Kiképzőterep

Ennyi? Csak egy szimpla kérést kellett volna tennie? Hát én nem kértem őt, hogy engedjen el minket és beszéljük meg az egészet egy étteremben? És mi történt a chakrámmal? Mintha feltöltődtem volna, miközben a börtönben voltam. Másik dolog ami furcsa ezzel a nővel kapcsolatban. Hogy képes egyik pillanatról a másikra váltogatni a hangulatát? Ölök, nem ölök, ölök, nem ölök. Mindegy... Legalább már kint vagyunk és kapunk levegőt, odabent kezdett kicsit kevés lenni a levegő. Most meg megint beszéltetni akar minket, most vagy ennyire őrült, vagy csak minden A szintű ninja ilyen...

- Eleinte képtelenek voltunk csapatban dolgozni, aztán összehoztunk valami csapatmunkaszerűt. Elkövettünk még egy hibát, nem rejtőzködtünk. Végig kint álltunk a nyílt terep közepén. Magam részéről az a véleményem, hogy némi gyakorlás után egész jó kis csapatot tudnánk alkotni. Amit meg személy szerint megtanultam ma: Mindig számoljunk minden eshetőséggel, főleg a Bunshinokkal és a Hengével.

Raiden a már megszokott, már ha lehet ilyet mondani, mikor ennyire rövid az ismeretségünk, nagyképűségével beszél rólunk illetve a csapatmunkánkról. Tatsuta viszont egy elég érdekes elmélettel áll elő, amit Mizore rögtön megpróbál megcáfolni. Mindkettő mond valamit, viszont, ha elindulunk Tatsuta elméletének fonalán, akkor eljutunk odáig, hogy van valaki aki irányítja a szálakat és ezek nem mi vagyunk, mi csak bábok lehetünk, ebben a háborúban, míg a Kagek a játékosok.

Miután Mizore eltűnik kedvesen mosolyogva szólok a társaimhoz.

- Elég érdekes egy nap volt. Én most megyek a szállásomra megéheztem és nem ártana egy kis délutáni lustálkodás is. A holnapi viszont látásra! - azzal otthagyom őket és elindulok a szállásom felé.

Mikor megérkezek a szállásomra pontosan ugyanazt teszem, mint amit a többieknek mondtam. Előhalászok a szekrényből valami gyors kaját, megmelegítem, majd leülök az asztalhoz és lassan elnyamogok rajta. Miután végezek a kajálással kidobom az üres kajás dobozt, levetkőzök és beállok a zuhany alá. Zuhanyzás után gyakorolok egy kicsit a szobámban, elvégezek néhány alapvető gyakorlatot, majd meditálok egy kicsit, ezzel estig elvagyok. Meditálás után lefeküdszek és szinte rögtön elalszok.

Másnap reggel megint lefürdök, majd egy újabb gyors kaja adaggal később elindulok a Kiképzőterepre, ahol ahelyett, hogy a nyílt terepen álldogálnék keresek valami búvóhelyet és elbújok.

Már eltelt vagy 2 nap is. Talán három nem tudom pontosan nem is érdekel. Csak itt és most itt kell lenem. Valami mestert jelöltek ki végre.
Meg vonom a vállam hm talán időben érkezik. Nem úgy mint a többiek. Már ha nem egyedül leszek. Ami talán nem lenne hátrány. De viszont pokoli lenne. Inkább Bakin és mellém osszanak be egy idegesítő taperolós valakit, minthogy senkit. Bár ha ketten vagyunk az csak jó nem kel osztozni másokkal és az igazán jó dolgokból sem maradunk ki. Vagy pont fordítva fogtörténi?
Amíg gondolkodom nagyot sóhajtok és árnyékba húzódom. Szívem és lelkem most teljesen más tájakon jár. Zöld mezőkön hol simogat a hűvös szél. Jeges pusztákon hol megfagy könny és vér az idővel együtt.
Az egész terepen egyedül vagyok így nincs gondom azzal, hogy hűs árnyékos helyen keljen vitáznom mással. Most is mint mindig szokásos ruházat a menő. Fehér felső és az arcom eltakarja a vékony fekete póló.
( Avatar kép)

