Kiképzőterepek

A sikeres smaci parti után, kicsit komorabbá vált a hangulat. Oyoki kapott egy nevelő pofont az illem hiánya miatt, majd közölte mestere, hogy a harmadik tag még várat magára és egy részletesebb bemutatkozást követelt. Hana hamar elmesélte a történetét, és most a Hyuugan volt a sor.
-Mielőtt még én is az elbeszélésembe kezdenék előre bocsátok egy pár gondolatot. Remélem ezzel nem vágom máris el magamat előtted sensei, de én a tiszteletet csak azoknak tudom megadni akik rászolgáltak már rá. Biztos hamarosan te is rá fogsz szolgálni, de addig kérlek nézd el nekem ezt a nyers modort. Sajnos a személyiségem része amit egy huzamosabb nevelő pofonosztogatás se tudna módosítani.- Mindezt barátságos hangnembe próbálta mondani, ám szavainak súlyai is voltak. Nem tudhatta, hogy erre a nyers kritikára, hogy fog reagálni mestere, de ha engedik tovább beszélni így folytatja. -A Föld országában születtem egy szerzetes templomban. Kötelező vallásom a Sainizmus volt, aminek már nem vagyok a követője. Ninjává válásom célja még egykoron az volt, hogy erősebbé váljak. Ugyanis a templomot egyszer megtámadta egy szervezet és a szüleim ott az életüket veszítették. Szerencsémre egy vándor ninja éppen nálunk tanulta meg a vallás alapjait és ő megengedte, hogy vele tartsak és a tanárom legyen. Szüleim haláláért akartam elégtételt venni, amit Hiien mester oldalán sikerült is megcsinálnom. Több évig voltam a tanítványa, ez idő alatt az egyszerűbb jutsukat elsajátítottam, illetve a chakrakontrolomat olyan szintre fejlesztettem, hogy képes vagyok a vízen járásra. Konoha megengedte, hogy letelepedjünk itt és engem besoroltak a geninek közé, ám magán tanulóként mindig Hiien mester küldetéseire mentem el. Ezek között voltak S szintűek is. Egykori tanítómról tudni kell, hogy jutsetsu volt, így ő kicsit különbözött a többiektől. Alig voltak barátai, és csak kevesen ismerték. Nem olyan rég ő is elhagyott, meghalt. Barátját és egykori csapattársát elrabolta az Akatsuki, és mi is a mentőcsapat részét képeztük. Mikor a harc kibontakozott az ellenség túlerőben volt és mesterem lesérült. A démon öt év után először és utoljára tört elő belőle. Ám meglepő módon ha csak rövid időre is de képes volt irányítani a benne élő szörnyeteg erejét. Saját magát nem kímélve védte meg a csapat többi tagját és végzett a Konan nevű ellenséggel. Ezt csak úgy tudta véghezvinni, hogy magát alakította csapdává. Azóta én új családot találtam és a fél világot mondhatni bejártam. Új jutsukat tanultam és felfedeztem pár képességemet is. Ennyi lenne a történetem.- Fejezte be majd elkezdett gondolkodni a kérdésén. Habár nem volt rá garancia, hogy az érkező válasz igaz lesz mégis, jól akarta kihasználni a lehetőséget. -Mester akkor lenne egy kérdésem. Mi az ön legnagyobb gyengesége?- Kérdezte, majd még Hana felé intézet egy szót. Közben arca a vörös szint öltötte magára. -Na... nagyon haragszol rám?-

//Elnézést a várakozásért! ^^"//

A férfi kicsit döbbenten nézett rád, hisz úgy gondolta, egy kis öklös után csendbe maradsz, de te egy csipetnyi megbánással és egy csipetnyi gúnyolódással megpróbáltál bocsánatot kérni, mire csak unottan előkapott egy cigit, berakta a szájába végül pedig meggyújtotta és jó mélyet szívott belőle. Az még viszonylag rendben is van, hogy tojik a bocsánatkérésre, de mikor elmondtad, hogy semmilyen nevelő procedúra nem változtat a modortalanságodon, jobb szemöldökét idegesen a magasba emelte. Egy pumpáló ér kipattant a homlokán, majd az egyik karján felhúzta a kabátot egészen a könyökéig.
-Ezt vegyem kihívásnak?- kérdezte, majd ismét leadott egy tockost a fejedre. -Mostantól akárhányszor modortalan vagy illemtelen leszel velem, annyiszor kapsz a fejedre. Felőlem mással úgy beszélsz, ahogy akarsz, de itt én vagyok főnök!- mutatott magára, majd kivette a szájából a cigit és közelebb hajolt Oyoki-hoz. -Vili? Megszoksz vagy megszöksz.- majd egy füstáradatot indított az arcod ellen és köhögve hátrálni kezdtél.
Miután ennek a színjátéknak vége volt, elmesélted a történetedet és ezúttal Munsu-sensei tekintete már nem volt kőkemény, sokkal inkább olyan, mint aki kíváncsi a történet végére. Miután elmondtátok saját élettörténeteteket, az oktató elgondolkozóan az égre emelte tekintetét, majd ismét szívott a cigiből.
~Érdekes kölykök...Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége...~ mondta magában, majd gondolkodását Oyoki kérdése szakította félbe, mire reflexszerűen leadott egy újabb enyhe tockost.
-Nem meg mondtam, hogy ne légy tiszteletlen velem szembe! Ráadásul a hölgyeké az elsőbbség!- mondta, majd oldalra fordult.- Hogy mi a gyengém?- ízlelgette a kérdést.
A szél lassan megélénkült és mindenki haját meglobogtatta, mire a mester belekapott a sajátjába, jött egy érzéki pillantás, ragyogás és szívecskék a háttérben. (Mangacsepp engedélyezett! xD)
-Hát a nők...- mondta lágyan, majd fél füllel meghallotta, amit Oyoki mondott Hana-nak.
Egy pillanat alatt a két fiatal között termett majd megfogta a lány vállát és közelebb húzta magához. Mikor már rosszra gondolnánk, Munsu-sensei egy unott arcot vág.
-Nehogy már egy ilyen modortalan alak jöjjön be neked! De ha mégis, akkor a kedvedért szívesen megnevelem.- mondta "diszkréten" Hana-nak.

//Semmi gond, nagyon is megéri //

Oyoki kissé szemtelen megjegyzése után a sensei rágyújtott, és én összeráncoltam a szemöldököm~na ez jó ez előbb pia kellett volna most meg bagózik is?~gondoltam. A sensei láthatólag nem örült a szemrehányó megjegyzésnek, és levágott neki még egy pofont, majd ismét leordította a fejét. Én pedig a háttérből nem tudtam elfojtani a nevetést, de a többiek csak egy kis kuncogást hallhattak, mivelhogy a kezem szorosan az ajkamhoz szorítottam. Csendben végighallgattam amit Oyoki mondott, és be kell vajam én is elég izgalmasnak találtam. A fiú megkérdezte Munsu-senseit hogy mi a gyengéje. Ez a kérdés hallatán felfigyeltem, és kíváncsian hallgattam a választ. De kellemesen csalódtam, mivelhogy a válasz egyszerű volt, de mégis ahogyan eddig megismertem a senseit nem is lepődtem meg annyira. Oyoki felém fordult és ezt mondta:
-Na... nagyon haragszol rám?- Én már ép nyitottam ki a szám hogy válaszoljak a kérdésre, de nem is igazán tudtam hogy mit akartam mondani, amikor Munsu-sensei hirtelen mellettem termett és átfonta a karját a vállamon, majd így szólt:
-Nehogy már egy ilyen modortalan alak jöjjön be neked! De ha mégis, akkor a kedvedért szívesen megnevelem.- Erre az első reakcióm az volt hogy totál kiakadtam.
-Még hogy egy ilyen alak, és én?-förmedtem rá a senseire. És akkor eszembe jutott hogy egy másik oldalról nézzem a dolgot.
-De ha jobban belegondolok, talán ráférne egy kis leckéztetés - És ekkor már nem bírtam kiállni hogy el ne nevessem magam, és így szélles mosollyal felnevettem, mikor levettem a sensei kezét a vállamról. Az arcom egy kicsivel komolyabb lett.
- Munsu-sensei? Kérdezhetek valamit? Magának mi az álma?

