Yokkyuu sziget

Az út eseménytelen volt. Nem akartam Shinhez ennyire hideg lenni de ez most egy küldetés és nem babazsúr. Nem is értem, hogy miért gondoltam én ilyenre. Csak csapat társak vagyunk és kész. Engem viszont más lelkesített, valami belülről jövő sötét energia. Éreztem a fokozódó vágyat ami nem testi volt. Szomjas voltam, úgy éreztem mintha kiszáradt szivacs lenék de körbe minden hol csak víz. Majd a vágy elmúlt hirtelen. Az érzés ez a kísértés én éreztem, hogy ez nem lehet ezt nem az én lelkem szüle.
Egy pillanatban mikor volt pár perc szabad időnk, hogy senki sem látott minket Shinhez léptem.
- Sajnálom, hogy találkoztál vele. Ha a küldetés közben újra előjönne hagyd hagy harcoljon. Ha pedig baj van fús és menekülj nem akarok még egy csapat társat elveszteni.
Csak ennyit mondtam neki miközben a hajó orrába sétáltam, hogy onnan figyeljem az egyre nagyobb és erősebb hullámokat. Azon gondolkodtam, hogy vajon mi fog ránk várni. A vihar cseppentsem izgatót és a másik csapat sem. Lehet egy faluban élünk és annak érdekeiért harcolunk, de én nem voltam kíváncsi rájuk legkevésbé sem.

Felfedni a képességeimet és a vágyaimat nehéz volt, mivel nem szeretek ilyet tenni. Akkor újabb kérdés jött felém. Sajnos érzésem beigazolodott, hogy nem igazán ismer jutsukat az alapokon kívül.
- Sajnos nem tudok orvosi jutsukat, még csak tanonc vagyok, de még a diagnosztizálást se tanították meg.
Most, hogy mindenkiről tudtuk, hogy miben jó én is elkezdtem ötletelni. Közben Chiyoko mutatott a tényre, hogy vihar felhők közelednek. ~Azok még kapóra jöhetnek. ~ Hirtelen valami az eszembe jutott. Nem tudom honnan jött, de mintha láttam volna, vagy meséltek róla, hogy a farkasok, hogy kerítik be a prédát.
- Ha jól emlékszem, márpedig biztosan, mind a hármunk papírja elázott. Tehát, ha igazam van mindenki ismeri a Kirigakure no jutsut. Jól tévedek?
Ha mindenki ismeri, akkor folytatom.
- Tehát arra gondoltam, hogy mint a legtöbb ragadozó állat, ha vadászik, nekünk is azt kéne csinálni, hogy egy valaki megtámadja a senseit, ha nincs jelentkező leszek én ez, a többiek pedig a rét másik oldalán elrejtőznek. Aztán ha sikerül az ágról lekergetni, akkor mindhárman aktiáljuk az említett jutsut, akkor Chiyoko támad rá, de ez is csak egy alibi támadás lenne, ugyanis az igazi támadást Rabito, te vinnéd be. A dinamikus akcióval a sensei mellett termesz és miután elvetted a kulcsot, odaadod Chiyokonak. Majd megszüntetjük a ködöt. Hogy mért kell, hogy mindenki alkalmazza a technikát? Egyszerű. Még nem vagyunk elég tapasztaltak, hogy elég sűrű ködöt hozzunk létre, talán a 3-unk betudjuk annyira fehéríteni a tájat, hogy a sensei ne lásson, viszont arra nincs ötletem, hogyan támadjam meg, hogy le is jöjjön arról az ágról. Erre kinek van ötlete?
Egy kicsit gondolkodom, majd folytatom.
- Remélem nincs gyenge pontja a taktikának, végül is a vadállatoknál általában sikerül és akár tekinthetjük magunkat üldözőnek, míg a sensei lenne az üldözött.

Mivel nem ellenkeztünk, a Sensei elindította a hajót. Kitane nem jött oda hozzám egyszer sem és én sem kerestem a társaságát. Még a sensei sem érdekelt. Inkább elővettem a tekercset amit kaptam és gyakoroltam a technikát.
Leültem az egyik korlát mellé a hajó szélén és koncentrálni kezdtem. Gyorsan megalkottam a szükséges kézpecséteket, majd megpróbáltam kilehelni a vizet. Azonban most sem sikerült tökéletesen. Éppen ezért serényen próbálkozok , egészen addig, amíg nem sikerül a technika tökéletesen.
Majd egyszer oda jön hozzám Kitane. Ártatlanul ránézek és végig hallgatom a mondandóját. Miután a hajó orrába megy pár pillanatig gondolkozok mit csináljak. Végül felállok és oda megyek hozzá.
- Ne haragudj, hogy nem tartottam be az ígéretem tegnap! Tudtam, hogy Satsu az és mégis megérintettem. Az én hibám volt. Ne aggódj, tudok magamra vigyázni. Ha látom, hogy nagy a baj, akkor épp bőrrel fogom megúszni, de azt nem hagyom hogy neked bántódásod essen! - mondom, majd vissza megyek a helyemre. Ezután már csak ülök és bámulom a vizet.

