Kiképzőterepek

A szemem elkerekedik a döbbenettől. Ahogy látom a sensei-t felsétálni a fán. "Ez képtelenség ellentmond minden természeti törvénynek." Gondolom miközben csak ámulok. De a magyarázat már kicsit lenyugtat, hogy mégse képtelenség csak a chakrám kell tudnom megfelelően irányítani. Megkapjuk a kezdő jelet.
-Na akkor gyerünk srácok! Kezdjük el. - szólalt meg Ansuke. Néztem is nagyon, hogy megszólalt és nem csak némán belekezdett. Ez széles vigyort csalt az arcomra.
-Akkor győzzön a jobbik. - Válaszoltam vidáman, de mégis kihívóan. A chakra típusommal kapcsolatos csalódottságom elillant. Már csak a versenyszellem tüze ég bennem.

Kiválasztok egy jókora fát Ansukénak jobbra, de hátat fordítok neki. Lehunyom a szemem és a kos kézpecsétet formálom meg. Szépen elkezdem a chakrámat a lábfejembe irányítani. Az előző módszeremet alkalmazom. "Először lehiggadni és a chakra áramlásra figyelni." -Gondolatban adom is az utasításokat magamnak. "Rendben. Most a chakra többségét a lábakba vezetni. Ez-az érzem a chakrát a lábamba. Ne részegítsen meg az öröm. Tiszta fej. Most a lábfejbe a chakrát.". Az utasítás sor végén a művelet sikerül. A talaj kicsit megroppan alattam. Nekifutok a fának. Minden lépésem alatt csak úgy repkednek a föld darabkák. Elérek a fához az első lépésnél a kéreg reccsen és faszilánkok repkednek minden felé. Én hanyatt vágódók és a földön ülve vakarom a fejem mi lehet a gond. Felállva újra megpróbálom. A chakrám a lábamba irányítom az előző módon, de most igyekszem nem minden erőm oda vezetni. Megint nekifutok, elérem a fát, 1-2-3-4-5 és abbahagyom a számolást a fa megint megadta magát. Hanyatt esés közben még sikerült a kunaival megvágnom a fatörzset. Ez az haladás sikerült az első pár lépéseket megtennem. Haramadik próbába belefogok, de most nem jutottam sokáig 2 lépés és megint a földön kötöttem ki.
-Srácok nektek, hogy megy?- szólok hátra pihenésképpen.

Csak bámultam a sensei-t ahogy sétált fel a fára. „ Ezt hogy csinálja? És hogy tudja megtartani magát fejjel lefele? Szóval a lábába vezette a chakráját." Egy szaltóval azonnal a földön termett." Így, hogy tudom nem hiszem, hogy nehéz lesz.” Ezután Ansuke megszólalt. Jól esett a bíztatása. Na, de el kell kéne kezdeni. „ Koncentráld a chakrád. Vezesd a lábadba. Majd fuss!” Mondtam magamnak. „A lábamban a chakra! Most futás!” Egy, kettő. Elnézek balra és látom, hogy a többiek milyen magasra mennek. Ekkor elvesztem a lábamba a chakrámat és zuhanok. Nem jutottam magasra ezért nem estem nagyot. „Ez nem lesz így jó. Nem terelheti el semmi a figyelmem.” Összpontosítom a chakrám a lábamba. „ Érzem! Megvan!” Futok a fára és egész jól tettem pár lépést. Épp a 6. lépés lett volna mikor érzem, hogy kezdek zuhanni. Gyorsan elővettem a kunait és megvágtam a fát. „ Na ez nem is volt rossz.” Ekkor kérdezte Kenshin hogy nekünk hogy megy. - Hát eddig 6 lépés. Nem valami sok.