~Hát leég a pofámról a bőr. A csaj oltogat, hogy ilyennel soha, a csóka meg bokszzsáknak néz. Egyre kínosabb lesz ez a mai nap. Egyszerűen ezt nem tűrhetem. Arról nem is beszélve, hogy ez a sensei-nek titulálandó illető meg kitért a válaszom elől. Egész biztos vagyok benne, hogy nem a nők a legnagyobb gyengéi. Habár Hiien sensei is flörtölgetett, de hiába kellet harcolnia egy hölgy kellet, kegyetlenül bevetette minden tudását. Na jó... fogjunk ki ezen a fickón.~ Gondolta végig míg magában füstölgött. Megvárta, hogy Hana befejezze mondanivalóját és, hogy a sensei válaszoljon a kérdésre, majd ő is megszólalt.
-Na jó azért fektessünk le pár alapot. Nem egy tárgy vagyok kit kedved szerint ütlegelhetsz, de esélyt adok arra, hogy elnyerd a tiszteletemet, és akkor nem lesz vitánk. Persze meg is futamodhatsz előle, de azt nemcsak, hogy gyávaságnak titulálnám, de esküszöm, hogy minden egyes csajozási kísérletednél újra kihívnálak, hogy előttük futamodj meg.- Ha mestere engedi akkor a tockosok közepette elmondja a feladat lényegét. -Nem nehéz és nem fárasztó a feladat, csupáncsak egy elméleti. Egy olyan dolog amire egy Jounin-nak simán rá kell jönnie, egy szimpla logikai feladat. Egy helyzetből kéne most elméletben kivágnod magad. Egy négyszáz méteres szakadékba kell leereszkedned, úgy, hogy chakrádat nem tudod használni. Amit használhatsz egy háromszáz méteres kötél és egy kunai kés, ami csak a kötél elvágására alkalmas. A kötelet fölül könnyen lehet bárhogy rögzíteni, és az ereszkedés felénél van egy pihenő, az-az kétszáz méternél. Hogy jutsz le, úgy hogy a falon nem mászhatsz a kunait csak vágásra használhatod, és a segítségedre csak a kötél van amit kedved szerint szétvághatsz és helyezhetsz el. Nem ugorhatsz le és nem zuhanhatsz le. Nos ha ezt megoldod nekem, akkor elismerem éles eszed és tisztelet tudó leszek. Nem okozhat kihívást hisz erre én magamtól jöttem rá.- Mondja majd várja a választ. Ha mestere nem engedi elmondani a feladatott akkor duzzogós pofával figyel rá, majd ha olyan helyzet lesz, hogy mestere becsajozna tuti beégeti.

Talán Akane humorérzéke még a halnál is döglöttebb, de neki - Sakura-val ellentétben - semmi kedve nincs kacagni. A hal még elevenen is büdös, ráadásul hamar oszlásnak is indul. Mire végez, talán már olyan szaga lesz a lánynak, amin már a maratoni fürdőzések és legmarkánsabb pacsulik sem segíthetnek. Így az egyetlen, aki talán befogadná éjszakára, a falu halkufára lenne, de ez cseppet sem tűnik idilli kilátásnak. De öröm az ürömben, hogy egész jól halad, és ha az elméletei helyt állnak, talán nem is telik olyan sok időbe, amíg ezt a feladatot is kipipálhatja.
Az állat életéért legalább nem kell már aggódnia... Ugyanakkor, egy halott esetében némileg nehezebb azért meggyorsítania a regeneráció folyamatát. Ha a szegény pára azonban csupán nem rég múlt ki, akkor néhány szervezetének néhány elemibb része még valamennyire funkcionál. A csontok-porcok pedig különösen masszív szerves vegyületek, minden bizonnyal még nem haltak el teljesen. De ez csak próbálkozások által derülhet ki.
Első lépésként megvizsgálja a tetemet, majd konstatálja, hány helyen törtek el azok a bizonyos bordák, milyen ívben, szögben hajlottak és hogy pontosan mi is okozta a halál beálltát, mint belső szervi sérülés, miegyéb. Sajnos belső kitámasztásra egy csepp lehetőség sincs, így saját kézügyességére, és persze chakrájának puszta erejére kell támaszkodnia, ha sikerrel akarja zárni a feladatot. Talán rossz ötlet erőszakosan babrálni a töréseket, de ismét egy saját ötlet által vezérelve cselekszik - az ezzel járó következmények már úgyse okozhatnak semmit. Ügyesebbik bal kezének körmei közé ügyesen becsippent egyetlen bordát, majd megpróbálja beállítani az ívet, ami még akkor jellemezhette az állatot, amikor még vígan lubickolt a vízben. Eközben szabad kezét a törés/törések felé tartja, és megpróbálja az illeszkedő részek csonthártyáit egybeforrasztani a gyorsgyógyítással, épp csak annyira, hogy ne omoljon össze. Ezután a belső, üreges szerkezetre fordítaná figyelme nagyját, csak egy minimális energiát és koncentrációt áldozna a többi, feltehetően ép rész meszes falának megerősítésére. Sokkal lassabb és nehézkesebb folyamat, mint azt korábban, a hám gyógyításánál egyáltalán el tudta volna képzelni. A vázrendszer sokkal több szervetlen elemet tartalmaz, mint a szervezet bármely más része, így az újraépítése sem egy leányálom.
Közel egy óra verejtékes, megfeszített figyelemtől terhes óra után a lány már késznek érzi... Az első sérült bordacsontot. Ezzel a segédlettel legalább elég lesz szemmértékre megállapítani a többi esetében, milyen vonalat is kell követnie a testnek normális állapotában. Még afféle töréstesztként jókorát pöcköl az előbb gyógyított részre... És a kemény munka árán felemelt bordaív egy kártyavár ingatagságával omlik össze! A Nara most talán két marokra fogva tépné a tulajdon haját, ha nem egész nap nyálkás, trutyis uszonyosok között nyúlkált volna... Biztos túl nagy volt a különbség a behorpadt és a normális csont távolsága között, a túlságosan megfeszített kültakaró pedig olyan nyomást fejtett ki a gyenge bordára, hogy annak már csak egy kis biztatásra volt szüksége a teljes összezuhanáshoz. Amit meg is kapott.
Új próbálkozás, új módszer. Ismét ugyanannál a darabkánál próbálkozik, ami az előbb omlott össze a szeme láttára, de itt legalább kisebb a sérülés mértéke, mert némileg már javított a helyzetén. Ezúttal legalább másfélszer, ha nem dupla annyi chakrát használ fel, mint az előbbi alkalommal. Nem mintha a kudarc elvette volna a józan türelmét, de így talán sikerühet elérnie azt a lépcsőzetes regenerálódási folyamatot, ami megelőzheti az olyan drasztikus eltéréseket, amik veszélyeztethetik a gyógyítás sikerét. Miközben az első bordával foglalkozik, már megalapozva a következő lépést, a másodikat is gyógyítani kezdi, hogy a fokozatosság is segítse a munkáját. Ez ugyan több odafigyelést és erőt igényel, mégis kifizetődőbb, mind idő, mind teljesítmény terén. Körülbelül feleannyi, kétharmadnyi chakrát fecskendez a második borda belső szervek felé eső csontszöveteibe, mint az elsőébe. Ha így, a korábban használt 'belülről kifele' elvet alkalmazza egyenletes tempóban, akkor bár lassan, de biztosan a csontok visszanyerik korábbi formájukat, hajlási szögüket. Csak ha ez az ív eléggé biztosnak tűnik, kezdené el az üreges részek helyrehozatalát, majd a kifelé néző csonthártyák gyógyítását.
Amikor az első bordacsont visszanyerte azt az állapotot, amit némileg korábban sikerült produkálnia, a második körülbelül közte és a harmadik darabka között helyezkedhet el valahol középtájt. Ez esetben ugyanazt csinálná, amit az előbb, csupán annyi különbséggel, hogy energiájának oroszlánrészét a "félkész" munkára összpontosítaná, míg a teljesen érintetlen harmadikra kevesebb chakrát fordítana. Így folytatná munkáját egészen addig, amíg az egész test vissza nem nyeri 'egészséges' alakját. Ha ez a módszer megállja a helyét, akkor már csak a folyamat gyorsaságát kéne növelnie, mert ilyen tempóban, éles helyzetekben könnyen a kárára válthatna lassúsága. Most talán nem okoz komoly problémát, hogy az idő elszállván a fejük felett, a Nap már sötét éjbe fúlt. De vajon egy sebesült társ megmentésénél az ellenfél is megvárná, amíg sikerrel jár?

