Yokkyuu sziget

Mesterünk és a csapat hosszú futás után megérkezett a kikötőbe. Sensei elkezdett nyöszörögni, hogy minden baja van. Csurom vízes volt és a haja is viccesen állt. Az "új" kinézete ellenére még mindig az az idióta volt, aki eddig is. A büdös városrészben fel- alá mászkáltunk, mivel a mester azt a parancsot adta, hogy kövessük, ő pedig mintha tűkön ülne ment, mint hatökör.
- Ugye, véletlenül sem hoztatok magatokkal legyezőt? - Tette fel a költői kérdést.
~ Adok én neked legyezőt. Melyik fuuma shurikent kéred? ~ Ha a mester elég közel megy a vízhez, akkor aktiválom a kirigakure no jutsut, majd a néma gyilkolás technikával a közelébe megyek és belököm a tengerbe. Majd gyorsan vissza a társaim mellé és eltüntetem a ködöt. Ha sikerül és mester is kimászott a vízből, akkor nem szólok semmit, hátha valaki más megteszi nekem a szívességet, hogy megkérdezze, hogy felfrissült-e. Ha nem sikerül és mester elkapja a kezem, akkor azt hazudom, hogy én megéreztem a szándékát valakinek és segíteni akartam, hogy ne essen a vízbe. Hamarosan megérkeztünk a hajóra, amire egyből fel is szökkent a mesterünk. Aztán felolvasta a feladatot. ~Cukorka csapat? Mért nem inkább valami normális, mondjuk egy szám? Rágcsáló irtás? Nem irtottam én még eleget a falu kedvéért? ~ Aztán összetépte a levelet, mintha bárki is élet halál harcot vívna csak azért, hogy a mi rágcsáló irtós feladatunkat akarná megtudni. Sorban mi is felmásztunk a hajóra. Ha mindenki fenn van a hajón és a sensei pedig hallótávolságon kívül, akkor odafordulok a többiekhez.
- Meg kéne tréfálni ezt az idiótát, hogy egy kicsit lehűtsük a kedélyeit. - Ha nem megy elég messze, akkor megvárom a tökéletes alkalmat.

"Némi" futás után csapatunk a kikötőbe érkezett. A sensei is ugyanúgy elfáradt, és elég hamar eltávozott a szépfiús kinézete. Nekmsokára egy hajóhoz értünk, amire fel is szálltunk. Kawa meg akarta szivatni a mestert, amivel mélységesen egyetértettem.
- Ez jó ötlet.- mosolyogtam.

/bocsi h később írom és ráadásul ilyen rövid de nagyon sűrű a "beosztásom" :/ /

Loholásunk után a sensei kapásból a "szépségével" kezdett foglalkozni. Nagyon kész voltam miatta, gondoltam ennél rosszabb már nem lehet. Mostmár azt reméltem nem találkozunk az ikertestvérével mert akkor már kettő lesz belőlük, szóval én felakasztanám magam. Mát így is majdnem kikészültem. Legszívesebben lecsaptam volna. De tovább mentünk. Közben Kawa előállt egy jó ötlettel. Meg kéne szívatni a senseit.
- Felőlem. - válaszoltam - De valami orbitális nagy szivatást. -
Mondjuk véletlen belelökjük egy jó sáros pocsolyába, vagy a vízbe, vagy csak leöntjük. Rengeteg ötletem volt. Annyira jól esett volna látni ahogy szenved. Hogy lefolyt a sminkje meg ilyesmi. Már nagyon akartam azt a szivatást.

// Egyszer-egyszer előfordul, hogy nincs mit írni. Csak ne legyen belőle rendszer. "Melyik fuuma shurikent kéred?" XDD //

A kikötőben.

