Kiképzőterepek

~Nem ninja, de az ereje elvileg mégis egy Kage szintjét közelíti meg? Az érdekes... mert ha nem ninja akkor honnan ismeri a jutsukat? Valószínűleg a Tai jutsukban fog akkor jobban mozogni, vagy speciális ninjutsukat tud.~ Gondolta, míg a lányt figyelte. Habár tényleg gyönyörű volt, Oyoki-t most jobban érdekelte, hogy vajon miben rejlik az ereje. Ám ekkor egy meglepő fordulat következet, ugyanis egy érdekes kard szegeződőt hősünk felé és dallamos hang most azt közölte, hogy nem ártana ha a Hyuuga kölyök felkészülne a támadásra. ~Nem is tudom ehhez mit szóljak. Ha tényleg olyan erős mint mondja, akkor esélyem sincs. Viszont így legalább megtudhatom miben rejlik az ereje.~ Ellenfele még nem támadott láthatóan még várt valamire. Oyoki meg is adta azt amire várt a hölgy és aktiválta a Byakugan-át. Még mindig lenyűgözte a hatása. A hirtelen támadt információ rohan hisz szinte mindent látott közvetlen közelében. Látta ellenfelét, Hana-t ki a kunai kését veszi elől, és azt is látta, hogy sensei-e fél szemmel őt figyeli. ~Na azt már nem... most megmutatom.~ Suhant végig a fejében a gondolat ahogyan meglátta Munsu-t. Byakugan-ját hatástalanította, mert úgy döntött most bebizonyítja, hogy ő a klánképessége nélkül is képes nagy dolgokra. Semmi előny csak ő és az ellenfele. S ha bár esélye így is kevés volt most ez másról szólt. Ez a csata számára nem a győzelem hanem a bizonyítás jegyében fog eltelni.
-Ahogy óhajtod.- Mondta és nekiiramodott, hogy felfusson a fára. Jelenleg ez volt hozzá a legközelebb és talán az egyik legjobb hely. Hisz ha ellenfele utána jön akkor ismét a Hitei Mushou (Szálló Tű Köd) jutsu-t veti be minek hatásaként tűk százai veszik célba a lányt, s mivel elvileg ilyenkor ő is a fán lenne nehezebb lenne a kitérés is. Ha nem követei csak szimplán kidönti a fát akkor egy egyszerű ugrással igyekszik megúszni a sérülést és várja a következő támadást.

A fánál a senei ismertette a feladatot, ami első hallásra valóban furcsának hangzott de hát ha ő mondja,...Elővettem egy kunait a kérésre.~Na végre most tanulhatok. Ha még az elején ilyesmikkel kell is kezdenem.~ láttam hogy Oyoki megiramodik hogy felszaladjon egy fára. ~ Cöh... agyamra megy! De most nem ezért vagyok itt. Most erősödhetek, erre kell koncentrálnom. Na, akkor először összpontosítani a chakrára...., majd egy bizonyos mennyiségűt a lábba vezetni.... Rendben, akkor próbáljuk ki~ Egyenesen, szaladtam a fa falé, ahol miután oda értem, megpróbáltam a fán tovább haladni vízszintesen felfelé. Amint éreztem hogy nem sikerül, egy hosszabb, vastag vonalat húztam, és lefele megpróbáltam a talpamra érkezni. ~Nem jó, túl sok. Próbáljuk meg újra.~ Elkezdtem futni előre egy kicsivel talán gyorsabban mint legutóbb. És fel a fára....

