Kiképzőterepek

Reggel nagy izgalommal kelek és fogyasztom el szerénynek nem mondható reggelimet. A szobámba még egyszer ellenőrzöm a felszerelésemet, majd a fejpántot megkötöm a könyököm fölött, és indulás. Gyönyörű reggel van, az ég tiszta, szél se rebben.
- Kiváló nap ez a ninja út kezdéséhez! - mondom magamnak útközben. Egy félórás séta után érkezek meg a megadott helyszínre, ahol már látom, hogy valaki várakozik, de az nem Hitsuki.
- Már megint késik. - mondom magamnak. Azzal odamegyek a fiúhoz. - Üdv! Te is a csapat beosztásra vársz?
Közben kezet nyújtok felé.
- A nevem Sessoku Urami.

Meghallom, hogy valaki közeleg, és vigyorogva fordulok hozzá, reménykedve, hogy egy nő az. Mikor a gyors 360°-os mozdulat megtörtént, jövök rá, hogy ez egy fiú, egy rivális- ám pár másodperc múlva állapítom meg, hogy ő nem lehet több 13-nál, sőt, talán még annál is kevesebb, így ő alsóbbrendű e téren. Aztán a fiú elkezd felém jönni, és rögtön, ahogy ide ér, kérdez tőlem.
- Üdv! Te is a csapat beosztásra vársz?- kérdezi.
- Igen..- motyogom, majd, hogy biztosra menjek, hogy érti, bólintok mellé. Aztán kezet nyújt, melyet kicsit vonakodva, de elfogadok
- A nevem Sessoku Urami.
- Az enyém.. Shinichi no Minovara. - próbálok mosolyt erőltetni magamra, ami ezen a napon először sikerül is. Aztán nyüszítés üti meg a fülem, mire a mosolyom eltűnik, felvonom a szemöldököm, és lenézek.
- Ja, és ő Bakuchiku, a vidrám. Örülnék neki, ha mind jól ki jönnénk egymással.

Reggel arra ébredek, hogy a nap süti az arcomat, a madarak csiripelnek a fákon, és hogy szól az ébresztőórám. Kinyomom a hangos zajt, majd felülök az ágyamba, és egy kellemeset nyújtózok.
- Jaj, ez de jól esik! - mondom eléggé álmos hangon. Mikor reggel körbenézek a szobámban, a szokásos rendetlenséget látom magam körül.
- Ajjaj, ez így nem lesz jó! - riadt hangon mondom, majd azzal a lendülettel kipattanok az ágyból, és rendet is csinálok. A nagy takarítás után kimegyek a konyhába, majd megeszem a reggelimet. Aztán felöltözöm, a nyakamba veszem a fejpántomat, és felkiáltok.
- Rettegjetek, emberek, mert itt jön Hatakaru Hitsuki! - és ezzel a mondattal távozok otthonról. Egy 15-20 perc kell ahhoz, hogy a megbeszélt helyre odaérjek. Mikor közeledek, látom, hogy Urami barátom már ott vár, és éppen ismerkedik valakivel.
- Biztosan ő a csapat harmadik tagja - motyogom magam előtt, de mire a gondolataim végére érnék, már ott is állok előttük.
- Feltételezem, hogy ti is a csapatbeosztásra vártok. - mondom, majd Uraminak egy fejbiccentéssel köszönök, de a harmadik srácot nem ismerem, ezért kezet nyújtok neki.
- Szevasz! Én Hatakaru Hitsuki vagyok.

Alighogy az Urami nevezetű fiú megérkezett, egy másik is megjelent. Mikor odaért hozzánk, teljesen ugyanazt csinálja, mint amit előzőleg megérkezett társa tette. Megkérdezi, hogy a csapatbeosztásra várok-e, majd kezet nyújt, és elfogadom. mindezek után bemutatkozik ő is. ~ Hitsukinak hívják, elég érdekes név, de inkább lány jutna róla eszembe, mint egy fiú. Mit fiú, kisfiú! Ők még komplett dedósok hozzám képest. Érzem, hogy ha lesz valami küldetés, akkor annak nehezebb része rám fog hárulni. Nem is értem, hogy tudtam elfogadni, hogy 12 évesekkel legyek egy csapatba. Csak remélni tudom, hogy a mesterünk nő lesz, vagy, hogy küldetés közben majd találkozgatok lányokkal, és flörtölhetek ~ ez az elmélkedés, ami nekem perceknek tűnt, valójában 2 másodpercet vett igénybe, így a többiek nem igazán vehetik észre, hogy én eközben "máshol jártam".
- Az én nevem Shinichi no Minovara. - rázom meg a kezét - Ő pedig a vidrám, Bakuchiku. - mondom, miközben felveszem, és dédelgetni kezdem. Ha más nem, akkor ez maradt meg bennem, ami fiúsnak mondható. ~ De én már nem vagyok fiú, én már férfi vagyok... Érkezzen már meg a mesterünk! ~

