Yokkyuu sziget

/ bocsi, hogy hülye voltam xD Rem. most jól gondolom , hogy én jövök, mert az eredeti sorrend szerint így van és nem is írt senki . Teljesen összekavarodott miattam a sorrend -.- gomen! /

Hatalmas puffanásokat hallottunk, de olyanokat, amiből le tudtam szűrni, hogy ezek a fegyverek senkit nem találtak el. Aztán a sensei hangját hallottam meg. Azt mondta, hogy elég sokat időztünk. Ebben van valami, talán éles helyzetekben nem lehet ennyit gondolkodni. Már megint egyetértettem vele. Egyre inkább azt gondoltam, hogy mégis megérdemli a rangját. Feloldottuk a ködöt, mert kíváncsiak voltunk, és ekkor megpillantottuk a senseit, aki teljesen sértetlen volt. Azért ennyi támadást kikerülni már valami nagyon nagy képességre vall. De vajon hogyan csinálta? Lehet, hogy csak klónokat dobáltunk és teljesen hülyére szedett minket? Aztán odaadta nekünk a kulcsot. Ez nagyon meglepett, azt hittem most valami nagyon nagy büntetést kapunk. De mindegy, összeszedtük a fegyvereinket. Ahogy szedtem a senbonokat, amiből körülbelül 3-4-et dobtam el ( mivel volt amit nem találtam meg ) azon gondolkoztam, hogy kérdőre kellett volna vonnunk a bohócot. Megint mérges lettem, hogy a döbbenettől ezt teljesen elfelejtettem. A házba beérve 3 ágyat láttam meg. Az egyikbe belevetettem magam, és ha csak addig nem történik valami el is aludtam szótlanul. Reggel aztán kicsit furcsa állapotban ébredtem, és meg akartam mosakodni, és enni is akartam, de nem bírtam kikelni az ágyból. Sóhajtozások közepette kavarodtam ki az ágyból és odanyögtem egy jóreggeltet.

/EDIT: Pont akkor írtam ezt a hsz-t mikor Rabito is, de ő előbb elküldte. Most már végképp össze vok zavarodva sorrend ügyileg XD De mivel Jiraiya többesszámba írta, hogy írjunk így remélem nem lesz baj./

Nyugi nincs gond. Még Kawanak kell írnia. -JIraiya

Nagyon gyorsan haladunk az erdő fái között, így hamar magunk mögött hagyjuk a kikötőt. Szerencsére nem tart túl sokáig és találunk egy lyukat. Alkalmas arra, hogy azok a patkányok berendezkedjenek. Amikor az üreg közelébe érünk, jelzem a társamnak, hogy álljunk meg.
- Azt hiszem megérkeztünk. - szólalok meg. - Mit gondolsz, csak úgy rontsunk be és öljük meg az összes túlméretezett rágcsálót, vagy várjuk meg míg kijönnek néhányan és támadjunk azokra? - kérdezem a kunoichi-t.
Nem vagyok valami jó vezető, legalábbis még nem vagyok benne valami tapasztalt. Lényegében ez az első küldetés amin részt veszek, tehát még nem is lehet benne tapasztalatom. Éppen ezért próbálok Kitane-vel közösen dönteni a dologban.