[Oyoki]
A kis gyakorló küzdelem elkezdődött s bár a Byakugan használatával is nagyon kicsi az esélyed ellene, úgy döntesz, bebizonyítod Munsu-senseinek, hogy képes vagy a Kekkei Genkai-od nélkül is harcolni. A lány erre csak elmosolyodik és várja, hogy támadj, mire te csak egyszerűen felfutsz a fára és várod, hogy utánad jöjjön, hisz mint egy ragadozó, várod a prédádat. Vársz, vársz és vársz, de nem jön senki. Gyorsan kikukkantasz a falevelek közül, hogy megállapíthasd, merre van az ellenfeled, ám annak csak a hűlt helyét találod.
-Mögötted...- suttogja egy lágy hang, mire automatikusan megfordítod a fejed.
Tekinteted rögtön Sando szemeivel találja magát és a meglepetés erejétől a lábad megingott egy csöppet, ami bőven elég volt ahhoz, hogy megcsússz és egy bokorba érkezz. Míg te a hátad fájlalva kimászol a növényzetből, addig a lány egyszerűen leül arra az ágra, amin álltál és aranyos kuncogni kezd.
-Ez nem jött be. Hihihi!- mondta mosolyogva és várta a következő támadásodat.

[Hana]
-Szóval bizonyítani akarsz, Oyoki...lássuk hát...- suttogta a férfi.
De térjünk is vissza rád: az első próbálkozás szinte természetes, hogy nem sikerül, így neked sem sikerült két méternél tovább jutni, ahol túl kevés Chakra miatt kénytelen voltál elrugaszkodni onnan. Következő nekifutásra, már jóval több Chakra-t vezettél bele és már fél méterrel tovább is jutottal a jelöléstől, mikor egyszerűen egy "reccs" hang kíséretében megrepedt a fa és ismét el kellett ugranod. Munsu-sensei eddig Oyoki harcával volt elfoglalva, de most egy kis pillantást rád is vetett, majd sóhajtott egy nagyot.
-Hajrá, gyerünk, mindent bele, és így tovább és így tovább...- mondta unottan, akárcsak egy sablon szöveget, miközben kezével csak intett neked. -Találd meg az egyensúlyt...- adott egy kis tippet, majd újra szívott a cigijéből és az Oyoki vs. Sando mérkőzést figyelte újra.
Egy ideig csendbe maradt, majd mikor meglátta, hogy a társa nevet, ő is elmosolyodott.

~Hát ez kínos volt. Azt hittem ennél ügyesebb vagyok. Úgy tűnik ténylegesen értékelhető támadást, csak úgy tudok elintézni, ha valami nagyon rafinált tervet forralok ki.~ Gondolta és már el is kezdtek a terv első részletei megjelelni a kobakjában.
-Hát ez nem... sebaj, még nem adtam fel.- Mondja egy grimasszal az arcán miközben felkel és készül a következő támadásra. A levegőbe felugrik és egy shurikent küld ellenfele felé. A shurikent azzal a technikával dobja el mint amikor a démonszél shurikeneket hajította el, az-az a levegőben egy háromszáz hatvan fokos fordulatot tesz. Ezáltal egy ideig nem látható, hogy kezei mit csinálnak, melyek a takarás leple alatt egy drótot meg egy robbanócetlit rejtenek el összeszorított ökleiben. A shurikentől nem vár nagy dolgot az csupáncsak a figyelem elterelés eszköze volt, valószínűleg ellenfele képes könnyűszerrel kitérni előle. Ha ezzel megvolt és földet ért, akkor futásnak ered, hogy közelharcba kerülhessen az ifjú jouninnal. Ha idáig terve megvalósul, akkor az ütések sorozataiban a megfelelő alkalommal szándékosan, de nem látványosan melléüt azzal a kezével melyben a drót rejlik és ugyanezzel a mozdulattal megpróbálja a lány háta mögött átdobni és a másik karjával elkapni. Ám a másik keze az elkapás előtt elejti a cetlit, mely ha minden igaz a drót oda fog szorítani Sando-hoz. Majd egy erős rántás, hogy a kötél tartása biztos legyen. Ha mind ez sikerül, a robbanójegyzet aktiválása következik, s hogy ez után mi lesz, még az idő kérdése.