Egy új nap kezdődött. A tegnapi nap sem volt semmi. Senshiék majdnem az egész estét átbulizták, de szerencsére az ifjúság előrelátó volt. Már kora reggel felkelt és virrasztotta az öreget. Felöltözött, felcsatolta kis táskáit amiket a ruhájával rejtett, majd megreggelizett és elindult a kiképzőterephez. Mikor odaért nem látott senkit. Halálos nyugalom tükröződött az arcáról. Bár senki sem láthatta mivel senki sem volt jelen, legalábbis a diák azt hitte. Megpillantotta azt a fát aminél az egyik csapattársa pihent egykor. Nem habozott, egyből arra vette az irányt és leült a fa tövében, majd a családi tantoját kezdte el átvizsgálni. Az idő nem volt olyan jó mint az előző nap, de még elviselhető volt.

[Anuske-Kenshin-Ryouji]

A feladat bizony nehéznek bizonyult, talán korai is még nektek hiszen pár napja még az iskolában tengtetek-lengtetek, de a Jounin megmondta: veszélyes időkben, veszélyes döntések születnek. Az első kisérleteitek nem hoztak különösebb sikert, de totális kudarcot sem. Jobb, mint a semmi.
~Pont erre számítottam, még sokat kell tanulniuk... De legalább lelkesek.~ Gondolta magában Harada kapitány, miközben megvakargatta a hegét. Ezután füttyentett egy hatalmasat, mire ti leálltatok a gyakorlattal. -Az első próbálkozások nem voltak rosszak... Annyira. De ki kell zárnotok teljesen a külvilágot. Ne nézzetek egymásra, ne gondoljatok semmire csak a feladatra! Élesben ezt nem nekifutásból kell majd megcsinálnotok és nemis lesz időtök koncentrálni. Automatikusan kell majd mennie vagy talán ott hagyjátok a fogatok!- Szavai után tartott egy kis szünetet, hogy feldolgozzátok az információt. -Újra! És ha megreped a fa kevesebb chakrával, ha nem maradsz rajta akkor pedig többel. A mennyiség fontos. Na hajrá!- Adta ki a parancsot ti pedig azonnal neki is álltatok még nagyobb erővel.


Fél óra múlva már eléggé ki fáradtatok azonban már sokat fejlődtetek. Ansuke és Ryouji naggyából a fa kétharmadánál járhattak és minden próbálkozásnál közelebb jutottak a csúcshoz, viszont Kenshin még náluk is magasabbra jutott, a következő próbálkozásánál, akár be is fejezheti! Egy biztos, aki szeretné a jutalmat annak bele kell húznia.

// Azért Kenshin vezet, mert az ő hozzászólásai tetszenek a legjobban, de még bárki nyerhet egy utolsó szép posttal. A végeredményt én fogom leírni, ti csak az utolsó próbálkozást írjátok meg, ügyelve a helyesírásra is.//

//Senshi//

*Néhány percel Senshi érkezése után társa, Sawaka is a kiképzőterepekre ért.
Szétnézett, és megpillantotta barátját.*

~Na ez már megint hamarabb ért ide mint Én. Sebaj Ő ma úgyis csak a lábát fogja lógatni. Shinre vagyok kíváncsi...~

*Senshihez sétált, és bólintással üdvözölte.*

-Lám lám megint Te vagy itt először. Hogy csinálod?

*Sawaka hosszú hónapok után újra mosolygott. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy látta Őt mosolyogni. Az édesanyja az aki megszokta már, hogy fia mosolyog, és tudja is, hogy ilyenkor általában mi jár a fejében.*

~ Kíváncsi vagyok mit hoz ki magából Shin. Vajon a vidra hátráltatni fogja vagy előnyhöz juttatja? Ha utóbbi akkor a mester csak nem engedi neki, hogy bevesse. Káosz lesz ebből...~

