Kiképzőterepek

//Bocsi a minőségért, a gépem fogta magát és a mozilla összeomlott mielőtt elküldtem//

Évszakban nem tudom melyik a kedvencem, de időjárási jelenségek közül a vihar. A vihar: Víz és villám. A víz pusztít és teremt. Én is ilyen vagyok. Ahhoz, hogy valaki építkezzen pusztítania is kell. A víz, ami letisztítja a szennyet a világról, általa tisztul meg a környezet. Én is ez vagyok, a víz gyermeke. nem gondolom, hogy nekem kell megtisztítanom a világot, de azt mindenképp, hogy a világnak tisztulásra van szüksége. Mély gondolkozási válságot kell átélnie a világnak, hogy rájöjjön, hogy a háború csak pusztítást és még több háborút hoz. A háború szükséges, mert nélküle az ember nem értékelné a békét, de még ha a béke is a célja az embernek, egyetlen lehetőséget lát rá, ami a háború. Ugyan egyetértek vele, hiszen háború nélkül nem lenne szükség a ninjákra és egy igazi ninja értéke a háborús tapasztalata és a tudás, amit összeszedett. Én is csak akkor élek igazán, mikor ölhetek. Nekem ez a létszükségletem, de nem is tudnék másban gondolkodni, hiszen az életemnek másban nincs értelme és erre tanítottak az akadémián is, hogy a ninja egyetlen feladata a falu szolgálata, ami a legtöbbször abból áll, hogy az ellenséges ninjákat kell elpusztítania.
Nem sok időm volt gondolkodni, hiszen éppen csak elállt az eső kopogtak. Felálltam és ahogy megmozdult a kezem a könyököm helyén lévő fém jelezte, hogy a hosszas mozdulatlanság nem tett neki annyira jót. Odasétálok az ajtóhoz és kinyitom. Egy férfi áll előttem, aki számíthatóan tanítani akart. Ugyan nem nagyon volt kedvem az edzéshez, de erőt vettem magamon és a mondandóját végig hallgatva követtem a kiképzőterepre. A környék vizes volt, a fű mentes részeken pocsolya vagy sár volt, a kiképzőterepen, ahova tartottunk csak néhány egyén gyakorolt, de a mesterem nem meglepő módon egy elhagyott részre vitt, majd elmondta, hogy mért is vagyunk itt. Tudni akarja, hogy van-e affinitásom egy második elemhez. Ha van, én mindenképp a villámot szeretném, mert az illene a nemrég megtanult Hien technikához és a víz elemmel is tökéletes kombinációt alkot. Elmondta a dolgokat majd elemi chakra érzékeny papírt rántott elő a zsebéből j néhány darabot. ~Ki vagyok? Milyen vagyok?~ Ez egy fontos kérdés, de hogyha jól értettem akkor nem ezt kell megválaszolnom, hanem el kell nyomnom magamban az elsődleges elememet és megtalálni a másodikat. Mivel jobb ötletem nem volt, így elvettem az első cetlit, ami várhatóan be is nedvesedett, jelezve, hogy az első elemem a víz. Sok információt nem tartalmazott, hiszen tisztában voltam az első elememmel, sőt több technikát is már megtanultam. Hosszú próbálkozások sora következett. Többféleképpen próbáltam elnyomni az első elememet, míg nem az utolsó papírnál észrevettem egy kis szakadást, ami talán a második elemem némi jelzése, hogy kezdem megtalálni. Még kétszer próbálkoztam, de csak valamivel nagyobb sérülést tudtam okozni a papíron mielőtt elázott volna. Most vagy soha. Elveszek egy cetlit, majd a chakrámat belevezetve reménykedem, hogy sikerül megtalálnom a második elemem.

//Elsőnek többet írtam, de alapvetően soknak érzem a második elem feloldásához az 50 sort//

// Katsumi Kawachi  2. elem kijátszása, //


A tanítód figyelt, és néha a fejét csóválta. Az oktatás, amihez ő volt szokva a teljes hatékonyságot követelte, bár nem biztos, hogy a legjobb módszer volt. Az ő idejében könnyen lehet hogy az önmegismerésnek a fogalmát sem ismerték, csak az eredményt magát, ám annyi talán a javára válik, hogy próbál némi türelemmel tanítani. 
Figyelte az elázó papírokat, és sóhajtott egyet. 
- Erőltesd meg magad kölyök, mert ha van második elemed és egész nap csak ázott fecniket tudsz bemutatni, megmutatom, milyen az, ha valakinek tényleg van több eleme és használni is tudja.. Bár utána már nem lesz képességed felfogni ezt... - ropogtatta meg az ujjait. Aztán végre felbukkant az első szakadás.
-Na! Még egyszer!- dőlt előrébb.
- Hm.. Fūton ? Még egyszer! Erősebben. Koncentrálj! Már megtaláltad a módját, hogy ne a víz törjön elő. Már tudod, hogy keresd meg magadban, ha nem vagy teljesen ostoba.- és kivette a kezedből az előző fecnit, hogy tüzetesebben megvizsgálja. A fény felé tartotta, majd aprót füttyentett.
-A Fūton túl nyilvánvaló lenne.. ez más. Igen.. már látom!-s szinte ebben a pillanatban az akaratod által felszínre tört a második elemed, kétséget sem hagyva afelől, hogy az előző gyenge fizikai hatás, mely szakadást okozott, egészen más természetű: az érzékeny papír nem csupán átszakadt, de az az elektromosság, amit sikerült gerjesztened, már a te szemednek is láthatóvá tette a kisülés okozta égéses nyomokat. 
- Raiton! Jól van kölyök, büszke vagyok rád, de a munka nem ért véget, most nem hagyhatod abba. A végén még elveszted a fonalat. Szerencsés napod van, mert nem kell más mestert kiutalnom neked, történetesen ez az egyik elemem. Persze a szerencse, kölyök, elég relatív.  Gywerünk kölyök, szedd össze magad és ismételd meg!


// Második elemről van szó, nem az elsőről. Bár ez még csak a feloldás, nem tartom soknak, hiszen nem csak a konkrét technikai megjelenítésről van szó, ráadásul van egy njk-d, akit használhatsz. De most elfogadom a felmerült problémát. Legközelebb időnként másold át valamilyen szövegszerkesztőbe amit írsz, hogy ne vesszen el. Legközelebb ilyen kifogást már nem fogok elfogadni, tartsd magad a továbbiakban ahhoz, amit kérek: 



20 sort kérek az elemed felfedezéséről, arról, hogy tudatosan próbálod előszólítani, most hogy megmutatta magát, arról, hogyan keresed az egyensúlyt az előszólításához, elvetve az elnyomás használhatóságát, és miként éled ezt meg. Fejleszd a karaktered. //

Ha van második elemem, akkor az nagyon elbújt bennem. Nem akarta megmutatni nekem, hogy mégis mi az, ha egyáltalán van második elemem. Minden vágyam, hogy a villám legyen és akkor végre valami sérülésféle jelenik meg a papíron. Először nem akarom elhinni, de aztán újra megnézem a papírt és észreveszem a kezem alatt lévő résznél a vágást. Igen, a papír elázott, de a második elemem feloldásához egy lépéssel közelebb kerültem. Meg kel találnom a módot. Nem akarom megtapasztalni azt, hogy a mester bemutassa rajtam azt, hogy mit jelent, ha valakinek több eleme is van. Láttam én már a villámot[url=#83068421] munka[/url] közben az éppen elég volt az, nem akarom megtapasztalni magamon. A papírt vizslatja és próbálja kitalálni, hogy a két lehetséges elem közül melyik lehet a fuuton vagy a raiton. Én az utóbbit szeretném, hiszen az tökéletes lehetőség a kenjutsuim javítására a Hiennek köszönhetően, de a víz elemmel keverve sem egy utolsó dolog. Épp rájön, hogy vajon mi lehet az oka a papíron lévő szakadásnak, amikor a második elemem világra talál és hatalmas fényjelenséggel elégette a papírt. Ekkor már tudtam, hogy az van amit akartam, a második elemem a villám. A mester viszont nem volt megelégedve, most, hogy megtaláltam a második elemem ismételjem meg a mutatványt. Egyet tudtam vele érteni, hiszen akkor sikeres egy kísérlet, ha reprodukálható. Egyszer sikerült, akkor még egyszer sikerülnie kell. Ha egy olyan technikát szinte ösztönből megtanultam, amit én magam találtam ki akkor ennek nem kellene akadályt jelenteni. Elvettem egy újabb cetlit, majd chakrát áramoltattam bele. Sajnos elázott. ~Ezt nem hiszem el.~ Már kezd idegesíteni az ázott papírfecnik mennyisége és egyre dühösebb vagyok magamra. Úgy döntök, hogy nem veszek el újabb papírt, inkább magamba próbálom megkeresni az elememet. Nem tudom, hogy a mestert érdekli-e, hogy nem próbálkozom, de nem érdekel. Becsukom a szemem és elkezdem a testemen belül keringetni a chakrám és felfedezni benne az elektromos kisüléseket. Nehéz, mert évek óta használom az első elemem, az akadémián fedeztem fel, amikor a kezembe nyomtak egy ilyen papírt, hogy vezessem bele a chakrám és a papír, ahogy most is, elázott ezzel tudtam meg, hogy a falumhoz híven az elemem a víz. Ahogy a testembe áramlik a chakra lassan kezdem felfedezni magamba a villám chakrát és egyre erősebben érzem. Talán most. Kinyitom a szemem, elveszek egy újabb papírt és belevezetve a chakrám várom az eredményt.

Egy gyönyörű napnak indult a maga módján, s lám milyen kudarcba fulladt. Igaz Senshi nem tudja mennyi az idő, most mégis a legkisebb baja is nagyobb ennél, tudván, hogy az életéért küzd újdonsült társainak társaságában. Hősies harcuk az indián ellen viszont olybá tűnik, hogy nem más, mint egy szemkápráztatás, de kérlek engedjétek meg, hogy bevezesselek titeket a történtekbe.


