Kiképzőterepek

A sensei rögtön próba elé állít minket, és nem is akármilyen elé. Elég zavarosan mondja el, miről van szó, de a lényegét megértem.
~ Szóval.. Használjuk a tájékozódási képességünket.. Bakuchiku orra is jól fog jönni. Bár én nem pont az elememre vagyok kíváncsi.. ~
A Koshu sensei hirtelen eltűnik, és a pukkanás kíséretében cetlik repülnek elénk. Gyorsan elkapok egyet, és magamban olvasom : Hol lehet a sensei? Madarak csiripelték, gyakran megfordul itt, hol sokan mások is előtűnnek, és szinte sosem üres, mindenféle ember, piacnak itt nincs helye, mert közzétételek, és szabadtéri rendezvények helye ez!
~ Szabadtéri rendezvények.. sokan előtűnnek.. szinte sose üres... a főtér! ~
Bakuchikuval a vállamon rögtön elindulok a főtér felé, majd amikor ott vagyok, leguggolok, és megvárom, míg Bakuchiku lemászik a vállamról.
- Na jó, kisöreg, most dolgod akadt. - nézek rá mosolyogva. - megjegyezted a sensei szagát, igaz? - erre egy apró bólintással, hozzá furcsa nyekkenéssel válaszol. - Akkor próbáld megtalálni! Tudom, hogy most sok szag van itt, és, hogy összezavar, meg nem is sikerült sokáig érezned őt. Az se biztos, hogy itt van. De próbáld meg. - mosolygok rá biztatón. Ő újra bólint, és futva elindul a tömegbe, én meg utána.
- Elnézést, bocsánat! Kérem! Sajnálom, sietek! - hangzik a hangom a tömegben, ahogy össze - vissza lökdösődök, nehogy elveszítsem Bakuchikut. Rövid hajsza után ráugrik egy férfi pólójára, és ráharap, majd ott kezd el lógni. A férfi hátrafordul, és csak remélem, hogy a sensei az, nem valami izompacsirta idegen aki simán leüt.

A sensei egy feladattal állt elő. Senshi figyelmesen hallgatott. Az egyik percben a szeméből még érdeklődés tükröződött, majd az hirtelen mély szomorúsággá ment át. Amikor eltűnt a mester egy kis cetlit hagyott maga után, amit egyből el is kapott és olvasni kezdett magában a srác. Egy rombusz állt benne.
„Hol lehet a sensei? Madarak csiripelték, gyakran megfordul itt, hol ninják pihennek egy küldetés után, ételt is fogyaszthatnak, ámbár a kérdés az, hogy itt akkor foglalnak-e helyet, amikor rosszul sült egy küldetés, vagy amikor jól sikerült, s ünnepelnek?”
~ Ez most komoly? Bár kíváncsi vagyok, hogy mi lehet az első elemem. Remélem villám lesz. Na nézzük. A mester egyik gyakran előforduló helye. Nagy valószínűséggel a kórház lesz az, de azért lehet hogy becsapós. Szerintem vagy a kórház lesz az vagy a Fáradt ninja étterem. Megvan! Idézek 1 klónt. Az elmegy a Fáradt ninja étterembe, én meg a kórházba. Azt keresgélünk. Hátha találok valamit. Meg is, kérdezhetném az ott lévő pultost is. Mivel az van ide írva, hogy gyakran tartózkodott ott. A Fáradt ninja étteremben elsőnek is jobb lenne az ablakon keresztül keresgélni. Azután bejutni és bent is körülnézni.~
Mikor végiggondolta a tervet, egyből kivitelezte a jutsut.
- Bunshin no jutsu!
Miután megjelent intettek egymásnak és elindultak mindketten a céljuk felé.

*Sawaka végighallgatta mestere mondatait, és igencsak meglepődött.*

~Oininekhez? Te jó ég. Nagyobbra törnek a terveim mint gondoltam volna. Nos nem is rossz ötlet..
Sőt egyre inkább tetszik a dolog. Viszont igaza van a senseinek. Ehhez nagyon jól kell teljesítenem. Muszáj lesz a lehető legjobb formámat hoznom. Akkor ezek után semmi hülyéskedés, és csak a feladatra koncentrálok. Nem foglalkozom fölösleges dolgokkal. Húh már most nehéznek tűnik az ami előttem áll..~

*Miután a sensei elmondta a feladatot, és a jutalmat, Sawaka-nak még meglepődnie sem volt ideje ugyanis egy papírfecni hullott alá a semmiből. A fiú elkapta.*

~Az első elemét? Te jó ég. Ennél jobb nem is lehetne. Úgy látszik a főnök nem tököl, egyből a mély vízbe dob minket. Mondjuk a feladat nem túl nehéz de lehet, hogy a mester belecsempészett valamit amitől majd leesik az állunk. Legszívesebben már most megindulnék. De még ezt a nyamvadt fecnit sem olvastam el...~