Sajnos, ahogy számítottam rá senkinek sem volt olyan jutsuja amit nem tud egy általános genin. De a terv így is működhetet. A tervet Kawa fogalmazta meg. Szerintem nagyon is jó terv volt. A lényeege hogy körbevesszük mint a ragadozók. De nem tudtam hogy szedjük le az ágról. Lett hirtelen egy ötletem.
- Szerintem - kezdtem a mondatot. - Kawa először ugorj mellé és dobj felé egy fuuma shurikent. Azután rohamozd meg és próbáld lelökni és közben dobj közben shurikeneket és kunaiokat. Egyszer csak leugrik. Ha meg nem akkor mmuszáj lesz változtatni a terven. -
Mondtam el társaimnak gondolataimat. Reméltem ez már le fogja ugrasztani az ágról.

Az út hátralévő része is ugyan olyan melankolikus hangulatban telt mint az első fele. Már az egész szigetet elkezdték behálózni a felhők. Egy igencsak nagy és forgalmas kikötőnél találtátok magatokat. Látszik, hogy a szigetnek ezen a felén van a falu. Nagyjából egy óra alatt el lehet jutni a sziget Északi oldalától - ahol most ti vagytok - a sziget Déli oldalára. A viharfelhők ellenére, egy igencsak öreg emberke várt titeket, három lánnyal az oldalán. A három nőszemély, hiányos ruhákban és hatalmas keblekkel dörgölőztek a vén perverzhez. Azok már nem is zsemlék voltak, hanem hatalmas cipók. Biztosak voltatok benne, hogy a vénségnek rengetek pénze és hatalma lehet. Ez a senseinek is feltűnt. Megvető pillantások közepette, üdvözölte az öreget. Ti ezt mind nem hallhattátok, mivel a sensei intett, hogy maradjatok a hajónál. Miután befejezték a beszélgetést, visszajött és eligazított titeket.
- Mint látjátok, ez az öregúr bérelt fel minket. Rengeteg pénze van, így két csapatot igényelt. A másik csapat előttünk érkezett. Mivel nekünk kell megtalálni az óriás rágcsálók rejtekhelyét, ami kicsit sem veszélytelen, ezért mindenki most tökéletesítse a technikáját. Látta... Vagy is gondolom, hogy egészen szépen haladtatok vele. Az eső már szemerkél, így lesz elég elemi energia, ami pluszban segít. Most mindenki menjen a dolgára! Egy óra múlva itt találkozunk a kikötőnél! Készüljetek fel a harcra...
És a sensei eltűnt. Valószínűleg vagy elmegy szórakozni, vagy csak simán megfigyel titeket.

// Kb 15 soros postot kérek a tanulásról. Azért csak ennyit, mert már párszor írtatok róla, szóval meglesz a mennyiség és a minőség is. //

// Cukorka csapat //

A csapatmunka kezd kialakulni. De vajon éles helyzetben is ilyen jól működnek a dolgok? Érdekes egy csapat állt össze. A sziget Déli oldalán - Ahol ti vagytok - az eső már javában mossa a talajt. Ez nektek mindenképpen előny. De valószínűleg a Bohócnak is. Nem szeret megázni, így morcos lehet. Nem hiányzik a csonttörés. Ahogy a fák lobjai között tervezgettek, léptekre lesztek figyelmesek. A léptek vegyülnek a lombkorona zörgésével. Ahogy fújja a leveleket a szél, és ahogy a gyenge, zöld leveleken kopog az eső, úgy közelednek a léptek is. Persze, vagytok annyira képzettek, hogy kiszűrjétek az ilyen hangokat. Az első gondolatotok, hogy megint az a Bohóc tért vissza, így mind a hárman a hang irányában fordultatok. De nem így lett. Az a hang, hirtelen megszűnt. Chiyoko a vállán, valami furcsa nyomást érzett. Mikor megfordult látta, hogy egy nő áll a csapat mögött. De a nő, legalább két méterrel mögötte áll. Hogyan érinthette volna meg? Ennek a nőszemélynek egy kard volt a hátára fogva. Hosszú haja vizes volt. A felsőtestét csak egy-két, vékony anyagdarab takarta. Méghozzá FEHÉR. És tudjuk, hogy mi történik akkor ha egy nő fehérben van és megázott? A ruha teljesen átlátszó volt, felfedve a lány, vagy is inkább nő, hatalmas kebleit. Szerencsére egy piros szoknyát viselt, így alul nem látszott át.
- Üdvözlet a nevem Yawaraka Kidoru. Nektek csak Kidoru-sensei! Nah, hogyan akarjátok kinyírni a bátyámat?
Tette fel a kérdést. A hangja lágy volt. Az egész teste meleget sugárzott. Körülötte párolgott a víz. De a szeme. A szeme majdhogynem fehér volt és teljesen hideg. Olyan mint maga a halál...