//Bocsi, most csak ennyi jött ki.//

[Hana & Oyoki]

Az oktató szája széle felfelé görbült, mikor a Kunoichi elnevette magát, sőt azon egyenesen elvigyorodott, mikor ő is egyet értett Oyoki megnevelésével. Már-már kezdett feloldódni a csapat, mikor Hana egy olyan kérdést tett fel, amitől Munsu-sensei arcáról lejött a mosoly. Tekintetét arcába lógó tincsek takarták el, így semmit sem lehetett látni, hogy vajon mit érezhet most. Némán tett néhány lépést előre, miközben tekintetét az égre szegezte, mintha oda lenne írva a válasz a lány kérdésére.
-Én már nem álmodom semmiről...Elértem az álmomat s rögtön utána el is veszítettem...- mondta háttal nektek s sugárzott beszédéből a fájdalom.
A szél ismét felélénkült, majd sóhajtott egyet, mellyel a feltörő emlékeket próbálta kifújni magából, végezetül pedig belekapott a hajába. Nem kellett sok ehhez a lehervasztó jelenethez, Oyoki máris egy újabb kérdéssel romba döntötte a már fojtogató némaságot s mester fején ismét egy ér kidagadt.
-Kedves Oyoki-kun...- kezdett bele és aki már régebbről ismerné Munsu-t, fejveszte menekülni. -...három egyszerű dolgot fogok most elmondani, amit REMÉLHETŐLEG egy magadfajta Genin megért, akárcsak Virág-kisasszony. (<--Itt Hana-ra utal xD)- mondta és vett egy mély levegőt.
A következő pillanatokban beindult a láncreakció: Munsu-sensei satuba fogta Oyoki-t, majd egy szép kis barackkal megjutalmazta a srác feje búbját.
-Első: Megmondtam, csak EGYET kérdezhettek fejenként! Az Akadémián nem tanítottak meg számolni?!- háborodott föl a mester és folytatta is. -Második: Kinek képzeled te magad?! Feladatokat mersz feladni a saját Sensei-ednek?! Nem fordítva van ez véletlenül?! De mit is várjak egy Hyuuga kölyöktől!- eresedett ki ismét a feje, majd végezetül elengedte a srácot.
Kezeit dühödten a derekára helyezte, majd dühös tekintetekkel bombázta a srácot, s olyan idegesen szorította össze fogait, hogy a cigi kettétört a szájában, s a mester kénytelen volt kiköpni az egészet.
-Na még ez is!!! Rááárgh!- üvöltötte, majd hátralépett egy kicsit és szinte villámokat szóró tekintettel nézet rátok. -A harmadikkal pedig megválaszolom a kérdésedet. Úgy is jobb, ha már az elején megismeritek. Sando*, gyere elő!- emelte meg a hangját s a szél ismét megélénkült.
Csak némán néztétek Munsu-sensei arcát, ami a dühösből fokozatosan kezdett átmenni a döbbenetre, majd onnan unottá.
-Istenem, Sando, gyere már elő...- mondta unottan, mire a kabát mögül két lágy kéz megragadta a férfi karját.
Hamarosan egy fej bukkant ki, végül pedig az egész teste, ami azért eléggé szemre való volt. Egy 18 év körüli, eléggé alul öltözött ruhában lévő, köpenyes lány bukkant ki az oktató mögül.
-He-hello...- mondta zavarodottan, majd ismét kezdett a férfi mögé bújni.
-Ő itt a Sando-m.- mondta a férfi. -Vele bármilyen sziklaszirt mélyére leereszkedem, bármilyen hegyet felaprítunk és bármilyen tengert ketté szelünk.- mondta egy kis egoista mosollyal, mire a nő meghúzta a férfi kabátját. -Remélem elégedett vagy, Oyoki...- tette még hozzá gúnyolódva.
-M-Munsu-sama...Ne túlozzon...- pirult el a hölgy és rátok tekintett.


Sando*= koreai szó, japánban is használják; jelentése partner, társ, védelmező

A fiú terve nem egészen úgy sült el ahogyan gondolta. Az ütésre persze számított, de arra nem, hogy mestere ennyire kikel magából, majd felfedi származását és kihúz egy nőt a kabátjából. Oyokin a higgadt düh lett úrrá. Ha szemüvege nem takarta volna a szemét akkor sensei-e egy igen megvető pillantást kapott volna jutalmul. ~Egy ilyen arcátlan frátert. Hogy meri venni a merszet, hogy elmondja, hogy a Hyuuga klán sarja vagyok. Mellesleg milyen perverz dolog egy nőt cibálni magával a kabátjában. Ebből az ökörből még azt is kinézném, hogy ez csak a volt szerelmének a hullája amit valamilyen jutsuval gyalázott meg. Elvégre volt egy álma... de már nincs.~ Éppen hogy csak biccentett a társaság legújabb tagjának majd fejét a tanító felé emelte és higgadt hangon kezdett el beszélni.
-Ha te így. Na jól van. Elsőként is kikötném, hogy nem követem vérvonalam útját, mert csak papíron vagyok a Hyuugák sarja. Családom rég kiszakadt tőlük és én is csak árvaságom miatt kerültem vissza hozzájuk, de én nem vagyok megbéklyózva a mellék ág átkával. Másodszorra a válaszod, nem csak hogy rossz, de még gyermeteg is. Bár engem számolni nem tanítottak meg, de úgy tűnik a te képzésed se tökéletes. A feladat része volt, hogy a megadott eszközökön kívül mást nem használhatsz. Valakinek a segítsége meg elégé más dolog... hát még a hozállásod. Te még mindig abban a naiv álomba ringatod magad, hogy a kellő társ mellet bármire képes vagy? Tudom őszinteségem jutalma ismét egy ütés vagy egyéb finomság lesz, de azért szerintem nem árt ha tisztába vagy magaddal.- Mondta higgadtan, bár a lelke fel volt háborodva. Lehet, hogy épp e belső haragja miatt volt ilyen diplomatikus. Bosszút nem állt mit ígért, de mestere úgy tűnik elvesztette minden tekintélyét. Mintha csak már szánná a tanítvány az okított.

Annyira hosszúra nyúlt ez az edzés, hogy még Sakura is elment néha valahova, percekre, tízpercekre tűnt el, ahogyan te nem kímélve a testedet és az elmédet gyakoroltál. Mígnem az idő megváltozott besötétedett, úgy, hogy azt te észre sem vetted. Meg is ledöbbennél, hogy ennyi már az idő, és hogy egyedül vagy. Na nem sokáig, hiszen Sakura lépett ki az egyik ajtón.
- Végeztünk mára...- nézett kőrül, ahogyan odasétált a halhoz és rátéve a kezét elmosolyodott- Nem is rossz! -nézet rád- Bár az időt még gyakorolni kell, de határozottan jó. - mosolygott rád. - Na de menj haza...- ásított egyet- Holnap várlak a kórházban, hogy ott folytassuk ahol abbahagytuk. De pihend ki magad, mert hólnaptól embereken alkalmazod a tudásodat, nem halakon! -figyelmeztetett, ahogyan együt sétáltatok ki, miután összepakoltátok a cucokat, majd a kiképzőterep ellőt elválva mind a ketten hazamanentettek.

