Re: Kiképzőterepek

**Yuu** Szomb. Feb. 14 2015, 21:25

Itt volt az idő hogy felkapjam Erisa-sant épp elég idő ment el eddig, nincs több időnk, nem puhánykodhatok. Össze szedtem magam érzem minden rendben lesz és most már talán elég erő lesz bennem ahhoz hogy kibírjam talán a teljes feladatot. De nem nyafogok, nem nyafoghatok egy percet sem ez nem az én stílusom, inkább magamba adom ki a fájdalmam nem keresem másban a megerősítést, nem tehetem, sosem számíthattam igazán senkire, íy a bizalom kialakulása is nehéz sőt... igazán bízni nem tudok senkiben, mért kéne, van bármiféle okom rá? Ahogy a farkasok is falkába verődnek, de valójában sosincs meg bennük a testvériesség, folyotn a vezetésért küzdenek így pontosan, én sem bízhatok meg másban, ha az oylan lény mely ösztönösen társas sem tud teljes bizalmon alapuló kapcsolatokat kialakítani akkor én, egy egyszerű ember, egy gyerek, hogy tudnék. Tisztában vagyok vele, hogy még sok pofont kell kapnom az élettől, apám mondta ezt bár nem egészen tudom mit jelent, de talán ez egy olyan dolog mely kapcsolatot alakíthat ki, mely bizalmat épít, hiszen a bizalom nem más mint az idő és szimpátia szorzata, idővel, sok pofonnal kitapasztalhatom, hogy ki az aki tényleg velem van és sose modulálna ellenem
bár jelenleg nem igazán gondolom, hogy valaha bárki tenne ilyet értem. De jelenleg a társaimnak szüksége van rám és én most megteszem amit tehetek így hát, felkapom Erisa-t és kivételesen Sayuri-sanra hallgatva a kórház felé veszem az irányt
-Nincs értelme a virágnak ha te mozgásképtelen vagy.
Súgom vissza Erisa-sannak miközben haladtunk egyenesen előre a cél felé.

Jiraiya Kedd Feb. 17 2015, 14:14

// Yuu nem adta át a csengőt, mivel csak nyújtotta Erisának és Ő nem vette el, vagyis nem volt leírva. Így a csengő még mindig Yuunál van //

A csapat tehát, úgy döntött, hogy a Kórház felé veszik az irányt. Úgy tűnik, hogy az aggodalom szikrája kissé túl nagy ijedséget keltett a két Geninben, ám úgy tűnt, hogy Erisa nem igazán ellenzi a Kórház meglátogatását. Az biztos, hogy ott talán a legnagyobb biztonságban lesznek, ugyanis több beteg is van és hát, Mugo-sensei csak nem mészárolna le mindenkit egy-egy gyilkosabb technikával. Azonban ha a három Genin az ellátás miatt akar a kórházba menni, akkor azzal is foglalkozniuk kellene, hogy vajon a harctéren lesz-e majd kórház? Persze ez buta kérdés: Egy Ninja használja ki a környezet adta lehetőségeket, legyen becstelen és tegyen meg mindent a Küldetésérét. A másik dolog pedig, hogy a harctéren általában mindig lesz egy Szanitéc ninja, aki majd felel a csapat egészségéért. Éppen ezért, hogyha Erisa komolyan megsérült, akkor természetesen a Kórház a legjobb mentsvár.
A csapat tehát egyenesen a Kórház felé vette az irányt. Útjuk csendes és óvatos volt, de mégis gyors. Maximum fél óra alatt elérték céljukat és elérték a Konoha Kórházát. Jelenleg a kapuja előtt állnak. Odabentről mozgolódás látszik. Az ablakok előtt egy-egy nővér, orvos, vagy beteg. Sok helyen pedig be van sötétítve a szoba, így kintről abszolút nem látni be. Mire pedig a kis csapat megérkezett, Erisa egészségi állapota javult. Nem tudni, hogy mi volt az a hirtelen rosszullét. Lehetséges, hogy a törékeny teste nem bírta az ütést, de az is lehet, hogy a sensei csinált vele valamit. Azonban az biztos, hogy mostanra már nem szédül, levegőt is tökéletesen kap és meg tud állni a saját lábán. Egyedül Yuu az, aki ismételten leterhelte kissé sérült szervezetét, így egy kisebb roham jött rá, miután letette Erisát a Kapu előtt.

// Következő Posztot Konoha Kórházába. Nem kell tartanotok a sorrendet, az most mindegy. //

~ Valahol Máshol... ~

A férfi, unott arckifejezéssel lépdel Konoha háztetőin, miközben az újonnan szerzett csengő, ott fityeg az oldalán. Ruhája súrlódó, nyikorgó hangja és léptei kopogása elnyomja a csengő által hallatott apró csilingelést. Kezét végighúzza két hetes borostáján, ami érdes hangot hallat, majd megállapodik az egyik ház szélén. Tudja, hogy kit keres és azt is tudja, hogy hol találja meg. Akit keres, az éppen kilépni készült az egyik fegyverkereskedésből, nyomában egy koloncnak titulált fiúcskával. A hosszú, vörös hajú lány, azonnal észrevette a tetőről figyelő férfit. Már-már világító szemeivel, mintha átszúrta volna Mugo-t, ám ekkor a csengős férfi, kettőt hátralépett. Elővette cigarettáját, majd a szájába vette. Ezután kabátja ujjából előugrasztotta fémgyújtóját, majd egy könnyed mozdulattal meggyújtotta azt és a cigarettához emelte. Amint az első füst elhagyta a száját, megjelent mellette a vörös hajú nő. (Ruha és Arckifejezés)
- Tudod, hogy nem szeretem, hogyha ezt csinálod...
A nő hangja mély volt, de annál nőiesebb. Csak úgy érződött belőle a fegyelem és az erő.
- A Cigire gondolsz, vagy arra, hogy így kereslek?
- Mindkettő...
A nő ekkor oldalra nézett. Végigmérte a mellette álló férfit, majd egy sunyi, féloldalas mosolyra húzódott a szája.
- Látom már az elsőt meg is szerezted.
Utalt itt a férfi oldalán fityegő csengőre. Ám Mugo, nem szólt semmit, csak szívott egy nagyot a cigarettájába, majd letüdőzve annak füstjét, megkönnyebbült sóhajtást engedett el.
- Úgy tűnik, hogy nem tartoznak majd abba a bizonyos elitbe... Habár, a vége dönt el mindent.
A férfi tekintete a távolba meredt. Nem nézett semmit, nem vonta el semmi a figyelmét. Mindenen átnézett, semmi nem érdekelte... A múltban járt. Emlékek rohanták meg, tompult tudattal és a hatalmas slukk okozta hányingerrel, most saját vizsgáján töpreng, ám ez nem tart sokáig, ugyanis a női hang, visszahúzza a valóságba.
- Láttad a lenti kölyköt?
- Igen. Őt is Isami hozta ide.
A nő csak bólogatott.
- Vajon mi volt ezekkel a célja?
Tette fel Mugo a költői kérdést, ugyanis a választ, legbelül már Ő is sejti...
- Nem tudom, de már az is furcsa, hogy Danzou engedélyezte a belépését. Terveznek valamit...
- Vagy inkább Danzou tervez valamit.
- Ezzel a néggyel? Nem vagy túl paranoiás?
Mugo csak mordult egyet, majd ujjával elpöccintette a füstölő cigarettáját... A Ninják Világa egyre bonyolultabb. Nem lehet tudni, hogy mi miért történik, hiszen a titoktartás ezekben az időkben a legnagyobb fegyver. Ha valaki tud valamit, amit a másik nem, akkor valószínűleg hatalma van a másik felett... De akkor mekkora hatalma van Mugo-nak? Mekkora hatalma van a Hokagénak?

**Kenta Koizumo** Vas. Márc. 15 2015, 10:18

//Rikudou Sennin//

Koizumo arra ébredt, hogy hűvös szél fújja az arcát. Kint madarak csicseregtek, és friss levegő jött be a tágra nyitott ablakon, rengeteg fénnyel együtt. Lassan nyitotta ki a szemét. Mellette a korábbról megismert Aoba ült, aki kihallgatta őt.
- "Bocsánat, de bele kellett néznem a fejedbe, hogy mindent megtudhassak. Háborús időkben senkiben nem bízhatunk." - szabadkozott a chuunin. Koizumo körülnézett, nem szólt semmit. Látta, hogy egy csupa fehér kórteremben van, de nem infúzión. Nem érezte magát úgy, mint aki épp most épült volna fel. Nem is igazán értette, mit keres ott. Aoba eközben tudtára adta, hogy a teljes felszerelését megtalálja az ágy mellett lévő éjjeliszekrényben. A szekrényen volt egy pohár víz is ezzel a felirattal: "Idd meg!"
~ Hmm...Ha nem írják rá, rá sem jövök. ~ gondolta Koizumo, majd idegtépően lassan felült. Aoba elment. Utolsó mondata, amit a fiúhoz címzett, egy fergetegesen jó hír volt: a Hokage beleegyezett abba, hogy a falut geninként szolgálja. Koizumo nem fogta fel rögtön, miről is van szó, kicsit kábán nézett ki az ablakon, és laposakat pislogott. Még szívesen aludt volna egy kicsit.
~ Szép idő van. ~ gondolta. ~ Mit is mondott Aoba? Mintha fontos lett volna. Á megvan. Konohai genin vagyok.
- "Konohai genin vagyok!" - kiáltott, amikor végre leesett neki. A tudat, hogy most már álmai falujának hivatalos polgára, boldoggá tette. Azonnal fel akarta fedezni az egész falu minden szegletét, megismerkedni a hellyel, ahol hátralévő életét szerette volna leélni. Rögtön el is indult - sietségében a tőle balra lévő ablakon keresztül távozott. Nem volt sok ideje, állítólag másnap délben a kiképzőterepeknél várták. A párkányon kívül egy időre megpihent, és körbenézett. A falu látképe elkápráztatta, a kórház legfelső emeletének tetejéről remek kilátás nyílt Konohára, a ninja világ első és legnagyobb rejtekfalujára. Koizumo először nem is tudta, merre induljon. Az utcák sokaságát nézve a bőség zavarával küzködött. Elővett a kunai-t, és megpörgette a tetőn, majd kis idő után megállította. A penge hegye nagyjából a Hokagék emlékművei felé mutatott, ezért Koizumo arra indult. Leugrott a kórház bejárata elé, ahol kis híján kilapított egy szürke ruhás ninját.
~ Hoppá! Ez közel volt...Jé, miért megy ez a gyerek a kórházba, ha látszólag semmi baja nincs? Talán itt dolgozik szanitécként? ~ gondolkodott, miközben továbbugrált a tetőkön. ~ Vagy belső vérzése van, de ez kevésbé valószínű.