Igen zöld mezők vagy hideg jeges puszták. ott hol minden szép. Ahol van olyan mint én. Lehet külsőleg is ilyenek? Ott talán nem lógnák ki a sorból. Talán az jobb hely. De nekem ez az otthonom.. csak azt sajnálom, hogy itt nincs sok zöld és hó nevezetű dolog.
Fel figyelek az érkező alakra. De ez békés terület. Így nem is reagálok. Csak az árnyékból figyelem.
Kék és zöld szememmel mérem végig. Ruha alatt ami arcom takarja oldalra felhúzom ajkam. Remek nem sokall idősebb nálam. De még mindig jobb mint valami vén perverz alak.
~Ha tudod minek kérdezed~
Vágnák vissza legszívesebben a mondattal. De meg erőltetem magam.
- Shiruba Tsuki vagy is ezüst hold. Akkor azok a dolgok nem lehetnek túljő hírek. információk.
Meg vonom a vállam.
- De legalább pontos vagy Saito és nem késtél.
Nem érdekel igazán, hogy mit szol ahhoz, hogy csak így közönséges utcai nyelven beszélek vele. Mintha csak most találkoznánk épp a sarki fűszeresnél. Nem érdemelte ki, hogy másképp szólítsam.

Hosszú ideje vártam már ezt a napot. Végre bekerülök egy igazi csapatba. Reggel mikor felébredtem egy üzenet volt az asztalomon. Azt írta, hogy a Kazekage hívat. Persze örültem neki mert tudtam, hogy azt jelenti, hogy végre összeállt a csapat. Gyorsan elintéztem a reggeli tennivalóimat és siettem a kazekage irodájába. Ott megkaptam minden szükséges információt az új csapatomról. Amint tudtam már indultam is a kiképző terep felé. Örültem, hogy Tsukival fogok egy csapatba kerülni. Nem tartott sokáig mire kiértem és rögtön meg is pillantottam őt egy másik srác társaságában. Nem tudtam, hogy ki ő, de gondoltam, hogy a harmadik csapattárs. Gyorsan odamentem hozzájuk.
-Sziasztok- köszöntem nekik, aztán ránéztem a fiúra aki Tsuki mellet ült.
-Engem Hayata Bakinnak hívnak.- Mondtam vidáman miközben nyújtottam felé a kezemet.