Yawaraka Kidoru

Utánam Kawachi is elmondta, hogy ő sem ismer még igazán olyan erős jutsukat, tehát abból kellett válogatnunk amink volt, nem volt más választás. Mindenki erősen gondolkozott, amikor Kawa fejébe egy remek ötlet szállt. Ezt az ötletet el is mondta nekünk. Nekem nagyon elnyerte a tetszésemet, biztos voltam benne, hogy a bohóc ezúttal nem ússza meg szárazon. Apropó, szárazon, az eső miatt mi sem úszhattuk már meg , én például teljesen eláztam. Még jó, hogy a fa lombja miatt annyira nem ért az eső, de még így is megkaptam a részem a vízcseppekből. Ahogy kopogott az eső, lépésekre lettünk figyelmesek. Bár a két zaj majdnem elnyomta egymást, még így sem volt nehéz kitalálni, hogy valaki jön. Biztos voltam benne, hogy megint az a félnótás jön, de ekkor teljesen megszűnt a zaj, és nyomást éreztem a vállamon. Reflexből megfordultam, és észrevettem, hogy egy csurom vizes nő áll mögöttünk. Megijedtem, mert nem ismertem, és egy kard volt a hátán.
Vajon mit akarhat? És mi volt az előbb ez a vállammal? Odáig egyszerűen képtelenség, hogy elérhetett volna.- kavarogtak a gondolatok a fejemben. Kicsit el is bambultam, de megráztam a fejem, és figyeltem, hogy ne tesz-e valami gyanús mozdulatot. Ám ekkor megszólalt. Bemutatkozott, a neve Yawaraka Kidoru volt. Egy elég furcsa kérdést tett fel. Hogy akarjuk kinyírni a bátyját?
- A bátyját? - kérdeztem meglepődött arccal.

Meg vártam amíg a sensei eltűnt és Shinhez léptem. Nem érdekelt a technika biztos voltam a dolgomban, de a gyakorlás soha sem árt. A vihar és a szakadó eső mindig meg nyugtatott. Igaz teljesen fel villanyozódtam tőle mintha hatalmas energiák ömlenének belém a vihartól és az esőtől. A nyugalom hozzá segített sokban a mostani próbálkozáshoz.
- Shin nem tudom, hogy te hogy vagy vele. Ezek rágcsálok akik általában üregekben élnek. Ezért felesleges be omlasztani a járatot úgy is kiásnák magukat. Ne kíméld őket és ha ügyes leszel és vigyázol magadra talán folytatjuk amit félbe kellett hagynunk.
egy elégé nagy víz tócsához sétálok ami Shin mellett van kint a szakadó esőben. Nem formálom meg a kéz pecséteket, csak állok ott egy helyben. Egyik kezem a nyakláncomon, de mos nincs vész Satsu nyugodt kivételesen. Talán tomboló vihar rá is hatással van. Meg nyugtatja ahogy engem. Lehunyom szemeimet és koncentrálok. Látásom befelé fordítom a lelkem felé chakrám felé. Összpontosítok és segítségül hívom az elemeket azon belül is a vizet.
~ Én vagyok a kezdet és a vég. Figyelmez hangomra én vagyok a te erőd és te vagy az én erőm. Segíts mos nekem és segítek rajtad.~
Mormogtam magamban a rövid kis sort és közben próbáltam chakrát felhalmozni magamban. Nem akartam holmi selejtet alkotni.
Meg alkottam a kézpecséteket lassan egymás után, majd a technika nevét kiáltottam. Nem rekord sebességgel, de nem is lassan csiga tempóval. Víz oszlop emelkedett fel olyan magas mint én. Majd terebélyesedni kezdett és karok lábak váltak ki belőle. mikor már kör vonalai olyanok voltak mint nekem teljesen alakot öltött. Lassan materializálódót a ruha a szem, bőr és minden más. A bele fektetett gyakorlás és a mostani Chakra menyisége állandóvolt, egyenletes így létre jött a kapcsolat és a klón is be teljesedhetett.
Mind ketten a két Kitane egymáshoz simult. mind ketten egy szere néztünk Shinre.
- Ügyes leszel a kedvünkért és kényeztetsz minket?
Egy szere beszéltünk hangunk ettől kicsit misztikusnak is hatott talán.