Valamivel később Koizumo már a Hokagék kőbe vésett arcképei felett pillantott le a falura.
~ Hogy csinálják meg ezeket a képeket? A szikla tök függőleges, mégis amint egy új Hokage képét kell bevésni, a sziklafalból hamar egy egész hatalmas kőfej áll ki. Talán valami föld elemű jutsut használnak? ~ tűnődött. Leugrott az egyik (talán a harmadik) Hokage arcképe felett lévő kis kilátóra, és közelebbről is megszemlélte a művet.
Ezután elkezdte körbejárni a falut. A Narákhoz indult, de előtte útba ejtette Ichiraku standját. A rámenestől fenséges illatok kúsztak a széllel. Koizumo szívesen betért volna egy tál meleg levesre, de már rég nem vette elő a pénztárcáját, abban sem volt biztos, hogy egyáltalán megvan-e még. Különben is fegyverre gyűjtött, egy jó katanára, vagy egy fém uchiwára. És öt kunai sem elég egy harchoz, annál jóval több kell. Ez azonban most mellékes dolog, most a falut kell megismernie. Nemsokára meg is érkezett a klán területére, ahol a Nara könyvtárat kezdte el keresni. Sajnos nem találta meg, egyelőre nem is nagyon mert útbaigazítást kérni, inkább tovább sétált.
Néhány óra múlva azon kapta magát, hogy a kapunál áll. Nem látott őrt, csak egy különös ruhájú egyén téblábolt fel-alá az utcán. Koizumonak ismerősnek tűnt valahonnan a mozgása. Mintha korábban látta volna az Ichirakunál. És már máshol is. Igaz, Aoba említette, hogy figyelni fogják, talán ő az, aki szemmel tartja a lépéseit.
~ Végül is, egyáltalán nem gond. Ha ő jónak látja, hadd kövessen. Engem nem zavar. ~ törődött bele Koizumo a ténybe, hogy ezentúl nem fog tudni megszabadulni a férfitól (vagy nőtől, nem eldönthető).

A nap már lemenni készült, de Kenta még mindig az utcákon kóválygott. Arcára arany fénysugarat, vetett a lenyugvó fénykorong, a felhőket bíborra, rózsaszínre színezte. Az árnyékokat komikusan hosszúra nyújtotta, és a falun sorban felkapcsolódó utcai lámpák hullámzó fénytömeg érzetét nyújtották. A nap lement, ekkor láthatta Koizumo kiteljesedni Konoha szépségét. A járókelőkre a boltok neoncsövei különböző élénk színeket vetítettek, de az épületek árnyékában megbújhatott a tolvaj. Bár egy ninja faluban a lopás nem jövedelmező üzletág, ezért mindenki a fényben járt, de ennek nem igazán van jelentősége. Utcai árusok kínálgatták fennhangon termékeiket, és különböző ételek illatai csiklandozták Koizumo orrát, míg végül annyira megéhezett, hogy ő maga is betért egy hívogató táblájú standhoz. Egy lány mellé ült le, és curry-t kért rizzsel. Nem kívánt ismerkedni, de a mellette ülő lány felkeltette a figyelmét. Nem tűnt ninjának, mégis edzett volt, meglehetősen szemrevaló. Koizumo megszólította:
- "Üdv! Egyedül vagy itt?"
- "Helló!" - mosolygott vissza a lány. - "Többnyire. Ahogy látom, te is. Sok embert ismerek a faluban, de téged még nem láttalak. Most érkeztél?" - kérdezett. Látszólag nem volt ellenére, hogy a shinobi megszólította.
- "Többnyire. Nemrég telepedtem le" - mosolygott Kenta. - "Meghívhatlak valamire?"
- "Ebben a faluban nagy szükséged van a pénzre. Ahogy látom, vándor voltál, nem lehet túl nagy vagyonod. Persze meghívhatsz, de én fizetek. Bár ami azt illeti, az apámé a stand, tehát most egyikünk sem fizet." - beszélgetés váratlan fordulatot vett.
~ Elképesztő. Ennél olcsóbban már meg sem úszhatnám.. ~ örvendezett a shinobi.
- "Biztos, hogy nem terhelem édesapád kasszáját ezzel?" - kérdezte udvariasan.
- "Ugyan..Van hol aludnod?"
- "Nincs szállásom, de hozzászoktam, hogy a szabad ég alatt alszom. Sokat vándoroltam."
- "Már konohai vagy. Itt nem aludhatsz az utcán. Ha nincs ágyad, gyere fel hozzánk, van néhány vendégszobánk."
- "Ugyan, erre tényleg nincs szükség." - szabadkozott Koizumo, de belül nagyon örült. Na nem mintha ki akarna használni bárkit, de tényleg kényelmes lett volna egy ágy, már hosszú ideje a földön aludt. A lány azonban nem tágított, tovább unszolta őt.
- "Hát jó. Ha tényleg ragaszkodsz hozzá.." - bólintott megadóan a shinobi. - "És merrefelé laktok?"
A lány elvezette őt a házukhoz. Illetve, kinyitott egy ajtót a stand pultja mellett, és betessékelte a fiút. Mivel a stand a családjáé volt, megvették az afölött álló házat.
- "Egyébként Shinozuka Emi vagyok." - mutatkozott be a lány.
- "Kenta Koizumo. Szép házatok van." - viszonozta a gesztust a fiú, miközben a lépcsőn felfelé a vendégszobákhoz sétáltak. - "Nem zavarja a szüleidet, hogy szobát adsz nekem?"
- "Felőlük az történik ebben a házban, ami...Szóval nem igazán vannak itt. Anyám lent vezeti az üzletet, csak néha alszik egy külön szobában a raktár mellett. Apám meg állandóan üzleti úton van, szóval tőle aztán.."
- "Értem. Akkor nem igazán van idejük rád, ugye?"
- "Nem sok. Beírattak az Akadémiára, hogy kevesebbet legyek otthon, nem igazán érdekli őket semmi, csak a család vagyonának a gyarapítása. De ez látszik a házon is." - felelt Emi.
- "Tudom milyen érzés. Anyám halála után apám totál befordult, évekig hozzám sem szólt. Aztán meghalt, és én elmentem vándorolni." - mesélt Kenta.
- "Aha..Ez a szobád." - mutatta az egyik gyönyörű helységet a lány. - "Most le kell mennem segíteni a kasszánál. Ha reggel felkeltél, csak vegyél ki valamit a hűtőből, láttad, hol van. Érezd otthon magad!" - azzal elment.

Másnap reggel Koizumo alig akart kikelni az ágyból. De muszáj volt. A maga mellett lévő órára nézett, ami egész éjjel hangosan kattogott, és nem hagyta őt aludni.
~ Te jó ég, már ennyi az idő!? ~ ugrott fel, és gyorsan összeszedelődzködött. Délre a kiképzőterepeknél kellett lennie, amikről még azt sem tudta, hol vannak. Gyorsan kent magának egy kenyeret valami barna dologgal, amit még sosem látott. Az volt ráírva, hogy mogyoróvaj, és nagyon finom volt. Az asztalon talált egy kis borítékot, benne egy térképpel és egy üzenettel:
- "Ez még hasznos lehet, álomszuszék."
~ Igaz, tényleg sokat aludtam, de ha tudná, milyen jól esett..
Dél előtt tíz perccel ért a kiképzőterepek kapujához. A térkép valóban sokat segített neki. Már csak meg kellett várnia a...valakit.

// Bocsi, késtem.. //

**Kenshiro Erisa** Vas. Márc. 22 2015, 11:52

A csillagokkal bevilágított sötét ég, csodálatos látványt nyújt. A Hold fénye beragyogja az élettelen, szürke utcákat. A fehér fény, remek árnyalatot tükröz a kék virágoknak. Délben még olyan jó idő volt, most viszont lehűlt a levegő. Vagy csak én érzem így? Fázom, éhes vagyok, koszos, izzadt, és fáradt. Minél hamarabb haza akarok jutni. Nagyon későre járhat.
Megállok az ajtóm előtt. Jobb kezemmel benyúlok az övtáskámba, s a kunaiok, és shurikenek között megtalálom kulcsot. Ahogy elfordítom a zárban a kulcsot, melyet egy halk kattanás kísér, megkönnyebbülök, olyan jó érzés újra itthon lenni. Bekullogok a fürdőszobába, leveszem a ruháimat, a virágokat az ágyam melletti kis asztalra helyezem, majd lezuhanyzok. A fürdőből a konyhába veszem az irányt, és összedobok egy egyszerű salátatálat, amit jóízűen elfogyasztok. Reggel ettem utoljára, ez most nagyon jól esett. Fogat mosok, majd megvetem az ágyam, s beledőlök.

Mikor legközelebb felnyitom a szemem, már a nap fénye kölcsönöz színeket a szobának. Ránézek az órára. Még csak fél tíz. Felkelek, beágyazok, reggelit csinálok magamnak. Reggeli után kimosom a tegnapi ruhámat, ráteszem a szárítóra, s felveszek egy ahhoz hasonló másikat. Csak színeiben tér el az előzőtől. Ebben kicsivel több a piros, mint a fehér és a fekete. Hajamat most nem fonom copfba, hagyom hogy egészen a hátam felső részéig leérjenek.Összeszedem a felszerelésemet, ami kicsit hiányos. Hamarabb elindulok, és út közben beugrok a boltba, és újratöltöm készleteimet. nyolc robbanójegyzet, és két kunai, amit tegnap elvesztettem (2000 Ryo). Szívesen vennék dróthuzalt is, de most nem hoztam magammal a hátizsákomat, így nem tudnám hova eltenni. Nem sokkal dél előtt érek oda a kiképzőterekhez. Egy pár kellemetlen élmény ugrik be a tegnapról, de hamar túlteszem magam rajta. Ma bebizonyítom, hogy én is érek valamit. A kiképzőterek bejáratánál ezúttal csak egy ember álldogál. Nagyjából velem egykorú. Ő lenne talán az új csapattársunk? Odasétálok hozzá, ő háttal van nekem, megállok tőle két méterre, és megszólalok.
- Jó reggelt!.. Véletlenül nem te lennél az új csapattársunk?... - Kérdezem tőle majd be is mutatkozok neki
- Egyébként Erisa vagyok... - Talán vele sikerülhet jobb kapcsolatot kiépítenem... Talán... Yuu és Sayuri még sehol, akár meg is ismerkedhetnénk addig...

**Kenta Koizumo** Vas. Márc. 22 2015, 12:34

Koizumo unta már a várakozást, ezért elővette a ninjatoját, és azzal szórakozott. Össze-vissza forgatta, de egy idő után arra is ráunt. Leszúrta a pengét a földbe, és az elkövetkező pár percben annak árnyékát nézte. Egyszer csak egy fiatal lány fordult ki az egyik sarkon, és egyenesen a fiú felé tartott. Koizumo lepillantott a penge árnyékára, ami már szinte nem is látszott.

~ Dél van. ~ gondolta. ~ Ezek szerint a közeledő lány az egyik jövendőbeli csapattársam lenne? A lányok olyan problémásak.. ~ szedte össze vándorlása során szerzett emlékeit a gyengébbik nemről. A lány hamar odaért hozzá.

- "Jó reggelt!.. Véletlenül nem te lennél az új csapattársunk?...Egyébként Erisa vagyok..." - mutatkozott be.

- "Kenta Koizumo" - árulta el a nevét Kenta. - "Nem mondták el, kik lesznek a csapattársaim, de valószínű, hogy te leszel az egyik. Gondolom délre jöttél, nem igaz?" - kérdezte, de meg sem várta a választ, folytatta a beszédet. - "Kicsit izgulok. Tudod, ezelőtt én vándor shinobi voltam, nem igazán volt társaságom. Most azonban végre konohai genin lehettem, és rögtön be is osztottak egy csapatba. Mondd csak, te ismered a többi tagot? Vagy esetleg a csapatvezetőt?

Koizumo valóban izgult. Beszéd közben visszatette a kardot a hátán lévő hüvelybe, és igazított egyet a táskája pántján. Végigmérte a lányt tetőtől talpig. Shinobi létére enyhén szólva egy kicsit csicsás pirosas ruhát viselt, és fekete haja volt. Kicsit alacsony, kék szemű, sima, fehér bőrű lány, kicsit talán meg is mozgatta Koizumo fantáziáját, bár az exvándor nem volt az a perverz típus. A lány beszédstílusa azonban kicsit félénk, visszahúzódó természetre utalt. Kenta tisztelettel adózott neki, amiért meg mert szólítani egy idegen ninját.

