Re: Yokkyuu sziget

**Hidetora No Minovara** Vas. Okt. 03 2010, 17:14

Az ebéd utáni edzés meghozta a kívánt eredményt és a délután elejére mindannyian elsajátítottuk az aznapi edzés anyagát. Annak ellenére, hogy ez egy gyorstalpaló kurzus volt mindenki tökéletesen megtanult mindent. Ez a feladat a faluban lehet hetekig is eltarthatott volna de valahogy a mester módszere gyorsan és hatásosan mutatta be az alapokat. Annak ellenére, hogy az edzés második része nem volt olyan hosszú legalább ugyan olyan fáradságot okozott mint az első fel. Ezt a mester is észrevette és meg is jegyezte.
- Jobb lenne ha pihennétek egy kicsit. Remekül teljesítettétek a mai feladatot. Kijár a pihenés mindhármótoknak. - Mondta a mester és kiment a partra. Ugyan úgy ahogy pár órával azelőtt is, amikor ebédel varázsolt számunkra, most is leült a parton. Mindannyian letelepedtünk mellé és vártunk. Nem sokkal később a mester megszólalt és megkérdezte, hogy mik a terveink.
-Rendben, most viszont a terveitekről akarok hallani. - Aznap ezt már másodszorra kérdezte. Gondolom tudni akarta mit kell megtanítania. A következő mondata is ezt igazolta.
-Mondjuk, hogy a nagy célokat most félre tehetitek. Arra vagyok kíváncsi, hogy merre akartok elindulni, mi az a terület, amivel fejlődni akartok ninjaként? Ezeket ugye nekem kell megtanítanom, és tudni szeretném, hogy kinek mit fogok tanítani, hogy kit mire kell felkészítenem... Ezután elgondolkodtam.
~ Mivel szerencsére mindannyian a víz elemet akartuk hasznosítani ez logikus kérdés. Azt azonban nem biztos hogy a valóég megfelel az álmainknak. ~ A beállítottság nálam nem volt kérdéses, mivel az egyik legismertebb víz specialista klán sarja vagyok. Abban azonban nem voltam biztos, hogy a többiek is tisztában vannak a saját beállítottságukkal. ~ Ez azonban már az ő dolguk. ~ Kis gondolkodás után válaszoltam a mesternek.
- Az én irányom mint már mondtam a víz. Ebben már van is tapasztalatom. A klánomnak hála siketült elsajátítanom a Víz klónok létrehozását, azok felrobbantását és a víz börtön technikát. Azonban hasznos lenne további víz jutszukat is tanulnom. A közelharc elsajátítása is jól jöhet. Emellett sok ninja használ genjutszut. Ezek ellen is szeretnék védekezni. Kitudja talán egy nap majd használom is őket. -

**Yamada Misa** Szer. Okt. 06 2010, 18:32

A fárasztó edzésnek megvolt a hatása. Bár kimerültem, és gondolom ezzel nem csak én voltam így, mikor a sensei bevette azt a jutsut, egy kis nehézséggel, de sikerült fent maradnom a fán, és nem összetörni magam. Ámbár időhiányában voltunk, mert már kezdett sötétedni, és mégsem csak azért jöttünk el hogy fára másszunk. Ekkor a sensei pihenőt hívott össze. A vacsora tálalva, s közben a sensei elmondta a feladatot, és megkérdezte hogy hogyan, milyen irányba fejlesztenénk ninja létünk képességeit. Először Hidetora szólalt fel, mit én is figyelmesen végighallgattam, miközben falatoztam a vacsorát.
-Nos én... E-elsősorban a víz elemmel akarok foglalkozni, víz elemű jutsukat megtanulni, de mint nálam is, az nemárt, ha a közelharcot sem hanyagolom el nagyon, mert akármikor szükség lehet rá.- mondtam, majd Namikát is végighallgattam.

Shikaku Pént. Okt. 08 2010, 23:26

Szerencsétekre, de persze ahogy azt mindannyian tudtátok is, hasonlóak vagytok érdeklődésben is. Lényegében ismételtétek egymás gondolatait, aminek a mesteretek jobban nem is örülhetett volna. Láthatóan felvidult annak tudatában, hogy mindhárman az ő kezei alól kerültök majd ki, és talán valamikor egyike lehettek a sokat emlegetett kirinin csoportoknak.
-Csodás! Egy hagyományos csoport! Micsoda felüdülés ilyet látni, főleg, hogy én is kirinin csapat tagjaként nőttem fel. Mint tudjátok, ezen a szigeten magas az őslakosok víz-affinitása, és ennek a helynek az aurája, és maga a környező óceán is a hatalmunk része. De nem csak ennyi: ez az ország képes olyan ninjákat felnevelni, pont ezen körülményei miatt, amelyeket sehol máshol nem láthat a föld. A víz uralása számunkra nem csak erő, egyszerre érték és szimbólum is, márpedig ha ez egy ilyen csapatban van, akkor minden adott. A testetek szinkronja, a lelketek szinkronja, az elmétek szinkronja olyan képességeket hozhat elő belőletek az intenzív tanulással, ami csak így lehetséges! - Azzal összecsapja a kezét, és izgatottan nekikezd melegíteni. Habár a folyamatosan esteledő égbolt már sötétbe váltott, úgy tűnik az ígéret tartva marad, és nekikezdtek valami elsajátításának. Időtök van, hiszen egy hosszabb kivitelezésű feladat előtt álltok.
-Nos, akkor halljam: mi jár az eszetekben? Legyen víz egyből? Milyen jutsut ismertek, és szeretnétek megtanulni? - Türelmesen vár, de egy cseppet sem ereszt a felkészült tartásból, majd amint kimondjátok a jutsuk nevét, mire azonnal elönti a partot a folyóból rátok robbanó víz, és...