Az ágy nem fogadta már be, a napfelkeltével kilökte magából. Kamihira ennek ellenére nem érezte fáradtnak magát, inkább csak enyhe idegesség jött rá. " Vajon Milyen természetűek lesznek? Az Akadémián egyszerűen kikerültem azokat akik beképzeltek és túlzottan egyén központúak, de itt ezt nem tehetem meg. Majd kitalálok valamit és nem biztos, hogy hasonlóak lesznek, nem kell egyből a legrosszabbra gondolni! " Elmélkedik magában miközben a szobája ablakán nézi ahogy a Nap sugarai bekebelezik a horizontot. Arcára halovány mosoly kúszik és egy különös érzés járja át testét. Lassan fel kell ágyából és gondosan leigazítja azt. " Korán keltem, de legalább nem kell sietnem. Tudok beszélgetni Anyával és Apával mielőtt útra indulok. " Jegyzi meg magában miközben lassan magára ölti öltözékét és lemegy a lépcsőn. A levegőben íncsiklandozó illat kering mely hatására Akki nyála összefut szájában.
- Jó Reggelt! - Köszön amint leér a lépcsőn. Anyja a szokásos kedves hangján üdvözli és invitálja őt asztalhoz. Kamihira lágy bólintással helyesel és ül le az asztalhoz. A Étkező helyiségben a tányérok csörömpölése, a evőpálcikák nesze és a hátsó részről beszűrődő dolgos neszek töltik be. Kamihira telerakja hasát majd segít anyjának elmosogatni és helyére rakni a használt tárgyakat.
- Ideges vagy? - Kérdi Anyja lágy mosollyal az arcán miközben fiára szegezi tekintetét. A hátsó ajtó nyílása előzi meg Kamihira válaszát. Apja lép be az ajtón és arcáról leszűrődik, hogy az iménti kérdést hallotta. Nem sokat késlekedve beér a konyhába és kezeit maga előtt összekulcsolja.
- Jó reggelt! Ma kicsit korábban keltél mit szoktál. Én is kíváncsi vagyok arra amit Anyád kérdezett. - Hangja lágyan cseng, de még is van benne valami ami nyugtalanítja a fiút.
- Igen kissé ideges vagyok. Most kerülök be egy csapatba akikről nem tudok semmit. A hozzánk kinevezett Senseit sem ismerem ezért kissé ideges vagyok, habár lehet ez csak izgatottság. - Feleli kis idő múltán. Hangja lágy és kissé remegős, de őszinte. Szülei őszinteségre nevelték és távol áll tőle bármi nemű elferdítés. Szülei halk nevetése értetlenséggel töltik el és a szégyenlősség küszöbére sodorja.
- Nem baj, hogy így érzel. Ez a megfelelő lelki állapot. Bocsi a nevetésért kicsit nosztalgiáztunk! - Jegyzi meg apja és hangjában még a nevetés hatásait lehet felfedezni. Kamihira feléjük fordul és ő is hasonló képen nevetésbe kezd.
Elindúl az ajtóhoz és kinyitja.
- Elmentem! Nem tudom mikor érek haza. Sziasztok! - feleli szüleinek a fiú és becsukja az ajtót. Még hallja szülei válaszát majd elindul a kiképző terep felé, ahol a csoportba osztás történik. A nap már erőteljesebben veti sugarait a falu védtelen pontjaira. Az utcán nem sok mindenkit lát ami nem is meglepő. Ilyenkor aki teheti nem jön ki. Menedéket keresnek a Bárban vagy otthon a tikkasztó meleg elől. Kamihira megtörli gyöngyöző homlokát majd előveszi kulacsát és kortyol belőle párat. Az utcán megpillant egy ismerős arcot és köszön neki. Ő visszaköszön és tolja tovább a kerekes bódéját. " Vannak akiket a meleg sem tarthat vissza. Érdekes az emberi személyiség! " Jegyzi meg magában miközben vissza néz az idősebb férfire. " Ajaj! Jobb lesz sietnem mert a végén elkések! " elmélkedik ahogy megérzi az idő múlását. Lépteit megszaporázva szalad az Utcán, lábai nyomán enyhén felverődik a homok és a por. Miközben szalad figyel arra, hogy senkit ne gázoljon el és ne húzzon porfelhőt rájuk.
A megadott időben érkezik be a kiképző terep bejáratához. A levegőt kicsit szaporábban veszi a futás következtében, de közre játszik az egyre növekvő idegesség az új csapat tagok találkozásával kapcsolatosan. " Még nem voltam itt! Nem sokban különbözik a Falutól. A talaj homokos és néhány szikla áll ki a földből. Igaz vannak gyakorló bábuk is és pár fa ékesíti még a helyet. Lássuk csak merre kellene indulnom. A többiek valószínűleg már itt vannak. Remélem nem hagytak itt! " Jegyzi meg magában ahogy tekintetével végig nézi a környéket. " Talán ők lennének? " hasít fejében mikor megpillant egy három főből álló csoportot az egyik fa árnyékában. Hátán a hideg szaladt végig egy pillanatra majd ahogy elmúlt elindult a társaság felé. Közelebb érve a személyek alakja egyre jobban ki körvonalazódik. Két srác és egy lányt vél látni akik mintha éppen beszélgetnének. Kamihira úgy ítéli meg, hogy nagyjából vele egy idősek. A lánynak világosabb a bőre mint a többieknek, haja hosszú fehér és ruhája is hasonló színű. Az egyik srác fején barnás színű baseball sapka és alatta világosabb haj. Ruhája barna színű és ékszerek borítják a kezét. A másik srác egy gallérral rendelkező fekete köpenyt visel amely alatt kék hosszú ujjú pólót vél felfedezni és nadrágja hasonló színű mint a mellénye alatt hordott pólójáé. " A sapkás srác elég kirívóan nézz ki. Lehet szeret a középpontban lenni. Nagyon hasonlít azokra akik lenézik a másikat. A maszkot viselő lánynak elég különös testalkata van a bőre színéről nem is beszélve, de egy egyszerű ránézésből nem szabad elhamarkodott következtetéséket levonni. Lehet nem is hozzájuk fogok csatlakozni. " elmélkedik ahogy egyre közelebb ér a csoporthoz. Mikor oda ér illedelmesen megszólal.
- Bocsánat a zavarásét. Valahol itt kell találkozzak a csapatommal. A kérdés lehet meglepő, de ti lennétek azok? - hangja kissé remeg az idegességtől ami nehezen észrevehető. Megvárja míg valaki válaszol és helyeslő válsz esetén folytatja.
- Köszönöm! A nevem Akki Kamihira. Örvendek! - hangja továbbra is tisztelet tudó. A gyomrában felgyülemlett csomó lassan feloldódik ahogy végig nézz a társaságon. Nem szólal meg csak ha kérdezik, érdeklődve hallgatja ha a többiek beszélnek.

