Kiképzőterepek

*Sawaka ledobta magáról Bakut, és fölkelt.*
~ Remek, most rosszabbul nézek ki mint a képen. A végén még a sárban fogunk birkózni. Álljunk csak meg!~
*Hirtelen felkapott a földről két marok sarat, és kissé meggyúrta. *

-Shin, a kis görényedet épp most végzem ki!
*Ha a fiú odafordul, Sawaka megcélozza az arcát, és felváltva elhajítja a két sárgombócot. Ha nem, akkor ismét rohanni kezd felé. Ha Baku próbálkozik valamivel akkor Ő kap sarat az arcába, de csak 1 marokkal, hogy maradjon Shin-nek is.*

A kis tanonc próbálkozik, de kevés sikerrel. Lépései csúszósnak bizonyulnak, majd le is esik. Ekkor a mester megszólal.
- Ne túl gyorsan és ne túl lassan áramoltasd Senshi...
Erre a kis diák is felkapja fejét és a mesterre néz. Arcán nincs kifejezés, csak kosz amiket az esések során szerzet.
- Rendben mester.
~ Nem is olyan nagy az ingadozás, na de legyen. Ám előbb még nézzünk meg valamit.~
Senshi a jobb lábát a fa tövétől egy kicsit feljebb teszi, majd chakrát kezd koncentrálni bele. Egyre és egyre nagyobb mennyiséget próbál áramoltatni. Szép egyenletesen próbálkozik, csak hogy megtudja, hogy mekkora a fa tűrőképessége. Miután eléri a maximumot, abbahagyja, majd újra próbálkozik. Mivel még nagyon kezdő, ezért a fában még sérülést nem okozó mennyiségű csakrával próbálkozik meg. Mielőtt még hozzálátna, lehunyja szemét, majd mély levegőt vesz, és hozzálát a feladathoz. Lábába chakrát koncentrál, majd megteszi az első lépést. Két lényeges dologra próbál koncentrálni. A chakra mennyiségére, és az egyenletes áramoltatásra. Léptei lassúak és óvatosak. Kezeit a zsebébe teszi. Mély levegőket vesz, amiket egy kis ideig a tüdejében tárol, majd szép lassan kiereszti. Úgy érzi hogy még mindig a fán van. Szemét nem nyitja ki. Továbbra is koncentrál.
~ Vajon még mindig a fán vagyok? Talán sikerül még így maradnom? Talán sikerül a feladatot teljesíteni? Na de zárjunk ki minden kétséget. Mély levegő.~
A genin további lépésekkel próbálkozik. Célja a fa tetejének elérése. Vajon sikerül neki?

Senshi óvatossága és figyelme hamar meghozta az eredményt. Egészen a fa tettéig feljutott, sőt mi több, még azon is túl. Hamar észrevette a talaj hiányát, ami miatt kiesett koncentrálásából, és zuhanásba kezdte az irányt. A diák szerencséjére mestere megfogta leérkezéskor, majd ezeket, a szavakat hallatta.
- Nos khm...gratulálok Senshi. Szép munka. Elég gyorsan ráéreztél. Na gyere, nézzük meg, hogy hogy halad a meccs.
Ez egyértelmű jel volt. A kis genin kinyitotta szemét, majd felbólintással jelezett és felállt lábaira. A két fő harcához vette az irányt, majd megtekintette a két nem enyhén vicces zászlót. A látvány hamar jókedvre derítette.
- Még jó hogy nem én vagyok ott. Bár biztos úgyse talált volna ön rólam hasonló képet.
Jelentette ki merészen a sensejének, majd tovább nézte a sárral való dobálózást.
~ De gyerekes, mégis találó. Iszapbirkózást még nem akarnak?~

/ Én le tudom elég szépen foglalni magam, ezzel nálam nincs gond. xD /

*Sawaka odarohant ellenfeléhez, és elvette tőle a zászlót, majd megindult vele.*
~Francba ez így nagyon nem lesz jó. Valamit ki kéne találni.~

*Ismét egy klónnal próbálkozott akinek odaadta a zászlót. A klón futni kezdett a cél felé, Sawaka pedig utána. Ha a klónt valamelyik ellenfél üldözőbe veszi, és már túl közel van akkor Sawaka-nak dobja a zászlót.*