//Most van választási lehetőséged! Vagy írsz egy szép történetet, hogy hetekig minden nap bejártál a kórházba és ott embereken fejleszteted tovább a tudásodat, vagy kijátsszuk! De ebben az esetben nagyon hosszú lesz! A köv. post mindenkép a kórházba menjen, akárhogy is döntesz! //

A sensei tétovázva felelt a kérdésemre. De még előtte előre lépett néhány lépést. Azt mondta mihelyst elérte a vágyát, el is vesztette. A hangjából éreztem hogy nem szívesen beszél erről, ezért nem akartam tovább kérdezősködni, hogy: miért? Egy pillanatig senki nem beszélt, mikor Oyoki haragosan förmedt a senseire, és feladott neki egy feladatot. Ezen elmosolyodtam, és elkezdtem gondolkodni rajta. De a sensei gondolkodás nélkül először még nyugodtabb hangon előkészített, egy alapos ordítást, de arra már felfigyeltem mikor "virág kisasszonynak" szólított. Ez nem tetszett nekem, mivel arról nekem egy gyenge törékeny virág jutott az eszembe. A sensei levágott Oyokinak egy szokásos sallert, és szokásosan elkezdett ordítani. "Feladatokat mersz feladni a saját Sensei-ednek?! Nem fordítva van ez véletlenül?! De mit is várjak egy Hyuuga kölyöktől!" És idegesen a kezét a csípőjére tette. De én leragadtam a Hyuuga kifejezésnél. ~ Egy Hyuuga? Hallottam róluk. Hát ezért van a fura szemüveg. De miért akarta eltitkolni?~ Hirtelen eszembe jutott az előbbi kis csetepaté. ~ Így valószínűleg alul maradtam volna ellene.~ Oldalra húztam a számat, mert ez a gondolat nagyon nem tetszett. Oyoki ismét szokásosan szónokolni kezdett. Előbb a Hyuugákról, majd a feladatról. Munsu-sensei tovább folytatta mondanivalóját. Vagyis inkább nem mondanivaló. Egy nő bújt ki a sensei kabátja mögül. Az én szám tátva volt. ~Hát erre aztán igazán nem számítottam.~ A sensei bemutatta a lányt. Én miután észhez kaptam becsuktam a szám, de nemsokára újra kinyitottam:
-Mi? Ez most komoly? Mégis hogy került ide ez a nő? - érthetetlenül meredtem Munsu-sensei-re, és a kabátja mögött bujkáló lányra.

Munsu-sensei semmitmondó ábrázattal nézett maga elé, miközben ti a mellette vagy mögötte bujkáló lányra tekintetettek, aki zavarában csak még jobban el akart bújni a férfi széles vállai mögött. Hamarosan újra rágyújtott egy cigire és lazán belehelyezte a szájába, majd jó mélyet szívott az anyagból. Ekkor jött Hana megdöbbenése, amitől a lány tisztára elvörösödött s a Sensei csak unott arcot vágott, majd kezeivel legyezni kezdett a lány felé.
-Azért ne néz már pedofilnak...- mondta a tanítványának és egy mangacsepp jelent meg a fején.
Majd ezután jött a végső döfés, Oyoki-nak sikerült a mester ingerküszöbét átlépni. Munsu-sensei dühödten lépett a srác elé, majd egyszerűen megmarkolta a ruháját és magához emelte. A helyzet kezdett nagyon eldurvulni, még a Sando-ja is ráncigálta a férfi kabátját, hogy tegye le a kölyköt, de nem eresztette. Szemeivel szinte villámokat szórt, úgy meredt a srác szemeibe.
-Szóval úgy gondolod a bajtársiasság, a barátság és a csapatmunka mit sem ér?!- üvöltött a Sensei, majd egyszerűen a földre dobta a srácot.
Bár nem volt annyira vészes a 20 cm-es zuhanás, de mégis húzós a helyzet. Az oktató pontosan a Hyuuga srác elé lépett, majd megszólalt.
-Nem így akartam, de teeeee...Te kihúztad a gyufát! Ezennel PÓTVIZSGÁRA kötelezlek titeket!- mutatott rátok, majd tartott egy kis hatásszünetet. -Ha nem sikerül letennetek a vizsgámat, akkor mehettek vissza az Akadémiára és sínylődhettek még 5 rohadt évet! Ugye jól hangzik?! Hidd csak el, megtehetem!- emelte fel a hangját, de nem várt a reagálásotokkal, máris előkapott egy csengettyűt és folytatta.- Íme a szabályok: 1.) 8 órátok van arra, hogy megszerezzétek tőlem a csengőt. 2.) Aki megszerzi, Genin lehet, a másik megy vissza pólyásnak! 3.) Bármilyen technikát bevethettek, hisz ha eleve nem gyilkos szándékkal jöttök, esélyetek sincs ellenem. 4.) Hogy a küzdelem azért fair legyen, Sando, te most csak néző leszel...- mondta és a lány felé fordult.
-D-de Munsu-sama...-kezdett bele a hölgy.
-Semmi de! Csak figyeld a küzdelmet és ne avatkozz közbe, világos?- nézett rád dühös tekintettel, mire csak lehajtotta a fejét.
Kaptatok egy perc felkészülési időt, hogy átgondoljatok egy-egy stratégiát, majd elővett egy órát és lerakta egy tönkre.
-Tehát 8 óra! Remélhetőleg nem úgy jártok, mint az előző 20 diákom...- mondta egy ördögi vigyorral. -Három...Kettő...Egy...Rajt!- üvöltötte és várt a támadásaitokat.[/color]

A sensei kirohanása szinte meg se lepte a fiút. Talán azon lepődött volna meg ha mestere komolyan veszi a szavait, de arra várhatna még egy ideig. Kicsit azért zavarta, hogy úgy arrébb dobta mint egy babzsákot, de ezen még nem kapta fel a vizet. Nem értette mestere azon kérdését, hogy szerinte a bajtársiasság semmit se érne, mivel szavaival jó maga nem erre utalt. Mikor kijelentette oktatója, hogy pótvizsgára küldi őket és közölte a szabályokat a fiú arcán csak egy mosoly jelent meg.
-Ám legyen.- Magabiztossága nem erejéből fakadt, hanem más tényekből. Mikor elhangzott a bűvös szó mi a nyolc óra kezdetét jelentette a fürge test jutsuval próbál eltűnni mindenki szeme elől majd egy távolabbi fa vagy bokor mögött megbújni. Míg gondolkozott, kezes szorgos halk munkába kezdett. ~Kicsit igazságtalan, hogy egy Jounin a geninekkel akarja összemérni az erejét, ám ettől a fickótól ez sem meglepő. Csak nem hiszi komolyan, hogy visszaküldhet az akadémiára. Hát nem figyelt, hova vissza? Sose jártam oda. Mellesleg maga a hokage nevezett ki geniné és egy ideje az vagyok, így őt túl sokat nem tehet. Mellesleg mi akart lenne az a utalás az előző tanítványokra? Miért pont húsz? Talán egy átjutott a vizsgáján, hisz elvileg három fős csapatokat kéne kapnia. Vagy rá egyszerre csak két diákot mernek bízni mint most? Mindegy a harc korántse olyan félelmetes mint mondja. A falú ninjája és maradandó sérülést nem okozhat nekünk, viszont mi igen neki... ha tudunk.~ Gondolkodás közben szemüvegét levette és egy robbanócetlit gyűrt be az egyik lencséhez, majd visszatette a fejére a rejtett robbanócetlis szemüveget. Ezt követően aktiválta a byakuganját és megkereste szemeivel a mestert. Ha már úgy is őt kereste megnézte milyen és mennyi az ő, és az ő kis társa charkája. Ha ezzel megvolt előveszi két fuma shurikenjét és rögzíti őket egy nagyjából két méternyi dróttal. Mind a kettőt ellátja egy egy robbanócetlivel. Majd a megfelelő pillanatban, mestere felé hajítja, úgy hogy használja a Kage Shuriken no Jutsu (Árnyék Shuriken Technika) technikát. Ha tanítója kitér a támadás elől, de elég közel meg el mellette a két shuriken, akkor aktiválja a robbanócetlit, akárcsak ha elkapja vagy eltalálja. Azért azt meg kell említeni, hogyha csak elkapja akkor meg lesz kötözve a drót és a gravitáció miatt. A robbantáskor ügyel arra a hogy a szemüvege mögé rejtet cetlit véletlenül se robbantsa fel. Az esetleges ellentámadáskor, menekülőre fogja a dolgát vagy a testhelyzetesítő jutsuval, vagy a fürge testtel. Ha a menekülés lehetetlen a Hyuuga család tai jutsujával szál szembe ellenfelével.

