Betörni a Szelet

**Senju Tobirama** Hétf. Nov. 06 2023, 14:25

Betörni a Szelet

Helyszín: Sunagakure, Sunagakure mellett nem messze
Időbeni elhelyezés: 3-4 héttel az Ahol a Part szakad után, egy héttel a nagy falvak államosítása után.

Támadók:
Az összes falu összehívta bevethető shinobijait, a Daimyo kihirdette akaratát. Sunagakure ellenáll a kiírt változtatásoknak, nem fogadják el az uralkodó teljeskörű hatalmát falvuk felett. Egy támadást fognak alkalmazni, egy olyan elsöprő erejű offenzívát, mely eltörli harcikedvét mindazoknak, kik elégedetlenek az új helyzettel. Ezen hírek nyomán érkeztetek ti is, kik a nagyobb falvakból, kik kisebb falvakból. A kisebb falvak egyszerűen szerződéses alapon érkeztek. A Daimyo busás jutalmat ajánlott a falvaknak shinobijaikért cserébe. A küldetés tehát egyszerű volt, bevenni Sunagakurét, elfogni, vagy eliminálni az ellenállókat, a lehető legkisebb károkkal a településre nézve. Azonnali indulásra intettek titeket, hatalmas csoportok indultak meg a kontinens minden tájáról.

Ahogy megérkeztetek egy sátorokkal teli tábor fogadott, viszonylag közel Sunagakuréhoz. Hatalmasnak látszott, talán több embert láthattatok most itt, mint bármikor előtte. Negyvenezer ember, pontosabban negyvenezer harcra kész shinobi töltötte kijáró pihenő idejét, mielőtt elkezdődött volna a harc. A kiindulási pontotokból, illetve utazási módotokból ítélve bizonyára érthető, hogy nem egyszerre érkeztetek, ám az utolsó érkező is még épp egy nappal a támadás előtt érkezett. Tábori kovács, ninja eszköz raktár, hadtáp raktár volt a helyszínen. Mindenki kapott is ezen létesítményeknek köszönhetően egy kisebb csomagot. Pár tároló táskát, melyet magatokra erősíthettek, 10 kunait, 15 shurikent és egy maréknyi (20db) senbont. Egyedi kéréseteket jelezhettétek a felelősök felé, ám különleges felszereléseket nem voltak képesek biztosítani. Egy nyugodt estétek volt még, mielőtt leszállt a pokol, egy este, mely valakinek akár az utolsó is lehet.

Védők:
A Kazekage összehívta a falu megmaradt shinobijait… Elmondta, hogy tudomásukra jutott, mit is terveznek ellenük. Az elkövetkezendő 24 órában egy támadás fog indulni falvatok ellen, mely az ellenállásotok teljes eltörlésére irányul. Elképesztő túlerővel kerültök majd szembe, melyet a másik négy Nagy Nemzet hívott össze. Legalább négy nagy falu, plusz pár kisebb faluból érkező osztag fog érkezni a ti, összesen Tízezret számláló haderőtökbe. Ebbe természetesen azon szimpatizánsok is már beletartoznak, kik szívükön viselik Sunagakure sorsát, s úgy döntöttek, hogy csatlakoznak hozzátok. A boltok hiányos polcai, a megcsappant készletek érezhető nehézségnek bizonyultak, ám olyan alapvető felszereléseket, mint kunai, shuriken, vagy épp báb alkatrészek még megtudtatok vásárolni magatoknak.

-----------------------------------

Arra szeretnélek titeket kérni, hogy első posztotok a megérkezésről / felkészülésről szóljon. Ha akartok beszélhettek egymással a posztban természetesen. A játék maga nagyjából 3 héttel a Kirigakurei és Iwagakurei „Ahol a Part Szakad” befejezése után játszódik. Tehát ez az az időpont amikorra már mindenki meg fog érkezni.

-----------------------------------

Továbbiakban részt vehettek egy taktikai játékban, mely a játéktéri eseményekkel párhuzamosan fog játszódni:

A játék célja az ellenség bázisainak elfoglalása. Aki elfoglalja az összes bázist, az nyer, ám ha lejár az idő (10 kör) az a fél nyer, amelyik által birtokolt bázisok összesítve több pontot érnek. Ha ez a pontszám is megegyezik, a megmaradt egységek száma fog dönteni. Kérek mindenkit, hogy a kezdőposztjában jelezze, hogy részt kíván-e venni a játékban.

A játék szabályai:

A játék szabályai:

Alapvetően kéthét a határidő a posztokra, így 2023.11.20.-ig mindenki írja meg a kezdőt, aki részt akar venni a kalandon. Amennyiben hamarabb írjátok meg, úgy lehetséges, hogy én is hamarabb képes leszek reagálni.

A félre értések elkerülése végett annyit kérek, mindenkitől, hogy posztja elejére írja, hogy Támadó, vagy Védő oldalon játszik, hogy az jól látható legyen mindenki számára.

**Kenshiro Karu** Hétf. Nov. 06 2023, 17:13

TÁMADÁS!

- Milyen név ez? - Gondolkoztam nevetve magamban. Aztán eszembe jutott, hogy én a jutsuimnak is olyan idióta neveket adok... A név azért senkit nem fog elijeszteni aki csatlakozni akar hozzánk.
Hetekkel ezelőtt értek véget megpróbáltatásaink, melynek gyümölcse, hogy Hyőzengakure no Sato // Jéghegyegyek közt rejtőző falu megalapításával végződött. Már nem kell attól aggódnom, hogy körözött szökevényként fognak nyílván tartani. Aztán pedig Zaukival úgy is megbeszéltem, hogy segítek neki kiharcolni a falu hírnevét. Ezzel szereztem magamnak egy új célt is és nem mellesleg most adunk egy éles tesztet ennek a Falunak és Orochimaru munkájának. Elvileg a színfalak mögött mindent elintézett, bár én ebben nem hittem. A vérkeringésbe viszont így is vissza kell térnem, mert csak így tudhatok meg többet a Kenshirokról és Kabuto hollétéről. Orochimaru elmondása szerint ennek az egésznek hozzá és csakis hozzá van köze. Lehet, hogy hibát követek el, de hittem neki, vagyis megpróbáltam inkább így fogalmazok, elindulni az úton. Lehettem volna leleményesebb de az egyik célom, hogy esetleg találkozzak itt ezen a fronton másik Kenshirokkal ha még élnek és Kabuto nem intézett el mindenkit egytől egyig. Kicsit azért megfagy az ereimben a vér ha erre gondolok. A teknősöket már évek óta nem tudom megidézni, legalábbis olyat nem aki kapcsolatban áll a klánnal és tudna mesélni róla bármit is. Szóval tényleg magamra hagyatkozhatok. Chizunénak üzentem, amikor elindultam ide, szóval nem sokára tudnia kell, hogy hol találkozunk legközelebb. Nyilván ebből következik, hogy én nem tervezem itt hagyni a fogamat, szóval Sunagakure lebüntetését nem viselem a szívemen.
- Üdv igen az én nevem Kenshiro Kurayami és Hyozengakure megbízásából érkeztem az egyesített haderőbe. - Mondtam a Kapunál és így szinte azonnal nyilvántartásba is vettek. Szenzorokat láttam mindenfelé, de nem figyeltek fel rám. Miért is fegyelnének, hiszen egy teljesen legális Shinobi vagyok... Remélhetőleg ez így is lesz...
Az első pár percben eléggé feszült voltam, de aztán csak sikerült egy nyugodtabb arckifejezést magamra öltenem. Nem használtam álcát, de a vállamon ott virított a falu jelzése. Igyekeztünk valamiféle egyenruhát összedobni Zaukival, de az elmaradhatatlan vörös hosszú kabát most is rajtam volt. Akármilyen helyzet van vannak dolgok amiktől nem vagyok hajlandó megvállni.
A sátor ahova mennem kellett valahol a tábor szélén lehetett. Láttam itt mindenféle katonát a konohaitól kezdve iwagakurein át még kirigakureit is. Mondanám, hogy nem szorult ökölbe a kezem, de úrrá lettem ezeken az érzelmeken. Úgy értesültem, hogy a fő Kirigakurei célpontom amúgy is fűbe harapott... Bár én szerettem volna a kegyelem döfést bevinni neki és közben a szemébe nézni de ez már biztosan nem fog megvalósulni.
Eközben odaértem a sátorhoz és ekkor pillantottam meg egy ismerős alakot, ahogy éppen elkezdene kipakolni a kis hátizsákjából. A páncél a hajszín még így hátulról is és a penge... ami egykor az én oldalamon lógott de ma már elválltak útjaink... Odaléptem a sráchoz és viccesen próbáltam közeledni, hátha nincs igazam és ez nem Yori.
- Öhm - Köszörültem meg a torkom. - Elnézést uram, de valószínűleg az én ágyamra pakol ki. Elképzelhető, hogy ABC-s sorrendben osztották be a pihenő helyeket, vagy legalábbis a tábor ezen részén, de akkor had kérjem meg, hogy enyém lehessen az alsó ágy. Sosem bírtam annyira a magas helyeken aludni.
Amennyiben megfordul és Yori az, a szám elé tartanám a kezem és folytatnám ezt a mókás kis szerepjátékot.
- Elképzelhető, hogy önt is Kenshironak hívják? Én minden esetre rég találkoztam olyannal akinek hasonló a vezetékneve. Tudja mit? Meghívom egy italra...

/Ha úgy alakul és beszélgetésbe kezdünk Yorival./
- Veled mi történt Kenshiro Yori? Hát végül is a klán vezetője lettél. Gratulálok hozzá. Ezek szerint még megvagytok és Kusagakuréban éltek? A háború nem tizedelte meg a soraitokat? Mit keresel te egyáltalán itt?
Ha Yori mindenre válaszolt így igyekszem én is a leg égetőbb és egyszerű kérdésekre választ adni neki, de beszélgetésünket a Takarodó jelző szakítja félbe.
- Figyelj csak Yori jó lenne ha egy szakaszban indulnánk el holnap. Én most csak azért, hogy Konoha figyelmét ne hívjam fel magamra, mert bár elvileg legális Shinobiként vagyok itt, de volt bennem egy félsz, hogy nem felejtik el ami a tűz templománál történt, szóval ezért Kenshiro Kurayami néven regisztráltam magam... Meg így legalább nem fognak beazonosítani, vagy Jinchuurikinek kezelni... jobb lenne ha ez köztünk maradna. Félek tőle, ha ez itt kiderülne akkor megbontaná a hadsereg morálját és olajra kellene lépnem.. Számíthatok rád?

//Szeretnék jelentkezni a Taktikai játékra. //

**Yori** Szer. Nov. 08 2023, 20:42

//Támadás!//

Az idő csak úgy repül ha ez ember egy kicsit nem figyel oda. Lassan egy hónapja, hogy „hazatértem” és azóta megállás nélkül csak dolgoztam. Bár ez valakinek munka, de ha valaki a munkájában találja meg a szórakozást akkor azt úgy már nehezen lehet munkának nevezni. Egyik nap a másik után. Annyira kezdett összefolyni a nappal az éjszakával, hogy lassan kezdtem teljesen elveszíteni az időérzékemet. Az életem egy elég monoton szakaszába ért, annyira volt változatos, mint egyik kalapácsütés a másik után. Néha tényleg csak akkor álltam meg amikor elfogyott az alapanyagom. Ilyenkor egy kicsit kiengedtem a gőzt, felbontottam egy üveg italt és vártam, hogy régi barátom megérkezzen az új készlettel. Ez volt, hogy még aznap megtörtént, de valamikor napokig tartott. Szerencsére most nem kellett túl sokat idő”töltéssel” foglalkoznom, ugyanis a szállítmány megérkezett. - Régóta vársz rám barátom? - érkezett a kérdés a műhely bejáratából. Mikor megfordultam Kilu ott volt már mögöttem mellette pedig egy hatalmas láda, tele alapanyaggal. - Annyira nem kellett sokat várni, csak egy üvegnyit. - mondtam neki, majd hoztam neki egy kis vizet. Sólyom barátom elfogadta a kis frissítőt és már ment is volna. - Azt hittem most egy kicsit tovább maradsz. - mondtam neki, hátha meghatja. - Csak a kötelező szállítmányt hoztam neked, nem idéztél meg, szóval nincsen rám szükséged, így ha nem akarsz tőlem semmit akkor megyek is, mert még haza kell érnem. - mondta és már repült is volna ki a műhelyből. - Azt hittem vagyunk annyira jóban, hogy nem sietsz ennyire haza. Nem kell ám maradnod, megvárom, míg hazaérsz és utána megidézlek. - mondtam neki, ám ekkor a szavamba vágott. - Te már megint érzelgősre ittad magad? - erre a kérdésére nem válaszoltam, csak közel léptem hozzá és megöleltem. - Jó azt hiszem maradhatok.

Másnap reggel arra keltem fel, hogy Kilu már nincs a műhelyben. Szomorúan könyveltem el magamban, hogy köszönés nélkül távozott, de nem volt mit tenni, mindig is egy önfejű madár volt. A reggeli rutin közben ismerős hang csapta meg a fülem. - Kovácsok gyöngye, valaki téged keres. - Kilu volt az. - Hát mégse mentél el köszönés nélkül. - esett le a kő a szívemről. - Miért mentem volna, csak megéheztem és mentem fogni magamnak valamit, de tényleg itt van egy férfi és téged keres. - folytatta. Gyorsan összeszedtem magam és fogadtam a látogatót. Meglepetésemre nem egy ügyfél volt, hanem egy hivatalnok aki elég komoly hírekkel és egy felkéréssel keresett fel. Megtudtam, hogy a nagy országokban egy államosítási folyamat ment végbe az elmúlt napokban és az ottan rejtett faluk megszűntek önállóak lenni, és mindenki az ország vezetőjének felel és annak megbízottjainak. Hirtelen elkezdett összeállni a kép. ~ Szóval ez volt Iwában is? De várjunk csak...~ kezdtem el fejtegetni a gondolataimat. A hivatalnok azzal a kéréssel érkezett, hogy segítsem a sunagakurei ellenállók elleni csapatot. Ennél a pontnál kezdett teljesen megzavarodni az elmém. Nem szóltam semmit, csak hallgattam, majd miután befejezte elvállaltam a megbízást, hogy képviselem a falut. A hivatalnok ezt tudomásul vette és távozott. Ekkor Kilura néztem. - Most akkor mi van? Nem is olyan rég kutakodnunk kellett Iwagakuréban, hogy mi is zajlik ott. Találkoztam az ottani kováccsal, dolgoztam nála és megtudtam, hogy a jelenlegi Kagét eltávolították és hivatalnokok vannak a helyén. Most akkor ha jól forog az agyam akkor ez az államosítás előszele lehetett? De várjál csak. Akkor mi a jó, vagy a rossz fiúk voltunk abban a küldetésben? Annyira utálom az ilyen dolgokat. - panaszkodtam Kilunak. - Tudod nagyon jól, hogy a jó és a rossz csak nézőpont kérdése. Valószínűleg ez zajlik most a Szél országában is. A kage eszméi és a vezetők akarata nem egyezik ezért valószínűleg háború lesz. - mondta a madár egyhangúan. - Ezekkel én is tisztában vagyok, de ez annyira egy bagatell dolog. Megint egy háború, megint több száz halott egy eszme miatt. Annyira gyarlók vagyunk mi emberek, de tényleg. - mondtam, majd elkezdtem összeszedni a felszereléseimet. - Ha ennyire ellene vagy akkor miért vállaltad el? - tette fel a jogos kérdést Kilu. - Szerinted miért? - néztem rá kérdően, miközben az oldalamra akasztottam a kalapácsom. - Fegyverkovács vagyok és egy háború nekem olyan, mint egy nagy leárazás valamelyik üzletben. Úgy fogják vinni a fegyvereket, mint a cukrot. Nyilván nem akarok harcba szállni egy eszme miatt. Ez csak üzlet. - mondtam a termetes sólyomnak. - Jogos!

