Kiképzőterepek

A raktárépületet elhagyva Sui még egy kicsit össze volt zavarodva. Nemtudta, hogy jobbra vagy balra induljunk el. Lehetséges, hogy maga az idegen ország volt az oka, de én inkább a kínzással kötném össze. Főleg azért is mert egy pénzérmével döntötte el, hogy jobbra kell menni. Ez az érmés dolog nem val rá, ez az én szokásom. Hiába az ember évek során tanul a másiktól jó és rossz dolgokat egyaránt.
Kis sétánk végére egy kiképző táborba értünk. A tábor elég normális helynek tűnt, bár az ott tartózkodó kunoichi kicsit kilógott onnan. Az igazak álmát aludta a földön összegömbölyödve, mint akinek semmi gondja sincsen. Kicsit ismerős helyzet volt. Mintha magamat látnám .
Sui kicsit vacilál, majd úgy dönt hogy felkelti a fiatal hölgyet. Közelebb megyünk hozzá de én egy kicst távolabb megállok. Jó itt nekem biztonságban. Tapasztalatból tudom, hogy nem mindig jó ötlet felkelteni az alvó oroszlánt, még akkor sem ha ilyen csinos.

Pár mozdulat után a kunoichi fölkel, meg kell, hogy mondjam, más ébredési reakcióra vártam, nem mintha ellenkeznék az ellen, hogy bármelyik nő hozzámdörgölje a melleit, de az eddigi élményeim alapján ez nem így szokott történni. De mit mondjak, képes lennék megszokni ezt a helyzetet.
Pár pillanatig tartó számomra élvezetes ölelkedés után a hölgy magához tér a félálomból, majd a kellemes ismerkedésnek vége szakad, majd a mellei közt kezd el matatni. Mna, mondom, kíváncsi vagyok mi következik, nem tudom a tábolból Motoi mennyit vett észre a történtekből, de remélem, hogy nem sokat, nincs kedvem hallgatni, hogy milyen hatással vagyok az alvó kunoichikra.
Kisvártatva előkerül egy kép, majd hosszas ingázás a szemekkel a kép és arcom között. Mintha még mindig félalmoban lenne, majd kis hatásszünet után bemutatkozik.
Pár kínos másodperc után, kiderül, hogy új ismerősünk sem nagyon tudja mi tévő legyen, csak úgy, mint mi.
- Hát, remélem valami kellemeset fogunk csinálni, mert mára már elég kellemetlen dolog történt velem, bár nem tudom, talán Motoi szeretne egy kis kínzást-mutatok hátra Motoira, miközben nevetek a kunoichira. Esetleg egy ebéd jól esne, még nem sikerült ebédelnünk, mert eddig az erdőben bolyongtunk, Motoi egész ügyes ha madárfogásról van szó.

Az oroszlánból kiscica lett. Elég rendesen hozzádörgölte magát Suihoz. Nem tagadom, elégé irigyeltem a helyzetét de nem tettem semmit hisz kijár neki egy kis jutalom a raktárban történtek után.A jutalma nem tartott soká. Pár másodperc után a kunoichi feleszmélt hogy rossz embert ölelget. Ekkor a mellei közt kezdett el kutattni, ahonnan kivett egy fény képet. Hosszasan felvátva nézegeti Suit és a képet. Valószinűleg még minig félalomban van. Miután kellő időt szentelt a helyzet felismerésének bemutatkozik.
- Szia! Motoi Yazaki vagyok és a kedves barátom akivel az előbb oj hosszasan játszadoztál Suijin Benzaiten. Én sem tudom ,hogy mit kéne csinálnunk ,de a mai nap után én bármire nyitott vagyok, igaz az az ebéd kezdésnek egész jól hangzik. Ha minden igaz még maradt 1-2 sirály a hátizsákombam , hacsak a raktárban a kedves barátaid ki nem fosztottak .