Oyoki-nak sikerült feldühíteni a senseit úgy hogy az azon nyomban pótvizsgát követelt. ~Remek! Ezt nem is tudom kinek köszönjem. A nagyszájú Rómeónak, vagy a bagós "nem pedofilnak"! A feladat hallásra hogy meg kell szereznünk egy csengőt, önmagában nem lenne nehéz, de kivitelezni már nem is olyan egyszerű. Beleszámítva azt is, hogy az ellenségem egy jounin, és részben Oyoki is, mivel csak egy csengő van, és mi ketten vagyunk. Vagyis nekem mindenképpen előtte kell megszereznem a csengőt. 8 óra áll a rendelkezésünkre, de vajon elég ahhoz, hogy egyikünk megszerezze a csengettyűt?~Amint meghallottam a szót, ami jelezte hogy az innentől ketyeg az óra. Oyoki-ra néztem aki láthatólag örömmel beleegyezett, de a következő pillanatban már eltűnt a szemem elöl. Nagyot sóhajtottam, majd így szóltam:
-Gondolom ezt egy gyors pénzfeldobással nem lehet elintézni igaz? - Erre nem is nagyon vártam választ. Ekkor előveszek egy kunai-t, és a sensei felé rohanok. Futás közben a másik kezemmel előveszek egy shurikent, és megpróbálom Munsu-sensei felé hajítani. Ha a shuriken elöl elugrik, kihasználom a lehetőséget hogy a levegőben van, és ekkor egy újabbat hajítok felé. De ha csak egyszerűen kitér előle akkor megpróbálok közelharcba keveredni vele. ~Valószínűleg ezzel nem megyek vele sokra, legalábbis ellene biztosan nem. De legalább megtudhatom hogy közelharcba milyen~.

A mester kicsit elmosolyodott, mikor látta, hevesen készülődtök az ellene irányuló támadásokkal, miközben az előző cigi elfogyott s ő lazán rágyújtott egy újabbra. Egy pillanatra megakadt a szeme a cigarettadobozon, amiben további három száll helyezkedett el egymás mellett és kérdően felvonta a szemöldökét.
-Hm? Ilyen hamar elfogyott?- tette fel magának a kérdést, majd rágyújtott.
Újból szívott a szálból, majd és semmitmondó tekintettel figyelt titeket, miközben a szél újra megélénkült.
~Vajon rájönnek a feladat lényegére?~ kérdezte, de válasz nem jött. Mikor végre elkészültetek, egy pillanatra kivette a szájából a cigit és kifújta az ingerlő szagú füstöt és alaposan megnézte a Hyuuga srác támadását, majd sajnálóan sóhajtott egyet, végül pedig visszarakta a cigit a szájába.
~Ma is csak a taknyosokat kell okítanom...~ hunyta le szemeit, s a két Fuuma Shuriken vészesen közeledett felé. Munsu-sensei szemei hirtelen kinyíltak, majd jobb kezét előre emelte, amivel egy fél tigris kézpecsétet mutatott, mire mindkét Shuriken más-más oldalra kitértek -már amennyire a huzal engedte- és a földbe szúródtak. Ekkor Oyoki gyorsan alkalmazta a a Robbanó Címkéket és egy robbanás rázta meg a környéket. Már-már azt hinnétek, ki is ütöttétek a Jounin, mire zsebre tett kézzel kisétált a füstfelhőből és kérdően felemelte egyik szemöldökét. Ekkor jött Hana támadása, aki rögvest Shuriken-ekkel támadta a mester és ismét felmutatta azt a furcsa fél tigris kézjelet, mire a Shuriken-ek ellentétes irányba visszarepültek, ám Oyoki felé, aki csak egy ugrással tudta kikerülni. Eközben a Kunoichi máris megtámadta a levegőből a sensei-t egy Kunai késsel. A férfi fáradtan sóhajtott egyet, majd döbbenetes gyorsasággal lépet előre egyet és a bal kezével egyszerűen oldalra csapta a kezedet, amiben a Kunai-t fogtad, majd a jobb kezét hátrahajlította.
-Miraton: Mirayaku // Tükör Stílus: Tükör Csapás!- mondta ki az ismeretlen technikát, majd gyorsan a hasadra helyezte a tenyerét.
Az elején csak egy kis bizsergést éreztél, majd egy nagy nyomás s máris repültél, méghozzá egyenesen Oyoki-nak, aki épp földet ért. A lényeg, hogy kicsi-a-rakást játszottatokvagy inkább játszatott veletek Munsu-sensei. Csöndben előre lép, majd fúj egyet a cigiből.
-Ennyi? Még meg sem izzadtam...- mondta gúnyolódva.

Oyoki támadása mit sem ért. A shurikeneket elhárította, a robbanó jegyzet pedig meg se kottyant neki. Ekkor jöttem én. Elképesztő sebességgel egyszerűen arrébb lökte mindkét karom. Erre megpróbáltam egy rúgással eltalálni, de ekkor "Miraton: Mirayaku" mondta a sensei majd a hasamra tette a tenyerét. Először még nem nagyon éreztem semmit egy kis bizsergésen kívül, majd a hasamba nyilallt, és a sensei ellenkező irányába kezdem repülni. Egyenesen Oyoki-ra zuhantam, amitől mindketten a földre estünk.
-Áu! Bocs.- mondtam, majd lemásztam Oyoki-ról. (Hát igen. Ha valaki nem tudja miről van szó, akkor ez elég fura mondat xD )~Ez mégis mi volt? Miraton? Még nem hallottam róla. Egyszerűen ellökött magától. És Oyoki shurikenjei is.~ Felkeltem, és elővettem egy robbanó cetlit, amit elhelyeztem egy fán. Kézbe vettem egy füstbombát is. Előbújtam bokorból, és egy Shunshin-nal próbáltam a sensei közelébe jutni. Ekkor megpróbálom Munsu-sensei lába alá dobni a füstbombát, és ha ez sikeres csinálok egy klónt, és azzal támadom meg, miközben egy másodperccel később felülről próbálok támadni egy kunai-val. Ha a sensei ekkor ellentámadásba lendül használom a testhelyesítő jutsut és a robbanójegyzettel ellátott fatörzset használom. Ha még előtte ellentámadást csinál, akkor előbb használom a Kawarimi no jutsu-t.

A sensei gúnyolódására Oyoki csak ennyit reagált.
-Mily büszkeség lehet, egy juoninak, ha két geninen fölül tud kerekedni.- Hana felé irányzott egy biztató mosolyt mikor az lemászott róla. Mikor a lány támadt ő csak figyelt a byakuganjával hátha meglesi mestere titkát. Majd elkezdett egy terven gondolkozni. ~Szemmelláthatóan képes taszítani a dolgokat így igen nehéz lesz megsebesíteni. Vajon, egymás után többször is képes ezt a jutsut alkalmazni?~ Töprengett, el majd ha Hana kikerül a céltüzeltségből akkor ő is akcióba lendül. Előveszi öt darab surikenjét, és a sensei felé hajítja ezt követően, a testhelyettesítő jutsut alkalmazza, nehogy a visszataszított fegyverek benne tegyenek kárt, majd rögtön kézjelekbe kezd, és használja a Hitei Mushou (Szálló Tű Köd) jutsuját minek segítségével nagyjából száz darab senbon fog kirepülni a száján egyenesen ellenfele felé. Most jól jön a fiúnak az eddigi sok célzás edzés mit direkt ennek a jutsunak fejlesztett ki. Igyekszik a tűkkel a mester chakrapontajit eltalálni. Ha bármilyen ellentámadást tapasztal a fürge test jutsuval igyekszik meglógni.