Összeszedtem mindent amire úgy gondoltam, hogy szükségem lesz és elindultam. - Ööö figyelj már Kilu! Mennyire vagy túsz? - kérdeztem a madarat. - Mondjuk azt, hogy ezt most nem értem. Mi van? - értetlenkedett. - Most néztem meg a térképet, hogy nagyjából három nap lenne az út, ha gyalogosan tenném meg, és hát… tudod… ha már itt vagy, akkor igazán elvihetnél. - mondtam neki. - Na persze, nem azért maradtam itt, hogy téged fuvarozzalak. - mondta felháborodottan, mikor közelebb léptem hozzá és megfogtam a feje mögött egy kicsivel. Tudtam jól, hogy ez egy érzékeny pontja és annak a stimulálásával olyan lesz, mint egy kezes bárány, ami persze sérti az egóját. - Fejezd be! Szépen kérlek fejezd be!!! Okéokéokéoké! Elviszlek. - ez volt a záró mondata és már indultunk is. Útközben elmeséltem neki, hogy az előző küldetésemen láttam egy szőke cuki fiút aki egy hatalmas fehér madárszerű valamin repült. Nem értette, hogy ezt miért mondom el neki, de ekkor felálltam a hátán és közöltem vele, hogy mi sokkal menőbben nézünk ki. Alig pár óra alatt megtettük a távot. Ahogy közeledtünk a megadott helyhez a látottaktól majdnem leszédültem Kilu hátáról. A sok ezer katona már messziről látszódott, szemeim előtt pedig csak milliók peregtek. - Látod ezt Kilu? Ha csak fejenként egy kunait vesznek tőlem annyi pénzem lesz, hogy vehetek magamnak egy egész országot. - mondtam viccesen társamnak, aki sajnos nem nevetett. A tábortól nem messze letett és egy gyors köszönés után el is repült. Nem volt mit tenni elindultam, hogy bejelentkezzek. A táborhoz érve átadtam az irataim és bemutatkoztam. - Takigakure képviseletében Yori szolgálatra jelentkezik. - ekkor egy ismerős hang csapta meg a fülem. - Ha jól hallom van tábori kovács, igaz? Ha itt minden rendben akkor én megnézném a kollégák műhelyét. - mondtam, majd miután tényleg rendben volt minden el is indultam a kalapács és az üllő szonátája felé. A tábor mellesleg hatalmas volt és rengetegen voltak. Igazából kezdtem megkérdőjelezni a jelentőségemet, hiszen itt egy komplett hadsereg, több tábori kovács, akkor én végül is miért vagyok itt? Fontos kérdéseket vetett fel bennem a helyzet első benyomásra, de próbáltam elhessegetni a negatív gondolatokat és inkább rákészülni a „bevetésre”. Befejeztem tehát a nyálam csorgatását a műhelyeknél és elindultam a szállásra. Nyilván, mivel sátortábor volt ezért mí meglepő, hogy a szállásunk is egy sátor volt. Mielőtt beléptem volna szakmai szemmel végigmértem, hogy milyen is a szállásunk, hiszen legutóbbi küldetésemen én felelltem azért, hogy ilyen szálláshelyet építsek a társaimnak. Jobban megnézve én sem csináltam volna másképp, így megnyugvással töltött el, hogy nem fog rám szakadni az éjszaka folyamán. Beléptem a sátorba, ahol rajtam kívül már voltak, így illendően köszöntem, hiszen engem is zavarna, ha valaki csak úgy bejönne köszönés nélkül. - Szevasztok, Yori vagyok. Inkább kovács, mint ninja, de azért nagy támaszotok leszek. - mondtam, majd megkerestem a helyem és lepihentem, hogy semmi kifogásom ne legyen az offenzíva alatt.

/// Szeretnék jelentkezni a Taktikai játékra. ///

**Yamato** Csüt. Nov. 09 2023, 12:20

//Hűllőtani szempontú teknős alakzatba át!//

A felelősségvállalás már rég a jellemem része. Pontosan tudom, hogy mit tettem és mit tennék máshogy, legalábbis egyetlen dologban biztos vagyok, hogy nem kellett volna: nem elfogadni a küldetést! Hiszen volt már valaki, aki érkezett, hogy megoldja a feladatot. Valóban ember életek vesztek el a küldetés során, de emberünk, aki képes volt rám kenni a hibát és azt mondani, hogy én meg akartam ölni a csapatot, egyszerűen vérlázitó. Én magam megtettem, amit tudtam, ebből a szempontból nem bánom a dolgot, és nem tennék mást, ahogy nem is nagyon igazán tudnék most sem. Az, hogy emberünk ilyet mond nehezebbé teszi, hogy bánjam, hogy sikertelen lett a küldetés és meghaltak emberek. Mégis most azt várják tőlem, vagyis azt, hogy gondoljam át, hogy a tetteinknek következménye van. Mintha nem tudnám...
Nem tudom mennyi idő telt el a zárkában, de végül ki engedtek. Talán az utolsók egyike vagyok, aki megtudja, hogy mi is történik a világban és ezzel egyidőben a faluban. A Daimyok a nagy nemzetekben fogták magukat és államositották a ninja falvakat. Gaara, teljesen megérthetően, elutasitotta ezt, aminek meg is lett az eredménye. A daimyo úgy döntött, hogy segitséget kér a világtól, hogy megtörjék Gaara ellenállását, 4 nagy nemzet és számos kisebb falu shinobijairól tudunk, akik egy egyesitett nagy shinobi seregként indulnak meg Suna ellen. Gaara ezért hivta össze a shinobijait és kérte fel, hogy harcoljanak érte. Aki nem értett egyett azt elengedte. Egyszer már faképnél hagytamSunát és azóta is bánom, de most lehetőségem van a faluért harcolni. Ugyan a fél karomat elvesztettem, de nem hiába vagyok báb használó, egy báb karral gyorsan tudtam helyettesiteni az elveszett karomat és találtam valakit, aki ugyan nem rám műtötte, de felhelyezte úgy, mintha az a saját karom lenne. Ugyan csak pár órám maradt gyakorolni, de azt kihasználom arra, hogy felfedezzem a határokat, amit az új kar ad. Az idő még annyit ad, hogy néhány átlagos bábalkatrészt beszerezzek, karokat, lábakat, különböző mechanikákat, viszont nem is lenne időm összeépiteni ennyi bábot, igy arra a döntésre jutok, hogy helyszinen "szerelek" és épp ideje kipróbálni a hercegtől tanult technikát, amihez megjelölöm a különböző alkatrészeket, hogy ott helyben össze tudjam őket idézni a saját, már meglévő bábjaim mellett.

//Vásárlásnál nincs konkrét kikötés, veszem, ami a kezem ügyébe kerül és max annyit csinálok, hogy a különböző alkatrészeket egy kicsit egymással kompatibilissé teszem. Valamint jelentkeznék a taktikai játékra.//

**Fukashigi Hibiki** Vas. Nov. 12 2023, 11:42

//Védekezés.

Úgy vettem, hogy ezt és ezt a technikát a karakter már ismeri, mert ha nem is fogadják el, javítom majd, de ha ez így nem fér bele, akkor sima shinobi tempóban teszi meg az utat. Ebben az esetben szerintem több denevért tud magával csalogatni.//

- NEM! - üvöltötte az öreg Fukashigi magából kikelve. - UTOLJÁRA MONDOM, HOGY NEM!

Hibikit a falhoz szorította volna, ám az halk pukkanás kíséretében füstté vált.

- Ezt nem neked kell eldöntened, hanem nekem - tátogta az összes klón egyszerre.

- Abban sem lehetsz biztos, hogy mi történik Sunagakuréval! Ez öngyilkosság!

- Ha nem történik semmi, akkor nem az - nevetett keserűen az ifjú művész. - Egyszer az életben azt akarom tenni, ami helyes - mondta, miközben a sétabotját lengette. - Egyszer az életben azt akarom, hogy a Fukashigik is azt csinálják, ami helyes. Tulajdonképpen a klánért teszem ezt - vonta meg a vállát.

- A nagybátyád nem ezt szerette volna... - próbált meg hatni rá a másik. Hibiki halántékán kidagadt egy ér.

- A nagybátyám a semmiért halt meg. Én nem akarom úgy végezni, mint ő. - Bezárta maga után az ajtót, klántársa megsemmisülten esett össze a padlón.

Felszerelése megvolt már, így csak útnak kellett indulnia. Fejpántját leadta és megkezdte szabad vándorútját, ami nem is volt olyan szabad, hiszen tudta hová tarta: élete egyik legnehezebb kalandjára, egy háborúhoz közeli összecsapás kellős közepébe.

Mert háború az lesz. Hogy milyen mértékű, az az első csata kimenetelétől fog függeni. És nem csak a Szél Országának daimyou-ja fog támadást indítani, hanem az összes nagy falu, akik Sunagakure sikeressége esetén talán jogosan félnének a lázadástól. Hibiki ötszörös túlerőre számított.

Egyik tekercsére egy sast rajzolt, felpattant rá és meg is indult délnyugat felé. Alacsonyan repült, hogy a Kōnōri Seichū jutsuval annyi denevért hívjon magához, amennyit csak tud. Örülne neki, ha néhány százzal találkozna utazása alatt, némileg talán kiegyenlítenék az esélyeket. Mivel ismerte a Konoha környéki erdőket, nagyjából tudta, merre keresse őket. Megparancsolta nekik, hogy kövessék őt, elég szabadságot engedve az önellátáshoz. Este megidézte Yorutogét, akihez hozzákötözve magát, alva folytatta tovább az útját. Bár végigaludta, teste alaposan megsínylette az utazást. Valakinek, aki nem szokott hozzá, egy ilyen hosszú lovaglás igazán megterhelő... Igénybe veszi azokat az izmait, amiket egyébként nem használ. Hát még ha alszik... Reggel ismét megidézte a sast és szállva haladt tovább, folyton csalogatva a denevéreket. Ebben a helyzetben is többször meg kellett mozgatnia magát, hogy ne gémberedjenek el a tagjai. Így ment ez három napig, mire végül elérte Sunagakure határát.

Több órányi keserves kínlódás után tudott csak bejutni. A határőröket és minden bürokratát meg kellett győznie, hogy a denevérek nem rossz ómenek és a testén található festmények nem egy szektához való tartozás jelképei. De még így sem akarták beengedni. Épp lefejelni készülte az egyik őrt, amikor valaki megragadta a vállát. Az őr azonnal haptákba vágta magát, ám Hibiki ezt már nem láthatta.

Haragja füstként szállt tova és nagyjából ugyanilyen gyorsan öltötte magára arcán a zavart és a megilletődöttséget.

- Kazekage-sama - hajolt meg mélyen -, nem akarok zavarni...

- Miért vagy itt? - kérdezte az érzelemmentes hangon.

- Konohából jöttem. Szeretnék részt venni a védekezésben.

- Honnan tudsz te erről?

- Magától - vallotta be egy csintalan mosoly kíséretében. - Úgy gondoltam, hogy ha Sunagakure ellenáll, a négy falu rögtön fel fog lépni ellenem Mindent elkövettem, hogy időben ideérjek. Hajlandó vagyok az életemet is kockáztatni az ügyért...

- Miért akarsz segíteni?

- Szeretem a veszett ügyeket. Talán mert én is az vagyok.

- Nos, nem utasítjuk vissza a felkínált segítséget... Ha valóban úgy gondolod, hogy tudod, mire vállalkozol...

- Hai - hajolt meg mélyen ismét.

- Toru! Gondoskodjatok róla, hogy mindent megkapjon, amire szüksége van!

- Igen, uram! - vágta magát ismét vigyázzba az őr.

Hibikinek nem voltak nagy igényei. Nyugalom és ellátás, ez minden. Kért tartalék tekercseket és chakratintát, ha esetleg az övéivel történne valami a csata hevében, ám ezeket egyelőre nem vette magához. Igyekezte kipihenni az utazás fáradalmait...

//Szeretnék részt venni a taktikai játékban. ^^

Felszerelés (a csata kezdetén elosztogatom):

5 kunai, 5 shuriken, 10 makibishi, 2 Fuuma Shuriken, 10 senbon, 10 robbanó jegyzet, 10m drót, gyógynövények, ninja felszerelés, shurikentartó, övtáska, széles övtáska, hátizsák, 1 doboz energiatabletta (15 db), 5 füstbomba, 10 kis tekercs, 5 nagy tekercs, 15 fiola chakratinta, szerszámok, elsősegély készlet, élelem, víz)

Használt technika:

Kōnōri Seichū // Denevér Irányítás
A ninja képes a chakráját a hangszálaiba vezetve magas frekvenciájú ultrahangot kiadni, és ezzel kommunikálni az erre érzékeny állatokkal, első sorban denevérekkel, de bizonyos szinten hat a technika minden ultrahangra érzékeny állatra (például kutyákra, macskákra).
A ninja a hangba táplált chakra által ad ki különböző utasításokat az állatoknak, akik hatalmas területet bejárva nagy számban rengeteg információval szolgálhatnak, ugyanis a technika visszafelé is működik. Gyakorlatilag a ninja képes a környezetében lévő denevérek és bizonyos mértékben más állatok is az uralma alá vonni.
Chakraszint: 300
Besorolás: B//

**Obake Kaito** Vas. Nov. 12 2023, 23:00

Védő

Újabb nagy változás történik Sunagakure életében... Nem elég, hogy korábban elfoglalták a falut, most még államosítani is akarják. A Kazekage azonban nem áll be a sorba, nem hagyja, hogy újra más irányítson minket. Természetesen azonnal csatlakozom a védőkhöz, nem akarom újra átélni azt, ami már egyszer megtörtént. A rendes formámban, páncél nélkül jelenek meg a megbeszélésen, ami miatt páran megbámulnak, néhányan pedig pusmognak is a hátam mögött. Egyáltalán nem foglalkozom ezzel, inkább Gaara-t hallgatom.
A Kazekage nem mond túl jó híreket. Sokszoros túlerővel kell szembe néznünk, a többi falu harcosaival szemben. Nekem eddig még kimaradt bármilyen hasonló ütközet. Geninként a háborúban sem igazán vettem részt. Ez lesz az első tényleg komoly ütközetem. Medikusként szerintem most nagyon sok munkám lesz... Remélem Konohából nem érkeznek támadók. Velük egész jóban voltunk, nem szeretnék ismerős arccal szembe kerülni.
A beszéd után a Kazekage elküld minket felkészülni. Természetesen az első utam azonnal a felfegyverkezés. Először veszek két medikus készletet, melyeket azonnal belezárok Utena tekercsébe. A páncélom most otthon van, a harcok alatt meg rajtam lesz. Mellé veszek még egy doboz plazmatablettát is. Nem igazán lesz alkalmunk pihenni, a tabletta majd segít a többieknek, ha egy kicsivel tovább kell kibírniuk. Ez is megy a tekercsbe. Ezt követően jöhetnek a fegyverek. Hitogoroshi-t átalakítom egy picit, ezért veszek neki két új kart, melyek alkar részeiből fent és lent felugrik egy panel. Ezután veszek neki még egy skorpió farkat is. Majd jöhetnek az új fegyverek. Veszek 40db shuriken-t, 40db robbanó jegyzetet és 40db kunai-t is, illetve egy övtáskát. Innen pedig irány haza...