Rá sem merek nézni Motoi arcára a kunoichi reakciója után, nem tudom eldönteni, hogy mögöttem most magába roskad e avagy fölrobban dühében, hogy kedvenc csemegélyéről valaki így mert beszélni. Kicsit furcsálom, hosz biztosan evett már húst, és talán még csirkét is, szóval mi lenne a kettő között a külömbség? Miután befejezte Motoi madarainak ócsárolását, megmondta, hogy ideje lenne növeszteni egy párral, és lehozni neki két falevelet egy-egy fáról. Ahogy hátsó fertáját simogatta elgondolkodtam kicsit azon, hogy most egy tisztáson vagyunk, esetleg valami kabaréban, vagy netán valamilyen más stílusú előadáson? Bár lehet csak kis távolságot szeretne tartani velünk, nem mintha ellenemre lett volna a dörgölőzése, de az igazat megvallva más reakcióra számítottam.
De mit lehet tenni, ha levelet akar asszonysága, akkor levelet kap, csak tán nem vegetáriánus? Elindulok a fa felé, amit épp mutatott, ahogy közelebb érek, észreveszek a földön pár elszáradt falevelet. Hmm... talán nem ezekre gondolt, kedvem volna megfogni, majd győztes mosoly mellett átadni neki, de lehet, hogy az lenne hosszú ideig az utolsó mosoly az arcomon.
Megállok a fa előtt, koncentrálok, chakrát vezetek a lábamba, majd elindulok felfelé. Az első lépésnél óvatos vagyok, ellenőrzöm, hogy sikerült e megfelelő mennyiségű chakrát vezetnem a lábamba. Kicsit recseg a fa, ez azt jelenti, hogy túllőttem kcisit a célon. Készakarva nagyobb mennyiséggel kezdtem, hisz ki szeretne orra esni egyből az első lépésénel. Kicsit visszaveszek, majd újra megpróbálom. Most tökéletesnek tűnik az erősség, leteszem táskám a fa tövébe, majd elkezdek fölfele sétálni. Ahogy elérem az első ágat, átsétálok rá, majd fejjel lefelé sétálok végig rajta, míg el nem érek egy falevelet. Miután megvan a levél, eleresztem magam, majd talpra érkezve fölveszem táskámat, és odaadom a kunoichinak a falevelet.
- Remélem nem ezt akarod majd megenni, a madarak sokkal finomabbak a faleveleknél.

Micsoda reakció. Egy válogatós kunoichi, volt egy sejtésem, hogy így fog reágálni, legalább is ez volt a célom. Felrázzam a mi kis Csipkerózsikánkat. Már amikor először láttam látszott rajta, hogy nem a megszokott kunoichi így hát próbát tettem hátha sikerül megtréfálnom. Még jó hogy nem volt éhes hiszen egyetlen egy szárnyast sem rejt a hátizsákom, sosem fogok több madarat annál, mint amennyit egyszerre megbírok enni. Szeretem az állatokát és nem csak megeszem őket.
Úgy látszik a madár kaja okozta sokk anyira felébresztette a kunoichit ,hogy eszébe jutott mit is kéne valójában csinálnunk.
Fára mászni, dejó. Már sokszor volt benne része és mindig jól ment, igaz chakra segítségével még sosem próbáltam, de ennek is eljött az ideje. Odamegyek az egyik fához koncentrállok. Chakrát gyűjtök a talpamra. Rálépek a fa törzsére és egy hatalmass reccsenés. Ijedtemben gyorsan lekapom a lábam a fáról. Egy kissé tulzásba estem. Reméllem nem dől rám a fa amíg én alatta próbálkozom. Na akkor újra koncentrállok, chakra a talpra, és ... semmi reccsenés . Eddig jó . Most jó lenen megtudni hogy meg e tart. Ráteszem a masik lábam is - Puff - hátra estem. A lábam ugyan a fán maradt, de a furcsa testhelyzet megzavart. Nem,baj alakul a dolog . Kis idő eltelik , mire sikerül megtalalnom a megfelelő járási technikát de végül is a próbálkozásomat siker koronáza. Pár lépést teszek a fa törzsén , majd megfogom az első levelet ami az utamba kerül és odaviszem a madárvacsora gondolatától még mindig reszkető kunoichinak.

