Kiképzőterepek
+43
Rengar
Inuzuka Tsume
Pein
Kakuzu (Inaktív)
Shimura Danzou
Tottori Shinko
Kaneko Ren
Ookami Nanami
Uchiha Itachi
Daizo Tensei
Motoi Yazaki
Suijin Benzaiten
Hinata
Umi Michishio
Djuka Mizuri
Akari Tenshi
Fudou Shun
Aburame Shino
Dokujaku Tano
Chiyoko
Shaku Rabito
Jiraiya
Katsumi Kawachi
Hidetora No Minovara
Hatake Kakashi(Inaktív)
Fujiwara Ryouji
Nagami Ansuke
Tewian Kenshin
Zetsu
Akemura Senshi
Kawahira Sawaka
Hatake
Hatakaru Hitsuki
Sessoku Urami
Shin
Sai
Touya
Hazukage Kurono
Karin
Fujishima Hana
Hikari
Seimitsu Kazuya
Kanmiru
47 posters
14 / 15 oldal
14 / 15 oldal • 1 ... 8 ... 13, 14, 15
Re: Kiképzőterepek
- Rengar. Hallottad Karasu tervét. Meg kell védenünk, még ha nem is esik az ínyemre a dolog, de én támogatom a tervét. Te mit gondolsz? Segítesz nekem?- kérdezte az újdonsült csapattársam.
- Meg kell védenünk? De… Vagy húsz kalóz van még a fedélzeten. Innen nem tudom támogatni.- választ nem is várva, a fiú a hajó oldalához szalad, hogy legyen helye. A következő pillanatban, a fürge test technikával átrohant a hajótesten, és átlendült a korláton. A mutatvány végén, a másik hajó korlátjába sikerült belekapaszkodnia. Gyorsan fel is húzta magát. Rengar villám gyorsan felmérte a hejzetet. Csak egyvalaki vette észre, és ő is csak lassan tudott reagálni. Ezt a kis időt kihasználva, a genin nekiugrott a kalóznak. A férfi elesett, de amilyen hamar elesett, olyan hamar állt fel újra. A fiú ismét csak nem várakozott, a vállával nekiszaladt a férfinak. Most mindketten elestek. De mivel a genin volt a támadó, ezért ő lényegesen gyorsabban fel tudott álni mint a férfi. A következő pillanatban, a kalóz már a vízben landolt. De sajnos, több ellenség is észrevett, de legalább egy kicsit tudtam segíteni Karasunak…
// Senshi, Danzou, Karasu//
- Meg kell védenünk? De… Vagy húsz kalóz van még a fedélzeten. Innen nem tudom támogatni.- választ nem is várva, a fiú a hajó oldalához szalad, hogy legyen helye. A következő pillanatban, a fürge test technikával átrohant a hajótesten, és átlendült a korláton. A mutatvány végén, a másik hajó korlátjába sikerült belekapaszkodnia. Gyorsan fel is húzta magát. Rengar villám gyorsan felmérte a hejzetet. Csak egyvalaki vette észre, és ő is csak lassan tudott reagálni. Ezt a kis időt kihasználva, a genin nekiugrott a kalóznak. A férfi elesett, de amilyen hamar elesett, olyan hamar állt fel újra. A fiú ismét csak nem várakozott, a vállával nekiszaladt a férfinak. Most mindketten elestek. De mivel a genin volt a támadó, ezért ő lényegesen gyorsabban fel tudott álni mint a férfi. A következő pillanatban, a kalóz már a vízben landolt. De sajnos, több ellenség is észrevett, de legalább egy kicsit tudtam segíteni Karasunak…
// Senshi, Danzou, Karasu//
Rengar- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 62
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 297
Re: Kiképzőterepek
// Rengar - Amíg a többiek vissza nem térnek, külön szálon megyünk. Illetve kérlek feltételes módban írd a harci cselekedeteket. ^^ //
Rengar hamar belátja, hogy annak, amit eddig csinált, nem sok értelme van a továbbiakban, amennyiben társait is segíteni akarja. Éppen ezért, hogy sérülését ellensúllyozza, a Shunshin no jutsut veti be. Nos, talán nem a legátgondoltabb tett volt ez, mégis - csodával határos módon - bevált. A lendületet kihasználva sikerül átvetődnie a kalózok hajójára. Igen ám, de ott valóban sok a kalóz. Egy nyílvessző pattan meg Rengar feje mellett a korláton, majd pedig egy kalóz veti rá magát a fiúra. Rengar idejében cselekszik és hárítja a csapást, de immáron összesen három ellenfél áll vele szemben és arra csincs garancia, hogy az egyik íjász nem próbál meg hősködni.
Csöbörből vödörbe, mondhatni... Úgy tűnik, hogy ez bátor, de botor taktika volt... vagy mégsem? Nos, amennyiben elég kalóz figyelmét vonta el, úgy Karasu terve sikerülhet. Addig is azonban valahogy túl kellene élnie ezt a próbatételt az ifjú titánnak, különben a helyzete kilátástalánná fajulhat. Mi hát Rengar következő lépése?
Rengar:
Chakra: 94%
Állapot: 88%
Rengar hamar belátja, hogy annak, amit eddig csinált, nem sok értelme van a továbbiakban, amennyiben társait is segíteni akarja. Éppen ezért, hogy sérülését ellensúllyozza, a Shunshin no jutsut veti be. Nos, talán nem a legátgondoltabb tett volt ez, mégis - csodával határos módon - bevált. A lendületet kihasználva sikerül átvetődnie a kalózok hajójára. Igen ám, de ott valóban sok a kalóz. Egy nyílvessző pattan meg Rengar feje mellett a korláton, majd pedig egy kalóz veti rá magát a fiúra. Rengar idejében cselekszik és hárítja a csapást, de immáron összesen három ellenfél áll vele szemben és arra csincs garancia, hogy az egyik íjász nem próbál meg hősködni.
Csöbörből vödörbe, mondhatni... Úgy tűnik, hogy ez bátor, de botor taktika volt... vagy mégsem? Nos, amennyiben elég kalóz figyelmét vonta el, úgy Karasu terve sikerülhet. Addig is azonban valahogy túl kellene élnie ezt a próbatételt az ifjú titánnak, különben a helyzete kilátástalánná fajulhat. Mi hát Rengar következő lépése?
Rengar:
Chakra: 94%
Állapot: 88%
Shimura Danzou- Inaktív
- Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!
Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.
Re: Kiképzőterepek
Három kalóz néz a fiúval farkasszemet.
Mit kéne tenni? Mit lehetne tenni? De ezen most nem volt idő gondolkozni mert bármikor egy újabb nyílvessző indulhat útjának. A terv a következő: Rengar fejberúgja a kalózt aki középen van, a másik kettőt ellöki magától. Ugye mind ezt egyszerre. Esetleg ha valamelyik emberen nem a kívánt hatást érné el, akkor azt lefejeli. Amennyiben ez sikerül, az íjászok tiszta célpontjává válik.
De (szinte) bárhogy is alakul, megformálja a tigris kézpecsétet, hogy bestiává változzon. Ilyenkor az ember érzékszervei megerősödnek, viszont cserébe elhomályosul az elme. Így már Rengar akár azt is meghallhatja, ha az egyik húr pendül, és könnyedén kikerülheti. Na mostmár a sok kalóz sem tűnik olyan soknak…
/Senshi, Karasu, és Rengar kalandja Danzou mesélésével/
Mit kéne tenni? Mit lehetne tenni? De ezen most nem volt idő gondolkozni mert bármikor egy újabb nyílvessző indulhat útjának. A terv a következő: Rengar fejberúgja a kalózt aki középen van, a másik kettőt ellöki magától. Ugye mind ezt egyszerre. Esetleg ha valamelyik emberen nem a kívánt hatást érné el, akkor azt lefejeli. Amennyiben ez sikerül, az íjászok tiszta célpontjává válik.
De (szinte) bárhogy is alakul, megformálja a tigris kézpecsétet, hogy bestiává változzon. Ilyenkor az ember érzékszervei megerősödnek, viszont cserébe elhomályosul az elme. Így már Rengar akár azt is meghallhatja, ha az egyik húr pendül, és könnyedén kikerülheti. Na mostmár a sok kalóz sem tűnik olyan soknak…
/Senshi, Karasu, és Rengar kalandja Danzou mesélésével/
Rengar- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 62
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 297
Re: Kiképzőterepek
// Rengar //
Rengar vakmerő támadást akar indítani, amit meg is tesz. Azonban elkerülte figyelmét, hogy a kalózok fizikai erő tekintetében, jobbak nála. A középső kalózt fejbe rúgja, aki hátra is tántorodik. Azonban a másik kettőt már nem sikerül ellöknie, sőt, Őt csapják hozzá a hajó korlátjához.
Természetesen ennyibe még közel sem hal bele Kirigakure ifjú titánja. Megformálja a tigris kézpecsétet és létrehozza a Shikyaku no jutsut. Arca eltorzul, állatiasul. Karmai megnőnek, teste szőrösebb lesz. Hallása, látása, szaglása élesedik. Érzi a tömény alkohol és izzadtság bűzét, mely belengi ezt a bagázst. Csoda, hogy nem fordul fel ettől a gyomra. Négykézláb helyezkedik. Ettől a látványtól a kalózok kissé hátrébb lépnek, megilletődnek. A fiú mellett csapódik a fába egy nyílvessző, Ő azonban már a prédáját keresi.
Igen ám, viszont a kalózok ijedtsége sem tart sokáig, ketten egyenesen a fiúra vetik magukat, miközben a többiek késüket fenik, hogy belemárthasság Kirigakure no Satou ifjú shinobijába. Hogyan tovább?
Rengar:
Chakra: 83%
Állapot: 82%
Rengar vakmerő támadást akar indítani, amit meg is tesz. Azonban elkerülte figyelmét, hogy a kalózok fizikai erő tekintetében, jobbak nála. A középső kalózt fejbe rúgja, aki hátra is tántorodik. Azonban a másik kettőt már nem sikerül ellöknie, sőt, Őt csapják hozzá a hajó korlátjához.
Természetesen ennyibe még közel sem hal bele Kirigakure ifjú titánja. Megformálja a tigris kézpecsétet és létrehozza a Shikyaku no jutsut. Arca eltorzul, állatiasul. Karmai megnőnek, teste szőrösebb lesz. Hallása, látása, szaglása élesedik. Érzi a tömény alkohol és izzadtság bűzét, mely belengi ezt a bagázst. Csoda, hogy nem fordul fel ettől a gyomra. Négykézláb helyezkedik. Ettől a látványtól a kalózok kissé hátrébb lépnek, megilletődnek. A fiú mellett csapódik a fába egy nyílvessző, Ő azonban már a prédáját keresi.
Igen ám, viszont a kalózok ijedtsége sem tart sokáig, ketten egyenesen a fiúra vetik magukat, miközben a többiek késüket fenik, hogy belemárthasság Kirigakure no Satou ifjú shinobijába. Hogyan tovább?
Rengar:
Chakra: 83%
Állapot: 82%
Shimura Danzou- Inaktív
- Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!
Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.
Re: Kiképzőterepek
Izzadság, alkohol és nyers hal bűze árasztotta el a hajót. A fiú gyomra majdnem felfordult. De nem maradt sok idő émelyegni. Újabb kettő kalóz veti magát a fiúra. Mivel a fosztogató férfiak jócskán felülmúlják Rengart, ezért nem lehet csak úgy nekik menni. "Ha az ellenfél erősebb, próbáld meg ésszel legyőzni" jutottak eszébe az akadémiai tanára szavai. Most értette csak meg igazán hogy mit akart ezzel mondani. A kalóz rozsdás, csorbás késével, fonákkal próbálja leszelni a fiú karját. De a genin se rest. Lehajol, nehogy a férfi kárt okozzln benne, majd megpróbál átcsúszni a férfi lába között, miközben karmait a combjába mélyeszti. Amint ez megvan, a fiú átvetül a korláton, gondolva hogy társának már volt elég ideje elhelyezni a robbanó jegyzeteket.
Rengar- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 62
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 297
Re: Kiképzőterepek
// Rengar //
Az ifjú ninja, kihasználva állatias reflexeit, komoly gondot okoz a kalózoknak, ugyanis fürgeségével még a hajók gyors cselekvésekhez szokott legénysége sem tudja felvenni a versenyt, vagy nem elég magas mértékben. Egy vágást azonban így is szerez az ifjú, amely nem mély, ám kifejezetten kellemetlen.
Ő sem rest hát, főleg, hogy úgy hiszi, Karasu közel jár terve megvalósításához. Nem téved sokat Rengar. Átugrik ellenfele lábai között, miközben karmait használva annak combjaiba mar. A kalóz felüvölt, majd a deszkákra rogy kínjában. Kirigakure ifjú ninjája azonban ezzel nem sokat törődik, mert vetődik előre, oda, hol a szabadság vár. Füle mellett egy nyílvessző repül el, s miután a vízbe csapódott, füle is belesajdul a robbanás hangjába. Karasu terve bevált!
Rengar egy égő hajó mellett bukkan a felszínre, miközben látja, hogy saját bárkájuk, fedélzetén Iwarai-senseiiel, már viszonylag eltávolodott. A kalózok, akik csak könnyebben sérültek, beleugrálnak a vízbe, hogy mentsék életüket a lángoló hajóról. Az egyik éppen Rengar mellett bukkan fel. Amikor összenéznek, mind a ketten tudják, hogy az marad életben, aki a gyorsabb. Igen ám, azonban Rengar elég gyors? Fel tudja venni a versenyt azzal az emberrel, aki hozzá szokott a vízben való hadakozáshoz?
A kalóz pengéje gyorsan közeledik, Rengar cselekvési ideje pedig egyre csökken.
Az ifjú ninja, kihasználva állatias reflexeit, komoly gondot okoz a kalózoknak, ugyanis fürgeségével még a hajók gyors cselekvésekhez szokott legénysége sem tudja felvenni a versenyt, vagy nem elég magas mértékben. Egy vágást azonban így is szerez az ifjú, amely nem mély, ám kifejezetten kellemetlen.
Ő sem rest hát, főleg, hogy úgy hiszi, Karasu közel jár terve megvalósításához. Nem téved sokat Rengar. Átugrik ellenfele lábai között, miközben karmait használva annak combjaiba mar. A kalóz felüvölt, majd a deszkákra rogy kínjában. Kirigakure ifjú ninjája azonban ezzel nem sokat törődik, mert vetődik előre, oda, hol a szabadság vár. Füle mellett egy nyílvessző repül el, s miután a vízbe csapódott, füle is belesajdul a robbanás hangjába. Karasu terve bevált!
Rengar egy égő hajó mellett bukkan a felszínre, miközben látja, hogy saját bárkájuk, fedélzetén Iwarai-senseiiel, már viszonylag eltávolodott. A kalózok, akik csak könnyebben sérültek, beleugrálnak a vízbe, hogy mentsék életüket a lángoló hajóról. Az egyik éppen Rengar mellett bukkan fel. Amikor összenéznek, mind a ketten tudják, hogy az marad életben, aki a gyorsabb. Igen ám, azonban Rengar elég gyors? Fel tudja venni a versenyt azzal az emberrel, aki hozzá szokott a vízben való hadakozáshoz?