~Soknak tűnik ez a pár száz méter. Viszont nem futok gyorsabban mert a végén elcsúszok. Ha ez sem jön be akkor elgáncsolom vagy péppé verem...~

*Gondolatai inkább a feszültsége miatt jöttek világra. Sawaka természetesen senkit sem akart péppé verni. Talán a vadászgörényt...
Viszont a gáncsolás mint lehetőség igenis ott volt a lehetőségek közt.*

~A fenébe!~

*Sawaka-t meglepte ellenfele gyors reakciója, és az, hogy képes volt esés nélkül eljutni hozzá. Mivel hirtelen semmi sem jutott az eszébe, végrehajtott egy kawarimi no jutsu-t.*

~Fenébe a zászló meg ott maradt!~

*A fiú rohanni kezdett a zászló felé, remélte, hogy Shin még egy darabig nem kel fel. Ha Baku támad akkor megpróbálja elkapni, vagy elkerülni esetleg...nos kissé arrébb rúgni. Próbál nem elesni, tudja, hogy annak súlyos következményei lennének. Jelenleg nem gondolkodik semmilyen terven csak a zászló, és a cél lebeg a szeme előtt.*

~Kezdem unni a játszadozást, kivételesen nem élvezem. Talán a sár miatt.
Az a görény is aggaszt. Kicsit nehezebb így, hogy két ellenfélre kell figyelnem. Remélem Shinnek nincs több terve, és a düh fogja cselekvésre késztetni, nem pedig az esze. Ha így van, könnyebb dolgom lesz. ~

Sawaka győzelme sok tanulságot vont le maga után. Sajna a pihenés sem tarthat örökké, és ez is pont egy ilyen alkalom volt. A mester semmi perc alatt kérte meg Senshi-t a következőre.
- Senshi, húzd ki a sárból-
A tanonc egyből reagált a sensei parancsára és a szerint is járt el. Shin-hez sétált, majd megfogta egy éppen nem sáros helyen és arrébb vonszolta, majd ezek után a történet folytatását nézte csendben. A főnöke mutogatása nem tetszett neki, viszont ő is megértette, hogy azzal mire próbál utálni. Ezek után jött a nagy csoda. Társa eleme nem más volt, mint az országuk úgymond szimbóluma, vagyis a víz.
~ Hm? Víz? Nem rossz ellem, és népszerű is ebben az országban. A víz vezeti az áramot. Ezt még felhasználhatom, majd.~
Gondolta magában, majd odament és gratulált a nagy felfedezéshez.
- Sawaka. Gratulálok az elemedhez.
Mondta nyugodtan, közben kezét csapattársa felé nyújtotta. Egyértelműen kezelni akart vele.

*A fiú meglepődött, és egy darabig nem állt össze benne a kép. Olyan hirtelen történt minden. Előbb még arra gondolt, hogy a zászlót, a zászlót, a zászlót... Most meg a kezében tart egy elázott tekercset. Woah....

Amint felocsúdott, és kissé lejjebb ment benne az adrenalin, megfogalmazódott benne egy kérdés. Izé...több is. Csakhogy csapattársa gratulációval bombázta amit csak fél füllel hallott meg. Egy pillanatra Senshire nézett majd kezet fogott vele. Aztán ismét a senseihez fordult.*

-Öhm, miért lesznek csak kevesen a mesterei? Nehéz elem? És használótól is függ, hogy mennyi időbe telik mesteri szintre csiszolni? Önnek sikerült mesteri szintre csiszolnia? Mit gondol hasznos elem?


*Sawaka kifújta magát, és lenyugodott picit. Bár még mindig kavarogtak benne a gondolatok.*

Senshi nagy szerencséjére a mester egy feladatot tűzött ki neki, majd eltűnt.
- Mi?-
Kérdezte hangosan, de válasz az adott személytől nem jött, mivel nem volt már jelen.
- Na jó. -
Társa felé fordul, majd megszólal. Eközben a jobb kezével a fára mutat, amin ő gyakorolt.
- Látod azt? Azt kéne megmászni kéz használata nélkül. Chakrát koncentrálni tudsz, szóval ezzel nem lesz gond. -
~Remélem, de nem úgy ismerem, hogy pont ez ne menjen neki.~
- Koncentráld a chakrád a lábadba, majd próbálj meg fára mászni, de vigyázz. Ne túl gyorsan és ne túl lassan áramoltasd a chakrát. Ezen kívül a mennyiségre is vigyázz. -
Jelentette ki társának, majd figyelemmel követte őt.