- Néd már egy ilyen gallyacskára még hetven éves nagymamám is felmászna. Én arra a két fára mutattam ott és tudjátok mit nem érem be más levéllel. Csak azzal mi a legmagasabb ágon van. Hé ma még kivételesen jó kedvemben vagyok és el vihetek majd valahova enni is.
Nah most pedig ne zavarjatok amíg nincsen eredmény, vagy is levél.
Már épp elhelyezkednék kényelmesen amikor valami gonosz dolog pattan ki abból a szépséges fejecskéből mi az én nyakamon van. Mi más lenne a dolog mint meg nehezíteni még jobban a kis pimasz tapizósok feladatát. Pont mikor már másznának fel újra, vagy is próbálkoznak mind kettőt a földre rántom.
- Nah ez így nem túl szép csak a lányok másznak így fel. Ti férfiak akartok lenni? Ohhh bár csak hmmm izmos testű... Öhm na mindegy ez nem rátok tartozik.
Elő kerül egy tekercs és rögtön annak tartalma is meg mutatkozik. Két pár lábsúly és egy húszméteres drót darab.
- Hé aki ellenkezik az a tenger partig repülhet a következő pofontól!
És a két fiú lábára csatolom a súlyokat illetve derekuknál egymáshoz kötöm őket a dróttal.
- Nyahhhh így már sokkal jobb. Most mászatok fel felé a legfelső ágig. Jah igen aki le esik az magával rántja a másikat is. Szóval nem kel meg köszönni, de legközelebb majd akkor tapiztok ha azt engedi valaki.
Igaz az nem számított én voltam ki dörgölődött, ez most lényegtelen volt. Egy lány mindig illedelmesen viselkedik a fiúk meg fojtón malackodnak a lányokkal.

**

Csak enyi a válaszom akkor ha valaki még is meg jegyezné, hogy én voltam aki erotikus módon dörgölődni merészelt.
- Jah jah nem számít legközelebb majd várd meg ami meg engedem.

( Pár dolgot tisztázva ez itt tanulás. Fára mászás chakrával, ami általában előtörténetben nem szerepel. Ha még is pmben küldjétek a részletet amiben szerepel. Ezt nem lehet csak úgy 1-2 meg tanulni kicsit hosszabb folyamat. Jó ch kontrollal mint kb egy nap. Olyan posztot kérek amiben kisebb sikert értek el [ sikereket, de a feladatot nem teljesítitek ] Az írás vagy is post minőségétől és menyiségétől fog függeni, hogy mikor sajátítjátok el ezt. Jó minőség nagy post rövid idő természetesen. Ha Et-ben ezt már megtanultátok akkor írjatok egy postot miben félig feljutok. Következő körben lezárjuk az egész dolgot. )

