Kiképzőterepek

Hatalmas kiterjedésű vízparti, erdőt és füves teret is magába foglaló kiképzőterepek Konoha falain belül.

Párját ritkító eset, de Akane könnyed anyagú, civil ruhában érkezett ide technikát tanulni. És ráadásul még csak nem is késett...
De ez alkalommal nincs is szüksége a fegyvereire, teljesen más irányultságát készült fejleszteni. Még pár hónappal ezelőtt kezdte meg orvosi ninjutsu edzését, a nagynevű Godaime szárnyai alatt, de háborús időkben a shinobi olyan nyersanyag, amiből sosem elég, így Akane sem tölthette az idejét ostoba hevenyészéssel és technikák tanulásával, neki is ki kellett vennie a maga részét a ninják nem épp mindennapi feladataiból. Bár a Hokage mostanság túlságosan is elfoglalt ahhoz, hogy tanoncokkal foglalkozzon, legígéretesebb kegyeltje, a még Akanenál is fiatalabb Sakura elvállalta a Nara lány képzését. A lány zsenge kora ellenére komoly erők birtokosa: kis híján már túl is szárnyalta talán mesterét, már ha hinni lehet a levélfalusi szóbeszédeknek.
A szőke kunoichi ilyen alkalmakkor rá nem oly jellemző jó kedéllyel sétál keresztül a gyakorlóterep friss gyepén. Az igazat megvallva gyűlöl mindent, ami egy kicsit is megterheli az agyát, de ezúttal végre valami olyasmit sajátíthat el, ami nem kioltja az emberi életet, hanem épp megmentheti azt, kellő szakértelemmel egész súlyos helyzetekben is. Így talán megelőzheti az olyan tragédiákat, amelyeket a múltban volt kénytelen elszenvedni... És Ő maga is felkészültebben léphet majd a harcok mezejére, ha úgy hozza a kiszámíthatatlan Sors.
Az igazat megvallva kíváncsi újdonsült tanítójának hírhedten lobbanékony természetére, ennek hírét csak kivételesen terjedelmes homlokáé előzte meg. Annak idején évfolyamtársak voltak - Akane éles esze még egy évre az akadémia padjaihoz kötötte - de sosem váltott szót a rózsaszín hajú lánnyal. Még csak a nevét sem tudta, csak az osztálytársai által ráragasztott gúnytitulust: "seggighomlok". De végül is, Ő még mindig többre vitte, mint álnok nyelvű kortársai, pont ezért kért Tőle tanácsot. Akane egyelőre csak bizalommal tud fordulni Sakura személye felé, elvégre a saját szakállára vállalta el ezt a tréninget. A lány csak reménykedni tud, hogy van affinitása a gyógyító chakrához, hisz sokak tartják úgy, igazán jó medikus ninjának csupán születni lehet...

//Bocsi a késésért... de nem vettem észre, hogy írtál...//

Akane-nak nem sokat kellett várnia, hiszen a megérkezése után alig néhány perccel be is futott a „régi” ismerős. Bár magasabb lett, a mellei is nagyobbodtak, a homloka ugyanolyan volt mind régen. Hatalmas, bár őt ez nem zavarta, most már nem. Na de ne múlt idézgessünk. Sakura, ahogyan észrevett téged, nem lett volt nehéz dolga, egy embert kiszúrni az üres terepen, hatalmas erőfitogtatást jelent. De a lényeg, hogy ott volt és elkezdhettétek az edzést, vagyis ellőtte pár szót változtattok.
- Bocsi a késésért...- lihegett egyet, ahogyan barátságosan rád mosolygott- … Tshunade-sama mondta, hogy foglalkozzak veled és...- nézett az órájára, ahogyan láthatólag az idő volt számára a legkevesebb gond- … hát nincs sok időm, ezért kezdjünk bele azonnal. Ha igaz, amit Hokage-sama mondott. Nem lesz gond, elég lesz rávezetnem téged és könnyen fogunk haladni...- kezdett bele a mondandójába, ahogyan elővett egy tekercset és kinyitva kiterítette maga elé, a földre- … a jelenlegi helyzetben, nem az alap orvosi ninjutsuk továbbfejlesztésére gondoltam, hanem egy olyan technikára, melynek valami haszna is van...- közölt veled, ahogyan a tekercsen öt jel volt, vagyis öt valami volt benne tárolva, de hogy mi, az hamar kiderült. - Éppen ezért a Shousen Jutsu // Misztikus Kéz Technika (Gyorsgyógyítás) lenne az ideális. Bár ez egy komolyabb tudást igénylő technika, a mostani szinteden is kiváló leszel benne... de a először is, a speciális orvos chakra a lényeg. - nézett rád, ahogyan kezét a pecsétre rakva, egy kisebb pukkanás keretein belül jelent meg egy kis hal- Mind tudod a chakra a testi és szellemi energiák kölcsönös és egyenlő elosztásán múlik, melyekhez jelen pillanatban egy kis plusz is kell. Ez pedig az elhatározás, hogy megmentsd ez a kis halat. - nézett a ficánkolni sem képes halra- Látod rajta a vágást?- kérdezte tőled, de hát nem volt nehéz észrevenni azt a kis vágást a farokúszója ellőt, melyet gy szike okozott és mellyel a hal inait nemes egyszerűséggel átvágták, így pedig mozgásra már képtelen volt- Ha elég magabiztosságot érzel és úgy gondolod, hogy képes vagy rá, akkor próbáld meg az orvosi chakrát létrehozni és beleáramoltatni.