A kalóz pengéje gyorsan közeledik, Rengar cselekvési ideje pedig egyre csökken.
Shimura Danzou- Inaktív
- Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!
Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.
Re: Kiképzőterepek
Amint a fiú a vízbe érkezik, aztán egy nagy BUMM hallatszik. A társ sikerrel végrehajtotta tervét. A genin füle sípolt. Egy pár másodpercig a hajó mindenféle darabjai csattantak a vízbe, meg pár hulla is. A víz piroslott a vértől. Gyorsan megpróbál Rengar a felszínre úszni, ami sikerül is neki. Amint kitisztul a szeméből a víz a következőt fogja látni: Rengeteg kalóz ugrik a vízbe, életét mentve a lángok elől. A hajó amin mestere és Senshi ül halad tovább. A fiú úszni kezd a hajó felé, amíg egy kalóz nem ugrik pont az orra elé. Pár másodpercig farkasszemet néznek, majd a kalóz támadásba lendül. Hosszú késével Rengar gyomrát célozza. Szerencsére a vízben lassul az ütés, ezért még egy deszkával próbál hárítani, majd ha ez sikerül fejbevágja vele a kalózt. De hogy a hajó vissza fog fordulni érte? Újabb kalózok támadnak rá? Ezek a gondolatok kavarognak a fiú fejében miközben küzd a kalózzal…
Rengar- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 62
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 297
Re: Kiképzőterepek
// Rengar //
Az ifjú kirigakurei farkas nem kegyelmez, kihasználja a hosszabb fegyver - deszka - minden előnyét. Először a kalóz karjában okoz zúzódásokat, majd pedig leüti. Hát... ez sem éli meg a holnapot. A férfi torz arcát lasan ellepi a víz, sebeiből a vér a felszínre szivárog és úgy kavarog a vízen, mint valamiféle festék. Ha így nézzük, akkor Rengar egy művész.
Azt mondják, a cápák úszva születnek. Rengar is úszik, méghozzá az árral. Most már nem csak egyszerű Genin, ó nem. Most már gyilkos. Az adrenalin szétárad az egész testében, olyan, mintha repülne a vízben saját hajójuk felé. Izgalom és az új lehetőségek látomása megvadítja szívét és lelkét. Ilyen hatalom még sosem volt a kezében, hiszen képes volt elvenni egy ember életét!
Senshi segítségével visszamászik a hajóra. Csurom víz. Látja, amint Karasu is itt van, bár mintha az ifjú ninja lába vérezne. És látja, amint egy újabb kalóz hajó érkezik, ez már nagyobb mint az előző és fenyegetőbb... de még felocsúdni sincs idejük, amikor a vízből egy monumentális szörny emelkedik ki. Ilyen suiton jutsut még nem látott az ifjú. A víz sárkány olyan erővel csap le az ellenséges hajóra, hogy az nyomban kettétörik.
Iwarai-sensei úgy áll a hajó elején, mint egy megveszekedett démon, aki nem ismer kegyelmet. Már nem lehet kérdés, hogy ki alkotta meg a víz sárkányt a semmiből. A kalózok üvöltöznek a vízben, a rettegés eluralkodik. A parton íjászok sorakoznak.
- Senshi, Rengar, Karasu! Készüljetek!
Újabb kézjeleket formál. Lángoló nyílvesszöket lőnek a partról. Iwarai kézpecsltei nyomán a víz megemelkedik és az áráadat elsodor mindent a parton.
- Itt az idő, Támadás!
A sensei megindul és a víz tetején rohan! Ez szinte már hihetetlen! Geninjei vajh' követik-e?
Az ifjú kirigakurei farkas nem kegyelmez, kihasználja a hosszabb fegyver - deszka - minden előnyét. Először a kalóz karjában okoz zúzódásokat, majd pedig leüti. Hát... ez sem éli meg a holnapot. A férfi torz arcát lasan ellepi a víz, sebeiből a vér a felszínre szivárog és úgy kavarog a vízen, mint valamiféle festék. Ha így nézzük, akkor Rengar egy művész.
Azt mondják, a cápák úszva születnek. Rengar is úszik, méghozzá az árral. Most már nem csak egyszerű Genin, ó nem. Most már gyilkos. Az adrenalin szétárad az egész testében, olyan, mintha repülne a vízben saját hajójuk felé. Izgalom és az új lehetőségek látomása megvadítja szívét és lelkét. Ilyen hatalom még sosem volt a kezében, hiszen képes volt elvenni egy ember életét!
Senshi segítségével visszamászik a hajóra. Csurom víz. Látja, amint Karasu is itt van, bár mintha az ifjú ninja lába vérezne. És látja, amint egy újabb kalóz hajó érkezik, ez már nagyobb mint az előző és fenyegetőbb... de még felocsúdni sincs idejük, amikor a vízből egy monumentális szörny emelkedik ki. Ilyen suiton jutsut még nem látott az ifjú. A víz sárkány olyan erővel csap le az ellenséges hajóra, hogy az nyomban kettétörik.
Iwarai-sensei úgy áll a hajó elején, mint egy megveszekedett démon, aki nem ismer kegyelmet. Már nem lehet kérdés, hogy ki alkotta meg a víz sárkányt a semmiből. A kalózok üvöltöznek a vízben, a rettegés eluralkodik. A parton íjászok sorakoznak.
- Senshi, Rengar, Karasu! Készüljetek!
Újabb kézjeleket formál. Lángoló nyílvesszöket lőnek a partról. Iwarai kézpecsltei nyomán a víz megemelkedik és az áráadat elsodor mindent a parton.
- Itt az idő, Támadás!
A sensei megindul és a víz tetején rohan! Ez szinte már hihetetlen! Geninjei vajh' követik-e?
Shimura Danzou- Inaktív
- Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!
Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.
Re: Kiképzőterepek
//Danzou\\
A fiú lesújt a vele szemben álló (pontosabban úszó) férfira a fadeszka által. A kalóz elmerül a víz alá. Valószínüleg már senki se fogja ismét látni. Legallábis élve. Rengar a hajó felé siet, természetesen úszva. Amint odaér, Senshi segítségével felmászik a hajóra. Karasu is sikerült épségben visszatérni. Leszámítva egy kis sérülést a lábán, társa teljesen jól van. A kalózok nem hagynak sok időt pihenni a genineknek. Máris egy újabb, és nagyobb hajóval jönnek. Láthatólag korszerűbb felszerelések lehetnek rajta. Ez akár már könnyedén megsemmisíthetné a mi kis hajónkat. Csobogás hallatszik…Erős csobogás… Pár pillanat kellett csak ahoz hogy egy vízmonstrum kiemelkedjen a tengerből, és az ellenséges hajóra veti magát, ami pillanatok alatt ketétört. Valószínüleg még egyikük sem látott, de még csak ehez hasonló dolgot sem. Egy biztos. A vízsárkányt Iwarai sensei hozta létre, aki eddig csak a hajó orrán ült.
- Senshi, Rengar, Karasu készüljetek!
A partról tüzes nyílal lőnek, de a mestret egy kissebb vízfallal védekezik, amivel nem csak a nyilakat hárítja, de még akik lőtték sem úszták meg szárazon.
- Itt az idő, támadás!
A sensei a vízbe ugrik. Pontosabban a vízre. Nem merül a hullámok alá, hanem áll rajtuk. Megindul s part felé. Nem maradt idő gondolkozni… Cselekedni kellet. Rengar a mester után veti magát, hogy mestere oldalán harcolhasson. Vajon még hány ember életét fogja kioltani ma? Bár az biztos hogy azokért nem fogja gyötörni a bűntudat…
A fiú lesújt a vele szemben álló (pontosabban úszó) férfira a fadeszka által. A kalóz elmerül a víz alá. Valószínüleg már senki se fogja ismét látni. Legallábis élve. Rengar a hajó felé siet, természetesen úszva. Amint odaér, Senshi segítségével felmászik a hajóra. Karasu is sikerült épségben visszatérni. Leszámítva egy kis sérülést a lábán, társa teljesen jól van. A kalózok nem hagynak sok időt pihenni a genineknek. Máris egy újabb, és nagyobb hajóval jönnek. Láthatólag korszerűbb felszerelések lehetnek rajta. Ez akár már könnyedén megsemmisíthetné a mi kis hajónkat. Csobogás hallatszik…Erős csobogás… Pár pillanat kellett csak ahoz hogy egy vízmonstrum kiemelkedjen a tengerből, és az ellenséges hajóra veti magát, ami pillanatok alatt ketétört. Valószínüleg még egyikük sem látott, de még csak ehez hasonló dolgot sem. Egy biztos. A vízsárkányt Iwarai sensei hozta létre, aki eddig csak a hajó orrán ült.
- Senshi, Rengar, Karasu készüljetek!
A partról tüzes nyílal lőnek, de a mestret egy kissebb vízfallal védekezik, amivel nem csak a nyilakat hárítja, de még akik lőtték sem úszták meg szárazon.
- Itt az idő, támadás!
A sensei a vízbe ugrik. Pontosabban a vízre. Nem merül a hullámok alá, hanem áll rajtuk. Megindul s part felé. Nem maradt idő gondolkozni… Cselekedni kellet. Rengar a mester után veti magát, hogy mestere oldalán harcolhasson. Vajon még hány ember életét fogja kioltani ma? Bár az biztos hogy azokért nem fogja gyötörni a bűntudat…
Rengar- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 62
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 297
Re: Kiképzőterepek
//Danzou, Rengar, visszatértem kb egy hónapra. ^^ Mivel előrevittétek a sztorit, igyekszem beleírni magam az eseményekbe ha nem gond.//
A fiú terve sikerül, a kalózok meglepődnek a füstbombától, néhányan a szemüket védik, páran elhátrálnak. Két íjász is belelő a füstbe, azonban egyik sem találja el sem a bunshint, sem a fiút.
Karasu ekkor sunshin no jutsut hajt végre, és az árbocra ugrik. Amint tudatosul benne hol van, talpába koncentrál némi chakrát. Talán kicsit túl sokat is, mivel az árboc megsérül azon a helyen ahol a fiú lábai vannak.
~Ez így nem lesz jó, nyugodtnak kell maradnom. Muszáj.~
A füst eloszlása után a kalózok megpillantják a bunshint, aki hergeli őket. Az egyikük ráront, egy íjász pedig, aki idáig kereste célpontját, lő. Az idióta. A kalóz felüvölt, ugyanis a vállába nyílvessző fúródott. Nos igen, nem ártana összehangolni a támadásokat. Karasu nem törődve semmivel, felhelyezi a robbanójegyzetet, majd hátraugrik. Az egyik íjász észreveszi még az árbocon, és lő, de nem találja el. A fiú ekkor megformálja a kézpecsétet, azonban mintha tűt szúrtak volna belé, éles fájdalom járja át testét, mely a lábából indul. Másodpercekkel ezután tudatosul benne: Eltalálták. Nem törődik a seb súlyosságával, csakis a küldetésre koncentrál. Felrobbantja az árbocot. A robbanás túl nagy, füst, faszilánkok, és más roncs teríti be a fiút, aki menekülőre fogja.
~Fenébe, túl sok chakrát töltöttem bele.~
A vízbe ugrik, majd a felszínre feljőve körülnéz. Látja a saját hajójukat, társait azonban nem. Azonnal elkezd a hajó felé úszni, mielőtt még bármi eltalálná. Felváltva úszik a víz alatt, illetve a felszínen. Szerencsére sikerül eljutnia a hajóig. Társai még nem értek ide. Vajon életben vannak? Megvizsgálja a sebét, szerencsére a nyílvessző nem maradt benne, vagy a vízben kiesett a lábából. Nem tűnik súlyosnak, bár vérzik rendesen. Végül megpillantja először Senshit, majd Rengart is. Rengar mintha küzdene, Senshi azonban úszik a hajó felé. A terve sikerült hát, és ez örömmel tölti el. Rengar, legyűrve ellenfelét a hajó felé indul, Senshi azonban megelőzi. Karasu már éppen fellélegezne, amikor is tudatosul benne, hogy a veszély nem múlt el. Az adrenalin dolgozik a szervezetében, szemei kikerekednek amikor megpillantja a másik hajót. Nagyobb mint az előző, és bizonyosan többen is vannak rajta.
~Francba. Erre nem számítottam. Talán a főhajó lesz.~
Elkuncogja magát, de inkább idegességében, mint jókedvében.
-Ezt is felrobbantom mint a másikat. Bár...
Még be sem fejezi mondandóját, egy hatalmas vízsárkány tör elő, és egyenesen a másik hajó felé indul.
~Ninjutsu? Sensei.~
Karasu elképedve figyeli amint a hajó kettétörik, megadva magát a hatalmas víztömegnek.
-Lenyűgöző.
Az ifjú genin nem tudja levenni a szemét a hajóról, észre sem veszi az újabb ellenséget. Csak mestere szavaira ocsúdik fel.
-Igen! - jelenti ki határozottan, bár hangjában fellelhető némi idegesség.
A tüzes nyílvesszőket látva azonnal előveszi kardját, ám a sensei megelőzi. Ezt az akciót egy mosollyal jutalmazza, amit persze senki sem láthat a maszk miatt. Iwarai ekkor végre megmozdul, és elindul a part felé.
Karasu szó nélkül követi, miután lábaiba ismét chakrát koncentrált. Most sikerült eltalálni a megfelelő mennyiséget, ami szerencse, elvégre ha bokáig merülne a vízbe az nagyban lassítaná haladását. Kivont karddal rohan a mestere után, és figyel mindenre ami mozog. Sebe nem hátráltatja a haladásban, viszont fájdalmas, ez elvonhatja figyelmét a harcról.
A fiú terve sikerül, a kalózok meglepődnek a füstbombától, néhányan a szemüket védik, páran elhátrálnak. Két íjász is belelő a füstbe, azonban egyik sem találja el sem a bunshint, sem a fiút.
Karasu ekkor sunshin no jutsut hajt végre, és az árbocra ugrik. Amint tudatosul benne hol van, talpába koncentrál némi chakrát. Talán kicsit túl sokat is, mivel az árboc megsérül azon a helyen ahol a fiú lábai vannak.
~Ez így nem lesz jó, nyugodtnak kell maradnom. Muszáj.~
A füst eloszlása után a kalózok megpillantják a bunshint, aki hergeli őket. Az egyikük ráront, egy íjász pedig, aki idáig kereste célpontját, lő. Az idióta. A kalóz felüvölt, ugyanis a vállába nyílvessző fúródott. Nos igen, nem ártana összehangolni a támadásokat. Karasu nem törődve semmivel, felhelyezi a robbanójegyzetet, majd hátraugrik. Az egyik íjász észreveszi még az árbocon, és lő, de nem találja el. A fiú ekkor megformálja a kézpecsétet, azonban mintha tűt szúrtak volna belé, éles fájdalom járja át testét, mely a lábából indul. Másodpercekkel ezután tudatosul benne: Eltalálták. Nem törődik a seb súlyosságával, csakis a küldetésre koncentrál. Felrobbantja az árbocot. A robbanás túl nagy, füst, faszilánkok, és más roncs teríti be a fiút, aki menekülőre fogja.
