Re: Yokkyuu sziget

**Kaneko Ren** Hétf. Jan. 10 2011, 17:15

//Csak nyugodtan... Smile

//

Ahogy próbáltam kiszabadulni, azaz izé csak egyre jobban-és jobban szorított. 'Áhh, nem lesz ez így jó. Ezzel csak az időmet vesztegetem, és a testi épségemet kockáztatom. Ki kell találnom valami mást.' De még mielőtt elkezdtem volna kidolgozni valami menekülő tervet, vagy inkább szabadulási tervet, közelgő léptek zajára, és nem utolsó sorban valami fényforrásra lettem figyelmes. A fény egyre erősebb lett, ahogy közeledett, mígnem vakító fénye elérte a helyiséget, ahol feküdte, ezzel szinte teljesen megvakítva. Elsőnek nem tudom, hogy ki, vagy kik lehetnek a "látogatóim", de hamar be kell látnom, hogy nem igazán segítő szándékkal érkeztek. A kezemet, a lábamat újra megkötik, és a már-már nagyonis erős szorítású nyálkás izét pedig leveszik rólam. Nem volt sok időm "élvezni" a helyzetet, mert azonnal egy zsákot húztak a fejemre, - nem mintha látnék valamit - és úgy felkaptak, mint egy krumplizsákot.
- Héé!!! Eressz el, ha jót akarsz magadnak!!! - mérgelődtem, majd kaptam egy, amolyan "tockos" félét, amiben talán több is volt, mint némi nevelő szándék. Nem is szóltam többet, csak vágtam valami hihetetlenül értelmetlen arcot, amit persze senki sem láthatott.
Utazásunk végén letettek valahova, és amikor a zsák is lekerült a fejemről, és megláttam a megbízónk embereit, leírhatatlan düh kerített hatalmába.
- Ha nem lennék megkötözve, most nagyon csúnyán járnátok! - szúrós tekintetemmel végigmértem a teremben lévő alakokat.
'Ez meg mi? A megbízónk ellenünk fordult. Nem. Ez így nem pontos megfogalmazás. Már az elejétől fogva ellenünk volt. De miért? Lehet, hogy nincs is semmilyen lánya annak a turbános fickónak? Igazából nem tudhatom, de rossz előérzetem van...'
- Miért hoztatok ide? És miért így? Hol van Matoke-sensei? - kiáltottam értetlenül - Válaszokat akarok!!! - dühöngtem tovább, és vártam, hogy kiderüljön valami ebből az egész dologból.
Megpróbáltam felmérni a terepet, hányan vannak, milyen fegyverekkel, kijáratokat, mi-egyéb, ha esetleg erőszakkal kéne kijutnom innen...

Sai Szomb. Jan. 15 2011, 23:28

Fenyegetőzéseden iszonyat jót szórakoztak a kétajtós szekrényt megszégyenítő méretű állatok. - Nem kell berezelni, a senseied is itt van - mutatnak oldalra, s valóban, a mutatott irányban megpillantod senseied, aki minden bizonnyal el lehetett kábítva, mert bár nyitva voltak szemei, és úgy tűnt, valamennyire beszüremkedhet a külvilág, mégis ernyedten lógott láncain.
A hangulatot azonban keresztülvágta megbízótok felbukkanása, amely elnémította testőreit.
- Igazán remek munkát végeztek, sokkal előbb rátaláltak a rejtekhelyre, mint az eddigi próbálkozók - nézett rád elismerően, majd biccentett fejével az egyik kutyájának. Az közelebb lépett, és hiába kapálóztál, gyors, kegyetlen mozdulattal vágott beléd egy injekciós tűt.
- Ne aggódj - hallod még az idős megbízótok suttogását. - Valóban megmenthetitek majd a lányom.
A világ ismét megszűnt, csak most olyan cseppfolyós semmivé változott.

Ahogy felébredtél, már nem voltak rajtad a kötések, de a fegyvereidnek is hűlt helye volt. Matoke sensei viszont a falnak dőlve ácsorgott, úgy tűnik, előbb múlt a szer hatása, mivel előbb is kapta meg. Egy zárt barlangtárnában voltatok, ahol csak egy bejárat volt. Azon kívülről pedig iszonyú morgás kelt életre.
- Kellemetlen, hiába számoltam ezernyi lehetőséggel,ez a kimenet nem szerepelt közöttük - helyzetjelent számára legfontosabb dologról senseied. Aztán robaj kel életre, s a barlang egyetlen bejáratát elreteszelő zár kinyílik, hogy egy elképzelhetetlenül hatalmas, és nem épp szívderítő, még kevésbé esztétikus látványt nyújtó monstrum lépdeljen be rajta, láthatóan titeket szemelve ki táplálékul.
(Kinézet: kb. 3 m magas, izmos, és félelmetes megjelenésű, háromszemű szörnyeteg egy igen ízléses és drága selyemből készült kimonóban. Nagyon zabosnak és éhesnek tűnik. Kezében megtermett, fából készült bunkó, amit nem fél használni, nyakából egy emberi combcsontból készített nyaklánc.)