Kawachi kis tréfája fellendítette a dolgokat. Amíg a sensei a kapitánnyal bajlódott, és kereste a neki, leginkább megfelelő helyet, addig a Kirigakure no Jutsu remekül létrejött. De mivel a használója nem rendelkezik sok éves tapasztalattal, így a köd nem lepett el nagy területet. Éppen akkorát, hogy a társait és a senseit belepje. Kár, hogy a technika a társakra is hatással van nem igaz? Kawachi manőverezve eljutott a senseihez, majd egy "jól" irányzott mozdulattal meglökte. A hajó szélén táncoló sensei biztosan beleborul. De vajon egyedül? Nem nem. A sétapálcája kampós végével, megragadta a merénylőt és a vízbe rántotta. Rántotta! Hmmm... Sok sajttal. A köd kezdett szertefoszlani, ugyan is a létrehozó koncentrációja megszakadt. Így a társai előtt is kitisztult a kép. Amit Ők láthattak, az a vízben fuldokló bohóc és a lubickoló Kawachi. A kapitány, gyorsan egy kötelet dobott a senseieteknek és kihúzta. Teljesen elázott. A sminkje is elkenődött. Mondanom sem kell, hogy a helyes arca semmit sem változott. A kalapja a vízben elmerült. A botja szerencsére még megvan, de minden mása romokban. Teljesen vizes. Még a hajáról is csorgott valami rózsaszín folyadék. Vérvörös fejjel és vicsorgó fogakkal fordult a három genin felé.
- Mind a hárman büntetésben fogtok részesülni!!! Főleg Te! - Fordult Kawachi felé - Most egy hangot sem akarok hallani, amíg el nem érjük a szigetet! Ha valamelyikőtök is megpróbálkozik valami ilyesmivel újból, az MEGHAL! Nem viccelek! A szépségemmel nem lehet játszadozni! Még szerencsétek, hogy a szigeten vannak a legkitűnőbb sminkes lányok!
Azzal a sensei elvonult a kapitánnyal, titeket a a fedélzeten hagyva. Az út, további része eseménytelenül telt. Biztonságban és épségben megérkeztetek a szigetre.

A szigeten.

A Bohóc, a szigetre érve kicsit megnyugodott. De nem felejtette el, ami a kikötőben történt. Szárazföldet érve, egy kisebb csapat fogadott titeket. Egy őszhajú férfi és három, fiatal lány. Mind kimonót viseltek. A sensei és az idős úr, mosolyogva köszöntötte egymást. Valószínűleg már régebbről ismerték egymást. Titeket nem köszöntöttek, csak a sensei intett, hogy jöhettek utána. Egy kis faházba értetek. Az öreg úr, magyarázott valamit a Bohócnak, majd lelépett a három leányzóval együtt. Öröm volt nézni, ahogy vonaglottak az öregember mellett. Néha-néha a két fiúra kacsintgatva. (Kawachi, Rabito) A sensei kapott egy kulcsot, amit meg is mutatott nektek.
- Ez a kulcs, a ház kulcsa. Itt fogunk ideiglenesen lakni. Közel van a kikötőhöz és a faluhoz is. Pont a kettő között. Az itt elterülő erdő - mutatott maga mögé - mögött van a falu. A feladatunk, hogy megtaláljuk a kártevők fészkét. Azokét a szőrös és mocskos patkányokét. Valószínűleg valami nagyobb üregecske lehet az. De mindenek előtt, tudnom kell, hogy szembe tudtok-e szállni a patkányokkal. Félelmetes ellenségek is lapulhatnak az üregekben, ezért egy kis szintfelmérést fogunk végrehajtani. A cuccaitokat tegyétek az ajtó elé. Be van zárva, szóval nem tudtok bemenni. A feladatotok, hogy minden tudásotokkal próbáljátok elvenni tőlem a kulcsot. Bármilyen fegyvert használhatok és bármilyen technikát. Ami pedig a csapatmunkát illeti... Csak magatokra számíthattok! Közületek csak az egyikőtök fog benn aludni a melegben. Az, aki megszerzi a kulcsot kis Cukrocskáim. Úgy támadjatok rám, mint ha meg akarnátok ölni! A harci stílusotok alapján fogom eldönteni, hogy kinek mit érdemes tanítani. Nos? Van kérdés? Nincs? Akkor hajrá!
Mondta a sensei, majd hirtelen eltűnt. A következő pillanatban már, a tőletek jobbra lévő fán volt. Ott csavargatta a haját. Vajon ki fogja megszerezni a kulcsot? Vajon tényleg szintfelmérés? Vagy talán csak meg akar titeket ölni? Nem lehet tudni.