//A kimondott jutsuk hatnak rátok, hatalmasan, láthatóan, de koránt sem olyan halálosan, amilyenek lehetnének. Kérem a leírását annak, ahogy elviselitek a technikát, majd a fejetekbe ötlő gondolatokat várom. Nem muszáj víz jutsunak lennie; ha nem az akkor a rátok zuhogó víz hatása alatt szenveditek el azt.//

**Hidetora No Minovara** Pént. Okt. 15 2010, 15:44

Miután Hodetora befejezte a mondani valóját Yamada kezdett bele a sajátjába. Amit elmondott az szinte ugyan az volt. Ami egyáltalán nem volt meglepő. Ahogy azt nemsokkal később a mester is kifejtette, ebben az országban sokan használna vizet. Nem mindenki azonos szinten de mivel az ország az óceán közepén van így könnyen megvédhetjük magunkat. Ez lett az ország jellemzője. A mester kifejtette, hogy ő is egy hasonló csapat tagja volt és örül, hogy ő taníthat tovább minket. Ezután nekikezdett a vacsoránk előkészítéséhez és közben újabb kérdést tett fel. Kíváncsi milyen jutsukat ismerünk. Ez főként Yamadának szólt hiszen nagy dicsekvésemben én már elmondtam mire vagyok képes. Az is érdekelte milyen jutsukat szeretnénk tanulni. Elsőnek Yamada mondta ki a vágyát aztán én.
- Mester én szeretném elsajátítani a Suiton: Mizuame Nabara és majd a Suiton: Suihachit megtanulni. - Amint kimondtam a jutsuk nevét mellettünk a folyó szinte felrobbant.
~ Valószínűleg egy Suiton: Daibaka no Jutsu. ~ Gondoltam.
~ Ki lehet a támadó? ~ Merült fel a kérdés bennem. Aztán észrevettem, hogy nem tudok elmozdulni ülő helyzetemből.
~ Pont az a jutsu kötött meg amit megszeretnék tanulni? ~ Ezt igencsak furcsálltam majd a másik általam kimondott technika is eltalált. Ez kételyeket ébresztett bennem.

// Ezer bocs a késésért. Elfelejtkeztem róla hogy én jövök. //

Sai Szomb. Okt. 23 2010, 11:09

[Kaneko Rennek]

Valóban nem volt egyszerű a helyzeted, a folyosók nem csak sokan voltak, de girbegurbák, és hirtelen nyílt blőlük teljesen váratlan helyeken újabb és újabb elágazás, amely a végére a legjobb nyomkövetőket is igen kétségbeejthette volna, mert az ember egyszerűen teljesen elvesztette az irányérzékét. AMikor idefelé egy szolga vezetett, nem tűnt ennyire rossznak a helyzet, de visszafelé. Már épp feladtad volna, mikor szembejött a "megmentőd" egy tálcán koszos edényeket cipelő szolgáló személyében, aki egy fél mozdulattal eligazított: s lám, a mókás az volt az egészben, hogy csak le kellett volna fordulnod balra, és már ott is a lefelé vezető lépcső, s a lépcső alján az ajtó az öltözőhöz, amelyből a fürdő nyílt, amelyet valami rejtélyes okból kifolyólag az alagsorba telepítettek.
A helyiség pazar volt, csupa díszítés, csupa freskó, csupa arany berakás, egész káprázatos. A senseied már benn várt rád, s ahogy beléptél, talán elnézést is kértél volna, de még ki sem nyitottad a szád, máris lepisszegett. Aztán intett, hogy csendben mássz be te is a medencébe. Egy ideig nem szólt, te meg nem akartad kihívni magad ellen haragját, így nem mukkantál, míg végül jó öt perc múlva végre megszólalt.
- Érzed, a víz természete egyszerűen csodálatos! - hogy mit akart ezzel mondani, jó kérdés, de szerencsére mostelmaradt a fejtsd ki, mit gondolsz erről, helyette felegyenesedett, és korábbbi feladatodról érdeklődött: - Na, mire jutottál?

**Kaneko Ren** Vas. Okt. 24 2010, 14:01

//Sai//

A néma csendet végül is a sensei megtörte, majd a már "várva-várt" kérdést tette fel nekem;
- Na, mire jutottál?
'Öregem! Ez tényleg ilyen idegesítő?' - mormogtam magamban, pontosabban a gondolataimban "szidtam" tanítómat, mert hiába volt ilyen "fejtörősdit kiadok" típus, ennek ellenére kedveltem tanítómat, még ha ezt nem is fejeztem ki egyértelműen. Bár igaz, nem sok időm lett volna rá. Pontosabban nem túl rég ismerjük egymást, így hát még korai is mélyen belemenni ezekbe a dolgokba. Unott arccal a senseire néztem, majd megszólaltam végre:
- Ez most komoly? - ráncoltam meg a szemöldökömet - Ennek a kérdésnek nincs sok értelme. Az egész feladat értelmetlen! - lázongtam, pedig nem jellemző rám, de tudom jól magamról, hogy ami érdekel azt megcsinálom becsülettel, de ami szerintem értelmetlen, felesleges azzal nem nagyon vagyok hajlandó foglalkozni - Elvégre mi csak ketten vagyunk. Igaz? - folytattam mostmár nyugodtabb hangnemben - Minek elemezni egy ilyen dolgot, hogy egy nagyobb létszámú csapat, hogy tudna itt elrejtőzni? És amúgy is. Ha valaki el tud rejtőzni, akkor el tud rejtőzni. A létszám nem fontos. - fejeztem be a mondandómat, és a végére talán úgy tűnhetett, hogy ki akartam oktatni tanítómat, de ez nem így van. Eszembe se jutott ilyet tenni, pusztán így fejeztem ki nézetemet és kész.
- És, ha... - kezdtem volna újra bele - Áhhhh, semmi.
Nem akartam tovább fűzni a gondolataimat, nem akartam még jobban a sensei feladata ellen szólni. Mindennek az egyik oka, hogy eszembe jutott ismételten az apám. Pontosabban az apám szavai; "Soha ne ellenkezz a feljebbvalóiddal! Ezt jól jegyezd meg fiam!" 'Igazad van Apa!' - lelkesedtem fel magamban - 'Pontosabban igazad volt.' - ismételten előkerültek azok a sötét gondolatok a fejemben - 'De hát pont te mondtad ezt! Apa! Pont te... Mikor te is ellenkeztél. És ez lett a veszted.' - próbáltam nem gondolni ezekre, de még olyan friss volt ez a lelki seb, hogy még nem volt ideje begyógyulni. Még teljesen össze voltam zavarodva, nem tudtam, hogy mi tévő legyek. Nehéz volt megemészteni a történéseket. Miután tisztáztam a gondolataimat, megbánóan a senseihez fordultam:
- Elnézést az előbbiekért Matoke-sensei! Igazán sajnálom. Nem kellett volna... - motyogtam el az utolsó szavakat, majd mélyen a tanítóm szemébe néztem, és megpróbáltam megfejteni a gondolatait.