A tervem nem úgy jött be, ahogy gondoltam, ugyanis arra nem gondoltam, hogy a köd, amit a társaim hoztak létre, miatt az én érzékszerveim is tompulni fognak. Addig bejött, hogy megközelítem a senseit, viszont a fegyvereim senseitől nem messze, bár hatótávon kívül érkezett egy fába, így felrobbantva azt csak a faágak zuhantak le. A sensei megállította a támadás sorozatot, majd odadobta a kulcsot valakinek és megengedte, hogy mind a hárman benn aludhassunk, miután összeszedtük a fegyvereinket. ~Csodatörtént. Ezzel a két szerencsétlennel is sikerült összehozni. Mi lesz itt holnap az óriáspatkányokkal?~ Összeszedtem a fegyvereimet, amit eldobtam, amit viszont pluszba találtam, elsőre azt gondoltam, hogy megtartom, de aztán úgy gondoltam, hogy nem etikus társtól lopni, úgyhogy ami nem az enyém volt azt visszavittem nekik és letettem az asztalra, hogy lehet elvenni, amit akarnak. Én is kinéztem a maradék ágyat, bár nem volt még alhatnékom, ezért úgy döntöttem, hogy inkább felfedezem a környéket. Megágyaztam magamnak a hálózsákkal és a házban található párnával, takaróval és huzattal. Mivel a ruhám eleve nedves volt, így nem törődve azzal, hogy átöltözzek, kiléptem a házból meghagyva Baltazárnak, hogy maradjon. Első dolgom volt, hogy a tetőről körbenézzek, hogy mégis merre lenne érdemes elindulni. Miután kinéztem az irányt lemásztam a házról és elindultam a választott égtáj felé. Körülbelül 4 órát tölthettem kinn, ami nagyon tanulságos volt. Bármi történt is nem avatkoztam bele a dolgokba, mivel csak felderítőként vagyok jelen, amiről a csapatom ésa bohóc nem tud, vagyis ha igen, akkor se tőlem. Remélem tudom majd holnap hasznosítani a látottakat. Mire visszaértem valószínűleg a többiek valószínűleg alszanak, majd reggel közlöm velük, hogy mit is láttam, mivel még nekem is pontosan fel kell dolgoznom a nap információt, amiből valószínűleg nem alvás lesz, mivel egész este a fejemben fog zúgolódni a csata és a látottak, meg a délelőtti tanulás. Mielőtt lefeküdtem az ágyra gyorsan lekaptam a ruháimat, teljesen meztelenre vetkőztem, majd előkaptam egy alsógatyát és egy pólót, majd lefeküdtem az ágyba. A jóslat bejött és valóban egész este a történtek jártak a fejembe. Próbáltam rájönni, hogy mi az, amit máshogy kellett volna csinálni s mi az, amit egyáltalán nem kellett volna. Hajnali 6 körül nyomhatott el az álom, majd 2 óra múlva ébresztettek. Hiába csak a 2 óra alvás, mégis tökéletes frissen ébredtem, mindent feldolgoztam. Gyors átöltözés, társaim csodálkozása ellenére, összepakoltam a cuccaimat, felkaptam a fegyvereimet és a hátizsákom, majd. Miután elkészültem közöltem a látottakat. A taktikám kielemzésével már nem fárasztottam őket, mivel a tegnapi chakra elmélet is elég volt az agykapacitásuknak, ahogy láttam.

//Remélem nem gond, hogy kimentem felderíteni a dolgokat. Azt viszont a mesélőre bízom, hogy mik voltak a tapasztalataim.//