// Tudjátok a dolgotokat. Kicsit felpörögnek az események //

A tervem bejött, vagyis csak részben. A köd tökéletesen létrejött, viszont éppen csak akkora területet lepett el, hogy én, társaim és a sensei ne lásson semmit. Sikerült a hajó szélén táncikáló bohóc tanulót a vízbe löknöm, viszont a botjának a kampós végével sikerült elkapnia. A sensei-el együtt borultunk a vízbe, de amíg ő jajveszékelt én csak röhögtem. ~ Legalább megleckéztettem ezt az idiótát. ~ Miután kimásztunk a vízből sensei egyből leszídott minket. Hiába a büntetés, szerintem megérte a látvány. És legalább megszabadultunk attól az idétlen óriáskalaptól. Miután lelépett a "hölgyemény" társaim felé fordultam és pacsira emeltem a kezem. Az út további része nyugodtan telt. Hülyültünk viccelődtünk és azon tőrtük a fejünket, hogy tudnánk úgy megszívatni a senseit, hogy ne jöjjön rá, hogy mi voltunk. Nekem semmi nem jutott eszembe. A szigetre megérkezve kiraktam Baltazárt a hajóból, majd én is kiszálltam. A mestert egy öreg köszöntötte, három lánnyal az oldalán. Minket nem túlságosan vettek figyelembe. ~ Üdvözletem oniichan. ~ A társasága viszont igazán kellemes volt. Követtük a senseit, aki intett, hogy menjünk utána. Egy faházhoz mentünk, majd az öreg a lányokkal együtt távozott. A leányzók távozóban riszálták a csípőjüket és olyan pillantásokat vetettek ránk, hogy majd belepirultam. Miután az üdvözlő bizottság távozott a sensei kiadta az első feladatot. ~ Szerezzük meg a kulcsot, hogy 1 valaki benn aludhasson. ~ Aztán közölte, hogy a csapatmunkáról felejtkezzünk el. ~ Egyedül esélyünk se lenne, tehát mégis csak össze kell dolgoznunk. ~ Aztán eltűnt és a tőlünk jobbra lévő fán jelent meg. Nem tudom, hogy a többiek fejébe mi járhat, de nekem mindegy, hogy hol alszom. Társaimhoz fordultam és csöndbe megjegyeztem, hogy nekem tökéletesen mindegy hol alszom és csak a látszat kedvéért fogok harcolni, tehát ha én szerzem meg a kulcsot, akkor az udvariasság szabályait figyelembe véve Chiyokonak ajánlom fel. ~ Na akkor kezdjük. ~ Gyorsan felmértem a terepet. Ha elég erdős, akkor létrehozok pár klónt és én eltűnök a fák között. A néma gyilkolás technikáját használva megpróbálok a közelébe férkőzni és megdobom egy Fuuma shurikennel. Ha nem sikerül a támadás, akkor előkapom a katanám és támadásba lendülök. Ha az első vágás nem sikerül, akkor kikapom a tantot és azzal célzom meg. Mindenképp abbahagyom a támadásokat, hogy a társaim is támadhassanak. Ha közben nem szerezte meg valaki, amíg a társaim támadják a senseit, aktiválva a néma gyilkolás technikáját a mester közelébe lopózom és megpróbálom elvenni tőle. ~Eléggé gyilkos voltam? ~ Persze a támadások közepette végig mosolygók, mint aki élvezi, hogy a bohócot támadhatja a saját kérésére. És ez pontosan így is volt.