Sai Szer. Okt. 27 2010, 00:19

[Ren]

A senseied hatalmasat sóhajtott, majd akkora kokit nyomott a fejedre, hogy szégyen ide, szégyen oda, a könny is kicsordult a szemedből.
- Ez azért, mert megpróbálod kioktatni az idősebbet, aki ráadásul a feljebbvalód, mielőtt komolyabban elgondolkodnál - csatt, egy újabb koki. - Ez, mert nem fejezed be az elkezdett mondatot. Ha van bátorságod belekezdeni, mondd is végig! Ez pedig - itt már vinnyogva védekeznél, mert buta azért nem vagy, de meglepődésedre végigsimít a fejeden. -, mert fél szívvel ugyan, de beláttad, messzire mentél.
Ezután nagyot nyújtózott, majd felemelte a mutatóujját. Persze azonnal vonzotta a tekinteted, és megpróbáltad kitalálni, vajon mire akar mutatni. - Engedd meg, hogy új megvilágításba helyezzem a feladatot: ketten vagyunk, ha át akarjuk kutatni ezt az egész nyomoronc szigetet, itt vénülünk meg, mire végzünk, arról nem is beszélve, hogy mire felkutatjuk az egyik felét a szigetnek, addigra a célpontunk rég elrejtőzhet a már átkutatott területekre, arról nem is beszélve, hogy el is hagyhatja ezt a szigetet. Másrészt: mivel egy egész zabos klán haragját vívta ki maga ellen, csak nem akkora idióta, hogy teljesen egyedül legyen, biztos toborzott sereget, ergo sokan vannak, valami olyan helyen, ahol sok ember elfér, de nem feltűnő. Harmadrészt: azt hiszed, ezek a feladatok csak arra valók, hogy pazarold velük az időd, és én jót szórakozhassak a szenverészéseden. Hát nem, megtanítanak logikusan és következetesen gondolkodni, minden részletet átgondolva. Mert mi történik, ha csak úgy nekiesel a feladatnak? Csomó energiát pazarolsz ugyanazért az eredményért, amiért lehet, elég lett volna csak a kisujjadat mozdítanod, ha végiggondolod az egész folyamatot. Szóval, milyen válaszok jöhetnek szóba a kérdésemre?

**Kaneko Ren** Csüt. Okt. 28 2010, 17:27

//Sai//

Miután megkaptam a büntetéseimet, és befejezte a sensei a mondandóját, elgondolkodtam. Először is azon, hogy hova a fenébe mutatott? Érdekes fejjel bámultam a "nagy semmibe", de hamar észbe kaptam, és elkezdtem gondolkodni a tényleges feladaton, ami így már értelmesebbnek tűnt: 'Eddig azt hittem, hogy megint valami teszt jellegű dolog lesz belőle, de a végén kiderült, hogy nem. Így belegondolva már világos, hogy miért kaptam ezt a feladatot. Látszik, hogy még sokat kell tanulnom a helyzetfelismeréssel kapcsolatban. De azért a sensei is "fejlődik" - ha lehet ilyet mondani - mert amikor megismerkedtem vele csak ténylegesen idióta teszteket töltött ki velem, de most mát valahogy másképp gondolkozik ő is. Lehet, hogy kezdetektől fogva ezt akarta? Csak kellett egy kis bevezető, nehogy azonnal a mély vízbe dobjon be? Ha igen, akkor rendesen félrevezetett. Mert most már nem csupán válaszolni kell neki valami bugyuta kérdésre, vagy éppen leírni a elképzeléseimet, hanem most komoly, logikus feladatokkal bíz meg. Áhhhh... Ez de fárasztó. De ha azt mondja, hogy megtanít a logikus gondolkodásmódra, és ettől még én is jobb leszek, akkor részemről oké.' - leeresztettem a tekintetemet a... valamiről, és a immár a vizet kezdtem bámulni. Mélyen elmerengtem a gondolataimban - 'Na várjunk csak egy picit. Mit is mondott a sensei a szigetről? Áhhhh, már nem tudom biztosan.' - megvakartam a fejemet, és erősen koncentráltam, megpróbáltam felidézni magamban a sensei szavait - 'Áhá! Megvan! Mi a sziget déli részén vagyunk. Középen egy vulkán van. Az északi lakatlan, csakúgy mint a keleti is. És a nyugati... a nyugati... Ó tényleg, ott vannak bizonyos "villák", azaz a lakónegyed. Vagy valami ilyesmi. De mondott még valamit az északiról. De mit is?' - teljesen le blokkolt az agyam, mert már amikor elmondta a feladatot a sensei, már akkor se érdekelt nagyon, így hát nem is figyeltem oda teljesen, vagy legalábbis nem kellőképpen - 'Hát persze!' - ugrott be ismételten a válasz saját kérdésemre - 'Az északin volt régebben az emberrabló vidéke, birtoka. Nos, fogós kérdés, de megpróbálok valami használhatóval elődrukkolni Matoke-senseinek' - döntöttem el magamban, majd kb. fél perc gondolkodási idő után elő is adtam:
- Nos. Ha feltűnés nélkül el akar rejtőzni, akkor legvalószínűbb szerintem az északi rész. Mivelhogy ott volt a régi birtokuk, és így elképzelhető, hogy valami földalatti búvóhelyfélét alakítottak ki. Vagy esetleg a hegy északi részén. Optimális lenne a keleti oldal is, de még mindig fenntartom az elméletemet, miszerint egy már előre elkészített búvóhelyen lapulnak meg. A nyugati részt kizárom, mivel csak nem mennek be sziget legsűrűbben lakott részébe. Ez csak akkor lenne elképzelhető, ha a vezér egymaga lenne, és így akarna elrejtőzni. Pont ellentétes gondolkodással. Ahelyett, hogy a pusztán, lakatlan helyen próbálna meg elbújni, bevegyül a sziget lakosai közé. De ez max 1-2 emberre érvényes, egy ekkora "hadseregre" ez nem érvényes. Itt a közvetlen közelbe nem gondolom, hogy lenne, mert ha más nem a klán biztos, hogy keresi a közvetlen környezetükben. Ha a feltételezésem jó, akkor már nem az egész szigetet kell átkutatnunk, csak az északi részét. Ez még így is elég nagy falat lehet, de talán a turbános fickó a segítségünkre bocsájt pár embert a kutatáshoz. Ha meg el akartak volna menekülni, akkor azt már rég megtehették volna, szóval szerintem még a szigeten vannak, csak azt nem értem még, hogy miért. Mi értelme volt elrabolni a lányt? Az egyetlen logikus magyarázat az, hogyha váltságdíjat kérnek érte. Akkor meg úgyis jelentkezni fognak. Bár az sokkal jobb ha mi csapunk le rájuk. És ha nem a váltságdíjért csinálják, hanem valami személyes okból kifolyólag, akkor meg úgyis tovább fogja kínozni a turbános fickót, tehát ismételten jelentkezni fog, azaz nem fog elmenekülni. - fejeztem be, a túlon-túlra is hosszúra nyúlott beszédemet, és vártam a sensei válaszát.