~Fenébe, túl sok chakrát töltöttem bele.~
A vízbe ugrik, majd a felszínre feljőve körülnéz. Látja a saját hajójukat, társait azonban nem. Azonnal elkezd a hajó felé úszni, mielőtt még bármi eltalálná. Felváltva úszik a víz alatt, illetve a felszínen. Szerencsére sikerül eljutnia a hajóig. Társai még nem értek ide. Vajon életben vannak? Megvizsgálja a sebét, szerencsére a nyílvessző nem maradt benne, vagy a vízben kiesett a lábából. Nem tűnik súlyosnak, bár vérzik rendesen. Végül megpillantja először Senshit, majd Rengart is. Rengar mintha küzdene, Senshi azonban úszik a hajó felé. A terve sikerült hát, és ez örömmel tölti el. Rengar, legyűrve ellenfelét a hajó felé indul, Senshi azonban megelőzi. Karasu már éppen fellélegezne, amikor is tudatosul benne, hogy a veszély nem múlt el. Az adrenalin dolgozik a szervezetében, szemei kikerekednek amikor megpillantja a másik hajót. Nagyobb mint az előző, és bizonyosan többen is vannak rajta.
~Francba. Erre nem számítottam. Talán a főhajó lesz.~
Elkuncogja magát, de inkább idegességében, mint jókedvében.
-Ezt is felrobbantom mint a másikat. Bár...
Még be sem fejezi mondandóját, egy hatalmas vízsárkány tör elő, és egyenesen a másik hajó felé indul.
~Ninjutsu? Sensei.~
Karasu elképedve figyeli amint a hajó kettétörik, megadva magát a hatalmas víztömegnek.
-Lenyűgöző.
Az ifjú genin nem tudja levenni a szemét a hajóról, észre sem veszi az újabb ellenséget. Csak mestere szavaira ocsúdik fel.
-Igen! - jelenti ki határozottan, bár hangjában fellelhető némi idegesség.
A tüzes nyílvesszőket látva azonnal előveszi kardját, ám a sensei megelőzi. Ezt az akciót egy mosollyal jutalmazza, amit persze senki sem láthat a maszk miatt. Iwarai ekkor végre megmozdul, és elindul a part felé.
Karasu szó nélkül követi, miután lábaiba ismét chakrát koncentrált. Most sikerült eltalálni a megfelelő mennyiséget, ami szerencse, elvégre ha bokáig merülne a vízbe az nagyban lassítaná haladását. Kivont karddal rohan a mestere után, és figyel mindenre ami mozog. Sebe nem hátráltatja a haladásban, viszont fájdalmas, ez elvonhatja figyelmét a harcról.
Nishikawa Karasu- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 95
Tartózkodási hely : Mei-sama oldalán
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 460
Re: Kiképzőterepek
// Rengar, Karasu - Senshi //
Rengar és Karasu végül újra vállvetve támadnak. Senshi követi őket. Iwarai előre rohant, léptei nyomán fodrozódik a víz. Gyors. Sokkal gyorsabb, mint a geninek. Lehet úgy gondolja, hogy a csapatmunka a geninek feladata, ezért indult rohamra úgy, hogy a többiek lemaradtak. Ám az is lehet, hogy csak bitosítani akarja a partot, ezáltal elérve, hogy geninjei épségben kijussanak.
Az árhullám elöntötte a partot, több kalózt levert a lábáról - a sziget azonban hozzászokott ehhez így nem látszik változás a tájban. A kalózok a parton fekszenek, vagy éppen az erdő felé menekülnek szerencséjük és ügyességük szerint. Vannak legalább harmincan, ami azt jelenti, hogy jelentős túlerővel kell szembenéznie Kirigakure shinobijainak. Noha ez nem fogja őket megállítani, elvégre Karasu még sérült lábbal is rohan előre, nehogy lemaradjon társaitól. Eddig nem nagyon volt még ilyenben részük az "ifjú farkasoknak", most érezhetik, hogy mit élnek át kortársaik a háború frontjain.
Az erdőböl néhány nyílvessző suhan ki a partraszállók felé, de Iwarai-sensei kunaiial és shurikennel semlegesíti a fenyegetést.
- Keressétek meg, amiért jöttünk! Én elfoglalom a kikötőt! - kiált oda geninjeinek.
Ekkor kézpecséteket formál és a tengerből több tucat Iwarai-sensei emelkedik ki, aki - akár csak az eredeti - rohanni kezdenek a kalózhajók felé, amelyek többsége már a meneküléshez készülődik. A geninek előtt adódik a kérdés: hogyan tovább?
Előttük erdő, mely ugyan nem éppen sűrű, de biztosan ellenséget rejt. Balra három-négyszáz méterre ott van a kalózkikötő, amit a sensei épen megostromol. Jobbra sziklás partvidék. Hogy az erdőn túl mi van, az ismeretlen tényező. Mindenesetre a legfőbb kérdés, hogy miképpen oldják meg a feladatot a geninek? Elvégre nem tudni, hol vannak az ékszerek és azt sem, hogy mennyi az ellenség. Igaz, a kalózok nagy részét Iwarai-sensei biztosan lefoglalja, ám geninjei már így is sérültek. Inkább taktikusak lesznek, vagy inkább agresszívek?
// Karasu:
Chakra: 91 %
Állapot: 83 %
Senshi:
Chakra: 97%
Állapot: 93%
Rengar:
Chakra: 92%
Állapot: 89%
Következő poszt helye: http://narutohun.niceboard.org/t71p75-hatarszigetek
Rengar és Karasu végül újra vállvetve támadnak. Senshi követi őket. Iwarai előre rohant, léptei nyomán fodrozódik a víz. Gyors. Sokkal gyorsabb, mint a geninek. Lehet úgy gondolja, hogy a csapatmunka a geninek feladata, ezért indult rohamra úgy, hogy a többiek lemaradtak. Ám az is lehet, hogy csak bitosítani akarja a partot, ezáltal elérve, hogy geninjei épségben kijussanak.
Az árhullám elöntötte a partot, több kalózt levert a lábáról - a sziget azonban hozzászokott ehhez így nem látszik változás a tájban. A kalózok a parton fekszenek, vagy éppen az erdő felé menekülnek szerencséjük és ügyességük szerint. Vannak legalább harmincan, ami azt jelenti, hogy jelentős túlerővel kell szembenéznie Kirigakure shinobijainak. Noha ez nem fogja őket megállítani, elvégre Karasu még sérült lábbal is rohan előre, nehogy lemaradjon társaitól. Eddig nem nagyon volt még ilyenben részük az "ifjú farkasoknak", most érezhetik, hogy mit élnek át kortársaik a háború frontjain.
Az erdőböl néhány nyílvessző suhan ki a partraszállók felé, de Iwarai-sensei kunaiial és shurikennel semlegesíti a fenyegetést.
- Keressétek meg, amiért jöttünk! Én elfoglalom a kikötőt! - kiált oda geninjeinek.
Ekkor kézpecséteket formál és a tengerből több tucat Iwarai-sensei emelkedik ki, aki - akár csak az eredeti - rohanni kezdenek a kalózhajók felé, amelyek többsége már a meneküléshez készülődik. A geninek előtt adódik a kérdés: hogyan tovább?
Előttük erdő, mely ugyan nem éppen sűrű, de biztosan ellenséget rejt. Balra három-négyszáz méterre ott van a kalózkikötő, amit a sensei épen megostromol. Jobbra sziklás partvidék. Hogy az erdőn túl mi van, az ismeretlen tényező. Mindenesetre a legfőbb kérdés, hogy miképpen oldják meg a feladatot a geninek? Elvégre nem tudni, hol vannak az ékszerek és azt sem, hogy mennyi az ellenség. Igaz, a kalózok nagy részét Iwarai-sensei biztosan lefoglalja, ám geninjei már így is sérültek. Inkább taktikusak lesznek, vagy inkább agresszívek?
// Karasu:
Chakra: 91 %
Állapot: 83 %
Senshi:
Chakra: 97%
Állapot: 93%
Rengar:
Chakra: 92%
Állapot: 89%
Következő poszt helye: http://narutohun.niceboard.org/t71p75-hatarszigetek
Shimura Danzou- Inaktív
- Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!
Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.
Re: Kiképzőterepek
//Hinata//
A címzés nélküli levelek azok, amelyek láttán egy normál ember (meg gyakorlatilag mindenki, akibe szorult némi egészséges paranoia) gyanút fog és még véletlenül sem követi a benne leírt utasításokat. Kivéve persze engem, aki nagyjából a sztratoszférából tesz az ilyen bagatell dolgokra, minthogy háború van és nem tudhatod, kiknek mi a szándéka. Nem azért, mert hülye vagyok, az távol álljon tőlem, egyszerűen csak túl sok ideje ülök már tétlenül a fenekemen ahhoz, hogy kihagyjak egy ilyen lehetőséget. A másik meg, ha valaki ki akar valakit nyírni, majd biztosan egy D szintű geninnel kezdi, nem? Bár ha belegondolok, én ha be akarnék valahova épülni, tuti egy geninként tenném, mert szerintem kevesekben merülne fel, hogy a tápláléklánc tökutolsója egy ellenséges kém, akinek célja a falu szétzúzása, illetve mellékesként valami fontos személy megölése. De várjunk… ha én így gondolkodom, akkor a többi, nálam okosabb és tapasztaltabb ninjának is megfordulhatott ugyanez a fejében nem? Hát, az biztos, hogy nem én találtam fel ezt a stratégiát…
Mióta kitört a háború, a falu kihaltabb, mint valaha, ráadásul ez a köd… úgy borul rá a falura, mintha csak valami baljós árny lenne, ami arra vár, mikor csaphat le ránk. A hideg ver ki ettől a helyzettől, de most komolyan. Nem vagyok egy gyáva alak, de egy állandó kellemetlen érzés, ami mindig velem van, folyamatosan olyan gondolatokat rak a fejembe, amik alapból meg sem fordulnának ott.
- Legalább mehetnék én is ki a frontra… - kilenc óra előtt nem sokkal fogcsikorgatva tartottam a kiképzőterepek felé, ahol a névtelen levél feladója találkozni akart velem. Ha szerencsém van, akkor egy küldetés miatt, ha még nagyobb a mázli, tanít nekem egy jutsut, ha pedig ma peches lennék, nos, akkor nagy valószínűség szerint csak szórakoztak velem, tehát ott fogok várni és morogni. Így előrevetítve nem valami szép kilátások ezek, valljuk be, az első két opció jobban tetszene, mert mindkettővel bizonyíthatnék… Ugyan kit hülyítek? Nem véletlen, hogy nem küldtek ki a frontra. Valószínűleg már az első lendülettel valaki végezne velem, hasznomat nem igazán vennék, bár az is jobb lenne, mint még egy idegesítő D szintű küldetés. Még egy gyomlálás és esküszöm pályát módosítok. Shinobi helyett kertész leszek, gyakorlatom már úgyis van benne bőven, vagy esetleg pincér. Mint múltkor az az esküvő… ugyan ki akar ilyenkor házasodni? Vagy csak azért csinálják, mert lehet, hogy másnap már… - Csak tudnám mikor lettem ilyen idegesítő! – sötét gondolataimon keresztül észre sem vettem, hogy megérkeztem a kiképzőterepekre. Ha jól gondolom, még kilenc előtt vagyok, tehát az, hogy üres, nem jelent semmit, az a valaki majd jön. – Már ha jön…
A címzés nélküli levelek azok, amelyek láttán egy normál ember (meg gyakorlatilag mindenki, akibe szorult némi egészséges paranoia) gyanút fog és még véletlenül sem követi a benne leírt utasításokat. Kivéve persze engem, aki nagyjából a sztratoszférából tesz az ilyen bagatell dolgokra, minthogy háború van és nem tudhatod, kiknek mi a szándéka. Nem azért, mert hülye vagyok, az távol álljon tőlem, egyszerűen csak túl sok ideje ülök már tétlenül a fenekemen ahhoz, hogy kihagyjak egy ilyen lehetőséget. A másik meg, ha valaki ki akar valakit nyírni, majd biztosan egy D szintű geninnel kezdi, nem? Bár ha belegondolok, én ha be akarnék valahova épülni, tuti egy geninként tenném, mert szerintem kevesekben merülne fel, hogy a tápláléklánc tökutolsója egy ellenséges kém, akinek célja a falu szétzúzása, illetve mellékesként valami fontos személy megölése. De várjunk… ha én így gondolkodom, akkor a többi, nálam okosabb és tapasztaltabb ninjának is megfordulhatott ugyanez a fejében nem? Hát, az biztos, hogy nem én találtam fel ezt a stratégiát…
Mióta kitört a háború, a falu kihaltabb, mint valaha, ráadásul ez a köd… úgy borul rá a falura, mintha csak valami baljós árny lenne, ami arra vár, mikor csaphat le ránk. A hideg ver ki ettől a helyzettől, de most komolyan. Nem vagyok egy gyáva alak, de egy állandó kellemetlen érzés, ami mindig velem van, folyamatosan olyan gondolatokat rak a fejembe, amik alapból meg sem fordulnának ott.
- Legalább mehetnék én is ki a frontra… - kilenc óra előtt nem sokkal fogcsikorgatva tartottam a kiképzőterepek felé, ahol a névtelen levél feladója találkozni akart velem. Ha szerencsém van, akkor egy küldetés miatt, ha még nagyobb a mázli, tanít nekem egy jutsut, ha pedig ma peches lennék, nos, akkor nagy valószínűség szerint csak szórakoztak velem, tehát ott fogok várni és morogni. Így előrevetítve nem valami szép kilátások ezek, valljuk be, az első két opció jobban tetszene, mert mindkettővel bizonyíthatnék… Ugyan kit hülyítek? Nem véletlen, hogy nem küldtek ki a frontra. Valószínűleg már az első lendülettel valaki végezne velem, hasznomat nem igazán vennék, bár az is jobb lenne, mint még egy idegesítő D szintű küldetés. Még egy gyomlálás és esküszöm pályát módosítok. Shinobi helyett kertész leszek, gyakorlatom már úgyis van benne bőven, vagy esetleg pincér. Mint múltkor az az esküvő… ugyan ki akar ilyenkor házasodni? Vagy csak azért csinálják, mert lehet, hogy másnap már… - Csak tudnám mikor lettem ilyen idegesítő! – sötét gondolataimon keresztül észre sem vettem, hogy megérkeztem a kiképzőterepekre. Ha jól gondolom, még kilenc előtt vagyok, tehát az, hogy üres, nem jelent semmit, az a valaki majd jön. – Már ha jön…
Teruya Sora- Elosztható Taijutsu Pontok : 20
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120
Re: Kiképzőterepek
// Teruya Sora //
Háború. Az embertömegeket elnyelő végtelen erőszak körforgása. Amikor már a diplomácia nem a járható út. Amikor nemzetek vért ontva érvényesítik a saját igazukat. Amikor a valamire való ninják életüket kockára téve védelmezik a falujukat. Amikor a nemrégiben végzett Sora élete azon szakaszát éli, amit sokan csak úgy hívnak: a Macskafogó. Nos igen... Ám történt valami különös, ami némi változást hozott a szőrcsomós, gyomlálós és szürke hétköznapokba. A megváltás - Vagy halálos ítélet, kinek hogy tetszik. - egy levél képében jelent meg. Ha egy ismeretlen levél pedig arra kéri a mi Soránkat, hogy menjen a kirigakurei kiképzőterepre, akkor miért ne tenné? A helyszínre menet találgatásai közepette azon kapta magát, hogy már oda is ért.