A Nara nem fukarkodik viszonozni a nemes gesztust, legkedvesebb mosolyával honorálja a kedves köszöntést. Ami azt illeti, hiába látta korábban futtában a lányt, most először szóltak egymáshoz, és az első benyomás meglehetősen pozitív. Így, egy egyenlő félként kezelő kunoichi szárnyai alatt talán könnyebb lesz a tanulás menete is, mint zordon apja kemény, göcsörtös faként recsegő parancsaitól meg-meg rezzenve. A lány sosem volt az a különösen fogékony típus az elméleti dolgokra, ha valami jól sikerült neki, az inkább egy tudatalatti ráérzés, vagy inkább szerencse műve volt, mint saját elemző-készségéé.
- Semmi gond, örülök, hogy találkoztunk. Remélem könnyen túlesünk rajta, nem akarlak feltartani... Szóval?
Az ezután következő instrukciók némileg lerombolják Akane kezdeti lelkesedését, ahogy a chakra jelentésének boncolgatásához érkeznek, már érzi a vesztét. De már úgyis késő, nem menekülhet... És előbb, vagy utóbb úgyis túl kellene esnie ezen, ha nem akarja, hogy az alapok megtanulásába fektetett - valljuk be azért annyira nem sok - energiája mind hiábavaló lenne. És ez különben is egy olyan képesség, ami bármilyen helyzetben a javára válhat még. A ninja élet még nyilván sok fájdalommal, s köztük sebbel is fog járni. De ha felkészülten érik ezek a problémák, talán könnyedén megúszhat rengeteg kínos helyzetet.
Sakura nem is kerülgeti a forró kását, egy nagyobb féle tekercset terít ki a földre. A szöszi is leguggol, hogy jobban láthasson minden apró dolgot, ami még később megkönnyítheti a tanulás tűzpróbáját. A papíron sok ilyen-olyan kriksz-kraksz látható csupán, de egy pár pillanat múlva már egy sérült hal remeg erőtlenül, az utolsókat leheli. A feladat egyértelmű: megmenteni nyálkás kis barátunkat a halál torkából, visszaereszteni a vízbe, hogy vidáman lubickoljon halélete hátramaradó részében. De ez így valahogy még Akanénak is nagyon-nagyon sántít...
- Sakura-san... Távol álljon tőlem, hogy megkérdőjelezzelek, de úgyis elpusztul szerencsétlen, ha nem dobjuk vissza rögtön a vízbe... Vagy... Tudtaaam! Beugratós mi?
Mindenesetre, túléli-e az éltetű nedű nélkül, vagy sem, egyelőre csak annyit tehet érte, hogy a seb fölé tartja a kezét, és megpróbál minden unalmas, és száraz elméletet az emlékezetébe idézni, amit mint 'házi feladatot' kapott a medikusi tanulmányai kezdetén. Chakráját irányítani és a megfelelő módon felhasználni, korábban évekig tanulta, de ez eset most tulajdonképpen teljesen egyedi a maga nemében, mert valahogy másképp kell létrehozni. Az igazat megvallva, ismeretei e téren vajmi kevesek, de megtesz minden Tőle telhetőt: minden akaraterejével próbálja kiválasztani az éltető energiáinak arányát, hogy pont egyenlő részben áramoljanak remegőn kitartott tenyerébe, miközben bíztatón, szentimentális odaadással suttogja a kis uszonyosnak:
- Tarts ki Ponty-sama! Minden rendben lesz... Sakura, nem hoznál neki egy kis vizet?

A kunoichi az észrevételeden csak mosolyog egyet, ahogyan a halra mutat.
- Nem! - közli veled – Igazat megvallva ez a hal a mai esti vacsorám, így szegénynek mindegy, hol pusztul el, persze finomabb, hogyha este lesz oda, nem most...- nevet fel halkan- De a lényeg, hogy ezzel a helyzet is nehézkessé vált, sietned kell, nehogy a hal elpusztuljon, így pedig nem tudsz annyit várakoztatni és mellesleg nincs annyi időt gondolkozni sem... bár kapkodni sem kell... akár tíz percet is kibír a mostani állapotában...- mutat az állatra és ezzel jelzi is, hogy állj neki.
A chakrád létrehozáskor pedig érzed a különbséget már. Nem tudod, hogy jól csinálod-e, de teljesen más érzés az amit most érzel, mind máskor. A kezedbe áramoltatott chakra teljesen bizsergető és lágya, kellemes érzést sugall. És ahogyan az állat fülé helyezed a kezedet és megpróbálod átáramoltatni a chakrát érdekes jelenet játszódik le. A hall pikkelyei megemelkednek, ahogyan egy apró kis duzzanat jelenik meg az állaton. Sakura pedig azonnal reagál.
- A chakra jó, de állj le!- kiált rád nyugodtan, ahogyan engedelmeskedsz kérésnek. - Bocsi, de ez az én hibám volt...- mondja neked- … elfelejtettem mondani, hogy a létrehozott chakrát egyenletesen és kisebb adagban kell az állatba fecskendeznek, ahogyan az egész feladat lényege, hogy a sejtek termelődésének a felgyorsítsa, így pedig a gyógyulás létrejöhessen. - nézett az állatra-- Ha rosszul csinálod, mesterséges ömleny keletkezhet mely vérrögöt és egyéb halálos mellékhatásokkal járhat... De nem lesz rossz. Én hibáztam most, furcsa, ha az ember nem a kezdetektől tanít valakit, nem tudhatja, hol is tart és mit tud... megkellett volna bizonyosodnom róla, hogy ezzel tisztában vagy. Figyelmetlen voltam, de most hogy tudod, neki is álhatsz...- mosolyog rád, ahogyan a többi már rajtad áll.

- Álszent! Tudtam, hogy beugratós...
Morogja a lány az orra alatt, amolyan jópofáskodásféleképp. Más esetben persze ezt nem engedhetné meg magának, ha bigott, katonás apja vagy egy hasonlóan vaskalapos jounin szárnya alatt tanulni, de ez most teljesen más. Sakura egy korosztályt képvisel vele, és nyilván nem az a fajta "csak akkor pislogsz, ha engedélyt adtam" tanító. Viszont ennyi elég is volt a beszédből, ha sikerrel akar járni az esti sushi életének meghosszabbításával, akkor csak és csak arra szabad összpontosítania.
A kezén végigfutó érzés szokatlan, meghaladja az öt érzék által alkotott fogalmakat, valami egészen új, más, mint az eddigi ninjutsuk, amiket szerencséje volt magáévá tenni. A váratlanul korai siker egészen feldobja - olyannyira, hogy még a ló másik oldalára is átesik. A fénylő pikkelyek hólyagocskákba dudorodnak, és a rózsaszín hajú leányzó egyből le is állítja. Túl szép is lett volna... Még ha a módszert jól is alkalmazta, ami meglepő tény így elsőre, de a jól ismert közmondás itt is érvényre jutott: a jóból is megárt a sok. Még hozzá nem is kicsit. Figyelmesen hallgatja a kunoichi instrukcióit, hogy sikeresebben alkalmazhassa a technikát, de az egyenletesség, mérték tartása nem tűnik olyan nagy kunsztnak. A lehetséges káros mellékhatások viszont már érdekesebb lehetőségeket nyújthatnak...
- Szóval azt akarod mondani, hogy túlzott dózisban ez egy embernél is szövődményekkel járhat? Tehát elméletileg egy ellenség ellen is használható lenne?
A választ meg sem várja, csak a kíváncsiság bukott ki belőle. Ismét a hal fölé helyezi a kezét, ezúttal kicsit arrébb a rögtől, majd áramoltatni kezdi az iménti chakrát, először a kezeibe, majd azt hídnak használja az állatba. Szemeit behunyja, és megpróbálja maga előtt látni az éltető energia folyását. Egyszer régen, még az Akadémián az egyik tanára tanácsolta neki, hogy ha egy jutsuval nehézségei adódnak, próbálja meg vizuálisan maga elé képzelni a technika létrejöttét, minden apró részfázisával együtt. Akkor bejött, és ha szerencséje van, most is segíthet egy kicsit. Gondolatban már a hal sejtjei között van - már ahogy Ő elképzeli őket. Megpróbálja minél jobban szétoszlatni a gyógyító chakrát, első sorban a kötőszövet újraregenerálódását célozva ezzel. Így elállíthatná a közvetlen vérzést, és elzárná a levegőtől a szervezetet. A seb mélyebb részeivel csak ezután kezd igazán foglalkozni.