Az ifjú genin megindul a túlélés reményében az agresszív Kirigakurei indiánnal szemben, és rögtön megalkotja 2 hasonmását akik útnak is indulnak, eközben Rengar egy fuuma shuriken segítségével próbálja kicselezni az ellenfelüket. Akemura figyelme elég erősen koncentrálódik ellenfelére, akit mikor már a klónok illetve az óriási shuriken utolér szinte a semmibe vész, és egy nem várt helyen bukkan fel. Igaz a gyermek amilyen biztos volt abban hogy látta ellenfelét, most épp olyan kétségbeesetten kezdi el keresni azt. A klónok támadása is kudarcba fullad és lám egymásba ütközve válnak köddé.
- Szerencse, hogy a Mizukage-sama nem szereti ezt a termet, különben megkapnánk a legrosszabb küldetéseket. Igen, csituljatok!- Bizony a kis szőke gyermek ekkor veszi csak észre 3. társuk menekülő manővereit, és látván ezt az eszméletlen gyorsaságot 1 gondolat fogalmazódik meg benne.
~ Akármikor elvághatná a torkom. Esélyem sincs ellene.~ Jelenti ki immáron tudván az eddigi tévhitét, majd csak ezek során reagál újdonsült mestere kijelentésére.
- Tessék?- Jelenti ki a pár másodperce még ellenségként ismert illető mondatára a reakcióját, hisz mi tagadás az előbb még az életéért küzdött, így most végképp meg van kavarodva.
- Sokat megtudtam ma. A Senseietek vagyok. Dohou Iwarai! Dolgozni fogunk a csapatmunkán. Holnap találkozunk a kiképzőterepeken.- Végezetül Iwarai bemutatkozik, s lám így lesz neve az indiánnak. 
~ Mi van? Dohou Iwarai? Nem értek semmit most már végképp. Akkor ő lesz a mesterünk?~ Fogalmazódnak meg benne a kérdések, eközben újdonsült mesterük kisétál az ajtón, ami az előbb még pecsét alatt volt. (A kis genin, ekkor veszi észre, hogy ismét képes mozogni amennyiben lebénították őket) A fiú nem tudván a miérteket társai felé fordul.
- Ti értitek ezt az egészet, mert én semmit? Valaki fel tudna világosítani?- Teszi fel a kérdést a két fiúnak, és miután megkapja a válaszokat, már ha megkapja illedelmesen elköszön. kissé meghajol és megindul összeszedni a elhajigált fegyvereit. Ezek során megindul haza, ahol a következő várja.


Nagy zűr zavar van otthon, hisz míg Senshi az életéért küzdött, addig Jaken egy új recepten kísérletezett, melynek következménye, egy törött ablak lett a konyha ás a külvilág között. Bár ennek következtét nem tudni, mégis mondhatni az étel majdhogy nem elrepült a konyhából, vagyis jobban szólva kirobbanó formában volt. Természetesen a nap többi részét takarítással és meséléssel töltötte a kis genin, hisz mostani kalandját már barátai és a családja nagyon várta.


Másnap reggel a nap vidáman indul a tegnapiakhoz képest, bár kissé zavaró gondolatok keltik fel a kis genint, hisz a tegnap történtek igen csak felkavarták a gondolkodását. Kissé félénkebbnek indul ezen reggelen, mint általában. Jaken már rég nincs a házban, mikor a fiú felkel, de ez nem is nagyon zavarja remélvén, hogy ismét nem hagyott nevelő apja maga után takarítani valót, de szerencsére 1 kis üzenettel megússza a dolgot. Felkapja az üzenet melletti kis csomagot, és felkészülvén a mai napra megindul a Kirigakurei kiképzőterepre kíváncsian várván, hogy ezúttal milyen kalandban részesül társaival, és kék bölény társaságában. A kiképző telepre hamar meg is érkezik, de hogy mi várja ott, az majd csak később derül ki.

//Senshi, Karasu, Danzou//

Rengar fele három kunai repül. Kardja segítségével mindegyiket elhárítja. Ez nem okozott számára komolyabb problémát. Már az nagyobb probléma volt hogy táskájából kellett kivennie a fuma shurikent. Legalább mindig kézhez rakja így nem kellet sokat kotornia a cuccában. A fiú elhajítja fegyverét annak reményében, hogy a szabdaltarcú csávót kiiktatja vele. Szeme sarkából észreveszi hogy egyik társa szintén támadással próbálkozik, méghozzá bunshinok és egy kunai segítségével, de nem volt ideje a többiekre. Koncentrálnia kell. A férfi nem véletlenül ugrott fel. Mint ez fiú számára kiderül, az erőszakos Jounin már az ajtó fölötti falrészen áll. Úgy tűnik a fiatal genin dobása pontos volt, az óriási shuriken be is csapódik oda ahol egy pillanattal ezelőt még a férfi állt. A következő pár másodpercben olyan sok dolog történik hogy a fiúnak nem is nagyon sikerül felfognia. Gyorsan körbenéz. Most tűnik csak fel neki Senshi asztalos manővere. Karasu a szoba majdnem hogy túlsó felén áll. A hosszúhajú genin el se tudta képzelni hogy mit csinált, vagy mit akarhatott csinálni az idősebb.
- Szerencse, hogy a Mizukage-sama nem szereti ezt a termet, különben megkapnánk a legrosszabb küldetéseket. Igen, csituljatok! - állítja meg a harcot az idegen.
~ Mi az hogy a Mizukage nem szereti ezt a termet? Már nem mindegy? Úgyis meghalt. Az előbb még a gyenge kagékről, meg a hallott hősökről hablatyolt! Ennyivel véget akar vetni ennek?! ~ Rengar előkap egy kunait. Eldobja. A férfi egy könnyed mozdulattal elkapja, majd három kézpecsétet formál. A fiú már nyúlna a következő dobókáért de nem. Meg se bír moccani. Mintha valami gúsba kötné. Még a szemét is nehezen mozgatja. A férfi ismét megszólal:
- Sokat megtudtam ma. A Senseietek vagyok. Dohou Iwarai! Dolgozni fogunk a csapatmunkán. Holnap találkozunk a kiképzőterepeken. -
~ Mi?! Miva'?! Egy gyilkos lesz a mesterünk?! Miiiiii?!~ töri a fejét, de a "mester" egyszerűen csak távozik. Az ajtóról a pecsét eltűnik, ahogyan a testüket lebénító erő is. Mivel eddig nem, most már meg tudja mozdítani a fejét, és van alkalma mégegyszer körbenézni. A pecséttel együtt az ex-Mizukage hullája is eltűnt. Furcsa.


A fiú hazamegy, és reméljük, hogy az otthon töltött idő alatt majd sikerül megemésztenie a dolgokat…

// Senshi, Karasu, Rengar //

A reggel kellemes. Eltekintve a magas páratartalomtól, ami sűrű ködöt képez. Noha ma nem annyira sűrűt, mint amilyet szokott, de azért így sem látni messzire. A legfurcsább, hogy a napsütés ma nagyon erős. Így a köd folyamatosan, bár lassan oszlik. Dohou Iwarai hamar megjelenik a színen. Egyszerűen betoppan, nem rendez magának jelenetet. Kinézete teljesen megegyezik a tegnapival.
- Szép reggelünk van, ne? 
A meglepően udvarias köszöntés után vár egy darabig, hátha Ti is hasonlóan cselekedtek majd. Akár igen, akár nem, folytatja:
- Eleinte egyszerűen fel akartam mérni a képességeiteket, de azután rájöttem, hogy sokkal jobb lesz, ha tanítok nektek egy Jutsut. Így a felfogóképességeteket ismerem majd meg, ami fontos szempont, ne?
Kihúzza magát és újra végigmér titeket. Érződik, ahogy szemeivel gyakorlatilag végigpásztáz rajtatok. Meglehet, hogy szimpla hatásszünetet akar tartani, de az is lehet, hogy más a célja ezzel.
- A ninja elsődleges feladata, hogy megtévessze ellenfelét. Számtalan olyan jutsut találtak fel az idők folyamán, ami ezt a célt szolgálja. A repertoár változatos és sokszínű. Most egy egyszerű, D szintű technikával ismertetlek meg titeket, aminek a lényege önmagatok megsokszorozása. Elég népszerű ez a jutsu és elég hatásos, ha okosan használják. A neve Oboro bunshin no jutsu.
Létrehoz két kézpecsétet, majd a semmiből öt másik Iwarai-sensei manifesztálódik körétek. A Sensei ezután kezét egyszerűen átnyújtja a az egyik klónján. A klón nem semmisül meg, de nem is érzékeli a dolgot. Mereven mered maga elé.
- Mint láthatjátok, ez a technika sokkal erősebb mint az akadémián tanult Jutsu. Úgy érzem készek vagytok az elsajátítására. A Bunshin no jutsuval megtanultátok az alapokat. Chakrátokat magatokon kivülre kell engednetek és létre kell hoznotok egy bundhint. Igen ám, de mindezt nagyobb mennyiségű chakrával és úgymond szilárdabbra kell alkotnotok. Egyszerűbben szólva, sokkal nagyobb koncentrációval kell létrehoznotok a klón nem létező testét, hogy az ne semmisüljön meg érintésre. Termlszetesen az idő múlásával a chakra magától elpárolog majd, ha nem tartja egybe semmi. De ha elég ügyesek vagytok, akkor képesek lésztek olyan Oboro Bunshint létrehozni, hogy húsz, vagy akár harminc percig is "életben" marad. Képesek vagytok rá, ne?