A köd fátyolként ereszkedett a terepre, a szokásosnál enyhébb volt ugyan, de még így is nehéz volt észrevenni bárkit is. Lehet, hogy csalt az időérzéke és korán érkezett? Vagy csak a levél írója olyan hanyag, hogy nem tiszteli meg a jelenlétével? A csend átvette uralmát a környék felett. Pár perc várakozási idő elteltével azonban Sora egy furcsa dolgot tapasztal. Az őt körülvevő tejköd egyre sűrűbb, mígnem olyan fokúvá válik, ami már teljességgel átláthatatlan. Szerencsére a vörös hajú kunoichi megfelelő kiképzést kapott az akadémián, így felismerheti, hogy ez bizony több, mint az időjárás csalfa játéka.
Érzékei kiélesednek, hallására hagyatkozván pedig egy kellemetlen meglepetés érkezését állapíthatja meg. A süvítő acél hangja férkőzik fülébe, ez nem is vitás. Mégpedig a háta mögül célozták meg, valószínűleg dobófegyverekkel. A gond csupán az, hogy nem csak egy fegyverről, hanem többről beszélünk. Egy véletlenszerű rajtaütés? A levél írója? Legyen akárhogy is, a ninjaeszközök nem dobják el magukat, annyi szent. Talán mégsem olyan rossz az a kertészkedés, mint Sora hitte...
Érzékei kiélesednek, hallására hagyatkozván pedig egy kellemetlen meglepetés érkezését állapíthatja meg. A süvítő acél hangja férkőzik fülébe, ez nem is vitás. Mégpedig a háta mögül célozták meg, valószínűleg dobófegyverekkel. A gond csupán az, hogy nem csak egy fegyverről, hanem többről beszélünk. Egy véletlenszerű rajtaütés? A levél írója? Legyen akárhogy is, a ninjaeszközök nem dobják el magukat, annyi szent. Talán mégsem olyan rossz az a kertészkedés, mint Sora hitte...
Hyuuga Hinata- Mesélő
- Tartózkodási hely : Valahol stalkerkedik
Adatlap
Szint: S
Rang: Krumpli
Chakraszint: T-Takashi-dono
Re: Kiképzőterepek
// Sai //
Teltek múltak a napok, s mintha már sosem érne véget a várakozás...
- Mikor történik már valami? - Jutott eszembe, miközben a köd borította kis falum fogságában barangoltam. Az állandó jókedvem ma valahogy lankadni kezdett, s mintha a várakozás örök lenne, kissé csüggedt arccal lépdeltem előre. Rég volt már, hogy levizsgáztam, s azóta nem igazán jutott ki nekem a jóból. Mintha elfelejtettek volna, életem egyik legboldogabb napja, mely mellékesen éppen a születésnapom árnyékába esett, egyben talán a legrosszabb időszakom kezdetét is jelentené?
A ma reggel amúgy is eléggé nehezen indult...
- Ne...ne...- Motyogtam álmomban reggel. - Elkaplak! - Kiáltottam fel, s hirtelen kiugrottam az ágyból, s szinte azonnal az órára pillantottam.
- Mennyi? - Mondtam ki kissé hangosan, s azonnal eszembe jutott...segítenem kellett volna édesanyámnak, de valamiért elaludtam, s ő kedvessége révén nem keltett fel. Inkább minden munkát bevállalt, s mire felébredtem, már nem volt mit tenni...Kissé dühös voltam, hogy egyedül csinált mindent, s valahol legbelül mardosott a bűntudat... talán nem kellene ennyire komolyan vennem ezt, de mégis...fájt.
Így inkább elsiettem otthonról, egyenlőre céltalanul...s, kóboroltam a városban.
A kiképzőterepek környékére sodródtam, majd valahogy elfogott az érzés, hogy végre csináljak is valamit ezen a látszólag szép napon, s lépteim tovább vezettek a Kiképzőterepek sűrűjébe.
Szerettem itt gyakorolni, a tér bőven megfelelt, hogy a falu számos ninjája használja, s a számos elkülönülő terep, mely mind más, s más technika elsajátítására volt alkalmas.
Én mégis, bár sokszor az edzés miatt, sokszor valamiféle nyugalmat keresve jöttem ide, a távoli hangok, melyek mások edzésének jelképei voltak, s a millió egyéb furcsa kis zaj egyé vállt a fejemben, s megalkottak egy egészet, mely nyugalmat hozott, mintha csak egy mező közepén hevernék, hol a szél csak lágyan simogatja az arcom,
s néha belekap hosszú ezüstös hajam valamely kósza tincsébe, mely úgy táncol mintha csak saját akaratát teljesítené.
Érdekes kis lányka vagyok, ki még most vág bele igazán élete nagy kalandjába, s keresi azt a bizonyos fonalat, mely a sorsát szövi majd tovább...vízgyűjtők, falak, bükk és fenyőfoltok közepette.
"Edzeni jöttem volna be? Vagy csupán ezt a furcsa nyugodt érzést kerestem, a reggeli zaklatottságom után?" - Járt a fejemben, miközben egy nagyobbacska fenyő alá kuporodtam le, mely elég közel volt még a bejárathoz, de pont elég ahhoz, hogy a nyugalmat árasztó hangok a közelembe hatoljanak,
s mintha várnék valamire, mely megváltoztatja eme furcsa napom.
Teltek múltak a napok, s mintha már sosem érne véget a várakozás...
- Mikor történik már valami? - Jutott eszembe, miközben a köd borította kis falum fogságában barangoltam. Az állandó jókedvem ma valahogy lankadni kezdett, s mintha a várakozás örök lenne, kissé csüggedt arccal lépdeltem előre. Rég volt már, hogy levizsgáztam, s azóta nem igazán jutott ki nekem a jóból. Mintha elfelejtettek volna, életem egyik legboldogabb napja, mely mellékesen éppen a születésnapom árnyékába esett, egyben talán a legrosszabb időszakom kezdetét is jelentené?
A ma reggel amúgy is eléggé nehezen indult...
- Ne...ne...- Motyogtam álmomban reggel. - Elkaplak! - Kiáltottam fel, s hirtelen kiugrottam az ágyból, s szinte azonnal az órára pillantottam.
- Mennyi? - Mondtam ki kissé hangosan, s azonnal eszembe jutott...segítenem kellett volna édesanyámnak, de valamiért elaludtam, s ő kedvessége révén nem keltett fel. Inkább minden munkát bevállalt, s mire felébredtem, már nem volt mit tenni...Kissé dühös voltam, hogy egyedül csinált mindent, s valahol legbelül mardosott a bűntudat... talán nem kellene ennyire komolyan vennem ezt, de mégis...fájt.
Így inkább elsiettem otthonról, egyenlőre céltalanul...s, kóboroltam a városban.
A kiképzőterepek környékére sodródtam, majd valahogy elfogott az érzés, hogy végre csináljak is valamit ezen a látszólag szép napon, s lépteim tovább vezettek a Kiképzőterepek sűrűjébe.
Szerettem itt gyakorolni, a tér bőven megfelelt, hogy a falu számos ninjája használja, s a számos elkülönülő terep, mely mind más, s más technika elsajátítására volt alkalmas.
Én mégis, bár sokszor az edzés miatt, sokszor valamiféle nyugalmat keresve jöttem ide, a távoli hangok, melyek mások edzésének jelképei voltak, s a millió egyéb furcsa kis zaj egyé vállt a fejemben, s megalkottak egy egészet, mely nyugalmat hozott, mintha csak egy mező közepén hevernék, hol a szél csak lágyan simogatja az arcom,
s néha belekap hosszú ezüstös hajam valamely kósza tincsébe, mely úgy táncol mintha csak saját akaratát teljesítené.
Érdekes kis lányka vagyok, ki még most vág bele igazán élete nagy kalandjába, s keresi azt a bizonyos fonalat, mely a sorsát szövi majd tovább...vízgyűjtők, falak, bükk és fenyőfoltok közepette.
"Edzeni jöttem volna be? Vagy csupán ezt a furcsa nyugodt érzést kerestem, a reggeli zaklatottságom után?" - Járt a fejemben, miközben egy nagyobbacska fenyő alá kuporodtam le, mely elég közel volt még a bejárathoz, de pont elég ahhoz, hogy a nyugalmat árasztó hangok a közelembe hatoljanak,
s mintha várnék valamire, mely megváltoztatja eme furcsa napom.
Ookami Nanami- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 44
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 167
Re: Kiképzőterepek
//Itachi//
Egy újabb unalmas napnak néztem elébe. Egyelőre nem éreztem úgy magam, hogy küldetést vállaljak és a Mizukage se kereste a társaságomat, hogy feladatot sózzon a nyakamba. Biztosan nem volt annyi teendő, mint szokott, de ez pont így volt jó nekem. Csinálhattam a nagy semmit, persze Senshi nélkül, mert hát megint nincs sehol az a jómadár. Ezt a konyhaasztalon lévő levélből szűrtem le, ami egy fa doboz tetején pihent. Kíváncsian emeltem le a papírt és hajtottam szét, hogy elolvashassam a sorokat:
”Szép délutánt Lustaság!
Küldetésre kellett mennem, de te még aludtál, mikor elindultam. Pár nap múlva jövök, addig gyakorolj egy kicsit, hogy amint hazaértem, leteszteljem az erőnléted. Ehhez a dobozban találsz némi felszerelést, ami ajándék tőlem. Ja, meg egy új taktikai mellényt, mert lenyúltam a tiédet. Az enyém sajnos elveszett, remélem nem baj.
Jó gyakorlást!
Üdv: Senshi
Ui.: Megtaláltam a dugipénzed, szóval ne hidd azt, hogy ajándékba kaptad a cuccokat. Készségesen bevásároltam belőle!”
~ Te kis… ~morogva gyűrtem össze a levelét, és hajítottam el a sarokba. Mérges voltam, amiért turkált a cuccaim között, de amint megnéztem, hogy miket vett a pénzemből, már jobb kedvem volt. Tizenöt kunai-t, tíz shuriken-t, egy ninjato-t és a beígért mellényt találtam meg a dobozban. Legalább értelmes dolgokat kaptam, bár nem tudom, hogy az utóbbi fegyverrel mit is kezdjek, de ha már van, akkor megyek gyakorolni vele. Úgy sincs dolgom, ezért is kaptam össze magam és vettem az irányt a kiképzőterepre. A ninjatoval a kezemben sétáltam végig a falu utcáin, és ameddig a célomhoz nem értem, átpörgettem a fejemben a kardforgatás alapjait. Valamennyire rémlett, de jómagam soha nem is használtam ezt a fajta fegyvert. Habár nem lehet nehezebb a kezelése, mint a tanto-nak, nem igaz? Ez majd kiderül, hiszen a kiképzőterep egy olyan részéhez értem időközben, ahol pár gyakorlóbábu volt. Kihúztam tokjából a fegyveremet, felvettem az alapállást, és máris nekiláttam a gyakorlásnak. Néhány vágás és szúrás követte egymást, egyelőre nem bonyolítottam túl az edzést.
//A vásárlások részletesen:
15.500 Ryo-m van
Taktikai mellény (ingyenes Chuunin rang felett) | 15 db kunai: 15*200=3000 | 10 db shuriken: 10*200=2000 | Ninjato: 1*10000=10000 --> Összesen: 15.000
15.500–15.000=500//
Raidon Hoshi- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 400
Elosztható Taijutsu Pontok : 30
Állóképesség : 180 (C)
Erő : 180 (C)
Gyorsaság : 180 (C)
Ügyesség/Reflex : 180 (C)
Pusztakezes Harc : 180 (C)
Tartózkodási hely : A csalódottság kapujában...
Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 350
Re: Kiképzőterepek
Fáradtan tértél magadhoz, de a reggeli események és Senshi levele talán egy kis életet lehelt beléd. Tartalék pénzedet végül hasznos célra fordította, az egyetlen probléma az volt, hogy ez egy kissé önző cél volt, de legalább rólad sem feledkezett meg. Tekintettel arra, hogy még új küldetést sem kaptál és barátod több napra elment inkább úgy láttad jónak, hogy egy edzéssel indítod a szabadságodat. Ez nem is tűnt rossz ötletnek tekintettel a jelenlegi helyzetre. Kirigakure végül vereséget szenvedett a háborúban, így biztosra vehetted, hogy előbb vagy utóbb valami küldetést fognak rád bízni. Országod helyzete nem volt túl fényes és a chuunin vizsga után talán már a Mizukage is fog tudni nektek feladatot találni. Most azonban ő távol volt, helyettese pedig mással foglalatoskodott éppen, így alakult, hogy talán most lesz pár nap pihenőd.
A gyakorlóterepre érkezve csupán csak pár genint láttál, illetve akadémiai tanulók vettek még körül. Emlékszel még te is azokra a kényelmes akadémiai évekre, amikor még nem azon kattogtál, hogy vajon a következő küldetéssel hova küldenek, hanem a másnapi tesztekre kellett készülni. Azt mondják minden kornak megvannak a maga kihívásai. A tiéd jelenleg az volt, hogy erősebbé válj és talán, hogy a falu jelentőségteljesebb küldetésekkel bízzon meg. Ehhez azonban még hiányzott az a bizonyos technikai felkészültség.
Már nekikezdtél gyakorlásodnak újonnan birtokba vett ninjatoddal, mikor egy pukkanás kíséretében egy maszkos shinobi jelent meg melletted. A férfi egy furcsa mintájú maszkot viselt, azon kívül pedig a szokásos ANBU felszerelésben tetszelgett. A többiek a gyakorló téren azonnal megálltak és titeket kezdtek el figyelni.
- Raidon Hioshi? Téged is elég nehéz megtalálni. A nevem Azumi sensei. Azért küldtek, hogy segítsek a felkészülésedben, mert nem sokára egy küldetésre fognak küldeni. Azonban előtte egy jutsut fogok megtanítani neked. Ha jól tudom suiton beállítottságú vagy, éppen ezért ma a Suiton: Haran Banshou technikát fogom megtanítani neked. Ez egy kiegészítő suiton technika amivel gyakorlatilag elő tudod készíteni a terepet, adott esetben más suiton jutsuk használatára, amiknél már meglévő vízzel dolgozol, vagy kombinációban is jól alkalmazható, ha esetleg csapatban támadjátok az ellent. Létrehozást követően a közeli ellenfeleket akár még le is tudod dönteni a lábukról. Tulajdonképpen a suiton chakrádból egy közepes erősségű hullámot hozol létre, amely feltölti környezetedet vízzel. - Azzal megmutatta neked a kézjeleket, majd bemutatta a technikát. - Tekintettel arra, hogy ez egy D szintű technika nem hiszem, hogy az elsajátítása gondot fog okozni, de kérlek szólj ha esetleg mutassam meg még egyszer.