//Jut eszembe, Urami, kit szereztél mesélőnek?//

- Örvendek a szerencsének! - mondom a fiúnak. Közben hallom, és látom, hogy megérkezik Hitsuki és üdvözli Shint. Visszabiccentek neki, miközben felém is köszön, majd a vidrához fordulok.
- Szervusz, Bakuchiku! Mivel szeretem az állatokat, nem hiszem, hogy problémát jelentene együtt dolgozni, edzeni vele. - miközben ezeket mondom, körbefordulok és kíváncsian nézem, hogy honnan jöhet a sensei. - Nem kellene már hamarosan itt lennie? Mert eléggé égő lenne, ha pont ő késne el mindjárt az első alkalommal.
Egyenlőre leülök egy közeli kőre és csendben várakozok, hátha hamarosan befut a tanítónk.

//Shino-t kértem meg, hogy meséljen//

-Pedig úgy tűnik, ő késik a legtöbbet. De hát ez jellemző a mesterekre, nem? - mondom úgy, mint egy tényt, amit mindenkinek kötelező lenne tudnia.
Épp új mondandóba kezdenék, mikor Bakuchiku kiugrik a kezemből, rá Uramira, majd Hitsukira, és ott köröz közöttük.
- Ahogy elnézem, kedvel titeket. - na végre valami, ami mosolyra késztet. De most már én is kezdek ideges lenni, mivel mesterünknek tényleg meg kéne már érkeznie.
~ Az se lenne annyira gáz, ha most lefújnák, és más napra tennék ezt a találkozót. Még épp beleférek az időbe, hogy elmenjek a randevúmra. ~

Már már a három főből álló kis genin csapat megtalálja a hangsúlyt egymást között , mikor egy hatalmas porfelhő után megjelenik egy szőke hajú 25 évét taposó férfi. Aki először mosolyog , s mikor rátok néz szája nyíl egyenes lesz.

- Nos, üdv gyerekek. A nevem Yuzashi. Engem bíztak meg a kiképzőtöknek. Ne őrüljetek én se vagyok oda érte, de ez a kötelességem. Az elkövetkezendő években kemény munkában lesz részetek ami igazán lényeges, és részben a célom veletek, hogy tiszteletre méltő köd ninját faragjak belőlet. E mondata után kicsit elhallgat, haját megigazítja , s ismét elkezdi a mondani valóját.
- Most egyenként mutatkozzatok be. Mondjátok el, hogy mi a célotok, miért akartok ninják lenni, miaz amit szerettek és miaz amit nem. Kezdjük is a veled, a vidrás kölyökkel. Utána sorban haladunk.

A mondatom után nem kell sokat várnunk, hisz mellettem hirtelen pukkanás hallatszik, és egy füstfelhőből egy fiatal, szőke férfi lép elő. Kicsit megrezzenek, majd mikor bemutatkozik, kicsit rossz néven veszem, hogy nagyon kemény munkában lesz részünk, illetve, hogy bocsánatot se kér. De nagy képű! Aztán felszólít engem, hogy mutatkozzak be.
- A nevem Shinichi no Minovara, egy igen nemes klánból tartozom, amely főleg vízre specializálódott. Hívjatok csak Shinnek. Nagyon szeretem a nőket, azonbelül velük flörtölni. Kedvelem még ezen kívül a vidrákat, és oda meg vissza vagyok egy jó csípős ramenért, amit nem restek tele rakni narutoval. Ezen kívűl még nagyon jól rajzolok is. Amit nem szeretek... ha ki kell hagynom egy jó randevút egy szép lánnyal-morog-, ha visszautasítanak, ha nem elég csípős a ramen, vagy kihagyják belőle a narutot. A célom az, hogy nagy ninja lehessek, és igazán nem lepne meg, ha egyszer Mizukage lennék. -hisz olyan jóképű, hatalmas, és erős vagyok, folytatom magamban.
- Ő pedig itt Bakuchiku, a vidrám. Rendkívül jól kijövünk egymással, egy húron pendülünk, és még folytathatnám a hasonlatokat. Szeretném, ha ti is jól kijönnétek vele.