A harcra készülés első lépéseként átalakítom Hitogoroshi-t, a bábomat. Gyilkos derekára rászerelem a skorpió farkat, majd megmozgatom picit, hogy a helyén van-e. Majd lecserélem a báb két karját, de a kézfejek maradnak. Az alkarokban lévő paneleket aktiválom, így azok előbukkannak. A jobb kar alsó és felső panelébe megy 20-20 kunai, majd a bal kar alsó és felső panelébe megy 20-20 shuriken. Ezután a 40 robbanó jegyzetet elhelyezem Utena testében, hogy bármikor elő tudjam őket hozni. Végül az övtáskába bepakolom a maradék fegyveremet. Ezt követően, amíg nincs gyülekező, megyek és segítek akinek csak tudok...

Vásárlások:
- 2db medikus készlet: 2x3000=6000 Ryo
- 1doboz/15db plazmatabletta: 2500 Ryo
- 2db "speciális" bábkar: 2x1500= 3000 Ryo (ennél a teleszkópikus kart használtam árnak)
- 1db skorpió farok: 20000 Ryo
- 40db shuriken: 8000 Ryo
- 40db robbanó jegyzet: 8000 Ryo
- 40db kunai: 8000 Ryo
- 1db övtáska: 1500 ryo
Összes kiadás: 57000 Ryo
79500-57000 = 22500 Ryo marad a zsebemben.

A felszerelésem:
- Övtáskában: 5db kunai, 5db shuriken, 5db robbanó jegyzet, 1 tekercs(benne Hitogoroshi), 1 könnygáz bomba
- A hátán 1db katana
- Kaito testén Utena(bábpáncél), viszont a kesztyűt nem fogja viselni.

Obake Kaito(a karakter báb):
- A lába átalakítva, Chakra csizmával felszerelve
- - A Zankuuha technikához a hasában van egy kompresszorra hasonlító szerkezet, amiből lényegében speciális csövek futnak végig mindkét karon, majd a tenyéren van egy kivezető nyílás a levegőnek.

Hitogoroshi(báb):
- A végtagok végén pengék
- A szájában egy senbon lövő(ehhez nincs meghatározva, hogy működik a tár, de szeretném használni, szóval ha kell, akkor veszek még senbon-t is)
- Skorpió farok
- Mindkét kar paneljában fegyverek elrejtve. A Senju Sobu / Ezer Kar Pecsétje technikával zártam el őket, illetve ezzel akarom majd ki is lőni a fegyvereket.

Utena(bábpáncél):
- 1-1 alkarpenge
- 3-3 váll tüske (most már nem kilőhető)
- 1 fejtüske (mivel a fejből lényegében sisak lett, így nem kilőhető a tüske)
- 1 kunai lövő szerkezet
- 1 senbon lövő szerkezet
- A lába átalakítva, Chakra Csizmával felszerelve
- A páncélban van 40db robbanó jegyzet(későbbi használatra) // Ezt utólag írtam, mert elsőre ez kimaradt, de a fenti leírásban szerepelt

**Nashimaru Miuru** Szer. Nov. 15 2023, 23:00

// Támadó //

A forró tájon arcomba fújó homok, minduntalan eszembe juttatja, hogy mennyire kurvára elegem van mindenből. A felesleges parancsolgatásoktól. Az állandó ide-oda ugráltatásokból. A Nashimaru klán minden kibaszott tagjából. Azonban bármennyire is izzott a levegő, bármennyire száraz és aszott volt a hangulat és bármennyire is húzott fel a környezetben gyülekező tömeg… meglepő módon furcsa jókedv járt át. Vagy is hát, hogy pontosak legyünk, nem is volt annyira meglepő. Pontosan tudtam, hogy mi lelt ebben a pillanatban, és ami nyughatatlansággal töltötte el a bensőmet.
A testemet furcsa bizsergésként járta át a közelgő vérontás gondolata. A látképen gyülekező sereg, mely egyre növekvő sátortáborként nyilatkozott meg a szemnek tudatta, hogy itt nem holmi csetepaté lesz. Itt bizony maga lesz a mészárlás. Az arcomra vetülő torz vigyor jól látatja, hogy mennyire izgatottan várom már a közelgő harcot. A legtöbb ember arcára talán az aggodalom vagy a nyomor vetül rá, hisz sokuk talán régi barátaik ellen vonulnak. De számomra ez mindez csupán a gyönyör valója.
Rég volt már, hogy pengémet ilyen számban tudtam volna az ellen torkán élezni. Ismerős, még is ismeretlen érzés ez a pillanat. Ez az első alkalom, hogy ilyen léptékű ütközetben veszek részt és bár még egy csepp fej se került a tilóba, még is szinte az egész tábor fölött az alvadt vér szaga terjedt. Természetesen átvitt értelembe csak, de szinte biztos vagyok benne, hogy a háború közelgő szagát nem csak én érzem egyedül.
A kemurigakurei társam jelenléte (akit mellém, vagy legalábbis velem együtt rendeltek ki) szinte egyáltalán nem hatott meg. Bár tisztában voltam a jelenlétével, nem különösebben érdekelt összességében. Ha valamit akar, úgy is ki fogja nyögni, bár mivel ő maga is Nashimaru, szinte biztos vagyok benne, hogy teljes mértékben letolja, hogy mi van itt kivel. Ez olyan családi vonás minálunk úgy tűnik. Akárhogy is a jó hangulatom nyomán, talán még a fejét se szedem le, ha hozzám szól. Most meglepően társasági hangulatomba vagyok a közelgő harc nyomán. Szemeimmel a homokos tájból kiemelkedő Sunagakure képe pihent és arcomon pihenő vigyorból pontosan látszik, hogy lelki szemeim előtt, egészen pontosan milyen látképére vágyom is ehelyett.
Az oldalamon pihenő katana megingott, ahogy leguggolva a homokba dugva a kezem, magamhoz veszek egy kevés „sárga aranyat”, mi milliárd számban pihen ezen a rohadt dűnés tájon. Ahogy a szemek lassan kifolytak a kezeim közül, úgy szólok hátra a klántársam felé, nagy eséllyel őt magát is meglepve kommunikatív pillanatommal.
- Te! – szólítom meg a csajszit, akinek gőzöm sincs a nevéről – Mit mondtak, mikor kezdődik végül a móka? – kérdezem türelmetlenül.
Szinte alig várom már, hogy kivonhassam kardom és nem is lepődnék meg azon, ha páran pont ezért kerülnének el, hogy véletlenül se fogyjon el a türelmem a mészárszék kezdeményezéséhez. De bármennyire is vágyom már a vérre, azért ezt a szintet még nem hamar fogom elérni. Azért ennyi eszem még nekem is maradt. Végül mielőtt a másik válaszolhatott volna, felállok és kiszórva a kezemből a maradék homokot, hogy felállva elinduljak a táborunk felé, magára hagyva a csitrit, ha nem dönt úgy, hogy követ. Hamar nyugovóra terveztem térni. Hisz minél hamarabb repül el az idő… annál közelebb jön a várva várt perc.

// részt vennék a taktikai játékban //

**Koreko Rui** Vas. Nov. 19 2023, 22:01

[Védő]

Szinte egy örökkévalóságnak tűnt az a pár hét, ami Rui hazaérkezése óta eltelt. Jelentést tett a Kazekagénak és a Jouninok Tanácsának, mert bármennyire is szörnyen alakult a küldetés, azért viszonylag sok információt sikerült szerezni, főleg a behatoló csapatnak hála. Mivel Ruit előléptették Jounin Hancho-vá, meg kellett birkóznia a shinobi lét politikai oldalával is. Ehhez fűlött a legkevésbé a foga, főleg, mert a farkasok egyre több baljós jelről számoltak be. Pár napot eltöltött náluk a szigeten, tökéletesítette a Senjutsut, hiszen eddig kevés lehetősége adódott rá. Úgy érezte, elmenekült a kötelességei elől, pedig engedéllyel maradt távol. Liantira mindig számíthatott, a legnehezebb időkben is támogatta megidézőjét. A Ninjuu világ eléggé felbolydult, a Fősámán farkas folyamatosan hozta a híreket szerte a világból. Eljött az idő a visszatérésre, hosszabb időre ugyanis nem engedhették el a kunoichit.

Amikor a falu főterén meghallotta a híreket, a vörös hajú lány legszívesebben azonnal visszatért volna a farkasokhoz. Minden, amiben eddig hitt, amiért eddig küzdött percek alatt omlott a homokba és lett semmivé. Sunagakure és a többi nagy nemzet falva elvesztette az önállóságát. Aztán Gaara kiállt az elvei mellett, bejelentette, ő nem fog engedni, továbbra is szeretné megőrizni a Homokban Rejtőző Falu saját döntési jogát. A jounin tudta nagyon jól, most a legkevésbé sem hagyhatta magára otthonát, pedig felajánlották a vándor ninja rangot azoknak, akik a távozás mellett döntöttek.
*Muszáj maradnom, a Kazekage számít rám.*
Bár senki nem mondta ki, az egész falu érezte, a falu vezetőjének döntése súlyos következményeket fog maga után vonni. Ennek ellenére sokan maradtak Sunagakure falai között.
*Vajon Iwagakuréban ezt készítették elő, és az Uchihával véletlenül találkoztunk össze? Bár van egy olyan érzésem, ők is terveztek valamit, amire a daimyo-kat használták fel. Egyelőre ehhez túl kevés információ áll rendelkezésemre.*

Egy hét. Ennyinek kellett eltelnie, hogy a többi nemzet daimyo-i összeszedjenek egy sereget a lázadók ellen. A zöld szemű kunoichi meglepően tapasztalta, néhányan bebocsátást kértek a faluba, mert Sunagakure ügyét akarták segíteni. Sajnos a felderítők elkeserítő híreket hoztak. Mintegy erődemonstrációként, a kaputól nem messze állították fel a tábort, ahol egyre nagyobb sereg gyűlt össze. Ruinak összeszorult a szíve és a gyomra.
*Talán ezt kapjuk vissza a múltban elkövetett hibáinkért. A nyugodt időszakot Sunagakure rúgta fel először, amikor megtámadta Konohát, még évekkel ezelőtt.* Visszagondolt a genin éveire, amikor még levélfalusiként élt és mit sem tudott származásáról, illetve múltjáról. Akkor szülőfaluja ellen küzdött, most pedig az összes többivel száll szembe. Mire kiderült, hogy Orochimaru ármánykodása állt az egész támadás mögött, már késő volt, a baj megtörtént.
Az eligazításra tartott, ám közben betért egy fegyvereket és felszereléseket árusító boltba. Vett néhány kunait és shurikent, más már úgyis hiánycikknek számított, és igyekezett inkább legyezőire támaszkodni.
*Remélem ismerősökkel nem fogok összefutni. Ha ellenük kell harcolom, nem biztos, hogy a legjobb döntést fogom hozni. Tudom mi a kötelességem, csakhogy az évek során rengeteg szövetségessel találkoztam. Vajon ők miként állnak ehhez a helyzethez?* Megannyi gondolat kavargott a fejében. Ideje volt lecsendesítenie az elméjét, az előtte álló harcra kellett koncentrálnia.
Ahogy azt előre sejtette, Gaara rossz híreket közölt. Még a segítőkkel együtt is csak nagyjából tízezer fős sereg gyűlt össze Sunagakure védelmére. A többi shinobi nemzet pedig azért érkezett, hogy teljesen eltörölje az ellenállást. Az előzetes információk szerint nagyjából negyvenezer fős sereg vonult ellenük. Alig 24 óra maradt hátra a támadásig.
*Négyszeres túlerő, bár azt hiszem, voltak már rosszabb esélyeink.* Végignézett a jelenlévőkön. Az arcokról jól le lehetett olvasni, mit gondolnak a helyzetről. Rui szintén aggódott, agyának hátsó zugában a félelem gyökeret vert.
- Köszönöm mindenkinek, aki eljött! - szólalt meg egészen váratlanul.
Ezek után már csak várt, igyekezett minél jobban felkészülni a harcra. Élete során rengeteg csatába vonult, de valószínű ez lesz a legrosszabb.

//Szeretnék részt venni a taktikai játékban, bár nem vagyok túl jó az ilyesmiben, szóval lehet sokra nem mentek velem. ^^"

Vásárlás:
- 10 db kunai: 2000 ryo
- 10 db shuriken: 2000 ryo

Felszerelés: 15 kunai, 15 shuriken, 2 nagy méretű szél legyező (tekercsbe pecsételve), 2 kis méretű legyező (tekercsbe pecsételve), 10 m drót, 2 füstbomba, 1 fénybomba, 10 robbanó cetli, elsősegély készlet//

**Nashimaru Hina** Hétf. Nov. 20 2023, 21:28

/Támadó/
Több szempontból nem szerettem a rendszert, amibe bele kényszerítve kellett élnem. Gyűlöltem, hogy minden tettemért felelnem kellett, ha a rendszernek tetsző dolgot tettem, és akkor is, amikor nem. Legszívesebben elszöktem volna, de annyi lehetőség volt még, amely által erősödhetek, és amire csak a rendszerben volt lehetőségem. Volt egy dolog, amit kedveltem azonban benne, a parancsba adott vérontást. Ezúttal is erre kaptam lehetőséget. Szememben amint megtudtam a hírt, izzott a gyűlölet, alig vártam hogy a vér újra csillogjon a pengémen. Indulás előtt vásároltam, és még gondosan előkészítettem a fegyvereimet. Nem megtisztítottam őket a rászáradt piros cseppektől, hanem csengőket kötöttem rájuk, így már katanám és tantom is használhatóvá vált az egyik kedvenc trükkömre. Készen álltam a gyilkolásra, készen álltam arra, hogy másnak szenvedést, és gyötrelmet okozzak.

Megérkezve a rengeteg homok látványára csak egy kép villant be elém, egy csont kupac. Kellemes bizsergés járta át a testem, elöntött a hatalom érzése, majd ráeszméltem, hogy csak az apró sárga szemek azok, amik úgy ropognak léptem alatt, semmi más. A víziók ritkábbak lettek, azonban nem szűntek meg teljesen.
A várost rengeteg sátor és ember vette körül. Kik rettegtek, kik büszkék voltak, én csak izgatott. Engem nem vezéreltek olyan célok, hogy hős legyek, vagy hogy kitüntessenek, engem csak a kín érdekelt. Látni akartam a félelmet mások szemében, hallani sikolyukat, mert a halál és a fájdalom éltetett. Mielőtt túlságosan is elveszteném az eszem igyekeztem felmérni ténylegesen a terepet, hogy mi az alapanyag, amiből dolgozunk. Szükségem volt arra, hogy hogy néz ki egy sátor ténylegesen, a shinobik milyen típusú ruhában vannak, a környezet lehető legtöbb részlete kellett. Miközben kiosztották az alap felszerelést, nem tűnt elégnek egy egész háborúra, de több volt, mint a semmi.