Sai Vas. Okt. 31 2010, 12:59

A dorgálás, úgy tűnt, jót tett, bár azért eléggé elkeserítő, hogy ennyi logikai feladat közepette nem jöttél rá te magadtól, hogy ennek mi is lehet a haszna, lehet, hogy még több feladatot kellene a nyakadba sózni, hogy végre gyorsabban járjon az agyad, és elgondolkodj végre a mögöttes szándékokon is, s ne csak duzzogásra fussa az "erődből". Na de a rövidtávú lényeg, hogy ontani kezdted magadból a gondolatokat.
- Tehát az északi területekre voksolsz - vakarja meg az állát a férfi. - Az okfejtés logikus, de kihagytál még egy helyet: a vulkán miért nem jöhet szóba? - kérdezi gyilkos mosollyal, s kezdted érezni, nem szívesen futnál vele össze mondjuk a chuunin vizsgán, mint vizsgáztatóval, mert úgy megbuktatna, ahogy azt illik és stílusos anélkül, hogy igazán értenéd, miért is nem mentél át. - Ha már így kifejted, nem illik kihagyni semmit sem, amiről információd van.

**Kaneko Ren** Csüt. Nov. 04 2010, 16:18

//Sai//

Amint a sensei megismételte a tippemet, megvakarta az állát. 'Hááát... Ez nem túl biztató. Ez nem jó jel. De hát... Ha van jobb ötlete, biztosan közli majd velem.' - gondoltam, majd a "válaszra" nem is kellett nagyon várnom - 'A vulkán? Nem is tudom. Mondjuk ezt tényleg elfelejtettem megemlíteni részletesebben, csak épphogy szóvá tettem, de nem elemeztem ki. Uhhh!!! Még nem vagyok hozzászokva ehhez az okfejtős izéhez.' - gondoltam bele a dolgokba, majd a sensei arckifejezését vettem észre. Borzasztó volt. Jobban mondva rémisztő. Ez a fura, gonosz vigyor. 'Mit tervez? Miért kínoz??? Áhhhhhh!!! Ez a fickó nem semmi.' - ismét belegondoltam a dolgokba, hogy mi is szólhat a vulkán mellett, vagy épp a vulkán ellen, de nem sokra jutottam. Ezzel csak még jobban összezavarodtam. De hát, muszáj volt elmondani a senseinek a gondolatomat, így hát csak megeredt a nyelvem:
- A vulkán... Mmmm... - szedtem még össze utoljára a gondolataimat - Ahogy már említettem, a vulkán északi részén lehet valami rejtekhelyféle. Előny lenne számukra, ha a sziget központjában lennének, mert így könnyen eljuthatnak bárhová, mármint a bázisuktól nézve. Mindemellett még egyszerűbb is lenne meglépni akárhonnan, szintén a távolság miatt.
Kezdtem zavarba jönni. Nem tudtam pontos választ adni, meghazudtoltam saját magamat.
- De konkrétabbat nem tudok mondani Matoke-sensei. Sajnálom. - néztem a vízre egy ideig, majd újra a sensei felé - Még nem szoktam hozzá az ilyen feladatokhoz, így konkrét döntést sem tudok hozni. Deee... - ismét csak meginogtam, de végül csak döntöttem - Én még mindig az északi részre gondolok. Szerintem az lenne a logikus. Vagy legalább is én ott rejtőznék el. - fejeztem be, és csak remélni tudtam, hogy ezek után már nem faggat tovább, hogy megelégszik a válaszommal, esetleg kijavít, és közli velem az ő javaslatát.

Sai Vas. Nov. 07 2010, 02:26

[Ren]

Senseied elgondolkodik.
- Könnyen meglehet - jegyzi meg, de semmi értékelés, semmi büntetés vagy jutalom, csak a plafon tanulmányozása. Váratlanul szólal meg, mikor már épp megfeszülnél, hogy kiolvasd lehetetlenül profi pókerarcából, mit is gondolhat.
- Az lenne a legeredetibb, ha valahol itt lennének az épületben - mosolyodik el kópé gyerekként. -, senki nem gondolna rá. Na de siess, és fejezd be a fürdést! - pöccint homlokon. - Holnap kora reggel nekikezdünk a keresésnek! - azzal kilép a vízből, nem törődve vele, hogy esetlegesen olyat is láthatsz, ami ugyan neked is van, de nem lennél kíváncsi az övére... Még jó, hogy van törölköző, amilyen elmebeteg, simán végiglibegne így a házon...
- 8-kor az udvaron, addig is gondolkozz el, hogy lehetne a leghatékonyabban felderíteni az északi területeket egy körülbelül 7-8 fős csoporttal! Oyasuminasai! - tűnik el az ajtó mögött.

**Kaneko Ren** Kedd Nov. 09 2010, 21:25

//Sai//

A senseinek szinte már-már őrült ötlete támadt. Továbbfűzte a gondolatomat, miszerint nem lenne feltűnő az, ha a közelben rejtőzött volna el az ellenség. Ezt addig vitte tovább, hogy már a kastélyba képzelte el az ellenséget. 'Huhh! Ez azért már túlzás lenne.' - gondoltam, majd arra lettem figyelmes - köhömm - pontosabban arra nem lettem figyelmes, hogy a sensei kiszállt a vízből, és hát mit ne mondjak. Háátt, őőő, izé.... Nem volt igazán szégyenlős. Szóval kiszállt a vízből, törölköző köré, és már ment is. Persze még adott nekem búcsúzóul egy újabb feladatot. 'Yeeeeeeeeeeeeeeehhhh!' - gondoltam szarkasztikusan. Ilyen van egyáltalán???? Shocked

Na mindegy, nem ez a lényeg. A lényeg, hogy a sensei távozása után még ejtőztem egy kicsit, élveztem a fürdőt, majd lassan én is kivánszorogtam a medencéből. Kiszállás, törölköző derékra, séta, stb. Miután mindennel végeztem, és már a szobámban voltam, ismételten ledőltem az "ágyamra". Hamar elnyomott az álom és már arra keltem, hogy a hasamra süt a nap. Már amennyire besütött odáig a nap, de a lényeg, hogy felkeltem. Összeszedtem a holmim, majd ahogy a sensei is mondta, "8-kor az udvaron". Tehát kiléptem a szobámból, és megpróbáltam megtalálni a kijáratot. Nah, jó ez nem volt nehéz mivel még az eszemben volt tegnapról az út. Visszafele sem volt nehezebb, legalábbis nem annyira mint tegnap a fürdő fele. Razz

Út közben jutott eszembe, hogy el is felejtettem a feladatot, pontosabban mondva elaludtam, így nem is nagyon volt rá időm, hogy végiggondoljam a dolgokat, de úgy gondoltam, majd rögtönözök. Kiléptem a palotából, így immáron az udvaron voltam. Kezeimet zsebre tettem, majd lassan elindultam megkeresni a senseit, szépen lazán. Közben persze az agyam fogaskerekei csak úgy forogtak, kattogtak, hála Matoke-sensei újabb feladványának.

