredménnyel kecsegtetett, megkeltett próbálnod, még ha tudtad is, hogy a chakrád egyre jobban fogy és ahhoz, hogy ezt a tervedet létrehozd, nem kicsi mennyiségre lesz szükséges. De kijelenthetjük, hogy ez volt az utolsó lehetöségeid egyike.
A kitárt legyeződ árnyékából támadtál néhány shurikennel, mely az alapja volt a tervednek. Az sem lepett meg, hogy Temari a nyitott legyezőt maga elé tartva könnyedén sodorta félre a támadásodat,, az sem nagyon tudott meglepni, hogy a szétrepülő fegyvereid közül néhány megállt a levegőben és könnyedén és gyorsan irányítva őket, hiába támadtál a kunoichire az egy pillanat alatt csukta össze legyezőjét és az összezárt állapotú fegyverrel védte a támadásaid sorozatát. Elég nehéz feladatott volt, hiszen egyszerre két helyre kellett koncentrálnod, de az eredmény lassan magért beszélt. Temari akrobatikus és egyben tapasztalt mozdulattal védte vagy kerülte el a felé repülő fegyveredet, ahogyan megelégelve ezt a patthelyzettett, a legyezője újra szétnyílt és egy ezzel gy erősebb légáramlatort hozva létre a kéz shuriken messzire repült.
- Távol maradsz, ahogyan megpróbálsz kifárasztani, nem rossz terv, de szerintem te előbb fogsz kifáradni! - jelentte ki helyesen, hiszen alig maradt chakrád. De egy mosolyra így is futotta, ahogyan abban a pillanatban Temari arcára egy árnyék vetült és ahogyan felnézett az égre a rázuhanó kis kő berobbant.
A robbanás nem volt valami hatalmas, de elég közel volt ahhoz, hogy elkapja a kunoichit. Vagyis ezt hitted, ahogyan ezúttal rád vetült egy árnyék, ahogyan felkapva a fejedet, egy legyező szállt el feledte, ahogyan hirtelen összecsukódott és a nap elvakított egy pillanatra, ahogyan érezted, hogy valaki áll mögötted.
- Nem is rossz!- helyezte a kunoichi a válladra a kezedet t- Kettős elterelés, ahogyan előkészíted a főtámadásod! Egy igazi távolsági harcos így csinálja! Előre gondolkodik! Még feklődnöd kell, de nem lesz ez rossz!- mosolygott rád, ahogyan hátranézve szembefordulhattál vele.

Felálltál és szembefordultál Temari-val, ahogyan váratlanul támadásra szántad el magadat. . Nem érte azonban őt ez olyan váratlanul, mind azt te gondolhattad volna. Lényegében nem mondta, hogy vége a küzdelemnek és máskülönben is a feladat az, hogy az egész napot, ameddig bírod, kibírd ellene.
Kirántottad a kardot, ahogyan oldalirányból, azt összecsukva a lapjával támadtad őt. Gyors voltál, ahogyan ő is. A legyezőjét a földbe vágta, szintén összecsukott állapotban, ahogyan az megakasztotta a kardot. Ha nem így támadtál volna rá, akkor a legyezőt kettétörted volna. Azonban ezen kívül még valamit felismertél. A kard ilyen alkalmazásban neked is fájdalmas. Ahogyan nekiütközött a legyezőnek, az kicsit visszaütközött, ahogyan elkezdett rezonálni. Kicsit, de az egészet a te kezed fogta fel.
- Ki mondta, hogy fogd vissza magad!- kiáltott rád a kunoichi, ahogyan a a legyezőjére támasztva a kezét rúgott a fejed irányába. A másik kezed szabad volt, csak azt tudtad a védekezésre használni, ahogyan felrántottad magad elé, aminek mi lett a haszna? A rúgást felfogta a kezed, de azzal egyetemben vágott arcon is, ahogyan egy pillanatra minden elsötétedett ellődet. Hana-t elengedted, ahogyan csak a fájdalmas földet érést fogtad fel ismét, de azonnal reagáltál, felpattantál, és szembefordultál a jounin nővel. Ekkor fogtad csak fel, mekkorát kaptál. Jó öt-hat méterre voltál hátrébb, ahogyan a nő már a kinyitott legyezőjét húzta a háta mögé, ami tudott mit jelentett. - Itt a vége!- kiáltott rád a nő.