**Kaneko Ren** Vas. Jan. 16 2011, 18:54

'Csak röhögjetek... Majd meglátjátok mi lesz a vége...' - gondoltam, amikor is némi segítséggel megláttam a senseiem. Ahogy elnéztem nagyon rossz állapotban lehetett. Mint valami zombi, nem nagyon tudott a külvilágról, és a láncain is testtartás nélkül lógott.
- Mit csináltatok vele? - kérdeztem, de választ azonban nem kaptam, helyette egy kis elismerésfélét - Még, hogy remek munkát végeztünk? Hogy jobbak voltunk az eddigi próbálkozóknál? Mégis hányan estek már így csapdában? És mi lett velük?
Ekkor vágták belém az injekciós tűt, majd szinte minden elsötétedett.
Valami barlangszerű helyen tértem magamhoz. A fegyvereim után nyúltam volna, talán azért, mert még mindig az aljas megbízónk, és hű kutyái képe lebegett előttem; de hiába. A fegyvereimnek hűlt helye. Körbenéztem. Egy be- illetve kijárat volt, Matoke-sensei pedig a falat támasztotta. A sensei szavaira csak megrántottam a szemöldökömet, és még mielőtt bármit is mondhattam volna a barlang bejárata kinyílt. És nem igazán az történt, amire számítottam. Nem mintha számítottam volna akármire is, de ez meghaladta volna minden elképzelésemet. Egy tőlem, majd kétszer akkora robusztus nem igazán emberi lény lépett be hozzánk. A hatalmas fabunkója, és a emberi csontnyaklánca nem igazán tette barátságosabbá, az amúgy is undorító teremtményt. Úrrá lett rajtam a félelem, nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen a következő lépés. 'Nah, most mi lesz? Egy ekkor a dög ellen kell harcolnunk? De várjunk csak... Mi van ha ez genjutsu? De mi van, ha nem? Nincs sok vesztenivalóm, egy próbát megér.' - gondoltam, majd a Genjutsu Kai-t aktiválva vártam a végeredményt.
//Gondolom nem genjutsuról van szó, de meg kellett próbálni Razz

//
Az első kísérletem hatástalannak bizonyult, de azért megpróbáltam lehiggadni. Felmérem a terepet, esetleges Kawarimi tárgyak után, hátha találok valami nagy követ, vagy akármit. Matoke-senseire néztem, tanácstalanul, reméltem, hogy ő többet fog tudni tenni, mint én.
Egyenlőre nem akarok semmi hülyeséget csinálni, amit nem kéne, épp ezért lassan hátrálni kezdek és felkészülök, egy esetleges csapásra, ami a nagy monstrumtól érkezhet.

Sai Vas. Jan. 23 2011, 23:58

//gomene, kisebbfajta döglődés jellemezte a hetem, de már megmaradok ^^"//

A fiatal lélek mindig naiv reményekkel teli, te is szerettél volna felébredni ebből, mint egy rossz álomból, ezért bepróbálkoztál egy genjutsu feloldással, aminek az lett az eredménye, hogy a senseiednek kellett egy ugrással félrerántania a lesújtó dorong elől, amely simán elkaszált volna.
- Semmi értelme - néz rád. - Épp annyira nem genjutsu, mint amennyire most jelenleg egy deka chakránk sincs, amit mozgósítani bírnánk, valami manipulatív szert nyomtak a vérünkbe - ugrik ismét félre veled a hóna alatt. - Úgy tervezték, hogy ennek a teremtménynek a gyomrában végezzük - tesz le végre a földre egy harmadik félreugrás után, hogy közösen tudjatok gondolkodni. Jelen pillanatban egy normál embernél csak ügyesebbek, meg egy kevéssel gyorsabbak, fürgébbek vagytok, több fegyveretek azonban nektek sincs. Nem ártana valami terv. Mert a teremtmény határozottan azon munkál, hogy valóban fasírtot csináljon belőletek.

**Kaneko Ren** Hétf. Jan. 24 2011, 17:40

'Szóval nem genjutsu. Gondolhattam volna, elhamarkodott döntés volt. És, hogy még egy csepp chakránk sincs. Uhhh... Ez kellemetlen.' Körülnéztem még egyszer, de hiába. Ugyanaz a látvány várt, mint ami nem egészen fél perce, talán csak azzal a különbséggel, hogy némi kőtörmelék, esetleg kisebb kráterek keletkezhettek a becsapódások helyén, amit a monstrum intézett a fabunkójával. 'Kell egy terv! De mégis mi? A támadásait el lehet kerülni. Legalábbis a sensei el tudta kerülni azokat, úgy, hogy közben engem is cipelt. Ha nem pazaroltam volna az időmet a jutsuval, akkor nyilvánvalóan én is el tudtam volna kerülni. Habár lehet, hogy nem ilyen szépen, és egyszerűen, de ez most részletkérdés.'
//Apró kérdés: A barlang bejáratát visszazárták, és nincs kiút, vagy esetleg nyitva hagyták némi reménnyel táplálva a bennlévőket Very Happy

//
- Szerintem, ha ilyen nagy monstrum, nem lehet túl okos? Nem igaz? - néztem egy pillanatra a senseire, mosolyogva, azután azonnal vissza a szörnyetegre, nehogy megint egy váratlan támadás érhessen. Nem szeretnék túlságosan a senseire támaszkodni.
- Veszélyes lehet, de szerintem amennyire csak lehet ketté kéne válnunk, lássuk mit kezd a helyzettel. - tanácsoltam Matoke-senseinek, vagyis inkább csak felvetettem az ötletemet.
'Remélem tényleg annyira idióta, mint amilyennek elképzelem.' - bíztam a megérzésemben, habár bármi megtörténhet, lehet, hogy nagy meglepetés lesz még a számomra ez az ismeretlen lény.
- Mindenesetre, jobb kiismerni az ellenfelet, még mielőtt cselekszünk. - jegyeztem meg még hangosan, majd ha a sensei is belement a kis tervembe, akkor a barlang egyik feléhez igyekeznék, minél távolabb a senseitől, közben persze ügyelve az esetleges támadásra.