Rabito egyből ötleteket adott, hogy csaljam le a fáról, bár ezt bármelyik tanuló is adhatta volna. Nekem viszont eszembe jutott, hogy senbonom is van, nem csak kunai és shuriken. Közben el kezdett esni az eső, sőt már szinte vihar volt. Imádtam ezt az időjárást, ugyanis ilyenkor hasonlított a természet a legjobban a lelkemben zajló folyamatokra. Próbáltam rejtegetni az örömöm és a vérszomjat, ami ilyenkor előjön, de valószínűleg nem nagyon sikerülhetett. Viszont valószínűleg a sensei meg elég bosszús lehet, hiszen így ismét elázik és elmosodik a sminkje, amit még azóta se csináltatott meg. Hirtelen viszont léptek zaja csapta meg a fülem. Ninjatom után nyúltam, mert attól tartottam, hogy a sensei egyik újabb klónja vagy maga a sensei, de helyette egy nő volt. Megérintette Chiyoko vállát, aki megfordult. A nő elég ijesztő volt, bár a fehér kendő, amit a mellei elé tett eléggé elázott, így jobban foglalkoztatott a látvány, mint az, hogy féljek. ~Mi van velem? Egyre jobban érdekelnek a nők, pedig eddig az életben csak hátránynak tartottam, ha valaki lány.~ Miután bemutatkozott megkérdezte, hogy akarjuk kinyírni a tesóját. Első válaszom az lett volna, hogy akárhogy, de tudtam, hogy ezt a választ csak a vihar hozta elő belőlem, így röviden elmagyaráztam a korábban vázolt tervet. Végül csak annyit mondtam, hogy hasonlóan azokhoz a ragadozókhoz, akik csapatban vadásznak, tehát lesz valaki, aki a csali közelébe kergeti a vadat, majd megmozgatjuk előtte a csalit és ha rá harapott, akkor jön a bevágás és ha minden jól megy, akkor nyertünk.

Jól álltunk a tevel. Az időjárás is melletünk állt, mivel hogy az egy kicsit elmossa a lépéseinket. Láthatólag Kawa nem örült neki hogy ötleteket adok neki, hogy szedje le a senseit a fáról. Én nagyon izgatott lettem, hogy végre elverhetjük a senseit. Az volt a fő tervem, hogy elveszem a csengőt és jól belerúgok a senseibe. Úgy is azt mondta hogy úgy támadjunk rá mintha meg akarnánk ölni. Ez bennem már azelőtt megvolt, hogy ezt mondta volna. Fel voltam spanolva amikor valami megváltozott. Lépteket hallotunk. Gondoltuk megint a bohóc sensei az. Hirtelen valaki megfogta Chiyoko vállát Amire ő megfordult. Egy nő volt az. Hátraugrott majd olyan kérdést tett fel amitől égnek állt a hajam. Ő lenne a bohóc mester ikertestvére? De akkor hol a csapata. Elég érdekesen volt felöltözve. A piros szoknyával nem is volt gond. De a felsőrészével. Két kis rongy takarta. És amikor a fehér ruha átázik átlátszó, így meg láttuk a nő nagy melleit. Erre rámeredtem és egy kicsit el is vörösödtem. Nem így képzeltem el a sensei ikertestvérét. Azt hittem olyan bohóc, mint ő maga vagy még rosszab.
- Szóval maga a sensei ikertestvére? - kérdeztem meglepve.

// Cukorka csapat //


A nőszemély csak mosolygott. A körülötte lévő víz mind párolgott. Olyan volt körülöttetek minden, mint ha esőerdőben lennétek. Érdekes volt. A Bohóccal ellentétben, az ikertestvéréről sugárzott a tehetség és a hozzáértés. Végighallgatott mindenkit majd megszólalt.
- Én lennék! A csapatom éppen gyakorlatozik valahol. A testvérem és a Falu sem szerette volna, ha találkozik a két csapat, de így csak egy része nem igaz? Ami pedig a terveteket illeti. Egész jó. De mint tudjátok... Vagy is honnan is tudnátok, a harcban a legkevésbé alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt eltervezitek. A legjobb, ha vázlatosan készítetek tervet. De már megyek is vissza. Remélem nem okoz majd gondot nektek az óriáspatkányok kiiktatása. Jah és egy jó tanács: Nézzetek a Dolgok mögé mindig!
Azzal a sensei egy kevés pára kíséretében eltűnt. Meglepetésként ért titeket amit mondott, hiszen Ti semmit nem tudtatok az óriás patkányoktól. Viszont, jobb lesz ha kérdőre vonjátok a sensei és elindultok leszámolni vele.

