Re: Kiképzőterepek

**Kenshiro Erisa** Pént. Jan. 09 2015, 21:00

Minden lépéssel, mellyel távolabb kerültem "bázisunktól" annál bizonytalanabbnak éreztem magánakciómat. Egyre csak azon gondolkoztam, hogy jó ötlet volt-e otthagynom a többieket. Elvégre rájuk is ugyanúgy lecsaphat a Sensei mint rám. - megtapintom a csengőt az oldalamon - Ha odaadtam volna Yuu-nak, kockázatos lett volna elmennem, mert csupán ketten őrizték volna mind a hármat. Visszagondolva Yuu-kun egészségi állapotára, végzetes lenne, ha rátalálna a Sensei...

Robbanást hallottam a hátam mögül. Már a puszta hangtól is megrémültem, de az a tény, hogy a Kiképzőterepek felől jött a hang, teljesen sokkolt. Pontosan tudom hogy ez mit jelent. Azt hogy bekövetkezett amitől féltem. Bizonyára valamelyik csapdába esett bele Mugo-Sensei. Délről biztosan nem jöhetett, hiszen akkor találkoztunk volna. Szóval vagy oldalba, vagy hátba támadt minket. Ami annyit tesz hogy valószínű, hogy már egy ideje ott lehetett a közelben, és figyelt minket, arra várva, hogy valaki elmenjen. Teljesen a kezére játszok. Ennyire manipulálna minket? Vagy talán csak engem? Hiba volt szó nélkül elmenni. Vissza kell mennem. Nem hagyhatom ott a társaimat. Egy csapat vagyunk. Én meg pont azt csináltam, amit egy csapatban tilos. anélkül döntöttem, hogy figyelembe vettem volna társaim véleményét. Ha eddig nem is volt tökéletes a csapatmunkánk, és nem is értettem mindig egyet magamban az aktuális vezető döntésével, akkor sem szabad ilyen veszélynek kitennem őket. Számba veszem, hogy mik állnak a rendelkezésemre. A négy robbanó jegyzettel ellátott kunai, amiből három könnyen elérhető helyen van, pár shuriken, pár sima kunai, és a jutsujaim. A negyedik robbanó jegyzetes kunai-t kicserélem a shurikentartómban lévő, egyik sima kunai-al, hogy mind kéznél legyen, és habozás nélkül indulok vissza a Kiképzőterepekre. Közben mérgelődök magamban, hogy egy szál virágot sem találtam az erdőben. Ha sikerül elmenekülnünk, mindenféleképpen vissza kell szereznem a zsákot, amit most már a többiek tudtára fogok adni, ha törik ha szakad.

Majd pedig megfogadom magamban, hogy soha többet nem fogok akciózni a társaim tudta, és engedélye nélkül.

Jiraiya Vas. Jan. 11 2015, 21:36

   A Robbanás tehát az egész Kiképzőtéren érzékelhető volt. Sayuri és Yuu az Erdőben, szinte közvetlen közelről tapasztalhatta, míg Erisa a Kiképzőtér bejáratánál volt már, amikor a robbanást hallotta. Nem volt az akkora, hogy itt is beleremegjen a talaj, de a hangok és a füst tökéletesen érzékelhető volt innen is.
   Yuu és Sayuri látván, hogy Erisa nincs itt, arra gondoltak, hogy a lány valahova elment. Az mindegy, hogy hova, de el innen. A terveik szerintem minél távolabb kell kerülniük a robbanástól, ám most rengeteg tényezőt figyelembe kellene venniük ahhoz, hogy a legjobb döntést hozzák. Ám egy igazi ninja nem csinál ilyet. Csak egyetlen lehetőséget vesz figyelembe, vagyis inkább egyetlen dolognak kell, hogy a szemei előtt lebegjenek, és e-köré a dolog köré építi fel a lehetőségeit, amik minden tekintetben csak egy irányba tervezendőek: A Küldetés Sikeres Elvégzése. Ezt tanítják a Shinobiknak és ez a legfontosabb, amit észben kell tartaniuk. A legfontosabb a Küldetés! Ez tehát az első Shinobi szabály. A kérdés csak az, hogy ez emberileg mennyire elfogadható és, hogy a három Genin ezt mennyire követi.
   Erisa ahogy pöttöm testével és picinyke lábaival visszafelé indult sietve, hogy segítsen társainak, valami nem mindennapi dolgot tapasztalt. A Kiképzőtér közepén a nyílt terepen, hirtelen megdermedt a teste és abban a pózban amiben futásnak eredt meg is dermedt. Szája és teste nem mozgott, csak a szemét volt képes forgatni. Hangszálai és a légzőrendszere ugyan működött, de minden izma - kivéve a szemmozgatót - megfeszült abban az állapotban amiben a lány a hatás pillanatában állt. Mivel a légzőrendszere működött, így értelmetlen szavakat képes volt létrehozni és a hangszintjét is tudta szabályozni, de ezek inkább csak amolyan nyöszörgések és nyögdécselések voltak, mintsem hangok... A kétségbeesettség azonban ezen hangokon is érezhető lehetett...

// Erisa szerencsétlenségére egy majdhogynem könnyedén ácsorgó pózban dermedt meg, így ha valaki ránéz, csak egy kicsit furcsa súlyelosztással álló lányt lát.
Yuu és Sayuri: Ha a robbanással ellentétes irányba akartok mozogni akkor Északra, Keletre és Délre haladhattok. Délre még az erdős területen maradtok, ám bármikor a nyílt terep felé is rohanhattok, ahol már közel a kijárat. Ha Keletre mentek akkor a folyóba ütköztök, ahol szintén elrejtőzhettek, bár kissé kényelmetlenebb körülmények között. Ha Északra mentek, akkor a sűrű erdőben maradtok, ám a menekülési útvonalak korlátozottak.
Ha Délre, vagy Délkeletre indultok akkor a fák mögül meglátjátok a Kiképzőtér közepén lévő Erisát.
Azt se felejtsétek el, hogy bizonyára a Kiképzőtér valamivel körbehatárolt terület, de azt még nem tudjátok, hogy mivel. Ha visszaemlékeztek a bejövetelre, akkor ott fém kerítéssel volt elválasztva a tér az utcától. Rácsozott félkerítés. //

**Yuu** Hétf. Jan. 12 2015, 21:24

Ha tehetném, vissza tekerném az időt, bárcsak lenne mód rá, ha lenne valamiféle jutsu, de nincs mit tenni, elvesztettük egy tásunkat ki tudja, hol lehet, minden esetre biztos vagyok benne, hogy a sensei közeledik és tennünk kell valamit, de most nem mehetek a fejem után ezt meg kell beszélnem Sayurival.
- Igazad lehet, a sensei biztos nem tud róla. Bizonyára Danzou-sama bízik a képességeinkben. –
Kerülöm a további vitát, de még mindig gyanakodok a sensei kilétére. Ideje kicsit többet elárulnom magamról Sayuri-sannak és ideje nekem is többet megtudni róla, bár sietünk, mégsem kapkodhatunk ninják, vagyunk, nyugodtan kell maradnunk.
- Nem tudhatjuk, hogy miféle képességei vannak a senseinek, de bizonyára ismer néhány taijutsut, ninjutsut, genjutust ez elég nagy hátrány nekünk. Az a helyzet…-
Akad meg a hangom, nehéz tovább mondani valamit, ami ennyire nem akar kijönni.
- Nem tudok genjutsut feloldani, veled mi a helyzet ilyen téren? Lassan egyébként indulnunk kéne, szerintem Délre menjünk a kijárat felé, ha minden igaz arra lesz Erisa-san is.–

Nehéz helyzetben vagyunk, még ha össze is futunk vele nem biztos, hogy az igazi lesz az. Nagy a hátrány és nehéz lesz ledolgozni, de valahogy el kell nyernünk a sensei bizalmát azzal hogy itt megfelelünk. Ráadásul nem szabad most kifárasztanom magam tovább így nem is haladhatunk olyan nagy sebességgel ki az erdőből, mint ahogy egyébként kéne. Csak reménykedem, hogy megtaláljuk Erisa-sant csengőstül mindenestül, mert ha nem akkor Sayuri-san ki fog akadni.