Sai Hétf. Jan. 31 2011, 00:27

//Természetesen az nyitva van, bár nem feltétlen jelent túl sok reményt Very Happy

//

- Sosem lehet tudni - feleli a termény IQ-jára vonatkozó megjegyzésedre a sensei. - Mindenesetre ha meg sem próbáljuk, nem is fogunk megtudni semmit, nem igaz - kacsint feléd, aztán már szét is rebbentek, mivel épp közétek csapott a monstrumnyi nőszemély.
Összhangban cselekedtetek, minél messzebb kerülve a másiktól. A monstrum valóban elbizonytalanodott, miért ne tette volna, hiszen ketten voltatok, és olyan messze kerültetek egymástól, hogy egyedül már nem tudott mindkettőtöket szemmel tartani. De nem tűnt butának, mert úgy tűnt, látja, hogy így nem lesz sok esélye, és valamelyikőtöket el kell intéznie, miközben a másikat távol tartja magától valamivel. Tervéhez a "domborzatot" használta ki, belevágva a mennyezetbe, ahonnan nagyobb méretű darabokat szakított ki, egy pillanatra, lévén senseied tekintélyesen nagyobb, mint te, számára megnehezedett a mozgás, a monstrum pedig feléd fordult hatalmas husángjával, és megindult, mint a felbőszült bika, hoyg legalább mozgásképtelenné tegyen, hogy utána majd foglalkozhasson a senseieddel, aki addig minden bizonnyal keresztül jut majd az ideiglenes akadályon.

**Kaneko Ren** Kedd Feb. 01 2011, 18:30

A hatalmas csapás, ami a sensei és közém mért, megadta mindkettőknek a kezdőlökést az eltávolodáshoz.
A teremtmény egy kis időre zavartnak, bizonytalannak tűnt, de rögtön összeszedte magát. A mennyezet egy részét szétütve, a lehulló darabokkal próbálta távol tartani Matoke-senseit, és ez idő alatt végezni velem.
- Gyere csak! - mondtam a lehető legmagabiztosabban, mintha nem is lenne számomra ellenfél.
'Szóval nem vagy egy idióta lény mi? De nem úgy néz ki, hogy nyugodt lennél.'
A támadása, vagy támadási elől, egyszerűen megpróbálok lehajolni/elhajolni, vagy arrébb ugrani, de arra figyelek, hogy az ugrás ideje ne legyen túl hosszú, azaz ne tartózkodjak túl sokat a levegőben, nehogy egy kivédhetetlen támadást szenvedjek el.
'Ha sikerül elég ideig kikerülnöm a támadásait, akkor felbőszíthetem, és szétfogja verni ezt a helyet. Már csak ki kell kerülni... Remélem a fürgeségem, és a reflexeim nem hagynak cserben.'
Ha "biztonságosnak" látom, megpróbálnék elsuhanni a lény mellett, de csak miután a fabunkójával lecsapott - és remélhetőleg elkerültem -, nehogy a mozgásom közben érjen valami váratlan meglepetés. Persze a többi testrészére is megpróbálnék figyelni közben; kezek, lábak, stb.

Sai Csüt. Feb. 10 2011, 13:09

Mivel reflexeket nem lehet elvenni emberektől, s azért mégis csak , bár még nagyon kezdő szinten, de ninja vagy, egész jól boldogulva térsz ki a támadásai elől, amelyeket a bunkójával intéz. Végül egyszer csak lehetőséged nyílik, s sikeresen suhansz el mellette. Azonban sikered rövid, lábával rúgva egyet torpant meg, hogy ismét lesújthasson rád a husángjával, amikor is valami fejbe találja, és eltántorodva esik térdre, s feje kicsit vérezni kezd. Nem kellett sokat találgatni, Matoke-sensei jobb híján, hogy közbeavatkozzon, és elterelje, vagy összezavarja a lény figyelmét, egy kisebb kővel vette célba, mert a kő vele ellentétben könnyedén átjutott a kisebb lyukon, amelyet igyekezett tágítani, de még nem volt akkora, hogy átpréselje magát rajta.
A következő pillanatban lejátszódó jelenet valahogy elvette az élét az eddigieknek. A nőnemű szörnyszülött fejére tapasztva a kezét, kezdett szánalomraméltóan sírni, épp úgy, mint a homokozóban a harcias kislányok, akiknek valaki egyszer csak vissza mer ütni, és rájönnek, hogy az milyen iszonytatóan tud fájni, és toporzékolásba kezdenek, a világ tudtára adva, milyen méltánytalanság érte őket.
- Öljetek csak meg! - zokog dacosan, összegömbölyödve. - Hiszen úgyis azért jöttetek! Apa mennyit fizetett? Remélem, jó ár volt!