Amikor Kawa lelökte a senseit, úgy nevettem hogy majdnem összesetem. Annyira jól esett látni ahogy kiborul a sensei. Lehet hogy nagy lehordást kaptunk érte de megérte. Az út többi részében is tervezgettünk ilyeneket. Mondjuk az előzőnél Kawa lebukott, mert a sensei kampós végű botjával és magával rántotta a vízbe. De így is nagyot nevettünk rajta. Miután beértünk a szigetre egy öreg bácsi fogadott minket aki valószínüleg már ismeri a senseit. Bementünk a házba. Ott az öreg ember beszélt velünk. De én nem arra figyeltem igazán hanem a háttérben álló lányokra. Az inkább lekötötte a szememet. Majd a lányok megfodultak és szép kecsesen, Kawára és rám visszakacsingatva. Azután kimentünk majd a sensei, azt mondta vegyük le tőle a kulcsot. Aki elveszi az fog bent aludni. Gondoltam hogyha én szerzem meg átadom Chiyokonak, mert ez az illedelmesség. Meg nekem mindegy hogy hol alszom. Azután Kawa határozottan lépett fel ellene. Én is feléugrottam majd 2 kunait dobtam felé hogy már felfelé ne tudjon menekülni. Madj elővettem ninjatomat hogy majd azzal támadjak rá.

Amikor köd lett, hirtelen megijedtem, de aztán leesett, hogy ez a tréfa lesz. Nagy csobbanás. De egymás után kettő? Lassan eltűnt a köd, és a sensei és Kawa bennt úszkált a vízben. Nem bírtam visszatartani, kitört belőlem a röhögés. A sensei feje elképesztő volt, az a vörös, homár feje. A sminkje elkenődött, és a kalapja is elúszott a vízben (titokban szurkoltam a kalapnak, hogy nehogy utolérje a sensei ). Sajnos az a rózsaszín botocskája megmaradt. Az út hátralevő részében beszélgettünk, és hülyültünk.( Persze miután jól leszídott minket, de teljesen megérte ) Nemsokára a szigetre értünk, ahol egy öreg tata és három hárpia fogadott minket. Ahogy rázták ott magukat, majd elhánytam magam, amit grimaszokkal próbáltam is kifejezni nekik. Hál' isten nemsokára elvontatták onnan becses hátsójukat, de mégmielőtt ez megtörtént, a bohócunk kapott egy kulcsot, majd elmagyarázta, mire való, és hogy mit kell tennünk érte, hogy megkapjuk. Ezzel akarta tesztelni, hogy le tudunk - e győzni pár szőrgombócot.. de mégis miért éppen egy ilyen bolonddal kell harcot imitálnom? Eleinte kicsit duzzogtam miatta, de utána belenyugodtam. Fölmásztam az egyik fára, megbújtam a lombjába, és vártam, hátha arra téved a senseike, és hozzávághatok pár kunait. Persze csak bizonyos ideig, ha mégsem jött volna arra, akkor elindultam volna megkeresni, és amint megtaláltam, hátulról megtámadtam volna a néma gyilkolás technikájával.