*Sawaka olvasni kezdte a fecnit amin az alábbi szöveg állt:
"Hol lehet a sensei? Madarak csiripelték, gyakran megfordul itt, az emberek itt csodálják a papírok minden szegletét, de mi lehet a papírokon, és hányan nézhetik meg őket? Művészet vagy titkos írás?"*

~Hmm. Rébusz. Nagyszerű. Nos lássuk. Művészet vagy titkos írás. Az a gond, hogy nem ismerem a sensei-t így nem tudom kitalálni, hogy hol lenne szívesebben. Persze ha ismerném akkor pont oda nem menne ahol szívesen lenne mivel tudnám, hogy hol van szívesen, és Ő egyből rájönne, hogy ott keresném először. Na ezt jól megaszontam...
Szóval vagy a Kádban van ahova Én is szívesen járok vagy...hú tököm tudja hol.~

*Sawaka néz egy nagyot.*
~ A fenébe gyorsan ki kell találnom, hogy melyik a második helyszín... Na majd útközben először úgyis csak egy valamit nézhetek meg. Hacsak nem klónozom magam. Bár nem biztos, hogy úgy szabályos. Nagyon érdekes. A fenébe induljunk már!~
*A fiú rohanni kezd a KAD irányába, és meg sem áll a bejáratig.*

"Aj mi ez a zaj" A vekker hangját hallom, még nem tértem magamhoz. Fáradtan kinyúlok oldalra lekapcsolom az ébresztőt. Fordulok egyet majd hirtelen felpattanok. "Ma osztanak minket csapatokba" Sietve kiugrok az ágyból be a zuhany alá. Kapkodva öltözök, csodával határos módon minden ruhadarabot rendben sikerül felhúznom. A fejpántom felkötésére viszont külön oda figyeltem. Lesietek az emeletről anyum az arcomra lehel egy puszit. Miközben oda adja a reggelim, amit előre becsomagolt, mert sejtette nem fogok otthon enni.
- Na de anya én már Ninja vagyok- szóltam durcásan. Közben az arcom törölgettem.
- Te mindig az én kicsi fiam maradsz- válaszolta széles mosollyal. -Na eredj mutasd meg nekik milyen az én fiam.
- Szia, anya - már rohantam is ki az ajtón.
Az utcákon a szokásos köd uralkodott. Legalább az eső nem esett. Még a nap is alig kelt fel ezt is onnan tudtam, hogy látszott a köd. Ismerős utakon rohantam végig a kiképző terepig. Meg is érkeztem, úgy nézem én érkeztem elsőnek. Nem volt más hátra nekidőltem egy fának és egy kunaival kezdtem játszani még a többiek megérkeznek.

Hajnal van Apám kovácsolására ébredtem mivel ez 1 különlegesebb nap mint a többi ezért inkább készülök. Ilyenkor nincs itt anyu mikor kéne mert éhen halok de mivel úgyis utálja mikor ninja dolgokról beszélek nem is túl nagy gond. bemegyek apámhoz a műhelybe és meg kérdezem hogy, -mit eszünk? -hát te fiam bemész a városba és veszel valamit reggelire. Apám adott Ryo-t és elindultam. A városban alig vannak emberek de így nem kel beszélnem velük és társalognom olyanokkal akikkel nem szívesen és ezáltal törődhetek a magam dolgával.
Az éteremben van 1 ismeretlen nő akinek fekete hosszú haja van nem látom az arcát de most nem is érdekel mert el fogok késni gyorsan meg kajálok az éterembe. Fizetek és már ott se vagyok. a helyszínre érkezek úgy nézem ismerkedhetem volna a lánnyal mert még a tanár sincs itt de most már mindegy. Oda megyek és meg próbálok szoba elegyedni vele..