// Cukorkacsapat //

Ahogy kikászálódtatok az ágyból, és kimásztatok a friss levegőre gyönyörű látvány tárult a szemeitek elé. Pontosan, Kelettel szemben volt a házikó kijárata, így mind a ketten láttátok ahogy a felkelő Nap, narancssárga fénye beragyogja az egész tengert. Még nem olyan erősek a sugarak, hogy ne tudjátok rajta tartani a szemeteket, de hamarosan az lesz. Kilenc óra lehetett amikor már mind a hárman készen áltatok a mai napra. Vagy is csak szerintetek... Fortunának, vagy is annak a beteges valakinek, aki irányítja a világotokat, teljesen más elképzelései vannak. Bizony a két zöldfülűbb csapattag teljesen kipihente magát, így meglátszott rajtuk az a bizonyos reggeli fáradtság. A csapat valamivel tapasztaltabb tagján viszont nem látszott meg ez az átmeneti lassúság. Azt hinné az ember, hogy teljesen kipihent, de korántsem az. Egy átvirrasztott éjszaka két órai alvással nagyon megterhelő tud lenni. De lehet, hogy ha nem is bölcsen cselekedett, de legalább kihasználta az időt és információt gyűjtött amit meg is osztott a kipihentekkel.
Amit tegnap éjszaka látott, az néhány összerágott fa, némi ürülék ököl méretű gombócokban. Bizony, leszűrtétek mind a hárman, hogy ez nem lehet más, mint a hatalmas rágcsálók nyomai. De mit is kellene csinálnotok? Hol a sensei akinek ki kellene adnia az utasításokat? Óhh, ne aggódjatok a Bohóc nagyon is jelen van. Föntről, igen, onnan a magasból a faház tetejéről, hirtelen egy jól ismert, vékony és idegesítő hangot hallotok.
- Látom szépen felkeltetek, ahogy azt várta. Ami azt illeti, tegnap egy kicsit csalódtam bennetek, ugyanis végighallgattam a terveteket. Végig, minden egyes szót. Bizony, kis cukrocskáim, járhat az agyatok, hogy miket mondtatok rólam tegnap! Nem hiába vagyok Én a mesteretek! Elvégre az ANBU címet nem a semmire kaptam nekem elhihetitek kis cukorborsók! Nálam jobb fejvadászt keresve sem találhattatok volna... Na de térjünk a tárgyra. Egy meglepetésem van számotokra. Ha végeztünk a küldetéssel, akkor mindenkinek tanítok egy személyre szabott technikát, de ezért tennetek is kell. Egy icipici gikszer ugyanis felborította az egész tervemet. A másik csapat, minden bizonnyal már végzett a rágcsálók kiirtásával, de egy patkány maradt még. Azt a kis medvecukrot, kellene megtalálnotok és kiiktatni! Egy a gond, amit elfelejtettem közölni, hogy nagyjából egy Orrszarvú méretű patkánnyal álltok szemben. A feladatotok, hogy megkeressétek...
A sensei szavaiba, sikítások és hatalmas zörgések vágtak közbe. Mind a hárman felfigyeltetek a zajra és mint egy igazi shinobihoz illik, reflexből indultatok a zaj irányába. A sensei is ugyan ezt tette. Egyszerre értetek oda mind a négyen. A kikötőből jött a zaj. A kikötő nem volt nagy, csupán akkora mint tegnap is. Egy viszonylag nagyobb stég volt és néhány hordó, valamint egy kis faház mellette. A faházban emberek voltak és fáklyával hadonásztak. Hátul, az ablakon próbált kimenekülni az egyik, de nagyon ügyesen megégette magát.
- Szörnyeteg! Szörnyeteg! Aoggghhhh...
És a vadállat ketté roppantotta a nyakát. A hatalmas vízipatkány ott állt a kis kunyhó bejárata előtt szájában a véres holttesttel. Bizony nem volt szép látvány. Valószínűleg a három genin közül, ketten nem szembesültek még a halálnak ezen formájával. A fickó feje csak lógott lefelé. Néhány bőrcafat és ínszalag tartotta csak. A szeme elfehérdett, és az arcán még mindig látni azt az iszonytató fájdalmat amit átélt. A szája még lassan mozog... Az idegek játéka, vagy talán még mindig látja a testét és titeket amint szembesültök a halállal? Ezt nem lehet tudni. A nyaka helyéről spriccelt a vére, egyenesen a patkány szemébe. Eleresztette a holteste. Ahogy "kiköpte" megvillantotta sárga fogait és vérvörös szemét. A bal szemébe fröcskölt a vér, ezért azt csukva tartotta. A másik fickó aki még mindig a házban volt, elszörnyülködve öklendezni kezdett és elájult. A sensei nem sajnálattal és nem is félelemmel nézte végig a jelenetet, csupán undor látszott az arcán. A három genin a Bohócra nézett, hogy mit is kellene tenniük.
- Mire vártok? Öljétek meg! Ha igazi shinobik vagytok, akkor most nem sokkoltok le!
Hangzott az utasítás, majd a sensei hátrább ugrott. Bizony nem könnyű ez a helyzet. Ez a sokkoló jelenet és most szálljanak szembe egy ekkora gyilkológéppel? Minden csak rajtatok múlik.



// Szépen megfogalmazott leírást kérek a gondolataitokról és a karakteretek érzelmeiről. Milyen hatást fejt ki és mit cselekedtek. Éljétek át a karaktereteket és a szituációt. Érzést is vigyetek bele. A sorrend mindegy //