Mikor megjelenik a sensei, kissé meglepődöm, de azért örülök, hogy végre itt van. Végighallgatom a bemutatkozását, majd Shin mondókáját, aztán előre lépek.
~ Ez a Shin gyerek kissé beképzelt. ~ gondolom magamban. - A nevem Sessoku Urami. A családomból eddig senki nem volt ninja, szóval erről nemigazán tudok mit mesélni. Szeretem a kalandokat és a jó kajákat. Nem szeretem, ha valaki felbosszant és többet gondol magáról, mint ami. A célom pedig az, hogy egy elismert és legendás ninja legyek, akire büszke lesz Kirigakure.
Nagy levegőt veszek, miután befejeztem, majd visszaülök a kőre, jelezvén, hogy befejeztem a beszélést.

Éppen a fa egyik ágán üldögélek, amikor egy szőke hajú alak egy füstfelhőből előlép. Bemutatkozik, majd megkérdi, hogy mi az életcélunk. Shin bemutatkozására csak egy szó jut eszembe : "nagyképű". Amit Urami mondott, az nagyon nem volt meglepő a számomra, hiszen már évek óta ismerem. És amikor elmondták mind a ketten az álmukat, leugrok a fáról a sensei elé, és belekezdek.
- A nevem Hatakaru Hitsuki. Három generációra visszamenőleg a családomban mindenki egytől egyig ninja. Nem szeretnék szégyent hozni az őseim fejére. Szeretem az izgalmas küzdelmeket, a barbecue-t és szeretnék keményen edzeni, hogy nagyon erős shinobivá váljak. Amit nem szeretek az az, hogy ha kudarcot vallok valamiben. A célom az, hogy a lehető legtöbb küldetést sikeresen végrehajtsam, és mindenáron megvédjem a barátaimat, a családomat, és Kirigakure lakóit. - a hosszú mondandó után egy biccentéssel jelzem, hogy befejeztem a beszámolómat.

Amint mindenki végzett a bemutatkozással, látom, hogy a sensei megvakarja a fejét. ~ Vajon milyen feladatot fog nekünk adni? ~ Aztán már ki is gondolja, és megszólal.
- Látjátok azt a fát ott, arra ki kötöttem két étel utalványt a ramen boltba, a feladat egyszerű. Vegyétek el az utalványt, azonban egy éhen marad. Viszont lehet próbálkozni egyedül is, de nem ajánlott. Tehát csapatként kell működnötök.
Amint ezt elmondta, rögtön ott termett, a fa mellett. Rá nézek a fiúkra, akik valószínűleg jobb híján majd ketten mennek. ~ Bennem még nem bíznak meg, na, nem, mintha szükségem lenne rá. ~
- Shunshin no Jutsu! Bunshin no Jutsu! - kiáltom, majd kézjeleket formázva elkezdek futni a klónommal együtt a fa felé (erre még képes egy sima klón, nem?). Időközben alig láthatóan előkapok egy kunait, és nekiugrok a fának, hogy ha kell, majd a kunai-val hárítsam a támadást, és ezután megszerezzem a kupont. Felcsillan a szemem, ahogy már csak milliméterek választanak el.

A bemutatkozás után a sensei egy rövid fejvakarást követően elmondja az első feladatunkat. Épp elkezdek valami tervszerűséget kiagyalni, amikor Shint hirtelen egymaga kezd el nekitámadni a senseinek.
- Na ez aztán csapatmunka. - mondom Hitsukinak, majd egy mosoly jelenik meg az arcomon. - Na az ilyenektől kapok agygörcsöt. De, ha nem sietünk lenyúlja mindkettőt a végén! Figyelj, van egy ötletem. Amint láthattuk a sensei sokkal gyorsabb nálunk, tehát ezzel nem tudjuk megverni. Viszont meg kéne tapasztalni mennyire tudja megosztani a figyelmét. Fussunk neki egyszerre ketten, aztán te indulj balra én pedig jobbra. Ha szerencsénk van, akkor csak az egyikünk támadását lesz képes védeni és a másik megszerezheti az utalványt. Benne vagy?
Ha igennel válaszol, akkor elindulok a terv szerint, miközben a Sunshin no Jutsu pecsétjeit formázom.