Most, mikor másodjára is nekifutottam úgy tűnt mintha most tovább érnék, de akkor a fa a talpam alatt jelezte hogy nem bírja, és elreccsent. Meghúztam a vonalat amivel jelezem magamnak hogy hova jutottam, és visszatértem a talajra. Ekkor a sensei egy unott biztatást lökött felém, és tovább bámulta a többieket. ~Hű de lelkes. Na mindegy. Most talán túl sok volt? Nem olyan könnyű mint gondoltam, de nem lesz gond. Elvégre egy ilyen kis akadályon nem akadhatok fent. Túl kevés... túl sok... a kettő közti mennyiségre kell rátalálnom.~ Ismét megpróbáltam, de most sem sikerült. Ámbár tovább jutottam, ahol a csíkot meg is húztam. Újra, és újra próbálkoztam, míg egyre feljebb, és feljebb nem jutottam. De a fa teteje még messzebb...

//Oyoki: Van egy kis bibi, de jobb ja most szólok rád, mintha élesben menne és ott szívd meg. A Robbanó Címkének viszonylag eléggé nagy a hatósugara plusz ehhez jön az úgymond "repeszhatása" meg a robbanásból adódó tűz is. Szóval ha ilyen közelségben használod a Robbanó Címkéket, nem csak az ellenfeled, de te is csúnyán pórul járhatsz ^^" [Nem saját tapasztalat alapján tudom ^^"] //

Sando csak mosolyogva figyelte az újabb próbálkozásodat és ajkaival egy "O"-t formálva figyelte, ahogy felugrasz a levegőbe és dobsz felé 3 Shuriken-t. Mialatt te megfordult, Sando a vállára rakta a kardját és ez alatt a felé repülő dobócsillagokat kihárított. Ráadásul egy szempillantás alatt, de ugye ezt te nem láthattad. A fordulat alatt sikerült elővenned a Démonszél Shuriken-t és ügyesen ellenfeled felé dobta, aki a kardja markolata segítségével könnyűszerrel eltérítette a nagyobb dobócsillagot, mely egy fába állt bele. A lány gyorsan leugrott a földre és ekkor jöttél te és a kicsit "eszelős" terveddel. Ahogy vártad, Sando csak nevetgélve kerülgette ki az ütéseidet, mire az egyik mellé ment ütésnél megpróbáltad átdobni a dróthuzalt a másik kezedbe és ezalatt elejteni a Robbanó Címkét, mire a semmiből Munsu-sensei jelent meg.
-Állj!- emelte fel a hangját, mire társa kérdő arccal nézett rá.
Ekkor a mester felemelte a jobb kezét, melyben ott volt a Robbanó Címkét. Látszott, hogy megint ki fog jönni a sodrából, de most gyorsan elfojtotta egy sóhajjal.
-Mi ez?- kérdezte, mintha egy 5 éves lennél. - Ilyet ne használj az órámon se te, se meg Virág Kisasszony, világos?!- emelte meg újra a hangját. -Egy Ninja nem támaszkodhat mindig a csecse-becséire. Van amikor ezek mind hasztalanok az ellenfélre vagy épp elvesztek. Akkor mit csinálsz?!- tette fel a költői kérdést, majd megfordult.
Erre már Hana is befejezte a fára futkosást és figyelte Munsu-sensei-t. A gyakorlás és a harc közepette észre sem vettétek, hogy a nap már a hegyek tetejét súrolja és mindent narancssárgává fest.
-Szedjétek össze a cuccaitokat és tűnés haza pihenni! Ez parancs!- mondta egy mosollyal. -Várható programok: bemelegítés és utána egy világvégi túlélőtúra. Holnap reggel 10-kor ugyan itt találkozunk, mindenki reggelizzen meg...de aki nem az jár jobban, hisz úgy is mind kifogjátok hányni.- kuncogott egyet, majd folytatta. -Csak 1 db Kunai és 2 db Shuriken-t hozhatok magatokkal. Na, most már mehettek!- intett a kezeivel, majd egy pukkanás kereteiben eltűnt.
-Sziasztok!- integetett kedvesen Sando, míg egy kisebb levélörvény közepette tűnt el.