Semmi sem találtál, egyetlen egy dolgot sem, amivel helyet tudtál volna cserélni. Bár az egészre alig volt egy apró kis pillanatod. Egyszer tudtad, csak végignézi a környezetet, ahogyan abban a pillanatban, hogy rádöbbentél arra, hogy bizony ideje lehasalni, nem volt megállás. Földre vágtad magad, ahogyan érezted a hajadon, hogy fölötted a légáramlat megönt egy pillanatra. De semmi különös, vagy más esemény. Pedig még megkapaszkodni is tudtál egy kisebb kiálló szikladarabban, de a hatalmas széllökés elmaradt.
Egy árnyék vetült rád abban a pillanatban, ahogyan felnéztél. Tudtad, ki az, de nem erre számítottál. Hiszen ahogyan felnéztél, semmi különös meglepetés nem ért. Temari guggolt ellőtted, ahogyan mosolyogva megpaskolta a fejedet.
- Ha te visszatudod magad fogni a harcban, akkor én is, nemde?- kérdezte mosollyal az arcán. Lassan pedig te is felálltál a földről. - De azért ne keseredj el! -közölte veled- Sokat megtudtam a stílusodról, így könnyen tudlak majd tanítani.- nevetett fel- De azért a könnyű tanítás nem igaz annyira! Nekem könnyü lesz, neked kin keserves edzés!- Hahahahah- nevetett az arcodba, ahogyan rád mutatott- Na de komolyabbra fordítva a szót! - rakta a hátára a legyezőjét közben- Azt kell, hogy mondjam, hogy sok időmet elveszi ez a helyzet, a falvak készülődni kezdtek, a chuunin vizsga sem alakult a legfényesebbe és a tárgyalások is zátonyra futottak. - nézett fel az égre- Úgyhogy, sok dolgom lesz, éppen ezért megtanítalak egy olyan technikára, mellyel megvédhetetted magad akármikor és hatalmas segítség is lest a továbbiakban a számodra. - dobott felég egy kis dobozt- Ezt vedd be! Visszatölti a chakrád egy kis részét! Így nagyobb esélyed lesz könnyebben venni a nap maradék részét!

Temari elnevette magát, vagy inkább jót mosolygott azon, amit mondtál, hiszen amit kaptál valóban az volt, de a mellékhatása csak holnap fog kijönni és őt ez nem érdekelte, révén, akkor már saját magad fogod csinálni a tanulást, bár ezt abban a pillanatban még nem tudtad. Egy szót sem szólt hozzád addig, míg be nem vetted a kis gyógyító bogyót, majd vissza nem értél a kardodal, bár azt már az első pillanatban leszögezte, hogy nem lesz arra szükséged.
- Nem, nem egy újabb fuuton technikát fogok megtanítani neked! -adta a tuttódra. - Ez a technika sokkalta más milyenebb, sokkal nehezebb és magasabb szintű. Nem vagyok benne biztos, hogy készen állsz-e még rá, de ha megtanulod, az azt fogja jelenteni, hogy teljesen más szintre fogsz kerülni. Megtanítom neked a tér-idő ninjutsuk alapját, a Kuchiyose no Jutsu-t!- mosolygott rád- Ezzel a technikával, egy állati segítőt hívhatsz segítségül! A megidézett álatt nagy segítségedre lehet sok minden, bár a legjobb az lesz, ha megmutatom.
Kezdett kézjelekbe, ahogyan előtte megharapta az ujját, majd egy pillanattal később egy kisebb füstfelhő kíséretében egy menyét, kaszát szorongatva a kezében pislogott rád.
- Áháhhhh...- mutatott rád a menyét- Te vagy az ellenfél mi... lekaszálom a t*keidet! -kapta azonnal kézbe a kaszáját, ahogyan ha Temari nem lép közbe ,talán meg is csinálta volna.
- Nyugodj le! Nem arról van szó! -lépett közbe a kunoichi, ahogyan pár gyors szóban összefoglalta neki, mi is a helyzet, miközben te azon merengtél, hogy akkor most ez a menyét beszél?
- Értem, szóval szerződést akarsz kötni velünk?- nézett rád, ahogyan a földbe állította a kaszáját, majd azon felmászva bámult az arcodba közelről- Nekem nincs ellenvetésem...- bámult vissza Temari-ra, ahogyan szúrós tekintette szinte égette az arcodat- De ne töketlenkedj nekem, mer kiherélek világosos! -mosolyodott el.