Meg vonom a vállaim. Be mutatkozás már megint. De ezt most muszáj. Pedig menyivel egyszerűbb volna csendben lebonyolítani az első találkozást.
- Hm ezek szerint két perverz lesz a csapatban..... vagy három?
Nézek fel kék és zöld szemeimmel Akkira. Az egész megjegyzés afféle rádöbbent tréfás hanglejtéssel közöltem a nagy világgal.
Nem álok fel. Nem érdemelték ki a tiszteletem. De Bakkinra nézek és meg gondolom magam. Felállok kihúzom magam. De szemeim és az a test beszéd amivel állok. Hidegséget tükröz az érzelmek teljes fokú hiányát. Persze az egész csak álca. Egy önvédelmi mechanizmus. Igen én vagyok a fehér démon vagy is a jég.
- Shiruba Tsuki vagy is Ezüst hold. Magamról? Te már úgy is tudod ki vagyok Saito. Bakin pedig nos ő még nálad is jobban. De legyen ahogy akarod.
Maszk ami végül is ruhám része mind végig arcomon van még most is miközben beszélek.
- Hm nincs túlsók barátom igazából egy volt. De őt jelen pillanatban nem csak barátnak tekintem.A jég is felolvad egyszer csak nem akárkinek. Régen mindig én voltam a különc. Nektek szép barna bőrötök van. De én mintha más országból származnék. Pedig itt születtem.
Nem kedvelem és meg vetem mélységesen azokat akik a külső alapján ítélnek el másokat. Vágyak..... boldog élet? Csak álca egy álom kép.
Sose lehetünk lehetek igazán boldog. Csak egyet akarok jelenleg. máshova is eljutni. más országokba más vidékekre. Látni mi van oda kint. Meg mutatni a sok semmire kelőnek azoknak akik még a vizsgán se mentek át, hogy igen is érek valamit. Nem holmi selejt vagyok akivel tréfát űzőt az isten.
Fejemmel a többiek felé bökök és vissza ülök a helyemre.
- Ja egyébként ti jöttök.