A kunoichi maga se tudja , hogy mit akar. Előbb ez a fa, most meg az a fa. Meg milyen ágacska, ez egy szép kifejlett 3 méter magas fa volt, igaz amire meg most mutat jópárszor nagyob mint az előzö. Na mind1 ha előbb ment a kicsi fán akkor ezen is menni fog. Már épp nekilátnék a másik fa megmászásának amikor újabb őrült ötlet pattan ki a tanárunk fejéből. Súlyokat köt mindkét lábunkra és a derekunknál összeköt minket Suial. Nem ellenkezem hisz azzal a céllal jöttünk ide, hogy tanuljunk is valamit, és a könnyű út az ritkán hozza meg a várt sikert .Ideje indulni. Úgy érzem még hosszú nap áll előtünk.
-Sui aztán ne mássz fel tul magasra, mert úgyis visszarántalak. - Szólok Suinak ,hogy nem kell sietni. Neki mindig is jobban mentek a chakra kontrollal kapcsolatos dolgok. A koncentrácio nem az erősségem.
Amikor odaértem a fa elé , egy mély levegő, szemem lecsukom és próbállom felidézni az előző sikeres fára mászásom. Chakrát gyűjtök a talpamra és rálépek a fára. Most nincs reccsenés. Egy kis súlyt helyezek a lábamra, ekkor érzem hogy a lábam szép lassan kezd lecsúszni a fa törzsén. Valami nem stimmel, hisz az előbb sikerült felmásznom most meg nem. Furcsa, a súlyok amik a lábamhoz lettek kötve még mindig a földön vannak. Kezdők szerencséje ezek szerint. újra nekilátok. Koncentrállok, chakra a talpra . Fellépek kis recsennés,de nem tűnik vészesnek, úgyis több chakra kell most a sulyok miatt. Másik láb fel a fára. Lás csodát most már nem csuszok,viszont a fa még mindig recseg egy kicsit. Csökentem a csakra szintett a lábamon épp csak anyira hogy a recsegés abbamaradjon. Siker még mindig a fán vagyok és a fa se recseg. Na de most jön a neheze feljebb kéne menni hogy a súlyok is felemelkedjenek a földről. Lépek egyet előre, a súlyok a levegőben ,és a lábam a fán .
-Ez az! - Kis örömtől teli felkiáltás, majd egy önbizalommal teli lépés és puff újra a földön vagyok. Szerencsemre nem a sulyokra estem. Jó lessz vigyázni . Nyugalom. Na akkor ujra mindent előről. Koncentrállok, chakrát gyűjtok kicsivel többet mint előbb de ne tul sokat. Rálépek a fára megálltám még egy lépes,de már a sulyok ujra a levegőben, eddig minden remek, na még egy utolsó lépés. Ez is megvan és még mindig a fán vagyok. Na most kéne azon elgondolkodni hogy érdemes e tovább menni. Főleg azért mert a derkamra kötött kötél igéncsak zavaró. Még mielőtt eldöntöm ,hogy mit csinállok megnézem Sui hogy halad. Mivel nem szeretnék ismételten leesni becsukom a szemem és próbállom megjegyezni a megfelelő chakra menyiséget. Miután ezzel végeztem megnézem, hogy Sui hogy áll.