//Kitane chan és Hentaika//

Tenger, ameddig a szem ellát. A hajó lágyan ringatózik, az út továbbra is unalmasan telik. Azonban hamarosan megérkezünk a célhelyre, ahol a felbérlőnk vár. A férfi három nő társaságában ácsorog, akik eléggé lenge öltözetben vannak. A testi adottságaik pedig... hatalmasak. Bár nekem Kitane "zsemléi" jobban tetszenek. Vetek is egy pillantást a kunoichire. Sokkal szebb, mint azok ott hárman.
Rövid eligazítás után pedig szabaddá válunk. Azt csinálunk amit akarunk. Bár a technikáinkat mindenképpen tökéletesíteni kell. Így hát vidáman elmosolyodok. Nyoma sem látszik a korábbi búslakodásnak. Lényegében ezzel is leplezem, hogy szomorú vagyok. Nagyon gyorsan megalkotom a Sárkány - Tigris - nyúl kézpecséteket, majd teleszívom magam levegővel. Eközben koncentrálom és átalakítom a chakrámat. Majd a következő pillanatban felnézek a levegőre, az arcomhoz emelem az egyik kezem és szabadjára engedem az összegyűjtött chakrát.
- Suiton: Mizurappa! - aktiválom a technikát.
Pár pillanat múlva egy hatalmas vízsugarat lehelek ki, egyenesen fel az égbe. Majd heves víz zuhan a fejemre, amin elnevetem magam.
- Háhá Kirigakure első számú zsenije megérkezett! - üvöltöm.
Majd oda jön Kitane. Nem változott, ráadásul a küldetésről beszél. Jobban érdekel, hogy mi van vele... velünk. A vége viszont tetszik. Jó lenne, ha megint összebújnánk!
- Ugyan, ne félts engem! Tudom én mit kell kezdeni néhány túlméretezett sajtzabálóval. Könnyű feladatot kaptunk, nem kell aggódni!
Mialatt én fecsegek, egy tócsához sétál, ami szinte mellettem van. Érdeklődve figyelem mire készül. Nézem, ahogy a keze a nyakláncára csúszik. Azonban nem jön elő Satsu, így nincs gond. Érdeklődve figyelem a produkcióját, majd elmosolyodok, amikor felismerem, hogy éppen a saját technikáját mutatja be. Ő a Vízklónt kapta és csinált egy tökéletes másolatot. Amikor megszólal, tátva marad a szám. Hirtelen azt sem tudom mit mondjak.
- N... nagyon ü...ügyes leszek. - nyelek egyet. - Bármit megteszek a kedved... kedvetekért! - válaszolom végül zavaromban.

Az a nő nekem nagyon furcsa volt. Még a víz is elpárolgott mellőle, én is szívesen elpárologtam volna. Kiderült, hogy a bohóc testvére. Alig bírtam elhinni, hogy ez a nő annak a félkegyelműnek egyáltalán rokona lehet. Ez a nő is bár furcsa volt, mégis sugárzott belőle, hogy ért a dolgához. Viszont abban hasonlítanak, hogy ugyanúgy beleszólt a tervünkbe, mint a drága édes kis senseiünk. Azt mondta, hogy nézzünk a dolgok mögé. Nem nagyon értettem ezzel mire célzott. De a tanácsa előtt levő mondatot csak később tudtam felfogni. Óriáspatkányok? Micsoda? Ez a bohóc ezt nem is mondta nekünk!
- Na ehhez mit szóltok? - kérdeztem meglepődött arccal a többiektől. Arra gondoltam, hogy legszívesebben jól pofon vágnám a senseit.

Nő megdicsért minket majd olyat mondott, amitől majdnem leesett az állam. ~Óriáspatkányok? Erről sensei nem szólt. ~Chiyoko is eléggé meglepettnek tűnt, de velem ellentétben ő még hangot is adott ennek. Én csak némán vártam, hogy egy kicsit lenyugodjak, majd újra a társaim felé fordultam, hogy most már azért is kinyírom a senseit, mert nem szól, hogy mi is lenne a dolgunk. Én azt hittem, hogy néhány rágcsálót kell kiiktatnunk csapdával, esetleg le kell vágnunk, de még harcolnunk is kell, ez már sok volt.
- Akkor mindenki benne van a tervben vagy módosítsunk rajta? Valakinek esetleg ötlete?
Az utolsó kérdést nem gondoltam komolyan, mert eddig vagy nem kaptam semmit, vagy olyan ötleteket, amiket már az akadémián is elvetettünk. Miközben a társaim válaszát vártam eszembe jutott a nő mondata, hogy lássunk a dolgok mögé. ~Ez mit akar jelenteni? Aztán eszembe jutott, hogy nem minden az, aminek látszik.~ A mester azt akarja kideríteni, hogy ha egy embernek választani kell, akkor vajon magára gondol vagy a csapatára. Legalábbis én ezt gondoltam.