Ma van a nagy nap. Az első csapattalálkozás napja. Tegnap este korán lefeküdtem, hogy aztán ne jelentsen gondot a korán kelés. Hirtelen nagy zaj. Az ébresztő megszólalt. Szerencsére ahogy vártam nem jelentett nagy gondot a felkelés. Habár még pár percig feküdtem az ágyba azon gondolkodva vajon milyenek lesznek a csapattársaim. És milyen milyen lesz a sensei. „ Na, de sietni kell nem kéne elkésnem.” Gyorsan bementem a konyhába.
- Szervusz kisfiam!- szólt anyám. - Szia anya! Köszi, hogy megcsináltad a reggelit. –
Ekkor leültem a székre és elfogyasztottam a reggelimet. Felálltam és siettem a fürdőbe megmosakodni és átöltözni. Mielőtt kimentem volna a fürdőből belenéztem a tükörbe. Valami nem stimmelt, de nem tudtam mi. Gondoltam mindegy, úgyse lehet annyira fontos. Elrakom a fegyvereket, elköszönök anyámtól. Lépnék ki az ajtón és hirtelen eszembe jutott: nincs rajtam a fejpánt. Hirtelen megijedtem vajon hova rakhattam. Szaladok vissza a konyhába:
- Anya nem láttad a fejpántom? –mondtam ijedten, hiszen nemrég lettem genin nem veszíthetem el. – Nem fiam nem láttam. – válaszolt. Ekkor nagyon megrémültem. Táskámat ledobva rohantam át a lakáson. Felforgattam mindent, de sehol semmi. Ahogy mennék ki a szobámból egy csillanó fény jön a polcomról. A fejpántom. Gondolhattam volna, hiszen tegnap direkt a leg láthatóbb helyre raktam le mégsem figyeltem. Felvettem a fejemre és rohantam ki. Már mentem volna ki az ajtón, mikor megszólalt anyám : - Ryouji a táskád nem kell? Ekkor pirosló arccal odamentem hozzá és felvettem a táskám, majd elköszöntem tőle. Végre kijutottam a házból. A legrövidebb úton kezdtem el futni a kiképző terep felé. Mikor odaértem 2 ismeretlen arc beszélgetett egymással. Biztos ők lesznek a csapattársaim. Odamentem hozzájuk és beszálltam én is a beszélgetésbe.

A három fiatal éppen egymással kezdett volna megismerkedni, amikor egy ismeretlen magas férfi nyitotta ki a terep már rozsdásodó ajtaját és csapta be maga után. Hátán négy kard volt található kettő-kettő keresztbe, ruházata sötét volt, viszont haja szőke. Éles fogait előszeretettel mutogatta, arcán keresztbe egy hatalmas heg éktelenkedett. Mikor a közeletekbe ért körbenézett, mint aki nem is tudja éppen hol van , majd észrevett titeket, akik némán nézték végig a fura shinobi bevonulását.
-Hé ti hárman! Ansuke, Ryouji és Kenshin ugyebár? A Jouninra vártok, aki tanítani fog titeket mi?-Kérdezte a férfi, miközben vakargatni kezdte a hegét, elég idegesítő egy látvány volt.
-Van egy rossz és egy jó hírem kisegerek! A jó az hogy már nem kell várnotok ugyanis megérkezett az illető. A rossz pedig az, hogy a nevem Harada és én leszek a sensei-etek vagy a kapitányotok. Az utóbbi szót jobban szeretem. Szólítsatok Harada kapitánynak, az emlékeztet engem a háborúra!-Mondta nevetve, de kacaja korántsem volt vicces vagy barátságos, inkább rideg és félelmetes.
-Na gyertek ide, üljünk körbe. Első körben mindenki feltehet egy kérdést nekem bármiről, amiről akar, kivéve arról hogy hogyan születik a gyerek. Aztán mutatkozzatok be egymásnak és nekem. No ki kezdi?
-Kérdezte és páztátza szemeivel a három új tanítványát Harada.

- Sziasztok- üdvözölöm széles mosollyal az arcomon a többieket.
"Szóval ők a társaim. Egy elég zárkózott fiú. A köszönése se volt túl határozott. A másik viszont határozottan társasági ember csak úgy ide jött. Már kezdtem volna bele a bemutatkozásba, mikor éles zaj ütötte meg a fülem. A kapu kinyílt és egy eléggé hadviselt ninja lépett be rajta. Becsapta az ajtót maga után, de ez felesleges volt mert mind a 3-an őt figyeltük. "Szóval ő lesz a senseijünk? Kicsit jobban megnézve a szemem az arcán akadt meg ahol egy nagy heg húzódott keresztbe. Miután le tudtam róla venni a szemem a 4 kard is feltűnt a hátán. "4 kard? Hogy képes egyszerre 4 kardot forgatni?" Kicsit esetlenül néz körül, mint aki az se tudja hol van. Remény csillog a szememben, hogy nem ez a brutális alak lesz a mesterünk. A remény hamar el is illan, észrevett minket. A kérdésére, hogy mi várunk-e a jounin-ra nem tudtam válaszolni csak némán bólogatni. Amúgy se szép a sebhely az arcán és még vakargatással fel is hívja rá a figyelmet. Irtózom ettől az alaktól. "Szólítsuk kapitánynak? Részemről rendben semmit nem veszhetek vele." Kicsit sikerül oldania a hangulatot bennem. Az viccesnek szánt megjegyzésével. Így bátran jelentkeztem, hogy én szeretnék elsőnek kérdezni és, hogy én fogok először bemutatkozni.
-Harada-kicsit megtorpanok-kapitány. Én azt szeretném kérdezni miért 4 kardot hord magánál?-kérdezem kicsit félénk hangnemben. Igazság szerint a heg keletkezésének körülményeire nem merek rákérdezni.
A választ türelmesen végig hallgatom majd nekiállok a bemutatkozásnak:
- Tewian Kenshin vagyok 14 éves. Édesanyám ninja volt így én is az szeretnék lenni. Szeretek horgászni és nagyon tetszenek a kardok.- az izgalomtól nem tudtam többet mondani csak ennyi jutott eszembe.