Ahogy kikeltem a "puha ágyból" és kimentem a levegőre, pont elkaptam még a napkelte gyönyörű látványát. Néha otthon is meg szoktam nézni , de innen egészen más volt, egy új naplemente. Nemsokára Kawachi elmondta, hogy mit látott az éjszaka. Ez azért eléggé meglepő. Azt tudtam, hogy a sensei egy bohóc de hogy még ekkora hazug is! Pont amíg azon gondolkoztam, hogyan fogom leordítani a fejét meghallottam a tengerimalac hangot. Ez nem lehetett más, csak ő. Azt mondta, hogy csalódott bennünk, de mit vár tőlünk ha nem is mondja el nekünk az igazat? Hallotta miket mondtunk róla, és ezért elkezdte sorolni a rangjait. Nem nagyon érdekelt, hogy mit mond de amikor a patkányos részhez ért, kicsit megijedtem. Orrszarvú méretű patkány? De nem sok időm volt reagálni a dologra mert sikolyok és hatalmas zörgések törték meg a gondolatmenetemet. Azonnal elindultunk a hang irányába mind a négyen. Az emberek fáklyákkal hadonásztak mindenfelé és nagy volt a pánik mindenütt. Az egyik szerencsétlen próbált kimászni a faházból az ablakonkeresztül de csak sikeresen elégette magát. A patkány pedig elkapta. Elroppantotta a nyakát, és a a szájában szorította a fejet. A másik férfi rosszul lett a házban és elájult. A látvány leírhatatlan volt. Megrémültem, mert nem tudtam mit tegyek. Az agyamba villantak a rémképek anyámról. Teljesen bepánikoltam. Az üres arc ami a férfi fején volt olyan volt akár anyám arca, fájdalmas és üres : a halál nézett rám , ahogy a férfira pillantottam. A sensei kiadta az utasítást. A lábaim remegni kezdtek, és nem mertem moccanni sem.A lábaim nem mozdultak, pedig mozdítani akartam őket: a földbegyökereztek. A félelem teljesen eluralkodott rajtam. Egyre csak anyám szavai csengtek a fejemben, és az ígéretem amit magamnak tettem: megbosszulom őt. Erőtvéve magamon, bár még sokkos állapotban haraggal teli nekilódultam az óriási szörnyetegnek. Láttam, hogy Kawa elkezdte dobálni a fenevadat dobókéssel, ami jelentősen elterelte a figyelmét. Ezúttal nem gondolkoztam, csak a harag irányított: Úgy éreztem , ha ezt a mocskot megölöm akkor egyben megölöm azt a 2 rohadékot is, akik tönkretették az életemet. Elővettem egy Kunait, és szemtől szembe rohantam a patkánnyal: csak a testem vitt, nem is gondolkoztam. Oldalról megpóbáltam beleszúrni a kunait a bordáiba, míg Kawa kései elterelték a figyelmét, és az volt a célom, hogy a az oldalán keresztül próbálom kilyukasztani a tüdejét. Nem érdekelt, hogy ez milyen veszélyes, szinte ösztönlényként viselkedtem. A szavak amiket a többi ember kiáltozott körülöttem teljesen eltompultak, és nem hallottam egyet sem közülük, csak anyám szenvedéssel teli mondatai csengtek a fülembe, és a vágy, hogy megöljem ezt a lényt.

Ahogy lassan kimásztam az ágyból, egy jó alvás után még fáradt voltam és rossz érzésem volt. Olyannak nevezném az érzést mintha, tudnám, hogy ma kivégeznek. De ennek ellenére felkaptam a fegyvereimet, felszerelésemet és a többiek után kimentem a ház elé. Még ki se láttam rendesen, de Kawa és a sensei már szóváltásban voltak. De azonnal kinyílt a szemem ahogy meghallottam egy bűvös szót:ANBU. A sensei állítólag AMBU ügynök. Akkor hogyan lehet ilyen bohóc? Nagyon felkavaró pillanat volt. Nem tudtam mit higgyek. Nagyon meg voltam lepve. Nem akartam elhinni, mert eddig pont ennek az ellenkezőjét mutatta. Ezután láttam csak meg a természetet mellettem. Kupacokban állt az ürülék. Nem gondoltam, hogy patkányé, de tévedtem. A sensei azt mondta, hogy egy orrszarvú méretű patkány még van. Ettől félelem támadt bennem. Sajnos nem volt időm gondolkodni, mert ordítás hallatszott a kikötő felől. Az egész csapat odament. Én olyat láttam amire azt hittem vicc. Egy óriás patkány. Ez már nem is patkány hanem szörnyeteg. Az emberek fáklyákkal hadonáztak felé egy házból. Egy ember ki akat ugrani az ablakon, de megégette magát a patkány pedig elkapta. Unorító látvány volt. Az emberből ömlött a vér, látszott az utolsó rémület az arcán. A szeme kifehéredett és fröcskölt belőle a vér. A patkány szemébe is jutott belőle majd elengedte áldozatát. Ettől teljesen megrémültem, alig bítam megmozdulni. Ránéztem társaimra. Kawán szokás szerint nem volt érzelem és már támadásba is lendült. Dobókésekkel támadta a patkányt. Chiyokon látszott a rémültség, a félelem. De hirtelen harag ült az arcára és egy kunaival futott a patkány felé. Nem akartam gondolkodni sokat úgyhogy a másik oldalról akartam megtámadni a patkányt. az egyik oldalon Chiyoko van. A másikon ha én támadom az jobb lesz. Elővettem két kunait és rákötöttem két robbanó vetlit. Úgy gondoltam felrobbantom a patkányt. A dinamikus akciót használva a patkány fölött teremtem és megpróbáltam beleszúrni a hátába a két kunait. Majd ha megvan lepróbálok ugorni a hátáról és magammal rántom Chiyokot, hogy ne érje a robbanás.( ezt a bordánszúrás után terveztem) De közben még ráordítok Kawára, hogy mennyen ő is távolabb.