// Kérek tőled egy minimum 50 soros próbálkozást arról, hogy miként próbálod megalkotni a jutsut. Adott esetben technikai nehézségeket is leírhatsz ez mind rajtad áll. Postod végén még nem sikerül maradéktalanul végrehajtanod a jutsut, így kérlek hagyd nyitva az írásod végét. //
A gyakorlóterepre érkezve csupán csak pár genint láttál, illetve akadémiai tanulók vettek még körül. Emlékszel még te is azokra a kényelmes akadémiai évekre, amikor még nem azon kattogtál, hogy vajon a következő küldetéssel hova küldenek, hanem a másnapi tesztekre kellett készülni. Azt mondják minden kornak megvannak a maga kihívásai. A tiéd jelenleg az volt, hogy erősebbé válj és talán, hogy a falu jelentőségteljesebb küldetésekkel bízzon meg. Ehhez azonban még hiányzott az a bizonyos technikai felkészültség.
Már nekikezdtél gyakorlásodnak újonnan birtokba vett ninjatoddal, mikor egy pukkanás kíséretében egy maszkos shinobi jelent meg melletted. A férfi egy furcsa mintájú maszkot viselt, azon kívül pedig a szokásos ANBU felszerelésben tetszelgett. A többiek a gyakorló téren azonnal megálltak és titeket kezdtek el figyelni.
- Raidon Hioshi? Téged is elég nehéz megtalálni. A nevem Azumi sensei. Azért küldtek, hogy segítsek a felkészülésedben, mert nem sokára egy küldetésre fognak küldeni. Azonban előtte egy jutsut fogok megtanítani neked. Ha jól tudom suiton beállítottságú vagy, éppen ezért ma a Suiton: Haran Banshou technikát fogom megtanítani neked. Ez egy kiegészítő suiton technika amivel gyakorlatilag elő tudod készíteni a terepet, adott esetben más suiton jutsuk használatára, amiknél már meglévő vízzel dolgozol, vagy kombinációban is jól alkalmazható, ha esetleg csapatban támadjátok az ellent. Létrehozást követően a közeli ellenfeleket akár még le is tudod dönteni a lábukról. Tulajdonképpen a suiton chakrádból egy közepes erősségű hullámot hozol létre, amely feltölti környezetedet vízzel. - Azzal megmutatta neked a kézjeleket, majd bemutatta a technikát. - Tekintettel arra, hogy ez egy D szintű technika nem hiszem, hogy az elsajátítása gondot fog okozni, de kérlek szólj ha esetleg mutassam meg még egyszer.
// Kérek tőled egy minimum 50 soros próbálkozást arról, hogy miként próbálod megalkotni a jutsut. Adott esetben technikai nehézségeket is leírhatsz ez mind rajtad áll. Postod végén még nem sikerül maradéktalanul végrehajtanod a jutsut, így kérlek hagyd nyitva az írásod végét. //
Uchiha Itachi- Mesélő
Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!
Re: Kiképzőterepek
Csodálom, hogy engem nem küldtek el Senshi-vel a küldetésére. A legtöbbször együtt mentünk mindig, de úgy látszik ez az alkalom is olyan, mint az eddigi kevés: külön szedtek minket. Egyik felem bánta, a másik viszont nem és most annak örültem jobban, hiszen rám fért már a gyakorlás. Ritka ezt egy lustaságtól hallani, ugye? Talán elhagyom ezt a jó szokásom, még nem tudom. A kiképzőterepről viszont nem léptem már le. Ha már ott voltam, és volt új fegyverem, kihasználtam az alkalmat. Néhány perc telhetett csak el, mikor egy pukkanást követően, egy számomra csak távolból látott egyenruhás alak jelent meg. Az összes szempár ránk szegeződött, ahogy körbepillantottam, mert titkon bíztam abban, hogy az alak nem engem keresett. A nevem hallatán, lemondóan sóhajtottam, és csúsztattam vissza fegyveremet a tokjába. El nem tudtam találni, hogy mit akarhatott tőlem az ANBU egyik tagja, de figyelmesen végighallgattam a mondandóját. Megjegyzésére viszont halványan elmosolyodtam.
– Igen, én vagyok. Nehéz? Pedig nem bujkáltam. –Reméltem, hogy ezt nem vette tiszteletlenségnek, hiszen csak lecsaptam a magas labdát, amit adott. A küldetés szó viszont megcsapta a fülemet, ahogyan a technika és a felkészítés is. Miért egy ANBU tagtól kell tanulni? Nem, mintha ellenemre lenne, csak szokatlan… Mindegy is, lezártnak tekintettem ezt a részt és csak figyeltem a Sensei szavaira és mozdulataira. A chakratermészetre csak bólintottam, nagyon is jól informált a másik, ahogyan azt egy elite ninjától elvárható. Érdekesnek hangzott a jutsu, amit be is mutatott az instrukciók elmondása után. Hát, valóban nem tűnik olyan nehéznek, de a látszat szokott csalni. Bólintással jeleztem, hogy tudomásul vettem a segítségét, azonban egyelőre nem éltem vele. Még mielőtt az egésznek nekikezdtem volna, az egyik gyakorlóbábunak támasztottam a ninjatomat, utána pedig visszasétáltam a helyemre.
Felvettem az alapállást, ahogyan azt Azumi sensei-től láttam. Egyelőre lefuttattam magamban a látottakat, és miközben felelevenítetem a kézjeleket, a chakrámat is koncentrálni kezdtem. Valamiért ez is már nehézségeket okozott a számomra. Olyan érzésem támadt, mintha nem áramolna rendesen, holott semmi bajom nem volt. Lehet csak annyi, hogy túl régen használtam? Mindegy is volt, mert ahogyan ennek gondolatát levezettem magamban, már újra a réginek éreztem magamat. Vagyis éreztem a normális chakraáramlást, ami után formázni is kezdtem a kézjeleket. Egyelőre nem kapkodtam el semmit sem, arra koncentráltam, hogy a megfelelő sorrendben csináljam meg azokat. Még jó, hogy nem hajtottam végre a jutsu-t, ugyanis az utolsó két pecsétet sikerült felcserélnem. Ezt a harmadik próbálkozásnál vettem észre, mert valahogy nem akart kijönni a mozdulat, amire emlékeztem. Szépen beégést eredményezett az ANBU tag, meg a többi minket bámuló szempár előtt. A gyakorlás viszont ezért van. A sikeres kijavítás után, már meglehetősen könnyebben mentek a kézjelek is, de továbbra sem hajtottam végre a technikát. Szerettem volna azt, ha berögzül a mozdulat a megfelelő gyorsasággal együtt. Ez kb öt próbálkozás után meg is volt. A neheze viszont csak ezután jött. A kézpecsétek formázása közben, koncentrálni kezdtem a suiton chakrámat, hogy a megfelelő időben és a megfelelő módon fel is tudjam használni. Éreztem, ahogyan felszabadul a testemben a szükséges mennyiség, és az utolsó kézjel után, már hajtottam is végre a következő mozdulatot.
– Suiton: Haran Banshou! –A szavakkal egyidejűleg helyeztem a kezemet a földre, és nagyon reménykedtem abban, hogy legalább egy cseppnyi vizet is sikerült produkálnom. Az eredmény a vártnál egy kicsivel jobb lett. Csupán egy kisebb tócsát reméltem elsőre, mert már az is haladás lett volna, de egy viszonylag kisebb hullám jött létre. Noha nem akkora, mint amilyet Azumi sensei hozott létre, de magamhoz képest ügyes voltam. Képzeletben vállon is veregettem magamat, de utána folytattam a gyakorlást. Vagyis előbb levontam a következtetéseket a mozdulataimból és összevetettem azokkal, amiket láttam. Valószínű, hogy minden mozdulatom jó volt, így két dologgal lehetett gond: a chakra mennyiségével és a koncentrációmmal. Az is igaz, hogy első próbálkozásra nem akartam nagy mennyiségű chakrát beleölni, hiszen a felsülés veszélye fent állt, és amiből kevés van, azt meg kell becsülni. Könnyű technikának néz ki, mégis meggyűlik vele a bajom. Vettem pár mélyebb levegőt, és amint kitisztítottam a fejemet mindenféle felesleges dologtól –túl sok nem volt–, újra elmutogattam a kézjeleket, majd a földre helyeztem a kezeimet és kimondtam a technika nevét. Most több chakrát igyekeztem felszabadítani, de az eredmény nem sokkal lett jobb. A hullámnak csak a magassága volt nagyobb olyan fél méterrel, ha szemmértékkel néztem. Ám már ezt is sikernek könyveltem el, így maradtam ugyanezen a vonalon. A koncentrációm is javult a technikai kivitelezésének gyakorlása közben, ahogyan a chakrafelszabadításom és a kézjelek gyorsasága is. A hullám, szerintem egész tűrhető volt már ebben az állapotában is, de még nem hittem úgy, hogy az igazi lenne. A félkész technika nem technika, ezt mindenki nagyon jól tudta. Valami hiányzott, és a sensei szavait felidézve, na meg a gyakorlóbábukra pillantva be is ugrott a dolog. Ha jól hajtom végre a jutsu-t, akár el is sodorhatom a közelben lévő ellenfeleimet. Nem nagy ördöngösség, de ugyanakkor nagyon is fontos részletnek tartom ezt is. Hiszen meglephetem vele az ellenfelet, és ameddig az kicsodálkozza magát, már mehet is a következő támadásom. Ám ehhez kellene valaki, aki segít nekem a gyakorlásban. A gyakorlóbábu két karja tökéletesen megfelelt, mert nem hiszem, hogy az egészet ki tudnám szakítani ezzel a technikával. Így fogtam a ninjato-mat, gyors mozdulatokkal le is szabtam a megfelelő részeket, majd visszamentem a helyemre. A sensei-re hiába néztem, a maszka miatt úgy sem tudtam volna semmit sem leolvasni az arcáról, így csak csináltam a dolgomat a magam módján. Ástam nekik egy-egy kisebb gödröt, úgy tíz centi mélyre, és beleállítottam a rönköket. A kettő között hagytam annyi távolságot, hogy odaférjek, és a technikát is kényelmesen végig tudjam csinálni. Fel is vettem az alapállást és a már jól begyakorolt mozdulatokkal hajtottam is végre a jutsu-t. Csak most igyekeztem minél inkább a hullám erősségére koncentrálni. Eddig csupán azzal foglalkoztam, hogy sikerüljön, a részletekkel nem igazán. Most ez másképp volt. Több chakrát próbáltam belevinni még az eddigieknél is, és a hullámokat is igyekeztem úgy csűrni-csavarni, hogy egy sodrással el is vigye mind a kettőt. Reménykedtem, de hiába: éppen csak megmozdultak a rönkök, egyáltalán nem hagyták el az új helyüket, amiket kaptak tőlem. Feladásról szó sem lehetetett, addig próbálkoztam a technika kivitelezésével, ameddig sikerrel nem jártam. Azonban kezdtem észrevenni magamon a fáradtság jeleit, ezért egy utolsó próbálkozást hajtottam végre egy kisebb pihenő előtt. Ebbe beleadtam a chakrám nagy részét, és igyekeztem a hullámot növelni, hogy mind magasságilag megfeleljen és el is sodorja végre a gyakorlást szolgáló rönköket. Csak néztem, ahogyan áramlott a víz és reménykedtem a sikerességben.
//Remélem így megfelel a poszt és a vége is eléggé nyitott maradt a kérésednek.//
Raidon Hoshi- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 400
Elosztható Taijutsu Pontok : 30
Állóképesség : 180 (C)
Erő : 180 (C)
Gyorsaság : 180 (C)
Ügyesség/Reflex : 180 (C)
Pusztakezes Harc : 180 (C)
Tartózkodási hely : A csalódottság kapujában...
Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 350
Re: Kiképzőterepek
Tanulásod koránt sem indult zökkenőmentesen, ám aztán kezdtél egyre jobban ráérezni a dologra. Chakrádat hamarosan ismét csatába tudtad hívni minden probléma nélkül. Csak gondoltál rá és már rendelkezésedre áll a shinobik örök fegyvere. Miután párszor próbálkoztál, sikerült már a technika egy részét kivitelezned, azonban tényleges hullámot még nem voltál képes létrehozni. Azumi természetesen sokkal gyakorlottabb volt nálad, valószínűleg neki ezért megy már ez a technika csuklóból, de vajon ő hogy tanulhatta? Valószínűleg mindenki hasonló módon kezd akár csak te, de aztán elválik, hogy kiben van meg a tényleges kitartás és ki adja fel. Benned úgy tűnik megvan a szükséges kitartás és Kirigakurénak most pont ilyen shinobikra van szükségük.
Ötleted a gyakorló bábu két karjával kapcsolatban tényleg jó volt ezt Azumi elismerően bólintott, azonban nem kommentálta az eseményeket. Hallgatagságba burkolózott és figyelte az eseményeket. Egyre ügyesebben próbálkoztál és bár az elején még nem tudtad megmozdítani a két kart, még mielőtt pihenőre mentél volna az utolsó próbálkozásod alkalmával sikerült az egyiket kifordítanod a helyéről. talán azért, mert ez egy utolsó elkeseredett próbálkozás volt a pihenő előtt, vagy azért mert ténylegesen kezdtél ráérezni a jutsura, de végül sikerült. A fáradtságot viszont tényleg nagyon erősen kezdted érezni, így végül úgy döntöttél megpihensz egy kicsit. Miközben leültél egy kicsit arrébb, az emberek, kik eddig titeket bámultak, most szétszéledtek, úgy látszik ők is vették, most egy darabig vége a műsornak. Azumi odasétált hozzád és leült melléd.
- Ne aggódj nekem sem ment először , sőt ha belegondolok nekem talán ennél rosszabbul ment, amikor annak idején tanultam. Nekem nagyjából egy napig tartott elsajátítani, ehhez képest te már most majdnem sikerrel jártál, szerintem következő nekifutásra már sikerülni fog.
Tartott egy kis szünetet, majd az egyik zsebéből elővett két már előre elkészített szendvicset. Az egyiket feléd nyújtotta, látván, hogy nincs nálad semmi elemózsia, így talán egy kis erőre tehetsz szert, mielőtt visszatérnél a gyakorláshoz.
- Ha már itt vagyunk, akkor mond csak Hoshi, mit hallottál a falunk jelenlegi helyzetéről? Csupán csak kíváncsiságból kérdezem.
Amint feltette a kérdését és még egy kicsit beszélgettetek a faluról, gyorsan neki is láttál, hogy folytasd a gyakorlást. Vissza dugtad a földbe a kar maradványt és ismét munkához láttál. Nem pihentetek fél óránál többet, de érezted, hogy ez most jelen pillanatban aranyat ért... Itt az idő, hogy megmutasd Azumi senseinek milyen fából faragtak is téged.