// A "ne" kifejezés egy japánban igencsak kedvelt eszköz. Durva fordításban azt jelenti: ugye?  A Tanulásról legalább harmonc soros posztot szeretnék kérni, amiben kifejtitek, hogy a karakteretek milyen teória alapján próbálja meg létrehozni az Oboro Bunshint. Sok sikert! ^^//

Kis várakozás után a mester megjelenik.
- Szép reggelünk van, ne? - köszönése után vár egy kicsit, majd folytatja - Eleinte egyszerűen fel akartam mérni a képességeiteket, de azután rájöttem, hogy sokkal jobb lesz, ha tanítok nektek egy Jutsut. Így a felfogóképességeteket ismerem majd meg, ami fontos szempont, ne?- egy kis szünetet tart.
~ Új jutsu? Kíváncsi vagyok mi lehet. ~ a fiú nem is próbálta leplezni az izgatottságát.
- A ninja elsődleges feladata, hogy megtévessze ellenfelét. Számtalan olyan jutsut találtak fel az idők folyamán, ami ezt a célt szolgálja. A repertoár változatos és sokszínű. Most egy egyszerű, D szintű technikával ismertetlek meg titeket, aminek a lényege önmagatok megsokszorozása. Elég népszerű ez a jutsu és elég hatásos, ha okosan használják. A neve Oboro bunshin no jutsu.- a férfi két kézjelet formál, öt másolatot készít magából. Kezét nemes egyszerűséggel átnyújtja az egyik klónon. A klón nem reagál. Nem semmisül meg, nem csinál semmi. Mintha mi sem történt volna. A sensei folytatja.
- Mint láthatjátok, ez a technika sokkal erősebb mint az akadémián tanult Jutsu. Úgy érzem készek vagytok az elsajátítására. A Bunshin no jutsuval megtanultátok az alapokat. Chakrátokat magatokon kivülre kell engednetek és létre kell hoznotok egy bundhint. Igen ám, de mindezt nagyobb mennyiségű chakrával és úgymond szilárdabbra kell alkotnotok. Egyszerűbben szólva, sokkal nagyobb koncentrációval kell létrehoznotok a klón nem létező testét, hogy az ne semmisüljön meg érintésre. Termlszetesen az idő múlásával a chakra magától elpárolog majd, ha nem tartja egybe semmi. De ha elég ügyesek vagytok, akkor képesek lésztek olyan Oboro Bunshint létrehozni, hogy húsz, vagy akár harminc percig is "életben" marad. Képesek vagytok rá, ne?

~ Remek! Egyszerűnek hangzik. Vágjunk bele!~  megformálja a két kézjelet. Először maga elé képzeli a klónt, aztán mintha csak egy edény lenne elkezdi megtölteni chakrával. Első nekifutásból csak egy kicsivel több chakrát bocsátott bele mint amennyi egy sima bunshin létrehozásához kell. Már ezt is elégnek érzi. A klón megjelenik előtte, de szinte egyből füsté válik.
~ Basszus! Még egyszer! Több chakrával! ~ Megformálja a két kézjelet, elkezdi kibocsátani a chakrát. Most kétszer annyit bocsát a bunshinba mint először. Egy kicsit pontosabban osztja el mint az előbb. Fej, nyak, törzs, kezek, lábak. A klón megjelenik előtte, de hamar szétesik,  ezúttal  egy árnyalatnyival később.

~ A klón egy picit később esik szét, ha több a hozzáadott chakra, akkor több chakra kell és jobb eloszlás. Nem csak úgy nagyjából mint most, hanem pontosan. A legkissebb testrészekre is gondolni kell. Például haj, ujjak, köröm. Ezúttal négyszer annyi chakrát használok.~ a jutsuhoz tartozó két kézjelet megformázza, koncentrál. Elkezdi szerkeszteni a klónt. A chakra egyenlő elosztása most pontosabb volt, viszont a chakra még kevés. Rengar tovább nyomja bele az energiát, és közben ügyel a további eloszlásra is. A klónban lévő chakra meghaladta a nyolcszorosát a sima bunshinhoz képest. Ezt elégnek érzi. A technika kész.
- Oboro Bunshin no Justsu. - a klónon átnyúlik, de az nem reagál. Nem esik szét semmi. Körülbelül egy órát vett igénybe a megtanulás.

~ Jó a technikát sikerült létrehozni de ez még kevés.  Iwarai Sensei ötöt csinált, és neki nem tartott órákig megcsinálni ezt a jutsut. Meg kell próbálni gyorsabban létrehozni, meg még amúgy is gyakorolni kell. Még messze nem tökéletes.~ Újból megcsinálja a technikát. Egy kicsit gyorsabban oszlatja el a chakrát, és egy kicsit hamarabb pumpálja bele. A kézjelek is sokkal gyorsabban csinálja, mert már jól begyakorolta. A technikát ismét jól csinálja meg. Újból és újból végrehajtja a jutsut, még vagy tízszer az első sikeres létrehozás után. Mindig egy kicsit kevesebb időt vesz igénybe a bunshin, de a legjobb eredmény is alig van belül az egy pecben. Még gyakorolta volna tovább csak nagyjából elfogyott a chakrája, és inkább várt, hátha tanít mégvalamit mestere…

Ha senki nem szól neki akkor a szövegben leírtak alapján cselekszik…

/// Bocsánat a késlekedésért mindenkinek. Sok mukám van az utóbbi időkben  Rengar, Karasu,  Danzou kalandja///

Csodás napra virrad Kirigakuréban, és a 3 diák megérkezik a helyszínre, vagyis Senshi legalábbis mindenképp, hisz ő az első aki ideért. Rögtön utána már jönnek is a társai, és nemesi egyszerűséggel köszönnek, vagyis köszön Rengar, de ezt kicsit másképp kapja meg Karasutól.
-Szóval itt vagytok. Akkor már csak a mesterre várunk.- Jelenti ki a magas fiú.
~ Már megint ő? ezek szerint mégiscsak a társunk lesz. Pedig mertem remélni, hogy csak arra volt dolga.~ Gondolja magába Senshi, miközben némi kis mosolyt próbál biggyeszteni az arcára. 
- Sziasztok.- Jelenti ki barátságosan a két fiúnak, majd ekkor Karasu ismét felmordul.
- Nem volt alkalmunk tegnap megismerkedni mielőtt a dolgok eldurvultak volna. Így most bemutatkoznék. Karasu vagyok.- Jelenti ki a magas gyermek, mire már majdnem megszólalna a kis szőke genin, de ezt a következő mondat szakítja félbe.
-Te pedig Sen...bon. Elfelejtettem bocsi.-  Jelenti ki Karasu, és lám ennél több sem kell hogy az Akemura gyerek besértődjön. Dühödten veti maga elé kezeit, mint aki verekedni akar, és így szól.
- Hogy mered te...- Fejezné be a mondatot, de ekkor csodák csodájára a mester is megérkezik. 
-Szép reggelünk van, ne?- Jelenti ki a mester, mely mondatból a fiú az utolsó szóra lesz figyelmes.
- Ne?- Teszi fel a kérdést halkan, eközben kezeit leemeli, és a mesterére tekint.
-  Eleinte egyszerűen fel akartam mérni a képességeiteket, de azután rájöttem, hogy sokkal jobb lesz, ha tanítok nektek egy Jutsut. Így a felfogóképességeteket ismerem majd meg, ami fontos szempont, ne?- Jelenti ki Apacs mester, melynek ismét csak az utolsó szóra reagál a gyermek.
- Ne?- Teszi fel halkan ismét a kérdést nem értve azt, hogy mit akar mestere. Ez nem is csoda, hisz nem nagyon volt dolga még ilyen fajta mondatbefejezéssel. tekintete kissé bamba, de jobban inkább gondolkodó. Bár a mester fontos dolgokról beszél, a diák mégsem tud annyira odafigyelni a szavaira, így csak a következő szavak jutnak el a tudatáig.
- A ninja... feladata... Számtalan... sokszínű... D ... ismertetlek meg titeket...mag... megsokszorozása....elég...ha... használják...Oboro... justu.- Jelenti ki a mester, melyből az utolsó szóra kapja fel a fejét.
- Tessék?- Jelenti ki kérdőn hisz olyannyira elbambult, hogy nem sok mindent jegyzett meg az utóbbiakból. A mester, ekkor kézjeleket formál, majd létrehoz 5 klónt. Akemura nem érti miről van szó, de mikor az egyik klónon gyakorlatilag átnyúl a gyermek szeme felcsillan. Immáron megveti magát, hogy az előbb nem figyelt, de tudata mélyén már a technikával kapcsolatos terveit szövi.
- Mint láthatjátok, ez a technika sokkal erősebb mint az akadémián tanult Jutsu. Úgy érzem készek vagytok az elsajátítására. A Bunshin no jutsuval megtanultátok az alapokat. Chakrátokat magatokon kivülre kell engednetek és létre kell hoznotok egy bundhint. Igen ám, de mindezt nagyobb mennyiségű chakrával és úgymond szilárdabbra kell alkotnotok. Egyszerűbben szólva, sokkal nagyobb koncentrációval kell létrehoznotok a klón nem létező testét, hogy az ne semmisüljön meg érintésre. Termlszetesen az idő múlásával a chakra magától elpárolog majd, ha nem tartja egybe semmi. De ha elég ügyesek vagytok, akkor képesek lésztek olyan Oboro Bunshint létrehozni, hogy húsz, vagy akár harminc percig is "életben" marad. Képesek vagytok rá, ne?- Jelenti ki mestere amit a kis genin figyelmesen hallgatott végig, ám amennyire rákoncentrált, annyira lett balszerencséje, hisz a kék indián ismét kimondta a varázsszót, ezzel ismét a mélységbe taszítva Senshit.
- Ne?- Teszi fel immáron gúnyosan, de továbbra is halkan azt a bizonyos szót. Szemmel láthatólag frusztrálja újdonsült mestere szójárása, de ezen hamar továbblép.
-Tehát gyakorlatilag egy erősebb, masszívabb chakrából álló bunshint kell létrehoznunk. Hát, akkor vágjunk bele. Kész vagytok fiúk? - Jelenti ki Karasu, melyre az Akemura gyermek kissé furán tekint rá.
~ Mi van?~ Jelenti ki magában. ~ Azt hiszem vicces napunk lesz.~ Gondolja végig, mely során az érzelmi jelek megjelennek a tekintetén. szinte észre se veszi az új jutsu tanulásának lehetőségét, legalábbis eddig. 