Ahogy apám szokta mindig mondogatni, a nő csak akkor mérgesebb attól, mikor nem kap meg valamit, mikor megkap valamit. Szó nélkül hallgatom, ahogy fejmosásban részesülünk, mert rossz fára másztunk. Nem tudom mi külömbség lenne fa és fa között, bár lehet az a fa most vastagabb vagy vékonyabb, de gyakorlatilag nem látok külömbséget a nehézségek között. De mit lehet tenni, a férfi feladata, hogy kielégítse a nőket, bármilyen kívánságuk is legyen. Tudtunkra adja, hogy amennyiben végeztünk, még valahova el is vihessük enni. Mna erre mondják, hogy meghívtak egy tefizetszre. Nem mintha lenne elég pénzem bármire is, de Motoival összedobhatunk valamit, ha minden rendben megy, sosem lehet tudni mikor jön jól, hogy ismerjük őt, talán még más technikára is megtaníthat minket.
Elindulok a másik fa irányába, abban a reményben, hogy ez a levél már tetszeni fog újdonsült senseijünknek, bár a lelkem mélyén tudom, hogy elég valószínű, hogy nem. Első láb a fán, második láb a fán, majd vlaki kezét érzem a vállamon, és a fenekem a földön.
Fölállok, hátranézek, és közben a derkamat masszírozom.
- Tudom én, hogy vicces ha az ember a hátsójára esik, de előtte szólhattál volna, hogy lerántasz.
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen veszélyes lesz egy egyszerű fáramászás. Ahogy a kunoichi arcára nézek, valami ördögi mosoly ül ki rá, egyből végigfut a hideg a hátamon tőle. Valami izmos testről kezd el beszélni, de nem nagyon értem a gondolatmenetét, talán majd ha végeztünk a kiképzéssel veszek neki egy nagy adag csoki, hogy jobb kedvre derüljön. Miközben eldöntöm mivel jutalmazom meg segítőkézségét, elővesz egy tekercset, majd lábsúlyok és egy dróthuzal kerül elő. A dróthuzalt meglátva egyből meg is gondolom magam, nem lesz szükség adósságogba verni magam, hogy ki tudjam fizetni azt a nagy adag csokoládét amit ő igényelne. Még mielőtt megszólalhatnánk, kijelenti, hogy ha nem tetszik a rendszer, akkor bebizonyítja mennyire lusta madarak vagyunk, hogy csak akkor repülünk ha seggberúgnak, de természetesen ennek is meg lenne az előnye, hiszen úgy is a kikötő felé haladunk.
Miután fölvettük a sulyokat, és összekötözött minket, kezdetét vette az igazi tréning. A faluban gyakoroltunk chakrakontrollt, viszont sosem volt a lábunkon súly, de hát mindent el kell kezdeni valahol, valamikor és persze valakivel. Ismertem Motoit, az előző fáramászását is láttam, gyorsnak gyors volt, viszont a chakra irányítása nem volt az erőssége. Persze nem úgy gondolom, hogy én sokkal jobb lennék, hisz még azt sem tudom nekem hogy fog menni a feladat. Miután fölkerülnek lábamra a súlyok, először csak lépek párat a földön, hogy felmérjem milyen nehezek lehetnek, majd egy kettőt ugrok, és legvégül a hátamra fekszek, és fölemelem a lábaim. Kicsit meghat, hogy a kunoichi maga teszi föl a lábunkra, egyre jobban kedvelem a közelségét, remélem gyakrabban lesz edzésünk. Miután többé kevésbé sikerült belőnöm nekiállok a feladathoz. Először egyik láb, a fa megreped. Mna, ez egy kicsit sok lesz, leteszem lábam a földre, majd keresek egy másik helyet a fán ahol elkezdhetem. Hozzáértést színlelve, először megkopogtatom a fát. Aztán újra, egy kicsit kevesebb chakrával. Megpróbálok föllépni a fára, mikor lábam lecsúszik, szerencsére óvatos voltam, és sikerült a lábamra esnem, hisz valójában másik lábammal a földet még el sem hagytam. A legtöbb esélyem minél magasabbra jutni az lenne, ha nekifutásból próbálkoznék, de mivel Motoihoz vagyok kötve, talán elrántanám. Motoi már elég magasan jár a fán, értsd maga mögött tudhat pár lépést fölfelé, én viszont még mindig a földön állok. Mivel még van pár méter szabad mozgástere, így leülök a fűbe, és kicsit meditálok, hogy egyenletesebb legyen a chakra áramlása egész testemben. nem csak a lábamban. Újra megpróbálkozom, pár lépés fölfele, elég jól halad, azonban hirtelen érzem, hogy a pár plussz kiló megtezsi a hatását, lábam kezd kicsit lecsúszni a fáról, mintha csak elvesztette volna a tapadását. Nem a súlyok lettek nehezebbek, kicsit körülményesebb lett a koncetrálas így vízszintes helyzetben. Átnézek Motoira, ahogy a helyzuet engedi, összeteszem két kezem, és ismét koncentrálni kezdek, hogy a chakra megfelelő mennyiségű legyen.

Ahogy haladunk fölfelé:
*Motoi leesik*
Hirtelen Motoi lába megcsúszik, majd zuhanni kezd lefele, már elég magasan jártunk, volt pár faág, de nem tudott elkapni egyet sem, Még mielőtt földet érne, megpróbálok átugorni egy faág felett, hogy megpróbáljam megakadályozni Motoi nem kellemes kísértletét, hogy bebizonyítsa, a gravitáció még mindig működik. Amennyiben sikerül, mivel körülbelül ugyan olyan nehezk vagyunk, mint inga fogunk himbálózni az ág egyik oldalán én, másikon Motoi. Természetesen a fizika törvényei alapján előbb utóbb keresztezzük egymás pályáját, és összeütközünk, gondolom a kunoichi legnagyobb örömére, legalább ő is élvezni fogja a kiképzést. Majd ahogy összeütközünk, az ág megreccsen, és mind a ketten a föld felé vesszük az irányt, de legalább alacsonyabb magasságból.