//Túléltétek az első napot! Ez biztató! xD Mindketten kaptok +5 Chakraszintet ^^ Most elmehettek együtt valahova vagy ahova akartok. [Nézzetek be a hiányzások topicba, mert sajnos oda is írnom kellett >.<]//

//Sorry ellustultam erre nincs mentség //

A szegény ártatlan fa már eléggé össze vissza volt kaszabolva, hogy ezáltal tudjam hogy nemhiába pazarolom az időt és az energiámat hogy feljebb juthassak. Egy kis idő után, épp mikor leérkeztem, Munsu-sensei letorkolására lettem figyelmes a hátam mögött zajló kis csetepaté felől. Emellett közölte velünk hogy menjünk haza, és hogy holnap komoly megpróbáltatás vár ránk, és egy kisebb pukkanás keretében eltűntek. Ketten maradtunk. Megköszörültem a torkom és így szóltam:
- Hát akkor majd holnap.- és egy erőltetett vigyort varázsoltam az arcomra. Hátat fordítottam, és sétaléptekkel kezdtem ballagni hazáig. Még túl korán volt ahhoz hogy lefeküdjek, és amúgy sem volt kedvem. Így szokásomhoz híven a ház tetején foglaltam helyet, és elmerengtem a gondolataimban.

//Kösz a tippet Yoshi, bár tudtam, hogy én is megsínyleném ha sikerül, de ez kb egy olyan kamikaze akció akart lenni amit Nautotul láthatunk amikor Kabuto gyomrába küldött egy rasengant. Feláldoztam volna a saját épségemet, hogy az ellenfélt kiüssem .
Ui: Bocs a késői reagért.//

Már a halvány remény megcsillanni látszódót, hogy Oyoki tervét sikeresség koronázzam ám ekkor a sensei úgy döntött véget vett a küzdelemnek. ~Nem értem most mi baja. A robbanócímke az alap felszerelés részét képezi. Mellesleg nem azon kéne agyalni, hogy mi lenne ha nem lenne. Ha nem lenne más tervet kéne kieszelni.~ Gondolja magában, de most nem hangoztatja a nézeteit. Feltételezi itt úgyse lelne megértő fülekre. Mikor az oktató utukra bocsátja őket, egy kicsit biccent Hana felé, majd egy halk szia hagyja el a száját és elindul haza fele. Út közben sorra veszi a mai nap eseményeit majd egy kis ideig a holnapi napról mereng. Hisze gy túlélőpróba igazán izgalmasan hangzik. Hazaérve pár falat után letusol, majd hamar lefekszik. Meg kell vallania kimerítette a mai nap. Több volt benne a küzdelem mint hitte volna.
Reggel nyolckor kelt. Csak keveset evet reggelire, mert félt, hogy mestere szavai igazak és még viszont fogja látni az ízletesnek tűnő rizsgolyókat. Majd hamar elindult a megbeszélt helyre. Útközben szemüvegét is felkapta, és a tegnap oda rejtett cetlit még csak most vette ki. Csak a megszabott felszerelést hozta magával úgyhogy kénytelen volt széttépni a cetlit majd kidobni. Egy órával hamarabb érkezett meg és az időt kihasználva bemelegített egy kicsit. Nyújtott, majd egy kis erősítés, a chakráját is megmozgatta egy kis fára mászással majd a többiket várta.

Kinyitottam a szemem, és a szobámban találtam magam. Beletelt pár percbe miután felfogtam hogy hol is vagyok, hogy menyi az idő. És ekkor bevillant, hogy mi vár rám ma. 15 perc múlva kezdődik az újabb megpróbáltatás. Azon nyomban felpattantam az ágyból, és amilyen gyorsan csak tudtam, előkészültem. Csak a megengedett felszerelést vittem magammal. Ha akartam sem tudtam volna reggelizni, mert nincs rá túl sok időm. Miután odaértem, láttam hogy az időzítésem megint tökéletes volt, ugyanis hiába késtem, a sensei még nincs itt. Legalább is látszólag. Ki tudja, lehet hogy megint elrejtőzött valamelyik bozótba mint legutóbb. Bár ez nem valószínű. Innen már lassan haladtam beljebb, és vártam.