Nagy meglepetésként ért mikor még egy srác csatlakozott hozzánk, és kiderült, hogy akit eddig a csapattársamnak hittem az valójában a mesterünk lesz. Pedig csak néhány évvel idősebb nálunk és már ilyen magasra jutott. Kicsit nehéz elhinni, de ez van. Mikor már a csapat teljesen összeállt a sensei felállt, elővette a kardját és bemutatkozott, majd megkért minket is, hogy mutatkozzunk be egymásnak. Úgy néz ki, hogy a sensei is egy kicsit perverz hozzám hasonlóan, de nem gond. Először Tsuki állt föl és mutatkozott be. Érezhetően hűvös volt és minden érzelem mentesen kezdett bele, de amikor elért a barátokhoz egy kicsit mintha előjöttek az érzelmei is. Tudtam, hogy amikor arról beszélt, hogy volt egy barátja aki mostanra sokkal többet jelent számára akkor rám gondolt. Örültem, hogy tényleg többnek lát mint egy barát. Elérkezett az én időm. Felálltam és egy csepp idegesség nélkül kezdtem hozzá.
-A nevem Hayata Bakin. Őszintén megmondva nem én akartam shinobi lenni hanem apám akart aki szintén ninja. Ez nálunk egyfajta hagyománynak is lehet nevezni. Mára már teljesen bele is törődtem, sőt örülök is neki hisz-e nélkül nem ismerhettem volna meg egy lányt akit nagyon kedvelek.- szemem sarkából Tsukira néztem és biztos voltam benne, hogy tudja, hogy rá gondolok.
-Az álom részen egy kicsit elgondolkoztam hiszen soha nem volt semmi olyan álmom amit követhetnék, de szeretnék hasznos tagja lenni a falunak és akár az életemet is képes vagyok áldozni az emberek biztonságáért.- Ezt az utolsó mondatot érezhetően komolyabban mondtam mint az előzőeket.

Kamihira illedelmesen teszi fel kérdését mire a fa árnyékéban ülő srác felpattan a mellette ülő lány mellől és válaszol neki. Ezután elmondja, hogy ő lesz a csapat vezetője. Kamihira meglepődött ezen kijelentés hallatán, de megpróbálta ezt nem kimutatni. " Hűha! Igen tehetséges lehet, ha már ő is Junin. Biztos sok tapasztalatot is szerzett innen - onnan. Kicsit frusztráló lesz ehhez a körülményhez alkalmazkodni, de mi mást tehetnék? " jegyzi meg magában miközben Saito leveszi a hátára felfüggesztett terjedelmes kardot és hegyével lefelé a földbe állítja. Ezt követően elmondja, hogy szoros 'kötelékben' állnak. Saito azon kijelentésére, melyben a leendő nő ügyeiről beszélt, Kamihira elég kellemetlenül érezte magát. " Perverz!!" tisztázza magában. A fehér hajú lány a vezetőnk megnyilvánulására hangos megjegyzést tesz és tréfásabb hangszínben néz rá Kamihirára. A fiú nem vág szavába csak kis mosollyal az arcán tagadóan rázza meg a fejét. Saito neki támaszkodik a kardjának és mindenkihez kérdést intézett. Először az árnyékban ülő lány válaszolt. Mielőtt elkezdte volna felállt, de úgy tűnt Kamihirának, hogy nem igazán állt szándékában eképpen cselekedni. A bemutatkozással egybekötött megjegyzéseiből Kamihira nevét kihagyja. " Ezek szerint ők hárman már ismerik egymást. Most jó vagy rossz, hogy engem nem említett meg az elején? " töpreng magában miközben tovább hallgatja a lány beszédét. Kamihira számára elég érdekes dolgokat mond és vegyes érzelmekkel és gondolatokkal telik meg feje. " Elég szomorú a hangja és amit a céljairól mond azokat komolyan is gondolja. Nem tudom, ennyi megnyilvánulásból nem tudom eldönteni, hogy pontosan milyen természet is. " elmélkedik magában majd Tsuki mozdulatára és kijelentésére a mellette álló sapkás srácra pillant aki tovább folytatja a sort. miközben a lány visszaül az eddig elfoglalt helyére.
A vagányabb öltözködésű srác elég érdekes dolgokat mondott Kamihira számára. " Ha valamit nem önszántából csinál valaki azt nem tudja tiszta szívvel elvégezni és sok szenvedéssel járhat. A Hagyomány szép és jó dolog amit követni kell, de van egy bizonyos határ amit nem szabad átlépni, mert könnyen más irányba indulhat el. ettől függetlenül úgy vélem ő nem fog letérni arról az útról mint amit kitűzött maga elé. " jegyzi meg magában Bakin mondójának második részére amit nagyon határozottan mond. Kamihira most szembesült avval, hogy elfogytak a lehetőségek és neki kell következnie. Belsejében kisebb idegesség fut keresztül és pár pillanatnyi hallgatás követően belekezd a feltett kérdések megválaszolására.
- A nevem Akki Kamihira! - kezdi el és tekintetével körbenézz a társaságon, jelezvén, hogy mindenkinek mondja ezután szemeit vissza fordítja Sato-ra.
- Az álmom? Bocsáss meg, de erre a kérdésre nem tudok pontost választ adni. A vágyam, hogy a falu elismerjen Shinobinak és ezáltal még büszkébbé tehetem szüleimet. Azért lettem Shinobi, hogy megtudjam védeni azokat akik nem képesek erre. - Hangja határozott és nem remeg meg. Kicsit tart a többiek véleményétől, de csak azt mondja amit gondol. Mikor befejezi válaszát Saito-ra pillant és várja mi fog történni.