*Én esek le*
Ahogy megteszem következő lépésem a cél felé, hirtelen megcsúszik a lábam, fejemben átfut mi is fog történni, fejjel lefelé haladok, hogy megcsókoljam a zöld pázsitot. Az övtáskámba nyúlok, és megpróbálom az egyik kunaimmal lassítani esésem, vagy legalább elérni, hogy a lábaim a föld felé mutassanak, amennyiben ez sikerül, megpróbálom újra a fán tartani a lábam, amennyiben ez csődöt mond, akkor átkarolom a fát, és reménykedek, hogy egy ág sem kerül a lábam közé.

*Miután mind a ketten a földön vagyunk*
- Motoi, emlékszel arra a régi mosódalra, amit mindig a nők énekeltek a falunkba, próbáljunk meg nekifutásból erre a dalra fölfutni, lendületből talán több sikerrel járunk.

*Ha minden jól menne, és elérnénk a legfelső ágot*
Motoi nélkül ez nem sikerülhetett volna, igaz, hogy a kiképzést magunk csináljuk, de még valamire jó volt ez a gyakorlat. Sosem szabad elfeledkezned bajtársadról, akkor sem, ha előbbre jársz mint ő, és akkor sem ha le vagy maradva. Partnerrel edzeni olyan előnnyel jár, amit az egyedüli edzés nem pótolhat, Megtanít arra, hogy hozzuk ki a másikból a legtöbbet, és megtanít arra is, hogy jussunk túl a mélypontokon ha a társunk jobb valamiben nálunk. Mindenféle páros edzés a csapatszellemet is építi ilyen módon. Miután lekerülünk a fáról, átnyújtom a falevelet, és megkérdezem:
-Akkor mit is szeretné enni, mert én már nagyon éhes vagyok ettől a sok gyakorlattól. Egyébként mutass egy oylan nőt, amelyiknek nem tetszik egy férfi malackodása sem, a malackodás az ami előre viszi a világot. - mondom mosollyal az arcomon.

Egy kis dícséretben részesülünk, ami valljuk be, eléggé meglepő mesterünktől, inkább valami újabb, nehezebb gyakorlatra számítottam elismerés és dícséret gyanánt. A következő meglepő dolog pedig az, hogy meghívott minket ebédelni, legfőbb ideje lenne egyébként enni valamit, szóval örülök az ötletének, és a felvetésének, hogy ő fizet, még akkor is ha valószín, hogy szúrós hozzászólások kíséretében fogjuk elkölteni ebédünket.
Miután befejezte a beszédjét, jól vállonpaskolt, annyira jól, hogy egy métert repültem tőle. Mna ez az, ilyen dícséretre számítottm tőle, nem erre a nyálas szövegre. Most, hogy megnyugodtam, hogy a dícséret nem csak valami levegőbe beszélés volt, fölvettem a táskám, amit még a fa mellé raktam, meghúztam a pántokat, hogy ne mozogjon a hátamon, majd visszasétáltam Motoihoz és a kunoichihoz.
- Lehet nem kellene ennyire Motoit bámulni, egyszer sikerült megbővölnie egy kígyót.- próbálok meg vicces lenni több kevesebb sikerrel.