// Parancsolj! Very Happy

//

**Kenshiro Erisa** Vas. Márc. 22 2015, 12:53

A fiú nyíltnak tűnik, ami jó. Vándor ninja... Hmmm... Ez érdekes. Nem hittem volna, hogy csak úgy mindenféle jött ment embert beengednek Konohába háború idején. A fiú látszólag megerősödött a sok vándorlásban, legalábbis úgy tűnik feszül rajta a ruha. Vagy csak nincs pénze újat venni. Megigazítom a hajamat díszítő élénkék virágot, majd egy kedves mosollyal válaszolok a feltett kérdéseire.
- Igen, délre jöttem. - nyújtom felé a kezem - Örülök hogy csapattársak lettünk. - ami nem igaz, egyelőre hármunk sem fér el egymás mellett, de most hogy jött egy negyedik... - Semmi gond, remekül kifogsz tudni jönni a többiekkel, nem kell izgulnod. És igen, ismerem a többi tagot, és a csapatvezetőnket is. De... Hogy hogy vándor voltál? Ezt hogy érted? Mármint... Hogyhogy Konohai lettél? - intézem felé a kérdést, kicsivel bátrabban. Látszólag a fiú barátságos, nem hiszem hogy nagy baj, ha kicsit én is jobban megnyílok... - Mond csak... Te szereted a virágokat?... - Ekkor előveszem az övtáskámból a másik két Fudikio-t, és megmutatom a fiúnak. - Szerintem nagyon szépek... - Igazából fogalmam sincs miért pont ezt mondtam el neki, de logikusnak tűnik, ha megnyílnék neki, és mondanék neki dolgokat, amik alapján megismerhet... Mármint a jelenlegi csapatunkból mondhatni senkit sem ismerek, csak név szerint, és néhány jellemvonásukat ismerem fel, de ennyi... Legalább Kenta-sannal jó kapcsolatot kellene ápolnom a közeljövőben.

**Kenta Koizumo** Vas. Márc. 22 2015, 13:30

A lány is barátságos volt. Koizumo örült, hogy ilyen korán sikerül megismernie egy csapattársát. Erisa azonban valamiért furcsának találta, hogy Kenta korábban vándorolt.

~ Igaz, valóban érdekes lehet, hogy ilyen könnyedén vándorból konohaivá váltam, Elvégre bárhonnan jöhettem, bármi lehet a célom, beleértve esetleg Konoha elpusztítását.

- "Szerintem minden ninja falunak jól jöhet, ha minél több shinobit tud mozgósítani. Amikor idejöttem, többször is odafigyelően kihallgattak, és tegnap jöttem csak ki a kórházból, ahová az elmém átvizsgálása után vittek. Nem tudom, mennyi ideig lehettem kómában a vallatás után, rémlik, hogy valaki egy hétről beszélt, de lehet, hogy csak egy nap volt. Azelőtt valóban vándor voltam. Még korábban történt, hogy meghaltak a szüleim, én pedig elkezdtem járni a világot. Rengeteg felé megfordultam és sok emberrel találkoztam. Most azonban a Hokage-sama engedélyével letelepedtem, és már én is konohai vagyok. Bár a fejpántomat még nem kaptam meg."

A lány kellemes társaságnak bizonyult. A beszélgetés során egyre jobban megnyílt Koizumonak. A fiú meglepetésére egy érdekes kérdést tett fel neki, miközben két virágot húzott elő valahonnan.

- "Mondd csak... Te szereted a virágokat?...Szerintem nagyon szépek."

Koizumo korábban már látott hasonló virágokat. Sok kellemes emléke fűződött hozzájuk.

- "Ez a Fudikio virág, ha nem tévedek. Nagy értékkel bír azon különlegessége miatt, hogy chakraérzékeny." - beszéd közben finoman végigsimított az egyik virág szirmain, amik kissé lekókadtak. A könnyű szirmok a beléjük vezetett kevés chakra hatására azonnal életre keltek. - "Egyszer, nagyon messze innen egy balesetben súlyosan megsérültem. Egy vén füvésznő mentett meg az ezekből a virágokból kinyert nedv segítségével. Csak gyógyító hatását és chakrabefogadó képességét ismerem. Te miért hordod magadnál őket? Talán valami hozzájuk köt?" - tette fel a kérdést.

**Kenshiro Erisa** Vas. Márc. 22 2015, 13:49

Bámulatba ejtett a fiú tudása. Én tegnap hallottam ezekről a virágokról elsőnek. Abban is igaza lehet, hogy jól jön a plusz ember a falunak, de biztos vagyok benne, hogy ez nem megy ilyen könnyen. Bizonyára most is figyelhetik, hisz állítása szerint még csak tegnap lett tagja a falunak... Tegnap... És a Kórházból jött ki... Kíváncsi lennék mit tud a robbantásról.
- Igazad lehet. - fogadtam el a fiú érveit. Bár egy kicsit kérdően néztem rá, miután megtapizta a virágaimat. Nem adtam rá engedélyt, és végül is nincs belőle semmi baj de... Valahogy... Olyan érzés, mintha behatolt volna az intim szférámba.
- A Senseiem ajándékozott meg vele. - mondom, majd visszateszem az övtáskámba a kezemben lévő kettőt. - Nem tudtam hogy gyógyításra is lehet használni. A Jutsumhoz kell, azért hordom magamnál, illetve azért fogom most már mindig magamnál hordani, mivel még csak tegnap kaptam, a "különleges" genin vizsgánk után. De ami a legjobb bennük, hogy olyan gyönyörű kék színük van. Mond csak tudsz még ezekről a virágokról valamit? - kérdeztem a fiútól - Amíg nincsenek itt a többiek, úgyis ráérünk. Szívesen meghallgatnám. - Hangnemem kissé talán ellenséges lehet, bár nem tudom, igazából csak kicsit rosszul érintett hogy megfogdosta a virágaimat, ez az idegen. Jézus... Miket beszélek.... Hisz már a faluhoz tartozik, nem lehet idegen... Vissza kellene fognom magam picit... Tényleg, vajon hol lehetnek a többiek? Már elmúlt dél, és még sehol sincsenek...

**Suzuhito Sayuri** Vas. Márc. 22 2015, 15:06

Előzmények

Sayuri borzalmasan aludt, egész éjszaka forgolódott és kínozták a gondolatok a Sensei és az ö különleges kapcsolatán, illetve azon a bizonyos furcsa csókon, ami Yuu elmondása szerint csupán egy álom volt, hiszen a fiú egyáltalán nem értette miért kérte számon Sayuri a szobája előtt, ráadásul ruha volt rajta, és a lépcsőn igyekezett fel. Igazából a lány nem hitte el teljes egészében azt amit a fiú mondott, de úgy érezte, hogy inkább annyiban hagyja a dolgot, és nem járatja le magát még jobban. Erkölcstelen dolog amit tett, nem elég, hogy máris csókolózott valakivel, de ugyanazon a napon meg is csalta az illetőt. Természetesen sosem feltételezte azt, hogy majd a Sensei vállalja a felelősséget azért a csókért, és elveszi feleségül Sayurit, hogy ezzel megóvja a lány tisztaságát és ártatlanságát, de azért volt egyfajta reménye afelől, hogy a férfi nem csupán egy lányként gondol rá a sok közül, hanem inkább A lányként, még ha ezt nem is vallja be magának, többször is gondolt arra a végtelenül hosszúnak tűnő öt másodpercre. Mert hát nem tarthatott tovább..
Szokás szerint korán ébredt, annak ellenére, hogy későn feküdt le, és nem sikerült kellőképpen kialudnia magát. Egy kellemes gyógynövénytea elfogyasztása mellett nekikezdett a reggeli rutinjának, ami a felszerelések ellenőrzésével indult. Két füstbomba, amit Saito-san kérés nélkül elvett, máris hiányként jelentkezett, azonban könnyen pótolni lehet őket a városban, viszont ennél komolyabb problémát jelentenek a tegnap erdőben hagyott csapdáknak használt robbanó jegyzetek, és dróthuzalok.
A lány némi élelem elfogyasztása után, korán elindult a faluba, elsősorban a hiány pótlására, tisztában volt vele, hogy a dróthuzal amit elpocsékolt már használhatatlan, ezért mindenképpen vásárolnia kell belőle. Egy kis cetlivel a kezében sietett a megfelelő üzlet felé ahol, ha szerencséje van meg is vehet.
- Jó reggelt! - köszön az üzletben tartózkodóknak, majd pedig a pulthoz siet, ahol kezében a bevásárló listával hozzá is kezd a szükségleteinek pótlásához. //Feltételezem ezeket az eszközöket nem polcokon tárolják, hanem egy hátsó üzlethelyiségből hozzák előre// - Két darab füstbombára, 10 m dróthuzalra, és egy szerszámos készletre lenne szükségem. - sorolja fel a papíron olvasható tárgyak nevét, és mennyiségét, már csak abban bízhat, hogy minden van készleten. Majd amint megkapta a tárgyakat oda is adta az ellenértékként szolgáló pénzösszeget a boltosnak, elpakolt és elköszönt tőle.

Még bőven a megbeszélt időpont előtt járt az idő, ezért az útja a Kiképzőterepek, azon erdős szakasza felé vezette amerre korábban a csapdákat állították fel, csupán halvány sejtése volt arról merre is lehetett pontosan ez a placc, de bízott irányérzékében, hogy sikerülhet visszatalálni, arra a tisztásra. Az erdőbe érve különös odafigyeléssel ugrált fáról-fára, keresve az ismerős erdőrészt.
Ha megtalálta, akkor mindent lebontott amit csak talált, a szétvágott dróthuzalokat otthagyva, viszont a robbanójegyzeteket amelyeket talál magához véve indul vissza a társaihoz. Feltéve ha egyáltalán megtalálja azokat. Viszont délre mindenképp visszaér a megbeszélt találkozóhelyre, maximum néhány perc késést enged meg magának.

//Az erdőben összesen: Sayuri 4 db robbanó jegyzetet, Erisa: 6 db Robbanó jegyzet felkutatására és magához vételére készül Sayuri feltéve ha megtalálja őket hiánytalanul. //
//10m Dróthuzal: 500 Ryu, Szerszámok 150 Ryu, 2 db füstbomba: 300 Ryu, ezeket akkor vonom le, ha a karakter meg is tudta őket sikeresen vásárolni az üzletben. //