-Bolond mind az, aki képes lenne meghalni ezért. – halkan suttogtam magamnak, miközben végig néztem a városon, ami előttünk állt. ~A város semmit nem tenne meg néhány bábuért, ők mégis „hősies feláldoznák magukat”, ahelyett hogy magukat szolgálnák, és csak magukat… bolondok mindannyian.~ Kuncogás hagyta el ajkaim. Majd meghallottam, ahogy Miuru szólt hozzám.
-A nevem Hina.- válaszoltam kicsit ingerülten, mert sértette az egom. – Mondani nem mondtak semmit, de érzem a félelem szagát, már bármelyik pillanatban elkezdődhet.- Igazából azt sem tudtam, hogy egy ilyen csatának mi lesz az indító mozzanata, de vártam türelmetlenül. A torz mosolyt semmi sem törölhette le arcomról, izgatott lettem, mint még soha, noha nem is volt ötletem, hogy mivel is nézek szembe. Egy dolog hajtott, hogy végre ölhetek, és a vérszomjam egyre csak nőtt.

Vásárlás:
10m dróthuzal- 1000 ryo
5 füstbomba- 750 ryo
5 robbanó jegyzet- 1000 ryo
1 doboz energiatabletta- 3000 ryo
összesen: 5750 ryo
/Szeretnék részt venni a taktikai játékban/

**Shikoku Naoki** Szer. Nov. 22 2023, 23:59

//Védő//

Egy alak állt a kazekage irodájának épülete előtt. Körülötte emberek hada, mint valami méhkas, ki-be jártak, rohantak dolgukra. Ha civil lett volna, lehet fel is lökik, de egy pillantás a homlokára és az öltözetére és nyomban elkerülték - elvégre egy sunai chunninról volt szó. Eléggé feltűnő jelenség volt így a tömegben, mint egy szikla a rohanó folyó közepén, sztoikus, elmozdíthatatlan. Kapott is egy pár furcsálló pillantást, elvégre vészhelyzet volt, a háború fellegei közeledtek a falu felé, chunninként a védelem előkészítésén kellett volna dolgoznia már régen. És mégis, Naoki itt volt és csak meredt az előtte álló épületre, pislogás nélkül. Ha valaki vette volna a fáradtságot, hogy alaposabban megnézze, észrevehette volna a szemeiben tomboló érzelmeket. Míg maga a férfi mozdulatlan volt, belül hatalmas harc zajlott éppen. Kötelességtudat, lojalitás, düh, félelem, eltökéltség. Majdnem a teljes érzelmi paletta képviseltette magát.

Majdnem egy órán keresztül állt ott Naoki, a kazekage irodájára meredve és szemeiben szép lassan elaludt a tűz. A belső tusakodás megszűnt, egyetlen érzelem vette át az uralmat: az eltökéltség. Végre megmozdult, nyújtózkodott egyet, megropogtatta kissé elgémberedett végtagjait, majd sarkon fordult és bele olvadt a tömegbe. Útja a falu fala felé vitte, ahol a védelmi munkálatok zajlottak. Jelentkezett a posztján és igyekezett mindent megtenni, hogy felkészüljön a közelgő háborúra. Tudta, hogy nagyon nehéz dolga/dolguk lesz, hatalmas a túlerő, de a kétségei végleg eltűntek, tudta mit kell tennie, mi a dolga. A jövőjét nem látta, talán nem is mert belegondolni, de ez jelenleg nem is számított. Csak a jelen és a következő feladat.
Az estét az otthonában töltötte, fegyvereit még egyszer utoljára átvizsgálta és egy gyorsított edzést is tartott, csak hogy ne maradjon ki egy nap sem. Nem tudott nem mosolyogni, ahogy a gyakorlatait végezte. Legutóbb, amikor Kirigakure-ban volt, még nem állt készen. Nem volt tisztában a képességeivel, bár már akkor is voltak sejtései. De mostanra egy teljesen más szintre emelkedett és az elkövetkező háború volt, ami az első igazi kihívást adta újdonsült képességeinek. Furcsa várakozás is volt benne, hogy milyen lehet szabadjára engedi magát, átadni mindent az ösztönöknek. Ugyanakkor azt is tudta, hogy ez nagyon veszélyes is lehet. Akárhogy is, abban biztos volt, hogy amint megérkezik az ellenség, bőven lesz lehetősége arra, hogy letesztelje az elképzeléseit. És ez az ellenség már nagyon is közel volt. Ahogy lefeküdt, utolsó gondolata az volt, hogy a másnap éjjel már bizonyosan nem lesz ilyen békés.

//Szeretnék részt venni a taktikai játékban.//

**Kenshiro Yori** Pént. Nov. 24 2023, 23:58

//Támadás!//

Alig telt el pár nap, hogy megérkeztem Kusagakureba a küldetésemről a Gőz országából. Fáradtságos, megpróbáltatásokkal teli missziónkon úgy vélem, hogy szembenéztem a halállal. Nem a magaméval, inkább a világéval. Usagi no Megami... Az a lény, az az entitás, melyet azon a napon felbolygattunk álmából, talán már a shinobi országok egyikében pihen, regenerálódik, s ki tudja mire is készül. Meggyőződésem, hogy a kegytárgy, amit megszereztem, maga a hajtű egykoron eme "istennő" tulajdonát képezhette, viszont nem tiszta még az számomra, hogy Kusagakure mégis milyen célokra szeretné ezt felhasználni. Reményeim szerint sikerül majd idővel egy olyan pozíciót betölteni az országban, mely képes lehet előrébb lendíteni akár a hatalmi ranglétrán. Nem a vágy, s az ezzel járó előnyök azok amik felkeltették az érdeklődésemet, korántsem. A biztonság, a családom biztonsága a legfontosabb, s e biztonság megteremtése miatt is haladok tovább eme délibábok által kísértett homokos tájon.

Boldog voltam, hogy kimaradhatok a háborúból. Helytelenül hangzana, ha azt mondanám, hogy örültem annak, hogy szabad vagyok. Szabad a falvak által irányított sorkatonákon túl, de immár rám is szabályok, törvények vonatkoznak, s ha számít bármit is az általam kialakítandó mentsvár a Kenshiroknak, nekem is fegyvert kell ragadnom.
A tábor, ahogy elő bukkant a homokköves sziklák és dűnék mögül, pazar látványt biztosított. A különböző nemzetek lobogói, s a már messziről felcsillanó fejpántok tudatták, hogy megérkeztem, s immár csak egy karnyújtásnyira van az a bizonyos óra, mikor elszabadul a pokol.
Hamar rátaláltam a sátramra, s a pakolászás közben érkező interakciótól levert a víz. A hang túlontúl ismerős volt. Mint egy régi szellem, ki már egy ideje nem kísértette ezt az éber álmot. Ahogy megfordultam, láttam a hanghoz tartozó alakot, a fehér tincseket és azt a "mindent" megélt arcot. Ökölbe szorult a kezem, s nem tudtam, hogy behúzzak e egyet a férfinak, vagy keblemre öleljem.
- Kar... kár lenne kihagyni ezt az ajánlatot! - mosolyodom el, s kilépünk a sátorból. Pár italt szerzünk magunkhoz, s egy sziklát célzunk meg, ahonnan viszonylag védett rálátásunk van Sunagakurera.
- Túl sok minden ahhoz, hogy ilyen körülmények között mindenen átnyálazzuk magunkat. Mint vezető egy pár napja csak még, hogy sikerült letelepíteni a klánt Kusagakureban. Az, hogy mit is kellett ezért tennem, inkább csak maradjunk annyiban, hogy az Istenek házában kellett a megfelelő behatoló szerepét eljátszani. Nem, hála égnek senkinek semmi baja... arról tudnék. - húzom az ölembe a hátamról a mindkettőnknek sokat mondó pengét. - Hogy mit keresek itt? Azt, amit talán mindenki más. - mutatnék a fegyver hüvelyével egyenesen az előttünk megbúvó falu irányába. - Az indokok még egyelőre kuszák, de az otthoniak biztonsága az én vállamat nyomja.

Karu félelme nem volt alaptalan. Be kell vallanom nem vagyok teljes mértékben jártas abban a témában, hogy mi is egy Jinchuuriki, de azzal tisztában vagyok, hogy az elődöm egy olyan fegyver, melynek párjára biztos, hogy nem találunk Sunagakarue falai között. Furcsa időket élünk, s valamennyire kinézném a mai világból azt, hogy akár a szövetségeseink is rávetnék magukat csak azért, hogy megszerezzék azt az erőt, amit ő birtokol.
- Számíthatsz Karu... mindhalálig.

//Szeretnék részt venni a taktikai játékban.//

**Shiren** Pént. Jan. 26 2024, 00:04

// Betörni a szelet... (?) // Tobirama // C S A P A T : Shiren //
___________________________

Az utolsó azt mondta: "Isten uralkodik élet és halál felett."

Szavak egy halálra ítél szájából: súlyosak, mégis igazak lehetnek.

S ő, lénye teljes egészéből remélte, hogy ha elfogyassza az öreg szerzetest, akkor a szavai valósággá válnak.

Persze nem így lett. Uralkodhatott ő élet és halál fölött, de mondd, milyen isten az, ki a saját sorsa felett nem rendelkezik? Ha a fátum erősebb, mint az akarat, akkor egy lény sem lehet mindenható.

Bár ő végső soron soha nem is akart az lenni.

De ha az erő megszerzésével mégis azzá lett volna, legalább tudná, hogy mi a dolga. Ám ahogy telt az idő, a mérhetetlen erő birtokában csak elveszettebbé vált, mint valaha.

És miután megízlelte hatalmának korlátjait, rá kellett jönnie: olyan, hogy Isten, nem létezik.

[...]

Ha megjelenik, annak ára van. Valaki fizet érte. Vagy így, vagy úgy. Már ha van olyan bátor, hogy alkuba bocsátkozik és nem harcba, esetleg halálba, bár utóbbi kettő bizonyos értelemben, és az esetek túlnyomó többségében egy és ugyanaz.

Az alku egyik fele mindig egy kérdés, amire az alkut fogadó az életet teszi fel. A másik fele egy kívánság, ami akár meg is változtathatja a bátor alkudozó életét.

Mert ha a fogadó jól válaszol, a Shiren megfizeti az árát.

Ha nem?

Azt mindezek után már el sem kell mondanom...

Ezúttal alku nélkül hozta vissza a jóravaló szerzetest a halál küszöbéről, így az készséggel alkut kötött vele.

Meg válaszolta a feltett kérdést: "Ki - az - Isten?"

Ám a jó szerzetes szerencsétlenségére válaszának igaz volta ezúttal csak tulajdon életével volt mérhető.

"Ha igazat szólsz, s az Isten, ki uralja az éltet és halált, s Én visszahoztalak a halál küszöbéről, szerzetes, hát most el kell, hogy vegyem azt, amit visszaadtam neked..."

Így a szereztes a halálé lett.

Vajon tévedett?

[...]

Két kilométerről már érzi őket. A szagukat. Az erejüket. Tízezren vannak, vagy talán annál is többen. Emberek, a legkülönfélébb fajtákból. Mint a világ születésének hajnalán, amikor az ég és föld népét egy mozsárba szórták, hogy egy óriási, isteni ujj nyomása alatt porrá őröljék mindet, hogy aztán egy fújással szétszórják őket a mennyei tenyérből a szélrózsa minden irányába.
Csak a démonok hiányoztak...

És az egyik most itt repül.

A yami no chakura, akár a holdfényes éjszakában tovakúszó árnyék, már-már feketén pulzál a felhőtlen kék égen. Hamvadó parázsból szökő kígyóként sziszeg a talpa alatt, amikor egy nagyobb homokfúvás az útjába került. Az apró szemcsék úgy törlődnek ki a szemmel látható létezésből és vesznek az atomok széteső világába, mint ahogyan egy ember elméje törik darabjaira, amikor a Shiren az álmaiba lopódzik.

Közeledik.

És amikor megjelenik, annak ára van.

A kérdés annak idején néma hangként az ajkára forrt, amikor az árnyékklónja tulajdon torkának fogta a chakrapengéjét. Már azt hitte, elfelejtette, de most, ahogyan sóhaja a sivatagi széllel magába fogadta az összegyűlt tömeg pulzáló erejét, az akkor ki nem mondott szavak nyüzsögve törtek föl elméje mélyéről, hogy addig ne hagyják nyugodni, míg meg nem válaszolják őket...

"Meg halhatok, ha akarok?"

______________
Későbbre beszéltük meg, de hm...

**Gamabunta** Vas. Feb. 04 2024, 14:18

// Kérésre a kalandszálat átvettem

FONTOS! Szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy a jelenlegi helyzetből kifolyólag, fokozottan figyeljetek a karaktereitekre, mivel a karihalál vagy csonkítások lehetősége a potenciális PvP lehetőségek és a csatározások nagyléptékűsége nyomán erősen fenn áll. Mindenki legyen szíves ezt figyelembe venni mostantól! //

Betörni a Szelet

A hajnal feszült áradata, mi forró sugárként űzte el a rideg, fagyos sivatagi éjszakát, szinte vöröslött az égen. Sunagakure tája csendbe burkolózott, azonban az este neszezéseinek, már csak kósza gondolatként létezett néhány későn ébredő ember fejében. A sivatagi falu környéke csendes volt. Csendes, de nem élettelen. Több tízezer shinobi állt feszült csendbe, mind a falakon, mind a falakon kívül és csak a jelre vártak. A táj, mely egyelőre még békében honolt, szinte érezhető volt a feszültség, mely pattanásig feszítette a levegőt. Közeledik. Közeledik a pillanat, mely mindent megváltoztat. Ti is ott voltatok azokban a sorokban. Ki a falon, ki a támadók örvénylő serege közt. Azonban pár pillanatig még, mindkét fél mozdulatlanul várt. Mintha csak az első hang robbantaná ki az elkerülhetetlen káoszt. A naiv emberek fejében talán még meg is fordult egy pillanatra egy gondolat: „Talán megoldható másképp. Talán nem kell egymás vérét ontanunk. Talán minden jobb lesz ekkor.” Azonban minden kósza gondolatot szinte azonnal elsöpör a csendbe vágó zaj. A csendes tájon végig sivító, zajos lövedék, mi az ég felé tört, majd mikor csúcsára ért egy, hatalmas robajjal felrobbanva vörös füstjelzést szórt szerte szét. És ekkor, minden káoszba borult.

[Egyesített Nemzetek Hadereje]
Karu és Yori a Kenshiro klán tagjaiként egymás mellett vonultatok szerencsére, azonban üröm az örömben, hogy ti ketten sajnos az élbolyba kerületek, mikor az egész elkezdődött. Talán érezték a bennetek szunnyadó erőt, talán csak a véletlen műve. De még is, szinte az első sorokba „kaptatok” helyet, ahonnan kényelmesen ráláthattatok a falu kapujául szolgáló lépcsőzetes falképződményre. A Sunagakurébe vezető járatot természetesen eltorlaszolták pár nagyméretű sziklával, melyet természetesen a falon állomásozó Sunagakori egységek védelmeztek. A támadást elrendelő jelzőlövedék fellövését követő káoszba, pedig ha nem figyeltek, könnyen elveszthetitek egymást, hisz a háborút jelző zajt, tömérdek torokból felszakadó üvöltés és fegyverek és technikák zord kavalkádja zavarja meg.
Yori kovácsképességei ellenére sajnálatosan, mint az várható volt, besorozásra került az ostrom idejére. Azonban szerencsére jobban megúszta az elhelyezést, mint névrokona, és Hinával együtt a jobb szárny egy központibb szakaszába került állomásoztatva. Bár ti is láthattátok a befalazott kapukat, nagy eséllyel jobban lekötötte a figyelmeteket a százával repülő kunaiok és halálos technikái lövedékei, mik mindkét fél irányából megindultak. Szerencsére eddig úgy tűnik, főképp az elsőbb sorokat célozzák, meggátolva a falra való felkerülést, de ez számotokra is megnehezíti a közelebb kerülést, hisz a körülöttetek hullámzó tömeg akaratotok ellenére sodor előre.