-Szóval új technika.- Jelenti ki, majd kicsit arrébb vonul a többiektől, de nem veszti őket szem elől. Elsőnek is figyelemmel követi társai cselekedeteit. Karasu leül, és meditálni kezd, mely kicsit viccesen érinti Senshit, míg Rengar egyből a kézjeleket kezdi megformálni. Ezt megfigyelve gondolkodni kezd.
~ Hogy is kéne kezdeni? Elvileg ez egy ugyanolyan Bunshin, mint a többi... Hogy is mondta a mester? Nagyobb chakrával szilárdabbra kell formálni, és valami kemény burkot is mondott. Á nem lehet ez olyan nehéz.~ Gondolta végig magában, majd szemeit lehunyta, kezeivel megformálta a kézjeleket, eközben tudatában elkezdte a chakráját áramoltatni. 2 perc elteltével úgy érzi, hogy kész létrehozni a klónt, így felkészül az utolsó műveletre is. Már majdnem hogy kész létrehozni a klónkt, mikor eszébe jut ismét mestere különös szójárása, és ekkor minden összedől, mint lágy fuvallat után a kártyavár. A klón nem jön létre, vagyis jobban szólva selejt formáján kerül napvilágra.
- Ez nem igaz! Elszúrtam!- Reagálja le a hibát, amit még 1 kezdő genin se követne el. Bizony a kis diák hamar leszerepelt a mestere előtt.
~ Ez nem igaz. Égés!~ Jelenti ki magában, miközben kissé elpirul. Pár másodperc múlva a társaira tekint, hogy lássa ők mit csinálnak. Karasu még midig meditál, míg Rengar szemmel láthatóan koncentrál. Senshi ismét hozzáfogna a dolgokhoz, de ekkor nem várt esemény következik be, melyet mondhatni a szellő hozta ajándék formájában tárul Senshi szemei elé. Ez a jelenség nem más, mint az agresszív kis levél, mely a magas fiút támadja meg. Ez a jelent épp elég ahhoz, hogy a kis szőke genin tudatába beleégjen, és elnevesse magát. Bizony a komolysága nem a legjobb a mai napon, de hát mégis csak 1 gyermek. Rövid nevetés után ő is komolyra veszi a dolgot. Szemeit lehunyja, és megformálja az első kézjelet. Gondolatban már eltervezte a dolgokat, miszerint mint egy burkot képez, melyet  a saját formájára formáz gondolatban. A chakrája nagy részét tudatban megpróbálja formálni, és összetömöríteni, mintha csak sok lapot próbálna összepréselni. ezek után chakrával kezdi megtölteni ezt a burkot. Érzi, hogy hogy talán jó úton halad, ám ismét elrontja a dolgokat, hisz ismét bevillan Karasu levél által díszített arcszerkezete, ezzel elrontva a koncentrációját. A külvilág egy gyengéd mosollyal észlelheti ezt. Végül pár perc leforgása után Karasu kész létrehozni a klónját, és Senshi hallja ahogy társa elhangoztatja a technika nevét. Nincs más hátra. Neki is meg kell csinálnia. Koncentrálni kezd. Nem hagyja hogy tudata elkalandozzon. Gondolatban megalkotja elsőnek a burkot, majd megformálja a kinézetet, és szép lassan chakrát koncentrál. Csak szép óvatosan teszi ezt, hisz mindenképp meg akarja tanulni ezt a jutsut. Pár perc elteltével felkészül a klón megalkotására. Megalkotja a kézjeleket, eközben nagy levegőt vesz, és a klónt maga elé vetítve így szól.
- Oboro Bunshin no Justsu. - A technika nevével egyidejűleg megjelenik a kívánt klón, de vajon épp olyan amilyennek lennie kell? ezt csak 1 képen tudhatjuk meg. Az Akemura gyermek szép lassan felemeli a kezét, és kész gyakorlatilag átnyúlni magán. Jobb kezével a klón szívét célozza meg, de vajon mi lesz a vége?

// Szép volt! Írjátok fel a jutsut, illetve kaptok még tőlem +10 chakrát a tanulásra. Arra gondoltam, hogy megyünk még egy kört a repertoárbővítéssel, utána pedig jöhet valami komolyabb. //

Iwarai-sensei nem az az aggodalmas típus. Halálos nyugalommal nézi diákjai próbálkozásait. Még arcizma sem rezzen egy-egy kudarc, vagy kisebb előrelépés láttán. Amikor az összes genin nagyjából a végére ér, megszólal:
- Gyakorolnotok kell majd, de az alapokat ügyesen elsajátítottátok! Úgy hiszem, hogy pár napon belül mind a hárman képesek lesztek létrehozni magatokról legalább három másolatot, ne? - Itt egy pillanatra Senshire néz, de hamar folytatja. - Mivel még nincs cége a mai napnak, úgy hiszem, ideje kicsit jobban belemerülni a Ninjutsuk világába. Most nem ugyanazt fogjátok tanulni, így jobban kiegészítitek majd egymást, mint egy igazi csapat. 
Ekkor a Sensei több kézpecsétet formál, majd egy erőteljes vízsugarat lő ki a száján keresztül. Néhány újabb kézpecsét után, a víz két újabb Iwarai-senseiié áll össze. Így az összes geninnek jut egy "saját" sensei.


Senshi: (Gyorai Shin // Torpedó Tűk)
- Úgy érzem, hogy a chakrakontrollodat fejleszteni kell, éppen ezért tudom, hogy számodra mi lesz a legmegfelelőbb jutsu. A fegyverek chakrával való írányítása nagyn nehéz, éppen ezért mi csak egy külön ágazatra fogunk koncentrálni. Arra kell majd figyelned, hogy ne akarj túl sokat egyszere. Senshi, ne?
A Sensei egy marék Senbont szór szét a földön. Létrehoz egy kézpecsétet, majd a Senbonok, mintha kilőnék őket, elszállnak a fiú mellett. Ha eltalálnák, az bizony fájna.
- Ahhoz, hogy tökéletesen írányítsd őket, Jouninnak, vagy Bábmesternek kellene lenned. Éppen ezért, elég, ha csak arra koncentrálsz, hogy kilődd őket. Ennél a technikánál egyfajta lökést adsz nekik, de nem mozgatod őket. Ez fontos. Azt tanácsolom, hogy a chakráddal előbb öleld körbe az összes Senbont, majd egyszerre csak egy darabbal próbálkozz! Képes vagy rá, ne? Tulajdon képpen a chakrádat egyfajta módon "felrobbantod" a Senbon alatt, így repül el. Ezt nehéz elmagyarázni, ha kipróbálod, előbb-utóbb érteni fogod. Ne?


Karasu: (Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika)
- Nem hinném, hogy az elszántságod hiányozna, mégis... Úgy érzem, néha boznytalabb vagy, mint ahogy az látszik. Szerintem neked még a saját stílusodon kell alakítanod. Az magabiztosságot adna számodra, ne? Olyan jutsut tanítok neked, amellyel könnyedén túljárhatsz ellenfeleid eszén, bár az is igaz, hogy nem minden helyzetben lesz hasznodra. A jutsu lényege, hogy ha meg vagy kötözve, akkor a chakrád segítségével meglazítod a köteléket. Nem feltétlenül egy gyors folyamat, de rendkívül hatásos. És persze, így elfogni sem igazán tudnak... Legalábbis nem olyan egyszerűen.
A sensei talán úgy érzi, hogy a téma nem érdemel további magyarázatot, mert a jobb kezét elhúzza a szemed előtt s a következő pillanatban a bal kezében már éles drótszálak vannak, amik "maguktól" mozogva rád tekerednek, így kötve téged gúzsba.




Rengar: (Shikyaku no Jutsu // Négy Láb Technika)
- Helyén van a szíved, Genin! Te leszel az, aki összetartja majd ezt a csapatot, ne? Éppen ezért tanítom meg neked ezt a technikát... bár veszélyes lehetsz ránk nézve is, képes leszel felismerni, hogy ki barát és ki ellenség! A csapatszellem, az nagyon fontos. Megvan ez a farkasokban, mindegyikben. Azt akarom, hogy Te is farkassá válj. Hiszen már az vagy, ne?
Ebben a pillanatban a Sensei létrehozza a Tigris pecsétet. Arcának formája elváltozik, ujjain karmok nőnek, lába begörbül.
- Ahhoz, hogy felvedd egy állat tulajdonságait, ismerned kell azt az állatot. Olyan fajjal próbálkozz, amely a legközelebb áll a szívedhez. Chakrádat felerősítve, olyanná alakíthatd magad, mint egy a választott állatfajból. Ehhez el kell képzelned az állatot, számba kell venned, hogy mit tudsz róla. Olyan ez, mint a drogok. Felerősíted az érzékszerveidet, de az elméd eltompulhat. Veszélyes, bátorság kell hozzá. De benned, úgy hiszem, mindez megvan! Ha tudod, miért jobb a farkas szaglása, akkor chakrád segítségével a saját szaglórendszeredet is átalakíthatod. Előtted az esély, Rengar! Élsz vele, ne?

- Helyén van a szíved, Genin!- kezdi a beszédet Iwarai. De hogy mi köze van  a megtanulandó jutsu-hoz azt nem érti a fiú.
- Te leszel az, aki összetartja a csapatot, ne? Éppen ezért tanítom meg neked ezt a technikát... bár veszélyes lehetsz ránk nézve is, képes leszel felismerni, hogy ki barát és ki ellenség!-
~Veszélyes?~ Teszi fel magában a kérdést. ~ Biztos egy nagyon erős és hasznos technikáról van szó!
- A csapatszellem, az nagyon fontos. Megvan ez a farkasokban, mindegyikben. Azt akarom, hogy Te is farkassá válj. Hiszen már az vagy, ne?- ez a feladat elég nehéznek bizonyulhat, mert a fiú életében még csak kétszer látott farkast. De kutyát azt gyakran lát, ami segítségére lehet. A sensei nem hagyott sok időt a hallottak emésztésére, mert megformálta a tigris kézjelet. Arcának formája elváltozik, ujjain karmok nőnek, lába begörbül.
- Ahhoz, hogy felvedd egy állat tulajdonságait, ismerned kell azt az állatot. Olyan fajjal próbálkozz, amely a legközelebb áll a szívedhez. Chakrádat felerősítve, olyanná alakíthatd magad, mint egy a választott állatfajból. Ehhez el kell képzelned az állatot, számba kell venned, hogy mit tudsz róla. Olyan ez, mint a drogok. Felerősíted az érzékszerveidet, de az elméd eltompulhat. Veszélyes, bátorság kell hozzá. De benned, úgy hiszem, mindez megvan! Ha tudod, miért jobb a farkas szaglása, akkor chakrád segítségével a saját szaglórendszeredet is átalakíthatod. Előtted az esély, Rengar! Élsz vele, ne?
- Még szép!- megformázza a kézjelet.
~ Milyen állatot is ismerek jól... Próbálkozok a farkassal... Fura hogy pont egy "indián" próbál "farkast" csinálni belőlem... Na mindegy... Koncentrálj!
Iwarai jutsuját, és egy farkast hasonlít össze a fejében. Sensei mintájára a lábat.
~ A farkas azért fut gyorsabban, mert izmosabb a lába, és... Nem tudom...
Térdeit berogyasztja, és chakra segítségével megpróbálja olyanná alakítani mint a mester. Pumpál lábaiba egy kis chakrát, és az elképzelt farkaséhoz, és Mesteréhez hasonlóvá alakítgatni a lábait. Szimetrikusan megcsiálja, a láb kész. Karmot növeszteni nem volt nehéz. Az arc meghosszabítása az nehéz volt. Bonyolult volt az ember és az állat közti középutat megtalálni. Szemfogait is meghosszabítja Rengar. Ennek nem sok haszna lesz a harcokban, de talán kapórajöhet. Az érzékszervek következnek. A fiú nem ismeri jól az állatokat.
~ Hogy a francba csináljam erősebbé az orrom? A farkasnak a füle is tuti élesebb...~ Rengar orrát enyhe virágillat üti meg. ~ Mi lenne ha a virágra koncentrálnék? Addig fogom "hangolni" az orrom amíg a legjobban nem érződik. Tágította erősítette orrát, aztán a szemét élesítette.
~ Az rendben van hogy mostmár Kb. farkassá tudok változni, de a jutsut kéne megcsinálni.
Tigris kézpecsét, és létrehozza a jutsut.