Sakura a feltételezéseden és az észrevételeden, kicsit komorabb arckifejezést vág, mind szokott, láthatólag ez amolyan tabu a medikus ninják között, de ez nem is csoda, révén, hogy az ő feladatuk a gyógyítás és nem mások életének vagy égéségének elvétele ezekkel a technikákkal. De a válassza nem várat magára, néhány tömör szó csak, de annyi elég, hogy a választ megkapd a kérdésesedre.
- Lényegében igen, egy ilyen szintű orvosi technikával komoly és maradandó sérüléseket is tudsz okozni. Én megtanítlak rá, de az már rajtad áll, hogy hogyan használod fel...- néz az állatra, ahogyan te megkezded a gyógyítást.
Na de lássuk, hogy mit érzel és hogyan is haladsz az úton. Az elképzelés helyes döntés volt, szinte magadtól irányítód az orvosi chakrát a szövetekbe, a megfelelő mértékben, így pedig a szövetek is gyógyulni kezdenek. A hal hólyagjai lecsökkennek, ahogyan a seb is egyre szebb formát mutat. Nagyon ráéreztél és ahogyan leállsz vele, a hall szinte tökéletesen épp, de valami még ekkor sem stimmel. A farka nem mozdul, hiába próbál vergődni szegényke. Sakura pedig azonnal reagál, ahogyan a kezét végighúzza az állaton.
- Majdnem tökéletes! - néz rád, ahogyan egy szikét vessz elő és nemes egyszerűséggel újra megvágja a halat ugyanúgy, már azt hihetnéd, hogy szívat téged, mikor a sebből, genny és egyéb érdekes mintájú váladék kezd szivárogni. - Ha túl lassan használód a technikát, előfordulhat, hogy a gyógyulási folyamat lépcsőzetes lép fel. Ebben az esetben különöző ömlenyek, alávérzések keletkeznek, emlyek később elfertözödhetnek. Szóval próbáld meg az egész területet egyszerre gyógyítani...-közli veled, ahogyan egy gyors mozdulattal fertőtlenítette is a sebet és a többi már rád is vár.

Így kell kirúgni valaki alól a sámlit...Amikor a szöszke már épp kezdené magát nyeregben érezni, következik a zordon valóság. A látszat megcsalta szemét, pedig az immáron teljesen ép kültakaró alatt a szervezet talán komoly krízisen megy keresztül. Sakura nem habozik, hogy egy apró szikével ismét utat vágjon a sérülés forrásáig, a seb legmélyebb részéhez. Akane már nem érzi szükségét annak, hogy szóljon valamit is, érdemi mondanivalója már nincs, a többi pedig csak Őt hátráltatná. Elvileg, ha egyszerre hasznosítja mindazt, amit a mai nap során már sikerült magáévá tennie, akkor nem is áll olyan távol az áhított céltól, hogy erejének puszta sugárzásával képes legyen gyógyítani szinte bárminemű sérülést. Persze ez azért még a lehető legnagyobb jóindulattal is túlzás lenne, de ahogy maga a shinobi, úgy technikahasználata is folyton csiszolódik.
Annyi dologra koncentrálni egyszerre, amit a fiatal tanító megkövetel a Nara-tól, ha nem is épp lehetetlen, de mindenképp embert próbáló feladat. Ahhoz, hogy ezt hibátlanul véghezvihesse, az egyiket már képes kellene legyen reflexszerűen előidézni. Talán az orvosi chakra 'elegyének' létrehozása nem olyan nagy dolog, mint annak rendeltetésszerű használata. Kezeit ismét a hal fölé helyezi, majd előidézi magában a zöld chakrát, lehetőleg energiának egyenletes keverékeként. Ezúttal jóval többet használ fel, mint az előző próbálkozásoknál, mert most sokkal nagyobb területet kell lefednie a gyógyításnak is. Persze nem áll szándékában ismét vérrögökkel sújtani amúgy is balsorsú vízi barátunkat, az egészséges részekre alig-alig áramoltat valami chakrát, erejének nagy részét a sérült területre összpontosítja, azon belül is kiváltképp a seb legmélyére, hogy a gyógyulás belülről kifelé induljon meg, ne pedig fordítva. A legnehezebb mindezek között, hogy sikerülhessen gyorsan megcsinálnia, s közben ne huppanjon át a ló túloldalára. Ha megfelelő arányban sikerülne a sebet és környékét gyógyítania, talán még nyerne egy kis időt szerencsétlennek a vacsoraidőig. Ki tudja, addig talán megmentheti még valakit...

//Hana, Konoha sárga villanása//

Lassú léptekkel közelíti meg a genin az edzőterepet. Ha minden igaz itt fog találkozni csapattársaival és a mesterével. Sok dolog múlik ezek a napon, hisz az első benyomás sokat számít. Adresszál szintje az egekben, és alig bírja türtőztetni magát. Ám a viselkedése nem árulkodik erről. Elsőként érkezett meg, pedig nem jött sokkal előbb ide mint a megbeszélt találkozó. Unalmában egy kis bemelegítést hajtott végre, hogy az ízületei megfelelő állapotban legyenek. Teljes felszerelésben érkezett, elvégre nem tudhatja mit rejt még a mai nap. Míg idáig elérkezett vett magának egy fekete napszemüveget, amit elhatározása szerint mindennaposan fogja viselni. Ám ma más szerepet játszik ez a szemüveg. Habár a sensei valószínűleg tudni fog az ő vérvonaláról, nem kell feltétlenül megtudniuk ezt a többieknek. Így a szemüveg segítségével takarja el a legerősebb fegyverét. A bemelegítés után a terep közepére kiülve várja a többieket.

//Namikaze Minato, Oyoki//

Reggel felkelés után előkészültem az útra, mert tegnap este nagyon fáradt voltam, és már nem volt kedvem. Így tehát összecsomagoltam, és elindultam a találkozóhelyre. Útközben összefutottam egy ismerősömmel. Elmondtam neki hogy hova készülök, és ezt szívesen hallgatta. De rá kellet jönnöm hogy most már tényleg indulnom kell ha oda akarok érni. Folytattam az utam a találka helyére, ahol találkozom a csapattársammal, és a senseimmel. Amint odaértem, és körülnéztem, megláttam a kiképző terep közepén egy sötét fekete napszemüveges ninját-t.
-Gondolom ő lesz a csapattársam.- Gyorsan odaszaladtam hozzá, mert tisztába voltam vele hogy egy kicsit így is kések a kiruccanásom miatt, ámbár a sensei sem volt még ott ezért nem nagyon törődtem vele.
-Szia. A nevem Tadaka Hana. Ugye te vagy az új csapattárs?