A feledat végeztével egy kis dicséretben részesültünk, majd a kunoichi felltett egy kérdést amin elgondolkodtam pár másodpercre.- Tapasztalatom a lányokkal. - Hát a jelenlegi tapasztalatom a lányokkal hatványosan növekszik hála a kunoichi furcsa viselkedésének.
Suial odamentunk a kunoichihez, majd megkaptuk a feladat elvégzéséért járó jutalmakat.
Sui jutalma egy kis vállonveregetés volt, amelynek hála megspórólt 1 méternyi utat a felszereléséig. Biztosan sajoghatott tőle a vála. Az én jutalmam pedig az volt, hogy egy időre a kunoicsi támasztó oszlopa lehettem.
Miután a tanárunk kellően kiszorakozta magát rajtunk, elmondta, hogy mi is a mi igazi jutalmunk. Kaja. KAJA! Már csillogtak a szemeim az éhségtől. Ettől szebb jutalmat kisem találhatott volna.
A kunoichi tekintete megváltázok mintha próbáll ijesztő tekintetet vágni, de rám ez nem hat hiszen kajáról van szó. Kihuzom magam. Farkas szemet nézek a kunoichival. Majd elkiáltom magam:
- Értettem , köszönnyük. - Lehet nem pont ezek a sorok kelletek volna ide, de anyira éhes voltam, hogy maga az étel gondolata elvette az eszem . Egy régi emlék tört elő bennem, még a rejtett vizesésből amikor is kaja osztás volt, mindig vigyázba kellet állni.

// Aum no Ansatsu jutsu// A lélek egyensúlyának technikája képzés - Jiraiya//

A hold faluban lévő küldetésem után volt egy pár kalandom. Először egy kis kígyó mérget szereztem, majd a Démonok országába mentem fölöslegesen, utána pedig bejöttem a kontinensre, ahol összefutottam Ryu, Mirubi és Itanashi hármassal és beavatást nyertem az Ame no ekibiogami nevű szervezetbe, bár a céljaik még nem 100%ig tiszták, most viszont haza tértem. Valahogy sikerült kimagyaráznom a Mizukage helyettese előtt a küldetés utáni haza nem térésemet, aki egy kis szidás után egy képzésre küldött. Hogy ne fogjon gyanút, hogy én már nem az a lány vagyok, aki elhagyta a falut a küldetés miatt, elnézést kértem a dologért, majd el is indultam a kiképzőterepre, ahol már néhány ember várakozott, így én is beálltam a sorba, hogy megtudjam miről is van szó.

// Aum no Ansatsu jutsu// A lélek egyensúlyának technikája képzés - Jiraiya//

Hárman vettünk részt a képzésen, ami egy kicsit fura volt, hiszen ez a technika a falu egyik alaptechnikájának számított, de vagy nem volt elég jelentkező vagy csak ennyien érdeklődünk a technika után. Igazából mindegy is, nem nagyon érdekel a többi ember, én szeretném elsajátítani a dolgot, hiszen a háborúban minden technika az életemet mentheti meg, legyen az védekező, támadó vagy csak egy egyszerű kiegészítő, végre lesz egy technika a tulajdonomba, amivel támadni is képes vagyok, nem csak kiegészítő. A tanr alig érkeztem meg máris előlépett egy fa árnyékából a rét másik oldalán. Nem igazán néztem meg egyiküket se komolyabban, csak egy pillanatnyi időt szántam a ruházatukr. Egyik sem volt túl igényes sem a ruhájára, sem a hajzatra, amit a fejükön hordtak, bár legalább a mester adott magára valamicskét az általános chuunin egyenruhával. Egyik hatalmas zsebéből 3 láncot vett elő végükön egy kisebb dió, ami valószínűleg ütésre használható. A bábok felé mutatva elmondta a feladatot. Nem igazán volt ötletem, hogyan is kéne használni, így az első próbálkozásom a drótcsévélő technikához hasonlóan az elkapásra összpontosított. A láncba chakrát vezettem, majd ahogy a drótot irányítanám a lánccal is próbáltam kialakítani csomókat, hogy megkötözze a bábot, de rá kellett jönnö, hogy ez nehezebb, hiszen a lánc nagyobb súlyt képvisel, így több chakrára is van szükség. Lassan megtaláltam a mennyiséget és a lánc egyéb felhasználási módját is kitapasztaltam, például, hogy a kézre is lehet tekerni, így például a fegyvert is ki lehet venni valakinek a kezéből, de az is eszembe jutott, hogy például egy klónnal vagy társsal ki is lehet kötözni, de akár teljes erőbeadással szét is lehet tépni.