Késeim célt értek, de mégse ott, ahol terveztem. A lába felé dobott az ujjába állt, a mellkasát eltaláltam, de arra nem számítottam, hogy túl kemény lesz a szőrzete és a csont, sebet viszont ejtett rajta, végül is bőr is van szerencsétlen állaton. A fejre célzást viszont benéztem, mivel a fogát találtam el. Közben Chiyoko is támadásba lendült, de még Rabito is. A lánynak egyetlen szerencséje az volt, hogy Rabito elvonta a patkány figyelmét, így kisebb sérülésekkel megúszta a dolgot. Miután a társaimat ellökte, előkaptam az egyik ninjatot és én is megtámadtam a patkányt, viszont arra nem számítottam, hogy a fegyver az állat bordái közé szorul, így hátraugorva védekező állásba helyezkedtem, miközben előkaptam a másik ninjatot is, majd előkaptam két senbont is. Érezni kezdtem, hogy a kihagyott éjszaka nem tett jót a szervezetemnek, érezni kezdtem a fáradtságot. Rá kellett jönnöm, hogy nekem már csak távolról veszik hasznomat. Az egyiket az állat nyakára céloztam, ami ha betalál, akkor az állat fuldokolni kezd, mivel így nem kap levegőt, majd ha kinyitja a száját, akkora a másikkal pedig úgy célzok, hogy a támadás egyenesen az agyába fúródjon a szájpadlásán keresztül. Ha ez nem sikerül, akkor elsőként a társaimra és az esetleg még ott álló emberkékre ordítok, hogy húzódjanak hátrébb, majd a hátizsákomból előveszem a fuuma shurikent, persze figyelve a patkány reeakciójára, és ha támadni kezd, akkor elugrom előle, és kihajtogatva azt a patkány felé dobom. Ha ez nem sikerül, akkor még rászólok a társaimra, hogy csináljanak valamit, mert én már nem bírom sokáig, így a harc rájuk van bízva, majd még hátrébb ugrottam, lehetőleg egy asztal m,ögé, ha támadni szeretne az állat az lelassítsa a mozgását és könnyebb legyen kikerülni a hatósugarából.

//Eddig elhasználtam: 1 ninjato, 3 dobókés. Most használt: 1 fuuma shuriken, 2 senbon. Jobb kezemben egy ninjato//

Természetesen a magánakcióm nem járt büntetlenül. A hatalmas patkány felágaskodott, és Rabitoval együtt elrepített. Csodálkoztam, hogy a társam ilyen bátor, és megvéd. Megköszöntem volna, ha nem lett volna az a helyzet ami volt. Arra gondoltam, majd utána megköszönöm. Az a rohadt dög éppen Kawa felé tartott, és ami új volt számomra rajta, hogy egy ninjato lógott ki a bordáiból. Eszembe jutott valami. Azt gondoltam, ha tudnánk használni a Kirigakure no jutsut, akkor lehet hogy nem látna ez a dög semmit, és kissé összezavarodna, és akkor a néma gyilkolás technikájával elég közel tudnánk kerülni a ninjatohoz, és ráhelyezhetnénk pár robbanócetlit. Azt biztosan nem élné túl. De ekkor eszembe jutott, hogy a pánikoló emberek mindenfelé futkosnának, és talán az egyik szerencsétlen a patkány markaiba szaladna, aki persze ilyen zavartan azonnal széttépné, nem mintha alapból nem lenne elég zabos. A tervem persze nagyrészt megosztottam a társaimmal - nem meglepő módon nem higgadtan, hanem ordibálva, hogy jól hallják-, és arra vártam, hogy valaki tüntesse már el innen ezt a sok embert.
- Sensei, nem tudná eltakarítani ezeket az embereket innen? - kérdeztem kissé ingerülten, kiabálva a senseinek. Mindeközben senbonokat dobáltam a dög felé, hogy addig is elterelődjön a figyelme. Nem céloztam sehová, csak úgy nagyjából a feje felé: hátha amíg kawa felé fordítja a figyelmét egy-egy belemegy azokba az undorító szemeibe. Körülbelül 3-4 sebont dobtam el.