~Egy megérkezett.~ Állapította meg a közeledő léptek zajából. Szépen felkelt, hogy köszöntse. Egy nagyjából vele egykorú lány sietett felé, aki hamar bemutatkozott neki.
-Üdv Hana-chan. Jól sejted én vagyok az egyik csapattársad. Szólíts Oyokinak. Míg a többiekre várunk, kérlek mesélj magadról. Minden érdekel. Mik az erősségeid vagy a gyengeségeid. Minden érdekel.- Mondta barátságosan. ~Első ránézésre kedves, de vajon mennyire képzet? Lehet, hogy harcolnom kéne vele, hogy felmérhessem a képességeit? Úgy legalább tudnám, hogy a harcmezőn mit várhatok el tőle.~ Töprengett magában majd mikor a lány felelt előző kérdéseire, újabbal árasztja el.
-Mit szólnál egy barátságos harchoz? Csak, hogy felmérhessük egymás képességeit. Persze súlyos sérülést nem lehetne okozni a másiknak. Benne vagy?- Kérdezte.

//Egy pvp harcra gondoltam, hogy Yoshi-t addig se terheljük.//

//Namikaze Minato, Oyoki//

Miután én bemutatkoztam, ő igy felelt:
-Üdv Hana-chan. Jól sejted én vagyok az egyik csapattársad. Szólíts Oyokinak. Míg a többiekre várunk, kérlek mesélj magadról. Minden érdekel. Mik az erősségeid vagy a gyengeségeid. Minden érdekel.
-Hát jó. Úgy összefoglalva az erősségem hogy nem adom fel egykönnyen, a gyengeségem.... háát.. sokan mondták már hogy nem tudom befogni a számat, mer azt hiszem hogy én mindent jobban tudok. De ezzel mindig felbosszantanak.-Amint befejeztem a mondanivalóm, Oyoki így felelt:
-Mit szólnál egy barátságos harchoz? Csak, hogy felmérhessük egymás képességeit. Persze súlyos sérülést nem lehetne okozni a másiknak. Benne vagy?-kérdezte. Én meglepődve próbáltam válaszolni. -Hát... Rendben van. Akkor kezdhetjük?- De erre a kérdésemre nem igazán akartam választ kapni, inkább felvettem a harci pózt, és elkezdtem egyenesen felé rohanni....

~Ő aztán nem vesztegeti az idejét. Eddig nem tűnt fel, hogy túl sokat járatná a száját, na de ha ő mondja. Szimpatikus... lássuk mit is tud.~ Gondolta magában.
-Tetszik a stílusod.- Mondta mosolyogva majd mikor lány támadásba kezdett, ő csak szimplán menekülőre fogta a dolgot. Egy közeli fához futott, majd felrohant rajta. ~Még jó, hogy Hiien mester anno ezekre a kis trükkökre megtanított engem, vajon tud e követni? S ha nem mit fog most tenni?~ Kíváncsiskodott, úgyhogy megfordult, hogy megnézze mit művel csapattársa. Amennyiben utána tud futni a Hitei Mushou (Szálló Tű Köd) jutsu-t fogja bevetni minek eredménye az lesz, hogy több száz senbon indul meg a lány felé. Ha a fát megpróbálja kirobbantani a lány alóla, vagy csak szimplán széttörni, akkor csak nemes egyszerűséggel közelebb fut a földhöz, majd a fa kidőlése előtt elrugaszkodik és várja a genin támadását. És ha fegyverekkel próbálja eltalálni akkor a testhelyettesítő jutsuval menekül meg a Hyuuga. Amennyiben a menekülése sikeres egy fa rejtekében keres magának óvóhelyet ahol aktiválja a Byakugan-ját amit szemüvege nagyjából takarni tud.

//Namikaze Minato, Oyoki//

Én éppen felé futottam, mikor láttam hogy Oyoki megfordul, és elfut. 'Na ez meg mi?' - gondoltam - 'Egyrészt azonnal menekül, másrészt meg háttal. Ezt ki kell használnom...' Így is tettem; amíg Oyoki nem látott, és futott a fa felé addig én egy bunshint hoztam létre, amivel elkezdtem az "ellenfelem" felé futni. E közben a valódi testemmel alkalmazom a shushin no jutsut, és megpróbálok minél nagyobb ívben - lehetőleg a látóhatárán kívül - megkerülni. Amikor Oyoki felmászott a fára, és én elértem őt a klónommal szemből, a valódi testemmel pedig hátulról, lehetőleg úgy, hogy ne vegyen észre, akkor a klónommal megpróbálok felugrani hozzá, míg pár pillanatnyi késéssel ugyan, de bevetem a valódi testemet is. Az igazi testemmel, megpróbálok bemosni egyet az ellenfelemnek. Ha ez nem jön össze, akkor az esetleges ellentámadását blokkolni próbálom, és mihamarább visszavonulni.

//Mivel most pvp-zek először ezért lehet, hogy valamit rosszul csináltam. A lehetséges hibáimért előre is elnézést //

Akane tökéletesen gondolta, mi is a teendő és abban is igaza volt, hogy a chakrát is tökéletesen létrehozta már, sokkal könnyebb, sokkal kevesebb odafigyeléssel, de ugyanolyan hatásfokkal. Így pedig a figyelme nagy részét a testre, illetve a feladatára koncentrálhatta. Méghozzá sikeresen.
Jól látta, hogy a seb alja elkezd összehúzódni és a gyógyulás belülről kifelé kezd el létrejönni, ahogyan a seb lassan teljesen összehúzódott és a szemed láttára tűnt el! Még heg sem maradt és mindezt egy pillanat alatt. Sokkal könnyebb dolgod lett volna, mind azt vártad? Hát mondjuk úgy, hogy nem! Sakura elégedetten nézett rád, ahogyan felkapta a halat és a még nyitott tekercsre rakta, majd egy-két apró kis kézjellel vissza is „varázsolta” a helyére.
Majd pedig egy újabb kis pukkanás és egy újabb hall jelent meg, amely különbözött az előzőtől. Na jó a fajtája nem, de a sérülése igen. A hall fél testén súlyos égési sérülés volt, ahogyan semmit sem tudtál arról, hogy milyen fokozatú. És ahogyan óvatosan eléd rakta, rád nézett.
- A felszíni sérülések már mennek, ahogyan az alapok is, de lényegében a töréseket és az égési-fagyási sérülések ellátása kissé másmilyen! Na de álljunk is neki, instrukciót nem kapsz, kíváncsi vagyok, mennyire vagy szemfüles és ügyes...- mosolygott rád, ahogyan ezzel megnehezítette a helyzetedet.