**Suzuhito Sayuri** Hétf. Jan. 12 2015, 22:03

Ugyan eldöntötte, hogy a küldetés sikeressége érdekében félreteszi a sértődöttségét, és elfogadja a fiú bocsánatkérését még ha csak ideiglenesen is. De a fiú reakciója láttán még sem tudja tartani magát ehhez az elképzeléséhez. Látva, hogy érzéketlenül, mit sem törődik tovább a témával, rögtön a Senseire vált, illetve Danzou-samaról. Több mint elszomorító. Csak úgy elengedte a füle mellett mindazt amit a lány mondott neki, vagy pedig kérdezett. Ezek után, hogyan bocsájthatnék meg neki?
- Korábban elsajátítottam már a Genjutsu feloldás fortélyait, habár régóta nem volt alkalmam használni azt a jutsut... Az útiránnyal kapcsolatban pedig, tökmindegy mit mondanék úgysem számítana az égvilágon semmit sem. - von vállat, majd pedig sértődötten elfordítja a tekintetét a fiúról, már éppen elrugaszkodni készül az ágról amikor is feleszmél, hogy nem lenne túl szerencsés csak úgy elindulni vakon az erdőben. Mindenfelé csapdákat állítottak, és most már egyértelművé vált számára, hogy a különválás és önfejű munka nem volt a legjobb ötlet.
- Felejtsd el, én nem vagyok hajlandó délre menni. Ha jól emlékszem Erisa kezdett arrafelé csapdákat felállítani, és nem tudhatjuk pontosan miféle csapdákról is lehet szó, mert mindannyian a saját részünkkel voltunk elfoglalva. Feltételezem, hogy mielőtt eltűnt nem vitatta meg veled a csapdáinak pontos helyzetét... - továbbra sem néz a fiúra, csupán kényelmesen leguggol az ágon, és szemléli az erdőt. Nevetséges, az ö meggondolatlansága miatt nem fogok az életemmel fizetni. Egyszer már elkövettem ezt a hibát, és nem fogom hagyni, hogy még egyszer megtörténjen. Forognak a fogaskerekek, ezt pedig egy halk hümmögéssel jelzi is a fiú felé, aki bizonyára veszi a célzást, és nem fog közbevágni, hogy kizökkentse a lányt a kis gondolatmenetéből.
- Ha a Kiképzőtér bejáratához akarunk visszajutni nem feltétlenül kell egyenes vonalban Délre haladnunk, kerüljük ki azt a részt amerre bizonyára fel vannak állítva a lány csapdái. Persze... ez csak egy ötlet... Nem kell a buta elképzeléseimre hagyatkoznunk. Feltételezem, hogy csupán csak tesztelni akartad a figyelmem azzal, hogy bedőlök-e és vakon a csapdák rengetegébe vetem magam, nemde? - Persze nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy az egyik csengőt máris elorozták előlünk, és most a Sensei lesben áll, hogy valamelyikünket megfossza a másodiktól. Lassan végigszántja tekintetét, a fákon, fentről lefelé. Nem lehet az ember eléggé óvatos, és természetes ha kissé paranoiássá válik, amikor csupán egyetlen lehetősége van a küldetés sikerességére. Megvédeni amit meg kell védeni. Vicces, hogy pont három csengő van mint ahogyan mi is hárman vagyunk. Ha úgy vesszük akkor egy elvesztése felérne egy társ elvesztésével. Igen, ehhez fogom magam tartani. Majd amikor már kellően motivált lett, megfordul, és kérdőn a fiúra néz.
- Esetleg elindulunk valamerre?

**Kenshiro Erisa** Pént. Jan. 16 2015, 20:24

Ahogy a kiképzőterek erdősségébe vettem az irányt, egyre idegesebbé váltam, hisz gyakorlatilag cserben hagytam a csapatom, még ha az ő érdekükben is akartam volna cselekedni. Az egyetlen megkönnyebbülést az okozta, hogy nem adtam oda Yuu-kunnak a csengőmet, így biztosan nem veszítjük el mind a hármat egyszerre. Vagyis ha oda megyek megtörténhet, de azért bízom a szerencsémben. Igyekeztem minél gyorsabb tempóban haladni, azonban a kiképzőtér közepén megállt a lábam és nem vitt tovább. Hogy őszinte legyek mindenem megállt.

"Mi?! Mi..folyik itt?!" álltam kétségbeesve és tehetetlenül. Izmaim megdermedtek, megfeszültek, nem tudtam mozogni. Nem kellett sok idő hogy leessen a tantusz: ez a Sensei műve. Ha tippelnem kellene valami genjutsu. Még nem csapott le a csengőmre, úgyhogy biztos valami mást tervez. Lehet hogy csali vagyok? Hát persze, a robbanás miatt bizonyára a társaim biztos kifele menekülnek az erdőből, egyenesen a kijárat felé, és a közelembe érnek, könnyű célpontok leszünk a tér közepén ahol nincs se fedezék, se búvóhely. Előre látta volna mit fogok tenni? Ez így elég problémás dolog. De amíg nem érnek ide, ki kell jutnom ebből a jutsuból.

Azonban egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Ott állok mozdulatlanul a napon. Az egy helyben való állás nem tűnik túl egészségesnek, mivel egyre szédülök, amit bizonyára a nap is elősegít. Érzem hogy a testem izzad, és kezdem elveszíteni a koncentrációmat. "Ez így nem lesz jó" gondoltam magamban, és becsuktam a szemem. "Jó akkor most átgondoljuk hogy is estem bele ebbe a dologba". Ha sorra vesszük a dolgokat akkor nem sokkal a robbanás után történt ez az egész. Lehet hogy a robbanásban volt valami? Talán a fénye? Nem háttal voltam neki. A hangja? Az sem mert akkor abban a pillanatban meg kellett volna fagynom. Szóval akkor szaglás. Talán a füstjében van valami? Én nem merném megkockáztatni a Sensei helyében, hisz egy kis szellő és az anyag a faluba száll. De hát Mugo-Sensei-nél nem tudok mit nem elképzelni. Vagy ha most hajtotta végre valahogy akkor a közelben lehet. - Kinyitom a szemem és amennyire tudok körül nézek - Bár nem nagy teret látok át, nem látom semmi jelét annak hogy itt lenne.

Egyre rosszabbul éreztem magam, kapkodtam a levegőért, úgy éreztem mintha be lennék zárva, arcomon izzadságcseppek vájtak kisebb patakokat maguknak. " A sok csapda közül pont ezt kellett használnia." Elmosolyodnék ha tudnék, hisz ezt akár büntetésnek is vehetem amiért hülyét csináltam magamból és gyakorlatilag semmibe vettem a feladatot mikor betértem az Ichiraku Ramenbe. A zsákom is ott van még. Reménytelen a helyzetem. De most mindenekelőtt ki kell szabadulnom. Szóval abban az esetben ha ez genjutsu, akkor egy kis fájdalomérzet és kint is vagyok. Illetve ismerek egy technikát is, de ahhoz kézjel szükséges amit most nem a legegyszerűbb dolog formázni. A kezemben lévő jegyzetes kunai közel van a combomhoz, bár nem tudom mennyire erős a jutsu, ha lenne akaraterőm magamba tudnám a vágni a kunait. Viszont ebben az esetben korlátozottabb leszek a harcban. A fájdalomról nem is beszélve. Őszintén szólva nincs sok kedvem sebet okozni magamnak, de valószínűleg ez lesz az egyetlen megoldás. De még mielőtt megpróbálkoznék magamba mártani a pengét, megpróbálkozok egy másik őrült ötlettel ami nem járna fájdalommal és sebbel, de cserébe annyira lehetetlen hogy kizárt hogy működni fog. Újra becsukom a szemem, és fekete háttérrel elképzelem magam ahogy kézjelet formázok, és végrehajtom a genjutsu kai-t. Végül is a technika lényege hogy megszakítjuk a chakrafolyamunkat, ezzel gátat szabva az illúziónak. Értelmetlen próbálkozás, de minden koncentrációmat beleadom, képzelt kis világomba, és képzeletbeli énemmel megpróbálom végrehajtani a genjutsu kai-t. Ha pedig nem sikerül, akkor nem lesz más választásom....

Jiraiya Szomb. Jan. 17 2015, 14:35

// Yuu és Sayuri menjetek még egy kört. Erisának írok a következő körben Smile

//

**Yuu** Vas. Jan. 18 2015, 18:38

Hmm kicsit úgy érzem hogy megint sikerült felhúznom a leányzó agyát, bár most valahogy nem értem hogy mi az oka ennek. Minden esetre erőt veszek magamon és higgadtan kezelem kitörését. Nem értem mért érzi úgy hogy nem számít a véleménye. Mindenki véleménye számít csak ne vágja az ember képébe az egyértelműt és ne jöjjön ki fölösleges hang az ajkán melyekkel szavakat és mondatokat formál amelyek megint csak hiábavalóak, teljesen hiábavalóak ha nincs bennük megfelelő szintű értelem. Persze ezúttal ezzel nem volt gond igen, Erisa-san rakott arra csapdákat és nem tűjük azt se, hogy miféléket, bár ahogy eddig megismertem semmilyent, vagy olyat, ami tuti besül. Az a lány a szerencsétlenség netovábbja. Sajnos még azt is kinézem belőle hogy képes lenne felrobbantani minket bár persze ezt is csak a belé vetett „bizalmam” táplálja semmi más. Eddigi alakításával kiérdemelte. Bár azt sem fogom fel, hogy ha felfigyelt a robbanásra Délről akkor mért nincs még itt? Ahh örök talány ez a lány, ki tudja, lehet, hogy alszik, bár engem a robbanás felkeltett volna, de az én vagyok. Látom, hogy a lány töri a fejét valamin, hagyom, hátha azon gondolkodik, hogy hogyan szabaduljon meg attól az idegbeteg jellemétől ami annyira vonzóvá teszi őt. Majd elkezd beszélni, és értelmes szavak hagyják el a száját, persze mintha kicsit sértegetni akarna velük, ezért kicsit belemegyek a játékába.
- Így van, csak egy teszt volt, nem tudhatjuk, hogy Erisa-san miféle csapdákat tett le. Még az is probléma, hogy bár egy kis idő eltelt a robbanás óta Erisa-san még mindig sehol. Így lehet, hogy ő kifelé rohant az erdőből. Rendben tegyünk egy kis kerülőt és igyekezzünk kijutni a kiképzőtérről., de csak óvatosan. Nem tudok túl gyorsan haladni. -
Remélem most már megnyugodnak a kedélyek és szépen lassan elhagyhatjuk az erdőt, bár a csapdákat nem szívesen hagynám itt.
- Még mielőtt elindulunk, ajánlatos lenne össze szedni a robbanó jegyzeteidet., mert ha nem maradunk itt akkor teljesen feleslegesek, és ki tudja később problémát okozhatunk vele másnak. -

Remélem, hogy a lány nem fog ezen problémázni és össze szedhetjük őket, illetve elindulunk lassan.