**Kaneko Ren** Pént. Feb. 11 2011, 15:25

- Túl könnyű! - jegyeztem meg, miközben elsuhantam a monstrum mellett, de örömöm nem tartott túl sokáig, ugyanis menekülésem útját máris elzárta az ellenfelem óriási lába. Már épp készült volna lecsapni a fegyverével, amikor is valami láthatóan fejbe találta.
'Uhh, Matoke-sensei! Soha jobbkor...'
A támadás menete megszakadt, majd amikor a szörnyszülött észrevette, hogy enyhén vérzik a feje, szemeiből könnyek törtek elő, összekuporodott, majd megszólalt. Szavai éppúgy megleptek, mint viselkedése.
- De hát... - nyeltem egy nagyot - Ezt meg mégis hogy érted? Csak ne mond, hogy... - nem tudtam befejezni a mondatomat, vagy inkább nem akartam. Nem akartam elhinni ezt az egészet. Ilyen nem történhet meg? Vagy mégis? Lassan hátrálni kezdtem, majd miután nekimentem a kőhalomnak, ami kettéosztotta a barlangot, észbe kaptam, hogy tanítóm még mindig a túloldalt tartózkodik. Lassan elkezdtem bontani a sziklafalat, közben folyamatosan a zokogó lényre meresztettem döbbent tekintetemet.

Sai Szer. Feb. 16 2011, 22:37

Az események alakulása teljesen ledöbbentett, zavarodban nem is tudtad, mit kellene tenned, és kapkodva sneseied segítségére siettél inkább, aki azonban jól elküldött a ... ( Razz

)
- Ren, ilyenkor illik a hölgyet megvigasztalni, nyomás! - néz rádszigorúan, és hát, jobbára kénytelen leszel neki beadni a derekad. A lány még mindig hüppög a fejét fájlalva, és most legfőképp elveszettnek és elkeseredettnek tűnik, márpedig ha jól gondoljátok, és nagy esélyetek van arra, hogy helyesen lássátok a dolgot, akkor tulajdonképp a megbízótok lányával álltok szemben, aki hát, egy brutálisan orbitális darab...

//Tessék vigasztalni :3 Kedves legyél ám Razz

xD//

**Kaneko Ren** Szomb. Feb. 19 2011, 11:44

'Először is: Vigasztalni? Épp az imént akart megölni minket. Vagy nem?' - kérdeztem magamtól a sensei szavai után - 'Másodszor is: Hölgyet? Az oké, hogy nő nemű egyed, de... Áh, mindegy. Végülis, ha más nem valamit megtudhatunk tőle, mert még minden elég ködös.'
És már indultam is a "lány" felé, aki még mindig össze van kuporodva, és a fejét fájlalja. Tettem pár lépést felé, majd megálltam előtte.
- Hé! - hívtam fel magamra a figyelmet, próbáltam kedves lenni, bár ha valami, akkor ez nem a szakterületem. Mármint, hogy ilyen helyzetben kedves legyek valami nem épp emberi teremtmény ellen.
- Nem fogunk megölni. És ráadásul nem is ezért jöttünk ide. Épp ellenkezőleg. Mi azt hittük, hogy elraboltak téged, és meg kell menteni. Apád minket is becsapott. - hagytam egy kis szünetet, lesütöttem a fejem és elgondolkoztam - Tudod... Valamilyen szinten engem is átvert az apám. Nem voltak testvéreim, anyám születésemkor meghalt, így csak az apám maradt számomra, de egy nap... Egy nap, mikor hazamentem nem találtam sehol. Eltűnt. Szó nélkül. Ha nem indulok a keresésére soha nem látom többet. Azonban én elindultam és... és meg is találtam. De már hiába... Talán jobb lett volna, ha rá se találok. Mert így pont láthattam a halálát. - újabb szünet, majd mosolyt csalva az arcomra, felnéztem a lányra - De tudod, én nem hibáztatom, hogy nem szólt nekem. Csak megakart óvni attól, ami történt. Tudom, hogy milyen fontos lehet valakinek az apja, és azt is tudom, hogy milyen ha valaki elveszíti. Biztosan te is tudod, hogy milyen az ha valakinek nincs igazi apja. Ahogy elnézlek téged, biztos, hogy nem törődik veled.
Nem mondtam többet. Elhallgattam. Úgy éreztem ennyi épp elég volt, talán még sok is.
'Remélem ezzel tudtam hatni rá.'

Sai Szomb. Feb. 26 2011, 01:09

A lány csak hallgatta, amit mondtál, majd ugyan könnyei elapadtak, de tekintete sokkal szomorúbbá változott, s ezzel az arckifejezéssel hirtelen annyira emberivé vált, annyira szánandóvá, hogy talán még a te szíved is megesett rajta kissé.
- Nem tudom igazán, mi apa szándéka. Mindig azt hittem, meg akar óvni, és hogy arra nevel, legyek erős, és ne hagyjam magam bántani. Mindenkinek arról mesélt, milyen gyönyörűséges lánya van, de sosem mert kiengedni a napfényre. Eleinte azt hittem, tényleg csak óvni akart. De aztán megismertem Kiyuu-t, aki annak ellenére, ahogy kinézek, megkedvelt, engem itt belül - mutatott a mellkasára. - De amikor apa rájött, mert Kiyuu megkérte a kezem, dühös lett, és idezárt. Aztán egy nap közölte, Kiyuu meghalt. Azt mondta, mindenki úgy véli, én voltam a tettes, mert Kiyuu elhíresztelte a faluban, hogy milyen vagyok. De Kiyuu tényleg szeretett, én tudom... Csak ez maradt nekem belőle - teszi kezét a combcsontra, melyet nyakában őriz. - Szeretném egyszer, ha kijutok innen, nyugalomba helyezni legalább ennyit belőle. Azt mondta, olyan helyen szeretne nyugodni, ahonnan ráláthat a tengerre, s hallhatja zúgását...
Hmm a történet zavaros volt, de hát mit várhattatok egy lányról, aki nem sok mindent tudhat a valódi világról, és elfogad olyan dolgokat, amelyek nem logikusak, és nem következnek egymásból sehogy sem.
- Az első feladatunk mindenképp az lesz, hogy kijussunk innen - szólalt meg váratlanul a sensei immáron mögötted állva.