A nő meglepetést okozott az utolsó mondatával, majd elment. A sensei gondolom nem látta testvérét és én nem is szándékoztam szólni neki. Nem akartam, hogy megint csak dühöngjön. Nem bírtam volna ki idegileg. Bisztos megölöm vagy öngyilkos leszek. Gondolatmenetemet megszakította Kawachi kérdése.
- Felőlem indulhat a buli. De ha lehet akkor sok sérülést okozzunk neki. Szeretném ha szenvedne egy keveset. -
Kijelentettem a gondolataimat, majd hangtalanul elindultam a helyemre és készenlétbe helyeztem magam, mert nem tudtam mikor jön a sensei, ha egyáltalán jön. Reméltem könnyű dolgom lesz, de ha télleg igaz, hogy három eleme van, akkor nem számíthatok könnyű harcra.

//Nem lenne jobb ha a sorrend úgy jönne hogy először Kawa, aztán Ero-sennin, majd Chiyo-chips és utána, megint sensei és utána én és utána a sensei, de csak ha mindenhol bejön a terv???????//

Cukorka csapat

// Sorrend: Kawachi --> Rabito --> Jiraiya --> Chiyoko --> Rabito --> Jiraiya --> Kawachi --> Chiyoko --> Jiraiya így tudtok reagálni az esetleges hibákra és a csapat munka is egyszerűbb //

Három genin a szakadó esőben, a fák óvó lombkoronája alatt. Megindulnak... Tudják, hogy a sensei ott várja őket azon a faágon. A csomagjaik minden bizonnyal már teljesen eláztak, de ezzel most nincs idejük foglalkozni. Lassan mennek egymás mellett. Középen Chiyoko, bal oldalt Kawachi és jobb oldalt Rabito. Ahogy lapultok a bokrok alatt teljesen átáztatok és sarasak lettetek. Ez itt most egy éles helyzetnek felel meg. Egy ninjának tűrnie kell az ilyesfajta viszontagságokat. Lankadatlan figyelemmel kell kísérnie az eseményeket. Meglátjátok rejtekhelyetekről a senseit. Egy rózsaszín esernyőt tart a kezében. Nem tudjátok, hogy honnan szerezte, de ott van nála. A bal kezében pedig a megvágott sétapálca. Jobban szemügyre vettétek és arra a következtetésre jutottatok, hogy egészen izmos teste van, ahhoz képest, hogy csak egy Bohóc. Most itt az ideje megvalósítani a terveteket minden rajtatok állt vagy bukik.


// Nyomassátok a dolgokat. A sorrendet tudjátok. //

Az eső iszonyatosan esett és egyre jobban esett. Mivel meg volt a tervünk, már csak a végrehajtás volt hátra. Még egy gyors instrukciót adtam mindenkinek, hogy mielőtt nem aktiválom a ködöt, ami annak a jele, hogy kész vagyok, senki ne csináljon semmit. Miután végeztünk mindenki elbújt. Nem tudom, hogy a többieknek mi járt a fejükbe, de én még egyszer átgondoltam a tervet. A ködöt én fogom létrehozni, amit remélhetőleg a társaim is követni fognak, így talán elég sűrű lesz a köd. Előbányásztam néhány robbanó cetlit és ugyanannyi kunait. A becsomagolt kunaiokat egy dróttal összekötöttem, mivel így könnyebb eldobni 2 kézzel több kunait is egyszerre. Ezt az övemre csatoltak, majd a démonszél shurikeneket vettem elő és tettem az előző fegyver mellé az övembe. Ha ez nem lenne elég, akkor a késeim és a senbonok remélhetőleg megteszik. Miután előkészítettem a fegyvereket, elmutogattam a kézpecséteket és létrejött a köd, miután a többiek is aktiválták a technikát egy kis koncentráció után a némagyilkolás technikájával megközelítettem a senseihez legközelebbi, de biztonságos távolságban lévő fát, hogy a robbanás engem ne kapjon el, majd az ágról eldobtam a kunai köteget és nem sokkal a mester előtt felrobbantottam. Ha nem ugrott le, aminek kicsi a valószínűsége, akkor eldobom a Fuuma shurikeneket, miután széthajtottam őket. Ha ez se segít, akkor senbonnal kezdem bombázni, aminek már muszáj hatással lenni a mesterre, de már a kunai is szerintem elég kellett lennie, hogy elhagyja a fát. Egyetlen esélye, ha védi az esernyővel, de akkor valószínűsíthetően hallom a koppanást, így mindenképp aktiválom a cetliket. Innentől kezdve viszont a társaimon múlik az, hogy a saját részüket elvégezzek, mert én megtettem, ami tőlem telik.