Amint befejeztem a mondanivalómat Kamihirára néztem és vártam az ő mondanivalóját. Meglepő, hogy nem nagyon különbözött tőlünk. vagy legalábbis a céljai. Mindhárman elismerést akarunk persze mind másképpen. Míg Tsuki azt akarja, hogy elfogadják az itteni emberek én csak hasznos és elismert ninja akarok lenni. Miután mindannyian befejeztük a sensei elmondta, hogy ő is nagyon hasonlít hozzánk ezekben a dolgokban. Fura volt aszt hallani, hogy egy olyan család tagja akik felsültek mint ninja hisz ezt soha nem gondoltam volna róla. Elmondta, hogy megkaptuk az első küldetésünket. Végre elhagyhatjuk a falut, sőt az országot is. Nagyon érdekel milyen a világ egy másik országba. A sensei egy hangos pukkanással eltűnt, de előtte közölte velünk, hogy menjünk haza bepakolni élelmet meg mindent amire szükség van. Amint eltűnt rögtön elindultam hazafele. A házak tetején ugrálva közelítettem meg az otthonomat. Otthon bepakoltam az élelmet és néhány ruhát. A fegyvereim már alapból nálam voltak bár nem hiszem, hogy nagyon szükség lenne rájuk. Már nagyon izgultam az első küldetésem miatt. Nem volt sok időm ezért amint befejeztem a pakolást rögtön elindultam.

A macska keresgélős küldetés után haza mentem, majd otthon segítettem a ház körül. Este felé még edzettem egy jót, majd egy kiadós vacsora és tusolás után lefeküdtem aludni...

Korán reggel van már, éppen itt az ideje, hogy futni induljak. Gyors öltözködés után a hátamra veszem Utena-t, majd neki indulok. 1 óra kocogás után hazatérek és lefürdök, majd egy gyors reggelit követően elindulok a megbeszélt helyre, ahol majd találkozok a társaimmal. A bábuimat most inkább a tekercseikben tárolom, nem akarok fáradt lenni, hátha valami jó edzést tartunk.
Amikor megérkezek, még üres a kiképzőterep, így hát leülök az egyik gyakorlóbábu alá és várok. Hogy múlassam az időt, dúdolgatok, közben pedig a kezemmel "dobolok".

Kasai és Natsu már majdnem megközelítették az kiképző terepet és Kasai már éppen befejezte a mesélést.
- Hát Nagyából ennyi dolog történt, semmi izgalmas igazán említésre méltó.- fejezte be a mesélést. - Hmm ahogy látom meg is érkeztünk a kiképző terepre.- mondta Kasai izgatottan. Kasai-n nem látszott annyira, de nagyon várta már, hogy megérkezzenek és belekezdhessenek az edzésebe, de közben azon járt az esze, hogy Natsu vajon milyen technikákat alkalmazhat.
~ Vajon ninju-t vagy a taijutu-t részesíti előnyben. Még sosem edzettem olyas valakivel akiről nem tudtam semmit. De hát legalább izgalmas lesz.~ elmélkedett el magában.
- Meg is érkeztünk!- kiáltott fel Kasai.- Keressünk egy helyet, ahol nem fogunk zavarni senkit és felőlem akár neki is láthatunk.- Mondta Kasai, miközben elkezdte lecsatolni a hátán lévő tekercset.