**Suzuhito Sayuri** Vas. Jan. 18 2015, 19:36

Bocsánatkérés? Szégyen bocsánatkérésnek csúfolni azt amit az imént a fiú próbált. Korábban sem mutatott ki sok érzelmet, de ha valaki képes ilyen üres, érzelemmentes hangsúllyal bocsánatot kérni egy lánytól azért amit művelt az felér egy sértéssel. Persze a lány eldöntötte, hogy félreteszi a felesleges érzelmeket, de mégsem bírta megállni, hogy a fiú irányítson, azok után amik történtek, és miután megosztotta vele a tervet ami mellékesen több ponton is hibázik, a lány felülbírálta a fiú képességeit, és gondolván, hogy ö ennél jobban is megoldja a feladatot megosztotta az észrevételeit, nem túl kedves hangsúllyal.
- Igen. Ez felettébb gyanús... Bizonyára történhetett valami. Vagy lehet, hogy a robbanás volt a jele annak, hogy összefutott a sensei-el, esetleg máris harcba keveredett vele. Mostantól száz százalékos éberségre lesz szükségünk. - de persze könnyen lehet, hogy csak a gyanakvás beszél belőlem, és valójában Fenereshy-san talált magának egy biztonságos helyet, és a robbanással elterelte a sensei-t egy teljesen más irányba. Ugyan nem látszik rajta, de lassacskán átjárja a félelem és a paranoia. Bárhol lehet a sensei, bárhonnan felbukkanhat, és bármikor elveheti a csengettyűket. Ez elég sok kérdést vet fel. Mért nem tette eddig? Miért adott egy lehetetlen feladatot? Már eleinte is épp úgy igazságtalannak tűnt az egész mint amennyire most is életben. Ahogyan Yuu is említette a csapatmunka lehet a küldetés sikerének kulcsa. A csengettyűk csupán extrák, egyfajta nehezítés, vagy talán elterelés, esetleg cél, ok arra, hogy együtt dolgozzunk, és megoldjuk a feladatot. A lány kihasználva a csendet fülelni kezd, sehol semmi, a robbanás óta csendes az erdő.
- A jegyzetek miatt ne aggódj. Amint összeszedtük Fenereshy-sant visszatérhetünk ide, ha úgy adódik tökéletes menedék lehet. Másrészről pedig már így is túl sok értékes időt vesztegettünk el, ha még nekiállnánk a jegyzeteket leszedni... - a mondatot nem fejezi be, tekintetét az egyik közeli fára szegezi, kinéz magának egy stabil ágat, és átugrik. - Menjünk. Majd én vezetek. Jó lenne ha amíg ki nem jutunk az erdőből csendben folytatnánk az utat. - Egyébként is a küldetés után mindenképpen visszajött volna, hogy eltávolítsa a csapdákat. Másrészről pedig kockázatos dolog a beszéd, ahogyan korábban ők is úgy a senseinek sem kerülne semmibe egy kényelmes fa takarásában megbújni, majd megvárni a leendő tanítványait, hogy elorozza a csengőiket. Arról pedig nem is beszélve, hogy ha a közelben van könnyedén felfedik vele a helyzetüket. Ahogyan a fiú kérte nem túl gyorsan, de viszonylag tempósan ugrott fáról fára, időnként megáll, ellenőrzi, hogy nem-e vesztette el társát időközben.

Jiraiya Hétf. Jan. 19 2015, 17:59

// Nem tudom, hogy mennyire beszéltek a Játékon kívül, de ugye tudjátok, hogy nem szabad megsértődni azon, hogyha egy karaktereteket becsmérlik? Ez egy játék. Habár a tapasztaltabbak tudják, ez inkább Erisa-channak szól, mert nem akarom, hogy rosszul érezze magát emiatt. Smile

Bár gondolom a csapat másik két tagja is eltudná ezt neki magyarázni. És ha már így belekezdtem az írásba, akkor meg kell jegyeznem, hogy ENNYIRE élvezetes csapattal, akik ennyire összeszedetten tudnak játszani és ennyire jó a Szerepjátékkészségük, már régen találkoztam. Azt hiszem, hogy sok Gundanos Csapatjátékos rátok várt! //

   Erisa gondolatmenete lenyűgözhetné a Senseit, hogyha tudná, hogy a lány miket gondol. Felismerte a helyzetet és egyből a legkézenfekvőbb megoldást választotta azok közül az ismeretek közül, amiket ismert. Az egyetlen olyan és egyben legkönnyebben használható Jutsuágazat amely képes megbénítani az emberi testet, nem más, mint a Genjutsu. Éppen ezért az Akadémián tanult anyagra emlékezve képes volt felidézni a Genjutsu három megszüntetésére alkalmas módszer közül kettőt: Genjutsu Kai és az erős Fájdalom. Mindkettő korlátozottan használható csak, de Erisa mégis az előbbivel próbálkozott meg, lévén, hogy amúgy sem igazán tudná megmozdítani a karját. Elképzelte maga előtt, ahogy kézjeleket formál. Azt már Mindhárman megtanulták az Akadémián, hogy a Kézjelek a Chakra aktiválására valók. A kézjelekkel adja a Chakrának a löketet a ninja, így a Chakra hevesebben és gyorsabban képes arra a helyre áramolni, amire a Ninja irányítja, ugyanis a Ninja pusztán az akaratával képes a Chakráját irányítani. Ezt hívják Chakrakontrollnak. HA valakinek jó a Chakrakontrollja, akkor képes lehet a Chakráját pontosabban, precízebben, gyorsabban és hatékonyabban mozgatni és használni. Kiemelkedő Chakrakontrollt leginkább a Genjutsuk és az Orvosi vagyis Irio Ninjutsuk igényelnek, bár ezen technikák sem zárják ki a kézjeleket, ugyanis a Kézjelek is jelölhetnek irányt is. A Tigris és a Sárkány a Tűz technikák legfontosabb elemei, mivel ez a két kézjel rendelkezik a legnagyobb Aktivizáló erővel, valamint ez a két kézjel áll kapcsolatban a használó Tüdejével és Szájával. Persze ez változó lehet, ez csak a nagy általánosság. A Doton technikák legfontosabb kézjele a Kígyó kézpecsét, amely az erőt szimbolizálja, valamint a Chakrát a talaj irányába tereli, de ahogy már mondva lett, ez csak a nagy általánosság. A Kézjelek legnagyobb részben csak aktivizálóként vannak itt, így elengedhetetlen a Jutsuk alapszintű használatához. Léteznek olyan Ninják és Technikák is, akik nem használnak kézjelet, vagy a technikához nem szükséges kézjel, de az ilyen Jutsuk és Személyek mind a Chakrakontroll magasan fejlett lépcsőfokán állnak...
   Ezen ismeretekkel bővülve, természetesen most már tudhatjuk, hogy Erisának miért is sikerült használnia a Genjutsu Kait. A technikának két fázisa van: Felismerés, ahol a használó felismeri, hogy Genjutsu alá került. És a használat, ahol a használó egy koncentrációban segítő kézjel - mindenkinek más kézjel az, ami legjobban segíti őt a koncentrációban - használatával elmerülhet a Chakrájában és képes lehet a belső chakrahálózatban keringő chakrát egy pillanatra megállítani. Ekkor a testbe vezetett idegen chakra, mely folyamatosan küldi a Genjutsuhoz a hamis információt vagy a blokkoló "kódot" nem lesz képes zavarni a Genjutsu Kai használó chakráját és testét, így az idegen Chakra kiutasítódik a Szervezetből. Így hát Erisa úgy gondolta, hogy a gondolatban elvégzett kézjelnek hála sikerült használni a Genjutsu Kait, azonban tévedett, hiszen a Gondolataiba merülve képes volt a chakrájával érezni és érzékelni. Hiába állította meg egy pillanatra chakrájának áramlását, a teste még mindig mozgásképtelen volt. Ezt persze a próbálkozás sikertelenségének tudta be, ám ez valójában azt jelenti, hogy nem egy Genjutsu hatása alatt van. Ha egy Genjutsu lett volna, akkor most a hatása megszűnik. Ám az eljárás alatt, érzett valami furcsát. Idegen chakrát érzett, de nem a testében, hanem sokkal inkább a teste körül, mint ha valami aura lenne... Lehetséges lenne, hogy a Sensei valamilyen nem Genjutsu alapú technikát használ? Felmerülhet a kérdés Erisában...
   Eközben a csapat másik két tagja - akik voltaképpen nem is igazán viselkednek csapattársként - megegyeztek abban, hogy elindulnak a Sayuri által megadott irányba. Az indulásuk pillanatában valahol a hátuk mögül, messze egy reccsenést hallották, ám nem álltak meg megnézni, hogy mi volt az, elvégre jó messze volt tőlük, így folytatták az útjukat. Az viszont biztos, hogy a félelmet és a sietséget fokozza ez a jelenség, hiszen lehetséges, hogy Mugo-sensei volt az. Ám hamar rá kell ébredniük, hogy a sietség most nem éppen a legjobb dolog amit tehetnek, ugyanis a levelek takarásából - Mivel a Fák tetején haladtok - jól kiláttak a Kiképzőtérre, ahol meglátták Erisa-sant ácsorogni. Furcsa volt a testtartása, de egyébként úgy tűnt, hogy jól van. Éppen feléjük néz, ám nem szúrja ki őket, mivel Yuu és Sayuri a lombkorona takarásában vannak... Most viszont el kell döntenie a két Geninnek, hogy mit fog kezdeni ezzel a helyzettel...