//Na, ennyire hiányzott Munsu-sensei? xD//

Már mindketten megérkeztetek és mivel a sensei még nem érkezett meg, megpróbáltatok valamivel elütni az időt. Oyoki a fára mászást gyakorolta, míg Hana csak egyszerűen nézelődött. A szél hamarosan felénlénkült a területen és csomó levelet felkapott, míg azok furcsa mód egy helyre álltak össze, amiből egy árnyék ugrott ki. Alakja kecsesen szállt le a földre és szinte akrobatákat megszégyenítő eleganciával landolt egy lábbal a talajra, majd elmosolyodott.
-Jó Reggelt Mindenkinek! Remélem jól aludtatok.- mondta a kedves Sando ahogy nyújtózott egyet és egy aprót ásított.
Úgy tűnik eléggé mozgalmas lehetet az éjszakája, hisz néha-néha elbóbiskolt, ráadásul állva, majd mintha belecsapott volna a villám, felébredt és felemelte a kezét.
-Oyoki-kun, Hana-chan, légyszíves gyertek ide egy pillanatra.- kérte tőletek, majd megvárta, míg mindketten előtte álltok s folytatta. -Tudjátok ez a mai nap Munsu-samanak egy nagyon...fontos nap az életében, szóval nagyon de nagyon kérlek titeket, próbáljuk csendbe eltölteni ezt a napot, veszekedés nélkül, rendben?- kérdezte, majd egy mangacsepp kíséretében Oyoki-ra nézett.
Remélte, hogy beleegyeztek, majd ezek után egy mormogó hangra lettetek figyelmes, mely követte egy irritáló füst is: Munsu-sensei megérkezett. A mai nap morgósabbnak tűnt és ő is ugyan úgy fáradtnak látszott, mint Sando.
-A fenébe ezzel a nappal...Előbb a bérleti díj kifezetés, most meg az éjszakai küldetés miatt lettünk leszidva...Hogy szakadna ennek a Hokage nyakába egy mázsa sz...- morogta, miközben mélyet szívott a cigijéből, mikor észrevette titeket.- Áh, 'reggelt...- emelte fel lazán a kezét.
Egy két percig még matatott a zsebében, majd elővett egy jó sokszor összehajtogatott papírt, végül sikerült kibontania és az orrotok elé rakta. A képen egy gyönyörű kék virág volt, mely eléggé ritkának tűnhet.

-Mázlisták vagytok, ugyanis rögtön kaptunk is egy küldetést. A feladat pedig: A képen látható, a Kék Manapa nevű...öhm..."gyógynövényt" kell megszereznünk. Hogy mi ebben a nehéz? Az, hogy ez a növény fajta csak a hegyehben van ráadásul eléggé sziklás és veszélyes helyen található. Izgalmasnak tűnik...- mondta bíztatásnak, majd elvigyorodott. -Vagy maradhattok egy öreg Shinobi barátommal, aki imád régi és unalmas történeteket mesélni, miközben kutyagumit szedegettek föl a parkból. Tietek a döntés!- tette hozzá, majd egy győzedelmes mosollyal megfordult és Sando-hoz sétált.