//Sajnálom a kései választ, de eléggé mozgalmas hét áll mögöttem//

A sensei a bemutatkozások végighallgatása után elmondja első feladatunkat. Meg kell szerezni egy utalványt a rameneshez.
~ Ez mos valami vicc, vagy tényleg ez a feladat? ~ mondom, de közben Shin már neki is ront a mesternek.
- Hát ez nem komplett. - mondom Uraminak, és aztán elmondja a tervét, amivel talán sikerülhet megszerezni az utalványokat.
- Benne vagy? - kérdezi tőlem.
- Lássuk mit tanultál! Benne vagyok. - azzal lelkesen nekirontok balról, ahogy megbeszéltük, közben a Sunshin no Jutsu pecsétét formázom. Majd amikor ezzel megvagyok bal oldal felől kettő shurikent hajítok a sensei felé.

*Néhány unalmas, és néhány fárasztó nap után végre eljött az idő. Sawaka két társat kapott, és egy sensei-t aki egyengetni fogja útját a későbbiekben. Remélhetőleg. A fiú már várta a találkozást. Kíváncsi volt a társaira, és a mesterére. Megérkezett a megadott időpontban a megadott helyszínre, majd körülnézett. Utál várakozni. Megszokta, hogy azok akikkel eddig együtt volt pontosak voltak. Nem úgy mint leendő társai akik nem tudtak megjelenni a megbeszélt időpontban.*
~Sejtettem, hogy első leszek. Remélem nem debilekkel kerülök egy csapatba. Bár ezen az akadémián eddig csak egy debillel találkoztam, és Ő az egyik tanárom volt.~
*Sawaka egy fához sétált, és ott várta tovább a többiek érkezését.*

*Ez is csak egy unalmas napnak indult. Pont úgy, mint a többi, viszont ez annyiban volt másabb, hogy Senshi végre bekerült egy csapatba. Miután felkelt hamar észre kellett vennie hogy elaludt, ezért sietve kelt fel és reggelizett meg, majd egyből a megbeszélt helyre sietett. Elsőre nem vette észre az egyik társát, és azt hitte, hogy ő volt az első, de hamar csalódnia kellett, amikor meglátta Sawakat a fánál. Odament hozzá és így szolt.*
- Hello. Rég találkoztunk.
*Ezt a mondatot egy gyengéd mosoly követte. Bár nem volt barátkozó típus, most mégis úgy döntött, hogy megismerkedik a többiekkel.*

Az ébresztőórám katasztrofális és makacs csörömpölésére ébredek. Fáradtan pislogok rá, majd nyomom ki azt.
- Hmm, ma van a találkozóm az új csapatommal...
~ Brr, már az első csapatom is katasztrofális volt, bár ott nagyon rossz napom volt. Próbáljunk meg jobb benyomást kelteni ezúttal.. ~
Kiugrok az ágyból és a szekrény felé kezdek csoszogni. Eközben folyamatosan rúgom le magamról a ruháimat, és mikor odaérek kiveszem a szokásos ruháimat, és felkapom őket. Körülnézek a hűtőben, kiveszek egy zsömlét, majd azt majszolgatva indulok el a kiképzőterepre.
Úgy 20 perc gyaloglás után ki is érek, és integetek az ott lévő két fiúnak. ~ Biztos ők lesznek a társaim. ~ A zsömlém utolsó falatját kapom be épp, mikor észre veszem, hogy valami nem stimmel. ~ Hol van Bakuchiku? ~ Elkezdek turkálni a pulcsim rejtekeiben, mikor furcsa "csipogásra" leszek figyelmes. ~ Hát ide bújtál.. ~ Egy álmos vidrát emelek ki a zsebemből, aki a hatalmas fényre rögtön felébred, és mászik fel a vállamra. Mikor odaérek, köszönök.
- Sziasztok, gondolom ti vagytok a társaim. Veletek még nem találkoztam, az én nevem Shinichi no Minovara. - nyújtom a kezem. - és a vállamon a vidra pedig Bakuchiku.