/Sawaka/
Senshi nem sokáig vizsgálhatta eme gyilkos eszközt, mivel megérkezett már régről ismert csapattársa Sawaka.
Felnézett, majd visszaköszönt és újra lehajtotta a fejét, hogy tovább vizsgálhassa az úgy nevezett családi örökséget. Így nem láthatta Sawaka nagyon ritka mosolyát. Az esze egészen máson járt. A lelke legmélyén bántotta őt a szülei halála.
- Lám lám megint. Te vagy itt először. Hogy csinálod?
- Nem nagy kunszt. Csak korábban kel felkelni.
~ Vajon mi történhetett? Ha gyilkosság volt, akkor ki ölhette meg őket és miért?~
Senshi az emlékeiben kereste a válaszokat. Nem igazán törődött jelen pillanatban a külvilággal. Egy darabig el volt ezzel, de nem sokáig. Elrakta eme emléket, és figyelmesen szétnézett. Várta hogy összeálljon a csapat.

// Sawaka, Senshi, Zetsu //

Kedvtelenül kelek fel, arra, hogy fulladozok. Kitapogatom az okot, aki, mint kiderül, Bakuchiku - így leveszem őt, és felemelem a fejem felé.
- Figyelj, lehet, hogy ez a bosszú a tegnapi kajáért, de másra nincs pénz, okés? Ne próbálj ám megfullasztani, mert akkor nem fog neked kaját adni senki. - morgom neki, majd leteszem a derekamra, én pedig felülök. Ő kicsit lejjebb csúszik az ölemben, de nincs ellenére. Bár ő jelzi nekem, hogy még aludni akar, én csak azért is felköltöm. Ne csak én keljek korán ahhoz, hogy be tudjak érni a kiképzőterepre, hogy újabb edzéseknek vessenek alá. Sebaj.
Megpróbálom kikeresni azokat a ruhákat, amik számomra nélkülözhetőek, szóval bármikor széttépkedhetem őket, vagy ilyesmi, bármikor megtörténhet olyan, mint tegnap. Végülis...
Sikerül találnom ilyen dolgokat, és fel is veszem őket. Csak a leghasznosabb dolgokat viszem magammal - szóval néhány kunai, shuriken, egy zsömle... és Bakuchiku.

A zsömlét majszolva, mint az első találkozáskor, jó fél óra után jelenek meg a helyszínen. Intek nekik, és amikor odaérek, köszönök ténylegesen.
- Szép jó reggelt! Bocs, hogy kések, ez mindig így lesz.. csak nem itt lakok a legközelebb. - mosolyogtam.
- A sensei már megint késik? bár igazán megszokhatnám már. Az előzőnél is így volt... - mosolygok. - De ő persze eltűnt. Hagyjuk is... hogy vagytok ma?

Már épp futottam volna fel a fára, mikor Harada kapitány egy jókorát füttyentett. Azonnal megálltam a fa előtt figyelve, hogy mit fog mondani. Ismét elmondta amit még edzés előtt, de biztos, hogy jogosan hiszen mindannyian egymásra figyeltünk. „Ki kell zárnom magamból minden gondolatot. Csak a chakrámra kéne összpontosítanom.” Harada kapitány folytatta tovább a beszédét, mikor megláttam, hogy Kenshin milyen magasra jutott. Sokkal magasabbra mint én. Bele kell húznom ha én szeretném megnyerni a jutalmat. Mikor odafordultam a sensei felé a chakra mennyiségről beszélt. „Úgylátom én mindig kevés chakrát vezettem bele, de mi lesz ha túl sokat? Ez igen komplikált helyzet.”
–Na, hajrá! – szólalt meg a kapitány és újra elkezdtem koncentrálni. „ Zárd ki a külvilágot. Csak te és a fa.” És nekifutottam. Az elején egész jól ment majd a fa feléig feljutottam mikor egy zajt hallottam. A fa törzse reccsent. Gyorsan előveszem a kunait és megjelölöm. „ A francba! Ez elég gyatra volt. Túlteng bennem a versenyszellem. Nem szabad Kenshinre gondolnom.” Felállok leporolom magam és újra megpróbálom. Összpontosítom a chakrát, a lábamba vezetem és . . . most! Ismét jól kezdődött és már a legmagasabb jelölésemet is látom. És megint egy reccs. Megjelölöm és ismét a földön vagyok. „ Ez így nem lesz jó. Túl sok chakrát adok bele.” Feltápászkodok és újra és újra próbálkozok.