// Ui.: Sorrend: Erisa --> Sayuri --> Yuu //

**Kenshiro Erisa** Kedd Jan. 20 2015, 16:16

Hiába koncentráltam, úgy tűnt, nem vagyok képes végrehajtani a Genjutsu Kai-t. Pedig éreztem. Éreztem hogy sikerült megállítanom a Chakrám folyását, ahogy azt is hogy valami idegen Chakra van körülöttem. Nem igazán értettem hogy miért, de már nagyon fájt a fejem, és a koncentráció sem ment a folyamatos állástó. Ráadásul erőm sem volt hozzá hogy magamba vágjam azt a kunait. Talán egy picit bepánikoltam. Minden reményt feladva, csupán arra tudtam gondolni hogy a csapatom segít rajtam. És ekkor ugrott be, mi a vizsga célja. A csapatmunka. Én pedig már másodjára kezdek magánakcióba. "Miattam fogunk elbukni!" gondoltam magamban, de már nem volt energiám semmire sem, legszívesebben segítségért kiáltottam volna, de jobb híján csak nyüszíteni tudtam, miközben abban reménykedtem, hogy a társaim rámtalálnak, pedig tudtam, ha idejönnek mind beleesünk a Sensei csapdájába.

//elnézést hogy ennyire rövid lett, de nagyon fáradt vagyok, mindazonáltal mihamarabb írni akaram //

**Suzuhito Sayuri** Kedd Jan. 20 2015, 17:18

Úgy tűnt a fiú nem kíván ismét vitatkozni, és ezt jól is teszi, ugyanis mint ahogyan korábban is kiderült egy Sayurihoz hasonló talpraesett lánnyal vitába keveredni egyenlő az öngyilkossággal. Persze a lány meg sem várta, hogy a csapdákra adott válaszra valami idétlen választ adjon, vagy esetleg megpróbálja kioktatni a lányt, ezért is inkább ugrott távolabbra, hogy még véletlenül se hallja meg. Kiabálni pedig nem éppen szerencsés, ezért is inkább tartva magát ehhez a két, három méteres távolsághoz folytatta tovább az utat, csendben. A beszéd csak eltereli a figyelmet a küldetés fontosságáról, és a fontosabb érzékszerveket is leárnyékolja. Ritkán hátrapillant, ha a fiú lemarad, természetesen bevárja, persze nem a megszokott sebességgel közlekedik, sokkal inkább lassúnak mondható a tempó. Az ágak recsegnek ahogyan elrugaszkodik fáról, fára vetül, a gyengébb ágak megereszkednek, elhullajtanak néhány levelet, persze ez nem meglepő, sokkal inkább egy gyanúsan hangos fajta reccsenés rondít bele a képbe. A lány gyanakvó pillantást vet abba az irányba amerről érkezett a hang, persze nem fordul meg, csupán int a mögötte szökellő fiúnak, és gyorsít a tempón, kezével pedig a fegyvertároló táskához nyúl, ahonnan elő is halász egy kunait a biztonság kedvéért. Sosem lehet tudni mikor lesz rá szükség, és az a hét másodperc amíg előveszi az ember rengeteg idő, túlságosan is sok. Legalábbis ahhoz képest sok, hogy egy életet akár egy pillantásnyi idő alatt elveheti bárki. Minden ugrással egyre csak közelebb jut a célul kitűzött bejárathoz, még a kis kerülő ellenére is, a fák ágai ritkulnak, és fokozatosan tisztul a látkép a füves placcra. Már viszonylag messziről látni lehet az alakot aki mozdulatlanul, várakozik, viszont hamarosan már teljesen biztossá válik számára, hogy az az alak nem más mint Fenereshy-san. Az eltűnt csapattárs. Úgy tűnik rendben van. Ez picit megnyugtatja a lányt és a tempóján is lassít, félve hátrales, társát ellenőrzi, majd pedig int neki, hogy ö is tegyen hasonlóképp. A lány először egy alacsonyabb ágra, majd onnan egy közeli bokor mögött landol, a lehető leghangtalanabb módon ami csak tőle telhet.
- Pssszt - mutatóujját a szája elé helyezi majd közelebb hívja magához Saito-sant, ha ö még nem jött volna közelebb. Majd bök az ujjával a kicsivel távolabb álló még mindig mozdulatlan lányra. Kezd gyanússá válni, hogy még mindig ugyanabban a testhelyzetben várakozik, a mező közepén. Talán nem is Fenereshy-san van ott, talán csak egy csapda, a Sensei bizonyára elkapta már, és az alakját felvéve várja, hogy megközelítsük, hogy elorozza a csengőinket. Rögtön le is vonta a következtetést abból amit lát, persze ezek pusztán csak spekulációk, és egy a sok gondolat közül ami eszébe juthat. Viszont az sem egy megoldás, ha az örökkévalóságig egy bokor tövében várakoznak mindaddig amíg a lány meg nem mozdul. Vagyis inkább a lány bőrébe bújt Sensei.. Mindenesetre nem szándékozott kibújni rejtekéből.
- Esetleg egy klónt odaküldhetnél, meglátjuk mit reagál. - súgja oda a fiúnak, egyetlen logikusnak és biztonságosnak tűnő gondolatát, amely tökéletes lesz arra, hogy megbizonyosodhassanak arról, hogy mi is áll annak a hátterében amiért hosszú percek óta csak vár valamire a lány.

**Yuu** Kedd Jan. 20 2015, 17:52

Ismét a kedves viselkedés, hát persze, hiszen ez a lány annyira cukorfalat tud lenni, mikor... mikor is? Ez igazából teljesen mindegy, minden egyes élethelyzetben az sőt bizonyára mikor megszületett akkor sem felsírt csak szimplán egy nyelv nyújtással reagált az orvosnak hogy „Élek seggfej”. És persze hogy nekem vele kell letöltenem életem egy jelentős részét. Bár kicsit úgy érzem, hogy ez valamiféle büntetés lehet, vagy talán nem is az, inkább egy teszt vagy külső segítség, hogy megtanuljam kontrollálni a haragom, mert jelenleg majd felrobbanok, persze lehet, hogy igaza van de egy választ igazán megvárhatott volna. Chh... bunkó őnagysága. Persze hogy megyek utána mi mást tehetnék. De még most sem gondolom, hogy vissza kéne jönnünk az erdőbe. Ha a sensei is itt van akkor nem épp a legbiztonságosabb hely főleg a robbanásból ítélve. Egy reccsenést hallok mögülünk, ahogy egyre jobban haladunk kifelé az erdőből és most már még kevésbé gondolom, hogy vissza térnénk ide, vagy hogy okos dolog lenne vissza térni. Minden esetre előre tekintek ahogy ez a lány ugrál előttem és szoknyája hipnotizőr inga ként leng előttem. Persze nem mintha érdekelne mi van alatta, vagy egyáltalán zavarna ha látnék is valamit, nem gondolom, hogy zavarba jönnék. Persze egy ággal lejjebb ugrálok, mert nem akarok oda lépni ahova ő, nem tudom a súlyát és azok az ágak rendesen recsegnek, nem esne jól ha letörne egy alattam. Egyre ritkul az erdő előttünk és ahogy Sayuri leérkezik a bokor mögé én az utolsó ágról ugrok le és rögtön küldöm az árnyékklónom. A klónnak azt a feladatot adtam, hogy ütközzön neki Erisa-sannak, hátha csak egy klón van ott. Minden esetre Sayuri-san a bokor mögé volt húzódva így biztos nem látta, hogy a klónom már megindult, és megkért rá hogy küldjek egyet, persze megint egy lépéssel előtte járok, lassú gondolkodású egy nő az biztos. Jelzek neki kezemmel, hogy a klón már megindult és várom az esetleges mozgásokat, kitudja miféle csapdák lehetnek odakint.