~Jaj oda ne rohanjak, rossz napja van...~ Humorizál magában Oyoki mikor Sando megérkezik. Majd még igazán válaszolni sem tud és az oktató is megjelenik ki egyhamar közli a mai napi programot. Mivel a fejlődésért állt be geninek ezért egyértelműen nem a kutyagumit választja.
-Jó reggelt.- Pótolja be az elhalasztott köszönést.- Felőlem mehetünk virágot szedni, izgalmasabbnak tűnik mint a második verzió, habár az unalmas történetek is lehet, hogy oktatójelegűek lenének.- A mondat második felét inkább csak magának mondja semmint a többieknek, majd kicsit megigazítja a ruházatát, min felhalmozódott egy szép adag por, ezzel is jelezvén, hogy tőle indulhatnak. ~Ez biztos nem egy olyan magas szintű küldetés, de legalább tudom gyakorolni, hogy a byakugannal hogy találjak meg messziről viszonylag apró jelentéktelen dolgokat. Habár a hatósugaram még kicsi, de ha nem gyakorlok akkor csak úgy magától nem is fog növekedni.~ Morfondírozik magában a küldetés részletein. Majd Hana-nak szenteli a figyelmét, hogy ő hogyan vélekedik.

Épp a csapattársamat figyeltem, s közben gondolkoztam hogy mi lehet a feladat amire a sensei azt a megjegyzést tette hogy "fölösleges megreggelizni hiszen valószínűleg úgy is kihányjunk." Akkor figyelmem elterelte hogy a levelek kezdtek egymásba fonódni, és megjelent Sando.
-Oh, persze, persze.- mondtam unottan rá. Beleegyezve hogy nem lesz semmi veszek... Egyenlőre. Ekkor előlépett a sensei is, és káromkodással kezdte.~Ezen én már meg sem lepődök.~
-Jó reggelt. Bár látom nem is olyan jó.- s ismertette a mai programot. - Küldetés, vagy az uncsi történetek, egy kis kutyagumival?... Na húzzunk innen! - mondtam.~ Virágot keresni? Ez egyenlőre nem látszik olyan nehéznek. Hol a bökkenő?~

//Bocs a hosszáért.//

A sensei szinte érezte, hogy benne lesztek a virágszerzési küldetésben, így már indulásra készen álltatok. Egy normális, séta tempóban indultatok a főkapu felé, ahonnan pedig az Erdőségekhez vezet az utatok. Még mielőtt a kapuhoz értetek volna, Munsu-sensei megfordult és hümmögött egyet.
-Remélem nem vagytok fázósak, ugyanis ott eléggé tudd fújni a szél.- közölte veletek az információt.
Remek, tehát ha nem vigyáztok, elkaphattok egy nem túl kellemes megfázást. Mindegy, már nincs visszaút, írány tehát a hegy. Az út csendbe telt, semmi sem zavarta meg a csapat békéjét, csak néha a mester jókat ásítozott, majd valami furcsa, krákogó hangott adott ki magából. Hát igen, a ciginek is megvan a maga hátránya. Az út hamarosan lejteni kezdett és egyre megerőltetőbb volt a kavicos úton felfelé haladni, ám ahogy az erdő is kezdett sűrűsödni, észrevettétek, hogy rengeteg pókháló van itt. Sőt, szegény Hana ahogy a tájat figyelte, bele is ment egybe, ám a haló szövője gyorsan elhúzta a nyúlcipőt. Újabb percek teltek el, mikor a köves út elfogyott és helyette pedig az fák és a bokrok váltották fel.
-A növény a hegy csúcsán szokott lenni, szóval ha eltévednénk, mindenki próbáljon vagy a hegycsúcsra jönni, vagy pedig a hegy lábához sietni...Sok szerencsét...- mondta sejtelmesen, majd rágyújtott a cigijére és behatoltatok a sűrű erdőbe.
Szinte olyan volt, mintha alkonyatkor járnátok az utcákat: a fák miatt alig van valamilyen fényforrás, sőt, mintha egyre sötétebb lenni. Hamarosan pedig azon kaptátok magatokat, hogy elszakadtatok Munsu-senseitől és Sando-tól...
Most vajon mi lesz?