*Sawaka léptekre figyel fel. Megfordul, és társát, Sinichit látja közeledni. Természetesen Bakuchiku is vele van.*

~Lám Ő is megérkezett. Akkor már csak a mesterre várunk. Remélem nem késik sokat. Ajánlom neki..~

-Hali. Jól vagyok a tegnaphoz képest.
Remélem felkészültél, és a "hosszú" út felébresztett. Ma ugyanis kettőnk vetélkedésére kerül sor. Kíváncsi vagyok meg tudsz e izzasztani. Bízom benne..

~Ahogy abban is, hogy idővel nem egy lusta bagázs leszünk, hanem érett, kiképzett ninják. Viszont addig még hosszú utat kell megtennünk. Kezdjük is...
Ja, hogy nincs itt a mester...
Akkor egy pillanat..~

*Sawaka elszórakozott a gondolataival, és viccet csinált mindenből. A mester viszont még mindig nem volt sehol..
Ekkor a fiú eszébe jutott valami.*

-Óóó sen-seeeeeeeei. Kérem válaszoljon tudom, hogy ittvan csak Kakuremino no jutsut használ. Igen tegnap este gondolkodtam, és rájöttem a trükkjére haha. Na rajta, el akarom végre kezdeni a küldetést..
Kíváncsi vagyok mit talált ki mára.

*Sawaka persze csak feltételezte a nevezett jutsu használatát, és nem is tartotta valószínűnek. Tulajdonképpen csak azért mondta, hogy a mester biztosan előjöjjön.*

/Sawaka, Shin, Zetsu/
Megjött a csapat harmadik tagja is aki egyből köszönéssel, majd egy kérdéssel kezdte a találkozást.
- Szép jó reggelt! Bocs, hogy kések, ez mindig így lesz.. csak nem itt lakok a legközelebb.
A sensei már megint késik? bár igazán megszokhatnám már. Az előzőnél is így volt... De ő persze eltűnt. Hagyjuk is... hogy vagytok ma?
A kis genin bólintott egyet a fejével, jelezve, hogy viszonozza a köszönést, majd így szólt:
- Kösz a kérdést. Jól vagyok.
- Hali. Jól vagyok a tegnaphoz képest.
Remélem felkészültél, és a "hosszú" út felébresztett. Ma ugyanis kettőnk vetélkedésére kerül sor. Kíváncsi vagyok meg tudsz e izzasztani. Bízom benne..
Majd Sawaka egy kis idő elteltével négy igen érdekes mondattal állt elő.
-Óóó sen-seeeeeeeei. Kérem válaszoljon tudom, hogy ittvan csak Kakuremino no jutsut használ. Igen tegnap este gondolkodtam, és rájöttem a trükkjére, haha. Na rajta, el akarom végre kezdeni a küldetést..
Kíváncsi vagyok mit talált ki mára.
~ Már megint kezdi. Van egy tippem. Biztos előbb ért a sensei ide, mint én. Na de most meglátjuk. HA válaszol akkor több mint valószínű, hogy mindkettőnknek igaza van. Ha nem akkor tévedtünk.~
A kis genin egy re figyelmesebben nézelődött a környezetben. Meg akarta találni mesterét. Próbára akarta tenni a megfigyelőképességét.
~ Vajon itt van a sensei? Nézzük, meg tudom e találni, mielőtt megjelenik.1

Sawaka eléggé szórakozott ma, ez meglátszik a viselkedésén is. Nem tudom, mitől ilyen jó kedvű, de amit mond, elhúzom a száját. Ez talán mégis túlzás. Lehet, hogy itt van, de nem biztos, hogy pont erre a megszólításra fog előjönni.
Még magában beszél, ehh...
- Mit szívtál, Sawa? Abból nekem is adhatnál. - vigyorgok rá.
Senshi körülnézni kezdett, ami lehet, hogy reménytelen. Nagyon sok ember jár erre, a fehér hajúak se olyan ritkák, sőt, lehet, hogy direkt el se jön. De majd meglátjuk, nem igaz...?