Amiután a nő elment, a sensei állítólagos testvére, akkor tervünket be akartuk váltani. Gyorsan helyemre és láttam ahogy Kawachi is elindul. Figyeltem, de a gondolataim a körül jártak, ha egyszer egyáltalkán eljutunk odáig, hogy fogom elvenni a senseitől a csengőt. Tisztázva volt a terv, hogy a dinamikus akcióval elveszem, de mi van ha észrevesz és kitér. De akkor sem adom fel, mert akkor közelharcba kezdek vele. De valószínüleg Kawachi segíteni fog. Chiyokoban nem voltam bisztos, de valószínüleg rá is számíthatok, ha más nem, ő lesz az, aki utánunk harcol, ha mi kidőltünk. Hárman csak el tudjuk intézni a bohóc senseit. De ha nem akkor tényleg valami, erősen képzett jounin lehet.

//Bocs, hogy késtem csak elfelejtettem szólni hogy elutazok. XD //

Mielőtt elkezdtük a tervünket végrehajtani , Kawától még kaptunk egy kis instrukciót a jelzésről. A köd létrejött, és a többiek is akcióba kezdtek. Ha leesett már végre a bohóc a fáról, felugrok a levegőbe, és a ködből elkezdek felé senbonokat hajítani, amik alig látszanak a sűrű ködben hiszen beleolvadnak környezetükbe, majd nekilódulok egy kunaial a kezemben a sensei háta felé, és meglököm az egyik kezemmel , hogy eltereljem a figyelmét. Ha ez nem sikerülne, támadok a kunai-al, hogy ne tudjon odafigyelni a többiekre. Már a harc előtt elhelyeztem néhány robbanó cetlit a földre, például a sensei mögé, valamint jobb és bal oldalra, amit tudtára is adtam a társaimnak, hogy pontosan hová is, így egyetlen úton tudtam támadni, de ha a sensei elugrik, azt nagyon megszívja. Az akció közben végig azon járt az eszem, hogy ki is valójában ez a félnótás és ha tényleg annyira erős akkor miért játsza meg magát? Vagy tényleg ilyen lenne a személyisége? Mert ez enyhén nevetséges.

Már kíváncsian várom, mit fog válaszolni Kitane san, de ekkor az erdőből előbukkan a Sensei, így hát megzavarja a társalgásunkat.
- Igen, sikerült elsajátítani a technikákat! - válaszolom.
Ezután jön az eligazítás. A sziget ezen oldalán lévő patkány lyukat kell megkeresnünk. Nincs idő a kérdezősködésre, lényegében minden fontos infót megkaptunk, így nincs más választásunk, mint hogy megyünk és megkeressük azt az odút.
- Kitane san, menjünk be az erdőbe és keressünk egy üreget! Vagy egy kidőlt fa védelmében lesz, vagy egy sziklásabb terepen. Én azt mondom, ugráljunk a fák ágain, így a magasban védve leszünk a váratlan támadásaik elől, ráadásul könnyebben észrevehetjük ha már közel járunk. Mit szólsz a tervemhez? - kérdezem érdeklődve.

//Elnézést hogy ennyire gyenge lett, most nem futja jobbra.//

Már a tervünk elkezdtük végrehajtani, de az eső még mindig verte a felyünket és sárosak is lettünk. Kawachit láttam ahogy támadja a senseit és az én szemszögemből úgy tűnz sikerül leküldeni arról a rozoga ágról. Én is készenlétbe helyeztem magam. A Chiyoko is elvégezte a dolgát akkor én is támadásba lendülök. Kihasználva a dinamikus akciót a sensei mellé, ugrok és elveszem a csengőt, majd felugrok és tarkón rúgom és udaugrok Chiyoko mellé. Ha valami balul sül el akkor muszáj leszek tervet változtatni. De nem gondoltam, hogy nálam történik valami, csak Chiyoko miatt aggódtam, de neki úgyis az elterelés a célja. Így gondoltam el tervemet. Enyhe szorongás fogott el. A csengőt nem akarom magamnál tartani, inkább odaadom Chiyokonak, mert ő lány, ezért aludjon ő bent. Bár gondoltam van benne olyan csapatszellem, hogy kint marad velünk, de ha nem az se baj. Nem fogok ilyen miatt megsértődni.