-Ne aggódj Hana, kérlek adj egy kis időt átgondolni a dolgokat.- Mondja Oyoki mikor rájönnek, hogy mesterük eltűnt. ~Érdekes, hogy pont a figyelmeztetése után tűnt el. Tegnap meg azt mondta, hogy egy próbára visz minket.Lehet, hogy most teszteli le a rátermettségünket?~ Filozofál magában majd nemsokára szavakba is önt gondolatait.
-Hana! Szerintem csak próbára tesz minket a sensei, hisz ezt tegnap említette is. Ha nincs ellenedre induljunk fel a hegy tetejére, hisz elsődleges a küldetés végrehajtása. Kérlek enged, mag, hogy elől menjek.- Mondja majd ha nem ellenkezik a lány át is veszi az irányítást. Ám előtte aktiválja a byakuganját, hogy lássa merre is kell menni és mi is van az óra előtt. Pár másodpercig chakrát keres, hátha a mestere a közelében van, de ha nincs indulás. Séta közben tájékoztatja társát mi is lesz előttük, mikor kell lehúznia a fejét, és ha Hana-t nem zavarja a veszélyesebb helyeken a kezét is megfogja, hogy jobban tudja navigálni. Egyik szabad kezében elővesz egy Kunai kés miből csak kettőt szabadot hoznia és a pókhálókat meg egyéb felesleges dolgokat ezzel tünteti el az útjából. Bár a csapdákat ki kéne szúrnia, de ha ez mégsem jön össze akkor is ah lehet a kunai-al próbálja meg kivédeni őket. Nagyobb hangsúlyt fektet most a társa védelmére is, mivel ő a sötétben nagyobb hátránnyal indul mint a Hyuuga.

Elkezdtünk sétálni a kapu felé. Az utcákon ahogy észrevettem, mostanság kevesebb ember mászkál. Szép időnk volt. Úgy látszott egyenlőre az időjárás nem akarja megzavarni a küldetést egy kis esővel, mert egyetlen felhő sem volt az égen.
-Ó! Fúj!- sikerült belegabalyodnom egy pókhálóba. útközben kiszedegettem a maradékot a hajamból, mikor beértünk az erdőbe.
Egyre beljebb haladtunk, és egyre sötétebb lett. Nemsokára olyan sötét lett hogy nagyon kellett figyelnem hogy kivegyem a homályból a fák vonalait. Oyoki, után én is felszólaltam:
-Rendben, menj csak. Különben is ő maga mondta hogyha valaki eltéved menjen a hegyhez. Szóval menjünk.- Próbáltam pontosan úgy tenni ahogy ő navigált, ugyanis ha én ebben a helyzetben nem sokat tudok tenni, legalább ne legyek hátrány sem. Így kénytelen voltam megbízni társamban, és kivételesen úgy tenni ahogy ő mondja.

//Elfelejtettem mondani az előző postomban, de most nem felejtem el: a válaszotokat az "Erdőségek" nevű topicba várom //

Az egyre sűrűsödő fák kezdték teljesen elzárni a napsugarakat és ezt a talajon is észre lehetett venni: csak néhány apró növény és moha borította a talajt. Ráadásul nem volt valami kellemes utazás felfelé haladni a köves úton, miközben furcsa zajokat hallgathattatok. Először csak egy madárraj reppent fel, amire mindketten összerezzentetek egy pillanatra, de mentek tovább. Mivel Oyoki ment elől, így ő nem is nagyon vette észre, viszont Hana-chan annál inkább. Egy idő után kattogó és csámcsogó hang ütötte meg a füleit, de sajnos nem tudta honnan jön, túlságosan is halk volt. Ám ahogy csak mentek és mentek hamarosan szapora lépteket is meghallott, mire ijedten kapta hátra a fejét és egy messzi fa alján látott meg egy árnyékot, mely ijedten ugrott a fa mögé. Talán csak egy kis állatka lehetett, bár a később rájöttél, hülyeség, hisz alig van itt valami élelem. A hangok kezdtek hangosodni, amik ezúttal a fák lombkoronájáról jöttek és folyamatosan közeledtek. Mindketten előkaptatok egy-egy Kunai-t és egymásnak háttal támaszkodva próbáltátok fedezni egymást. Ám abban a pillanatban az a furcsa hang is megszűnt. Vártatok néhány percig, de nem történt semmi különös, s abban a pillanatban, hogy Hana keze lejjebb engedett, megtörtént a baj. Akárcsak egy horror sztoriban, valami fehér, ragadós anyag elkapta a lány hátát, ami a sűrű fák felé húzta, emellett pedig a nagy lejtő csak a támadónak segített. Oyoki szinte reflexszerűen ugrott társa után, ám ekkor feltűnt egy árnyék és egy szőrős arcon csapást kaptál, amitől rögvest a földre kerültél. Gyorsan felemelted a fejedet és csak akkor vetted észre, kik is az ellenfeleid. Egy szinte emberi törzs nagyságú pók cikázott jobbra-balra, mintha ki akarna hívni téged.
-Nyehehehehehe...- kuncogott a pók, ami csak még jobban ijesztővé tette.
-Kaaaa-ja, kaaaaa-ja, kaaaaa-ja, kaaaaa-ja...- sziszegte a másik, aki épp Virág Kisasszonyt húzta le a hegyoldalról.
Most vajon mi lesz?