-Hali - köszöntöttem a társamat.
De nem igazán tudtam mit mondani neki. Közben megérkezett a másik társam neki is köszöntem. A pillanatnyi csend nem sokáig tartott és a sensej máris betoppant. Az ajtóval fölösleges zajt csapott, egy életerős férfi volt. Ahogy közelebb ért úgy tűnt fel az arcán lévő seb hely aminek láttán elborzadtam, hogy ilyen következménye is lehet egy ninja életének. Cseppet se lepődtem meg, a tanár személyén a mai napom után. Egy erőszakos kegyetlen ember benyomását keltette akin jócskán nyomot hagyott a háború. Már épen akartam volna valamit kérdezni mire meg szollal
-Ti vagytok e a geninek akik a jouninra várnak?
Mivel 3 fős csoportokra vagyunk osztva rajtunk kívül senki sincs itt ezért fölöslegesnek tartottam a választ. A rövid bemutatkozása se tette valami vonzóvá. Másra hagytam a kezdést. Nem akartam az első áldozata lenni. Hm... Kenshin kérdése érdekesnek tűnik. Most én jövők mivel nem érdekel mi mivéget ezért inkább a kérdésem.
-Mikor volt utoljára barátnője? -kérdeztem érdeklődve. Majd miután meghallgattam a választ kezdtem a bemutatkozásom:
- Nagami Ansuke a becses nevem édesanyámmal és édesapámmal élek egy fedél alatt. Többnyire jobban szeretem ha csend van körülöttem de ha berágatnak kifordulok magamból - fejeztem be a rövid bemutatkozásom.

Miután megérkeztem egy köszönés után már nyikorgó hang keltette fel a figyelmünket. Egy sötét ruhás alak lépett be és csapta be maga után az ajtót. „Ez meg ki lehet?” Ahogy kezdett közeledni felénk egyre jobban látszódott az arca. Egy jókora heg volt az rajta. Eléggé fura látvány volt és ahogy odapillantottam a többiekre ők nekik sem volt egy hétköznapi dolog. Ezután a 4 kard tűnt fel a hátán. Vajon azt mind egyszerre tudja használni? Ilyet se láttam még. Amikor odaért hozzánk körülnézett, majd a nevünket elmondta. Ez nagyon megdöbbentett, de folytatta a tovább a mondatot. Amikor megkérdezte hogy egy jouninra várunk-e már tudtam ő lesz a mi senseiünk. Azt mondta szólítsuk Harada kapitánynak. Habár nekem a sensei jobban tetszene, de ha őt ez megnyugtatja, akkor nincs ellenvetésem. Mikor mondta, hogy feltehetünk neki egy kérdést csak nem azt hogyan születik egy gyerek, akkor kicsit elmosolyodtam. Mégse olyan alak, mint amilyet a külsejéből lehet látni. Utolsónak kérdezek, de mégis mit? Kenshin már elmondta amit szerettem volna. Rám került a sor és a kérdésem pedig : - Harada kapitány, miért pont erre a régi kiképzőterepre hívott minket első csapattalálkozóra? – majd ezután a kérdés után bemutatkoztam. – A nevem Fujiwara Ryouji! Apámmal és anyámmal élek egy házban. Általában bőbeszédű barátkozós típus vagyok, de nem szeretem ha engem vagy a bajtársaimat gúnyolják. Utálok várni. – szerintem ennyi épp elég volt és vártam, hogy most mi fog következni.