Senshi örömtől telten nézi a sikeres klónt, mely pár másodperc múlva el is tűnik. Bár kissé elfáradt a koncetrálás közben, ennek ellenére a rövid ideig tartó öröm egy kis energiát ad neki, így mosollyal az arcán tekint rá a többiekre, majd a mestere felé fordul, és figyelmesen hallgatja annak mondandóját.
- Gyakorolnotok kell majd, de az alapokat ügyesen elsajátítottátok! Úgy hiszem, hogy pár napon belül mind a hárman képesek lesztek létrehozni magatokról legalább három másolatot, ne? -Mikor ismét meghallja, már kezd kissé unalmasnak tűnik ez a "ha"-zás Akemura számára, de egy gyenge sóhajt így is kiad magából így is reagálva le mestere furcsa szokását, eközben észre se veszi a pillanatnyi figyelmet, melyet az a bizonyos személy vet rá. - Mivel még nincs cége a mai napnak, úgy hiszem, ideje kicsit jobban belemerülni a Ninjutsuk világába. Most nem ugyanazt fogjátok tanulni, így jobban kiegészítitek majd egymást, mint egy igazi csapat. - 
A fiú nagy örömmel hallja mikor az indián kijelenti, hogy egy másik jutsut is meg fognak tanulni, így kíváncsian várja, hogy ki mit fog megtanulni, és vajon ő mit kap. A tájékoztatás után a sensei 2 új klónt készít magából, mely elnyeri az ifjú genin tetszését. Immáron saját mestere lesz, ha mondhatjuk így, aki rögtön bele is vág a mondandójába.
- Úgy érzem, hogy a chakrakontrollodat fejleszteni kell, éppen ezért tudom, hogy számodra mi lesz a legmegfelelőbb jutsu. A fegyverek chakrával való írányítása nagyn nehéz, éppen ezért mi csak egy külön ágazatra fogunk koncentrálni. Arra kell majd figyelned, hogy ne akarj túl sokat egyszere. Senshi, ne?- 
- Értettem Sensei.- Válaszol a kisdiák.
~Nem jó a chakrakontrollom? Pedig az előbb mindent beleadtam!.~ Ugrik be ez a kis kritika a fejében, majd megtekinti a példát, melyet Kékfarkas sámán személyesen mutat be neki. A gyakorlat annyira leköti a figyelmét, hogy most észre se veszi a mondat végén azt a bizonyos szót, így a legkisebb reakció se mutatkozik meg rá. A mester senbonokat szór szét a földön, mintha csak sirályokat akarna etetni a kikötőben, majd létrehoz egy kézpecsétet, és mielőtt a gyerek reagálhatna ezek a fegyverek szó szerint mellette szállnak el. Tekintete megdermed, és a vér is megáll az ereiben, mikor megérzi a levegőben suhanó lövedékek keltette szelet. Bizony ha valamikor, akkor most lehetne azt mondani, hogy ez a gyermek azt is bepiszkolta maga alatt amit nem kéne,d e természetesen nem szó szerint. Pár másodpercig még mozdulatlan marad, majd az agya mintha hirtelen újraindítás lett volna bekapcsol, és csak ekkor fogja fel, hogy a találat bizony kellemetlen utóhatást keltett volna. A gyermek miután visszaszerzi az önkontrollt megfordul, hogy megtekinthesse az elszállt senbonokat, de hiába is keresi, azok már eltűntek. Miután befejezi a bámészkodást visszafordul, és így szól.
- Sensei. Majdnem eltalált!- Jelenti ki kissé felháborodottan, de talán tudat alatt kissé még mindig félelmet érez a vele szemben álló személlyel szemben. A feladat és a körülmények annyira lefoglalják a fiút, hogy a többiekről meg is feledkezik. 2 perc múlva viszont sikeresen megnyugszik, így belekezd a tanulásba.
- Ahhoz, hogy tökéletesen írányítsd őket, Jouninnak, vagy Bábmesternek kellene lenned. Éppen ezért, elég, ha csak arra koncentrálsz, hogy kilődd őket. Ennél a technikánál egyfajta lökést adsz nekik, de nem mozgatod őket. Ez fontos. Azt tanácsolom, hogy a chakráddal előbb öleld körbe az összes Senbont, majd egyszerre csak egy darabbal próbálkozz! Képes vagy rá, ne? Tulajdon képpen a chakrádat egyfajta módon "felrobbantod" a Senbon alatt, így repül el. Ezt nehéz elmagyarázni, ha kipróbálod, előbb-utóbb érteni fogod. Ne?- A táskájából előveszi a 3 senbonját, amiket jó erősen meg is markol, majd lehunyja szemét, és koncentrálni kezd. a fantáziája segítségével próbálja a 3 senbont mondhatni beburkolni a saját chakrájával, majd átitatni azokat. Bár ilyet nem csinált még, de segítségére lehet az egykori mestere által tanított technika, mely során 1 kis chakra zsákot formált a torkában, és abba rejtette a tűket. Hasonló mód akarja átitatni ezeket is. a koncentráció során kicsit összehúzza szemöldökét, de ezt ő saját magán nem veszi észre.
~ Ez az. Úgy érzem ez így menni fog. Még egy kicsit adjunk bele! Itasd át a chakráddal.~ Gondolja végig magában, eközben igyekszik mindent gondolatai segítségével végrehajtani. Amikor úgy érzi, hogy most már jó lesz kinyitja szemét, és a 3 senbont a földre szórja. tudata legmélyén még mindig a senbonokra koncentrál, miközben tekintetét élesen a mesterre szegezi. Ekkor az arcvonásai kissé mintha ellenségesnek mutatkoznának, de ez csak az összeráncolt homlok miatt van. Igaz a mester csak 1 sebon kilövését említette, de a gyerek mindenképp le akarja nyűgözni a mesterét, és meg akarja mutatni, hogy ő többre is képes, így mindent belead ismét. Bár nem igazán tudja mit kéne tennie a logikáját követve mestere tanácsát próbálja felhasználni, bár még ez is elég kevésnek bizonyulhat a gyakorlatban. Pár perc felkészülés során úgy érzi, hogy talán most sikerrel járhat, így mint ahogy az indián is tanácsolta a fantáziáját használva megpróbálja a senbonokben lévő chakrát 1 aprócska kis pontba tömöríteni. Igaz ez eddig könnyűnek hangzik, de a gyermek itt nagyon sokat kínlódik. Érzi, hogy talán mégiscsak jobb lenne 1 sebont kilőni, de akaratvágya és az előző sikere arra sarkalja, hogy többet teljesítsen, így tovább próbálkozik. Még pár perc elteltével úgy érzi, hogy sikerült valamit alkotni. Talán ekkorra már a többiek is végeztek, gondolná magában a fiú, de elméjét eltölti a koncentráció. Kizárja a külvilágot, és csak arra a 3 pontra, illetve még egy 4. pontra koncentrál. Bizony ez az egy pont nem más, mint amit eddig is merészen bámult. Lassan már bevörösödik a feje az erős koncentrációtól, de nem hagyja akkor sem abba, ha kell az utolsó csepp erejét is beleadja a jutsuba. Mikor felkészül megformálja a mestere által mutatott kézjelet, és felkészül, hogy eddigi munkáját bemutassa. Felkészül a senbonok kilövésére. Szemét egy pillanatra lehunyja, majd erőteljesen kitárja, és tudatban pelrobantja a testén kívül lévő összesűrített chakrapontokat remélve, hogy sikerrel jár, és legalább 1 a célba, vagy ahhoz közel csapódik be, de vajon sikerrel járt? Ez majd kiderül.