Oyoki elégedettséggel nyugtázta, hogy a lány utána fut. Ezt a léptek zajából állapította meg. A lány terve sikeres volt mivel az ifjú Hyuuga nem vette észre a bushinos cselt. Egyenesen belesétált ellenfele csapdájába minek eredménye egy nagy fejbevágás lett. Ám ez még kevés volt a győzelemhez. Mert habár a fáról leeset és arca sajgott, egy pár bukfenc után felkelt és készen állt a folytatásra. ~Cseles. Az esze jól vág. Akkor most mérjük le a tai jutsu képzettségét. Kicsit nehezítek a dolgán aktiválom a byakugant és onnantól kezdve egy támadása se érhet váratlanul. Viszont nem harcolhatok vele a Hyuuga stílusba mert akkor rögtön rájönne honnan származok.~ Határozta el magát. Aktíválta a vérvonal képességét ám a szemüvege tökéletesen fedte a szemeit, így a lány ezt nem észlelhette. Maximum azt, hogy oldal egy kicsit eresebb lett a feje.
-Ez szép volt. Kezdem élvezni a harcot, abba ne hagyjuk.- Kiáltja a lánynak mosolyogva, majd várja a támadását. A Hyuga stílus helyet csak sima utca harcot használ, ám az előny így is nála van, hisz mindent lát. Ha dobófegyverekkel támad az ellenfele egyszerűen csak kitér előlük. Ha robbanócetlit dobna akkor azt egy nagyobb vetődéssel hárítja. És ha tai jutsuval jön ellene, akkor felveszi a harcot jó maga is.

[Hana & Oyoki]

A közdelem kezd egyre izgalmasabbá válni, nem csak számotokra, de egy kívülállóra is, akit észre sem vettetek. Egész idő alatt titeket elemzett, majd a kicsit felhős, kék égre nézett.
-Azon a napon is ilyen volt az ég...- suttogta a szélbe, majd egy sóhajjal beletúrt hosszú hajába, végül egy pillanat alatt eltűnt.
A két Genin jól küzdött egymással és úgy tűnik, kezd a vége felé haladni, ugyanis a Kunoichi egy Shunshin no Jutsu-val a Hyuuga srác fölött termett és megpróbált felülről egy ütést bevinni, de azért Oyoki se volt rest, ő alulról indította az ütését. Ökleitek vészesen közeledni kezdett s mikor úgy tűnt, összeütköznek, mindkettőtökét megragadta egy férfi. A döbbenet miatt mozdulni se tudtatok, majd a titokzatos személy elmosolyodott és mindkét karját befelé húzta, amitől egymásnak ütköztetek ééés

Chuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu ~

Igen, az illető úgy irányította az ütést, hogy egymás mellett menjen el, a ti arcotok meg találkozzon, bár nem hitte volna, hogy meg fogjátok egymást csókolni. Arcára egy újabb vigyor kerül és elkuncogja magát.
-Ó, de csodás a szerelem...- mondja mosolyogva, miközben megvakarja az orrát.
Miután ti is felébredtetek a sokkból vagy az álomból, kinek milyen lehetett ( ), végre megnézhettétek, ki volt a tettes.
Az illető egy férfi volt, méghozzá egy Jounin, akinek barna haja és szeme volt, emellett pedig egy fekete és narancssárga kabátot hord. Mikor épp megszólalnátok, a Jounin a fejetekre rakja a kezét és elmosolyodik.
-Üdv! Hamiru Munsu vagyok, de nektek csak Munsu-sensei, világos?- mutatkozott be.

~Most megvagy!~ Iszik előre a medve bőrére Oyoki, mikor meglátja a lányt maga fölött. Hamar ellentámadásba kezd, és igyekszik megütni ellenfelét. Ha minden jól ment volna a Hyuuga még egy kevés chakrát is belevitt volna az ütésbe, hogy amikor a két kéz találkozik, nehogy ő maradjon alul. Ám ekkor furcsa dolog történt. A byakugan-jával még látta, hogy egy illető érkezett köreikbe, de reagálni már nem tudott. Egy kéz ragadta meg a karját, és az újdonsült csapattársáét is, és megfékezte a támadást. Nem csak, hogy a támadást hatástalanította, de azzal a lendülettel úgy alakította két test mozgását, hogy azok arca összeérintkezzen. Oyoki hirtelen nem tudta mit kell tennie... elvégre nem minden nap jut az ember ilyen szituációba. A gondolatok másodpercek alatt hasítottak át az agyán. ~Ki ez a fickó? Harmadik csapattársnak túl idős és túl erős. Ő lenne a sensei? Vagy netán Hana apja vagy bátyja? Lehet, hogy a kis csaj családja is eljött megnézni az első napot? Most mit kéne tennem.~ Szegény fiú zavarodottságában ösztönösen cselekedett, és ha semmi nem akadályozza meg, megfontolt szándékán kívül megcsókolja ellenfelét. //Persze csak ha Hana le nem lök magáról. (Már csak azért is Yoshi, mert erre nem számítanál.)// Mikor előző tette tudatosul az agyában zavarodottan, vér vörös fejjel hátralép pár lépést miközben szabadkozik előző cselekedete miatt. Mikor nagyjából sikerül összeszedni magát megigazítja szemüvegét nehogy leesen, majd deaktiválja a byakuganját észrevétlenül. Az ismeretlen ficó bemutatkozik és közli, hogy ő a tanítójuk. ~Legalább nem egy vaskalapos nagypapát kaptunk.~ Próbál optimista lenni.
-Én Oyoki vagyok. A harmadik tag nem tudod mikor jön?- Kérdezi majd várja a választ, és az első napi program részleteit.

//Nincs kifogás, megcsókoltátok egymást a házasság érvényes xD, ezen nem lehet változtatni //

//Cupido & Oyoki XD//

Mikor már majdnem biztos voltam benne hogy eltalálom, észrevettem hogy ő is meglátott és ellentámadásba lendült. A két ököl egymás felé sebesen haladt, mikor hirtelen valaki megállította a kezemet, és az ellenfelemét is. De rögtön ezután oldalra rántotta a kezem, és pont egymás arcának ütköztünk, ami önmagában is elég cikis volt, de Oyoki ezt fokozta. Még közelebb jött, és megcsókolt.
-Hah? -lepődtem meg.
-Ó, de csodás a szerelem... - mondta a magas barna hajú fickó. Én pedig teljese értetlenül, és elvörösödve álltam a fán. És ahogy láttam Oyoki is. Ismét megszólalt a fickó:
-Üdv! Hamiru Munsu vagyok, de nektek csak Munsu-sensei, világos?- és közben még mindig az arcán ült az a fura mosoly.
-Én Oyoki vagyok.-mondta.
-Ömm... én..., én...-majd megráztam a fejem hogy végre észhez térjek, és folytattam- Én Takada Hana vagyok.- majd leugrottam a fa tetejéről, és vártam a többieket, de legfőképp a Munsu-senseét, hogy megadja az utasítást.