A kapitányotok figyelmesen halgatta végig a bemutatkozásotokat, látszott rajta hogy tényleg érdekli milyen emberek is az újdonsült tanítványai. ~ Remek, egy mogorva oroszlán, egy halász kardforgató és egy türelmetlen de bátor kismócsing. Rosszabbra számítottam, a háborúkhoz képest gyerekjáték lezs kiképezni őket. Ha túlélem...~ Gondolta magában Harada, majd ő maga is válaszolt a kérdésekre, amiket ti feltettetek neki.
-Nos kezdjük a legegyszerűbb kérdéssel. Nős vagyok, a feleségem remek szakács, ha keményen dolgoztok talán átjöhettek néha egy ingyen ramenre.- Mondta a rideg mosolyával, mintha megmérgezni hívna át titeket...-A következő kérdésre nem szavakkal válaszolnék.- Még ki sem mondta a mondat végét, mikor hátr nyúlt a négy kardjáért és feldobta azokat a levegőbe. Egyet a szájával, egy abal kezével, egyet a jobb hónaljával, egyet pedig bal térdizületével fogott össze. Elég komikus látvány nyújtott, de még mielőtt bármilyen reakciót kiválthatott volna belőletek vilámgyorsan egy szaltóval az két szalma bábú mellett termett, egy rúgással fejbe szúrta az egyiket, majd a hónaljánál lévővel a másikat is lefejezte, végezetül pediga karjával lévővel ketté vágta mindkét bábút, amik felétek repültek, de még mielőtt nektek eshettek volna az utolsó kardjával feltűzte őket egy közeli fára.-Nos elegendő volt a válaszom?-Kérdezte, miközben összeszedte a kardjait. -Szeretem a kardokat remélem Ansuke meg Ryouji sem veti meg őket. Az utolsó kérdésre sem nehéz a válasz. Veszélyes időket élünk át a kiképzést azonnal elkezdjük! Mostantól harcosok vagytok, mindig hallgassatok rám és nem lesz gáz. Na talpra kisegerek! Kezdjük el!- Parancsolta nektek a Jounin.

Hát véleményem semmit nem változik a többiekről, nem csalt az első benyomásom. Ansukét továbbra se tartom túl nagy társasági lénynek viszont Ryouji elég szimpatikus. A senseitől még mindig a hideg ráz ki, próbál kicsit közvetlenebb lenni felénk, de nem megy neki. Na a sensei is végzett a bemutatkozással ahogy sejtettem a kérdésemre nem sok választ kaptam. Kis hatás szünet után viszont megszólal és kardot ránt. Mire felfoghattam volna vagy egyáltalán tudatosult volna bennem, hogy mégis milyen hülye pózt vett fel máris akcióba lendült. A szemeim alig bírják követni a mozdulatait. "Atya ég milyen hihetetlenül gyors szóval ilyen egy igazi ninja." gondoltam. Máris végzett a művelettel."Nagyon hatékony csak tudnám miért ilye hülye pózban tartja a kardokat. Ha nekem is így kell fogni a kardot inkább nem fogom megtanulni hiába tetszenek a gyilkolás eme eszközei. Véget ért a gondolat menetem és jelzésként meghúzom a fejpántom és örömteli arccal várom, hogy végre elkezdhessük az edzést.

"A kérdésem a válasz kielégítővolt." karba tett kézzel el fordulok és a kék eget nézem majd hirtelen halk suhintást halok odakapom a fejem és csak annyit látok hogy a bábuknál nagy vagdosást hajtott végre nem értetem hogy mi céllal talán ezt kel utánoznunk? De aztán eszembe jutott Kenshin kérdése „Minek neki 4 kard?” és az a nagy gyorsaság amivel lecsapott a bábukra hirtelen megértettem kevés vagyok én még a hoz hogy elérjem hogy megváltsam a világot. De a gondolatom nem tudtam befejezni folyamatosan Kenshin döbbenete és mosolya látszódott az arcán és nem tudtam hogy mi ilyen vicces... Na de eddig tartott a bemutató és a bábukra alig lehet rá ismerni.

Ansuke kérdésére a válasz elég meglepő volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nyugodtan válaszol erre a kérdésre. És az hogy meghívott minket enni, ha keményen dolgozunk szerintem egész kedves volt. Habár még nem tudom mi jelent neki kemény munkát. Kenshin kérdésének a válaszára viszont kíváncsi voltam. Mikor vártam a mondatot más dolog történt. Elővette a kardjait és nekirontott a bábúknak. Hihetetlen gyorsan darabokra szedte őket majd a fejüket a fához szögezte. „ Bámulatos! Jó sok gyakorlás kelhet, hogy így tudjunk használni egy kardot.” Miután összeszedte a kardjait jött nekem a válasz. Gondoltam, hogy elkezdjük az edzést, de azért biztos ami biztos megkérdezem tőle. Amikor mondta, hogy talpra izgatottan felálltam várva, hogy mi lesz a feladat.