**Yuu** Vas. Márc. 22 2015, 15:39

Reggel van, ideje felkelni ötöt ütött az óra, ma sok dolgom lesz. Nézek fölfele az ágyban feküdve, miközben kezemet kinyújtom és a korábban megismert mozdulatot utánzóm. „Ahh milyen jó érzés volt Sayuri-san keblét megmarkolni és a csók sem volt utolsónak mondható. Bár tökéletesen biztos vagyok abban hogy bármennyire is izgató ez az információ és bármennyire is áll tőle a reggeli sátor, nem adhatom tovább senkinek, mert a tegnapi tekintete alapján Sayuri-san kivégezne. Nem csak a keblét éreztem kezemben, a tenyerét az arcomon, na de nem azt a simogatóan kellemes -féle érintést, hanem a pofont, mely tegnap elcsattant, örülök neki hogy csak ennyit kaptam nem többet. Persze ez az ő hibája volt, mért nem kopog vagy néz kicsit jobban körül, hihetetlen ez a lány. Nem tudom kiverni a fejemből a tegnap este történteket, bár tegnap sikerült tartanom magam a közelében de ez nem garantálható, hosszabb távon kemény dolog a pókerarc. Mégis mit kéne tennem, nem gondolom, hogy a szerelem, vagy az érzelmek kifejezése közel áll hozzám, a harag az amihez értek, ez meg teljesen az ellentettje.
Korán reggel ekkora problémával kell küszködni. Felkelek az ágyból és felöltözök, miközben kezem ügyébe akad a régi maszkom, ami persze csupa vér volt. Rájöttem, hogy végül semmit se használtam a saját dolgaim közül, kivéve a drótot, bár biztos vagyok abban hogy Sayuri-san azt is össze szedi. Viszont többször járt a kezem Sayuri-san szoknyája alatt remélem tanult az esetből és nem ott fogja tartani a füstbombákat.
Hamár füst, Sayuri-sannak tökéletes lenne ez a maszk, egyrészt ha nem ismerik fel kevésbé kell védelmezni, másrészt pedig nekem sem kell bámulnom egész nap az arcát, így kevésbé leszek olyan mintha lázas lennék egész nap vörös fejjel. Persze a legfontosabb szempont, hogy ne fulladozzon a füstben. Erőssítem meg magamban hogy nem a saját jóm miatt teszem.
Elindulok, hogy kimossam a maszkot végül is véresen nem adhatom oda. Az egyik szobalány segítségével sikerült is.
-Mint ha csak új lenne.
Mondom majd megköszönöm a segítségét és tovább állok. Mivel nagy része bőr ezért eléggé hamar megfog száradni, a napra kitéve, délig bőven kész lesz.
Meleg van, ledobom a pólóm mikor kimegyek a ház elé edzeni. Kézen állva háromszáz fekvőtámasszal kezdem, majd szépen lassan folytatom a többi edző mozdulattal. Két óra alatt kész is vagyok így, nagyjából tízre elkészültem. Elrohantam letusolni, ezúttal ügyeltem, hogy senki se legyen bent, illetve aki bejön az egyértelműen tudatában legyen, hogy bent vagyok. Itt történt tegnap este minden, nincs mit tenni, ez az emlék erőteljesen belém ivódott, hiszen az első csókom adtam neki. Gyors fürdés után, felöltöztem és a maszkkal a kezemben elindultam dróthuzalért. Elvégre nem lehetek benne biztos hogy Sayuri talál is. Miután megvettem a huzalt elindulok a kiképzőterepre és úgy tűnik utoljára érek oda, már mindenki csak rám és Senseire vár, úgy tűnik megismerkedhetek az új csapattársunkkal, akit fokozott figyelemmel kell követnem.
-Üdv, a nevem Saito Yuu.
Mutatkozom be az új srácnak.

- Ja és Sayuri-san ez... ez a tiéd.
Nyújtom át neki a tiszta és száraz maszkot.
-Ha már úgy is tele vagy füstbombával ez jól jöhet, és kevésbé felismerhetővé tesz.

//10m Dróthuzal: 500 Ryu//

**Kenta Koizumo** Vas. Márc. 22 2015, 19:03

~ A lány mintha azt mondta volna, a jutsujához kell. Tehát Hana ninpou-t használ? ~ gondolkodott a fiú. Ekkor azonban a lány megkérdezte, tud-e Koizumo még valamit a virágokról.

- "Nem igazán. Csak ennyit mondott el róla a füvésznő. Az érdekes dolgok mindig felkeltik a figyelmemet, és ez a virág eléggé különleges." - felelt a fiú. Erisa hangneme kicsit ellenségesnek tűnt. Koizumo nem volt annyira jó emberismerő, de ezt még férfi létére is felfedezte.

~ Talán nem kéne összevesznem vele. Elvégre még csak most ismertem meg. Valahogy meg kéne próbálnom kiengesztelni. De hogy? ~ azonban már nem nagyon volt idő ilyen privát beszélgetést folytatni. Megérkeztek a többiek. Elsőként egy másik lány állt oda hozzánk, akinek a ruházata Koizumo férfiszemével nézve csak a színeiben különbözött Erisáétól. Ezt azonban inkább nem tette szóvá, nem akarta, hogy mindkét lány egyszerre ugorjon neki. Az újonnan érkezett lány viselkedése méltóságot árasztott, de a szemén egy esetleges balesetről tanúskodott a szemkötő.

~ Jé, még egy félszemű.. ~ gondolta Koizumo. Ekkor befutott a negyedik tag.

- "Üdv, a nevem Saito Yuu." - mondta, majd az ismeretlen nevű lányhoz fordult, és Sayurinak szólította.

- "Kenta Koizumo vagyok." - viszonozta a gesztust a maszkos ninja felé, miközben észrevétlenül őt is górcső alá vette. A maszk nem volt túl érdekfeszítő - Kentán is volt - de a fiú bal szeme már annál inkább.

~ De jó! Mi leszünk Konoha legszemtelenebb csapata... ~ ironizált Koizumo.

Már mindenki megérkezett, csak a mesterre kell várni.

Jiraiya Vas. Márc. 22 2015, 20:28

// Mindegyikőtök írja le nekem a következő posztba, hogy Szeretne-e Elsődleges elemet a karakterének és ha szeretne, akkor van egy elem, amit kinézett magának, vagy pedig szabjam meg én? Mivel ez a ti karaktereiteket érinti, így ebben szabad kezet adok, de ha nem tudtok dönteni, akkor választok nektek. Sayuri: Sikerült összeszednek a felszereléseket és a vásárlást is jóváhagyom. //

Egy újabb nap Konohagakure no Sato utcáin. Minden él és minden zöldben pompázik. Vagyis, ez leginkább a Kiképzőtérről mondható el, ahol a csapat végre összeállt és most már csak Mugo-senseire várnak. Természetesen a 14-es csapat első három Geninjének könnyebb dolga van, elvégre már ismerik a senseit, ám az újonnan érkezett tag, egy teljesen ismeretlen "környezetbe" került bele. Habár, úgy tűnik, hogy ezidáig minden simán megy...
Ahogy Koizumo bemutatkozott és Yuu átnyújtotta a maszkot, kisebb szél támadt fel a Geninek körül és a következő pillanatban meglátták néhány méterre tőlük a szél forrásait. Egy magas, borostás, hosszú és zsíros hajú férfi jelent meg a szokásos sötét öltözetében és persze el nem hanyagolható bőrballonkabátjában. Mellette (Itt van a Kinézet leírás Mugo-ról és Shinku-ról) pedig egy vörös hajú, vékony testű, viszonylag alacsony nő jelent meg fehér, szürke és pirosas ruházatban. Ő valahogy sokkalta ijesztőbbnek és ridegebbnek tűnt, mint a nyugodt arcú Mugo. Mindketten a Geninekhez sétáltak, akik felsorakoztak előttük. Bal szélen volt Sayuri a balján Yuu, az Ő balján pedig Erisa és végül a jobb szélen Koizumo.
- Áh, látom már egymásra is találtatok.
Mosolygott Mugo, miközben a vörös hajú nő komolyan és elemzően nézett végig a Genineken.
- Akkor hát, Jó reggelt mindenkinek! Ő itt Shinku-sensei, mostantól részt fog vállalni a csapat képzésében. Egyenlőre nem mondom meg, hogy mi célt szolgál az ittléte.
- Nem is kell tudniuk.
Ragadta magához a szót a mély, de annál nőiesebb hangú hölgyemény, ám nem folytatta mondandóját, hanem néhány másodperces néma csend állt be...

**Suzuhito Sayuri** Vas. Márc. 22 2015, 20:51

A vásárlás könnyen és gyorsan megvolt, és viszonylag hamar sikerült az erdőben megtalálni azt a szakaszt ahova a csapdák lettek felállítva Mugo-sensei távol tartására. Miközben a lány fáról fára ugrált, és a gondosan előkészített csapdákat szedte darabokra, egy mosoly jelent meg az arcán. Ennyire azért még én sem lehetek béna. Itt természetesen arra gondolt, hogy ha ö képes volt ilyen könnyedén kiszúrni a fákra ragasztott cetliket, akkor a Sensei-nek sem került volna semmibe, kikerülni őket, és a vakfolton támadni a csapatra. Szépen sorban kapkodja le a papirosokat, amelyeket az övtáskájába rejt, hogy biztonságban legyenek, a dróthuzalokat pedig inkább a helyszínen hagyja, talán egyszer valakinek hasznára válhat. Legrosszabb esetben elkorrodálnak anélkül, hogy bárki is rájuk bukkant volna.

Már távolról látja társát, és igyekszik ismét egy komoly, de nem rideg arckifejezést felvenni, hiszen nincs egyedül, ezért a lehető legméltóságteljesebb oldalát kell mutatnia, és illendően bemutatkoznia. A fiú persze ezzel megelőzte, a lány egyet biccent és köszönti Fenereshy-sant és a fiút aki bizonyára az új csapattárs akiről tegnap Mugo-sensei beszélt. Mialatt végigmérte a magát Kenta Koizumo-nak nevező fiút, megérkezett Yuu is.
- Ah bocsásd meg az udvariatlanságom. Suzuhito Sayuri vagyok. Örülök a találkozásnak. Remélem jól kijövünk majd. - picit meghajol a fiú előtt, ahogyan azt illik. Minden kapcsolatban a mérvadó az első benyomás. Ha a két fél már az első perctől fogva utálja egymást akkor onnantól nagyon nehéz változtatni, ez pedig a rossz csapatmunkát eredményezi majd.. Ezt pedig nem engedheti meg magának senki sem, legyen az genin, vagy akár magasabb rangú.
- Ah. Nem is tudom mit mondhatnék. Én.. köszönöm. Köszönöm szépen. - a lány lélegzete is elállt egy pillanatra amikor kézhez kapta a maszkot. Kicsit talán meg is hatódott, hiszen egyáltalán nem számított rá, hogy bármelyik társától is kapni fog ajándékot. - Én is hoztam neked valamit. Láttam, hogy tegnap elhasználtál egy csomó dróthuzalt, ezért bátorkodtam venni neked, néhány méternyit. - már elő is húzta a táskából az ezüstösen csillogó szürke kötözőeszközt, és a fiú felé nyújtja. Másik kezével pedig az övtáskájából előhúzva néhány papirost.
- Ezek pedig a robbanó jegyzeteid. Elmentem és összeszedtem őket. Tudom, hogy nem nagy dolog, de legalább nem kell rá költened, és ebből sosem lehet eleget venni. - még egy mosolyt is erőltetett az arcára miközben Erisa felé nyújtja a lapokat.
Persze nem maradat túl sok idő a cseverészésre, hiszen a Sensei máris megérkezett, meglepő módon nem késett, vagy ha pedig mégis akkor nem sokat.
- Jó napot. - illendő üdvözlés, majd sorakozó. A már megszokott módon, de úgy látszik a csapat nem csak egy új taggal bővült, egy szemrevaló csinos, nő áll Mugo-sensei mellett. Sayuri akaratlanul is megbámulta a nőt, formás alakját, karakteres arcát, ápolt haját. Mégis ki lehet ez? Vajon milyen kapcsolatban van a Sensei-jel? Lehet, hogy a ba..barátnője? Esetleg a felesége? A lány próbált visszaemlékezni, hogy látott-e a férfi kezén gyűrűt, de bármennyire is erőlködött, ennyire aprólékosan nem elemezte ki. Azonnal a férfi kezeire, majd a nőére tereli a tekintetét, hogy leellenőrizze.