A cseresznyeszín hajú kunoichi igen nagy sikerrel gondoskodik arról, hogy Akane-nak esélye se legyen elbízni magát, még a végén elkanászodna. Az alapoknak lényegében már birtokában van, ez szinte gyanúsan gyorsan sikerült. Ha ennyire könnyed dolog volna a chakrával való gyógyítás művészete, ugyan miért lenne olyannyira nagy becsben tartott és ritka shinobi beállítottság a gyógyító ninjutsu? Még ha Akane átlagon felüli képességekkel is rendelkezne, - amiről a tudomány jelenlegi állása szerint nincs tudomásunk... - akkor is több időt vett volna igénybe ez a feladat. A statisztika márpedig nem téved, van itt még bőven tudás, ami csupán arra vár, hogy elsajátítsák...
Kopoltyús barátunk sorsa biztos mederbe tért vissza, hogy újabb vizek felé sodorja Őt. A lány őszintén reméli, hogy ezt a vizet egy tó, vagy tenger medre jelenti majd, nem pedig egy kondérban fog rotyogni. Elvégre az életéért küzdött, milyen orvos lenne az, aki köszöni szépen, Ő mossa kezeit, miután a páciens kilépett az ajtaján? Ugyan...
A következő kliens is hasonlóan együgyű kétségbeeséssel ficánkol, amint előtűnik az idézést kísérő füstből. Ez a szerencsétlen már komolyabb sérülést tudhat magának: a kültakaró jelentős részét érinti az égési sérülés, s bár a pikkelyes bőrön némileg nehezebb megállapítani a sérülés mértékét, annyit még így se esik nehezére megállapítani, hogy a seb komoly, talán reménytelen a gyógyítása. Ha a lángok csak a fedőhámot érték volna, akkor nem lenne szó semmiféle érdemi különbségről az előzőekhez képest, Sakura biztos nem ilyen gyermekded feladatot ró a Nara-ra. De mégis hogy ég meg egy hal a víz alatt? Vagy tanítója talán aberrált állatkínzó volna, aki a cél szentesíti az eszközt alapon sebesít meg védtelen jószágokat? Bizonytalansága szavakban keres létjogosultságot, - amit a Diagnózis fémjelzést viselő gyógyítói alapképességgel próbál ellensúlyozni, hogy érdemben is felmérhesse a helyzet súlyát- ahogy hangosan morfondírozva próbálja megosztani az aggályait tanítójával, miközben kezét a hal fölé helyezi, majd a korábban begyakorolt módra alapozva kezdi az égésnyom gyógyítását.
- A pikkelyeken látható, felhasadó hólyagokból ítélve... Az égés nem csak a hámot károsíthatta, a mélyebb szövetek is károsodásokat szenvedhettek el. Ez esetben már csupán az ebből fakadó kín miatt is kevés esélye van a túlélésre. De ha valamicskével kevésbé súlyos sérülésről beszélünk, akkor legrosszabb esetben is a hámot érhette az égés. Ha lenne nálunk némi hideg víz, az sokat könnyítene a helyzetén - és a miénken is. Talán ezt helyettesíteni tudom a chakrámmal, hogy némi nyugtató, hűsítő hatást érjek el a sérült hámrétegen, de ezzel csak időt tudok nyerni. A gyógyítást itt is egyértelműen a mélyebb rétegeknél kell kezdeni... Hogy a regenerálódó szövetek fokozatosan kilökjék, az elhalt, esetleg fertőzött társaikat. Így megkerülhetnénk a gennyesedést. Az egyenletesség elve itt még nagyobb súllyal van jelen, mint korábban. Az előbb még csak egy vékony területet kellett egyszerre gyógyítani... Most pedig egy testrész jókora felületét. Tehát a kivételezéshez szükséges chakra mennyisége is drasztikusan nő. És gondolom az eloszlatás folyamatának is gyorsabbnak kell lennie, ha minimalizálni akarom a folyamattal járó kockázatokat, mellékhatásokat. Valami ilyesmi lesz, nem?
A szó szeszélyes jószág, könnyen szárnyára kapja a szél. Tehát jobb lesz tettre, maradandóra váltani gondolatait, amit már az első szavaival egy időben megtesz. Először is, kísérleti jelleggel megpróbálja egy minimális, harmatnyi chakra eloszlatásával hűsíteni a gyulladt felületet - ha ez irányú szándéka kudarcba fullad, úgy a Tisztítás medikusi technikát alkalmazza a fertőtlenítésre. Ostobán hangzik, de végül is, ha erősen koncentrál, talán valóban sikerülhet elérnie egy kicsit másabb hatást, ami olyasmi érzést váltana ki, mintha vízzel locsolták volna le a sebet. Ha ez irányú szándéka kudarcba fullad, úgy a Tisztítás medikusi technikát alkalmazza a fertőtlenítésre. Ezt nem folytatja sokáig, hisz nem akarja, hogy a folyamat visszafelé menjen végbe, így az erejét egyhamar a mélyebb rétegek felé irányozza - ha a szükség úgy kívánja, először egészen a bőraljánál kezdi a folyamatot. Fiatal homlokán apró cseppek gördülnek végig, ahogy próbál minél több chakrát kipréselni magából, lehetőleg minél rövidebb idő alatt. Ekkora méretekben gondolkozva már nem is tűnik annyira egyszerűnek a dolog, főleg, hogy ennek a gyógyító esszenciának a pontos elegyengetésére is figyelni kell, mindezt egy időben a többi szükséges folyamattal, amit véghez kell vinnie, ha gyors és maradéktalan sikert kíván elérni. Ha kezdené úgy érezni, hogy kezd túllendülni a halacskába fecskendezett chakramennyiség terén, gyorsan visszavenne a tempóból, majd mérsékelten fejezné be az irha kötőszöveteinek végleges helyreállítását, ami nem is olyan egyszerű, hisz ez a réteg dúsan szőtt vérerekkel, amik aprólékos odafigyelést igényelnek a kunoichitől. Csak ha már teljesen makulátlannak érzi ezt a 'szintet', lépne tovább a külső rétegre/rétegekre, legvégül pedig a levegővel érintkező felületekre, tehát a szó hétköznapi értelmében vet bőrre. Ha idáig sikerül gond nélkül eljutnia, akkor onnan a több már gyerekjáték lesz. A kérdés csak az, hogy ezek a hibák szemet szúrtak-e a kezdő medikus ninjának?