Harada kapitány végignézett rajtatok, majd bólintott, látva, hogy készen álltok. -Elsőnek kideritünk valamit rólatok. Általában nem ezzel kezdeném rögtön az edzést de mint mondtam veszélyes időket élünk.- Szavai közben a hegét vakargatta, mint általában, hamar rájöttetek, hogy ezt a rossz szokását el kell tűrnötök. -Szóval, azt szeretném, hogy minnél többet tudjatok és minnél jobban. Az akadémián megtanultátok mi is az a Chakra és alap jutsukat is tudtok.- Ez világos volt nektek is eddig.
-Na de! A chakrátoknak van egy különleges tulajdonsága, az elemi beállítottság. Ez azt jelenti kisegerek, hogy a természet öt eleméből, képesek vagytok feloldani egyet és azt írányítani, olyan jutsukat létrehozni. Persze kezdetben nagyon alapszinten. Az öt elem a Tűz, a Víz, a Föld, a Szél és a Vilám. A mi népünkre főleg a Vízelemű chakra jellemző, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül azt, vagy csak azt tudná egy Kirigakurrei feloldani.- Magyarázata végén elővett egy tekercset, majd megidézett belőle három papírcetlit, amik egyenesen felétek szálltak, ti pedig elkaptátok azokat.- Vezessétek a chakrátokat ezekbe a különleges papírokba, mintha jutsut próbálnátok létrehozni. Lehet nem fog elsőre menni. Ha a papír begyullad, akkor Tűz, ha átnedvesedik, akkor Víz, ha keményebb lesz, akkor Föld, ha ketté szakad, akkor Szél és ha összegyűrödik magától, akkor pedig Villám elemű a Chakrátok elsődlegesen.
- Fejezte be vicsorogva. -Na gyerünk fiatalok, kiváncsi vagyok!

Mikor végignézett rajtunk, majd bólintott egyet nem tudtam mire gondol. Felmért minket? Esetleg valamire megfelelünk? „Úgy néz ki az utóbbi.” Ezután megint a hegét vakargatta. Megpróbáltam elterelni róla a figyelmem, de egyben mégis figyelnem kellet mit mond. Ahogy végre befejezte odafordultam és a chakráknak az eleméről kezdett el beszélni. Kezdett érdekelni a dolog. Mindig is szerettem volna valami hasonlót. Habár azt hittem ez még messzebb van úgy néz ki Harada kapitány előbbre tette ezt. Eléggé izgultam amikor egy megidézett papír szállt felém. Mondta, hogy vezessük bele a chakránkat a papírba. Majd ezután elmondta hogy mikor mi történik a cetlivel. Mikor koncentráltam a papírdarabba a chakrámat eléggé jól leizzadtam. Mintha a sivatagba lennénk a tűző napon. Nem értettem miért, lehet, hogy ennek köze van a chakrámhoz? Mindenesetre folytattam tovább várva, hogy mi fog történni a cetlivel.

Mikor végig tekintett rajtuk nem értetem mit néz de mikor bólintott éreztem hogy valamire készülni kéne. Ekkor egy tekercset vett elő és én kérdezni akartam volna valamit de egy papír lap repült felém amit sikeresen elkaptam és a feladatott türelmesen végig hallgattam sajna egy kicsit elbambultam azon amiket mondott -a csakrának elemei lenének? hm... motyogtam halkan de Ryouji hamar neki látott a feladatnak és én se akartam lemaradni nekiláttam a feladatnak. Elég fura hogy egy papír fecnibe chakrát vezessek de jó hiszen biztos tudja miről beszél. Miközben a papír lapra koncentrálok úgy érzem mintha nő a feszültség körülöttem ez jócskán megnehezítette a koncentrálásom. Hirtelen miközben koncentrálok fel álla szőr a hátamon mint viharban a villámlás hátán.

A sensei végig hordja rajtunk a tekintetét majd bólint jelezvén, hogy kezdi az edzést. Már vártam milyen edzésbe lesz részünk erre lekezd mesélni az elemi chakráról. "Francba elméleti óra. . .". Nagyából figyeltek arra amit mond, de a fejemet önkéntelenül is el-el forgatom mert idegesít ahogy a sebhelyét vakarja. "Nem igaz, hogy nem tudja abbahagyni látjuk nagy veterán, de nem kéne állandóan erre felhívni a figyelmünket" Miközben elmélkedtem egy tekercset vesz elő. A fejem oda fordítom és figyelek rögtön egy idéző jutsu és máris repül felénk 1-1 papírfecni elkapom az enyémet. Figyelek nagyon az utolsó instrukciókra, hogy mégis mi célja a papíroknak.

"Szóval chakrát kell belevezetnünk, hogy is kell azt?" Kezdem az elmélkedést miközben beugranak az akadémián tanultak."Megvan a chakra rendszer olyan mint az ér rendszer, a jutsukhoz is ezt használjuk, akkor csak koncentrálnom kell". Lehunyom a szemem, hogy a fák mozgása vagy az árnyékok játéka se vonják el a figyelmem. "Egyenletes mély légzés. Rendben." Kezdem adni magamnak az instrukciókat."Koncentráljunk az ujjakra. Minden erőt vezessünk oda. Rendben. Fenébe mégse. . . Le kell nyugodnom még 1 szer. Szóval a kézre koncentráljunk. Ez-az érzem ahogy az erő a karjaimba hatol. Na most tovább az ujjakba. Meg is volnék. Akkor most a papírba. Ez-az sikerült." Kinyitom a szemem és látom, hogy a papír . . .
// Rád bízom a chakra típusom//