A tervünk nagy részben bevállt, de azt az a orbitális nagy állatot nem sikerült kinyírni. De legalább Chiyokot shikerült megóvnom, mivel a patkány felágaskodott és megrugott engem, így Chiyokoval együtt repültem el. Eléggé fájt mindenem, mivel egy óriási patkánytól kapott rúgás eléggé fáj, mert zúzódásokat okoz, de még Chiyoko is rámesett. De ez nem érdekelt mert mégis ő egy lány, ezért nekem kell megvédeni. Előbb felkelt mint én és már támadni is akart. A terve nem tudom mi lehetett, de nem állt le, egy kis ideig sem. Én sem voltam rest, felálltam és kivettem a shuriken tartómból 3 shurikent. Nem tudtam pontosan hova kéne dobni a shurikeneket, így hát a patkány oldalába próbáltam vágni. Láttam, hogy Chiyoko is támadja, csak ő a fejét célozza és senbonokat dobál. Ezután pattant ki egy ötlet a fejemből. A tervem az volt, hogy a két ninjatomat a patkány oldalába szúrjam. Mert ennek már le kell lassítania, hiszen már több fegyver is volt benne és egy ninjato is állt ki a bordái közé. Úgy hogy még kettőtől talán meghal, de minimum lelassul, legyengül. Két kezemmel előhúztam a két ninjatot és a Dinamikus akciót alkalmazva a patkány mellett teremtem és megpróbáltam a hasába szúrni a két ninjatot.

Tottori Shinko írta: Nagyon gyorsan haladunk az erdő fái között, így hamar magunk mögött hagyjuk a kikötőt. Szerencsére nem tart túl sokáig és találunk egy lyukat. Alkalmas arra, hogy azok a patkányok berendezkedjenek. Amikor az üreg közelébe érünk, jelzem a társamnak, hogy álljunk meg.
- Azt hiszem megérkeztünk. - szólalok meg. - Mit gondolsz, csak úgy rontsunk be és öljük meg az összes túlméretezett rágcsálót, vagy várjuk meg míg kijönnek néhányan és támadjunk azokra? - kérdezem a kunoichi-t.
Nem vagyok valami jó vezető, legalábbis még nem vagyok benne valami tapasztalt. Lényegében ez az első küldetés amin részt veszek, tehát még nem is lehet benne tapasztalatom. Éppen ezért próbálok Kitane-vel közösen dönteni a dologban.

- Nekem mindegy. Végül is a feladat, hogy írtuk ki a rágcsálókat. Tehát én be megyek ha akarsz kin maradhatsz.
Le ugrom a fáról és az egyik nagy üreg mellett landolok. Most vizet kérek használd azt a jutsut, hogy klont tudjak csinálni.
Amint Shin vizet varázsol én létre hozom a klont aki jó pár méterrel előttem sétálva elindul az üregbe én pedig mögötte lépdelek lehető legkisebb zaj keltést is elkerülve. Csak haladok előre, és fegyvereimen tartom a kezem.
- Jól tudom egy központi üreget kelene meg keresni és az egészet be robbantani lehető legtöbb járatot lezárni, hogy majd a rémült vagy épp meg vadult rágcsálok egy irányba induljanak ahol mi majd várjuk őket éles pengékkel.

Kitane kérésére megalkotom a szükséges kézpecséteket, majd jó adag vizet lehelek ki, amiből simán összehoz egy vízklónt. Ezután elindulunk befelé, kezemben erősen szorongatom a kardomat. Nagyon izgulok, ez lesz az első küldetésem, ráadásul egyből a harci tudásomat kell használni. Na igen, ki másra bízhatnának egy ilyen feladatot, mint a Hihetetlen, az Egyszerűen Nagyszerű Tottori Shinkora?
Hamarosan viszont megrázkódik a barlang. Valami elindult felénk és ahogy hallom, egészen hatalmas. Hamar elkap a felismerés, ez a dög sokkal nagyobb, mint amire számítottam. Ráadásul ezen a szűk helyen esélyünk sincs ellene. Így hát megragadom Kitane karját és elkezdem magammal húzni a kijárat felé.
- Gyere, menjünk ki. Ez a bestia sokkal nagyobb, mint amit vártunk! Kint könnyebben el tudjuk intézni!
Amint kiérünk alaposan szemügyre veszem a terepet, majd próbálok egy tervet összeácsolni. Szerencsére nagyon hamar sikerül összehozni valamit.
- Kitane! Álljunk a barlang szájának két oldalára, így nem tud egyszerre mindkettőnkkel foglalkozni. Majd én támadok először! Elterelem a figyelmét, te pedig helyezz el rajta robbanó címkéket! Ha neked nincs, akkor tudok neked adni, csak szólj! - mondom.
Ha kér tőlem robbanó cetliket, akkor adok, nekem 10db van belőlük. Ha nem kér, akkor természetesen nem erőszakolom rá. Majd próbálok lelkileg felkészülni a rágcsálóra. Amint kiér az üregből, azonnal a korábban elsajátított Suiton technikával megcélzom a fejét. Ezzel valószínűleg magamra terelem a figyelmét. Ha felém fordul, akkor Shunshinnal azonnal a fejére mászok, majd kardomat egyszer bele döföm, utána pedig vissza ugrok a korábbi helyem irányába. Mindenképpen megpróbálom Kitane-tól távol tartani, amíg ő elhelyezi a címkéket.