// Igen ez a méret teljesen jó volt köszönöm szépen! A következő körben második próbálkozásra sikerül is végrehajtanod a jutsut. Azzal a postal együtt kérlek zárjuk is le a tanulást és akkor megbeszéljük a továbbiakat, nekem már van egy elképzelésem! //
Ötleted a gyakorló bábu két karjával kapcsolatban tényleg jó volt ezt Azumi elismerően bólintott, azonban nem kommentálta az eseményeket. Hallgatagságba burkolózott és figyelte az eseményeket. Egyre ügyesebben próbálkoztál és bár az elején még nem tudtad megmozdítani a két kart, még mielőtt pihenőre mentél volna az utolsó próbálkozásod alkalmával sikerült az egyiket kifordítanod a helyéről. talán azért, mert ez egy utolsó elkeseredett próbálkozás volt a pihenő előtt, vagy azért mert ténylegesen kezdtél ráérezni a jutsura, de végül sikerült. A fáradtságot viszont tényleg nagyon erősen kezdted érezni, így végül úgy döntöttél megpihensz egy kicsit. Miközben leültél egy kicsit arrébb, az emberek, kik eddig titeket bámultak, most szétszéledtek, úgy látszik ők is vették, most egy darabig vége a műsornak. Azumi odasétált hozzád és leült melléd.
- Ne aggódj nekem sem ment először , sőt ha belegondolok nekem talán ennél rosszabbul ment, amikor annak idején tanultam. Nekem nagyjából egy napig tartott elsajátítani, ehhez képest te már most majdnem sikerrel jártál, szerintem következő nekifutásra már sikerülni fog.
Tartott egy kis szünetet, majd az egyik zsebéből elővett két már előre elkészített szendvicset. Az egyiket feléd nyújtotta, látván, hogy nincs nálad semmi elemózsia, így talán egy kis erőre tehetsz szert, mielőtt visszatérnél a gyakorláshoz.
- Ha már itt vagyunk, akkor mond csak Hoshi, mit hallottál a falunk jelenlegi helyzetéről? Csupán csak kíváncsiságból kérdezem.
Amint feltette a kérdését és még egy kicsit beszélgettetek a faluról, gyorsan neki is láttál, hogy folytasd a gyakorlást. Vissza dugtad a földbe a kar maradványt és ismét munkához láttál. Nem pihentetek fél óránál többet, de érezted, hogy ez most jelen pillanatban aranyat ért... Itt az idő, hogy megmutasd Azumi senseinek milyen fából faragtak is téged.
// Igen ez a méret teljesen jó volt köszönöm szépen! A következő körben második próbálkozásra sikerül is végrehajtanod a jutsut. Azzal a postal együtt kérlek zárjuk is le a tanulást és akkor megbeszéljük a továbbiakat, nekem már van egy elképzelésem! //
Uchiha Itachi- Mesélő
Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!
Re: Kiképzőterepek
Sikertelen próbálkozások sorozata követte egymást, mire végül ráéreztem a technikára. Könnyebbnek hittem az elsajátítását, de csalódnom kellett magamban. Ám beleadtam mindent, és ahogyan láttam, Azumi-sensei is elismerően bólintott. Szemem sarkából láttam ugyan a mozdulatot, így nem tudtam eldönteni, hogy a lépésem melyik része miatt kaptam az elismerést, de nagyon jól esett. A fáradtság viszont kezdett ledönteni a lábamról és úgy döntöttem, hogy egy kis pihenés kell, mielőtt tovább merítem a chakrakészletemet. Az utolsó próbálkozás fél sikerrel járt. Az egyik kart sikerült kidöntenem a helyéről és akárhogy is, büszke voltam magamra. Elfáradva ültem le a földre, ezzel véget vetve az ingyen műsornak. A Sensei is csatlakozott hozzám, és megosztotta velem az emlékeit. Jó érzés volt a szavait hallani, hiszen minden tanítványnak az az elsődleges célja, hogy túlszárnyalja a mesterét, vagy nem? A kérdés csupán annyi volt, hogy ő mennyi idős volt, mikor ezt a technikát tanulta.
– Azt hittem könnyebb lesz a látottak alapján, de nem. Csodálom, hogy már ennyire előre tudtam haladni, de nem fogom feladni. Akkor is megtanulom a technikát, még ma! –A történtek után tényleg csoda, hogy egyáltalán ilyenre képes voltam. Kicsit nehéz is volt a chakra megfelelő használata, de Azumi-sensei bátorítása minden gondot feledtetett. A szendvics látványa meg aztán még inkább. Gyomrom jelezte is, hogy jól jönne neki a táplálék, így egy illedelmes köszönöm után vettem át a felém nyújtott étket. Már bontottam is kifele a csomagolásából, és haraptam is bele, hogy újra erőre kaphassak. Kérdése viszont váratlanul ért. El kellett gondolkodnom a válasza előtt, hiszen Senshi se sokat mesélt nekem. A történtek után jobbnak látta, ha majd később avat be mindenbe, és csak apránként adagolja azokat is.
– Sajnos keveset. Senshi nem akart még ezzel is gyötörni, hiszen látta rajtam, hogy milyen állapotban vagyok. Tudom, hogy vesztesként kerültünk ki a háborúból és most igyekszünk talpra állni. Vagy csak Senshi mondta ezt a megnyugtatásom miatt. –Ciki vagy sem, de tényleg csak ennyit tudtam elmondani neki. Így is rosszul érintett az, hogy nem vehettem részt a háborúban. Kíváncsi lettem volna a Sensei arckifejezésére, de ebben a maszkja meggátolt, így csak megettem a szendvicsemet, hogy újra nekiláthassak a gyakorlásnak. Még beszélgettünk, de amint úgy éreztem, hogy erőm visszatért, már mentem is vissza gyakorolni.
A kicsavart báb karját visszatettem a helyére és már vettem is fel az alapállást. Egyelőre nem léptem semmit sem, csupán a chakrámat kezdtem el koncentrálni, hogy ne hirtelen nyúljak megint hozzá és pazaroljam el azonnal a nagy részét. Körülbelül egy perc telhetett el, mire belekezdtem a technikába. Az előzőleg fél sikerrel járt mozdulatokat próbáltam tökéletesíteni, de a hullám erőssége csupán egy kart vitt ki ismét. Nem jutottam előrébb, de megnyugodtam, hogy hátrább sem és ez jó. Ameddig a helyére tettem a kifordult segédeszközt, átpörgettem magamban a lépéseket. Az esetleges nézőkkel nem foglalkoztam, csupán a Sensei-re pillantottam, mintha az ő látványa segítséget nyújtott volna. Viszonylag régen hajtotta már végre a technika bemutatását, de minden apró kis részlet megvolt, és próbáltam összefésülni a saját módszereimmel, hogy kiküszöböljem a hibát. Visszaálltam a két kar közé, és újra nekikezdtem a jutsu-ba. Viszont, most több chakrát igyekeztem beleadni és egy, az eddiginél is határozottabb mozdulattal csaptam a földre. Éreztem a hullámot, ami körbevett egy pillanatra, de az eredmény sokkal jobban megnyugtatott: sikerrel kifordítottam mind a két kart. Elégedetten vigyorogtam és fordultam a Sensei felé.
– Igazad volt Sensei. Tényleg sikerült, szerintem. Köszönöm, hogy megtanítottad a technikát. –Már csak az volt a kérdés, hogy mik a további tervek. Tanít még valamit, vagy ez volt az első és utolsó találkozásunk? Rejtély.
//Bocsánat, hogy ilyen sokára írtam. Kicsit összefolytak a munkanapok. Dobok is egy PM-t, hogy miként haladjunk akkor tovább. //
Raidon Hoshi- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 400
Elosztható Taijutsu Pontok : 30
Állóképesség : 180 (C)
Erő : 180 (C)
Gyorsaság : 180 (C)
Ügyesség/Reflex : 180 (C)
Pusztakezes Harc : 180 (C)
Tartózkodási hely : A csalódottság kapujában...
Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 350
Re: Kiképzőterepek
Mikor végül sikerrel kivitelezted a justut Azumi tapsolva lépett oda hozzád. Mostanra a nézelődők többsége odébb állt. Mindenki visszatért a saját teendőjéhez, hiszen ezek a napok a Víz országában nem a tétlenkedésről, hanem a szorgalomról és a nemzet újjáépítéséről szólnak. Ezt pedig egyaránt fiatal, idős, civil vagy shinobi tudta. Senseied megvizsgálta a rögtönzött bábut, legalábbis ami maradt belőle, majd feléd fordult és beszélni kezdett.
- Hoshi ez szép volt. Bár még azért nem tökéletes a megvalósítás, azt tanácsolnám, hogy azért párszor gyakorolgasd, de a lényeget sikerült viszonylag gyorsan megfognod. Sajnálom, hogy nem voltál velünk a fronton, nagy hasznát vettük volna a tehetségednek és gyors tanulékonyságodnak, de ami elmúlt az elmúlt, most inkább koncentráljunk a jelenre és a jövőre. - Mivel a fickó maszkot viselt ezért csak szemén láttál egy pillanatnyi szomorúságot, amit aztán fel is váltott a jövőbe tekintő derű. - Tudod elméletben az én feladatom itt véget is érne... - Ekkor mellettetek egy füstfelhő kíséretében két másik maszkos shinobi jelent meg. Nem tudtad pontosan beazonosítani, hogy kik lehetnek azok, milyen rangban és mégis mi járatban itt, de minden olyan gyorsan történt.
- Azumi, eligazításra kell jönnöd. Nagyon fontos... - Ekkor a férfi oldalra pillantott társával együtt és villámgyorsan végigmértek téged is. - Hozd a fiút is!
Azzal mindketten eltűntek, olyan sebesen, ahogy megjelentek.
- Hát Hoshi, úgy látszik, hogy a szerencse ma velünk van. Ha jól sejtem a következő küldetésemen te leszel a társam, így talán tudok még neked valami izgalmasat mutatni, természetesen amennyiben elvállalod. Kérlek most kövess, nincs sok időnk.
Elindultatok a falu központja felé, azonban mielőtt még teljesen beértetek volna a sétáló utcáktól övezett mára kihalt terek sokaságára, az egyik kis sikátorban lefordultatok és egy téglafallal szemben találtátok magatokat. Azumi nem volt rest, felhúzta egyik kesztyűjét, tenyerén pedig egy furcsa pecsétet véltél felfedezni. Ezt felmutatta az egyik tégla előtt, hol pecsétjére reagálva eddig láthatatlan minták sokasága kezdett kirajzolódni. Milyen hely lehet ez? Nem ismerős, pedig évek óta koptatok ezeket az utcákat.
- Figyelj, ahova most megyünk az egy egykori shinobi kiképző központ, amit ma már csak ilyen kisebb eligazításokra használunk, azonban ez egy mondhatjukl úgy titkos hely, bár a chuuninok nagy többsége már ismeri, de senkinek sem kell az orrára kötnöd, ha érted mire célzok...
Mikor a pecsétek eltűntek, a téglák pár helyen mocorogni kezdtek és egy kis törmeléket láttál aláhullni, hogy aztán a megmozduló téglák végül egy ajtót formáljanak. Amint beléptetek egy kisebb izzó által megvilágított váró terem szerűségben találtátok magatokat, mely egy kisebb folyosó volt, végén egy nehéz vasalt ajtó zárta el a másik helyiség elől. Két oldalt a fal mentén székek sorakoztak, de senki nem ült rajtuk.
- Figyelj csak kérlek itt várj meg, maximum fél óra és végzek, addig próbáld meg átgondolni, hogy készen állsz-e egy nagyobb szintű küldetésre velem. A döntés teljes mértékben a tiéd, de egy dologra figyelmeztetlek, ha elvállalod ezt a küldetés egy rejtélyektől övezett világba fogsz belépni, ahova nem biztos, hogy barátaid követhetnek. Ha elindulsz az úton már nem fordulhatsz. Fél órád van eldönteni mit szeretnél kezdeni a sorsoddal. - Majd közelebb hajolt és suttogva folytatta. - Hoshi ez egy hatalmas lehetőség mely most az öledbe hullott, én éveket készültem, hogy ilyen küldetésekkel bízzanak meg, most tehetsz valamit ami igazán számít a falu és lakosainak jövőjére nézve, dönts hát bölcsen.
Azzal Azumi otthagyott és belépett a vasalt ajtón, melyet szintén pecsétjével nyitott ki, talán kétségeid és kérdéseid között, de te is tudtad, most egy felnőtt döntést kell meghoznod, mely valószínűlegg egész életedre hatással lesz...
//Elnézést a késésért. Igyekszem mostantól terjedelmesebbeket írni. Jelenleg még mindig küszködök személyes problémákkal, talán ez a minőségen is érezhető. A Jutsut felírhatod, köszönöm a szép kijátszást és türelmed. Késésemért és a tanulásodért + 15 chakrában részesítelek, a kalandot egyenlőre itt folytassuk. PM-edet figyelembe veszem és teljes mértékben passzol elképzeléseimhez, így beépítésre kerül kalandod további részében! //
- Hoshi ez szép volt. Bár még azért nem tökéletes a megvalósítás, azt tanácsolnám, hogy azért párszor gyakorolgasd, de a lényeget sikerült viszonylag gyorsan megfognod. Sajnálom, hogy nem voltál velünk a fronton, nagy hasznát vettük volna a tehetségednek és gyors tanulékonyságodnak, de ami elmúlt az elmúlt, most inkább koncentráljunk a jelenre és a jövőre. - Mivel a fickó maszkot viselt ezért csak szemén láttál egy pillanatnyi szomorúságot, amit aztán fel is váltott a jövőbe tekintő derű. - Tudod elméletben az én feladatom itt véget is érne... - Ekkor mellettetek egy füstfelhő kíséretében két másik maszkos shinobi jelent meg. Nem tudtad pontosan beazonosítani, hogy kik lehetnek azok, milyen rangban és mégis mi járatban itt, de minden olyan gyorsan történt.
- Azumi, eligazításra kell jönnöd. Nagyon fontos... - Ekkor a férfi oldalra pillantott társával együtt és villámgyorsan végigmértek téged is. - Hozd a fiút is!
Azzal mindketten eltűntek, olyan sebesen, ahogy megjelentek.
- Hát Hoshi, úgy látszik, hogy a szerencse ma velünk van. Ha jól sejtem a következő küldetésemen te leszel a társam, így talán tudok még neked valami izgalmasat mutatni, természetesen amennyiben elvállalod. Kérlek most kövess, nincs sok időnk.
Elindultatok a falu központja felé, azonban mielőtt még teljesen beértetek volna a sétáló utcáktól övezett mára kihalt terek sokaságára, az egyik kis sikátorban lefordultatok és egy téglafallal szemben találtátok magatokat. Azumi nem volt rest, felhúzta egyik kesztyűjét, tenyerén pedig egy furcsa pecsétet véltél felfedezni. Ezt felmutatta az egyik tégla előtt, hol pecsétjére reagálva eddig láthatatlan minták sokasága kezdett kirajzolódni. Milyen hely lehet ez? Nem ismerős, pedig évek óta koptatok ezeket az utcákat.