Mint az előbb is, most csak egy zsebre tett kézzel figyelte a támadásaitokat, miközben néha-néha beleszívott a dohányba. Oyoki mondókáján megint kipattant egy ér a homlokán és dühödten rázta az öklét maga előtt.
-Most már Genin-nek hiszed magad? Pedig a beszédstílusod egy Kage-val vetekszik!- ordította.
Ez jól lefoglalta a mestert, ami időt adott Hana-nak, hogy bedobja a mester lábai közé a füstbombát. Egy pillanat alatt nagy füst termett a harcmező közepén, majd gyorsan létrehoztál egy sima klónt, aki rögvest berontott a füstbe, de egy halk pukkanás jelezte, hogy a klón megsemmisült. Ezalatt pedig te épp ugranál fel a levegőbe, mire száz meg száz tű suhan el melletted, sőt az egyik meg is karcolja a bal karodat. Az összes Senbon szinte láthatatlanul hatol át a füstön és fúródik valamibe.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁH!- hallottátok a mester fájdalmas üvöltését.
Egy másodperccel később pedig vércseppek repültek ki a füstfelhőből, melyek inkább Hana-n foglaltak helyet. A füst is hamarosan is oszladozni kezdett és láthatóvá vált a térdre rogyott mesteretek, aki már-már egy sünre hasonlított. Minden honnan folyt a vér és szemei fennakadva rángatóztak, majd végül teljesen üveges lett a tekintete.


Megöltétek a saját mestereteket, ezért Konoha bűnözőkké nyílvánit titeket és örök életetekre ezzel a gondolattal fogtok felkelni vagy lefeküdni...


Végre hatalmas csend volt az egész területen, sőt még a madarak sem énekeltek. Bele sem mertetek gondolni, vajon ezért mit fogtok kapni, de valami nagyon furcsa volt. A Sando-ja, a saját társa egyáltalán nem sírt vagy mutatott bármiféle érzelmet társa halála iránt, sőt, inkább elmosolyodott. A következő pillanatokban szinte megdöbbentő dolgok történtek: az állítólagos holtest elkezdett repedezni, majd üvegdarabokra szétrobbant és villámgyorsasággal kezdtek Oyoki körül körözni, végül pedig szó szerint rátapadtak a srác ruhájára, aki mozdulni sem bírt. Hana már épp mozdulna, mire a föld alól megragadja a lábát két kéz és lehúzza. Mire ráeszméltek, a Kunoichi feje látszik csak a földből és Oyoki-ra üvegdarabok tapadtak, amik mint a beton, úgy tartják fogva. A srác vállát hirtelen megszorítja egy erős kéz s ha odapillant, Munsu-sensei-t láthatja semmi karcolással.
-Kedves Oyoki-kun...- mosolygott rád kedvesen. -Még az "Akadémiai Tanuló" címre sem vagy méltó, nem hogy még a Genin-re. Játszod itt a magányos hőst, keménykedsz a Kekkei Genkai-oddal és csak a düh vezérrel, míg Virágkisasszony legalább próbál egy csapatmunkaszerűséget létrehozni, de még így csak egy hajszállal jobb mint te...Emellett pedig megszerezte tőlem a csengőt.- mondta, majd az épp kikászálódó Kunoichi-re mutatott, akinek a kezén tényleg ott volt a csengő.
A tükördarabok lassan hullottak le a fiú ruháiról, majd a mester jól háton veregette, persze csak úgy jókedvűen.
-Nos kár egy ilyen sziporkázó egyéniségért, de vesztettél, Oyoki...Viszlát!- integettet a mester humorosan, majd a lányra nézett. -Vagy mondani szeretnél valamit, Hana-chan? Nyugodtan vele mehetsz az Akadémiára, vagy leszel velem és nagy Kunoichi-vá teszlek...- mondta és semmitmondó arckifejezéssel meredt az arcodra.
Vajon most mi fog történni?

Amint eldobtam a füstbombát, létrehoztam egy klónt, hogy így azt keltsem mintha én támadtam volna rá. De akkor egy kis éles tű karcolását éreztem a karomon, majd mellé pár száz süvített el mellettem. Ezek már nem találtak el hanem egyenest a sűrű füstbe fúródtak. Ekkor a sensei fájdalomtól eltorzult hangját hallottam üvölteni, s néhány csepp vért láttam a karomra csapódni, ami a füstfelhőből jött ki. Mikor a köd eloszlott, magam is láttam a rengeteg tűt a sensei-ben. Ekkor egy pillanatra megállt bennem az ütő. Majd a sensei hangja ismét megszólalt, majd felvázolta a keserű sorsot. Semmit nem értettem. ~Hogyan? Ennyi lenne? És a szensei....~ De akkor a teste lassan elkezdett repedezni, majd mint egy porcelán, darabokra tört. A darabok elsietek mellettem Oyoki felé, és rátapadtak ahol ismét megszilárdultak. Láthatólag meg sem bírt moccanni. Én pedig éreztem hogy hirtelen valami megragadja lábam, és lehúz a föld alá. Éppen csak a fejem látszott ki. Kapálództam volna, a földben ez nem ment olyan egyszerűen. Ekkor láttam hogy Munsu-sensei feltűnt Oyoki mellett teljesen érintetlenül. Kijelentette hogy Oyoki nem méltó Geninnek lenni, és.... vesztett, ugyanis a csengő nálam van. Épp sikerült kimásznom a föld alól, és megdöbbenten láttam hogy a csengő valóban a csuklómon fityegett. A sensei tovább folytatta:''Vagy mondani szeretnél valamit, Hana-chan? Nyugodtan vele mehetsz az Akadémiára, vagy leszel velem és nagy Kunoichi-vá teszlek.'' Érthetetlenül meredtem a senseire, de pontosan megértetem a mondatban a titkos mondanivalót.~Valószínűleg akkor akaszthatta rám, amikor lehúzott a föld alá. De.... vagy hazudok Oyoki előtt, vagy beismerem hogy valójában nem én szereztem meg, és emiatt hogy nem szereztem meg megyek vissza az akadémiára. Most mégis mit vár tőlem? Na és ha hazudnék? Ennek semi értelme. Ha azt mondanám Oyokinak hogy a csengőt én szereztem meg akkor a sensei mit tenne?~tétovázva szólaltam meg.
-Én.... Én.....Dehát én....nem. Vagyis...-nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat-De miért? Hiszen,...Oyoki! Sajnálom.... Sajnálom de úgy döntöttem, hogy legalább még négy évig el kell hogy viselj! Ugyanis ez,-és levettem a karomról a csengőt, ami a földön landolt-ez nem az enyém. Tudod már a nagy szád ellenére kezdelek megkedvelni. Ép ezért....mivel nem sikerült megszereznem a csengőt, a szabály szerint én is elbuktam. Vagy nem? Sensei.

A támadás sorozat sikeresnek látszódott. Hana először is okozott egy kis füstöt, aztán Oyoki is bevetette a jutsuját. Még egy fájdalmas ordítás hallatszott, majd mikor a füst eloszlott a mester sündisznóként vérbe fagyva feküdt a földön. ~Ennyi? Nem hiszem egy Jounin ennyi nem iktathat ki.... csapda.~ Suhant végig az agyán, de már nem volt ideje reagálni. A holtest üvegdarabokra eset, majd azok körbe fogták Oyoki-t és meggátolták a menekülését. Byakuganjával eközben látta, hogy Hana a föld alatt végzi és mestere már ott is termet mögötte. Egy újabb süket szövegelés volt mit az ifjú fiú megint nem hagyott kommentár nélkül.
-Ugyan már ne röhögtess. Egyáltalán nem keménykedtem a vérvonal képességemmel. Még csak rendesen se használtam, csak a látóteremet növeltem meg vele. Mellesleg ez a csengő megszerzés... legalább annyi gerinced lehetne, hogy a szemembe mondod, hogy a pofám miatt vágtál meg, nem pedig ilyen alamuszi módszere adod oda másnak a győzelmet, hogy én veszítsek... had ne mondjam ki ki itt az igazi vesztes... SENSEI.- Szavaival egyértelműen mesterére utalt. Byakuganját deaktiválta mivel a harc eldőlt.... már nem vette hasznát. Ezt követően Hana elmondta kis monológját, hol ő is beismerte, hogy a csengő nem jogosan került, hozzá és inkább még élvezné Oyoki társaságát. A csengőt elvette és a földre dobta.
-Kedves Hana. Igazán hízelgőek meg önfeláldozóak a szavaid, de áldozatod felesleges így inkább vedd vissza azt a nyamvadt csengőt. Habár rövid ideig, de én is élveztem a társaságodat, de miattam nem kell aggódnod. Ha Tsunade még engedélyezné is ezt a leiskoláztatást, akkor is az eddigi országok hol megfordultam tárt karokkal várnának, habár engem egyik sem érdekel. Viszont egy jó ideig vándor ninja voltam. Hallgass a józan eszedre és ragad meg az alkalmat, hogy nyertél.- Mondta barátságos mosoly közepette.