- Ne..Ne NE!!!!
Épp időben ragadott magával Shinko a vad biztos, hogy magával sodort volna. Satsu épp harcot ízlelt érezte a vér édes illatát már most. Én pedig új fent halottam a suttogást egy elkeseredett de gyilkos hangot ami szolit valahonnan a feneketlen mélységből. Ahova soha nem mertem még be merészkedni eddig életemben.
- Egy nagy ***** fogok engedelmeskedni egy férfinak!
A nyakláncom teljesen más helyzetben állt. Most Satsu volt porondon akit most meg ismerhet a világ. De talán ez a jelem ez a skizofrén elme szülte tudat talán lehet valami még rosszabbnak a hírnöke akit épp ö tart kordában.
Csak tovább morogtam magamban, de azt már Shin nem halhatta az elő törő vad miatt. Persze vártam vagy is inkább kihasználtam, hogy Sin magára tereli a figyelmet. Nem tudta nekem nem kellenek címkék mi vagyok én valami gyáva kukac? Nem is címkézgetek ahogy a lény már ha csak egy jön egyszerre remélhetőleg. Amint az izé felbukkan gyors helyváltoztatás technikával becsúszok a lény alá kinek gyomrába mélyesztem Katanám teljes erőmből és közben üvöltök. A lágy szövet nem tud elenálni az élesre fent pengének és mélyen szervekbe hasit remélhetőleg lehető legnagyobb sebet ejtve.

Mire kiérünk a barlangból, már hevesen esik az eső. Szinte mindent elmosott. Ráadásul ha ez nem lenne elég, még a barlangból is komolyabb mennyiségű víz zúdul ránk. Majd megjelenik a hatalmas bestia.
- Gyere, te túlméretezett rágcsáló! - kiáltom neki, majd megalkotom a suiton technikámat.
Amit akartam sikeresen elértem. A patkány rám figyel, viszont Kitane nem azt csinálja, amit mondtam. Kissé aggódni kezdek, nem elég hogy az időjárás belerondított a tervembe, a társam sem csinálja, amit szerettem volna. Miután a dög fejére ugrok, kétségbe esetten elindítok egy támadást, így sikerül az orrát megvágnom. Közben már egy új terven töröm a fejem, úgy néz ki, most magamra számíthatok.
- Lásd, hogy harcol egy igazi isten! - üvöltöm, majd a rágcsáló megindul velem az egyik irányba.
Minden erőmre szükségem van, hogy meg tudjak maradni. Mást nem is csinálok, csak kapaszkodok az állat bundájába, hogy ne essek le és sodorjon maga alá. Végül megcsúszik, ami ad egy kis esélyt valami újra.
Leugrok gyorsan a bestiáról, majd hogy az esés erejét csökkentsem, gurulok egyet a földön. Ezután felállok és koncentrálni kezdem a chakrámat. Egy nagyon jó terv ugrott be így hirtelen.
- Kirigakure no Jutsu! - aktiválom a technikámat, majd sűrű ködbe borítom a környéket.
Ezután teljesen elhalkulok, csak a környezet zajára, illetve a patkányra figyelek(Muon Satsujin használata). Amint meghallom a dögöt, elindulok felé, néma csendben, miközben elő veszem a robbanó jegyzeteket.
Ha a patkány közelébe értem, akkor Shunshin segítségével felugrok a testére, majd a nyaka tájékán elhelyezek egy címkét. Ezután tovább szökkenek, hogy az egyik hátsó lábára is tegyek egyet. Ezután pedig elugrok a közeléből, majd megalkotom a fél tigris kézpecsétet.
- Kai! - mondom, mire felrobbannak a robbanó cetlik.