Jiraiya Vas. Jan. 25 2015, 21:15

// Szerintem csak elírás volt, de leírom: Árnyékklón, azaz a Kage Bunshin egy tökéletes másolat amelynek fizikai kiterjedése is van --> Saját Chakrarendszer, test, gondolkodás, stb. Ez egy magas szintű technika, ami ugye Naruto kedvence. Amit Ti ismerhettek az akadémiáról az a Bunshin no Jutsu ami a Klón Technika néven ismert. Ezzel voltaképpen a chakrátoknak adtok némi színt, meg alakot, de fizikai kiterjedésük nincs, ahogy árnyékuk sincs. Igaz, látsz némi színezett chakrát ami adja azt az illúziót, hogy egy ember tart feléd, de a kevés chakra színeződik el, amin keresztül meg a fény. Így ezek teljesen testtelen klónok. Olyanok mint mondjuk a hologramok. És igen, így akár "lebegni" is tudnak. Azt is hozzáteszem, hogy a Kage Bunshin megszűnése után minden információt amit a Klón megélt a használó is érezni fogja. A Bunshinnál ilyen nincs. Csak azért írtam le, mert voltak ebből már kavarodások, amikor azt hittük, hogy csak elírás volt //

   Sayuri és Yuu elszántan tör előre, hogy elérjék céljukat, ám egy nem várt "akadályba" ütköztek, amitől természetesen máris kezdődtek a találkozások. Mindkettejük számára túlságosan is kézenfekvő csapdának bizonyult a nyílt terepen álldogáló Erisa, aki nem mozdul semerre... Erisa eközben egyre inkább kezdte elveszíteni önuralmát, már-már a könnyei is kicsordult. Szemeit jobbra, balra forgatva esett egyik kétségből a másikba... Yuu és Sayuri azonban agyafúrtak voltak, így Yuu klónja talán minden kérdést megválaszolhat.
   Erisa szemei előtt, hirtelen egy alak tűnt fel, aki felé tartott. Az Erdő sűrűjéből is azonnal látható volt, hogy Yuu az. A lány egyre hangosabban nyüszögni, nyögdécselni kezdett. Ezt Yuu és Sayuri is hallhatta, így már a klón megérkezése előtt is jól tudhatták, hogy itt valami nincs rendben. A klón ekkor tejesen közel ért Erisához, aki félig becsukott szemmel várta a feléje tartó Yuut. Ám amikor a klón hozzáért a lányhoz, az úgy tűnt, mintha belé ment volna mint egy szellem, ám nem ért el a másik oldalra, nem tudott átmenni a lányon, mivel az Illúzió Klón szertefoszlott. Csak elhomályosult, mintha valami jelenés lett volna...
   A csapat látta, hogy Erisa szemei kétségbeesetten járnak jobbra-balra, közben pedig kétségbeesett hangokat ad ki, ám a teste többi része teljesen merev, akárcsak egy fadarab. Lehet, hogy ez a Sensei csapdája? Mi történhetett vele? Ő az egyáltalán? Nem foszlott szét, amikor a klón hozzáért, ám ettől még lehet, hogy egy magasabb fokú Hengét vagy klóntechnikát használt a Sensei... Minden lehetséges, ami viszont biztos, hogy a csengő még ott fityeg a lány oldalán.

**Kenshiro Erisa** Vas. Jan. 25 2015, 21:48

Egyszer csak feltűnt valaki az erdő sűrűjéből. Ahogy egyre közelebb ért, felismertem benne Yuu-kun alakját, de csak egy pillanatra fogott el az az érzés, hogy belesétált a Sensei csapdàjába, hisz Yuu-kun sem hülye attól függetlenül hogy milyen félelmetes néha, kizárt hogy csak úgy berohanna a kiképzőterepek közepére, ahol könnyű célponttá válik. Viszont az sem lett volna tanácsos hogy egy klónt küldött felém, hisz ha most figyel a Sensei, biztos hogy mostmár tudja merre rejtőzik. Vagy rejtőznek. Ráfókuszáltam a helyre ahonnan a vélhetően klón Yuu előjött, és megpróbáltam kiszúrni a többieket. Nem láttam őket, ettől függetlenül megnyugodtam picit hogy itt vannak hogy segítsenek. De vajon miért küldtek ki klónt, ha tudták hogy ezzel nagyjából behatárolják a helyzetüket a Senseinek? Talán... Azt hiszik... Hogy nem én vagyok itt? Ez mindent megmagyarázna, hiszen ha a Sensei lennék Erisa alakban egy klón talán semlegesítené az illúziót. De a klón egyszerűen szétfoszlott ahogy belémrohant. Viszont ez nem zárja ki hogy nem Erisa vagyok úgyhogy amilyen hangosan csak tudtam próbáltam nyöszörögni, vagy valamilyen hangot kiadni. Koncentrációmat ezzel visszanyerve megpróbáltam újraelemezni a helyzetem. Ha ez genjutsu akkor a genjutsu kai-nak működie kellett volna, habár az is lehet hogy nem sikerült normálisan végrehajtanom. A karomat meg sem tudom mozdítani, úgyhogy fájdalomérzetet nem tudok kelteni magamnak. Ami megmaradt... Az az hogy valaki átáramoltat nekem idegen chakrát. De mivan ha ez nem genjutsu? Elvégre idegen chakrát éreztem kívülről. Ha ez nem genjutsu akkor feltétlenül meg kell kérdeznem a Senseit ha vizsga végén hogy hogyan csinálta. Jelenleg csak a csapatomban bízhatok, és abban hogy valamit kitalálnak.

**Suzuhito Sayuri** Kedd Jan. 27 2015, 17:47

Az utasítást követően vette csak észre a lány, hogy a fiú már el is indított útnak egy replikát önmagából, különös, talán ez az első alkalom, hogy mindketten ugyan arra gondoltak, és vita nélkül sikerült valamit elintézni. Bárcsak minden egyes döntéshozatal ilyen egyszerű lenne mint a mostani is. A másolat egyenesen a lány felé haladt aki továbbra sem moccan, egy helyben áll, mint egy szobor, ami több mint gyanús. Szinte biztos, hogy csapda, és amint a hamis Yuu-kun elég közel ér a célponthoz bizonyára fel is fedi magát a Sensei, hogy megpróbálja letépni az oldaláról a csengettyűt. A lány pislogás nélkül várta türelmetlenül a pillanatot, hogy sejtése beigazolódjon, azonban nem így történt. A klón áthaladt a testen, majd szertefoszlott, és mindezt egyetlen moccanás nélkül állt végig Fenereshy-san. Értetlenkedve áll a helyzet előtt, majd összeráncolta homlokát és a fiúra pillant, magyarázatot várva a különös, megmagyarázhatatlannak tűnő történések láttán. Nem lenne biztonságos megközelíteni, még ezek után sem, sőt mi több ha az eszére hallgatna most azonnal menekülne el a helyszínről a lehető legtávolabb, de sajnos a megérzés és a kíváncsiság most is győzedelmeskedik. Ha most elmegyek, soha nem tudom meg miféle csapdát állított Mugo-sensei... Sőt az is lehet, hogy már most csapdában vagyunk. Semmit sem zárhat ki, óvatosan maga mögé les, hogy megbizonyosodjon róla, hogy minden rendben van-e, majd ismét előre pillant, keresztül a leveleken, és a lányt vizsgálja. Ha elhajítaná a kezében szorongatott kunai-t talán a klónhoz hasonlóan keresztül menne a lányon, de talán nem. Lehet, hogy valójában ez csak szemfényvesztés, és valami tömör test lett átmaszkírozva, esetleg a valódi Fenereshy-san áll ott a mező közepén.
- Mit gondolsz? - suttogja oda a fiúnak, hátha neki már összeálltak a kirakós darabkái, és rájött a titok nyitjára. Esetleg megerősíti a lány valamelyik elképzelését. Egy biztos jelenleg sehol sincs olyan, hogy biztonságos menedék. Ez minden a küldetés alatt eltöltött perccel egyre inkább beigazolódni látszik, ha nem is a sensei akkor a paranoia idézi elő a pánikot. A lány gyanakodva hátrales ismételten, azonban ezúttal lényegesen több időt tölt a terep megfigyelésével, egy méretesebb farönk, esetleg vastagabb ág után kutatva, remélve, hogy sikerül is ilyesmire bukkannia, ha nem akkor picit hátrább araszol, természetesen továbbra is a bokrok takarásában, hogy kívülről ne legyen feltűnő a ténykedése, ha talál akkor:
- Esetleg megpróbálkozhatnánk még a testhelyettesítő technikával, és valamelyikünket odakísérhetné a "klón". A melyikünk pedig rejtőzködik, biztonságból figyelhetné, hogy mi is történik. Két lehetőséget tudok csak elképzelni. Egyik az, hogy maga a sensei áll ott, és azt várja, hogy mindketten odamenjünk, és két legyet üssön egy csapásra, vagy pedig, valóban Fenereshy-san van ott, és a Sensei valahol rejtőzködik... - legalábbis ezek a lehetőségek tűntek a legbiztosabbnak. Talán vékonyka drótok tartják stabilan a lányt, esetleg egy bonyolultabb genjutsu áldozata lett.