A lány megmuttatta nektek az egyetlen kijáratot, amely a lakrészében volt, a mennyezeten, sok-sok méterrel felettetek.

**Kaneko Ren** Szomb. Feb. 26 2011, 11:26

'Szegény lány. Miken ment keresztül... De ki ez a Kiyuu? Mondjuk már majdnem mindegy, elvileg úgyis meghalt. Elvileg... Bár a combcsont nyilvánvalóan az övé lehet.'
- Ne aggódj! Mi segítünk neked. - mondtam a lánynak mosolyogva, ezzel próbálva biztatni.
Matoke-sensei szavaira bólintottam, majd követtem a lányt. Azonban nem volt olyan egyszerű a kijutás. Pontosabban nem lesz olyan egyszerű, hisz az egyetlen kijárat messze a fejünk fölött van, a mennyezetben; egy nagy lyuk.
- Huhh! Ez megint egy jó feladatnak tűnik. - sóhajtottam, egyben unalmasan közöltem, hogy ha valamire, akkor erre nem számítottam, és legfőképp nem szerettem volna, hogy egy újabb ilyen "ragyogó" helyzetbe kerüljünk.
'Mivel megmászni nem hinném, hogy megtudnánk, és tudtommal egyikőnk sem ugróbajnok, illetve még mindig nincs chakránk... Uhh, ez kellemetlen.'
Körbenéznék a barlangban, hátha találok valamit ami segíthet (pl. egy köteg olyan "indaízé" jól jönne Razz

).
Ha esetleg semmi érdekeset nem találok, akkor a sensei felé fordulok, és megkérdezném tőle, hogy szerinte mennyire stabil/biztonságos a barlang mennyezete. Persze nem pusztán kíváncsiságból, hanem azért is, hogy nem omlana be az egész egy-két komolyabb ütéstől, nekilökött kődarabtól, akkor esetleg a "lány" üthetne rajta egy könnyebben megközelíthető kijáratot. Ezt közlöm is a senseiel, remélve, hogy ő jobban fel tudja mérni a barlang szerkezetét, és tud adni pár jó tanácsot ezzel kapcsolatban.

Sai Hétf. Márc. 07 2011, 00:21

Semmin sem akad meg a tekinteted a kis kiugrókkal rendelkező sziklafalon, ráadásul még ezek sem lennének alkalmasak arra, hogy feljussatok rajtuk, még te sem, a legkisebb és legkönnyebb, nem hogy a lány méretes termetével.
- Semmi értelme a mennyezetet bántani - jelenti ki a lány, és a sensei csak bólogat, hogy befejezze a gondolatot a lány helyett: - Ha úgy ki lehetne jutni, bizonyára már ön sem lenne itt, hölgyem.
A lány megerősítve a gondolat helyességét, bólintott egyet.
- Esetleg van valami javaslata, madmoiselle? - legyezgette meg senseied a lány egóját.
- Hát, nem tudom, csak akkor nyitják ki a tetőajtót, ha bedobnak valakit, de addig engem elzárnak egy, szintén a magasból leengedett rámpával, vagy akkor, ha sikerül addig óbégatnom, míg valaki meg nem unja. Ha megpróbálnánk a második opciót, akkor Rent esetleg megpróbálhatnám felhajítani... de nem célzok valami jól - mondja, ami egyedül az eszébe jut.

//ha más nem jut eszedbe, akkor leírhatod a dolgokat addig, hogy felhajít, és opciókat arra, mit tennél, ha sikerül, és mit, ha nem Smile