//Adatlapról levontam a pénzt, az elemmel kapcsolatban pedig szabad kezet adok. Igazából nem is értem mire jók. Embarassed

//

**Kenshiro Erisa** Vas. Márc. 22 2015, 21:08

A többiek is ideértek, szinte percre pontosan egyszerre.
- Jó napot Sayuri-san, Yuu-san! - köszöntöm őket. Sayuri odanyújtja nekem a tegnapi robbanójegyzeteket, amin először kicsit meglepődök, majd kínosan érzem magam, hisz én elmentem a boltba, és pénzből pótoltam őket. Sayuri pedig vette a fáradságot, és még az én részemet is felkereste, és elhozta.
- Kö... Köszönöm Sayuri.. San... - Mondom meglepődött hangon, majd lassan átveszem a papírokat, de nem rakom el, mert már nem fér sehova, a kezemben tartom mint valami idióta. Kisvártatva megérkezik a csapat feje is, egy nem kicsi meglepetéssel. Amint sorba állunk, és jobban szemügyre veszem a mellet álló vörös hajkoronával rendelkező nőt, eláll a lélegzetem. Csak nézem... Nem tudom levenni a szemem a testéről, a hajáról, az arcáról. Mugo már előttünk volt, de ledermedtem a meglepődöttségtől, nem tudtam köszönteni sem a senseit, sem pedig a nőt. Udvariatlan voltam, de még most sem merem elhinni. Mugo elkezd magyarázni valamit a nőről, de a részletekre nem tér ki. És mikor a nő megszólal Mugo után... Eláll a lélegzetem... Ez nem lehet igaz... A hangja, a testmagassága, az alkata, a haja... Akkor ő lett volna velem? De miért van akkor itt? És miért vesz részt a csapat képzésében? Mondjuk már azon is meglepődtem hogy négyen leszünk egy csapatban, holott ha jól tudom egy csapatban három geninnek kellene lennie... Szóval akkor, a csapat egyik felével Mugo, a másikkal pedig ez a Shinku fog "gondoskodni"? Nem akarok azzal a nővel együtt lenni. Agresszív...Félelmetes... És látszólag nem nagy kedvel engem... Kíváncsi vagyok mivel fogják folytatni..

// A föld elemen kívül akármi jöhet ^^//

**Yuu** Vas. Márc. 22 2015, 21:11

Nyújtottam Sayuri-san felé a maszkot de nem gondoltam, hogy elveszi tőlem. Vahon csak az új srácnál akart bevágódni és azért csinálja ezt, kissé elutasítóbb reakciót vártam tőle, már fel is készültem a veszekedésre, melyet persze én nyertem volna de nem, nincs veszekedés béke van. Valahogy bizton érzem, hogy ez az új fiúnak tudható be. Talán bejön neki és így akar imponálni? Nézek oldalra és méregetem a mellettem álló semmilyen külsejű srácot.
De nem, ennyire előre nem készülhetett fel, hiszen nem us tudta hogy kiaz mégis kedveskedni akar nekem, vajon mért, talán a tegnapi pofon miatt, vagy lehet hogy a státuszát akarja mutogatni? Hogy van pénze? Hát én is vettem dróthuzalt igazán nem kellett volna vennie.

-K-köszönöm.

Mégis mi volt ez? Köszönöm? Ahh, nem tudom kontrollálni magam mégis miféle ninja vagyok. Vissza kellett volna utasítanom ezt a kis „ajándékot” ezzel si csak a felsőbbrendűségét akarja mutogatni.

Össze vagyok zavarodva, igaz hogy a gyűlölet és a szeretet közel áll egymáshoz de ennyire, bámulok a tenyerembe, miközben sensei és egy másik alak megérkezik. Túl sok a női ninja semmi keresnivalójuk nincs a harctéren, mindegyiket csak a bizonyítási vágy hajtja, hogy kilépjenek a szerepükből, ahh mindegy is nem húzom fel ezen magam.

//Bár én tudom mire való az elem de rád hagyom a választást.//

**Kenta Koizumo** Vas. Márc. 22 2015, 21:48

Koizumo egyelőre nem reagált a körülötte történő eseményekre. Sayuri bemutatkozott, nevét egy apró meghajlással kísérte.

~ Hmm...Ez különös. Én vagyok nagyon bunkó, vagy ez a lány valami nemes? Sok mindent láttam már, de bemutatkozás közben meghajló embert még nem nagyon. Lehet, hogy amíg vándoroltam, csak neveletlen parasztokkal találkoztam? Mindegy, mostantól én is meg fogok hajolni egy kicsit a bemutatkozásnál..Bár..nem igazán szeretném leégetni magam mások előtt. ~ vívódott magában. A lány utólagos udvariassága többet ártott Kentának, mint használt. Bár tény, hogy jó volt hallani Sayuri (Koi számára) kellemes hangját.

Időközben megérkeztek a senseiek.

~ Kettő? Érdekes. Bár nem igazán ismerem annyira egy ninja falu rendszerét, ez meglepett. Bár úgy tűnik, a férfi az igazi mester, és a nő csak kísérő (?). ~ Koizumo nem tudta pontosan meghatározni, mit kéne levonnia a nő által beszúrt kis mondatból ("Nem is kell tudniuk"). A senseiek láttára mindenesetre felsorakoztak, Koizumo a jobb szélre sodródott Erisa mellé. Kissé tanácstalan volt, mit is kéne most tennie.

// Az ET-m miatt meg van kötve a kezem. Tűz. Very Happy

//

Jiraiya Vas. Márc. 22 2015, 22:59

// Nem baj Sayuri. Csak majd ha lehet, akkor tanulmányozd egy kicsit a Chakraelméletet és a most kapott Chakraelemedet Smile

Általában mindent megtudsz majd Mugo tanításaiból. Ja és olvasd majd el a Legendáknál az Öt Elem templomáról szóló cuccost is >< //

Miután a Geninek felsorakoztak és üdvözölték a Senseit és Shinkut, kisebb csend állt be, amit a férfi tört meg azzal, hogy megindult befelé a Kiképzőtér közepébe. Shinku szúrós tekintettel nézte a csapat reakcióját, majd fejével intett, hogy induljanak meg Mugo után. Amint a négy ninja megindult, Ő is követte a csapatot. Sikeresen felzárkóztak. Koizumo számára talán kissé furcsa a helyzet, ám miután Mugo-sensei megállt a Kiképzőtér közepén és belekezd a beszédébe, talán minden sokkal világosabb lesz az új jövevény, de még a három Genin számára is. Tehát, Mugo szembe fordul a csapattal, majd kabátja zsebéből elővesz egy szál cigarettát és a szájába helyezi, majd ahogy régebben is, magától lángra kap a halálrúd vége, a füst pedig Mugo száján és orrán távozik. Ezután persze továbbra sem nyúl a cigihez, végig a szájában tartja, majd három lapot vesz elő, úgyszintén a belső zsebéből és felmutatja azt a csapatnak. Eközben Shinku a négy Genin mögött áll meg néhány méterrel.
- Ezek a lapok Chakrafából készültek. A Fát mag kora óta nevelik és az általános tápanyagok mellett, chakrával is táplálják, így a Fa érzékeny lesz minden chakrára és Ő maga is képes a fokozott chakratermelésre. Ezekből a fákból készülnek a Különleges Tekercsek és a Chakrapapír is, amely arra hivatott, hogy megmutassa egy Ninja azon elemét, amelyre a legfogékonyabb lehet. Ezek az elemek a Suiton (Víz), Raiton (Villám), Fuuton (Szél), Katon (Tűz) és a Doton (Föld). Ezt az Öt elemet hívják az Öt Ősi Elemnek és ebből az Öt elemből jön létre az összes Elemi hatás, amit a világban tapasztalhattok.
Mugo ekkor nagyot szívott a cigijéből, mire az a felére leéget a hamu pedig leesett.
- Az Öt Elemről azért beszélek most nektek, mivel mind a négyen megtudjátok most a Saját Elemi Chakrabeállítottságotokat. Fontos, hogy az, hogy egy elemre fogékonyak vagytok, nem azt jelenti, hogy fel is tudjátok szabadítani azt az elemet. Az Elem felszabadítás pedig annyit tesz ki, hogy a testetekben tárolt chakrán kívül képesek lesztek felszabadítani egy Elemi Chakrát is, amelyet átalakítva, képesek lesztek a chakrátokból létrehozni az adott elemet, vagy az elemi chakrátokkal irányítani azt az adott elemet. Tehát, hogyha felismertétek azt az elemet, amire a legfogékonyabbak vagytok, először fel kell oldanotok magatokban az Elemi Chakrát.
Ekkor Mugo közelebb lépett a Geninekhez és a jövevényre terelte tekintetét.
- Elnézést, hogy nem mutatkoztam be, a nevem Kumori Mugo. Majd beszélgetünk, de előbb ezeket el kell intéznem.
Mondta a férfi, majd levette szemét Koizumoról és átnyújtott egy-egy chakrapapírt a maradék három csapattagnak.
- Annyit kell csak tennetek, hogy kevés chakrát koncentráltok a lapokba és máris kiderül a chakraelemetek.
(Az átáramoltatás már egy Akadémiai Tanulónak is könnyedén megy. Lényegében a Ninja Chakrája egy Hatodik érzékként működik. Képes vele látni, érezni, szagolni, ízlelni, hallani stb... A Chakra átáramoltatása azt jelenti, hogy a ninja a chakráját [Amit tudatosan irányít, ezt mi nem tudjuk elképzelni, de hasonló ahhoz, mintha egy füstöt irányítana valaki] kivezeti a testéből a tenketsu pontjain keresztül. Ezeket a pontokat csak a Dojutsu látja, így a ninja nem tudatosan irányítja a pontokhoz a chakrát, hanem tudja, elgondolja, hogy merre irányítja és a chakra utat talál magának)
- Koizumo chakraeleme a Tűz, így Ő nem kapott lapot.
Mondta Mugo, majd fél szemmel a Geninre pillantott, hogy lássa a reakcióját... Honnan tudta a Sensei?

//
Sayuri --> A Te Elemed a Suiton vagyis Víz
Erisa --> A Te Elemed a Fuuton vagyis Szél
Yuu --> A tiéd pedig a ~~Raiont,~~ Raiton (Elírta ><) vagyis Villám
Ha valamelyiket mégsem akarnátok, akkor írjátok le a következő posztban, hogy milyen elemet mutat a lap. (Ezt akkor is írjátok le, hogyha ezt választjátok) Suiton --> A lap nedves lesz; Katon --> A lap elég; Fuuton --> A lap szétszakad; Raiton --> A lap összegyűrődik; Doton --> A lap elporlad
Mind a négyen részletes leírást és tájékoztatót kaptok majd Mugo-senseitől a karakteretekre jellemző Chakraelemről. //

**Kenshiro Erisa** Hétf. Márc. 23 2015, 15:06

Elindultunk Mugo után, Shinku-sensei pedig hátul volt. Még most sem akarom elhinni. Tényleg ő volt az? Többször hátrapillantok a nőre, felmérem sokadjára is az alakját, a haja színének árnyalatát, hosszát. Biztos ő az... De mit keres itt?... Ezt nem értem...
A tér közepén megállunk, Mugo szokásához hűen meggyújt egy cigit. Igen, értem hogy van egy új gyerek, és neki is be kell mutatni, hogy milyen menőn tudjuk meggyújtani a cigarettát gyújtó nélkül, de túl feltűnően akar felvágni. El tudom képzelni, ahogy Mugo minden reggel a tükör előtt gyakorolja a cigimeggyújtást, és hozzá ezt az arcot. Egy hosszú magyarázatba kezd az elemi chakráról. Már hallottam ilyen dolgokról ezt-azt, de nem tudtam hogy speciális papírral szokták ezeket kideríteni. Egyáltalán mit kell figyelni a papíron? El fog színeződni vagy mi? Hogy tudja ez kimutatni az Elemi beállítottságunkat? Mugo átnyújtja a papírokat nekünk. Én meg fogom a jobb kezemben, a robbanójegyzeteket pedig óvatosan belegyűröm az övtáskámba. Nem látok semmi különöset, olyan mint egy sima papír... Sem különleges tapintása, sem különleges színe sincs neki. Szóval Chakrát vezessek bele... Akkor nézzük...
Csak egy kis koncentráció kellett hozzá, és a papír kettészakadt. Csak van ebben a papírban valami, ha ilyen érzékeny a Chakrára... De ez akkor most mit jelent? Milyen a chakrám természete? Nem nagyon akarok tudatlannak tűnni a többiek előtt... De furdal a kíváncsiság...
- Az enyém...szétszakadt... Ez mit jelent? - Fordultam oda Mugo-senseihez, miközben kezemben mutattam neki a kettészakadt papírt.