-Ehh bocs, de levegőből mindenkinek jut. Márpedig Én csak azt szívok. Függő vagyok..

~Úgy látszik a mester nincs itt. Francért késik most megint. Remélem nem fog ez mindig így menni..
Értékes időt vesztegetünk el.~

-Sensei ne csinálja ezt. Percek mentek el az életemből azzal, hogy Önre várok...
Nem fogok itt állni egész nap..

~Remélem lesz ebből a feladatból valami. Vagy az a feladat, hogy várjak a sensei-re?
És aki előbb hazamegy az veszít? Háát...~

// Deidara, Ryouji, Ansuke bocsi a kései postért//
A gyakorlást a sensei füttyszava szakította meg, ami már nem lepett meg mert eddig is így hívta fel magára a figyelmet. Harada kapitány nem szolgált túl sok információval, magamtól kitaláltam, hogy túl sok chakrát használok. Szépen próbálkoztam folyamatosan. A chakra adagolásom kezd optimális lenni. Csak mindig elvesztem a koncentrációm. Majdhogynem, lépésről-lépésre haladok, de haladok.
Eltelik fél óra és már a fa háromnegyedénél járok. Büszkén felnézek, hogy már milyen magasra jutottam. Kicsit megtorpantam és nekiálltam gondolkodni. Nem sok időm maradt már, kezdek fáradt lenni és nem fizikai fáradtságot érzek hanem elszáll a testemből az erő. Felpattanok egy új ötlettől vezérelve. Kos kézpecsétet megformálom, lehunyom a szemem és már érzem is a hatást. Már nem kell annyit koncentrálnom. Nekifutok a fának elindulok felfele nem csökken a tempóm és csak haladok elérem a megjelölt pontot és egy vágással fölé vágok ám ekkor lecsúszik a lábam. Elrugaszkodok a fától és miközben zuhanok. "Ez-az a chakra még a lábamban csak vissza kell emlékeznem a mennyiségre. Megvan mi töri meg a koncentrációm." Zuhanás közben a kunait feldobom a teteje felé ami sikerrel a fába áll. Guggolásba érkezem és nekifutok újra a fának. Nem pazarlom az időt az előző chakra kontrollt megtartottam és a mennyiséget helyre állítottam. A győzni akarás adott egy kis plusz erőt is. Elérem a fát és nekiállok felfutni csak a kunaira koncentrálok, hogy azt elkapjam nem terelhetik el a vésések a figyelmem.

Ránézek a többiek eredményére. Mire Kenshin megszólal:
-Srácok nektek, hogy megy?
-Egész jól már majdnem ki ismertem a technika fortéijait.
Mondtam kicsit féltékenyen. Épen a munkát fojtatnám mire arra leszek figyelmes hogy a kapitány már megint a hegét vakarja "Ez már zavaró így nem tudok koncentrálni ,de most mintha abba hagyná." Még a gondolatot sem tudtam befejezni és a fütty szava már szinte fájt. Végig hallgatom hogy mit mond. "Szóval ez a titok nyitja. Most már jóval egyszerűbb az egész." magabiztosan a fa felé fordulok és elkezdem a chakrámat irányítani a lábamba. "igen már sokkal jobb!"