-az uccsó mondat idiótára sikeredett, remélem érthető azért...-

A bunshin nem tudom, hogy bejött-e vagy sem, de az biztos, hogy a sensei meg se mozdult a faágról. Szerencsémre Rabito is támadásba lendült. Két kunait dobott a mester felé, de az egy egyszerű mozdulattal elkapta, majd visszaküldte a feladónak. A néma megközelítésem sikeres volt. Eldobtam a Fuuma shurikent, amit a mester a botjával hárított, de a bot se úszta meg sértetlenül. ~ Hátha szerencsénk lesz és nem a kalapja lesz az egyetlen, amitől megszabadítjuk. ~ Előkaptam a katanám és támadtam, viszont a bottal ismét hárította. Átvágtam a fát, viszont nem ment tovább. Kaptam volna elő a tantot, de a mester ezt nem hagyta. Elkapta a csuklóm és Rabito felé hajított.
- Vigyázz!
Remélem sikerül elugrania, különben fájdalmas tapasztalatai lesznek velem kapcsolatban és én is inkább Chiyokot venném le a lábáról, mint őt, még ha szó szerint is. A becsapódás után sensei papolni kezdett arról, hogy a csapat munka mennyire fontos és hogy mindenkinek vannak hibái. ~ Tehát én a rejtőzködést és a támadást jól csináltam, de a csapatmunka terén még javulhatok. ~ Valahogy soha nem éreztem, hogy csapatba kéne dolgoznom, mindig is egyedül kellett boldogulnom. ~Tervem az nincs, de mindig is jó voltam a taktikázásban.~ Elvonultunk tervezni, nekem volt is egy jó ötletem. ~ Mért ne lenne jó ötlet, amit egy ilyen isten talált ki?~ Ha a többieknek nincs ötlete én közlöm az enyémet.
- Több oldalról kell támadni a senseit. Arra gondoltam, hogy mindannyian létrehozunk 1 klónt, ami ugye fél percig lesz jelen, majd mi a néma gyilkolás technikájával valamennyire megközelítjük a senseit. Én ismét megdobom egy Fuuma shurikennel, ha hárítja valaki egy másik irányból katanával megtámadja. Remélhetőleg a levegőbe ugrik valamelyik támadástól, erre a harmadik, válasszátok ki ki legyen az, a shunsinnal megközelíti a senseit és felugrik mellé a levegőbe, mintha meg akarná rúgni, de közben csak a kulcsra megy. Ha nem jön össze terv, ami elképzelhetetlen, akkor majd kitaláljuk a folytatást.
Ha a többiek bele mennek, akkor létrehozok egy klónt, amit el küldök a sensei felé, és elindulok a másik irányba az említett technikát használva. Miután mindenki felvette a helyét el is kezdem az akciót.

Sajnos a tervünk nem jött be eléggé. Chiyoko jól elbújt de nem segített. A sensei egyszerűen elkapta Kawát és hozzám vágta. Szerencsére sikerült kikerülnöm. Urána a sensei jól kioktatott minket. Kawa jól rejtőzködött de nem gondolt a csapatmunkára. Én gondoltam a csapatmunkára, de nem rejtőzködtem. Chiyoko meg csak eltűnt. Viszont utána Kawának jó ötlete volt. Több oldalról kell támadni a senseit.
- Figyeljetek az én tervem az hogy az kéne hogy felfelé csaljuk. Na most Kawa te támadsz a fuuma shurikennel hátulról. Én is eltűnök majd felugrok és egy robbanó cetlis kunait dobok a sensei lába elé. Utána még egy-egy shurikent a két oldalra így csak felfelé tud menekülni. Eközben Kawa és én használjuk a Kirigakure no jutsut. Te Chiyoko ügyes kislányként pedig előjössz és elveszed a csengőt majd ha gondolod még egy szép rugást is beleküldhetsz a senseibe. Na szerintetek jó? Várom a véleményt és az ötleteket. -

Láttam, hogy Kawáék már el próbálták venni a kulcsot a bohóctól, de nem jártak sikerrel, sőt, jól nekikoccantak egymásnak. Sajnáltam őket, és amit utána mondott a sensei... Nem tudtam, hogy megőrültem-e , de igazat adtam neki.
- Srácok, bocs , hogy hülye voltam.- böktem oda kicsit dacolva a büszkeségemmel. Egyébként ezekután nagy pácba kerültem, mivel mindkét társam mondott egy-egy ötletet arra, hogy hogyan vegyük el a kulcsot. Mindkét ötlet jó volt, és nem tudtam eldönteni, melyikre tegyem le a voksom. Sokáig gondolkodtam, de végül megszólaltam:
- Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha először meg próbálnánk valósítani Kawa ötletét, aztán ha nem sikerül, akkor Rabito terve következik, mivel Kawa mondta először.- valóban nem tudtam jobb okot kitalálni még magamnak sem, nem akartam / tudtam választani. Amennyiben a többieknek ez így rendben van, létrehozok egy klónt, és várok.