**Kenta Koizumo** Hétf. Márc. 23 2015, 16:40

A kölcsönös üdvözlést mester(ek) és tanítványok között rövid, de Koizumo számára mindenképp nyomasztó csend követte. A férfi megindult a kiképzőtér közepe felé, és a nő egy fejmozdulattal jelezte a genineknek, hogy menjenek ők is utána. A terep közepére érve a férfi sensei rögtön egy szál cigiért nyúlt, majd öngyújtó vagy gyufa nélkül meggyújtotta.

~ Pózer... ~ villant be Koizumo tudatába egy kifejezés, amit hasonló emberekre mondanak más országbeli kortársai. ~ Mindenesetre ez valamennyire jól nézett ki. Hmm..Csak nem chakrapapírból sodor cigarettát magának?

Ezt követően a sensei három chakraérzékeny papírt vett elő, és magyarázott róla egy kicsit a többieknek. Koizumot nem kötötte le annyira az előadás, apja már elmondta szinte szóról szóra ugyanezt még kiskorában. Akkor, amikor még Kenta anyukája is életben volt. A fiú már tudta, hogy ő maga tűz beállítottságú, hiszen ezt a tesztet már elvégezte. A sensei azonban tudott olyat is mondani, amiről még Koizumo sem hallott. Ő mindeddig abban a tudatban volt, hogy az elemi chakrát megismerése után rögtön lehet használni, azonban a sensei azt mondta, előbb fel is kell oldani. Koizumot nem érdekelték különösebben az elemi technikák, de néhány jó erős tűz elemű technika mindig jól jöhet.

Időközben a sensei is bemutatkozott, Kumori Mugo néven. Eztán meglepő esemény történt. A sensei szétosztotta a lapokat, de Koizumonak nem adott. Tudta, hogy a fiú tűz elemű, és ezt hangosan ki is mondta.

~ Honnan tudhatja? És vajon mennyit tud rólam? ~ töprengett. ~ Habár...Átnézték az elmémet, valószínűleg ez alatt főleg az emlékeimet értette Aoba...Lehet, hogy Mugo sensei is jelen volt? Bár az is lehet, hogy csak konzultált a vallatókkal. ~ Kenta elbizonytalanodott. Ez nála egy különleges esemény, hiszen ő mindig tisztában van a céljaival, és biztos a tájékozottságában. Ez esetben azonban határozatlan volt. Erőt vett pillanatnyi gyengeségén, és fellélegzett. Ezután néhány percig társait nézte, ahogy elemeiket ismerik meg. Erisa papírja kettészakadt. Koizumo gondolkodva nézett maga elé.

~ Nem emlékszem, mit is mesélt erről az apám. Ez talán a villám vagy a szél elem hatása?

**Yuu** Hétf. Márc. 23 2015, 17:44

Amikor Sensei beleedzettelek mondandójába és közben mutogatta a papírocskákat melyek nála voltak, persze szokásosan mérgezi magát a bagóval, sosem fogom megérteni mire jó. De ez a chakra papír hasznosnak tűnik, bár már halottam volna, nem egészen tudtam hogy mi fog történni ha bele vezetem a chakrámat a papírba, egy dologban reménykedtem, hogy nem ugyan azt a hatást keltem mint Erisa. Az az idiotizmus jele lenne számomra. Erisa papírja elszakadt és persze tette is fel a kérdését, én is kíváncsi voltam, hogy mégis mi lesz így tehát én is bele kezdtem a műveletbe.
Ahogy korábban tanultam elképzelem ahogy a chakra áramlik bennem, és a kezemből a papír felé irányítom, és csak reménykedek, hogy nem szakad el az én cetlim is. Gyerünk gyerünk gyerünk gyerünk. Remélem nem szakad és remélem, hogy az nem a villám, valahogy az tűnik legszimpatikusabbnak.
-K-kérlek villám legyél~~
Mondom ki halkan, miközben a papír össze gyűrődik a kezemben.
-Öhh izé... most örülnöm kéne igaz?

Valahogy nem tudok míg nem tudom bizton hogy villám vagy föld elemű a chakrám. Báár a szél sem lenne annyira rossz, gondolom tovább a dolgot, majd megelégszem azzal hogy kivárom sensei válaszát a dologgal. Addig nincs kérdezni valóm és a remény hal meg utoljára.

**Suzuhito Sayuri** Hétf. Márc. 23 2015, 17:46

- Ugyan igazán semmiség. - mosolyra húzta száját, még ha csak egy pillanatig is. Jól eső érzéssel töltötték el társai hálálkodó szavai. Nagy nap ez a mai, hiszen nem csak a genin vizsgán vannak túl, de még az első ajándékozáson is túlestek. Vicces, talán pont a Sensei tegnapi különleges ajándékozósdija válthatta ki ezt a csapatból? Még ha csak tudat alatt is, de azért különös. Sayuri ezen picurit eltöprengett, de igazából nem tulajdonított jelentőséget a dolognak, csupán egy kedves gesztusként szeretne visszaemlékezni a használt maszkra, amit az imént kapott, és legalább olyan fontossá vált számára ez az aprócska bőrdarab mint a tegnapi ritka anyagokból készült csodakenőcs.

A sorakozót követően a Sensei csinos kísérője alaposan végignézett a társaságon, legalább annyira mint amennyire Sayuri is megnézte magának a szemrevaló nőt. Továbbra sem hagyta nyugodni a gondolat, mégis mije lehet a Sensei-nek, azon túl, hogy ismerőse. A nő kemény, szinte már döfködő pillantásai, és szigorú aurája, arra enged következtetni a lánynak, hogy ö is hasonló komoly státuszt tölthet be mint Mugo-sensei. Talán hozzá hasonlóan ö is tagja az ANBU-nak. A lány érdeklődve hallgatta végig a chakra papírról szóló információkat, időnként bólogat is hozzá, ezzel jelezve, hogy érti a dolgot, és örömmel el is fogadja a papirost, követve az utasításokat a megfelelő módon, egy bizonyos mennyiségű chakrát koncentrálva bele, várja az eredményt. Persze nem kezd hozzá azonnal, előtte szemügyre veszi a papírt, annak anyagát, puhaságát, simaságát.
- Az enyém átnedvesedett.- szólal fel néhány másodperccel Erisa után, szinte egyszerre a fiúval, a kezében tartva a papirost, persze neki nem volt szüksége magyarázatra, hogy ez mit is jelent, hiszen teljesen egyértelmű a dolog.
- Elnézést. Megtudhatnánk végre, mi ez az egész? Edzeni fogunk? - a lány már nem bírta tovább, senki sem mond semmit, eligazítás sem volt, és az új csapattárs mellett még egy vadidegen nő is csatlakozott az újdonsült társasághoz, most pedig a chakra érzékeny papírok. Az csak természetes, hogy türelmetlenül várja végre a választ.

Jiraiya Kedd Márc. 24 2015, 19:06

// Az első küldetésetek előtt, kicsit gyakorolniuk kell a karaktereiteknek. HA aktívak lesztek, akkor gyorsan végzünk, de a tanulással és az elem megismerésével még nem ér majd véget a gyakorlás //

Mindenki megtette a szüksége lépéseket, egyedül Koizumo volt az, aki figyelte a többiek cselekedeteit és levonta a következtetéseket. Biztosra, csak Sayuri tudhatta, hogy melyik elemet is tulajdoníthatja magáénak, ám ez még nem jelent semmit. Miután mindenki megtette a szükséges chakraáramoltatást és persze feltették kérdéseiket, a hátuk mögül egy mély és Démoni hangot hallottak felszólalni.
- Kaptatok engedélyt a beszédre?!
A hang voltaképpen nem volt hangos, ám a belőle áradó agresszió és komolyság, mint egy éles penge, úgy szúrta hátba a Genineket. Erre persze mind a négyen felfigyeltek és talán hátra is néztek. Ha ez megtörténik, akkor csak a szemöldökét ráncoló Shinkut látják, aki nem fél tartani a szemkontaktust egyik Geninnel sem, ez pedig egy idő után zavaróvá válhat... De nem kell félni, az ezután beállt, mostanában elég sűrű, kínos csendet Mugo-sensei törte meg.
- Remek, remek! Ennél nem is lehetne jobb! Nos, akkor kezdjünk neki a tanulásnak: Sayuri és Yuu! Ti ketten Shinku-senseiel csoportosulva fogtok tanulni. Koizumo és Erisa, ti pedig gyertek ide hozzám.
Mondta Mugo-sensei, majd hátat fordított a Genineknek és kissé eltávolodott a másik csapattól.

Erisa & Koizumo
Erisa és Koizumo követték a Senseit, elvégre ez volt a parancs. A kiképzőtér tisztásának szélére került a csapat. Előttük a tó, mögöttük a bejárat, bal és jobb oldalt pedig az erdő. A csapat a jobb szélen állt meg, pontosan a tó és a tisztás találkozásánál. Csak egy karnyújtásnyira volt tőlük az erdő.
- Nos. Kezdjük hát!
Mondta Mugo, majd elővett egy köteg, négyzet alakú lapocskát. Szinte ugyanolyanok voltak, mint a chakrapapír. Nem sokáig szorongatta őket... Lekuporodott lótuszülésbe, majd intett a Genineknek, hogy ők is tegyenek így. Miután mindhárman a földön voltak, Mugo lehelyezte maga elé a köteg papírt.
- Mint kiderült, Erisa, te a Fuuton elemmel rendelkezel. Ez az az elem, amely a shinobi világban az egyik legritkább és a legnehezebben irányítható, létrehozható elem. Voltaképpen a szél, mint Elem nem létezik a világban. Ez inkább egy fogalom, mintsem Elem. A Szél a levegő mozgását jelenti. Amikor a levegő mozog, a szél fúj. A természetben ezt a nyomáskülönbség hozza létre. A mozgás tereli a levegőt, így a mozgás is létrehozhatja a szelet. Tehát, nem beszélhetünk szélről, mint elemről, hanem sokkal inkább levegőről, amit mozgatunk. Ebből pedig az következik, hogy a levegő mozgását és mennyiségét, sűrűségét többszörözi meg egy Fuuton Elemű Ninja.
Mugo ezután Koizumora nézett.
- Koizumo. A te elemed az egyik legpusztítóbb és legkiszámíthatatlanabb elem, ám szoros kapcsolatban áll Erisa Elemével. Míg a Fuuton a levegőt és a légáramlatokat erősíti fel, addig a Tűz egy már létező anyag. Viszont, még mindig nem kézzel fogható. Vagyis, jobb kifejezés erre a nem szerves anyag. Persze ez nem az égő tárgyra, vagy égési felületre értendő, hanem magára a lángokra. Maga a tűz két részből áll: Az elektronokból és a lángból. Maga a láng nagyon ritkán és nagyon nagy mennyiségben ég. Ám a láng, az égő elektronokból jön létre. Ezek az összesűrűsödött égő elektronok azok, amik a tűz alapját képezik. Ha nincsenek égő elektronok, akkor nincsen tűz. Maga a tűz elem, így rendkívül veszélyes és rendkívül nehezen irányítható elem. Az elektronokat nem lehet irányítani, ugyanis arra talán még a legtökéletesebb chakrakontrollal rendelkező ninja sem lenne képes. Ebből következik, hogy a Katon használó ninják által létrehozott tűz, nem irányítható, mozgatható anyag, hanem egy terelhető, irányt kapott anyag. Általában a tűz alapú technikák támadó technikák, amely a formájukban, létrehozási folyamatukban, nagyságukban és hőmérsékletükben térnek el egymástól.
Mugo itt egy pár másodpercnyi szünetet tartott, majd folytatta.
- Mint tudjuk, az égéshez szükséges az Oxigén. Ha nincs oxigén, akkor nincs égés. Így, talán már egyértelmű, hogy miért is jó kiegészítője egymásnak a Tűz és a Szél elem. A Szél elemű ninják, sűrítik és mozgatják a szelet, aminek hatására több Oxigén sűrűsödik össze egy adott területre, így ezen a területen megvalósuló égés sokkalta fokozottabbá válik, ezáltal pedig a tűz technikák is erőteljesebbek lesznek.
Mugo ekkor lenyúlt a nagy köteg lapért, majd elővett kettőt.
- Ezek sima, egyszerű papírlapok, nem képesek chakrát érzékelni, chakrát befogadni és bárminemű, önműködő reakcióba lépni a chakrátokkal.
Ekkor Mugo a bal kezében tartott lapot maga elé tette. Mutató és középső ujjaival fogta össze, majd a kinyújtás után, mintha csak egy ollóval vágnának bele, a lap szélei leváltak és egy szabályos kör maradt csak Mugo-sensei ujjai között. Miután ezzel megvolt, a jobb kezét is kinyújtotta és az abban lévő lapot is mutató és középső ujjával csípte össze. Ennek sem kellett több, a lap elkezdett parázslani. Ám nem össze-vissza, hanem a lap közepén egy szabályos kör égett ki, majd amint ezzel megvolt a Sensei, a parázslás abbamaradt.
- Ezt kell elérnetek az Elemi Chakrátok segítségével. Koizumo: tőled kérek egy szabályos négyszöget (négyszögletű a lap) benne egy körrel! Erisa: kérek tőled egy kör alakú papírlapot! (szintén négyszögletű lap a kiindulás)
Mugo ekkor felállt, a nagy köteg papírlapot ott hagyva maga előtt.
- Az Elemi Chakra feloldásának első módja a meditáció. Találjatok magatoknak egy kényelmes pózt, majd formáljátok meg a számotokra legkedvesebb kézjelet és koncentráljatok a chakrátokra. Áramoltassátok magatokban, majd ha úgy gondoljátok, hogy készen álltok, akkor kezdjetek neki a technikának. Fontos, hogy az Elemi Chakrátokat tudatosan nem tudjátok előhozni. A testetek és a chakrátok magától fog reagálni. Gondoljatok arra, hogy mit akartok csinálni azzal a lappal. Koncentráljatok a szakadásra és az égésre! Képzeletben gondoljátok el a folyamatot! Ha így nem sikerül, akkor nem vagytok képesek az Elemi Technikák használatára! Egyenlőre ennyi, amit tudnotok kell. Most pedig, kezdjetek neki! Holnap reggel értetek jövünk!
Mondta Mugo, majd egy szempillantás alatt eltűnt.