// Elfogadom a technikákat, írjátok fel őket. Senshi és Rengar +5 chakrát kap. Karasu, mivel egyszerű volt a technika, ezért ezt most elfogadom, de legközelebb kérlek bővebben fejtsd majd ki a dolgot. //

A sensei figyeli, ahogy végeztek. Elmormol néhány jó tanácsot, pár tippet és egy balladát arról, hogy miért fontos a jó chakrakontroll. A legtöbb dolgot azok közül, amit mondott, már az akadémián alaposan belétek vésték. Mindezek után egyszerűen közli veletek, hogy leléphettek, másnap azonban mihamarabb jelenjetek meg a kikötőben, ugyanis küldetésre mentek. Nem is teketóriázik sokat, mert Ő maga is távozik.
Másnap reggel a Sensei mindhármótoknál korábban érkezett a kikötőbe, ahol egy kisebb bárka korlátján ülve vár titeket. Szokásos ruházatában, félreértelmezhető mogorvaságával olyan, amilyennek Senshi rémálmaiban megjelenik. Kék Farkas a kegyetlen szellemharcos. A bárka nem egy óceánjáró, mint őslakos kirigakureiek, hamar felismeritek, hogy rövidebb utakra tervezték, már méretéből adódóan is. A fedélzeten Iwarai-senseien kívül öt ember tartózkodik, mind marcona alak, akik erősen alul öltözöttek. Éppen ebből adódóan késeik kilátszódnak, mindegyiknél van legalább öt és nem vajvágó bicskák, hanem fenyegető kinézetű az összes. Valószínűleg ez az öt fickó a legénység, ez már csak azért is esélyes, mert a legrondább jelent Iwarai-senseinek, amint megérkeztek. Valami hasonlót mond: "Hinnye kapitány! Azt mondta ninjákat kell szállítanunk, nem gyerekeket... a hajó készen áll, kifuthatunk?". Iwarai hamar ki is adja az indulási parancsot, majd a geninekkel közli, hogy szálljanak be a hajóba, de rögvest.
- Senshi, Rengar, Karasu! Egy közeli szigetre tartunk, hogy nyakon csípjünk néhány kalózt. Nem volt egyszerű kiharcolnom magunknak ezt a küldetést, ezért a bukás nem lehetséges verzió! Egy nagyon értékes nyakláncot kell visszaszereznünk, hamar felismeritek majd. Aranyból van és gyémánt gyöngyök ékesítik. Értitek, ne?
Iwarai elmondta, amit akart. A továbbiakban elheveredik a taton és élvezi a napsütést, ami párás levegővel vegyül. A matrózok rohangálnak össze vissza, a hajó pedig hamar írányba áll és száguldani kezd. Siklik, akár a szélvész. A kikötő távolodik. Ami hamar feltünhet a triónak, hogy hadihajót mindössze egyet láttak a közelben és ez rendkívül szokatlan, többek között azért is, mert háború van. Ahogy távolodik a hajó Kirigakurétól, úgy csökken a köd és pára mértéke, hamarosan pedig a ragyogó napfény és a békés tenger illata telíti meg a világot a bárka körül. Eltart egy darabig az utazás és talán a kezdeti izgalmak után unalmassá válhat a geninek számára, bár jó lehetőség ez a felkészülésre. Hamarosan elhagynak néhány kisebb szigetet, egy sziklás területen megbizonyosodhatnak a matrózok hozzáértéséről is. A nap még nem hág a tetőfokára, amikor belépnek az utazás negyedik órájába. A távolban nagyobb sziget körvonalai sejlenek fel. Több hajó is horgonyzik a közelben. Kettő kisebb bárka, egy három árbocos monstrum, valamint még egy barátságos kinézetű naszád. A sziget körülbelül akkora lehet, mint maga kirigakure. Fás és sziklás felszíne van. A hajó mögül pedig füst kanyarog békésen az ég felé. Jó eséllyel ezen az oldalon van a kikötő.
- Ez lesz a kalózfészek - szólal meg Iwarai, aki már nem fekszik, hanem a fővitorla mellett áll -, hamarosan fogadóbizottságunk érkezik, készüljetek fel, mert vissza kell szereznünk azt az ékszert. A Daimiyou-sama unokájától rabolták el. Ez pedig bosszút érdemel, ne?
Iwarainak igaza van. A naszád - amely nem sokkal nagyobb mint a Ti hajótok - megindul felétek. Fekete zászló jelenik meg a fővitorla mellett, amin vörös kör díszeleg. Egyszerű szímbólum, de jól néz ki.

// Senshi, Karasu, Danzou\\

A fiú izgatottan érkezett a kikötőbe. Csak a küldetés körül járt az esze, hiszen nem tudhatta, hogy csak krumplit kell puculni, vagy valami fontos, akár nagyobb szintű küldetéssel bízták meg őket. A sensei meglepő módon mindenkinél korábban érkezett, egy bárka korlátján ülve várta őket.  A hajó csak rövidebb utakra van tervezve. Iwarait is beleszámolva hatan voltak a fedélzeten. A feltételezett legénység tipikus matrózokból áltt. Ez egyik odalépett a senseihez és megszólalt:
- Hinnye kapitány!- Rengar majdnem elnevette magát. Ahogyan a férfi mondta… De nem akarta magára haragítani a matrózokat, ezért inkább gyorsan abbahagyta a vigyorgást. Viszont a mester úgytűnik "kapitány" is.
- Azt mondta ninjákat kell szálítanunk, nem gyerekeket…- a fiút elöntötte a düh. Már nyitotta a száját, hogy valamit visszaszóljon, de rájött hogy nem kéne.
- A hajó készen áll, kifuthatunk?- ezután Iwarai sensei közölte, hogy száljunk fel.
- Senshi, Rengar, Karasu! Egy közeli szigetre tartunk, hogy nyakon csípjünk néhány kalózt. Nem volt egyszerű kiharcolnom magunknak ezt a küldetést, ezért a bukás nem lehetséges verzió! Egy nagyon értékes nyakláncot kell visszaszereznünk, hamar felismeritek majd. Aranyból van és gyémánt gyöngyök ékesítik. Értitek, ne?
~ Aranyból van gyémánt gyöngyökkel.~ ismételte magában. A sensei elterül a taton. Továbbá semmi említésre méltó nem történt.
- Ez lesz a kalózfészek - szólal meg Iwarai, aki már nem fekszik, hanem a fővitorla mellett állt -, hamarosan fogadóbizottságunk érkezik, készüljetek fel, mert vissza kell szereznünk azt az ékszert. A Daimiyou-sama unokájától rabolták el. Ez pedig bosszút érdemel, ne?
Egy naszád indult el a hajójukhoz, de hogy mi lesz a vége…?



Ui: Bocsi a késésért, csak most volt az a csodálatos hét a suliban, amikor minden nap min.4 doga volt.

//Hali. Bocsi a késésért  Na de csapjunk a lecsóba.// Karasu, Rengar, Danzou 




Aznap:
~Céloz és tűz!~ Szólal fel magában Senshi, majd kilövi a senbonokat. Hogy célba talált-e vagy sem azt nem tudni, mivel oly sebesen repültek el, hogy a kisfiú szeme fel se tudta fogni. Elégedett vigyorral néz le a senbonok egykori pozícióira, és boldogság árasztja el, mikor meglátja, hogy bizony azok nincsenek a helyükön. Úgy látszik mindenki végzett már, mire az ifjú Akemura elvégezte dolgát, de Indián-sama nem is húzza az időt. Hamar belekezd a papolásba. Szép lassan elmagyarázza azt amit eddig is tudtak, de a gyermek kissé elfáradt a nagy koncentrálásban, így nem igazán fogja fel mestere mondataid, kivéve azt a mondatot, hogy mehetnek haza, illetve a másnapi találka helyét. A srác int mesterének és Rengarnak, majd Karasura tekint, megemeli vállát, elfordul és elmegy. Talán elég egyértelmű jelzés ez mindenki számára, hogy mit gondol róla. A fiú haza indul fáradtan, de a hazaút nem olyan kellemesen alakul mint gondolta, mivel út közben egy ismeretlen alakba ütközik. Ez az illető egy maga és vékony illető. Barna haja égnek áll, mint ha csak villám csapata volna meg. Szakálla azzal 1 vonalban húzódik. Arca oldalról a holdra hasonlít. Ruházatát egy világos barna poncsó takarja. Ez az alak beleütközik Senshibe, akit fel is lök. A gyerek meglepetten veszi észre a változásokat, majd felkel, és ráordít az illetőre.
- Jobban is figyelhetnél!- Jelenti ki, de az illető rá se bagózik. A gyermek felkel majd lesöpri magát, és folytatja útját a kikötőben.
Mikor hazaér lepakol, és csak ekkor veszi észre, hogy a nála lévő pénz eltűnt. Bizony szívás ez.


Az álom:
Senshi rémálmai ezen az estén sem hagyják nyugton pihenni. Álmában mestere jelenik meg kaján vigyorral az arcán, majd előránt egy katanát, és felé suhint. A következő pillanatban a szüleit látja holtan maga előtt pont olyan pózban, mint a Mizukage. Talán ennyi épp elég is neki ahhoz, hogy riadtan ébredjen fel álmából. teste izzadságtól nedves, így fürödni tér azt gondolván, hogy a hideg víz majd lenyugtatja az éjszaka kellős közepén. Jaken ekkor már elmerült álmaiban. Ezt megtekintve a fiú egyből leszűri, hogy nevelő apja még az álmában is főz, hisz testtartása és a nyál ami folyik a szájából egyértelmű jeleket közvetítenek. Senshi elmosolyodik a látványon, majd csendesen végzi további dolgait.


Másnap reggel:
Csörög a jelző, ami ébresztőt jelez. Jaken ekkor már talpon van, és készül, hisz neki ma szintúgy küldetése lesz, így a befogadott fiát hamar fel is kelti, hogy időben meginduljon, viszont a gyermek nem kel olyan szépen, mint ahogy azt elvárják, de hát nem is csoda az álmatlan éjszakái miatt. Totyogva teszi meg első lépteit, majd felbotlik a legelső tárgyba amit megtalál, és csak ekkor tér magához.
- Basszus! Késésbe vagyok!- Ordítja el magát, majd villám gyorsasággal kapja össze magát. Felszerelését belehajítja övtáskájába, majd felkapja a csuklópántját, amivel rögzíti bal karjához családi tantóját. Jaken pénzt ad neki, hogy vegyen magának útra valót, majd távozik. Akemura se tesz másként. Út közben beugrik a legközelebbi boltba (tejválság idejéről ismert bolt) majd megindul célja felé. Ideje szűkén van, így gyorsabb tempóba kapcsol, de még így is késve érkezik meg. Mire megérkezik a többiek már várják. 