Sai Pént. Nov. 12 2010, 01:11

A sensei már az udvaron várt 8 marcona harcos társaságában. Mind azonos ruhát viseltek, s ha megkockáztattad a gondolatot, hogy a megbízótók testőrsége, vagy legalább is valamiféle fegyveres ereje lehetett a kis csoport, akkor jól tippeltél.
- Jó reggel, kölyök! - hajított feléd egy zacskót, amelyet elkapva rájöhettél, nagy valószínűséggel kaja van benne, ez a sovány reggeli... - Íme, ő lesz majd a vezetőtök - mutat rád a férfiak felé fordulva, majd rád kacsint. - Remélem, gondolkodtál a feladatodon. Az urak ugyanis kíváncsian várják, mi is a feladatuk.

**Kaneko Ren** Vas. Nov. 14 2010, 13:06

//Sai//

Hamarosan megpillantottam a senseit, az udvaron. De nem csak őt. Volt még vele; 4-5-6-7-8 nagydarab ember. 'Ez lenne hát a kutatócsoport? Inkább izomagyú harcosoknak tűnnek, mintsem felderítőknek. Ahogy így elnézem őket, az erejük biztosan megvan, de az eszük is?' - ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikoris Matoke-sensei szavaira kaptam fel a fejem, majd a kis tasakért nyúltam ami csak úgy úszott a levegőben. Kezemben landolva éreztem, hogy valami félig-meddig puha dolog lehet, és kaja szaga van. Belekukkantottam, és hát talált-süllyedt, bizony étek rejlett a kis zacskó.
- Jó reggelt! - viszonoztam senseiem üdvözlését, majd egy apró bólintást is intéztem az urak felé - Most nem vagyok éhes. - mondtam ismételten a sensei felé fordulva, majd zsebre vágtam a reggelimet, gondolván jó lesz még későbbre is.
Az ezt követő dolgok igazán megleptek. 'Mi? Hogy én legyek a vezetőjük ezeknek az izomagyúaknak? És én parancsoljak nekik? Huhhh, öregem ez nagyon gáz. Nem hiszem, hogy ezt díjazni fogják. Elvégre egy kis taknyos, hogy parancsolhatna 8 ekkora harcosnak?' - kételkedtem magamban, de hamarosan úrrá lettem a negatív gondolataimon - 'Mondjuk... Elvégre a sensei utasított, hogy közöljem a bizonyos "urakkal" a feladatukat. Nah, hát akkor ezt most meg is kapják!' Átgondoltam gyorsan mégegyszer a mondandómat, majd beszédre nyitottam a számat:
- Először is bemutatkoznék. - fordultam a férfiakhoz - Kaneko Ren vagyok, mint gondolom tudják Kirigakure no Sato egyik shinobija. Küldetésem, pontosabban küldetésünk, hogy megtaláljuk és visszahozzuk uratok elrabolt lányát. De ehhez először is meg kell őt találnunk. Elemeztem a sziget részeit, és hogy hol is rejtőzhetnek az ember rablók, és úgy vélem az északi terület lenne erre a legalkalmasabb. Éppen ezért azt fogjuk legelőször átkutatni. A tervem a következő:
Ám azonban mielőtt még előállnék vele, a senseire néztem, várva tőle valami biztató mozdulatot, jelezve, hogy folytassam nyugodtam, vagy valami. Amint ezt megkaptam, vagy nem, újra a harcosokhoz fordulok, veszek egy nagy levegőt, és folytatom:
- Mivel velem, és a senseiel együtt összesen tízen vagyunk, ezért szerintem a legcélszerűbb lenne 4 darab 2 fős csoportra oszlani és az így kimaradt 2 személy egy bizonyos "futár" szolgálatot töltene be. Ezt majd a későbbiekben részletezem. A sziget közepén lévő vulkán északi részéről indulnánk. Itt alkotjuk meg a csoportokat, majd válnánk szét; egy-egy csoport megpróbál az északi terület két szélén haladni, a másik kettő pedig a szélső csoportokhoz képest beljebb. A csoportosulásnak köszönhetően senki sem lenne egyedül, ha esetleg harcba kerül, és még mindig lesz elég csapat arra, hogy rendesen átkutassuk a területet. Főleg úgy, hogy kis területről van szó. Mindenki maradjon szorosan a másik mellett, mert ha esetleges rajtaütéssel találnánk magunkat szembe, nem lenne jó ötlet teljesen elkülönülni a másiktól. És menet közben mindeni figyeljen oda a társára! A csoportok viszonylag lassan haladnak majd, az alapos átkutatás miatt, illetve a futárok miatt. Ezek olyan személyek legyenek akik gyorsak, illetve kitartóak. Ők bizonyos időközönként információt fognak szállítani a mellettük lévő csapatnak, majd a ők tovább. Pontosabban kívülről befele. Így az információ kívülről érkezik, és a két középső részben összpontosul. Éppen ezért lesz a két középső csoport egy-egy tagja a ninja: Matoke-sensei, és jómagam. Így viszonylag könnyen mérlegelni tudjuk a helyzetet, és egyszerű döntéseket hozhatunk a továbbiakkal kapcsolatban. A rendszer másik előnye, hogy ha kimarad egy jelentés, akkor az adott csapat, ahonnan a jelentés nem érkezett meg, nyilvánvalóan ellenállásba ütközött. Így könnyen meg tudjuk majd ha segítség kell, és azonnal a helyszínre siethetünk. Amikor a futárok épp nincsenek szolgálatban az épp adott csapattal haladnak tovább. Elképzeléseim szerint valami föld alatti búvóhelyen lehetnek, úgyhogy mindenki figyeljen oda az ilyesmikre! - fejezem be, és egyúttal fel is lélegzek. 'Végre vége. Remélem a sensei nem fog találni semmi kifogásolható dolgot. Bár, ahogy ismerem... Nem, hogy is gondolhatok ilyet?'
Nem tudtam, hogy megint mi lesz, hogy mit fogok, kapni, vagy épp mit nem, de reméltem a legjobbakat. A biztonság kedvéért azért rákérdeztem a senseitől a dolgokra:
- Rendben van ez így, Matoke-sensei?