Sayuri & Yuu
Miután Mugo-sensei kiadta a parancsot, hátat fordított a csapatnak, majd messzebb mentek Erisával és Koizumoval. Persze nem kellett több a kis társaságnak, mivel Shinku-sensei húzott el mellettük. Léptei szaporák voltak, ám csak sétált. Vagyis, ez már-már kocogás volt, de a testtartása olyan volt, mintha csak sétált volna. A hatalmas rohanásban még egy kisebb szellőt is keltett.
- Utánam!
Hangzott a parancs, mire Sayuri és Yuu a Sensei után eredt, aki a kiképzőtér bal szélére ment az Erdő és a Tó határához. Itt pedig megállt és szembe fordult a csapattal. Végignézett a Genineken, majd belekezdett.
- A Ti elemetek a Suiton és a Raiton. Ha nem jöttetek volna még rá, akkor Yuu, tiéd a Villám, Sayurié pedig a Víz. Nem vagyok jó a részletes elméleti magyarázásban, de tegyünk egy próbát.
Mondta a nő, majd bal mutatóujjával megérintette a jobb tenyerét, amin fekete, tetoválás szerű jelek voltak. Amint megérintette, egy kisebb füstfelhő keletkezett, ami persze gyorsan elillant és a Sensei kezében láthatóvá vált a nagy köteg, négyzet alakú papírtömb.
- A Suiton természetű ninják, általában mozgékonyabbak társaiknál, valamint sokkalta alattomosabbak. Nem riadnak vissza semmitől, hogy elérjék a céljaikat, ám ezen kívül rendkívül érzelmesek is. A Raiton természetű ninják reflexei kifinomultak, valamint képesek a gyorsabb mozgásra. Általában könnyen tanulnak, valamint igencsak hidegvérűek. Ez a két elem tökéletesen kiegészíti egymást. Gondolom nem kell mondanom, hogy miért, elvégre a Víz erősíti és vezeti is az elektromosságot. A Suiton elem egy olyan elem, amely fizikailag is megérinthető, megfogható, ám folyékony halmazállapotú, tehát formálható. A Suiton technikákhoz felhasználható már meglévő víz - ez a chakratakarékos megoldás - és az Elemi chakrátok, ami nagyobb chakrabefeketetéssel jár. A Raiton technikák már bonyolultabbak. A Villám mint elem nem létezik, hanem hasonlatos a Szélhez, ez is egy fogalom. A Villám, mint jelenség előfordul, ám nem elem. A Villám összetételében hasonlatos a tűzhöz, ami mint a villám, Plazmaállapotú anyag. A Raiton technikák közül, így nem használható fel a természet. Ebből következik, hogy egy Raiton használó ninja, vagy a Chakráját, vagy pedig a testében végigfutó elektromos impulzusokat erősíti fel és használja forrásként. Ez utóbbit általában a közeli támadásoknál érdemes megpróbálni. De ezekről egyenlőre ennyit. Mugo, majd elmond mindent később. Most azonban ez a feladatotok.
Ekkor Shinku letette maga elé a papírköteget, majd kettőt kivett belőle. Egyiket a jobb a másikat a bal tenyerébe helyezte. A bal átnedvesedett, ám nem akárhogyan! A lap közepén egy szabályos körben vizesedett be a papír, ami annyira vizes volt, hogy pillanatok alatt szétmállott. A lap többi részét nem érte víz. A jobb kezében pedig szikrák voltak láthatóak, majd a következő percben a lap közepén egy fekete kör jelent meg.
- Ezek a papírok nem chakrabefogadó papírlapok, így nem lépnek reakcióba a chakrával önmaguktól. Sima, egyszerű papírlapok. A jobb kezemben lévő lapba Suiton chakrát koncentráltam, majd egy adott területre, vagyis egy körbe csoportosítottam. Ezután pedig átalakítottam a charkát vízzé. A jobb kezemben lévő lapba pedig a tenyeremen keresztül szintén Elemi chakrát irányítottam, majd amint ez megvolt, folyamatos elektromos kisülésekkel feketítettem, vagyis égettem meg. Ezt kell nektek is tennetek.
Ekkor Shinku ledobta a földre az általa elhasznált lapokat.
- Az Elemi chakra előhívásához meditálnotok kell. Az Akadémián már tanultatok ilyet ha jól tudom. Gondoljatok az elemetekre, gondoljatok az Elemetek környezetére. Áramoltassátok a chakrátokat a testeteken belül és gondoljatok bele abba, hogy hogyan nézne ki, hogyha ugyanez az elem mozogna a chakrahálózatotokban! Ha megvagytok a meditációval, próbáljátok meg megcsinálni azt, amit Én itt megtettem. Képzeljétek el a végeredményt! A testetek reagálni fog a gondolataitokra és a vágyaitokra és előbb-utóbb elemi chakrát fog termelni. Ha nem vagytok képesek minderre, akkor nem használhattok elemi technikákat! Holnap értetek jövök! Addigra fejezzétek be!
Mondta Shinku, majd hirtelen eltűnt.

// Nos, ha valakinek kérdése van, az tegye fel nekem nyugodtan. A karaktereiteknek ezekből az információkból lehet csak gazdálkodni, valamint hozzátehettek a saját gondolataitokból is, mivel az Akadémián minden ilyen alap elméletet tanultak már a karik. Egyenlőre nem tudtatok meg mindent. ez körülbelül az elemekről való tudás egyharmada. Ám egyenlőre ennyi elég.
Erisa --> 50 lapot használsz el a gyakorláshoz. Az 51. sikerül másnap reggelre. Lehetnek szünetek.
Koizumo --> 25 lapot használ el a gyakorláshoz. A 26. sikerül Hajnalra. Szintén lehetnek szünetek.
Sayuri --> 15 lapot használsz el a gyakorláshoz. 16. sikerül még aznap Este. Szünetek mehetnek.
Yuu --> 43 lapot használsz el. 44. sikerül másnap reggelre. Lehetnek szünetek.

Mindenki próbálkozzon meg egyszer a Senseiek távozása után a végrehajtással. Akár kétszer is lehet, ám utána gyűljön össze a csapat valahol. Ott majd elválik, hogy mi történik, ám maximum fél óra múlva kezdjetek neki az edzésnek. A beszélgetés után kérek mindenkitől egy 45 Soros posztot (MINIMUM) amiben leírja a próbálkozásainak maximum a felét. Ez mindenkinél három órát vesz igénybe. Ezután eldönthetitek, hogy akartok-e beszélgetni még. Hogyha nem, akkor kérek egy 50 Soros posztot egészen a teljesítés végéig (Erisa és Yuu --> Másnap napkelte [Lehet aludni] Koizumo --> Hajnalra [Lehet aludni] Sayuri --> Aznap estére sikerül) Igazából a legfontosabb az, hogy meglegyen az egyszer 45 és az egyszer 50 soros poszt. Tüntessétek fel a posztotok elején, hogy melyik történik. A gyakorlások során lehet emlékekhez visszatérni, gondolkodni, leírni a részletes próbálkozást (Már majdnem kötelező Very Happy

) Tehát legyen élvezhető a történet, ahogy eddig is. Nem kell az egésznek magáról a gyakorlásról szólnia. Ha valami nem világos, akkor kérdezzetek bátran! Mindenki utolsó posztja az 50 soros legyen!

Ui.: Itt is sok mindent tudnivaló le van írva: http://narutohun.niceboard.org/t2401p15-nyolcas-kikepzoterep //

**Yuu** Kedd Márc. 24 2015, 22:38

A sok senseinek feltett kérdés után következett egy újabb kérdés, de ez sajnálatos módon nem a csapattagoktól jött. Inkább mögöttünk volt a hang forrása. Nayon jól tudtam, hogy ki van ott, de valahogy a nagy koncentrálásnak hála teljesen elfeletkeztem róla így kissé össze rezzentem a hangjára.
-Mintha csak az apám lenne mögöttem...
Súgom oda Sayuri-sannak, bár nem egészen értem mért osztottam meg ezt az információt, talán csak vicces akartam lenni, bár ez kissé haloványabb volt mint apám hangja, felszólítása, lehet, hogy attól nem csak megrezzentem volna. Mindenesetre tudom, hogy Shinku-sensei keményebb mint Mugo-sensei, így ahhoz mérten is fogok viselkedni. Bár a legutóbbi után Mugo-senseinek is megadom a megfelelő tiszteletet. Miután megtudtam, hogy Erisáé lett a szél elem valahogyan már nem is volt annyira szimpatikus sőt inkább taszítóvá vállt számomra. Viszont annak, hogy a villám lett az enyém nagyon örültem, valahogy úgy éreztem, hogy ez illik legjobban hozzám, és a későbbi magyarázat alapján még inkább, ráerősítettem erre a véleményre. És az is kiderült számomra, hogy ez valamiféle szél tűz keverék elem, melytől szintén többnek éreztem magam egy egyszerű víz elem használónál. Bár az egész hirtelen valahogy sokkal bonyolultabbnak tűnt, de szeretem a kihívásokat, így ezek az információk csak felpörgettek, feldobták a kedvem. Újabb cetlik új feladat, meditáció, ez jól hangzik és imádom is, egy tökéletes módja az elme kiürítésének, bár itt most nem is erről volt szó, inkább arról hogy töltsem meg az elmém, elektromossággal ha úgy tetszik, persze nem egészen szó szerint kell ezt érteni, csak személyes értelmezésem alapján, én magamnak kell lennem a villámnak, át kell, hogy járjon a villám.
-Köszönjük sensei! Sok sikert Sayuri-san.