Fél óra múlva már alig marat chakrám szerintem nem hiszem ,hogy sokáig birom még. "Az utolsó próbálkozás muszáj mindentől elzárkóznom." Eközben fel nézek az égre és emlékezni próbálok ,hogy mit tanultam az akadémián és most. "Tehát akkor a csakrát a lábamba... ne túlsókat és ne is túl keveset Harada kapitány lényegében eszt mondta." Egy kicsit abba hagyom a koncentrálást, ránézek a fára és eltűnődök. "hószú idő alatt nagy eredményt értem el. Úgy érzem itt az idő." Elkezdem a chakrámat irányítani aztán kontrollálni a kos kézjel segítségével "megvan a tökéletes mennyiség!" A afelé veszem az irányt. Miközben futok felfele a fán egyre közelinek látom a tetejét //Deidara sempai ha elérem az általad kiszabott magasságot akkor történik a következő// Lenézek a földre már a szememet is alig tudom nyitva tartani és ekkor elengedem a fát a farácságtól és elájulok.

*Sawaka már kissé türelmetlen amikor végre megpillantja a sensei-t.*

~Hogy ez mindig meg tud lepni...~

*A fiú figyelmesen követi amit mestere csinál, és próbál következtetni a feladat lényegére.*

~Zászlók. Futni fogunk? 3 van. Miért csak három? Miért pont három?~

*Majd észreveszi a neveket is a zászlókon. Valamint...a képeket is.*

~Megölöm! Ezt honnan szerezte?~

*A nevével ellátott zászlón egy régebbi kép van róla. Ami hát..nem sikerült túl jól.
Ugyanis épp megijed egy közelben aktiválódó robbanócetlitől amit egyik haverja rakott oda a kép készítésekor, pusztán poénból, és amiről Ő nem tudott.
Miután a mester elmondta a feladatot, és kiadta a parancsot, Sawaka a zászlójához sétált, és felkészült. Nem csinált semmit csak mereven állt, és várta, hogy Shin támadjon.*

~A görény miatt előnyre tehet szert. Remélem nem fog a ruhámba mászni. Így két ellenféllel kell megküzdenem. A klónommal meg semmire sem megyek maximum megtévesztem. Lássuk mit lép. Megpróbálom kielemezni a taktikáját. Itt már minden a reflexeken, az ügyességen, és az időzítésen múlik. Na meg persze az elménken...~

Senshi akárhogy keresgélt, nem talált semmit.
- Mit szívtál, Sawa? Abból nekem is adhatnál. -
- Ehh bocs, de levegőből mindenkinek jut. Márpedig Én csak azt szívok. Függő vagyok..
Sensei ne csinálja ezt. Percek mentek el az életemből azzal, hogy Önre várok...
Nem fogok itt állni egész nap..-
Néhány perc elteltével meg is jelent. Pont közénk került. Egy jojó volt a kezében Kirigakure emblémájával. A kis görcs genin figyelmét is megragadta ez a szerkezet. Nézte ahogy a mestere használta.
~ Oh. Micsoda kis szerkezet. Jól néz ki. Vajon lappang abban valami fegyver is? Vagy az lenne maga a fegyver?~
- Nos, jó reggelt újoncok, ma tehát Sawaka és Shin egy érdekes játékot fognak játszani, amíg Senshi új dolgot tanul -
- Jó reggelt sensei-
Válaszolta vissza halkabban. Ekkor 2 vízklónt hoz létre és 3 pár zászlót ad nekik. Egyenlőre nem lehet tisztán kivenni a képet.
- Elég sáros és csúszós talaj...így még érdekesebb lesz-
A 2 klón egymástól ellentétes irányba 200m hosszúságban a sáros földbe döfi a zászlókat.
- Egy "szerezd meg a zászlót" típusú játékot fogtok játszani. A lényeg az, hogy a középen található zászlót el kell juttatnotok a saját zászlótokhoz, aki nyer, az megtudja az elemét. Mindent elkövethettek a célért –
Ekkor az egyik zászló képét tekinti meg a kis szőkeség. Sawaka egy igen égő képe volt az. Még soha nem látta. A képtől majdnem elneveti magát, de megpróbálja visszafogni magát, és játszani kezdi a komoly embert. Viszont ez nem megy neki a legtökéletesebben, ezért elmosolyodik és kisebb köhögésnek álcázott kuncogást ad ki. Eközben a mester is felé tereli a figyelmet és így szól:
- Tanultál már fára mászni kéz nélkül? -
Erre a kérdésre nagy meglepődess a válasz.
~ Fára mászni kéz nélkül? Hát azt meg hogy kell? Olyat se láttam még. Ja de mégis láttam. Bár az a légy volt.~
- Még nem.-
Válaszolt tömören vissza. Közben elkezdődik a verseny is Sawaka és Shin között is, amit egyelőre az ifjú ninja is figyelemmel követ.