// Találjátok, ki hogyan alkalmazkodtok a kialakult helyzetre és milyen tervetek van a falun állomásozó egységek támadásainak megakadályozására, vagy likvidálására. Ha van tervetek arra, hogyan próbáltok meg behatolni a falu területére, nyugodtan írjátok meg. //

[Sunagakurei Lázadók Hadereje]
Számotokra talán sokkal ijesztőbb volt a kialakult helyzet, mint a lent állomásozó ellenségeiteknek. Hatalmas túlerővel néztek szembe, és bár a falu falai és a hazai pálya adnak számotokra némi előnyt, a kialakult helyzet sajnálatosan jól érezhetően nem a ti oldalatokat támogatja. Az ellenséges táborban hullámzó had, szinte végeláthatatlanul hullámzik a falutok felé, ahogy a távolban feldörrent a jelzőrakéta és megindult a háború.
Rui és Naoki ti a Sunegakurei fal egyik legfölső pontján voltatok a káosz kitörésének pillanatában. Pontosan láttátok mindketten a felétek kúszó halál zord kalapácsát, mely csak arra vár, hogy lesújtson az előtte elterülő üllőre. Szerencsére a támadó csapatok egyelőre az alsóbb szinteket célozták, így elkerültétek a komolyabb károkat, bár azért már nem egy tűzgolyó csapódott már be az előttetek elterülő falba. Rangodból kifolyólag Rui, te voltál a felelős a fal védelméért és egy nagyobb csapatot is kaptál ezen terület védelmére, melynek egyébként Naoki is tagja volt. Természetesen nem ti voltatok egyedül kiosztva ezen feladatra és szerencsére nem is voltatok helyhez kötve. Rui tisztában vagy vele, hogy azt várják el tőled, hogy a helyzethez mérten alkalmazkodjatok a kialakult csetepatékhoz és ott segédkezzetek, ahol csak tudtok, mely nem kis feladat ebben a káoszban.
Kaitot és Yamatot a Bábosok egységébe osztották be, kiknek fő feladatuknak a támogatás volt, hisz a mobilis báboknak köszönhetően képesek vagytok nagy lefedettségre, azonban e nyomán, ti a fal azon részét állomásoztok, mely a faluba vezető utat őrzi, hogy az esetlegesen bejutó ellenségeket feltartóztathassátok.
Talán jelenleg a többiek közül Hibiki az egyetlen, aki ténylegesen egyelőre legalábbis biztonságban érezheti magát, ugyanis az utánpótló csapatok közé került beosztásra, azonban mint ilyen a fal belső tövébe került beosztásra, így nem volt közvetlen rálátása a kinn elterült eseményekre. Mindenesetre ettől függetlenül készenlétbe kell állnia és várni a legrosszabbat.

// Írjátok le miképp próbáltok megfelelni a rátok bízott feladatokra, illetve milyen módon készültök elő a védelemre. Nem vagytok fixen az adott régiókhoz kötve, mindegyikőtök dönthet úgy, hogy átrendeződik valamelyik másik állomásozó zónába, de előfordulhat, hogy ennek később meglesz a következménye. //

[Mirubi]
Lassan lebegve az égen átszemléled az alattad elterülő tájat. A káosz, mit talán a lentiek érezhettek, számodra innen egyszerű stratégiai húzásoknak tűnhettek, hisz te egészében láthattad a környéket. Bőven elég tapasztalt vagy ahhoz, hogy tudd mennyire távol is kell maradjál a fronttól, hogy még véletlenül se fedezzenek fel. Bőven volt már elég tapasztalatod arról, hogy a sötét chakrád nyomán olyan vagy, mint egy jelzőfény azok számára, akik elég éles képességekkel rendelkeznek. Természetesen egyelőre még nem csináltál semmi olyat, amely felhívná a lentiek a figyelmét, de nagy eséllyel téged ismerve, hamarosan úgy is akcióba lendülsz majd, vagy ezúttal megelégedsz a diszpáhollyal? Akárhogyan is az idő neked kedvez a harc pedig még csak most kezdődött el.

A takikai játék ITT kezdődött.

Határidő: ~~Február 18. 23:59~~
Kérésre hosszabbítva: Február 25

**Shikotou Sei** Hétf. Feb. 05 2024, 02:43

// Betörni a szelet - utólagos csatlakozás // (Támadás)

A szokásos hangok töltik meg a Yuudoku birtokot. Hitvány őrök harsány tréfái, ismeretlen helyről jövő zeneszó és az állandó napsütés. Az épület tetején élvezi a megszokott és ismert hely kisugárzását, bőrén érzi a nap kellemes melegét. Alig órák teltek el azóta, hogy "házigazdája" Yuudoku Omo különleges feladattal bízta meg. Sei elégedetten elmosolyodik. Kedvére való a feladat, régen nem jutott már ki osztályrészéül, hogy kipróbálja a képességeit. Sunagakure no satou ostrom alá fog kerülni, amihez sereget toboroznak. Remek mókának tűnik. Sei nem volt rest és elszalajtotta Atsumit, hogy szerezzen be számára bizonyos felszereléseket (vásárlás, részletek lent) majd, mint aki jól végezte dolgát, elheverészett a szállásának tetején. Omo, mint a szervezett bűnözés helyi előkelő tagja, nyílván remek lehetőségként tekint erre, hiszen ha Seit zsoldosként küldi, azzal törleszthet egy szívességet valakinek. Vagy valami hasonló. Seit nem nagyon érdeklik az ilyen jellegű üzleti ügyek, alantas dolgok ezek ahhoz, hogy személyesen foglalkozzon velük. Ami számára fontos, hogy Kemurigakurei zászló alatt vesz részt a harcokban, nyílván... Omo ennek a fontosságát többször is hangsúlyozta. Sei pedig nagylelkű, hajlandó erre a kegyre. Amint Atsumi visszaér a kért eszközökkel, indulhat is.
Egyedül kel útra, csatlósait a Yuudoku birtokon hagyja, hiszen csak láb alatt lennének. A szokásosnál sokkal több kulacsot visz magával, hiszen a háborúhoz egészen a sivatag közepéig kell utaznia. Út közben kerüli a feltünést, de mindig igyekszik újratölteni a készleteit, amint lehetősége nyílik rá. Hosszú és fáradtságos napok telnek el azzal, hogy átszellje a vidéket, de mint mindig, most is élvezi a szabadságot és magányt. Konstatálnia kell önmagában, hogy az utóbbi időszakban túlságosan is hozzászokott a kényelemhez, amit a Yuudoku birtok nyújt számára. Talán tovább kellene állnia végleg? Hm, érdekes kérdéskör.
A sivatag kegyetlen és kietlen pusztaság, Sei, aki a vízközeli életmódhoz szokott, hamar meggyűlöli és átkozza a Szél országának tájait. A megpróbáltatások mégis jót tesznek neki, hiszen megacélozzák elszántságát és kellemes indulatot gerjesztenek benne. Az izzó hőség és zord szárazság, ami gyötri. Ezekért az akadályokért a sunagakurei shinobik vérével fog áldozni, hogy kiengesztelje saját háborgó lelkét. Akkor majd helyreáll a rend.
A támadó sereg hatalmas. Kis ideig még Ő maga is elámul ennyi shinobi láttán. Azonban ez nem tart sokáig, hamarosan aggályai lesznek azzal kapcsolatban, hogy elegendő ellenfél jut-e majd neki, ha ennyi ninjával kell osztoznia a prédákon. Aggasztó kérdéskör, de hamar megnyugtatja magát. Messziről érkezett, így hát az utolsókkal együtt futott be. Igyekszik újratölteni kulacsait a tábor készleteiből. Eszik, majd megpihen, magában átkozva a hőséget, homokot és a különös élővilágot, amely a sivatag különböző szegleteiben próbál túlélni. Mivel igyekszik megfigyelni a környezetét, nem meglepően észreveszi, hogy a hatalmas tömegben olyan falvak shinobijai is vannak, amiket Sei korábban nem látott. Ez érdekes gondolat, milyen hatalmas és felfedezni való a világ, amelyet nem ér el, ha henyélve tölti napjait a Füst országában. Talán tényleg vissza sem kellene mennie? Ezt majd később el kell döntenie. Mindenesetre jó eljátszani a gondolattal.
Sei lelkesen készül a következő napra. Vére bizsereg, ha arra gondol, hogy újra meg kell mérettetnie magát. Talán talál olyan ellenfelet, amely felér hozzá? Még az éjszaka folyamán, az összes nála lévő kunait ellátja robbanójegyzetekkel, hogy ezzel a későbbiek során ne kelljen vesződnie. Illetve elrendezi felszerelését, ellenőrzi készleteit. Amint a rá jellemző alapossággal végigment a szokásos rituálén, pihenni tér.

****

Másnap, Sei, a felkelő nap első sugaraival ébred. Kevés élelmet vesz magához, éppen csak annyit, hogy ne éhezzen, viszont többet semmiképpen sem. Nem volna jó, ha elnehezülnének a tagjai az ostrom során. Igyekszik mindenkitől távol maradni, nem közösködik a pórokkal. Ajkain elszánt mosoly, szemében mámoros izgalom. Sok harcban vett már részt élete során, nem is egyszer komoly kihívást jelentett számára, hogy győzedelmesen kerüljön ki. Ilyen hatalmas seregek csatájában azonban még nem volt része. Őt sosem érdekelte a pénz, vagy a névleges hatalom. Lelkében a tajtékzó hullámokat valami egészen más mozgatja, valami megfoghatatlan...
Nem telik bele sok időbe, hogy csoportosítsák a támadó sereget. Sei is megtalálja a maga helyét. A fiú lelkes, ez lerí az arcáról.
Sunagakurét többszintű, lépcsőzetes fal védi, amin shinobik ezrei helyezkednek el. Ez már nem tetszik annyira a fiúnak. Ezzel az ellenségé a magaslati előny. Körbe néz. Ha egyszerűen neki kell rohanniuk a falaknak... akkor sokan el fognak hullani. Nem mintha ez zavarná Seit, legkevésbé sem érdekli, hogy mi történik a körülötte lévő ninjákkal. Ha a helyzet úgy hozza, hamar megváltozhatnak a körülmények és ellenségekké válhatnak. Mindenesetre, Sei, amint megtudja, hogy a stratégia nagyjából az, hogy "támadás", igyekszik feltünésmentesen hátrébb kerülni. Mint egykori kirigakurei, viszonylag ért ahhoz, hogy ne keltsen fölösleges zajt, vagy feltünést. Sei célja nem az, hogy hátulra kerüljön, sokkal inkább az, hogy ne legyen a csapatok első felében.
Vörös füst és robbanás. Elszabadul a káosz, ahogy a tömeg megindul. A fiú szintén támadásba lendül. Nem érdekli, hogy a körülötte lévők élnek vagy halnak, azonban mégis ki kell terjesztenie az érzékeit és figyelnie kell rájuk. Hiszen ha a körülötte támadók ostobaságot követnek el, akkor az Seire is veszélyes lehet, ami extra kockázat. Ezen felül előnye is van a tömegnek, ugyanis az élő erő fedezéket is jelent az elkövetkező csapásokban, amiket a védők fognak rájuk zúdítani. Sei könnyedén szalad. Jó kedve van.
Nem készít elő fegyvert a kezébe, hiszen az meggátolná abban, hogy kézpecséteket formáljon. A körülötte lévők valószínűleg úgy is fognak távolsági támadást indítani a védekezők felé. Ahogy egyre közelebb ér a falakhoz, gyakorlatilag a százával, vagy ezrével özönlő fegyverek egyre közelebb csapódnak be hozzá. Sei nem ismeri sem a pontos létszámot, sem a stratégia részleteit, de mivel a támadók helyzete - logikusan - nehezebb, feltételezhető, hogy legalább a létszámfölény rendelkezésre áll. Ebből arra következtet, hogy van esély az áttörésre. Ahhoz, hogy sunagakurei vérrel mossa le a hosszú út fáradalmait, elengedhetetlen, hogy feljusson a falakra. Amint a fegyverek és egyéb lövedékek már Őt is elérik, Sei meggyorsítja lépteit. A stratégiája igazán egyszerű. Mindig igyekszik úgy mozogni, hogy legyenek előtte és/vagy mellette (ez ilyen tömegben aligha bonyolult). Ha van lehetősége, akkor a támadásokat kikerüli, vagy a Junsui Kai nevű technikával hárítja. Ha a helyzet úgy adódik és egyszerűbbnek tűnik, akkor maga elé rántja valamelyik társát élő pajzs gyanánt. A csata káoszában nem valószínű, hogy ez bárkinek is feltűnne. De mivel nem szeretne a hátába egy kést, ez inkább amolyan tartalék terv.
Stratégiája lényege, hogy minél kisebb erőfeszítéssel jusson el a falig, hiszen az igazi harc ott kezdődik. Reméli, hogy az első sorok már kézitusába tudnak kezdeni, mire Ő eléri az első védelmi vonalat. Védelemként a Junsui Kai technikát használja (mint maga elé tartott ragacsos vízkorong), vagy a körülötte lévő "társakat".