//Ismét elnézést a várakozásért! ^^" //

Munsu-sensei csak némán és semmitmondó arckifejezéssel szívta a cigijét, miközben hallgatta a kis párbeszédet. Hol egy kicsit kérdően felvonta a szemöldökét, hol pedig szája szél felfele görbült. Mikor már úgy tűnik, hogy Oyoki tényleg elhagyja a csapatot, a mester kivette a szájából a cigit és nagyot sóhajtott.
-Megbuktatok...De ettől függetlenül beismerted a vereségedet...Ez is egy olyan dolog, amit meg kell tanuljatok, hogy mikor kell tovább harcolni és mikor nem. Ezen úgy ahogy átmentél. A másik pedig a csapatmunka, ami egyenlő volt a nullával, sőt a mínuszba ment! Csak azzal voltál elfoglalva, hogy engem elkapj, miközben megvágtad a saját társadat!- mutatott Hana vérző karjára. -Tudod te, mi is valójában egy társ?- kérdezte tőle.
Várt egy kicsit, hogy az eddigieket megeméssze, nehogy túl sokat kelljen gondolkozniuk -de kedves- és máris folytatta.
-Egy személy, aki a hátadat fedezi? Egy láthatatlan, fekete árnyék, aki csak a megfelelő pillanatra vár? Egy barát? Egyik sem, mégis mindegyik igaz rá. Egy igaz társ olyan, mintha egy másik TE lennél. A harc pillanatában szívetek egyként dobog és nem kellenek szavak, hogy megértésetek egymást, ugyanis lelketek összeolvadt és olyan erős láncok kötik össze, hogy semmi a világon nem tudja azokat elvágni.- mondta el ezt a kis bölcsességet, majd az égre nézett és újból szívott a cigiből.
Eközben Sando lassan közeledett Munsu-hoz, s mintha apró könnyek jelentek meg volna a szemeiben a lánynak, átkarolta a férfit és fejét karjára döntötte.
-Egy társat cselben hagyni megbocsáthatatlan...- mosolygott társára. -Jó, az tanítják, ha nem teljesíted a küldetést, akkor cselben hagyod a falut és senki leszel. Viszont aki a saját társát hagyja cselben, az a senki is kevesebb...Egy kedves barátom mondta ezeket a szavakat.- simította hátra kócos haját egy mosoly kíséretében.
Szépen lassan Oyoki Hana mellé sétált, mert ezek szerint mégse rúgják ki a csapatból. A szél újfent megélénkült és levelek százát emelte a magasba, akár egy idilli kertben.
-Oyoki-kun, azt hitted, hogy a Hokage egyáltalán nem fog téged tesztelni? Sokkal könnyebben lettél Genin, mint mások, akik vért izzadva is, de végig tudták csinálni.- mondta mosolyogva, majd barátságosan a fejedre tette a kezét. -Tudod, egykoron egy Hyuuga klán sarja volt a társam...- nézett ismét az égre, majd mintha mi sem történt volna, unottan rád nézett. -...És ha még egyszer bunkó leszel vagy beszólsz, fejjel lefelé kikötlek egy fa törzsére.- mondta már kicsit komolyabban, majd jót nevetett.
Talán mégsem olyan zakkant ez a sensei...

A kis vallomásom után Oyoki ISMÉT kiselőadást tartott, amire felvontam a szemöldököm, és egyre jobban fortyogni kezdett bennem a düh. Már szólni akartam volna mikor a sensei előttem elkezdte, és egy olyat mondott amit be kellett hogy lássak, igazak.
-Mert a csapatmunka mínuszba ment? Igen. Igen, csapattárssal valóban könnyebb lenne.... De! Ahhoz talán kellene egy megfelelő csapattárs aki nem hiszi azt hogy térdre kéne ereszkedni hogyha Ő megjelenik!-Ekkor már Oyoki-hoz fordultam, és úgy mondtam tovább- Tudod mi? Igazad van. Rád tényleg nem érdemes önfeláldozást pazarolni, ugyanis ha valami elmondható rólad, az az hogy te vagy a világ egyik legnagyképűbb, és legönzőbb embere akit valaha is ismerek! Tudod én magasról tojok rá hogy Hyuuga vagy, vagy sem! Itt számomra nem vagy több mint, egy önző, beképzelt tuskó!!! És cseppet sem izgat hogy jellenpillanatban mit képzelsz rólam, de én pontosan tudom hogy mit gondoljak rólad!!!- pár pillanatig még haragos pillantást vetettem rá, majd behunytam a szemem, nagyot sóhajtottam, ezzel is próbáltam lenyugtatni magam, és már csak akkor nyitottam ki, amikor már elfordultam tőle.

Csöndesen végig hallgatta min d a két oldalról a fikázást, de túl sok ügyet nem fordított neki. Nyugodt stílusban felelt először mesterének majd Hana-nak.
-Aláírom, hogy fontos a csapat munka, de ahhoz ismerni kell társam képességeit, hogy tudjam mit várhatok el tőle, és ő mit várhat el tőlem. Hana-t még csak ma ismertem meg így a kötelékeknek még nem volt elég idejük kialakulni. Be kell látnod, hogy ennyi idő kevés arra, hogy egyként tudjunk működni, szinte tudván mi lesz társam következő lépése. Épp a képességei miatt akartam vele reggel megmérkőzni. Az hogy egy kis karcolást ejtettem rajta... nos több ok miatt sem aggódtam érte. Elég okosnak tűnik, hogy komolyabb sérülés nélkül megússza a támadásomat. Másfelől, te se engedte volna, hogy komoly baja essen, hisz mi rád vagyunk bízva. Az egyetlen célpontom te voltál, ki szerintem rögtön megvédte volna a kisasszonyt, ha olyan helyzetbe kerül. Elvégre egy genin támadását, te egy kis fújással is eltudod hárítani.- Mondta, majd Hana felé fordult.
-Bocs a karcolásért. Azért megjegyezném, hogy a te vádaskodásod kicsit értelmetlen. Sose vágtam fel a származásommal, ha jól emlékszem, csak képességemet használtam. Ám azt sem azért mert, hogy nekem bizonyítási vágyam volt csupáncsak, legjobb tudásom szerint harcoltam. Ha emlékszel én még el szem akartam mondani, hogy honnan való vagyok. Ami a csapat munkát illeti ha jól emlékszem te se jelentkeztél azért, hogy fogjunk össze. Bár ellene akkor se értünk volna sokat el... két lúd nem elég egy disznó megöléséhez. Ha annyira zavar jelenlétem csak jelezd, és nem erőltetem rátok a társaságomat, majd boldogulok máshol.- Mondta enyhe komorsággal a hangjában. ~Még hogy én nem tudom, hogy mi az a csapat munka. Hiien mesterrel a sensei által leírt csapatott alkutok. Mit tud ez a kis lány... szinte még semmit sem látott.~ Zsörtölődött magában.