*Amikor Sawaka meglátta a szőke srácot kissé megkönnyebbült.*
~Nem késett sokat..~
-Üdvözöllek. Igen így van. Senshi ugye? Sawaka vagyok ha elfelejtetted volna. Bár kétlem.
Nos már csak egy valakire várunk.
*Ketten várakoztak tovább amikor megérkezett társuk még nagyobb késéssel.
Sawaka először nem biztos benne, hogy Ő az de amikor integetni kezd már nem lesznek kétségei afelől, hogy teljes a csapat.
A fiú odaér, és bemutatkozik, majd a kezét nyújtja.

-Üdvözöllek. Sawaka vagyok.
*Sawaka kezet fog a sráccal majd a vidrára pillant*
-Hát Őt minek hoztad? Vele kombinálod a jutsuidat? Vagy csak egy kiskedvenc? Ha utóbbi akkor jobb lett volna ha otthon hagyod. Félek, hogy hátráltatni fog minket.

Shawaka válasza egy kicsit megsértette Senshit, de ezt a fiú nem mutatta ki.
- Igen. Senshi vagyok, és nem felejtettem el a neved.

Ekkor megjött a csapat harmadik tagja is.
- Sziasztok, gondolom ti vagytok a társaim. Veletek még nem találkoztam, az én nevem Shinichi no Minovara.
Ekkor észrevette a vidrát is.
- és a vállamon a vidra pedig Bakuchiku.
- Üdvözöllek. Akemura Senshi vagyok.
Ekkor kezet fogott Shinnel, majd egyből el is engedte.
- Biztos te leszel a csapat harmadik tagja. Igaz?
Kérdezte érdeklődően a frissen érkezett személyt.
Shawaka mondatai ridegek voltak, de előrelátók és óvok voltak, így hát Senshi egyetértett vele.

- Szóval Senshi és Sawaka. Örülök.
Végighallgatom Sawaka kétségeit, de rögtön megnyugtatom:
- Egyenlőre még nem igazán tudok vele jutsukat kombinálni, viszont hátráltatni se hátráltat. Amúgy se megyek nélküle sehova..
Sóhajtok egyet, már ez is rosszul kezdődik. Elhúzom a szám. ~ De, de biztos jobb lesz.. ma nincs megbeszélve találkozóm, se semmi, csak nyugiban.. ~
- Igen, én lennék a harmadik tag..

-Hát...rendben. Ahogy gondolod. Legyen akkor.
A mesterről tud valamelyikőtök valamit? Jöhetne már. Nem hiszem el, hogy Ő az aki a legtöbbet késik..
Remélem a célzása jobb mint az időzítése. Csak reménykedni tudok, hogy nem egy fajankó..
~Remélem nem megint egy idióta nőszemély lesz aki szivatni fog a baromságaival. Bár az a nő legalább tudott harcolni.~
-Bízom abban, hogy megfelel az elvárásaimnak. Ha mégsem akkor a nyakát tekerem ki az biztos...
*Sawaka persze nem gondolta komolyan a kijelentését, és ezt a többiek is észrevehették abból ahogy mondta. Dühös volt korábbi mesterére aki kínos szituációkba kényszerítette Őt. Ezért mondta azt amit mondott.*