- Figyelj, ahova most megyünk az egy egykori shinobi kiképző központ, amit ma már csak ilyen kisebb eligazításokra használunk, azonban ez egy mondhatjukl úgy titkos hely, bár a chuuninok nagy többsége már ismeri, de senkinek sem kell az orrára kötnöd, ha érted mire célzok...
Mikor a pecsétek eltűntek, a téglák pár helyen mocorogni kezdtek és egy kis törmeléket láttál aláhullni, hogy aztán a megmozduló téglák végül egy ajtót formáljanak. Amint beléptetek egy kisebb izzó által megvilágított váró terem szerűségben találtátok magatokat, mely egy kisebb folyosó volt, végén egy nehéz vasalt ajtó zárta el a másik helyiség elől. Két oldalt a fal mentén székek sorakoztak, de senki nem ült rajtuk.
- Figyelj csak kérlek itt várj meg, maximum fél óra és végzek, addig próbáld meg átgondolni, hogy készen állsz-e egy nagyobb szintű küldetésre velem. A döntés teljes mértékben a tiéd, de egy dologra figyelmeztetlek, ha elvállalod ezt a küldetés egy rejtélyektől övezett világba fogsz belépni, ahova nem biztos, hogy barátaid követhetnek. Ha elindulsz az úton már nem fordulhatsz. Fél órád van eldönteni mit szeretnél kezdeni a sorsoddal. - Majd közelebb hajolt és suttogva folytatta. - Hoshi ez egy hatalmas lehetőség mely most az öledbe hullott, én éveket készültem, hogy ilyen küldetésekkel bízzanak meg, most tehetsz valamit ami igazán számít a falu és lakosainak jövőjére nézve, dönts hát bölcsen.
Azzal Azumi otthagyott és belépett a vasalt ajtón, melyet szintén pecsétjével nyitott ki, talán kétségeid és kérdéseid között, de te is tudtad, most egy felnőtt döntést kell meghoznod, mely valószínűlegg egész életedre hatással lesz...
//Elnézést a késésért. Igyekszem mostantól terjedelmesebbeket írni. Jelenleg még mindig küszködök személyes problémákkal, talán ez a minőségen is érezhető. A Jutsut felírhatod, köszönöm a szép kijátszást és türelmed. Késésemért és a tanulásodért + 15 chakrában részesítelek, a kalandot egyenlőre itt folytassuk. PM-edet figyelembe veszem és teljes mértékben passzol elképzeléseimhez, így beépítésre kerül kalandod további részében! //
Uchiha Itachi- Mesélő
Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!
Re: Kiképzőterepek
Tapsra azért nem számítottam, de jól esett az elismerés. Ez elég önbizalmat adott ahhoz, hogy a továbbiakban is kitartóan gyakoroljak… ha nem győz felettem a lustaság. A Sensei szavai elgondolkodtattak egy pillanatra és a szomorúság rajtam is tükröződött.
– Tényleg jó lett volna a fronton, de még most is zöldfülű chuunin vagyok. Lehet, hogy a sors akarta azt, hogy ne a csatamezőn hagyjam ott a fogamat, de igazad van Sensei. A múlton kár rágódni, és majd bebizonyítom, hogy rászolgáltam a rangomra és az esélyre, hogy még élhetek –ökölbe szorult jobbommal boxoltam egyet a levegőben a szavaim végén. Utóbbi szavakat a kudarcba fulladt küldetésem miatt mondtam, amit nem hiszem, hogy tudott, de nem is baj. Azt csak magamnak jegyeztem meg, csak hangosan. Arra, hogy az ő feladata véget ért, csak bólintottam egyet. Sejthető volt, hogy magamra maradok, de a következő pillanattól csak a fejemet kapkodtam. Pukkanás, másik két maszkos alak, végigmérés, pukkanás, füst, eltűnés. Felgyorsult események sokasága, melyből kellett egy jó fél perc és Azumi szavai, hogy észhez térjek. ~ Minek kellek én is? ~
– A nem sokára küldetésre küldenek alatt azt feltételeztem, hogy holnap, nem most azonnal. Természetesen vállalom és megtiszteltetés lenne a társadnak lenni. –Vajon miféle küldetésre küldenek vele? A maszkos alakok bizonyára nem piti feladatokat kapnak, így izgatottan mentem Azumi-sensei mellett, miután összeszedtem a cuccomat. Szótlanul mentem mellette és azon gondolkodtam, hogy Senshi vajon merre lehet? No meg a küldetésemen is, amit nem sokára megkapok. Lassan elértük a falu központját, de mielőtt ez megtörténhetett volna, egy kisebb sikátorba fordultunk be. Zsákutca volt, nem is értettem, hogy minek jöttünk erre, no meg teljesen ismeretlen terep is volt. Azumi-nak viszont nem. Egyik lépése követte a másikat: felhúzta a kesztyűjét és a téglafal reagálni kezdett a tenyerére. Valamiféle pecsét lehetett, és most már egyre inkább érdekelt ez a küldetés.
– Lakat a számon Sensei –nyugtáztam egy bólintás kíséretében a szavait. Tőlem aztán senki nem fogja megtudni, hogy itt mi van, csak az a személy, akinek elmondhatom. Az meg nem mostanában lesz szerintem, így nincs is mit elárulni. A bejárat lassan körvonalazódott, én pedig a terembe lépve forgattam is a fejemet, hogy felmérjem azt. Nem tűnt barátinak, de a célnak tökéletesen megfelelt. Egy másik ajtó állta utunkat, előtte pedig székek sorakoztak a fal mentén. Szóval, mindenki más már bent van, de gondolom én nem mehetek be. Azumi viszont elmondta, hogy körülbelül fél óra múlva itt van, addig el kell döntenem, hogy vele akarok-e tartani, vagy eldobom ezt a lehetőséget. Kedvem lett volna rávágni, hogy miért ne mennék, de az utána következő szavai valamit megindítottak bennem… Lehunytam a szemeimet, bólintottam, majd leültem az egyik székre, amikor a Sensei eltűnt az ajtó mögött. Na most légy okos Hoshi… mész, vagy eldobod a lehetőséget?
//Semmi baj, megértem. A magánélet mindenkinek az első! A posztom pedig szándékosan maradt nyitva, mert a következő irományomban szeretném kifejteni azt a fél órát //
Raidon Hoshi- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 400
Elosztható Taijutsu Pontok : 30
Állóképesség : 180 (C)
Erő : 180 (C)
Gyorsaság : 180 (C)
Ügyesség/Reflex : 180 (C)
Pusztakezes Harc : 180 (C)
Tartózkodási hely : A csalódottság kapujában...
Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 350
Re: Kiképzőterepek
[Ookami Nanami - akkor ahogy beszéltük, egyelőre megindulunk, aztán majd a társad bemesélem, ha megérkezik]
Frusztrált érzéseid elől menekültél a kiképző terepekre, megnyugvást most mégsem valamiféle testmozgásban kerestél, sokkal inkább egy fa tövében. Mondhatni ölbe tett kézzel vártál a csodára. Kimondatlanul hasonló hangulat uralkodott a faluban is. A háború megtépázta kis nemzeted, s bár a felszínen egyelőre minden folyt a háború után tovább a saját medrében, a mélyben ugyanígy gyűlt falu szinten is a frusztráció, háborogva, bizonytalanul, de már fodrozódva a felszínen is. Ez azonban egyelőre nem nyilvánult meg többen, int holmi elejtett susmusokban, csendes elégedetlenségben, amely a vezetőség, különösen a Mizukage ellen irányult.
Nyugalmad nem is zavarta meg semmi. Az edzőterepen aktívan gyakoroltak csoportokban, a madarak csicseregtek, a bogarak zümmögtek, amúgy még a levegő sem mozdult, hogy lágy szellőként cirógasson végig az arcodon.
Ha esetleg tekinteteddel szemmel tartottad a kiképző terepek bejáratát, észrevehetted a közeledő alakot. Ahhoz képest, hogy látszott rajta, hogy shinobi, végtelen egyszerűséggel, lágyan, szinte táncolóan elegáns mozdulatokkal közeledett. Hosszú sálát lebegtette alakja mögött a menetszél. Bizonyára gyakorolni jön ő is, gondolhattad.
Tekintete elgondolkodó volt. Olyan hatást keltett, mintha fél szemével nézett volna, de valójában nem látna maga előtt semmit, csak emlékezetből tartana ide. Eme hatás azonnal megtört, ahogy egy pillanatra összeforrt a tekintetetek. Ahogy ráébredt, hogy figyeled - mert ha kezdetben nem is figyelted, már annyira közel ért, hogy mindenképp kizökkentett volna mélázó elmélkedésedből -, szeme, amely szinte üresen távoli volt, megtelt pajkos csillogással, ami éveket fiatalított rajta, pedig amúgy sem látszott annyira idősnek.
Bár érezhetően nem te voltál a célja eredetileg, mintha csak gondolt volna egyet, a sarkára helyezve a testsúlyát feléd fordul, s egész eléd lép légies mozdulataival.
- Szia! - szólít meg kellemes mosollyal. - Fai vagyok. Úgy tűnik, ráérsz. Volna kedved nekem segíteni?
Ha várod a folytatást, csalódnod kell. Csak mosolyog, és várja a válaszod, egy szót sem szól többet, pedig egy kis utalást sem tett arra vonatkozólag, ugyan mi a manóban kellene neki segíteni.
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Kiképzőterepek
A következő fél óra életed eddigi talán leghosszabb fél órája lehetett. Tudtad, hogy Azumi ajánlata valósztínűleg egy olyan ajánlat lehet, hogy ha elfogadod akkor már nincs visszaút. Az egész életed meg fog változni, talán még Senshit is elveszítheted. Végül is itt mutatkozik meg, hogy ki mennyire él a nemzetének. Hazafi voltál ez nem vitás. Szolgáltad Kirigakurét ez nem vitás, de az, hogy képes vagy-e akár az életed is feláldozni a nemzeted érdekében? Ez a döntés most csak rajtad állt.
Nyilván Azumi azzal sem viccelt, hogy ilyen lehetőségek ritkán hullanak az ember ölébe. Erőteljesen úgy tűnt számodra, hogy Azumi az elit Jouninok tagja lehet és az, hogy téged választott társául, valószínűleg nem véletlenül történt így. Ha értelmet keresnél az egészben, a logika úgy diktálja, hogy direkt téged nézett ki erre a feladatra és most tálcán kínálja életed eddigi legnagyobb lehetőségét. Ezek azon döntések amikről kiskorodban a szüleid és tanítóid meséltek neked, hogy meghatározzák az életedet...
Nagyjából fél óra elteltével Azumi futva lépett vissza a terembe. Majd azonnal feléd pillantott.
- Sajnálom Hoshi, nincs több időnk. Velem jössz, vagy nem? - Látszott rajta, hogy valami miatt nagyon siet, nem hagyott több időt neked a döntésre, most kell meghoznod azt...
Amennyiben úgy döntesz, hogy tartasz vele, kikísérnek az épületből és utadra engednek, mintha semmi sem történt volna.
Ha végül úgy döntesz, hogy kötélnek állsz, akkor viszont teljesen másképp alakul a helyzet. Azumi egy kunainal nagyobb pengét dob oda neked, mely egy tokban van. Nagyjából így nézhet ki csupán Kirigakure címerével díszítve. Neked még fogalmad sem lehet róla, hogy milyen fegyver lehet, de Azumi valószínűleg később elmagyarázza.
- Gyere, sietnünk kell, nincs időnk semmire, az ellenség máris mozgásban van. - Azzal odavet neked egy hátizsákot, melyben van két tiszta váltás ruha néhány shinobi alapfelszerelés és egy napi élelem. - Ebben a küldetésben ismeretlennek kell lennünk, ami azt jelenti, hogy nagy fókusz lesz a személytelenségen, így, hogy spóroljunk a chakránkkal, tessék. A küldetés részleteit majd út közben elmesélem. - Majd átnyújt neked egy jelzés nélküli szinte üres maszkot, majd előre néz és felveszi a sajátját, melyen egy sárkány van... Így már talán minden világos...
Azumi egy Oinin tag...
/ A késésért elnézésedet kérem + 7 ch. /
Nyilván Azumi azzal sem viccelt, hogy ilyen lehetőségek ritkán hullanak az ember ölébe. Erőteljesen úgy tűnt számodra, hogy Azumi az elit Jouninok tagja lehet és az, hogy téged választott társául, valószínűleg nem véletlenül történt így. Ha értelmet keresnél az egészben, a logika úgy diktálja, hogy direkt téged nézett ki erre a feladatra és most tálcán kínálja életed eddigi legnagyobb lehetőségét. Ezek azon döntések amikről kiskorodban a szüleid és tanítóid meséltek neked, hogy meghatározzák az életedet...
Nagyjából fél óra elteltével Azumi futva lépett vissza a terembe. Majd azonnal feléd pillantott.
- Sajnálom Hoshi, nincs több időnk. Velem jössz, vagy nem? - Látszott rajta, hogy valami miatt nagyon siet, nem hagyott több időt neked a döntésre, most kell meghoznod azt...
Amennyiben úgy döntesz, hogy tartasz vele, kikísérnek az épületből és utadra engednek, mintha semmi sem történt volna.
Ha végül úgy döntesz, hogy kötélnek állsz, akkor viszont teljesen másképp alakul a helyzet. Azumi egy kunainal nagyobb pengét dob oda neked, mely egy tokban van. Nagyjából így nézhet ki csupán Kirigakure címerével díszítve. Neked még fogalmad sem lehet róla, hogy milyen fegyver lehet, de Azumi valószínűleg később elmagyarázza.
- Gyere, sietnünk kell, nincs időnk semmire, az ellenség máris mozgásban van. - Azzal odavet neked egy hátizsákot, melyben van két tiszta váltás ruha néhány shinobi alapfelszerelés és egy napi élelem. - Ebben a küldetésben ismeretlennek kell lennünk, ami azt jelenti, hogy nagy fókusz lesz a személytelenségen, így, hogy spóroljunk a chakránkkal, tessék. A küldetés részleteit majd út közben elmesélem. - Majd átnyújt neked egy jelzés nélküli szinte üres maszkot, majd előre néz és felveszi a sajátját, melyen egy sárkány van... Így már talán minden világos...
Azumi egy Oinin tag...
/ A késésért elnézésedet kérem + 7 ch. /
Uchiha Itachi- Mesélő
Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!