Mikor már éppen indultatok volna a sensei ellen, egy ismerős hang szólott.
- Arra nem gondoltok, hogy esetleg a csapatmunka és a terv megbeszélése nem merül ki ott, hogy mindannyian mondtok egy ötletet? Persze vannak tervek, amik nem jók. És vannak emberek akik nem férnek meg egymás mellett. Ugyan úgy, mint a mentolos és a szőlőcukros nyalókák.
A hang, egy fa mögül jelentkezett. A mondandója végére, már teljesen előmászott. Az a furcsa vigyorról és az összetéveszthetetlen öltözetről, már egyből tudtátok, hogy ki az. Bizony-bizony. A bohóc.
- Ez nem csapatmunka! Beszéljétek meg, hogy mi lenne a legjobb. Ha mindenki csak helyesel, vagy éppen főnökösködik, abból csak egy vacak, ízetlen, savanyú terv lesz... Vitassátok meg a terveteket. Elemezzétek ki a tervek legnagyobb gyenge pontjait és azt erősítsétek. Vizsgáljatok meg mindent. A környezeti tényezőktől kezdve, egészen az ellenség hajáig. Legyetek kreatívak!
Azzal a klón, egy pukkanás és némi por kíséretében eltűnt. Nem sima Bunshin volt, mivel azok csak egyszerűen köddé válnak. Az igazi sensei még mindig ott van ahol hagytátok.


// Nyugodtan mehettek több kört is. Beszéljétek meg, hogy mi lenne a legjobb stb... Ha ott tartotok, hogy elindultok, akkor dobjatok nekem egy Pü-t és akkor írok. //

Rabito is előállt egy tervvel, Chiyoko viszont nem állt elő ötlettel, csak mint egy Bólogató János helyeselt mindkét fiú tervére. Kawachinak ez éppen elég volt, hogy kiábránduljon a lányból, mert nem szerette az olyan embereket, akik bármit gondolkodás nélkül elfogadnak. Terveinket azonban a sensei megjelenése szakította félbe. Tudtam, hogy ő mondta, hogy tervezzük meg együtt a dolgot, de még bele is szól, ez túl sok volt nekem. Most már végképp elegem volt a bohócból, de legalább megszabadítottuk két tartozékától. Sapkája a vízbe süllyedt, a botját a kardommal törtem el. A tanto még mindig a katanám aljában volt, tehát még meglephetjük. Szeretném minden testrészemet magamon tudni az elkövetkező 40-50 évbe, annál többet úgyse akarok élni. A klón a csapatmunkáról és arról kezdett beszélni, hogy bizonyos emberek nem férnek össze, ahogy a tervek se mindig. A csapatmunkában szerintem nincs hiány, csakhogy itt a második gondolattal van a gond. A csapatunk áll egy igen helyes, de gondolkodni képtelen leányból, egy hiperaktív fiúból és belőlem. Magamról mégse mondhatok rosszat és különben is, hogy nézne ki, ha egy Isten magát szidja, még ha csak gondolatban is. És a sensei? Azonosíthatatlan nemű bohóc tanonc, aki amint egy csepp víz kerül a sminkjére egyből sír, mint egy kislány, viszont harcban pedig a legtöbb kölyökkutyán túl tesz. Ez most szarkazmus akart lenni. A klón közben folytatta. Felvilágosított minket, hogy beszéljük meg a gyengeségeket és próbáljuk meg kiküszöbölni.~Mostmár tényleg menjen a francba. Tökéletes ember nincs, tehát terv sincs olyan, ugyanis az ellenfélnek is terve van, amit ő is véghez akar vinni.~ Ezt a gondolatomat a többiekkel is.
- Nos az én tervemben a legnagyobb hiba, ha idő előtt lebukunk, tehát a megfelelő időzítés élet halál kérdés lehet. Ez körülbelül 1-3 másodperccel a klón megszűnése előtt, vagyis sietni kell. Ha valami nem sikerül, akkor én még a tantoval a kardom nyelében közbeléphetek. - húzom elő a katanám nyeléből az említett fegyvert. - Na most Rabito ötlete. A terv, hogy felfelé csaljuk nem rossz viszont a támadással nincs kizárva, hogy hátrafelé ugorjon. De mi van akkor, ha felfelé ugrik és időben elkap egy ágat és ki tudja kerülni a támadást. Mindenképp ki kell szűrnünk az összes oldalt. Tehát mi lenne, ha miután eldobtam a fuuma shurikent a háta mögé kerülök és a futás közben felvett másik shurikennel is megdobnám?
Miután közöltem a véleményem várok a többiek észrevételeit.