//

**Kaneko Ren** Hétf. Márc. 07 2011, 11:10

//Akkor én így is tennék Razz

//

A kis idétlen tervem hamar le lett fújva, és a lány már egy újabban gondolkodott. Egy érdekes megoldáson, ami egyenlőre csak engem juttatna ki innen - jó esetben.
'Ha felhajít és nem dob át pont a lyukon, akkor az fájdalmas lesz a számomra, illetve elszalaszthatjuk a menekülési esélyünket is. Áhh, már megint csak a nehéz, és bonyolult helyzetek. De mi van ha sikerül, és épségben kijutok innen? Akkor fent fog várni rám egy tucatnyi őr, akik nemigen engedik majd, hogy kihozzam a többieket. Valahogy... Remélem van fent valami szerkezet, felvonó, amivel ki tudom majd őket is szabadítani.'
- Rendben van. Katapultálj ki engem a megfelelő időben a megfelelő helyre, a többit majd én elintézem.
Ezzel nekiláttunk a hadműveletnek, ami abból állt, hogy elsőnek mindenki elfoglalta a helyét. A sensei valahova elbújt, méghozzá olyan gyorsan, hogy azt se láttam hova mehetett. Én pedig a lány mögé bújtam, úgy, hogy ha fent kinyílik a tetőajtó, akkor engem még véletlenül se lehessen kiszúrni. Jobb híján felszerelkeztem némi kőlövedékkel, hogy legyen valami dobófegyverem, ne csak pusztakézzel kelljen majd fent helytállnom. Ami ezután történt azt nemigazán részletezném, mert elég sok ideig tartott míg végül odafent megunták a lány óbégatását, de egyszer csak a kijárat szépen lassan feltárult. Amint teljesen kinyitották a lány nem várt, felkapott, és már hajított is a kijárat felé. A repülési időm valójában nem lehetett valami sok, de én annak éreztem. Csak lebegek, szépen lassan emelkedek míg végül...
'Sikerülnie kell, mert ha nem, akkor nem hinném, hogy lesz más esélyünk a kijutásra. Bár ez attól függ, hogy észrevettek-e vagy sem. Mert ha esetleg csúnyán mellé dobna a lány, én a földre esnék, a senseit sem láthatják még. Ebben az esetben valószínűleg lejönnének ellenőrizni, hogy tényleg meghaltunk-e. Remélhetőleg... És amikor ezt megteszik, tettetnénk a hullát, majd amikor elérkezne az idő, akkor váratlanul támadhatnánk. De ha esetleg sikerülne is ez az idétlen elképzelés, a kijutást még nem oldja meg, de talán jobban állna a szénánk.
Ha viszont sikerül, akkor viszont minden rajtam múlik. Nekem egyedül kell a meglepetés erejével letámadnom az őröket, majd amilyen gyorsan csak lehet, kijuttatni a többieket is erről az átkozott helyről.'
Kezemben megragadok egy-egy korábban magamhoz vett kődarabot, hogy ha esetleg sikerül a "kiugrási" kísérletünk, akkor azonnal támadni tudjak velük.

Sai Szomb. Márc. 12 2011, 01:20

Miután jobb ötlet nem született, nekiláttatok ennek. A végére azonban már számotokra is idegpróbáló lett a műsor, és úgy tűnt, meg sem unják odafenn, mikor végre felnyílt a fedél.
- Mit óbégatsz már? - szólt le nem tál kedvesen odafentről egy férfi. Hogy mi volt a válasz? Te. Ugyanis, mikor felpattant az ajtó, te sem voltál rest, s a bakot tartó lány kezébe léptél, aki már meg is lendített felfelé. Szerencsédre nagyjából jól célzott, s bár nem tudtál fenn landolni valahogyan, sikerült megkapaszkodni a nyílás szegélyében. Viszont ha nem cselekszel gyorsan, könnyen visszazárhat az egyelőre döbbenten rád bámuló őr.

**Kaneko Ren** Szomb. Márc. 12 2011, 15:07

'Itt az idő!' - gondoltam, majd a lány kezeibe ugrottam, aki azonnal kilőtt. Nem épp a legtökéletesebben, de talán így is megfelel; a kijárat szélében tudtam megkapaszkodni, így farkasszemet nézhettem az előttem/felettem álló őrrel, aki megdöbbent arccal figyelte a történteket.
- Te meg mit bámulsz? - gúnyolódtam az őrrel, majd amilyen gyorsan csak lehet egy kődarabbal megcéloztam a fejét, vagy ha esetleg rám akarta zárni a fedélt, akkor a kezét, vagy épp azt a testrészét, amivel megakadályozhatom a cselekedetét.
Ezután amilyen gyorsan csak tudok kiugrok a lyukból, és ha az őr már a földön van, vagy esetleg az előbb sikeresen eltalált végtagját fájlalja, akkor a lehető leggyorsabban próbálom harcképtelenné tenni, azaz jó erősen fejbe rúgom/ütöm, nehogy később problémám legyen vele. Ha van valami fegyvere, amit könnyűszerrel elvehetek, megteszem és felmérem a terepet: Vannak-e rajta kívül őrök? Hol? Mennyien? Esetleg a fegyvereim után néznék, hátha valahol szemelőt hagyták. Van-e valami szerkezet, amivel ki tudom juttatni a többieket? Nem támadnék még, csak legfeljebb védekeznék az esetleges támadásokkal szemben.
Ha esetleg teljes harci készültségben vár engem, akkor kicsit hátrébb mennék, majd "felmérem a terepet". Ebben az esetben sem cselekednék meggondolatlanul, egyenlőre csak figyelném a történteket, és ha kell védeném magam.

//Remélem érthetően írtam, bocsi ha zavaros Razz

//

Sai Vas. Márc. 20 2011, 02:04

//Ne aggódj, érthető :] Legalább is elvileg kibányásztam belőle, ameddig érdekel xP //

Gyorsan cselekedtél, s egy kővel céloztad meg az őrt,majd egy nagyobb lendülettel kikászálódtál a gödörből. Azonban eddigre az őr is valamelyest feleszmélt, legalább is reflexei működtek talán önkéntelenül is, végtére is egy nagyobb tárgy repült a feje felé, s kezét maga el emelve védte ki a követ. Persze a kezének sem tett jót, de még mindig jobban járt - te meg rosszabbul - mintha fejbe találtad volna.
Ahogy talpra érkeztél, körbefuttattad a szemed, de nem sok minden volt a helységben. Kissé távolabb, az őr felé volt egy asztal és egy szék, s az asztalon papírok között egy levélbontó kés, mint egyetlen komolyabb potenciális fegyver, valamint felfedeztél egy kötélhágcsót is, ami majd később, ha elintézted az őrt, jól jöhet.
A férfi, ahogy kivédte a kövedet, tőrt rántott elő az övéből, és rád rontott.