[ Az én kis csapatomnak ]

Mindhárman apait anyait beleadtatok az utolsó menetbe, Ansuke még túlságosan is megerőltette magát, így bár ő ért volna fel legelösször, de elérte ereje jelenlegi határát, majd a földre zuhant és talán szörnyet is halt volna, ha Harada kapitány nem kapja el és rakja le a fűbe pihenni. A másik két genin nagyot csatázott az első helyért és bár Ryouji sokat fejlődött de mégis Kenshiné lett az első hely. Ryoujit csak az vígasztalhatta, hogy a feladatot neki is sikerült teljesítenie. A két genin leugrott a földre, míg Harada magához térítette Ansukét. -Jól vagy kölyök?- Kérdezte a Jounin, a fiú pedig bólogatott némán, jelezve, hogy nincsen gond. -Nos, jók voltatok! Ansuke nem szabad, így fejjel a falnak menni, ha nincs nagy tétje a meccsnek. Ha majd élesben véded a faludat és a csapatodat, akkor hajtsd meg így a menetet!- Szavai alatt természetesen megvakargatta a hegét.- A győztes Kenshin! Íme a jutalom!- Harada elővett egy tekercset, amiből egy nagyon szép katanát ídézett meg tokján különböző ősi kanjikkal, majd átnyújtotta a győztesnek. - Ez egy különleges kard! De erről majd beszélgetünk még, ha eljutsz odáig az edzésben. Na de a gyakorlatot mindhármotoknak tökéletesen kell tudnia, szeretném ha holnap önnálóan gyakorolnátok és fizikai edzést is végeznétek. Holnapután találkozzunk az én házam elött délután háromkor. Itt a cím.-Nyújtott át egy darab papírt Ryoujinak.
-Gyakoroljtok! Találkozunk holnapután!-Mondta utolsó szavait, majd hirtelen eltűnt egy kisebb füstfelhőt hagyva maga után.

// Az első kalandnak vége! Jutalmatok + 5 chakraszint, valamint Kenshinnek a Katana. Ha készenálltok a következő kalandra írjatok majd az utcákra. Eltelt az említett nap és vártok a sensei háza elött.//

Miután a sensei megkerül, jojóval a kezében, szinte rögtön közli velünk, mi a szitu. Asszondja... hogy érdekes játszmát fogunk játszani, hát, az biztos. Egy furcsa mozdulatsor eredményeképp három zászló jelenik meg a szemeim előtt, és nem csak kápráznak.
Ebből kettőn érdekes fotók vannak... az egyiken egy rólam, a másikon egy Sawakáról készült fénykép. Az enyém, mondhatjuk, hogy kínos, egy "részeges" este után vagyok látható, zöldre kifestve. Hát, azt a festéket lemosni valami rémálom volt...
A két zászlót, amin a rólunk készült fénykép van, letűzi egymással egyvonalba, majd körülbelül 100 méterrel arrébb letűzte a harmadik zászlót, amin nagyon lazán pózol, mintha Ő lenne a menő gyerek a vidéken.
~ Téved, mert én vagyok... ~ vigyorgok magamban.
Szóval, az Ő zászlóját kell az Én zászlómhoz juttatnom... Bakuchikura nézek, Ő bólint, megértette a feladatot Ő is, így bármikor képes a segítségemre hívhatom, és használni is fogom. Amikor elkezdhetünk futni, Ő előttem fut, sőt, egy idő után le is előz, mivel jól csúszkál a sárban, néha én is leállok a futással, és siklok egy kicsit, jó móka, és még gyorsabb is néha.
Ha Sawaka is futni kezd, akkor Bakuchiku eléfut, hogy ha úgy hozza, beléharapjon, ezzel nagyobb előnybe juttatva engem.