Ment a tervezgetés. Kawa és én is kitaláltuk a magunk tervét. Chiyoko csak bólogatott. Kawájénak és az enyémnek is meg voltak a hibái. Mindent meg kellett néznünk. Szó szerint mindent. Rengeteg volt a hiba lehetőség.
- Szerintem először ismerjük meg egymást, ki miben jó meg ilyesmi. Mert ha csak találomra támadunk akkor nem jutunk előrébb. Akkor kezdeném én. Én igazából taijutsut akarok tanulni. Szeretem a fegyvereket is. Ti is mondjátok el mit szerettek miben vagytok jók. Ha ez megvolt akkor bisztos hogy mindenkinek a legjobb helyzetet tudjuk megteremteni. - mondtam el társaimnak a tervemet.
Reméltem, hogy mindenki abban jó ami most kell nekünk. Én vállalnám a kulcs elvevését mert a dinamikus akciót alkalmazva könnyben tudom elvenni. Azt gondoltam hogy Kawa erős gyerek, mert a senseivel elég flegmán beszél sőt még a vízbe is belelöki. Viszont Chiyokoról nem volt semmi elképzelésem.

Már éppen mentünk volna, amikor a bohóc vinnyogása csapta meg a fülem. Természetesen megint kioktatott minket. Bár igaz volt amit beszélt, ezúttal inkább csak felidegesített. Az embereket a cukorkákhoz hasonlította.. sokkolt a dolog. Egy ideig nem láttam őt, de aztán előbújt, és folytatta. Azt tanácsolta, hogy nem külön-külön kéne tervezgetni, hanem együtt. Valamint a hibákat is együtt kell kielemezni. Kawa azt mondta, hogy az ő tervével csak az idő a baj, így jól kéne időzíteni. Aztán egy új tervet is elmagyarázott.
Rabito pedig azt tanácsolta, hogy előbb meg kéne ismernünk egymás képességeit, ami igaz is, hiszen máshogy nem nagyon jutunk előrébb. Hiszen milyen már az, ha például valaki a ninjutsuban jó, de genjutsut kell alkalmaznia a harcai során? Butaság.
- Hát, rendben. Igazából én úgy érzem a ninjutsu az erősségem, de majd szeretnék genjutsut is tanulni. A taijutsu kissé távol áll tőlem, de attól sem nagyon rettenek meg, ha muszáj használnom. - közöltem a többiekkel. Közben azon gondolkoztam, lehet, hogy mindenkinek ugyanaz az erőssége. Bár ez sem lenne baj, hiszen hány féle lehetőség van egy nyamvadt kulcs eltulajdonítására? Nagyon is sok. Másrészről pedig mindenki nem lehet ugyanabban jó, hiszen Rabito a taijutsut kedveli.