-Helló kölyök!- Köszön rád már messziről egy fekete ruhás fickó. Fekete inget és szövetnadrágot visel. Egyértelműen nem ninja öltözék... előbb menne el egy báli ruhának. Ám a fejpántja mit úgy látszik egyedire csináltatott mégis jelzi, nem civillel van dolgod. A fejpántot egy hosszabb vászonra erősítette hozzá és így csinált belőle egy elegáns nyakkendőt. Fekete kalapot és napszemüveget viselt. Haja hosszú volt és lófarokba fogta. Nagyjából a húszas éveit élhette.
-Én leszek a küldetésen a társad. A nevem Ziku. A kínzásokban vagyok jártas, de a fejvadászathoz is van némi tehetségem.- Mutatkozik be majd nyújtja kezét a béke jelképeként. Reakciódtól függetlenül így folytatja.
-A feladatunk igen bonyolult lesz, de remélem megfelelő csapatmunkával képesek leszünk sikeresen végrehajtani. Nemrégiben betörtek a Hyuuga klán területére és ki tudja mennyi információt szereztek róluk. Három emberről van szó, ha minden igaz hang falusiak. Őket kell elkapnunk mielőtt még bárkinek is tovább adhatnák a tudást. Illetve ha már egyszer megvannak mi is informálódhatnánk tőluk a hang rejtett terveiről. Igazából nincs túl sok időnk így javaslom induljunk. Én biztosítom a megfelelő szállító eszközöket, te pedig szerez nyomokat. Tíz perc múlva jövök addig találd ki, merre fele induljunk.- Mondta majd egy pukkanás kíséretében már el is tűnt.

Már délután volt így gondoltam, hogy ideje kijönni ide. Mikor megérkeztem láttam néhány genint akik lelkesen gyakoroltak. Új jutsukat tanultak, vagy a régieket fejlesztették. Lehet, hogy korán jöttem mert aki miatt itt vagyok az pont nincs itt. Rántottam egyet a vállamon, és felmásztam az egyik fára. Leültem az egyik nagyobb ágra amely elbír engem, és onnan figyeltem a történéseket. Ahogy figyeltem a gyakorló ninjákat eszembe jutott, hogy valószínűleg mindnek van valami célja ami miatt erőssé szeretne válni. Eszembe jutott a tegnap esti beszélgetés. Nem tudom, hogy mitévő legyek. Soha nem akartam ninja lenni, de mégis az lett belőlem. Rövid ideig volt célom, de az is csak bosszú volt. A tegnap estiből rájöttem, hogy a bosszúnak tényleg semmi értelme, de olyan idegesítő, hogy nem tudok semmi tenni. Miközben ezen gondolkoztam eleredtek a könnyeim. Nem tudtam, hogy mit tegyek ezek után, de az biztos, hogy ninja leszek, és mindet megteszek ami tőlem telik.