- Szóval Senshi és Sawaka. Örülök.
Egyenlőre még nem igazán tudok vele jutsukat kombinálni, viszont hátráltatni se hátráltat. Amúgy se megyek nélküle sehova.
Igen, én lennék a harmadik tag.-
Senshi nyugodt tekintettel figyelte a beszélgetést.
-Hát...rendben. Ahogy gondolod. Legyen akkor.
A mesterről tud valamelyikőtök valamit? Jöhetne már. Nem hiszem el, hogy Ő az aki a legtöbbet késik..
Remélem a célzása jobb mint az időzítése. Csak reménykedni tudok, hogy nem egy fajankó..-
~ Ezek szerint nem változott semmit, bár egy kicsit még mindig ellenszenves. Na mindegy. Azért a mesterről ilyet mondani. Biztos jó oka van a késésre.~
Senshi nem gyanakodott a jó időre, inkább élvezte azt. Viszont egy hirtelen cselekedetre lett figyelmes. Sawaka vállát megfogta valaki. Egy nyugodt hang szólalt meg a háta mögül.
- Hát mi sem leszünk egyhamar jóban, fiú.-
Az ifjú Senshit kirázta a hideg a mondat hallatán.
Az idegen levette Sawakaról a kezét és arrébb jött. Senshi jól láthatta az idegent.
- Bocsánat a késésért, még el kellett intéznem valamit a Mizukagéval. Nos, gondolom ha már itt beszélgettek akkor már bemutatkoztatok egymásnak, én tudom ki-kicsoda, szóval én is bemutatkoznék. A nevem Koshu Naibun, én leszek mától a senseietek, és remélem hogy hamar megismerjük egymás szokásait és békében leszünk egymással. Segíti a munkánkat, és most egy háború elején nem engedhetjük meg magunkat hogy ellenszenv irányítson minket.-
~ Csak jól gondoltam hogy a mester okkal késik. Háború? Milyen háború?~ Senshi nem tudta hogy a mester miről beszél.
- Nah mindegy. Szóval. Kezdjük azzal, hogy van-e már elképzelésetek a jövőről? Melyik jutsu-ágazatban szeretnétek fejlődni? Nos, kezdjük Senshivel, aztán jöhet Shin és aztán Sawaka.-
Az fiú nagy levegőt vett és így szólt:
- Üdvözletem. Én a Ninjutsu ágazatában szeretnék fejlődni. Főként a villám elemű jutsuk terén.- Jaken sokat mesélt Senshinek a ninjutsukról, kenjutsukról, és az idézhető lényekről. Ezek nagyon érdekelték az ifjú tanítványt.
- Főképpen a ninjutsuk, kenjutsu és idézés területén szeretnék tanulni.-
Majd várta a mester válaszát és a többiek elképzeléseit.

Amint megjelenik a sensei és elmondja a "véleményét" Sawakáról, meg úgy általánosságban erről az egészről, hogy mennyi ideig leszünk együtt, kínosan vigyorogni kezdek, lejjebb hajtom a fejem, és megvakarom azt, bár ezt inkább Sawaka furcsa rezzenésétől csináltam. Erre senki se számított, ahogy ő se - erre mondják, hogy rosszkor rossz helyen. Vagy talán épp jókor... ?
Végighallgatom Senshi-t és én is elgondolkodok.
~ Milyen jutsu ág? Hmmm... ~
- Valahogy én is úgy vagyok vele, ahogy Senshi. Csak én először mindenképp taijutsu ágra akarok hajlani, majd később, vagy közben az idézés, utána pár víz ninjutsu. A többi meg majd úgyis eldől...

*Amint a sensei megérinti a vállát, Sawaka-n keresztülfut a hideg*
~Hííjj azannya. Mint a mesékben. Ez bizarr.~
*Sawaka megfordul miután a sensei levette róla a mancsát.*
-Öööhm Üdv sensei.
Khm. Nos az, hogy jóban leszünk e vagy sem az csakis Önön múlik. Ahogy Ön viselkedik velem úgy fogok én is viselkedni Önnel.
Hát akkor kezdeném.

Jutsuk terén az orvosi ninjutsukat részesítem előnyben. Tehát orvosi ninjutsukat szeretnék tanulni. Mind gyógyító mind támadó technikákat. Viszont nem akarok medikus ninja lenni ha lehet.
Elemek terén a víz, és a föld áll hozzám a legközelebb. Előbbit azért választottam mert a legerősebb elem, így jól lehet támadni vele, utóbbit pedig azért, mert szinte csak a víz képes áthatolni rajta. Erózió ugye. Nem kell ecsetelnem. Tehát ez jó lesz védelemnek ha az elképzeléseim helytállóak.
Orvosi ninjutsukat azért szeretnék alkalmazni mert ha a megfelelő jutsukat sajátítom el, akkor egy ütésem is halálos lehet viszont a sebeimet nagyon szépen tudom majd regenerálni. Ha pedig megkapom a két elemet akkor a támadást kombinálhatom a védekezéssel. A víz szerintem a legerősebb támadó elem. Nem akarok ezzel kapcsolatban vitát nyitni. Aki elfogadja elfogadja, aki nem nem. Nos igazából egy csöndes, lopakodó, olyan igazi Kirigakurei ninja szeretnék lenni. Előnyben részesítem a kunai tőröket, a tűket, és hasonló eszközöket. De szeretnék kardal is harcolni. *Sawaka sóhajt egyet*
Valamint csapdákat, mérgeket, és hasonló nyalánkságokat szeretnék kívánni az ellenfeleimnek. Remélem tudott követni sensei, és érthetően beszéltem.