Neki is kezdtem a meditációnak. Először kiürítettem az elmém, majd elképzeltem, a villámot, magát mint jelenséget, ahogy az égből lesújt egy hegytetőre, majd ezeket a gondolatokat megerősítettem magamban. Folytattam, elképzeltem a chakrahálózatom, ahogyan tanultuk és láttam a rajzokon. Itt jöttek be azok a gondolatok, ahol egy folyamatosan cikázó villám megy végig ezen a hálózaton, majd többszörözve ugyan ez a gondolat játszódott le bennem. Mikor úgy érzem kész vagyok neki is esek. „tehát meg kéne sütnöm a lap közepét.” Úgy éreztem könnyedén menni fog hiszen tökéletesnek véltem a korábbi meditációt. Három percig folyamatosan koncentráltam a chakrám a lap felé, de semmi se történt, egyetlen egy kis csíkot sikerült húznom a lapra, de az sem a közepére történt ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy csak össze koszoltam e vagy tényleg csináltam is vele valamit. Csalódottság járt át, és nem tudtam mit is kéne tenni így Sayuri próbálkozásából próbáltam lesni valamit. Bár alapvetően eléggé jól tudom irányítani a chakrát de ez testen belüli irányítás, testen kívül még nem próbáltam, főleg nem elemi chakrát.

**Kenta Koizumo** Szer. Márc. 25 2015, 11:53

~ Izé...Most eléggé örülök, hogy nem Shinku senseit kaptam. ~ gondolta Koizumo, miközben Mugo senseijel és Erisával egy kicsit arrébb caplattak. ~ Bár én meg se szólaltam. Shinku sensei most engem szerethet a legjobban. Micsoda kitüntetés. ~ viccelődött magában. A kis csoport a tisztás szélére ment, az erdő és a tó találkozásához. Mugo sensei elkezdte nekik magyarázni, kezében néhány négyzet alakú papírral. Mint kiderült, Erisa chakrája szél típusú, ami a shinobi világ legritkább eleme. Koizumo egy kicsit irigy volt a lányra, amiért ilyen különleges elemet tudhat a magáénak. Olyan szívesen vagdosott volna ő is papírlapokat a chakrájával. De neki erre más módszere is van. Miután a sensei mesélt egy kicsit a szél elemről a geninekenek, a tűz elemről folytatta a monológját. Elképesztő részletességgel, elektronokig hatolóan fejtette ki az elem ismertetését, leírásából Koizumo sok mindent megtudott. Amit a legfontosabbnak tartott az az, hogy a sensei szerint a tüzet nem lehet irányítani, mert az elektronok feletti teljes hatalom eléréséhez a tökéletesnél is jobb chakrakontroll szükséges.

~ Azt hiszem, megvan az életcélom. ~ mosolyodott el Koizumo. Ezután a sensei folytatta a magyarázatot - ezúttal a két elemről egyszerre beszélt. Állítása szerint - és ezt Kenta is logikusnak találta - a kettejük (mármint Erisa és Koizumo) eleme remekül összekombinálható. A fiú előtt rögtön egyértelművé vált a csapatok elosztása. Azt a következtetést vonta le a hallottakból, hogy Yuu eleme a Sayuri víz elemével remekül társítható villám, ők ezért kerültek egy csapatba. Amint a fiú tudomást szerzett a két elem összetartozásáról, rögtön különleges jutsukombókon járt az esze. De amikor Mugo sensei elkezdte az aznapi (vagy tovább tartó) feladatukat ismertetni, Koizumo is visszaterelte gondolatait a harcmezőkről a kiképzőterepre. Első látásra a feladat nem tűnt bonyolultnak. Csak egy picit. Nagyon. Kenta jó volt a chakra testen belüli irányításában, remekül megvolt a vízfelszínen vagy egy függőleges fatörzsön, falon, de a feladat lényege itt a chakra (ráadásul elemi chakra) testen kívüli irányítása volt. Igaz, ismert ilyen jutsukat is, de egyikben sem kellett elemi chakrát felszabadítania. Most azonban egy chakraérzékenység szempontjából totál negatív, egyszerű kis papírlapot kellett kicsit átplasztikáznia némi koncentrációval, ráadásul kör alakot kellett kiégetnie középről.

~ Ezzel elleszek egy darabig. ~ gondolkodott. A feladatot mindenesetre megértette, majd amikor a sensei elment, neki is kezdett a feladatnak. Először is megkereste a legnyugalmasabb helyet a meditációhoz, magával vitt körülbelül 12 darab lapot, és leült. Választott helye egy szikla volt, ami kicsit belelógott a vízbe. Nem volt nagy, éppen akkora, hogy Koizumo törökülésben elfért rajta. Azért azt a helyet választotta, mert emlékeztette kicsit arra bányatavi sziklára, amin még gyerekkorában a szüleivel együtt meditált. A lapokat letette maga mellé, és leült. Formázott egy kézjelet (madár), és elkezdett meditálni. Az utóbbi időkben, mióta találkozott a szamurájjal, rengeteget meditált, volt, hogy órákig elvolt elméje kiürítésével. Most azonban célja is volt a meditációnak. Illetve...Célja mindig volt, csak nem mindig konkrét, most viszont egyértelműen tudta, hogy a kezébe kell koncentrálnia a chakrát. Neki is látott a feladatnak. Rövid ideig meditált, majd kezébe vett egy lapot.

- "Na nézzük!" - mondta, majd megpróbálta kilyukasztani a lapot, ahogy azt a senseitől látta.

~ Hmm. Lehet, hogy kicsit sok lesz ez így. ~ gondolta, miközben a levegőben szálló hamut nézte, majd a kezében maradt papírcsonkra pillantott, aminek még izzott a vége. Koizumo oldalra pillantott, hogy megnézze, Erisa hogy boldogul.

- "Hajrá!" - mosolygott rá, majd kezébe vett még egy lapot és tanulmányozni kezdte.

**Kenshiro Erisa** Szer. Márc. 25 2015, 14:59

Testem megrezzent, s egy pillanatig meg sem mozdult, ahogy meghallottam Shinku-sensei hangját a hátam mögül. Bár nem csak én szólaltam meg, olyan mintha csak nekem mondta volna. Olyan mintha rám szállt volna. Mondjuk azok után ami a Kihallgató Épületben történt... De mi ezzel a célja? Azt akarja, hogy felhagyjak a Shinobi céljaimmal?...
Mugo-sensei hangja ezúttal nagyon jól esett, és hálás voltam neki, hogy megmentett Shinku-sensei hangjától. Hálás voltam azért is, hogy nem Shinkuval kell lennem... Követtük Koizumoval a senseit, amíg egy nyugodt, kellemes helyhez nem értünk, majd miután kényelmesen elhelyezkedtünk a földön, neki is kezdett. Végig figyeltem rá, tartottam a szemkontaktust, igyekeztem fenntartani a látszatot hogy minden figyelmemet rá szentelem amit mond, de már az első néhány mondatánál elakadtam kicsit. A legritkább? És a legnehezebben irányítható? Bár most egy kicsit különlegesnek érzem magam, de egyúttal magam érzem, Koizumo gondolatait. Olyan gyereknek tűnik, aki szeret kiemelkedni a tömegből, szereti ha különleges, legalábbis én ezt vettem le abból a beszélgetésből, amit néhány perce folytattam vele. Az, hogy fitogtatta a tudását a virágaimról, nekem azt sugallta, hogy fel akar kicsit vágni, bár lehet csak túlreagálom. Rosszul állok hozzá az emberekhez... Mindenkivel szemben előítéletes vagyok...
A feladat, mit Mugo-sensei megmutatott, látszatra végtelenül könnyűnek tűnt... Végül is csak egy lapot kell körbevágni? Mi lehet ebben a nehéz? Illetve az is feltűnt, hogy Mugo-sensei második eleme bizony a szél. A legritkább, és legnehezebben irányítható... Ahh... Kicsit kicsinek érzem magam Mugo-sensei mellett. Koizumo kicsit arrébb vonult, néhány lap társaságában, miután a sensei olajra lépett. Én nem mentem sehova, kényelmesen elhelyezkedtem törökülésbe, majd az általam legkényelmesebb kézjelet formáltam kezeimmel, ami Koizumohoz hasonlóan a Madár. Ezután becsuktam a szemem, és rákoncentráltam a szélre, mint jelenségre. Egy könnyed fuvallat járta át a területet, belekapott a hajamba, bőrömön érzem a kellemesen hűvös szél tapintását, mintha simogatna, mintha átölelne. Kinyitottam a szemem, magamhoz vettem egyet a papírok közül, rátettem a kezem. "Sikerülni fog. Mennie kell." Gondoltam magamban, majd újra becsuktam a szemem, s kis koncentrálás után éreztem, ahogy bizsereg a kezem. A sikerben biztosan nyitottam ki a szemem, és emeltem el a papírról a kezem, mosolyogva. Azonban a papíron semmi sem változott. Ugyanolyan sima és érintetlen maradt mint volt. Ekkor egy hang szólt hozzám a közelből. Koizumo volt az, biztatott. Ránéztem és a kezében láttam, hogy ő már meg is gyújtotta a lapját... Elsőre... Én meg még csak meg sem karcoltam... Semmi... Mit csinálok rosszul? Vagy a feladat nem olyan könnyű, mint azt hittem? Megpróbálom újra, kezemet a lapocskára teszem. "Lehet rossz irányból közelítem meg a dolgokat..." Gondoltam... A lágy szellő, mely átöleli a testet, nyugtatja a lelket, nem fog átvágni semmit. Egy szellő nem tesz kárt semmiben, és senkiben. Egy vihar kell. Ezúttal egy vihart képzeltem el magamban, ahogy végigtombol az egekben, kicsavarja a fákat a helyéről, ahogy mindent elpusztít. Egy kisebb szakadás hangját hallottam. "Talán most". Leveszem a lapról a kezem. Tágra nyílt szemekkel nézek a lapra... Szakadni szakadt, de...
A lap maga nem szakadt el sehol, egyszerűen csak összegyűrtem a nagy koncentrációban, és közben elszakítottam véletlenül a szélét... Nem hiszem hogy ezt a chakrám csinálta volna... Ez nem lehet igaz. De Mugo miért ment el? Miért nem mondott többet? Komolyan, ezt nevezi tanításnak? Elmondja a feladatot, és nesze old meg? Legalább már értem miért adtak ennyi időt rá... Vajon a többiek hogy haladnak? Ők is ugyanúgy szerencsétlenkednek mint én, vagy legalább már valamilyen fejlődést tanúsítottak, mint Koizumo? Istenem, ha mindenki el fogja sajátítani az elemét, csak én nem, akkor még jobban le fognak nézni... Meg kell tudnom csinálni.
- Lehet meg kellene néznünk a többieket, hátha ők jobban állnak... És hátha rájöttek valamire amire mi... Vagyis én nem... - mondtam a fiúnak, majd elindultam feléjük, s vittem magammal három négy lapot. Hátha nekik többet mondott Shinku, mint nekünk Mugo...

Ajánlott tartalom