Sai Vas. Nov. 21 2010, 03:25

//Gomene, egyetem -.-' A post viszont dicséretet érdemel ^^ szépen kidolgozott, értelmesen kifejtett és végigvitt gondolat Wink

//

A sensei ugyanolyan érdeklődéssel hallgatta, mindenféle közbeszólás nélkül az elképzelésed, ahogy a 8 másik férfi is. Aztán végül hümmögött párat, majd alaposan hátba vágott. - Nagyszerű terv annak fényében, hogy nem tudtad, hogy rendelkezésünkre fognak állni rádiók, így a futárokat kihagyhatjuk. Uraim - pillant a nyolc illetőre. - A parancsnak megfelelően felfejlődnének kettes csoportokba?
Ahogy ez megvolt, már indultatok is, s alig kis idő múlva már a vulkán északi részén álltatok, ahol a kiindulópont meg volt jelölve. Itt végül újabb gyors egyeztetés után a terveidnek megfelelően indult neki a kutatócsoport a terület átkutatásának, így neked Matoke sensei jutott.
- Milyen érzés volt parancsot osztogatni? - érdeklődik szinte azonnal, ahogy ketten maradtok. Majd a válaszod után kevésbé szívderítő kérdésekkel folytatja gonosz mosollyal az arcán, mert nem árt ezeket is átgondolni. - Mennyi esélyt adsz annak, hogy sikerrel járunk? S ha a kutatás eredménytelenül zárul, mit mondasz majd a csapatodnak? - mert ez most a te csapatod, a sensei csupán egy keveset szólt közbe, az is csak a technikai felszereltségetekről való rövid kiegészítő tájékoztatás volt.

**Kaneko Ren** Hétf. Nov. 22 2010, 20:25

//No problemooooo Very Happy

A dicséretet meg ezerszer kösz Razz

Igyekszik az ember...//

A mondandóm után Matoke-sensei hümmögött párat, majd jól hátba vert. Nem tudtam mire venni ezt, nem tudtam, hogy most ez jó indulatú, dicsérő szándék lenne, vagy tanító, nevelő szándékú. A választ hamar megkaptam. Szerencsére az első megoldás lépett érvénybe. Nagy kő esett le a szívemről, bár a tervembe egy kicsit belenyúlt a sensei. Adóvevőkre nem gondoltam, de így azért könnyebb lesz majd. Ezután már indultunk is a vulkán északi részéhez. Gyors megbeszélés következett, majd terv szerint csapatokra oszlottunk, és elindultunk. Amint kettesbe kerültem a senseiel, máris faggatni kezdett.
- Hogy milyen volt? - kérdeztem, tulajdonképpen magamtól - Nem rossz. Bár azért izgultam, hogy jó dolgot mondok-e, de hát... csak összehoztam. - vágtam valami idióta képet, valami még idétlenebb mosollyal, majd amint tovább kérdezgetett a sensei az arcom felvette a komoly, gondolkodó vonásokat. Rövid gondolkodás után válaszoltam is:
- Hmm... Még mindig biztos vagyok abban, hogy az esetleges búvóhelyüknek itt kell valahol lennie az északi területeken. És mivel ezt alaposan átkutatjuk, muszáj lesz megtalálnunk őket. Vagy valamilyen nyomot találni, amin elindulhat egy esetleges nyomozás a rejtekhelyük felderítéséről. Valami biztos lesz, úgyhogy a teljesen eredménytelen küldetést szinte kizártnak tartom.
Fejeztem be a mondandómat, miközben egyre beljebb hatoltunk a lakatlan északi területre. 'Érdekes, de még mindig nem vettem észre semmi furcsát. Vagy lehet, hogy a sensei elterelte a figyelmemet? Áhh, nem. Annyira azért nem vagyok figyelmetlen. Mondjuk még csak most indultunk el, nem várhatok azonnali eredményt. Túlságosan is el akarom sietem a dolgokat. És ez meggondolatlan. Márpedig egy olyan senseit kaptam, aki próbál ésszerű logikára terelni, és próbálja az ilyen meggondolatlan tetteimet, gondolatmenetemet kiszűrni. Hát... majd meg látjuk, hogy hogy sikerül. Bár azért egész jól halad.'

Sai Pént. Dec. 03 2010, 23:33

//Megint csak gomenne *már elsüllyedt a föld alá*, sajnos ez egy ilyen időszak, így a szorgalmi időszak végén, de elméletileg ilyen csúnyán már nem fogok inaktivitásra kárhozni -.-" Sumimasen!//

- Az önbizalom fontos dolog - felelte a férfi, majd tőle szokatlan módon elcsendesedett, hagyta, hogy a környezet kisajátíthassa minden figyelmed. Bár maga részéről nem nagyon szakadt meg látszólag a kutatásban.
Már jó ideje kutakodtatok, mikor az egyik rádió felsistergett, majd a tőletek két egységgel arrébb levő egység riasztott benneteket, hogy valamiféle, általuk nyomnak tekintett dologra bukkantak. Természetesen azonnal nekiindultatok, hogy leellenőrizzétek a dolgot, megbontva a kutatás rendjét.
Mikor megérkeztetek a helyszínre, azonnal elétek tárult a látvány: ugyan el volt rejtve az erdősebb vidéken a tábor az avar alá, mégis egyértelműen látszott, ott korábban egy nagyobb csapat táborozott. Kérdés, hogy azok-e, akiket kerestek.
Ami biztos: körülbelül 12-16 fő kényelmes megtelepedésére alkalmas a terep, és a tűzhely maradványa is nagyobb tábortűzre utal, és a hamu, és egyéb nyomok alapján a táborhelyet tegnap használták utoljára. Vajon rejt még valami nyomot az avar, és el tudtok indulni, vagy csak ennyi az eredménye eddig az egész kutatásnak, és a nagy felhajtásnak, amit rendeztek, hogy meglegyen a lány?

**Kaneko Ren** Szomb. Dec. 04 2010, 16:49

//Megértem... Öööö, pontosabban nem Razz

, de el tudom képzelni Very Happy

Első a tanulás... study

//

'Hogy mi? Már ilyen hamar meg is találtuk volna őket?' - gondolkodtam el, miután megtudtam, hogy az egyik kutatócsoport talált valamit - 'Ha tényleg csak ennyi volt, akkor ez nem volt túl nagy kihívás.' Azonnal a helyszínre siettünk a senseiel. A látvány pedig nem az volt, amire számítottam. Egy elhagyatott tábor nyomaira bukkantunk. Gyorsan körbenéztem, majd csendben megjegyeztem, talán inkább csak magamnak, bár akárki hallhatta, aki körülöttem volt:
- Csak kezdetben volt itt a búvóhelyük.
'De mi van, ha mégsem. Lehet, hogy egy teljesen másik kis csoport telepedett le egy kis időre itt.' - közben tovább vizsgálódtam - 'Nem hinném, mivelhogy ez egy elég kicsi sziget. És nem tartom valószínűnek, hogy túl sok banda járkálna erre. Főleg nem egy ekkora létszámú. Ha jól gondolom, akkor itt kb. 15 fő is elférhet.' - közben a búvóhelyféleség közepe fele tartottam, majd amikor odaértem, megállapítottam, hogy valami hamuféleség lehet a földön - 'Ez egyértelműen egy tábortűz volt. Méghozzá nem is olyan régi. Nem járhatnak messze.' - közben ismét elindultam körbe-körbe. Kerestem valamit. Esetleg néhány fegyvert a földön, vagy bármi arra utaló nyomot, hogy tényleg azok voltak-e itt akiket keresünk. Akár találtam valamit, akár nem, a következő szavakat intézem a "csapatomnak":
- Arra kérném önöket, hogy kutassák át figyelmesen a tábor környékét! Kell, hogy legyen itt valamilyen lábnyom, ösvény, vagy akármi, ami arra utalhat, hogy merre haladhattak tovább. - mondtam, majd én is keresésre indultam.
'Kell, hogy legyen valami! Muszáj! Mert ha nem... Áhhh, nem is akarok belegondolni, hogy mi lesz akkor.' - gondoltam, majd lázasan kerestem, kutattam valami árulkodó nyom után.