Re: Kiképzőterepek
//Uchiha Itachi//
Tik-tak, tik-tak, tik-tak.. Fejemben kattogott a képzeletbeli óra, mely azokat a másodperceket pörgette le, amelyek életem egyik legnehezebb döntésének idejét számolta vissza. Látatlanban nehéz volt eldönteni, hogy mi is lenne a legmegfelelőbb választás, de talán ez így is volt rendjén. Ha a részleteket tudnám, még nehezebb lenne a dolgom, mint most. Ha megyek, megváltozik az életem: olyan küldetéseket kaphatok, amiket átlagos shinobi nem és nem beszélhetek róluk, csak a beavatott személyeknek. Elveszíthetem Senshi-t, aki mindennél fontosabb számomra. Ha viszont nem megyek, akkor az esélyt veszítem el, ami az ölembe hullott. Az viszont továbbra is rejtély fedte, hogy miért én voltam az, akit erre kiszemeltek? Mert, ha azt vesszük, bármelyik másik tagnak felajánlhatta volna Azumi a segítségét a kiképzőterepen, de én voltam az, akit kinézett. Talán közele lehet ahhoz a bandához, akik a múltamból vannak…? Lehet, hogy ez lesz az az esély, hogy megbosszuljam a dolgokat? Az idő fogyott, döntenem viszont kellett.
Lábaimat felhúzva, államat térdemen megtámasztva néztem a szemben lévő falat. Az ajtó nyílt, melyen Azumi fél órája belépett. Léptei futólépések voltak, szinte azonnal pattantam is fel. Már nyitottam volna számat, hogy elmondjam döntésemet, de kérdése megelőzött. Nagyot nyeltem, nem akartam sokáig húzni, de egy jó perc telhetett el, mire elmondtam a döntésemet. – Veled tartok –határozottan csengett hangom, mellyel nyomatékosítottam is szavaim súlyát. Tudtam jól, hogy végleges volt, amint kimondtam s azt is, hogy visszaút már nincs. Égett bennem a vágy, hogy küldetésre mehessek végre és ki nem hagynám azt, hogy Azumi legyen a társam. A fegyver, amit kaptam, ismeretlen volt számomra. Csak egy fél percre vettem ki a tokjából, majd csatoltam is a derekamra, ahogyan fel is vettem a hátizsákomat, melyre felerősítettem ninjatomat is. Szavaira csak bólintottam, kérdésem egyelőre nem volt és jobbnak láttam, ha tartottam a lépést a másikkal. A maszk, melyet kaptam… furcsa érzéssel töltött el. Jól esett, még akkor is, ha csak egy alkalomra kaphattam meg, de nem haboztam tovább: felhelyeztem a maszkot, és Azumi-ra pillantottam. Kicsit szokatlan volt, de idővel majd megszokom ezt is. – Mehetünk –jelentettem ki, amint mindenem megvolt és vártam, hogy mutassa az utat és idővel felfedje a küldetés részleteit is Azumi… egyáltalán ez a valódi neve? Hmm, mindegy is.
//Bocsánat a késésért//
Tik-tak, tik-tak, tik-tak.. Fejemben kattogott a képzeletbeli óra, mely azokat a másodperceket pörgette le, amelyek életem egyik legnehezebb döntésének idejét számolta vissza. Látatlanban nehéz volt eldönteni, hogy mi is lenne a legmegfelelőbb választás, de talán ez így is volt rendjén. Ha a részleteket tudnám, még nehezebb lenne a dolgom, mint most. Ha megyek, megváltozik az életem: olyan küldetéseket kaphatok, amiket átlagos shinobi nem és nem beszélhetek róluk, csak a beavatott személyeknek. Elveszíthetem Senshi-t, aki mindennél fontosabb számomra. Ha viszont nem megyek, akkor az esélyt veszítem el, ami az ölembe hullott. Az viszont továbbra is rejtély fedte, hogy miért én voltam az, akit erre kiszemeltek? Mert, ha azt vesszük, bármelyik másik tagnak felajánlhatta volna Azumi a segítségét a kiképzőterepen, de én voltam az, akit kinézett. Talán közele lehet ahhoz a bandához, akik a múltamból vannak…? Lehet, hogy ez lesz az az esély, hogy megbosszuljam a dolgokat? Az idő fogyott, döntenem viszont kellett.
Lábaimat felhúzva, államat térdemen megtámasztva néztem a szemben lévő falat. Az ajtó nyílt, melyen Azumi fél órája belépett. Léptei futólépések voltak, szinte azonnal pattantam is fel. Már nyitottam volna számat, hogy elmondjam döntésemet, de kérdése megelőzött. Nagyot nyeltem, nem akartam sokáig húzni, de egy jó perc telhetett el, mire elmondtam a döntésemet. – Veled tartok –határozottan csengett hangom, mellyel nyomatékosítottam is szavaim súlyát. Tudtam jól, hogy végleges volt, amint kimondtam s azt is, hogy visszaút már nincs. Égett bennem a vágy, hogy küldetésre mehessek végre és ki nem hagynám azt, hogy Azumi legyen a társam. A fegyver, amit kaptam, ismeretlen volt számomra. Csak egy fél percre vettem ki a tokjából, majd csatoltam is a derekamra, ahogyan fel is vettem a hátizsákomat, melyre felerősítettem ninjatomat is. Szavaira csak bólintottam, kérdésem egyelőre nem volt és jobbnak láttam, ha tartottam a lépést a másikkal. A maszk, melyet kaptam… furcsa érzéssel töltött el. Jól esett, még akkor is, ha csak egy alkalomra kaphattam meg, de nem haboztam tovább: felhelyeztem a maszkot, és Azumi-ra pillantottam. Kicsit szokatlan volt, de idővel majd megszokom ezt is. – Mehetünk –jelentettem ki, amint mindenem megvolt és vártam, hogy mutassa az utat és idővel felfedje a küldetés részleteit is Azumi… egyáltalán ez a valódi neve? Hmm, mindegy is.
//Bocsánat a késésért//
Raidon Hoshi- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 400
Elosztható Taijutsu Pontok : 30
Állóképesség : 180 (C)
Erő : 180 (C)
Gyorsaság : 180 (C)
Ügyesség/Reflex : 180 (C)
Pusztakezes Harc : 180 (C)
Tartózkodási hely : A csalódottság kapujában...
Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 350
Re: Kiképzőterepek
/ Sai /
A levegő füllödt, az illata kissé hordozta magában a gyakorló emberek izzadságának halovány illatát, keveredve a virágok, s a fák illatával, melyek együtt furcsán megnyugtató elegyet képeztek. Egésszen hátra dőltem, miközben kezdtem elfeledni a reggelt, s csak a pillanatra koncentrállni.
Szemeim a fák lombjai között átszökkenő napfényt firtatják, s mintha néha-néha a szemeim, egészen elsötétültek volna, s egy kicsinyke, szökkenő álommanó lépett volna szempilláim keskeny peremére...majd hírtelen ismét a valóságban találtam magam. Furcsám , s hírtelen a testem felriadt, s bár csak egy pillanat volt, mégis, majdnem az álomvilág ajtaja tárult ki előttem. Felpattantam, s hírtelen kerültem ülő helyzetbe, s szemeim hamar összekaptam, a nap éles sugarai szokatlanok voltak, a sötéthez képest, mely majdnem elkalauzolt az éjbe... s miközben szemeim még szokták a fényes nappalt, sugaraik a Kiképzőterep bejáratához kúsztak, s egy meglehetősen furcsa alakot véltem felfedezni, ki egyre befelé sétált...Sétált? Nem is, inkább táncolt. Mintha nem is egyszerűen járna...mintha a szél szárnyain haladna előre. Mintha nem a lábai vinnék, hanem apró szárnyakkal suhanna csupán előre. Nyakában egy nagyon hosszú sál lógott, mely úgy táncolt a menetszélben, melyet mozgásával okozott, mintha apró lángok suhannának mögötte, s hamvas alakja körül mintha tűz égne. Figyelmem rá összpontosult, s mintha az elméje egészen máshogyan, s egészen más helyen járt volna. Figyelme egyértelműen nem volt jelen, de ő maga mégis. Mintha valamilyen furcsa módon, pont felém tartana, de mégis minek? Szándékosan ? Azt valahogy nem hinném, hisz olyan elmerengő, lehet, hogy csupán a véletlen szele sorodja irányomba? Szemeim egyre tágabbra nyíltak, ahogyan közelített, s mintha tényleg irányomba haladna. ~ Most mit csináljak? Maradjak? Vagy menjek odébb? Mégis mi lenne a helyes döntés? ~ Pörögtek gondolataim fejemben, miközben egyre inkább közeledett, s ekkor valahogyan, valami furcsa úton, tekintetünk összeért, s én elkaptam fejem. ~ Ilyen illetlen lennék? Miért bámultam ? ~ Járt fejemben, miközben kissé rosszul éreztem magam a történtekért, s amiért ilyen kellemetlenül lebuktam. Lassan szemeim vissza kúsztak rá, s tekintete egésszen mást rejtett, mit eddig. Mintha egy egésszen új ember állt volna előttem. Szeme egyszerre teltek meg, s ragyogtak, az előző mélázáshoz képest, mint a főnix, ki poraiból éledt újjá, úgy alakult át ő is, s lett egy hideg, távoli lényből, egy boldognak tűnő, pajkos ifjú, kinek tekintete még mindig rám irányult...vagyis inkább, már biztosan rám. Ha eddig csupán a semmibe mélázott, mostmár nem ezt tette. Volt vélja, s célpontja. Mintha a semmiből gondolt volna egyet, mely gondolatnak célpontjává én váltam. ~ Mit tettem ? ~ Futott át fejemben, majd hírtelen egy lépést hátrálltam, miközben léptei felém igyekeztek.
- Szia! - Szólalt meg. - Fai vagyok. Úgy tűnik, ráérsz. Volna kedved nekem segíteni? - Tette fel a kérdést, majd egyértelműen válaszra várt. Mosolygott, de mégis volt egy furcsa érzésem, hogy az a mosoly rejt valamit, amit talán nem kéne tudnom. De valahogyan kíváncsi lettem. ~ Lehet, hogy ez a furcsán kezdődő nap, valami új titkot rejthet majd számomra? ~ Ez járt fejemben , miközben a válaszon tűnődtem.
- Üdv! - Mondtam, majd nyeltem egy nagyot, mely egyértelműen jelezhette számára izgatottságom. - M...Mégis, milyen segítségről lenne szó? - Ejtettem ki ajkaimon, majd folytattam. - Mielőtt bármibe is beleegyeznék, tudhatnám miről van szó? - Kérdeztem vissza, miközben agyam, valahogy azt sugalta vigyázzak, s szívem azt mondta volna, persze, segítek. Reményeim szerint, az arcom nem írja le teljesen ezt a vívódást, s nem vagyok nyitott könyv, egy idegen szemeiben...
A levegő füllödt, az illata kissé hordozta magában a gyakorló emberek izzadságának halovány illatát, keveredve a virágok, s a fák illatával, melyek együtt furcsán megnyugtató elegyet képeztek. Egésszen hátra dőltem, miközben kezdtem elfeledni a reggelt, s csak a pillanatra koncentrállni.
Szemeim a fák lombjai között átszökkenő napfényt firtatják, s mintha néha-néha a szemeim, egészen elsötétültek volna, s egy kicsinyke, szökkenő álommanó lépett volna szempilláim keskeny peremére...majd hírtelen ismét a valóságban találtam magam. Furcsám , s hírtelen a testem felriadt, s bár csak egy pillanat volt, mégis, majdnem az álomvilág ajtaja tárult ki előttem. Felpattantam, s hírtelen kerültem ülő helyzetbe, s szemeim hamar összekaptam, a nap éles sugarai szokatlanok voltak, a sötéthez képest, mely majdnem elkalauzolt az éjbe... s miközben szemeim még szokták a fényes nappalt, sugaraik a Kiképzőterep bejáratához kúsztak, s egy meglehetősen furcsa alakot véltem felfedezni, ki egyre befelé sétált...Sétált? Nem is, inkább táncolt. Mintha nem is egyszerűen járna...mintha a szél szárnyain haladna előre. Mintha nem a lábai vinnék, hanem apró szárnyakkal suhanna csupán előre. Nyakában egy nagyon hosszú sál lógott, mely úgy táncolt a menetszélben, melyet mozgásával okozott, mintha apró lángok suhannának mögötte, s hamvas alakja körül mintha tűz égne. Figyelmem rá összpontosult, s mintha az elméje egészen máshogyan, s egészen más helyen járt volna. Figyelme egyértelműen nem volt jelen, de ő maga mégis. Mintha valamilyen furcsa módon, pont felém tartana, de mégis minek? Szándékosan ? Azt valahogy nem hinném, hisz olyan elmerengő, lehet, hogy csupán a véletlen szele sorodja irányomba? Szemeim egyre tágabbra nyíltak, ahogyan közelített, s mintha tényleg irányomba haladna. ~ Most mit csináljak? Maradjak? Vagy menjek odébb? Mégis mi lenne a helyes döntés? ~ Pörögtek gondolataim fejemben, miközben egyre inkább közeledett, s ekkor valahogyan, valami furcsa úton, tekintetünk összeért, s én elkaptam fejem. ~ Ilyen illetlen lennék? Miért bámultam ? ~ Járt fejemben, miközben kissé rosszul éreztem magam a történtekért, s amiért ilyen kellemetlenül lebuktam. Lassan szemeim vissza kúsztak rá, s tekintete egésszen mást rejtett, mit eddig. Mintha egy egésszen új ember állt volna előttem. Szeme egyszerre teltek meg, s ragyogtak, az előző mélázáshoz képest, mint a főnix, ki poraiból éledt újjá, úgy alakult át ő is, s lett egy hideg, távoli lényből, egy boldognak tűnő, pajkos ifjú, kinek tekintete még mindig rám irányult...vagyis inkább, már biztosan rám. Ha eddig csupán a semmibe mélázott, mostmár nem ezt tette. Volt vélja, s célpontja. Mintha a semmiből gondolt volna egyet, mely gondolatnak célpontjává én váltam. ~ Mit tettem ? ~ Futott át fejemben, majd hírtelen egy lépést hátrálltam, miközben léptei felém igyekeztek.
- Szia! - Szólalt meg. - Fai vagyok. Úgy tűnik, ráérsz. Volna kedved nekem segíteni? - Tette fel a kérdést, majd egyértelműen válaszra várt. Mosolygott, de mégis volt egy furcsa érzésem, hogy az a mosoly rejt valamit, amit talán nem kéne tudnom. De valahogyan kíváncsi lettem. ~ Lehet, hogy ez a furcsán kezdődő nap, valami új titkot rejthet majd számomra? ~ Ez járt fejemben , miközben a válaszon tűnődtem.
- Üdv! - Mondtam, majd nyeltem egy nagyot, mely egyértelműen jelezhette számára izgatottságom. - M...Mégis, milyen segítségről lenne szó? - Ejtettem ki ajkaimon, majd folytattam. - Mielőtt bármibe is beleegyeznék, tudhatnám miről van szó? - Kérdeztem vissza, miközben agyam, valahogy azt sugalta vigyázzak, s szívem azt mondta volna, persze, segítek. Reményeim szerint, az arcom nem írja le teljesen ezt a vívódást, s nem vagyok nyitott könyv, egy idegen szemeiben...
Ookami Nanami- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 44
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 167
14 / 15 oldal • 1 ... 8 ... 13, 14, 15
14 / 15 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.