//Ha a köd nem jön össze, akkor is hasonló módon próbálom elhelyezni a testén a cetliket. Én benne vagyok egy komolyabb küldetésben //

Egy nagy karmolás az én tökéletes bőrömön. Nem zavar a heg és a fájdalom is csak másodlagos sőt még élvezem is hisz Satsu már csak ilyen. Egy szadista kicsit morbid és negyedrészt mazochista kislány. Inkább csak hihetetlen gonosz módon felnevetek amikor felállok és izzó kegyetlen tekintettel a lényre nézek. Elmém most nagyon közel áll a sötét feneketlen mélységhez, hogy lezuhanjon. és valami új törjön a felszínre valami veszedelmes szó szoros értelmében valami gyilkos szándék kigyoza be azt a valamit. Az ellenfelemre rontanák de kénytelen vagyok mozdulatlanul állni. Shinko elválasztót engem és a prédám egymástól. Mindent magának akar..... Hát legyen akkor végig nézem miként boldogul ebben támadásban egymaga, már ha látnák is valamit belőle. Meg várom a míg a köd eloszlik.

**
Ha az élőlény még él de a földön fekszik, de él oda sétálok és egyszerűen átvágom a tokát majd kéjes tekintetel és örömmel meg nyalom a véres pengét. Pont mint akkor abban a házban.

**
Ha még él három Kunaira erősített robano jegyzetet dobok a feje felé. Amint azok becsapódnak már fel is robbantom öket.

A köd létrejött és Shinko sikerrel kivitelezte a robbanójegyzetek feltapasztását is. Chakrája segítségével egész könnyen megmaradt az állat szúrós szőrzetén. Mondanom sem kell, hogy nem igazán volt helyes cselekedet a köd létrehozása. Ugyan az állat valamicskét lenyugodott, de ha Satsu nem kapcsol, akkor egyenesen a patkányba rohan. De természetesen ott van a csapatmunka is, ami az egyik legnagyobb fegyverük, így a lány nem futott bele sem a robbanásba sem pedig a patkányba. Igen, a robbanás sikeresen létrejött. Szerencsére nem tett akkora kárt a patkányban, hogy annak bizonyos szervei és cafatjai szerterepüljenek és izgató hatással legyenek egyesekre. Amint a köd elült, mivel a fiú feloldotta a technikát reménykedve terve sikerességében, megláttátok a szenvedő állatot. Ugyan Shinko az állat folytonos mozgása miatt csak a nyakára tudott tapasztani egy címkét, de az is éppen elég volt. A hatalmas patkány fekve is akkora volt mint Ti. A fejét már csak néhány izomszövet és a nyelőcső tartotta össze. Bugyborékolt a vér a nyaka többi részéből, ahogy próbált levegőt venni már csak a szervezete puszta kényszerműködése által is. Rázkódott az egész állat. Satsu viszont közeledett. Csak Ő tudta, hogy mit akar. Elvágta a maradék tartóidegeket és egyéb dolgot a patkány nyakánál. A vér spriccelt mindenhova, de érdekes módon a lányt, mint ha elkerülte volna. Éppen nyalta volna meg a kést, amikor valaki hirtelen megjelent mellette és megfogta a kezét. Kidoru-sensei volt az. Satsu érezte bőre melegét. Szinte tüzelt, de még is kellemes érzés volt.
- Nem szabad Kitane. - Mondta mosolyogva, majd a másik kezével lassan kicsúsztatta kezedből a fegyvert, majd beletörölte a ruhájába - Tessék! Szép tiszta.
Adta vissza, majd Shinko felé sétált. Ahogy közeledett érezte a melegséget amit Kitane már nem. Körülötte a víz, mint ha felszáradna olyannyira forró volt. Az eső is elállt és furcsa, olyan mint Shinko által létrehozott köd jelent meg. De ez most természetes volt. Érezni lehetett a levegőben a fojtogató párát. Nem sokan szeretik ezt az érzést. Kidoru-sensei egészen közel ért a fiúhoz, majd egy forró csókot nyomott az arcára. Szinte égető volt a forróság amit érzett a fiú. Egy szép piros folt is maradt a homlokán, ami valószínűleg pár órán belül eltűnik. Mikor elhajolt tőle szépen lassan, még odasúgott valamit amit csak a fiú hallhatott.
- Marad mellette és vigyázz rá!
Ez után pedig, kiegyenesedett, és mosolyogva közölte a tényeket.
- Nos, minden egyes üreget beomlasztottam és megöltem a patkányt. Sajnos csak egyet találtam az üregébe, így az valahol a szigeten kóborol. Majd a másik csapat elintézi azt a példányt. Mind a ketten ügyesek voltatok, és ennek meg lesz az eredménye is. Nos, indulás haza! A hajó már itt van!
Utasított, majd elindult a kikötő irányába.



// Következő postot már a Kage palotába kérném. Tehát a Mizukage Palotájához. Ne húzzuk az időt nemsokára minden megváltozik... Jutalmatok a szép és élvezetes játékért +20 ch. A hazaút eseménytelenül telt nem volt semmi érdekes. //