Sai Szomb. Dec. 11 2010, 23:15

A parancsodnak megfelelően kezdtetek neki a kutatásnak, azonban ismét csak meglepő eredményre jutottatok, de legalább már biztosak lehettetek benne, hogy azok jártak ott, akiket kerestek, ki másnak jutna eszébe ilyen furmány: ugyanis több lábnyom"csordát" is találtatok, épp csak mindegyik a tábor felé tartott, s egy sem volt, amely kifelé vezetett volna. Maguk a "befelé" jövő lábnyomok elhelyezkedése viszont lehet minimálisan informatív: bár a tábor egész széltében vannak, s bár mindegyik megszakad egy idő után, valószínűleg direkt tüntették el őket, de két nagyobb csoportosulás volt (azaz itt sűrűbbek voltak a csapások): az egyik a vulkán felé vezetett, persze hamar vége szakadt, a másik pedig északabbra vitt, a tenger felé, de ez is hamar véget ért. Senseied egy árva szót sem szólt, csak enyhén mosolyogva figyelt téged érdeklődőn.

**Kaneko Ren** Csüt. Dec. 16 2010, 19:21

Érdeklődve figyeltem a lábnyomok "seregét"; irányukat, létszámukat, stb.
- Ez érdekes. - jegyeztem meg magamnak halkan, majd elgondolkoztam: 'Ha már ennyit bajlódtak a lábnyomokkal, akkor illett volna rendesen eltüntetni az összeset. Ehelyett itt hagytak nekünk két egymástól teljesen különböző irányú utat. De miért? Talán elterelésként? Vagy csak egyszerűen nem volt idejük rendesen eltávolítani az összeset? Ugyan már, hova siettek volna? Bár, ki tudja? Az is furcsa, hogy a lábnyomok pusztán befele vezetnek.' - gondolatmenetem közben, én is tényleges menetelésbe kezdtem, felforgattam az egész tábort, a legeldugottabb részeit is, hátha találok valami földalatti bejáratot. - 'Vagy ügyesen megoldották, hogy csak befele vezessenek a nyomok, és ez pusztán egy egyszerű táborhely volt, vagy lenni kell egy földalatti járatféleségnek, ami behálózhatja a sziget nagy részét is. Ez esetben meg lenne a válasz a befelé vezető nyomokra. Illetve, akkor a sziget más pontján, vagy esetleg pontjain is kell, hogy legyen ki/bejárat.' Ha találnék valami járatféleséget, vagy valami annak tűnőt, akkor... //következő post Razz

//
Ha nem találnék semmit, akkor: 'A francba! Nem igaz!' - ökölbe szorítom kezeimet - 'A fenébe! Ez a gondolatmenetem nyilvánvalóan téves. De akkor... Akkor tovább kell kutatni. Ráadásul két ellenkező irányba. Chh, megint szét kell szedni a csapatot. Két 5 fős csapat? Hmm. Talán még ez is szétválhat részben, de ez már részletkérdés.' - a senseihez fordultam:
- Elképzelhető, hogy ez az egész csak csapda, de... - nyeltem egy nagyot - de nem látok más megoldást, mint kettéválni és az ellenkező irányban folytatni a keresést. Nem tudom, hogy a rádiók milyen hatótávolságúak, de nem hinném, hogy túl sokáig tudnánk tartani a kapcsolatot a másik csapattal. Nagy esély van rá, hogy valamelyik irányban újabb nyomokra lelhetünk, vagy esetleg magár a fő bázisra is rálelhetünk. - fejtettem ki elképzelésemet.

Sai Csüt. Dec. 23 2010, 17:04

Körbe-körbe jártál a táborban gondolkodva, mint a mérgezett egér, s a végén már fárasztó volt követni szemmel, nem hogy megpróbálni értelmet keresni motivációidban, ami persze roppant egyszerű volt: találni kell valamit! Azonban eljött az idő, mikor magadnak is be kellett látnod, első gondolatmeneted fel kell adnod. El is kezdted járatni az agyad másfelé, amit hangosan is kommunikálni kezdtél. A sensei csak hümmögött, mint aki roppant mód figyel, pedig nem, nem volt szokása, sem erőssége, hogy komolyan figyeljen rád, bár amikor ezt bizonyítani szeretnéd magadnak, valahogy sosem tudod megfogni, viszont annyira tipikusan okos fejet vág, hogy óhatatlanul azt juttatja az ember eszébe, csak el akarja mismásolni, hogy nem igazán érdekli, épp mit műsoroztok össze-vissza már egy fél napja.
- Biztosan, biztosan - ért is egyet veled, ami még inkább gyanússá teszi, mert nem erőssége a kötözködés nélküli egyetértés. - De te vagy a főnök, rendelkezz! - néz rád pofátlan mosollyal, majd egy faágnak támaszkodik. Még őt is meglepi, hogy a támasztékul kinézett pont egyszerűen megadja magát, és törik... Na de hol a töréssel járó reccsenés? És mi ez a morgásszerű hang, amellyel szinte megmozdul maga a föld is?
S hogy ti kívülről mit is láthattatok: a sensei alatt "eltört" a faág, (azaz lehajlott, mint egy kar), a fán egy nyílás keletkezett, aminek köszönhetően a sensei a maradék egyensúlyát is elvesztve hátradőlt, s egyenesen beesett abba a nyílásba, ami újonnan bukkant elő.