**Kaneko Ren** Vas. Márc. 20 2011, 15:45

A kis támadásom félsiker volt, de legalább annyi időt nyertem vele, hogy újra két lábbal állhassak a földön, plusz egy kis gyors terepszemle is belefért még. Szerencsére csak ez az egy őr volt jelenleg a helyiségben - legalábbis én ezt láttam -, illetve megakadt a szemem egy esetleg alkalmas fegyveren is, az őr mögötti asztalon egy levélbontó kés.
'Jobb mint a semmi!' - gondoltam, majd gyorsan tovább pásztáztam a területet, és kiszúrtam egy kötélhágcsót is, ami majd még jól jöhet.
Amint visszapillantottam az őrre, ő már egy tőrrel a kezében épp felém tartott.
'Nem pazarlok energiát a kis kés megszerzésére. Inkább elbánok vele pusztakézzel.'
- Eszetlen barom! Gyere csak! - kiáltottam, hátha azt hiszi, hogy ennyire alábecsülöm őt. Pedig erről szó sem volt. Legalábbis nem túl nagy mértékben.
Védekező pózt veszek fel, és higgadtan várom a támadását. Valószínűleg a fegyverrel próbál majd támadni. Megpróbálok lehajolni a támadás elől, majd abban a pillanatban, amikor gyengül ellenfelem védelme; támadok. Alulról egy erőteljes rúgást intézek az őr nyomorszájára.
Ha sikerül, akkor helyzettől függően további ütésekkel, rúgásokkal próbálnám tovább gyengíteni ellenfelem. Ha viszont bármi módon kivédi/elkerüli a támadásomat, akkor megpróbálnék hátrálni, illetve próbálnám úgy intézni, hogy ha esetleg valamiféle támadást be is kapok, akkor azt lehetőleg ne a tőrrel vigye véghez, mert az ugye még valami komoly sebet is ejthetne rajtam.

Sai Hétf. Márc. 28 2011, 20:46

Ahogy a férfi neked ugrott, a korábban tanultakat alkalmazva igyekeztél védeni az ütéseit, és bevinni neki egy nagyobbat, hogy ne pattogjon olyan fürgén, de ahogy a szúrását védve hasba szeretted volna rúgni, ő félrefordult, így kitérve előled, s szabad kezével megragadta a lábad, s áttessékelt a szoba másik felébe kevésbé kedvesen és úriember módra, igaz nem vagy lány, szóval kevésbé emelhetsz szót emiatt. A csapóajtó közben visszacsapódott, így a többiek információ hiányában maradnak kételyek közt odalenn, míg te nem cselekszel valami hatékonyabbat. Igaz, most közelebb került a levélkés, na meg itt az asztal miatt azért van egy szék is, ami bevethető, illetve azért az asztalon vannak papírok is, amiket fel lehet használni. A férfi azonban nem rest, máris neked esik, s alig tudsz kitérni előle, viszont emiatt a tőr beszorul a fapadlóba, kis előnyhöz juttatva, s bár rúg egyet feléd, hogy ne maradjon védtelen, egy röpke tervre marad időd, még ha kitérsz, is, amivel, ha jól gazdálkodsz, előnyre tehetsz szert.

**Kaneko Ren** Hétf. Márc. 28 2011, 21:52

A dolgok nem épp úgy alakultak, ahogyan azt elterveztem. Az őr könnyűszerrel kitért a támadásom elől, majd egy fél pillanat alatt a terem másik végébe hajított, ami nem volt túl kellemes, de egy ninjának az ilyeneket bírnia kell. 'Fenébe! Nem semmi a fickó.' Amint ezt végiggondoltam, már előttem is termett és egy újabb támadást indított felém. 'Gyors!' A támadása elől épphogy ki tudtam térni, de ennyi épp elég volt. A tőrje beszorult a fapadlóba, majd még egy rúgást intézett felém, amit én egy egyszerű hátraugrással próbálnék meg elkerülni. Miután sikeresen elkerülném a támadását, éreztem hogy most nyertem egy kis időt, de nem sokat. 'Gyerünk! Itt a lehetőség!' Gyorsan megvizsgálnám a mostmár karnyújtásnyira lévő asztalt, és tartozékait, majd gyorsan cselekednék. Belemarkolnék az asztalon lévő papírkupacba, majd a férfi felé hajítanám, ezzel megzavarva a látási viszonyait. Ezek után amilyen gyorsan csak lehet felkapnám az asztal előtti széket és a fickóval szemben elhajítanám azt. Remélhetőleg a papírok még kitartanak, így nemigazán láthatja, hogy mit is cselekszek. Gyorsan magamhoz venném a levélvágó kést, majd az őr valamelyik oldala felé indulnék el vele. Amint elérném azt egy alulról felfelé irányuló vágó támadást próbálnék véghez vinni, hogy minél nagyobb felületen támadhassak, illetve, hogy részben semlegesítsem a felfelé történő menekülési útvonalát.