//Bocsánat a késésért és a rövid Hsz-ért.//

*Sawaka rezzenéstelen arcal hallgatta végig mestere szavait majd társára nézett érdeklődő tekintettel.*

-Értem. Nos nem kísértem figyelemmel a próbálkozásod, csak a puffanásokat, és a mester tanácsait hallottam. Dee.. megpróbálom.

*Összeszedte magát, és a fához sétált. Miközben ment, átgondolta a dolgot, és azt, hogy hogyan is fogja csinálni. Odaért, és chakrát koncentrált a lábába, ahogy társa tanácsolta. Csak nagyon kevés chakrával próbálkozott. Bizonytalan lépésekkel indult meg a fa törzsén. Megpróbálta egyenletesen elosztani a chakrát a talpában, nem akart túl sokat áramoltatni egyik részre sem. Azt viszont nem tudta mekkora az a chakramennyiség amivel már kényelmesen sétálhat a fán.*

// Mesélési engedélyt kaptam Zetsu-tól. Így hát most én leszek a pillanatnyi mesélő.//

Sawaka nekipróbálkozik a nagy feladatnak. A környezete csöndben várja első lépéseit, mindössze Shin horkolását lehet hallani. A feladat végrehajtója személy chakrát irányít a lábába, majd megteszi első lépéseit. Társa figyelemmel követi a lépéseket. Az első lépés érezteti a bekövetkező hibát, aminek köszönhetően a gyerek hamar lezúg, de nem esik nagyot, mivel nagyon közel volt a földhöz. Senshi nem veszi észre rajta a hibát. A hiba a kevés mennyiségű chakrában rejlett.
- Ugy látszik neked, sem megy ez elsőre.
Szólal fel csapattársa, majd így fojtatja.
- Te most mit csináltál?
Kérdezte érdeklődően, mivel a részleteket nem tudta. Válaszra várt, majd egy javaslatot mondott.
- Előbb próbáld ki a fa maximális tűrő képességét és csak az után próbálkozz meg a feladattal. Én is így csináltam. Na, akkor második próba.

*Sawaka nem lepődött meg, számított arra, hogy le fog esni. Fölkelt, és ismét megpróbálkozott a dologgal, miközben társa tanácsokkal látta el.*
-Leestem egy fáról, mert hülye voltam, és kéz nélkül akartam felmászni rá...
*Nem érezte úgy, hogy választ kellene adnia társának, Ő is tudja jól mit csinált.*
-Tudom a feladatom csak még a chakra elosztását, és a mennyiségét kell meghatároznom.
*Megpróbált több chakrát koncentrálni, és ismét megpróbálta egyenletesen áramoltatni, és elosztani.*
~Nem fog sikerülni. De majd csak ráérzek. Igazából remek lesz a plafonon rohangálni...
Ezek szerint a légy is így csinálja. Na akkor második próba~

Senshi továbbra is csak figyelte társa próbálkozását. Elkezdődött a második próbálkozás. Ezúttal Sawaka több chakrát próbált áramoltatni. Nagy figyelmet fordított lépteire, de negatív gondolkodásának köszönhetően a figyelme hamar megtört és az eredmény ugyanúgy végződött, bár sikeresen tett meg 3 lépést.
- Ez is eredmény.
szólalt fel ismét az ideiglenes tanító.

*A fiú nem lepődött meg az újabb esésen. Felkelt, és letörölte a sarat a szájáról*
~Túl sok volt a chakra?~
-Háth, egyszer csak sikerül.

~Még háromszor megpróbálom, ha nem javul az eredményem, megpróbálom lendületből.
Kissé nehéz, de ha megtanulom imádni fogom. Ráugrani valakire mikor bejön az ajtón...
Egyébként meg úgy döntöttem belehúzok, és keményen fogok edzeni. Úgyhogy hajrá!~

*Elszánta magát. Főleg mivel látta, hogy a társának már megy, és nem sok idő kellett neki ahhoz, hogy megtanulja.*

-Egy, kettő három...