//Bocsi a késésért, és a rövid postért. De estevan viszont nem akarom tovább késleltetni a dolgot :S Ja és sensei megnéznéd a bővítményem?//
~Valami ilyesmire számítottam..~
*A fiú nem lepődik meg, elindul rohanvást a zászló felé, és létrehoz 2 klónt. Össze vissza futnak. Sawaka a zászlót próbálja ellopni, az egyik klón Shin-t a másik Bakuchikut próbálja összezavarni. Ha bakuchiku véletlenül Sawaka felé futna akkor a fiú felugrik így kerülve el a támadást.*

~Csak még vissza is kéne futni. Remélem a srácnak semmi más terve nincs. De ha mégis..
Rendben akkor ismét megtévesztem.. Remélem be fogja venni.~

/ Nekem nem volt probléma. Feltaláltam magam. Zetsu, Sawaka, Shin./

Alig kezdődött el a két fél harca, de már jött is a parancs, így hát nem tanulmányozhatta a két társát. Igaz, az egyiket valamennyire már ismerte, viszont nagyon érdekelte mi sül ki belőle. Követte mesterét egy nagy és öreg tölgyhöz.

- Jól van Senshi, a technikának a következő a lényege. Chakrát kell vezetned a talpadba, hogy fenn tudj maradni a fa törzsén - vagy bármilyen más felületen - állva. Ha túl kevés chakrát vezetsz a lábadba, akkor nem tudsz megállni a felületen, ha viszont túl sokat, akkor a fa törzse be fog repedni, vagy törni. Nos, gyakorold a chakra áramoltatást, majd kezdd el, addig én nézem a meccset.-
~ Csúcs. Na jó. Akkor ne is időzzünk. 1. próba.~
A fiú a kezeit összetette, majd chakrát kezdett koncentrálni a lábaiba. Nem túl sokat, mivel nem akart kárt tenni a fába. Próbálta egyenletesen szétoszlatni a chakrát, majd hozzálátott a feladathoz.
~ Na akkor nézzük. Koncentrálj, koncentrálj...~
Az első lépés sikeresnek tűnt, de amikor a második lépést akarta megtenni, úgy zúgott le, mintha extra csúszós olajra lépett volna.
Így hát az első próba sikertelen volt, de úgy is kellett lennie, mert ha másként lett volna, akkor ő már nem itt lenne.
~ Au. Ez nagyon nem volt jó. Mintha elcsúsztam volna. Nincs meg a tapadás? Talán ha megpróbálnám a fa és a cipőm felülete közt is áramoltatni.~
Ezzel megpróbálta újból. Egy újabb előkészülés után újra megtette az első lépést. A másodikat viszont olyan hamar akarta megtenni, hogy a hírtelen vízszintes pózba váltástól ismét lezúgott.
~ Á. Ez még úgy se volt jó. Túl gyorsan akartam, de talán jó lesz.~
Senshi felkészült újból. A lába izmait megfeszítette. A chakrát a lábába koncentrálta. Nagy levegőt vett, és megkezdte az első lépést. Mindent szép lassan és óvatosan akart megcsinálni. Na de lássuk. Vajon sikerülni fog neki? Vagy megint lezúg?