Mindhárman sikeresen végrehajtottátok a feladatot. Ryouji papírja szinte egyből meggyulladt, a shinobi jelölt egyből el is dobta a papírt majd jól megtaposta, nehogy a fű is lángra kapjon. Ansuke papírja egy pár másodpercig nem reagált majd összegyűrődött. A fiú elégedetten szorította össze az öklét. Kenshin papírja első kísérletre nem reagált a chakrára, legalábbis a fiú szerint, aki nem vette észre az apró szakadást, ami aztán második próbára már tízszeresére nőtt. Harada kapitány füttyentett egyet.
-Ejha srácok! Az egy dolog, hogy valakinek nem víz az eleme, dehogy egyikőtöknek sem az a csapatból, elég ritkaság errefelé. Ryouji a te elemed a Tűz, ez egy viszonylag könnyen tanulható elem és remekül kombinálható a Széllel, viszont a Víz elem ellen nem sok esélye van. Ansuke a te elsődleges elemed a Raiton vagyis a Villám. Ez az elem erős a Föld elemmel szemben, viszont a Szél ellen reménytelen. A villám technikák Kumogakuréból származnak. Kenshin te leptél meg a legjobban! A Szél elem talán a legritkább és a legnehezebben tanulható, viszont nagyon sok oldalú. Egyedül a Tűz tudja megfékezni. Tűz, Szél, Villám.-Fejezte be a Jounin. Látszott rajta, hogy elégedett az eredménnyel.
-Viszont még nem kezdhettek el elemi jutsut tanulni, amíg nem tudjátok használni a chakrátokat megfelelően. Az alap jutsuhoz is túl sok chakrát használnak a kezdők, mert nem kontrolálják jól azt. Most ezt fogjátok elsajátítani, hogy még erősebbek legyetek kisegerek! Mondjátok szerettek fára mászni?-Kérdezte Harada, ti pedig értetlenül néztetek.

Kinyitom a szemem és látom az elszakadt papírt. "Ez az reagált a chakrámra." Vigyorogva nézek a többiekre, hogy ellenőrizzem végeztek-e már. Kis híján elnevetem magam azon ahogy Ryouji a papírfecnit tapossa ami még mindig füstölt a talpa alatt. Ansuke papírjával nem igazán látom mi történt, de a tekintete elárulta, hogy neki is sikerült. A sensei füttyentésére a szemem se rebben, a fejem a sensei felé fordítom. Meghallgatom a véleményét a chakra típusainkról. Kicsit elcsüggedtem. "Ansuke és Ryouji olyan szerencsések. A villám és a tűz igazi pusztító erő, nekem meg egy satnya szél jutott. Ráadásul még nehezen is tanulható.". A kapitány folytatta a mondani valóját. Örültem neki, hogy végre edzésbe kezdünk mert nem igazán maradt életkedvem miután rájöttem én vagyok a leggyengébb a csapatból. De meghűlt bennem a vér jól hallok-e. "Fát mászunk, 7 éves korom óta tudok fát mászni . . .". Normál esetbe már hangosan értetlenkedtem volna, de most nem volt kedvem hozzá csak vártam a fejleményeket.

Kinyitom a szemem és a papírom nem reagált kezdtem épp feladni mire Ryouji papírja meggyulladt és erre az én cetlimre nézek majd hirtelen reagálni kezd.Kinyitom a szemem és a papírom nem reagált kezdtem épp feladni mire Ryouji papírja meggyulladt és erre az én cetlimre nézek majd hirtelen reagálni kezd.
-Ez az! Mondtam motyogva. Rá tekintek Kenshin cetliére és nem látok rajta semmi különöset elfordulok hogy, az eget nézem. De a szemem megakad a sensejen és nem értem hogy mit néz annyira na de megszólal
-Ejha srácok! Az egy dolog, hogy valakinek nem víz az eleme, dehogy egyikőtöknek sem az a csapatból, elég ritkaság errefelé. Akkor ez 1 különlegesebb csapat mint a többi. Fojtatom az elmélkedést és 1 kis idő után fel kapom a fejem -Ansuke a te elsődleges elemed a Raiton vagyis a Villám. Hallgatom azt amit a kapitány mond. ''Nos tehát Ryouji:tűz. én:villám, Kenshin:szél ... az enyém nem kombinálható az övékével de legalább ki az ö gyengeségüket körülbelül,, ekkor karba tett kézzel fojtatom a figyelgetést és a tanár kérdésere hogy
-Mondjátok szerettek fára mászni? -Harada kapitány én 4 hetente felmászok éjszaka a házunk előtti fára és a teliholdat nézem gyakran ott is alszok el.