*Tehát ismét nekiindult, és csak próbálkozott, és próbálkozott, hol több, hol kevesebb chakrát koncentrálva.*

Az újabb kudarc nem törte meg, hanem még jobban fellelkesítette Sawaka-t. Újra és újra próbálkozott. Igaz a legtöbbnek ugyanaz lett a vége, de mindegyikből tanult egy kicsit. Minden alkalommal finomított egy kicsit rajta, majd újra nekivágott. Az utolsó viszont már sikeresnek bizonyult. Sikeresen futott a fán nagy lendülettel. A tanulása ezzel befejeződött. Senshi elégedetten bólogatott.
- Szép volt, de szerintem most már ideje lenne lejönni.-

*Sawaka meglepődött amikor nem esett le a fáról, és ráeszmélt milyen magasan van.*
~Sikerült?~
*Még néhány másodpercig ott maradt, majd elmosolyodott, és lejött.*
-Sikerült..
*Odanyújtotta kezét a társának, és még mindig mosolygott.*
-Köszönöm. De legközelebb ennél nehezebbet mutass.
*Mondta, majd Shinre pillantott.*
-Szegény gyerek. Nem nőtt még be a feje lágya, ha ilyen könnyen kiüti magát. Remélem nemsokára észhez tér. Holnap megtudja mi az eleme.
Én megyek. Elmesélem anyának.
Biztosan örülni fog.Holnap találkozunk. Viszlát.
*Meghajolt, és elindult haza.*
~Mindegyik elemmel ugyanúgy lehet gyilkolni. Hmm. Feltéve ha jól használjuk. Vajon holnap az elemeinkkel kapcsolatos dolgokat tanulunk, vagy maradunk a chakrairányításnál? Végül is nekem mindegy, csak tanuljunk. Időnk van. Messze még a vége...~

Egy kimerítő edzéssel eltelt nap után Sessoku Urami befejezte a vacsoráját, majd elindult szobája felé, alváshoz készülődni, amikor váratlanul kopogtattak a család ajtaján. Édesapja nyitott ajtót, de Urami jól látta a kései vendéget: Kirigakure egyik chuuninja volt az. Magas fickó, rövid barna hajjal, sebhellyel a száján és egy sárkány tetoválással a bal vállán.
- Elnézést a kései zavarásért, de sürgősen beszélnem kell Sessoku Urami geninnel! - jelentette be látogatása célját. A ház ura félreállt, mire az idegen észrevette Uramit aki érdeklődéssel figyelte őt. Együtt bementek a konyhába, leültek a székekre, majd a férfi belekezdett mondanivalójába:
- Urami. Szokatlan okok miatt egy új csapatba osztanak be téged. A részleteket holnap reggel a kiképzőterepen megtudod.
- Új csapat?! De hát miért? Mi történt a régivel? - kérdezte Urami teljesen értetlenül.
- Ezt nem az én feladatom közölni. Holnap mindent megtudsz. - felelte hanyagul a férfi, miközben már félig fel volt állva, hogy távozzon. Urami válaszra nyitotta volna a száját, de az idegen addigra már kiment, és mire a gyerek utolérte már beleveszett az éjszakába. Az ifjú genin így visszament a szobájába, és még nagyon sokáig forgolódott és gondolkozott azon mi történhetett azzal a csapattal, amibe alig pár napja került.

Reggel fáradtan, de izgatottan ébredt, gyorsan megreggelizett, mosakodott, majd indult is a kiképzőterepek felé. Mikor odaért még egy lélek sem volt ott, de ez nem aggasztotta, csöndben leült egy fa alá és türelmesen várakozott, hogy megjöjjön az új csapata és megtudja, mi történt az előzővel...

Miközben a fák alatt üldögélt Urami egy sietve közeledő alakot vett észre. Fiatal fiú lehetett, talán vele egyidős, vagy egy kicsit idősebb, nem tudta megállapítani. Lihegve kinyögött egy alig érthető "Üdv!" szócskát. Urami felállt megigazította ruháját és leporolta nadrágját. Megvárta, míg az imént érkezett idegen levegőhöz jut, majd felé nyújtotta a kezét.
- Üdv! Sessoku Urami vagyok, és az új csapatomat várom. Te lennél az egyik új tag? - mutatkozott be, és tért egyből a lényegre.

- Fogalmam sincs ki lesz a vezető, vagy a csapattárs. Nekem tegnap este szóltak, hogy jelenjek meg itt. - felelte a fiú. Közben körbenézett a senseit kutatva, de sehol nem látott emberi alakot, magukon kívül.
- Azt hiszem a sensei nem az időbetartásról híres. - mosolyodott el társára.