**Yuu** Kedd Jan. 27 2015, 19:30

Értetlenkedve állok az általam indított klón szétfoszlása előtt. Nem értem hogy mi lehet a baj, mért nem történt semmi. Pörög az agyam, már nyúlok a zsebem felé a kunaiért. Azon töröm a fejem, hogy meg merjem-e dobni. Ha rossz helyen találom el és tényleg ő az akkor talán három félszemű tagunk lesz. Ami nem előnyös hiszen több szem többet lát, ahogy a mondás is mutatja. Így tovább töröm a fejem. Majd gondolataim Sayuri-san közbeszólása szakítják meg.
-Gondolkodom... Ezúttal nem szeretnék hibázni.
További gondolataim köröznek agyamban de egyik sem tűnik jónak, ha legalább az egyensúlyából ki tudnánk dönteni, de nem fog az olyan könnyen menni, minden esetre valahogy ki kell jutnunk oda.

- Szerintem én megyek, de nem test helyettesítővel. Dainamikku Akushon segítségével megyek egy pillanat alatt a közelébe. ha neked megfelel ha nem, egyikünknek így is úgy is be kell áldoznia magát. Igen, szerintem így oldom meg. Nincs időnk most ezen agyalni, a sensei talán a nyomunkban van.

Ha bármiféle kötél van ott, akkor a szabaduló technikámmal ki is tudok szabadulni így hát neki is látok a „támadásnak”. Először is elveszek egy füstbombát Sayuri-santól. Ha Sikerül a Dainamikku Akushon akkor ahogy mellé érek eldobom a füstbombát és egy kis ütést mérek a gyomorszája környékére ujjheggyel, ezzel egyrészt mozgásra akarom bírni ha a sensei a másrészt a fájdalommal ki szedhetem a genjutsu hatása alól, más eszközöm nincs rá. Bár még mindig nem tudom, hogy genjutsu hatás alatt van-e. Közben reménykedek, hogy én nem kerülök ilyen hatás alá. Igyekszem megragadni és kihozom ha tudom. Ha ezt sikeresen is megcsinálom, akkor is a többiek védelmére fogok szorulni, mivel közeledek a végkimerültség felé, és bármennyire is lassan haladtunk, ez nem egy olyan dolog amivel rohangálni illetve ugrálni kéne. Bár ezt nem feltétlenül ismerem be magamnak, de igen csak nehéz lesz ezeket a gyors mozdulatokat végrehajtani.

(useri engedéllyel csórtam Razz

)

Jiraiya Vas. Feb. 01 2015, 21:29

// Az elhasznált eszközöket mindig vonjátok le. A csapdákat ha majd visszatértek és lebontjátok akkor még nem kell levonni //

   Ahogy telik az idő, úgy válik minden egyre körülményesebbé és idegölőbbé. A paranoia jelei első sorban Sayurin látszanak, miközben Yuu és a csapdába esett Erisa is képes megtartani higgadtságukat. Ez persze jó shinobi tulajdonság, ám vannak hátrányai is, amit talán egyikőjük sem tapasztalt még és a lényegét, még nem szeretnénk az elején elmondani. Ha a csapat képes lesz átmenni a nem hivatalos teszten, akkor valószínűleg a későbbiek során jobban megismerik majd saját magukat és a társaikat is.
   Sayuri egy óvatosabb tervel állt elő, ami lássuk be: Sokkalta biztonságosabb és egyszerűbb mint Yuu terve, ám ilyen helyzetben - az esetleges túszmentésre gondolva - a hirtelen, hatásos megoldás az, ami a legcélravezetőbb. Így a hirtelen cselekvő Yuu megelőzve a lányt, azonnal használja Taijutsu technikáját, ami egy pillanatnyi gyorsaságot kölcsönzött neki. Természetesen nekifutásból kellett cselekednie, így amikor használta a jutsut, akkor már a kilépett az erdőből, de ekkor egy szempillantás alatt ott termett Erisa mellett. Nem húzta az időt, eldobta a füstbombát, ami szürkés színével körbelengte Erisát és Yuu-t, majd a fiú a nyöszörgő Erisa hasára mért egy ütést. Természetesen a lány megérezte és látszólag a fájdalom hatására kizökkent a bénulási állapotból. A lány másodpercekig nem kapott levegőt. Yuu-n szerencséjére rajta volt a maszkja, így a füstbomba nem zavarta a légzésben és Taijutsu technikája is csak kisebb mértékben zavarta őt. Shinobiról volt szó, így hiába erős a betegsége, képes a teste a krízishelyzetekben legyűrni azt. Persze csak egy bizonyos mértékekig.
   Mivel Erisa köhögni kezdett és ez mellett hatalmas levegőket vett, Yuu biztos lehetett abban, hogy nem a Senseiel van dolga, hanem valóban társával. A lány és Yuu pedig megindult Sayuri felé. Ám ekkor valami igencsak váratlan dolog történt. Mivel csend volt, így a füstben is jól hallható volt, hogy a föld mozgolódik és mint egy vakond, úgy nyúlt ki egy erős kéz a föld alól, majd nyúlt Erisa csengője felé a lehető legnagyobb gyorsasággal. Megragadta azt, és letépve a lányról, a kéz eltűnt a föld alatt. Ezt Yuu és Erisa is látta, ám olyan gyorsan történt, hogy a jelenlegi képességeikkel nem tudtak ellene időben tenni semmit és vélhetően a Senseit már nem érik el a föld alatt, így Yuu és Erisa sietve kitört a füstből és megérkezett Sayurihoz...

// Egy csengőtök elveszett, azonban visszavenni nem lehet. Jelenleg az erdőben vagytok. Most cselekednetek kell! Ha a karakterek szeretnének többet tudni arról, hogy mi, miért és hogyan történt, akkor a vizsga végén természetesen a Sensei válaszol nektek. Smile

//

**Kenshiro Erisa** Vas. Feb. 01 2015, 22:31

A klón eltűnése után egy pár perces nyugalom következett. Tudtam hogy készülnek valamire, de nem tudtam szólni nekik, hogy véletlenül se jőjjenek közel mert ez csapda. Azonban hirtelen előtört a fák közül és valamiféle jutsuval egy pillanat alatt idetermedt. A következő dolog amit éreztem egy erős fájdalom volt a hasam tájékán, ami ugyan kiszabadított a börtönömből, de a fájdalom túl nagy volt, ráadásul az izmaim hirtelen szabaddá válása miatt nem tudtam két lábon maradni, a földre estem, majd hirtelen sűrű füst karolta át a látóteremet, és hatolt be a tüdőmbe amitől hirtelen elkezdtem köhögni. A fejemben ugyan össze tudtam rakni Yuu tervét, de tudtam hogy ez nem lesz elég. A Sensei előre látta minden lépésemet, valószínűleg erre is számított. Majd amint kiemelkedig a földből egy kéz, hirtelen tisztázódik bennem minden. Gondoltam hogy a Sensei-nek közel kell lennie hogy csapdában tudjon tartani, de nem láttam sehol. Legalábbis a föld felett nem.

Csak egy pillanatig tartott. Egy pillanat kellett ahhoz Mugo-Senseinek hogy letépje rólam a csengőt. Bár úgy tűnt mégsem sikerült minden úgy ahogy gondolta, hiszen két csengőt akart legalább megszerezni, hisz csalinak használta az enyémet. Vagy talán valami másra volt kíváncsi?
Kitörtünk Yuu-val a füstbőlés egyenesen visszatértünk Sayuri-hoz. Amint friss levegőhöz jutottam, magyarázkodàs és bocsánatkérés helyett valami egészen mással kezdtem el a mondandómat. Nem szívesen tettem, de ha még egy csengőt vesztünk, gyakorlatilag elbuktuk a vizsgát.
- El kell jutnunk a faluba. - kezdem majd kiköhögöm a tüdőmbe szorult maradék füstöt - itt az erdőben semmi esélyünk sincs, csak neki adunk egy csomó olyan helyet ahonnan hátba támadhat minket. - mondom kétségbeesett hangon, majd a hasamhoz teszem a kezem, még mindig fáj Yuu miatt - Csak két csengőnk maradt. Sayuri, te vagy az egyetlen közölünk aki ért valamelyest az orvosláshoz, ha neked bajod esik komoly bajban leszünk. De ha nálad nincs csengő akkor téged nem fog támadni a Sensei. - mondom, majd érzem hogy hirtelen sok minden történt ami miatt nem kicsit szédülök. Sokáig voltam mozdulatlan, és hirtelen kellett visszafutnunk ráadásul gyomorszàjon is vágott Yuu, a füstről nem is beszélve - Ha a faluba értünk, meg akarom keresni a zsákot amit hoztam, mert az Ichiraku Ramennél hagytam. - hallgatok el egy pillanatra veszek egy jó nagy levegőt, majd leülök a földre mert már állni alig bírtam - A faluba ha a tetőkön leszünk belátunk mindent és nem fog tudni lesből támadni. - fejezem be majd egyre nehezebbnek éreztem a fejemet, olyan nehéznek, hogy már meg sem bírtam tartani - Egyébként nem érzem magam valami... - kezdtem bele majd már arra sem volt erőm hogy befejezzem a mondatot. A következő pillanatban már csak azt érzem hogy a fejem a föld felé közeledik, és egyenesen a talajon landol. Bár nem vesztettem el az eszméletem, de úgy éreztem kell egy pár perc hogy visszanyerjem az erőmet.