//Nos most kitettél magadért!! //

Sakura csendben hallgat végig a szavaidat, az észrevételedet, a tippjeidet. És a válaszára azonban már várnod kellett, hiszen nem azonnal adat meg azt. Fél perc is eltelt, ahogyan meglepődve rád nézett és arcára egy halványabb mosoly is kiült.
- Ezt nevezem, tökéletes diagnózis és becsült sérülés és megoldás! Én sem tudtam volna jobban eszközölni a helyzetet! -mosolygott rád- De a válaszra is neked kell rájönnöd! Tégy hát belátásod szerint! Hiszen éles helyzetben nem én fogok döntéseket hozni, nem tudom majd fognia kezedet! Most még hibázhatsz és mind minden shinobi, az orvos tudását is a tapasztalat adja!
És a kezdeti hűsítés nem vezetett szinte semmi látható jelre így pedig gyorsan megtisztítottad a sebet, majd nekiálltál a gyógyításnak. Belülről kifelé haladva, egyenletesen oszlottad el a chakrádat, de érezted, hogy túl gyorsan haladsz, ezért visszavéve, kissé időigényesebb módon, de tovább folytattad és lassan a jelek is javulok hatást mutattak. A hólyagok már eltűntek, hála a tisztításnak és a helyük, illetve az elváltozások is elkezdtek eltűnni, ahogyan lassan minden tökéletes lett.
- Tökéletes!- tapsolt egyet Sakura boldogan – Gyorsan ráéreztél, hogyan is kell a chakrát létrehozni és felhasználni! Milyen mértékben és helyen, mire kell figyelni és mik az alapelvek! -nézett rád- Gondolom már rájöttél, hogy minden hám sérülés esetén ugyanazt az elvet kell használni! De az izmok és a csontok esetében némi különbség, jól észrevehető különbségek láthatóak. Ha eldutod mondani, hogy mik ezek a különbségek, akkor már mehetünk is tovább!

[Hana & Oyoki]

A Jounin kuncogva figyelte reakciótokat a csók után és egy fülig érő vigyor került föl arcára. Mikor végre mindketten előtte álltatok, a férfi mosolyogva hallgatta a bemutatkozásotokat, bár nagy a valószínűsége, hogy mindent tud rólatok. Az állandó mosolya most eltűnt és egy kicsit dühös arcát vágott, majd adott egy öklöst Oyoki fejére.
-Miért nem hívsz meg mindjárt egy italra? Egy fél perce se ismerlek és te máris tegeződsz? Hová lett a tisztelet...- mondja egy csalódott sóhajjal. -Mellesleg a harmadik tag késni fog, egyelőre mi fogunk együtt edzeni. Van ezzel vele probléma?- húzta fel vészjóslóan a szemöldökét.
Egy kis csend következett be a beszélgetésbe, mialatt egy lágy szellő járta végig a területet. A férfi érzékien beletúrja a kezét a hajába, majd sóhajt egyet.
-Szeretnék tudni rólatok néhány dolgot, mint mondjuk miért lett belőletek Ninja, mi a célotok a jövőben, összeházasodtok-e a csók után, meg ilyenek...- s a végén elmosolyodott. -Rendes válaszokat szeretnék és ha azokat is kapok, ti is kérdezhettek tőlem fejenként egyet, oké?- tette még hozzá.
Valamelyikőtök elkezdi, Munsu-sensei pedig figyelmesen hallgatja, ám egy pillanatra elkóboroltak a gondolatai és a felhős eget kezdte nézni.
~Nem vagyok valami jó bébicsősz...Lehet, őket is megölöm majd...Az az átok...Marien-san~ mondta magában.

//Biokémiából jeles vagyok // - Reklám helye xD
(Bár most kissé kuszáltam a dolgokat :S)

A hallatlanul sikeres eredményen még mindig kétkedve, döbbent hallgatással adózik tanítója dícsérete előtt. Ha ezt előre tudta volna, biztosan magával hoz egy diktafont, hogy végre érdemi bizonyítékot is szolgáltasson apjának arról, hogy az Akadémia nem csupán azért volt hasznos, mert télen fűtöttek... De a szavak tovaszálltak a széllel, valóságuknak megmondói csak a halk szavú fűszálak és a báránygyapjas felhők lehetnek. A váratlanul gyors siker önhitt szavakat csal a lány az összpontosítástól még mindig tejfehér ajkaira, bár hangjába mintha némi szkeptikus gúny is csendülne, talán maga se hiszi el, amit mond:
- Húú, de jó vagyok...
Szőkés esetlenséggel csavargatja mutatóujja körül sápadtarany tincseit, a lányos zavar mindig is gyengéje volt a kunoichinek, nehezen fogad dícséreteket... És kritikákat egyaránt. Mihelyst kissé sikerült összeszednie rakoncátlanul száguldozó gondolatait, máris mindet a következő feladat elméleti megoldására kell fordítania. Szerencsére az alapvető anatómia ismeretek még az erősségei közé tartoznak, de félő, hogy a tankönyvek betűi nem érhetnek fel a tényleges tapasztalattal. Hitetlen egykedvűséggel, az esélytelenek nyugalmával néz szembe a következő tűzpróbával, mintha csak azt kötötték volna a lelkére, hogy hozza le a csillagokat az égről, majd zárja miriádnyi fényüket palackba, mint holmi örökkévaló szentjánosbogarakat. Hiába, márcsak ilyen a természete. Bár ha valaki tegnap még azt mondta volna neki, hogy ma már a puszta chakrájával képes lesz gyógyítani akár drasztikusan súlyos sérüléseket is, a képébe röhögött volna. Így van ez, a holnap mindig új arcával fordul felénk, sosem ugyanaz, ahogy két mosoly sincs egyforma a világon.
- A csontok és izmok regenerálásának mikéntjét nem tudom elképzelni hasonló technikát alkalmazva... Olyanok akár a tűz és víz, a föld és az égbolt, a nappal és az éj... Egyetlen lényegien közös jellemző köti össze őket, az hogy a mozgás szervrendszerének alappillérei, bár teljesen különböző biológiai sajátosságokkal rendelkeznek. Ahogy a nappal és az éjszaka is csak egyetlen napot alkot, mely nem lehet meg egyik nélkül sem, dacára annak, hogy egymás kioltói. Az emberi test vázrendszere a szervezet legkeményebb alkotóelemeiből épül fel, persze még így is jelentős rugalmassággal bír. A külhámmal ellentétben, az izomszövetekkel azonban egyetemben az teszi bonyolultabbá a csontokat ért sérülések kezelését, hogy az összetételük nagyságrendekkel bonyolultabb, és a szervezetünkben is sokkal több, legalább oly fontos feladatot töltenek be. Ezenfelül a gyógyulási folyamat is sokkal nehézkesebb a csontépítő anyagok színes palettájából kifolyólag. A gyógyítást megelőzően lehetőség szerint sínbe kell tenni, különben a regenerálódás folyamán deformációik léphetnek fel, egy rosszul beforrt csont egy egész életet megnyomoríthat, különösen, ha az illető fizikai munkát végez, vagy még rosszabb harcol. A gyógyulást a csontépítő sejtek osztódásának meggyorsításával érhetjük el gondolom... Ezt nehezítendő, a csontokat alkotó elemek több, mint a fele szervetlen, ez teszi ellenállóvá a mechanikai hatásokkal szemben. A váz helyrehozásánál különösen óvatosan kell eljárnunk, mert az üreges csontok belsejében történik szinte az egész test vérképzése. A hibák végzetesek lehetnek, nagyon sok ponton elrontható művelet. A gyógyulást lehetőség szerint elő lehetne segíteni olyan gyógyszerekkel, amik nagy mértékben tartalmaznak csontalkotó elemeket, mint például kalciumot. Így kevesebb energiabefektetésre lenne szükség, mivel már kész alapanyagok esetén csak a csontokba való beépülést kell elősegítenünk, az osztódásra nem szükséges külön energiát pazarolni. A passzív mozgásról hirtelen csak így ennyit tudok mondani...
Lexikális tudásnak épp kevés, majdnem egy levegővel mindezt elhadarni viszont annál több. Egy súlyos asztmabeteg légszomjával kapkod mély lélegzetek után, hogy újult erővel folytathassa:
- Az izmok az én szememben, mármint a gyógyítás szempontjából a hám és a csont közti átmetet képzi. Itt már nem aránylag egynemű felületről van szó, hanem szerves rostoknak olyan kötegeiről, melyeknek minden egyes sejtje képes a mozgásra. Szorosan az inakkal kapcsolódó csontokra tapadnak, amiket az összehúzódás-elernyedés elve alapján hoznak az idegrendszer által koordinált mozgásba. Huh... De utálok ennyit pofázni értelmes dolgokról... Mindig megfájdul a fejem. Hol is tartottam? Az izmok esetén nem áll fent annyi veszély, mint a szilárd váznál, azonban hasonlóan bonyolult egészt alkot. Főképp összetett fehérjék alkotják, tehát ha nagyon elemi szinten keressük a probléma eredetét, a molekuláit alkotó polipeptid-láncok megszakadt hidrogénkötéseit kell újrateremteni, hogy a sejtek önismétlésénél ne a sérült gének tulajdonságait örökítsék tovább. Az izom különböző fajtái alapján további kategóriákba sorolható, ez gondolom külön eljárásokat igényel... Tsunade mami csak ilyesmikkel tömte a fejem hónapokig, mielőtt egy kötést is a kezembe adtak volna. Remélem nem csak szívatás volt.