- Akkor....
Szavam elszáll tomboló esőben mint egy fecske mikor sensei újra meg jelen és ki osztja a feladatott. Nincs mit tenni a klon eltűnik és Shin mellett állva hallgatom végig a részleteket.
Tehát üreg keresők leszünk. Kutasd fel a kis piszkok lakhelyét és akkor jön a kilakoltatás.
- Rendben Shin menjünk az erdőbe.
Követem társam elvégre ő a fiú neki kell menni elől és neki van egy terve. Legalább is remélem, hogy van egy terve. Maga biztosságát alapjául véve én azt hiszem, hogy nem történhet majd semmi nagyobb fennakadás a küldetés végre hajtása alatt.
Ah tudtam én van egy terve a kis titokzatos csak most fedte fel.
- Őhm ..nem is tudom szóval... persze menyünk a fákon.
Most már a fák tetején közlekedünk valami giga mega lukakat vagy is üreget keresve.

// Cukorka csapat. Látom nem megy ez. A történéseket Én irányítom, így azt, hogy betalálnak-e a fegyverek és hogy a kísérleteitek sikerrel járnak-e azt Én döntöm el.
Chiyoko: Visszamenőleg nem írunk semmit. Tehát, olyat nem írhatsz, hogy pár órával ezelőtt letettél cetliket vagy ilyesmi. Egy postban ezt megkísérelheted nyugodtan, de amit nem hajtott végre a karid egy postban, az nem történt meg. És ez a többiekre is vonatkozik.
Amúgy a sorrendet sem követtétek, mivel kihagytatok egy körből. Mivel most elméletileg "vakációzom" így nem tudtam írni, de most kénytelen vagyok. Nem szeretek büntetni, így nem is fogok, de ezekre figyeljetek. ^^" //


A támadások beváltak. A köd kitűnően működött, de sajnos, csak a fegyverek találtak be. Mivel mind a hárman ködöt hoztak létre és vegyítették a saját maguk által kreált érzékzavaró ködöt, így tompították egymás érzékeit. Ez a három geninnek is eszébe jutott, de már későn. A fegyvereiket eldobták a cél felé, de az egy halk pukkanás és egy kevés füst kíséretében eltűnt. Csak a hangot hallottátok és a fába csapódott fegyvereket. Ez pedig azt jelezte, hogy nem ott volt a sensei.
- Elég sokáig időztetek kicsi cukrocskáim!
Hangzott a homályból a hang. Mivel tudni akartátok, hogy hol is vagytok és mit is csináltok, így mind a hárman feloldottátok a jutsut és megpillantottátok a senseit, aki sértetlenül állt előtettek.
- Itt a kulcs - dobta oda nektek - Mind a hárman bemehettek és bennalhattok. Pihenjetek le és majd holnap folytatjuk. Jah, és a fegyvereiteket szedjétek össze.
Azzal a sensei eltűnt. Összeszedtétek a célt nem érő fegyvereket és kinyitottátok a faház ajtaját. Három ágy volt benn így mindannyian elfértek.


// A fegyverek pontos számát is mindig írjátok le! Mennyetek egy kört és majd írok. Írjátok le, hogy aludtatok stb. Ott érjen véget a post, h "holnap" reggel felkeltek. //

// Bocs Jiraya, hogy kihagytunk, én azért írtam mert írt Chiyo és nem akartam hogy utána kiderüljön valami amiről nem tudtam és inaktívnak tutuláltok.//

Igaz a senseit nem sikerült lenyomni, de a kulcsot megkaptuk a házhoz. A házban három ágy volt. Kiválasztottam a jobb oldalit, majd odagyalogoltam. Megynyomogattam a szivacsot. Az én számomra, nagyon kényelmes volt. Lepakoltam fegyvereimet, majd ráültem az ágyra. Elgondolkodtam rajta, hogy milyen jó tervünk volt és nem siketült végre hajtani. Pedig annyira örültem volna, ha a sensei kap tőlem egy rúgást, de ez rendes volt tőle, hogy beengedett a házba, pedig nem sikerült elvenni a csengőt. Ültem ott és néztem társaimat, majd lefeküdtem, hogy aludjak egyet. A többiek nem, tudtam mikorra tervezik a lefekvést, de én lefeküdtem és aludtam. Holnap reggel felkeltem és néztem a társaimat, hogy felkeltek-e. Felültem, de visszahúzott az ágy, Második próbálkozásra sikerült is, sőt még a felállás is sikeredett. Felkötöttem a két kunai tarót a jobb combomra és az övtáskát hátra, az övemre. Mialatt felkeltem, megéshesettem, így már vártam, hogy kapunk-e enni, mert én nem hoztam magammal kaját. És már nagyon korgott a gyomrom.