Mikor megpillantja mesterét a hideg is kirázza, sőt sietve távozik belőle kijelentve, hogy neki még kell a skalpja. Bizony a gyermekben feljön a tegnapi álom, és a rossz érzés fehérre festi bőrét. Talán ennyi elég is az érzéseiről. Gyengéden köszön mindenkinek, még Karasunak is, de csak azért, mert elfoglalja tudatát kék farkas hajósámán. Apropó hajó. Senshi csak ezek után figyel fel arra, hogy az indiánunknak még hajója is van. Persze nem a legjobb, de mégis csak valami. Szemét nagyra tárja, majd így szól.
- Na ez aztán nem semmi...- Hangjában érezni a tetszést és a tiszteletet, de igen csak halkan mormolja el. 
-Hinnye kapitány! Azt mondta ninjákat kell szállítanunk, nem gyerekeket... a hajó készen áll, kifuthatunk?- Jelenti ki az egyik tengeri patkány a mesternek, ami hamar felhergeli a szőke genint.
- Még hogy gyerekek? Én ninja vagyok te!..- Ordítja el magát dühödten, és csak akkor veszi észre magát, mikor a senseire tekint. Természetesen egyből elcsendesedik, és visszafogja magát. Miután fellépnek Kék Skalp kapitány tudatja velük a küldetést.
-Senshi, Rengar, Karasu! Egy közeli szigetre tartunk, hogy nyakon csípjünk néhány kalózt. Nem volt egyszerű kiharcolnom magunknak ezt a küldetést, ezért a bukás nem lehetséges verzió! Egy nagyon értékes nyakláncot kell visszaszereznünk, hamar felismeritek majd. Aranyból van és gyémánt gyöngyök ékesítik. Értitek, ne?- A szőke genin mikor meghallja a feladatot rögtön felkapja a fejét. Fellelkesül a tudattól, hogy megmutathatja tudását.
- Igen is kapitány!- Jelenti ki Az indiánnak széles vigyorral az arcán, majd a mesterére pillant, akinek arckifejezését látván elmegy a jó kedve is. A mester a továbbiakban kényelembe helyezi magát, és a diák is követi, ha mesterének nincs ellenére. A továbbiakban a tekintetét vizsgálja mesterének. Nem szándékozik megszólítani őt, mindössze a reakcióit próbálja kielemezni. Talán a tegnapi álom, vagy a jelenlegi komolyság, de mégis enyhe félelmet és feszültséget érez jelen pillanatban. Bizony nem akárki ez az indián. 


Pár perccel később Karasu is csatlakozik hozzájuk, ha a sors is úgy akarja. A kis fiú szó nélkül hallgatja végig őket.


Még pár perc elteltével megérkeznek, amiről Karasu informálja őket.
-Ez a sziget lenne? Elég...nagy egy fészekhez képest. Mennyien lehetnek itt? - Jelenti ki Nishikawa melyre Senshi is felkapja fejét, és megpillantja a látványt.
- Ez lesz a kalózfészek hamarosan fogadóbizottságunk érkezik, készüljetek fel, mert vissza kell szereznünk azt az ékszert. A Daimiyou-sama unokájától rabolták el. Ez pedig bosszút érdemel, ne?- Jelenti ki mestere. Bizony a gyermek csodálattal nézi a nem olyan kis szigetet, majd ő is megpillantja a fogadó hajót, ami közeledik feléjük. Figyelemmel követi és próbálja felmérni az ismeretlen eredetű tárgyat, és szándékát, de mikor felvonja fekete vitorláját egyből leesik neki a helyzet súlyossága. A tudat hogy itt harc lesz egyből felpezsdíti a gyereket, hisz még nem volt szemtanúja komolyabb harcoknak.
Lelkileg és testileg megkezdi a felkészülést összecsapáshoz, majd így szól.
- Értettem.- Egy egyszerű kis 1 szavas mondattal jelzi, hogy bizony ő felkészült, ám ekkor Karasu ismét felszólal.
-Sensei. Úgy gondolom a füstbombák hatásosak lennének, így a meglepetés ereje a mi oldalunkon lenne. Azután shurikenekkel, és senbonokkal talán elérhetnénk a kívánt hatást. Sőt a legjobb az lenne ha előtte klónokat vetnénk be, hogy kifárasszuk őket. A nyílt terep nem kedvez nekünk, a bárka elsüllyesztése pedig csak a nyaklánc megszerzése után jöhet szóba. A hajóra viszont semmiképpen sem kéne őket felengedni. Jut eszembe... az ölés engedélyezett? - A magas fiú szavai kissé furán érintik Senshit, sőt okoskodónak találja kijelentéseit, amit az arckifejezésén ki is mutat. Szemöldökeit összehúzza, miközben Nishikawára tekint, de nem szól egy szót se. Mestere parancsát várja. Jobb és bal kezeit a mellkasa elé emeli ahogy közeledik a hajó, hogy vészhelyzet esetén végre tudjon hajtani 1 jutsut, vagy akármikor előránthassa tantóját. Hát ide is eljutottunk. Harcra fel!

// Senshi, Rengar, Karasu //

Iwarai-sensei beszédes kedvében van, ugyanis némi késéssel válaszol Karasu kérdésére.
- Alapesetben B szintű, de amennyiben harcra kerül sor, azonnal A szintűvé emelkedik. Éppen ezért volt nehéz megsezreznem magunknak ezt a feladatot. Ha geninként túlélitek majd, akkor alkalmasak vagytok tanítványaimnak, ne?
Karasu komolyabb kérdése után már újfent mogorvább a sensei, ennek ellenére válaszol:
- Az élet is egy szerencsejáték, ne? Tulajdonképpen egy ilyen háborúból nem lehet kimamradni. Mivel viszonylag messze vagyunk, szövetségeseinket könnyebben kihasználhatjuk, mint Ők minket. Egyébként pedig... az ország kereskedelme megcsappant, a riválisok legyőztek volna minket, ha a béke fennmarad, mert a kereskedőik ügyesebbek lettek, mégha így tovább tartott volna minket lenyomni, mint egy háborúban. Úgy hiszem, hogy abszolút vesztesként nem tudunk kiszállni ebből a konflikutsból, ahhoz túl erősek vagyunk. Viszont azt sem mondom, hogy ha nyerünk, akkor azzal olyan nagyon jól járunk. Bár ezen már kár elmélkedni...
Amint a naszád száz méteren belül van, Iwarai-sensei felemeli a kezét és rövid monológba kezd:
- Ezek kalózok, akik meglopták a Daimiyo-sama unokáját. Nem számítanak embernek, ezért a likvidálásuk törvényes, bár nem értem hogyan lehet ez kérdés tárgya. Geninjeim, itt az idő bizonyítani! Én a hajón maradok, amely nem állhat meg. Nektek kell elintéznetek, hogy a másik hajó ne tudjon feltartóztani minket. Képesek vagytok rá, ne?
Figyelmen kívül hagyta Karasu tervét, de parancsba adta, hogy a geninek intézkedjenek a naszád a fogadóbizottság likvidálásáról. Hogy ez mit jelent, csak értelmezés kérdése. De ami biztos: innentől egymásra vannak utalva. A kalózok közelednek.
Jól látható, hogy legalább egy tucatnyian vannak. Színes öltözékben, hosszú késekkel ékítik övüket. A naszád, amivel utaznak  állapotú, egyetlen árboca van. Több íj és nyílpuska is megjelenik a kezekben. Iwarai-sensei leül a saját hajójának orrába és kezével egy kézpecsétet formál, de nem történik semmi. A naszád veszélyes sebességgel közeledik, úgy tűnik a szél nekik kedvez. 

Iwarai-sensei válaszol az idősebbik tanítvány kérdéseire:
- Alapesetben B szintű, de amennyiben harcra kerül sor, azonnal A szintűvé emelkedik. Éppen ezért volt nehéz megsezreznem magunknak ezt a feladatot. Ha geninként túlélitek majd, akkor alkalmasak vagytok tanítványaimnak, ne?

- Az élet is egy szerencsejáték, ne? Tulajdonképpen egy ilyen háborúból nem lehet kimaradni. Mivel viszonylag messze vagyunk, szövetségeseinket könnyebben kihasználhatjuk, mint Ők minket. Egyébként pedig... az ország kereskedelme megcsappant, a riválisok legyőztek volna minket, ha a béke fennmarad, mert a kereskedőik ügyesebbek lettek, mégha így tovább tartott volna minket lenyomni, mint egy háborúban. Úgy hiszem, hogy abszolút vesztesként nem tudunk kiszállni ebből a konfliktusból, ahhoz túl erősek vagyunk. Viszont azt sem mondom, hogy ha nyerünk, akkor azzal olyan nagyon jól járunk. Bár ezen már kár elmélkedni...



A naszád száz méteren belülre kerül. Már lehet látni a fedélzeten rohangáló különbözőbbnél különbözőbb alakokat.  A legtöbbnél csorbás, rövid kések vannak. Néhányan már bőszen hadonásznak a hajójuk felé. Ilyen messziről még nem lehet megállapítani hogy melyikük a kapitány, ha egyáltalán ott van köztük.
- Ezek kalózok, akik meglopták a Daimiyo-sama unokáját. Nem számítanak embernek, ezért a likvidálásuk törvényes, bár nem értem hogyan lehet ez kérdés tárgya. Geninjeim, itt az idő bizonyítani! Én a hajón maradok, amely nem állhat meg. Nektek kell elintéznetek, hogy a másik hajó ne tudjon feltartóztatni minket. Képesek vagytok rá, ne?
A sensei parancsba adta, hogy intézkedjenek belátásunk szerint.  Rengar a kezébe vesz egy kunait, és azzal hallgatja végig csapattársa tervét.
-Srácok. Az információk birtokában, és a helyzet felmérése után, úgy gondolom, hogy a legfontosabb a másik hajó mozgásképtelenné tétele. Így megoldódna az első feladat, azaz, hogy a mi hajónk nem állhat meg. A második feladat pedig, a kalózok likvidálása. Ezt igazából rátok bízom, de javaslom, hogy vegyük át fejben milyen jutsukra képes a másik, és próbáljunk meg a csata hevében együtt dolgozni, egymásra építeni. Ha ez egyáltalán lehetséges. Bár talán nem lesz rá szükség, elvégre ezek csak kalózok.
- De ezek a kalózok képesek voltak lopni a daimiyo unokájától. – suttogja maga elé.
A küldetés azon szakaszába érkezett, ahol már nem kell sokat gondolkozni, meg ilyesmi, csak harcolni. A fiú úgy dönt, hogy inkább katanájával fog küzdeni. És még csak most jön a neheze…