**Suzuhito Sayuri** Hétf. Feb. 02 2015, 17:18

Miközben felváltva ellenőrizte a mozdulatlan lányt és mögöttünk a bozótost, szépen halkan, elkezdte felvázolni az újabb tervet a lány kimentésére. Igen eldöntötte, hogy még ha nem is feltétlenül igaz amit lát, lányként fogja számon tartani azt a valamit ami a kiképzőtér közepén ácsorog, a könnyebb megnevezhetőség érdekében. A hirtelen jött terv, volt az egyetlen ésszerű ötlet, tökéletes elterelés lehetett volna, illetve még esélyt is adna a kísérő számára a menekülésre. Persze micsoda meglepetés a fiú válaszra sem méltatva máris cselekszik, mielőtt Sayuri befejezhetné mondandóját. Kérdőn felnéz, értetlenkedve pillantgat a fiúra aki egy gyors mozdulattal benyúlt a lány szoknyája alá és egy jól irányzott mozdulattal elő is halászott az ott rejtegetett táskából egy füstbombát. Pironkodva csapja félre a fiú kezét, arca vörösbe vált, és ha nem lenne képes kordában tartania az érzelmeit, és nem lenne ennyire küldetés orientált, azon nyomban arcon csapná Yuu-t a szégyentelen tettéért. Persze erre sem maradt lehetősége ugyanis egy szempillantás alatt tűnt el a látómezőjéből a fiú, majd nemsokkal később újra fel is bukkant a "lány" mellett. Micsoda egy disznó.. Ezért még bosszút fogok állni... fejben már temeti is, és dühét az ujja kopogtatásával próbálja levezetni. Persze mindvégig figyelemmel kíséri a történéseket, várva, hogy mikor lesz lehetősége esetleg megmenteni a csapattársait, mert hát könnyedén előfordulhat, hogy ez is a Sensei egy újabb csapdája.
- Most pedig tűnjünk el innen. - éppen, hogy visszatértek, a lány máris utasítgatni kezdi őket, szúrós pillantást vet a leharcolt lányka oldalára, aki immáron csengőtlenül folytatja a küldetést. Nem hordja le, nem vitatkozik, és miközben hallgatja a motyogást, megpróbálja megtartani. - Pihenned kell, majd én viszlek. - ajánlja fel, majd pedig ha a fiú nem állítja meg, azonnal hátat fordít Fenereshy-sannak, és a lányka mindkét kezét a vállára próbálja fonni, miközben szól neki, hogy próbáljon kapaszkodni, mialatt felkapja.
- A városban csupán annyival vagyunk védettebbek, hogy korlátozva van a sensei jutsu-ilag. Viszont könnyebben beleolvadhat a tömegbe, mint ahogyan azt mi is próbáltuk Saito-sannal reggel.

**Yuu** Pént. Feb. 06 2015, 20:04

Miután Sayuri-santól elvettem a füstbombát és sikeresen Erisa-san mellé ugrottam, mellyel talán sikerült kisebb meglepetést okoznom nekik hiszen nem kötöttem az orrukra ezt a képességem, neki láttam a továbbiaknak. Tényleg nem az volt a célom, hogy komoly sérülést okozzak Erisanak, csak segíteni akartam rajta azzal az ütéssel. Bár a füstben semmit sem láttunk biztos voltam benne hogy senki nincs a közelünkben. De ami megtörténhet az meg is fog történni, egyáltalán nem számítottam a föld alól kinyúló kézre. Még most sem egészen értem hogy mi a célja ezzel a senseinek, hiszen talán az én csengőmet is elvehette volna. De nem tette. Nagyon idegőrlő ez az egész hiszen nem tudom, hogy mégis mennyire vegyem ezt komolyan. Eldöntöttem, hogy teljes komolyságnak esek neki a dolognak, mert bár nem látom sok esélyét de talán vissza is küldhet minket az akadémiára. Kissebb károkat tettem Erisa-sanban az ütéssel és a füsttel, szinte mozgásképtelenné tettem, de nem tehettem nagyon mást, hiszen még így is lenyúltak egy csengőt.
- Tessék, itt az én csengőm, úgyis csak akadályozna és a sensei talán nem számít erre. -
Nyújtom Erisa-san felé a csengőt, bár már korábban meg akartam szabadulni tőle, most már talán nyújtanak rá igényt. Meglepődtem Sayuri-san felajánlásán de nem engedhetem, hogy ő cipeljen egy lányt.
- Nem, ezt nem engedhetem, miattam kerültél ilyen helyzetbe, én foglak cipelni, pattanj fel, indulnunk kell. -
Mutatok a hátamra miközben féltérdre ereszkedek, és remélem, hogy elfogadja bocsánatkérésül. Nem mondom gyengének a teljesítményem, de a tegnapi esemény nagyon bekavart, fejfájás kezdett el gyötörni, nem a legjobbkor jön ez sem. Szememhez kapok, még mielőtt Erisa-san felpattanhatna, hatalmas a fájdalom, lüktet a szemem, mellkasomhoz kapok és nyugtatom magam miközben próbálom helyrerakni a csakraáramlásom. Nagyjából öt percig nem veszek tudomást a többiekről, szinte semmire se reagálok, összefolyik a kép, nem engedhetem, hogy most szétcsússzak. Vége, a lüktetés megszűnt, újra jól vagyok, határozottan nézek fel, kissé erőre kaptam.

- Mehetünk! -

**Kurita Takashi** Szomb. Feb. 07 2015, 14:13

Fuu

A gyanúm beigazolódott, nem Ishin rohangált hassebbel, hanem maga Kou, aki viszont úgy döntött, hogy elhagyja Konohát és saját maga fogja kormányozni életét. Nem igen tudtam erre mit mondani neki, ha menni akar, hát menjen. Védjem meg Ishint? Még mit nem, mi vagyok én dajka? Arra képezik ki a shinobikat, hogy megtudják védeni magukat. Különben is geninként nem igen fogja elhagyni egyhamar Konohát. A hasát ért vágás pedig még legalább hetekig az ágyhoz fogja kötni. Ha a Hokage azt parancsolja, hogy legyek szárazdajka, majd akkor megvédem. Még kérdeztem volna valamit Kountól, de csak annyi jött ki torkomon, hogy..
- Várj ..
Elment, elment és nem szándékozik visszatérni, tehát szökött shinobivá lett. Egy percig sem kell szégyenkeznie vagy kellemetlenül éreznie magát. Innentől kezdve, az ellenségem, innentől kezdve Konoha ellensége. Miután Kou magamra hagyott, egy darabig még ácsorogtam ott, ahol utoljára beszéltünk, azon a helyen, ahol először szereztem ellenséget. Hmm. Chuuninnak lenni, koránt sem könnyű. Újabb és újabb leckék sokaságával találom szemben magamat és újabb és újabb dolgokat tanulok. Geninként az élet, azt hiszem sokkal inkább luxus. Miután már én éreztem kellemetlenül magamat, hogy ácsorgok az utcán, visszaindultam a kórházba. Nem mentem be Ishinhez. Nem a barátom és még csak csapattársamnak sem nevezhetem. A csapat ugyanis felbomlott. Viszont a recepción megkérdeztem, hogy mi van vele. Közölték, a tényállást, hogy nem fog meghalni, kérdésükre, hogy megakarom-e látogatni, csak fejemmel intettem nemet. Az ANBU feltehetően már górcső alá vette az információkat. Így én elmentem a Hokage irodájába és leadtam a jelentésemet. Közöltem velük, hogy Kou szökött shinobivá lett. Mivel elképzelésem sincs, hogy mi lehet a dolog háttere, a vallomás tétel után, hazamentem. Egyetlen nap alatt túl sok dolog történt, ahhoz, hogy könnyedén átlibbenjek az események fölött. Nem tudom, hogy Kou, csak áldozata az eseményeknek, vagy része volt benne neki is. S bár a nap végén, mikor már alváshoz készülte, lezártam magamban az eseményeket, én mégis úgy éreztem, hogy ennek lesz folytatása. Valamikor.