- Hát ez tényleg nem valami izgalmas. Legalább nem maradtam semmi különösről. – mondta tárgyilagosan egy cseppnyi szomorúság nélkül a hangjában.
- Ha gondolod akár bele is, kezdhetünk. Tudod egész izgalmas, így hogy nem tudunk a másik képességéről semmit. – totális túlpörgés volt a láthatáron, amikor befejezte a beszédet, azonban rájött, még ha edzenek is, nem veheti félvállról partnerét.
Kezeit párszor ökölbe szorította bejáratva ujjait készen a rég fogott fegyverekhez, ami úgy alig volt huszonnégy órája de akkor is.
- Nem tudok értelmes jelet kitalálni, ezért elszámolok háromig, és ha elhallgatok, elkezdhetnénk a kis edző harcunkat. 1…2…3… - a némaság első pillanatában Natsu rögtön előrántott két senbont a shurikentartójából és megcélozta velük Kasai két vállát felmérve kezdésként képességeit. Keze a dobás pillanatában a kezdeti még kihűlni készülő izgalomtól megremegett így kétséges volt hogy az egyik a pontos irányban halad tovább.

Kasai-t kissé váratlanul érte a kezdés és a támadás is. Nem volt ideje használni a tekercsét, így az a földön maradt. Látta, hogy senbon repül felé. Nem volt ideje habozni és mivel nem volt túlságosan felkészülve hirtelen kellett cselekedni. Kasai arrébb szökkent így az egyik sebon elől kitért, ám a másik kiszakította a vállánál a köpenyét.
- Ááá kedvenc köpenyem. Sebaj van még otthon pár ilyen köpeny.- felelt Kasai, majd a tekercséhez nyúl, amit kinyitott, majd lehelyezett a földre és aktiválta azt. Hirtelen megjelent a bábja ám mielőtt az még lesett volna a földre Kasai egyből chakra fonalakat rögzített rá.
- Engedelmeddel bemutatom Haru-t. Ő az én kis bábom.- kiáltott Kasai és hirtelen Haru kezeiből egy-egy penge bukkant elő. Majd egy karmozdulattal Haru támadásba is lendült Natsu felé. Kasaiban felpezsdült a harci szellem és már most tudta, hogy ez egy jó kis edzése lesz.

Natsu aztán mindenre számított csak egy bábra nem főleg nem pengékkel. Bár ez nem volt szokatlan, mert ahol báb van ott penge is, van. Nem mozgott olyan tapasztaltan hogy könnyedén kitérhessen így a köpenye karjainál több helyen is elszakadt. A jó dolgokból itt is van mindig tartalék így ez a legkevésbé sem zavarta. A tartójából újabb két senbont kapott elő, amivel próbálta a két pengét hárítani elég ügyetlenül. Igazi harcokban nem igazán volt része így édes mindegy volt mennyire volt jó célba lövő, ha közelharcban nem védte könnyen magát. Nem igazán volt ideje támadni és az ellenfele is jó volt így rögtönöznie kellett. A chakrafonalakat nem tudta elvágni így a bábot kellett gyorsan megbénítania valahogy egy időre. Gyorsan hátraugrott a pengék elől majd gyorsan fel a levegőbe. Ez alatt előhalászta a tízméternyi drótot övtáskájából és a lehető leggyorsabban próbálta betekerni vele az ellenszenvessé vált műemberkét. A gyors munka fél eredményt hozott csak de arra volt idő, hogy a bábról elrugaszkodva a menet közben félretett két senbont Kasai felé hajítsa. Ez alkalommal már nem remegett a keze. Akár edzés volt akár nem a harc nem volt játék és kezei pontosak voltak. A cél továbbra is Kasai két válla volt csak a sok eltáncolása közepette majd győzze összegyűjteni az eldobált senbonokat.

// Feltartottak és most tudtam csak megírni sorry. //