Sukura csak pislogott a szavaid hallatán, ahogyan megvakarta a homlokát zavarában, hiszen nem hitte elsőre, hogy ilyen összetett és helytálló elemzést adsz majd neki. Na de nemhiába tanultad annak idején, hogy mik is az orvoslás alapjai, illetve nemhiába tanultál eddig is orvosi technikákat, illetve ezen elemzésben nagyon is besegíthetett az előbbi okítások is és na meg az ellőbb gyakorlások sorozata is, hiszen az idő úgy szaladt, hogy azt te észre sem vetted. Gondolhattad, hogy egy jó fél órája vagytok itt, pedig már jó fél nap eltelt azóta, hogy elkezdtétek az edzést. És te még csak észre sem vetted.
- Nagyon jó!- dicsért meg ismét- Akkor utoljára a csonttörést fogod begyakorolni! -közölte veled az utolsó hírt. Újra eltette a gyógyult halat és egy sérült halat vett elő, varázsolt elő a tekercséből és hát a rendellenességet egyből észrevetted. Szegény pára mellkasa össze volt nyomodba és nem mozgott egyáltalán. Olyan volt az egész, mintha valaki rálépett volna szegénykére, de abban biztos lehettél, hogy már halott. - Na ez a pára már kihűlt, de jobb is neki! -rakta eléd a halat - Sok esetben nem tudod megfelelően kitámasztani a csontokat, ezért egy elég bonyolult mozdulatra lesz szükséged. Nemcsak a a csontok szerkezetének újraalkotása és egyben szövetek ujraalkotása lesz a cél, hanem a chakrádat a csont külső felébe is kell áramoltatni és olyan pozícióba hoznod, hogy megfelelő gyógyítást megtud alkotni! -mosolygott rád. - a halnak van a legkönnyebb és a legkisebb olyan porcos szerkezet, melyet könnyen gyógyíthatsz és mellesleg az alapok begyakorlására a legkitűnőbb! -nevetett fel, ahogyan rámutatott a halra, hogy csináld!

// Rendben! A postba írd bele, hogy összesen 7 „bordán” próbálkoztál, mire rájöttél, hogy hogyan kell és már késő este van, mire végzel vele! //

//Minato,Oyoki//

Miután leugrottam a fáról a sensei egy öklöst adott Oyokinak, én pedig nem értettem hogy ez mégis mire volt jó? Majd a sensei kitört. Összeráncolt homlokkal ráordított Oyokira, majd azt mondta hogy mégis hogy képzeli azt hogy csak úgy letegezi. Ez sajnos jogos is volt. Majd egy kis lágy szellő süvített végig, ami nagyon jól jött, mert engedte a feszültséget és ez Munsu-senseien is meglátszott, mivelhogy az a komoly, és szigorú arc lassan eltűnt. Így szólt:
-Szeretnék tudni rólatok néhány dolgot, mint mondjuk miért lett belőletek Ninja, mi a célotok a jövőben, összeházasodtok-e a csók után, meg ilyenek...- és a szigorú arcot, egy enyhe mosoly váltotta fel.
-Ch, ez... ez nem jelent semmit!- majd a mellkasomnál karba tett kézzel hátat fordítottam, de ez csak egy pár másodpercig tartott, mert nagyot sóhajtottam, és még Oyoki előtt válaszoltam a sensei kérdésére.
-Hogy miért lettem ninja? Hát, igazából nem is én akartam. Anyám a klán főnökének a lánya, és így én nekem alap elvártság hogy én is shinobi legyek. Sokat és keményen kellett edzettem, de most már nem is bánom. És hogy mi lesz ezután? Nem is tudom. Csak szeretnék bizonyítani, sikeres shinobi lenni, és hasznára váni a falunak.- majd egy kicsit felsóhajtottam, mint aki egy kicsit megkönnyebbült, így jelezve hogy befejeztem. Egy apró pillantást vetettem a senseire, majd ránéztem Oyokira, és vártam az ő válaszát.