/Danzou, Karasu, Rengar/



Senshi figyelmesen hallgatja végig mestere kijelentését, aki mikor kiejti a B, illetve A szintet egyből megáll a gyerekben a vér. 
- Azt mondta B szintű, és átmegy A-ba?- A kérdésre nem vár választ, viszont tudja, hogy ezek nem akármilyen rangok, és nem akármilyen küldetés elé néznek, ha csak mesterük nem viccel, ami nem nagyon valószínű. A fiú tudja, hogy bármire is készül mestere talán még túl kicsik hozzá, viszont egyben örömöt okoz neki a tudat, hogy ilyen nagy szabású küldetést kaptak. Arcán enyhe mosoly dűl ki, amit mihamarabb megpróbál kezelni. Nem nagyon akarja társai előtt kimutatni érzéseit, mivel jobbnak tartja, ha nem ismerik ki annyira, ahogy már az iskolában is. Ám a csattanó még csak ez után jön. Mikor mesterük befejezi a mondandóját a fiú tekintete végképp kimutatja meglepettségét.
- Elválik? Hisz... hisz a tanítványai vagyunk, vagy nem?- Teszi fel a kérdést félőn, de már nem kap választ, ehelyett válaszol Karasu kérdéseire. A jelenlegi álláspont kicsit megnyugtatja genint. Nem is csoda, hisz világ életében Kirigakureinek érezte magát, és szereti ezt a nemzetet, még ha nem is fűzi őt ide minden jó emlék. Közeledik az ellenség. 
-Ezek kalózok, akik meglopták a Daimiyo-sama unokáját. Nem számítanak embernek, ezért a likvidálásuk törvényes, bár nem értem hogyan lehet ez kérdés tárgya. Geninjeim, itt az idő bizonyítani! Én a hajón maradok, amely nem állhat meg. Nektek kell elintéznetek, hogy a másik hajó ne tudjon feltartóztani minket. Képesek vagytok rá, ne? - Teszi fel a kérdést Skalp mester a lelkesítő beszéd után. Senshi már készen áll lelkiekben. Benne ég a vágy, hogy bizonyítson, még ha legbelül fél is. A beszélgetés következő tagja Karasu, aki egyedi ötlettel áll elő.
-Srácok. Az információk birtokában, és a helyzet felmérése után, úgy gondolom, hogy a legfontosabb a másik hajó mozgásképtelenné tétele. Így megoldódna az első feladat, azaz, hogy a mi hajónk nem állhat meg. A második feladat pedig, a kalózok likvidálása. Ezt igazából rátok bízom, de javaslom, hogy vegyük át fejben milyen jutsukra képes a másik, és próbáljunk meg a csata hevében együtt dolgozni, egymásra építeni. Ha ez egyáltalán lehetséges. Bár talán nem lesz rá szükség, elvégre ezek csak kalózok. - Mikor ezt kijelenti Senshi társa a gyermek már jobban látja ellenségeit. Bár Karasu beszéde idegesíti, mégis figyelemmel követi a kijelentéseit. Hogy mi Senshi jelenlegi állása? Jelenleg feszült, mivel ez az első harca. Az idegszálai majdnem hogy megfeszülnek,d e ezzel egyidejűleg az izmai is hasonlóképp viselkednek. Érzi a vérében az élni, sőt a túlélni akarást. arcán kissé ördögi vigyor ül ki. Gyermek létére most először érzi ennyire feszültnek magát, még ha társa próbálja is nyugtatni, de ez talán pont a jó feszültség. Lelkiekben felkészül a harcra. Végigméri ellenségeit, legalábbis amit lát belőlük. 
-Jópár távolsági fegyvert látok, a késeik hosszúak. Nem biztos, hogy a kunai-tőrök ide alkalmasak, elvégre közelharcban mindig a hosszabb pengéjű fegyver győz.
Szerinted... Én nem akarok parancsnok lenni, csupán egy tervet vázoltam föl. Azt csináltok amit akartok, de Én az árbócot támadom meg. Ha annak vége, a hajó nem lesz képes megfelelően manőverezni, gyakorlatilag mozgásképtelenné válik. Ha akartok fedeztek, ha nem, hát nem. De emlékeztetlek titeket, hogy az együttműködés lenne a dolgunk, ezért vagyunk csapat. Az is jó, ha lefoglaljátok a kalózokat, viszont akkor egymásra is figyelnetek kell. Az árbócot egy, vagy több robannó jegyzettel próbálom meg darabokra törni. A vitorla nem gyulladhat ki, mert ha a hajóra esik, és a tűz továbbterjed, nem lesz időnk megkeresni a nyakláncot, és még inkább életveszélybe kerülünk. Amint végeztem az árbóccal, megyek segíteni Nektek. Oh, és a nyaklánc. Nos, azt majd megkeressük ha végeztünk a legénységgel. Én a biztonság kedvéért még a kormányost is célba veszem.- Karasu terve elsőnek tetszik Akemurának, bár az okoskodás nagyon felidegesíti. Ennek ellenére belemegy társa tervébe, aminek beleegyezésére egy bólintással, és egy egyszerű "jó"-val fejez ki. Kezébe veszi dobótűit. Tudja, hogy most nem lenne képes lenyelni őket, mert az ideg miatt félresikerülne a jutsu, így marad a normális megoldásnál. Minden esetre előkészíti a családi tőrt is, illetve megköt összeköt 2 kunait dróthuzallal ha az ideje engedi, és elrakja azt későbbre.


A gyermek terve egyszerű. Amíg társa a vízbe veti agát, és megpróbálja megközelíteni a hajót, addig ő igyekszik kicsit messzebbről elterelni a kalózok figyelmét társáról. Ennek érdekében első célpontjai természetesen a Karasut észrevevő, vagy támadó személyek likvidálása. Ennek kivitelezését a dobótűkkel illetve a senbonokkal akarja kivitelezni. Természetesen csak 2 senbont akar felhasználni. Ha kifogy a dobni valókból, és úgy érzi, hogy az ellenséges hajó túl közel van akkor létrehoz egy sima klónt magáról, és ketten vetődnek át az ellenséges hajóra. Célja továbbra is társa fedezése. Fogait összecsorbítva rántja elő tantóját, ha a szükség ezt hozza szükségessé. Nem fél embert ölni, amit talán a tekintete is sugallhat. 


Ez a gyerek terve, aztán a többit a sors hozza.
- Rengar. Hallottad Karasu tervét. Meg kell védenünk, még ha nem is esik az ínyemre a dolog, de én támogatom a tervét. Te mit gondolsz? Segítesz nekem?- Teszi fel a kérdést az egyetlen legcsendesebb csapattársának. Bár célja érzései elrejtése, de ez kivitelezhetetlen ezekben a pillanatokban, legalábbis ő úgy érzi. Bármit is hoz nekik a jövő, mér késő visszakozni, így hát akkor harcra fel!

// Srácok, tényleg restellem a késést. Kárpótlásul + 15 chakrát ajánlok fel, mivel ez már nem az első! //

A helyzet tulajdonképpen egyszerű, hiszen harc lesz, ez már biztos, elvégre a geninek döntöttek, hogy ezt az utat játják végig. A megoldás... nos, igen a megoldás az már közel sem könnyed, sokkal inkább bonyolult és veszélyes. A naszád gyorsan közeledik, de nem tűnik megállíthatatlannak. Iwarai a saját hajója orrában áll és a szigetet vizslatja valamiféle messzelátó félén át.
Mialatt megbeszélik a taktikát, a kalózhajó egészen közel kerül. Amint Karasu a vízbe veti magát, nyílvesszök kezdenek záporozni. Bizony, a Kirigakurei legénységet ez akadályozza, már csak azért is, mert a támadást nem tudják viszonozni lőfegyverek hijján. Senshi ugyan próbálkozik az ellentámadással, de a kalózok egyérételmű túlerőben vannak és a fegyvereik is veszélyesebbek, ezért Senshinek is többször kell kitérnie.
Rengar kardjával a kezében vitézül áll, de nem elég gyors ahhoz, hogy minden nyílvesszőt kikerüljön, vagy félreüssön. Ezért szerez kettő kisebb sebesülést a bal lábára. Mélyebb vágások, az egyiket egy magpattanó nyílvessző okozta, amit nem tudott időben félreütni, a másikat pedig egy kitérés közben szerezte, a hajó egy ládájával találkozott a fiú. Senshi szintén nem úszta meg sérülés nélkül. Egy nyílvessző komolyabban felszántotta a fejbőrét kisebb kopasz foltot hagyva így maga után. Karasu járt a legjobban, legalábbis azt leszámítva, hogy egy csapat harcedzett kalóz közé úszott. A nyílvesszők Őt - főleg Senshinek hála - nem érték el, viszont a kalózhajó aljába kapaszkodva már viszonylagos fedezékben van. Létre is hoz egy Oboro Bunshint, ami ügyesen fesliklik a hajó tetejére, ugyanis számára - lévén valódi teste jóformán nincsen - az ilyesmi nem akadály. Az eredmény jól hallható, kardcsörömpölés formájában. A fiú ezt a pillanatot választja, hogy az egyik fedélzeti kötélben megkapaszkodva felmásszon a hajóra. Amint felbukkan a feje a korlát mögött, egy nyílvessző repül el a feje mellett. Hatalamas szerencséje volt. Nem bénul le ennyitől, elvégre Kirigakure no Satou shinobijáról van szó. Átlendül a korláton és tekintetével máris a célpontját keresi. Azonban terve nem sikerül egészen. Shunshinra a helyszűke miatt nincs lehetősége, mert az íjász, fegyverét félredobva, kést ránt - amolyan karhosszúságút - és elállja az utat.
Senshi és Rengat felfigelynek ugyan a kavalkádra, de túl sok idejük nincsen. Senshi Senbonjai fájdalmat ugyan gerjesztenek, de az ellenfél ennyitől még nem adja fel a harcot, sőt, csak agresszívabb lesz. Ami persze meggondolatlansághoz vezethet, de a túlerő még mindig a kalózoknál van. Viszont a helyzet kezd aggasztóvá válni, ugyanis Karasunak útját állták és egyedül van a kalózhajón. A Kirigakurei legénység látszólag nem akar segíteni, csak a hajót védik.

// Karasu:
Chakra: 96 %
Állapot: 98 %

Senshi:
Chakra: 99%
Állapot: 95%

Rengar:
Chakra: 99%
Állapot: 92%

Senshi és Rengar mehetnek kettő gyorsabb kört, ha valami párbeszédfélét akarnak lepörgetni. //