/ Bocsi, hogy kicsit később írtam. ^^/

// Hogy ne felejtsétek el, még menjetek amíg nem szólTOK. Ha megdobtok egy pü-vel akkor írok is. -Jiraiya. //

Én elmondtam az én nézőpontom, de ki reagált rá? Senki. Vagyis ahogy láttam mindenki tudomásul vette, de nem nagyon foglalkoztak vele. Aztán Rabito felhozta, hogy mondjuk el ki miben jó. Mért nem jutott eszembe? Ja igen, mert túl jó emberismerő vagyok és már nagyjából tudom is, hogy ki miben jó. Rabito Taijutsus akar lenni, Chiyoko valószínűleg ninjutsu és talán genjutsu, de az előbbiből valószínűsíthetően az alapoknál nem ismerhet többet. Miután mindenki elmondta, hogy miben is jó az érzésem beigazolódott. Nem szeretek magamról beszélni, de muszáj vagyok, mert az éjszaka múlik rajta.
- Akkor kezdjük. Kezdjük a legelején. Valószínűsíthető, hogy a sensei csak a csapatmunkánkat akarja felmérni, de nem ez a lényeg. Én orvosi jutsukat szeretnék tanulni, emellett talán még a genjutsu, ami foglalkoztat. Még nem döntöttem el, hogy orvos vagy shinobi akarok lenni, de ha az utóbbi, akkor fel kell készülnöm, hogy a csapatokban én leszek az első, akit el akarnak tenni lábalól. Nektek pedig mondom, ha orvosi specialistával kerültök egy csapatba, akkor az életetek árán is meg kell védeni, mert rajta múlhat a túlélésetek, ha viszont az ellenfél csapatában van, ugyanezen oknál fogva őt kell kinyírni legelőször.
Miután elmondtam a gondolataimat figyelek a többiekre, hátha mondanak még valamit.

Elsoroltuk ki miben jó. Ezekből az információkból már elkezdtem kidolgozni valami stratégiát. Semmi nem jutott eszembe amit használhattam. Nagyon vegyesek voltak az erősségeink. Ezt azért jó kilehet használni. De az előtt még kell néhány indformáció.
- Kawa az lenne a kérdés hogy tudsz-e már valami orvosi ninjutsut és te Chiyoko valami rendes ninjutsut vagy genjutsut. Elemi technikára gondoltam. Mert ha igen az a sensei ellen jól jöhet. Te Kawa leleményes vagy és akár gyógyítani is tudsz minket. Én pedig gyorsan tudok támadni a dinamikus akció miatt. De van egy bökkenő. A seseninek három eleme van állítólag. -
Elmondtam véleményemet a többieknek. Reméltem valaki valami igazán ütőssel áll elő. Sajnos ha tényleg három eleme van a senseinek akkor nem lehet sok esélyünk. De ha mindenki maximálisan ki tudja használni képességeit akkor probléma nem lehet. Mert igazából nem legyőzni kell csak egy csengőt kell elvenni tőle.


Miközben szorgalmasan és igen elmésen ötletelgettek, villámlásokra és mennydörgésekre lesztek figyelmesek. Mivel az egész körzetben, egy sziget van csak és ti ott tartózkodtok, így a vihar itt lesz a legdurvább. A dolgokat az is nehezíti, hogy a szigetet szétválasztó erdőben vagytok elrejtőzve. Persze, még csak a szélén, így nem okoz gondot a villám és az eső. Egyenlőre... -Ji.

Kawa is elmondta, hogy miben jó, valamint némi tájékoztatást adott nekünk, amit én akkor már részben tudtam. Rabito újabb kérdéssel állt elő. Igaz, hogy meg kell beszélnünk mindent, ami fontos lehet, de remélem, ezeken a fontos részleteken és pár egyéb dolgon kívül nem beszélünk felesleges dolgokról majd, hiszen azzal elmegy az idő, és akkor semmi értelme nem lesz a tervezgetésünknek.
-Hát.. azokon kívül, amiket ti is valószínűleg ismertek, nem nagyon ismerek még más ninjutsut sajnos.- mondtam kissé letörten. Vajon mikor tanulhatok új jutsukat? Azon gondolkoztam, hogy a közeledő, valószínűleg hatalmas viharrá kerekedő esőcseppek és borús égbolt mekkora problémát fog nekünk okozni.
- Azért ezt is vegyük számításba.- mutattam fel az égboltra célozva az egyenlőre lassan hulló esőcseppekre és a vészjósló villámokra.