**Kaneko Ren** Vas. Dec. 26 2010, 17:25

'A sensei reakciója elég furcsa volt, de azt hiszem ehhez most már hozzá kéne szoknom.' - mosolyodtam el, majd komolyra vettem a figurát - 'Szóval tényleg nincs itt semmi. Nem gondoltam volna, vagyis inkább nem akartam azt gondolni, hogy itt ennyit fogunk találni. Egy nagy semmit. Csak összezavar ez az egész.' - szerencsémre a gondolatmenetemet megtörte a sensei ügyetlenkedése, vagy zseniális rábukkanása valamire, még nem tudhatom. 'Azonban az biztos, hogy ez nem egy egyszerű faeldőlés.' - ez még a zuhanás közben futott végig az agyamban - 'Hol a reccsenés? És ez a hang...' Nem kellett sokat várnom a válaszra, a másodperc törtrésze alatt megtörténhetett a dolog; a fa hirtelen kettényílt, majd a sensei beleesett abba a lyuk szerű valamibe.
- Matoke-sensei! - kiáltottam utána, majd elkezdtem a "baleset" helyszíne felé futni. Lenéztem a nyílásba, szemem a sensei után kutatott.
'Végül is csak az első feltételezésem volt igaz. Gondoltam.' - hümmögtem egyet, majd tovább kerestem a senseit a tekintetemmel.

Sai Pént. Dec. 31 2010, 16:26

A kísérőitek között zavar támadt a kis közjátékra, és bizonyosságukat vesztve ácsorogtak, míg te megpróbáltad felmérni, mi lett mestereddel, bár lehet, nem bántad volna annyira, ha elnyeli végleg a föld. Ahogy letekintettél a tátongó lyukba, csak sötétséget láttál, így feltételezhetted, hogy az nem épp sekély lyukacska, viszont egyre biztosabb volt, hogy pont ezért nem véletlenül van ott, ahol. Kiáltásod is csak visszhangot vert, reakció nem érkezett rá a mesteredtől. Vajon mi történhetett vele? Ahogy ezen gondolkodtál, mozgásra lettél figyelmes, de mielőtt meglepetten felkiálthattál volna arrébb hőkölve, egy inda tekeredett a lábadra, épp úgy, mint a "zs" kategóriás horrorfilmekben, csak a grafika volt sokkal életszerűbb 3D. S mire a hangod is megérkezett a hápogásszerű tátogásodhoz, már el is nyelt a sötétség egy elhaló sikoltás közepette, aztán koppant a fejed, s még sötétebb rejtelmekbe zuhantál elájulva.

Nyirkos helyen ébredtél, kezed és lábad fogva tartotta valami különös, indaszerű csápokkal rendelkező növény, s csupán nagyon halványan derengő fényből idáig elérő sugárdarabocska nyújtott a félhomálynál is áthatolhatatlanabb sötétséget, amelyben körvonalak halvány kontúrján kívül nem sok mindent láthattál. A senseiednek pedig ilyen látási viszonyok közepette nyoma sem volt. Bár, ennyi erővel akár előtted is lehetett volna, akkor sem feltétlenül veszed észre. A vízcsobogás viszont ebben a megvakított világban olyan élesnek tűnt, mivel az érzékeiddel együtt a hallásod is kiélesedett.

**Kaneko Ren** Kedd Jan. 04 2011, 17:49

'Merre van a sensei? Merre van??? Nem látok semmit sem! Teljesen sötét minden. Biztos, hogy ez nem valami kis lyukacska. Chh! Hogyan tovább?' - nem kellett sokat agyalnom ezen, mert valami elkapta a lábam, és azonnal a mély felé rántott. Nem esélyem csinálni semmit, igazából fel se tudtam fogni, hogy mi történik velem, csak "mentem" a sensei után.

Ki tudja mennyi idő múlva ébredtem valami, nem is tudom milyen helyen, azt meg végképp nem tudhattam, hogy hol.
- A fejem!!! - fogtam volna meg, már reflexszerűen is a fájdalomtól, ám csalódnom kellett. Nem igazán mozdult a kezem. Se a lábam.
- Mi a franc ez az izé? - próbáltam volna megnézni, hogy mégis mivel kötöztek meg, de nem sok sikerrel. Ekkor vettem csak észre, hogy egy majd korom sötét helyre kerültem. A levegő nyirkos volt, és hiába kapkodtam a fejem jobbra-balra nem láttam semmit sem. Valamit azonban megfigyeltem. Pontosabban meghallottam;
- Vízcsobogás??? - kérdeztem magamtól meglepődötten. - Hol vagyok?
Próbáltam szimpla erőmmel, vagy ügyességemmel kiszabadulni, vagy legalábbis az egyik kezemet feloldozni a szorítás fogságából. Vagy esetleg egy kunai-om után nyúlni és elvágni ezeket a kötélnek nem igazán nevezhető izét. Látni ugyan nem láttam, hogy mivel van lekötve a kezem, és a lábam, de azt tisztán éreztem, hogy nem egyszerű kötél. Túlságosan hideg, és... Nem kötél és kész! Azt azonban még mindig nem tudtam, hogy valójában mi is az, nem mintha annyira érdekelt volna, pillanatnyi célom, hogy kiszabaduljak.

Sai Hétf. Jan. 10 2011, 01:03

//ööö azt hiszem elkanyarodok az eredeti tervtől, ha nem bánod xD olyan ötletem támadt :3 Remélem, ennyi szabadságom lehet, ha már csak örököltem a kalandot xD *önkényuralomra tör* //

Az ébredés után kótyagosan próbáltad összetenni az információkat, de hiába senseied folyamatos és idegesítő agytréningje, nem sok minden jut eszedbe abból a minimális információból, amit a számodra kedvezőtlen környezetben be tudtál gyűjteni. A szénád sem áll túlságosan jól, mert a növény szorítása úgy erősödött, ahogy mocorogni próbáltál, így mikor már oly erősen szorított, hogy - szégyen, nem szégyen - szinte a könnyed is kicsordult bele, inkább felhagytál eme tevékenységgel. A léptek hirtelen hangzanak fel, és még elkapod, hogy egy, a sötét miatt eddig nem látott oldaljáratszerűségből lép elő valaki, mielőtt a képedbe nyomódna egy erősen, különösen vakító fénnyel világító fáklya, feltételezhetően nem egyszerű fáklya volt, hanem talán magnéziummal bevont, nem tudni, de egy biztos, azt a kevés látnivalót is elragadta tőled, amivel eddig rendelkeztél. Csak azt érezted, hogy a béklyóid mellé újabbak kerülnek, majd a korábbi nyálkásabb eltűnik a kezedről, majd valaki egy zsákot húz a fejedre, és a hátára kapva, erősen tartva visz magával. Hiába kezdeményeznél beszédet, maximum fejbe nyom válasz gyanánt. (Amennyiben megpróbálod, illetve ha hangoskodsz, akkor is jár a fejbekólintás).
Ahogy letesznek, és lehúzzák a fejedről a zsákot, meglepetten tapasztalhatod, hogy a termecskében levő alakok mind a megbízótok egyenruháit viselő alakok.

Ajánlott tartalom