Ahogy koncentráltam a chakrámat a cetlibe hirtelen egy kis füstszagot éreztem. Odakaptam a fejem és a papír kigyulladt. Gyorsan eldobtam és eltapostam mielőtt más is kigyulladt volna. „ Tehát ezért volt melegem.” Néztem a többieket, hogy nekik milyen az elemük. Ansuke-nak nem láttam csak azt, hogy ökölbe tartja a kezét. Kenshin-én viszont semmit nem láttam. Majd hirtelen egy jó nagy vágás keletkezett a papíron. „ Tehát szél.” Miután mindegyikőnk végzett ezze, Harada kapitány elmondott pár dolgot. Meglepődtem, amikor mondta, hogy könnyen tanulható a tűz elem. Mindig azt hittem, hogy egy nehezen tanulható. „ Úgy néz ki Kenshin-nel jó páros leszünk.” Folytatta tovább a beszédét. Ekkor tudtam meg, hogy Ansuke eleme a villám. Ezek szerint senki se kapott víz elemet. Amikor befejezte azt gondoltam, hogy meg fogunk tanulni egy elemi jutsut. Ám mégse. „ Fára mászni? Már rég óta nem másztam fát. Biztos, hogy nem egyszer módszerrel fogunk fát mászni” Ekkor bólintottam egyet és vártam tovább, hogy mit mond.

Harada bólintott, örült hogy tudtok fára mászni, ám mikor már azt hittétek, hogy könnyű dolgotok lesz a kapitányotok gonoszul elmosolyodott és megvakargatta a hegét. Lassú léptekkel elindult egy közeli fához, majd közvetlenül előtte áll meg. -No jól van kisegerek, de vajon így is tudtok? Nem hiszem!-Jelentette ki majd egszerűen lassú léptekkel felsétált a fán, mintha nem is hatna rá semmilyen fizikai törvény. Végül egy erősebb ágon állt meg fejjel lefelé és úgy szólt le nektek, akik csak ámultatok a mutatványon. -Aki jól tudja írányítani a chakráját, bizony sokmindenre képes. Ez egy alapszintű Genin gyakorlat, amely során a lábatokba kell vezetnetek a chakrátokat, úgy mint a kezetekbe az előbb. Ám ez sokkal nehezebb, és ügyelni kell a megfelelő mennyiségre. Ha megtanuljátok ezt és kellően tudjátok alkalmazni, akkor felkészültetek az elemi jutsuk tanulására.-Ezután egy szaltóval ismét a földön termett. -Próbáljátok meg de nekifutásból! Van itt elég fa válasszatok és ne a másikat figyeljétek, magatokra koncentráljatok. Találjátok meg a kellő chakra mennyiséget. Mindig próbáljatok egyre magasabbra jutni, jelöljétek meg egy Kunai késsel az eredményeket. Aki elsőnek teljesíti a gyakorlatot az jutalmat kap!-Ösztönzött titeket még valamivel a Jounin, majd intett hogy a tiétek a terep.

''Most meg mért néz ilyen gonoszul rám? hmm...,, gondoltam magamban mi alatt a kapitány már megint a hegét vakarja ''jó jó rossz szokása de ez hosszú távon már elég frusztráló.,, -No jól van kisegerek, de vajon így is tudtok? Nem hiszem! néztem kíváncsiskodva mit csinál és nem hiszek a szememnek. '' így fára mászni? ez elképesztő és vajon eszt hosszútávon is fent tudja tartani?,, a kapitány fojtatja a beszédet -Aki jól tudja irányítani a chakráját, bizony sok mindenre képes. Ez egy alapszintű Genin gyakorlat, amely során a lábatokba kell vezetnetek a chakrátokat, úgy mint a kezetekbe az előbb. ''Értem de az akadémián is sokáig tartott mire valami jutsu féleséget tudtuk megcsinálni. Bár most a tapasztalat megvan csak az adott pontba kel irányítani,, A kapitány beszélt még 1 ideig.Én meg neki láttam a feladatnak amint lehetett.

-na a kor gyerünk srácok! kezdjük el. Mondtam nagy önbizalommal. A chakrát a lábamba irányítom érzem hogy eloszlik a talpamon és el kezdek futni a fa felé -1. lépés 2. lépés 3. lépés és a! negyedig lépésnél le esek. A zuhanás közben megállt be nem az ütőér majd a hátamra esek felállok és egy picit kifújom magam. "áú ez az esés az nagyon fájt és még csak időm se volt bejelölni hogy hol jártam,, Körbenézek és látom hogy a többiek is csinálják a feladatot.
A talajról felállok és újra koncentrálni kezdek nekirohanok a fának amire sikeresen fel futok valameddig de, el vesztem a koncentrálásomat gyorsan megvágom hogy meddig sikerült fel futni és leesek alig volt néhány másod perem bejelölni de, most sikerült. Az esést sérülés nélkül megúszom. Fel nézek hogy meddig sikerült és látom hogy a fa egynegyedéig sikerült fel futni. Ránézek a többiek eredményére.