// Gomene!!! >.< //

Munsu-sensei egy csöppet elmosolyodott, mikor a kedves Hana kisasszony is kieresztette a hangját. A cigijéből elismerően szívott egyet, majd rendesen kifújta és a füst lassan szállt tovább.
~Tetszik ez a lány...~ kuncogott magában, majd megvakarta a fejét.
Ezek után ismét megszólalt Oyoki, miszerint ez csak egy kis karcolás és semmi baja nem lesz tőle. A férfi idegesen morzsolgatta a fogait és azzal együtt a cigit is, majd sziszegett egyet és kivette a szájából azt.
-Aha, csak egy karcolás...legközelebb már egy vágás, utána már az egész karját szeded le, végül pedig felaprítod...Remek csapattárs lesz belőled Oyoki, csak így tovább...- mondta ironikusan, miközben unottan tapsolt.
S ez még nem volt elég, mikor meghallotta, hogy két lúd nem győz le egy disznót, elpattant az a bizonyos cérna a fejében. Szó szerint neki akart támadni a srácra, ám Sando még idejében lefogta a dühöngő mestert.
-Engedj el Sando! Egy-két fegyelmező pofon nem árt senkinek!- kapálózott a lány szorításában.
-Kérem, Munsu-sama, nyugodj le! Majd...Majd én tanítom!- mondta, mire a férfi abba hagyta a kapálózást.
Néhány percig úgy maradt, majd sóhajtott egyet, végezetül ledobta a cigit a földre és jól megtaposta.
-Úgy tűnik, a mai bemutatkozó óra kicsit elvetette a sulykot, [nem is tudom, kinek köszönhetjük, xD] szóval úgy döntöttem ma Sando tanítja a Nagyszájút én meg Nebáncsavirág-Kisasszonyt fogom tanítani. Na, gyere...- morogta unottan, majd újra hátrasimította a haját és elindult egy közeli fához.
-Kérlek, gyere velem, Oyoki-kun!- tette össze kezeit és mosolyodott el, majd ő is megindult egy másik fához.
Érdekesen alakultak a dolgok, de ti hogy gondolhatjátok a jelenlegi helyzetet?

Oyoki ellentmondott mindarra amik belőlem jött ki indulatomba. Felvont szemöldökkel hallgattam végig mondanivalóját, de már a szám szélét harapdáltam hogy visszatartsam magam.~Elég! Most már tényleg meg kéne vele küzdeni, mert még egy ilyen, és valószínűleg nem bírom ki hogy ne rontsak neki! ~ De a sensei a közmondás hallatán eléggé felkapta a vizet. Már ép rá akart rontani Oyokira, mire Sando fogta le. ~Tyű! Most tényleg ideges. Bár ezen nem is csodálkozom. Vajon azon hogy két lúd nem elég egy "disznó" legyőzésékez, vagy csak egyszerűen nem bírja már a képét. ~ Végül megállapodott a sensei abban, hogy ma Sando fogja Oyokit tanítani, engem pedig a sensei. Munsu- sensei magához hívott, de közben egy fához sétált. Én még nem mozdultam a helyemről, de mikor Sando is megszólította Oyokit, megszólaltam:
-Óh! Most külön fogunk tanulni? Oyoki nélkül? Huhú! Ez már tetszik! - és a sensei után baktattam.-De miért, hát nem buktunk meg? Az előbb még arról volt szó nem?

~Kész röhej ez az egész. Azt hittem a jouninok kicsit érettebb emberek... ennek meg szinte semmi önuralma. Arról nem is beszélve, hogy folyton magára cáfol. Először én nem karcolhatom meg Hana-t, mert akkor majd legközelebb megölni próbálom, viszont a mester nyugodt szívvel nekem jöhet mert a nevelő pofon az nem árt. Meg ez a módszer... csapatott akar belőlünk faragni, úgy hogy külön edzésbe részesülünk. Na mind egy... nem ők a fontosak. Az a fontos, hogy megerősödjek.~ Gondolkozott míg a többiek reagáltak. Mestere kirohanása meg se lepte, és már Hana szavainak se adott túl nagy jelentőséget. Joguk van a saját véleményhez. Mikor Sando oda lépet és egy fa felé invitálta a fiút, akkor ő készségesen követte.
-Mond csak Sando, ifjú korod ellenére te is jounin rangú vagy? És ha igen akkor nagyjából mennyi ideje.- Érdeklődött majd azért hozzá fűzte.- Nem haragszom meg ha nem válaszolsz. Vannak akik nem szeretnek a rangjukról beszélni.- Mondta, barátságosan elvégre a lány még nem váltotta ki az ellenszenvét. A felelet közben Oyoki megmozgatta kicsit az ízületeit gondolván, hogy végre elkezdődik az edzés. Sando válaszát meghallgatta, de utána már rá is kérdezett a napi programra.
-Na és mi jót fogunk csinálni? Öhm... amíg még az eszemben van addig mondom, csak hogy tud nagyjából hol tartott chakra kontroll irányítása terén. Nagyjából egy éve képes vagyok a vízen járásra és, a chakra formálásban is van némi tapasztalatom.- Mondta az infókat, hogy ne rabolja Sando idejét.

[Oyoki]
A lány mosolyogva nézet rád és épp kezdett volna magyarázni, hogy mi is lenne a feladat, mire feltettél egy kérdést, amire kicsit elszégyellte magát s kezeivel átkarolta mindkét karját. Egy kicsit lefele hajtotta a fejét, mire néhány nagyobb tincs az arcába zuhant s valahogy egy idillikus pillanatot adott, mintha a leggyönyörűbb lánnyal állnál szembe.
-Hát...Nem tudom...Nem vagyok Ninja...De Munsu-sama szerint valahol a Jounin és a Kage szintje között van az erőm.- mondta és szégyenlősen megvakarta az arcát.
Véleményem szerint mindenki ledöbbent volna ezen a híren, akárcsak te is, de egyáltalán igazat mond a lány? Vagy Munsu-sensei hazudott neki? De ha tényleg így van, mit keres egy ilyen erős lány egy Jounin mellett? Sokkal többre vihetné...
Ezek után elmondtad, hogy már megtanultál vízen járni, aminek alapja a fára mászás, így csak vidáman összecsapta a tenyerét és kedvesen elmosolyodott.
-Ó, az nagyon jó! Genin létedre máris ilyen tehetséges vagy.- mondta, majd egy újabb erős szél szaladt át a területen, meglobogtatva a köpenyét, mely alatt a kicsit hiányos ruhadarabok egy-egy része kivillant.
Egy lágy mozdulattal megfordult, majd lépett néhány előre, végezetül újra feléd fordult.
-Ez esetben...védd magad, Oyoki-kun.- mondta egy aranyos mosollyal.
Fogalmad sem volt, mi akart ez lenni, de a következő pillanatban máris egy furcsa kardot húzott ki a köpenyéből, megforgatta, majd feléd szegezte.
Úgy tűnik arra vár, hogy aktiváld a Kekkei Genkai-odat, a Byakugan-t. Ezek szerint most egy majdnem Kage szintű ellenfél ellen fogsz küzdeni?

[Hana]
Munsu-sensei kicsit unottan lépett a fához, majd szívott a cigijéből egy újabb szálat végezetül pedig az orrán keresztül kieregette a füstöt. Sóhajtott egy nagyot, majd a következőket mondta.
-Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. Lehet, hogy elsőre hülyén hangzik, de fára fogok mászni. Hogy mi a változás benne? Az, hogy csak a két lábadat használhatod ennek a fa megmászásához.- majd kezével megütögette a mögötte álló fatörzset s folytatta. -Mivel a láb van a legmesszebb a Chakta Központtól, így oda a legnehezebb Chakra-t irányítani, ami remek Chakrakontrol gyakorlat lesz számodra. A lényeg, hogy egy bizonyos mennyiségű Chakra-t vezess a lábadba és próbálj minél magasabbra jutni a fa törzsén. Mivel először csinálod, jobb ha nekifutsz és ha úgy érzed, le fogsz esni, egy Kunai-val jelöld a helyet, meddig jutottál. Ezek után próbálj a vonal fölé menni és így tovább, míg a csúcson nem leszel.- legyintett a kezével, majd újra szívott a cigijéből.- Ragadj Kunai-t és rajta. Mutasd meg annak a srácnak, hogy a származás nem minden.- próbálta valahogy biztatni, majd egy szemközti fa tövébe leült és úgy tűnik, szunyókálni készült.
Természetesen azért fél szeme rajtad volt, míg a másik fél szeme Oyoki-n és Sando-n volt.