// Megvásárolt eszközök:
Füstbomba 30 db - 30x150 Ryo = 4500 Ryo
Energiatabletta 1 doboz = 3000 Ryo
Robbanójegyzet 40 db - 40x200 Ryo = 8000 Ryo
Összesen: 15500 Ryo //

Említett jutsuk:

**Koreko Rui** Hétf. Feb. 19 2024, 20:42

[Védő]

Bár parancsba nem adta, mégis remélte, a védők csapata még kihasználta az éjszakát némi pihenésre és feltöltődésre. Az idegeket felőrölte a várakozás, az éjszaka mintha soha nem akart volna véget érni. És a vörös hajú kunoichi ezt akarta. Örökké tartó éjszakát, amely visszatartja a borzalmas, halált hozó hajnalt. A hűvös levegő némileg nyugtatóan hatott rá, kitisztította a fejét, ahová beférkőzött a félelem. Agyának sötét zugába száműzte ezeket a gondolatokat. Felnézett a megannyi csillaggal teleszórt égre, hátha azoknak a távoli fénye válaszokkal szolgálhat, mégis miként oldhatná meg a helyzetet. A helyzet túlságosan is egyértelmű volt, sehogy. A négyszeres túlerő mindent elárult, azért jöttek, hogy Sunagakure ellenállását végleg megtörjék. Csakhogy a szelet és a sivatagot nem lehetett olyan könnyen megzabolázni. Éppen ezért a zöld szemű jounin eldöntötte, minden erejével azon lesz, hogy megnehezítse a támadók dolgát.
Valamennyit sikerült aludnia, és ez a pár óra is sokat számított. Az égbolt nagy része még feketén meredt a shinobi csapatokra, csupán kelet felől látszott némi fény, jelezve a közeledő napfelkeltét.
*Hamarosan elkezdődik. Már semmi sem állíthatja meg ezt a harcot.* Futott át agyán a gondolat, miközben tekercseket gyűjtött össze, ahonnan csak tudott. Számított rá, ha elkezdődik az ostrom, az információáramlás nehézkesebb lesz. Egyelőre még senki sem közölte vele, pontosan hol lesz majd, milyen csapatot fog irányítani, de a rangja miatt sejtette, valahol a kapu közelében. Kihasználta az időt, parancsokat és terveket írt le a tekercsekbe, amiket a lehető leghamarabb tervezett eljuttatni a csapatokhoz. Illetve még valamin dolgozott, és csak remélni tudta, beválik. Egyre nagyobb sávban kéklett az ég alja, ám egyelőre még csendes maradt a Homokban Rejtőző Falu és a könyékbeli tábor.
A Nap gyorsan és megállíthatatlanul bukkant fel a horizont mögött, vörösbe burkolva a tájat. Mintha előre vetítette volna a sok vérontást, amit ma látni fog. Mozgolódni kezdtek a csapatok, bár még minden csendesnek tűnt. A védők folyamatosan küldték fel az embereket a falra és a kapuhoz. Utánpótlásnak is hagytak lent ninjákat, akik a fal tövében várták, mikor fog rájuk kerülni a sor a harcban.
Rui a fal felső pontjára sietett, ahol meglátta Naokit. A sok arc között is felismerte, pedig viszonylag régen találkoztak. A tekercseket, amiket előre bekészített, futár shinobik kezébe adta és elküldte őket a fal többi részére. A fejében kirajzolódott egy terv, azonban ehhez szüksége volt segítségre.
- Ezeket minél gyorsabban juttassátok el a többi csapatnak! - adta ki a parancsot a jounin.
Vörös jelzőfény szelte át az eget, ami jelezte a támadás megkezdését. Ujjába harapott, majd tenyerét lecsapta a földre. Pukkanás és füst kíséretében megjelent hű társa, Lianti, a farkas.
- Miért hívtál, Rui? - kérdezte a ninjuu, ám amint lenézett a falról és észrevette a falu felé hömpölygő áradatot, egyből tudta, idézőjének nagy szüksége lesz rá.
- Most mindennél jobban kell a támogatásod, Sunagakure óriási bajban van! Azt hiszem, erről beszélt a Farkassámán, a nagy próba, amit ki kell állnom - tovább már nem maradt ideje részletezni az eseményeket, mert a támadók serege egyre közelebb ért.
A fal alsó szintjeit kezdték el támadni, mert egyelőre ekkora távolságból csak azokat a részeket érték el. Rui az egyik tekercséből megidézi a nagy méretű szél legyezőjét. Ismer olyan Fuuton technikákat, amiket legyező nélkül lehet létrehozni, ám inkább biztosra megy, ha gyorsan kell reagálnia, kéznél legyen a fegyvere. Lianti szintén készen áll a védekezésre és a támadásra egyaránt.
- Lianti, szükségem van a védelmedre! - adja ki gyorsan a parancsot. A farkas egyből tudja, barátja számít rá és nem hagyhatja cserben.
Reményei szerint a tekercsek már eljutottak a csapatokhoz, így nekiáll a következő lépésnek.

Spoiler:

**Fukashigi Hibiki** Pént. Feb. 23 2024, 17:55

Halálos hazafiasság - dübörgő szívek. Torokszorító félelem. Pánikba forduló kétségbeesés. Ezek jellemezték most a vész közeledtével Sunagakure lakóit. Az élet ott lüktetett a falu védelmére kelők ereiben, akik készek voltak eldobni mindenüket. Miért csak a halál árnyékában döbbenünk rá, milyen értékes az élet?

Hibiki kívülállóként szemlélte az eseményeket; volt, aki bizalmatlanul méregette, volt, aki örömmel vett bármilyen segítséget és volt, aki annyira belefásult a reménytelenségbe, hogy egyszerűen nem érdekelte a jelenléte; a Kazekage szavával azonban senki nem mert ellenkezni. Botorság is lett volt, akármilyen kilátástalan is a helyzet - vezető nélkül végleg elvesznének.

Valószínűleg az is segített, hogy Chuunin is lehetett volna, ha nem szegül szembe Danzou-kunnal (ahogy ő nevezte magában). Mivel korábban érkezett, látta az előkészületeket és érezte az emberek szívében lassan teret nyerő félelmet minden lélegzetvétetelben. A tapasztaltabb és majdnem-magasabb rangú egyének bíráló tekintetét nehéz nem észrevenni - máshogy tekintenek a védelmemre, másként szemlélik az embereket, másképp figyelik az előttük zajló eseményeket, részben rálátással a háttérben megbúvó parancsokra. Keresik a hibákat, a rést a tökéletesen megépítettnek tűnő falon.

De nem azért volt itt, hogy ítélkezzen. Ahogy a falakon túl gyülekezett az ellenség, úgy romlott a morál is egyre gyorsabban. Számolhatták, mennyi idejük lehet hátra, amikor egy hányó embert talált egy félreeső sikátorban és rögtön odaszaladt hozzá, miután gyorsan felmérte helyzetét.

- Töltsd meg szívedet reménnyel - tette vállára a kezét. - Ha itt kell meghalnod, emelt fővel tedd. - Átnyújtott egy nemrégiben készített origami-galambot, amit könnyes szemmel vett át a pánikba eső ember. Szemében ott fénylett a remény.

Jobb elfoglaltság híján, mivel a védelem megszervezésében nem vehetett részt, ideje nagy részét azzal töltötte, hogy papírból figurákat hajtogatott az embereknek - amiket kértek és amikre képes volt. Valamennyire képes volt növelni a morált. Már nem csak "a konohai" volt - egy lett közülük.

Mikor a falu egyik vezéralakja felszólalt, alig tudta visszafogni kuncogását - tudta, hogy egy ilyen estén nem igazán lehet mit mondani és hogy nem kis bátorság volt ennek ellenére felszólalni. Később, ha van alkalma, felkeresi a kunoichit.

- Nem igazán így kell lelkesíteni az embereket. Nem mintha én tudnám hogyan kell... Talán pont azért fognak téged követni, mert olyat mondtál, amire ők is gondoltak, de kimondani nem merték. - Szavait, bár keménynek hangozhattak, bátorítónak szánta. A legjobb hadvezérek gyakran nem a legtaktikusabbak voltak, hanem azok, akik képessé váltak hatni a többiekre. Ennek ellenére csak akkor teszi ezt szóvá, ha ketten maradnak, mert semmilyem formában nem akarja aláásni a tekintélyét.

Lassan eljön az idő. A csatát jelző vörös füst felrepül, Hibiki pedig csak a fal mögé kúszó tompa morajlás alapján tud találgatni, mi történhet odakint. Amíg nem jut nagyobb szerephez, a kisebb feladatokat igyekszik ellátni - a Sumi Hansou no Jutsuval különböző osztagokhoz juttathat el viszonylagos könnyedséggel üzeneteket. Ezen kívül még korábban kért engedélyt a denevérei bevetésére - ha megkapja, amint kérik, útnak indítja őket. A parancs egyszerű: az ellenség egységeiből kell minél több távolsági és veszélyes technikákat alkalmazó közelharci shinobinak a szemét kivájni. Erre azonban csak akkor vállalkozik, ha már láthatja is, mit csinálnak az állatok...

//Használt technikák (mindkettő opcionális):

- Sumi Hansou no Jutsu // Tinta Szállító Technika

- Kōnōri Seichū // Denevér Irányítás//

**Yamato** Szomb. Feb. 24 2024, 07:58

//Gamabunta- Betörni a szelet (védelem)//

"Az éjjel nem érhet véget
Varázsolj nekünk valami szépet."

Nagyjából a gondolat cikázhatott végig mindenki agyán. Na nem az eredeti boldog verziójában, hanem a sejtelmes, ijesztő és halálos verzió. Már csak órák választották el a hajnaltól és nagyjából csak a csoda segithet rajtuk. A háború után a földesurak úgy döntöttek, hogy átveszik a kagéktól a nagy nemzetek irányitását. Ebbe az 5 nagy nemzetből 4 belement, de Suna nem, háború alatt végig el volt foglalva a falu és csak néhány hete szereztük vissza. Teljes vállszélességben kiállok a döntése mellett, még ha ez számtalan shinobi életébe kerül. Azon leszünk, hogy az ellenség soraiba is legalább annyi veszteséget okozzunk, mint amennyit mi elszenvedünk, de inkább kamatostul. Yamato az éjszaka folyamán ugyan aludt, de sok mindennek mondható volt az alvás, csak pihentetőnek nem. Még jóval a támadás elött keltem. A bábosokhoz lettem beosztva, holott már régen nem tartoztam eme "kasztba" a távirányitós bábjaimmal és az elemi technikák használatával már bőven nem a bábozás volt az elsődleges technikai irányzat, amit képviselek. Szerencsére az, hogy ide lettem beosztva nem akadályozza, hogy máshogy vegyem fel a harcot. Nem sokkal a piros fény felérkezése elött már felhúztam magamra egy védelmet a Doton: Iwa no yoroi formájában és felkészülök arra, hogy a robbantás elemmel már távolról gondot okozzak az ellenségnek. Ahogy megjelenik az ellenség a láthatáron a föld elememet felhasználva egy C2-es vakondot hozok létre a föld alatt, amit elküldök a föld alatt egy biztonságos távolságba, ahol majd felrobbantom az ellenség első vonala alatt.

Spoiler:

**Yori** Szomb. Feb. 24 2024, 21:50

Támadás!!

Eljött az este. Mondhatni amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott is. Csak azok kiknek lelkében nyugtalanság van képesek aludni ilyen helyzetben. Nyilván mindenki megpróbált a maga módján piheni. Én is hasonlóképp cselekedtem. Nem tudom a többieknek mennyire sikerült pihentetően aludni, de én hetek óta nem aludtam olyan jól, mint az este. Valószínűleg közre játszott az, hogy mióta megvan a műhelyem nem adtam magamnak szabadnapot és napkeltétől napnyugtáig csak dolgoztam. Belegondolva ha nem kellene harcba vonulnunk akkor ez egy nagyon kellemes kikapcsolódás lenne. De persze az élet nem csak játék és mese, hiszen nem piheni gyűltünk itt össze. A világ változik és vannak akik nem haladnak együtt a változás szelével, és szembe mennek azzal. Kicsikét ironikus, hogy pont a Szél ország ninja faluja megy szembe a változás szelével, de vagyunk itt egy jó pár ezren, akik majd betörik ezt a szelet. Abba bele sem gondoltam, hogy melyik oldalnak van igaza, tisztában voltam azzal, hogy ha valaki elindul egy irányba nem biztos, hogy mindenki követni fogja, és ha ez a valaki az egész ninja társadalom, akkor őszinte részvétem annak, aki szembe szélében pisikél, hiszen akármennyire lehet határozott egy nemzet, ha a többi brutális nyomást gyakorol rá.

Este még nyugodtan hajtottam álomra a fejem, hiszen teljesen biztos voltam abban, hogy messzire elkerülöm majd a frontot, és valamelyik tábori kovács mellett veszem majd fel a munkát. Ja, persze, ezt a cuki kis pizsamámban meg is álmodtam. Reggel jött az ébresztő és a hideg zuhany. „Jobb szárny”, mondhatni közép-közép. Nem volt mit tenni, tudomásul vettem, hogy jelen helyzetben a kovácsképességeim másodlagosak és inkább egy katona kell. Sokat tapasztaltam már életem folyamán így inkább csalódott voltam, mint sem kétségbe esett. Azért egy csata egy kovácsnak komoly jövedelem forrás, de majd a végén összegyűjtök egy csomó mindent.

Elfoglaltam a helyem, és vártam, hogy a nálam nagyobb stratégák, milyen döntéseket hoznak. Láttam a többieket a frontvonalon, szóval egy kis megnyugvás ért, hogy én is itt vagyok, de mégsem ott. Bár nem akartam nagyon nagy szerepet vállalni és felhívni magamra a figyelmet mégsem hagyhattam, hogy mindent mások oldjanak meg helyettem. Bár a jobb szárny, ahol én tartózkodtam relatív kevesebb támadást kapott mind azok akik középen voltak, azért csurrant cseppent nekünk is néhány lepattanó kunai, vagy egy-egy távolsági technika. Gyorsan kézjelekben kezdtem és Doton: Dorojōheki / Föld elem: Földdóm használtam, hogy védve legyünk a támadásoktól. Eljött a tervezés ideje. Mivel nem nagyon volt távolsági technikám ezért a lopakodás és beszivárgás mellett döntöttem. A terep nagyon kedvezett nekem hiszen minden adott volt ahhoz, hogy a természetből merítsek alapanyagot és a föld technikáim kevésbe terheljenek meg. A jobb szárnyat erősítette még mellettem egy lány is, akiről természetesen nem tudtam semmit, de két ember jobb, mint egy szóval az esélyeink csak nőttek.

Harci tapasztalatom van egy kevés, ám ilyen fronton most vagyok először, így igyekszem a már lassan elfeledett tapasztalataimra építkezni. Első és legfontosabb, hogy a távolsági fegyvereket és technikákat hatástalanítsuk így megtudjunk nyomulni előre. A földdóm amit létrehoztam ideiglenesen fedezékül szolgál csak, hiszen folyamatosan fizikai kontaktusban kell lennem vele, így tűzoltásnak jó, de hosszútávon tarthatatlan. A gondolat már megfogalmazódott bennem, csak valahogy gyakorlatba kellett átültetnem. Feloldottam a technikám és a földre hulló földet felhasználva egy masszív gólemet hoztam létre, aki mondhatni mozgó fedezékként szolgált, így próbáltam meg előre nyomulni.

Abban az esetben ha a gólem nem biztosít megfelelő védelmet a Vakond rejtőző technikával húzódok fedezékbe. Megpróbálok egészen a falig eljutni bízva abban, hogy a védelmem megfelelően erős ahhoz, hogy biztonságban tudjam magam, és néhány mellettem szolgáló ninját.

Használt technikák:
Doton: Dorojoheki: Föld elem: Földdóm
Doton: Gōremu no Jutsu // Föld elem: Gólem Technika

Ha úgy adódik akkor:
Doton: Moguragakure no Jutsu / Föld elem: Vakond rejtőző technika

**Obake Kaito** Szomb. Feb. 24 2024, 22:30

Védő

Jó ideje már, hogy elvegyültem a többi falusi között. Amióta majdnem meghaltam és eleven bábként vagyok kénytelen folytatni a pályafutásomat, minden megváltozott körülöttem. Az emberek kerültek, többen féltek tőlem... most viszont a falu védelme a fontos, így elfogadják, hogy itt vagyok közöttünk. Néhány régi ismerősöm most elismerően néz rám, de beszélgetésre nem kerül sor. Az éjszakát ébren töltöm, elvégre nincs szükségem alvásra. Folyamatosan a falat járom és a kinti tájat bámulom. Hamarosan meg is érkeznek a hiénák. Behódoltak az új rendszernek és most szolgaként itt csaholnak a kapu alatt. Ahogy nézem az ellenséges haderőt, egyértelművé válik, hogy nincs túl sok esélyünk a győzelemre. Persze a számok törvényeit még átírhatjuk, elvégre a védekezés során nálunk van a hazai pálya előnye. Viszont, ha el kell buknunk, akkor annyi anyaszomorítót kell a másvilágra küldenünk, amennyit csak lehet!
A bábos osztaghoz lettem besorolva, ami nem igazán zavar. Egyetlen bábom van, illetve a bábtestem, mindkettő rendelkezik pár átalakítással. A mi feladatunk lesz a támogatás, amit természetesen el tudok látni. Ráadásul ha kell, akkor ott vannak a medikus technikáim is, amivel segíthetek. Tehát, ha kell, akkor több módon is tudok segíteni.
Majd nem túl távol tőlem, meghallgatok egy beszélgetést. Kétségbe vannak esve, az esélyeinket latolgatják. Persze olyat nem mondanak, hogy meggondolták volna magukat, erről szó sincs. Azonban az ellenséges erő látványa eléggé demoralizálta őket.
- A feladatunk a falu védelme - szólalok meg természetellenes bábhangomon. - Nem számít, hogy hányan jönnek, a lényeg, hogy megállítsuk őket. Ez a mi földünk, a mi otthonunk, ha kell, az utolsó vérünkig védelmezzük! Ne azt nézzétek, hányan vannak odakint. Azt nézzétek kiket kell megvédenünk a falakon belül. Ez legyen a szemetek előtt, ha az ellenség megkezdi az akcióját. Ne könyörüljetek senkinek!
Látom rajtuk, hogy a moráljukat kicsit helyre rázódott a beszédemnek köszönhetően, így ott hagyom őket és vissza megyek a helyemre.