Másnap, komoly meglepetés ért. Egy korábbi képzésen, ahol egy Taijutsu technikát tanultam el, összeismerkedtem egy Jouninnal. Pontosabban, ő instrukciókat adott én pedig követtem azokat. Most felkeresett és miután kinyitottam az ajtót, közölte velem, hogy menjek már el megint az általa tartott edzésre, Ő legalábbis szeretné. Nekem, viszont Mameshita nem hiányzott. Ennek ellenére, bólintottam, hogy ott leszek. A sensei gyors ütemben távozott. Úgyis az ő dolga, nekem addig maradt időm összepakolni. Elintéztem még egy-két dolgot, na jó, igazából pihentem. ha megint ott lesz Mameshita, van egy olyan érzésem, hogy nem lesz könnyű dolgom. Szó sincs róla, hogy tartanék tőle, egyszerűen arról van szó, hogy túlgondolta a múltkori eseményeket. Ki tudja, hogy mivel akar legközelebb próbálkozni. Miután összekészültem és össze szedtem a szükségesnek tartott eszközeimet, elindultam otthonról a Kiképzőtérre. Az egyenruhámat vettem föl, a taktikai mellénnyel együtt, fejpántomat pedig, szokásomhoz híven felkaromra kötöttem. Egyetlen energiatablettát vettem magamhoz, abból a célból, hogy tudjam pótolni az elhasznált chakrát, ha most is valami kemény edzést talált ki az Öreg. Hmm, ez jó lesz becenévnek számára, Öreg. Tettem egy kisebb kitérőt a kórház felé, mielőtt betértem volna a kiképzőterepekhez. Ma sem mentem be Ishinhez, csak érdeklődtem hogyléte felől, ennyit megtehetek. Mikor végül a megbeszélt helyre értem, már jócskán benne voltunk a délutánba. Úgy tűnt, hogy elsőként érkeztem.

Jiraiya Hétf. Feb. 09 2015, 15:36

// Yuu, Erisa, Sayuri
Menjetek még egy kört. Jelenleg nem tudjátok, hogy mi történik, hogy a sensei itt van-e még. A Ti karaktereitek tettei viszik előre a történetet.
Sorrend: Sayuri, Erisa, Yuu //

**Suzuhito Sayuri** Hétf. Feb. 09 2015, 18:07

A felajánlást hamar át is veszi Yuu, akiben mégis akad némi illem, és nem hagyja, hogy egy lány cipeljen valakit. Dicséretes, és vita nélkül fel is segíti Sayuri a lányt a hátára, ha engedi ha nem, habár az iménti félig meddig összecsukló állapotát elnézve aligha tud majd ellenkezni. Ki tudja mennyi ideje állhatott szegény lány a napon, és bizonyára a fogva tartó genjutsu - mert hát mi más lehetett - is éppen eléggé leterhelte a testét. Rossz volt nézni, de ez elegendő bizonyíték arra, hogy a Sensei ezt a bújócskát véresen komolyan veszi, és mindent be fog vetni. Előbb a robbanás, majd pedig a kínzás. Kegyetlenség, ámde nem lehet olyan felelőtlen, hogy nyomós ok, indok nélkül használja ki őket. Bizonyára ezzel is tanítani szeretne, felkészíteni a komolyabb hadjáratokra. Igen biztosan így van. Fenereshy-san még ilyen állapotban is a csapat létét tartja szem előtt, és ugyan a lány lecsitította, és pihenésre parancsolta, mégis elgondolkodott azon amit a lány mond. Talán nem is olyan nagy butaság visszatérni a városba.
- Igaza van. Maradjunk az eredeti tervnél, és hagyjuk itt a kiképzőterepet. Meg kell kockáztatnunk a városba való visszajutást. Hiába állítottuk fel a csapdákat, hogy ha a Sensei-nek kisujját sem kell mozdítania annak érdekében, hogy csengőhöz jusson. - itt szórós pillantást vet a lányra, dühe természetes, hiszen ezzel nem csupán az összetartást, a tervet kockáztatta, de még egy értékes csengővel is kevesebb lett. - Viszont elkerülhetetlen volt. A sensei egy jounin, és túl nagy csoda kellett volna ahhoz, hogy három friss geninnek sikerüljön tökéletesen végrehajtania a küldetést. - megrántja a vállát, majd pedig kiles a bokorból, nincs-e a közelben a Sensei, majd pedig ismét társai felé pillant.
- Majd én megyek előre. Jussunk el a kórházhoz, ha addigra nem javul Erisa állapota nincs más választásunk mint biztonságba helyezni. - ezt követően útnak is indul.

**Kenshiro Erisa** Kedd Feb. 10 2015, 15:41

Aggódtam amiatt, hogy haragudni fognak rám, amiért elvesztettem a csengőt. Rettenetes érzések kavarogtak a fejemben, amíg a földön erőt gyűjtöttem magamnak. A föld alól. A föld alól támadott. Tudhattam volna. Azért éreztem idegen chakrát magam körül, és azért nem láttam a Sensei-t sehol sem. Mert valójában végig alattam volt.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy előbb Sayuri-chan, majd később Yuu-kun próbál felsegíteni. Legszívesebben magam mentem volna, de hogy őszinte legyek, állni is alig van erőm. Úgy érzem mintha el lenne zsibbadva a lábam és a kezem. Az hogy Yuu-kun nekem akarta adni a csengőjét kellemetlenül érintett, hisz el mondtam, hogy az lenne a legjobb, ha Sayuri-channál nem lenne csengő, hisz ő az egyetlen aki el tudja látni a sérüléseinket, ha rosszra fordulna a helyzet, és a Sensei, még ennél is durvábban támadna ránk. De lehet hogy én mondtam valami baromságot, és emiatt hagyták figyelmen kívül. Sayuri-chan felsegített Yuu-kun hátára, és egyből el is indultunk a falu felé. A rövid út közben szemeimmel igyekeztem vizslatni a körülöttünk lévő terepet, nem-e találok valahol egy Mugo-Senseit valahol a fűben.
- Akkor el megyünk az Ichiraku Ramenbe? Csak mert... Lehet hogy csapda az is... Veszélyes lehet... Én csak úgy gondoltam itt az ideje a csapat tudtára adni, hogy abban a zsákban virágfejek voltak. - Súgtam Yuu-kun fülébe

Fuu Csüt. Feb. 12 2015, 19:16

/ Kurita Takashi /

Amikor megérkezel, még senki sincsen a megbeszélt helyen , de hamar beszélgetés hangja töri meg a levegőt, s máris láthatod a sensei, s a három fiatal érkezését. Mameshita erőssen vigyorog, miközben közelednek, majd amikor eléd érnek, s rád tekint arca kissé komorabbá válik.
- Oh, Üdv! - Vigyorgott a sensei, majd folytatta. - Mameshita..őő...nem is mondtam , hogy elhívtam igaz? Hahaha...de gondoltam, ma ő lesz a partnered, mit szólsz? - Vigyorgott hangosan.
- De Sensei! - Háborodott fel a fiú hevesen, majd fejét elcsapva annyiban hagyta a dolgot.
- Sata - Sensei tudja mi kell a kis pattogósnak, hogy végre lehűtsük! - Mondta a kicsit odébb álló két lány, majd halkan kuncogni kezdtek.
- Khm...gyerünk kölykök, vágjunk bele! - Törte meg a hangulatot a mester, majd egyből a mondandója közepébe vágott. - Ma egy rendkívüli pontosságot igénylő technikát tanulunk majd, melynél meg kell találnotok egymás vakfoltját! Jól figyeljetek kölykök A Dinamikus belépő nevet viseló technika, az az a Dainamikku Entorii egy elterelő technika, egy dobófegyvert használva a shinobi elterelheti ellenfele figyelmét, vagyis rákényszeríti a mozgásra, ezáltal időt hagyva önmagának, hogy egy erőteljes rúgással eltalálva az ellenség vakfoltját. Nehéz elkerülni egy ilyen támadást, így mindenképpen párokban kell gyakorolnunk. Ez a technika remek nyitánya lehet egy csatának, s akár előkészítheti számotokra a győzelmet! Úgyhogy ne is lazsáljunk gyerekek, vágjunk bele! A párok nem változnak, maradjunk az előzőleg beváltaknál. Az első feladatotok pedig, megkeresni a másik vakfoltját! Amennyiben valakinél nincsen dobófegyver azok számára hoztam párat! - Vette le a hátán lévő táskát, majd rengeteg kunait borított ki belőle. - Na mit szóltok? Felkészültem! Hahaha...
A párok felállnak egymással szemben, majd egymást váltva egyszer támadtok, egyszer pedig az áldozat szerepét játszátok el. Mind te mind ellenfeled elsőre kudarcot vallotok, majd egyre közelebb s közelebb kerülve a másik vakfoltjához, elsőként számodra sikerül eltalálni, s ezzel szinte azonnal földre teríteni Mameshitát, aki erre feldühödve felpattan, s szinte azonnal végrehajtja a technikád rajtad. Így egy-egy az állás köztetek.

Mestered végül még hozzáteszi, hogy legalább 3 sikeresen végrehajtott technika szükséges. Próbálkozásaid alatt számodra, s számára is 2-szer sikerül végrehajtani, a többi próbálkozásot vagy nem talál, vagy csak súrolja a másikat.

Ajánlott tartalom