Sai Szer. Ápr. 06 2011, 15:46

A lapok valóban beváltak, megzavarták a férfit, így a felé hevesen közeledő szék meglepte, és teljes mértékben „lehengerelte”. Ezzel nagy előnyre tettél szert, amely alatt felfegyverezted magad a levélbontó késsel, s a közelébe érve gyorsan támadásba lendülhettél. Ugyan a székkel blokkolta a támadást, de fel sem tudott tápászkodni, így még mindig hátrányban van, nem is kicsit. Viszont a szék visszafelé is elsülhet, hiszen bár akadályozza, védi is egyben, mert pajzsnak kiváló, és megnehezíti azt, hogy komolyabban hozzáférj esetleg, így voltaképp döntetlenre áll a helyzet jelenleg, de ha ügyes vagy, azt az előnyöd, hogy állsz, könnyen a javadra fordíthatod. Diplomáciai megoldásró szó sem lehet, a férfi legalább is elég egyértelműen közli próbálkozásaival, hogy nem „alkuképes”.

**Kaneko Ren** Csüt. Ápr. 07 2011, 20:52

A kis tervem ismételten csak félsiker. Az elterelés és az első támadás még jó volt, de a késes támadást könnyedén hárította. 'A francba! Hát semmi sem akar sikerülni!' – mérgelődtem – 'Most viszont, hogy így alakult a helyzet akár… Hát persze! Miért is ne?' A helyzetet kihasználva gyorsan hátraugrok, majd a csapóajtóhoz igyekszek és megpróbálom kinyitni azt. Tekintetem végig az őrön hagyom, nehogy egy gyors ellentámadás áldozata legyek, bár ilyen helyzetből kötve hiszem, hogy gyorsan talpra állna. 'Ha egyedül nem megy, akkor kell egy kis segítség.' Ha sikerült felnyitnom a csapóajtót akkor gyorsan lekiabálnék:
- Hé lentiek! – hívtam fel magamra a figyelmet - Nem tudnád Matoke-senseit is kikatapultálni? – tettem fel gyorsan a kérdést a lánytól, közben felkészültem az őr esetleges támadására, mert ugye már biztos felkelhetett, és valószínűleg nekem ront.
Erősen megmarkoltam a levélvágó kést – jobb híján -, hogy akár védekezésre, akár ellentámadásra tudjam majd használni.
'Csak remélni tudom, hogy ismét jól céloz a lány, és a senseiel együtt végre pontot tegyünk az ügy végére.'

Sai Szomb. Ápr. 16 2011, 19:25

Kihasználva az időt, amit elpazarol azzal, hogy feltápászkodjon a szék alól, felnyitottad a csapóajtót, hogy senseied is bevethesse magát, ha sikerül feljutnia egyben. Ezután viszont ismét a férfira kellett összpontosítanod, aki felpattanva neked rontott a székkel, és most az a levélvágó kés nem is tűnt olyan nagy hatalomnak, mint fél perccel ezelőtt. Jobbnak láttad, ha kitérsz az ütések elől, s arra sem maradt nagyon lehetőséged, hogy valamiképp megtudd, mit is művelnek lenn ketten "társaid". Csak akkor győződhettél meg róla, hogy minden rendben lesz, mikor a férfi, aki az imánt még cséphadaróként osztott a székkel, hirtelen eldőlt, mint egy darab fa, hogy mögüle senseied mosolygós arca bukkanjon elő, kezében a jól ismert bunkósbot, amit minden bizonnyal a lányzótól kölcsönzött.
- Most már csak azt kellene kitalálnunk, hogy szedjük ki a kisasszonyt a slamasztikából - támaszkodik betyárosan a botra úgy, mintha minimum ő hajtotta volna magát halálra eddig.

**Kaneko Ren** Hétf. Ápr. 18 2011, 17:04

Miközben az őr támadásai elől hajolgattam, amit ő a székkel intézett, azon gondolkoztam, hogy mi is legyen a következő lépés, ha esetleg mégis egyedül maradnék. Szerencsére Matoke-sensei hamar a segítségemre sietett, és a lány bunkósbotjával leütötte a támadómat. 'Huh! Soha jobbkor.'
- Arigatou... Matoke-sensei... - mondtam lihegve, majd a mondandójára is válaszoltam - Ott láttam egy kötélhágcsót - mutattam abba az irányba, ahol az említett tárgy pihent, majd lassan el is indultam felé. Amikor elértem azt, felvettem, majd megfeszítettem két kezem közt.
- Remélem elég erős lesz a lány kihúzásához.
'És remélem hogy mi is elég erősek leszünk hozzá. Mert ha a kötél még meg is állja a helyét, nem kevés izomerő kell a lány felhúzásához, tekintettel a súlyára.'
A tátongó lyukhoz sétáltam kezemben a kötéllel, majd az egyik végét ledobtam a lánynak, míg a másik végét vagy csak simán megfogtam, vagy ha van a teremben valami oszlopféleség, vagy bármi egyéb aminek nekiköthetem, akkor azt megteszem.
- Remélem jó hegymászó vagy. - szóltam le a lánynak viccesen, majd erősen megragadtam a kötelet és vártam, hogy a lány elkészüljön odalent.

Ajánlott tartalom