Néma csend... A két sereg farkasszemet néz egymással, mindenki a jelre vár. Páncélomban állok a falon, mellettem Hitogorshi (Gyilkos) a bábom áll. Készen állok az összecsapásra! Kissé már vágyom is, hogy a másvilágra küldjek pár hiénát...
Majd hirtelen megjelenik a vörös fény az égen. Ezt követően megindul a harc az otthonunkért. Hitogoroshi már előttem, bevetésre készen: kissé meggörnyedve áll, a kezében lévő pengéken tükröződik a jelzőfény, a skorpió farok hegyes vége pedig a feje fölött mered előre.
- HARCRA FEL!!! - üvöltöm a tömegbe és már várom, hogy végezzek valakivel.
Míg az ellenség nem ér közel, néha körbe tekintek a társaimon. Ekkor meglátok egy szőke shinobi-t, aki létrehoz egy technikát. Ránézek, majd felé mutatok.
- Hé te! - szólalok meg. - Maradjunk egymáshoz közel, szerintem hatásosan össze tudunk majd dolgozni!

**Kenshiro Yori** Vas. Feb. 25 2024, 22:01

//Támadás//

Az éjszaka nyomtalanul eltűnt a frontvonalon. A sötétbe rejtőzött nyugodt pillanatok magányát a nappal heves érzései váltották, s mire észbe kaphattam volna, már az első sorokban ácsingózunk várva a megfelelő pillanatra Karuval a jobbomon.
- Tudod, hogy mit kell ma tennünk. – biccentek az előttünk tornyosuló város irányába a horizonton. – Történelmet írunk ma, és csak rajtunk áll vagy bukik, miként is írnak majd rólunk. Tegyünk róla, hogy a mi epizódunk legyen a „happy end” a végét erő lezárás nélkül. – szólok még felé miután a hatalmas löveg az égbe küldené a jelző rakétát. Öklömet Karu felé tartom, s ha viszonozza a testvéries gesztust a robbanás után ujjamból vékony vérpatak buggyad, s tenyerem alatt pecsétek kúsznak végig a sivatag homokján.
Rég nem látott barátom Yakura sziluettje emelkedik ki a füstből, s a nyolc méteres kígyó kíváncsi tekintettel csavarja körém magát.
- Átkozott pokol, mégis mi ez itt?
- Nyugodj meg Yakura, ez még csak a kapuja a pokolnak. A szokásos trükköt hajtjuk végbe, el kell juttatnod a kapukig, lehetőleg a föld alatt onnan pedig a szokásos…
- Improvizálunk… tudom. – tátja ki hatalmas pofáját a kígyó, s még mielőtt bele másznék Karuhoz intézek pár szót.
- A kapuknál találkozunk, igyekszem utat nyitni a benyomuló erőknek. Próbáljuk meg nem kiadni magunkról a legtöbb információt és az aduászokkal még várjunk mire rendeződik a teljes kép a falakon túl. – egy halovány mosollyal eltűnök a kígyó szájában, s Yakura azon nyomban a föld alá vájja magát s szélsebesen megiramodunk a föld alatt a kapuk felé.
Amennyiben Yakuranak módjában áll olyan mélyen közelítjük meg a kapukat, hogy a nagyobb becsapódások, melyek krátert verhetnének a kő és homok felszínén elkerüljenek bennünket és lehetőleg sértetlenül elérjünk a kapuk vonalába.
Amint feltörünk a föld alól, gyorsan másznék ki Yakura szájából, s azonnal kézjelek sokaságába kezdenék. Villám elemű chakrám pár pillanat alatt már látható alakban cikázik eszeveszett sebességgel, s ezer madár sipít fel egyszerre, ahogy a kapuba mártom a villámló energiát.
Ha sikerül áttörni a kaput Yakurat és jómagam a Purazuma Booru plazma energiájával védeném, míg meg nem érkezik az utánunk hömpölygő emberáradat.

**Kenshiro Karu** Hétf. Feb. 26 2024, 10:27

A harc előtti utolsó este...
Ez volt az az idő pillanat amikor az ember elszámol magával és a belső démonaival, mielőtt a következő nap valakinek kioltja az életét, vagy az övét veszik el. Ennek ellenére én sokkal jobban örültem annak, hogy kisebb családi újra egyessülés volt itt a fronton. Jót beszélgettünk Yorival. Nyilván arra tekintettel beszélgettünk egymás kalandjairól, hogy körülöttünk az állomásozó haderő végtelen számú füle figyelt.
Este végül elég későn tudtunk lefeküdni, ami talán betudható volt az izgalomnak is mely általános állapot volt a katonák között...
Másnap reggel minket a sereg elejére osztottak be, ami abból a szempontból annyira nem kényelmes, hogy minket a védők sortüze telibe fog találni amikor megkezdődik az előre nyomulás, de tudtam, hogy meg fogjuk tudni oldani.
A végtelen sereg farkasszemet nézett a hatalmas kőfalakkal, melynek tetején a védőket sejtettem. Nyilván állomásoznak egységek az összes stratégiailag fontos helyen, talán olyan csapásmérők is, amiket annak idején a kusagakurei ostrom során vetettek be ellenünk.
Szél söpört végig a tájon és borzolta fel az idegeket a roham előtt. Síri csend borult a tájra mintha a természet is tudta volna, hogy itt valami borzasztó dolog fog történni. Emlékeztetett ez a csend arra, mikor annak idején hasonló körülmények között vártuk az ellenség támadását. Akkor a másik oldalon voltam és szívem torkomban dobogott talán sokkal inkább, mint most. Bárt ezt a pillanatot sosem lehet megszokni, hogy az ember mások életét készül kioltani, de az ellenérzéseket elnyomja a saját életösztönünk. Igazság szerint ebben a helyzetben én igyekszem beszűkíteni érzelmeimet csak arra, hogy itt vagy én vagy ők. Később majd rendezem a lelki ismeretemet, ha sikerült túl élnem a harcot.
Elnéztem jobbra, ahol harcra éhes katonák hosszú sorát láttam, amint várnak a végső jelre. Majd balra néztem ahol Yori állt és szólt még hozzám mielőtt elkezdődne a pokol.
- Tudod, hogy mit kell ma tennünk. – biccentek az előttünk tornyosuló város irányába a horizonton. – Történelmet írunk ma, és csak rajtunk áll vagy bukik, miként is írnak majd rólunk. Tegyünk róla, hogy a mi epizódunk legyen a „happy end” a végét erő lezárás nélkül.
- Igen tudom… Yori csak annyit mondok, hogy örültem neki, hogy találkoztunk és beszéltünk mielőtt itt bármi is történik. Vigyázz magadra és a Kenshirokra klán vezér. – Mosolyogtam rá és adtam neki egy ököl pacsit.
Ekkor azonban megérkezett a jel és az imént említett pokol el is szabadult. Ahogy a sereg megindult a kapuk felé Yori irányából csak annyit láttam, hogy megidéz egy elég nagy kígyót a ninjuu segítségével nyomul előre a kapuk felé. Milyen ügyesen a föld alatt.
Már megint itt vagyunk Kenshiro Karu… a csatamezőn, hát te tényleg ide tartozol?
Kérdezte tőlem a Nibi és valahol láttam logikát az érvelésében, de igazából a nyers modorát már megszoktam. Tudtam, hogy ha szükségem lesz rá valóban akkor mellettem fog állni. Jelenleg még viszont a saját erőmből oldottam meg a felmerülő problémákat.
Mielőtt még nagyon elkezdtünk volna rohanni egy kézpecsét sorozatba kezdtem.
- Shinranbanshou Douka no Jutsu // Mindent asszimiláló technika
Mondtam ki a technika nevét és kezemet egy sziklára helyeztem, majd éreztem amint bőröm felveszi annak tulajdonságait és megkeményedik. Ennek a jutsunak a használatával úgy gondolom a legtöbb támadást le tudom védekezni és így nyomultam a többiekkel a kapu felé.
Kunaiok és a shurikenek hada tartott felénk, ahogy közelebb jutottunk a városkapuhoz és ott láttam, hogy Yori a kapunál van már s próbálja át törni. Kézpecséteket formáltam és viszonoztam a támadásokat.
- Katon Karyuu Endan // Tűzsárkány Rakéta.
Lőttem vissza a falra és reménykedtem benne, hogy sikerül azért pár embert elkapnom a jutsuval. Aztán amikor odaértem Yori mellé…

**Shiren** Hétf. Márc. 11 2024, 15:04

| Betörni a szelet - Shiren |

Egy Isten szemével minden porszemnyi élet a földön: semmiség.

   A Shiren nem isten, mégis, a rajzó hangyáknak tűnő emberáradat többségükben ártalmatlan tényező volt a számára; egyesek mégis veszélyforrást jelentettek mindkét oldalon.
   Pont, ahogyan várta.
   Csuklyája alól macskalátása kiragadott egy-egy arcot a tömegből. Kereste Őt, de megtalálni az emberfeletti érzékelés sem volt elég.
   Időt kellet nyernie, hogy kicsikarja a választ.
   Megformálta a speciális kézpecsétet, majd létrehozott kettő Kage Bunshint.
   Éppen, hogy elfértek mindhárman a lebegő Sötét Chakra alapon. Mindkét klónt meghatározott céllal kreálta. Tudták a dolgukat. Az egyik // Kage Bunshin 1 // azonnal el is helyezkedett, és koncentrálni kezdett, míg a másik // Kage Bunshin 2 // a levegőbe ugrott, és létrehozott egy újabb megszilárdított Sötét Chakra alapot, amint megvethette a lábát, majd szélsebesen elindult a harcoló felek irányába.
   Shiren és a másolata biztos távolságban maradt.¹

// Kage Bunshin 2 //

A csuklyás démon Sötét Chakra "szárnyain" száguld az egymásnak tartó seregek felé.
Kézpecsétekbe kezd.
Magában mormolja technikája nevét.
- Meisai Gakure no Jutsu... ²

____________________
1 --> A poszt a mesélőnek pm-ben küldött rejtett cselekvést tartalmaz
2 --> A poszt innentől a mesélőnek pm-ben küldött rejtett cselekvéssel folytatódik

_____________________

Használt Technikák:

**Gamabunta** Csüt. Ápr. 11 2024, 19:25

A csata kezdetét jelző fénycsóva hangosan visítva adta meg a káosz első jeleit. A shinobi horda megindult a falak felé, hogy régi ismerősök vagy riválisok sortüzével nézzenek szembe. Szinte csak egy pillanat volt, míg az első emberek megindultak a fal felé, mire zajos kattanásokkal beindultak az ostromgépek is. Katapultok és balliszták indították útnak halálos lövedékeiket, mik nagy erővel csapódtak a megerősített falnak. Azok kik másra is tudtak figyelni a támadó hullámból, láthatták, ahogy több falat elvétő lövedék rövidesen a fal fölötti levegőbe megtorpan egy barna homoksánc által, mely megakadályozta, hogy egy elvétett lövedék kárt tegyen Sunagakureba. Gaara elszánt volt a falu épségének megőrzésében, így ha az első hullámok ütközeteiben nem is vett részt, minden védő szinte maga mellett érezhette a Kage óvó karját, mi a családjait és a barátait védte.
A csatatér rövidesen a káosz ágyába fulladt. Nem kellett bele sok, hogy pár shinobi bevesse nagy hatótávolságú technikáikat, mik bőven kunaidobó távolságon kívülről is aktiválható. így már azelőtt megvoltak az első áldozatok, mielőtt a két fél ténylegesen egymás elé került volna. Kenshiro Yori azon kevesek közé tartozott, kik nem frontálisan próbálták megközelíteni a támadó felek védőpontját és kígyótársa segítségével, a föld alól próbált tevékenykedni, sok másik föld elemű shinobi társaságában. Látszólag minden terv szerint zajlott, ahogy érezte, hogy szinte szelik a métereket.
Azonban úgy tűnik Sunagakurenak nincs kedve hagyni, hogy a hívatlan látogató megússzák szárazon a behatolást. Yori egész testében megremegett, ahogy egy hatalmas robbanás szinte kitaszítja a ninjuut a föld alól társát. A robbanás elég erőteljes volt, hogy ahhoz, hogy elsöpörjön mindent az újtából és nem egy áldozatot szedett az első frontról. A kígyó hatalmas erővel csapódik a földre, amely nyomán akarva akaratlanul is kiköpi a férfit. Azonban nem sok nyugta marad, mivel több kisebb robbanás is létrejön, nem messze tőle, amelyek már több támadó egység életét is követelte. Ahogy társai, úgy ő is hamar felismeri a tényt, hogy instabil robbanójegyzetek tömkelege van szétszórva a csatamező egészén, melyek csak az alkalomra várnak, hogy kósza chakragóc érje őket. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy biztonságba is került. Azok, akik a föld alól bújtak elő, már jóval megelőzték a felszíni csapatot, így viszont, tiszta célponttá váltak a védő oldalnak, kik aktívan tevékenykedtek a számosságok kiegyenlítésén.
Yamato mindeközben láthatja fentről, hogy az előre küldött C2-ese némileg előbb robbant, mint tervezte. Ennek okára pedig hamar rá is jön, ahogy a ninjuu több égési sérüléssel tarkítva kirepül a földből. Sajnálatos, de jól látható, hogy a hirtelen robbanás elbizonytalanítja az első vonalak többségét, mely bizonytalanságot aztán a ninja társai által előkészített robbanójegyzetek csak még tovább fokoztak.
Ekkor lépett akcióba Rui. Ecsetvonásai nyomán szinte érzi, hogy a technikája ki szívja a testéből a chakrát, mi hatalmas emelvényként jelenik meg a csatatéren. A támadó felek hullámainak lendülete megtörik, ahogy a sunagakurei technikája megszakítja a vonalakat. Bár némi fedezéket is biztosít, elég időt ad a védő erőknek, hogy megszabaduljanak a fal fedezékén kívül ragadtakon. Yori természetesen elég képzett ahhoz, hogy elkerülje a vészt. Éles reflexeinek köszönhetően szinte eltáncol a felé küldött technikák elől, a kisebb dobófegyverek vagy gyengébb technikákat pedig az őt védő plazmagömb semlegesített. Viszont ő is érezte, hogy nem csinálhatja ezt örökké. Ekkor bukkantak fel az első fal tetején az a legyező osztag, mely nagy eséllyel könnyen komoly fejfájást okozhatott volna az ifjú klánvezérnek, hisz Sunagakure hírhedt képzett Fuuton használóiról, mik kontraeleme miatt kissé fájdalmasan hathat a férfinak. Azonban mielőtt az osztag belekezdhetett volna a támadásaiba, halálos tűzáradat zúdult a védők nyakába.
Kenshiro Karu ugyanis nem habozott. A Chinagare segítségével képes átütni az épp elé került kőfal akadályt, ezzel megnyitva saját magának és társainak az útvonalat. Észlelve az esetleges veszélyt természetesen, mi klántársát veszélyeztetné, halálos lövedékeket engedett szabadjára, mik több áldozatot is szedtek és pillanatnyi visszavonulásra kényszerítette a hozzájuk legközelebb lévőket, eltolva ezzel a következő halálzuhatagot, szusszanásnyi időt adva ezzel Kenshiro Yorinak. Talán felmerült a Kenshiro vezér fejébe, hogy a megfékezése ellenére tovább halad a Chidori gyorsítását felhasználva, azonban hamar észreveszi azon előre nyomult egységeket, kik minduntalan elmerültek a földbe. A vékony homok és textilréteggel kitakart karóvermek nem egy áldozatot szedtek a gyanútlan shinobik közül és látszólag a falhoz közel sem szűntek meg az elrejtett robbanójegyzetek jelenléte, mely tovább nehezítette a fal megközelítését.
A két férfitől nem messze, Yori és pár hozzá hasonló gondolkozású személy ekkor hozta létre az első föld dómokat, mik ideiglenes fedezékként szolgáltak. Az ifjú kovács rendületlenül tört előre és fedezékről fedezékre haladt. Az impozáns gólem pedig, amelyet létrehozott pedig nem csak a lövedékektől óvta meg, de kitaposta előtte a veszélyesnek tűnő csapdákat is. Természetesen. Mivel ő viszonylag kimértebb, megfontoltabb lendülettel haladt, így talán több időt is tölt el a harcszíntér vizsgálatában, mint a fal felé özönlő társai. E nyomán láthatja az elé táruló borzalmakat is, mik talán még ismeretlenek lehetnek számára, hisz kitudja hány éles ostromon vett részt. A robbanástól megcsonkított félholt, de még eleven, jajgató testek, a haldoklók utolsó kétségbeesett pillantásai, és a mindent betöltő harci zaj, nem volt épp a leg csodálatra méltóbb, szívhez szóló esemény, pedig a harc még szinte el sem kezdődött. Szinte talán elképzelni se tudja még, hogy hová fog ez még feltornyosulni ez az ütközet.
Sei mindeközben az eszét használva, nem kívánt szörnyű halált halni, így nem siette el az ostromterületek megközelítését. Terve miszerint gyakorlott mozdulatokkal, vagy egy technikával, vagy egy „társának” feláldozásával, de előrébb vonul, egyelőre jól halad. Mivel nem szándékozott hősködni, egyszerűen képes volt megvárni, hogy az előtte tornyosuló emberhullám egyszerűen aktiválja az útjába lévő csapdákat, hogy neki csupán csak egy „kényelmes” sétát kelljen megtennie. Minden kényelmesnek és könnyednek tűnhetett számára, legalábbis a helyzettől függően. És ekkor bekövetkezett a baj. Egy masszív objektum csapódik pár méterrel előtte. A felszálló porfelhőből felcsapó, majd azonnal elillanó halálsikoly nem hagyott túlságosan nagy hézagot a képzeletnek, hogy mi történhetett azokkal, akik épp a férfi előtt álltak a sorban. Nem kellett körbe néznie, elég jó hallása volt ahhoz, hogy további két hasonló becsapódás történt, nem is olyan messze. A füst elszállta után, azonban hamar átértékelődhetett benne pár dolog. Egy bekötözött szemű, hatalmas alak tornyosult előtte, akinek tüskés fegyverei vértől csöpögtek. A lény, a hatalmas öklét használva szétzúzta az őt megközelítő szamurájt, majd rövidesen kinyitva száját egy furcsa szürke chakralény mászott ki a lény szájából, mi rövidesen tombolásba kezdett a közelben. Seinek hamar kell cselekednie, ha nem akar az áldozatok közé kerülni, mivel gyorsan fogytak a lény közelében lévő „tartalékosok”. Talán szerencséjére, de a lény bal lába úgy tűnik nem vészelte át a becsapódást és szétzúzva vonszolta maga után a szörnyeteg, aki látszólag nem igazán mutatta jelét fájdalomnak. Ha esetleg körbe néz láthatja, hogy egy két másik hasonló lény, egy lekötözött és egy és egy hosszú hajú fegyveres humanoid is megjelent a becsapódások pontjain. Az előbbi bár szintén szedett némi áldozatot, hamar tűzgolyók tömkelege lepte el, ropogósra sütve és megsemmisítve a lényt, ahogy a másik lénnyel is többen felvették már a harcot a támadók közül.
Yamato és Kaito kik közel voltak ehhez furcsa eseményhez láthatták, ahogy a három Doki becsapódik, de hiába látnak rá a csatatérre, látszólag nem igazán vették észre, hogy honnan és ki hozta létre ezt a technikát. Viszont mivel könnyen átlátják a terepet pontosan tudják, hogy nincs sok esélye ezen idézett lények ennyi ember ellen, legalábbis ilyen huzamosabb ideig. A két sunagakurei többedmagával viszont lassan azon kaphatják magukat, hogy talán a hirtelen „belső” támadás miatt, de kissé feléjük húzott némi hadrend, mely nyomán rövidesen úgy tűnik megkezdődik az a „várva várt” közelharc, amelyre Kaito készült és bár Rui fala sokat segített megtörni ezt a hullámot pontosan tudjátok, hogy társatok nem tudja ezt a végtelenségig csinálni. Hibiki talán ez a te meghívód is a bálra, ugyanis ahogy kezd felgyülemleni az említett emberár, úgy kapta meg a tartalék egység is (veled együtt) a mozgósítást, hogy azonnal jelenjetek meg a falon, az áttörés megakadályozása érdekében. Ez hirtelen váltás lehetett az eddigi amúgy nyugodt tevékenységeidhez képest, hisz a levelek továbbítása nem volt túl nehéz eddig, hála tinta technikáidnak, még ha a másik kísérleted nem hozta meg a várt eredményeket, lévén denevérjeid nagy része elveszett az első kunai váltások közepette és bár pár sérülést okoztál a támadók közül néhány shinobinak, ezek nem voltak többek felszínes sérüléseknél.
Ekkor azonban Kenshiro Yori, Karu, Yamato és Rui voltak azok, akik elég képzettek és éles ösztönűek voltak ahhoz, hogy elsőként érezzék meg azt a fenyegető erőt, ami a harctér felé sodródott, bár rövidesen azok is megérezték, vagy megtapasztalták ezt az erőt, kik kevésbé voltak érzékenyek a chakra érzékelésére. Talán sokuk számára ismeretlen volt a forrás eredete, de akik már találkoztak vele, azok azonnal felismerik a sötét chakra émelyítő fertőjének közelségét. Karu és a két Yori, kik viszonylag közel tartózkodtak az él fronthoz, illetve Rui, aki a falról figyelhette a támadók hullámait, láthatták, ahogy a sötét chakrát tartalmazó köd lassan aláereszkedik az elől haladókra. Nem is kellett sok idő, hogy az undorító aurát terjesztő köd maró hatása fájdalmas üvöltéseket keltsen a benn tartózkodóknak. A furcsa támadás kiinduló pontja ez eddig mindkét fél számára ismeretlen, azonban a sötét chakra állandó használata árulkodó fáklyaként hívja fel a lenn és falon lévők figyelmét, hogy egy ismeretlen erő van jelen sunagakure egén, aki azonban egyelőre rejtve van a kíváncsi szemek elől. Bár az ismeretlen személy közbelépése újra megtöri a támadók lendületét, a védők hamar érezhetik azt a nyomasztó érzést, hogy bár a harc egyelőre erősen a védőknek kedvez, látszólag a támadó sereg összességében alig érezte meg a korai veszteségeit.
Mirubi ki a káoszt okozta talán elégedett volt a fejleménnyel, melyet a hirtelen megjelenése okozott, hisz se a támadók, se a védők nem voltak felkészülve a jelenlétére. Azonban hamar rosszra fordultak számára a helyzet, mivel több lövedék indult meg az irányába. Bár nagy eséllyel számított rá, hogy hamar támadás fogja érni, talán felkészült rá, de meglepően pontos lövések irányultak felé, annak ellenére, hogy technikája még elrejti szem elől.
Nagyjából röviddel ezen esemény előtt, rádióadáson keresztül kapta meg a két Yori és Karu az ellenséges entitás aktuális pozíciójának pontos koordinátáit, melynek forrása nem meglepően a Konohai erők Hyuuga alakulata volt, kik a harc eleje óta fürkészik a harcmező egészét, mostanra pedig az ég felé is kiterjesztve a látásukat.

// Először is, elnézést kérek mindenkitől a csúszástól, remélhetőleg nem fog sűrűn előfordulni. Másodszor mindenki szabadon reagáljon az itt leírtakra és bár tudom, hogy úgy lett volna illő, hogy külön szedem támadó és védő oldalra a postot, a helyzet az, hogy már így is elég kaotikus szerintem most ez a rend. Reagáljatok a leírtakra és cselekedjetek belátásotok szerint. Postotok lehetőleg addig tartson, hogy a támadók felek elérik Sunagakure falait és megkezdődik a közelharc. Igény szerint nyugodtan leírhatjátok, hogy ti hogyan élitek meg ezt és hogyan veszitek fel a harcot a másik féllel. Mostantól aktívabb, esetlegesen részletesebb harcokat is írhattok, ha szeretnétek, azonban nem tartalmazhat Canon karakter elleni ütközetet, illetve az esetleges Játékosi karakterrel való küzdelem az alapvető PvP szabályok szerint történik, de utóbbit kérem csak indokolt esetbe tegyétek meg.//

Határidő: Április 28.

**Koreko Rui** Szer. Ápr. 24 2024, 21:22

[Védő]

Elkezdődött a harc. Lianti készenlétben állt, főleg a védelemre fókuszált, ám egyelőre a támadó erők messzebb jártak. Rui amint hozzáfogott a technikája segítségével újraalkotni a Sunagakure előtti terepet, érezte, amint chakrája egyre fogy. Sokat vett ki belőle a jutsu, ám megtette a hatását. Fentről is látszott, mennyire megváltozott a kanyon. Kisebb hegyek emelkedtek, árkok jöttek létre, falak nehezítették az előrehaladást. Csakhogy a támadó erők nagyon is felkészülten érkeztek. A Doton technikával rendelkezők könnyedén kikerülhették az akadályokat, vagy egyszerűen áthaladtak rajtuk, illetve alattuk. Ugyan koncentrálnia kellett, mégis látta, ahogy a levegőben homokfal emelkedett, a Kazekage szintén bevetett mindent, hogy megvédje a falut. Még ekkora túlerővel szemben is.
*Gaara sem fogja a végtelenségig bírni, ahogy én sem. Bármennyire igyekszem, újabb támadók jutnak közelebb a falhoz.*
A Doton: Uitenpen információkkal látta el a haaználót, a vörös hajú kunoichi apró pontokként látta az ellenfelek mozgását. Először csak kevés, majd egyre több közeledett a kapu felé, vagyis túl sokan jutottak át. A robbanások inkább elbizonytalanították a támadókat, ezért kevésbé volt hatásos ez a módszer.
*Gyűlölöm, hogy a korábbi szövetségesekkel tesszük ezt! Konoha sokáig az otthonom volt, és most egymás ellen harcolunk. Talán Sunagakure arra van kárhoztatva, hogy sose találjon nyugodalmat, mindig viaskodjon valamelyik másik nemzettel. Évekkel ezelőtt Orochimaru ténykedése miatt váltunk ellenséges faluvá, aztán a háborúban Iwagakure minket támadott meg először.* Ahogy lenézett a csatatérre, egyre nagyobb káoszt látott maga előtt.
- Lianti, lassan neked is készen kell állnod! - adta ki a parancsot ninjuu társának a jounin.
- Értettem! - jött a kurta válasz a farkastól, némi morgás kíséretében.
Rui tisztán látta, a megidézett állatnak sem tetszett jobban a helyzet, mint neki. Talán egyszerűbb lett volna élni a lehetőséggel, és vándor shinobinak állni. Igen, egyszerűbb, de az Rui szemében árulás lett volna. Sosem szerette a könnyű megoldásokat, ezért is keveredett bele többször az események sűrűjébe. És most ismét itt állt, óriási túlerővel szemben, miközben igyekezett a lehető legjobban teljesíteni. A kiterített tekercsen újabb részleteket rajzolt meg, ami azt jelentette, ismét változott a táj. Erős technikákat birtokolt az egyesített nemzeti haderő, bár nem látta tisztán, ahogy az egyik korábban emelt falat átütötte valaki, Gouwan technikára, vagy hasonló jutsura utalt.
A barna bundás farkas szinte már vicsorogva nézett le a tömegre. Kifinomultabb érzékeinek köszönhetően részletesebben fel tudta mérni a terepet, mint Rui. Azzal is tisztában volt, a legyezős osztag támadásba sem lendülhetett, ezért szívesen kisegítette volna a lentebb állomásozókat. Mellső lábaival türelmetlenül topogott, viszont tudta, idézője mellett van a helye, majd csak a parancsa után indíthat támadást. A közelharc elkerülhetetlennek tűnt. A vörös hajú kunoichi is érezte, ezzel együtt fogyatkozó chakrája utalt arra, az Uitenpen technikát sem tarthatja már fenn sokáig. Hiába rendelkezett sok chakrával, ez a jutsu erősen lemerítette.
*Még egy kicsit ki kell tartanom!* Parancsolta magának a jounin.
Amint ez a gondolat átfutott az agyán, ninja ösztöne és érzékei jeleztek neki. Furcsa chakra jelenlétére lett figyelmes. Ugyan rejtve maradt a támadó, viszont sötét köd ereszkedett az ostromló hadra. Akiket elért a különös színű chakra, fájdalmas üvötésben törtek ki. Pontosan nem látta, mit történt, ám valami maró jutsura gondolt.
*Sosem láttam ilyen technikák. Egy harmadik fél is van itt, aki rejtőzködik. Vajon mi lehet a szándéka? Miért pont a támadókat célozta? Inkább nem reménykedem, hogy nekünk jött segíteni. Lehet a következő hullám minket ér el.* A kérdésére úgysem kaphatott választ. Szerette volna bemérni az ismeretlen helyzetét, azonban belátta, szenzor képessége csak még jobban leszívná chakratartalékait.
- Lianti, figyeld a sötét ködöt és jelezd, ha felénk is közelít!
Ahogy közeledtek a csapatok, úgy tűnt egyre értelmetlenebbnek a Föld elemű technika használata. Viszont néhány akadályt még mindenképpen gördíteni akart az előre nyomuló osztagok elé. Még néhány kisebb szakadékot és falat rajzolt a térképre. Közben a támadók ismeretlen célpontot kezdtek el ostromolni, nem tartott túl sok ideig, mire a kunoichi rájött, ott rejtőzhet a titokzatos fél.
Ismét küldöncöket küldött szét, ezúttal csak annyi figyelmeztetéssel, hogy a sötét ködre különösen figyeljenek, Doton és Fuuton technikákkal próbálják meg kivédeni. A támadó sereg első hulláma pedig elérte a falat.

Spoiler:

//Direkt nem írtam más támadást/védekezést, egyelőre várok, mi lesz a következő körben.//

Ajánlott tartalom

Betörni a Szelet

Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet

Re: Betörni a Szelet